EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.5.25.

COM(2022) 249 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jog megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló irányelv felé

1.BEVEZETÉS

1.1.A korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jog

A korlátozó intézkedések az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 21. cikkében meghatározott közös kül- és biztonságpolitikai (a továbbiakban: KKBP) célkitűzések előmozdításának alapvető eszközei. E célkitűzések közé tartozik az Unió értékeinek védelme, a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megszilárdítása és támogatása.

Ezen értékek megőrzése érdekében az Unió korlátozó intézkedéseket vezethet be harmadik országokkal, szervezetekkel vagy személyekkel szemben. Az intézkedések közé tartoznak a célzott egyedi intézkedések, azaz a vagyoni eszközök befagyasztása és a belépés korlátozása (utazási tilalom), valamint ágazati intézkedések, azaz fegyverembargók vagy gazdasági és pénzügyi intézkedések (például import- és exportkorlátozások, bizonyos szolgáltatások, így banki szolgáltatások nyújtására vonatkozó korlátozások) 1 . Az Unióban jelenleg több mint negyven különböző szankciós rendszer van érvényben, és ezek alkalmazása az utóbbi időben fokozódott. E rendszerek között vannak, amelyek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának korlátozó intézkedéseit hajtják végre, adott esetben további korlátozások bevezetésével; másokat az Unió önállóan fogadott el. Az egyes országok sajátos helyzeteit kezelő rendszerek mellett az Unió horizontális rendszereket is elfogadott a vegyi fegyverek elterjedése és használata, a kibertámadások, az emberi jogok megsértése és a terrorizmus ellen 2 .

Az Ukrajna elleni orosz invázió jelenlegi kontextusában kritikus fontosságú a nemzetközi béke és biztonság megőrzése. Az Unió számos korlátozó intézkedést vezetett be orosz és belarusz személyekkel és vállalatokkal szemben, valamint ágazati intézkedéseket is bevezetett, amelyek némelyike 2014-re nyúlik vissza. Ezzel összefüggésben a korlátozó intézkedések végrehajtásával kapcsolatos uniós szintű koordináció fokozása érdekében a Bizottság létrehozta a vagyoni eszközök befagyasztásával és lefoglalásával foglalkozó munkacsoportot („Freeze and Seize” Task Force) a Bizottság szolgálatai, a tagállamok képviselői és olyan uniós ügynökségek részvételével, mint az Eurojust és az Europol 3 . A tagállamok közötti koordináció biztosítása mellett a munkacsoport a korlátozó intézkedések és büntetőjogi intézkedések kölcsönhatását is vizsgálja.

1.2.A korlátozó intézkedések büntetőjogi eszközökkel történő hatékonyabb érvényesítésének szükségessége

A korlátozó intézkedések végrehajtása és érvényesítése elsősorban a tagállamok felelőssége. A tagállamok illetékes hatóságainak kell felmérniük, hogy a vonatkozó tanácsi rendeletet megsértették-e, és megfelelő lépéseket kell tenniük. E tekintetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott tanácsi rendeletek rendszeresen tartalmaznak rendelkezést, amely a tagállamok számára előírja olyan nemzeti szabályok elfogadását, amelyek hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat határoznak meg a vonatkozó rendelet rendelkezéseinek megsértése esetére 4 . E rendeletek általában magukban foglalják:

·a korlátozó intézkedéseket,

·egy kijátszásellenes rendelkezést, amely tiltja a szóban forgó korlátozó intézkedések kijátszására irányuló tevékenységekben való tudatos és szándékos részvételt 5 , valamint

·egyéb kötelezettségeket, különösen a korlátozó intézkedések végrehajtása érdekében tett lépésekre vonatkozó jelentéstételt (pl. a befagyasztott vagyoni eszközök összegének a hatóságok felé történő jelentése).

A Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője javasolta, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul hozott korlátozó intézkedések hatodik csomagja keretében erősítsék meg a 833/2014/EU és a 269/2014/EU tanácsi rendeletek büntetésekre vonatkozó rendelkezéseit. A módosított rendelkezések arra köteleznék a tagállamokat, hogy határozzák meg az e rendeletek rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó büntetésekre vonatkozó szabályokat, beleértve adott esetben büntetőjogi szankciókat is. A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük e büntetések megfelelő végrehajtása és alkalmazása érdekében. A büntetésnek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az ilyen jogsértésekből származó jövedelmek elkobzására is. A korlátozó intézkedések elfogadására az EUSZ 29. cikke és az EUMSZ 215. cikke alapján kerül sor. Bár ezek a rendelkezések jogalapot szolgáltatnak a tagállamok büntetések – többek között büntetőjogi szankciók – megállapítására kötelezéséhez, egyik sem használható a büntetőjogi szankciók pontos típusainak és mértékének meghatározásához. A tagállamok büntetőjogi szankciók bevezetésére való kötelezése anélkül, hogy a bűncselekményi tényállásokat és a büntetéseket egy az EUMSZ 83. cikkén alapuló irányelv közelítené, csak korlátozott hatással járna, és azt jelentené, hogy a tagállamok továbbra sem rendelkeznének harmonizált megközelítéssel az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos vagyonelkobzási intézkedések tekintetében, továbbá a vagyonvisszaszerzésre és -elkobzásra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli uniós vívmányokban előírt befagyasztási, kezelési és elkobzási intézkedések nem vonatkoznának az uniós korlátozó intézkedések megsértésére. Annak ellenére, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértését már több tagállamban bűncselekménnyé nyilvánították, a tagállamok közötti különbségek a határokon átnyúló ügyekben széttagolt megközelítést eredményezhetnek.

Mindezek alapján a Bizottság tanácsi határozatra irányuló javaslatot terjeszt elő az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé történő felvételéről 13 . Az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé történő felvétele lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy második lépésként a rendes jogalkotási eljárás keretében haladéktalanul javaslatot tegyen a bűncselekményi tényállások és a büntetések meghatározásának közelítéséről szóló irányelvre. Az uniós korlátozó intézkedések megsértése esetén alkalmazandó bűncselekményi tényállások és a büntetések ilyen közelítése kiegészítené az ugyancsak a mai napon elfogadott, a vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatot 14 . Ez a javaslat jelentősen megerősíti a vagyonvisszaszerzésre jelenleg vonatkozó uniós keretet, amely a vagyonelkobzásról szóló irányelvből és a vagyonvisszaszerzési hivatalokról szóló tanácsi határozatból áll 15 .

A vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló irányelvre irányuló javaslat kétféleképpen járul hozzá az uniós korlátozó intézkedések hatékony alkalmazásához. Először is, előírja a tagállamok számára, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos büntetendő cselekmények megelőzése, felderítése vagy kivizsgálása érdekében szükség esetén indítsanak vizsgálatot a vagyoni eszközök felkutatására és azonosítására, terjesszék ki a vagyonvisszaszerzési hivatalok megbízatását a célzott uniós pénzügyi szankciók hatálya alá tartozó személyek és szervezetek vagyonának gyors felkutatására és azonosítására, és a vagyont szükség esetén sürgősen fagyasszák be annak érdekében, hogy megakadályozzák annak kivonását a joghatóság alól. Másodszor, azáltal, hogy a vagyonvisszaszerzésre és -elkobzásra vonatkozó megerősített szabályokat az uniós korlátozó intézkedések megsértésének bűncselekményére is alkalmazni kell, a javaslat biztosítaná az uniós korlátozó intézkedések megsértéséből származó jövedelem hatékony felkutatását, befagyasztását, kezelését és elkobzását addig is, amíg az uniós korlátozó intézkedések megsértése esetén alkalmazandó bűncselekményi tényállások és a büntetések közelítése meg nem történik.

Amint azt az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé történő felvételéről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat 16 részletesebben kifejti, teljesülnek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében újabb bűncselekményi terület hozzáadására vonatkozóan említett, az újabb bűncselekményi terület több államot érintő dimenziójával (jellegével, hatásával, a közös fellépés különös szükségességével) kapcsolatos kritériumok.

Ennek oka, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértését bűncselekményi területnek kellene minősíteni, amint a tagállamok többsége 17 már teszi is, azonban azt az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében foglalt uniós bűncselekmények meglévő listája nem fedi le. Ráadásul a bűnözés különösen súlyos területéről van szó, mivel a korlátozó intézkedések megsértése állandósíthatja a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyeket, alááshatja a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megszilárdítását és támogatását, továbbá jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okozhat.

Emellett az uniós korlátozó intézkedések megsértése egyértelmű, adott esetben eredendően több országot érintő dimenzióval bír, ami egységes, határokon átnyúló fellépést tesz szükségessé uniós és globális szinten egyaránt. Nemcsak azért, mert ezeket a bűncselekményeket általában globális szinten tevékenykedő természetes és jogi személyek követik el, hanem mert egyes esetekben az uniós korlátozó intézkedések kifejezetten megtiltják a határokon átnyúló műveleteket (pl. a banki szolgáltatások korlátozása).

Továbbá az a tény, hogy a tagállamok saját közigazgatási és/vagy büntetőjoguk alapján igen eltérő tényállásokat és büntetéseket alkalmaznak az uniós korlátozó intézkedések megsértése esetén, arra enged következtetni, hogy ugyanazon magatartás esetén eltérő szankciókat alkalmaznak, és ezek mértéke is különbözhet. Márpedig ez azzal a veszéllyel jár, hogy a magánszemélyek és vállalatok a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórumot választják, és ez általánosságban aláássa az Unió nemzetközi béke és biztonság fenntartására, valamint a közös uniós értékek fenntartására irányuló célkitűzéseinek hitelességét. Ezért különösen indokolt az uniós szintű közös fellépés az uniós korlátozó intézkedések megsértésének büntetőjogi eszközökkel történő kezelése érdekében. Az Unió e tekintetben globális szinten is előmozdíthatja az egyenlő feltételek érvényesülését.

Végezetül, az uniós korlátozó intézkedéseknek a tagállamok közigazgatási és/vagy büntetőjoga szerinti megsértése esetén alkalmazott eltérő tényállások és büntetések akadályozzák a korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós politika következetes alkalmazását.

Tekintettel arra, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértésében érintett egyének és jogi személyek felelősségre vonása nem várathat magára, e közlemény melléklete már felvázolja azokat a főbb elemeket, amelyeket az uniós korlátozó intézkedések megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló jövőbeli irányelv tartalmazhat. Ez megkönnyíti a gyors együttműködést az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal a kérdésben.

(1)

     A korlátozó intézkedéseket a Tanács fogadja el. A Tanács először KKBP-határozatot fogad el az EUSZ 29. cikke alapján. A tanácsi határozatban előirányzott intézkedéseket uniós vagy nemzeti szinten hajtják végre. Az eddigi gyakorlat szerint az olyan intézkedéseket, mint a fegyverembargók vagy a belépési korlátozások, közvetlenül a tagállamok hajtják végre, amelyek jogilag kötelesek a tanácsi KKBP-határozatokkal összhangban eljárni. A valamely harmadik országgal fennálló gazdasági kapcsolatokat részben vagy egészben felfüggesztő vagy korlátozó egyéb intézkedéseket, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására irányuló, a pénzeszközök és gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátását tiltó egyedi intézkedéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikke szerint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által előterjesztett együttes javaslat alapján a Tanács által minősített többséggel elfogadott rendelettel hajtják végre. Mindkét fajta jogi aktus tartalmaz kijátszásellenes rendelkezéseket.

(2)

   Ezek áttekintését lásd az EU szankciós térképén, amely a https://www.sanctionsmap.eu/#/main címen érhető el.

(3)

   „Szankciók érvényesítése a jegyzékbe vett orosz és belarusz oligarchákkal szemben: A Bizottság vagyoni eszközök befagyasztásával és lefoglalásával foglalkozó munkacsoportja erősíti a nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködést”, az Európai Bizottság 2022.3.17-i sajtóközleménye, elérhető:  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_1828 ; A vagyoni eszközök befagyasztásával és lefoglalásával foglalkozó munkacsoport: „Az EU eddig orosz és belarusz oligarchák és szervezetek közel 30 milliárd EUR értékű vagyonát fagyasztotta be”, az Európai Bizottság 2022. április 8-i sajtóközleménye, elérhető itt: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_2373 .

(4)

   Lásd például az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendelet 8. cikkét; a rendelet egységes szerkezetbe foglalt szövege elérhető itt: EUR-Lex - 02014R0833-20220413 - HU - EUR-Lex (europa.eu) .

(5)

     Lásd például a 833/2014/EU tanácsi rendelet 12. cikkét. Meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha a korlátozó intézkedések megsértésére még nem került sor; elegendő az e célból létrehozott rendszerben való részvétel.

(6)

   Népirtás elleni hálózat (Genocide Network): Prosecution of sanctions (restrictive measures) violations in national jurisdictions: a comparative analysis (A szankciók [korlátozó intézkedések] megsértésének büntethetősége a nemzeti joghatóságokban: összehasonlító elemzés), 2021, melléklet, elérhető a https://www.eurojust.europa.eu/sites/default/files/assets/genocide_network_report_on_prosecution_of_sanctions_restrictive_measures_violations_23_11_2021.pdf címen. A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel foglalkozó tanácsi munkacsoportban (COPEN) történő ismertetés céljából a jelentést a 2022. március 16-i 7274/22 tanácsi dokumentumban is közzétették.

(7)

   Népirtás elleni hálózat (Genocide Network): Prosecution of sanctions (restrictive measures) violations in national jurisdictions: a comparative analysis, 2021, 5.1. szakasz, 22. o.

(8)

       Ugyanott.

(9)

       Ugyanott, lásd az 5.2. szakaszt, 23. o.

(10)

       Ugyanott, lásd az 5.3. szakaszt, 24. o.

(11)

     Ugyanott, a népirtás elleni hálózat jelentése és a Bizottság további tájékozódása alapján.

(12)

       Ugyanott.

(13)

         Európai Bizottság: Javaslat – A Tanács határozata az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé való felvételéről, COM(2022) 247, 2022.5.25.

(14)

     A vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslat, COM(2022) 245, 2022.5.25.

(15)

   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/42/EU irányelve (2014. április 3.) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.). A Tanács 2007/845/IB határozata (2007. december 6.) a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről (HL L 332., 2007.12.18., 103. o.).

(16)

     Európai Bizottság: Javaslat – A Tanács határozata az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé való felvételéről.

(17)

     Lásd a népirtás elleni hálózat által nyújtott áttekintést: Prosecution of sanctions (restrictive measures) violations in national jurisdictions: a comparative analysis, 2021.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.5.25.

COM(2022) 249 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak

A korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jog megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló irányelv felé

1.1. Bevezetés

Az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé történő felvétele lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében javaslatot tegyen egy olyan irányelvre, amelynek révén közelíthetők lennének a bűncselekményi tényállások és a büntetések tagállami meghatározásai.

Egy ilyen bizottsági javaslatnak – mint minden uniós fellépésnek – meg kell felelnie a szubszidiaritás és az arányosság elveinek 1 , és összhangban kell lennie a minőségi jogalkotás követelményeivel 2 is. Emellett a javaslatnak figyelembe kellene vennie a büntetőjog sajátosságait 3 is. A bűncselekményi tényállások és a büntetések közelítése során kiemelten figyelembe kell venni a tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszereinek többek között a szankciók tekintetében fennálló különbségeit.

Ezenkívül a leendő irányelvnek tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) 4 foglalt elveket. Biztosítani kell majd mindenekelőtt azt, hogy az irányelv rendelkezései ne sértsék a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a tulajdonhoz fűződő jogot, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és a büntetések törvényességének és arányosságának elvét – ideértve a visszaható hatály tilalmát a büntetésekkel összefüggésben is –, valamint a ne bis in idem elvét.

A jövőbeli irányelv számos olyan büntetőjogi kérdést szabályozna, amelyeket az EUMSZ 83. cikkén alapuló uniós irányelvek általában tartalmaznak. Az alábbiakban bemutatjuk a jövőbeli jogalkotási javaslatba foglalandó lehetséges rendelkezéseket.

1.2. Hatály

Az első rendelkezés meghatározná az irányelv célját és hatályát, és mindenekelőtt egyértelművé tenné, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértése esetén alkalmazandó. Ezek a korlátozó intézkedések az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 29. cikke és az EUMSZ 215. cikke alapján kerülnek elfogadásra, és olyan célzott egyedi intézkedéseket foglalnak magukban, mint a vagyoni eszközök befagyasztása, pénzeszközök és gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátásának tilalma, belépési korlátozások (utazási tilalmak), valamint olyan ágazati korlátozó intézkedéseket, mint a fegyverembargó vagy gazdasági és pénzügyi intézkedések (pl. import- és exportkorlátozások, bizonyos szolgáltatások, például banki szolgáltatások nyújtására vonatkozó korlátozások).

1.3. Fogalommeghatározások

Az irányelv e cikke tartalmazná az összes releváns fogalommeghatározást, adott esetben a korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi rendeletek és határozatok rendelkezéseire történő kereszthivatkozások révén. Ezek a fogalommeghatározások magukban foglalnák többek között a „korlátozó intézkedések”, a „jegyzékbe vett szervezet” és a „jegyzékbe vett személy” fogalmát. A piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról szóló 2014/57/EU irányelv (a piaci visszaélésekről szóló irányelv) 5 releváns példa olyan büntetőjogi intézkedésre, ahol a fogalommeghatározásokat tartalmazó rendelkezésben hasonló kereszthivatkozások szerepelnek.

1.4. Bűncselekmények (ideértve a felbujtást, a bűnsegélyt és a kísérlet is)

Az irányelv által közelítendő bűncselekményi tényállásokra vonatkozó cikkek tartalmaznák az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos különböző bűncselekmények pontos tényállásait, például:

·pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások közvetlenül vagy közvetve történő rendelkezésre bocsátása jegyzékbe vett személy/szervezet részére vagy javára;

·jegyzékbe vett személyhez/szervezethez tartozó, annak tulajdonában vagy birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások befagyasztásának elmulasztása;

·tiltott pénzügyi tevékenység végzése, például tiltott kölcsönök vagy hitelek nyújtása;

·tiltott kereskedelmi, üzleti vagy egyéb tevékenység végzése, például kereskedelmi tilalom hatálya alá tartozó áruk és technológiák behozatala vagy kivitele, vagy tiltott szolgáltatás nyújtása;

·az illetékes hatóságok által kiadott engedélyek szerint alkalmazandó feltételek megsértése;

·a hatóságok számára történő információszolgáltatásra vonatkozó bármely kötelezettség – például a jegyzékbe vett személy/szervezet tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt álló bármely vagyoni eszköz bejelentésére vonatkozó kötelezettség – be nem tartása;

·olyan cselekmények vagy tevékenységek végzése, amelyek célja a korlátozó intézkedések közvetlen vagy közvetett, tudatos és szándékos kijátszása, többek között olyan rendszerekben való részvétellel, amelyek célja a jegyzékbe vett személyek/szervezetek vagyoni eszközeinek vagy érintettségének elfedése, a korlátozó intézkedések által megcélzott személyek/szervezetek támogatása az intézkedések hatásainak elkerülésében, vagy megtévesztő információ nyújtása a hatóságok számára;

·a korlátozó intézkedések megsértésének, illetve az azok kijátszására irányuló tevékenységek bejelentésének elmulasztása kifejezett bejelentési kötelezettséget megsértve.

A közelítendő bűncselekmények – eltérő rendelkezések hiányában – szándékosságot vagy legalább súlyos gondatlanságot követelnének meg annak tudatában, hogy a magatartás korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyt, szervezetet, tevékenységet vagy tulajdont érint, vagy pedig a korlátozó intézkedéseket vagy az azokhoz kapcsolódó jogi tilalmakat figyelmen kívül hagyva (szándékosan nem véve azokról tudomást).

Az irányelv hatálya a kapcsolódó bűncselekményekre, például a pénzmosásra is kiterjedne. Ez utóbbi esetében az irányelv egy rendelkezése kötelezné a tagállamokat a szükséges intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2018/1673 irányelv 6 3. cikkében leírt pénzmosási bűncselekmény az irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó vagyonra is vonatkozzon.

Az irányelv tartalmazna egy olyan rendelkezést is, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az irányelvben szereplő bűncselekmények elkövetésére való felbujtás, az ahhoz nyújtott bűnsegély, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésének kísérlete 7 .

1.5. Természetes és jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetések

Az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadott tanácsi rendeletek minden esetben tartalmaznak egy olyan rendelkezést, amely a tagállamokat olyan nemzeti jogszabályok elfogadására kötelezi, amelyek az adott rendelet rendelkezéseinek megsértése esetére hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat irányoznak elő 8 . Mivel ez a kötelezettség jelentős eltérések meglétét teszi lehetővé a szankciók mértékét és típusait illetően, a jövőbeli irányelvnek tartalmaznia kell egy, a természetes személyekre vonatkozó szankciókról szóló cikket. Ezek a büntetések a fenti 1.4. szakaszban említett valamennyi bűncselekmény esetében alkalmazandók lennének, és a tagállamoknak ebben az esetben is hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kellene előírniuk, valamint meg kellene határozniuk a kiszabható legsúlyosabb büntetések minimális szintjét, ideértve a természetes személyekkel szemben alkalmazandó pénzbüntetéseket is. Az ilyen szankcióknak arányosnak kell lenniük a bűncselekmények jelentős súlyával 9 .

Ezen túlmenően az irányelv a jogi személyek felelősségére vonatkozó rendelkezést is tartalmazna. Ez a rendelkezés a fenti 1.4. szakaszban említett valamennyi bűncselekmény esetében alkalmazandó lenne. E rendelkezés szerint a tagállamoknak szankciókat és a jogi személyek felelősségét kellene előírniuk:

I.az 1.4. szakaszban említett bármely olyan bűncselekmény miatt, amelyet a jogi személyen belül vezető pozíciót betöltő személyek a jogi személy javára követtek el; vagy

II.vezető beosztású személyek általi felügyelet vagy ellenőrzés olyan hiánya miatt, amely lehetővé tette, hogy a vezető beosztású személyek irányítása alatt álló személy az adott jogi személy javára elkövesse a fent említett bűncselekmények bármelyikét 10 .

Az irányelv közelítené a jogi személyekkel szemben kiszabható büntetéseket is. Konkrétan, a tagállamoknak meg kellene tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1.4. szakaszban tárgyalt vonatkozó rendelkezések alapján felelősségre vont jogi személyekre hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók vonatkozzanak, ideértve a következőket:

·büntetőjogi vagy nem büntetőjogi pénzbeli szankciók;

·a közfinanszírozásból való ideiglenes kizárás, ideértve a közbeszerzési eljárásokat, a vissza nem térítendő támogatásokat és a koncessziókat is;

·üzleti tevékenység folytatásától való átmeneti vagy végleges eltiltás;

·a bűncselekmény elkövetését eredményező tevékenységek végzésére vonatkozó engedélyek és felhatalmazások visszavonása;

·bírósági felügyelet alá helyezés;

·bíróság által elrendelt felszámolás; valamint

·a bűncselekmény elkövetésére használt telephely átmeneti vagy végleges bezárása 11 .

Ezen túlmenően az irányelv előírhatná azt is, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a jogi személyek, amelyek számára előnyökkel jár, hogy mások az uniós korlátozó intézkedéseket sértő bűncselekményeket követnek el, pénzbírsággal legyenek sújthatók, amelynek felső határa nem lehet alacsonyabb, mint a jogi személy által a pénzbírság kiszabásáról szóló határozat meghozatalát megelőző üzleti évben elért teljes globális forgalom bizonyos százaléka.

A jogi személyek felelőssége nem zárja ki azon természetes személyek elleni büntetőeljárás lehetőségét, akik az 1.4. szakaszban meghatározott bűncselekmények elkövetői. 

1.6. Súlyosító és enyhítő körülmények

Az irányelv egy olyan cikket is tartalmazna, amely meghatározza azokat a súlyosító körülményeket, amelyeket az 1.4. szakaszban szereplő bűncselekmények miatti büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni. E súlyosító körülmények közé az alábbiak tartozhatnának:

·a korlátozó intézkedések céljainak fényében a jogsértés súlyos következményekkel járt;

·a szóban forgó pénzeszközök, gazdasági erőforrások, áruk vagy technológia nagy értékűek;

·a bűncselekményt hivatalos személy követte el feladatai ellátása során;

·a bűncselekményt magánszektorban folytatott szakmai tevékenység keretében követték el, ideértve a szakmai kötelezettség megszegésével történő elkövetést is;

·a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat 12 meghatározása szerinti bűnszervezet keretében követték el;

·a bűncselekményt hamis vagy hamisított okmányok felhasználásával követték el;

·az elkövető korábban már hasonlóan megsértett a korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jogszabályt;

·az elkövető aktívan akadályozott ellenőrzési tevékenységeket, vagy tanúkat félemlített meg vagy kísérelt meg befolyásolni, valamint

·a bűncselekmény jelentős pénzügyi haszonnal járt, vagy várható volt, hogy jelentős pénzügyi haszonnal fog járni (a jelentős pénzügyi haszon fogalma a preambulumbekezdésekben kerülne részletesebb meghatározásra).

Az irányelv egy olyan cikket is tartalmazna, amely meghatározza azokat az enyhítő körülményeket, amelyeket az 1.4. szakaszban szereplő bűncselekmények miatti büntetés kiszabásánál figyelembe kellene venni. Konkrétan, e cikkel összhangban a tagállamok kötelesek lennének biztosítani, hogy a fent említett bűncselekményekkel kapcsolatban bizonyos tények enyhítő körülménynek minősüljenek. Ilyen lenne például az a tény, hogy az elkövető olyan információkat szolgáltatott a közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak, amelyeket azok egyébként nem tudtak volna megszerezni, segítve őket abban, hogy azonosítsák vagy bíróság elé állítsák a többi elkövetőt, vagy bizonyítékokat találjanak.

1.7. Joghatósági szabályok

Az irányelv a joghatósági szabályokra vonatkozó rendelkezést is tartalmazna. Többek között az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló (EU) 2017/1371 irányelv (PIF-irányelv) 11. cikkének példáját követve minden tagállamnak meg kellene tudnia állapítani joghatóságát az 1.4. szakaszban említett bűncselekményekre vonatkozóan, amennyiben a bűncselekményt részben vagy egészben a területén belül követték el, vagy ha az elkövető az adott tagállam állampolgára. A tagállamok továbbá kötelesek lennének tájékoztatni a Bizottságot, ha úgy döntenek, hogy a joghatóságukat kiterjesztik:

I.a területükön szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek által elkövetett bűncselekményekre;

II.a területükön letelepedett jogi személy javára elkövetett bűncselekményekre; vagy

III.hivatalos feladatai ellátása során eljáró saját tagállami tisztviselőjük által elkövetett bűncselekményekre.

Amennyiben az elkövető a tagállam saját állampolgára, úgy a tagállam nem kötheti a joghatóság gyakorlását ahhoz a feltételhez, hogy büntetőeljárás megindítására kizárólag azt követően kerülhet sor, hogy:

I.a sértett a bűncselekmény elkövetésének helyén bejelentést tett; vagy

II.a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti állam feljelentést tett.

Az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadott tanácsi rendeletek minden esetben tartalmazzák a következő joghatósági kikötést:

„E rendeletet alkalmazni kell:

a) az Unió területén, a légterét is ideértve;

b) a valamely tagállam joghatósága alá tartozó bármely légi vagy vízi jármű fedélzetén;

c) minden olyan, az Unió területén vagy azon kívül tartózkodó személyre, aki valamely tagállam állampolgára;

d) bármely tagállam joga szerint bejegyzett vagy létrehozott jogi személyre, szervezetre vagy szervre az Unió területén belül vagy azon kívül;

e) teljes egészében vagy részben az Unión belül üzleti tevékenységet folytató bármely jogi személyre, szervezetre vagy szervre.”

Az irányelv ezt szintén tükrözné. A fenti e) pont értelmében a tagállamoknak ki kellene terjeszteniük büntető joghatóságukat az EU területén kívül tartózkodó nem uniós állampolgárságú személyekre is annyiban, amennyiben azok üzleti tevékenysége kapcsolódik az EU-hoz (ami ennélfogva a vagyoni eszközeiket is érintheti).

1.8. Elévülési idők

Az irányelv tartalmazna egy, a fenti 1.4. szakaszban szereplő összes bűncselekményre alkalmazandó rendelkezést, amely előírná egy minimális elévülési idő megállapítását, valamint a büntetések végrehajtásának elévülési idejét a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet meghozatalát követően. Erre a PIF-irányelv 12. cikkében található példa. E cikkel összhangban a tagállamoknak:

I.az irányelvben szereplő bűncselekmények elkövetését követő megfelelő tartamú elévülési időt kell előírniuk annak érdekében, hogy e bűncselekményekkel szemben hatékonyan lehessen fellépni. Azon bűncselekmények esetében, ahol a büntetés felső határa legalább 4 év szabadságvesztés, minimális elévülési időket kell meghatározniuk;

II.meg kell tenniük a büntetések végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

1.9. A tagállamok, uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek közötti, valamint harmadik országokkal történő együttműködés

A határokon átnyúló vonatkozású ügyek kivizsgálásának javítása érdekében az irányelv tartalmazna egy olyan rendelkezést, amely kölcsönös együttműködést írna elő a tagállamok illetékes hatóságai, az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, köztük az Eurojust és az Europol között 13 . Az irányelv e rendelkezése megkönnyítené a gyakorlati kérdésekre (különösen a kijátszás módozataira, például a vagyoni eszközök tényleges tulajdonlásának/ellenőrzésének elrejtésére szolgáló struktúrákra) vonatkozó információk más tagállamok hatóságaival és a Bizottsággal történő megosztását is.

1.10. Jogsértést bejelentő személyek

Az uniós korlátozó intézkedések hatékonyságának növelése érdekében a Bizottság nemrégiben elindította az uniós korlátozó intézkedések megsértésének bejelentésére szolgáló eszközt 14 . Tekintettel annak fontosságára, hogy a visszaéléseket bejelentő személyek hozzájáruljanak az uniós korlátozó intézkedések megfelelő alkalmazásához, a bizottsági javaslat arra kötelezné a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (EU) 2019/1937 irányelv 15 által nyújtott védelem alkalmazandó legyen az irányelvben szereplő bűncselekményeket bejelentő személyekre. A tagállamok emellett kötelesek lennének megtenni minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az irányelvben szereplő bűncselekményeket bejelentő és az ilyen bűncselekmények vizsgálata, büntetőeljárás alá vonása vagy bírósági tárgyalása során bizonyítékot szolgáltató vagy egyéb módon együttműködő személyek megkapják a szükséges támogatást és segítséget a bűntetőeljárással összefüggésben 16 .

2. A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

Amint a Tanácsban megállapodás születik, és az Európai Parlament hozzájárulását adja az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmények közé történő felvételéhez, a Bizottság a rendes jogalkotási eljárás keretében azonnal előterjesztheti javaslatát a bűncselekményi tényállások és a büntetések közelítéséről szóló irányelvre vonatkozóan.

E bizottsági javaslatnak – mint minden uniós fellépésnek – meg kell felelnie a szubszidiaritás és az arányosság elveinek 17 , és összhangban kell lennie a minőségi jogalkotás követelményeivel 18 is.

(1)

     Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (1) és (4) bekezdése; 2. jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról.

(2)

     Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).

(3)

     A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós büntetőpolitika létrehozása: Az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján, COM (2011) 573 végleges, 2011.9.20; A Tanács következtetései az uniós jogon belüli jövőbeli büntetőjogi jogszabályokra vonatkozó iránymutatásokról, 14162/09 tanácsi dokumentum, 2009.10.9.; Az Európai Parlament állásfoglalása (2012. május 22.) a büntetőjog uniós megközelítéséről, HL C 264E., 2013.9.13., 7. o.

(4)

     Az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL C 326., 2012.10.26., 391. o.).

(5)

     Az Európai Parlament és a Tanács 2014/57/EU irányelve (2014. április 16.) a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (a piaci visszaélésekről szóló irányelv) (HL L 173., 2014.6.12., 179. o.), 2. cikk.

(6)

     Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1673 irányelve (2018. október 23.) a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (HL L 284., 2018.11.12., 22. o.).

(7)

     (EU) 2017/1371 irányelv az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről (PIF-irányelv) (HL L 198., 2017.7.28., 29. o.), 5. cikk; A piaci visszaélésekről szóló irányelv, 6. cikk.

(8)

   Lásd például az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendelet 8. cikkét. A rendelet egységes szerkezetbe foglalt szövege elérhető itt: EUR-Lex - 02014R0833-20220413 - HU - EUR-Lex (europa.eu) .

(9)

   Lásd még: PIF-irányelv, 7. cikk; a piaci visszaélésekről szóló irányelv, 7. cikk.

(10)

   Lásd még: PIF-irányelv, 6. cikk; a piaci visszaélésekről szóló irányelv, 8. cikk.

(11)

   Lásd még: PIF-irányelv, 10. cikk; a piaci visszaélésekről szóló irányelv, 9. cikk.

(12)

   A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről (HL L 300., 2008.11.11., 42. o.).

(13)

     Lásd a PIF-irányelv 15. cikkét is.

(14)

     Európai Bizottság, A szankciók és a kapcsolódó eszközök áttekintése, elérhető a https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/banking-and-finance/international-relations/restrictive-measures-sanctions/overview-sanctions-and-related-tools_en#whistleblower  címen.

(15)

     Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről, HL L 305., 2019.11.26., 17. o.

(16)

     Lásd még: Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről, valamint a 2008/99/EK irányelv felváltásáról, COM(2021) 851 final (2021.12.15.), 13. cikk.

(17)

     Az EUSZ 5. cikkének (1) és (4) bekezdése. 2. jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról.

(18)

     Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).