(1)

Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján, 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás 2016 novemberében lépett hatályba (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás). A Párizsi Megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 oC-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartják, és törekednek arra, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5  oC mértékre korlátozódjon.

(1)

Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján, 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás 2016 novemberében lépett hatályba (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás). A megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 oC-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartják, és törekednek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5  oC mértékre korlátozódjon, többek között a méltányosság, a közös, de differenciált felelősség és a nemzetek képességeinek figyelembevételével . A glasgow-i éghajlati paktum 2021. novemberi elfogadásával a Párizsi Megállapodás részes felei elismerték, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértékének 1,5  oC-ra való korlátozása jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2022 végéig megerősítik a 2030-ra vonatkozó céljaikat.

(1a)

A kibocsátáscsökkentésre irányuló intézkedések egyre sürgetőbbé válnak, ahogyan azt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „Climate Change 2021: The Physical Science Basis” [Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok] című 2021. augusztus 7-i, és „Climate Change 2022: Impacts, Adaptation, and Vulnerability” [Éghajlatváltozás 2022: hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség] című, 2022. február 28-i legutóbbi jelentései megállapítják. Az IPCC igen nagy bizonyossággal állapította meg, hogy az éghajlatváltozás veszélyezteti az emberek jólétét és bolygónk egészségét, és ha az alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló összehangolt, előrelátó globális fellépésben további késedelem mutatkozik, akkor elszalasztjuk a már csak rövid ideig megragadható lehetőséget, hogy mindenki számára élhető és fenntartható jövőt biztosítsunk. Az IPCC új becslésekkel szolgál az elkövetkező évtizedekben az 1,5  oC-os globális felmelegedési szint átlépésének esélyeiről, és megállapítja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, gyors és nagymértékű csökkentése nélkül elérhetetlenné válik a globális felmelegedés 1,5  oC közelébe vagy akár 2 oC-ra való korlátozása. Az Uniónak ezért e sürgető helyzetre reagálva fokoznia kell erőfeszítéseit és nemzetközi vezető szerepet kell betöltenie az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

(3)

Az európai zöld megállapodás (31) olyan egymást kölcsönösen erősítő intézkedések és kezdeményezések átfogó csoportját ötvözi magában, amelyek célja az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő elérése az Unióban, valamint meghatároz egy növekedési stratégiát, amely az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá kívánja alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik, és ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő . Célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ugyanakkor ez az átállás eltérően érinti a  nőket és a férfiakat , és különösen kihat egyes hátrányos helyzetű csoportokra, például az idősebbekre , a  fogyatékkal élőkre és a kisebbségi faji vagy etnikai háttérrel rendelkező személyekre. Ezért biztosítani kell, hogy az átállás igazságos és inkluzív legyen, és abból senki se maradjon ki.

(3)

Az európai zöld megállapodás (31) kiindulópontot biztosít az Unió klímasemlegességi célkitűzésének legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez, valamint azt követően a negatív kibocsátás eléréséhez , amint azt az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet  (31a) 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza. Olyan egymást kölcsönösen erősítő intézkedések és kezdeményezések átfogó csoportját ötvözi magában, amelyek célja az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő elérése az Unióban, valamint meghatároz egy növekedési stratégiát, amely az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá kívánja alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik. Célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ugyanakkor ez az átállás a  nemeket eltérő módon érinti , és különösen kihat egyes hátrányos helyzetű csoportokra, például az idősekre , a  fogyatékossággal élő személyekre, az energia- vagy közlekedési szegénységben élő személyekre, valamint a kisebbségi faji vagy etnikai háttérrel rendelkező személyekre . Az átállás a tagállamokat és a régiókat is eltérően érinti . Ezért biztosítani kell, hogy az átállás igazságos és inkluzív legyen, és abból senki se maradjon ki.

(3a)

Ahhoz, hogy társadalmilag elfogadhatók legyenek, az e rendeletben meghatározott éghajlati törekvéseknek egyenértékű szociális törekvésekkel kell párosulniuk. A megnövekedett ambíciószint jelentős változásokat tesz szükségessé az érintett ágazatokban, ami szociális és munkaügyi hatásokkal járhat. A felülvizsgált kibocsátáscsökkentési célértékeket megfelelő pénzügyi és szakpolitikai intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek garantálják, hogy a célértékeket társadalmilag méltányos módon lehessen teljesíteni. Az intézkedések magukban foglalhatják többek között olyan foglalkoztatási hatásvizsgálatok elvégzését, amelyek nemzeti és regionális szinten egyaránt értékelik a munkahelyekre és a munkakörülményekre gyakorolt hatást, valamint nemzeti és uniós források hozzárendelését a társadalmi alkalmazkodást célzó intézkedések és a minőségi munkahelyteremtés, a nemek közötti egyenlőség, az egész életen át tartó tanulás, a szakképzés és a szociális védelem finanszírozásához, valamint a hatékony kollektív tárgyalások biztosításához. Az is fontos, hogy az e rendelet 2. cikke alá tartozó ágazatokban időben konzultáljanak a nemzeti szociális partnerekkel az e rendeletet végrehajtó nemzeti intézkedésekről, és azok kidolgozásába és végrehajtásába ténylegesen bevonják őket.

(3b)

A legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzéssel összeegyeztethető uniós gazdaságra való átállás emellett kiemelten hatással lehet egyes gazdasági ágazatokra, különösen az ezekben az ágazatokban működő, kiszolgáltatott helyzetben lévő mikro-, kis- és középvállalkozásokra. E rendelet végrehajtása során fontos, hogy a tagállamok olyan környezetet teremtsenek, amely lehetővé teszi e vállalkozások számára, hogy áttérjenek olyan gyakorlatokra, amelyek kevesebb, illetve fokozatosan semmilyen üvegházhatásúgáz-kibocsátással nem járnak.

(3c)

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja és az OECD környezettel foglalkozó globális fóruma megállapította, hogy a környezeti változások a nemek szempontjából specifikus hatásokat vonnak maguk után. A nemek szerint megkülönböztetett szerepek következtében a nemek különböző mértékben sebezhetőek az éghajlatváltozás hatásaival szemben, és az éghajlatváltozás hatásai súlyosbítják a nemek közötti egyenlőtlenségeket.

(4)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) (a továbbiakban: európai klímarendelet) útján az Unió jogszabályba foglalta azt a célt, hogy 2050-re a gazdaság egésze klímasemleges legyen. Az említett rendelet megfogalmaz egy kötelező, Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra (tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátásra) vonatkozó kötelezettségvállalást is, miszerint azt az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni 2030-ig.

(4)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) (a továbbiakban: az európai klímarendelet) útján az Unió jogszabályba foglalta azt a célt, hogy legkésőbb 2050-re a gazdaság egésze klímasemleges legyen , és azt a célt, hogy ezt követően negatív kibocsátást érjen el. Az említett rendelet megfogalmaz egy kötelező, Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra (tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátásra) vonatkozó kötelezettségvállalást is, miszerint azt az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni 2030-ig. A rendelet kimondja továbbá, hogy a cél megvalósítása során a gyors és kiszámítható kibocsátáscsökkentést kell előnyben részesíteni, és ezzel egyidejűleg fokozni kell a természetes elnyelők általi üvegházhatásúgáz-elnyelést. A nettó elnyelés hozzájárulása a 2030-as célkitűzéshez 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre korlátozódik, míg a célkitűzés fennmaradó részét közvetlen kibocsátáscsökkentéssel kell elérni.

(5)

Annak érdekében, hogy teljesítse ezeket a kötelezettségvállalásokat, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján elfogadott Párizsi Megállapodás (33) keretében tett vállalásait, az üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzés elérésének uniós szabályozási keretét ki kell igazítani.

(5)

Annak érdekében, hogy teljesítse ezeket a kötelezettségvállalásokat, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján elfogadott Párizsi Megállapodás (33) keretében tett , nemzetileg meghatározott vállalásait, az üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzés elérésének uniós szabályozási keretét ki kell igazítani.

(7)

Jóllehet a kibocsátáskereskedelem a közúti és tengeri közlekedésből, valamint az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra is vonatkozni fog , az (EU) 2018/842 rendelet hatálya megmarad. Az (EU) 2018/842 rendelet ezért továbbra is alkalmazandó lesz a belföldi hajózásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, a nemzetközi hajózásból származó kibocsátásra viszont nem. Egy tagállam (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátását, amelyet figyelembe kell venni a megfelelőségi ellenőrzések során, továbbra is akkor kell meghatározni, amikor lezárult az üvegházhatású gázok tagállami jegyzékeinek az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (34) szerinti felülvizsgálata.

(7)

Jóllehet a kibocsátáskereskedelem a közúti és tengeri közlekedésből, valamint az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra is vonatkozhat , az (EU) 2018/842 rendelet hatálya megmarad. Az (EU) 2018/842 rendelet ezért továbbra is alkalmazandó lesz a belföldi hajózásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, a nemzetközi hajózásból származó kibocsátásra viszont nem. Egy tagállam (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátását, amelyet figyelembe kell venni a megfelelőségi ellenőrzések során, továbbra is akkor kell meghatározni, amikor lezárult az üvegházhatású gázok tagállami jegyzékeinek az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (34) szerinti felülvizsgálata. Egyes ágazatok kibocsátása azonban az elmúlt években vagy nőtt, vagy stabil maradt.

(9)

Az Európai Tanács 2020. december 11-i következtetéseiben megemlítette, hogy a 2030-ra vonatkozó célértéket az Unió a lehető legköltséghatékonyabban együttesen tudja megvalósítani, és minden tagállam részt vesz ebben az erőfeszítésben, figyelembe véve a méltányosság és a szolidaritás szempontjait (úgy, hogy eközben senki ne maradjon ki), valamint hogy az új 2030-ra vonatkozó célértéket úgy kell elérni, hogy az Unió megőrizze versenyképességét, és figyelembe vegyék a tagállamok eltérő kiindulási pontjait, sajátos nemzeti körülményeit és kibocsátáscsökkentési potenciálját – beleértve a szigeten található tagállamokét és a szigetekét is –, valamint a megtett erőfeszítéseket.

(9)

Az Európai Tanács 2020. december 11-i következtetéseiben megemlítette, hogy a 2030-ra vonatkozó célértéket az Unió a lehető legköltséghatékonyabban együttesen tudja megvalósítani, és minden tagállam részt vesz ebben az erőfeszítésben, figyelembe véve a méltányosság és a szolidaritás szempontjait (úgy, hogy eközben senki ne maradjon ki), valamint hogy az új 2030-ra vonatkozó célértéket úgy kell elérni, hogy az Unió megőrizze versenyképességét, és figyelembe vegyék a tagállamok eltérő kiindulási pontjait, a már elért kibocsátáscsökkentést, sajátos nemzeti körülményeit és kibocsátáscsökkentési potenciálját – beleértve a szigeten található tagállamokét és a szigetekét is –, valamint a megtett erőfeszítéseket.

(9a)

2030 után elengedhetetlen lesz, hogy az Unió és az egyes tagállamok elérjék a legkésőbb 2050-ig teljesítendő uniós szintű klímasemlegességi célkitűzést, hogy ezt követően elérhető legyen a negatív kibocsátás célja. Az (EU) 2018/842 rendeletnek biztosítania kell, hogy minden tagállam olyan kibocsátási pályára álljon és olyan konkrét hosszú távú szakpolitikákat fogadjon el, amelyek e cél eléréséhez vezetnek.

(10)

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 55 %-os csökkentésére vonatkozó cél elérése érdekében az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó ágazatoknak fokozatosan csökkenteniük kell kibocsátásukat , amíg 2030-ra el nem érik a 2005-ös szinthez viszonyított –40 %-ot.

(10)

A Párizsi Megállapodás keretében vállalt kötelezettségek végrehajtása és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 55 %-os csökkentésére vonatkozó cél elérése érdekében az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó valamennyi ágazatnak fokozatosan csökkentenie kell kibocsátását , amíg 2030-ra el nem éri a 2005-ös szinthez viszonyított –40 %-ot.

(11)

Ennek érdekében minden tagállam esetében felül kell vizsgálni a 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célt. Az üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célérték felülvizsgálatánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni , mint amelyet az (EU) 2018/842 rendelet első elfogadásakor, amikor a nemzeti vállalásokat a tagállamok eltérő kapacitásainak és költséghatékonysági lehetőségeinek figyelembevételével határozták meg, az erőfeszítések méltányos és kiegyensúlyozott elosztásának biztosítása érdekében. Az egyes tagállamok esetében a 2030-ig teljesítendő maximális üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentését ezért az adott tagállam e rendelet hatálya alá tartozó, 2005. évi felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátásából kiindulva kell meghatározni, figyelmen kívül hagyva azon, 2005-ben már működő létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátásának hitelesített adatait, amelyek csak 2005 után kerültek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá.

(11)

Ennek érdekében minden tagállam esetében felül kell vizsgálni a 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célt. Az üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célérték felülvizsgálatánál ugyanazt a módszert alkalmazzák , mint amelyet az (EU) 2018/842 rendelet első elfogadásakor, amikor a nemzeti vállalásokat a tagállamok eltérő kapacitásainak és költséghatékonysági lehetőségeinek figyelembevételével határozták meg, az erőfeszítések méltányos és kiegyensúlyozott elosztásának biztosítása érdekében . A tagállami célok eloszlása mindazonáltal nem közelít egymáshoz, amit figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy a nemzeti célok hogyan járulnak hozzá költséghatékony és méltányos módon a legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzéshez. Az egyes tagállamok esetében a 2030-ig teljesítendő maximális üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentését ezért az adott tagállam e rendelet hatálya alá tartozó, 2005. évi felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátásából kiindulva kell meghatározni, figyelmen kívül hagyva azon, 2005-ben már működő létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátásának hitelesített adatait, amelyek csak 2005 után kerültek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá.

(11a)

A metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közlemény kiemelte, hogy a metán erős üvegházhatású gáz, amelyet csak a szén-dioxid előz meg az éghajlatváltozáshoz való teljes hozzájárulás tekintetében. Molekuláris szinten a metán erősebb hatású, mint a szén-dioxid. Bár a metán rövidebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid, jelentős hatást gyakorol az éghajlatra. 2021 szeptemberében az Unió és az Egyesült Államok bejelentette a metánra vonatkozó globális kötelezettségvállalást, amelyhez azóta összesen több mint 100 ország csatlakozott. A kötelezettségvállalás aláírói azt a közös célt tűzték ki, hogy 2030-ig a 2020-as szinthez képest legalább 30 %-kal csökkentik a globális metánkibocsátást, és javítják a jelentéstételi előírásokat. A metán, a dinitrogén-oxid és az úgynevezett F-gázok együttesen az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 20 %-át teszik ki. Tekintettel a fent említett kötelezettségvállalásokra és számos ilyen üvegházhatású gáz rövid élettartamára, helyénvaló valamennyi ágazatban egy vagy több uniós célértéket meghatározni valamennyi, a szén-dioxidtól eltérő üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozóan.

(13)

A Covid19-világjárvány olyan mértékű hatással volt az uniós gazdaságra és annak kibocsátási szintjét, amelyet még nem lehet teljesen számszerűsíteni. Másrészt az Unió bevezeti eddigi legnagyobb ösztönző csomagját, amely szintén hatással lehet a kibocsátás szintjére. E bizonytalanságok miatt helyénvaló 2025-ben felülvizsgálni a kibocsátási adatokat, és szükség esetén ismételten kiigazítani az éves kibocsátási jogosultságokat.

(13)

A Covid19-világjárvány olyan mértékű hatással volt az uniós gazdaságra és annak kibocsátási szintjét, amelyet még nem lehet teljesen számszerűsíteni. Másrészt az Unió bevezeti eddigi legnagyobb ösztönző csomagját, amelynek célja a zöld helyreállítás biztosítása, és amely szintén hatással lehet a kibocsátás szintjére. A szükséges kibocsátáscsökkentés és a tervezési biztonság biztosítása érdekében helyénvaló , hogy a jelenlegi évtizedben stabil, kiszámítható és ambiciózus kibocsátásszabályozási pályát tartsunk fenn .

(14)

Ezért helyénvaló 2025-ben aktualizálni a 2026–2030 közötti időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságokat. Ennek a nemzeti jegyzékadatok átfogó felülvizsgálatán kell alapulnia, amelyet a Bizottság végez annak érdekében, hogy meghatározza az egyes tagállamok 2021., 2022. és 2023. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának átlagát.

(14a)

Az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban elsőbbséget kell élveznie a közvetlen kibocsátások csökkentésének, amit a klímasemlegesség elérése érdekében a szén-dioxid-eltávolítás növelésével kell kiegészíteni. Az (EU) 2021/1119 rendelet elismeri, hogy a szénelnyelők természetes és technológiai megoldásokat egyaránt magukban foglalnak. A technológiai megoldások szén-dioxid-eltávolításban játszott szerepével az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport több jelentése is foglalkozott, különösen a III. munkacsoport hatodik értékelő jelentéshez benyújtott munkaanyaga. Fontos, hogy létrejöjjön egy uniós rendszer a biztonságosan és tartósan tárolt szén-dioxid technológiai megoldások révén történő eltávolításának tanúsítására, amely egyértelműséget biztosít a tagállamok és a piaci szereplők számára az ilyen eltávolítások fokozása érdekében. Amint ilyen tanúsítási rendszer van hatályban, az (EU) 2021/1119 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljes körű betartásával elemezni lehet az ilyen eltávolítások uniós jog szerinti elszámolását, beleértve azt is, hogy az ilyen eltávolítások elszámolása érinti-e az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó kibocsátásokat. Az ilyen eltávolítások kiegészítő jellegűek, és nem ellensúlyozzák az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott uniós éghajlat-politikai célokkal összhangban szükséges kibocsátáscsökkentést.

(15)

Az (EU) 2018/842 rendelet értelmében az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerében a kibocsátási egységek korlátozott törlése lehetséges annak érdekében, hogy egyes tagállamok megfeleljenek az (EU) 2018/842 rendeletnek. Tekintettel Málta sajátos gazdasági szerkezetére, az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján e tagállam esetében megállapított nemzeti kibocsátáscsökkentési cél jelentősen meghaladja annak költséghatékony csökkentési potenciálját, ezért fokozni növelni Málta hozzáférését a szóban forgó rugalmassági mechanizmushoz, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az Unió 2030-ra vonatkozó kibocsátás-csökkentési célkitűzését.

(15)

Az (EU) 2018/842 rendelet értelmében az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerében a kibocsátási egységek korlátozott törlése lehetséges annak érdekében, hogy egyes tagállamok megfeleljenek az (EU) 2018/842 rendeletnek. Tekintettel Málta sajátos gazdasági szerkezetére, az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján e tagállam esetében megállapított nemzeti kibocsátáscsökkentési cél jelentősen meghaladja annak költséghatékony csökkentési potenciálját, ezért fokozni kell Málta hozzáférését a szóban forgó rugalmassági mechanizmushoz, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az Unió 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzését. Azoknak a tagállamoknak, amelyek jogosultak erre a rugalmassági mechanizmusra, de az (EU) 2018/842 rendeletben foglalt 2019. évi határidőig nem éltek vele, lehetőséget kell adni arra, hogy az újonnan javasolt nemzeti kibocsátáscsökkentési célok figyelembevétele érdekében felülvizsgálják e döntésüket. Az érintett tagállamok számára lehetővé kell tenni a bejelentett százalékos arányok gyakoribb felülvizsgálatát is.

(16a)

Annak biztosítása és ösztönzése érdekében, hogy a tagállamok betartsák a módosított (EU) 2018/842 rendelet szerinti, 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó minimális vállalásaikat, meg kell erősíteni a korrekciós intézkedéseket, és azokat szorosabban össze kell kapcsolni az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel. Ha egy tagállam két egymást követő évben túllépi éves kibocsátási jogosultságait, az adott tagállamnak felül kell vizsgálnia az (EU) 2018/1999 rendeletnek megfelelően benyújtott integrált nemzeti energia- és klímatervét, egyúttal lehetőséget biztosítva a nyilvánosság számára a folyamatban való részvételre.

(16b)

Az EU és tagállamai részes felek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményében  (1a) (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény). A nyilvánosság általi ellenőrzés és az igazságszolgáltatáshoz való jog az uniós demokratikus értékek alapvető elemei és a jogállamiság védelmét biztosító eszközök. A Bizottság „Az igazságszolgáltatáshoz való jog környezeti ügyekben történő biztosításának javítása az EU-ban és tagállamaiban” című, 2020. október 14-i közleményében elismerte, hogy nem biztosított minden tagállamban az igazságszolgáltatáshoz való jog, és arra kérte a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy az ágazati jogszabályokba vezessenek be kifejezetten az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseket. Ezért helyénvaló olyan rendelkezést megállapítani, amely biztosítja a nyilvánosság igazságszolgáltatáshoz való jogát a módosított (EU) 2018/842 rendelet végrehajtására irányuló intézkedések tekintetében.

(16c)

A módosított (EU) 2018/842 rendeletben és más uniós jogszabályokban, különösen az (EU) 2021/1119 rendeletben foglalt célkitűzések elérése érdekében az Uniónak és tagállamainak a szakpolitikák végrehajtása során a legújabb tudományos eredményekre kell támaszkodniuk. Az (EU) 2021/1119 rendelet 3. cikkével létrehozott, éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület tanácsait ezért az (EU) 2018/842 módosított rendelet teljes egészében adott esetben figyelembe kell venni.

(18)

Az (EU) 2018/841 rendelet szerinti ambiciózusabb célok kitűzése csökkenti a tagállamok azon képességét, hogy az (EU) 2018/842 rendelet alapján a megfeleléshez felhasználható nettó elnyelést hozzanak létre. Ezenkívül a LULUCF rugalmassági mechanizmus két külön időszakra történő felosztása tovább korlátozza a nettó elnyelés rendelkezésre állását az (EU) 2018/842 rendeletnek való megfelelés céljából. Ennek eredményeképpen egyes tagállamok kihívásokkal szembesülhetnek az (EU) 2018/842 rendelet szerinti célok teljesítése során, míg ugyanezen vagy más tagállamokban olyan nettó elnyelés keletkezhet, amelyet nem lehet az (EU) 2018/842 rendeletnek való megfelelés céljából felhasználni. Mindaddig, amíg az (EU) 2021/1119 rendelet 3. cikke szerint meghatározott uniós célkitűzések nem teljesülnek, különös tekintettel a nettó elnyelés hozzájárulásának felső korlátjára, egy további tartalék formájában indokolt létrehozni egy új önkéntes mechanizmust, amely segíti a csatlakozó tagállamokat kötelezettségeik teljesítésében.

(18a)

Az (EU) 2021/1119 rendeletben megállapított hatékony éghajlatvédelem hosszú távú dimenziójára, valamint a Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzésekkel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásra tekintettel a tagállamok 2030 utáni egyéni hosszú távú kibocsátáscsökkentési pályáinak egyértelműsítése pontosabb szakpolitikai tervezést tenne lehetővé. Ezért helyénvaló bevezetni egy olyan eljárást, amely minden tagállam számára nemzeti kibocsátáscsökkentési pályákat határoz meg a legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzéshez.

-1.

(1)

Az 1.  cikkben a  „30 %” helyébe „40 %” lép.

(1)

Az 1. cikk helyébe a  következő szöveg lép:

„Ez a rendelet megállapítja a tagállamok 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kötelezettségeit azon minimális vállalásaikkal összefüggésben, amelyek az Unió azon célkitűzésének teljesítéséhez szükségesek, hogy az e rendelet 2. cikkének hatálya alá tartozó ágazatokban 2030-ra a 2005-ös szinthez képest legalább 40 %-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ahhoz a hosszú távú célhoz is hozzájárul, hogy legkésőbb 2050-ig valamennyi tagállam klímasemleges legyen, és hogy ezt követően elérjék a negatív kibocsátást. Ezáltal az (EU) 2021/1119 rendelet és a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez is hozzájárul. Ez a rendelet emellett szabályokat állapít meg az éves kibocsátási jogosultságok meghatározására és a tagállamok által a minimális vállalásaik teljesítésében tett előrelépés értékelésére vonatkozóan, és megteremti a feltételeket az e rendelet 2. cikkének hatálya alá tartozó ágazatokra vonatkozó 2030 utáni uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célértékek meghatározásához.”

2a.

3.

A 4. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 4. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

a)

2021-ben és 2022-ben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját az e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 1. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi. A tagállamok lineáris pályáinak vagy a 2019-től 2020-ig terjedő időszak öttizenketted részénél vagy 2020-ban, a kettő közül az adott tagállam számára kevesebb kibocsátási egységet eredményező időpontban kell indulniuk;

a)

2021-ben és 2022-ben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját az e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 1. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi. A tagállamok lineáris pályáinak vagy a 2019-től 2020-ig terjedő időszak öttizenketted részénél vagy 2020-ban, a kettő közül az adott tagállam számára kevesebb kibocsátási egységet eredményező időpontban kell indulniuk

b)

2023 -ban, 2024-ben és 2025-ben ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját 2022-ben az érintett tagállamnak az adott évre vonatkozóan e cikk (3) bekezdése alapján meghatározott éves kibocsátási jogosultsága jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi;

b)

2023 és 2030 között ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját a 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlagából kiinduló lineáris pálya által meghatározott határértéke jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi . A tagállamok lineáris pályáinak vagy a 2019-től 2020-ig terjedő időszak öttizenketted részénél vagy 2020-ban, a kettő közül az adott tagállam számára kevesebb kibocsátási egységet eredményező időpontban kell indulniuk;

c)

2026–2030 években ne haladja meg az azon lineáris pálya alapján meghatározott határértéket, amelynek kezdőpontját 2024-ben az (EU) 2018/1999 rendelet 26. cikke alapján a tagállam által benyújtott 2021., 2022. és 2023. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátás átlaga jelenti, végpontját pedig az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában az adott tagállam vonatkozásában 2030-ra megadott határérték képezi.

3a.

3b.

3c.

3d.

a)

a 2021. év tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának e fennmaradó részét átviheti a  2030 -ig tartó időszak későbbi éveire; és

„a)

a 2021. év tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét éves kibocsátási jogosultságai legfeljebb 5 %-ának megfelelő mértékig átviheti a  2025 -ig tartó időszak későbbi éveire; és”

3e.

b)

a 2022-től 2029 -ig tartó időszak évei tekintetében az éves kibocsátási jogosultságának e fennmaradó részét az adott évvel bezárólag rendelkezésre álló éves kibocsátási jogosultságai legfeljebb 30 %-ának megfelelő mértékig átviheti a  2030 -ig tartó időszak későbbi éveire.

3f.

3g.

3h.

3i.

5a.

-a)

-ab)

a)

azokat a kiegészítő intézkedéseket, amelyeket – a belföldi szakpolitikai eszköztár és intézkedések révén, valamint az uniós fellépés végrehajtásával – végre kíván hajtani annak érdekében, hogy teljesítse az e rendelet 4. cikke alapján fennálló kötelezettségeit;

a)

azokat a kiegészítő intézkedéseket, amelyeket – a belföldi szakpolitikai eszköztár és intézkedések révén, valamint az uniós fellépés végrehajtásával – végre kíván hajtani annak érdekében, hogy teljesítse az e rendelet 4. cikke alapján fennálló kötelezettségeit;

b)

az intézkedések végrehajtásának szigorú menetrendjét, amelynek lehetővé kell tennie a végrehajtásban tett éves előrehaladás értékelését.

b)

az intézkedések végrehajtásának szigorú menetrendjét, amelynek lehetővé kell tennie a végrehajtásban tett éves előrehaladás értékelését. amennyiben egy tagállam éghajlat-változással foglalkozó nemzeti tanácsadó testületet hozott létre, kikéri e testület tanácsát a szükséges intézkedések meghatározása érdekében;

ba)

a további kibocsátáscsökkentések azon mennyiségére vonatkozó nyilatkozatot, amelyet a tagállam e szakpolitikák révén tervez elérni, valamint az e további kibocsátáscsökkentések becslésére használt módszert;

bb)

azt, hogy a korrekciós intézkedési terv hogyan fogja megerősíteni az (EU) 2018/1999 rendelet alapján a tagállam által elfogadott integrált nemzeti energia- és klímatervet.

7.

a)

az (EU) 2018/841 rendelet 11–13b. cikke alapján alkalmazott minden rugalmassági mechanizmus;

b)

az e rendelet 7. cikke szerint a megfelelés érdekében figyelembe vett mennyiségek.

a)

az adott tagállam üvegházhatásúgáz-kibocsátása meghaladja a 2026-tól 2030-ig tartó időszakban az éves kibocsátási jogosultságait;

b)

az adott tagállam kimerítette az 5. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti rugalmassági mechanizmusokat;

c)

az adott tagállam a lehető legnagyobb mértékben felhasználta a 7. cikk szerinti nettó összelnyelés lehetőségét, még akkor is, ha ez a mennyiség nem éri el a III. mellékletben megállapított szintet; és

d)

az adott tagállam nem hajtott végre nettó egységátadást más tagállamok részére az 5. cikk szerint.

7a.

7b.

a)

az e rendelet I. melléklete szerinti jelenlegi nemzeti célértékek megfelelősége az (EU) 2021/1119 rendelet szerinti, legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzéshez való költséghatékony és méltányos hozzájárulásuk tekintetében;

b)

minden tagállam számára egy olyan kibocsátáscsökkentési pálya, amely az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan csökkentési pályáját biztosítja, amely minden tagállam számára összeegyeztethető a klímasemlegesség célkitűzésének legkésőbb 2050-ig való elérésével;

7c.

a)

amely nem tartja be a rendelet 4–8. cikkéből fakadó jogi kötelezettségeket; vagy

b)

amelyek az (EU) 2018/1999 rendelet 10. cikkének hatálya alá tartoznak.

a)

kellően érdekeltek; vagy

b)

jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

7d.