Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok – együttműködés az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottságával

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/01)

Előadó:

Krister ANDERSSON

Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	129/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az adópolitikáknak alapvető jelentősége van a fenntartható fejlődési célok szempontjából, mivel ez a politika határozza meg azt a gazdasági környezetet, amelyben a beruházásokra, a foglalkoztatásra és az innovációra sor kerül, miközben bevételeket biztosít a kormányzatnak az állami kiadások finanszírozásához. A szakpolitikák további koordinálása és a hitelességet javító intézkedések sokat tehetnének a magánberuházások növeléséért és a globális beruházási hiány megszüntetéséért azáltal, hogy ösztönzik a tőkeáramlást a tőkeintenzív államokból a beruházási szükségletekkel rendelkező fejlődő gazdaságokba.

1.2.

A vállalkozások értékes árukat és szolgáltatásokat biztosítanak a gazdaságban, valamint a beruházások, a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fontos ösztönzői. Mivel e szervezetek körébe sokféle vállalkozás tartozik, a kis- és középvállalkozásoktól kezdve a multinacionális vállalatokig, a szakértelem, a kreativitás és az innováció fő forrását adják, ami segítséget nyújt a fenntartható fejlődés számos kihívásának megoldásában.

1.3.

Az informális gazdasági tevékenységek magas aránya szűk adóalapot eredményez, ami tovább csökkenti az adóbehajtás lehetőségeit, és felerősíti a torzító hatásokat. Az adóalapnak a lehető legszélesebbnek kell lennie, lehetővé téve, hogy az adómértéknek a lehető legkisebb torzító hatása legyen.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a hazai erőforrások sikeres mobilizálása megköveteli, hogy (1) a feltételes adómegállapításokat nyílt és átlátható módon hozzák meg; (2) rendszereket léptessenek életbe a civil társadalmi szervezetek és a parlamenti képviselők elszámoltathatóságának biztosítása érdekében; (3) a kormányok átlátható módon kezeljék az adókat és a kiadásokat; és (4) az adók láthatóak legyenek.

1.5.

A magánszektor fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség előmozdításában. A bérpolitikának, valamint a munkahelyi oktatásnak és képzésnek fontos szerepe van abban, hogy előmozdítsa a nemek közötti esélyegyenlőséget a szakmai előmenetelben és szakmai fejlődésben. Óriási lehetőségek rejlenek a nők globális gazdaságban való részvételében, és ennek az inkluzív gazdaság, az innováció és a termelékenység ösztönzőjévé kell válnia.

1.6.

A digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházások előmozdítására kell törekedniük ahelyett, hogy hátráltatnák azt. A digitális vállalatok növekvő fontosságának fényében új módszertant kell kidolgozni a nexusra és a nyereségfelosztásra, hogy meghatározzák az adóztatási jogokat a piac szerinti országok és azon országok között, ahol a digitális multinacionális vállalatok székhelye van.

1.7.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az adóztatási jogok országok közötti felosztásának módjára vonatkozó valamennyi új szabály igazságos legyen mind a kis, mind pedig a nagy fogyasztói országok, valamint a fejlett és fejlődő országok számára is. Megfelelő ellentételezéssel el kell ismerni az innováció, a vállalkozói készségek stb. terén nyújtott hozzájárulást. Bár a teljes adóbevételhez képest kicsi az aránya, a társaságiadó-bevételek fontos szerepet játszanak az erőforrások mobilizálásában és a szükséges infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az egészségügy stb. finanszírozásában.

1.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós tagállamok az élbolyban vannak a fenntartható fejlődési célokat teljesítő országok között. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a fenntartható fejlődési célok eléréséért lépéseket kell tenniük a fenntartható költségvetési és adóztatási rendszerek biztosítása érdekében. A fenntartható fejlődési célok megvalósításához elengedhetetlen, hogy minden szinten bevonjuk a szervezett civil társadalmat, mivel a civil társadalom a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásának fő érdekelt feleit képviseli, és a szükséges beruházások többsége a magánszektorból fog érkezni.

1.9.

Az EGSZB üdvözli az adóügyi együttműködéssel foglalkozó platformot (Platform for Collaboration on Tax), amely a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Világbank-csoport közös kezdeményezése, mivel az elősegíti a szabályalkotás, a kapacitásépítés és a technikai segítségnyújtás közötti együttműködést a nemzetközi adózás terén. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak is a platform tagjának kellene lennie.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottság által az adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok terén végzett munka kulcsfontosságú a globális párbeszéd előmozdítása szempontjából, és nagymértékben hozzájárul a társaktól való tanuláshoz és a bevált gyakorlatok cseréjéhez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai civil társadalomnak aktív szerepet kell játszania ebben a kulcsfontosságú nemzetközi vitában.

2.   Bevezetés a beruházások, az adózás és a fenntartható fejlődési célok kérdéskörébe

2.1.

A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend 17 fenntartható fejlődési cél (1) és 169 részcél köré szerveződik, amelyek a világunk előtt álló környezeti, politikai és gazdasági kihívások kezelésére irányulnak.

2.2.

A célok elérésében a magánberuházások fontos szerepet játszanak, és a beruházási és adópolitika további összehangolására lenne szükség a beruházások, a munkahelyteremtés és a fenntartható gazdasági növekedés globális előmozdításához. Az OECD már tett lépéseket ebbe az irányba, ilyen például az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekt (2), valamint a fenntartható fejlődést figyelembe vevő szakpolitikai koherencia (2018) (3).

2.3.

Az adópolitikáknak alapvető jelentősége van a fenntartható fejlődési célok szempontjából, mivel ez a politika határozza meg azt a gazdasági környezetet, amelyben a beruházásokra, a foglalkoztatásra és az innovációra sor kerül, miközben bevételeket biztosít a kormányzatnak az állami kiadások finanszírozásához. A szakpolitikák további koordinálása és a hitelességet javító intézkedések sokat tehetnének a magánberuházások növeléséért és a globális beruházási hiány megszüntetéséért azáltal, hogy ösztönzik a tőkeáramlást a tőkeintenzív államokból a beruházási szükségletekkel rendelkező fejlődő gazdaságokba.

2.4.

Az adókikerülés kezelése és az adóverseny csökkentése globális szinten rendkívül fontos a fenntartható fejlődési célok eléréséhez. A megszorítások és a költségvetési korlátok idején a vállalatoktól származó adóbevételek csökkenése negatív hatással van a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságára, és regresszív adóztatáshoz vezethet, ha az adóterheket a fogyasztókra és az alacsony jövedelmű munkavállalókra hárítják.

2.5.

Az erőforrásokra leginkább rászoruló fejlődő országok még mindig kihívásokkal szembesülnek az adóbehajtás terén. A fejlődő országokban a személyi jövedelemadóból származó hozzájárulás gyakran igen alacsony, csupán a GDP néhány százaléka, míg a fejlett országokban az adóbevételek nagy részét teszi ki, különösen ha az magában foglalja a társadalombiztosítási járulékokat is.

2.6.

Az is nagyon fontos, hogyan kezelik és használják fel az adóbevételeket. Megjegyzendő, hogy néhány ország, nevezetesen az afrikai országok, 25–35 százalékkal több ráfordítást használnak fel az oktatásban és az egészségügyi szektorban ugyanannak az eredménynek az előállításához, mint a fejlettebb és hatékonyabb országok (4). Ezért fontos biztosítani, hogy az állami kiadások költséghatékonyak legyenek.

3.   Az adózás mint környezetvédelmi eszköz

3.1.

A fenntartható fejlődési célok éghajlatvédelemhez kapcsolódó részcéljai közül több számára is hasznos lenne, ha koherens keretet és végrehajtási tervet hoznának létre a természeti erőforrások használatának adóztatása terén. Környezetvédelmi adót alkalmazó politikákat lehetne bevetni az éghajlatváltozás elleni küzdelem (13. cél) (5) és a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák védelme (14. és 15. cél (6)) terén. Az adópolitika érinti a nyersanyagok árazását, így felhasználható a megfizethető és tiszta energia előmozdítására (7. cél) (7) és a közös természeti erőforrások felelős használatának ösztönzésére (12. cél) (8).

3.2.

Gazdasági szempontból a környezetvédelmi adók célja az externáliák korrekciója, azaz itt olyan helyzetekről van szó, amikor a szennyezők a környezeti károk költségeit át tudják hárítani a társadalomra; példa erre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Az ilyen típusú adók megtervezésekor rendkívül előnyös lenne bevonni a folyamatba a civil társadalmat és a vállalkozásokat, mivel ez biztosítaná, hogy a szabályozási keretet erősítő szakpolitikák összhangba hozzák a magánszektornak nyújtott ösztönzőket a közcélokkal (9).

3.3.

Az adózás terén alkalmazott politikák kombinációjára példa lehetne a nem hatékony fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások kivezetése (12.C. részcél) (10). Ez fontos költségvetési megtakarításokat biztosítana a kormányok számára, és ezzel egyidejűleg ezek a típusú tüzelőanyagok kevésbé lennének vonzóak a vállalkozások és a fogyasztók számára. Ezek a megtakarítások – ha átcsoportosítják őket úgy hogy növeljék a megújuló energiaforrások részarányát a globális energiaellátásban (7.2. részcél) (11) – támogathatják a tiszta energiához való egyetemes hozzáférést (7.1. részcél) (12). Ha további szakpolitikai intézkedéseket vezetnek be a tiszta energia infrastruktúrájára irányuló beruházások ösztönzésére (7.B. részcél) (13), az elősegítené a gazdasági növekedés és a környezetkárosodás függetlenítését (8.4. részcél) (14).

3.4.

A vállalkozásoknak nyújtott ösztönzők és a közcélok összehangolásának elve összhangban van az addisz-abebai cselekvési programmal (15), amely egy olyan alapvető üzleti modell felkarolására bátorítja a vállalkozásokat, amely figyelembe veszi tevékenységeik környezeti, társadalmi és kormányzati hatásait. A vállalkozások értékes árukat és szolgáltatásokat biztosítanak a gazdaságban, valamint a beruházások, a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fontos ösztönzői. Mivel e szervezetek körébe sokféle vállalkozás tartozik, a kis- és középvállalkozásoktól kezdve a multinacionális vállalatokig, a szakértelem, a kreativitás és az innováció fő forrását adják, ami segítséget nyújt a fenntartható fejlődés számos kihívásának megoldásában. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó fenntartható fejlődési cél megvalósítása érdekében a magánszektornak egy olyan magatartási kódexet kellene követnie, amely jelentősen megnöveli majd a zöld beruházásokat, és csökkenti vagy felszámolja a környezetre káros beruházásokat.

3.5.

A fenntartható fejlődési célok és a civil társadalom bevonása közötti összefonódást figyelembe véve alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a fenntartható fejlődés három dimenziója (gazdasági, társadalmi és környezeti) tükröződjön a politikák megtervezésében és végrehajtásában. A környezetvédelmi adókat hagyományosan regresszív adónak tekintik, azaz ezek nagyobb hatást fejtenek ki az alacsony jövedelmű háztartásokra. Következésképpen fontos annak biztosítása, hogy a politikák társadalmilag fenntarthatók maradjanak.

3.6.

Az EGSZB nem támogatja az önkényes jellegű adózást, amely hátrányosan érintené és aránytalanul sújtaná a szegénységben élőket és a kevésbé jómódúakat a társadalomban, valamint aláásna egyes fenntartható fejlődési célokat is. Például az árukra és szolgáltatásokra kivetett adók jelentős mértékű növelése azokon a területeken, ahol nem áll rendelkezésre más lehetséges alternatíva, csak terhet jelentene, és nem valósítaná meg a kívánt célkitűzéseket.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek fontos szerepe van a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának nyomon követésében és társadalmilag elfogadható intézkedések biztosításában, valamint abban, hogy jelzik, ha a mutatók felülvizsgálata szükségessé vált (16).

3.8.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni annak biztosítása érdekében, hogy a magán- és állami forrásokat a fenntartható gazdasághoz szükséges fenntartható hosszú távú beruházások felé irányítsák (17).

4.   Az informális gazdaság megadóztatása

4.1.

A fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez szükséges közberuházások és állami kiadások finanszírozása érdekében fontos, hogy az informális gazdaság megadóztatásán keresztül kiszélesítsék a kormányok rendelkezésére álló adóalapot. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a világ munkaerejének több mint 61 %-a (2 milliárd ember) az informális szektorban keresi meg a kenyerét, és a világon az informális foglalkoztatás 93 %-a a feltörekvő és fejlődő országokban koncentrálódik. Ezért létfontosságú az olyan adópolitika és intézményi keret kialakítása, amely lehetővé teszi az informális szektor integrálását a formális gazdaságba.

4.2.

Az informális gazdaság kiemelt szerepe – különösen a fejlődő országokban – azt jelenti, hogy a polgárok és a vállalkozások napi gazdasági tevékenysége kívül marad az adóalapon. Sok esetben az a döntés, hogy a formális gazdaságon kívül működnek, nem egy tudatos választás, hanem inkább csak egy gyakorlati alternatíva a cégek és munkavállalók számára, akik vagy nem tudnak belépni a formális szektorba, vagy pedig ki vannak rekesztve onnan. Hatékony intézményekkel kell támogatni az informális gazdaság integrálását (16.A. és 16.6. részcél) (18), amelyek lehetővé teszik a munkavállalók, vállalkozások és fogyasztók számára, hogy hozzájáruljanak az állam adóalapjához, és egyben profitáljanak is a szociális védelemből és szolgáltatásokból. Kiemelten kell kezelni különösen az adórendszerek igazságosságát, átláthatóságát, hatékonyságát és eredményességét, mivel ez a fenntartható fejlődés előfeltétele.

4.3.

Sok vállalat hajlandó lenne hivatalossá válni, mivel a formális gazdaságon kívül működő kkv-k rejtett költségekkel szembesülnek, és számos előnye van, ha a vállalatok belépnek a formális szektorba. A formális szektor előnyei közé tartozik a hitelekhez és más pénzügyi eszközökhöz (8.10. részcél) (19), a képzési és támogatási programokhoz, a kormányzati közbeszerzési szerződésekhez, tulajdonjogokhoz való könnyebb hozzáférés, valamint a nagyobb cégekkel való kapcsolatfelvétel lehetősége. A formális gazdaságba történő belépés költségei közé tartoznak a nyilvántartásba vétel és az engedélyezés költségei, az adózási megfelelés költségei, valamint a munkaügyi jogszabályok és más kormányzati szabályozások költségei. A nyilvántartásba vételi és engedélyezési eljárások, valamint az adózási megfelelés adminisztrációjának egyszerűsítése arra ösztönözné a vállalatokat, hogy belépjenek a formális gazdaságba.

4.4.

Számos olyan területen, ahol az informális gazdaság igen széles körben elterjedt, ehhez a folyamathoz jelentős mértékben hozzájárulhatnak általában a vállalkozások, néha pedig különösen a szövetkezeti vállalkozások, amelyek számos, gazdasági erőforrásokkal nem rendelkező ember számára lehetővé teszik, hogy gazdasági és vállalkozói tevékenységbe kezdjenek, akár minimális tőkeinjekció mellett is.

4.5.

A mikrovállalkozások és kkv-k formális gazdaságba való belépésének ösztönzése olyan politikák bevezetését tenné lehetővé, amelyek támogatják a munkahelyteremtést és a növekvő vállalkozásokat (8.5. részcél) (20). Be kell tartani a tisztességes munkakörülmények elérését célzó munkaerőpiaci szabályozásokat (8.5. részcél). Ugyanígy a gazdasági tevékenység feletti nagyobb fokú felügyelet és rendszeres ellenőrzés lehetővé tenné a kormányok számára olyan politikák, különösen fiskális politikák elfogadását, amelyek fokozatosan nagyobb fokú egyenlőséget érnek el (10.4. részcél).

4.6.

Bár a működő adóbehajtási rendszer előnyei nyilvánvalóak, továbbra is kihívást jelent, hogyan hajtsák végre az ahhoz szükséges változtatásokat, hogy növeljék az állam kapacitásait ezen a téren. A múltbeli tapasztalatok azt mutatták, hogy az ebbe az irányba tett erőfeszítések jelentős részben gyakran torzulásokhoz, alacsony hozamokhoz, magas behajtási költségekhez, végrehajtási kihívásokhoz és akár tőkemenekítéshez is vezettek. Mivel sok fejlődő ország korlátozott eszközökkel rendelkezik, elsőbbséget kell adni az adórendszerek adminisztratív hatékonyságának és eredményességének javítására irányuló intézkedéseknek. A magánszektor segítséget nyújthat a kapacitásépítésben, átadva a legfejlettebb országokban és gazdaságokban szerzett tapasztalatokat (21).

4.7.

Az adminisztratív költségeket és a megfelelési költségeket figyelembe kell venni, amikor a kormányok megpróbálják betömni a bevételekben keletkező hiányt, legyen szó közvetlen vagy közvetett adókról. Különös figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelmű keresők helyzetére és az adóteher jövedelmi szintek közötti megosztására. A növekvő egyenlőtlenségek veszélyeztethetik az adózási morált. Az EGSZB úgy véli, hogy egy megfelelően tervezett progresszív adórendszer biztosíthatná az adóterhek méltányos elosztását, és jelentős mértékben hozzájárulhatna az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a szegénység visszaszorításához.

4.8.

A nagyarányú informális gazdasági tevékenység szűk adóalaphoz vezet, ami tovább csökkenti az adóbehajtás lehetőségeit, és torzítja a környezetet. Fontos rámutatni arra, hogy erőforrásokat kell mozgósítani a hazai bevételbeszedés javítása érdekében (17.1. részcél) (22), és fel kell lépni az adócsalással és pénzmosással szemben. Az országoknak javítaniuk kell az illegális pénzmozgások elleni együttműködést, az Uniónak pedig mérlegelnie kell, hogy egy koordinált listát fogadjon el a lehetséges ellenintézkedésekről.

4.9.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a hazai erőforrások sikeres mobilizálása megköveteli, hogy (1) a feltételes adómegállapításokat nyílt és átlátható módon fogadják el; (2) rendszereket léptessenek életbe a civil társadalmi szervezetek és a parlamenti képviselők elszámoltathatóságának biztosítása érdekében; (3) a kormányok átlátható módon kezeljék az adókat és a kiadásokat; és (4) az adók láthatóak legyenek (23).

5.   Az adózás és a nemek közötti egyenlőség

5.1.

Az 5. fenntartható fejlődési cél a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetésére, valamint a nemek közötti egyenlőséget és a nők és lányok emancipációját támogató politikák előmozdítására irányul. A nők emancipációjának előfeltétele a gazdasági erőforrásokhoz való egyenlő jog biztosítása, valamint a föld és más tulajdoni formák feletti tulajdonjoghoz és ellenőrzéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, az örökléshez és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítása (5.A. részcél) (24). A nők gazdasági emancipációján keresztül előmozdítják a nők teljeskörű és tényleges részvételét, és javítják az esélyegyenlőséget a vezető szerepek betöltésében a döntéshozatal minden szintjén a politikai és gazdasági életben és a közéletben (5.5. részcél) (25). E célok elérésén keresztül a nők gazdasági jogainak garantálása megerősíti a többi fenntartható fejlődési célt is, például a 8. célt (tisztességes munka és gazdasági növekedés) és a 16. célt (béke, igazságosság és erős intézmények).

5.2.

A magánszektor fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség előmozdításában. A bérpolitikának, valamint a munkahelyi oktatásnak és képzésnek fontos szerepe abban, hogy előmozdítsa a nemek közötti esélyegyenlőséget a szakmai előmenetelben és szakmai fejlődésben. Óriási lehetőségek vannak a nők globális gazdaságban való részvételében, és ennek az inkluzív gazdaság, az innováció és a termelékenység ösztönzőjévé kell válnia.

5.3.

Fontos összefüggés áll fenn az informális szektor visszaszorítása és a nemek közötti egyenlőség között. Ha a vállalatok nem fizetnek adót, az azt jelenti, hogy az (állami, regionális vagy helyi szintű) közigazgatásnak kevesebb forrás áll rendelkezésére a közszolgáltatások, fenntartható infrastruktúra és szociális védelem céljaira, amelyek fontosak a nemek között egyenlőség szempontjából. A megfelelő szociális kiadások és infrastruktúra hiányát a szegénységben élők, és közülük is gyakran elsősorban a nők szenvedik majd meg leginkább.

6.   Adózás a digitalizált gazdaságban

6.1.

A gazdaság gyors digitalizációja a globális gazdasági növekedés fontos mozgatórugója. Az adóhatóságok számára hatékonyabb információgyűjtést, az adófizetők számára pedig jobb szolgáltatást tesz lehetővé. A gazdaságok digitalizációja azonban felvetette azt a kérdést, hogy hol keletkezik a jövedelem és a nyereség, és hogyan osztják el azokat az országok között. Digitális szolgáltatások távolról is nyújthatók, anélkül, hogy a piac szerinti joghatóságban, ahol a fogyasztás történik, fizikai jelenlét valósulna meg.

6.2.

A digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházás előmozdítására kell törekedniük, ahelyett hogy hátráltatnák azt. A digitális vállalatok növekvő fontosságának fényében új módszertant kell kidolgozni a nexusra és a nyereségfelosztásra, hogy meghatározzák az adóztatási jogokat a piac szerinti országok és azon országok között, ahol a digitális multinacionális vállalatok székhelye van (26).

6.3.

Ez szükségessé teszi, hogy nemzetközileg elfogadott megoldást találjanak ezen új üzleti modellek adóztatásának módjára, figyelembe véve a fejlett és fejlődő országok szükségleteit is (27). A digitális gazdaságban bármilyen adózási modell bevezetéséhez intenzív együttműködési keretrendszert kell létrehozni a nemzeti adóigazgatások között, valamint egy vitarendezési mechanizmust kell bevezetni a több felet érintő jogvitákra.

6.4.

Az OECD digitalizációból eredő adózási kihívásokról szóló 2018. évi időközi jelentése (Tax Challenges Arising from Digitalisation – Interim Report 2018, 2018. március (28)) az inkluzív keret (29) digitalizációval és a nemzetközi adószabályokkal kapcsolatos munkájának a megállapodás szerinti irányvonalát rögzíti, egészen 2020-ig. Leírja, hogy a digitalizáció hogyan érinti az adórendszer más területeit is, és új eszközöket biztosít az adóhatóságok számára, amelyek egyúttal az adófizetőknek nyújtott szolgáltatások javulását is segítik, és javítják az adóbeszedés hatékonyságát és az adókijátszás feltárást. Az OECD/Inkluzív keret végleges jelentése 2020-ban várható.

6.5.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az adóztatási jogok országok közötti felosztásának módjára vonatkozó valamennyi új szabály igazságos legyen mind a kis, mind pedig a nagy fogyasztói országok, valamint a fejlett és fejlődő országok számára is. Megfelelő ellentételezéssel el kell ismerni az innováció, a vállalkozói készségek stb. terén nyújtott hozzájárulást. Bár a teljes adóbevételhez képest kicsi az aránya, a társaságiadó-bevételek fontos szerepet játszanak az erőforrások mobilizálásában és a szükséges infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az egészségügy stb. finanszírozásában.

7.   A magánbefektetések szerepe a fenntartható fejlődési célok teljesítésében

7.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy számos fenntartható fejlődési cél tekintetében az uniós tagállamok az élbolyhoz tartoznak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a fenntartható fejlődési célok elérése céljából lépéseket kell tenniük a jövő próbáit kiálló költségvetési és adóztatási rendszerek biztosítása érdekében.

7.2.

A fenntartható fejlődési célok megvalósításához elengedhetetlen, hogy minden szinten bevonjuk a szervezett civil társadalmat, mivel a civil társadalom a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásának fő érdekelt feleit képviseli, és a szükséges beruházások többsége a magánszektorból fog érkezni.

7.3.

A vállalkozások a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, a befektetések és az innováció globális ösztönzői. A magánszektor szakértelme szükséges ahhoz, hogy megoldjuk a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó számos kihívást.

7.4.

A befektetések, köztük közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) fontos szerepet játszanak a szegénység felszámolásában, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az inkluzív fenntartható növekedés biztosításában (30). A 8. cél (31) elérése például több befektetést követel meg a magánszektortól. Az addisz-abebai cselekvési program (2015) elismeri ezt azzal, hogy kijelenti, hogy „a magánvállalkozások üzleti tevékenysége, befektetései és innovációja a termelékenység, az inkluzív gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő ösztönzője.”

7.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kiszámítható adószabályok elengedhetetlenek a határokon átnyúló kereskedelemhez, az üzleti befektetésekhez, a munkahelyekhez és a növekedéshez. A jövedelemadó-megállapodások segíthetik a kereskedelem bővülését azzal, hogy nagyobb biztonságot nyújtanak a vállalkozásoknak, csökkentik a kettős adóztatást, és mechanizmust biztosítanak az agresszív adótervezés és adócsalás elleni küzdelemhez. A kormányoknak meg kell állapodniuk az adóverseny elfogadható formáiról, a vállalkozásoknak pedig be kell tartaniuk az országok által és között elfogadott szabályokat és elveket.

7.6.

A közelmúltban az OECD és az IMF közös jelentést adott ki az adórendszer kiszámíthatóságáról, hogy választ adjon a G20-csoport vezetőinek egyre növekvő aggályaira, amelyeket az adóügyekben tapasztalható bizonytalansággal és annak a határokon átnyúló kereskedelemre és befektetésre gyakorolt hatásával kapcsolatban fogalmaztak meg, különösen a nemzetközi adózással összefüggésben.

7.7.

A Világbank adófizetésről szóló 2018. évi jelentése (32) megjegyzi, hogy a fejlődő országokban sok vállalkozás számára már most is elég nagy az adóteher. A Szubszaharai-Afrikában például a közepes méretű vállalkozásokat terhelő effektív adókulcs hét százalékponttal magasabb, mint a világ átlaga. Különösen a fejlődő gazdaságokban a befektetéseket és az innovációt előmozdító adópolitika sikeresen odavonzza a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket (FDI), amelyek így lehetőséget biztosítanak a tisztességes munkára, az innovációra és a termelékenység növelésére, hogy hatékonyan növeljék az országok bruttó hazai termékét.

7.8.

A vállalatoknak átláthatónak kell lenniük az adóhatóságokkal szemben. Az országonkénti jelentéstétel fő célja az OECD szerint egy magas szintű kockázatértékelési eszköz kidolgozása, hogy jobb áttekintést adjanak az adóhatóságoknak a multinacionális vállalatok globális tevékenységéről és a megfizetett adókról, de kifejezetten nem képezi az adóztatás alapját. Ezen túlmenően a kormányoknak is átláthatóbbaknak kell lenniük, hogy mennyi adót szedtek be, és hogyan költötték azt el.

7.9.

Felmerül olykor egy olyan téves értelmezés, hogy a fejlesztésfinanszírozás teljes egészében vagy elsősorban „a multinacionális vállalatok megkérdőjelezhető gyakorlatainak megrendszabályozásán” keresztül finanszírozható. A pártatlan OECD-becslések szerint a multinacionális vállalatok által alkalmazott adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás 100–240 milliárd USD-t tett ki bármelyik ellenintézkedés hatálybalépése előtt (33). Az EU-ban az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás a becslések szerint a GDP 0,3 százaléka volt (34). Bár jelentős összegről van szó, ez nem elégséges a fenntartható fejlődési célok végrehajtásának finanszírozására. Ráadásul ezek a bevételek valószínűleg nem azoknál az országoknál halmozódnak fel, amelyek leginkább rászorulnak a fejlesztési forrásokra. A fenntartható fejlődési célok finanszírozásának legfontosabb forrása a fenntartható gazdasági növekedés. Ezért e célok eléréséhez a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti növekedést támogató adópolitikára van szükség.

7.10.

Az EGSZB üdvözli az adóügyi együttműködéssel foglalkozó platformot (Platform for Collaboration on Tax), amely a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Világbank-csoport közös kezdeményezése, mivel elősegíti a szabályalkotás, a kapacitásépítés és a technikai segítségnyújtás közötti együttműködést a nemzetközi adózás terén. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak is platform tagjának kell lennie.

7.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködéssel foglalkozó szakértői bizottság által az adózás/magánberuházások és a fenntartható fejlődési célok terén végzett munka kulcsfontosságú a globális párbeszéd előmozdítása szempontjából, és nagymértékben hozzájárul a társaktól való tanuláshoz és a bevált gyakorlatok cseréjéhez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai civil társadalomnak aktív szerepet kell játszania ebben a kulcsfontosságú nemzetközi vitában.

---

(1)  https://sustainabledevelopment.un.org/topics/sustainabledevelopmentgoals.

(2)  http://www.oecd.org/tax/beps/.

(3)  http://www.oecd.org/publications/policy-coherence-for-sustainable-development-2018-9789264301061-en.htm.

(4)  https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/8325/wps3645.pdf?sequence=1&isAllowed=y.

(5)  13. cél – Sürgős intézkedések az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelem érdekében.

(6)  14. cél – A fenntartható fejlődés érdekében megőrizni és fenntarthatóan használni az óceánokat, tengereket és tengeri erőforrásokat; 15. cél – A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, helyreállítása és előmozdítása, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a talajromlás megállítása és visszafordítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása.

(7)  7. cél – Biztosítani a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiát mindenki számára.

(8)  12. cél – Biztosítani a fenntartható fogyasztási és termelési szokásokat.

(9)  További információkért lásd a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) következő dokumentumát: „Business Charter for Sustainable Development – Business Contributions to the Sustainable Development Goals”, https://iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2015/09/ICC-Business-Charter-for-Sustainable-Development-Business-contributions-to-the-UN-Sustainable-Development-Goals.pdf.

(10)  12.c. A fosszilis tüzelőanyagok pazarló fogyasztást ösztönző, nem hatékony támogatásainak racionalizálása azzal, hogy a nemzeti körülményeknek megfelelően felszámolják a piac torzulásait, ideértve az adózás szerkezetének átalakítását és – ha vannak ilyenek – az említett káros támogatások kivezetését is, hogy tükrözzék azok környezeti hatásait, teljes mértékben figyelembe véve a fejlődő országok sajátos szükségleteit és körülményeit, és minimalizálva a fejlődésüket érő lehetséges hátrányos hatásokat olyan módon, amely védi a szegénységben élőket és az érintett közösségeket.

(11)  7.2. – 2030-ig a megújuló energia részarányának lényeges növelése a globális energiaszerkezetben.

(12)  7.1. – 2030-ig a megfizethető, megbízható és korszerű energetikai szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása.

(13)  7.b. – 2030-ig az infrastruktúra bővítése és a technológia korszerűsítése annak érdekében, hogy modern és fenntartható energiaszolgáltatásokat nyújtsanak mindenki számára a fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban, a fejlődő kis szigetállamokban és a tenger nélküli fejlődő országokban, saját támogatási programjaikkal összhangban.

(14)  8.4. – 2030-ig a globális erőforrás-hatékonyság fokozatos javítása a fogyasztásban és termelésben, valamint törekvés arra, hogy elválasszák a gazdasági növekedést a környezetkárosodástól, összhangban a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó programok 10 éves keretével, ahol a fejlett országok vezető szerepet vállalnak.

(15)  https://sustainabledevelopment.un.org/index.php?page=view&type=400&nr=2051&menu=35.

(16)  Lásd az EGSZB kidolgozás alatt álló, A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van című véleményének 1.10. pontját (a véleményt még nem tették közzé): Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítse el az uniós tagállamokban végrehajtandó „zöld költségvetési reform” tervezetét, hogy elősegítse az adózás, a támogatások és a predisztribúciós politikák hatékony összehangolását a jólléti gazdaságra való igazságos átállás megvalósításának céljával.

(17)  EGSZB-vélemény: „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” (HL C 345., 2017.10.13., 91. o.).

(18)  16.a. – Az érintett nemzeti intézmények megerősítése – többek között nemzetközi együttműködés révén – a minden szinten történő, az erőszak megakadályozását, valamint a terrorizmus és a bűnözés elleni küzdelmet célzó kapacitásépítés érdekében, mindenekelőtt a fejlődő országokban.

16.6. – Hatékony, elszámoltatható és átlátható intézmények kialakítása minden szinten.

(19)  8.10. – A hazai pénzügyi intézmények kapacitásainak megerősítése, hogy ösztönözzék és mindenki számára bővítsék a banki, biztosítási és pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

(20)  8.5. – 2030-ig a teljes, termelékeny foglalkoztatottság elérése és tisztességes munka biztosítása minden nő és férfi számára, ideértve a fiatalokat és a fogyatékossággal élő személyeket, valamint egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás biztosítása.

(21)  Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egy ilyen programot kezdeményezett.

(22)  17.1. – A saját erőforrások a mozgósításának erősítése az adók és más bevételek beszedésére való hazai képesség javítása céljából, a fejlődő országoknak nyújtott nemzetközi támogatás révén is.

(23)  Néhány ilyen kérdés megvitatása a következő cikkben olvasható: Promoting Tax Bargains in Uganda and Beyond: The Importance of Civil Society and Parliamentarians [Az adómegállapodások előmozdítása Ugandában és azon kívül: A civil társadalom és a parlamenti képviselők fontossága].

(24)  5.a. – Arra irányuló reformok, hogy egyenlő jogokat garantáljanak a nőknek a gazdasági erőforrásokhoz, valamint hozzáférést biztosítsanak a föld és más tulajdoni formák feletti tulajdonjoghoz és ellenőrzéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz, az örökléshez és a természeti erőforrásokhoz.

(25)  5.5. – A nők teljeskörű és tényleges részvételének biztosítása, valamint az esélyegyenlőség biztosítása a vezető szerepek betöltésében a döntéshozatal minden szintjén a politikai és gazdasági életben és a közéletben.

(26)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Adózás a digitalizált gazdaságban (HL C 353., 2019.10.18., 17. o.).

(27)  Lásd az EGSZB véleményeit: A nyereség adóztatása a digitális gazdaságban (HL C 367., 2018.10.10., 73. o.) és Adózás a digitalizált gazdaságban (HL C 353., 2019.10.18., 17. o.).

(28)  http://www.oecd.org/tax/tax-challenges-arising-from-digitalisation-interim-report-9789264293083-en.htm.

(29)  Az OECD inkluzív kerete.

(30)  Lásd Üzleti Charta a Fenntartható Fejlődésért, ICC (2015).

(31)  8. cél – A tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés, a teljes és termelékeny foglalkoztatás és a tisztességes munka elősegítése mindenki számára.

(32)  https://www.doingbusiness.org/en/reports/thematic-reports/paying-taxes.

(33)  BEPS-jelentés (2015), OECD.

(34)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Adózás – minősített többségi szavazás” (HL C 353., 2019.10.18., 90. o.).