P8_TC1-COD(2015)0148

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. február 6-án került elfogadásra a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid- kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról szóló (EU) 2018/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/410 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

Lineáris csökkentési tényező (LRF)

Az EU ETS a legfontosabb uniós eszköz az EU éghajlattal kapcsolatos azon célkitűzésének eléréshez, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést – a Párizsi Megállapodásnak megfelelően – jóval 2 oC-kal az iparosodás előtti szintre csökkentsük. E célkitűzéssel, valamint a 2030-as éghajlati és energiapolitikai kerettel összhangban az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálata és a lineáris csökkentési tényező 1,74 %-ról 2,2 %-ra történő megemelése jelentik az első lépést azon uniós célkitűzés megvalósításában, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását belső viszonylatban 2030-ig legalább 40 %-kal csökkentsük. A Bizottság tudatában van, hogy további erőfeszítésekre és nagyobb ambícióra van szükség ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljaival összhangban az EU megvalósítsa az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig történő csökkentésére irányuló célkitűzést, és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet kísérő hatásvizsgálatában megállapítja, hogy e felső határérték eléréséhez a lineáris csökkentési tényezőt 2050-ig tovább kell növelni. Az irányelv bármely jövőbeli felülvizsgálata során a Bizottságnak a lineáris csökkentési tényező növelésének mértékét a nemzetközi fejlemények fényében kell megállapítania, szigorítva az uniós politikákat és intézkedéseket.

Tengeri kibocsátások

A Bizottság tudomásul veszi az Európai Parlament javaslatát. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2018 áprilisában várhatóan döntést hoz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló, a hajókat illető stratégiáról. A Bizottság ezt azonnal értékelni fogja és jelentést fog tenni különösen a kibocsátáscsökkentési célkitűzésekről, a megvalósítást szolgáló szóba jöhető intézkedésekről, valamint azok elfogadásának menetrendjéről. Ennek során mérlegeli, hogy milyen lépésekre van szükség az ágazat méltányos hozzájárulásának biztosításához, és ennek során figyelembe fogja venni az Európai Parlament által javasolt megoldásokat is. A tengeri közlekedésből származó ÜHG-kibocsátásra vonatkozó új jogalkotási aktusokat illetően a Bizottság megfelelően figyelembe fogja venni az Európai Parlament által elfogadott módosításokat.

A szenet használó és sok szén-dioxidot kibocsátó régiók méltányos átmenete

A Bizottság megismétli azt a kötelezettségvállalását, hogy célzott kezdeményezést dolgoz ki, amely az érintett tagállamokban testre szabott támogatást nyújt a szenet használó és sok szén-dioxidot kibocsátó régiók méltányos átmenetének támogatása érdekében.

E célból partneri együttműködést fog folytatni e régiók érdekelt feleivel, és iránymutatást nyújt majd különösen a rendelkezésre álló alapokhoz és programokhoz való hozzáférést és azok felhasználását illetően, valamint ösztönözni fogja a bevált gyakorlatok megosztását, ideértve az ipari ütemtervekről és az átképzési igényekről folytatott eszmecseréket.

Szén-dioxid-leválasztás és -felhasználás (CCU)

A Bizottság tudomásul veszi az Európai Parlament azon javaslatát, amely szerint az állandó megkötést biztosító, hitelesítetten leválasztott és újrahasznált kibocsátásokat mentesítené a kibocsátási egységekre vonatkozó, EU ETS szerinti átadási kötelezettségek alól. Ezek a technológiák jelenleg még nem érettek arra, hogy a jövőbeli szabályozásukról most döntsünk. A CO2-CCU technológiákban rejlő potenciálra tekintettel a Bizottság ígéretet tesz arra, hogy a következő kereskedési időszakban megvizsgálja a szabályozási lehetőségeket annak mérlegelése céljából, hogy az irányelv következő felülvizsgálata előtt módosítani kell-e a szabályozási keretet. A Bizottság itt kellő figyelmet fog szentelni annak, hogy e technológiákban milyen lehetőségek rejlenek a kibocsátáscsökkentéshez való jelentős mértékű hozzájárulást illetően, megőrizve ugyanakkor az EU ETS környezeti integritását.