52022IP0023

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52022IP0023 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52022IP0023

Az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a nemzeti adóreformoknak az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról (2021/2074(INI))

HL C 342., 2022.9.6, p. 14–21 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

2022.9.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/14

P9_TA(2022)0023

A nemzeti adóreformok hatása az EU gazdaságára

Az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a nemzeti adóreformoknak az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról (2021/2074(INI))

(2022/C 342/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 110–113. cikkére, amely a forgalmi adókra, jövedéki adókra és egyéb közvetett adózási formákra vonatkozó jogszabályok harmonizációjához kapcsolódik,

—	tekintettel az EUMSZ 114–118. cikkére, amely a belső piac létrehozására közvetett hatást gyakorló adókra vonatkozik,

—	tekintettel a Bizottságnak az adózásról szóló 2021. évi éves jelentésére – Az uniós tagállamok adópolitikájának felülvizsgálata,

—	tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

—	tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

—	tekintettel a „Tőkepiaci unió a polgárok és vállalkozások számára – új cselekvési terv” című, 2020. szeptember 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0590),

—	tekintettel a Bizottság által az európai szemeszter keretében közzétett országspecifikus ajánlásokra és a tagállamok által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz részeként benyújtott helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó bizottsági értékelésekre,

—	tekintettel a Bizottság „Adópolitikák az Európai Unióban” című, 2020. évi felmérésére,

—

tekintettel az Ecofin Tanács 1997. december 1-jei ülésének az adópolitikáról szóló következtetéseire – A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 1997. december 1-jei állásfoglalás a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexről – a megtakarítás adóztatásáról (1),

—	tekintettel „Az uniós tagállamok 2015-ös adóreformjai – A gazdasági növekedést és az államháztartás fenntarthatóságát érintő adópolitikai kihívások” című, 2015. szeptember 29-i bizottsági jelentésre,

—	tekintettel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) áttekintésére az általa 1998. márciusi létrehozása óta vizsgált preferenciális adórendszerekről,

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „2021. évi adópolitikai reformok – Különkiadás az adópolitikáról a Covid19-világjárvány idején” című, 2021. április 21-i jelentésére,

—	tekintettel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó inkluzív keretében elfogadott, a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásra,

—	tekintettel „Az adó- és költségvetési politika válasza a koronavírus-válságra: a bizalom és a reziliencia erősítése” című, 2020. május 19-i OECD-jelentésre,

—	tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „A multinacionális vállalatok adóztatása Európában” című, 2021. május 25-i szakpolitikai dokumentumára,

—	tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, saját kezdeményezésű jelentésére,

—	tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtásáról: az eredményekről, a tanulságokról és a leküzdendő akadályokról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az EU-ban a nemek egyenlőségéről és az adópolitikáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel „A Pandóra-iratokról: a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítésekkel kapcsolatos következmények” című, 2021. október 21-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont „Az adóverseny új formái az Európai Unióban: empirikus vizsgálat” című, 2021. novemberben közzétett jelentésére,

—	tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre (6) (a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0348/2021),

mivel a káros adózási gyakorlatok kérdését és a javasolt reformokat a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformjáról) szóló, 2021. október 7-i európai parlamenti állásfoglalás tárgyalta; mivel a Covid19-világjárvány rövid távú hatásai, valamint a demográfiai trendekre, a digitalizációra és a karbonsemleges gazdasági modellre való áttérésre visszavezethető hosszú távú strukturális átalakulás kihat a tagállamok által a jövőbeli adópolitikák kialakításával kapcsolatban hozott döntésekre;

mivel bár az adópolitika nagyrészt továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az egységes piac harmonizációt és koordinációt igényel az adópolitika meghatározása terén az egységes piac további integrációja és az adóalap-erózió megelőzése érdekében; mivel a nemzeti intézkedések hatással lehetnek más tagállamok adóbevételeire és torzíthatják mind a tisztességes versenyt, mind a beruházásokat;

mivel az adópolitika széttöredezettsége különböző akadályokat gördít a polgárok és a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások elé az egységes piacon, ideértve a jogbizonytalanságot, a bürokráciát, a kettős adóztatás kockázatát és az adó-visszatérítés igénylésének nehézségeit; mivel ezek az akadályok gátolják a határokon átnyúló gazdasági tevékenységet, és torzíthatják az EU egységes piacát; mivel a politika széttöredezettsége az adóhatóságok számára is kockázatokat jelent, mint az adóztatás kettős elmaradása és az arbitrázs (például az adótervezés és az agresszív adókikerülési gyakorlatok); mivel a tagállamok továbbra is jelentős adóbevételektől esnek el a káros adózási gyakorlatok miatt, és a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti joghézagok miatt, és a társaságiadó-kikerülés miatti bevételkiesés becsült összege évi 36–37 milliárd EUR-tól 160–190 milliárd EUR-ig terjed; mivel a politikák széttagoltsága növeli az adóhatóságok végrehajtási költségeit;

mivel az EU szociális piacgazdaságán belül a megfelelő adószinteknek, valamint az egyszerű és egyértelmű adójogszabályoknak azt kell célként kitűzniük, hogy a lehető legkisebb torzító hatással járjanak; mivel a szilárd adópolitikáknak támogatniuk kell az EUSZ 3. cikkében meghatározott politikai célkitűzések megvalósítását, amely méltányosabb és fenntarthatóbb társadalmakat eredményez, valamint javítaniuk kell az EU és tagállamai versenyképességét; mivel a gazdasági talpraállás és az éghajlati válsághoz, az ökológiai átálláshoz és a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó kihívások mélyreható változásokat és a jelenlegi adópolitikák újraértékelését tesznek szükségessé; mivel a költségvetési intézkedések nem akadályozhatják azokat a magánkezdeményezéseket, amelyek gazdasági növekedést idéznek elő, élénkítik az országok gazdaságát és elősegítik a munkahelyteremtést az EU-ban;

E.	mivel a hatékony adórendszereket az jellemzi, hogy átláthatóak, könnyen betarthatók és stabil adóbevételeket generálnak; mivel a növekedésorientált adóreformok az adóterheket a fogyasztásra és a tulajdonra kivetett adókra helyezik át, és az adóalap szélesítését célozzák;

mivel a nemzeti adópolitikai reformok indoka esetről esetre eltérő, tükrözve a tagállamok gazdaságainak strukturális jellemzőit, és olyan indítékokat foglalhat magában, mint az adózás megbízhatóbbá és biztosabbá tétele, a gazdasági növekedés elősegítése, a bevételek előteremtése, az elosztás hatékonyabbá tétele, magatartási ösztönzők kialakítása, a gazdaság strukturális változásaival való lépéstartás;

mivel az általános adómérték (azaz az adók és a kötelező tényleges társadalombiztosítási hozzájárulások) tagállamonként jelentősen eltér, amit az is bizonyít, hogy az adó/GDP arány 2019-ben 22,1 % (Írország) és 46,1 % (Dánia) között mozgott; mivel összességében az EU-ban az adóteher (40,1 %) magasabb, mint egyes fejlett gazdaságok esetében (az OECD átlaga 2018-ban 34,3 % volt); mivel az OECD-országok súlyozott átlagos jogszabályban előírt társaságiadó-kulcsa az 1980-as 46,52 %-ról 2020-ra 25,85 %-ra csökkent, ami azt jelenti, hogy e kulcs az elmúlt 40 évben 44 %-kal csökkent;

mivel a 2004–2019-es időszakban az adószerkezet összetétele összességében nagyjából stabil maradt az EU-ban, ugyanakkor az adóbevételek általános szintje enyhén emelkedett; mivel az adószerkezet összetétele (a munka, a fogyasztás, a tőke után kivetett adók, a környezetvédelmi és egyéb adók relatív aránya) jelentősen eltér az EU-ban, és egyes tagállamok adószerkezete jobban kedvez a növekedésnek, mint más tagállamoké;

I.	mivel úgy tűnik, hogy az erős uniós adóverseny volt az egyik fő hajtóereje a társaságiadó-kulcsok meredek visszaesésének, amelynek következtében az átlagos európai adókulcs az OECD-országok átlagos adókulcsa alá csökkent;

mivel a világjárvány alatt számos ország adóreformokhoz folyamodott a gazdaság támogatása érdekében, és ezen intézkedéseknek csak egy része volt átmeneti; mivel ezek az adóreformok magukban foglalták a vállalkozásokat és a háztartásokat célzó azonnali tehermentesítési intézkedéseket, például a törlesztési haladékokat, a veszteségek átvitelének növelését vagy a gyorsított adó-visszatérítéseket, valamint gazdaságélénkítési ösztönző intézkedéseket;

K.	mivel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete a gazdaság digitalizációjából eredő kihívások kezelése érdekében megállapodott a nemzetközi adórendszer kétpilléres reformjáról, amelynek egyik eleme a 15 %-os minimális tényleges társaságiadó-kulcs;

Általános megjegyzések

emlékeztet arra, hogy a tagállamok az uniós szerződések határain belül és az uniós jog átültetése és megfelelő végrehajtása mellett szabadon dönthetnek saját gazdaságpolitikájukról és különösen saját adópolitikájukról, bár ez a szakpolitikák széttagoltságához és egyenlőtlen versenyfeltételekhez vezethet az EU-ban; emlékeztet arra, hogy ez lehetővé teszi a tisztességes versenyt, és korlátozza az uniós egységes piac torzulásait;

megállapítja, hogy az EU belső piaca, a termelési tényezők szabad mozgásának és az EU-n kívüli szomszédos országokkal fenntartott szoros gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően nagy kereskedelmi, befektetési és pénzügyi áramlásokat generáltak az európai országok között; megjegyzi, hogy ez a mély kölcsönös függés az egyes országok adóalapját és adókulcsát érzékenyé tette a többi ország adóalapjára és adókulcsára nézve, növelve különösen a társasági adó továbbgyűrűző hatásait;

A kkv-kra gyakorolt hatás

megjegyzi, hogy a nagyvállalatok (multinacionális vállalatok) adózási fegyelemmel kapcsolatos költségei a befizetett adók körülbelül 2 %-át, míg a kkv-k esetében e költségek a becslések szerint a befizetett adók mintegy 30 %-át teszik ki; emlékeztet arra, hogy az európai vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő hajtóerői; emlékeztet arra, hogy egyes tagállamok olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyek a nemzetközi keretek között elért nyereséget a nemzeti nominális adókulcsnál alacsonyabb adókulccsal adóztatják, ami a kkv-kat versenyhátrányba hozza (7); megállapítja továbbá, hogy empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy a multinacionális vállalatok nyereségét általában kevésbé adóztatják, mint a hazai versenytársak nyereségét, ami abból adódik, hogy a magas adókulcs hatálya alá tartozó leányvállalatokból az alacsony adókulcs hatálya alá tartozó leányvállalatokba csoportosítják át a nyereséget;

Kiemeli, hogy a nemzeti adórendszerek közötti különbségek akadályt jelenthetnek a határokon átnyúló működést megkísérlő kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokhoz képest a kkv-k kevesebb forrást tudnak az adózási fegyelemre és az adóoptimalizálásra költeni; rámutat, hogy az adózási fegyelemre fordított kiadások aránya magasabb a kkv-k esetében, mint a multinacionális vállalkozások esetében;

megjegyzi, hogy az adóalap-harmonizáció, mint például a közös társaságiadó-alap vagy a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) című javaslat csökkenthetné az adózási fegyelem költségeit az egynél több tagállamban működő kkv-k számára; üdvözli ezért a 21. század társasági adózásáról szóló bizottsági közleményt, amely kijelenti, hogy „[a] közös társaságiadó-rendszer hiánya az egységes piacon hátráltatja a versenyképességet”, és „versenyhátrányt jelent a harmadik országbeli piacokhoz képest”; megismétli, hogy a nyereségnek abban az országban történő megadóztatása, ahol a gazdasági tevékenység zajlik, lehetővé teszi a kormányok számára, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak kkv-ik számára; hangsúlyozza, hogy a vállalatokat az adóztatási jogok országok közötti elosztására vonatkozó olyan igazságos és hatékony képlet alkalmazásával kell megadóztatni, amely figyelembe veszi az olyan tényezőket, mint a munkaerő és a tárgyi eszközök; megjegyzi, hogy a Bizottság BEFIT-javaslatának közzététele csak 2023-ban várható; felkéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az elfogadási folyamatot, és felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg az európai társaságiadó-szabálykönyvre vonatkozó ambiciózus javaslatról;

megjegyzi, hogy a Parlament a szakértőkkel, a nemzeti parlamentekkel és a polgárokkal folytatott párbeszéd révén hozzá fog járulni az irányadó elvek kidolgozásához a BEFIT-re irányuló, 2023-as bizottsági javaslatot megelőzően;

megjegyzi, hogy számos tagállam és az EU külön rendszereket vezetett be a kkv-k előnyben részesítésére, például különleges héaszabályokat a kkv-kat terhelő magasabb tényleges adókulcsok és az adózási fegyelemmel kapcsolatos magasabb költségek ellensúlyozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen különleges bánásmód, bár általában pozitív, túlzott mértékben alkalmazva további torzulásokat okozhat és lehetőségeket teremthet az agresszív adótervezésre, valamint tovább növelheti a rendszer általános összetettségét; felhívja a tagállamokat, hogy a kkv-knak nyújtott adókedvezményeket úgy alakítsák ki, hogy azok összhangban legyenek az általános adórendszerrel, és ne ösztönözzék a kkv-kat arra, hogy kicsik maradjanak;

megjegyzi, hogy a kkv-k a korlátozottabb pénzforgalom miatt gyakran kevésbé képesek a veszteségek elviselésére vagy finanszírozására, mint a nagyobb vállalatok; e tekintetben üdvözli a Covid19-válság során elszenvedett veszteségek adóügyi megítéléséről szóló, a tagállamokhoz intézett, 2021. május 18-i bizottsági ajánlást (8), és felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezeket az ajánlásokat;

Az adópolitika összehangolása és koordinációja

kiemeli, hogy a nemzeti adópolitikák széttagoltsága torzító hatást gyakorolhat az EU egységes piacára, és káros lehet az uniós gazdaságra; üdvözli, hogy az EU koordinációs mechanizmusokat dolgozott ki, például a magatartási kódexszel foglalkozó csoporton belüli szakértői értékelési eljárásokat és az európai szemeszter keretében tett országspecifikus ajánlásokat; meggyőződése, hogy mindkét mechanizmust tovább kell javítani; hangsúlyozza, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok felülvizsgálják, módosítják vagy megszüntetik a káros adóversenyt jelentő meglévő adóintézkedéseiket, valamint tartózkodnak attól, hogy újabb ilyen intézkedéseket vezessenek be a jövőben; emlékeztet e tekintetben az Európai Parlament 2021. októberi álláspontjára, amely az Unión belüli méltányos adózás biztosítása érdekében a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport kritériumainak, hatókörének és irányításának reformjára szólít fel;

10.

rámutat, hogy a Bizottság a 2020. évi országspecifikus ajánlások részeként hat tagállamnak ajánlotta az agresszív adótervezés visszaszorítását; elismeri, hogy az országspecifikus ajánlások pozitív hatást gyakorolnak a szükséges adóreformok előmozdítására azokban a tagállamokban, amelyek ajánlásokat kaptak az agresszív adótervezésről, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem tettek lépéseket az agresszív adótervezésre vonatkozó országspecifikus ajánlások tekintetében;

11.

emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az országspecifikus ajánlások – többek között az adózással kapcsolatosak – a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerint elválaszthatatlanul összekapcsolódnak (9);

12.

hangsúlyozza, hogy 2011 óta a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC) határozza meg a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködés szabályait az egységes piac megfelelő működésének biztosítása érdekében; üdvözli, hogy az adócsalás és az adókikerülés visszaszorítása érdekében az irányelv hatályát 2011 óta folyamatosan új területekre terjesztették ki, és hogy az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt e téren; emlékeztet a Parlament 2021 szeptemberében elfogadott végrehajtási jelentésére, amely hiányosságokat állapít meg a közigazgatási együttműködési irányelv hatékony tagállami végrehajtásában, és kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nemzeti adóhatóságok közötti információcserét;

13.

rámutat a Tanács jelenlegi döntéshozatali folyamatainak korlátaira a tagállamok közötti koordináció előmozdítására és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló jogalkotási igények terén; kéri, hogy az EUMSZ által kínált valamennyi lehetőséget vizsgálják meg; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárás alkalmazható abban az esetben, ha a káros adózási gyakorlatok torzítják a versenyt az egységes piacon;

14.

kiemeli, hogy az adópolitikai koordináció ideális szintje a hatás maximalizálása érdekében a G20-on/OECD-n keresztül a nemzetközi színtéren van; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a fejlődő országokat teljes mértékben be kell vonni a tárgyalási folyamatba; megjegyzi, hogy a nemzetközi megállapodásokon alapuló uniós adójavaslatokat a múltban nagyobb valószínűséggel fogadta el a Tanács;

15.

elismeri azonban, hogy az adózás területén folytatott nemzetközi tárgyalásokon néha nehéz konszenzusra jutni, és ezért ezek segítségével lassan kezelhetők a nemzetközi adórendszer hiányosságai; ebben az esetben azt ajánlja, hogy az Európai Unió a nemzetközi tárgyalások sérelme nélkül járjon elől jó példával e téren;

16.

üdvözli az OECD/G20 inkluzív keretén belül elért történelmi jelentőségű megállapodást a nemzetközi adórendszer kétpilléres megoldáson alapuló reformjáról, amelynek célja a nyereség és az adóztatási jogok igazságosabb elosztásának biztosítása az országok között a legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatok tekintetében, valamint javasolja, hogy a multinacionális vállalatokra legalább 15 %-os adókulcs vonatkozzon; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt, és gondoskodjanak az OECD/G20-csoport két pillérre vonatkozó inkluzív keretmegállapodásának az uniós jogba való átültetéséről, a Bizottság elnöke által „Az Unió helyzete 2021-ben – Szándéknyilatkozat” című dokumentumban tett bejelentésnek megfelelően; felhívja a Tanácsot, hogy gyorsan fogadja el e javaslatokat, hogy azok 2023-ban hatályba léphessenek; felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg az alkalmas egyéb adótípusokra vonatkozó hasonló nemzetközi megállapodások szorgalmazását;

Ajánlások és reformterületek

17.

rámutat, hogy az egységes piac és a tőkepiaci unió működése szempontjából rendkívül fontos területeken, így például az adózás területén fokozottabb harmonizációra van szükség a tagállamok jobb koordinációja vagy uniós fellépés révén;

18.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok még mindig különböző kritériumokat alkalmaznak az adóügyi illetőség meghatározására, ami a kettős adóztatás vagy az adóztatás kettős elmaradásának kockázatát hordozza magában; e tekintetben emlékeztet a Bizottság 2020. júliusi cselekvési tervében körvonalazott javaslatokra, amelynek célja, hogy a Bizottság 2022/2023-ban jogalkotási javaslatot nyújtson be annak tisztázására, hogy az EU-ban határokon átnyúlóan tevékenykedő adófizetők adózási szempontból hol tekintendők illetőséggel rendelkezőnek; várakozással tekint a fenti javaslat elé, amelynek az adóügyi illetőség egységesebb meghatározására kell törekednie kell az egységes piacon belül;

19.

megjegyzi, hogy a digitalizáció és a jelenlegi adórendszer számára kihívást jelentő immateriális javakra való nagymértékű támaszkodás magas szintű szakpolitikai koordinációt és harmonizációt tesz szükségessé az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és annak biztosítása terén, hogy a digitális vállalkozások tisztességesen részt vállaljanak a terhekből azokban a társadalmakban, amelyekben tevékenységet folytatnak; tudomásul veszi, hogy néhány tagállam az uniós és OECD-szintű, folyamatban lévő tárgyalások ellenére sürgette a nemzeti digitális adók bevezetését; megjegyzi, hogy ez pozitív hatással volt a nemzetközi vitára; hangsúlyozza, hogy ezeket a nemzeti intézkedéseket egy hatékony nemzetközi megoldás végrehajtását követően fokozatosan meg kell szüntetni;

20.

emlékeztet arra, hogy az EU az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz finanszírozásának egyik eszközeként egy digitális illetéken alapuló saját forrás bevezetését fogadta el, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan alternatív javaslatokat, amelyek összeegyeztethetők a nemzetközi kötelezettségvállalással;

21.

sajnálja, hogy a forrásadóval és a forrásadó visszatérítésével kapcsolatos eljárások közötti különbségek továbbra is jelentősen akadályozzák a tőkepiaci unió további integrációját; üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, miszerint jogalkotási kezdeményezésre tesz javaslatot a forrásadó-kedvezmény egész EU-ra kiterjedő, közös szabványosított rendszerének bevezetésére vonatkozóan;

22.

helyteleníti a társasági adózásban a hitelfinanszírozás adóelőnyét, amely jelentős adólevonásokat tesz lehetővé a kamatfizetések esetében, miközben a sajáttőke-finanszírozási költségek nem vonhatók le hasonló módon; rámutat arra a strukturális hátrányra, amellyel a sajáttőke-finanszírozásra támaszkodó vállalatok szembesülnek, különösen ha a hitelekhez nehezen hozzájutó fiatal és kisvállalkozásokról van szó; megjegyzi, hogy a hitelfinanszírozás előnyben részesítése arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy túl sok hitelt vegyenek fel;

23.

megjegyzi, hogy a hitelfinanszírozás előnyben részesítése jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között; tudomásul veszi azt, hogy egyes tagállamok tőkefinanszírozási kedvezményeket vezettek be e kérdés kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy bebizonyosodott, hogy e tőkefinanszírozási kedvezmények egy részét adózási kiskapuként használják ki, amely lehetővé teszi a multinacionális vállalatok számára a nemzeti kamatok mesterséges levonását; hangsúlyozza, hogy az egységes piac torzulásainak elkerülése érdekében kívánatosabb lenne a közös európai megközelítés;

24.

emlékeztet arra, hogy ezt a torzítást vagy a tőkefinanszírozáshoz kapcsolódó költségek új levonásának lehetővé tételével, vagy a kamatlevonási lehetőségek csökkentésével lehet kezelni; emlékeztet arra, hogy jóllehet a Parlament azt javasolta, hogy a hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó részét legfeljebb az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 20 %-a erejéig lehessen levonni, a Tanács ennél magasabb, legfeljebb 30 %-os küszöbértéket fogadott el (10); emlékeztet arra, hogy az OECD szerint a 30 %-os arány túl magas lehet ahhoz, hogy hatékonyan megakadályozza az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást (11);

25.

várakozással tekint a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásról szóló bizottsági javaslat elé; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot, és a javaslatba foglaljon bele az adóelkerülés elleni fellépést célzó hatékony rendelkezéseket annak elkerülése érdekében, hogy a tőkefinanszírozási kedvezményeket az adóalap-eróziót elősegítő új eszközként használják fel;

26.

megjegyzi, hogy a marginális effektív adókulcs (EMTR) szempont lehet a befektetési döntéseket hozó vállalatok számára, az infrastruktúra minőségével, a képzett, egészséges munkaerő rendelkezésre állásával és az ország stabilitásával együtt (12); megjegyzi, hogy az EMTR vonatkozásában jelentős eltérések vannak a tagállamok között; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy egyes tagállamok torzítják-e a versenyt azáltal, hogy mesterségesen csökkentik az EMTR-t, például gyorsított értékcsökkenési ütemezés vagy bizonyos tételek adóból való levonhatóságának kiigazítása révén, valamint hogy az eredményeket közölje a Parlamenttel;

27.

megjegyzi, hogy jóllehet az előzetes adómegállapítások a vállalatok számára jogi egyértelműséget teremthetnek, ugyanakkor a kedvezményes adóügyi megítélés révén a visszaélések lehetőségét is magukban hordozzák; rámutat azonban arra, hogy a jogbiztonság megteremtésének előnyben részesített módja az egyszerű adórendszer;

28.

üdvözli, hogy a Bizottság hajlandó alkotmányos szerepét kihasználva, a versenyjog alkalmazásával fellépni a verseny torzulása ellen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága a közelmúltban a Bizottság több olyan határozatát is megsemmisítették, amelyeket az adózás területét érintő, nagy horderejű versenyjogi ügyekben hozott;

29.

kiemeli, hogy a magánkutatásra és -fejlesztésre irányuló, költségvetési szempontból felelősen alkalmazott adóösztönzők (pl. adójóváírások, megnövelt engedmények vagy kiigazított értékcsökkenési ütemezés révén) hozzájárulhatnak a gazdaság kutatásra és fejlesztésre fordított összkiadásának megemeléséhez, ami gyakran pozitív externáliákkal jár; aggódik azonban amiatt, hogy az adóösztönzők bizonyos típusai, például a szabadalmi adókedvezmények vagy a szellemi tulajdonra vonatkozó adókedvezmények rendszerei alig járulnak hozzá a K+F-re fordított kiadások növeléséhez, és valójában torzíthatják a közös piacot, mivel nyereségátcsoportosításra és agresszív adótervezésre ösztönöznek; megjegyzi, hogy az adókedvezményeknek a reálgazdasági beruházások vonzására kell irányulniuk, és ezért nem a nyereségen, hanem a kiadásokon kell alapulniuk, hogy jobban elősegítsék az innovációt; kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az olyan adókedvezményekre vonatkozó iránymutatásokra, amelyek nem torzítják az egységes piacot, mégpedig azáltal, hogy a költségalapú, időben korlátozott, rendszeresen értékelt és pozitív hatás hiányában hatályon kívül helyezett, korlátozott földrajzi hatályú és inkább részleges, mintsem teljes körű mentességeket alkalmazó ösztönzőket részesítik előnyben;

30.

hangsúlyozza, hogy további harmonizációra lehet szükség a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokra vonatkozó adóösztönzők tekintetében; megjegyzi, hogy ez a Bizottság közös társaságiadó-alapra vonatkozó eredeti javaslatának részét képezte; sajnálja, hogy a 21. század társasági adózásáról szóló közelmúltbeli közlemény nem foglalkozott ezzel a kérdéssel;

31.

megjegyzi, hogy a közös fiskális eszközrendszer jelentős részét az adókiadások révén csatornázzák, adómentességek, levonások, jóváírások, halasztott fizetés és kedvezményes adókulcsok formájában; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa minden hatástalan adókedvezmény és -támogatás értékelését, különös tekintettel azokra, amelyek károsak a környezetre és amelyek negatív gazdasági torzulásokhoz vezetnek; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy ellenőrzési keretrendszert az adókedvezmények számára az Unióban, valamint hogy kötelezze a tagállamokat az adókedvezményekre vonatkozó költségvetési terhek közzétételére; felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek éves, részletes és nyilvános költség-haszon elemzést minden egyes adórendelkezésről; úgy véli, hogy erősítené az adórendszer kiszámíthatóságát, ha a tagállamok azonosan értelmeznék, hogy mely adóösztönzők nem torzító hatásúak; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat az egységes piacot nem torzító adókedvezményekről;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy kössenek kompromisszumot a közvetett adózás, elsősorban a hozzáadottérték-adó (héa) erőteljes, érthető és nagyratörő reformjáról; hangsúlyozza, hogy a belső piac integritásának megőrzéséhez elengedhetetlen az összetettség és a bürokrácia csökkentése, valamint a héával kapcsolatos adócsalás és adókijátszás megfelelő kezelése;

33.

felhívja a tagállamokat, hogy folytassák az adóhatóságok reformját, gyorsítsák fel a digitalizációt, és indítsák el olyan stratégiai megközelítések végrehajtását, amely támogatják a kkv-knál az adózási fegyelem megvalósítását, valamint tárják fel a terhek csökkentésére nyitva álló lehetőségeket; felhívja a tagállamokat, hogy a bürokrácia, az adminisztratív terhek és a megfelelési költségek csökkentése érdekében hajtsanak végre szilárd és erőteljes reformokat az adórendszerek összetettségével kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy az e kérdésben folytatott európai együttműködés és a legjobb gyakorlatok adóhatóságok közötti cseréje nagy hozzáadott értéket képvisel;

34.

felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban az EU Fiscalis programját annak érdekében, hogy reformtörekvéseik során javítsák az adóhatóságok közötti együttműködést; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy Erasmus csereprogramot az adótisztviselők számára a bevált gyakorlatok átvételének ösztönzése érdekében;

35.

kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és kísérje figyelemmel a Covid19-világjárvány következtében, a gazdaság fenntartása érdekében végrehajtott új nemzeti adóreformokat vagy intézkedéseket, különösen azokat, amelyek nem ideiglenes jellegűek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az adórendszerek reformját, kihasználva a gazdasági fellendülés támogatását célzó európai eszközök által nyújtott lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy ezeknek a reformoknak tiszteletben kell tartaniuk az európai költségvetési keretet; emlékeztet arra, hogy ezeket a reformokat a nemzeti adóügyi hatáskörök teljes tiszteletben tartása mellett hajtják végre, de hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti szoros koordináció jelentős hozzáadott értéket eredményez;

36.

kiáll amellett, hogy az adózással kapcsolatos politikai és jogalkotási folyamatok során magas szinten tiszteletben kell tartani az adófizetők jogait, különösen a magánélet védelme és az adatvédelem tekintetében, főleg a magánszemélyek esetében;

37.

megjegyzi, hogy a tagállamok legtöbb nemzeti közbeszerzési eljárása a legalacsonyabb árat alkalmazza a közbeszerzési szerződések egyetlen odaítélési kritériumaként; emlékeztet a Tanács által a Bizottsághoz intézett felhívásra, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet kezelni az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékében szereplő országokban és területeken tevékenységet folytató ajánlattevők részvételéből eredő torzító hatásokat; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja felül közbeszerzési stratégiáját;

Uniós adózási eredménytábla

38.

tudomásul veszi a Bizottság folyamatban lévő munkáját az uniós adózási eredménytáblával kapcsolatban; olyan gazdasági mutatók igénybevételét javasolja, amelyek lehetővé teszik az egységes piac torzulásának azonosítását, mint például a közvetlen külföldi befektetések, a jogdíjak és a kamatfizetések szintje; kiemeli, hogy ennek az eszköznek hozzá kell járulnia a káros adóverseny elleni küzdelemhez; sürgeti a Bizottságot, hogy kellőképpen vegye figyelembe az állami bevételeknek az adókikerülést megkönnyítő nemzeti adópolitikák által okozott nagymértékű kiesését; úgy véli, hogy ezt az adózási eredménytáblát olyan eszközként kell létrehozni, amely segíti a tagállamokat abban, hogy megalapozott és szilárd reformokat hajtsanak végre adóügyekben; óva int attól, hogy ezt az eredménytáblát az egyes tagállamok megszégyenítésére használják fel, de úgy véli, hogy előmozdíthatja a szükséges reformokról szóló vitát; ösztönzi a jelenlegi európai platformokkal való szoros együttműködést az eredménytábla létrehozása érdekében; értelmezése szerint ez az új eszköz hasznos lehet az európai szemeszter folyamata és különösen az országspecifikus ajánlások szempontjából;

o o

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 2., 1998.1.6., 1. o.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0416.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0392.

(4) HL C 411., 2020.11.27., 38. o.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0438.

(6) HL L 64., 2011.3.11., 1. o.

(7) A Bizottság 2019. szeptember 16-i sajtóközleménye: „Állami támogatás: a Bizottság részletes vizsgálatot indít a Belgium által 39 multinacionális vállalatnak nyújtott egyedi »többletnyereségre« vonatkozó feltételes adómegállapításokkal kapcsolatban.”

(8) HL L 179., 2021.5.20., 10. o.

(9) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(10) Az Európai Parlament 2016. június 8-i álláspontja a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (HL C 86., 2018.3.6., 176. o.).

(11) OECD, Nyilvános vitaanyag-tervezet – BEPS 4. intézkedés: Kamatlevonások és egyéb pénzügyi kifizetések, 2014.

(12) Világgazdasági Fórum, 2019. évi globális versenyképességi jelentés

Top

Choose the experimental features you want to try