A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó cselekvési terv

(2021/C 175/03)

Előadó: Isolde RIES (DE/PES) Saar-vidék tartományi közgyűlésének első alelnöke Referenciaszöveg: COM(2020) 474 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

hangsúlyozza, hogy a modern társadalmak és gazdaságok nem működhetnek tartósan megbízható, biztonságos, versenyképes és környezeti szempontból fenntartható nyersanyagellátás nélkül. A kritikus fontosságú nyersanyagok olyan nyersanyagok, amelyek nagy gazdasági jelentőséggel bírnak, de amelyek esetében jelenleg nem áll rendelkezésre biztonságos és tartós ellátás Európai Unión belüli hazai forrásokból;

2.

úgy véli, hogy az EU-nak erős iparbázisra van szüksége, amely a kisebb CO2-kibocsátású gazdaságra való átállással kapcsolatos kötelezettségek és a fokozódó digitalizáció miatt nagymértékben rá van utalva a megfelelő nyersanyagellátásra, illetve az ilyen nyersanyagok hatékony felhasználására és újrahasznosítására;

3.

rámutat arra, hogy az Európai Bizottság egyik tanulmánya (1) szerint a stratégiai technológiák és ágazatok kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslete 2030-ig, illetve 2050-ig a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint nagymértékben emelkedni fog, és az EU-nak például az elektromos járművek akkumulátoraihoz és az energiatárolókhoz 2030-ig akár tizennyolcszor több lítiumra és ötször annyi kobaltra, illetve 2050-ig csaknem hatvanszor annyi lítiumra és tizenötször annyi kobaltra lesz szüksége, mint ma;

4.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világon a kritikus fontosságú nyersanyagoknak kevesebb mint 5 %-át termelik ki, illetve állítják elő az EU-ban, miközben az ilyen nyersanyagok globális felhasználásából az uniós ipar mintegy 20 %-kal részesedik. Az EU különösen nagy mértékben függ a kritikus nyersanyagok importjától, amelyek kulcsfontosságúak a jövőbeli technológiák szempontjából, és például a ritka fémekhez és elemekhez hasonlóan fontosak az innovatív műszaki alkalmazásokhoz. Ezért szükség van rájuk a termeléshez és a hozzáadott érték előállításához ott, ahol az európai gazdaság jelentős globális vezető szerepet kíván betölteni. Ez igaz például arra a nyersanyag-felhasználásra is, amelyre azért van szükség, hogy végbemenjen az európai zöld megállapodásban előirányzott átállás a megújuló energiaforrásokra épülő, biztonságos, tiszta és megfizethető energiaellátásra, illetve hogy eljussunk egy tiszta és még inkább körforgásos gazdasághoz vagy az energia- és erőforrás-hatékonyabb mobilitáshoz és építkezéshez;

5.

megállapítja, hogy az EU-ban a teljes nyersanyagágazat mintegy 350 000 munkahelyet biztosít, és a feldolgozást végző downstream ágazatokban több mint 30 millió munkahely függ a nyersanyagokhoz való megbízható és megkülönböztetésmentes hozzáféréstől;

6.

hangsúlyozza, hogy többek között a Covid19-válság is megmutatta, hogy Európa a kritikus fontosságú nyersanyagok esetében túlságosan is erősen támaszkodik nem uniós szállítókra, és hogy az ellátási zavarok negatív következményekkel járhatnak az ipari értékláncokra és más ágazatokra;

Az ipart érintő következmények

7.

kiemeli, hogy fel kell lépni a nem uniós országoktól való túlzott függőség ellen, és növelni kell a kritikus fontosságú ellátási láncok rezilienciáját, hogy megbízhatóan garantálni lehessen az ellátásbiztonságot, a tiszta energiára való átállást, valamint a digitális gazdaságra való átállást;

8.

rámutat arra, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokra számos kulcsfontosságú és jövőbeli iparágban is szükség van, így például a gépjárműgyártásban, az acélgyártásban, a légi közlekedési ágazatban, az informatikában, az egészségügyben és a megújuló energiák ágazatában. Az innovatív termékek és az olyan új technológiák, mint az elektromos közlekedés, a digitalizáció, az Ipar 4.0 és az energetikai átállás átalakítják és növelik a nyersanyagok iránti keresletet. A nyersanyagok iránti kereslet a népességnövekedés, az iparosodás, valamint a közlekedési és az energiaágazat fokozatos dekarbonizációja miatt is világszerte növekedni fog;

9.

hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférés, a biztonságos nyersanyagellátás, valamint a stabil és kiszámítható nyersanyagárak központi jelentőséggel bírnak a fejlődési lehetőségek, az európai ipar és a kkv-k versenyképessége, az innováció és az ipari telephelyek EU-ban tartása szempontjából;

10.

meggyőződése, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való fenntartható ellátás biztosításához és a harmadik felektől, illetve a nyersanyagimporttól való függőség csökkentéséhez stratégiai megközelítésre van szükség; hangsúlyozza, hogy ehhez diverzifikált értékláncokat kell kiépíteni, csökkenteni kell a nyersanyagoktól való függőséget, meg kell erősíteni a körforgásos gazdaságot, elő kell mozdítani az alternatív nyersanyagokkal összefüggő innovációkat, valamint környezetbarát és társadalmi szempontból felelős, egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a világpiacon;

11.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervet terjesztett elő a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan, és örömmel veszi az első stratégiai előrejelzési jelentést, amely stratégiai hiányosságként azonosítja az EU kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalától való függőségét;

12.

támogatja a cselekvési tervben foglalt következő célkitűzéseket: reziliens ipari értékláncok kialakítása az EU-ban, a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függőség csökkentése körforgásos erőforrás-gazdálkodás, fenntartható termékek és innováció révén, a belföldi nyersanyagbeszerzés erősítése az EU-ban, a harmadik országokban végzett beszerzés diverzifikálása, valamint a nemzetközi kereskedelem torzulásainak megszüntetése a WTO-szabályok betartásával;

13.

hangsúlyozza, hogy a régiók különböző mértékben függenek a kritikus fontosságú nyersanyagoktól; kéri ezért a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való regionális függőségek feltárását, valamint annak azonosítását, hogy ezekből levezethetően milyen további intézkedésekre van szükség regionális szinten a fenntartható és innovatív értékláncok kiépítéséhez;

14.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a cselekvési terv keretében abból a szempontból, hogy az emberekkel elfogadtassuk a nyersanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiai célokat és az ipari projekteket;

15.

arra való tekintettel, hogy az uniós taxonómiai kritériumok hatályát esetleg kiterjesztik a még ezek által nem lefedett gazdasági ágazatokra, kéri, hogy a nyersanyagok bányászatára, kitermelésére és feldolgozására vonatkozó kritériumokat erőforrásciklusra vonatkozó életciklus-értékelésre (bölcsőtől bölcsőig-elv) és társadalmi-gazdasági megfontolásokra alapozzák. Ezenkívül a vállalatok értékelése során különbséget kell tenni a meglévő termelőlétesítményekbe és az új üzemekbe történő beruházások között annak elkerülése érdekében, hogy csak nagyon kevés beruházást minősítsenek fenntarthatónak, és ezáltal növekedjenek a gazdaság nélkülözhetetlen átalakításához szükséges finanszírozási költségek;

Az EU-ban található ipari értékláncok védelme

16.

kéri, hogy a meglévő nyersanyagellátási láncok hiányosságait és gyenge pontjait egy stratégiai megközelítés segítségével szüntessék meg. Célravezető például a megfelelő készlettartás, amellyel elkerülhetők a termelés és az ellátás váratlan zavarai. Emellett alternatív ellátási forrásokról kell gondoskodni az ellátási zavarok esetére, valamint szorosabbra kell fűzni a partnerségeket a kritikus fontosságú nyersanyagok gazdasági szereplői és a felhasználói ágazatok között, ami stratégiai fontosságú fejlesztésekre irányuló beruházásokat indíthat el;

17.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a kritikus fontosságú nyersanyagok aktuális jegyzékében ismételten megerősítette a kokszosítható szenet mint az acélipar egyik legfontosabb nyersanyagát; rámutat arra, hogy ez a nyersanyag a továbbiakban is mindaddig nélkülözhetetlen marad az acélipar számára, amíg nem vezethetők be nagyléptékben technológiai és gazdasági szempontból életképes alternatívák; ezen túlmenően kéri az Európai Bizottságot, hogy tekintettel a hidrogénkohászat fejlődésére vizsgálja meg, hogy nem lehetne-e felvenni a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós jegyzékébe a melegen brikettált vasat (hot briquetted iron – HBI) és a közvetlenül redukált vasat (direct reduced iron – DRI);

18.

támogatja az olyan ipari szövetségeket, mint amilyen például az Európai Akkumulátorszövetség, amelynek célja, hogy széles körben előmozdítsa azokat a köz- és magánberuházásokat, amelyek eredményeképpen nagyrészt fedezhető lesz az európai lítiumkereslet; kéri ezenfelül az alapanyagipar előremutató szövetségeinek a támogatását is;

19.

különösen támogatja az új Európai Nyersanyagszövetséget, amelynek célja az EU rezilienciájának erősítése a ritkaföldfémek és mágnesek teljes értékláncában; üdvözli, hogy ez a szövetség minden érintett érdekelt fél, többek között régiók számára is nyitva áll, és amelyeknek a nyitó rendezvényére a Régiók Bizottsága is meghívást kapott (2);

20.

jónak tartja, hogy az Európai Beruházási Bank nemrégiben bejelentette, hogy pénzügyileg támogatni fogja az EU-ban az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású eljárásokhoz szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok ellátásának biztosítását célzó projekteket;

21.

kéri annak biztosítását, hogy ezek a projektek ne torzítsák a versenyt, erőforrás-hatékonyak és fenntarthatóak legyenek, valamint hozzájáruljanak az EU stratégiai rezilienciájához;

Nyersanyagok újrafeldolgozása és helyettesítése

22.

megállapítja, hogy Európában nem használjuk ki kellő mértékben a saját kritikus fontosságú nyersanyagainkat, és egyelőre nem elégségesek az uniós tagállamok feldolgozási, újrafeldolgozási, finomítási és szétválasztási kapacitásai;

23.

hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyabb gazdaságra való átállás alapvető elemeinek a fogyasztás csökkentését, a hulladékkeletkezés elkerülését és az újrafeldolgozást kell magukban foglalniuk; kéri, hogy átláthatóan és kellő mértékben világosítsák fel arról a fogyasztókat, hogy a felesleg és a pazarlás jellemezte társadalmunkban hogyan áll a nyersanyagok helyzete, és hogy milyen piacgazdasági feltételek vannak érvényben az újrahasznosítással foglalkozó iparág kapcsán. A fogyasztóknak azonban csak másodlagos felelőssége van annak biztosításában, hogy a termékek nagymértékben újrahasznosíthatók legyenek, és kisebb legyen a fogyasztás. Az elsődleges felelősség elsősorban a gyártókat terheli, akikre kötelezettségeket kell róni. A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az EU-ban gyártott termékek megfeleljenek bizonyos követelményeknek. Természetesen a belső piacra belépő termékekre is ennek megfelelő követelményeknek kell vonatkozniuk;

24.

hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-kitermelés, valamint a nyersanyag-felhasználás hatékonysága terén milyen fontos az alkalmazás- és gyakorlatorientált kutatás és fejlesztés;

25.

szorgalmazza a nyersanyag-kitermelés és a körforgásos gazdaság területén – ideértve a kulcsfontosságú ágazatnak számító fémkohászat területén – folyó kutatás és fejlesztés általános megerősítését és fenntartható támogatását; figyelmeztet arra, hogy új anyagok kifejlesztésekor a kutatásfinanszírozás során a jövőben mindig ki kell térni arra is, hogy mennyire újrahasznosíthatóak ezek az új anyagok;

26.

kiemeli, hogy ennek során arra is törekedni kellene, hogy a fenntartható ökotervezés elvének alkalmazásával jelentősen növeljék azoknak a termékeknek az élettartamát és javíthatóságát, melyek előállításához kritikus fontosságú nyersanyagok kellenek, és hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokat könnyebben rendelkezésre álló anyagokkal helyettesítsék, különösen ott, ahol a technológiai fejlődés és a tervezett elavulás korlátozza az érintett termékek élettartamát. Kéri, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó termékek esetében a CE-jelölésre vonatkozó követelményt ambiciózus újrafeldolgozhatósági kritériumokkal egészítsék ki;

27.

rámutat arra, hogy e célokra igénybe lehet venni a Horizont Európa programot, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, valamint a nemzeti kutatási és fejlesztési programokat. Ennek keretében ki lehetett például dolgozni egy stratégiai kutatási és innovációs menetrendet az európai körforgásos gazdaságra vonatkozóan (CICERONE Circular economy platform for European priorities strategic agenda), az ún. európai GeoMontan régiók pedig előrelépéseket tehettek hálózatba szerveződésük terén az európai bányász- és fémkohászati régiókra vonatkozó MIREU projekt révén, prioritásként kezelve a biztonságos nyersanyagellátás kérdését;

28.

úgy véli, hogy a fogyasztókat folyamatosan tájékoztatni kellene arról, milyen externáliákkal jár az, ha gyakran vásárolnak és cserélnek le olcsó, rossz minőségű háztartási eszközöket. A karbantartás és javítás kultúrájának fokozatos visszaépítése olyan új munkahelyeket teremthet, amelyeket nem lehet kitelepíteni;

29.

megállapítja, hogy Európában a „hulladék” megnevezés sok esetben értékes erőforrásokat és kritikus fontosságú nyersanyagokat takar; ezzel kapcsolatban utal a Régiók Bizottságának „A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” címmel nemrégiben elfogadott véleményére (3);

30.

kiemeli, hogy sokkal nagyobb mértékben kellene újrafeldolgozott anyagokat felhasználni, hogy csökkenjen az elsődleges nyersanyagok és a kritikus fontosságú nyersanyagok felhasználása; kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgáljon meg olyan, a versennyel összeegyeztethető kritériumokat, amelyek szerint az új termékeknek lehetőség szerint jelentős részben újrafeldolgozott anyagokat kellene tartalmazniuk, és ajánlja, hogy ezeket a kritériumokat vegyék figyelembe a központi termékértékláncokra vonatkozó megközelítésben (4);

31.

kéri, hogy végezzenek kutatást azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a kommunális hulladékból kritikus fontosságú nyersanyagokat visszanyerni azok (újbóli) felhasználása érdekében, és hogy miként lehetne mindezt gazdaságosan megvalósítani, és kéri, hogy ennek mértékét a műszakilag és gazdaságilag lehetséges mértékben növeljék. A megújuló energiához és az innovatív műszaki alkalmazásokhoz szükséges nyersanyagokat, így például a ritkaföldfémeket, a galliumot és az indiumot nem vagy csak kis részben dolgozzák fel újra, mivel az újrafeldolgozás egyelőre műszaki és gazdasági szempontból viszonylag költséges. Az RB fontosnak tartja továbbá a fémek és sók visszanyerésével kombinált hatékony energetikai hasznosítás támogatását olyan hulladékok esetén, amelyeket bizonyos okokból (pl. környezetszennyezés, anyagfáradás, összetett anyagok) más módon nem lehet hasznosítani. Ezért kérjük az Európai Uniót, a tagállamokat, a régiókat és ezek állami kutatóintézményeit, valamint a vállalkozásokat, hogy folytassanak több kutatást e területen és tegyék lehetővé a kutatási eredmények hasznosítását azt megakadályozandó, hogy az értékes nyersanyagok hulladékként lerakókba kerüljenek;

32.

megállapítja, hogy jelentős mennyiségű hulladékot és törmeléket exportálnak, jóllehet ezt az EU-ban másodlagos nyersanyagként potenciálisan újra fel lehetne dolgozni. Ezért kéri, hogy jelentősen növeljék az EU-n belül az újrahasznosítással kapcsolatos kapacitásokat, mivel akár katasztrofális környezeti károkat is okozhat az, hogy olyan fejlődő és feltörekvő országokba exportálnak hulladékot és törmeléket, amelyekben nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás az újrahasznosításhoz;

33.

rámutat arra, hogy jelenleg nem készül statisztika arról, hogy mennyi nyersanyag végzi a kitermelési hulladék részeként lerakókban. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok, a régiók és a települések segítségével értékeljék és térképezzék fel a tárolt anyagok mennyiségét;

34.

az RB hangsúlyozza, hogy a gyártókra fontos szerep hárul a körforgásos gazdaság felé vezető úton. Olyan innovatív termékeket kell kifejleszteniük, amelyek lehetővé teszik az anyagonkénti különválasztást, és ily módon környezetkímélőek, és a fosszilis elsődleges nyersanyagok minél kisebb mértékű felhasználását teszik csak szükségessé. A gyártóknak ezenkívül meg kell vizsgálniuk, hogy a jelenlegi üzleti modellek esetében csökkenthető-e a forrásfelhasználás. Az RB rámutat arra, hogy ugyanakkor számos olyan feladat is van, amely eredetileg az államra hárul, így például a megfelelő keretfeltételek és a megfelelő jogi szabályok megteremtése, valamint a gazdasági ösztönzők kialakítása terén;

A nyersanyagok fenntartható beszerzésének és feldolgozásának erősítése az EU-ban

35.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak lehetőségeinek keretein belül hosszú távon saját forrásokra is támaszkodva kell nyersanyagellátását megoldania, és előretekintő fejlesztési stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek kiterjednek a kritikus fontosságú nyersanyagok EU-ban való kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges új kapacitások kiépítésére, valamint egy olyan, fenntartható finanszírozási modell kidolgozására, amellyel a jelenlegi bányászati tevékenységek kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelésére állíthatók át;

36.

hangsúlyozza, hogy az EU-ban a fokozott hazai nyersanyag-kitermelésnek a bevált, magas szintű környezeti és munkavédelmi normák keretein belül kell megvalósulnia; rámutat arra, hogy a bevált gyakorlatok idevágó példáit egyes uniós projektek keretében máris figyelembe veszik, ezek azonban összességükben még mindig nem vezettek oda, hogy jelentősen növekedett volna a nagyobb nyersanyag-kitermelést és -feldolgozást célzó beruházási projektek száma. Ahhoz, hogy a gazdaságot saját forrásokból el lehessen látni kritikus fontosságú nyersanyagokkal – a korábbi és a jelenlegi bányászati tevékenységek biztosítása mellett – , új bányászatra is szükség van;

37.

ennek fényében sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nyersanyag-előállítással kapcsolatos vállalati gyakorlatban még mindig nem használják fel nagyobb mértékben a kutatás-fejlesztés eredményeit, és hangsúlyozza, hogy a csúcstechnológiákhoz használt nyersanyagok új bányászatának olyan K+I-projektek eredményeire kell épülnie az EU-ban, amelyek célja az innovatív és alacsony környezeti hatással járó bányászat megteremtése. Ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az Európai horizont program keretében az Európai Bizottság 2021-től további előrelépéseket akar a környezeti hatások csökkentése terén, azt javasolva, hogy ennek kapcsán különösen a vízgazdálkodást és a renaturációt tartsák szem előtt;

38.

hangsúlyozza, hogy a környezet- és munkavédelmi normák mellett a bányászati engedélyeknek olyan megoldásokat is tartalmazniuk kellene, amelyek ellensúlyozzák a környezeti és rekreációs érték csökkenését, hogy a bányászati területeket a kitermelés során és azt követően továbbra is lehessen szabadidős célokra és a helyi lakosság számára jelentőséggel bíró egyéb célokra használni;

39.

kiemeli, hogy a régiók az e téren meglévő szakértelmük miatt alapvető szerepet játszanak; rámutat arra, hogy az EU akkumulátor-nyersanyagai több szénbányászattal foglalkozó régióban, de más régiókban is előfordulnak, és sok bányászati hulladék gazdag kritikus fontosságú nyersanyagokban; kéri ezért annak megvizsgálását, hogy azon bezárt vagy új bányák és külszíni fejtések esetében, amelyek kritikus fontosságú nyersanyagok lelőhelyei, lehetséges lenne-e a nyersanyag-kitermelés; rámutat arra, hogy ezeknek a nyersanyagoknak a kitermelésével új munkahelyeket lehetne teremteni az egykori és jelenlegi bányavidékeken;

40.

hangsúlyozza, hogy az EU egykori és jelenleg is aktív bányászattal foglalkozó régióiban jelentős szaktudás áll rendelkezésre; a tapasztalatokat és a tudást tovább kell adni a munkavállalók új generációinak, és a szakemberek szakértelmét célzott képzéssel és továbbképzéssel erősíteni kell;

41.

hangsúlyozza, hogy a nyersanyaglelőhelyek kiaknázása, valamint az új bányák és külszíni fejtések megnyitása csökkentheti az EU harmadik államoktól való függőségét, az ehhez szükséges, EU-n belüli feltárás és kitermelés azonban gyakran más területfelhasználási lehetőségekkel versenyez, és így arra területrendezési korlátozások vonatkozhatnak; ezért támogatja, hogy a felhasználással kapcsolatos konfliktusokat a nyersanyagok biztosítása érdekében lehetőleg egyetértésben oldják meg;

42.

megállapítja, hogy a nyilvánosság számos uniós tagállamban egyre jobban ellenzi a bányászati projekteket, az ipar környezeti lábnyom javítására tett erőfeszítései pedig egyelőre nem kellőképpen elismertek. Ezért kérjük az Európai Uniót, a tagállamokat, a régiókat és a településeket, hogy átláthatóan és aktívan kommunikálják az újra megnyitott és új bányák és külszíni fejtések előnyeit és hátrányait, biztosítsák valamennyi érintett érdekelt fél részvételét, és ezáltal gondoskodjanak arról, hogy a civil társadalom elfogadja és megértse ezeket;

43.

rámutat arra, hogy részben a szigorú uniós környezetvédelmi és biztonsági előírások miatt a bányák és külszíni fejtések újbóli, illetve újonnan történő megnyitása magas beruházási és üzemeltetési költségekkel jár, ami világviszonylatban gazdasági hátrányt jelent az európai bányászrégióknak; ezért kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy vizsgálják meg, hogy ezek a projektek támogathatók-e, és ha igen, milyen mértékben támogathatók pénzügyileg európai alapokból vagy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok keretében;

44.

hangsúlyozza, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alapnak hozzá kell járulnia a klímasemlegességre való átállás társadalmi-gazdasági következményeinek az enyhítéséhez a nagy szénfelhasználású és nagy szén-dioxid-kibocsátással rendelkező régiókban, valamint e régiók gazdaságának a körforgásos gazdaságba való beruházások révén történő diverzifikálásához. Az InvestEU program fenntartható infrastruktúrára vonatkozó kerete ugyancsak támogathatná a kritikus fontosságú nyersanyagok regionális fejlesztését;

45.

amellett foglal állást, hogy az EU-ban elegendő szakértelmet kell kiépíteni és alkalmazni, hogy fel tudjunk dolgozni bizonyos kritikus fontosságú nyersanyagokat, így például lítiumot; kéri, hogy az Európai Unió, a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok munkálkodjanak aktívan a megfelelő képességek kiépítésén;

46.

kéri az érintett érdekelt felek közötti jobb egyeztetést a feltárás, a kitermelés, az elosztás, a feldolgozás, az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás területén; ezzel összefüggésben a regionális és helyi önkormányzatok alapvető szerepet játszanak;

47.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok nyersanyagokra vonatkozó stratégiái és tervei érdemben hozzájárulhatnak a hazai nyersanyagok biztosításához;

48.

úgy véli, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok új, innovatív, elfogadott, biztonságos és környezetkímélő bányászatához jogilag megalapozott engedélyekre van szükség az EU-ban, és kéri, hogy az illetékes nemzeti, regionális és önkormányzati hatóságokat és szerveket hatáskörük és szerepük növekvő jelentőségének megfelelően alakítsák ki, szervezzék meg és lássák el eszközökkel, hogy átlátható, hatékony és összehangolt közigazgatási eljárások révén lehetővé váljon a nyersanyagok kitermelése az EU területén;

Regionális együttműködés

49.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható, új bányászati technológiákat is alkalmazó európai bányászat kapcsán fontos az ipart, a bányászati hatóságokat, a geológiai szolgálatokat, az upstream és downstream szolgáltatókat, a létesítmény- és felszerelésgyártókat, a bányászati és finomító társaságokat, valamint a szállítási iparágat és a szociális partnereket tömörítő nemzeti vagy regionális nyersanyagklaszterek ösztönzése;

50.

hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális, nemzeti és európai szinteknek együtt kell működniük a következmények helyszíni leküzdésében és a szükséges beruházási igények lefedésében;

51.

kéri a kritikus fontosságú nyersanyagoktól nagy mértékben függő európai régiók egymáshoz fűződő kapcsolatainak megerősítését, hogy ily módon közös megoldásokat találjanak, és biztosított legyen a régiók aktív szerepe az Európai Nyersanyagszövetségben;

Nyersanyagok beszerzése harmadik országokból

52.

megállapítja, hogy az EU minden erőfeszítés ellenére a továbbiakban is jelentős mértékben rá lesz utalva a kritikus fontosságú nyersanyagok harmadik államokból való behozatalára; rámutat arra, hogy időközben intenzív verseny alakult ki a kritikus fontosságú nyersanyagokért számos állam között;

53.

hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-kereskedelemben egyre több a kereskedelmi korlátozás és a versenytorzulás; kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel a kiviteli és behozatali korlátozásokat, és ezeket regionális, bilaterális és multilaterális szinten tegye szóvá; úgy véli, hogy a külkereskedelmet torzító, nyersanyagokkal és különösen kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos intézkedéseket teljeskörűen meg kell vizsgálni, és szükség esetén további jogi lépéseket kel tenni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előírásainak keretében;

54.

úgy véli, hogy a diplomáciai eszközökkel folytatott nyersanyag-politika nagyon fontos az EU számára, mégpedig nemcsak az ipar- és az energiapolitika, valamint a nemzetközi kereskedelem szempontjából, hanem mint a bel-, kül- és biztonságpolitika különféle területeit érintő horizontális téma is;

55.

megállapítja, hogy az EU gazdasági és pénzügyi rezilienciája szempontjából előnyös lenne, ha a kritikus fontosságú nyersanyagokkal európai pénznemben kereskednének, mert ezáltal csökkenne az árak volatilitása és az uniós importőrök és a harmadik országbeli exportőrök USD-finanszírozási piacoktól való függősége; kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az annak érdekében tett erőfeszítéseiket, hogy a kereskedelem európai pénznemben folyjon;

56.

kéri, hogy az EU lépjen stratégiai partnerségre több nyersanyagokban gazdag harmadik állammal; üdvözli az Európai Bizottságnak azt a megközelítését, amelynek alapján a kísérleti partnerségi projektek 2021-es bevezetése előtt tanácskozást folytat a tagállamokkal és az iparral a prioritásokról, az érintett országokban is, mivel ezeknek a rendelkezésére áll a helyi szaktudás és a tagállami követségek hálózata;

57.

hangsúlyozza, hogy a stratégiai partnerekkel való megerősített együttműködésnek felelősségteljes beszerzéssel kell összekapcsolódnia. Az, hogy a kínálat főként alacsony szociális és környezeti normákkal rendelkező országokban koncentrálódik, nemcsak az ellátásbiztonság szempontjából jelent kockázatot, hanem a szociális és környezeti problémákat is kiélezheti. Ezért mindenekelőtt egy nemzetközi megállapodás elérésére kell törekedni a WTO szintjén, amelynek célja az ellátási és kereskedelmi láncok nagymértékű átláthatósága és általános nyomon követhetősége a harmadik államokban folyó nyersanyag-kitermelés során alkalmazott szociális és környezeti normák tekintetében. Ehhez kapcsolódóan mielőbb tárgyalásokat kell elindítani e normák módszeres javításáról, mint ahogyan az az EU már meglévő szabadkereskedelmi megállapodásai esetében is történik. Üdvözli a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló, 2021. január 1-jén hatályba lépett rendeletet, és arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy mielőbb nyújtson be egy kiegyensúlyozott javaslatot az ellátási láncokra vonatkozó gondossági kötelezettségről;

58.

hangsúlyozza, hogy az egyes vállalkozások számára egyre nehezebb lesz a nyersanyagok beszerzése az erősen megszilárdult ellátási piacokon és a nagy keresletű piacokkal (különösen Kínával) versengve; kéri a vállalkozások szövetségeinek, így például a beszerzési szövetségeknek a célzott támogatását.

---

(1)  Critical Raw Materials for Strategic Technologies and Sectors in the EU – A Foresight Study [Kritikus fontosságú nyersanyagok a stratégiai technológiák és ágazatok számára az EU-ban – előretekintő tanulmány]: https://ec.europa.eu/docsroom/documents/42881.

(2)  Az Európai Nyersanyagszövetség internetes oldala és belépési űrlap: https://erma.eu/about-us/join-erma/.

(3)  A Régiók Bizottsága véleménye: „A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” (HL C 440., 2020.12.18., 107. o.).

(4)  A Régiók Bizottsága véleménye: „A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” (HL C 440., 2020.12.18., 107. o.).