Az (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele

(2020/C 148/05)

Ezen értesítés közzétételére az (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül sor.

ÉRTESÍTÉS STANDARD MÓDOSÍTÁS JÓVÁHAGYÁSÁRÓL

„BIERZO”

Hivatkozási szám: PDO-ES-A0615-AM02

Az értesítés időpontja: 2020.1.31.

A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA

1.   A fizikai-kémiai jellemzők módosítása borfajták szerint

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 2. szakaszának a) pontját és az egységes dokumentum 4. szakaszát érinti.

Az új termékleírás célja a Bierzo eredetmegjelölésű borok egyes analitikai jellemzőinek módosítása, hogy a borok ezáltal igazodni tudjanak a fogyasztói ízléshez, ami frissebb, savasabb borokat jelent alacsonyabb cukor- és kéndioxid-tartalommal; ennek oka többek között az, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően a pincék egyre gyakrabban dolgoznak több mint 600 literes űrtartalmú fahordókkal, továbbá az éghajlati körülmények változása, amelyek miatt érettebb borok készülnek. A módosított analitikai jellemzők:

Alkoholtartalom: 0,5 térfogatszázalékkal emelkedik a fehér-, rozé és vörösborok esetében, mivel a minőségi borokkal szemben elvárás, hogy az alkoholtartalom ne legyen alacsonyabb fehérborok esetében 11,5 % tömegszázaléknál, a vörös- és rozé borok esetében pedig 12 tömegszázaléknál. Ennek célja a szőlő jobb érésének ösztönzése, amivel testesebb borok jöhetnek létre, továbbá az olyan túlzott hozamok elkerülése, amelyek gyengébb minőségű borokat eredményezhetnek.

Glükóz- és fruktóztartalom: a cél a borok cukorkoncentrációjának csökkentése a fehér- és a rozé borok esetében 7 g/l glükóz+fruktózról 5 g/l-re, mivel a borvidéken hagyományosan készített borok alacsony cukortartalmúak, és e módosítás célja a Bierzo borok egyediségének megőrzése, valamint a minőség fokozása, továbbá annak elkerülése, hogy a borok hibáit a túlzott cukortartalommal próbálják meg elkendőzni.

Teljes savtartalom: a borok minőségének javítása érdekében a fehér- és a rozé borok esetében a minimális összes savtartalom 4 g/l borkősavról 4,5 g/l borkősavra emelkedik, hogy ezáltal fokozódjon a borok frissessége. Ez lehetővé teszi a borászok számára, hogy kiegyensúlyozottabb fehér- és rozé borokat készítsenek, mivel a naposabb években a borok túlságosan melegek és lefojtottak lesznek, ami nem jellemző erre a vidékre.

Illósavtartalom: 0,8 g/l borkősavra emelkedik a szüretet követő első évben forgalomba hozott borok esetében. A második és a későbbi években forgalomba hozott borok esetében az illósavtartalom nem haladhatja meg az 1 g/litert. Jelenleg a bor készítésének és érlelésének módja következtében azt tapasztalhatjuk, hogy vannak borok, amelyeket érlelés céljából a megengedett legnagyobb, 600 litert meghaladó űrtartalmú faedényekben tartanak. Amikor az űrtartalom ezt meghaladja, nem beszélhetünk hordós érlelésről, és az ilyen edényekben tartott borok általában magasabb, a hordós érleléshez hasonló illósavtartalommal rendelkeznek, azonban a kóstolás során semmilyen hibát nem mutatnak, ezért ezt a paramétert érdemes az aktuális érlelési és borkészítési trendekhez igazítani. A második és a későbbi években forgalomba hozott borok esetében az illósavtartalom nem haladhatja meg az 1 g/l ecetsavat. Mindez a kevesebb beavatkozást igénylő borkészítésnek és a hagyományos élesztőkkel történő erjesztésnek kedvez, ami a vidékre jellemzőbb borokat eredményez.

Teljes kéndioxid-tartalom: a fehér- és rozé borokban 190 g/literről 150 g/literre, a vörösborok esetében pedig 140 g/literről 130 g/literre kell csökkenteni, mivel a megfelelő kéndioxid-tartalom lehetővé teszi, hogy a borok kevésbé oxidálódjanak, szebb legyen a színük és jobb az aromájuk, alacsonyabb az illósavtartalmuk, aminek eredménye egy jobb minőségű bor, a szándék pedig egyértelműen az, hogy a borok természetesebb módon és e tartósítószer észszerűbb használatával készüljenek.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

E fizikai-kémiai jellemzők módosítása nem jár jelentős változtatással, tehát a borok továbbra is megőrzik a „BIERZO” OEM sajátos megkülönböztető jegyeit, ezért ez a módosítás nem érinti a kategóriát (az 1308/2013/EU rendelet VII. mellékletének II. része), nem érvényteleníti a kapcsolatot, és a forgalomba hozatalt sem korlátozza.

2.   Az érzékszervi jellemzők módosítása

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 2. szakaszának b) pontját és az egységes dokumentum 4. szakaszát érinti.

Az eredetmegjelöléssel védett borok érzékszervi jellemzőit felülvizsgálták és módosították annak érdekében, hogy e jellemzők az EN ISO 17025 szabványban meghatározott kritériumoknak megfelelő, értékelhető mutatók segítségével leírhatók legyenek.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Ezen érzékszervi jellemzők módosítása nem jár jelentős változtatással, tehát a borok továbbra is megőrzik a „BIERZO” OEM sajátos megkülönböztető jegyeit, ezért ez a módosítás nem érinti a kategóriát (az 1308/2013/EU rendelet VII. mellékletének II. része), nem érvényteleníti a kapcsolatot, és a forgalomba hozatalt sem korlátozza.

3.   Művelési gyakorlatok: az öntözés korlátozása

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 3. szakaszának a) pontját és az egységes dokumentum 5. szakaszát érinti.

E korlátozás annak tulajdonítható, hogy a vidéken egyértelmű atlanti-óceáni hatás tapasztalható, ezért az éves csapadékmennyiség jelentős, átlagban meghaladja az évi 700 mm-t. Ezért kizárólag a növények telepítését követő első két évben engedélyezett az öntözés, amennyiben száraz a nyár, mivel ez a növények kipusztulását okozhatja. Az ezt követő években nem engedélyezett az öntözés, mivel a csapadékmennyiség ekkor már elegendőnek tekinthető. Ráadásul az öntözés közvetlenül is módosítja a szőlő jellemzőit, ezért az évjárati tényező megszűnik, és a borok jellemzői évről évre hasonlóak maradnak, így elvész a borok egyediségének egy része, hiszen a száraz években a borok melegebbek, azokban az években pedig, amikor több a csapadék és alacsonyabb a hőmérséklet, frissebbek.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Ez a korlátozás az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

4.   A borkészítés feltételei: bizonyos szőlőfajták minimális valószínűsíthető alkoholtartalmának módosítása és a „clarete (siller)” borfajta felvétele

Leírás és indokolás

Az alkoholtartalom módosítása a termékleírás 3. szakasza b) pontjának 1. alpontját és az egységes dokumentum 5. szakaszának a) pontját érinti.

Az előző termékleíráshoz képest a vörös és fehér fajták esetében a minimális valószínűsíthető alkoholtartalom 0,5 térfogatszázalékkal nő, a Godello fajta kivételével, ahol ez a növekedés 1 térfogatszázalék. Ez a változás elsősorban annak tudható be, hogy változnak az éghajlati körülmények, és magasabb lett a szőlő valószínűsíthető alkoholtartalma, így a borok minőségének megőrzése a szőlő optimális érettségi állapotban történő leszedésével zajlik, amivel el lehet kerülni a túlzott hozamokat és a hibás szőlőtermesztési gyakorlatokat, amelyek elégtelen érést és rossz minőségű borokat eredményeznek.

A „clarete” (siller) felvétele a termékleírás 2. szakaszának a) és b) pontját, valamint 3. szakaszának c) pontját, továbbá az egységes dokumentum 4. szakaszát és 5. szakaszának a) pontját érinti.

A Bierzo olyan vidék, ahol hagyományosan mindig is készítettek siller borokat, sőt gyakorlatilag az összes régebbi ültetvényen; a fajták házasítását még a szőlőnövényen végezték el, és a fajtákat együtt dolgozták fel sillerként. Jelenleg a Szabályozó Tanács törekvése az, hogy támogassa e hagyományos borok készítését, amelyek mindig is jellemzőek voltak erre a vidékre; e borok közé nem veszünk fel új kategóriát, hiszen I. kategóriájú borról van szó, hasonlóan azokhoz a borokhoz, amelyek mind a mai napig megtalálhatók a termékleírásban.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Ez a módosítás az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

5.   A borkészítésre vonatkozó korlátozások: a fajták minimális százalékos arányának módosítása a borok összetételében

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 3. szakaszának c) pontját és az egységes dokumentum 5. szakaszának a) pontját érinti.

A vörösboroknak az engedélyezett vörös fajtákat legalább 85 %-ban kell tartalmazniuk és adott esetben legfeljebb 15 %-ban tartalmazhatnak fehér fajtákat annak érdekében, hogy természetes módon javítsák a bor teljes savtartalmát, valamint hogy frissességet biztosítsanak a bor számára, amivel megőrzik a vidék borainak jellegzetességét. A Bierzo egyes területein hagyományosan ezt a gyakorlatot folytatják, aminek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy vannak olyan parcellák, amelyeken vegyesen találhatók vörös és fehér fajták.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Ez a módosítás nem jár az oltalmazott termék jelentős változtatásával, ezért az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

6.   A körülhatárolt földrajzi terület kibővítése

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 4. szakaszát és az egységes dokumentum 6. szakaszát érinti.

Bierzo 38 településből álló közigazgatási egység, amelyet 1991-ben hozott létre a Bierzo megye létrehozásáról és szabályozásáról szóló, 1994. március 14-i 1/1994. sz. törvény az azonos nevű természetes terület alapján, amely León tartomány nyugati részén, Kasztília és León autonóm közösség területén található.

Történelmileg Bierzo a Leónban található Sil folyó vízgyűjtő területét foglalja magában, Laciana és La Cabrera alsó részének kivételével. 1991-es létrehozása óta a következő települések képezik részét Bierzo megyének: Arganza, Balboa, Barjas, Bembibre, Benuza, Berlanga del Bierzo, Borrenes, Cabañas Raras, Cacabelos, Camponaraya, Candín, Carracedelo, Carucedo, Castropodame, Congosto, Corullón, Cubillos del Sil, Fabero, Folgoso de la Ribera, Igüeña, Molinaseca, Noceda del Bierzo, Oencia, Páramo del Sil, Peranzanes, Ponferrada, Priaranza del Bierzo, Puente de Domingo Flórez, Sancedo, Sobrado, Toreno, Torre del Bierzo, Trabadelo, Vega de Espinareda, Vega de Valcarce, Toral de los Vados-Villadecanes és Villafranca del Bierzo; Palacios del Sil település 2005-ben kérte felvételét.

A Bierzo eredetmegjelölés 1989. november 11-én nyert elismerést, amikor jóváhagyták a Szabályozó Tanács rendeletét, amely 1989. december 12-én jelent meg a spanyol kormány hivatalos lapjában (B.O.E.). A rendeletben szereplő települések a következők: Arganza, Bembibre, Borrenes, Cabañas Raras, Cacabelos, Camponaraya, Carracedelo, Carucedo, Castropodame, Congosto, Corullón, Cubillos del Sil, Fresnedo, Carucedo, Castropodame, Congosto, Corullón, Cubillos del Sil, Fresnedo, Molinaseca, Noceda, Ponferrada, Priaranza, Puente Domingo Flórez, Sancedo, Vega de Espinareda, Villadecanes-Toral de los Vados és Villafranca del Bierzo.

A Bierzo megyét alkotó 38 település közül csak 22 szerepel itt, ráadásul Fresnedo jelenleg már nem önálló település, hanem területe Cubillos del Sil és Toreno településekhez tartozik, amelyek eddig nem tartoztak a Bierzo eredetmegjelölés alá.

Az eredetileg befogadott 22 településen található szőlőültetvényeken kívül a megye további 10 településén is voltak szőlőültetvények, amelyek nem tartoztak a Bierzo eredetmegjelölés földrajzi hatálya alá; ezek a következők: Benuza, Berlanga del Bierzo, Fabero, Folgoso de la Ribera, Igüeña, Oencia, Sobrado, Toreno, Torre del Bierzo és Trabadelo. Ha a területet kibővítik ezzel a 10 településsel, az nem jár a kapcsolat jelentős módosulásával, hiszen Bierzo megye olyan településeiről van szó, amelyek az eredetmegjelölés létrehozásakor nem kívántak csatlakozni ehhez a projekthez, mivel olyan települések, amelyek akkoriban elsősorban bányászattal foglalkoztak – amely akkor virágzott –, és a szőlőültetvényeket csak a saját fogyasztásra készített borokhoz használták. Ha azonban figyelembe vesszük az éghajlati, talajtani és hegyrajzi jellemzőket, megfigyelhető, hogy a szomszédos területeken, a befogadott és a nem befogadott települések között fennáll a művelés logikai folytonossága, így e településeket csak a közigazgatási határok választják el egymástól. Nagyon régi szőlőültetvényekről van szó, mivel ezekben a térségekben gyakorlatilag nem került sor az ugyanazon fajtákat, oltóalanyokat, ültetvényszerkezetet és művelési rendszereket mutató ültetvények megújítására, így az összes, az eredetileg csatlakozott és a felvételre javasolt településen egyformán azonosak maradtak a természeti és emberi tényezők.

E települések befogadásának célja elkerülni a szőlőültetvények művelésének beszüntetését, mivel az ezekről az ültetvényekről származó szőlőt nem lehet a Bierzo eredetmegjelölés alatt feldolgozni, nehezen adható el, vagy saját fogyasztásra készítenek belőle bort, és mivel a szőlősgazdák idős emberek, lassanként felhagynak a házi borkészítéssel, így a szőlőültetvényeket kivonják a termelés alól, és elvesznek a kiváló minőségű szőlőt termő, nagyon régi szőlőültetvények, továbbá e régi szőlőültetvények genetikai változatossága is elvész.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

A terület kibővítése nem érvényteleníti a kapcsolatot, amennyiben az ok-okozati összefüggés fennmarad, hiszen a kibővített területen ugyanazok a természeti és emberi tényezők jellemzőek, mint az eredetileg körülhatárolt területen.

7.   A maximális hozamok módosítása

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 5. szakaszát és az egységes dokumentum 5. szakaszának b) pontját érinti.

Csökkenteni kell a Garnacha Tintorera fajta hektáronkénti maximális hozamát, mivel a jelenleg engedélyezett 12 000 kg/ha hozam mellett nem lehet biztosítani a minőségi borok előállításához szükséges alkoholtartalmat, ezért a Garnacha Tintorera esetében a maximális hozam 11 000 kg/ha-ra csökken.

A hektáronkénti maximális elfogadható termelési mennyiség a kisebb földrajzi egységek megnevezését is feltüntető borok esetében a következőképpen alakul: a „Vino de Villa” esetében 20 %-kal kell csökkenteni a maximális elfogadható mennyiséget, a „Vino de Paraje” esetében 25 %-kal, a „Vinos de Paraje” kategórián belül a „Viña Clasificada” bor esetében 30 %-os a csökkentés, a „Gran Viña Clasificada” esetében pedig 35 %-os; a termelés ily módon történő korlátozásának célja az egyensúly és a mérsékelt vitalitás elérése, ami kedvez a szőlő érésének, egészséges állapotának és jellemzőinek, és ezáltal fokozódik a borok minősége.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Minőségi célú módosításról van szó, amely nem változtatja meg a termék alapvető jellemzőit, ezért az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

8.   A Merenzao és az Estaladiña fajták felvétele

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 6. szakaszát és az egységes dokumentum 7. szakaszát érinti.

A Bierzo eredetmegjelölés egyik legfontosabb jellemzője a szőlőültetvények kora, pontosabban az a körülmény, hogy az ültetvények átlagéletkora körülbelül 75 év. Ezeken az ültetvényeken, ahol többségében Mencía fajtát termesztenek, egyéb kisebbségben lévő, elszórt és más fajtákkal kevert fajtákat is találhatunk, amelyeket a maguk idején telepítettek a borvidéken, és e fajták közül több is valószínűleg a más helyekről érkező régi genotípusok több évszázadon át zajló mutációiból, továbbá a vadon termő és a művelt állományok között valószínűsíthető keresztbeporzással keletkezett. Ezek alkotják azokat a fajtákat, amelyek jelenleg is megtalálhatók a szőlőültevényeinken, és amelyeket gyakran a kipusztulás fenyeget.

A Szabályozó Tanács célja az eltűnés által veszélyeztetett fajták megőrzése, elkerülni a borvidék borászati örökségének elvesztését, megőrizni a környezethez jól alkalmazkodó és borkészítési szempontból érdekes fajtákat – a termékleírásban található elfogadott fajták közül az Estaladiñát és a Merenzaót is beleértve –, mivel e fajtákból bor készül, és bebizonyosodott, hogy a minőségük megfelelő ahhoz, hogy a Bierzo eredetmegjelölésű borok készítéséhez engedélyezett fajtának minősüljenek.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

E két fajta felvétele – pontosan kisebbségi jellegük miatt – nem változtatja meg jelentős mértékben a termék alapvető jellemzőit, ezért az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

9.   A kapcsolat leírásának frissítése

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 7. szakaszát és az egységes dokumentum 8. szakaszát érinti.

A kapcsolat leírása új szövegezést kapott, de az ok-okozati összefüggés nem módosul, mivel a természeti és az emberi tényezők, valamint a termék jellemzői is változatlanok maradtak. Az ok-okozati összefüggés kifejtése részletesebb lett, de maga az összefüggés nem változott. Ezért a módosítás STANDARD módosításnak minősül.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

A jelen módosítás az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

10.   A származási helyen történő palackozás indokolása

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 8. szakasza b) pontjának 2.1. alpontját és az egységes dokumentum 9. szakaszát érinti.

A termékleírás 8. pontjának b2) alpontja új megfogalmazást tartalmaz a körülhatárolt területen történő csomagolás (palackozás) indokolása érdekében, az új (EU) 33/2019 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Ez a gyakorlat már kötelező volt, így a forgalmazásra nézve nem jelent nagyobb korlátozásokat. A módosítás csupán megfogalmazásbeli változtatás a hatályos szabályozáshoz történő igazodás érdekében. Ezért úgy tekinthető, hogy a módosítás az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében meghatározott egyetlen típusnak sem felel meg.

11.   A csomagolásra és a címkézésre vonatkozó rendelkezések: kisebb földrajzi egységek

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 8. szakasza b) pontjának 2.2. és 3. alpontját, valamint az egységes dokumentum 9. szakaszát érinti.

A fogyasztók egyre többet szeretnének tudni a fogyasztani kívánt borok eredetéről, és a termelők igyekeznek ezt a kiegészítő információt feltünteti a borok címkéjén, hogy így népszerűsítsék a minőségi szőlőtermesztés terén nagy hagyománnyal rendelkező falvakat és helységeket, valamint hogy a fogyasztó a címkén hiteles információhoz jusson, emiatt viszont szabályozni kell e nevek használatának feltételeit.

A Bierzo esetében a bizonyos kisebb földrajzi egységeken belül készült borok a következő elnevezést kapták: „Vino de Villa”, „Vino de Paraje” és ezen belül „Viña Clasificada”, valamint „Gran Viña Clasificada”. Ennek célja a jelenlegi kategóriák megerősítése, azok kiegészítése, a borok eredetére vonatkozó értékes információ megjelenítése, ami kedvezően hat az e borokról a fogyasztókban kialakult képre.

Az említett kategóriákba sorolt boroknak kiváló minőségűeknek kell lenniük, továbbá teljesíteniük kell a kötelező nyomonkövethetőséget, ami biztosítja, hogy a borok a megadott földrajzi egységről származzanak. Ily módon javul a Bierzo eredetmegjelölésű borok kínálata, ami erősíti a borainkról a szakértőkben és a fogyasztókban kialakult képet.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosításával).

Az e szakasszal kapcsolatban javasolt változtatások nem járnak az oltalmazni kívánt név módosításával, sem pedig a forgalmazás újabb korlátozásaival.

12.   A termékleírásnak való megfelelés ellenőrzése

Leírás és indokolás

Ez a módosítás a termékleírás 9. szakaszát érinti, de az egységes dokumentumot nem.

A szöveg hozzáigazítása a 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2018. október 17-i (EU) 2019/34 bizottsági végrehajtási rendelet rendelkezéseihez és különösen ez utóbbi 19. cikkéhez, amely meghatározza a termékleírásban foglalt feltételek teljesítésének megállapítása érdekében az illetékes hatóság vagy az ellenőrző szerv által végrehajtandó éves ellenőrzés elvégzésének módját.

A MÓDOSÍTÁS TÍPUSA: STANDARD (az egységes dokumentum módosítása nélkül).

A jelen módosítás az (EU) 2019/33 rendelet 14. cikke (1) bekezdésében felsorolt módosítástípusok egyikének sem felel meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1.   A Termék Elnevezése

BIERZO

2.   A Földrajzi Árujelző Típusa

OEM – Oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3.   A Szőlőből Készült Termékek Kategóriái

1.

Bor

4.   A Bor(ok) Leírása

Fehérborok

Vizuális jellemzők: Tiszta, színe halványsárgától az aranysárgáig terjed.

Illatjellemzők: Tiszta borok, közepestől erős intenzitás, gyümölcsös aromák (fehér húsú gyümölcsök, csonthéjasok, citrusfélék) és/vagy virágos aromák (fehér virágok, sárga virágok). A hordóban erjesztett vagy érlelt fehérborok esetében az előbbiek mellett a hordós erjesztésre és/vagy érlelésre jellemző aromák is megjelennek, mint például az aszalt gyümölcsök és/vagy pörkölt jegyek és/vagy vanília és/vagy sütemények.

Ízjellemzők: Friss borok, közepestől erősen testes és tartós íz.

Az itt nem említett analitikai határértékeket a hatályos uniós szabályozáshoz kell igazítani.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)	11,5
Minimális összes savtartalom	4,5 gramm/liter borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/literben kifejezve)	0,8
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/literben kifejezve)	150

Rozé borok

Vizuális jellemzők: Tiszta, a szín a halványrózsaszíntől a rubintvörösig terjedhet, akár lazacos tónusokkal. A színerősség a gyengétől a közepesig terjed.

Illatjellemzők: Tiszta borok, közepes-erős aromás intenzitás, gyümölcsös aromák (piros gyümölcsök, fekete gyümölcsök, citrusfélék) és/vagy virágos aromák (fehér virágok, lila virágok).

Ízjellemzők: Friss érzet, közepesen-erősen testes és tartós íz.

Az itt nem említett analitikai határértékeket a hatályos uniós szabályozáshoz kell igazítani.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)	12
Minimális összes savtartalom	4,5 gramm/liter borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/literben kifejezve)	0,8
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/literben kifejezve)	150

Siller borok

Vizuális jellemzők: Tiszta bor, színe a sápadtrózsaszíntől a bíborvörösig terjed, színerőssége gyenge-közepes.

Illatjellemzők: Tisztaság, közepes-erős intenzitás piros gyümölcsök és/vagy fekete gyümölcsök és/vagy lila virágok aromáinak jelenlétével.

Ízjellemzők: Friss bor, közepes-erős intenzitás, valamint közepes-erős testesség.

Az itt nem említett analitikai határértékeket a hatályos uniós szabályozáshoz kell igazítani.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)	12
Minimális összes savtartalom	4,5 gramm/liter borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/literben kifejezve)	0,8
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/literben kifejezve)	150

Vörösborok

Vizuális jellemzők: Tiszta bor, közepesen intenzív-nagyon intenzív színerősség, a lilástól a vörös színig terjedhet.

Illatjellemzők: Tisztaság, közepes-erős intenzitású aromák, piros gyümölcsök és/vagy fekete gyümölcsök és/vagy lila virágok aromáinak jelenlétével.

Ízjellemzők: Friss, strukturált borok, tartós és testes íz.

A második és a későbbi években forgalomba hozott borok esetében az illósavtartalom nem haladhatja meg az 1 g/l ecetsavat.

Az itt nem említett analitikai határértékeket a hatályos uniós szabályozáshoz kell igazítani.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)	12
Minimális összes savtartalom	4 gramm/liter borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/literben kifejezve)	0,8
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/literben kifejezve)	130

Érlelt vörösborok

Vizuális jellemzők: Tiszta, a kategóriájának megfelelő színű. A tinto roble és a crianza esetében a szín a lilástól a vörösig terjedhet, a reserva és a gran reserva esetében pedig vöröstől a téglavörösig, közepes-erős színerősséggel.

Illatjellemzők: Tiszta, közepes-nagy intenzitás, gyümölcsös aromákkal (piros gyümölcs, fekete gyümölcs, érett gyümölcs) és/vagy virágos aromákkal (lila virágok), valamint a hordós érlelésre jellemző harmadlagos aromák jelenléte, mint például a vanília, a kókusz, pörkölt, balzsamos, fűszeres jegyek.

Ízjellemzők: Friss, strukturált borok, jó tartóssággal és testességgel.

A második és a későbbi években forgalomba hozott borok esetében az illósavtartalom nem haladhatja meg az 1 g/l ecetsavat.

Az itt nem említett analitikai határértékeket a hatályos uniós szabályozáshoz kell igazítani.

Általános analitikai jellemzők
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban kifejezve)	12
Minimális összes savtartalom	4 gramm/liter borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/literben kifejezve)	0,8
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/literben kifejezve)	130

5.   Borkészítési Eljárások

a)    Alapvető borászati eljárások

Művelési gyakorlat

A Bierzo eredetmegjelölésű borok készítéséhez használt szőlők művelése során tilos az öntözés használata. Az új ültetvények esetében csak az első két évben megengedett az öntözés a növények fejlődését elősegítendő.

Különleges borászati eljárás

—	A szőlő minimális valószínűsíthető alkoholtartalma: 12 térfogatszázalék a vörös fajták esetében (a Garnacha Tintorera kivételével: 11 térfogatszázalék) és 11 térfogatszázalék a fehér fajták esetében (a Godello kivételével: 12 térfogatszázalék)

—	Az extrakciós hozam nem haladhatja meg a 74 l/100 kg szőlőt.

A borkészítésre vonatkozó releváns korlátozás

—	A vörösborok legalább 85 %-ban tartalmazzák a Mencía, Garnacha Tintorera, Estaladiña és/vagy Merenzao fajtákat. A fennmaradó rész az engedélyezett fajták bármelyikét tartalmazhatja.

—	A rozé bor a jelen dokumentum 6. szakaszában felsorolt engedélyezett fajtákból készül, és legalább 70 %-ban vörös fajtákat tartalmaz.

—	A fehérborok a következő fajtákból készülnek: Godello, Doña Blanca, Malvasía és Palomino.

—

A siller bor a Bierzóban hagyományos módszer szerint készül, ehhez az engedélyezett vörös fajták aránya 40 % és 60 % között kell legyen, a többi pedig az engedélyezett fajtákból bármely fehérbor-szőlő lehet. Vagy közvetlen préselést alkalmaznak, vagy erjesztés előtti kivonatolásra kerül sor, mielőtt a szőlőt lepréselik. A must alkoholos erjesztése során kötelező a must teljes űrtartalmára számítva 5 % és 10 % közötti arányban fehér- vagy vörösbor-szőlő héját alkalmazni.

b)    Maximális hozamok

Palomino fajta

Hektáronként 12 000 kilogramm szőlő

Palomino fajta

Hektáronként 88,80 hektoliter

Egyéb fajták

Hektáronként 11 000 kilogramm szőlő

Egyéb fajták

Hektáronként 81,40 hektoliter

6.   Körülhatárolt Földrajzi Terület

A termelési terület a következő településeket foglalja magában (mindegyik León tartományhoz tartozik): Arganza, Bembibre, Benuza, Berlanga del Bierzo, Borrenes, Cabañas Raras, Cacabelos, Camponaraya, Carracedelo, Carucedo, Castropodame, Congosto, Corullón, Cubillos del Sil, Fresnedo, Fabero, Folgoso de la Ribera, Igueña, Molinaseca, Noceda, Oencia, Ponferrada, Priaranza, Puente de Domingo Flórez, Sancedo, Sobrado, Toreno, Torre del Bierzo, Trabadelo, Vega de Espinareda, Villadecanes-Toral de los Vados és Villafranca del Bierzo, valamint az ezekhez tartozó falvak.

7.   Fontosabb Borszőlőfajták

PALOMINO

GARNACHA TINTORERA

MENCÍA

GODELLO

ALARIJE – MALVASÍA RIOJANA

ESTALADIÑA

DOÑA BLANCA – MALVASÍA CASTELLANA

MERENZAO

8.   A Kapcsolat(ok) Leírása

Az oltalom alá tartozó területről származó borok egyedisége alapvetően a földrajzi környezetnek tudható be: a megye talajtani, geológiai és éghajlati jellemzői teszik azt a szőlőművelés szempontjából rendkívüli vidékké. Az összes település – tehát mindazok, amelyek eredetileg is a termelési területhez tartoztak, valamint azok a települések, amelyek a közelmúltban adódtak hozzá – hasonló jellemzőkkel rendelkezik, ezért minőségi borok előállítására alkalmas. Az emberi kéz a legmegfelelőbb, a környezethez leginkább alkalmazkodó fajtákat válogatta ki, mivel őshonos fajtákról van szó, amelyeket megtalálhatunk mindazon településeken, amelyek az eredetmegjelölés körébe tartoznak, a leginkább alkalmas művelési forma pedig lehetővé teszi egy egyedi, jól megkülönböztethető termék létrehozását, hiszen olyan szőlőültetvény-parcellákról beszélünk, amelyeket a XIX. század végén, XX. elején kezdtek el telepíteni, ugyanazokkal a fajtákkal, ugyanazokkal az oltóalanyokkal, hasonló ültetési távolságokkal és termelési rendszerekkel.

Az e kapcsolatot alátámasztó főbb tényezők a következőkben foglalhatók össze:

—	Az agyagos vályogtalaj, amely kisebb vagy nagyobb arányban rögöket is tartalmaz – például palát és kvarcitot –, eleganciát és kifinomultságot kölcsönöz a boroknak, aminek köszönhetően más vidékek boraitól könnyen megkülönböztethetők.

—

A megye mikroklímája eltér a szomszédos vidékekétől, amelyek a hegyláncon kívül találhatók, mivel itt erős az atlanti-óceáni hatás, amely bőséges csapadékot és enyhe évi középhőmérsékletet eredményez, mindez pedig kismértékű kontinentális jelleggel párosul, amelyet a szőlő érésének kedvező erős hőmérséklet-ingadozás jellemez.

—	A szőlőültetvények kisebb-nagyobb dőlésszögű lejtőkön, változó magasságon találhatók; előfordulhatnak a tengerszint felett több mint 1 000 m-en elhelyezkedő szőlők, aminek eredményeként a borok nagyon frissek és élénkek lesznek.

—

A Bierzóban található fajták tökéletesen alkalmazkodtak a környezethez. Többségében Mencía és Godello fajtákat találhatunk itt, bár kisebb mértékben a többi engedélyezett fajta is előfordul. A vörösboraink markáns gyümölcsös jegyekkel rendelkező, friss, a hordós érlelésre igen alkalmas borok. A fehérborok frissek, zamatosak, volumenük alapján könnyen megkülönböztethetők más boroktól.

—	A hagyományosan használt ültetési távolság kicsi, ami a talaj jellemzőivel együtt azt eredményezi, hogy a szőlőtermés mennyisége nem lesz túl nagy, így kiváló minőségű, kiegyensúlyozott analitikai paraméterekkel rendelkező és jó érésű szőlőt lehet termeszteni.

—

A vidék szőlőültetvényeinek kora hozzáadott értéket jelent, mivel a Bierzóban található szőlőültetvények átlagéletkora körülbelül 75 év, a szőlővel beültetett terület 85 %-án öreg ültetvények találhatók. Figyelembe kell venni, hogy az öreg ültetvényeken termett szőlő minősége kiváló, mivel az évek múlásával egyensúly alakul ki a szőlőtermesztési eszközök és a szüret közötti, így az érés optimalizálódik. A kiterjedt és mélyre nyúló gyökérzet nagyobb területet jár be, ami biztosítja az ásványianyag-ellátást, valamint a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló vizet, és így a növények kevésbé érzékenyek az egyes évek időjárási változásaira, ami az évek során folyamatos érést biztosít. Az idős tőkék nagyobb mennyiségű tartalékot tudnak felhalmozni, amely a fürtök felé irányulva hozzájárul az egymást követő szüretek minőségének kiegyensúlyozottságához. Ráadásul az idősebb tőkéken nagyobb mennyiségben találhatók a metszésből adódó sérülések, amelyek nehezítik a növényi nedveknek a közlekedőedényeken keresztüli keringését, így kevesebb fürt fejlődik, a fürtök kisebb méretűek lesznek, és e keringési nehézségek miatt nagyobb mennyiségben halmozódik fel a cukor és a többi minőségi összetevő a szőlőben.

—

Összefoglalva: a vidék egyedi mikroklímája az óceáni és a kontinentális éghajlat elegyét mutatja, ami a talajjal, a túlnyomóan öreg szőlőültetvényekkel és a magas ültetési sűrűséggel együttesen igen jó érésű, alacsony mennyiségű termést eredményez, amelyből nagyon gyümölcsös, kiegyensúlyozott, jó savasságú borok készülnek.

9.   További Alapvető Feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

Csomagolás a körülhatárolt földrajzi terület határain belül

A feltétel leírása:

A borkészítési folyamatnak részét képezi a borok palackozása és érlelése, ezért a borok érzékszervi és fizikai-kémiai jellemzői csak akkor garantálhatók, ha minden, a bor kezelésével kapcsolatos művelet elvégzésére a termelési területen kerül sor. Következésképpen a minőség megőrzése, a származás garantálása és az ellenőrzés biztosítása érdekében, figyelembe véve, hogy a „BIERZO” oltalom alatt álló eredetmegjelölés alá tartozó borok palackozása kritikus fontosságú a jellemzőik biztosítása szempontjából, e műveletet az előállítási területen belül működő pincészetekben található palackozó üzemekben kell végezni.

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

Kötelező módon és kiemelt helyen fel kell tüntetni a „BIERZO” nevet és a hagyományos „Denominación de Origen” (eredetmegjelölés) kifejezést, a „Denominación de Origen Protegida” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) helyett.

Kötelező feltüntetni az évjáratot, még akkor is, ha nem került sor érlelésre.

Választható jelölések:

Hagyományos elnevezések: „crianza”, „reserva” és „gran reserva”.

Megjegyzések: „fermentado en barrica”, „criado en barrica” vagy „envejecido en barrica” (hordós érlelésű).

A kisebb földrajzi egység neve a következő kifejezésekkel együtt:

Vino de Villa, ezt követi a körülhatárolt földrajzi területen található település vagy falu neve, amennyiben a szőlő 100 %-a erről a helyről származik, és a meghatározott hozamkorlátozásnak is megfelel.

Vino de Paraje, ezt követi a körülhatárolt földrajzi területen található helység neve, amennyiben a szőlő 100 %-a erről a helyről származik, és a meghatározott hozamkorlátozásnak is megfelel. Az egyes helységek kartográfiai körülhatárolása a SIGPAC-ban tekinthető meg (http://www.crdobierzo.es). Ezt a következő jelzésekkel lehet kiegészíteni:

Viña Clasificada, ha a szőlő 100 %-a egy vagy több szomszédos parcelláról származik, és legalább 5 éve használja a Vino de Paraje elnevezést, továbbá megfelel a meghatározott hozamkorlátozásnak.

Gran Viña Clasificada ugyanezekkel a követelményekkel, kivéve, hogy legalább 5 éve használja a Viña Clasificada elnevezést.

A Termékleíráshoz Vezető Link

http://www.itacyl.es/documents/20143/342640/PCC+DO+BIERZO+modif.pdf/9c236c96-9b7f-1ffa-4020-306d4aaf42f9

---

(1)  HL L 9., 2019.1.11., 2. o.