52018DC0425

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Finnország 2018. évi nemzeti reformprogramjáról,

amelyben véleményezi Finnország 2018. évi stabilitási programját

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre 1 és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására 2 ,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira 3 ,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Finnországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)Mivel Finnország pénzneme az euró, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Finnországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezet gazdaságpolitikájára vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi ajánlások és különösen a 3. ajánlás tükröznek.

(3)A Finnországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 4 2018. március 7-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Finnországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Finnország által elért eredményeket.

(4)Finnország 2018. április 13-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)A vonatkozó országspecifikus ajánlásokat figyelembe vették az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020 közötti időszakra szóló programozása során. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 5 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést 6 .

(6)Finnország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. 2018. évi stabilitási programja értelmében a kormány 2018-ban az előző évihez képest változatlan, –0,6 %-os GDP-arányos államháztartási egyenleg elérésére törekszik. A kormány szerint az egyenleg az előrejelzések szerint 2019-ben és azt követően javulni fog, és 2020–2021-ben némi többletet ér el. Finnország 2017-ben elérte a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. Az újraszámított strukturális hiány 7 azonban az előrejelzések szerint valamivel nagyobb, a GDP 0,6 %-a lesz 2018–2019-ben, majd ezt követően csökken. A GDP-arányos államadósság 2015-ben 63,6 %-on tetőzött, majd 2017-ben 61,4 %-ra csökkent. A 2018. évi stabilitási program alapján az adósságráta tovább csökken, és 2021-ben eléri a GDP 56,7 %-át. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv lényegében megalapozottnak tűnik. A költségvetési előrejelzéseket övező fő kockázatok a szociális és egészségügyi szolgáltatások tervezett reformjának a vártnál potenciálisan magasabb előzetes költségeihez kapcsolódnak.

(7)A 2018. évi stabilitási program emlékeztet arra, hogy a menekültek rendkívüli beáramlásához kapcsolódó költségek növekedtek, és a költségvetési hatás 2015–2016-ban jelentős volt. A 2017. évi stabilitási program 2017-re azt jelezte előre, hogy a költségek a GDP 0,15 %-ának megfelelő mértékben csökkennek. Ezt a számadatot a 2018. évi stabilitási program nem erősítette meg, ezért a Bizottság nem vette figyelembe. Emellett 2017-ben Finnország a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges kiigazítási pályától a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérést kapott a jelentős strukturális reformok, különösen a 2017. évi nyugdíjreform és a versenyképességi paktum figyelembevétele érdekében, és ez pozitív hatást gyakorolt az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára. Finnország 2017-ben továbbá GDP-arányosan 0,1 %-nak megfelelő átmeneti eltérést kapott az Unió által társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti beruházási kiadások figyelembevétele céljából. Az utóbbi esetében a jogosultság egyik feltétele, hogy a közberuházások összességében nem csökkennek. A 2017. évi eredményadatok a közberuházások 2017. évi csökkenésére utaltak az előző évhez viszonyítva, míg a becslések szerint az uniós alapokhoz kapcsolódó beruházások stabilak maradtak. Következésképpen Finnország 2017-ben már nem jogosult a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérésre az Unió által társfinanszírozott projektekhez kapcsolódó nemzeti beruházási kiadásokkal összefüggésben. A középtávú költségvetési cél felé vezető kiigazítási pályától való fennmaradó átmeneti eltérések átvihetők, így hároméves időtartamot érintenek. Ezért a rendkívüli eseményekre és a strukturális reformra vonatkozó rendelkezés alapján az átmeneti eltérés 2018-ban a GDP 0,67 %-ának, 2019-ben pedig 0,5 %-ának felel meg.

(8)A 2017. július 11-i tanácsi ajánlás szerint Finnországnak biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2018-ban a rendkívüli események költségvetési hatásához kapcsolódó (2016-ban biztosított) engedményre, valamint a strukturális reformok és a beruházások végrehajtásához kapcsolódó (2017-ben biztosított) engedményre korlátozódjon. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban legfeljebb 1,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Finnország 2018-ban némileg el fog térni a javasolt költségvetési kiigazítástól. A vártnál jobb 2017-es eredménynek köszönhetően azonban a középtávú költségvetési céltól való távolság a jelenlegi előrejelzések szerint kisebb lesz, mint a rendkívüli eseményekhez és a strukturális reformokhoz kapcsolódó rendelkezések alapján kapott engedmények mértéke. Megerősítés esetén ezt a Bizottság figyelembe fogja venni a 2018-ra vonatkozó utólagos értékelés során.

(9)2019-ben, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján Finnországnak biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2019-ben a strukturális reformok végrehajtásával összefüggő költségvetési hatásokhoz kapcsolódó (2017-ben biztosított) átmeneti engedményre korlátozódjon. Ez alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája legfeljebb 2,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. Változatlan politikát feltételezve Finnország teljesíti a 2019-re vonatkozó követelményt. Finnország az előrejelzés szerint mind 2018-ban, mind pedig 2019-ben megfelel az adósságcsökkentési referenciaértéknek is. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Finnországnak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket tegyen 2018-ban a megfelelés érdekében, és az előrejelzés szerint 2019-ben pedig megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(10)Az előrejelzés szerint a népesség elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése miatt a nyugdíjakra, az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások a GDP arányában a 2017-es 24 %-ról 2030-ra várhatóan 27 %-ra fognak emelkedni. A finn parlamentben jelenleg vita tárgyát képező közigazgatási reform és a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra irányuló reform célja a kiadások csökkentése ezen a területen. Az egyéb célkitűzések a következők: az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a betegek számára, valamint a várakozási idő csökkentése, különösen a kedvezőtlen adottságú vagy távoli területeken. Az önbevallások szerint a kielégítetlen orvosi szükségletek aránya meghaladja az uniós átlagot. Különösen az aktív népességhez nem tartozók kerülnek szembe nehézségekkel a szükséges orvosi ellátáshoz való hozzájutás terén. 2020-tól a regionális közigazgatás újonnan kialakított szintjéhez, a megyékhez fog tartozni a finnországi szociális és egészségügyi szolgáltatások kezelése. A reform lehetővé teszi majd a források hatékonyabb felhasználását megyei szinten. A digitális és elektronikus szolgáltatások fokozott igénybevétele szintén növelheti a termelékenységet. Végül, a szociális és elsődleges egészségügyi szolgáltatások mind az állami, mind a magán szociális és egészségügyi központokban elérhetők lesznek. Így a betegek választási lehetőségei bővülnek, miközben a szolgáltatók közötti verseny várhatóan költségmegtakarításokat eredményez. Az említett ambiciózus célkitűzések megvalósítása függ a reformok végrehajtási szakaszában hozott döntésektől is.

(11)2017-ben a teljes munkaképes korú népesség (20–64 év közöttiek) foglalkoztatási rátája 74 %, ami viszonylag alacsony, a skandináv országokkal összehasonlítva. Emellett alacsony volt a munkaerőpiaci részvételi arány, különösen a nők, az alacsony képzettségű férfiak, valamint a migráns háttérrel rendelkező személyek körében. A strukturális munkanélküliség aránya 2017-ben magas volt (a teljes munkaerő mintegy 7,5 %-a). A finn hatóságok által elfogadott legújabb intézkedések ellenére a foglalkoztatás bővülésével összefüggésben továbbra is vannak kihívások, több ösztönzőre van szükség a munkavállaláshoz, és meg kell erősíteni az aktív munkaerőpiaci intézkedéseket.

(12)Az inaktivitás és a munkanélküliségi csapdák továbbra is akadályt jelentenek a munkaerő szélesebb körű kihasználása szempontjából. A különféle típusú juttatásokat biztosító ellátórendszer következtében jelentős inaktivitási csapda alakult ki. Az említett csapda lényeges elemét jelenti a szociális segélyezés és a lakhatási segély. Ezeket és más juttatásokat a jövedelem emelkedésével rendkívül gyorsan megszüntetik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a munkavállalás esetleg nem kellően jövedelmező. A juttatási rendszer összetettsége az adminisztratív gyakorlatokkal együtt jelentős munkanélküliségi csapdákkal, illetőleg bürokratikus csapdákkal jár. A juttatások mértéke körüli bizonytalanság és a visszaállításukhoz szükséges idő csökkenti a rövid távú vagy a részmunkaidős munkavállalás vonzerejét. Végül, a lakásépítés közelmúltbeli fellendülése ellenére a növekedés központját jelentő területeken a megfizethető lakások hiánya további akadályt jelenthet a munkaerő mobilitása szempontjából. Az alapjövedelem kísérleti bevezetése, amelynek első eredményei 2019-ben várhatók, valószínűleg némi információt nyújt a társadalombiztosítási rendszer átalakításához. A szülői szabadság rendszerének reformja a tapasztalatok szerint növeli a szülőképes korú nők foglalkoztatási rátáját és előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget. Jelenleg készítik elő a valós idejű jövedelmi nyilvántartást, ami lehetőséget adhat a közszolgáltatások hatékonyságának javítására, és ténylegesen kiegyenlítené a juttatások szintjét.

(13)Változóban vannak a bérmegállapítási gyakorlatok, előtérbe kerülnek az ágazati és helyi szintű kollektív tárgyalások. Mivel a vállalkozások gyakran nagyon eltérő korlátokkal kerülnek szembe, ez lehetővé tenné a vállalkozások közötti nagyobb bérkülönbségeket, biztosítva, hogy a reálbérek növekedése összhangban legyen a termelékenység javulásával, miközben hozzájárul a jobb foglalkoztatási eredményekhez. A legutóbbi, 2017 végén és 2018 elején megkötött bérmegállapodások alapján a szervezett munkaadóknak több lehetőségük van helyi bértárgyalások folytatására. A nem szervezett munkaadók esetében néhány akadály továbbra is fennáll. Már vannak eredmények, mivel a legutóbbi bértárgyalások jelenlegi állása arra utal, hogy az eredmény nagyjából semleges hatást gyakorol majd a költség-versenyképességre. A gyakorlatban a bérmegállapodások hivatalos koordinációjának hiánya ellenére úgy tűnik, hogy kialakulóban van a finn modell, amely alapján a nem kereskedelemképes szektor béremelkedése összekapcsolódik a kereskedelemképes ágazatban elfogadott emelésekkel.

(14)Mivel az aktivitás és a foglalkoztatás fokozatosan visszatér a válság előtti szintre, valószínűleg a munkanélküliek és az inaktívak alacsonyabb foglalkoztathatósága válik a jelentős problémává, ami lelassíthatja a munkaerőpiac élénkülését, aláásva a finn jóléti társadalom hosszú távú fenntarthatóságát. A helyzet megfelelő és integrált aktivizálási és rehabilitációs szolgáltatásokat tesz szükségessé a munkanélküliek és az inaktív népesség számára. Ugyanakkor az állami foglalkoztatási szolgálatokra – különösen a tanácsadási tevékenységekre – fordított források az uniós átlag alatt vannak. A munkanélküliek – különösen az alacsonyabb foglalkoztatási kilátásokkal rendelkezők – számára biztosított szolgáltatásokat több különálló szolgáltató nyújtja. Az integráció vagy a jobb koordináció segítené a zökkenőmentes szolgáltatási lánc kialakulását (egyablakos ügyintézés a munkanélküliek/inaktív személyek számára). További intézkedésekre van szükség az inaktív népesség – különösen a 25–39 éves korosztály, és a migráns hátterű személyek – munkaerőpiacra való visszatérésének biztosításához. A migráns népesség részben ellensúlyozhatja a munkaképes korú népesség létszámának jelenlegi csökkenését, feltéve, hogy jól integrálódott a munkaerőpiacba és a finn társadalomba. Végül, a munkaerőhiány növekszik, ami valószínűleg tükrözi a gazdaság jelenlegi strukturális változásait, például a népesség elöregedését. Ez arra utal, hogy a foglalkoztatási mobilitás lehetővé tétele érdekében folytatni kell a felnőttoktatásba és -szakképzésbe való befektetést, valamint a strukturális munkaerőhiány enyhítését.

(15)A kormány intézkedéseket hajtott végre a vállalkozói lét és az induló vállalkozások támogatására, és javította a kis- és középvállalkozások számára nyújtott hitelek és exportgaranciák rendelkezésre állását. A munkanélkülieknek már lehetőségük van arra, hogy vállalkozásindítás esetén az első hónapokban álláskeresési járadékot kapjanak. Ez a program valószínűleg akkor lesz sikeres, ha képzéssel és személyre szabott tanácsadással kapcsolódik össze, míg rövid időtartama korlátozhatja a hatását. Emellett a vállalkozók és az önfoglalkoztatók szociális védelme terén továbbra is hiányosságok tapasztalhatók, és Finnországban magas az önfoglalkoztatók körében a szegénység relatív kockázata.

(16)A háztartások adósságállománya továbbra is a korábbiaknál magasabb szinten van (2016-ban a GDP 67 %-a). Az adósságok nagy része változó kamatozású, ami kockázatot jelent, ha középtávon emelkednek a kamatok. A fogyasztói hitelek aránya gyorsan növekszik, és a hitelnyújtás egyre nagyobb része külföldi bankokon, hitelintézetektől eltérő pénzügyi intézményeken, kis hitelnyújtókon és személyközi hitelezést nyújtókon keresztül történik. A finn pénzügyi felügyeleti hatóság számos intézkedést fogadott el a háztartások eladósodottságának visszafogása érdekében. Rövid távon nem várható azonban aktív hitelállomány-leépítés, különösen mivel a kamatlábak alacsonyak maradnak, és a fogyasztói bizalom erős. A hitelnyilvántartás hiánya megakadályozhatja, hogy a bankok egyértelmű képet kapjanak a háztartások általános eladósodottságáról.

(17)A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Finnországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Finnország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és arról alkotott véleményét 8 különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

AJÁNLJA, hogy Finnország 2018-ban és 2019-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.A strukturális reform végrehajtásához biztosított átmeneti eltéréshez kapcsolódó engedményeket figyelembe véve teljesítse a középtávú költségvetési célt 2019-ben. Biztosítsa a szociális és az egészségügyi szolgáltatások költséghatékonyságának javítását, valamint az azokhoz való egyenlő hozzáférést célzó közigazgatási reform elfogadását és végrehajtását.

2.Javítsa a munkavállalás ösztönzőit, és biztosítson megfelelő és jól integrált szolgáltatásokat a munkanélküliek és az inaktív népesség számára.

3.Többek között hitel-nyilvántartási rendszer létrehozásával erősítse meg a háztartások adósságállományának nyomon követését.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Choose the experimental features you want to try