—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére, 83. cikkének (1) bekezdésére, valamint 84. és 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 7., 8., 10., 11., 12., 21., 23., 24., 25., 26. és 47. cikkére,

—

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre, különösen az ebben foglalt, a nők és lányok erőszaktól és a sztereotípiáktól való mentesítésére vonatkozó célkitűzésre,

—

tekintettel az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló uniós stratégiáról (2021–2025) szóló, 2021. április 14-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel a „Fellépés a jogellenes online tartalmak ellen: Az online platformok megnövelt felelőssége felé” című, 2017. szeptember 28-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel „Az áldozatok jogairól szóló uniós stratégia (2020–2025)” című, 2020. június 24-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra,

—

tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra,

—

tekintettel a Bizottság által 2016 májusában közzétett, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexre és annak ötödik ellenőrzési fordulójára, amelynek eredményeképpen született a „Tájékoztató – a magatartási kódex 5. ellenőrzési fordulója” című dokumentum,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra,

—

tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

—

tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) oktatása és a kapcsolódó szakmák terén való előmozdításáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Uniónak az LMBTIQ-szabadság zónájává való nyilvánításáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 11-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A nemek közötti digitális szakadék megszüntetése: a nők részvétele a digitális gazdaságban” című, 2021. január 21-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A médiaszabadság megerősítése: az újságírók védelme Európában, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a platformok szerepe” című, 2020. november 25-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a COVID-19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a nők és lányok szerepvállalásának a digitális ágazaton keresztül történő növeléséről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos jogi eszközeinek rendelkezéseire, különösen a nők és gyermekek jogaira vonatkozókra, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszakról szóló egyéb ENSZ-eszközökre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések fokozása” (A/RES/75/161) és „A magánélethez való jog a digitális érában” című, 2020. december 16-i határozataira (A/RES/75/176),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A nők és lányok elleni erőszak felszámolására irányuló erőfeszítések felgyorsítása: a nők és lányok elleni, a digitális környezetben zajló erőszak megelőzése és az arra való reagálás” című, 2018. július 5-i határozatára (A/HRC/RES/38/5),

—

tekintettel az ENSZ különleges előadóinak a nők elleni erőszakról, annak okairól és következményeiről szóló jelentéseire, különös tekintettel az emberi jogok összefüggésében a nők és lányok elleni online erőszakról szóló, 2018. június 18-i jelentésre (A/HRC/38/47), a női újságírókkal szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló, 2020. május 6-i jelentésre (A/HRC/44/52), valamint a koronavírus-betegség (COVID19) világjárványa és a nők elleni nemi alapú erőszak világjárványa közötti metszetről szóló, a kapcsolati erőszakot és a „béke otthon” kezdeményezést a középpontba állító, 2020. július 24-i jelentésre,

—

tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni, 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság 19. számú, nők elleni erőszakról szóló általános ajánlását aktualizáló 35. számú, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszakról szóló, 2017. július 14-i általános ajánlására,

—

tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló, 2011. április 18-i 13 (2011) sz. általános megjegyzésére,

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. fenntartható fejlődési célra,

—

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek a női újságírók online biztonságáról szóló jelentésére (17),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmányára,

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nők elleni online erőszak és online gyűlöletbeszéd” című tanulmányára,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára,

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (18),

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19),

—

tekintettel a 2002/58/EK irányelv bizonyos rendelkezéseitől a technológiáknak a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók által a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni küzdelem céljából a személyes és egyéb adatok kezelésére történő használata tekintetében való ideiglenes eltérésről szóló, 2021. július 14-i (EU) 2021/1232 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (20),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „EU LMBTI II: Sok még a teendő az LMBTI-személyek egyenlősége érdekében” című, 2020. május 14-i jelentésére (21),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye kapcsán az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka által kiadott, 2021. március 11-i jogi indítványra, amelynek rendeltetése azon jogbizonytalanság tisztázása, hogy az Uniónak módjában áll-e (és ha igen, hogyan) a nevezett egyezmény megkötése és megerősítése (22),

—

tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) munkájára, beleértve ez utóbbi Kiberbűnözés Elleni Európai Központját és az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelését,

—

tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

—

tekintettel az eljárási szabályzat 58. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0338/2021),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió alapvető értéke és fő célkitűzése, és annak az összes uniós szakpolitikában tükröződnie kell; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. és 157. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. és 23. cikkében foglalt alapvető jog; mivel a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia első célkitűzése a nemi alapú erőszak felszámolására összpontosít, és azt „a társadalmaink előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak” minősíti, mivel az a társadalom minden szintjén érinti a nőket, életkorra, képzettségre, jövedelemre, társadalmi háttérre, illetve származási vagy tartózkodási országra való tekintet nélkül, valamint ez az egyik legsúlyosabb akadálya a nemek közötti egyenlőség elérésének;

B.

mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái széles körben elterjedtek az Unióban, és azokat a nőkkel szembeni megkülönböztetés szélsőséges formájaként és az emberi jogoknak a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerező – és annak fenntartásához és megerősítéséhez hozzájáruló – megsértéseként kell értelmezni, amely jelentős hatással van az áldozatokra, valamint a családjaikra és közösségeikre; mivel a nemi alapú erőszak a hatalom nők és férfiak közötti egyenlőtlen elosztásában, a meglévő patriarchális struktúrákban, gyakorlatokban és nemi normákban, a szexizmusban és a káros nemi sztereotípiákban gyökerezik, valamint olyan előítéletekben, amelyek a férfiak által a nők felett gyakorolt erőfölényhez és a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nők és lányok, köztük az LMBTIQ-személyek megkülönböztetéséhez vezettek;

C.

mivel a nőkkel szembeni erőszak fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba beletartozik minden olyan, nemi alapú erőszakos cselekmény, amely a nőknek fizikai, szexuális, pszichológiai sérülést vagy szenvedést, illetve gazdasági kárt okoz vagy nagy valószínűséggel okozhat, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, függetlenül attól, hogy az a magánéletben vagy azon kívül történik-e, vagy hogy azt online vagy offline követik-e el;

D.

mivel a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nőket és lányokat, valamint az LMBTIQ-személyeket nemi alapú online erőszak érheti nemük, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük vagy nemi jellegeik alapján; mivel a megkülönböztetés interszekcionális formái – többek között a faji hovatartozáson, nyelven, valláson, meggyőződésen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson, születésen, szexuális irányultságon, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton vagy migráns vagy menekült jogálláson alapuló megkülönböztetés – súlyosbíthatják a nemi alapú online erőszak következményeit; mivel az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló uniós stratégiája emlékeztet arra, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz, otthon, nyilvános helyeken és az interneten is;

E.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által végzett II. uniós LMBTIQ felmérés azt mutatja, hogy az LMBTIQ-személyek 10 %-a élt át internetes zaklatást LMBTIQ mivolta miatt a felmérést megelőző évben, többek között a közösségi médián keresztül; mivel az interszexuális és transznemű személyek aránytalan mértékben érintettek (16 %); mivel LMBTIQ mivoltuk miatt leginkább a 15 és 17 év közötti tizenéveseket érte internetes zaklatás (15 %), szemben más korcsoportokkal (7 %–12 %);

F.

mivel a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nők és lányok elleni erőszak és a nemi alapú erőszak egymástól eltérő, de egymást nem kizáró megnyilvánulási formákat ölt; mivel az online erőszak gyakran összekapcsolódik az offline erőszakkal, és elválaszthatatlan attól, mivel az online erőszak megelőzheti, kísérheti vagy folytathatja az offline erőszakot; mivel ezért a nemi alapú online erőszakot az offline nemi alapú erőszak online környezetben előforduló folytonosságaként kell értelmezni;

G.

mivel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) a nemi alapú online erőszakról szóló, „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmánya becslései szerint az Unióban a nők 4–7 %-át érte internetes zaklatás az értékelést megelőző egy évben, míg 1–3 %-uk vált online üldözés áldozatává; mivel az online üldözés több formát ölt, és az egyedüli vagy kombinált gyűlöletbeszéd legelterjedtebb formája, és túl régóta nem ismerik el és nem reagálnak rá; mivel a World Wide Web Foundation 2020-ban 180 ország válaszadói körében végzett felmérése azt mutatta, hogy a fiatal nők és lányok 52 %-a tapasztalt online bántalmazást, ideértve a privát képek, videók vagy üzenetek hozzájárulásuk nélkül történő megosztását, a durva és megszégyenítő üzeneteket, a bántalmazó és fenyegető nyelvhasználatot, a szexuális zaklatást és a hamis tartalmat, és a válaszadók 64 %-a állította, hogy ismernek olyat, aki tapasztalt már ilyet;

H.

mivel a fiatal nők és lányok jobban ki vannak téve az online erőszak, különösen az internetes zaklatás és megfélemlítés kockázatának; mivel az iskolai megfélemlítés eseteinek legalább 12,5 %-a online történik (23); mivel a fiatalok manapság növekvő mértékben kapcsolódnak a közösségi hálózatokhoz életük korai szakaszában; mivel az erőszak ilyen formái megerősítik a társadalmi egyenlőtlenségek súlyát, mivel sokszor a leginkább hátrányos helyzetű fiatalokat célozzák; mivel az UNICEF szerint a lányokat kétszer olyan gyakran zaklatják mint a fiúkat (24); mivel e felmérés szerint a nők szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy a technológiai vállalatok felelős módon használják-e az adataikat;

I.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentése szerint az Unióban a nők 11 %-a élt át internetes zaklatást, és 14 %-a élt át üldözést 15 éves kora óta;

J.

mivel az internetkapcsolat és a digitális közszféra elérésének szükséglete egyre nagyobb mértékben válik szükségessé társadalmaink és gazdaságaink fejlődése érdekében; mivel az álláshelyek egyre nagyobb mértékben alkalmaznak digitális megoldásokat, és válnak azoktól függővé, amelynek köszönhetően a nők növekvő mértékben vannak kitéve a nemi alapú online erőszak kockázatának munkaerőpiaci és gazdasági tevékenységeik közben;

K.

mivel az internet növekvő elterjedtsége, a mobil információ gyors terjedése, valamint a közösségi média használata a nemi alapú erőszak többszörös, ismétlődő és egymással összefüggő formáinak folytonosságával társulva a nők elleni online erőszak elterjedéséhez vezetett; mivel az internet-hozzáféréssel rendelkező nők és lányok gyakrabban szembesülnek online erőszakkal, mint a férfiak; mivel az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója megjegyezte, hogy az új technológiák „óhatatlanul a nők elleni online erőszak különböző és új megnyilvánulásaihoz fognak vezetni”; mivel az innováció olyan ütemben zajlik, amely gyakran nem teszi lehetővé annak hosszú távú következményeinek átgondolását, és a nemi alapú online erőszak előfordulási gyakorisága az elkövetkező években valószínűleg tovább fog nőni; mivel a jogorvoslat, az elszámoltathatóság és a megelőzés érdekében szükség van a nemi alapú online erőszak áldozatokra gyakorolt hatásának megfelelő értékelésére, valamint azon mechanizmusok megértésére, amelyek lehetővé teszik a nemi alapú online erőszak ilyen formáinak elkövetői számára az erőszak elkövetését;

L.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (25) szerint világszerte minden harmadik nő szenved el fizikai vagy nemi erőszakot, melyet többnyire párkapcsolati partner követ el; mivel a Covid19-világjárvány során nőtt a nemi alapú erőszak, és a kijárási korlátozások súlyosbították a családon belüli erőszak és bántalmazás kockázatát; mivel az internet Covid19-világjárvány alatti gyakoribb használata fokozta az online és az IKT-n keresztüli nemi alapú erőszakot, mivel a bántalmazó partnerek és a korábbi partnerek szintén figyelemmel kísérik, nyomon követik és fenyegetik az áldozataikat, és digitális eszközökkel követnek el erőszakot; mivel ez az online erőszak egybeeshet a fizikai erőszakkal, illetve azzá fokozódhat, ha nem kezelik korai szakaszban; mivel az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiában (2020–2025) a Bizottság elismeri, hogy a Covid19-világjárvány jelenlegi helyzete az olyan kiberbűnözés növekedéséhez vezetett, mint az online szexuális bűncselekmények és a gyűlölet-bűncselekmények;

M.

mivel a nemi alapú online erőszak leggyakoribb típusai az olyan bűncselekmények, mint az internetes zaklatás, az online üldözés, az IKT-vel kapcsolatos adatvédelmi jogsértések, beleértve a személyes adatokhoz vagy képekhez, köztük intim adatokhoz való, hozzájárulás nélküli hozzáférést, azok hozzájárulás nélküli készítését, rögzítését, megosztását, létrehozását és manipulálását, a személyazonosság-lopást és az online gyűlöletbeszédet, a kényszerítő hatalom digitális megfigyelésen keresztül való gyakorlását, valamint a kommunikáció stalkerware és kémprogram alkalmazásokon keresztüli ellenőrzését, valamint a technológiai eszközök emberkereskedelem, többek között szexuális kizsákmányolás céljából történő felhasználását;

N.

mivel a nemi alapú online erőszak egy sor online kommunikációs csatorna és eszköz használatával elkövethető, beleértve a közösségi médiát, a webtartalmakat, a vitaoldalakat, a társkereső oldalakat, a hozzászólásokat, valamint a játékok csevegőszobáit; mivel a nemi alapú online erőszak számos típusa a nemi alapú erőszak fizikai formáinál sokkal egyszerűbben és nagyobb léptékben követhető el;

O.

mivel egyes tagállamok a nemi alapú online erőszaknak csak néhány konkrét formájáról fogadtak el jogszabályokat, és ezért továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók; mivel jelenleg nincs közös fogalommeghatározás vagy hatékony szakpolitikai megközelítés a nemi alapú online erőszak elleni uniós szintű küzdelemre; mivel az uniós szinten összehangolt fogalommeghatározás ilyetén hiánya jelentős különbségekhez vezet arra vonatkozóan, hogy a tagállamok a nemi alapú online erőszak ellen milyen mértékben küzdenek és előzik meg azt, ami nagy egyenlőtlenségeket és töredezettséget eredményez az általuk nyújtott védelem tekintetében, a bűnözés határokon átnyúló természete ellenére; mivel szükség van a nemi alapú online erőszak összehangolt jogi meghatározására a nemzeti és az uniós szintű konvergencia biztosítása érdekében;

P.

mivel az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója szerint a nők elleni online erőszak meghatározásának „ki kell terjednie a nők ellen női mivoltuk miatt irányuló vagy őket aránytalanul érintő nemi alapú erőszak bármely, részben vagy egészben az infokommunikációs technológiák – mint például mobiltelefonok és okostelefonok, internet, közösségimédia-platformok vagy e-mailek – használata révén elkövetett, azzal támogatott vagy súlyosbított formájára (26);

Q.

mivel a nemi alapú online erőszak bűncselekménnyé nyilvánítása elrettentő hatással lehet az elkövetőkre a szankcióktól való félelem miatt vagy annak tudatában, hogy bűncselekményt követnek el;

R.

a digitális technológiák és alkalmazások gyors fejlődése és használata miatt új formák jelennek meg; mivel a nemi alapú online erőszak és online zaklatás különböző formái minden korcsoportot érintenek, a korai életkortól az iskolai és szakmai életen át, a későbbi évekig; mivel nem szabad kizárni a kibertérben megjelenő erőszak pszichikai formában való megtestesülésének lehetőségét sem;

S.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (European Institute for Gender Equality – EIGE) szerint tízből hét nő tapasztalt már online üldözést; mivel a stalkerware egy olyan szoftver, amely azáltal támogatja a bántalmazást, hogy lehetővé teszi a személy eszközének a személy beleegyezése és tudta nélküli megfigyelését, miközben a software rejtett marad; mivel az Unióban jogszerű lehetőség van a stalkerware használatára és megvásárlásására, amelyet gyakran szülői felügyeleti szoftverként hoznak forgalomba;

T.

mivel a képekkel való szexuális bántalmazást gyakran az áldozatok zaklatására és megalázására használják; mivel a mélykamu (deepfake)viszonylag új módja a nemi alapú erőszak alkalmazásának, amely a mesterséges intelligenciát a nők kizsákmányolására, megalázására és zaklatására használja fel;

U.

mivel a képekkel való szexuális bántalmazás és az olyan weboldalak, amelyeken az ilyen visszaéléseket terjesztik, a partnerkapcsolati erőszak egyre terjedő formája; mivel a képekkel való szexuális bántalmazás következményei lehetnek szexuális (amikor a szexuális együttlétet beleegyezés nélkül vették fel vagy terjesztették), pszichológiai (az áldozatra gyakorolt hatása, amikor a magánélete nyilvánosságra kerül), valamint gazdasági (mivel a képekkel való szexuális bántalmazás potenciálisan károsíthatja az áldozat jelenlegi és jövőbeni szakmai életét) jellegűek;

V.

mivel egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a nők nem beleegyezésen alapuló intim és szexuális videóit pornográf weboldalakon terjesztik, és hogy azokat anyagi haszonért terjesztik; mivel a magánjellegű tartalmaknak az áldozat beleegyezése nélküli online terjesztése, valamint különösen a szexuális bántalmazásról szólók terjesztése további traumatikus elemet ad az erőszakhoz, amely gyakran drámai következményekhez, többek között öngyilkossághoz vezet;

W.

mivel fiatal nők, és különösen a lányok vannak kitéve az új technológiák használatával járó nemi alapú online erőszaknak, beleértve a nemi erőszakkal való fenyegetőzést, a halálos fenyegetést, az IKT-vel kapcsolatos adatvédelmi jogsértéseket, valamint a magánjellegű információk és fényképek közzétételét alkalmazó online zaklatást és üldözést;

X.

mivel jelenleg 15 tagállam nem foglalja bele a nemi identitást a gyűlöletbeszéd ellen irányuló jogszabályba; mivel a Bizottság a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiájában és a 2020–2025 közötti időszakra szóló LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégiájában elkötelezte magát egy olyan kezdeményezés benyújtása mellett, amely a bűncselekmények területeinek a nemi alapú erőszak meghatározott formáinak kiterjesztésére irányul ott, ahol lehetőség van a harmonizációra, az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésével összhangban;

Y.

mivel az ezen állásfoglalásban említett statisztikák azt mutatják, hogy az LMBTIQ-személyek elleni gyűlöletbeszéd meghatározó mértékben általános, különösen online, valamint hogy az online bántalmazás ilyen formáinak megelőzésére, kezelésére és büntetésére irányuló jogszabályok feltűnően hiányoznak egyes tagállamok jogszabályi keretrendszeréből;

Z.

mivel 2017-ben az Unió aláírta az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (az isztambuli egyezmény), amely továbbra is a nemi alapú bűncselekmények felszámolására vonatkozó nemzetközi normák viszonyítási alapja, és a Bizottság egyik kiemelt célja az Unió ezen egyezményhez való csatlakozásának befejezése;

AA.

mivel a nemi alapú erőszak, köztük a nemi alapú online erőszak felszámolásának érdekében konzisztens, kézzelfogható, reprezentatív és összehasonlítható, erős és összehangolt adatgyűjtési kereten alapuló adminisztratív adatokra van szükség; mivel nem állnak rendelkezésre átfogó és összehasonlítható, lebontott adatok a nemi alapú erőszak valamennyi formájáról és kiváltó okáról; mivel annak ellenére, hogy e jelenséggel kapcsolatban egyre fokozódik a tudatosság, a nemi alapú erőszak minden formájára vonatkozó adatok gyűjtésének hiánya megakadályozza elterjedtségének pontos felmérését; mivel a rendelkezésre álló adatok ilyetén hiánya kapcsolódik a nemi alapú online erőszak eseteire vonatkozó bejelentések alacsony számához; mivel az isztambuli szerződés és a 2012/29/EU irányelv megkívánja, hogy a tagállamok jelentsék a statisztikai adatokat, valamint hogy nemek szerint lebontott adatokat hozzanak létre;

AB.

mivel a büntető igazságszolgáltatásnak az online erőszak áldozataival szemben adott válaszintézkedése továbbra is le van maradva, hiányt mutatva e bűncselekmények súlyosságának megértésében és tudatosításában, valamint számos tagállamban elrettentve a bejelentéstől; mivel a rendőrtisztek olyan humán készségekkel való felruházás, amelyek segítségével körültekintően meghallgathatják, megérthetik és tiszteletben tarthatják a nemi alapú erőszak bármely formáját elszenvedett minden áldozatot, segítheti a bejelentési arány és az ismételt áldozattá válásproblémájának kezelését; mivel a hozzáférhető jelentéstételi eljárások és mechanizmusok, valamint jogorvoslatok biztosítása elengedhetetlen egy biztonságosabb környezet előmozdításához a nemi alapú erőszak valamennyi áldozata számára; mivel az online erőszak áldozatai számára tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy hogyan és kivel vegyék fel a kapcsolatot a bűnüldöző szerveknél, valamint a nehéz helyzetekben való segítségnyújtás céljából rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről;

AC.

mivel az Europol Kiberűnözés Elleni Európai Központja, az Eurojust és az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) kutatást végzett az online kiberbűnözéssel kapcsolatban; mivel egyes nőket és LMBTIQ-személyeket, például feministákat és LMBTIQ-aktivistákat, művészeket, politikusokat, közhivatalt betöltő nőket, újságírókat, bloggereket, emberijog-védőket és más közszereplőket különösen sújtja a nemi alapú online erőszak, és mivel ez nemcsak a hírnevüknek árt, lelki sérülést és szenvedést okoz számukra, hanem az áldozatok életkörülményeinek zavarához, magánéletük megsértéséhez, valamint személyes kapcsolataik és családi életük sérüléséhez vezethet, visszatartva őket a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben való digitális részvételtől is;

AD.

mivel a nemi alapú online erőszak gyakran vezet öncenzúrához, ez a helyzet pedig hátrányosan hathat a nemi alapú online erőszak áldozatainak szakmai életére és hírnevére; mivel a fenyegetések erőszakos és nemi jellege miatt az áldozatok gyakran folyamodnak álnevek használatához, visszafogott online jelenléthez, vagy döntenek úgy, hogy felfüggesztik, inaktiválják vagy véglegesen törlik online fiókjaikat, vagy hogy teljes mértékben felhagynak szakmájukkal; mivel ez elhallgattathatja a nők hangját és véleményét, és súlyosbíthatja a nemek közötti egyenlőtlenséget a politikai, társadalmi és kulturális életben; mivel a nők által elszenvedett nemi alapú online erőszak növekedése meggátolhatja a digitális ágazatban való további részvételt, ez által fenntartva a nemi elfogultság koncepcióját, az új technológiák fejlődését és alkalmazását, valamint a meglévő megkülönböztető gyakorlatok és sztereotípiák ismétléséhez vezetve, amelyek hozzájárulnak a nemi alapú online erőszak normalizálásához;

AE.

mivel a nemi alapú online erőszak közvetlen hatással van a nők szexuális, fizikai és pszichológiai egészségére és jóllétére, és negatív társadalmi és gazdasági hatással jár; mivel a nemi alapú online erőszak negatívan befolyásolja az áldozatok azon képességét, hogy teljes mértékben gyakorolhassák alapvető jogaikat, ami súlyos következményekkel jár a társadalom és a demokrácia egészére nézve;

AF.

mivel a nemi alapú online erőszak hátrányos gazdasági hatása és az általa okozott mentális egészségügyi problémák súlyos hatást gyakorolhatnak az áldozatokra, beleértve a munkakeresésre való képességüket, és pénzügyi terhet róhat rájuk; mivel a nemi alapú erőszak gazdasági hatása magában foglalhatja a foglalkoztatásra gyakorolt hatást, például az alacsonyabb munkahelyi jelenlétet, a foglalkoztatási státusz veszélyeztetésének kockázatát, köztük a munkahely elvesztésének vagy az alacsonyabb termelékenység kockázatát; mivel a nemi alapú online erőszak mentális egészségre gyakorolt hatása összetett és hosszú távú lehet; mivel a nemi alapú online erőszak mentális egészségre gyakorolt hatása, például a szorongás, a depresszió és a poszttraumás folyamatos tünetek káros interperszonális, társadalmi, jogi, gazdasági és politikai következményekkel járnak, és végső soron érintik a fiatalok megélhetését és identitását; mivel az ilyen hatások összeadódnak a hátrányos megkülönböztetés más formáival, súlyosbítva a hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek meglévő formáit;

AG.

mivel az EPRS „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmánya szerint az internetes zaklatás és az online üldözés teljes költsége a becslések szerint 49 és 89,3 milliárd EUR között van, amelyben a legnagyobb költségkategória az életminőség csökkenésének értéke, amely az összes költség több mint felét teszi ki (körülbelül 60 % az internetes zaklatás és körülbelül 50 % az online üldözés esetében);

AH.

mivel a megelőzés – különösen az oktatáson, többek között a digitális jártasságon és készségeken, például a kiberhigiénián és a netiketten keresztül – kulcsfontosságú eleme kell, hogy legyen a nemi alapú online erőszak kezelésére irányuló bármilyen közpolitikának;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.