—

tekintettel 2011. november 15-i, a méhek egészségi állapotáról és a méhészeti ágazatot érintő kihívásokról szóló állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsnak a méhek egészségi állapotáról szóló bizottsági közleményről (COM(2010)0714) szóló következtetéseire (8606/11 ADD 1 REV 1),

—

tekintettel az Európai Parlamentben 2012 óta megszervezésre kerülő, a méhek és a beporzás európai hete – EU Bee Week – elnevezésű rendezvényre,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2017. szeptemberi, az európai méhészeti partnerség megvalósításáról szóló, „Collecting and Sharing Data on Bee Health: Towards a European Bee Partnership” (A méhek egészségével kapcsolatos adatok gyűjtése és megosztása: egy európai méhészeti partnerség felé) című jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0014/2018),

A.

mivel a méhészeti ágazat az európai mezőgazdaság szerves része, amely több mint 620 ezer méhészt foglal magában az egész Unióban (2); mivel a méhészkedést széles körben űzik hobbiként, saját fogyasztásra szánt méz készítése céljából vagy hivatásos tevékenységként;

B.

mivel a méhek által teremtett gazdasági értékbe beletartozik a beporzás, a méz, méhviasz és egyéb méhészeti termékek előállítása, és a fakeretek vagy méhkaptárak, illetve az apiturizmus szintén nagy jelentőséggel bírnak;

C.

mivel a méhészeti ágazat létfontosságú az EU számára, és a társadalomhoz való hozzájárulása jelentős mind gazdaságilag – évente kb. 14,2 milliárd euró -, mind pedig környezeti szempontból az ökológiai egyensúly és a biológiai sokféleség megőrzése révén, hiszen Európában a növényfajok 84 %-a és az élelmiszer-termelés 76 %-a függ a házi- és vadméhek általi beporzástól;

D.

mivel a méhek és más beporzók gondoskodnak a beporzásról és ezáltal számos termesztett és vadon élő növény szaporodásáról, biztosítják az élelmiszer-termelést és -biztonságot, továbbá a biológiai sokféleség megőrzését, és mindezt ingyen, egész Európában és világszerte; mivel a beporzás fontosságát az EU-ban nem ismerik el eléggé, és gyakran magától értetődőnek tekintik, míg például az Egyesült Államokban évente összesen 2 milliárd eurót költenek mesterséges beporzásra; mivel Európa a világon élő méhfajok körülbelül 10 %-ának ad otthont; mivel a francia Országos Agrárkutatási Intézet szerint a méhek pusztulása globális szinten 150 milliárd euróba kerülne, ami az élelmiszerek piaci értékének 10 %-át teszi ki, és ez rámutat a beporzó rovarok védelmének szükségességére;

E.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) nemrégiben végzett kutatása szerint a beporzó rovarok koncentrációjának és sokszínűségének növelése közvetlen hatással van a terméshozamokra, és így hozzásegítheti a kistermelőket, hogy átlagosan 24 %-kal növeljék általános termelékenységüket;

F.

mivel nincs minden országban a méhészeket és méhkaptárakat nyilvántartó regisztrációs rendszer, amely segítene nyomon követni az ágazat, a piac és a méhek egészségi állapotának alakulását;

G.

mivel a Bizottság 2004-ben évi 32 millió eurót biztosított nemzeti méhészeti programokra, kizárólag a méhészet támogatására, és mivel 2016-ra ez az összeg 36 millióra emelkedett, de még messze nem elegendő (a KAP költségvetésének mindössze 0,0003 %-át teszi ki);

H.

mivel 2004 és 2016 között a méhcsaládok száma 47,8 %-kal nőtt az új tagállamok csatlakozása révén, de az uniós finanszírozás csak 12 %-kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló uniós finanszírozás nem elegendő a méhpopuláció fenntartásához, és nem nyújt megfelelő segítséget a méhészeknek a méhcsaládpusztulást követően a családok megújításában azokban a tagállamokban, ahol a méhpusztulás aránya jelentős;

I.

mivel e statisztikai növekedés ellenére számos hivatásos méhész beszüntette tevékenységét, és néhány tagállamban a méhcsaládok száma akár 50 %-kal vagy még nagyobb mértékben csökkent (3) az éghajlatváltozás (pl. tavaszi fagy, szárazság, tüzek), egyes vegyi hatóanyagok és a méz belső uniós piacán kialakuló zavarok miatt; mivel még napjainkban is számos esetben figyelhető meg téli pusztulás és rendellenességek;

J.

mivel a méhészeti ágazatnak szóló, uniós társfinanszírozású nemzeti programok összességében pozitív hatással járnak; mivel vélhetően inkább a nemzeti végrehajtás ébreszt időnként bizalmatlanságot az ágazat részéről, csökkentve ezzel a felhasználást;

K.

mivel a méhészeti ágazat különösen súlyos demográfiai és öregedési problémával néz szembe: a méhészek csupán kis százaléka fiatalabb 50 évesnél, ami kockázatot jelent az ágazat jövője szempontjából; mivel a méhészet beilleszkedési és munkalehetőséget jelent a vidéki térségekben élő fiataloknak, hiszen sok európai régióban nehéz földterülethez jutni;

L.

mivel a megfelelő elméleti tudás gyakorlati képzéssel kombinálva elősegítheti a méhcsaládokat érintő kihívások jobb megértését és kezelését, és ezért nagy jelentőséggel bír; mivel a méhészeknek felelősségteljes és szakszerű módon és a mezőgazdasági termelőkkel szoros együttműködésben kell dolgozniuk annak érdekében, hogy kezelni tudják az olyan jövőbeli kihívásokat, mint az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák, a méhlegelőként szolgáló területek csökkenése, egyes régiókban a vadon élő állatok és vándormadárfajok támadásai (a méhkaptárak nagymértékben ki vannak téve a ragadozóknak, mivel a méhészkedést gyakran a szabadban űzik) és egyes tagállamokban a magas adminisztratív terhek;

M.

mivel az uniós társfinanszírozású nemzeti méhészeti programok lehetőséget biztosítanak a résztvevőknek kutatási és fejlesztési projektek megvalósítására; mivel a sikeres projektek nagyban hozzájárulhatnak az ágazat megerősítéséhez, valamint a természeti és piaci válságokkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez; mivel a tudástranszfer, valamint a bevált és innovatív gyakorlatok cseréje hozzáadott értéket teremt az európai méhészeti ágazat számára, különösen ha azokat valamilyen egyedi program egészíti ki, mint például a KAP II. pillérébe tartozó jelenlegi, méhészeknek szóló Erasmus-program;

N.

mivel az úgynevezett nomád gazdálkodási gyakorlatnak számos pozitív jellemzője van, ugyanakkor felvet néhány problematikus kérdést is, különösen a szétszóródásból fakadó veszélyes helyzetek elkerülését célzó szabályok betartása tekintetében; mivel ezért alaposabb ellenőrzésre van szükség;

O.

mivel Európában a mézelő méhek és a vadon élő beporzók jelenlegi fokozott pusztulása aggodalomra ad okot a mezőgazdaságra, a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatása miatt; mivel a méhek megnövekedett pusztulása több stressztényezőre vezethető vissza, amelyek a földrajzi területtől, a helyi jellemzőktől és az éghajlati feltételektől függően eltérőek; mivel e tényezők közé tartozik az idegenhonos inváziós fajok, például a Varroa-atka, a kis kaptárbogár (Aethina tumida), az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) és az amerikai költésrothadás súlyos hatása, az állati patogének, mint például a nozemózis, a növényvédő szerekben és egyéb biocid termékekben található egyes hatóanyagok hatása, az éghajlatváltozás, a környezet pusztulása, az élőhelyek degenerációja és a virágos növények fokozatos eltűnése; mivel a méhek a mezőgazdasági területektől függnek, fő táplálkozási forrásuk a felszíni területekre és a termények sokféleségére épül, és ezért mind a méhészek, mind a mezőgazdasági termelők számára hasznos lenne az ökológiai jelentőségű területek egy típusaként úgynevezett „méhészeti területeket” kijelölni, amelyek ezt követően valamennyi tagállamban széles körben alkalmazhatók lennének, különösen a virágban szegény időszakokban;

P.

mivel a méhészek gyakran tehetetlenek a méhbetegségekkel és -parazitákkal szemben, mert nem rendelkeznek információkkal, képzettséggel, illetve hatékony eszközökkel ezek leküzdéséhez, például nem jutnak hozzá a méhek kezelésére szolgáló gyógyszerekhez; mivel a méhészek támogatást kapnak a Varroa-atka elleni védelmi intézkedésekhez, bár ezek az intézkedések még nem teljesen sikeresek, mivel a kutatási és fejlesztési erőfeszítések továbbra sem kielégítőek a parazitafajok elleni kezelések, a méhek étrendjének hatása és a vegyi anyagokkal szembeni kitettség tekintetében;

Q.

mivel a méhészeknek a betegségek és paraziták bejelentésére vonatkozó kötelezettsége a kaptárak szisztematikus megsemmisítését vonja maga után, és arra ösztönözheti őket, hogy ne tegyenek bejelentést; mivel a méhbetegségek kezelésére szolgáló, piacon hozzáférhető gyógyszerek száma korlátozott, és azok nem elégítik ki a hatékony állatgyógyászati készítmények iránti megnövekedett igényt; mivel számos természetes anyagot vizsgáltak meg a varroózis elleni hatékonyság szempontjából, és ezek közül három anyag vált a biológiai kezelések alapjává, mégpedig a hangyasav, az oxálsav és a timol;

R.

mivel az alacsonyabb nektár- és pollenhozamú és rövidebb ideig virágzó növényfajtákra és hibrid növényekre épülő monokultúrás gazdálkodás jelentősen csökkenti mind a biológiai sokféleséget, mind pedig a méhlegelőként használt területek kiterjedését; mivel brit tudósok a közelmúltban arra a következtetésre jutottak, hogy a méhek helyi és regionális fajtái eredményesebben maradnak fenn egy adott területen, mint a máshonnan betelepített méhfajták (4); mivel az európai méhészeti ágazat hosszú távú életképességének és fenntarthatóságának alapja a helyi mézelőméh-ökotípusok hosszú távú életképessége és fenntarthatósága, tekintettel sokféleségükre és a helyi környezethez való alkalmazkodási képességükre;

S.

mivel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi platform (IPBES) 2016. február 26-án elfogadott jelentésében, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) pedig a szisztémás rovarirtó szerekről szóló nemzetközi integrált értékeléseiben figyelmeztetett a beporzók számának csökkenésére; mivel a méhek a környezet minőségének fontos mutatói;

T.

mivel a méhészek, a mezőgazdasági termelők, a környezetvédők és a polgárok olyan intézkedéseket várnak el, amelyek a méhek pusztulásának valamennyi okával – többek között az EFSA által azonosított növényvédőszer-hatóanyagok (pl. egyes neonikotinoidok és egyes szisztémás rovarirtó szerek) hatásaival – kapcsolatos egyértelmű tudományos konszenzuson alapulnak;

U.

mivel a tudományos következtetések közötti eltérések részben a különböző elemzési módszerek és kutatási jegyzőkönyvek alkalmazásának tulajdoníthatók; mivel a beporzókkal kapcsolatos kutatások uniós szintű összehangolásának, illetve az érdekelt felek között harmonizált, hozzáférhető adatoknak a hiánya miatt rengeteg eltérő vagy egymásnak ellentmondó tanulmány lát napvilágot;

V.

mivel fontos fenntartani és elmélyíteni az összes érdekelt fél (méhészek, mezőgazdasági termelők, tudományos szakértők, civil szervezetek, helyi hatóságok, növényvédőszer-gyártók, magánszektor, állatorvosok és a nyilvánosság) közötti párbeszédet, összehangolni a kutatásokat és időben megosztani valamennyi gyűjtött, releváns adatot;

W.

mivel általános igény van egy közös és harmonizált adatbázisra – beleértve többek között a növények és a mezőgazdasági gyakorlat típusát, a kártevők és betegségek előfordulását, az éghajlati és időjárási viszonyokat, a táj jellegét, az infrastruktúrát, a méhcsaládok sűrűségét és a méhpusztulási arányt régiónként –, az e területen használható, méhekre ártalmatlan digitális eszközökre és technológiákra, valamint megfelelő kommunikációs eszközökre, amint ezek a 2017 júniusában elfogadott „európai méhészeti partnerség” kezdeményezés javaslatában szerepelnek; mivel ahhoz, hogy a legújabb tudományos ismeretek alapján lehessen döntéseket hozni, szükség van az EFSA átfogó tudományos felülvizsgálatának eredményeire, amelyek közzététele már több mint egy éve húzódik; mivel a méhek pusztulásának megállítása, illetve csökkentése érdekében a lehető legrövidebb időn belül egyértelmű eredményekre van szükség a méhek egészségi állapotával kapcsolatos valamennyi mutató tekintetében, különösen szabadföldi kísérletek révén; mivel a méhészek, a mezőgazdasági termelők és a polgárok elvárják a Bizottságtól, hogy az érintett uniós ügynökségekkel és tagállami szakértőkkel együttműködve szorosan kísérje figyelemmel a növényvédő szerek méhekre gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó EFSA-útmutatót, a tagállamoktól pedig, hogy hajtsák végre azt;

X.

mivel a méztermelést az időjárási körülmények is befolyásolják, hiszen a meleg és nedves idő elősegíti, míg az egyszerre hideg és nedves idő akadályozza azt; mivel az őszi és téli pusztulások hozzájárulnak a méhcsaládok fogyatkozásához és a méztermelés visszaeséséhez, amely egyes tagállamokban elérheti az 50 %-ot, sőt egyes régiókban akár a 100 %-ot is;

Y.

mivel figyelmet kell fordítani a különböző mezőgazdasági területek mézelőméh-populációinak eltérő méretére, tekintve, hogy az egyes méztermelő országokban növekszik, másokban pedig csökken;

Z.

mivel a méhpusztulás fokozódása miatt a méhészek arra kényszerülnek, hogy gyakrabban vásároljanak új méhcsaládokat, ami a termelési költségek növekedését eredményezi; mivel az egy méhcsaládra jutó költség 2002 óta legalább négyszeresére nőtt; mivel egy méhcsalád pótlása rövid- és középtávon gyakran a termelés csökkenésével jár, hiszen az új méhcsaládok kevésbé termelékenyek a telepítésük kezdetén; mivel a méhészek soha nem annyi méhcsaláddal termelnek, amennyit a statisztikai adatok mutatnak, hiszen az év során helyreállítják a méhcsaládok eredeti számát, mégpedig a megtermelt mennyiség rovására, hiszen az elveszett méhcsaládok pótlásához is mézre van szükség;

AA.

mivel egyes harmadik országokban a megtermelt és exportált méz mennyisége az elmúlt 15 évben megduplázódott; mivel az EU a méz tekintetében alig 60 %-ban önellátó, és ez az arány nem növekszik, miközben a méhkaptárak száma közel kétszeresére nőtt az Unióban 2003 és 2016 között, a méhészeké pedig 470 000-ről mintegy 620 000-re ugyanebben az időszakban; mivel 2016-ban a három legnagyobb európai méztermelő Románia, Spanyolország és Magyarország volt, utánuk pedig Németország, Olaszország és Görögország következett;

AB.

mivel az EU a méz körülbelül 40 %-át importból szerzi be minden évben; mivel 2015-ben az importált méz átlagban 2,3-szer olcsóbb volt az Unióban termelt méznél; mivel az EU évente mintegy 200 000 tonna mézet importál, főként Kínából, Ukrajnából, Argentínából és Mexikóból, ami komoly versenyhátrányt jelent az európai méhészek számára a harmadik országok termelőihez képest, és akadályozza az önellátás magasabb szintjének elérését; mivel az importált méz gyakran nem felel meg az uniós méhészek által kötelezően alkalmazott előírásoknak;

AC.

mivel a fogyasztók gyakran azt gondolják, hogy az EU-ból származó mézet fogyasztanak, holott annak egy része valójában uniós és harmadik országokból származó méz keveréke, illetve az importált méz jelentős része hamisított;

AD.

mivel a világ nagy méztermelő térségeiből származó méz mennyisége a rossz méhegészségügyi helyzet miatt 2002 óta stagnál vagy csökken, ugyanakkor a Kínában termelt méz mennyisége a kétszeresére nőtt (2012 óta mintegy évi 450 000 tonnára), ami meghaladja az EU, Argentína, Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada együttes méztermelését;

AE.

mivel 2015-ben az Unióba importált méz több mint fele Kínából érkezett – nagyjából 100 000 tonna, a 2002. évi mennyiség kétszerese – annak ellenére, hogy a világ más részein csökkent a méhcsaládok száma; mivel a méhészeti szövetségek és szakemberek szerint a Kínából importált méz jelentős részét cukornádból vagy kukoricából származó hozzáadott cukorral hamisíthatják; mivel nem minden tagállam tud elemzést végezni az Unió külső határellenőrzési pontjain az importált mézekkel kapcsolatos rendellenességek kimutatása céljából;

AF.

mivel a méz a világon a harmadik leginkább hamisított termék; mivel a hamisítás komoly károkat okoz az európai méhészeknek, és súlyos egészségügyi kockázatoknak teszi ki a fogyasztókat;

AG.

mivel a szakértők szerint a 2002-es klóramfenikol-problémát a Kínából mézet exportáló vállalkozások nem a szabályok betartásával, hanem a méz gyantaszűrésével oldották meg;

AH.

mivel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2015. decemberi ülésén vitát folytatott az importált méz minőségével kapcsolatos aggályokról és az európai méhészeti ágazat versenyképességéről; mivel ennek folytán a Bizottság elrendelte a mézek központi vizsgálatát;

AI.

mivel a tagállamok mézmintáinak vizsgálatát a Közös Kutatóközpont végezte el, amely többek között megállapította, hogy az EU külső határállomásain és az importőrök telephelyein vett minták 20 %-a nem felelt meg a méz összetételére és/vagy előállítására vonatkozóan a mézirányelvben (2001/110/EK) meghatározott kritériumoknak, és a minták 14 %-a hozzáadott cukrot tartalmazott; mivel ennek ellenére továbbra is érkezik hamisított méz Európába;

AJ.

mivel az EU-ban alkalmazott Codex Alimentarius szerint a méz természetes termék, amelyhez nem adható hozzá, illetve amelyből nem vonható ki semmiféle anyag, és amely nem szárítható a méhkaptáron kívül;

AK.

mivel az európai mézpiacon a hamisított, olcsó méz nagykereskedelmi behozatalából adódó egyensúlyhiány következtében az EU nagy méztermelő országaiban (Románia, Spanyolország, Magyarország, Bulgária, Portugália, Franciaország, Olaszország, Görögország és Horvátország) a méz felvásárlási ára 2014 és 2016 között a felére esett vissza, és ez továbbra is nehéz és hátrányos helyzetet teremt az európai méhészek számára;

AL.

mivel a 2014/63/EU irányelvvel módosított mézirányelv 2. cikke (4) bekezdése a) pontjának második bekezdése kimondja, hogy ha a méz több tagállamból vagy harmadik országból származik, a származási országok kötelező feltüntetését – az esetnek megfelelően – az alábbi elnevezések egyikével lehet helyettesíteni: „EU-országokból származó mézkeverék”, „EU-n kívüli országokból származó mézkeverék” vagy „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”; mivel az „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”megjelölés nem elég informatív a fogyasztó számára;

AM.

mivel manapság számos mézcsomagoló és -kereskedő visszaél ezzel a származásjelölési móddal a tényleges származási ország, illetve a különböző érintett országokból származó mézek arányának elhallgatása céljából, tekintve, hogy a vásárlók egyre tudatosabbak és bizalmatlanok egyes országokból származó élelmiszerekkel szemben; mivel számos nagy méztermelő ország, például az Egyesült Államok, Kanada, Argentína és Mexikó az EU egyszerűsített szabályainál jóval szigorúbb követelményeket támaszt a mézcímkézésre vonatkozóan, és így az EU-nál sokkal jobb garanciákat biztosítanak a fogyasztók megfelelő tájékoztatását illetően;

AN.

mivel a jelenlegi szabályok nem foglalkoznak a feldolgozott termékeket, például a kekszeket, a reggeli gabonapelyheket, az édességeket stb. érintő csalárd gyakorlatokkal; mivel a „méz” címke félrevezetheti a fogyasztókat az adott termék tényleges tartalmával kapcsolatban, mert gyakran akkor is használják, ha a termék cukortartalmának kevesebb mint 50 %-a származik mézből;

AO.

mivel a 2014-ben indított „Mézes reggeli” kezdeményezés nagy sikert aratott, és minden tagállam részt vehet ebben a kiváló kezdeményezésben, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a gyermekek egészséges táplálkozással, így a méz fogyasztásával kapcsolatos oktatásához, továbbá a méhészeti ágazat támogatásához; mivel 2015. május 11-én Szlovénia a Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésén kezdeményezte, hogy az ENSZ május 20-át nyilvánítsa hivatalosan a méhek nemzetközi világnapjává, és ezt az elképzelést valamennyi tagállam széles körben támogatta csakúgy, mint a FAO a 2017 júliusában, Rómában tartott konferenciáján; mivel megállapodás született arról, hogy különös figyelmet kell fordítani a méhészeti ágazatra a mezőgazdaság, a növényvédelem és a fenntartható gazdálkodás tekintetében, hiszen a méhek nagy hatással vannak a világ ökológiai egyensúlyára;

AP.

mivel az uniós iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogramok igen fontos eszközök a gyermekek mezőgazdasággal és az Unióban, különösen saját régiójukban előállított mezőgazdasági termékekkel való megismertetésében; mivel a friss gyümölcsök, zöldségek és a tej fogyasztásának előmozdítása mellett ezek a programok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy más helyi, regionális vagy nemzeti különlegességeket, így a mézet is felvegyék a programokba;

AQ.

mivel, bár a helyi termelőknek az uniós iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogramokba történő bevonása többletterhet jelent adminisztrációs és pénzügyi szempontból, a méz táplálkozási előnyeinek és a méhészet fontosságának tudatosításában, a nagyobb fogyasztásra való ösztönzésben és a főként helyi méhészek zökkenőmentes bevonásában megnyilvánuló potenciális előnyök pozitívan befolyásolhatják az ágazatot és a méztermelési lánc egészét; mivel egyes tagállamokban a helyi termelők nehézségekbe ütköznek az uniós iskolai programokban való részvétel során a kis mennyiségű méz közvetlen értékesítésére vonatkozó jogszabályok korlátozó alkalmazása miatt; mivel a helyi termelés és fogyasztás előmozdítása elengedhetetlen;

AR.

mivel a mézfogyasztás éves mértéke nagymértékben eltérő az EU tagállamaiban: míg a nyugat-európai tagállamok átlagos fogyasztása 2,5–2,7 kg/fő, addig ez a szám a 2004-ben és később csatlakozott tagállamokban egyes esetekben mindössze 0,7 kg/fő; mivel az európai minőségbiztosítási rendszerek, és különösen a földrajzi jelzések rendszere nagy jelentőséggel bír a munkahelyek megőrzése és létrehozása szempontjából; mivel a mézek esetében eddig több mint 30 földrajzi jelzést regisztráltak; mivel az „európai” és az „Európában készült” címkéket gyakran nagy értékű termékekkel társítják;

AS.

mivel a méznek pozitív élettani hatásai vannak különösen az egészségre nézve, tekintettel fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és gyógyító tulajdonságaira, és ezt a jövőbeni mezőgazdasági szakpolitikában még inkább el lehetne ismerni;

AT.

mivel az önszerveződés és a közvetlenül a termelőtől való beszerzés számos példája bizonyítja, hogy a méz és különösen az ökológiai termelésből származó méz, valamint egyéb méhészeti termékek rövid ellátási láncokban és a helyi termelői piacokon történő értékesítése rendkívül sikeres;

AU.

mivel a városi méhészkedés az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, és lehetőséget kínál a tudatosságnövelésre a polgárok, köztük a gyermekek még szélesebb körében a méhészkedéssel és annak előnyeivel kapcsolatban; mivel a virágos növényeknek a kertekben és városi területeken, a polgárok és/vagy a helyi és regionális hatóságok általi telepítése szintén segít a beporzók táplálékforrásainak gazdagításában;

AV.

mivel az egyéb méhészeti termékek, például a virágpor, a propolisz, a méhviasz, a méhméreg és a méhpempő jelentősen hozzájárulnak a polgárok jóllétéhez, minőségi élelmiszernek számítanak, és a természetes életmód részeként keresettek a piacon; mivel szintén fontos szerepet játszanak az egészségiparban és a kozmetikai iparban, ezért további forrást jelentenek a méhészek gazdasági helyzetének javításához; mivel azonban a mézirányelv nem határozza meg ezeket a termékeket, és ez a mulasztás hátráltatja egy hatékony ágazati politika megvalósítását, továbbá akadályozza a minőségalapú megközelítést és a csalás és hamisítás elleni küzdelmet; mivel bármely tagállam dönthet úgy, hogy betiltja területén a GMO-k termesztését, hogy megvédje az európai fogyasztókat a GMO-kból származó pollennel szennyezett méztől;

AW.

mivel az EU-ba nagy mennyiségű mézet importálnak, és ez gyakran komoly zavarokat, sőt krízishelyzeteket okoz az Unió mézpiacán, hozzájárulva az európai méhészeti ágazat gyengüléséhez; mivel a méhészeti ágazatot prioritásként kell kezelni az EU-ban a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során, a mézet és a többi méhészeti terméket pedig „érzékeny termékekké” kell nyilvánítani;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.