EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.12.15.

COM(2021) 800 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Fenntartható szénkörforgások

{SWD(2021) 450 final} - {SWD(2021) 451 final}

1.Szénkörforgások

A szén az élet, valamint társadalmaink és gazdaságaink atomi alkotóeleme. A szén megtalálható az emberi DNS-ben. Az emberiség által elfogyasztott élelmiszerek tömegének a felét a szén adja. Szénfeldolgozással jár a mészkő és a vasérc cementté és acéllá történő feldolgozása, amelyekből városaink épülnek. A szerves kémia a szén egyedülálló jellegét kihasználva rendkívül összetett molekulákat állít elő gyógyszerekhez, vegyi anyagokhoz, műanyagokhoz és a mindennapi életünk korszerű anyagaihoz. Több mint egy évszázada szénalapú fosszilis tüzelőanyagok látják el energiával otthonainkat, gyárainkat és járműveinket. A fosszilis tüzelőanyagok égéséből, az ipari folyamatokból és a földhasználat megváltozásából származó kibocsátások azonban felgyülemlenek az óceánokban, és drámai módon növelik a CO2 légköri koncentrációját. Ennek eredményeként a globális éghajlat melegszik, eltűnőben van a biológiai sokféleség, az óceánok egyre savasabbá válnak, és egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események. Az éghajlatváltozásnak a földterületekre, erdőkre, tengerekre és a krioszférára gyakorolt hatása miatt a növényzet és a légkör közötti rövid távú szénkörforgások pedig zavarokat szenvednek el, és a tengerszintek emelkednek. Egyes régiókban ezt felerősíti a természeti erőforrások fenntarthatatlan kiaknázása. Mindezek a visszacsatolási spirálok felgyorsítják az éghajlati és biodiverzitási válságot, és közvetlen fenyegetést jelentenek az ökoszisztémák működésére és az emberi társadalmakra nézve.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egymást követő értékeléseiben hangsúlyozott, az éghajlat-politikai fellépés sürgős szükségességére reagálva az Európai Unió jogszabályban rögzítette azt a célkitűzését, hogy 2050-re a gazdaság egészében klímasemlegességet kell elérni. Az európai klímarendelet 1 előírja, hogy az üvegházhatású gázok (ÜHG) Unión belüli kibocsátását és eltávolítását legkésőbb 2050-ig egyensúlyba kell hozni az Unión belül arra törekedve, hogy ezután negatív kibocsátást érjen el. Az Európai Unió továbbá célul tűzte ki, hogy 2050-ben az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalom lesz 2 , amely ellenáll az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásainak.

Az ilyen ambiciózus célkitűzések eléréséhez fenntartható és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens szénkörforgásokat kell kialakítanunk három fő intézkedés révén:

·Mindenekelőtt drasztikusan csökkentenünk kell a széntől való függőségünket, például épületeink, szállítási módjaink és iparágaink hatékonyságának javítása, elsődlegeserőforrás-felhasználásunk csökkentése és a körforgásos gazdaságra való átállás, valamint a megújuló energia növelése révén. Az európai klímarendelet határozottan a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítását tűzi ki célul, hosszú távú elemzésünk 3 szerint pedig ahhoz, hogy klímasemlegesek legyünk, 95 %-kal csökkentenünk kell a fosszilis szénenergia jelenlegi felhasználását az EU végsőenergia-felhasználásában. Ez a dekarbonizációs stratégia központi helyet foglal el jelenlegi éghajlat-, környezetvédelmi és energiapolitikánkban annak érdekében, hogy elérjük azt a 2030-ra kitűzött célt, hogy 1990-hez képest 55 %-kal csökkenjen az EU ÜHG-kibocsátása.

·Másodsorban újra kell hasznosítanunk a hulladékáramokból, a fenntartható biomasszaforrásokból vagy közvetlenül a légkörből származó szént, hogy azt a fosszilis szén helyett használjuk fel a gazdaság azon ágazataiban, amelyek elkerülhetetlenül szénfüggők maradnak. A körforgásos gazdaság és a fenntartható biogazdasági ágazatok e cél szolgálatába foghatók, és elő kell mozdítaniuk a szén-dioxid-leválasztásra és -hasznosításra (CCU, magyarul CLH), valamint a fenntartható szintetikus üzemanyagok vagy más, nem fosszilis szénből készült termékek előállítására szolgáló technológiai megoldásokat.

·Harmadszor, szélesebb körben kell alkalmaznunk azokat a szén-dioxid-eltávolítási megoldásokat, amelyek megkötik a légkörből a CO2-t és hosszú távon eltárolják azt, akár természetvédelmi és karbongazdálkodási megoldások révén az ökoszisztémákban, akár ipari megoldások révén más tárolási formákban, biztosítva ugyanakkor, hogy e megoldások az elővigyázatosság elvével és a jelentős károkozás elkerülését célzó elvvel összhangban ne gyakoroljanak negatív hatást a biológiai sokféleségre és ne tegyenek kárt az ökoszisztémában. A szén-dioxid-eltávolítási megoldások nagyszabású kidolgozása és bevezetése elengedhetetlen a klímasemlegességhez, és a következő évtizedben jelentős célzott támogatást igényel.

Az európai zöld megállapodás és a kapcsolódó szakpolitikák célja ezért a fosszilis szén használatának gyors csökkentése, hosszú távon pedig a kivezetése. A társadalmunk működéséhez szükséges fennmaradó szén már nem a fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséből fog származni; az innovatív technológiáknak köszönhetően fenntartható módon ökoszisztémáinkból és iparágainkból szerezzük majd be.

Ugyanakkor a jelenlegi globális éghajlat-politikai fellépés nem elegendő a CO2 légköri koncentrációjának a Párizsi Megállapodás célkitűzésével összeegyeztethető szinten tartásához 4 . A tudományos szakvélemények egyre sürgetőbb módon továbbra is azt mutatják, hogy ezt a koncentrációt a jövőben aktívan csökkenteni kell annak érdekében, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzuk. Emellett az a célkitűzés, hogy az évszázad közepére valamennyi jelentős gazdaság elérje a klímasemlegességet valószínűleg csak az első lépés az oda vezető úton, hogy a század végére legalább részben helyreállítsuk bolygónk éghajlati egyensúlyát. A szén-dioxid-eltávolításoknak egyre nagyobb szerepet kell játszaniuk, és a klímasemlegesség elérését követően, valamint amikor negatív kibocsátásokra lesz szükség a világ hőmérséklet-emelkedésének stabilizálásához, az intézkedések középpontjába kell kerülniük. A reziliens természetes ökoszisztémákon és az ipari szén-dioxid-leválasztáson és -tároláson (CCS, magyarul CLT) alapuló, rendelkezésre álló megoldásokat hatékony és fenntartható módon kell alkalmazni, figyelembe véve azok sajátos jellemzőit. Az ökoszisztémákból és az ipari megoldásokból történő szén-dioxid-eltávolításoknak a nyomon követésre, jelentésre és ellenőrzésre vonatkozó szigorú követelményeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az uniós éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez hozzájárulóként ismerjék el. Eredetüktől függetlenül minden szén-dioxid-eltávolítást teljes átláthatóság mellett és olyan kritériumok figyelembevételével kell elszámolni, mint a tárolás időtartama, a visszabocsátás kockázata, a mérés bizonytalansága vagy annak kockázata, hogy a kibocsátásáthelyezések máshol növelik az ÜHG-kibocsátást.

A fenntartható szénkörforgások létrehozása az EU gazdaságában és ökoszisztémáiban hosszú távú törekvés, amely azonban most igényel összehangolt fellépést. Ez a közlemény azokra a rövid távú intézkedésekre összpontosít, amelyek célja a karbongazdálkodás – mint a szénmegkötést fokozó természetes ökoszisztémákkal kapcsolatos gyakorlatokat ösztönző üzleti modell – szélesebb körű elterjesztése (2. szakasz), valamint a szén fenntartható leválasztását, újrafeldolgozását, szállítását és tárolását szolgáló új ipari értéklánc előmozdítása (3. szakasz). Ezek az intézkedések mind hozzájárulnak majd az Unió mérséklési erőfeszítéseihez, vagy azáltal, hogy csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, vagy azáltal, hogy eltávolítják a légkörből a szént és előkészítik az utat a negatív kibocsátások jövőbeli politikájához, és jelentős járulékos előnyökkel járnak az Unió azon törekvése szempontjából, hogy visszafordítsa a biológiai sokféleség csökkenését és a környezetszennyezést.

Ennek lehetővé tételéhez az egyik alapvető lépés egy olyan szabályozási keret bevezetése, amely egyértelmű és átlátható módon azonosítja azokat a tevékenységeket, amelyek vitathatatlanul eltávolítják a légkörből a szént, és képesek csökkenteni a légköri CO2-koncentrációt, következésképpen pedig egy megbízható elszámolási szabályokon alapuló uniós keretrendszer kidolgozása a szén-dioxid-eltávolítások tanúsítására, mind a természetes ökoszisztémákból, mind az ipari megoldásokból származó, jó minőségű fenntartható szén-dioxid-eltávolítások érdekében (4. szakasz). A 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességet szem előtt tartva ezért e közleménynek el kell kezdenie a szén-dioxid-eltávolításoknak a 2030 utáni uniós szabályozási és megfelelési keretrendszerekbe történő további integrálására irányuló gondolkodási folyamatot is, figyelembe véve a tudományosan validált módszertanokat.

2.A karbongazdálkodás mint az egészségesebb ökoszisztémák üzleti modellje

2.1.A karbongazdálkodás szerepe

A fenntartható földgazdálkodás döntő fontosságú lesz az EU 2050-re kitűzött klímasemlegességi célkitűzésének elérése szempontjából, mivel növelni fogja a növényekben és a talajokban megkötött és tárolt szén mennyiségét. Míg az erdők uniós szinten éves nettó szén-dioxid-eltávolítást mutatnak, minden más földhasználati mód – például a szántók, a gyepterületek, a vizes élőhelyek és a települések – éves nettó összkibocsátást mutatnak, jelentős eltérésekkel a tagállamok között. Emellett az UNFCCC-jelentéshez benyújtott nemzeti ÜHG-jegyzékek szerint az EU szárazföldi ökoszisztémáiból származó nettó elnyelések az elmúlt évtizedben csökkenő tendenciát mutattak, nagyrészt az erdei ökoszisztémák romló helyzete miatt. Az erdőterületek éves szén-dioxid-eltávolítása körülbelül 2013 óta évente több mint 12 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkent, amely tendencia több uniós régióban is megfigyelhető volt (különböző mennyiségben). A 2013 óta bekövetkezett változás az uniós erdőgazdálkodási stratégiában 5 és a LULUCF-hatásvizsgálatban felvázolt tényezőegyüttesnek tudható be 6 . Rendelkezésre állnak megoldások e csökkenés visszafordítására és a nettó szén-dioxid-eltávolítás 300 millió tonna CO2-egyenértéket jóval meghaladó korábbi szintjéhez való gyors visszatérésre, de ezek alkalmazását meg kell könnyíteni 7 .

Ezt szem előtt tartva a Bizottság javaslatot tett az (EU) 2018/841 rendelet (LULUCF-rendelet) 8 olyan módon történő módosítására („LULUCF-javaslat”), hogy a 2030-ra elérendő nettó éves eltávolításra vonatkozó uniós célkitűzést 310 millió tonna CO2-egyenértékben határozza meg – amely szint 2013-ban volt utoljára tapasztalható –, és az egyes tagállamok számára célértékeket állapítson meg. A javaslat magában foglalja azt a célt is, amely szerint 2035-ig a teljes földhasználati ágazatban el kell érni a klímasemlegességet, ami azt jelenti, hogy a szárazföldi ökoszisztémák szén-dioxid-eltávolításának ki kell egyenlítenie a földterületek, az állatállomány és a műtrágya használatából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A Bizottság javaslata azonban nem állapít meg közvetlen ösztönzőket a gazdálkodók szintjén a szén-dioxid-eltávolítás növelésére és a szénkészletek védelmére. A gazdálkodók szintjén alkalmazott ösztönzőrendszer mindazonáltal ösztönözné a közvetlen helyszíni fellépést. Ez a közlemény az uniós karbongazdálkodási kezdeményezés „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában 9 bejelentett és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós erdőstratégiában 10 megismételt elindításának kihívásával foglalkozik, és célja, hogy lehetővé tegye a földhasználati ágazat kulcsfontosságú érdekelt felei számára, hogy a klímasemlegesség felé vezető úton betölthessék meghatározó szerepüket a fenntartható karbongazdálkodásban. Emellett hozzá fog járulni a biológiai sokféleség és a reziliens természet helyreállításához is Unió-szerte. 

A karbongazdálkodás mint üzleti modell

A karbongazdálkodás olyan zöld üzleti modellként határozható meg, amely jutalmazza a gazdálkodókat a jobb földgazdálkodási gyakorlatok bevezetéséért, és a szén-dioxid-leválasztás fokozásával és/vagy a szén légkörbe történő kibocsátásának csökkentésével növeli a szénmegkötést az élő biomasszában, a holt szerves anyagokban és a talajban, figyelembe véve a biológiai sokféleség és általában a természeti tőke szempontjából kedvező ökológiai elveket. A pénzügyi ösztönzők származhatnak állami vagy magánforrásokból, és a légköri szén tárolását növelő gazdálkodási gyakorlataikért vagy a ténylegesen megkötött szénmennyiségért jutalmazhatják a gazdálkodókat.

A közelmúltban egyre több olyan magán karbongazdálkodási kezdeményezés jelent meg, amelynek keretében a gazdálkodók karbonkrediteket értékesítenek az önkéntes szén-dioxid-piacokon. A karbongazdálkodási potenciál jelentős, és itt a megfelelő pillanat a kiváló minőségű kínálat uniós szintű bővítésére 11 . E potenciál legjobb kiaknázásához fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek megakadályozhatják a nagyléptékű indulást, és biztosítani kell a létrejött karbonkreditek megfelelő díjazását.

A kínálati oldalon a karbongazdálkodási krediteknek olyan kiegészítő „termékké” kell válniuk, amelyet a gazdálkodók hagyományos termékeikkel, például az élelmiszerekkel és a biomasszával együtt értékesíthetnek. A keresleti oldalon e kreditek vásárlói lehetnek a biogazdaság gazdasági szereplői, például élelmiszer-feldolgozó vállalatok, amelyek csökkenteni kívánják saját értékláncaikban a szénlábnyomot. Ez különösen fontos, mivel az alacsony szénlábnyomú élelmiszerek elismert hozzáadott értéket képviselhetnek, amely versenyelőnyt teremthet a karbongazdálkodási gyakorlatokat alkalmazó gazdálkodók számára. A karbongazdálkodási kreditek potenciális vásárlói lehetnek továbbá azok a vállalatok és magánszemélyek, amelyek pénzügyileg hozzá akarnak járulni a földterületeken megvalósítandó éghajlat-politikai fellépés fokozásához, és semlegesíteni kívánják saját elkerülhetetlen kibocsátásaikat.

A karbongazdálkodás új bevételi forrást jelentene a gazdálkodók számára, akik ugyanakkor sok esetben profitálhatnának az általában termékenyebb és ellenállóbb földterületekkel kapcsolatos előnyökből. Emellett a karbongazdálkodási gyakorlatok gyakran járulékos előnyökkel járnak a biológiai sokféleség szempontjából, javítják az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és segítik a gazdálkodókat abban, hogy ellenállóbbak legyenek az éghajlatváltozással szemben.

Mindazonáltal alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a karbongazdálkodás révén előállított kreditek ne ássák alá az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló egyéb erőfeszítéseket, és hogy az ÜHG-kibocsátás elkerülése tekintetében hosszú távú nettó haszonnal párosuljanak. Ennek nagyon egyértelműnek kell lennie – az EU-ban a klímasemlegességnek az ÜHG-kibocsátás csökkentésére kell épülnie, és erőfeszítéseinknek erre kell összpontosítaniuk. A karbongazdálkodási kreditek kiegészíthetik ezeket az erőfeszítéseket, és segíthetnek azon helyzetek kezelésében, amikor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának további csökkentése észszerű társadalmi-gazdasági költségek mellett már nem lehetséges, és a szénmegkötés révén további éghajlat-politikai fellépés lehetséges. Számos élelmiszer- és biomasszaipari vállalat klímasemlegességi célokat tűzött ki értékláncai tekintetében. Ez az a terület, ahol a karbongazdálkodás nagyon hasznos eszközzé válik az EU klímasemlegességre és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló célkitűzéseihez való hozzájárulásban.

Karbongazdálkodási gyakorlatok

A szén-dioxid-eltávolításnak, a kibocsátáscsökkentésnek és a meglévő szénkészletek védelmének lehetőségei a bioklimatikus viszonyoktól függően változnak, továbbá erősen függnek a terület adottságaitól, például a domborzattól, a talajtípustól, valamint a korábbi és jelenlegi földhasználati gyakorlatoktól. Bár alkalmazásuk erősen függ a helyszíntől, a következők hatékony példák a jobb földgazdálkodási gyakorlatokra, amelyek a szénmegkötés növekedését eredményezik és a legtöbb esetben járulékos előnyökkel járnak az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség számára 12 :

·Olyan erdőtelepítés és újraerdősítés, amely tiszteletben tartja a biológiai sokféleség szempontjából kedvező ökológiai elveket és a megerősített fenntartható erdőgazdálkodást, ideértve a biológiai sokféleséget kímélő gyakorlatokat és az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását;

·Agrárerdészet és egyéb vegyes gazdálkodási formák, amelyek ugyanazon a földterületen a fás növényzetet (fákat vagy cserjéket) növénytermesztési és/vagy állattenyésztési rendszerekkel kombinálják;

·Köztes kultúrák, takarónövények, talajvédő művelés alkalmazása és a tájképi elemek gazdagabbá tétele: a talajok védelme, az erózió okozta talajpusztulás csökkentése és a talaj szervesszéntartalmának növelése a leromlott állapotú szántóterületeken;

·Szántó parlaggá vagy pihentetett terület állandó gyepterületté történő célzott átalakítása;

·A tőzeglápok és vizes élőhelyek helyreállítása, amely csökkenti a meglévő szénkészlet oxidációját és növeli a szénmegkötési potenciált.

A karbongazdálkodás járulékos előnyei

A karbongazdálkodás növeli a szénmegkötést, miközben gyakran fontos járulékos előnyöket biztosít a biológiai sokféleség és más ökoszisztéma-szolgáltatások számára. Szemléltető példa erre a tőzeglápok elárasztással való helyreállítása: talajvízszintjük emelése számos előnnyel jár, mivel hozzájárul a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a víztisztításhoz kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásához, valamint az árvízvédelem és az aszálymegelőzés elősegítéséhez, míg a mezőgazdasági földterületek elvesztéséből eredő kompromisszumokat a vizenyős területek művelésének (vizes feltételek melletti gazdálkodás) támogatásával lehetne kezelni. A karbongazdálkodásnak meg kell őriznie az uniós élelmiszer-biztonságot és élelmezésbiztonságot is, és biztosítania kell a méltányos átállást az ambiciózusabb uniós éghajlat-politikai célkitűzések összefüggésében. A karbongazdálkodási ösztönzőknek ezt követően hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy pénzügyileg elismerjék ezeket a járulékos előnyöket. Ezt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia is kiemelte, amely a közös agrárpolitika keretében és más közfinanszírozás révén előmozdította az ökoszisztéma-szolgáltatások támogatási rendszereinek létrehozását és a karbongazdálkodási gyakorlatok bevezetését, valamint a szén-dioxid-eltávolítási tanúsítványnak a karbongazdálkodás magánfinanszírozása szempontjából vett különböző járulékos előnyeit.

A karbongazdálkodás végezetül kulcsfontosságú eszköz lehet más uniós szakpolitikák végrehajtásához, mivel:

·támogatná többek között a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiában meghatározott újraerdősítési, erdőtelepítési és erdő-helyreállítási tevékenységeket, ideértve további hárommilliárd fa telepítését;

·lehetővé tenné a természetalapú megoldásokat és azok előnyeit az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából, amint azt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia is kiemeli;

·új üzleti modellt biztosítana a gazdálkodók számára az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásához, amint azt az uniós biogazdasági stratégia is támogatja;

·támogatná a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában meghatározott, számos szénben gazdag természetes és féltermészetes ökoszisztéma védelmére és helyreállítására irányuló célokat;

·fokozná a KAP éghajlat-politikai és biodiverzitási célkitűzésekhez való igazítását;

·támogatná a tőzeglápok helyreállítását, elárasztását és megőrzését, amint az a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőkép cselekvési tervében szerepel;

· kedvezően hatna a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégia célkitűzéseire;

·támogatná az új uniós talajvédelmi stratégiában az egészséges talajokra vonatkozóan meghatározott jövőképet, és fokozná a talajok hozzájárulását az éghajlatváltozás megállításához;

·hozzájárulna a természet regenerálódásáról szóló jövőbeni jogszabálynak a céljaihoz, amelyek arra irányulnak, hogy az EU szárazföldi és tengeri területein helyreállítsák a biológiai sokféleséget és a reziliens természetet.

2.2.A karbongazdálkodás kiterjesztése

Tekintettel a karbongazdálkodás egyértelmű előnyeire, a Bizottság Unió-szerte fel kívánja gyorsítani annak kiterjesztését. Számos akadálya van azonban annak, hogy a karbongazdálkodási kezdeményezések Unió-szerte széles körben elterjedjenek:

·a karbongazdálkodási gyakorlatok költségeiből és a bevételi lehetőségekkel kapcsolatos bizonytalanságból eredő pénzügyi teher;

·bizonytalanság vagy a közbizalom hiánya az önkéntes szén-dioxid-piacok szabványainak megbízhatóságát illetően, a környezeti integritással, addicionalitással vagy állandósággal kapcsolatos aggodalmakkal összefüggésben;

·a megbízható nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendszerek hiánya, összetettsége vagy magas költségei;

·nem kellően testre szabott képzési és tanácsadási szolgáltatások.

E közlemény célja ezen akadályok kezelése. A meglévő uniós és nemzeti szakpolitikák már számos eszközzel rendelkeznek a karbongazdálkodási gyakorlatok jobb támogatására, valamint az éghajlat-politikai fellépés, a biológiai sokféleség és a biogazdaság számára egyaránt előnyös helyzetek kialakítására. Mindazonáltal elő kell segíteni az e lehetőségekkel kapcsolatos ismereteket és az azokhoz való hozzáférést, és a gazdálkodók szintjére kell hozni azokat. E célból a Bizottság technikai kézikönyvet 13 tett közzé, amelyben megvizsgálta ezen üzleti modell kulcsfontosságú kérdéseit, kihívásait, kompromisszumait és tervezési lehetőségeit. Az új közös agrárpolitikának (KAP) fontos szerepet kell játszania az intézkedések ösztönzésében és a kibocsátáscsökkentést, különösen a megművelt drénezett szerves talajokból származó kibocsátások csökkentését, valamint a szénmegkötést lehetővé tevő feltételek megteremtésében.

Közfinanszírozás a karbongazdálkodás beindításához

A KAP és más uniós programok – a LIFE, a kohéziós alapok és a Horizont Európa 14 – keretében rendelkezésre álló közfinanszírozás támogathatja a karbongazdálkodás kiterjesztését a gyakorlatok bevezetésének finanszírozásával, valamint például a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési vonatkozásokkal kapcsolatos többletköltségek fedezésével, vagy olyan projektek finanszírozásával, amelyek javítják a karbongazdálkodási gyakorlatok megértését és pótolják a meglévő tudásbeli hiányosságokat. A mezőgazdasági termelők és az erdészek számára nyújtott tanácsadási szolgáltatások, tudáscsere vagy tájékoztatási tevékenységek elengedhetetlenek a karbongazdálkodás elterjedéséhez, és a KAP-ból vagy állami támogatás felhasználásával is finanszírozhatók.

A karbongazdálkodási rendszerekkel járó költségekhez kapcsolódó pénzügyi terhek csökkentésével az uniós vagy nemzeti közfinanszírozás jelentősen enyhíti a pénzügyi terheket, és csökkenti az ilyen rendszerekben részt vevő gazdálkodók kockázatait. A közfinanszírozás ezért kulcsfontosságú a magánpiacokról származó bevételi lehetőségek kiegészítéséhez, amely biztosítja majd a gazdálkodók érdekeltségét ebben az üzleti modellben, és bizalmat épít ki a karbongazdálkodási rendszerek iránt. A Bizottság érvényesíteni fogja a karbongazdálkodást az uniós köztámogatásban, különösen a nemzeti KAP stratégiai tervekben való előmozdításával, biztosítva ugyanakkor, hogy ne forduljon elő kettős finanszírozás.

A karbongazdálkodás nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési módszereinek szabványosítása

Az európai karbongazdálkodás sikerét a szénmegkötés fokozásával és/vagy a szén légkörbe történő kibocsátásának csökkentésével a növényekben és a talajokban megkötött szén mennyisége és a szénmegkötés élettartama alapján ítélik meg. A karbongazdálkodás szélesebb körben történő sikeres elterjesztése és a hosszú távú üzleti kilátások kialakítása érdekében alapvető fontosságú lesz a megkötött szénből származó nyereségek vagy veszteségek nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére (MRV) vonatkozó módszertanok és szabályok szabványosítása. Jelenleg a magánrendszerek nagyon eltérő referenciaértékeket és szabályokat alkalmaznak az önkéntes piacokon forgalomba hozott karbonkreditekre. A magas fokú átláthatóság, a környezeti integritás, valamint a módszertan szabványosítása hiányában a vevők hezitálni fognak a felkínált karbongazdálkodási kreditek minőségével kapcsolatban, a gazdálkodók nehéznek fogják találni potenciális bevételeik megbecslését, a politikai döntéshozók pedig vonakodni fognak az ilyen krediteknek a szabályozási keretnek való megfelelés céljára való felhasználása engedélyezésétől és kihívást fog jelenteni a sikeres piac kialakítása.

A Bizottság ezért létre kíván hozni egy karbongazdálkodással foglalkozó szakértői csoportot, amelynek keretében a tagállami hatóságok és az érdekelt felek megoszthatják tapasztalataikat a karbongazdálkodással kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje és kidolgozása céljából, különös tekintettel a karbongazdálkodási kreditek és a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési (MRV) módszerek minőségének javítására, a kölcsönös tudáscsere előmozdítása érdekében. A szakértői csoport emellett támogatná a Bizottságot a magán- vagy állami szervek által végrehajtott karbongazdálkodási kezdeményezések alakulásának, valamint a kezdeményezések a kibocsátáscsökkentésre és a szén-dioxid-eltávolításra, valamint a környezetre, különösen a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak nyomon követésében.

A szakértői csoport továbbá segítené a Bizottságot abban, hogy jobb kapcsolatot teremtsen a karbongazdálkodási kezdeményezések és a tagállami szinten meglévő és javasolt szakpolitikai keret között. A LULUCF-javaslat már most is meghatároz egy irányítási, szakpolitika-végrehajtási nyomonkövetési és ösztönző keretet a tagállamok számára, ezáltal ösztönözve a karbongazdálkodásra vonatkozó nemzeti szakpolitikák kialakítását. Nagyobb figyelmet kell fordítani a karbongazdálkodási kezdeményezések figyelembevételére a tagállamok nettó eltávolítási célkitűzéseire vonatkozó jelentéstétel során. El kell ismerni az ilyen kezdeményezések előrehaladását, ezáltal értéket kölcsönözve a karbongazdálkodási intézkedéseknek, elkerülve ugyanakkor a nemzeti nyilvántartásokban és a kapcsolódó jelentésekben a kétszeres figyelembevételt, valamint biztosítva az ágazat nettó hozzájárulását a klímasemlegességhez. Biztosítani fogják a természet regenerálódásáról szóló jogszabály szerinti nyomon követéssel és jelentéssel való szinergiákat.

A LULUCF-javaslat értelmében a tagállamoknak a szén-dioxid-alapértékekre vonatkozó, földrajzilag kifejezett adatkészleteiket is frissíteniük kell. Ezek a fejlesztések szilárdan alátámasztják majd a karbongazdálkodási rendszerek nyomon követésének, jelentésének és ellenőrzésének (MRV) megvalósulását.

Az, hogy a mezőgazdasági termelők és az erdészek szabványosított nyomonkövetési és jelentési módszereket fogadjanak el, előfeltétele annak, hogy a földhasználati ágazatban 2030 után létrejöjjön az éghajlat-politikai fellépés uniós szinten szabályozott piaca. Figyelembe véve az Európai Számvevőszéknek a „szennyező fizet” elv mezőgazdaságban való alkalmazásának értékelésére vonatkozó ajánlását, a Bizottság 2023 decemberéig tanulmányt készít a „szennyező fizet” elv mezőgazdasági tevékenységekből származó ÜHG-kibocsátásokra való alkalmazása lehetőségének értékeléséről.

A gazdálkodók részére biztosított ismeretterjesztési, adatgazdálkodási és személyre szabott tanácsadási szolgáltatások tökéletesítése

A gazdálkodók karbongazdálkodásban való részvételének biztosításához kulcsfontosságú, hogy a gazdálkodók jobb ismereteket, eszközöket és módszereket kapjanak a karbongazdálkodásból származó előnyök jobb végrehajtása, értékelése és optimalizálása érdekében. Ez különösen fontos az európai mezőgazdasági kistermelők és erdőbirtokosok számára, és döntő fontosságú a fellépés Unió-szerte történő kiterjesztése szempontjából. Ezek a csoportok nem csupán szakpolitikákat hajtanak végre, hanem – amennyiben biztosított a megfelelő tájékoztatás, képzés, oktatás, továbbképzés és átképzés, különösen a fenntarthatóság terén – az uniós élelmiszer-rendszerek megváltoztatásának motorjaiként funkcionálhatnak.

A jelenlegi rendszereken és jogszabályokon keresztül számos kulcsfontosságú adatkészlet és eszköz áll rendelkezésre. A KAP már jelenleg is megköveteli a mezőgazdasági parcellák földrajzilag kifejezett nyomon követését, és előírja a mezőgazdasági tevékenységek és gyakorlatok rendszeres és szisztematikus megfigyelését, nyomon követését és értékelését az integrált rendszer (IIER) – nevezetesen a KAP kedvezményezettjei által használt térinformatikai támogatási alkalmazás – révén, valamint a Kopernikusz-Sentinelek műholdas adatainak (vagy más egyenértékű adatoknak a) felhasználásával történő nyomon követés révén. A tőzeglápok és a vizes élőhelyek jó példái azon helyszíneknek, ahol gyorsan érnek el haladást távérzékelési módszerek használatával. A Bizottság a tagállamokkal együtt folytatja annak feltárását, hogy milyen új módokon lehetne mozgósítani ezen eszközök használatát, és segíteni az esetlegesen felmerülő interoperabilitási problémák megoldását.

A mezőgazdasági ismeretek és innovációk rendszere (AKIS) a mezőgazdasági termelők és erdészek számára nyújtott tanácsadási szolgáltatások, tudáscsere, képzés, tájékoztatási tevékenységek vagy interaktív innovációs projektek támogatásával fogja alátámasztani a KAP stratégiai terv végrehajtását. Az AKIS-en keresztül a tagállamok biztosítják a környezeti tényezőkkel kapcsolatos tanácsadást és tudástranszfert, ezáltal potenciálisan megkönnyítve a karbongazdálkodást.

A mezőgazdasági üzemen belüli számítások ezenkívül lehetővé teszik a gazdálkodók – vagy tanácsadóik – számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a karbongazdálkodási rendszerekhez, felmérjék az egyes földbirtokok szénmegkötési potenciálját, és optimalizálják a stratégiákat. A megreformált KAP magában foglalja a gazdaságok fenntarthatóságát elősegítő tápanyag-gazdálkodási eszközt (FaST) – amely a gazdálkodóknak szánt digitális alkalmazás a tápanyagokkal való fenntartható gazdálkodás céljára. A Bizottság azon dolgozik, hogy integráljon egy a mezőgazdasági üzemek szintjén az ÜHG-egyensúly kiszámítására szolgáló modult, amely kiegészíti a tápanyagegyensúly értékelését.

A mai erdőmegfigyelés nagymértékben a nemzeti erdőnyilvántartásokban és néhány esetben a nemzeti erdőtalaj-nyilvántartásokban szerzett helyszíni megfigyelésekre épül. Míg egyes tagállamok feltárják, vagy már beépítették a Föld-megfigyelést erdőmegfigyelésükbe, még nem tárták fel az erdőkkel kapcsolatos koherens és harmonizált információk EU-szerte történő lekérésének képességét.

Az uniós erdők pontos és költséghatékony nyomon követésének kulcsa, hogy a földfelszíni mintaterületek alulról felfelé irányuló megközelítéseit hatékonyan összekapcsoljuk a Föld-megfigyeléssel végzett felülről lefelé irányuló mérésekkel. A területi és időbeli területekre vonatkozó részletes információk elengedhetetlenek lesznek a karbongazdálkodás számára a szén-dioxid-megkötés parcellaszintű értékeléséhez. Emellett a nyomon követést Unió-szerte harmonizálni kell annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban ugyanazokat az előírásokat és ezáltal a szén-dioxid-eltávolítások értékét biztosítsák. A Bizottság a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiában bejelentette, hogy 2023-ban – hatásvizsgálat függvényében – jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni az erdészeti megfigyelési, jelentéstételi és adatgyűjtési keretrendszerre vonatkozóan.

Az európai éghajlati paktum

Az európai éghajlati paktum is segítheti a karbongazdálkodási kezdeményezések előmozdítását. Az éghajlati paktum lehetővé teheti a gazdálkodók közötti közvetlen tapasztalatcserét, akik az éghajlati paktum nagyköveteivé válhatnak, hogy jó példával járjanak elöl, és felhívják a figyelmet a karbongazdálkodásra a környezetükben, valamint egy erre a célra létrehozott szociális platformon keresztül is. Azáltal, hogy kötelezettséget vállalnak egy vállalásra, bemutathatják az előnyöket a társaik számára, valamint azt, hogy a karbongazdálkodásra való áttérés rövid időn belül megvalósítható. A gazdálkodók továbbá például a településükkel együtt közös vállalás mellet is elkötelezhetik magukat, a saját földterületükön túlmutató kezdeményezések keretében.

A kutatás és innováció előmozdítása

A Horizont Európa továbbra is elő fogja mozdítani az innovatív megközelítéseket, különösen egy, a talaj egészségének előmozdítására irányuló jelentős európai K+I-küldetés, az „Európai talajmegállapodás” 15   küldetés, annak tematikus klaszterei 16 és az Európai Innovációs Tanács révén:

·A Horizont Európa „Európai talajmegállapodás” elnevezésű küldetésének célja, hogy 2030-ig ösztönözze az egészséges talajokra való átállást, összhangban a zöld megállapodás éghajlatra, biológiai sokféleségre, szennyezőanyag-mentességre és fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó kötelezettségvállalásaival. A nemrégiben elindított Európai Talajmegfigyelő Központtal és az új uniós talajvédelmi tematikus stratégiával együtt a küldetés egy olyan átfogó keret részét fogja képezni, amelynek célja a talaj- és földgazdálkodás széles körű kezelése a földhasználati módokon átívelően. A küldetés keretében a karbongazdálkodást kutatási és innovációs „csomópontként” azonosították. Ezenkívül a küldetés keretében tervezett 100 „élő laboratóriumból” és „világítótoronyból” álló hálózat szolgál majd a karbongazdálkodási megoldások tesztelésére, bemutatására és szélesebb körben történő elterjesztésére. A küldetés talajmegfigyelési eleme támogatni fogja a harmonizált európai talajmegfigyelésre irányuló erőfeszítéseket.

·A Horizont Európa első munkaprogramjainak részeként létre fogják hozni az éghajlattudatos gazdálkodás demonstrációs hálózatát azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson a karbongazdálkodás megvalósításához.

·A Horizont Európa következő programozási időszakaiban a Bizottság nagyobb hangsúlyt fog fektetni a karbongazdálkodásra és számos egyéb kapcsolódó elemre a projektfelhívások keretében. Különös figyelmet fordít majd a digitális technológiákban és adattechnológiákban rejlő, a szén-dioxid-kibocsátások, a növényekből és a talajból történő eltávolítás és a karbongazdálkodási gyakorlatok pontosabb, költséghatékonyabb és eredményesebb becslését biztosító lehetőségekre. Ezek a technológiák – a helyszíni eszközökkel és a helyszíni tapasztalatokkal együtt – hozzá fognak járulni ahhoz is, hogy a karbongazdálkodási gyakorlatokat a környezeti előnyök optimalizálása érdekében kiigazítsák.

·Az Európai Innovációs Tanács (EIC) támogatja az áttörést hozó technológiák és a gyökeres változást előidéző innovációk kutatását. Az EIC Akcelerátor „Technológiák az »Irány az 55%!« intézkedéscsomaghoz” kihívása támogatja a fenntartható mezőgazdaság fejlesztését és bővítését az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelése, a nitrogén- és metánkibocsátás csökkentése és a talaj szénkészletének növelése érdekében.

·A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiában a Bizottság többek között bejelentette, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel közösen ki kívánja dolgozni a „Jövőbeli erdőink megtervezése” kutatási és innovációs programtervet, és támogatni kívánja az erdő-helyreállítási stratégiák tényeken alapuló megtervezését és végrehajtását, többek között az erdőtalajok egészségével kapcsolatos, tervezett kutatási és innovációs küldetésen keresztül.

A Horizont Európa mintegy 1 milliárd EUR összegű hozzájárulása az „Európai partnerség a körforgásos és bioalapú európai gazdaságért” jövőbeni kezdeményezésbe irányuló kiegészítő magánberuházásokkal együtt az olyan innovatív és erőforrás-hatékony bioalapú anyagok és termékek fellendítésére szolgál, amelyek jelentős potenciállal rendelkeznek a fosszilis alapú megfelelőik helyettesítésére.

2.3.Kék szénen alapuló gazdaság

A tengeri ökoszisztémák bolygónk 71 %-át borítják, a kék szén 17 azonban többnyire olyan part menti ökoszisztémákra utal, amelyeket az emberi tevékenység legközvetlenebbül befolyásolhat: a mangroveerdőkre, az árapály-mocsarakra és a tengeri füvekre. Ezek az ökoszisztémák nagy mennyiségű kék szént kötnek meg és tárolnak mind a növényekben, mind pedig az alattuk lévő üledékben. Annak ellenére, hogy a kék szénnel kapcsolatos vizsgálatok során figyelmen kívül hagyják őket, a tengeri moszatok (pl. kelp) a növényzettel borított part menti élőhelyek legkiterjedtebb és legtermékenyebb növényei, amelyek magas megkötési potenciállal rendelkeznek (a hosszú távú tározókban, például a part menti üledékekben és a mélytengerben megkötött szén körülbelül 25 %-a 18 ).

A fő kihívás a kékszén-ökoszisztémák pusztulása, ami a tárolt szén légkörbe történő kibocsátásához és a jövőbeli szén-dioxid-eltávolítási potenciál csökkenéséhez vezet. Ezen túlmenően nem áll rendelkezésre elegendő információ annak számszerűsítéséhez, hogy az emberi tevékenység ténylegesen milyen hatást gyakorol rájuk, legyen szó az ökoszisztémák kezeléséről, károsításáról vagy helyreállításáról.

Számos projekt – például a regeneratív óceánművelést végző működő tengeri gazdaságok hálózata 19 vagy a MEDSEA uniós projekt 20 , amely felbecsülte a tengeri szénmegkötés gazdasági értékét – hozzájárulhat a kék szénnel kapcsolatos kezdeményezések kidolgozásához. A Bizottság továbbá vizsgálja a szén- és nitrogénfelvétel nyomon követésének és jelentésének lehetőségeit, valamint az azokkal folytatott kereskedelem lehetőségét az önkéntes szén-dioxid piacokon 21 .

A kékszén-ökoszisztémákkal kapcsolatban a következő fejlemények várhatóak:

·A veszélyeztetett régiók azonosításával kapcsolatos ismeretek bővülése;

·Az élőhelyek megőrzésére vagy helyreállítására, valamint az uniós part menti területek éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség csökkenésével szembeni ellenálló képességének és védelmének fokozását célzó megoldások biztosítására irányuló beruházások;

·A kék szén mennyiségi meghatározására vonatkozó ismeretek és adatok gyarapodása;

·Karbongazdálkodás természetalapú megoldások révén, például a part menti vizes élőhelyeken, valamint a tengeri moszatok és puhatestűek regeneratív akvakultúrája 22 és tengeri permakultúra 23 révén.

A kék szénnel kapcsolatos kezdeményezések kidolgozása számos járulékos előnnyel járna, mint például az óceánok regenerációja és az oxigéntermelés, az algaalapú fehérjék piacra juttatásának köszönhető élelmezésbiztonság vagy új környezetbarát és helyi munkalehetőségek.

3.Ipari szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás

Az EU 2018-ban mintegy egymilliárd tonna biogén (45 %) és fosszilis (54 %) szént használt fel gazdaságának működéséhez 24 . A szenet élelmiszer (25 %), energia (56 %) és anyagok (19 %) biztosításához használják, és a manapság felhasznált szénnek csak nagyon kis része újrafeldolgozott eredetű (1 %). Az Európai Uniónak amellett, hogy a klímasemlegesség 2050-re történő megvalósulása érdekében dekarbonizálja energiarendszerét, újra kell gondolnia a szén mint az ipari termelés alapanyaga beszerzését is. A fosszilis szenet a hulladékból, a fenntartható biomasszából és közvetlenül a légkörből származó fenntarthatóbb újrahasznosított szénáramokkal kell felváltani.

Az uniós klímasemlegességi célkitűzés 2050-ig az ilyen forrásokból származó szén-dioxid 300–500 millió tonna mennyiségben történő leválasztását írná elő 25 . Az uniós gazdaság a szintetikus üzemanyagok, műanyagok, gumik, vegyi anyagok és a szenet mint alapanyagot igénylő egyéb anyagok előállításához fogja felhasználni, még akkor is, ha a teljes körű és jól működő körforgásos gazdaság minimálisra csökkenti e termékek életciklus végi hatását. A leválasztott CO2 állandó jelleggel geológiai helyszíneken vagy új tartós termékekben is tárolható, hogy 2050-re akár 200 millió tonna ipari szén-dioxid-eltávolítást is biztosítani lehessen.

A biogén szén fontos szerepet fog játszani az építőiparban azáltal, hogy olyan hagyományos építőanyagokat helyettesít, amelyek képesek hosszú ideig tárolni a szént.

3.1.Fenntartható biogazdaság

Amint azt a „Tiszta bolygót mindenkinek” című közlemény 26 is elismeri, a biogazdaság azáltal járul hozzá a klímasemlegesség megvalósításához, hogy az ÜHG-intenzív anyagok és fosszilis tüzelőanyagok bioalapú anyagokkal, illetve bioenergiával való helyettesítése révén csökkenti a fosszilis kibocsátásokat. A bioalapú termékek éghajlatváltozás-mérséklési előnye úgy optimalizálható, ha a lépcsőzetes felhasználás elvének alkalmazása révén növelik az anyagfelhasználás arányát (különösen a hosszú élettartamú termékek esetében) az összes biomassza-felhasználáson belül, miközben biztosítják a szárazföldi elnyelések és a biológiai sokféleség fenntartását vagy fokozását.

A szén bioalapú termékekben való fokozott fenntartható hosszú távú tárolása hozzá fog járulni a LULUCF-javaslatban előterjesztett 310 millió tonna CO2-egyenértékben meghatározott nettó szén-dioxid-eltávolítási cél 2030-ig történő eléréséhez. Az innovatívabb és tartósabb biotermékek fejlesztésének ösztönzése érdekében javasoljuk továbbá a fakitermelésből származó termékek kategóriájának kibővítését, valamint az innovatív szén-dioxid-tároló termékekre, például biomasszából származó bioalapú anyagokra és természetes rostokra, például lenre, kenderre és egyebekre történő kiterjesztését. Az épületek éghajlati teljesítményének javítása lehetőséget kínál a biogazdaság számára azáltal, hogy – az épületkorszerűsítési programban 27 és az új európai Bauhaus kezdeményezésben 28 foglaltaknak megfelelően – képes csökkenteni az építőipar teljes kibocsátását jelentős mennyiségű szén-dioxid eltárolása mellett.

Ugyanakkor még mindig nincs tudományos konszenzus az ilyen tárolás mérésének módszereiről, különösen a tárolás időtartamát illetően. Tekintettel a biológiai erőforrások felhasználása iránti további keresletet teremtő szakpolitikák közötti lehetséges kompromisszumokra és szinergiákra, a Bizottság tanulmányt készít egy integrált értékelésről, amelyben értékeli a nemzeti és uniós biogazdasági politikáknak a földhasználatra gyakorolt hatását 29 .

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiában a Bizottság bejelentette, hogy szabványos, szilárd és átlátható módszertant fog kidolgozni az építési termékek és egyéb építőanyagok – többek között a szén-dioxid-leválasztáshoz és -hasznosításhoz kapcsolódóak – éghajlati előnyeinek számszerűsítésére. Ebben az összefüggésben az új épületek faalapú építési termékeinek példájával kapcsolatban 30 a Bizottság feltárta az életciklus-értékelési módszerek relevanciáját az építési termékekben történő átmeneti tárolás révén megvalósuló nettó szén-dioxid-eltávolítás megbízható és ellenőrizhető számszerűsítése szempontjából. Ezek a megközelítések további információkkal szolgálhatnak az építőipari szereplőket szén-dioxid-eltávolításukért jutalmazó piaci alapú rendszerek, valamint más szakpolitikai keretek – különösen a termékek éghajlati teljesítményével kapcsolatosak – kidolgozásának támogatásához.

A Bizottság támogatni fogja a tudományosan megalapozott módszerek kidolgozását azzal a céllal, hogy a szén-dioxid-tárolást a termékek éghajlati teljesítményéhez kapcsolódó valamennyi európai keretben elismerjék, ideértve az építési termékekről szóló rendeletet 31 és a fenntartható termékekre vonatkozó kezdeményezést 32 is. A Bizottság mérlegelni fogja továbbá annak lehetőségét, hogy felülvizsgálja a szén-dioxid-tárolás elszámolásának a termékek és szervezetek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló (PEF/OEF) 33 uniós módszerek és az építési termékekre vonatkozó harmonizált európai szabványok 34 szerinti hatályos szabályait, amennyiben alternatív vizsgált módszerek rendelkezésre állnak.

A szabályozási intézkedések kérdésén túl a Horizont Európa finanszírozást nyújt a lineáris fosszilisalapú rendszerekről a fenntartható körforgásos bioalapú rendszerekre való átállás előnyeire, a biofinomítók új alapanyagaira, valamint a bioalapú termékek és folyamatok tervezésére vonatkozó kutatásokhoz 35 . A Horizont Európa továbbá lehetőségeket kínál az éghajlati teljesítménynek és az épületek teljes élettartamára vonatkozó szén-dioxid-kibocsátásnak a kutatására, többek között az „Európai partnerség az emberközpontú fenntartható épített környezetért” (Built4People 36 ) keretében, valamint számos bioalapú anyag és vegyi anyag kutatására, többek között a Körforgásos és Bioalapú Európai Gazdaság közös vállalkozás 37 keretében. A kutatási szakaszon túl az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (EU ETS) származó bevételekből finanszírozott Innovációs Alap olyan innovatív projekteket támogathat, amelyek az energiaigényes anyagokat, például a cementet és az acélt bioalapú anyagokkal és termékekkel helyettesítik.

3.2.A CO2-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás belső piacának megteremtése

A fenntartható biogazdaság mellett alapvető fontosságú, hogy az EU ma támogassa a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez szükséges, kialakulóban lévő technológiák kifejlesztését. Az ipari projektek hosszú átfutási idővel rendelkeznek, és a projektfejlesztők gyakran szembesülnek a projektek kiterjesztése során kihívásokkal és kiélezett globális versennyel, különösen az energiaigényes iparágakban, ahol új folyamatok révén nagy mennyiségű terméket kell előállítani.

Mivel a természeti erőforrások korlátozottak, és a biogazdaság nem képes biztosítani a 2050-re megvalósítandó klímasemleges uniós gazdaság energia- és anyagszükségleteinek kielégítéséhez szükséges összes szenet, a fosszilis szén helyettesítésére más szénáramokat kell fejleszteni, ideértve a CO2 közvetlenül a légkörből történő leválasztását, más néven közvetlen szén-dioxid-leválasztást (Direct Air Capture, DAC) is.

Egy másik ígéretes mód a CO2 hulladékból erőforrássá alakítása, és alapanyagként történő felhasználása vegyi anyagok, műanyagok vagy tüzelőanyagok előállításához. A szén-dioxidot alapanyagként jelenleg elsősorban a karbamid műtrágyaként történő felhasználásra való előállításához használják, egyes speciális alkalmazások esetében pedig marginális mennyiségben használják. A metanol CO2-ból, észszerű költségekkel történő magas szinten folytatott előállítása utat nyitna számos vegyi anyag, például a műanyagok, hűtőközegek és gyanták előállításához használt etilén vagy propilén előállítása előtt.

A CO2 geológiai formációkban való tartós tárolása lehetőség az ipari kibocsátások csökkentésére és a szén légkörből történő eltávolítására, amikor is a CO2-t közvetlenül a légkörből választják le – közvetlen szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (Direct Air Carbon Capture and Storage, DACCS) – vagy a biogén szén elégetéséből vagy fermentációjából választják le, más néven bioenergia-nyerés szén-dioxid-leválasztással és -tárolással (Bio-Energy Carbon Capture and Storage, BECCS). A kimerült olaj- és gáztározók és a sós víztartó rétegek több milliárd tonna CO2 tárolására képesek a tengeri helyszíneken, a potenciálisan széles körben alkalmazható további lehetőségek pedig a CO2 bazaltkőzetekhez kötése vagy más szénmineralizációs folyamatok. A biomassza pirolízise, amelynek eredményeként bioszén jön létre, azaz a faszénhez hasonló stabil szilárd szén, felhasználható a talajok tulajdonságainak javításához, ugyanakkor hosszú távon eltárolja a szént.

A CO2 geológiai tárolásáról szóló irányelv 38 , az ún. CLT-irányelv, jogi keretet hoz létre a szén-dioxid (CO2) környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolására azáltal, hogy kiterjed az Európai Gazdasági Térség geológiai formációiban történő összes CO2-tárolásra és a tárolóhelyek teljes élettartamára, miközben az EU ETS irányelv 39 már árösztönzőt biztosít a fosszilis CO2 tartós geológiai tárolásához 40 . A BECCS bevezetését a fenntartható biomassza korlátainak és rendelkezésre állásának teljes körű figyelembevételével kell megközelíteni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az energiaelőállításhoz felhasználandó biomassza iránti túlkereslet, amely negatív hatást gyakorolna a szénelnyelőkre és -készletekre, a biológiai sokféleségre és a levegőminőségre.

Az EU évek óta támogatja a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU, magyarul CLH) és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS, magyarul CLT) fejlesztését és alkalmazását. A Horizont 2020 a múltban támogatta az ipari szénkörforgás megvalósulását a szén-dioxid-leválasztással, -hasznosítással és -tárolással (CCUS) kapcsolatos kutatások finanszírozásával, valamint a CCUS-projektek hálózatával, amely a tudásmegosztást szolgálja. A Horizont Európa pályázati felhívásokat tett közzé a CCUS ipari központokba és klaszterekbe történő integrálására, az ipar CCUS útján történő dekarbonizációjára, a CO2-leválasztás költségeinek csökkentésére, a fenntartható bioüzemanyagok negatív szén-dioxid-kibocsátás melletti előállítására, valamint a közvetlen légköri szén-dioxid-leválasztásra és -átalakításra vonatkozóan. A Horizont Európa jövőbeli pályázati felhívásai a CO2-szállításra és -tárolásra, a CCU-ra, a DACCS-ra és a BECCS-re terjednek ki majd. Az Európai Innovációs Tanács Úttörő kutatásokat támogató program kihívása („Szén- és nitrogéngazdálkodás és -valorizáció”) olyan új biológiai, kémiai és fizikai módszerekre összpontosít, amelyek integrálják a szén- és nitrogénfajok elkülönítését, megkötését és/vagy visszanyerését, valamint azok hozzáadott értéket hordozó és dekarbonizált árukká, vegyi anyagokká, üzemanyagokká és energiahordozókká történő átalakítását.

Az Innovációs Alap a világ legnagyobb finanszírozási programja az innovatív karbonszegény technológiák széles körű bevezetésére. Az alapot az EU ETS bevételeiből finanszírozzák, és a jelenlegi várakozások szerint a 2021 és 2030 közötti időszakban mintegy 25 milliárd EUR összegű pénzügyi támogatást fog nyújtani (50 EUR/tCO2 szén-dioxid-ár alapul vételével). A cél a vállalkozások segítése az innovatív tiszta technológiákba, többek között a szén-dioxid-leválasztásba és -hasznosításba, a szén-dioxid-leválasztásba és -tárolásba és a szén-dioxid-eltávolításba történő beruházásban, és ezáltal Európa vezető szerepének megerősítése. Az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló javasolt új iránymutatás lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy támogatást nyújtsanak a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási, a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, valamint a szén-dioxid-eltávolítási projektek pénzügyi hiányának áthidalásához.

Az innovatív technológiák piaci hasznosításának felgyorsítása érdekében a Bizottság javaslatot tett az Innovációs Alap méretének növelésére és a karboncsökkentési célú szerződések (CCD) lehetőségének a felülvizsgált EU ETS irányelvbe való beillesztésére. A javaslatról való megállapodásra történő várakozás időszakában a következő gyakorlati lépés a lehetséges tervezési lehetőségek és végrehajtási módok mélyreható elemzése lesz.

A közeljövőben bekövetkező szabályozási változások további előnyökkel járnak majd a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológiákat alkalmazó elsőként lépő szereplők számára. A „ReFuelEU” légiközlekedési kezdeményezésre vonatkozó bizottsági javaslatnak 41 biztosítania kell a szén-dioxid-leválasztáson és -hasznosításon alapuló szintetikus üzemanyagok és a fejlett bioüzemanyagok iránti keresletet, és ki kell egészítenie a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvre irányuló javaslatot, amely részcélt határoz meg a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra vonatkozóan. A felülvizsgált EU ETS irányelvre irányuló bizottsági javaslat 42 meghatározza a kibocsátások kétszeres elszámolása elkerülésének alapját arra az esetre, ha a szén-dioxid-leválasztáson és hasznosításon alapuló szintetikus üzemanyagokat az EU ETS hatálya alá tartozó tevékenységek során állítják elő és fogyasztják is el. Emellett a felülvizsgált EU ETS irányelvre irányuló javaslat ösztönzőt teremt a kibocsátások olyan módon történő leválasztására és hasznosítására, hogy egy termékben kémiailag tartósan kötöttek legyenek és így ne kerülhessenek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett.

A CO2 szállításához és tárolásához szükséges elegendő kapacitás hiánya azonban jelentős szűk keresztmetszetté válhat e technológiák alkalmazásában, mivel az infrastruktúrának hosszadalmas engedélyezési eljárásokon kell átesnie, és előfordulhat, hogy az értékláncon átívelő kockázatokkal kapcsolatos bizonytalanságok miatt nem halad előre. A szállítási hálózatnak össze kell kapcsolnia a jelenlegi és jövőbeli CO2-forrásokat a rendelkezésre álló CO2-tárolóhelyekkel és CO2-fogyasztó előállítási helyszínekkel, nyomon kell követnie a szén-dioxid-áramokat, és figyelembe kell vennie a helyi lakosság esetleges aggályait. A nyílt hozzáférésű infrastruktúra biztosítja a versenyt a különböző szállítási és tárolási szolgáltatók között, és ezáltal hozzájárul a költségek csökkentéséhez, és lehetővé teszi a CO2-leválasztással foglalkozó szolgáltatók számára, hogy a CO2 szállítására, hasznosítására vagy tárolására vonatkozó különböző lehetőségek közül válasszanak. Döntő fontosságú lesz a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási központok fejlesztése, ahol számos CO2-kibocsátó profitálhat a közös infrastruktúrából, valamint a nemzeti határokon átnyúló nyílt hozzáférésű CO2-szállítási hálózat, mivel nem minden tagállam fér hozzá megfelelő tárolóhelyekhez. A Bizottság tanulmányozni fogja a CO2-infrastruktúra határokon átnyúló, uniós, regionális és nemzeti szintű kiépítési igényeit a 2030-ig tartó és azt követő időszakra vonatkozóan, valamennyi érintett köz- és magánszférabeli érdekelt fél bevonásával.

A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet keretében az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) finanszírozást nyújt az európai jelentőségű, célzott infrastrukturális beruházásokhoz, ideértve a CO2-szállítási infrastruktúrát is. A 2020. évi pályázati felhívás keretében több CO2-szállítási projekt is sikeres volt. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz továbbá a jövőben a CO2-infrastruktúra kulcsfontosságú finanszírozási eszköze lesz.

A Bizottság a meglévő tudásbázis számbavételével és az összes érintett ipari, állami és civil társadalmi érdekelt fél bevonásával elő kívánja segíteni a versenyképes szén-dioxid-leválasztási, hasznosítási és tárolási (CCUS-) piac kialakulását. A 2021. októberi CCUS-fórum már az első sikeres lépésként szolgált, és mostantól kezdve minden évben megrendezésre kerül. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás elterjedésének további elősegítése érdekében a Bizottság a technológiai fejlődés és az érdekelt felek visszajelzései alapján a 2011-es négy iránymutatás aktualizálását tervezi, amelyek segítik az érdekelt feleket a CLT-irányelv végrehajtásában 43 .

A hasznosítás vagy tárolás céljára CO2-t leválasztó ipari létesítményeknek megfelelően nyomon is kell követniük az általuk feldolgozott CO2 mennyiségét és eredetét, arról megfelelően jelentést is kell tenniük és azt megfelelően el is kell számolni. Az EU-nak hatékony rendszerre van szüksége a leválasztott CO2 nyomon követhetősége érdekében, amely rendszer nyomon tudja követni, hogy évente mennyi fosszilis, biogén vagy légköri CO2-t szállítanak, dolgoznak fel, tárolnak és esetlegesen bocsátanak ki újra a légkörbe. Ez lehetővé teszi az olyan ipari megoldások megkülönböztetését, amelyek tartósan eltávolítják a szén-dioxidot, és amelyek rövidebb ideig vagy a légkör CO2-koncentrációjának nettó csökkenése nélkül tárolják a szenet.

Egy ilyen rendszer – kellően figyelembe véve az EU ETS hatályos jogi keretét, valamint a kibocsátás nyomon követésére és jelentésére vonatkozó szabályait – alapot szolgáltatna az ipari szén-dioxid-eltávolításoknak a 4. szakaszban bemutatott jövőbeni uniós szabályozási keret szerinti tanúsításához. A tanúsítási keretrendszer megkönnyíti a szén-dioxid-eltávolítási kreditek magán- vagy közbeszerzők általi megvásárlását. A szén-dioxid-eltávolítási projektek növelhetik életképességüket azáltal, hogy kombinálják az Innovációs Alapból származó támogatásokat a szén-dioxid-eltávolítási kreditek értékesítéséből származó bevételekkel, amelynek során a kettős finanszírozást megfelelően el kell kerülni. Az Innovációs Alap keretében megvalósuló szén-dioxid-eltávolítási projektekkel kapcsolatos tapasztalatok fontos visszajelzést biztosítanak az ipari szén-dioxid-eltávolítások tanúsításának kidolgozásához és lehetséges további hosszú távú szabályozási kezelésükhöz.

4.A szén-dioxid-eltávolítások tanúsítására vonatkozó szabályozási keret

Az európai klímarendelet klímasemlegességi célkitűzésének elérése érdekében a szén-dioxid-eltávolításokat teljes mértékben be kell építeni az uniós éghajlat-politikába. 2050-re a légkörbe kibocsátott minden tonna CO2-egyenértéket semlegesíteni kell a légkörből eltávolított egy tonna CO2-vel. A szén-dioxid-eltávolítások tanúsítására irányuló jogalkotási javaslat 44 köré szerveződő szabályozási keret létrehozása ezért alapvető lépés lesz e cél megvalósulása felé. A szén-dioxid-eltávolításoknak az uniós megfelelési kereteken belüli lehetővé tételére irányuló jövőbeli szakpolitikai döntések (a 2030 utáni jogalkotási ciklusban) szükséges előfeltételeként a szén-dioxid-eltávolítás alapos és megbízható fogalommeghatározására lenne szükség, amely garanciát nyújtana a környezeti integritás tekintetében. A tanúsítási mechanizmusnak először azokra az Unióban zajló megoldásokra kell összpontosítania, amelyek a tárolás időtartamára, a mérés színvonalára, a máshol bekövetkező ÜHG-kibocsátást eredményező visszabocsátás vagy kibocsátásáthelyezés kockázatának kezelésére megfelelő garanciát nyújtva távolítják el a CO2-t a légkörből. Ez fontos az EU-n belüli klímasemlegesség eléréséhez. Az Unión kívül megvalósuló szén-dioxid-eltávolítások „érvényességének” kérdése szintén fontos, de összetettebb, különösen a nyomonkövetési és az ellenőrzési kérdések tekintetében; ezt csak akkor lehet hatékonyan kezelni, ha az Unió rendelkezik a szén-dioxid-eltávolításokra vonatkozó olyan belső szabályozási kerettel, amelyhez képest a máshol végzett tevékenységeket értékelni lehet.

A tanúsítási keret kidolgozásának biztosítania kell azoknak a karbongazdálkodási és ipari megoldásoknak az átlátható azonosítását, amelyek egyértelműen fenntartható módon távolítják el a szén-dioxidot a légkörből. A szén-dioxid egyes földbirtokok szintjén történő eltávolításnak (2. szakasz) vagy a CO2 ipari leválasztásán, szállításán és tárolásán keresztül történő eltávolításnak (3. szakasz) a megbízható nyomon követése, jelentése és ellenőrzése elengedhetetlen előfeltétele a szén-dioxid-eltávolítás hitelességének, valamint a csalás és a hibák kockázata minimalizálásának. A tanúsítás ezért előfeltétele a piaci alapú szén-dioxid-eltávolítási megoldások megfelelő szabályozásának és fokozott elterjedésének.

Ez a tanúsítás azonban számos kihívást jelentő technikai problémával szembesül. A szén-dioxid-eltávolítás ki van téve az ellenőrizetlen újrakibocsátás kockázatának (vagyis annak, hogy nem állandó jelleggel történt) és bizonyos mérési nehézségeknek (ami becslési bizonytalanságot eredményez). Ami a karbongazdálkodást illeti, a meglévő tanúsítási keretek emellett sokféle megközelítést alkalmaznak a szokásos földművelési módszerekhez képest keletkező szén-dioxid-eltávolítás mennyiségének számszerűsítésére (addicionalitás), valamint a biológiai sokféleség tekintetében jelentkező járulékos előnyök meghatározására. A szabványosítás hiánya további jelentős akadályát jelenti az önkéntes szén-dioxid-piac bővülésének.

Az elszámolási és tanúsítási szabályoknak ezért tudományosan megalapozott követelményeket kell meghatározniuk a mérés minősége, a nyomonkövetési előírások, a jelentéstételi protokollok és az ellenőrzési eszközök tekintetében. E keretnek továbbá biztosítania kell a környezeti integritást, és meg kell előznie a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásokat, különösen az erőforrás- vagy energiaigényes ipari megoldások esetében.

A számviteli és tanúsítási keretrendszer hitelessége a hatékony végrehajtástól is függ. Előnyben kell részesíteni az elszámolási és hitelesítési szabályok meghatározására és frissítésére vonatkozó átlátható eljárást. Az egységes, központosított uniós rendszertől kezdve a decentralizáltabb struktúráig különféle lehetőségek kínálkoznak a közigazgatási szerveket és a magánszerveket bevonó, a végrehajtást támogató szabályozási keretre. Az adminisztratív költségeket – ideértve a szén-dioxid-eltávolítások nyomon követésével, jelentésével és ellenőrzésével kapcsolatos költségeket is – kezelhető szinten kell tartani. A legkorszerűbb digitális megoldások felhasználásának lehetővé kell tennie a költséghatékony és piacbarát végrehajtást.

A Bizottság különös figyelmet fog fordítani arra, hogy az érdekelt feleket bevonja a jogalkotási javaslat és az azt kísérő hatásvizsgálat előkészítésébe. Egyéb intézkedések mellett a Bizottság véleményezési felhívást tesz közzé annak érdekében, hogy a Bizottság jobban megértse a szén-dioxid-eltávolítást és a szén-dioxid-eltávolítás elszámolásával és tanúsításával kapcsolatos kulcsfontosságú kérdéseket, és konferenciát fog szervezni, amelyen a tudományos élet, az üzleti szféra, az állami szervezetek, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom képviselői találkozhatnak, hogy eszmecserét folytassanak az uniós szintű tanúsítási koncepcióról.

A következő néhány évben fokozni kell a szén-dioxid-eltávolítást – történjen az akár a földhasználati ágazatban, akár az iparban –, valamint piaci és szabályozási tapasztalatot kell szerezni, különös tekintettel a nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés tökéletesítésére. A szén-dioxid-eltávolításba jelenleg beruházó karbongazdálkodási és ipari projekteknek olyan jövőbeli, megbízható elszámolási és tanúsítási keretrendszert kell kilátásba helyezniük, amely biztosítja az összehasonlíthatóságot és a környezeti integritást, valamint a helyszínen már megkezdett tevékenységek elismerését.

Az elszámolási és tanúsítási keretnek továbbá összhangban kell lennie más uniós szakpolitikai kezdeményezésekkel, például a fenntartható vállalatirányításról és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló jövőbeli irányelvekkel. A keret ezáltal fokozhatná a vállalatok éghajlat-politikai célkitűzéseire vonatkozó beszámolás átláthatóságát, valamint a fenntartható termékekre vonatkozó jogalkotási kezdeményezést, amellyel kapcsolatban segíthetné a szén-dioxid hosszú élettartamú termékekben való tárolásának ösztönzését és bemutatását.

Glasgowban a felek megállapodtak abban, hogy véglegesítik a Párizsi Megállapodás szabálykönyvét, és a 6. cikk értelmében megbízható és átfogó elszámolási keretet hoznak létre a nemzetközi szén-dioxid-piacok számára. Az ezzel összefüggésben végzett valamennyi tevékenységnek ambiciózus alapkoncepciókra kell támaszkodnia, és tiszteletben kell tartania a környezetvédelmi biztosítékokat. Ha az EU élen jár a szén-dioxid-eltávolítások szabályozási tanúsításában, azzal a terület úttörőjévé válhat. Ez globális inspirációt nyújt majd a Párizsi Megállapodás célkitűzésével összhangban álló, a 6. cikk szerinti megbízható és ambiciózus módszertanok kidolgozásához.

5.Következtetés

A klímasemlegesség elérése érdekében drasztikusan és gyorsan csökkenteni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, miközben növelni kell a szén-dioxid-eltávolítást, és jobban be kell építeni az uniós éghajlat-politikákba. E közleménnyel és az azt követő intézkedésekkel a Bizottság a jelenlegi végrehajtási kihívások kezelése révén EU-szerte el kívánja indítani és szélesebb körben el kívánja terjeszteni a szén-dioxid-eltávolítást:

·A lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani a szén-dioxid-eltávolítások minőségére és hitelességére a földhasználati ágazatban és az ipari ágazatokban egyaránt. Mint minden új üzleti modell esetében, döntő fontosságú lesz a bizalomépítés. A Bizottság ezért 2022-ben új keretet dolgoz ki a szén-dioxid-eltávolítások tanúsítására, amelyet hatásvizsgálat és nyilvános konzultáció támaszt majd alá. Tanúsítási mechanizmus teszi majd egyértelműbbé a szén-dioxid-eltávolítások minőségét, és fogja biztosítani azok környezeti integritását. Kezelni fogja a meglévő keretek szabványosításának hiányát, és hozzá fog járulni az egyenlő versenyfeltételekhez.

·A föld és a biogazdaság kulcsfontosságú a fenntartható szénkörforgások eléréséhez. A közlemény konkrét intézkedéseket javasol arra vonatkozóan, hogy miként lehetne jobban jutalmazni a gazdálkodókat a kibocsátások csökkentéséért és az eltávolítás növeléséért egy hiteles üzleti modell alapján, amelynek célja a magas szintű környezeti integritás megvalósulása és a zöldrefestés elkerülése. Az uniós és nemzeti közfinanszírozás jelentősen enyhítheti a karbongazdálkodással járó pénzügyi költségeket és kockázatokat. Különösen a közös agrárpolitika keretében nyújtott finanszírozás lesz kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gazdálkodók számára célzott tanácsadási, adat- és monitoringszolgáltatások révén jobb ismereteket lehessen biztosítani. A Bizottság ezért felhívja a tagállamokat arra, hogy építsék be a karbongazdálkodást a 2023-ban életbe lépő nemzeti KAP-stratégiai tervükre vonatkozó javaslataikba. A közfinanszírozás kiegészíti majd azt a magánfinanszírozást, amely származhat a karbonkreditek értékesítése vagy az ügyfeleiknek és befektetőiknek klímasemleges ellátási láncot ígérő élelmiszer- és biomassza-feldolgozókkal kötött ösztönző szerződések révén realizált bevételekből.

·Az EU gazdaságának, miközben drasztikusan csökkenti a fosszilis szén felhasználását, le kell választania a CO2-t, és azt alapanyagként fel kell használnia olyan tüzelőanyagok, vegyi anyagok és anyagok előállításához, amelyek továbbra is szenet igényelnek. A CO2-t hosszú távon tároló ipari megoldások szén-dioxid-eltávolítást eredményezhetnek, ha a CO2-t megkötik a légkörből. Ha el kívánjuk indítani és szélesebb körben el szeretnénk terjeszteni a szén-dioxid ipari leválasztását, hasznosítását és tárolását, a szén-dioxid-eltávolítások tanúsításához elengedhetetlen és kulcsfontosságú a leválasztott, szállított, felhasznált és tárolt CO2 hiteles és megbízható, fosszilis, biogén vagy légköri eredet szerinti figyelemmel kísérése és nyomon követése. Az EU ETS Innovációs Alap, amely a világ egyik legnagyobb innovatív, karbonszegény technológiákra irányuló finanszírozási programja, támogatni fogja a vállalkozásokat a szén-dioxid-hasznosítási és -eltávolítási technológiákba való beruházásban, és ezáltal megerősíti a jövőben Európa vezető szerepét. Az új karboniparban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a szállítási hálózatnak össze kell kapcsolnia a CO2-forrásokat a CO2-tárolási helyszínekkel és a CO2-t felhasználó előállítási helyszínekkel. A Bizottság tanulmányozni fogja a CO2-infrastruktúra határokon átnyúló kiépítési igényeit, és továbbra is finanszírozást nyújt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön (CEF) keresztül.

Az emberiség érdekében sürgősen fenntarthatóvá kell tenni a szénkörforgásokat. A folyamatot fel kell gyorsítani, és hitelt érdemlően kell végrehajtani. A zöld megállapodással, azaz az EU növekedési stratégiájával a szén-dioxid-eltávolításnak egyben új üzleti modellé kell válnia.

(1)

Az (EU) 2021/1119 rendelet a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról, „európai klímarendelet” ( link ).

(2)

COM(2021) 82, Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia ( link ).

(3)

A COM(2018) 773 „Tiszta bolygót mindenkinek” közleményt alátámasztó mélyreható elemzés ( link ).

(4)

A 2021. évi ENSZ Kibocsátási rés jelentés ( link ).

(5)

Erdészeti stratégia (europa.eu) – ( link ).

(6)

SWD (2021) 609, Az (EU) 2018/841 LULUCF-rendelet módosításáról szóló javaslatot kísérő hatásvizsgálat ( link ).

(7)

Az SWD(2021) 450 bizottsági szolgálati munkadokumentum ismertet ilyen megoldásokat.

(8)

Az (EU) 2018/841 rendelet a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről ( link ).

(9)

COM(2020) 381, A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért ( link ).

(10)

COM(2021) 572, A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia ( link ).

(11)

E tekintetben lásd: Technikai útmutató kézikönyv – Eredményorientált karbongazdálkodási mechanizmusok létrehozása és végrehajtása az EU-ban ( link ), amely a számos jelenlegi kezdeményezésben rejlő lehetőségeket értékelte.

(12)

SWD(2021) 450, Fenntartható szénkörforgások a klímasemleges Európai Unió 2050-ig történő megvalósulása érdekében – Technikai értékelés.

(13)

Technikai útmutató kézikönyv – Eredményorientált karbongazdálkodási mechanizmusok létrehozása és végrehajtása az EU-ban ( link ).

(14)

A Horizont Európa keretében rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket lásd a 2.2.3. szakaszban.

(15)

COM(2021) 609 Bizottsági közlemény az európai küldetésekről ( link ).

(16)

„Élelmiszerek, biogazdaság, természeti erőforrások, mezőgazdaság és környezet” 6. klaszter, valamint „Éghajlat, energiaügy és mobilitás” 5. klaszter.

(17)

 A kék szén a világ óceáni és part menti ökoszisztémái által, főként algák, tengeri fűfélék, makroalgák, mangroveerdők, sós mocsarak, valamint egyéb növények és növényszerű szervezetek által megkötött szén.

(18)

 Krause-Jensen, D et al. (2016). Substantial role of macroalgae in marine carbon sequestration (A makroalgák alapvető szerepe a tengeri szénmegkötésben) ( link ).

(19)

A Havhost dán nem kormányzati szervezet koordinálja.

(20)

 az Európai Bizottság finanszírozza a 7. keretprogram keretében ( link ).

(21)

 Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) által finanszírozott két tanulmány, amelyek elkészítése 2021 végén kezdődik: i. Algák és éghajlat, valamint ii. külső vázas ehető vízi gerinctelenek és algák.

(22)

 A fenntartható akvakultúrára vonatkozó új uniós iránymutatások ( link ) végrehajtásával és 2022 negyedik negyedévében az algákra vonatkozó átfogó uniós kezdeményezés kidolgozásával.

(23)

 A tengeri permakultúra a tengeri akvakultúra olyan formája, amely a permakultúra elveit érvényesíti azáltal, hogy helyreállítja a tengerimoszat-erdők élőhelyeit és más ökoszisztémákat a partközeli és part menti óceáni környezetekben.

(24)

Karbongazdaság – Tanulmányok a bioalapú termékek és szolgáltatások területén a kutatási és innovációs politika támogatásáról ( link ).

(25)

SWD(2021) 450, Fenntartható szénkörforgások a klímasemleges Európai Unió 2050-ig történő megvalósulása érdekében – Technikai értékelés.

(26)

COM(2018) 773, Tiszta bolygót mindenkinek Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról ( link ).

(27)

COM(2020) 662, Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség ( link ).

(28)

 Új európai Bauhaus ( link ).

(29)

A biogazdasági eredményjelentés a biogazdasági stratégia cselekvési tervének és az európai biogazdaságoknak a végrehajtását fogja értékelni, és további elemzést nyújt arról, hogy az európai zöld megállapodással és annak különböző célkitűzéseivel összefüggésben szükség van-e szakpolitikai koherenciára.

(30)

Trinomics (2021) Evaluation of the climate benefits of the use of harvested wood products in the construction sector and assessment of remuneration schemes (A fakitermelésből származó termékek építőipari felhasználása éghajlati előnyeinek értékelése és a díjazási rendszerek értékelése) ( link ).

(31)

Az építési termékekről szóló rendelet ( link ).

(32)

Kezdeményezés a fenntartható termékekért ( link ).

(33)

Környezetvédelmi lábnyom az Európai Életciklus-értékelési Platform szerint ( link ).

(34)

Az építési termékekre vonatkozó harmonizált európai szabványok ( link ).

(35)

Bioalapú termékek és folyamatok ( link ).

(36)

 Built4People (Emberközpontú fenntartható épített környezet) ( link ).

(37)

COM(2021) 87 a közös vállalkozásoknak a Horizont Európa keretében történő létrehozásáról ( link ).

(38)

2009/31/EK irányelv a szén-dioxid geológiai tárolásáról ( link ).

(39)

(EU) 2018/410 irányelv a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról ( link ).

(40)

Az egyértelmű és ellenőrizhető éghajlati előnyökkel járó CLT-biomassza-projektek potenciálisan profitálhatnak a felülvizsgált EU ETS irányelv 24a. cikke szerinti elismerésből – parlamenti kérdés ( link ).

(41)

COM(2021) 561, Javaslat a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról szóló rendeletre ( link ).

(42)

COM(2021) 552, Javaslat a 2003/87/EK irányelv módosításáról szóló irányelvre ( link ).

(43)

A CLT-irányelv végrehajtása ( link ).

(44)

A Bizottság 2022 végéig javaslatot fog tenni a szén-dioxid-eltávolítások tanúsítására vonatkozó uniós szabályozási keretre ( link ).