A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Ajánlások a 2020 utáni regionális fejlesztési stratégiák sikeres kidolgozásával kapcsolatban

(2020/C 39/03)

Előadó

:

Adam Struzik (PL/EPP), Mazóvia (Mazowieckie) vajdaság elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

ajánlásokat fogalmaz meg a 2020 utáni időszakra vonatkozó regionális fejlesztési stratégiák hatékony kialakításához. Ennek során a régiók stratégiai helyzetét meghatározó tényezőkre támaszkodik, figyelembe veszi a régiók előtt álló kihívásokat, és felhasználja a kohéziós politikával kapcsolatos eddigi tapasztalatait;

2.

hangsúlyozza, hogy az ajánlások csak a kiemelt beruházási területekre és a hatékony regionális fejlesztési stratégiák keretfeltételeire vonatkoznak;

3.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak – a valós szükségletek fényében – világosan meghatározott közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiákra van szükségük, amelyek egyfelől a várható tendenciákon és kihívásokon, másfelől az egyes területek sajátosságain alapulnak;

4.

emlékeztet arra, hogy a stratégiai területrendezés lényegében az egyes területi egységek (régiók, megyék, járások vagy települések) működési és fejlődési folyamatainak optimalizálására törekszik annak érdekében, hogy a regionális tényezők és források fenntartható módon árukká és szolgáltatásokká alakuljanak;

5.

felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlesztési stratégiák a regionális és helyi kormányzás kulcsfontosságú eszközei. Olyan dokumentumokról van szó, amelyek meghatározzák a döntések és a fellépések irányát annak érdekében, hogy ki lehessen jelölni az Európa fejlődésére vonatkozó elképzelésekkel szorosan összefüggő célokat és prioritásokat;

6.

ennélfogva fontos eszköznek tartja a regionális fejlesztési és az intelligens szakosodási stratégiákat, mivel biztosítják az egyes ágazatspecifikus eszközök közötti szinergiákat és komplementaritást, és a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés helyi alapú megközelítésével összhangban gondoskodnak az érdekelt felek megfelelő bevonásáról;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy az európai szemeszter nem felel meg a kohéziós politika célkitűzéseinek. A kohéziós politika önálló szakpolitika, és a szerződésben kijelölt célt (gazdasági, társadalmi és területi kohézió) minden körülmények között szem előtt kell tartani. Ehhez figyelmet kell szentelni az országspecifikus ajánlások és a kohéziós politikai programok közötti relevancia mértékének, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti együttműködés fontosságának, mind a nemzeti reformprogramok, mind a kohéziós politikai programok vonatkozásában;

1. ajánlás: A sikeres fejlődés kiindulási pontja a stratégiai regionális tervezés

8.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) alapján az EU egyik fő célkitűzése;

9.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának össze kellene kapcsolnia a kihívások európai és globális szintű kezelésére irányuló stratégiai célokat a tagállamok regionális és helyi szintjére irányuló hosszú távú fejlesztési stratégiákkal és ezek helyi szintű végrehajtásával;

10.

hangsúlyozza, hogy a városok és régiók előtt álló számos kihívás erős területi vetülettel rendelkezik, mivel hatásuk túlmutat az egyes területeken és közigazgatási határaikon. Ezért rámutat arra, hogy a közigazgatási szervek, melyek csak egy adott területért felelősek, önmagukban nem tudják kezelni a fejlesztési kihívásokat; ugyanakkor mindegyikük teljes autonómiát élvez a saját közösségük fejlesztésére és jövőképére vonatkozó politikai iránymutatások megfogalmazásában, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (3) bekezdésében rögzített szubszidiaritás elvével;

11.

hangsúlyozza a területi stratégiák fontosságát a beruházások integrált és összehangolt módon történő irányítása szempontjából. Az „integrált” fogalom itt azt jelenti, hogy valamennyi kormányzati szint – a helyitől egészen az európai szintig – együttműködik az adott terület céljainak elérésében. A „koordinált” pedig azt, hogy a különféle finanszírozási források egymást kiegészítő módon járulnak hozzá az elfogadott területi célok eléréséhez;

12.

nagyon fontosnak tartja, hogy a pénzügyi és stratégiai döntéseket a társadalmi-gazdasági fejlődés aktuális mutatóira támaszkodva hozzák meg. A 2021–2027-es pénzügyi tervre vonatkozó javaslatok a 2014 és 2016 közötti időszakból származó adatokon alapulnak, ami jelentősen eltorzítja a régiók jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetéről alkotott képet. Az elemzéshez csak olyan mutatókat volna szabad figyelembe venni, amelyek a finanszírozási időszakot megelőző legfeljebb három évre – esetünkben tehát a 2017 és 2019 közötti időszakra – vonatkoznak;

13.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli fejlesztési politika kialakításakor és különösen az Európai Unió többéves pénzügyi keretének vonatkozásában (pénzügyi tervek a 2021–2027-es és az azt követő időszakra) a jelenlegi statisztikai felosztást kell figyelembe venni. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret kidolgozásakor alapjaiban gondolja újra megközelítését ebben a kérdésben;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Eurostatot be kell vonni a megközelítés módosításába és az ajánlások végrehajtásába. Emellett az Eurostatnak többet kellene tennie az adatgyűjtési és -feldolgozási rendszer optimalizálása érdekében, mivel ez elősegítené az új szükségletekhez való alkalmazkodást, az együttműködést és a hatékonyabb adatgyűjtést;

15.

hangsúlyozza, hogy a GDP a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést. Ezzel összefüggésben rámutat, hogy további mutatókat kell figyelembe venni, amelyek az életminőséget igazságosabban és egyértelműbb módon mérik, és kiegészítik a GDP-t;

16.

felszólít olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást. Ezenkívül sürgeti olyan mutatók kidolgozását, amelyek jobban összpontosítanak a háztartások helyzetére, tükrözve a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont;

2. ajánlás: A fenntartható fejlődési célok jelentik a városok és régiók hosszú távú stratégiáinak alapját

17.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia és a közös stratégiai keret is keretet és iránymutatást adott a 2014–2020-as kohéziós politika területét érintő partnerségi megállapodások és programok kidolgozásához, különös tekintettel az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) és más eszközök közötti koordinációra;

18.

szükségesnek tartja egy az EU hosszú távú politikájára vonatkozó keret meghatározását, amely az Európa 2020 stratégia helyébe lép, és lehetővé teszi olyan tagállami, regionális és helyi stratégiák kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, figyelembe véve annak előnyeit, hogy egy a közös kihívások kezelését szolgáló, határokon átnyúló partnerséget is létrehoznak;

19.

üdvözli a „Fenntartható Európa 2030-ra” című uniós vitaanyagot, és arra kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrend és a benne foglalt 17 fenntartható fejlődési cél megvalósítását ismerjék el politikai prioritásként, valamint a 2019–2024 közötti időszakra és azon túlra irányuló, következő uniós stratégiai terv átfogó célkitűzéseként;

20.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődési célok és a kapcsolódó politikai stratégiák végrehajtását egy a többszintű kormányzás elvével összhangban álló megközelítés alkalmazásával kell meghatározni, amelybe valamennyi kormányzati szintet és a megfelelő érdekelt feleket is bevonják, és amely lehetővé teszi differenciált célok kitűzését nemzeti, regionális és helyi szinten;

21.

felhívja a figyelmet, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél nem tartalmaz olyan konkrétan regionális célkitűzést, amely kapcsolódna ahhoz az EUMSZ-ben meghatározott célhoz, hogy az EU-ban kiegyensúlyozott regionális fejlődésről kell gondoskodni, és csökkenteni kell a régiók közötti fejlődésbeli különbségeket, hogy egyetlen terület se maradjon le;

22.

ajánlja, hogy a városok és a régiók tekintsék irányadó elvnek a fenntartható fejlődési célokat a regionális vagy helyi fejlesztési stratégiák kidolgozása során, különös tekintettel arra, hogy a fenntartható Európára irányuló, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend még nem készült el. E tekintetben az is fontos, hogy a városok és a régiók – mint a polgárokhoz, a vállalkozásokhoz és a helyi közösségekhez legközelebb álló döntéshozók – a helyi jellegzetességekhez igazítsák a fenntartható fejlődési célokat;

3. ajánlás: A városoknak és a régióknak alapos előretekintő értékelésre kell alapozniuk regionális fejlesztési stratégiáikat

23.

hangsúlyozza, hogy ha hatékony regionális fejlesztési stratégiákat akarunk kidolgozni, figyelembe kell vennünk a jövőbeli tendenciákat. Ezért a hosszú távú tervezés, az előrejelzések és más stratégiai előrejelzési módszerek fontos eszközök a regionális politika jövőbeli kialakításához;

24.

hangsúlyozza, hogy ha Unió-szerte biztosítani szeretnénk a sikert, össze kell kapcsolni a 2020 utáni regionális fejlesztési stratégiákat az új területfejlesztési menetrenddel;

25.

megjegyzi, hogy a legfontosabb jövőbeli fejlesztési kihívások – amelyekkel mindenképpen foglalkozni kell a regionális stratégiákban – a megatrendekkel és a környezeti változásokkal vannak összefüggésben, ezért komoly hatással lesznek a gazdaságokra és a társadalmakra az Európai Unió valamennyi régiójában;

26.

hangsúlyozza, hogy a technológiai változások jelentősen befolyásolják majd a társadalmi-gazdasági fejlődést, mivel az automatizálási és gépi tanulási technológiák lényeges hatást gyakorolhatnak a munkaerőpiacokra. Több kialakulóban lévő technológia hasznos lehet a vidéki területek számára, mivel enyhíti az alacsony népsűrűségből és a nagy távolságból adódó problémáikat;

27.

rámutat, hogy az új technológiák kihasználása érdekében elengedhetetlen az alapvető műszaki infrastruktúra megteremtése. A kialakulóban lévő technológiák számos előnye azonban nem jelentkezik automatikusan, hanem olyan kiegészítő szakpolitikákat igényel, amelyek gondoskodnak például arról, hogy az emberek elsajátítsák a technológiák használatához szükséges készségeket;

28.

hangsúlyozza, hogy teljeskörűen végre kell hajtani a szociális jogok európai pillérét. Bár látható az Európai Unióban társadalmi haladás, a szociális pillér elveit valamennyi kormányzati szinten jobban kell érvényesíteni. Az Európai Szociális Alap ebben a tekintetben az összekötő kapocs szerepét tölti be a szociális pillér céljai és az egy adott régió fejlesztésére irányuló intézkedések és beruházások – például a szükséges képesítések rendelkezésre bocsátása – iránti regionális igények között;

29.

megállapítja, hogy a digitalizáció változásokat hoz a munkaerőpiacon. Ezért egyfelől új üzleti modelleket szorgalmaz, amelyek nem sértik a munkavállalói jogokat, másfelől pedig új foglalkoztatási formákat, amelyek garantálják a tisztességes béreket, a szociális biztonságot és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet;

30.

rámutat, hogy erősebb koherenciára van szükség a területrendezésben, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjait. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a területrendezés kulcsszerepet tölt be az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségekből és természeti katasztrófákból adódó kockázatok csökkentésében;

31.

hangsúlyozza a zöld és a kék infrastruktúrának az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállításában betöltött fontos szerepét. Arra kéri továbbá a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy a döntéshozatalban és a stratégiai dokumentumokban legyenek tekintettel a biológiai sokféleségre;

32.

sajnálja, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) törölték a közös rendelkezésekről szóló rendeletből. Az ágazati rendeletek eltérő rendelkezéseivel együtt ez megnehezíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a biológiai sokféleségre irányuló eszközök, valamint a különböző alapok közötti átfogó stratégiák és a regionális szintű együttműködési struktúrák összehangolását;

33.

hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra stratégiai tervezésekor a kezdetektől fogva figyelembe kell venni a környezeti hatásokat, és megfelelően el kell végezni a szükséges stratégiai környezeti hatásvizsgálatokat. Ennek köszönhetően a későbbi szakaszokban kevesebb lesz a probléma a projekt jóváhagyásával és végrehajtásával is;

34.

úgy véli, hogy a területi megközelítésben tükröződnie kell a regionális és helyi identitásnak, és rámutat arra, hogy az egyes közösségek közvetlen felelősséggel és hatáskörrel rendelkeznek a szakpolitikák meghatározásában, figyelembe véve a maguk területi, társadalmi és kulturális sajátosságait. Érdemes kiemelni, hogy minden régiónak megvan a maga egyedi karaktere, amely fontos tényezőt jelent a fejlődésben és a válságkezelésben;

35.

bírálja, hogy az Európai Unió jövőbeli fejlődésére irányuló Európa 2020 stratégia nem veszi figyelembe a kultúrát. Ezért szorgalmazza, hogy a következő stratégiában és a politikai tervezés során stratégiai területként foglalkozzanak a kultúrával, illetve a kulturális intézményekkel és helyszínekkel. Ebben az összefüggésben arra kéri a kulturális örökségüket különösen értékesnek tekintő régiókat, hogy intelligens szakosodási stratégiáikban vegyék figyelembe ezt az örökséget;

4. ajánlás: A közpénzek hatékony felhasználásának feltétele az intézményi és adminisztratív kapacitásépítésre irányuló beruházás

36.

hangsúlyozza, hogy az integrált politikai döntéshozatal sikeres működése nagymértékben függ a nemzeti és regionális közigazgatás minőségétől. Rámutat továbbá, hogy az intézményi és adminisztratív kapacitás kulcsfontosságú szerepet játszik az európai strukturális és beruházási alapok programjainak megfelelő irányításában, de a gazdasági jólét egészéhez is jelentős mértékben hozzájárulhat;

37.

hangsúlyozza, hogy számos tanulmány szerint a közkiadások hatékonysága szorosabban összefügg a jó kormányzással és az intézmények teljesítményével, mint a makrogazdasági tényezőkkel. Ezért a beruházások megtérülése közvetlenül összefügg a beruházás szintjével, de a kormányzás minőségével is;

38.

úgy véli, hogy a jó vezetés (és általánosságban az irányítás) a regionális és helyi fejlesztési stratégiák sikeres végrehajtásának egyik kulcseleme. Ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Uniónak, valamint a városoknak és a régióknak olyan vezetőkre van szükségük, akik nem félnek attól, hogy megtervezzék az adott terület fejlődésének irányait, és ezeket fejlesztési stratégiáikká formálják. A regionális önkormányzatok tevékenysége elengedhetetlen feltétele a régió fejlődésének;

39.

kéri, hogy a polgárok digitális készségeinek és kompetenciáinak fejlesztéséhez az oktatás minden szintjén megfelelő támogatás álljon rendelkezésre. Úgy véli, hogy az Európai Unióban a munkavállalók digitális készségeinek fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy kezelni tudjuk a munkaerőpiac átalakulását, illetve elkerüljük a szakember- és készséghiányt;

5. ajánlás: Az alapok és egyéb szereplők közötti szinergia előmozdítása

40.

emlékeztet arra, hogy a kohéziós politikának – mint minden európai uniós politikának – hozzá kell járulnia a Szerződések fő célkitűzéseinek eléréséhez. Ugyanakkor a többi európai uniós politikának is hozzá kell járulnia a Szerződés kohéziós politikára vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez;

41.

megjegyzi, hogy miközben az egyes esb-alapok konkrét, a Szerződésben rögzített és továbbra is aktuális feladatokat látnak el, közösen arra is képesek, hogy megvalósítsák a kohéziós politikai célokat, ráadásul minden egyes alap elősegíti a többi alap feladatának teljesítését is;

42.

hangsúlyozza, hogy a szinergiák létrehozása, valamint a különböző eszközök hatásának és hatékonyságának növelése érdekében a programozási folyamat legkorábbi szakaszaitól kezdve elengedhetetlen a stratégiák és különböző jellegű intézkedések összehangolása, illetve a különböző szereplők közötti együttműködés;

43.

rendkívül fontosnak tartja a közbeszerzések átláthatóságát és stratégiai alkalmazását valamennyi kormányzati szinten, különös tekintettel a világos és egyértelmű szabályokra. Kerülni kell a tagállamok és a különböző kormányzati/közigazgatási szintek közötti, illetve a tagállamok és az Európai Bizottság közötti diszkrepanciákat, és a minimálisra kell csökkenteni az adminisztratív terheket;

44.

úgy véli, hogy a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a művészetek és a matematika (STEAM) keretében végrehajtott helyi és regionális szintű kezdeményezések, stratégiák, cselekvési tervek és köz-magán partnerségek fontos szerepet játszhatnak a fejlettségbeli különbségek csökkentésében egész Európában. Ha a STEAM-oktatást helyi és regionális prioritásként kezelik, és kiemelt helyen foglalkoznak az ezeknek a tantárgyaknak a fejlesztésére irányuló együttműködési és beruházási kezdeményezésekkel, ez jelentős mértékben hozzájárulhat az agyelszívás káros hatásainak mérsékléséhez;

6. ajánlás: Területi együttműködés a funkcionális kérdésekben

45.

megjegyzi, hogy a közigazgatási határok gyakran nem felelnek meg az egész területen megfigyelhető gazdasági kapcsolatrendszernek. Fontos összeköttetések lehetnek például a városok és vonzáskörzetük között, a vidéki és városi területek között, illetve a különböző országokhoz tartozó, de szomszédos régiók között;

46.

hangsúlyozza, hogy a területi hatás szinte minden fejlesztési kérdésben túlmutat a helyi kereteken és a közigazgatási határokon, és a különböző szinteken együttesen kell meghozni a döntéseket. A szóban forgó döntéseket már a folyamat legelejétől közös párbeszédnek kell megelőznie, hogy válaszokat találhassunk ezekre e kérdésekre;

47.

rámutat, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a távoli és peremterületek, valamint a legkülső régiók és a gyéren lakott vagy határ menti régiók, továbbá az esetlegesen lemaradást mutató és különleges problémákkal küzdő régiók – különösen a hegyvidéki és szigeti régiók – helyzetére is, gondolva itt különösen összeköttetéseik javítására és a közöttük lévő kapcsolatok fejlesztésére;

48.

ajánlja közös stratégiák kidolgozását a funkcionális területek számára, illetve – amennyire lehetséges – a vonatkozó stratégiák és programok kiigazítását;

7. ajánlás: Együttműködési projektek szomszédos országok esb-alapokból finanszírozott nemzeti vagy regionális programjai között

49.

azt ajánlja az irányító hatóságoknak, hogy teljes mértékben használják ki a Kohéziós Alapra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet (az európai bizottsági javaslat 57. cikkének (4) bekezdése) által biztosított lehetőségeket arra, hogy a határokon átnyúló funkcionális területek kezelése érdekében az esb-alapokból finanszírozott regionális programokkal való interregionális vagy határokon átnyúló együttműködést célzó projekteket tervezzenek. Az ilyen projektek kidolgozása során a komplementaritás biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében szoros koordinációra van szükség a vonatkozó Interreg programokkal is;

50.

ismételten támogatásáról biztosítja a határokon átnyúló európai mechanizmust, amely rendkívül fontos lenne a határokon átnyúló együttműködés akadályainak és szűk keresztmetszeteinek felszámolásához;

51.

fontosnak tartja, hogy az Európai Unió valódi stratégiát kezdeményezzen a kulturális diplomáciára vonatkozóan. Ehhez elő kell mozdítani az Európai Unió régiói – különösen a legkülső régiók – és a harmadik országok közötti művészeti és kulturális kommunikációt és cserekapcsolatokat, többek között olyan intézkedések révén, amelyek megkönnyítik, hogy a művészek eljussanak az EU-ból harmadik országokba – illetve ezekből az országokból az EU-ba –, és bemutathassák alkotásaikat;

8. ajánlás: A területi megközelítés előmozdítása integrált eszközök, például a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások teljes potenciáljának kiaknázása révén

52.

hangsúlyozza, hogy a kohézió erősítése regionális és helyi szinten – határokon átnyúlóan is – alulról felfelé irányuló, helyalapú megközelítést tesz szükségessé, hogy megfelelő helyi megoldásokat lehessen kidolgozni;

53.

ajánlja, hogy valamennyi program keretében dolgozzanak ki területi stratégiákat. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza a több alapból finanszírozott programok hozzáadott értékét, és szorgalmazza, hogy a funkcionális területeken nagyobb mértékben használják ki a területi eszközöket;

54.

hangsúlyozza a közösségvezérelt helyi fejlesztés szerepét, mivel ez a szubregionális szintre irányuló specifikus eszköz helyi szinten jól kiegészíti az egyéb támogatási formákat;

55.

megjegyzi, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés különleges hozzáadott értéke abban áll, hogy a helyi közösségek, illetve valamennyi helyi köz- és magánszereplő részt vállal benne, valamint konzultál és együttműködik egymással, így biztosítva a helyismeret és a szaktudás hasznosítását, valamint a területek sajátos szükségleteinek figyelembevételét;

56.

felhívja a figyelmet arra, hogy az intelligens szakosodás fontos szerepet játszik a regionális innovációs rendszerek megerősítésében, a régiók közötti tudásmegosztásban és a szinergiák fokozásában, különös tekintettel az európai kutatásfinanszírozásra.