Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről

(COM(2022) 105 final)

(2022/C 443/13)

Előadó:	José Antonio MORENO DÍAZ
Társelőadó:	Ody NEISINGH

Felkérés:	Európai Bizottság, 2022.5.2.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.22.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	200/7/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli azt a jogalkotási innovációt, amely szerint a nők elleni erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv – amelyre nagy társadalmi igény van – egy interszekcionális megközelítés jegyében jön létre.

1.2

Hasonlóképpen, tekintettel a nőket ért erőszak számos formájának jelentőségére és kiterjedtségére, az ilyen erőszak elleni küzdelemre irányuló politikák nem lehetnek semleges politikák, hanem azokat világos és egyértelmű nemi szempontok alapján kell kidolgozni, amelyeket úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítsék e politikák szükségességének megértését, és elősegítsék hatékonyságukat.

1.3

Az EGSZB kifejezi, hogy elengedhetetlennek és sürgősnek tartja annak előmozdítását, hogy minden tagállam, amely ezt még nem tette meg, valamint maga az EU is ratifikálja mind az ILO erőszak és zaklatás elleni 190. sz. egyezményét, mind az Isztambuli Egyezményt.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvnek ki kell terjednie a nők elleni erőszak minden formájára, így többek között az intézményi erőszakra, a szexuális és reproduktív kizsákmányolásra, a munkahelyi zaklatásra, a nemi alapú családi erőszakra, a pszichoaktív anyagokkal történő befolyásolásra, az utcai zaklatásra, a nem és/vagy társadalmi nem alapján történő szexuális zaklatásra, a fogyatékossággal élő nők kényszersterilizálására.

1.5

Az EGSZB megítélése szerint a nők elleni erőszakot az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében említett, több tagállamra kiterjedő bűncselekmények közé kellene sorolni.

1.6

Az EGSZB véleménye szerint a szociális párbeszédnek és a kollektív tárgyalásoknak konkrét intézkedéseket kellene tartalmazniuk arra vonatkozóan, hogy garantálva legyen, hogy a nőkkel szembeni erőszak áldozatainak megmarad a munkája, illetve hogy biztosított legyen azoknak az áldozatoknak a munkaerőpiaci integrációja is, akiknek nincs munkájuk.

1.7

Az EP és a CEDAW által elfogadott megközelítéssel összhangban az EGSZB úgy véli, hogy a „szexmunkások” kifejezés helyett a „prostitúcióban részt vevő nők” kifejezést kellene használni.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a súlyosbító tényezők között figyelembe kellene venni olyan szempontokat, mint az áldozatot vagy annak érzelmi vagy családi környezetét ért korábbi fenyegetés, valamint a nyereségvágy.

1.9

Mindemellett különös figyelmet kell fordítani az etnikai és/vagy kulturális kisebbségekhez tartozó nőkre és lányokra, például a romákra, a migráns nőkre, különösen a rendezetlen jogállású nőkre, valamint a háború elől menekülő lányokra és nőkre.

1.10

Az EGSZB kéri továbbá, hogy fordítsanak különös figyelmet a fogyatékossággal élő nőkre, akik fogyatékosságuk miatt jobban ki vannak téve a nemi alapú támadásoknak.

1.11

Az internetes zaklatással kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a beleegyezés hiánya és a nyilvánosság elé tárás önmagában is internetes zaklatásnak minősül.

1.12

Az EGSZB úgy véli, hogy az áldozatok segítő szakszolgálatokhoz irányításának nemcsak időben és összehangolt módon kell történnie, hanem azt elsőbbséggel és sürgősen kell megtenni.

1.13

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat, köztük a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is vegye fel az áldozatoknak nyújtott alapvető segítő szakszolgálatok közé, és arra biztatja az összes uniós tagállamot, hogy sürgősen hárítsanak el minden akadályt a sürgősségi fogamzásgátláshoz és a nemi erőszak utáni önkéntes terhességmegszakítást nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférés elől.

1.14

Az EGSZB támogatja, hogy az áldozatok testi és lelki épségének védelmét célzó sürgősségi távoltartási és védelmi rendelkezések szükségszerűen tartalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy az elkövető zaklassa az áldozatot vagy fizikailag közeledjen hozzá.

1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy a szexuális erőszak áldozatai számára létrehozott valamennyi támogatási mechanizmusnak és intézkedésnek kifejezetten hozzáférhetőnek és ingyenesnek kell lennie.

1.16

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy ha a munkahelyi szexuális zaklatás esetén csak külső tanácsadási és ellátási szolgáltatások vehetők igénybe, az korlátozást jelent, és hogy a javaslat nem érinti a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fontosságát, valamint a szociális partnerek részvételének és a velük folytatott tárgyalásoknak a szükségességét.

1.17

Tekintettel az oktatásnak a nemi szerepek és sztereotípiák kialakításában játszott szerepére, az oktatás megelőző szerepének – különösen az átfogó szexuális nevelés révén – az oktatás minden szakaszában meg kell jelennie, és az intézményi együttműködésbe kifejezetten be kell vonni az oktatási közösséget, a civil társadalmi szervezeteket (különösen a női szervezeteket), a szociális partnereket és az érintett közösségeket.

1.18

Az EGSZB úgy véli, hogy a láthatási szabályokkal szemben a gyermek mindenek felett álló érdekének kell érvényesülnie, amennyiben észszerű kétségek merülnek fel a fizikai és érzelmi szempontból is biztonságos kapcsolattartás biztosíthatóságát illetően.

1.19

Az EGSZB üdvözli, hogy a női nemi szervek megcsonkítása külön bűncselekményként szerepel az irányelvben.

1.20

Az EGSZB úgy véli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok szélesebb értelemben vett megsértése ellen is mint a nőkkel szembeni erőszak ellen kell küzdeni, például a nőgyógyászati és szülészeti erőszak, a terhességre kényszerítés és a terhességmegszakítás megtagadása esetében. Az EGSZB ezenkívül aggodalommal állapítja meg, hogy a nők elleni erőszak definíciója nem foglalja magában a terhesség szabad, önkéntes és biztonságos körülmények közötti megszakítására vonatkozó jelenlegi korlátozásokat, valamint az abortusz mellett szabad elhatározásból döntő nők zaklatását, ami különösen a klinikák környékén fordul elő.

1.21

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a javaslat nem tárgyalja a nők elleni erőszak áldozatainak árván maradt gyermekeit megillető, szabadon és egyenlőként élt teljes értékű életet.

1.22

Az EGSZB mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szélsőjobboldal célul tűzte ki a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó javaslatok elleni fellépést, különösen azáltal, hogy szisztematikusan tagadja a nőkkel szembeni strukturális erőszakot, amelyet a nők pusztán női mivoltuk miatt szenvednek el. Ez a tagadás, amellett, hogy mérgezi az egyenlőségen alapuló együttélést, az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket és elveket is támadja.

1.23

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az irányelv tartalmazzon egy pénzügyi tervet, amely szavatolja, hogy megfelelő állami finanszírozás révén biztosított legyen az elfogadott intézkedések hatékony végrehajtása.

2.   Általános megjegyzések

2.1

A nők elleni erőszak a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés maximális kifejeződése. Egy olyan ellenőrzési mechanizmust jelent, amelynek eredete a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségben rejlik, és amely fenn is tartja és táplálja is ezt az egyenlőtlenséget.

2.2

Az EGSZB mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szélsőjobboldal célul tűzte ki a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó javaslatok elleni fellépést, különösen azáltal, hogy szisztematikusan tagadja a nőkkel szembeni strukturális erőszakot, amelyet a nők pusztán női mivoltuk miatt szenvednek el. Ez a tagadás, amellett, hogy mérgezi az egyenlőségen alapuló együttélést, az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket és elveket is támadja.

2.3

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó európai stratégia (2020–2025) egyik fő célkitűzése a nemi alapú erőszak felszámolása. Célja továbbá többek között a nemi sztereotípiák elleni küzdelem, a foglalkoztatási bérszakadék és gondozási feladatok terén fennálló különbségek megszüntetése, a gazdaság különböző ágazataiban való egyenlő részvétel elérése, valamint a nők és férfiak közötti egyensúly megteremtése a döntéshozatalban és a politikai tevékenységekben.

2.4

A nők és lányok elleni erőszak a nemek közötti megkülönböztetés egyik legnehezebben leküzdhető formája, és az emberi jogok megsértése. Az EU-ban a nők fele (53 %) kerül bizonyos helyeket vagy helyzeteket a fizikai vagy szexuális támadástól való félelem miatt (1), és egyharmaduk (33 %) számolt be arról, hogy fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává vált.

2.5

Tekintettel a nőket ért erőszak számos formájának jelentőségére és kiterjedtségére, az ilyen erőszak elleni küzdelemre irányuló politikák nem lehetnek semleges politikák, hanem azokat világos és egyértelmű nemi szempontok alapján kell kidolgozni, amelyeket úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítsék e politikák szükségességének megértését, és elősegítsék hatékonyságukat.

2.6

A nők nap mint nap ki vannak téve a munkahelyi erőszak veszélyének, különösen a közlekedési ágazatban (a nők 63 %-a számolt be arról, hogy a közelmúltban legalább egy erőszakos cselekmény irányult ellene) (2), valamint a szolgáltatási és értékesítési ágazatban (3).

2.7

A Covid19-világjárvány okozta egészségügyi válság kezelése érdekében hozott korlátozó intézkedések miatt a kapcsolati erőszak is gyakoribbá vált (4).

2.8

Az EGSZB üdvözli, hogy az irányelvjavaslat célja a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése és az ellene való küzdelem a magas szintű biztonság és az alapjogok teljes körű gyakorlása érdekében, beleértve az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jogot. Bár megértjük, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben szükség van a büntetőjogi megközelítésre, annak szükségszerűen együtt kell járnia egy holisztikus és átfogó megközelítéssel, amely a férfiak által a nőkkel szemben tanúsított erőszak megelőzését, leküzdését és felszámolását célozza.

3.   Részletes megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli azt a jogalkotási innovációt, amely szerint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv egy interszekcionális megközelítés jegyében jön létre. Ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy protokollokat kell életbe léptetni, tájékoztató kampányokat kell indítani és szakembereket kell képezni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen mind az intézményi erőszak, mind az áldozathibáztatás, amely az erőszakos cselekménytől független külső tényezőkön alapul, mint például az áldozat megjelenése vagy viselkedése, státusza, származása vagy bármely más jellemzője vagy állapota.

3.2

Ezzel kapcsolatban az EGSZB üdvözli, hogy a nők elleni erőszak egyes formáira vonatkozó meghatározásoknak az irányelvbe foglalásával tisztább fogalmi és a büntetőjogi helyzet áll elő, ugyanakkor elengedhetetlennek tartja, hogy a javaslat a nők elleni nemi alapú erőszak valamennyi formájával foglalkozzon, és tartalmazza a nemi alapú erőszak olyan általános meghatározását, mint amelyet a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 1993. évi ENSZ-nyilatkozat 1. és 2. cikke vagy az Isztambuli Egyezmény 3. cikke tartalmaz.

3.3

Az EGSZB megítélése szerint a nők elleni erőszakot az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében említett, több tagállamra kiterjedő bűncselekmények közé kellett volna sorolni.

3.4

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat a nemi erőszakot pusztán a beleegyezés hiánya alapján büntethetővé nyilvánítja, és a büntethetőséget nem köti erőszak vagy fenyegetés alkalmazásához. Ez a jogi meghatározás az Isztambuli Egyezménnyel összhangban magában foglalja ezt a bűncselekményt: ezt a fogalmat kell alkalmazni a nemi erőszak új formáira, például a pszichoaktív anyagokkal történő befolyásolásra.

3.5

Az EGSZB elismeri, hogy fontos olyan konkrét intézkedéseket foglalni az irányelvbe, amelyek a nemi alapú kapcsolati erőszak áldozatainak védelmét és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését szolgálják; az EGSZB azonban kéri az erőszak e típusának beillesztését az irányelvben meghatározott bűncselekmények közé, közös keretet létrehozva a büntetések, a súlyosbító körülmények, a joghatóság és az elévülési idő tekintetében.

3.6

Az európai nők több mint fele (55 %-a) számolt be arról, hogy korábban már volt szexuális zaklatás áldozata (5), ezért az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv sem a javasolt meghatározásban, sem a szankciók, a súlyosbító körülmények, a joghatóság és az elévülési idő rendszerében nem hagyhatja figyelmen kívül a nők elleni erőszaknak ezt a formáját (6).

3.7

A szexuális zaklatást elszenvedő nők egyharmadát a munkahelyén zaklatták (7). Az EGSZB ezért szükségesnek tartja, hogy az irányelv foglalkozzon az erőszak ezen formájával, és hogy a munkáltatók a munkahelyi szexuális és nemi alapú zaklatás – ezen belül az online erőszak és az internetes zaklatás – elleni küzdelem érdekében konkrét intézkedéseket hajtsanak végre, illetve aktualizálják azokat (8). Az EGSZB ezért kéri a munkahelyi zaklatás bűncselekményének beillesztését az irányelvbe.

3.8

A helyettes erőszak, azaz az erőszak azon formája, amely a nők érzelmi bántalmazása céljából a szeretteiket vagy a családi környezetükben lévő személyeket célozza, különösen a nők gyermekei ellen irányul. Az EGSZB úgy véli, hogy a látogatási szabályokkal szemben a gyermek mindenek felett álló érdekének kell érvényesülnie, amennyiben észszerű kétségek merülnek fel a kiskorúval való, fizikai és érzelmi szempontból is biztonságos kapcsolattartás biztosíthatóságát illetően.

3.9

Tekintettel arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak felépüléséhez és helyzetük megerősödéséhez nélkülözhetetlen a gazdasági önállóság, az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások nem tartalmaznak konkrét intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy garantálva legyen, hogy a nőkkel szembeni erőszak áldozatainak megmarad a munkája, illetve hogy biztosított legyen azoknak az áldozatoknak a munkaerőpiaci integrációja is, akiknek nincs munkájuk.

3.10

Az EGSZB, ismervén az Európai Parlament szexuális kizsákmányolásról és prostitúcióról, valamint annak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló jelentésének (9) megállapításait, amelyek a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) 6. cikkével, valamint az ENSZ nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottságának a globális migráció kontextusában a nőkkel és lányokkal folytatott emberkereskedelemről szóló, 2020. november 6-i 38. sz. általános ajánlásával összhangban fogantak, úgy véli, hogy a „szexmunkások” helyett a „prostitúcióban részt vevő nők” kifejezést helyénvaló alkalmazni.

3.11

A 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerint az áldozat beleegyezése nem vehető figyelembe, ha a beleegyezés elérése érdekében fenyegetést, erőszakot, kényszert alkalmaznak, visszaélnek a hatalmi vagy a kiszolgáltatott helyzettel, illetve anyagi ellenszolgáltatást vagy előnyöket nyújtanak vagy fogadnak el. Az EGSZB úgy véli, hogy a kerítésre vagy a mások szexuális kizsákmányolásán alapuló haszonszerzésre az irányelv 2., a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekményekről szóló fejezetében előírt szankcióknak kell vonatkozniuk.

3.12

Az EGSZB osztja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges előadójának aggodalmait (11) az úgynevezett béranyaság gyakoribbá válásával kapcsolatban. Egyetért az Európai Parlament nézetével (12), amely szerint ez a reproduktív kizsákmányolás egyik formája, amely sérti a nők méltóságát. Ezért úgy véli, hogy ezt a gyakorlatot – amennyiben bármelyik fél számára nyereséggel vagy haszonnal járó jogügyletről van szó, beleértve a reklámot is – a nők elleni erőszak egyik formájának kell tekinteni, és a szexuális kizsákmányolással azonos szinten kell kezelni (beillesztve azt a 2. fejezetbe és az 1. cikkbe).

3.13

A nők elleni erőszak a legelterjedtebb emberi jogi jogsértés az Unióban, azonban a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők és lányok körében nagyobb számban fordul elő, ezért különös figyelmet kell fordítani az etnikai és/vagy kulturális kisebbségekhez tartozó – így például a roma – nőkre és lányokra.

3.14

Az EGSZB támogat minden olyan megfelelő jogalkotási intézkedést, amelynek célja a fogyatékossággal élő nőknek a kizsákmányolás, az erőszak és a visszaélés minden formájával – többek között a nemi alapú erőszakkal – szembeni védelme, valamint támogatja a megelőzésükre irányuló megfelelő intézkedéseket, különösen a fogyatékossággal élő nőknek nyújtott, a nemi szempontokat figyelembe vevő segítség és támogatás megfelelő formáit. Ennek érdekében az EGSZB támogatja, hogy a fogyatékossággal élő nők ellátására szolgáló valamennyi létesítményt és programot független hatóságok érdemben ellenőrizzék.

3.15

Az EGSZB támogatja továbbá az erőszak vagy bántalmazás bármely formájának áldozatává vált fogyatékossággal élő nők fizikai, kognitív és pszichológiai felépülésének, rehabilitációjának és társadalmi reintegrációjának előmozdítására irányuló valamennyi megfelelő intézkedést, többek között védelmi szolgáltatások nyújtása révén, és kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet azon fogyatékossággal élő nőkre is, akik nagyobb mértékben vannak kitéve a nemi alapú és a fogyatékossággal összefüggő támadásoknak (kényszersterilizálás, jogi cselekvőképtelenség megállapítása a családtagok közbenjárására).

3.16

A migráns nőket – különösen, ha rendezetlen jogállásúak – bejelentésük benyújtásakor az önálló és ideiglenes tartózkodási engedély azonnali megadásával kell védeni (13). Továbbá, ha az eljárás során kiderül, hogy nem rendelkeznek a jogszerű tartózkodást lehetővé tevő okmányokkal, az illetékes migrációs hatóságokat nem szabad tájékoztatni.

3.17

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a javaslatban az internetes zaklatás és az intim vagy manipulált anyagok beleegyezés nélküli megosztása a nők és lányok elleni erőszak formáiként szerepel, de aggályosnak tartja azt a kikötést, hogy e cselekmény csak akkor minősül bűncselekménynek, ha az anyagot „végfelhasználók sokasága” számára hozzáférhetővé teszik. Ez egy pontatlan, meghatározatlan és nagymértékben megítélésen alapuló követelmény, amely nem veszi figyelembe a jó hírnév valós megsértését, amely néha súlyosabb, ha az adott anyagot csak az áldozat szűkebb társas, családi vagy munkahelyi környezetében lévő emberekkel osztják meg. Az EGSZB úgy véli, hogy a beleegyezés hiányának és a közzétételnek önmagában is internetes zaklatásnak kellene minősülnie, eltekintve annak megítélésétől, hogy az anyagot végfelhasználók sokaságával, vagy ellenkezőleg, sok vagy elegendő felhasználóval osztották-e meg (7. cikk a) és b) pont, 8. cikk c) pont és 9. cikk a) pont).

3.18

Az internet és a közösségi média széles körű használata miatt a szexuális tartalmú anyagok nem beleegyezésen alapuló megosztása egyre gyakoribbá válik, így nagyobb hatást fejt ki, ezért az áldozatokra nézve súlyosabb károkkal jár. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki e gyakorlat elterjedtsége miatt, és úgy véli, hogy az erre (7. cikk) vonatkozó büntetéseknek és elévülési időnek meg kellene egyeznie az internetes fenyegető zaklatásra (8. cikk) vonatkozó, a 12. és 15. cikkben meghatározott büntetésekkel és elévülési idővel.

3.19

Az EGSZB üdvözli, hogy az irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos bejelentések fogadására és továbbítására vonatkozóan a javaslat az illetékes hatóságok számára célzott képzéseket ír elő, de úgy véli, hogy ezen túlmenően konkrét intézkedéseket kellene előirányozni a rendszer hatékonyságának nyomon követésére és értékelésére, valamint konkrét szankciókat arra az esetre, ha az illetékes hatóságok nem tartják be a kellő gondosság elvét. (37. cikk (6) bekezdés).

3.20

Az EGSZB üdvözli a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos nyomozással és büntetőeljárással foglalkozó személyek, egységek és szolgálatok – különösen a jogi tisztviselők, hatóságok és bírósági alkalmazottak, bírák, ügyészek, ügyvédek, áldozatsegítők és helyreállító igazságszolgáltatási szolgálatok, gondozási szakemberek, szociális és oktatási szolgálatok és a kiszolgáltatott csoportokkal vagy áldozatokkal esetleg kapcsolatba kerülő más érintett személyzet – „megfelelő” szakértelmére vonatkozó követelményt. Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a szakértelem megfelelőségének vagy elégtelenségének megítélése szubjektív lehet. Mivel a beavatkozás egyik fő hibája ezen a területen éppen az érintett szereplők képzésének és tudatosításának hiánya, az EGSZB azt javasolja, hogy az irányelv ne csak a bejelentéseket továbbító vagy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek, hanem a 3. fejezetben (17. cikk (1) bekezdés) meghatározott nyomozásban vagy büntetőeljárásban részt vevők számára is írjon elő célzott képzést.

3.21

Az áldozatok ügyének gyors kezelése központi jelentőségű a megfelelő jóvátétel, rehabilitáció és felépülés szempontjából. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az áldozatok segítő szakszolgálatokhoz irányításának nemcsak időben és összehangolt módon kell történnie, hanem azt elsőbbséggel és sürgősen meg kell tenni (20. cikk (2) bekezdés).

3.22

Az EGSZB üdvözli azokat a javasolt intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az áldozatok olyan átfogó, személyre szabott, általános és szakértői támogatási szolgáltatásokhoz jussanak hozzá, amelyek megfelelnek sajátos szükségleteiknek. Sajnálja azonban, hogy a tagállamok által az áldozatoknak nyújtandó szakértői támogatásokat felsoroló bekezdés (27. cikk (1) bekezdés) csak a jogi szakaszban vagy a nyomozási és bírósági eljárás során nyújtott támogatásokat sorolja fel, és nem említi az egészségügyi szolgáltatásokhoz – köztük a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz – való hozzáférést, amelyek alapvető fontosságúak az áldozatok számára. Az EGSZB ezenkívül mély aggodalommal állapítja meg, hogy a javaslat nem foglalkozik kifejezetten a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokkal, beleértve a sürgősségi fogamzásgátlást és az abortuszt, amelyek nemcsak alapvető, hanem sürgősségi segítő szolgáltatások is, amelyekhez a szexuális erőszak áldozatainak hozzáférést kell biztosítani (28. cikk). Az ENSZ és az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a nemi erőszak miatt bekövetkezett terhesség kihordására kényszerítés a kegyetlen, embertelen és megalázó erőszak egyik formájának minősülhet, ami súlyos cselekmény. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat, köztük a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is vegye fel az áldozatoknak nyújtott alapvető segítő szakszolgálatok közé, és arra biztatja az összes uniós tagállamot, hogy sürgősen hárítsanak el minden akadályt a sürgősségi fogamzásgátláshoz és a nemi erőszak utáni önkéntes terhességmegszakítást nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférés elől.

3.23

A lakóhelyüket elhagyni kényszerült és a konfliktus elől menekülő nők fokozottan ki vannak téve a nemi alapú erőszak kockázatának. A szexuális erőszakot gyakran használják háborús fegyverként, a nőket és lányokat pedig fokozottan fenyegeti az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélye. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a támogatás, a védelem és a hozzáférés az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz – mint például a pszichológiai traumák kezelése és a szexuális és reproduktív szolgáltatások, beleértve a sürgősségi fogamzásgátlást és az abortuszt – rendkívül fontos, és azokat minden európai országban biztosítani kell.

3.24

Az EGSZB támogatja, hogy az áldozatok testi és lelki épségének védelmét célzó sürgősségi távoltartási és védelmi rendelkezések szükségszerűen tartalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy az elkövető zaklassa az áldozatot vagy fizikailag közeledjen hozzá. Ez nemcsak a lakásba vagy a munkahelyre való belépés korlátozását vagy megtiltását jelenti (21. cikk (1) bekezdés), hanem általában a közterületeket is érinti, figyelembe véve azokat az eseteket, amikor az áldozat és az elkövető közötti közeledés az elkövető vagy a gyanúsított részéről tanúsított veszélyes magatartásnak tekinthető. (21. cikk (2) bekezdés).

3.25

Az EGSZB üdvözli, hogy hozzáférhetők és ingyenesen elérhetők a szexuális erőszak áldozatai számára létrehozott telefonos segélyvonalak és a szexuális erőszak áldozatai számára a krízisközpontokban nyújtott speciális ellátás, de úgy véli, hogy a hozzáférhetőségnek és az ingyenes elérhetőségnek kifejezetten vonatkoznia kellene a szexuális erőszak áldozatainak nyújtott valamennyi támogatási mechanizmusra és intézkedésre, a jogaikról való tájékoztatásra irányuló megelőző intézkedésekre, valamint a jogorvoslati és kártérítési eljárásokra.

3.26

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat kitér a munkahelyi szexuális zaklatás esetén nyújtandó szakértői támogatásra, és hogy állami szintű megelőző intézkedéseket ajánl, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ha a munkahelyi szexuális zaklatás esetén csak külső tanácsadási és ellátási szolgáltatások vehetők igénybe, az korlátozást jelent (30. cikk), és hogy a javaslat nem érinti a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fontosságát, valamint a szociális partnerek részvételének és a velük folytatott tárgyalásoknak a szükségességét, különös tekintettel a szakszervezetekre mint a munkavállalók érdekeinek és jogainak legitim képviselőire. Aggodalommal és meglepetéssel veszi tudomásul továbbá, hogy a nők elleni erőszak e formája esetén a javaslat „közvetítést” helyez kilátásba.

3.27

Ezzel összefüggésben EGSZB elengedhetetlennek és sürgősnek tartja annak előmozdítását, hogy minden tagállam, amely ezt még nem tette meg, valamint maga az EU is ratifikálja mind az ILO erőszak és zaklatás elleni 190. sz. egyezményét, mind az Isztambuli Egyezményt.

3.28

Az EGSZB üdvözli a nemi alapú erőszak elleni megelőző intézkedéseknek az oktatásba való beépítését, ami az átfogó szexuális nevelés megerősítését is magában foglalja. Tekintettel azonban az oktatásnak a nemi szerepek és sztereotípiák kialakításában játszott szerepére, e funkciónak az oktatás minden szakaszában meg kell jelennie, függetlenül annak jellegétől, és az intézményi együttműködésbe kifejezetten be kell vonni az oktatási közösséget, a civil társadalmi szervezeteket (különösen a női szervezeteket), a szociális partnereket és az érintett közösségeket (36. cikk (2) bekezdés).

3.29

Az EGSZB üdvözli ezenkívül a tagállamok közötti együttműködést és koordinációt a nők elleni erőszak kiváltó okaira, elterjedtségére és hatásaira vonatkozó adatgyűjtés és kutatás terén, de nem bízik abban, hogy a 44. cikk (7) bekezdésében szereplő „támogatják” megfogalmazás, amely nem több a cselekvésre való puszta felhívásnál, valódi kötelezettségvállalást eredményez, és úgy véli, hogy sokkal hatékonyabb és ambiciózusabb lenne egy olyan kötelezettségvállalás elfogadása, amely célzott, konkrét intézkedések elfogadását írja elő, és meghatározott időkeretet szab meg (44. cikk (7) bekezdés).

3.30

Az Unió különböző országai által befogadott migráns diaszpórákat illetően figyelembe kell venni a nők és lányok elleni erőszak azon formáit, amelyek az eredeti közösségeik kulturális szokásrendszerének részét képezik. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a női nemi szervek megcsonkítása külön bűncselekményként szerepel az irányelvben, de figyelmeztet arra, hogy különös gondossággal kell eljárni annak érdekében, hogy a tájékoztató vagy megelőző kampányok ne bélyegezzék meg az ilyen közösségekhez tartozó nőket, és hogy a 37. cikk (2) bekezdésében a következmények azonosítása kapcsán említett kulturális érzékenység a megelőző kampányok során is érvényesüljön. Az EGSZB e tekintetben lényegesnek tartja, hogy a gyakorlat megelőzése és kulturális jelentéseinek hatástalanítása érdekében ezt a munkát az érintett közösségekkel együtt és e közösségekre támaszkodva végezzék el (36. cikk (6) bekezdés) (14).

3.31

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat a kényszerabortuszt és a kényszersterilizációt az erőszak sajátos formáiként ismeri el. Ugyanakkor a szexuális és reproduktív egészség és jogok szélesebb értelemben vett megsértése ellen is mint a nőkkel szembeni erőszak ellen kell küzdeni, például a nőgyógyászati és szülészeti erőszak, a terhességre kényszerítés és a terhességmegszakítás megtagadása esetében. Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a nők elleni erőszak definíciója nem foglalja magában a terhesség szabad, önkéntes és biztonságos körülmények közötti megszakítására vonatkozó jelenlegi korlátozásokat, valamint az abortusz mellett szabad elhatározásból döntő nők zaklatását, ami különösen a klinikák környékén fordul elő.

3.32

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a javaslat nem tárgyalja a nők elleni erőszak áldozatainak árván maradt gyermekeit megillető, szabadon és egyenlőként élt teljes értékű életet: ez szükségszerűen azt jelenti, hogy felül kell tudniuk emelkedni az elszenvedett erőszak okozta különlegesen kiszolgáltatott helyzetükön, amely anyjuk meggyilkolása esetén még fokozódik, és jóvátételt kapjanak. Ez utóbbi esetben elengedhetetlen az elszenvedett bűncselekmények miatt őket megillető polgári jogi kártérítéshez való hozzáférés megkönnyítése, valamint a bűncselekményt követő öröklési eljárás felgyorsítása, hogy a bűncselekményt követően sürgősen hozzájuthassanak hagyatéki vagyonukhoz és jogaikhoz (15).

3.33

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelvhez nem nyújtottak be pénzügyi tervet, és így nem garantált az irányelv, illetve az abban javasolt szolgáltatások és intézkedések közfinanszírozása.

---

(1)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) (2014), Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés.

(2)  ETF (2019). Time's Up for Violence Against Women.

(3)  Eurofound (2017). 6th European Working Condition Survey.

(4)  Európai Unió (2021). 2021. évi jelentés a nemek közötti egyenlőségről az EU-ban.

(5)  42 000 nő által alkotott minta alapján készített tanulmány. Forrás: Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés, Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, 2014.

(6)  Ezzel magáénak vallja a 2019 februárjában az Európai Parlamentben megrendezett „Me Too” napokon tett vállalásokat – ez alkalommal felszólították a májusi választásokon induló jelölteket, hogy határozottan kötelezzék el magukat a szexuális zaklatás elleni küzdelem mellett.

(7)  42 000 nő által alkotott minta alapján készített tanulmány. Forrás: Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés, Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, 2014.

(8)  E tekintetben az EGSZB a nők és férfiak közötti tényleges egyenlőséget célzó, spanyolországi jó gyakorlatként hivatkozik a 2007. március 22-i 3/2007. számú sarkalatos törvény 48. cikkére.

(9)  Az Európai Parlament jelentése a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint annak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról (2013/2103 (INI)). Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság. Előadó: Mary Honeyball. A7-0071/2014. 3.2.2014. Lásd még az Európai Parlament 2021. február 10-i állásfoglalását az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról (2020/2029(INI)).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

(11)  Egyesült Nemzetek Szervezete. Emberi Jogi Tanács. A különleges előadó jelentése a gyermekek eladásáról és szexuális kizsákmányolásáról, beleértve a gyermekprostitúciót, a gyermekpornográfiát és a gyermekek szexuális bántalmazását bemutató egyéb anyagokat. A/HRC/37/60. Emberi Jogi Tanács. 37. ülésszak. 2018. február 26-tólmárcius 23-ig.

(12)  Amint az az Európai Parlament 2015. december 17-i, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015/2229(INI) számú állásfoglalásában szerepel, amely elítéli a béranyaságot, mivel az „aláássa a nők emberi méltóságát, mivel testüket és annak reproduktív funkcióit árucikként használja”, felszólít arra, hogy a különböző emberi jogi eszközök fényében sürgősen vizsgálják felül annak jogszerűségét, és kéri e gyakorlat betiltását, amely „reproduktív kizsákmányolást és az emberi test pénzügyi vagy egyéb haszonszerzésre való használatát foglalja magában, különösen a fejlődő országban élő, kiszolgáltatott nők esetén”.

(13)  E tekintetben a spanyol bevándorlási törvény jó gyakorlatot jelent (a 4/2000. sz. sarkalatos törvény 31a. cikke).

(14)  A női nemi szervek megcsonkításának megelőzésére és leküzdésére irányuló multiszektorális tudományos program (FGM/C). Európai Bizottság 2016–2018.

(15)  E tekintetben jó gyakorlatnak tekintendő a spanyolországi, 2022. március 21-i 2/2022. számú sarkalatos törvény, amely a nemi alapú erőszak áldozataként elárvult személyek védelmének javításáról szól.