52020IP0372

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52020IP0372 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52020IP0372

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a fenntartható vállalatirányításról (2020/2137(INI))

HL C 445., 2021.10.29, p. 94–101 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

2021.10.29.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 445/94

P9_TA(2020)0372

Fenntartható vállalatirányítás

Az Európai Parlament 2020. december 17-i állásfoglalása a fenntartható vállalatirányításról (2020/2137(INI))

(2021/C 445/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a 2011. évi, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (UNGP-k) (1),

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira (2),

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira (3),

—	tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében (4) és az intézményi befektetők felelősségteljes üzleti magatartása tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására (5),

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára (6),

—	tekintettel a 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásra (7),

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 oC-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére (8),

—	tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

—	tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 517/2014/EU rendeletére a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (9),

—	tekintettel a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó uniós cselekvési tervre (COM(2018)0097),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásra (COM(2019)0640),

—	tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),

—

tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10) (a továbbiakban: számviteli irányelv),

—

tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11) (a továbbiakban: a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

—	tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12),

—	tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13) (a továbbiakban: a részvényesi jogokról szóló irányelv),

—	tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—	tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15) (a továbbiakban: a közzétételekről szóló rendelet),

—	tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és a tanács rendeletre (16) (a továbbiakban: a taxonómiai rendelet),

—

tekintettel a nem pénzügyi beszámolásról szóló bizottsági iránymutatásra (17) (a nem pénzügyi információk közzétételének módszertana) és „A nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó iránymutatás: Az éghajlattal kapcsolatos információk jelentésére vonatkozó kiegészítés” című bizottsági dokumentumra (18),

—	tekintettel a tőkepiaci unióról szóló magas szintű fórum „Új elképzelés az Európai tőkepiacokról” című végleges jelentésére (19),

—	tekintettel a Bizottság számára 2020 júliusában készített, az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról szóló tanulmányra,

—	tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó, a vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó 2008-as ENSZ-keretrendszerre (20),

—	tekintettel a Bizottság számára 2020. májusban, „A pénzügyi biztonság javítása a környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében” címmel készített tanulmányra (21),

—	tekintettel az éghajlatváltozás csökkentését célzó globális kötelezettségekről szóló oslói elvekre (22),

—	tekintettel az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport 2017. júniusi ajánlásaira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0240/2020),

A.	mivel az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott értékekre épül, és mivel a környezetvédelmi szakpolitikája az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elővigyázatossági elv tiszteletére alapul;

mivel vállalati kontextusban a fenntarthatósági megközelítés azt jelenti, hogy a vállalatok kellően figyelembe veszik az olyan általános társadalmi és környezetvédelmi szempontokat, mint például a munkavállalóik jogai és a bolygónk tűrőképességének határainak tiszteletben tartása, annak érdekében, hogy kezeljék a tevékenységeikből eredő legsürgetőbb kockázatokat;

mivel a fenntartható vállalatirányítást előmozdító számos nemzetközi kezdeményezés csak önkéntes, és olyan puha jogi eszköz, amely többnyire hasztalannak bizonyul a vállalati magatartás fenntarthatóság felé való megváltoztatásában; mivel a fenntartható pénzügyi cselekvési terv értelmében a Bizottság számára készített, az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról szóló tanulmány hangsúlyozza az igazgatók fenntarthatósággal és hosszú távú megfontolásokkal kapcsolatos kötelezettségei tisztázásának előnyeit; kiemeli a rövid távú szemlélettel kapcsolatos problémákat, és emlékeztet arra, hogy a vállalatoknak hosszú távú érdekeket is figyelembe kell venniük annak érdekében, hogy az EU jó úton haladjon saját fenntarthatósági kötelezettségvállalásainak teljesítése felé; mivel a tanulmány egyértelműen rámutat, hogy e tekintetben uniós jogszabályok elfogadására van szükség;

mivel a legutóbbi jogalkotási ciklusban az EU számos kezdeményezést tett a pénzügyi és gazdasági tevékenységek átláthatóságának és hosszú távú szemléletének előmozdítása érdekében, például elfogadta a részvényesek jogairól szóló irányelvet, a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló cselekvési tervet, a közzétételekről szóló rendeletet és a taxonómiai rendeletet; mivel ez a tendencia egyebek közt a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv elfogadásával kezdődött; mivel a nem pénzügyi információk közzétételére szükség van a vállalkozások teljesítményének és a társadalomra, valamint a környezetre gyakorolt hosszú távú hatásainak méréséhez, megfigyeléséhez és kezeléséhez;

mivel a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv összefonódik a fenntartható vállalatirányítással, és jelentős előrelépést jelent a nem pénzügyi jelentéstétel előmozdítása terén az EU-ban; mivel azonban súlyos hiányosságokat mutat, amelyeket orvosolni kell annak érdekében, hogy hasznosabbá váljon a befektetők és az érdekelt felek számára;

mivel az európai zöld megállapodás szerint a vállalatoknak és pénzügyi intézményeknek növelniük kell az éghajlati és környezeti adatok közzétételét, hogy a beruházók teljes körű információt kapjanak beruházásaik fenntarthatóságáról; mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy e célból felülvizsgálja a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvet; mivel a 2020. évi kiigazított munkaprogramjának megfelelően a Bizottság 2021 első negyedévében javaslatot szándékozik előterjeszteni a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára;

mivel az érdekelt felek gyakran kifejtették azt a nézetet, hogy a vállalatok által a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv alapján szolgáltatott nem pénzügyi információk nem elégségesek, megbízhatatlanok és nem összehasonlíthatóak; mivel az ezen információk elkészítésével megbízott személyek bizonytalanságról számoltak be az önkéntes beszámolási keretrendszerek sokaságát illetően, valamint jogi pontosítást és szabványosítást szorgalmaztak; mivel teljesebb és megbízhatóbb információk közzétételére van szükség az éghajlatra, a környezetre és a társadalomra gyakorolt esetleges káros hatások csökkentése érdekében; mivel a nem pénzügyi információk közzétételnek javítása fokozhatja a vállalatok elszámoltathatóságát és erősítheti a beléjük vetett bizalmat; mivel ezek a fejlesztések nem idézhetnek elő méltánytalan versenyegyensúlyt; mivel ezért a közzétételi kötelezettségeknek figyelembe kell venniük az adminisztratív költségeket, és arányosnak kell lenniük a vállalat méretével, valamint összhangban kell lenniük az üzleti tevékenységekre vonatkozó egyéb jogszabályokkal, mint amilyen például az üzleti titkok tiszteletben tartása és a visszaélést bejelentő személyek védelme;

mivel a Bizottság számára az igazgatók feladatairól és a fenntartható vállalatirányításról készített tanulmány azt mutatja, hogy az EU-ban a tőzsdén jegyzett társaságok egyre inkább részvényeseik rövid távú érdekeire összpontosítanak; mivel a tanulmány számos uniós szintű jogalkotási lehetőséget javasol, amelyek jelentősen javítanák a vállalatok fenntarthatóságát; mivel szükség van az európai vállalatokra vonatkozó jogi keret elfogadására, az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása és az európai vállalatokra nehezedő túlzott adminisztratív terhek elkerülése mellett; mivel ennek a keretnek biztosítania kell a belső piacnak való megfelelést és javítania kell a jogbiztonságot, és nem hozhat létre versenyhátrányokat;

mivel a vállalatirányítás fenntarthatósági megközelítése az emberi jogokat és a környezetvédelmet egyaránt magában foglalja; mivel a környezeti, szociális és munkavállalói kérdésekkel, valamint az emberi jogokkal, a megvesztegetéssel és a korrupcióval kapcsolatos információk közzétételére vonatkozó jogi követelményt „az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vállalati felelősségvállalás” egyik szempontjának kell tekinteni, amelyet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek határoznak meg;

J.	mivel a Párizsi Megállapodás célja, hogy a bolygó átlaghőmérsékletének az iparosodás előtti szinthez viszonyított emelkedését jóval 2 oC alatt tartsa, valamint hogy erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szint feletti 1,5 oC-ra korlátozzák;

K.	mivel a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért folyó fokozódó globális verseny gyakran a természeti és az emberi környezet nem fenntartható módon történő vállalati kiaknázását eredményezi;

L.	mivel a vállalatirányításnak kulcsszerepe van az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó uniós kötelezettségvállalások teljesítésében;

mivel az éghajlatváltozás komoly kockázatot jelent az élelmezésbiztonságra, nevezetesen az élelmiszerek rendelkezésre állására, hozzáférhetőségére és felhasználására, valamint az élelmiszerrendszerek stabilitására nézve; mivel a fejlődő országokban az összes élelmiszer-termelés 45–80 %-át biztosítják női mezőgazdasági termelők, és ezeket az országokat aránytalanul súlyosan érinti az éghajlatváltozás és a környezetromlás;

N.	mivel az Aarhusi Egyezmény a nyilvánosság és az egyesületek számos környezetvédelmi jogát rögzíti, beleértve a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát, a környezeti ügyek tekintetében hozott döntésekben való részvétel jogát, továbbá a jogorvoslathoz való jogot;

O.	mivel 2017-ben az ENSZ Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága megállapította, hogy az EU megsérti az Aarhusi Egyezményt amiért nem engedte meg a nyilvánosság tagjainak, hogy az uniós intézmények döntéseit az uniós bíróságok előtt megtámadják;

P.	mivel az Európai Bizottság a 2019–2024 közötti időszakra ambiciózus terveket fogalmazott meg az európai zöld megállapodás menetrendjének meghatározásával, kijelentve, hogy „Európának vezető szerepet kell vállalnia a bolygónk egészségesebbé tétele terén”;

mivel a vállalatok igazgatóinak jogi és alapszabályi kötelessége, hogy a vállalatuk érdekében járjanak el; mivel ezt a kötelezettséget a különböző joghatóságokban eltérően értelmezték, és a vállalat érdekeit gyakran a részvényes pénzügyi érdekeivel egyenrangúnak minősítették; mivel annak, amit a vállalat érdekének tekintenek, magában kell foglalnia az érdekelt felek – többek között a munkavállalók – érdekeit és a szélesebb értelemben vett társadalmi érdekeket is; mivel e kötelezettség szűk értelmezése, amely túlzottan a rövid távú nyereségmaximalizálásra összpontosít, káros a vállalat hosszú távú teljesítményére és fenntarthatóságára, és ezáltal a részvényesek hosszú távú érdekeire nézve;

mivel a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó uniós jogszabályok következetességét oly módon kell elérni, hogy konkrét cselekvési kötelezettségeket és ösztönzőket állapítanak meg, nem csupán az információk közzétételére vonatkozó kötelezettséget; mivel ezért további keretre van szükség, amely meghatározza a vállalatok igazgatótanácsainak fenntarthatósággal kapcsolatos kötelezettségeit;

mivel az uniós vállalatirányítás fenntarthatóbbá, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tétele érdekében a Bizottságnak a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatok mellett új jogszabályokat kell bevezetnie a kellő gondosságra és az igazgatók feladataira vonatkozóan; mivel ha a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségekre és az igazgatók kötelességeire egyetlen jogalkotási eszköz vonatkozik, azokat egyértelműen el kell különíteni két különböző részre; mivel ezek a kötelezettségek és kötelességek kiegészítik egymást, de nem felcserélhetők és nincsenek egymásnak alárendelve;

A nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó kötelezettségek

felhívja a Bizottságot, hogy amikor a társasági jog és a vállalatirányítás területén új fellépést javasol, találjon megfelelő egyensúlyt egyrészt a vállalati igazgatókra nehezedő rövid távú nyomás enyhítése és a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok vállalati döntéshozatalba való beépítésének előmozdítása, másrészt a megfelelő rugalmasság szükségessége között, a harmonizáció biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós szintű fellépések során meg kell erősíteni az igazgatók szerepét a vállalatok hosszú távú érdekeinek érvényesítésében, és a vállalatok irányító testületeiben olyan kultúra kialakításában, amely figyelembe veszi és megvalósítja a fenntartható vállalatirányítást;

üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára; kiemeli, hogy e felülvizsgálatnak teljes mértékben összhangban kell lennie a közzétételekről szóló rendeletben és a taxonómiai rendeletben előírt követelményekkel; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban foglalt ajánlásokat;

megismétli arra irányuló felhívását, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv hatályát terjesszék ki az EU területén letelepedett valamennyi tőzsdén jegyzett és nem jegyzett nagyvállalkozásra, a számviteli irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint; hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a nem pénzügyi jelentéstételi kötelezettségeket az uniós piacon működő nem uniós vállalatokra is alkalmazni kell; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a magas kockázatú gazdasági ágazatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak azokra a fenntarthatósági szempontokra, amelyek indokolhatják a szóban forgó ágazatokban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) bevonását a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv hatálya alá; úgy véli, hogy e célból a Bizottságnak külső független szakértőkre kell támaszkodnia annak érdekében, hogy létrehozza a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségek indikatív, nem kimerítő és rendszeresen frissített jegyzékét, valamint a kkv-k számára egyedi iránymutatást nyújtson; úgy véli, hogy különösen az illegális üzleti tevékenységekhez – például a környezeti bűncselekményekhez, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméhez, a korrupcióhoz vagy a pénzügyi bűncselekményekhez – kapcsolódó beruházásokat és ágazatokat kell célzottan megcélozni; hangsúlyozza, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálatára azért is szükség van, hogy a pénzpiaci szereplők számára hozzáférést lehessen biztosítani a releváns adatokhoz annak érdekében, hogy megfeleljenek a közzétételi rendeletnek;

hangsúlyozza, hogy a fenntartható vállalatirányítás fontos pillér, amely lehetővé teszi az EU számára az ellenállóképes és fenntartható gazdaság megteremtését és az egyenlő versenyfeltételek javítását az uniós vállalatok nemzetközi versenyképességének fenntartása és fokozása, valamint az uniós munkavállalók és vállalkozások harmadik országokból származó tisztességtelen versennyel szembeni védelme érdekében, és ezért előnyös lehet az uniós kereskedelmi és beruházási politika számára, amennyiben az arányos és azt megfelelően mérik;

megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány rávilágított a globális ellátási láncok sebezhetőségére, és megmutatta, hogy az önkéntes szabályok önmagukban nem elegendőek, amint az például a ruházati ágazatban tapasztalható, ahol a válság megzavarta a termelést és az ellátási lánc egészében negatív hatásokkal járt; megjegyzi, hogy a jobban meghatározott környezeti, társadalmi és irányítási gyakorlatokkal és kockázatcsökkentési folyamatokkal rendelkező vállalkozások jobban átvészelik a válságokat; elismeri, hogy az OECD kijelentette (23), hogy a Covid19-válsághoz kapcsolódó kockázatoknak a munkavállalókra és az ellátási láncokra gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére irányuló kezelése érdekében proaktív lépéseket tevő vállalatok valószínűleg nagyobb hosszú távú értéket és ellenálló képességet építenek ki, javítva rövid távú életképességüket és közép- és hosszú távú fellendülési kilátásaikat;

megjegyzi, hogy a taxonómiai rendelet meghatároz egy sor környezetvédelmi célkitűzést, nevezetesen az éghajlatváltozással, az édesvízi és tengeri források használatával és védelmével, a körforgásos gazdaságra való átállással, a szennyezés megelőzésével és a kibocsátáscsökkentéssel, valamint a biológiai sokféleséggel és ökoszisztémákkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a környezeti kérdéseknek a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben szereplő fogalmát a taxonómiai rendelettel összhangban kell értelmezni, és annak a szennyezés valamennyi formáját magában kell foglalnia; felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoport ajánlásait, és mozdítsa elő olyan innovatív számviteli technikák kifejlesztését, amelyek tükrözik az ökoszisztémák értékét; ugyanilyen fontosnak tartja a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben említett egyéb fenntarthatósági szempontok pontos meghatározását, mint például a szociális és foglalkoztatási szempontok, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a korrupció és a megvesztegetés elleni küzdelem; úgy véli, hogy a foglalkoztatási kérdések magukban foglalhatják a vállalatok bérpolitikájának közzétételét, amely magában foglalhatja a bérek decilisek szerinti, illetve a nemek közötti bérkülönbségek kimutatását;

úgy véli, hogy a fenntartható vállalatirányítás kulcsfontosságú a vállalkozások hosszú távú irányításához és hogy összehangolják tevékenységeiket az európai zöld megállapodásban meghatározott általános uniós környezetvédelmi célkitűzések, valamint a 2050-ig megvalósítandó éghajlat-semlegességi cél felé haladva az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése iránti uniós elkötelezettség teljesítésében; hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak hozzá kell járulnia e cél eléréséhez;

úgy véli, hogy a lényegesség fogalommeghatározásának utalnia kell a társadalom egészére gyakorolt releváns környezeti, emberi jogi és irányítási hatásokra, az értékteremtésen és a vállalatok tisztán pénzügyi teljesítményével kapcsolatos kérdéseken túl; kéri, hogy ezt a fogalommeghatározást a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv által bevezetett kettős lényegesség elvével összhangban vizsgálják felül, és azt fejtsék ki részletesebben az éghajlattal kapcsolatos információk bejelentéséről szóló bizottsági iránymutatásokban; úgy véli, hogy a lényegességet az érdekelt felek bevonásával zajló folyamat keretében kell értékelni;

megállapítja, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv jelentős rugalmasságot biztosít a hatálya alá tartozó vállalkozások számára ahhoz, hogy a releváns információkat az általuk leghasznosabbnak tartott módon hozzák nyilvánosságra; megjegyzi, hogy a vállalatok jelenleg saját belátásuk szerint számos különböző keretre támaszkodhatnak; megállapítja, hogy a vállalatok továbbra is bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy miként tegyenek legjobban eleget közzétételi kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az arányosság elvének kellő figyelembevétele mellett létre kell hozni egy átfogó uniós keretet, amely kiterjed a nem pénzügyi információk átfogó közzététele szempontjából releváns fenntarthatósági kérdések teljes körére; e tekintetben kiemeli, hogy az uniós jogszabályi keretnek biztosítania kell, hogy a közzétételek egyértelműek, kiegyensúlyozottak, érthetőek, az ágazaton belüli vállalatok között összehasonlíthatók, ellenőrizhetők és objektívek legyenek, és időhöz kötött fenntarthatósági célokat tartalmazzanak; hangsúlyozza, hogy ennek a keretnek kötelező általános és ágazatspecifikus normákat is tartalmaznia kell; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy támogatja az EU nem pénzügyi beszámolási standardjainak kidolgozására irányuló folyamatot; hangsúlyozza, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálata során konkrét kötelező jelentéstételi kötelezettségeket és normákat kell meghatározni valamennyi érdekelt fél, például a civil társadalom, a környezetvédelmi szervezetek és a szociális partnerek megfelelő bevonásával;

10.

úgy véli, hogy a vállalatokra nehezedő további terhek elkerülése érdekében a nem pénzügyi kimutatásokat bele kell foglalni az éves gazdálkodási jelentésbe; úgy véli, hogy a Bizottság a tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervében (COM(2020)0590) kötelezettséget vállalt arra, hogy 2021 harmadik negyedévéig jogalkotási javaslatot terjeszt elő egy nyilvánosan hozzáférhető, az egész EU-ra kiterjedő online digitális platformra vonatkozóan, amely ingyenes hozzáférést biztosít a vállalatok által bejelentett pénzügyi és nem pénzügyi információkhoz; úgy véli, hogy ennek a platformnak lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy összehasonlítsák a vállalatok által közzétett adatokat olyan kategóriákkal, mint a témák, az ágazatok, az országok, a forgalom és az alkalmazottak száma;

11.

megjegyzi, hogy a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv kizárja a nem pénzügyi kimutatásokat a tartalom megbízhatóságának biztosítására vonatkozó követelmény alól, amely egyébként a vállalatok pénzügyi kimutatásaira érvényes; úgy véli, hogy a nem pénzügyi kimutatásokat az érintett vállalat méretétől és tevékenységi területétől függően kötelező auditnak kell alávetni; úgy véli, hogy a biztosítási szolgáltatónak a nem pénzügyi kimutatásokat az érintett vállalat méretétől és tevékenységi területétől függően kötelező auditnak kell alávetnie; hangsúlyozza a fentiekre tekintettel, hogy szükség van az eredendően rossz ösztönzők kötelező vizsgálat keretében való kezelésére, a jog szerinti könyvvizsgálatról szóló irányelv (24) felülvizsgálata révén; megerősíti, hogy ez arra is lehetőséget kínálna, hogy a tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok könyvvizsgálatával általában foglalkozó négy nagy számviteli cég kvázi monopolhelyzetét kezeljék;

12.

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a nem pénzügyi információk közzétételi folyamatának meghatározásába, valamint az információk hitelesítésébe, különösen a társadalmi fenntarthatósági célok és az ellátási/termelési láncokhoz kapcsolódó kérdések vonatkozásában, beleértve a kiszervezést és az alvállalkozásba adást;

13.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bizonyos uniós vállalatok számára kötelezővé kell tenni, hogy évente országonkénti jelentést készítsenek minden olyan adóztatási joghatóság tekintetében, amelyben tevékenykednek; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el általános megközelítését annak érdekében, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a Parlamenttel a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2016)0198);

14.

úgy véli, hogy az Uniónak a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy azok olyan záradékokat tartalmazzanak, amelyek arra kötelezik a partnerállamokat, hogy vállalataik számára hasonló kötelezettségeket állapítsanak meg a verseny torzulását előidéző új eszközök elkerülése érdekében;

Az igazgatók gondossági kötelezettsége és további intézkedések a vállalatirányítás fenntarthatóság-központúbbá tétele érdekében

15.

hangsúlyozza a vállalatok sokszínűségének és inkluzivitásának fontosságát, ami jobb üzleti teljesítményt eredményez; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el általános megközelítését annak érdekében, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a Parlamenttel a nők vezetőtestületi tagságáról szóló javaslatról (25), amelynek célja, hogy véget vessen a nők és férfiak közötti, a vállalati döntéshozatal legmagasabb szintjein tapasztalható széles körű egyensúlyhiánynak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg további javaslatokat a nemek egyensúlyának javítására a vállalatok felső vezetésében és befolyásos pozícióiban;

16.

hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben be kell vonni a munkavállalókat a vállalati döntéshozatali folyamatokba annak érdekében, hogy jobban integrálják vállalataik hosszú távú célkitűzéseit és hatásait; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv (26) felülvizsgálatának, valamint a munkavállalók tájékoztatására, a velük folytatott konzultációra és az európai vállalatokban való részvételre vonatkozó új keret létrehozásának lehetőségét;

17.

hangsúlyozza, hogy az ökológiai átmenet és az egyre növekvő digitalizáció mélyen visszahat a munkaerőre; ezért úgy véli, hogy a fenntartható vállalatirányításnak el kell ismernie és hatékonyan garantálnia kell a munkavállalók azon jogát, hogy munkaidejük alatt szakmai továbbképzést, valamint egész életen át tartó tanulást folytassanak;

18.

megjegyzi, hogy a vállalatok nem absztrakt entitások, amelyek függetlenek a mai környezeti és társadalmi kihívásoktól; úgy véli, hogy a vállalatoknak aktívabban hozzá kell járulniuk a fenntarthatósághoz, mivel hosszú távú teljesítményük, ellenálló képességük, sőt túlélésük függhet a környezetvédelmi és szociális kérdésekre adott válaszuk megfelelőségétől; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az igazgatók vállalatukkal szembeni gondossági kötelezettségét nemcsak a hozamok részvények révén történő rövid távú maximalizálásával, hanem a fenntarthatósági aggályokkal kapcsolatban is meg kell határozni; megjegyzi, hogy az ügyvezető igazgatók fontos szerepet játszanak a vállalat stratégiájának meghatározásában és működésének felügyeletében; úgy véli, hogy az ügyvezető igazgatók azon jogi kötelezettségét, hogy vállalatuk érdekében járjanak el, olyan kötelezettségként kell értelmezni, amely szerint vállalatuk átfogó stratégiájába be kell építeniük a hosszú távú érdekeket és a fenntarthatósági kockázatokat, hatásokat, lehetőségeket és függőségeket; hangsúlyozza, hogy ez a rangsorolási kötelezettség a nem fenntartható beruházásokról a fenntartható beruházásokra való áttérést vonhatja maga után;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy az igazgatók kötelességeit ne lehessen tévesen úgy értelmezni, hogy azok kizárólag a részvényesi érték rövid távú maximalizálására terjednek ki, hanem ehelyett a vállalat hosszú távú érdekeit és a szélesebb körű társadalmi érdekeket, valamint a munkavállalók és más érdekelt felek érdekeit is figyelembe kell venniük; úgy véli továbbá, hogy egy ilyen javaslatnak biztosítania kell, hogy az igazgatási, irányítási és felügyeleti szervek tagjainak – akik a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörökön belül járnak el – jogi kötelezettségük legyen a vállalati fenntarthatósági stratégia meghatározása, közzététele és nyomon követése;

20.

hangsúlyozza, tekintettel a környezeti felelősségről szóló irányelv folyamatban lévő felülvizsgálatára (27), hogy a vállalatoknak pénzügyi biztosítékokkal kell rendelkezniük a személyeket és az ökoszisztémákat ért környezeti károkért viselt környezeti felelősség fedezésére;

21.

úgy véli, hogy a vállalatok fenntarthatósági stratégiáinak a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeikkel összhangban fel kell tárniuk és kezelniük kell egyrészt a lényeges kérdéseket a nem pénzügyi jelentéstételi követelményekkel összhangban, másrészt azokat a jelentős hatásokat, amelyeket e vállalatok gyakorolhatnak a környezeti, éghajlati, szociális és foglalkoztatási kérdésekre, valamint az üzleti modelljeikből, műveleteikből és ellátási láncaikból eredő emberi jogi, megvesztegetési és korrupciós következményeket, beleértve az EU-n kívülieket is; úgy véli, hogy az igazgatók vállalattal szemben fennálló gondossági kötelezettsége megköveteli azon kötelezettség betartását is, hogy ne károsítsák az ökoszisztémákat, és védjék az érdekelt felek – köztük a munkavállalók – érdekeit, akiket a vállalat tevékenysége hátrányosan érinthet;

22.

úgy véli, hogy a jövőbeli jogszabályok hatályának a számviteli irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott, az EU területén letelepedett valamennyi tőzsdén jegyzett és tőzsdén nem jegyzett nagyvállalkozásra ki kell terjednie; hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében ezt a jogszabályt az uniós piacon működő nem uniós vállalatokra is alkalmazni kell; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a magas kockázatú gazdasági ágazatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak azokra a fenntarthatósági szempontokra, amelyek indokolhatják a jogszabálynak a szóban forgó ágazatok kis- és középvállalkozásaira (kkv-k) való alkalmazását; úgy véli továbbá, hogy a Bizottság által jelenleg végzett hatásvizsgálatot követően a fenntarthatósági stratégiáknak mérhető, konkrét, időhöz kötött és tudományosan megalapozott célokat, valamint az EU környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaival, különösen a Párizsi Megállapodással, a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel és az erdőirtással foglalkozó nemzetközi megállapodásokkal összehangolt átmeneti terveket kell tartalmazniuk; úgy véli, hogy a stratégiák magukban foglalhatnak egy olyan belső politikát is, amely az országonkénti létminimumon alapuló méltányos keresetet, egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikát, valamint egy olyan politikát, amely biztosítja, hogy a munkavállalók jogait jobban integrálják az üzleti tevékenységekbe; hangsúlyozza, hogy e belső politikák tartalmát maguknak a vállalatoknak kell meghatározniuk alkalmazottaik kellő figyelembevételével és velük konzultálva; úgy véli, hogy e politikáknak figyelembe kell venniük az ágazatspecifikus és/vagy földrajzi kérdéseket, valamint a különösen kiszolgáltatott csoportokhoz vagy közösségekhez tartozó személyek jogait; úgy véli, hogy az ügyvezető igazgatók javadalmazása változó részének a stratégiában meghatározott mérhető célok elérésével való összekapcsolása azt szolgálná, hogy az igazgatók érdekeit összhangba hozzák vállalatuk hosszú távú érdekeivel; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő a felsővezetői pozíciókra vonatkozó ilyen javadalmazási rendszereket;

23.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok bevezették jogszabályaikba a „hűségrészvények” fogalmát, amelynek értelmében a hosszú távú részesedést szavazati joggal és adókedvezményekkel jutalmazzák; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra új mechanizmusok bevezetését a vállalatok fenntartható hozamának és hosszú távú teljesítményének előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eredménytartalékok hozzájárulhatnak a megfelelő tartalékok kiépítéséhez;

24.

úgy véli, hogy a részvényesi jogokról szóló irányelvet is módosítani kell annak érdekében, hogy ösztönözzék a „türelmes” részvényesi magatartást, különösen a hosszú távú részesedés szavazati jogokkal és adókedvezményekkel való jutalmazásával;

25.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bizonyos nemzetközi beruházási megállapodások – például az Energia Charta Egyezmény – a multinacionális vállalatok pénzügyi érdekeit a környezeti és éghajlat-politikai prioritások fölé helyezik; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen biztosítsa a meglévő és jövőbeli kereskedelmi beruházási megállapodások teljes konzisztenciáját, hogy azok teljes mértékben összhangban vannak az EU környezeti és éghajlati célkitűzéseivel, valamint, hogy tegyen javaslatokat a vállalati földfoglalások és az erdőirtás ellensúlyozására a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata során;

26.

úgy véli, hogy fenntarthatósági stratégiájuk meghatározása és nyomon követése során a vállalatokat kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák az érdekelt feleket és konzultáljanak velük; úgy véli, hogy az érdekelt fél fogalmát tágan kell értelmezni, és annak minden olyan személyre ki kell terjednie, akinek jogait és érdekeit a vállalat döntései érinthetik, például a munkavállalókra, a szakszervezetekre, a helyi közösségekre, az őslakos népekre, a polgári egyesületekre, a részvényesekre, a civil társadalomra és a környezetvédelmi szervezetekre; elengedhetetlennek tartja továbbá a gazdaságpolitika fenntarthatóságával foglalkozó, különösen a foglalkoztatási és a környezeti közpolitikákért felelős nemzeti és helyi közigazgatási szervekkel való konzultációt;

27.

úgy véli, hogy e szerepvállalásnak az érintett vállalat – kivéve a nem a magas kockázatú ágazatokban (amely ágazatokat a Bizottságnak kell meghatároznia) működő kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) – méretétől és tevékenységi területétől függően az érdekelt felek képviselőiből vagy szóvivőiből – többek között alkalmazottakból és független szakértőkből – álló tanácsadó bizottságokon keresztül kell megvalósulnia, azzal az általános céllal, hogy tanácsot adjanak a vállalat fenntarthatósági stratégiájának tartalmával és végrehajtásával kapcsolatban; úgy véli, hogy e tanácsadó bizottságoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy nagy többséggel történő jóváhagyás esetén független ellenőrzést kérjenek, amennyiben észszerű aggályok merülnek fel a fenntarthatósági stratégia megfelelő végrehajtásával kapcsolatban;

28.

úgy véli, hogy az állami támogatásban, uniós finanszírozásban vagy más közpénzben részesülő vállalkozásoknak vagy a leépítési terveket végrehajtó vállalkozásoknak arra kell törekedniük, hogy megtartsák munkavállalóik munkahelyét és védelmet nyújtsanak számukra, ennek megfelelően kiigazítsák az igazgatóik javadalmazását, befizessék az adók rájuk eső méltányos részét, a szénlábnyomuk csökkentésére irányuló célkitűzéssel összhangban hajtsák végre fenntarthatósági stratégiájukat, és tartózkodjanak a részvényesek díjazását célzó osztalékfizetéstől vagy részvény-visszavásárlási rendszerek kínálásától;

o o

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://www.ohchr.org/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf

(2) https://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/

(3) http://mneguidelines.oecd.org/guidelines/

(4) https://www.oecd.org/investment/due-diligence-guidance-for-responsible-business-conduct.htm

(5) https://mneguidelines.oecd.org/RBC-for-Institutional-Investors.pdf

(6) https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/---multi/documents/publication/wcms_094386.pdf

(7) https://unfccc.int/files/essential_background/convention/application/pdf/english_paris_agreement.pdf

(8) https://www.ipcc.ch/2018/10/08/summary-for-policymakers-of-ipcc-special-report-on-global-warming-of-1-5c-approved-by-governments/

(9) HL L 150., 2014.5.20., 195. o.

(10) HL L 182., 2013.6.29., 19. o.

(11) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.

(12) HL L 157., 2016.6.15., 1. o.

(13) HL L 132., 2017.5.20., 1. o.

(14) HL L 305., 2019.11.26., 17. o.

(15) HL L 317., 2019.12.9., 1. o.

(16) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(17) HL C 215., 2017.7.5., 1. o.

(18) HL C 209., 2019.6.20., 1. o.

(19) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/business_economy_euro/growth_and_investment/documents/200610-cmu-high-level-forum-final-report_en.pdf

(20) http://www.undocs.org/A/HRC/8/5

(21) https://ec.europa.eu/environment/legal/liability/pdf/Final_report.pdf

(22) https://climateprinciplesforenterprises.files.wordpress.com/2017/12/osloprincipleswebpdf.pdf

(23) http://www.oecd.org/coronavirus/policy-responses/covid-19-and-responsible-business-conduct-02150b06/#:~:text=A%20responsible%20business%20conduct%20(RBC,both%20government%20and%20business%20response

(24) HL L 158., 2014.5.27., 196. o.

(25) Javaslat – Az Európai parlamenti és a Tanács 2012. november 14-i irányelve a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről (COM(2012)0614).

(26) HL L 122., 2009.5.16., 28. o.

(27) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

Top

Choose the experimental features you want to try