EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.7.24.

COM(2020) 606 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az EU 2021–2025 közötti időszakra szóló kábítószer elleni programja és cselekvési terve

I.Bevezetés – Új lendülettel a kábítószerhelyzet átfogó kezeléséért

A biztonsági unió 2020–2024 közötti időszakra szóló új stratégiájával összhangban a Bizottság jelentős mértékben fokozni kívánja a tiltott kábítószerek elleni küzdelemre irányuló uniós fellépést egy szilárd, új kábítószer elleni uniós program révén. Az elveszített életek, a megromlott egészségi állapot és a ki nem teljesített lehetőségek formájában az egyénekre gyakorolt hatás mellett a káros következmények a kábítószer-problémák által érintett közösségek életminőségének romlásában is tetten érhetők. Ami a kábítószerpiacot illeti, a kábítószerek uniós feketepiacának kiskereskedelmi értéke a becslések szerint legalább évi 30 milliárd EUR-t tesz ki, és az EU-ban tevékenykedő bűnszervezetek egyik fő bevételi forrásának számít 1 . Fontos tudatosítani a kábítószer-használatnak tulajdonítható komoly gazdasági kárt, és általánosabban véve a kábítószerpiacnak az egyéb bűncselekményekkel való összefüggések, a jogszerű gazdaságban okozott zavarok, a közösségekben tapasztalható erőszak, a környezetkárosodás, valamint a jó kormányzást aláásó korrupció fontos hajtóerejeként játszott szerepe révén kifejtett jelentős közvetett negatív hatást.

Valamennyi rendelkezésre álló adat 2 azt mutatja, hogy összességében mind a természetes, mind a szintetikus kábítószerek továbbra is nagymértékben hozzáférhetők Európában. Az európai kábítószerpiacra egyre inkább jellemző, hogy a lakosság nagy tisztaságú és nagy hatékonyságú kábítószerek széles választékához fér hozzá, amelyek ára reálértéken számítva az elmúlt évtizedhez képest általában változatlan vagy alacsonyabb. A kábítószerekkel összefüggő ártalmak legnagyobb részét még mindig a heroin és más opioidok használata okozza. A heroin EU-ba való bejutásának fő folyosója továbbra is a balkáni útvonal, és a jelek szerint a Nyugat-Balkán változatlanul a lefoglalt kannabisz fontos származási helye. A kábítószerek uniós feketepiacán a kannabisz után a kokain áll a második helyen. A konténerek kokaincsempészet céljából történő használatából adódóan általános jelenséggé vált, hogy a kikötőkben nagy mennyiségű kábítószert foglalnak le, és Európában a nagykereskedelmi szinten lefoglalt kokain igen nagy, gyakran 85 % feletti tisztaságú. Úgy tűnik, hogy Észak-Afrika a mind a légi, mind a tengeri úton érkező, európai és esetleg más piacokra szánt kokain- és hasisszállítmányok egyre fontosabb árutovábbítási állomásává válik.

Emellett az EU területén jelentős kannabisz- és szintetikuskábítószer-termelés folyik. Ami az új pszichoaktív anyagokat illeti, az Európában feltárt első esetek száma a korábbihoz képest lassabb ütemben emelkedik, ugyanakkor az ilyen anyagok továbbra is főként Kínából és Indiából érkeznek, és ez a két ország jelenti az EU-ban túlnyomórészt a szintetikus kábítószerek tiltott előállításához használt kábítószer-prekurzorok fő forrását is. A jelek szerint az EU-t egyre gyakrabban használják tranzitzónaként egyes, más piacokra szánt kábítószerek – például kokain – továbbítása céljából, és az olyan kábítószerek, mint a nagy hatóanyag-tartalmú szintetikus opioidok esetében egyre elterjedtebb az interneten való forgalmazás és a postai kiszállítás. Végezetül, napjaink összekapcsolt világában a kábítószer-jelenség egyre inkább globális méreteket ölt. Ezt felismerve a nemzetközi közösség vállalta, hogy megerősíti fellépését, szorosabbra fűzi az együttműködést, és felgyorsítja a globális kábítószerhelyzet kezelésére irányuló közös kötelezettségvállalások végrehajtását az ENSZ Kábítószer-bizottsága által kiadott 2019. évi miniszteri nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően 3 .

A bűnszervezetek, amelyeknek több mint egyharmada közvetlenül érintett a kábítószer-kereskedelemben 4 , rendkívül jól alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A Covid19-világjárvány során a kábítószerek nagy mennyiségének tagállamok közötti mozgása a korlátozások ellenére is csaknem zavartalanul folytatódott 5 . A Covid19-cel kapcsolatos korlátozó intézkedések azonban átmeneti zavart okoztak a globális kábítószerpiacon, és egyes kábítószerek esetében hiányhoz és áremelkedéshez vezettek 6 . A közösségi kontaktusok korlátozása szintén zavarokat keltett Európában a kábítószer-terjesztés terén, az instabil helyzet pedig a középszintű beszállítók és forgalmazók közötti erőszak fokozódásához vezetett 7 . Ami a kábítószerek egészségügyi vonatkozásait illeti, a kábítószer-használók kezelésére és az ártalomcsökkentésre irányuló szolgáltatások iránti kereslet tovább növekedhet, miközben a kábítószer-fogyasztók ellátásának folytonossága egyes tagállamokban kihívást jelent a munkaerőhiány, a szolgáltatás zavarai és az intézmények bezárása miatt 8 . A helyzet gyorsan változik, ezért rendkívül fontos a jelenlegi világjárvány által a drogfogyasztókkal foglalkozó szolgálatokra, a kábítószer-használatra és a kábítószerpiac működésére gyakorolt lehetséges közép- és hosszú távú hatások korai szakaszban történő azonosítása és a megfelelő válaszintézkedések kidolgozása.

A 2013–2020-as időszakra szóló, kábítószer elleni uniós stratégia 9 és az ahhoz kapcsolódó két cselekvési terv 10 értékelése megerősítette, hogy a kábítószer-jelenséggel és annak kihívásaival továbbra is foglalkozni kell nemzeti, uniós és nemzetközi szinten egyaránt. A megállapítások között említésre méltó, hogy a kábítószerek feketepiacával összefüggő biztonsági és egészségügyi szempontok továbbra is központi szerepet játszanak a kábítószer-jelenség általánosabb és horizontális elemeinek kezelésében 11 . A kábítószer elleni uniós stratégia keretében végzett eddigi munkára kell építenünk, a szakosodott uniós bel- és igazságügyi ügynökségek gyakorlatát követve, különösen a koordináció és az együttműködés, az aktív kommunikáció és elemzés, a nemzetközi színtéren folytatott megerősített párbeszéd és együttműködés, valamint a kábítószer-jelenség valamennyi aspektusának és a beavatkozások hatásának jobb megértése tekintetében. Az EU-nak drogpolitikai paradigmaváltásra van szüksége, ezért ez a program megerősíti a kábítószerekre vonatkozó uniós megközelítést, és ambiciózus drogpolitikai programot vázol fel a kézzelfogható és jelentős változások előmozdítása érdekében. Fokozza az erőfeszítéseket a drogpolitika valamennyi dimenziójában, különösen a biztonság terén, ahol erőteljesebb és konkrét intézkedéseket ír elő a fennálló hiányosságok kezelésére.

Az EU kábítószer elleni programját a tagállamokkal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációs folyamat keretében dolgozták ki. Alapját a 2013–2020-as időszakra szóló, kábítószer elleni uniós stratégia és az ahhoz kapcsolódó két egymást követő cselekvési terv félidős 12 , illetve záróértékelése képezi. Foglalkozik a kábítószerekről szóló 2019. évi kiemelt uniós jelentésekben (a Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja [EMCDDA] által kiadott éves európai kábítószer-jelentésben 13 , valamint az EMCDDA és az Europol által kiadott uniós kábítószerpiaci jelentésben 14 ), továbbá az UNODC globális kábítószer-helyzetről szóló jelentésében 15 leírt kábítószerhelyzettel. Az EU kábítószer elleni programjában említett adatok ezekből a jelentésekből származnak. A program figyelembe veszi továbbá a kábítószer-problémákra adott egészségügyi és szociális válaszokról szóló európai útmutatót 16 , amely áttekinti a kábítószer-használatra adott hatékony válaszok mibenlétére vonatkozó szakmai bizonyítékokat.

II.Az uniós drogpolitika céljai és vezérelvei

A kábítószer-kereskedelem és a tiltott kábítószerek használata terén Európában kialakult súlyos helyzetre való tekintettel az EU kábítószer elleni programja tényeken alapuló, integrált, kiegyensúlyozott és multidiszciplináris megközelítésbe helyezi a nemzeti, uniós és nemzetközi szintű kábítószerhelyzetet.

Az EU kábítószer elleni programjának célja a polgárok védelme összehangoltabb intézkedések révén, amelyek: i. jelentős és mérhető hatást gyakorolnak a kábítószer-használatból és a kábítószerpiac működéséből eredő biztonsági és egészségügyi aggályokra; valamint ii. a probléma közvetlen és közvetett következményeit is kezelik, beleértve az erőszakkal és a súlyos bűncselekmények egyéb formáival való összefüggéseket, a kapcsolódó egészségügyi és társadalmi problémákat és a környezeti károkat, ugyanakkor ráirányítják a nyilvánosság és a politikai döntéshozók figyelmét ezekre a kérdésekre.

Az EU kábítószer elleni programja a következő irányadó elveken alapul:

a) Az Európai Unió alapját képező értékek és az uniós jog alapelvei: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a szolidaritás, a jogállamiság, a biztonság és az emberi jogok tiszteletben tartása.

b) Multidiszciplináris megközelítés: az EU kábítószer elleni programjának végrehajtásához elengedhetetlen, hogy valamennyi nemzeti szintű partner 17 , az uniós intézmények, szervek és ügynökségek (különös tekintettel az EMCDDA és az Europol továbbra is betöltött központi szerepére) 18 , valamint az ipari és civil társadalmi szervezetek a jövőben még szorosabb együttműködést folytassanak.

c) A program beágyazása az EU külső tevékenységébe: az EU kábítószer elleni programjának megközelítését és célkitűzéseit az EU külső tevékenységével összehangolt és integrált módon kell megvalósítani. A fenyegetések és a biztonsági kihívások alakulásával a belső és a külső biztonság egyre inkább összekapcsolódik. Az uniós polgároknak a kábítószerekkel kapcsolatos kihívásokkal szembeni védelméhez ezért az EU kábítószer elleni programjának célkitűzései és az EU külső fellépései közötti koherenciára és adott esetben szoros együttműködésre van szükség. A drogpolitika területét érintő uniós külső tevékenységet a közös felelősségvállalás, a multilateralizmus és az összehangolt globális fellépés egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő elveire kell alapozni 19 .

d) Tudományosan alátámasztott, tényeken alapuló válaszok és az innováció előmozdítása: erőfeszítéseket kell tenni a kutatás terén a prioritások meghatározása, a szinergiák és a koordináció megvalósítása, valamint az eredmények hatékony terjesztése érdekében. Törekedni kell az új technológiák kifejlesztésének, elfogadásának és alkalmazásának előmozdítására annak érdekében, hogy javuljon a kábítószerek feketepiacán tapasztalható tendenciák és fenyegetések nyomon követése, elemzése és kezelése csakúgy, mint a gyors változásokra való reagálást lehetővé tevő felkészültség.

Az EU kábítószer elleni programja politikai és stratégiai keretet biztosít a kábítószerekkel kapcsolatos biztonsági és népegészségügyi kihívásoknak az összes helyi, nemzeti, uniós és nemzetközi szintű releváns eszköz alkalmazása révén történő hatékony és átfogó kezeléséhez. Lehetővé kell tennie továbbá, hogy az EU egységesen lépjen fel a kábítószer elleni program tényeken alapuló, integrált, kiegyensúlyozott és multidiszciplináris megközelítésének előmozdítása során. Ez különösen fontos a harmadik országokkal, régiókkal és nemzetközi szervezetekkel, valamint a többoldalú fórumok keretében folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítése szempontjából.

Az EU kábítószer elleni programja az elkövetkező öt évre szólóan nyolc uniós drogpolitikai stratégiai prioritást határoz meg, amelyek három fő ágba csoportosíthatók. Először is, az EU kábítószer elleni programja előirányozza a megerősített biztonsági intézkedések átfogó csomagját, amely a tiltott kábítószer-kereskedelem valamennyi aspektusát felöleli a bűnszervezetektől kezdve a külső határok igazgatásán keresztül az EU-n belüli tiltott forgalmazásig és termelésig. Másodszor, foglalkozik a kábítószerek káros hatásainak megelőzésével és tudatosításával, ideértve a bűnözés erőszakos és egyéb formáival való összefüggéseket is. Harmadszor, a kábítószerekkel összefüggő ártalmak kezelése ugyanilyen fontos. Biztosítanunk kell, hogy a segítségre szorulók hatékony kezelésben részesüljenek, és hogy szilárd kockázat- és ártalomcsökkentési keret álljon rendelkezésre a kábítószer-használat negatív következményeinek mérséklésére mind a kábítószer-fogyasztók, mind családjuk és közösségük számára. Az EU kábítószer elleni új programja kifejezetten szorgalmazza a büntetés-végrehajtási intézetekben való kábítószer-használat kérdésének kezelésére irányuló kiegyensúlyozott és átfogó megközelítés érvényesítését, ez a terület ugyanis sajátos körülményei miatt stratégiai, strukturált és összehangolt megközelítést igényel.

Az EU kábítószer elleni programját kiegészíti az 1. mellékletben található kábítószer elleni cselekvési terv, amely konkrét operatív lépéseket és tevékenységeket irányoz elő a nyolc stratégiai prioritás végrehajtásának megkönnyítése céljából.

III.Stratégiai prioritások

a)Fokozott biztonság – a kábítószerpiacok megzavarása

1. Az uniós tagállamokban működő, az EU-ból származó vagy az EU-t célzó, kábítószer-kereskedelemben érintett, nagy kockázatot jelentő bűnszervezetek tevékenységének megzavarása és felszámolása, valamint az egyéb biztonsági fenyegetésekkel való összefüggések kezelése

A kábítószerpiacok határokon átnyúló jellegűek, és az azonosított, kábítószer-kereskedelemben érintett bűnszervezetek gyakran többféle bűncselekmény elkövetésében is részt vesznek. Az EU-ban az ilyen bűnözői csoportok több mint egyharmada közvetlenül jelen van a kábítószerpiacokon, és ezek mintegy kétharmada a tevékenységüket lehetővé tevő általánosabb bűncselekményekben – köztük a korrupcióban 20 és a pénzmosásban – is érintett. A tiltott kábítószer-kereskedelem más súlyos bűncselekményekkel is összefüggésbe hozható, például az emberkereskedelemmel 21 , a migránscsempészéssel, a tűzfegyverek tiltott kereskedelmével, valamint a hamisított, nem megfelelő minőségű, nem engedélyezett és kalózgyógyszerek forgalmazásával. Korlátozott számú esetben a terrorizmusfinanszírozáshoz/terrorizmushoz fűződő kapcsolat lehetősége is fennáll.

Ezért uniós szinten kiemelt figyelmet kell fordítani a kábítószer mennyisége vagy a nyereség nagyságrendje tekintetében jelentős műveletekre, valamint azokra, amelyek kisebb horderejűek ugyan, de az érintett kábítószerek – például szintetikus opioidok – hatásfoka miatt különösen károsak. Az ilyen műveleteket prioritásként kell kezelni, szinergiát teremtve a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó uniós szakpolitikai ciklussal (EMPACT) 22 , amely árualapú megközelítést érvényesítve határozza meg, rangsorolja és kezeli a fenyegetéseket. Ezen túlmenően a bűnszervezetek folyamatos működése szempontjából fontos felső és középszintű célpontokat egyaránt prioritásként kell kezelni az ilyen csoportok felépítési struktúrájának megbontása érdekében. A lánc minden olyan szereplőjét meg kell célozni, aki kellő tapasztalattal rendelkezik a bűnözői tevékenység folytonosságának biztosításához.

Másodszor, nagy hangsúlyt kell fektetni a kábítószer-kereskedelemből és az ahhoz kapcsolódó bűncselekményekből származó hatalmas nyereségek nyomon követésére, befagyasztására és elkobzására, ezáltal ellehetetlenítve a bűnszervezetek számára, hogy a jövőben bűncselekményekben vegyenek részt, és beszivárogjanak a legális gazdaságba. A kábítószer-kereskedelem elleni hatékony küzdelem érdekében biztosítanunk kell, hogy az illegális nyereség ne kerüljön vissza a kábítószer-ellátási láncba, és ne tegye lehetővé az olyan bűnözői magatartásokat, mint a korrupció és az erőszak, sem pedig a súlyos és szervezett bűnözés más formáit, például az emberkereskedelmet vagy a terrorizmust. Ezenkívül fontolóra kell venni a kábítószer-kereskedelmet lehetővé tevő eszközök – például a kábítószer-laboratóriumokban kábítószer-előállítás céljából használt felszerelések, a tűzfegyverek, a hamisított dokumentumok és a titkosítási technológiák – bűncselekményi célú felhasználásának korlátozására irányuló intézkedéseket is. Végezetül a lefoglalt és elkobzott eszközök és a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekből származó bevételek felhasználhatók a kábítószer-kínálatot és -keresletet csökkentő intézkedések támogatására.

Harmadszor, meg kell erősíteni és strukturáltabbá kell tenni a kábítószerek származási és tranzitországaival, illetve -régióival és az érintett regionális szervezetekkel folytatott együttműködést, többek között további célzott támogatás és együttműködési programok révén, amelyek szisztematikusan bevonják az érintett uniós ügynökségeket – különösen az Europolt és az EMCDDA-t – a kábítószer-bűnözés megelőzésébe és a bűnüldözési együttműködésbe, valamint a szervezett bűnözés egyéb formáival való összefüggések kezelése révén. Fontos, hogy az Europol és az EMCDDA rendelkezzen az ahhoz szükséges erőforrásokkal, hogy támogatni tudja a tagállamok drogpolitikai operatív intézkedéseit. Ezzel összefüggésben az EMPACT operatív intézkedéseit is meg kell erősíteni. A nemzetközi bűnüldözési és kábítószer-megfigyelő központok együttműködésének előmozdításán és támogatásán túl az e prioritás keretében hozott intézkedések folyamatosan igyekeznek javítani a szervezett bűnözés kiváltó okainak és fő mozgatórugóinak kezelését, valamint a helyi közösségek rezilienciáját.

2. A kábítószerek és kábítószer-prekurzorok tiltott nagykereskedelmének jobb felderítése az uniós belépési és kilépési pontokon

Az EU kábítószerpiacait globális és regionális szempontból egyaránt meg kell vizsgálni 23 . A különböző régiók sajátos kihívásokkal néznek szembe, amelyek egyes tengeri, szárazföldi vagy légi be-, illetve kilépési pontokat kiemelt fontosságúvá tesznek a kábítószerek és prekurzorok – köztük az új és nem ellenőrzött vagy nem nyomon követett prekurzor vegyi anyagok – tiltott nagykereskedelme tekintetében. Kiemelt figyelmet kell fordítani az úgynevezett dizájner prekurzorokra 24 , mivel ezeket a vegyi anyagokat jelenleg túlnyomórészt a szintetikus kábítószerek tiltott előállítására használják az EU-ban, ami különleges kihívást jelent a bűnüldöző hatóságok számára. A kábítószer konténerekben vagy rakományként való szállításakor használt be- és kilépési pontok (csomópontok) zavart okozhatnak az uniós kereskedelemben, fokozhatják a korrupciót, és alááshatják a jó kormányzást. Emellett az EU külső (tengeri, szárazföldi és légi) határainak vannak olyan eredendően sebezhető pontjai, amelyeket a kábítószer-kereskedők saját javukra fordíthatnak. Az uniós határokat övező tengeri és légi közlekedési zónák stratégiai jelentőséggel bírnak a kábítószer-kereskedők által elkövetett visszaélések nyomon követése szempontjából. Az EU külső határainak több mint 70 %-a tengeri határ.

Ezért az EU-ban a nagybani kábítószer-kereskedelem csomópontjaként használt főbb kikötőket, repülőtereket és szárazföldi be- és kilépési pontokat fel kell venni a kábítószer-kereskedelmet célzó sürgős intézkedések listájára. Az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a konténerekre és a rakományra vonatkozó fokozott vámügyi kockázatelemzést, a profilalkotást, a hírszerzési információk megosztását, valamint az érintett uniós ügynökségek, a tagállamok bűnüldöző szervei, vám- és határellenőrzési szervei és a partnerországok illetékes ügynökségei közötti hatékony együttműködést. A kábítószer-csempészet elleni küzdelem szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult a vámügyi és rendőri hatóságok közötti fokozott információcsere és szorosabb együttműködés. Figyelmet kell fordítani továbbá az e csomópontokra vonatkozó korrupcióellenes intézkedések továbbfejlesztésére és kiterjesztésére, valamint a hatékony beavatkozások esetleges helyettesítő hatásának felismerésére.

Ezen túlmenően fontos nyomon követni a tengeri, szárazföldi és légi határokat a kábítószer-kereskedelemmel összefüggésbe hozható tiltott határátlépések tekintetében. Ezen a területen a tagállamokkal együttműködve meg kell erősíteni az EU valamennyi külső határával kapcsolatos helyzetismereti tevékenységeket, többek között a Frontexen belül is. Prioritásként kell kezelni a légi és tengeri határokat az eredendő sebezhetőségek, a korlátozott ellenőrzés, valamint az általános célú légi közlekedési 25 tér, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger stratégiai jelentősége miatt. A Covid19-világjárvány idején a tengeri szállítás viszonylag zökkenőmentesen folytatódott, és az Európába irányuló nagykereskedelmi kábítószer-szállításban részt vevő bűnszervezetek továbbra is igénybe tudták venni a tiltott kereskedelem csatornáit 26 . Meg kell erősíteni és ki kell terjeszteni az olyan tevékenységeket, mint például a tengeri elemző és műveleti központ kábítószerekkel foglalkozó részlege (MAOC-N) által végzett munka – ilyen az EU ismert kritikus tengeri határait és légterét körülvevő nyílt tengeren, illetve légtérben gyaníthatóan tiltott kábítószereket szállító hajók és légi járművek ellenőrzése azzal a céllal, hogy az első uniós kikötőbe való megérkezéskor vagy még azt megelőzően feltartóztassák azokat. Ebben az összefüggésben az általános célú légi közlekedési tér is kockázatot jelent az EU biztonságára nézve, és a kábítószer-kereskedők egyre inkább visszaélnek vele, miközben ellenőrzése továbbra sem kielégítő. A tengeri és légi közlekedés területén folytatott nemzetközi együttműködés a továbbiakban is kulcsfontosságú lesz a tagállamok és a határbiztonsággal foglalkozó uniós ügynökségek jobb felderítési és valós idejű cselekvési kapacitása szempontjából.

3. A közepes és kis volumenű kábítószer-forgalmazásra használt logisztikai és digitális csatornák hatékony nyomon követésének fokozása, valamint az e csatornákon keresztül csempészett tiltott anyagok lefoglalásának előmozdítása, szoros együttműködésben a magánszektorral

A kábítószerpiac egyre nagyobb mértékben használja ki a digitális technológiákat. A látható webes és a kódolt virtuális piacokat egyaránt használják online kábítószer-értékesítésre, csakúgy, mint a közösségi médiát és a mobilalkalmazásokat. E technológiák alkalmazása jelentősen megkönnyítette a kábítószerek, az új pszichoaktív anyagok, a prekurzorok és a kábítószer-előállításhoz szükséges berendezések forgalmazását, és új kihívásokat teremtett a bűnüldözés és a népegészségügy számára. A postai és expressz szolgáltatásokat kihasználó kábítószer-kereskedelem valamennyi tagállamot érinti, és számos országban megfigyelhető a kábítószert tartalmazó levelek és csomagok számának számottevő növekedése 27 . A postai küldemények konkrét útvonala igen eltérő lehet, ideértve a forrástól a célállomásig tartó közvetlen útvonalakat, illetve az uniós tranzitközpontokon és az Unión kívüli helyszíneken keresztüli továbbítást is. Ezek a postai küldemények származhatnak az EU-n belülről vagy az EU külső határain túlról.

Következésképpen jobb és összehangoltabb nyomon követésre és elemzésre van szükség a kábítószerek közösségimédia-platformokon, mobilalkalmazásokon és internetes/kódolt virtuális piacokon 28 keresztüli hozzáférhetősége, valamint az online fizetések (beleértve a kriptovalutákat) és a titkosított digitális kommunikáció használata kapcsán felmerülő veszélyek tekintetében. Ebben az összefüggésben fokozni kell a magánszektorral való együttműködést.

Másodszor, szigorúbban kell ellenőrizni a tiltott anyagokat tartalmazó szállítmányokat, szoros együttműködésben a postai és expressz szolgáltatásokkal. Érdemes lehet felmérni az új technológiák és a mesterséges intelligencia szerepét az ellenőrzések és eljárások – köztük a postai küldeményekre 29 vonatkozó kockázatértékelés – javításában, és megfontolni a fejlett elektronikus adatok teljes körű bevezetésének lehetőségét a fő (nemzetközi és uniós) származási országokban feladott valamennyi tétel tekintetében.

Harmadszor, a határokon átnyúló vasúti összeköttetések, a folyami közlekedési csatornák, valamint az általános célú légi közlekedési tér potenciálisan kábítószer-kereskedelmi célokra is felhasználható, ám a bűnüldöző szervek általi ellenőrzésük jelenleg nem megfelelő. Jobb helyzetismeretre van szükség a kisebb tengeri kikötőkre, a folyami kikötőkre, a kis/helyi repülőterekre és a vasútállomásokra vonatkozó nyomon követés, illetve célzott, kockázatalapú vizsgálatok megerősítéséhez.

4. A kábítószer-előállítás és -feldolgozás felszámolása, a kábítószer-prekurzorok tiltott kábítószer-előállítás céljából történő eltérítésének és kereskedelmének megelőzése, valamint az illegális termesztés felszámolása

A kábítószer-előállítás egészségügyi és biztonsági kockázatokhoz, valamint környezeti károkhoz vezet. A kábítószer-előállítás megakadályozása Európában és a partnerországokban jelentősen hozzá fog járulni ahhoz, hogy csökkenjen az EU belső piacára, illetve az exportra szánt kábítószerek kínálata és hozzáférhetősége. Az EU a szintetikus kábítószerek és a kannabisz előállításának jelentős helyszíne, ami szintén környezetkárosító hatással jár a vegyi hulladék lerakása révén, és kockázatot jelent mind az előállításban érintettek, mind pedig a termelés helyén élő közösségek számára. A szintetikus kábítószerek előállítása során évente keletkezett több tonnányi vegyi hulladékot illegális lerakóhelyekre szállítják. Becslések szerint például 1 kg amfetamin előállítása során 20–30 kg hulladék keletkezik 30 . Egyes prekurzorok alternatív vegyi anyagokból történő előállítása szintén jelentős mennyiségű hulladékot termel, még a szintetikus kábítószerek előállításának folyamatát megelőzően.

Ilyen körülmények között a bűnüldöző hatóságoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a szintetikus kábítószereket előállító tiltott laboratóriumok felderítése és felszámolása, valamint az EU-ban előállított kábítószerek kivitelének megakadályozása érdekében. A környezeti károk tekintetében alapvető fontosságú a szintetikus kábítószerek előállítása során keletkező vegyi hulladékkal összefüggő környezeti hatások, egészségügyi veszélyek és költségek kezelése, amint azt az EMPACT is hangsúlyozza. A környezet általános károsodásának mértéke magasnak számít, de további beruházásokra van szükség a nyomon követés és a kutatás terén, hogy jobb képet alkothassunk az e területet érintő egyre növekvő kihívásokról 31 . Végezetül, a kábítószer-prekurzorok eltérítésével és a dizájner prekurzorok fejlesztésével kapcsolatos kérdésekkel európai szinten kell foglalkozni.

Másodszor, egyre több kannabisztermesztésre használt területet fedeznek fel és számolnak fel az EU-n belül vagy annak közvetlen szomszédságában 32 . A bűnüldöző hatóságoknak javítaniuk kell fellépésüket a tiltott kábítószerek termesztése elleni hatékonyabb küzdelem érdekében. Emellett a tiltott kábítószerek – különösen a heroin előállítására szánt ópiummák, illetve a kokaintermelésre szánt kokacserje – harmadik országokban történő, potenciálisan az EU-t érintő következményekkel járó termesztésével is foglalkozni kell, mégpedig az alternatív fejlesztési intézkedések erőteljesebb előmozdítása révén: a tiltott kábítószerre épülő gazdaságok létrejötte mögött meghúzódó kiváltó okok kezelését integrált megközelítésbe kell helyezni, amely ötvözi a vidékfejlesztésre, a szegénység enyhítésére, a társadalmi-gazdasági fejlődésre, a földhöz, illetve a földtulajdon- és földhasználati jogokhoz való hozzáférés előmozdítására, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra, valamint a jogállamiság, a biztonság és a jó kormányzás ösztönzésére irányuló erőfeszítéseket, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket és a nemek közötti egyenlőség melletti elkötelezettséget. Figyelemmel kell kísérni az esetlegesen felmerülő új veszélyeket is, mint például az efedrin és a pszeudoefedrin hagyományos ópiumtermelő régiókban termesztett növényekből történő kivonásán alapuló metamfetamin-előállítás, valamint a hagyományos növényi alapú gyógyszerek, például a kannabisz és a koka új, módosított vagy nagyobb hatásfokú törzseinek bevezetése, és fel kell mérni ezeknek az EU-ra gyakorolt lehetséges hatásait.

b)Megelőzés és tájékoztatás

5. A kábítószer-fogyasztás megelőzése, a bűnmegelőzés javítása, valamint a kábítószerek polgárokra és közösségekre gyakorolt káros hatásainak tudatosítása

A kábítószerek iránti kereslet egyre nő. A kábítószerpiac illegális jellegéből következően a kábítószer-fogyasztók számos ártalomnak lehetnek kitéve, amelyek családjukat és közösségüket is érinthetik. Ezért elengedhetetlenek az átfogó megelőzési és tájékoztató kampányok. Már jelenleg is számos olyan program létezik, amely a korai felismerésre és beavatkozásra, az egészséges életmód népszerűsítésére és a megelőzésre irányul, ideértve a különböző uniós alapokból finanszírozott kezdeményezéseket is 33 . További stratégiákra van azonban szükség a lakosság rezilienciájának növelése, valamint a legkiszolgáltatottabbak megcélzása érdekében. A már működő programok ellenére ezek a stratégiák egyes területeket nem fednek le, vagy olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek hatékonyságát nem támasztják alá megbízható adatok. A kábítószer-kereskedelemből eredő erőszak – beleértve az emberölést is – csakúgy, mint a nyílt kábítószerpiacok működése, fokozza a bizonytalanság érzését a közösségeken belül. A kábítószerrel kapcsolatos emberölésekre vonatkozó adatok arra engednek következtetni, hogy ez a jelenség az EU több országában is jelentős méreteket öltött 34 . A bűnszervezetek által alkalmazott képlékeny üzleti modell miatt egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az európai kábítószerpiac a közösségeinkben fokozódó erőszak és az EU-n belüli korrupt gyakorlatok mozgatórugójává válik. A Covid19-cel kapcsolatos korlátozó intézkedések tovább súlyosbíthatják ezt a tendenciát, és fokozhatják a kábítószer-kereskedelemben érintett bandák közötti versengést.

Ennek megfelelően prioritásként kell kezelni az olyan csoportokra irányuló megelőző és támogató intézkedéseket, amelyek ki vannak téve a kábítószer-használat kockázatának, illetve amelyekben kábítószer-fogyasztási minták vannak kialakulóban. Az intézkedéseket egyrészt a kockázatoknak leginkább kitett személyekre, másrészt pedig a bizonyítottan hatékony megközelítésekre vonatkozó tudományos eredmények figyelembevételével kell kidolgozni. A megelőzést célzó tevékenységek fontos célcsoportjai lesznek az iskolák és a fiatalok. Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítani a különösen veszélyeztetettként azonosított csoportokra, köztük a gyermekekre, az olyan családokban élő fiatalokra, ahol a szülőknél már felmerültek drogfogyasztási problémák, a mentális zavarral élőkre, a krónikus fájdalom/fáradtság szindrómák különböző formái által érintettekre, a hajléktalanokra, a migránsokra és a kísérő nélküli kiskorúakra, valamint a büntetés-végrehajtási intézetekben lévő fiatalokra. A kábítószer-problémáknak kitett nők szükségleteit ugyancsak figyelembe kell venni.

Másodszor, fontos tisztában lenni a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények hatásával, és fellépni az ilyen bűncselekmények – például az erőszak és a megfélemlítés – és a korrupció, valamint az ezekhez kapcsolódó, a legális gazdaságra gyakorolt negatív hatás ellen. Küzdeni kell továbbá a kiszolgáltatott csoportok és a kábítószer-problémákkal küzdő személyek bűnszervezetek általi kizsákmányolása ellen. Az e fenyegetések elleni fellépés és azok megelőzése jelentős kihívás, amely uniós szinten és számos ágazatra kiterjedően összehangolt cselekvést igényel.

Harmadszor, a célzott tájékoztatás – többek között az egészséges életmód népszerűsítése a fiatalok, a gyermekek és a kiszolgáltatott csoportok körében – nagymértékben hozzájárulhat a lakosság kábítószer-problémákkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez. A tájékoztatás céljai között szerepelhet a kábítószer és általában véve a függőség hatásaival kapcsolatos általános tájékozottság javítása. A kábítószer-használathoz kapcsolódó megbélyegzéssel is érdemes foglalkozni, különösen mivel az negatív hatással lehet a kábítószer-fogyasztók mentális és fizikai egészségére, és az orvosi segítség igénybevételének akadályává válhat. A kábítószerekkel kapcsolatos hatékony tájékoztatásnak gyermekbarátnak kell lennie, hogy a gyermekek jobban megértsék a drogfogyasztás veszélyeit és hosszú távú következményeit. A tájékoztató kampányoknak teljes mértékben ki kell használniuk az új és innovatív digitális kommunikációs csatornákat, igazodniuk kell a helyi társadalmi környezethez és a célcsoportok igényeihez, továbbá tudományos bizonyítékokon és értékeléseken kell alapulniuk.

c)A kábítószerekkel összefüggő ártalmak kezelése

6. A drogfogyasztás káros hatásainak kitett személyek egészségügyi és rehabilitációs igényeit kielégítő kezelési lehetőségekhez való hozzáférés javítása

A problémás szerhasználat krónikus és gyakran ismétlődő állapot, amely nemcsak az érintett személynek, hanem családjának és a szélesebb közösségnek is jelentős kárt okozhat. A kábítószer-fogyasztók körében gyakori jelenség a polidroghasználat, ami növelheti az egészségügyi kockázatokat és megnehezítheti a hatékony beavatkozások végrehajtását. A függővé vált kábítószer-fogyasztók körében elterjedtek a mentális egészségi problémák és a fizikai komorbiditások, és sokan nehézségekbe ütköznek rendes munkájuk vagy biztonságos lakhatásuk fenntartása terén. Számos országban azonban még mindig rendkívül korlátozottan férhető hozzá a kábítószer-használók kezelése, és különböző akadályok gátolják a kezelés elterjedését 35 . Azt is fontos felismerni, hogy a kábítószer-használók kezelésének ki kell egészülnie más egészségügyi és szociális támogató szolgáltatásokkal. Olyan átfogó és integrált szolgáltatásokra van szükség, amelyek a szerhasználatot egészségügyi problémaként ismerik el, és amelyek számos más egészségügyi és szociális támogató szolgáltatásra is támaszkodnak, például a lakhatási, a foglalkoztatási vagy az oktatási szükségletek terén. Ez a Covid19-világjárvány társadalmi és gazdasági hatása miatt még fontosabb lesz.

Ezen okok miatt a kezeléshez való hozzáférés akadályainak felszámolása érdekében biztosítani kell, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatások kellőképpen rendelkezésre álljanak, és megfeleljenek az ügyfélcsoportok igényeinek. A hozzáférés akadályainak mérséklésekor figyelembe kell venni a célcsoport alapvető jellemzőit, például a demográfiai tényezőket (pl. életkor, nem, oktatási és kulturális háttér), a helyzeti tényezőket (pl. szegénység, családi körülmények, társadalmi réteg, migráció) és a személyes tényezőket (pl. fizikai és mentális egészség, pszichológiai jóllét). Meg kell vizsgálni a gyermekek sajátos szükségleteihez igazodó tanácsadás és kezelés lehetőségeit is.

Másodszor, intézkedéseket kell hozni azon akadályok jobb azonosítása és kezelése érdekében, amelyekkel a nők 36 szembesülnek a kezelési és rehabilitációs szolgáltatásokban való szerepvállalásuk és folyamatos tevékenységük során. Ide tartoznak a családon belüli erőszak, a trauma, a megbélyegzés, a fizikai és mentális egészséggel kapcsolatos problémák, valamint a terhességgel és a gyermekgondozással összefüggő kérdések, amelyeket a fent említett demográfiai, helyzeti és személyes tényezők tovább súlyosbíthatnak. A hatékony szolgáltatásnyújtásnak tekintettel kell lennie a kábítószer-problémákkal küzdő nők sajátos szükségleteire és élettapasztalatára, és fel kell ismernie, hogy a kábítószer-fogyasztási minták és a problémák eltérhetnek a férfiak esetében tapasztaltaktól, ideértve a vényköteles gyógyszerek használatával kapcsolatos aggályok gyakoribb előfordulásának lehetőségét is. Mérlegelni kell továbbá a kizárólag nőknek szóló szolgáltatási megoldásokat vagy az egyedi rendelkezések egyéb formáit, például a szoros munkapartnerség kialakítását az egészségügyi szolgáltatókkal, valamint a kiszolgáltatott nőkkel vagy a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozó szolgálatokkal.

Harmadszor, el kell ismerni a kábítószer-fogyasztók nyilvánvaló sokféleségét, és lépéseket kell tenni olyan szolgáltatások nyújtása érdekében, amelyek képesek kezelni ezt a sokféleséget és tükrözni a különböző csoportok problémás kábítószer-használattal kapcsolatos igényeit. Az összetettebb igényekkel rendelkező konkrét csoportok közé tartoznak a következők: a tartósan szerhasználó idősek, a komorbid mentális egészségi és drogproblémákkal küzdő személyek, a hajléktalanok és a kiszolgáltatott nők. Az e csoportokkal való hatékony együttműködéshez olyan egészségügyi ellátási modellekre van szükség, amelyek elismerik az egészségügyi és szociális szolgáltatók, valamint a betegek/gondozók csoportjai közötti szolgálatközi partnerségek szükségességét.

7. A kockázat- és ártalomcsökkentő beavatkozások hatékonyságának fokozása a kábítószer-használók és a lakosság egészségének védelme érdekében

A kábítószer-fogyasztók és a lakosság droghasználattal összefüggő ártalmakkal szembeni védelméhez létre kell hozni a lehetséges ártalmak és kockázatok különböző területeit felölelő beavatkozási keretet, amely idővel hozzájárulhat a jobb egészségügyi és társadalmi eredmények eléréséhez. Az e területre irányuló beavatkozások fontos potenciális céljai közé tartoznak az intravénáskábítószer-fogyasztók körében a HIV/AIDS vagy a vírushepatitis fertőzési kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések, a túladagolás megelőzése, valamint a kábítószer-fogyasztókat kevésbé kockázatos magatartásra és az egészségügyi és biztonsági célkitűzések tiszteletben tartására ösztönző megközelítések. A kábítószer-használatnak a még fejlődésben lévő fiatalok, például a serdülők agyára gyakorolt hosszú távú hatásai szintén fontos kérdéseket vetnek fel. Meg kell erősíteni a közúti balesetek kockázatának csökkentésére irányuló intézkedéseket a kábítószer, illetve a kábítószer és alkohol együttes hatása alatt történő járművezetés terén. Az ártalomcsökkentési keretnek a kényszerítő intézkedések helyett előnyben kell részesítenie az alternatív megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak a szerhasználat szintjének mérsékléséhez, csökkenthetik az ismételt jogsértések arányát, valamint enyhíthetik a pénzügyi és adminisztratív terheket és a társadalmi költségeket.

Erre válaszul ki kell terjeszteni az ártalomcsökkentésre irányuló kezdeményezéseket. A tű- és fecskendőprogramok, az opioidhelyettesítő kezelés, az ellenőrzött fogyasztói szobák és más innovatív, bizonyítottan eredményes ártalomcsökkentő intézkedések, valamint a hepatitisz C vírus (HCV) hozzáférhető tesztelése hatékony beavatkozások lehetnek, amelyek megelőzik a vérrel terjedő fertőzéseket az intravénáskábítószer-fogyasztók körében. E kulcsfontosságú beavatkozások a HIV/AIDS-járvány és a vírushepatitis mint közegészségügyi veszély felszámolását célozzák az intravénáskábítószer-fogyasztók körében, mivel megelőzik az új fertőzéseket, egyúttal pedig lehetőséget nyújtanak a magas kockázatú népességcsoportok vizsgálatokba és ellátásba történő bevonására.

Másodszor, az orvosi rendelvényhez kötött, ellenőrzött szerekkel való visszaélés a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű, illetve származású és bármely közösséghez tartozó embereket érintheti. Különös aggodalomra ad okot az a jelenség, hogy az opioidfüggőség kezelésére használt helyettesítő gyógyszereket a gyógyszeres kezelésben való tervezett felhasználás helyett nem orvosi célokra térítik el, vagy a kábítószerek feketepiacán értékesítik. Ugyanakkor a más pszichoaktív gyógyszerekkel – különösen a fájdalomcsillapítókkal – való visszaélés lehetősége is aggályos terület. Aggodalomra ad okot továbbá, hogy a gyógyászati anyagokat olykor illegálisan állítják elő vagy szerzik be online forrásokon keresztül, az EU-n kívülről. Az eltérített anyagok használata halálos és nem halálos túladagolással, valamint a függőség – gyakran opioidfüggőség – gyakoribb előfordulásával hozható összefüggésbe. Ugyanakkor fontos, hogy az e területre vonatkozó megközelítések biztosítsák a gyógyszerek és egyéb ellenőrzött anyagok megfelelő terápiás és tudományos célokra való rendelkezésre állását.

Harmadszor, a harmadik országokkal, a régiókkal és az érintett regionális szervezetekkel folytatott együttműködés keretében foglalkozni kell a kábítószer-probléma egészségügyi vonatkozásaival is, különös tekintettel a kereslet és a kínálat csökkentésére irányuló beavatkozásoknak a kábítószer-fogyasztókra és a lakosságra gyakorolt hatására. A kezelésnek, az ártalomcsökkentésnek és a kényszerítő szankciók alternatíváinak állandó napirendi pontként kell szerepelniük a harmadik országokkal vagy régiókkal folytatott drogpolitikai párbeszédek napirendjén, amennyiben még nem hoztak megfelelő intézkedéseket.

Negyedszer, a kábítószer hatása alatt történő járművezetés közlekedésbiztonsági probléma, mivel csökkenti a járművezetési képességet és növeli a balesetek kockázatát. További erőfeszítésekre van szükség a kábítószer hatása alatt álló járművezetők tesztelésének javítása érdekében. Emellett tájékoztató kampányok keretében fel kell hívni a figyelmet a kábítószeres befolyás alatti járművezetés kockázataira. E területen további kutatási és fejlesztési munkát kell végezni a hatékony szakpolitikai és operatív válaszok azonosítása és értékelése érdekében, beleértve a tesztelési módszerek és az olcsóbb kábítószer-felderítési eszközök kifejlesztését is.

Ötödször, bár minden tagállam alkalmaz legalább egy olyan intézkedést, amely a kényszerítő szankciók alternatívájának tekinthető 37 , fokozni kell az erőfeszítéseket, és általánossá kell tenni a kábítószer-fogyasztó bűnelkövetőkre vonatkozó kényszerítő szankciók hatékony alternatíváinak alkalmazását. Ezen a területen átfogóbb és mélyrehatóbb adatokra van szükség.

Hatodszor, a túladagolás és a kábítószer-használattal összefüggő elkerülhető halálozás egyéb formái jelentik a kábítószer-használat legfőbb ártalmait 38 . A kábítószer-túladagolási esetek csökkentését célzó hatékony beavatkozás továbbra is a jelenlegi válaszintézkedések nagy hiányossága, és a halálos kimenetelű kábítószer-túladagolások száma sok országban változatlanul magas, sőt egyes országokban tovább emelkedik. Annak ellenére, hogy a közelmúltban potenciálisan jelentős előrelépések történtek, például az opioid antagonisták – mint a naloxon – szélesebb körű használata terén, elengedhetetlen, hogy túladagolás esetén biztosított legyen a hozzáférhetőség, illetve a kezelés vagy a beavatkozás során történő megfelelő felhasználás előmozdítása. Emellett a túladagolás miatti halálesetekre vonatkozó átfogó adatok előállítása EU-szerte kihívást jelent, többek között a következetesen alacsony bejelentési arány, a toxikológiai kapacitások hiánya és a bejelentési késedelmeket eredményező regisztrációs eljárások miatt.

8. A börtönökben előforduló kábítószer-használat kiegyensúlyozott és átfogó megközelítésének kialakítása (a kereslet csökkentése és a kínálat korlátozása)

A kábítószer-fogyasztók a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott személyek jelentős részét teszik ki. A fogvatartottak többsége élete során már használt tiltott kábítószert, és sokukat krónikus és problémás kábítószer-fogyasztási minta jellemzi. Bár egyesek a szabadságvesztéskor abbahagyják vagy csökkentik kábítószer-használatukat, mások a börtönbüntetés során kezdenek kábítószert használni vagy károsabb magatartást tanúsítani. A jelentős mértékű kábítószer-problémák mellett a fogvatartottak egészségi állapota is rosszabb, mint az általános népességé, a vérrel terjedő fertőzések előfordulási gyakorisága nagyobb, és a mentális betegségek aránya is magas. Az opioidhasználók esetében a szabadlábra helyezést követő időszakban lényegesen megugrik a halálos túladagolás veszélye a nagyarányú visszaesés és az alacsonyabb opioidtolerancia miatt. Azonosítani kell és fel kell számolni a kábítószer börtönökbe való eljutását lehetővé tévő szerteágazó csatornákat, valamint az azok fenntartásában érintett szereplők tevékenységét.

A büntetés-végrehajtási intézetekben és a szabadlábra helyezést követően is biztosítani kell a kábítószer-fogyasztó bűnelkövetők kezelésének, rehabilitációjának és felépülésének folyamatosságát, valamint támogatni kell a társadalomba történő visszailleszkedésüket. Az egyes tagállamok és büntetés-végrehajtási intézetek sajátosságaihoz igazodó ellátási modellek, valamint a pártfogó felügyelet folyamatosságának kialakítása alapvető fontosságú lehet ahhoz, hogy a fogvatartottak számára elérhető legyen a személyes felépülésükkel kapcsolatos céljaik eléréséhez szükséges támogatás a börtönökben, hogy csökkentsék a kockázatokat, és hogy előmozdítsák a kezelési és rehabilitációs szolgálatokkal való folyamatos együttműködést a szabadlábra helyezést követő időszakban is.

Másodszor, prioritásként kell kezelni a kábítószerek (és más illegális tárgyak) börtönökbe juttatását lehetővé tévő csatornák felszámolását, valamint az e csatornák működtetésében részt vevő személyek azonosítását. Ebben az összefüggésben a bűnüldözéssel való együttműködés, az információk megosztása, a korrupció elleni fellépés, a hírszerzés és a kábítószer-tesztelés képezheti a hatékony beavatkozás alapját.

IV.Az EU kábítószer elleni programjának irányítása, végrehajtása és nyomon követése

Az EU kábítószer elleni programja kiegészül az azonos időszakra vonatkozó kábítószer elleni cselekvési tervvel, amely konkrét operatív lépéseket és tevékenységeket rendel hozzá a program stratégiai prioritásaihoz. A kábítószer elleni cselekvési terv az EU kábítószer elleni programjában kitűzött célok megvalósításához szükséges belső és külső szempontokat egyaránt magában foglalja. Annak érdekében, hogy a kábítószer-jelenség összefüggésében javuljon a biztonság és az egészség, a kábítószer elleni cselekvési tervben előirányzott intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a biztonsági unióra vonatkozó stratégia és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend releváns céljainak végrehajtásához is.

Az 1. ábra bemutatja a drogpolitika fő szereplőit, akik a következő területeken tevékenykednek: a kábítószer elleni uniós program szakpolitikai prioritásainak meghatározása, illetve az ahhoz való hozzájárulás; végrehajtás: taktikai és operatív kérdések – a kábítószer elleni cselekvési tervben prioritásként azonosított fellépések végrehajtásával kapcsolatban; nyomon követés – az elért eredmények számbavételének támogatása; valamint a végrehajtás összehangolása.

Szorosabb koordinációra van szükség az uniós intézményeken, szerveken, az érintett uniós ügynökségeken, a tagállamokon és a civil társadalmon belül, illetve e szereplők között. Emellett a kábítószer elleni uniós program megközelítésének és célkitűzéseinek megvalósítása érdekében fokozni kell a nemzetközi együttműködést az EU, a harmadik országok és régiók, valamint a nemzetközi szervezetek és szervek között, továbbá többoldalú szinten is 39 . Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) kulcsszerepet játszik ezen erőfeszítések támogatásában, többek között az uniós küldöttségek és a közös kül- és biztonságpolitika (KBVP) olyan eszközei révén, mint a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) missziói és műveletei, valamint a terrorizmus elleni küzdelemmel/biztonsággal foglalkozó szakértők hálózata.

Emellett biztosítani kell a drogokkal kapcsolatos európai civil társadalmi fórummal való együttműködést a kábítószer elleni politikák uniós és nemzetközi szintű végrehajtása és értékelése, valamint a kidolgozásukhoz szükséges tényadatok és információk összegyűjtése terén.

Mielőtt az EU kábítószer elleni programja 2025-ben véget érne, az Európai Bizottság független értékelést fog végezni a programról és a cselekvési tervről, figyelembe véve az irányításban részt vevő valamennyi szereplőtől és a többi érdekelt féltől kapott információkat, hogy az eredmények függvényében alakíthassa a jövőbeli uniós drogpolitikát.

1. ábra: Négy irányítási szint

A forrásokat arányosan kell elosztani azon stratégiai prioritások, területek és beavatkozások között, amelyek uniós, nemzeti és helyi szinten a legnagyobb valószínűséggel segítik elő az EU kábítószer elleni programjában kitűzött célok elérését. Ezért rendkívül fontos a kábítószer-probléma kezelésére irányuló intézkedések általános hatékonyságának mérése. Az e programban meghatározott prioritásokhoz ágazatközi uniós finanszírozási forrásokat kell biztosítani, többek között a Belső Biztonsági Alapból, az uniós egészségügyi cselekvési programból, az Európai Szociális Alap Pluszból, a Jogérvényesülés programból, az Európai horizont biztonsági kutatási keretéből, a kohéziós politikai alapokból, a Digitális Európa programból és a Jogok és értékek programból.

A kábítószer elleni uniós program és cselekvési terv végrehajtása terén elért eredmények nyomon követését az ellenőrzés, az értékelés és a kutatás összehangolt rendszere fogja támogatni. A kábítószer elleni cselekvési tervben felvázolt stratégiai prioritások és a kapcsolódó fellépések megvalósítása terén elért haladást az egyes stratégiai prioritásokhoz kapcsolódó teljesítménymutatók segítségével fogják megállapítani 40 . Az Európai Bizottság – az EMCDDA, valamint adott esetben más uniós ügynökségek és uniós szervek támogatásával – nyomon követi és koordinálja az EU kábítószer elleni programjának végrehajtását.

V.Következtetés

A Bizottság a szervezett bűnözésre és a kábítószer-problémára adott uniós válaszokat helyezi az uniós szakpolitikai program középpontjába, és új stratégiai megközelítést érvényesít a kábítószerekre vonatkozóan. A program sikerének kulcsa az együttműködés. Ehhez minden eddiginél szorosabbra kell fűzni az együttműködést valamennyi érintett szereplő, valamint a helyi, nemzeti és uniós szintű hatóságok között. Továbbra is egyesítjük erőinket globális partnereinkkel. Uniós szinten a Bizottság megerősíti az EMCDDA szerepét annak érdekében, hogy az Ügynökség nagyobb szerepet játsszon a kábítószer elleni politika valamennyi kiemelt területén. A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy hagyja jóvá az EU kábítószer elleni programját és cselekvési tervét, támogassa a kijelölt stratégiai prioritásokat, és maradéktalanul aknázza ki a bennük rejlő lehetőségeket. Közös erőfeszítésről van szó, amely valamennyi polgár javát szolgálja.

(1)    Az EMCDDA és Europol 2019. évi jelentése az uniós kábítószerpiacokról.

(2)    Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3)    Az ENSZ Kábítószer-bizottságának miniszteri nyilatkozata a globális kábítószer-probléma kezelésére és leküzdésére irányuló közös kötelezettségvállalásaink végrehajtásának felgyorsítását célzó nemzeti, regionális és nemzetközi szintű fellépéseink megerősítéséről.

(4)    Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5)    EMCDDA és Europol, Uniós kábítószerpiacok – a Covid19 hatása, 2020. május.

(6)    További részletekért lásd az 5. lábjegyzetet.

(7)    Lásd az 5. lábjegyzetet.

(8)    További információkért lásd: EMCDDA (2020. március), A Covid19 hatásai a kábítószer-fogyasztókra és a drogfogyasztókkal foglalkozó szolgálatokra.

(9)    HL C 402., 2012.12.29., 1. o.

(10)    HL C 351., 2013.11.30., 1. o. és HL C 215., 2017.7.5., 21. o.

(11)    Az értékelés megállapításait lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumban: A 2013–2020-as időszakra szóló, kábítószer elleni uniós stratégia és a 2017–2020 közötti kábítószer elleni uniós cselekvési terv értékelése, 2020. július, SWD(2020) 150.

(12)    COM(2017) 195.

(13)       http://www.emcdda.europa.eu/publications-database?f[0]=field_series_type:404

(14)       http://www.emcdda.europa.eu/publications/joint-publications/eu-drug-markets-report-2019

(15)    UNODC, 2020. évi jelentés a globális kábítószer-helyzetről.

(16)    A kábítószer-problémákra adott egészségügyi és szociális válaszok: európai útmutató, EMCDDA. http://www.emcdda.europa.eu/responses-guide_en  

(17)    Így például a bűnüldözés, a vámhatóságok – beleértve a vámlaboratóriumokat is –, a határellenőrzés, az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtási intézetek, a polgári repülési és tengerészeti hatóságok, a postai szolgáltatások, a kutatásban és innovációban érintett szereplők, a szociális szolgáltatások és a kábítószer-használók kezelésével foglalkozó szolgálatok, beleértve az egészségügyi szakembereket, valamint az oktatási és megelőzési ágazat.

(18)    A drogpolitikai kérdésekben egyéb uniós ügynökségek és szervek is érintettek, például: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség – Frontex, a tengeri elemző és műveleti központ kábítószerekkel foglalkozó részlege (MAOC-N), az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége – Eurojust, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége – CEPOL, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége – FRA, az Európai Gyógyszerügynökség – EMA, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ – ECDC.

(19)    Az EU ismételten hangsúlyozza továbbá, hogy régóta elkötelezett az ENSZ Közgyűlése rendkívüli ülésszakának a világ kábítószer-problémájával foglalkozó 2016. évi záródokumentumában felvázolt megközelítés mellett: https://undocs.org/A/RES/S-30/1 .

(20)    A kábítószer-kereskedelem összefüggésében a korrupció kettős jelentőséggel bír. A bűnszervezetek a korrupciót a kábítószer-csempészet elősegítésének eszközeként használják, és a tiltott kábítószerekből származó hatalmas bevételek fokozzák a bűnszervezetek korrupciós kapacitását a legális gazdaságban.

(21)    A kábítószer- és az emberkereskedelem három általános, néha egymást átfedő módon kapcsolódhat egymáshoz: ha a kábítószer-kereskedelmet és az emberkereskedelmet ugyanazok a bűnszervezetek végzik; ha az emberkereskedelem áldozatait a kábítószer-kereskedelemben való szerepvállalásra kényszerítik; ha a kábítószerek szerepet játszanak az emberkereskedelem folyamatában, elősegítik és fenntartják a kiszolgáltatott személyek kizsákmányolását. Lásd: COM(2018) 777, Az Eurojust 2012–2016 közötti, emberkereskedelem elleni cselekvési tervének végrehajtása – Végső értékelő jelentés, Eurojust 2017.

(22)     https://www.europol.europa.eu/empact .

(23)    A latin-amerikai és afganisztáni kábítószer-előállítás alakulása egyértelmű hatást gyakorol az uniós kábítószerpiacra. Kína (és kisebb mértékben India) a kábítószer-prekurzorok és az új pszichoaktív anyagok fontos származási országa. Egyes szomszédos országokban, például Marokkóban, Törökországban és a Nyugat-Balkánon az EU-ban működő etnikai alapú csoportokhoz szorosan kapcsolódó bűnszervezetek tevékenykednek, ami megváltoztatja a kábítószer-kínálat dinamikáját. Afrika azért fontos, mert egyre nagyobb szerepet tölt be a kábítószer-kereskedelem helyszíneként és tranzitzónájaként. Lásd az 1. lábjegyzetet.

(24)    A dizájner prekurzorok a nyilvántartott kábítószer-prekurzorokhoz kémiailag közel álló anyagok, amelyeket a hatósági ellenőrzések megkerülése céljából fejlesztettek ki.

(25)    A légi közlekedés magában foglalja a menetrend szerinti légi közlekedést, beleértve a meghatározott útvonalakon rendszeresen közlekedő utas- és teherszállító járatokat, valamint az általános légi közlekedést, amely magában foglal minden egyéb kereskedelmi és magánjellegű polgári légi járatot.

(26)    Lásd az 5. lábjegyzetet.

(27)    További részletekért lásd az 1. lábjegyzetet.

(28)    Becslések szerint például a kódolt virtuális piacokon kínált ajánlatok mintegy kétharmada kapcsolódik kábítószerhez, a fennmaradó rész pedig más tiltott árukhoz és szolgáltatásokhoz. A digitalizált kábítószer-piacokról bővebben lásd az 1. lábjegyzetet.

(29)    Postai küldemény: abban a végleges formában megcímzett küldemény, amelyben a postai szolgáltatónak azt továbbítania kell. A levélküldeményeken kívül ilyen küldemények lehetnek például a könyvek, a katalógusok, a hírlapok, a folyóiratok és a kereskedelmi értéket képviselő vagy nem képviselő árut tartalmazó postai csomagok.

(30)    Lásd az 1. lábjegyzetet, 162–163. o.

(31)    A környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban.

(32)    További részletekért lásd az 1. lábjegyzetet.

(33)    A kábítószerrel kapcsolatos intervenciós programok – köztük a megelőző intézkedések – részletes áttekintését lásd az EMCDDA kábítószerekkel kapcsolatos beavatkozásokról szóló adatbázisában, amely a bevált gyakorlatok portáljának részét képezi; https://www.emcdda.europa.eu/best-practice/evidence-summaries .

(34)    További részletekért lásd az 1. lábjegyzetet.

(35)    Ezt nemzetközi szinten is felismerték, és a drogfogyasztás megelőzését és kezelését beemelték az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai közé (3.5. cél).

(36)    Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia című, 2020. március 5-i COM(2020) 152 bizottsági közleménnyel összhangban.

(37)    A kényszerítő intézkedések alternatívái olyan intézkedésekként határozhatók meg, amelyek valamilyen rehabilitációs elemet tartalmaznak vagy nem minősülnek beavatkozásnak (például a vádemeléstől vagy a büntetőeljárás lefolytatásától való eltekintés), illetve amelyeket börtönbüntetés vagy más büntetés helyett alkalmaznak (például felfüggesztett szabadságvesztés és a kábítószer-használók kezelése). Lásd a kényszerítő szankciók alternatíváiról szóló, 2018. márciusi tanácsi következtetéseket (6931/18 dokumentum).

(38)    2017-ben az EU-ban legalább 8 238 olyan túladagolásos haláleset történt, amely egy vagy több tiltott kábítószerrel függött össze. Lásd az EMCDDA 2019. évi európai kábítószer-jelentését, 79. o.

(39)    A kábítószer elleni cselekvési tervben a fellépések tagállamokhoz rendelése nem érinti a Szerződésekben rögzített hatáskörmegosztást, különös tekintettel a kábítószer elleni politikát érintő külső fellépésekre.

(40)    Lásd a 2. mellékletet.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.7.24.

COM(2020) 606 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az EU 2021–2025 közötti időszakra szóló kábítószer elleni programja és cselekvési terve

1. melléklet

Az EU 2021–2025 közötti időszakra szóló kábítószer elleni cselekvési terve

A)    FOKOZOTT BIZTONSÁG – A KÁBÍTÓSZERPIACOK MEGZAVARÁSA

1. stratégiai prioritás – Az uniós tagállamokban működő, az EU-ból származó vagy az EU-t célzó, kábítószer-kereskedelemben érintett, nagy kockázatot jelentő bűnszervezetek tevékenységének megzavarása és felszámolása, valamint az egyéb biztonsági fenyegetésekkel való összefüggések kezelése

2. stratégiai prioritás – A kábítószerek és kábítószer-prekurzorok tiltott nagykereskedelmének jobb felderítése az uniós belépési és kilépési pontokon

3. stratégiai prioritás – A közepes és kis volumenű kábítószer-forgalmazásra használt logisztikai és digitális csatornák hatékony nyomon követésének fokozása, valamint az e csatornákon keresztül csempészett tiltott anyagok lefoglalásának előmozdítása, szoros együttműködésben a magánszektorral

4. stratégiai prioritás – A kábítószer-előállítás és -feldolgozás felszámolása, a kábítószer-prekurzorok tiltott kábítószer-előállítás céljából történő eltérítésének és kereskedelmének megelőzése, valamint az illegális termesztés felszámolása

B)    MEGELŐZÉS ÉS TÁJÉKOZTATÁS

5. stratégiai prioritás – A kábítószer-fogyasztás megelőzése, a bűnmegelőzés javítása, valamint a kábítószerek polgárokra és közösségekre gyakorolt káros hatásainak tudatosítása

C)    A KÁBÍTÓSZEREKKEL ÖSSZEFÜGGŐ ÁRTALMAK KEZELÉSE

6. stratégiai prioritás – A drogfogyasztás káros hatásainak kitett személyek egészségügyi és rehabilitációs igényeit kielégítő kezelési lehetőségekhez való hozzáférés javítása

7. stratégiai prioritás – A kockázat- és ártalomcsökkentő beavatkozások hatékonyságának fokozása a kábítószer-használók és a lakosság egészségének védelme érdekében

8. stratégiai prioritás – A börtönökben előforduló kábítószer-használat kiegyensúlyozott és átfogó megközelítésének kialakítása (a kereslet csökkentése és a kínálat korlátozása)

Az EU kábítószer elleni programjának irányítása, végrehajtása és nyomon követése

2. melléklet

Teljesítménymutatók

1. teljesítménymutatók – Kábítószerekkel kapcsolatos szervezett bűnözés és csoportosan elkövetett erőszak (Europol, EMCDDA, a kábítószerrel kapcsolatos emberölésekre vonatkozó adatok/mutatók és a csoportos erőszakkal és megfélemlítéssel, valamint a szervezett bűnözésben való részvétellel foglalkozó tanulmányok).

2. teljesítménymutatók – Az újonnan megjelenő fenyegetések előrejelzése időszerű és előretekintő forrásokból származó adatok alapján (amennyiben rendelkezésre állnak), beleértve az ezen értékelésben jelenleg részt vevő városok szennyvízelemzése alapján a közösségben/városokban elfogyasztott kábítószer-mennyiségeket. (az EMCDDA által az EMCDDA-jelentések és -barométer alapján meghatározott összetett európai szintű mutató; SCORE csoport és EMCDDA; a sürgősségi részlegektől származó adatok; valamint célzott tanulmányok)

3. teljesítménymutatók – A vagyonvisszaszerzés tendenciái és a kábítószer-bűnözés alapján indított pénzügyi nyomozások száma. (Europol, EMCDDA és célzott források)

4. teljesítménymutatók – A lefoglalt tiltott kábítószerek, új pszichoaktív anyagok és prekurzor vegyi anyagok számának és mennyiségének alakulása – a mutatónak egyértelműen különbséget kell tennie a kisebb és a nagy lefoglalások között (az EMCDDA és az Europol kábítószer-lefoglalásra vonatkozó adatai anyagonkénti bontásban: kannabisz – a marihuána is –, heroin, kokain, crack, amfetamin, metamfetamin, ecstasy és új pszichoaktív anyagok; az Európai Bizottság, az EMCDDA és az Europol prekurzorokra vonatkozó jelentései)

5. teljesítménymutatók – Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó korai figyelmeztető rendszer (EMCDDA/Europol) és az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos kockázatértékelés (EMCDDA) 

6. teljesítménymutatók – A polgárok által a kábítószer-bűnözéssel és erőszakkal, valamint a kábítószerekkel kapcsolatos erőszakkal kapcsolatban érzékelt biztonság és védelem százalékos aránya, valamint a tiltott kábítószerek és új pszichoaktív anyagok érzékelt rendelkezésre állása és hozzáférhetősége – online is – Európában. (kor és nem szerint) (két – 2021 elején, illetve 2025-ben készülő – Eurobarométer-tanulmány)

7. teljesítménymutatók – A lakosság körében azoknak az aránya, akik jelenleg (az elmúlt hónapban) kábítószert fogyasztanak, akik a közelmúltban (az elmúlt évben) kábítószert fogyasztottak, és akik (életük során) már fogyasztottak kábítószert, kábítószerek és korcsoportok szerint (EMCDDA – A lakosság körében végzett felmérés)

8. teljesítménymutatók – Az első szerfogyasztás életkorának alakulása az iskolai felmérések adatai alapján, figyelembe véve az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról szóló európai iskolavizsgálat (ESPAD) adatait, az iskoláskorú gyermekek egészséggel kapcsolatos magatartásáról szóló felmérést (HBSC) és más vonatkozó tanulmányokat, valamint – adott esetben – a lakosság kábítószer-fogyasztásáról végzett felmérést (EMCDDA – Járványügyi kulcsindikátor)

9. teljesítménymutatók – A kábítószerrel kapcsolatos morbiditás és mortalitás alakulása. Az EMCDDA összetett jelentései és barométere a kábítószer-használat egészségügyi hatásairól. Az alábbiakról rendelkezésre álló, meglévő és alakuló forrásokból származó adatok elemzésére terjed ki: kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek, fertőző betegségek és a magatartással kapcsolatos egészségügyi problémák tendenciái, beleértve az intravénás kábítószer-használatot és más kockázatos kábítószer-használatot, illetve a kapcsolódó magatartásformákat. (EMCDDA)

10. teljesítménymutatók – A kábítószer-használók kezelésére és az ártalomcsökkentésre irányuló szolgáltatások elérhetőségére vonatkozó intézkedések. Az ópiát-szubsztitúciós kezelés rendelkezésre állása és lefedettsége, a Needle- és Syringe-programok rendelkezésre állása, valamint a HCV-vizsgálat és a intravénás kábítószer-használók kezelésének lefedettsége. (EMCDDA)

11. teljesítménymutatók – A börtönökben előforduló kábítószer-használat terén átfogó és kiegyensúlyozott politikát folytató tagállamok – a börtönökre vonatkozó kiegyensúlyozott kábítószer elleni stratégiával rendelkező tagállamok száma alapján. (A tagállamok jelentései)

12. teljesítménymutatók – Hozzájárulás a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó 2030-ig tartó menetrend végrehajtásához. (Az Eurostat éves ellenőrzési jelentése a fenntartható fejlődési célok megvalósítása terén uniós összefüggésben elért eredményekről)

(1)

     A súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelése.

(2)

     A Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja

(3)

     További részletekért lásd a 18 02 77 04. jogcímet – Előkészítő intézkedés – A Darknet uniós koordinációjú felügyelete a bűncselekmények elleni fellépés érdekében, a kísérleti projektek/előkészítő intézkedések költségvetési megjegyzéseinek 3. melléklete, 61. oldal. 

(4)

   Postai küldemény: abban a végleges formában megcímzett küldemény, amelyben a postai szolgáltatónak azt továbbítania kell. A levélküldeményeken kívül ilyen küldemények lehetnek például a könyvek, a katalógusok, a hírlapok, a folyóiratok és a kereskedelmi értéket képviselő vagy nem képviselő árut tartalmazó postai csomagok.

(5)

     A Tanács következtetései az EU 2013–2016-os kábítószer elleni cselekvési tervének a kábítószer-kereslet Európai Unión belüli csökkentése területén alkalmazandó, minőségre vonatkozó minimumelőírások tekintetében történő végrehajtásáról, 11985/15.

(6)

     További információkért lásd: Kábítószerek és kábítószer-függőség – az európai megfigyelőközpont megbízatásának kiterjesztése: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12432-Revision-of-the-mandate-of-the-European-Monitoring-Centre-for-Drugs-and-Drug-Addiction