Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52017XC0523(03)

A Bizottság közleménye – Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez

HL C 163., 2017.5.23, p. 1–40 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

23.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 163/1


A Bizottság közleménye – Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez

(2017/C 163/01)

TARTALOM

1.

Bevezetés 2

2.

Az útmutató céljai 2

3.

Az útmutató hatálya és használata 3

4.

Az alkalmazandó uniós jogszabályok 3

4.1.

Az általános higiéniai szabályokkal összefüggésben: 3

4.2.

Az egyedi uniós szabályokkal összefüggésben: 3

5.

A friss gyümölcsökben és zöldségekben előforduló mikrobiológiai kórokozók EFSA által azonosított fő kockázati tényezői 4

6.

Ellenőrzőlisták a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelését érintő higiéniai ellenőrzésekhez 5

7.

Helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatok 11

7.1.

A környezeti tényezők ellenőrzése és a termőhely elhelyezkedése 12

7.2.

A (szerves) műtrágyák ellenőrzése 13

7.3.

Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez a termelés helyén (betakarításkor és betakarítás után) felhasznált víz ellenőrzése 17

7.4.

A mezőgazdasági munkavállalók higiéniája és egészségi állapota 24

7.5.

A mezőgazdasági üzemben végzett kapcsolódó műveletek során uralkodó higiéniai körülmények ellenőrzése a 7.3. és 7.4. alfejezetben foglaltakon túlmenően 26

8.

Nyilvántartások vezetése, valamint az élelmiszerek visszahívásával, illetve forgalomból történő kivonásával kapcsolatos feladatok 30

8.1.

Nyilvántartás vezetése 30

8.2.

Az élelmiszerek visszahívásával, illetve forgalomból történő kivonásával kapcsolatos feladatok 31

I. MELLÉKLET

Szószedet 32

II. MELLÉKLET

Példa a mezőgazdasági víz mikrobiológiai kockázatértékelését támogató mátrixra 35

III. MELLÉKLET

Példa a mezőgazdasági víz mikrobiológiai kockázatértékelését támogató döntési fára 38
Függelék 39

1.   BEVEZETÉS

A 2014. évi zoonózismonitoring-jelentés (1) szerint az Európai Unióban a megerősített megbetegedések többsége állati eredetű élelmiszerekkel volt összefüggésbe hozható. Gyümölcsökre és zöldségekre a megerősített megbetegedések mindössze 7,1 %-a volt visszavezethető, ezek az esetek pedig főként norovírussal szennyezett, fagyasztott málna miatt következtek be; mindazonáltal az előfordulási arány 2013-hoz képest nőtt: akkor a megbetegedések 4,4 %-át okozták „zöldségek és levek”. Ennek ellenére nem szabad alábecsülni a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiológiai szennyezettségének lehetséges következményeit, amint arra a csírák verocitotoxin-termelő Escherichia coli (VTEC) törzzsel való szennyezettsége miatt Németországban kialakult krízishelyzet (2) is intő példa.

A VTEC okozta 2011-es krízishelyzet nyomán az Európai Bizottság felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA), hogy nyújtson felvilágosítást a nem állati eredetű élelmiszerekben előforduló kórokozók jelentette közegészségügyi kockázatokról, külön kitérve a kockázati tényezőkre és a kockázatcsökkentési lehetőségekre, ezen belül a lehetséges mikrobiológiai kritériumokra. Az EFSA válaszul hat tudományos szakvéleményt adott ki a nem állati eredetű élelmiszerek körében legnagyobb veszélyforrásként megjelölt élelmiszer-kórokozó kombinációkról, amelyek az alábbiak voltak:

(1)

VTEC magokban és csíráztatott magokban (3)

(2)

Salmonella és Norovirus salátaként, nyersen fogyasztott levélzöldségekben

(3)

Salmonella és Norovirus bogyós gyümölcsökben

(4)

Salmonella és Norovirus paradicsomban

(5)

Salmonella dinnyében

(6)

Salmonella, Yersinia, Shigella és Norovirus hagymafélékben, szárzöldségekben és sárgarépában.

Ez az útmutató az EFSA e témában megfogalmazott szakvéleményeinek, valamint a tagállami szakértőkkel és érintettekkel folytatott egyeztetés eredményeinek figyelembevételével készült. Elsősorban a termesztőknek hivatott gyakorlati kérdésekben segítséget nyújtani, de a benne foglaltakat adott esetben a hatósági ellenőrök is hasznosíthatják ellenőrzéseik során. Az EFSA megerősítette, hogy a friss gyümölcsökkel és zöldségekkel kapcsolatos kockázatokról és kockázatcsökkentő intézkedésekről további kutatásokat kell végezni.

2.   AZ ÚTMUTATÓ CÉLJAI

Ennek az útmutatónak a fő célja, hogy mérettől függetlenül minden, elsődleges termelést folytató növénytermesztőnek segítséget nyújtson a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére és kezelésére vonatkozó higiéniai követelmények helyes és egységes alkalmazásához. Iránymutatásokkal szolgál e termesztők számára arról, hogyan háríthatják el helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatokkal a mikrobiológiai eredetű élelmiszer-biztonsági veszélyeket a fogyasztóknak nyersen (feldolgozatlanul) vagy kismértékben feldolgozva (vagyis mosva, válogatva és csomagolva) értékesített friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében (vagyis termesztés során, betakarításkor és betakarítás után), ideértve a szállítást is, feltéve, hogy e tevékenységek a 852/2004/EK rendelet I. melléklete (4) értelmében lényegesen nem változtatják meg a termékek jellegét. Az ilyen tevékenységeket a továbbiakban kapcsolódó műveleteknek nevezzük. A helyes gyakorlatokat a teljes elsődleges termelési láncban alkalmazni kell.

Az ezen útmutatóban foglalt iránymutatások végrehajtására kiemelt figyelmet kell fordítani minden nyersen fogyasztott friss gyümölcs és zöldség esetében, és lehetőség szerint a hőkezelés után fogyasztandó friss gyümölcsök és zöldségek esetében is törekedni kell.

3.   AZ ÚTMUTATÓ HATÁLYA ÉS HASZNÁLATA

Ez az útmutató a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében, valamint a kapcsolódó műveletek során alkalmazandó helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatokkal foglalkozik, amelyek a friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztása útján gyomor-bélrendszeri betegségeket okozó mikrobiológiai kórokozók (5) (például betegséget okozó E. coli, Hepatitis A vírus, Listeria stb.) elleni védekezést szolgálják.

Bizonyos termékekre (6) szükség esetén kiegészítő egyedi iránymutatások vonatkoznak. Mivel a csírák és a csíráztatásra használt magvak (7) előállítása esetében a helyes higiéniai gyakorlatokról szóló egyedi uniós iránymutatásokat a European Sprouted Seeds Association (csíráztatott magvakkal foglalkozó európai szövetség) dolgozza ki, ezen útmutató a továbbiakban nem foglalkozik az e kategóriába tartozó termékekkel.

Ez az útmutató arról nyújt iránymutatást, hogyan kell alkalmazni az általános higiéniai követelményeket friss gyümölcsök és zöldségek esetében. Az e témával foglalkozó egyéb útmutatókkal együtt használandó. Lévén, hogy az európai frissgyümölcs- és frisszöldség-ágazat rendkívül szerteágazó, az alábbiakban tárgyalt kategóriákba tartozó friss gyümölcsöket és zöldségeket az egyes tagállamokban eltérő környezeti viszonyok között termesztik, emiatt pedig az útmutatóban foglaltakat helyenként a mezőgazdasági kisüzemek és a hagyományos gazdálkodással érintett területek sajátosságaihoz kell igazítani, mindazonáltal a 852/2004/EK rendelet I. mellékletében rögzített általános higiéniai követelményeket mindig be kell tartani.

4.   AZ ALKALMAZANDÓ UNIÓS JOGSZABÁLYOK

Ez az útmutató kifejezetten a mikrobiológiai veszélyek elhárításának módszereivel foglalkozik. Az ezen útmutatóban ismertetett gyakorlatokhoz kapcsolódó uniós rendeletek előírásait minden növénytermesztőnek be kell tartania. A teljes kép megismeréséhez elengedhetetlen számba venni a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazandó helyes gyakorlatok szempontjából legfontosabb uniós jogszabályokat.

4.1.   Az általános higiéniai szabályokkal összefüggésben:

a)

a 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) (elterjedt nevén az általános élelmiszerjogi jogszabály) rögzíti az élelmiszerjog általános elveit és követelményeit, létrehozza az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, és megállapítja az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárásokat;

b)

az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) megállapítja az általános higiéniai követelményeket, amelyeknek az élelmiszer-vállalkozásoknak az élelmiszerlánc minden szakaszában eleget kell tenniük. Minden élelmiszer-vállalkozónak (az összes növénytermesztő élelmiszer-vállalkozónak minősül) teljesítenie kell e rendelet helyes higiéniai gyakorlatokra vonatkozó követelményeit azért, hogy megelőzze az élelmiszerek bármilyen eredetű szennyeződését. E rendelet hatályát a függelék szemlélteti.

4.2.   Az egyedi uniós szabályokkal összefüggésben:

a)

a 2005. november 15-i 2073/2005/EK bizottsági rendelet (10) meghatározza az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumait;

b)

a 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) megállapítja a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékeit;

c)

a 91/692/EGK irányelvvel, valamint a 807/2003/EK és a 219/2009/EK rendelettel módosított, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelv (12) szabályozza a szennyvíziszapnak a környezet és különösen a talaj védelmével történő mezőgazdasági felhasználását;

d)

az 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv (13) meghatározza az emberi fogyasztásra szánt víz minőségével kapcsolatos kritériumokat;

e)

az 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv (14) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmét és további ilyen szennyezés megelőzését célzó rendelkezéseket tartalmaz;

f)

a 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) (az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) megállapítja a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályokat, és hatályon kívül helyezi az 1774/2002/EK rendeletet;

g)

a 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendelet (16) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról rendelkezik.

Emellett néhány tagállamban (17) nemzeti jogszabályok, illetve előírások vonatkoznak a regenerált víz minőségére.

Az itt leírtakat kiegészítő uniós higiéniai útmutatók találhatók az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóság (DG SANTE) honlapjának élelmiszer-biztonsági kérdésekkel foglalkozó részében. Nemzetközi szinten további felvilágosítást nyújtanak a Codex Alimentarius friss gyümölcsök és zöldségek szempontjából lényeges higiéniai gyakorlatokról szóló kódexei (18).

5.   A FRISS GYÜMÖLCSÖKBEN ÉS ZÖLDSÉGEKBEN ELŐFORDULÓ MIKROBIOLÓGIAI KÓROKOZÓK EFSA ÁLTAL AZONOSÍTOTT FŐ KOCKÁZATI TÉNYEZŐI

1. folyamatábra

Image

6.   ELLENŐRZŐLISTÁK A FRISS GYÜMÖLCSÖK ÉS ZÖLDSÉGEK ELSŐDLEGES TERMELÉSÉT ÉRINTŐ HIGIÉNIAI ELLENŐRZÉSEKHEZ

Az alábbi, példaként szolgáló ellenőrzőlisták (1–7.) olyan higiéniai kötelezettségeket mutatnak be az egyes (EFSA-véleményekben megjelölt) kockázati kategóriákban, amelyek alapján bármely növénytermesztő meggyőződhet arról, hogy eleget tesz-e az uniós higiéniai követelményeknek. Az ellenőrzőlisták ezenkívül abban is a növénytermesztők segítségére lehetnek, hogy az útmutató 6. és 7. fejezete szerinti megfelelő ajánlásokat bevezessék.

1. ellenőrzőlista: A hatósági ellenőrzések eredménye és megfelelő helyreigazító intézkedések

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

Mikor volt a legutóbbi hatósági ellenőrzés (dátum)?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (6) pontja.

Amennyiben szabálytalanságokra derült fény, megtették-e a megfelelő helyreigazító intézkedéseket (a legutóbbi hatósági ellenőrzés eredményei alapján)?

 

2. ellenőrzőlista: Környezeti tényezők és a termelőüzem helye

A környezeti tényezők, köztük az állati rezervoárok a friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződésének lehetséges forrásai, ezért törekedni kell az ilyen jellegű kockázatok megelőzésére vagy legalább a csökkentésükre. Amennyiben az elemzés azt mutatja ki, hogy a talaj szennyezett, akkor a növénytermesztők a 2. ellenőrzőlista segítségével feltárhatják a szennyeződés forrását, és meghozhatják az uniós követelmények teljesítéséhez és a megfelelő ajánlások végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

Sikerült-e feltárni a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt földterület szennyeződésének forrását?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része

II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának e) alpontja.

Ha sikerült feltárni, itt adja meg a szennyeződés forrását, és hagyja ki a pontokba szedett kérdéseket.

Ha NEM sikerült feltárni, az alábbi, pontokba szedett kérdések a segítségére lehetnek a forrás megállapításában.

 

A növénytermesztésre használt földterületre bejuthatnak-e (házi vagy vadon élő) állatok?

 

Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez igénybe vett vízforrásokhoz hozzáférhetnek-e (házi vagy vadon élő) állatok?

 

Vannak-e szivárgó, kimosódó vagy túlfolyó trágyatároló területek a termőterület közelében?

 

Jelenleg vannak-e, illetve korábban voltak-e veszélyeshulladék-lerakók a termőterület közelében?

 

Jelenleg vannak-e, illetve korábban voltak-e szennyvíztisztító létesítmények a termőterület közelében?

 

Jelenleg vannak-e, illetve korábban voltak-e ipartelepek vagy bányatelkek a termőterület közelében?

 

Fennáll-e a szomszédos termőterületekről való lefolyás lehetősége?

 

Fennáll-e annak a lehetősége, hogy a növénytermesztésre használt földterületet szennyezett víz árassza el?

 

Vannak-e felszíni vizek a növénytermesztésre használt földterület körül?

 

Előfordulhat-e szennyeződés más forrásból?

 

A szennyeződés megszüntetése vagy elfogadható szintre csökkentése érdekében végeznek-e valamilyen feldolgozási eljárást az alaptermékeken?

Igen/nem

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja.

Ha nem, a szennyeződés megszüntetésére vagy elfogadható szintre csökkentésére irányuló feldolgozási eljárásokat kell bevezetni, és feltétlenül követni kell az ezen útmutató 6. fejezetében ismertetett helyes higiéniai gyakorlatot.

Ha a szennyeződés forrását sikerült feltárni, meg kell vizsgálni, hogy érdemes-e friss gyümölcsöket és zöldségeket termeszteni az adott területen, és a szükséges megelőző, illetve korrekciós intézkedéseket megtették-e (a javasolt intézkedésekre ezen útmutató 6. fejezetében találhatók példák).

3. ellenőrzőlista: Műtrágya

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

Ha műtrágyát használnak, adja meg annak fajtáját (szerves vagy szervetlen) (19)

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (3) pontjának a) alpontja és nemzeti jogszabályok

1069/2009/EK rendelet (az állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (20)

A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló 86/278/EGK irányelv (21)

A műtrágyát megfelelően tárolják-e?

 

Tesznek-e intézkedéseket a szerves műtrágya okozta szennyeződés elkerüléséért?

 

Adja meg, hogy a következők közül mely intézkedéssel gondoskodnak a szerves műtrágya okozta szennyeződés elkerüléséről: fizikai, kémiai vagy biológiai kezelés

 

Vállalkozásoktól beszerzett komposztált szerves trágya használata esetén rendelkezésre áll-e a komposztálási eljárást leíró tanúsítvány?

 

Ha komposztálnak, azt az ezen útmutatóban foglalt iránymutatások szerint végzik-e (a komposztálási eljárás legalább 90 napig tart)?

 

Elegendő időt hagynak-e a kezeletlen trágya kijuttatása, valamint a friss gyümölcsök és zöldségek betakarítása között (élelmezés-egészségügyi várakozási idő)?

Figyelem: ez az időtartam a friss gyümölcsök és zöldségek fajtájától, valamint attól függ, hogy azok nyersen fogyasztandók-e – lásd az 1. táblázatot (például a nyersen fogyasztott friss levélzöldségek esetében legalább 60 nap szükséges).

 

Szennyvíziszap használata esetén végeznek-e ellenőrző és korrekciós intézkedéseket a mikrobiális szennyeződés kiküszöbölése érdekében? (Lásd az 1. táblázatot)

 

Tesznek-e intézkedéseket a szomszédos termőterületeken használt trágya vagy más természetes műtrágya okozta szennyeződés minimálisra csökkentéséért (például körültekintő trágyázás és a lefolyás korlátozása)? Ha igen, válaszoljon a következő kérdésre:

 

Ismertesse, milyen intézkedésekkel védik a trágya és a természetes műtrágya kezelésére és tárolására használt területeket, és hogyan előzik meg a lefolyás vagy kimosódás okozta keresztszennyeződést (például akadályok létesítése a trágya visszatartása és szétszóródásának megelőzése céljából).

 

Ha lehetőség van rá, ismételt használat előtt mossák és fertőtlenítik-e a trágyával érintkező berendezéseket?

 

4. ellenőrzőlista: Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez a termelés helyén felhasznált víz

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

A mezőgazdasági tevékenységekhez használt víz összes forrását azonosították-e? Jelölje meg a vízforrásokat (például kút, folyó/vízfolyás, víztározó/mocsár/tó, regenerált víz) az összes felhasználási cél (például öntözés, mosás, berendezések tisztítása stb.) tekintetében.

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának c) alpontja.

A mezőgazdasági tevékenységekhez használt víz ellátórendszereit és tárolóját megjelölték-e?

 

A víz forrásai, ellátórendszerei és tárolója szennyeződés (házi- és vadon élő állatok, madárürülék stb.) ellen védett-e?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának c) és e) alpontja.

A termeléshez használt vízforrásokat és a vízellátó rendszereket elkülönítették-e a trágyától és az esetleges lefolyástól?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának b) alpontja.

A víz forrásai, ellátórendszerei és tárolója heves esőzések esetén lefolyástól védett-e?

 

A mezőgazdasági tevékenységekhez használt víz forrásait, ellátórendszereit és tárolóját rendszeresen ellenőrzik-e? (Például szemrevételezéssel, mikrobiális vizsgálattal).

Ha igen, milyen gyakran?

 

Milyen öntözési módszert alkalmaznak (például árasztásos, esőztető, csepegtető öntözés)?

 

Mennyi idő telik el az utolsó öntözés és a betakarítás között?

 

Az öntözővíz érintkezik-e a friss zöldségek és gyümölcsök ehető részével?

 

A friss gyümölcsök és zöldségek olyan fizikai jellemzőkkel rendelkeznek-e, amelyek megkönnyítik a víz felgyülemlését (például a salátafélék érdes felületén összegyűlik a víz)?

Ha igen, milyen intézkedés(eke)t tettek ezzel kapcsolatosan?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának c) alpontja.

A friss gyümölcsöket és zöldségeket betakarítás után megmossák-e, mielőtt becsomagolnák őket?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának b) alpontja.

Ha a friss gyümölcsöket és zöldségeket betakarítás után megmossák, mielőtt becsomagolnák őket, emlékeztetünk arra, hogy a fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek végső mosásához ivóvizet kell használni, míg a kezdeti mosási fázisok során használható tiszta víz.

Olyan termelési rendszert alkalmaznak-e, amelyben a növények ehető részei közvetlenül érintkezhetnek a talajjal?

 

Végeztek e kockázatértékelést a vízforrások kockázati tényezőinek feltárása céljából?

Ha igen, a növénytermesztésre és/vagy a betakarítás utáni kezelésre terjed-e ki?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának c) és g) alpontja.

A kockázatok jellege alapján feltétlenül mérlegelni kell, hogy szükség van-e a mezőgazdasági tevékenységekhez használt víz mikrobiológiai vizsgálatára (részletesebb felvilágosításért lásd ezen útmutató 6.3. alfejezetét, valamint II. és III. mellékletét).

Ha a vízen mikrobiológiai vizsgálatot végeznek:

Válaszoljon az alábbi kérdésekre:

A vizsgálat kórokozókra és/vagy indikátor-mikroorganizmusokra vonatkozik-e?

Milyen gyakran végzik a vizsgálatot?

A kapott adatok felhasználásával előtörténetet dolgoznak-e ki, amely alapján a legtöbb kockázat tekintetében meghatározhatók a mintavételi pontok, illetve a mintavétel időtartama?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának g) alpontja.

A vízvizsgálat eredményei kielégítőek-e?

 

Ha ezek az eredmények nem voltak kielégítőek, tettek-e korrekciós intézkedéseket?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (2) és (3) pontja, valamint II. (5) pontjának c) alpontja.

Vannak-e külön ellenőrző intézkedések az egyes feltárt kockázati tényezőket illetően?

 

5. ellenőrzőlista: A mezőgazdasági munkavállalók higiéniája és egészségi állapota

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

A személyzet tagjai részesültek-e oktatásban a személyes higiéniáról és a biztonságos élelmiszer-kezelési gyakorlatokról? Ideértve az új és az ideiglenes munkavállalókat is.

 

 

Elhelyeztek-e jó látható jelzéseket a megfelelő területeken, hogy a munkavállalókat a kézmosásra figyelmeztessék?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (5) pontjának d) alpontja

Ha védőeszközöket használnak, azok megfelelő állapotban vannak és tiszták-e?

 

Vannak-e szabályok arra vonatkozóan, hogyan kell kezelni a munkavállalók megbetegedéseit? Ha igen, válaszoljon az alább pontokba szedett kérdésekre:

 

A személyzet tagjai tisztában vannak-e azzal, hogy nem dolgozhatnak közvetlenül a termékekkel, ha rosszul érzik magukat, különösen akkor, ha tüneteik között van a hasmenés vagy a hányás is?

 

A személyzet tagjai értesítik-e a vezetést mindennemű betegségről vagy sérülésről?

 

A vágásokat és a sebeket bekötözik és óvják-e, amikor a sérült munkavállaló újra munkába állhat?

 

Vannak-e a munkavállalók számára pihenésre és étkezésre kijelölt helyek a termőföldtől és a csomagoló soroktól távol?

 

A nélkülözhetetlen munkát nem végző személyek, az alkalmi látogatók és más hasonló személyek számára tilos-e belépni a termőterületre és egyéb, élelmiszer-termelésre használt területre?

 

6. ellenőrzőlista: Higiéniai körülmények a mezőgazdasági üzemben a kapcsolódó tevékenységek során

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

A mezőgazdasági üzemben gondoskodnak-e a megfelelő egészségügyi feltételekről és a karbantartásról?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (5) pontjának a) és b) pontja.

Az illemhelyeket és a szaniterhelyiségeket az ajánlásoknak megfelelően (22) biztosítják (munkavállalók/illemhelyek száma) és elkülönítették-e az élelmiszer-termesztési és -termelési területektől?

 

Az illemhelyeket és a szaniterhelyiségeket úgy alakították-e ki, hogy elkerülhető legyen a lefolyás?

 

Az illemhelyeket és a szaniterhelyiségeket ellátják-e tiszta vízzel, szappannal és kézszárítóval?

 

A kézmosó helyiségekben és egyéb megfelelő helyeken biztosítanak-e fertőtlenítő gélt?

 

A helyiségekben megfelelő vízelvezetést alakítottak ki annak érdekében, hogy az állóvíz ne szennyezhesse az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat és berendezéseket?

 

A hulladékot a termékek tárolására használt területektől távol helyezik-e el a kártevők elleni védekezés érdekében?

 

A hulladéktárolókat rendszeresen ürítik-e?

 

A nem iható víz számára külön rendszert alakítottak-e ki? A nem iható vizet egyértelműen megjelölték-e?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. (5) pontjának c) alpontja

A betakarításhoz használt berendezéseket és a friss gyümölcsökkel és zöldségekkel közvetlenül érintkező összes eszközt és szerszámot szükség szerint rendszeresen tisztítják és adott esetben fertőtlenítik-e?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része II. fejezete 5. pontjának a) és b) pontja.

A rekeszeket és a tárolóedényeket kizárólag a termék tárolására használják és rendszeresen tisztítják-e?

 

A termék tárolóedényei élelmiszerrel érintkezhetnek-e?

 

A tárolóedényeket és a berendezéseket a termék szennyeződésének és sérülésének elkerülése érdekében jó állapotban tartják-e?

 

A betakarított termékeket széltől, csapadéktól és napfénytől védik és a lehető leghamarabb feldolgozó- vagy csomagolóüzembe szállítják-e?

 

A betakarított friss gyümölcsöket és zöldségeket vegyipari termékektől, állatoktól és más szennyező forrásoktól távol tárolják-e?

 

Az emberi fogyasztásra alkalmatlan friss gyümölcsöket és zöldségeket csomagolás vagy szállítás előtt elkülönítik-e?

 

A csomagolóüzemet és -berendezéseket megfelelően tisztán tartják?

 

Van lehetőség a hőmérséklet szabályozására?

 

A szállítóeszközöket/tárolóedényeket és járműveket tisztán tartják-e?

 

A betakarított friss gyümölcsöket és zöldségeket szállítás alatt óvják-e a szennyeződéstől?

 

A berakodást és a szállítást a friss gyümölcsök és zöldségek esetleges sérülésének és szennyeződésének minimalizálására törekedve végzik-e?

 

A tisztítás és a fertőtlenítés módját és helyét úgy választják-e meg, hogy elkerülhető legyen a friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződése?

 

Az élelmiszerrel érintkező felületek tisztításának és fertőtlenítésének eredményességét rendszeresen ellenőrzik-e tamponnal történő mintavétellel (23)?

 

A tamponnal történő mintavétel eredményei kielégítőek-e?

 

A tisztítószereket a gyártói utasításoknak megfelelően kezelik és használják-e?

 

7. ellenőrzőlista: Nyilvántartások vezetése, valamint forgalomból történő kivonási, illetve termékvisszahívási eljárás

Az ellenőrzés tárgya

Megállapítások

Jogszabályok

Pontos adatokat tartalmazó nyilvántartási rendszerrel rendelkeznek-e?

Ha igen, válaszoljon az alább pontokba szedett kérdés(ek)re:

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része III. (9) pontjának a), b) és c) alpontja

Vezetnek-e nyilvántartást az 1107/2009/EK rendelet (24) 67. cikke értelmében (jogszabályban előírt nyilvántartás) a peszticidek (növényvédő szerek és biocid termékek), illetve a biocid termékek használatáról?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a növényi eredetű termékek biztonságát esetleg befolyásoló kártevők vagy betegségek előfordulásáról (jogszabályban előírt nyilvántartás)?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a növényekből vett mintákon vagy más, az emberi egészség szempontjából fontos mintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok (például vízminőség-ellenőrzés, termékek mikrobiológiai elemzése stb.) eredményeiről (jogszabályban előírt nyilvántartás)?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a műtrágyák kijuttatásáról, ezen belül a műtrágya eredetének megjelöléséről?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a létesítmények és a berendezések tisztításáról és fertőtlenítéséről?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a személyzet tagjainak a biztonságos élelmiszerek termelésével kapcsolatos oktatásáról?

 

Rendelkeznek-e nyilvántartással és szabályzattal a betegség utáni munkába állásra vonatkozóan?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a hőmérsékletszabályozás ellenőrzéséről és a megfigyelőrendszer kalibrálásáról?

 

Vezetnek-e nyilvántartást a termelési tevékenységek ellenőrzéséről (a magvak eredete, a friss gyümölcsök és zöldségek termelésének ellenőrzésére vonatkozó adatok stb.)?

 

Vannak-e megfelelő nyomonkövethetőségi nyilvántartások, amelyek alapján a friss gyümölcsök és zöldségek egy lépéssel vissza és egy lépéssel előre is követhetők?

 

A 178/2002/EK rendelet 18. cikke

Rendelkeznek-e forgalomból történő kivonási és termékvisszahívási eljárással?

 

A 178/2002/EK rendelet 19. cikke

Az illetékes hatóságok, illetve az átvevő élelmiszeripari vállalkozók kérésre betekinthetnek-e a nyilvántartásokba?

 

A 852/2004/EK rendelet I. melléklete A. része III. (7) pontja.

7.   HELYES MEZŐGAZDASÁGI ÉS HIGIÉNIAI GYAKORLATOK

A friss gyümölcsök és zöldségek termesztése és betakarítása különféle éghajlati viszonyok és eltérő földrajzi adottságok mellett zajlik. Termőhelyük lehet beltéri (például üvegház) vagy kültéri, betakarítás után pedig helyben csomagolják vagy csomagolóüzembe szállítják őket. A termelési gyakorlatok, a termesztési feltételek és az ehető rész termesztés közbeni helye (talaj, talajfelszín, föld felett) a belső, a külső, a betakarítási és a feldolgozási tényezőkkel együtt befolyásolja, hogy a friss gyümölcsök és zöldségek elfogyasztásukkor milyen mikrobiológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Beigazolódott, hogy a mikrobiológiai eredetű élelmiszer-biztonsági veszélyek és a szennyező források tekintetében jelentős eltérések vannak a friss gyümölcsök és zöldségek termelésének egyes formái, valamint az egyes környezetek, illetve helyzetek között, még ugyanazon friss gyümölcs és zöldség esetében is. Ezek az eltérő tényezők helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatok keretében kezelhetők.

Ez az útmutató példákkal és ajánlásokkal szolgál arra, hogyan hajthatók végre a 852/2004/EK rendelet I. mellékletében (Elsődleges termelés) rögzített kötelezettségek.

7.1.   A környezeti tényezők ellenőrzése és a termőhely elhelyezkedése

7.1.1.   Általános alapelvek

A friss gyümölcsök és zöldségek termőterületén és a körül felmerülő környezeti kockázati tényezők értékelése (például a mikrobiológiai szennyeződés lehetséges forrásainak feltárása céljából) különösen azért fontos, mivel az utólagos intézkedések nem feltétlenül elegendőek a termelés során keletkező szennyeződés megszüntetéséhez, és esetenként a mikrobiológiai kórokozók szaporodásához kedvező körülményeket teremtenek.

7.1.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (2) pont] „Amennyire lehetséges, az élelmiszeripari vállalkozóknak biztosítaniuk kell az alaptermékek szennyeződéssel szembeni védelmét, tekintettel az alaptermékeken később végzett bármely feldolgozásra.”

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, […] növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, e) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] amennyire lehetséges, az állatok és kártevők okozta szennyeződések megakadályozása”.

7.1.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

a)

Ha a növénytermesztő azt gyanítja, hogy az elsődleges termelési terület korábbi felhasználása, a szomszédos területek vagy a környéken végzett ipari tevékenység miatt kockázat merülhet fel, szakemberhez kell fordulnia, és az érintett területeken esetleg elemzéseket is kell végeztetnie a potenciális veszélyforrásokat illetően.

b)

A növénytermesztőknek gondoskodniuk kell a termőterületek megfelelő állagmegóvásáról; ennek érdekében el kell takarítaniuk a szemetet és a hulladékot, irtaniuk kell a gyomot, el kell távolítaniuk a növényi törmeléket, és nyírniuk kell a füvet minden olyan épület vagy védelmi célú építmény közvetlen közeléből, amely a kártevőket vonzza, tenyészésükhöz kedvező helyet jelent, vagy számukra menedékül szolgál (25).

c)

A növénytermesztőknek ügyelniük kell arra, hogy bizonyos védelmi célú építmények (nagy légterű fóliaházak, boltíves fóliasátrak stb.) környezetét mentesítsék a lehetséges szennyező forrásoktól, így a növényi maradványokat és a felhalmozódott selejtet mihamarabb el kell takarítaniuk a termőterületekről.

d)

A termőterület szennyeződését megelőző intézkedésként ajánlott fizikai akadályokat, például földhalmokat, növényzettel borított pufferzónákat és árkokat kialakítani az állattenyésztésből vagy hulladékgazdálkodási műveletekből eredő lefolyás elvezetése vagy csökkentése érdekében.

e)

Az állati tevékenység mérsékelhető az állatokat zavaró gépek vagy egyéb módon, így zaj vagy hívó hang kibocsátásával riasztó berendezések (például ragadozóhívók, hangkerítések, ultrahangos rágcsálóriasztók) használatával.

f)

A növénytermesztők madárijesztőkkel, mechanikus csapdákkal, fényvisszaverő csíkokkal vagy akár fegyverből leadott lövésekkel is elriaszthatják a madarakat és a kártevőket, hogy megakadályozzák a friss gyümölcsök és zöldségek beszennyezését. Lehetőség szerint gondoskodni kell arról, hogy a nyersen fogyasztandó növények termesztésére használt termőterületek felett ne fussanak elektromos távvezetékek, hogy a madarak ne tudjanak rájuk szállni.

g)

Azok a friss gyümölcsök és zöldségek, amelyek ehető (26) része nem sokkal (kevesebb mint két héttel) a betakarítás előtt kiáradt vízzel érintkezett, nem fogyaszthatók nyersen. Ha az árvíz több mint két héttel a betakarítás előtt történik, vagy az érintett termékeket feldolgozzák, eseti (az adott termőhelyre vonatkozó) kockázatértékelést kell végezni.

7.2.   A (szerves) műtrágyák ellenőrzése

7.2.1.   Általános alapelvek

A mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok körébe rendkívül sokféle termék tartozik, így a szerves (például istállótrágya, zagy és szennyvíziszap) és a szervetlen trágyák (műtrágyák) is ide sorolandók. A műtrágyát csak a friss gyümölcsök és zöldségek által igényelt mennyiségben szabad alkalmazni. Mivel ez az útmutató a mikrobiológiai élelmiszer-biztonsági veszélyekre összpontosít, a szervetlen műtrágyákkal a továbbiakban nem foglalkozik  (27).

A szerves műtrágyát széles körben, kedvező eredményekkel használják a friss gyümölcsök és zöldségek tápanyagigényének kielégítésére és a talaj termőképességének javítására, helytelen alkalmazása azonban mikrobiológiai (például Salmonella spp, VTEC, Norovirus) és vegyi szennyeződést (például nehézfémek) egyaránt okozhat. Kórokozók lehetnek jelen a trágyában és egyéb természetes műtrágyákban, és akár hetekig, sőt, hónapokig is életben maradhatnak, különösen, ha ezeket az anyagokat nem kezelik megfelelően.

Fizikai, kémiai vagy biológiai kezelési módszerek (például komposztálás (28), pasztörizálás, hőszárítás, UV-besugárzás, lúgos roncsolás, napon szárítás vagy ezek kombinációi) alkalmazásával csökkenthető az emberi kórokozók trágyában, szennyvíziszapban vagy egyéb szerves műtrágyában való esetleges túlélésének kockázata.

A szerves műtrágyák ezért nem tartalmazhatnak mikrobiális, fizikai vagy kémiai szennyező anyagokat olyan mennyiségben, amely kedvezőtlenül befolyásolná a friss gyümölcsök és zöldségek biztonságosságát, használatuk során pedig be kell tartani a vonatkozó uniós előírásokat és adott esetben figyelembe kell venni a szennyvíz és a kiválasztott anyagok biztonságos mezőgazdasági felhasználásáról szóló WHO-iránymutatásokat is.

7.2.2.   A 852/2004/EK rendeletben és a 86/278/EGK irányelvben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész, II. (2) pont] „Amennyire lehetséges, az élelmiszeripari vállalkozóknak biztosítaniuk kell az alaptermékek szennyeződéssel szembeni védelmét, tekintettel az alaptermékeken később végzett bármely feldolgozásra.”

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, állatgyógyászati készítményekből, növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, f) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a hulladék és a veszélyes anyagok olyan tárolása és kezelése, hogy megakadályozzák a szennyeződést”.

[86/278/EGK tanácsi irányelv] „A szennyvíziszapot az uniós és tagállami követelményeknek megfelelően kell felhasználni a gyümölcsök és zöldségek termelésében. Bizonyos körülmények között az iszap egyáltalán nem használható a mezőgazdaságban: […] olyan talajnál, amelyben gyümölcsöket vagy zöldségféléket termesztenek, a vegetációs időn belül (nem vonatkozik ez a szabály a gyümölcsfákra); és a talajjal közvetlenül érintkező és nyersen fogyasztott gyümölcs és zöldség termesztésére használt talajon. Ez a tilalom a betakarítás előtt tíz hónapig és a betakarítás ideje alatt érvényes.

7.2.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.2.3.1.   Általános ajánlások

a)

Minden mezőgazdasági üzemben trágyagazdálkodási tervet (29) kell kidolgozni, amely tartalmazza, hol és mikor használható/nem használható trágya: nem szabad trágyázni többek között árkok, vízfolyások, tavak, források, kutak és fúrt lyukak, a fokozott lefolyásveszéllyel fenyegető meredek lejtők, környezeti szempontból érzékeny területek és árvízveszélynek kitett termőterületek közelében stb.

b)

A trágyát, a szennyvíziszapot és egyéb szerves műtrágyát kijuttatáskor a lehető leghamarabb, de mindenesetre a friss gyümölcsök és zöldségek magvainak sorba vetése, illetve palántáinak ültetése előtt alaposan a talajba kell keverni, mivel ezzel csökken a friss gyümölcsök és zöldségek közvetlen szennyeződésének veszélye, a szag- és ammóniakibocsátás, valamint a vízbe jutás esélye.

c)

Amennyiben megoldható, nem szabad a trágya és egyéb szerves műtrágya kezelésére és tárolására szolgáló területeket (köztük a szennyvíziszap-tárolót) a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt területek közvetlen közelében kialakítani.

d)

Megfelelő fizikai akadályok (például vízelvezető árkok) létrehozásával kell megelőzni, hogy a kezelésre és tárolásra szolgáló területekről való lefolyás vagy kimosódás a környező talajt, felszíni és felszín alatti vizet stb. szennyezze.

e)

A trágyával, szennyvíziszappal vagy egyéb szerves műtrágyával érintkező berendezéseket ismételt használat előtt alaposan meg kell tisztítani és adott esetben fertőtleníteni kell.

f)

Amennyiben lehetséges, a mezőgazdasági gépek mozgását korlátozni kell a termesztési és termelési területek keresztszennyeződésének megelőzése érdekében.

g)

A trágyával és szennyvíziszappal dolgozó munkavállalóknak ügyelniük kell a megfelelő személyes higiéniára (például kézmosás az említett anyagokkal végzett munka után, valamint a friss gyümölcsök és zöldségek kezelése, étkezés, ivás stb. előtt), továbbá megfelelő egyéni védőeszközöket és külső ruházatot, ezen belül használat után hatékonyan tisztítható és fertőtleníthető kesztyűt és vízhatlan lábbelit kell viselniük.

7.2.3.2.   Kezelt trágya (például szilárd trágya, zagy)

a)

A kezelt trágya a sorba vetés/ültetés előtt bármikor kijuttatható a nyersen fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt földterületre (30).

b)

Friss gyümölcsök és zöldségek esetében rendszerint nem ajánlott kezelt trágyát ültetés után alkalmazni. Ha azonban a termelési rendszer nélkülözhetetlen elemét képezi, a vegetációs időszak során is kijuttatható kezelt trágya a friss gyümölcsök és zöldségek tápanyagszükségletének kielégítése céljából, feltéve, ha észszerű komposztálási eljárást alkalmaznak (a komposztálásra vonatkozó iránymutatások alább olvashatók), és a trágya sem közvetlenül, sem közvetve nem érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével.

c)

Egy adagban tárolt (vagy érlelt) trágya használata esetén a tárolási vagy passzív kezelési idő a régiótól, az éghajlattól és a trágya eredetétől függően eltérő lehet. A tárolási idő alatt nem adható friss trágya a tárolt adaghoz.

d)

A szilárd trágya komposztálása különösen hatékony módja a mikrobiális kórokozók elleni védekezésnek aktív kezelés esetén. A trágyát ajánlott egy adagként kezelni és rendszeresen forgatni (például az első hét napban legalább kétszer homlokrakodóval vagy lehetőség szerint erre a célra készült komposztforgatóval). Ennek eredményeképpen huzamosabb ideig magas hőmérséklet (három napon át legalább 55 °C) alakul ki, amely elpusztítja a kórokozókat. A komposztált trágyát az eljárás részeként érlelni kell, a teljes eljárásnak pedig legalább három hónapig kell tartania a trágya felhasználása előtt.

e)

A zagy mészkezelésével (égetett vagy oltott mész hozzáadása a pH-érték 12-re emelése céljából legalább két órára) hatékonyan ártalmatlaníthatók a bakteriális kórokozók. A zagyot az adagonkénti kezelési eljárás részeként érlelni kell. Az érlelésnek a zagy felhasználását megelőzően legalább három hónapig kell tartania.

7.2.3.3.   Kezeletlen vagy részben kezelt trágya, illetve egyéb szerves műtrágya

a)

Általánosságban elmondható, hogy a kezeletlen vagy részben kezelt trágya, illetve egyéb szerves műtrágya földterületre való kijuttatása és a nyersen fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek ültetése és betakarítása közötti időnek (élelmezés-egészségügyi várakozási időnek) a lehetőleg leghosszabbnak kell lennie, mivel időbe telik, míg a mikrobiális kórokozók elpusztulnak.

b)

Az éghajlat, a talajtípus és a trágya eredete szintén befolyásolja a trágyában, a műtrágyával kezelt talajban és (ha a földterületet korábban legelőként használták) a lerakódott állati ürülékben található kórokozók túlélési esélyét.

c)

A friss levélzöldségekre vonatkozó helyes mezőgazdasági gyakorlattal kapcsolatos iránymutatások (31) szerint az általánosságban elfogadott élelmezés-egészségügyi várakozási idő 120 nap, mindazonáltal a legrövidebb időtartamként 60 nap tekinthető elfogadhatónak.

d)

Nyersen fogyasztott friss gyümölcsöknél és zöldségeknél esetenként 12 hónapos vagy még hosszabb élelmezés-egészségügyi várakozási idő ajánlott (például viszonylag hűvösebb éghajlatú és kevesebb napsugárzásban részesülő országokban, köztük az észak-európai államokban).

e)

Az 1. táblázatban néhány példa található a nyersen vagy hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcs- és zöldségféléknél alkalmazott különféle szerves műtrágyák (ideértve a kezelt és a kezeletlen trágyákat is) esetében ajánlott élelmezés-egészségügyi várakozási időre.

7.2.3.4.   A szennyvíziszap kezelése és alkalmazása

a)

Szigorú ellenőrzésre van szükség, ha friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt földterületen alkalmaznak kezelt szennyvíziszapot. A kijuttatás előtt a szennyvíziszap beszállítójának talajvizsgálatot kell végeznie.

b)

A kezelt szennyvíziszap kijuttatása és a betakarítás közötti időnek (az élelmezés-egészségügyi várakozási időnek) a lehető leghosszabbnak kell lennie, és igazodnia kell az elvégzett kezeléshez (vagyis a kezelt szennyvíziszapon végzett kórokozócsökkentés mértékéhez) és a termesztett friss gyümölcsökhöz és zöldségekhez. Általában ajánlott hosszabb élelmezés-egészségügyi várakozási időt hagyni, ha a kezelés eredményeként csak csekélyebb mértékben sikerült csökkenteni a kórokozók mennyiségét, ha a termesztett friss gyümölcsöket és zöldségeket rendszerint nyersen fogyasztják, és ha előfordulhat, hogy a friss gyümölcsök és zöldségek ehető része közvetlenül érintkezik a talajjal.

c)

Szokványosan (32) kezelt szennyvíziszap használata esetén a nyersen fogyasztott friss gyümölcsöknél és zöldségeknél legalább 30 hónapos, hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcsöknél és zöldségeknél pedig legalább 12 hónapos élelmezés-egészségügyi várakozási időt kell biztosítani.

d)

Fokozottan (33) kezelt szennyvíziszap használata esetén az ajánlott élelmezés-egészségügyi várakozási idő minden nyersen vagy hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcsnél és zöldségnél legalább 10 hónap.

7.2.3.5.   Anaerob fermentációs maradék és komposzt előállítására és felhasználására vonatkozó előírások (34)

a)

Ki kell dolgozni a külső beszállítóktól beszerzett, anaerob fermentációs maradékból vagy komposztból készült műtrágyára vonatkozó minőségbiztosítási előírásokat, ezen belül a késztermékre (a műtrágyára) vonatkozó megfelelő mikrobiológiai előírásokat.

b)

Az anaerob fermentációs maradékok előállítási eljárásának adott esetben pasztörizálási szakaszt is magában kell foglalnia.

c)

Ezenkívül a biztosított minőségű anaerob fermentációs maradékok és komposzt előállítására és felhasználására vonatkozóan lehetőség szerint szabványosított eljárásrendet kell kialakítani és alkalmazni, amelynek a megfelelő, forrásnál elkülönített, szerves hulladékból álló alapanyag (nyersanyag) meghatározását is tartalmaznia kell.

d)

A növénytermesztőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy az alapanyagok és az anaerob fermentációs maradékok/komposzt üveggel, fémmel vagy kemény műanyaggal szennyeződhet, különösen, ha az anyagot burgonya, valamint friss gumós gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt földterületre juttatják ki.

7.2.3.6.   Kellő gondosság a piacról beszerzett szerves műtrágyák felhasználásakor

Az istállótrágyát, szennyvíziszapot és más szerves műtrágyákat a piacról beszerző növénytermesztőknek megbízható beszállítót kell választaniuk, és be kell szerezniük az eredetet és az alkalmazott kezelést megjelölő, valamint a készterméken elvégzett összes (köztük a mikrobiológiai és vegyi szennyező anyagokra vonatkozó) vizsgálat eredményeit tartalmazó dokumentációt.

Az 1. táblázatban az élelmezés-egészségügyi várakozási időre találhatók példák arra az esetre, ha a növénytermesztők szerves műtrágyát használnak.

1. táblázat:

 

Anaerob fermentációs maradék (biztosított minőségű (35) és pasztörizált)

Anaerob fermentációs maradék (biztosított minőségű, nem pasztörizált)

Anaerob fermentációs maradék (nem biztosított minőségű)

Nyers trágya/zagy

Komposzt (ideértve a biztosított minőségű (36) és nem biztosított minőségű, forrásnál elkülönített zöldkomposzt és zöld-/élelmiszerkomposzt)

Kezelt (37) trágya/zagy

Szokványosan kezelt szennyvíziszap (38)

Fokozottan kezelt szennyvíziszap (39)

Közvetlenül megelőzően legelőként használt földterület

Héj nélküli, nyersen fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek (40)

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

A sorba vetéstől/ültetéstől (*1) számított 12 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 12 hónapon belül tilos; legalább 6 hónappal a sorba vetés/ültetés (*1) előtt

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor (41)

A betakarítástól (*1) számított 30 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 10 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 12 hónapon belül tilos; legalább 6 hónappal a sorba vetés/ültetés előtt (*1)  (1)

Rendszerint héjjal együtt, nyersen fogyasztott vagy a föld felszíne felett termő friss gyümölcsök és zöldségek (42)

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

A betakarítástól számított 12 hónapon belül tilos; legalább 6 hónappal a sorba vetés/ültetés (*1) előtt

A betakarítástól számított 12 hónapon belül tilos; legalább 6 hónappal a sorba vetés/ültetés (*1) előtt

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor (43)

A betakarítástól (*1) számított 30 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 10 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 12 hónapon belül tilos; legalább 6 hónappal a sorba vetés/

ültetés előtt (*1)  (1)

Mindig hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek (44)

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

A betakarítástól (*1) számított 12 hónapon belül tilos

A betakarítástól számított 10 hónapon belül tilos

Sorba vetés/ültetés előtt bármikor

7.3.   Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez a termelés helyén (betakarításkor és betakarítás után) felhasznált víz ellenőrzése

A víz mezőgazdasági felhasználásához több olyan tényező is kapcsolódik, amely kihathat a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiális szennyeződésének kockázatára; ilyen tényező például a víz forrása, az öntözés jellege (csepegtető, esőztető stb.), a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részének öntözővízzel való esetleges érintkezése, a növénytermesztő által végzett vízkezelés, az öntözés betakarításhoz viszonyított időzítése, állatok vízforráshoz való esetleges hozzáférése stb. További lényeges szempont az élelmiszerláncban elfoglalt hely: például megszüntethető vagy csökkenthető-e az esetleges szennyezettség kiszárítással (napsugárzással a termőföldön), mosással stb. A fogyasztásra kész és a fogyasztás idejéhez közelebb lévő élelmiszerek esetében jobb minőségű vizet kell használni.

7.3.1.   Általános alapelvek

A mezőgazdasági gyakorlatban a betakarítás előtti, betakarítás közbeni és betakarítás utáni tevékenységekhez eltérő forrásból származó és minőségű vizet (együttesen: „mezőgazdasági víz”; lásd a 2. folyamatábrát) használnak, és mindegyik eltérő hatást fejt ki a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiológiai szennyeződését illetően. A nem megfelelő minőségű víz közvetlen szennyező forrás és a helyi szennyeződés terjedésének közege lehet a termőterületen, a létesítményben vagy a szállítás során. Ha a víz friss terményekkel érintkezik, minősége befolyásolhatja a kórokozókkal való szennyeződés valószínűségét. Ha a kórokozók a terményeken életben maradnak, élelmiszer-eredetű megbetegedéseket idézhetnek elő. Az érintett, rossz minőségű vízben terjedő kórokozók többsége bélbaktérium, például Salmonella spp., Campylobacter spp., VTEC, illetve vírus, például norovírus. Az E. coli rendszerint az ürülékkel való szennyeződést jelző indikátor mikroorganizmusként használatos, és a megemelkedett E. coli-szint arra utalhat, hogy kórokozók nagyobb eséllyel vannak jelen.

Az e szakaszban a víz ellenőrzésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások mellett az alábbi dokumentumokat is érdemes figyelembe venni:

az ISO által kidolgozott iránymutatások a kezelt szennyvíz öntözéshez való használatáról (45),

az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) ajánlásai az öntözővíz minőségéről (46),

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által 2006-ban kidolgozott iránymutatások a szennyvíz és a kiválasztott anyagok mezőgazdaságban és akvakultúrában való biztonságos felhasználásáról (47).

2. folyamatábra: Áttekintés a (fogyasztásra kész) friss gyümölcsök és zöldségek Unión belüli termelésében használt mezőgazdasági víz és mezőgazdasági gyakorlatok különféle típusairól

Image

7.3.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, állatgyógyászati készítményekből, növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, c) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] az ivóvíz vagy tiszta víz használata, amennyiben az a fertőzés megelőzése érdekében bármikor szükséges”.

7.3.3.   Gyakorlati módszerek a mezőgazdasági víz forrásának és rendeltetésének értékelésére

A mezőgazdasági víz forrásának és rendeltetésének (például öntözőrendszer, a friss gyümölcsök és zöldségek jellemzői, a friss gyümölcsök és zöldségek rendeltetése stb.) figyelembevételével, a mezőgazdasági célra való alkalmasság, a mikrobiológiai küszöbértékek és az ellenőrzési gyakoriság megállapítása céljából kockázatértékelést kell végezni az ezen útmutató II. mellékletében leírtak szerint.

Ha a növénytermesztőknek iránymutatásra van szükségük a víz kockázatértékelésének elvégzéséhez, a 3. folyamatábrán szemléltetett megközelítést követve feltárhatják a lehetséges vízszennyező forrásokat a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében. A megközelítés az öntözővíz és a kapcsolódó műveletekhez (például peszticidek kijuttatása, öntözéses tápanyag-utánpótlás, mosás stb.) használt víz estében is alkalmazható.

Egyszerűbb és gyorsabb módszer lehet az úgynevezett döntési fa használata, amelyre az útmutató III. mellékletében található példa; az eredmény ez esetben a II. mellékletben foglaltakhoz képest korlátozott számú mintavételi ajánláson alapul.

Mindkét módszer felhasználható a mezőgazdasági víz kockázati profilján alapuló döntéshozatalhoz, de a két megközelítés közötti különbségekre tekintettel az eredmények nem összehasonlíthatók vagy extrapolálhatók.

Az alábbi 3. folyamatábra összefoglalja a lépéseket, amelyek végrehajtásával bármely növénytermesztő feltárhatja a vízszennyező forrásokat a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében.

3. folyamatábra: A mezőgazdasági víz kockázatértékelésének gyakorlati módszere

Image

A mezőgazdasági víz 3. folyamatábra szerinti kockázatértékelése a gyakorlatban elvégezhető az alábbi táblázat kitöltésével.

2. táblázat: A mezőgazdasági tevékenységekhez használt vízen keresztüli mikrobiológiai szennyeződés megelőzésére vonatkozó alapelvek alkalmazása

Tevékenység

Vízforrás (48)

A kockázatértékelés eredménye (a II. vagy a III. melléklet alapján)

Vízvizsgálat szükségessége (a II. vagy a III. melléklet alapján); ha igen, a 100 ml vízben lévő E. coli-mennyiség megállapítására irányuló vizsgálat gyakorisága

Betakarítás előtt

Peszticidek hígítása

 

 

 

Takarítóberendezések

 

 

 

Öntözés

 

 

 

A trágya kijuttatása

 

 

 

Mezőgazdasági vegyszerek hígítása

 

 

 

 

 

 

Betakarítás

Takarítóberendezések

 

 

 

A kézi betakarítást vagy szedést végző munkavállalók kézmosása

 

 

 

 

 

 

Betakarítás után

Hűtés

 

 

 

Fuvarozás

 

 

 

Mosás/

Öblítés

 

 

 

Takarítóberendezések

 

 

 

….

 

 

 

Az uniós kötelezettségek (lásd a 7.3.2. pontot) teljesítése érdekében e kockázatértékelés eredménye alapján meghatározható, milyen mértékben kell alkalmazni a helyes higiéniai gyakorlatokat (7.3.3. pont), így a mezőgazdasági célú víz elemzésére vonatkozó ajánlásokat.

7.3.4.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.3.4.1.   Általános ajánlások a víz forrására, tárolására és elosztására

a)

Nem szabad kezeletlen (települési) szennyvizet használni. Bármilyen egyéb szennyvíz használatának mérlegelése előtt az esetleges jogi korlátozásokra tekintettel egyeztetni kell az illetékes hatóságokkal.

b)

A mezőgazdasági üzemen belül esetlegesen újrafelhasznált mezőgazdasági víz minőségét meg kel vizsgálni. Szükség esetén a vizet újrafelhasználás előtt kezelni, illetve fertőtleníteni kell.

c)

El kell kerülni, hogy a haszonállatok hozzáférjenek a vízforrásokhoz, vagy bejussanak a vízszivattyúzási területre.

d)

Akadályokat kell építeni annak minél hatékonyabb megelőzése érdekében, hogy vadon élő állatok hozzáférjenek a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termeléséhez használt vizekhez.

e)

Ajánlatos felmérni annak valószínűségét, hogy heves esőzések idején a felszíni vízlefolyás megszennyezi a talajt és a vizet, és építményeket létesíteni a lefolyás megakadályozására (például növényzettel telepített sávokból kialakított akadályokkal, vízlevezető csatornákkal stb.).

f)

A vízellátó rendszereknek, így a vízforrások medencéinek, tartályainak és tárolóinak karbantartását és tisztítását megfelelően kell végezni, hogy megelőzhető legyen a víz mikrobiális szennyeződése és a biofilmképződés.

g)

A latrinákat, valamint az istállótrágya, az ürüléket tartalmazó hulladék és a műtrágya tárolóit a szennyeződés megelőzése érdekében lejtők alján, a vízforrásoktól legalább 250 méterre kell elhelyezni. A növénytermesztőknek szükség esetén érdemes felmérniük a helyi viszonyokat, és nagyobb távolságot alkalmazniuk.

h)

Ha a vízforrás mikrobiológiai vizsgálata kedvezőtlen eredményt hoz, vagy problémát tár fel, a vízforrástól függően a következő korrekciós intézkedéseket kell végrehajtani:

i.

kutakból vett, felszín alatti víz esetében az alábbi egyedi intézkedések végrehajtását kell mérlegelni:

a kutakat rendszeresen karban kell tartani,

ellenőrizni kell, hogy a kút kellőképpen elkülönül-e a háztartási hulladék kezelésére szolgáló rendszerektől, a vegyipari termékek tárolására szolgáló létesítményektől, az állattartásra használt épületektől (például kennelek, gazdasági udvarok, valamint takarmánytároló létesítmények), illemhelyektől, szennyvízülepítő aknáktól, szennyvíztároló tartályoktól, valamint a hígtrágya és a szerves trágya kezelésére és tárolására használt területektől,

rendszeresen ellenőrizni kell a kútbélést vagy a kútfedelet annak érdekében, hogy se a kútbélésen, se a kútfedélen ne legyenek repedések vagy sérülések, a kútfedél pedig szorosan illeszkedjen. A kút tetejének a földfelszíntől legalább 30 cm-re kell lennie, hogy felszíni víz és szennyező anyagok ne juthassanak a kútba. Ügyelni kell arra, hogy a kútfej körüli terület a kúttól lefelé lejtsen, és ne takarják levelek, fű és egyéb növényi maradványok,

a kút- vagy kéziszivattyúk körül (1 méter átmérőjű) beton védőszegélyt kell kialakítani,

a vízvezetékrendszert fertőtleníteni kell (például klóralapú fertőtlenítőszerekkel vagy egyéb fertőtlenítő kezeléssel),

ha a végrehajtott kockázatcsökkentési stratégiák nem elegendőek a vízforrás szennyeződésének elkerüléséhez, meg kell vizsgálni a kutak javításának vagy új kutak létesítésének lehetőségét;

ii.

az esővíz esetében az alábbi egyedi intézkedések végrehajtását kell mérlegelni:

a fedetlen esővíztároló tartályokat hálóval kell védeni a különféle maradványok, levelek, állatok okozta szennyeződések, valamint a rovarok szaporodásának (a rovarok mikrobiális szennyeződéseket terjesztő vektorok lehetnek) megelőzése érdekében;

jó minőségű esővíz gyűjtéséhez és tárolásához rendszeresen vagy gyakrabban kell tisztítani a fedetlen esővíztároló tartályokat, valamint az esővíz-hasznosító rendszerek vízgyűjtőit és elvezető csatornáit;

a tartályokat, illetve az elvezető csatornákat szükség szerint cserélni kell;

iii.

vízkezelés (elsődleges, másodlagos kezelés, illetve vízfertőtlenítés) esetében az alábbi egyedi intézkedések végrehajtását kell mérlegelni:

ellenőrizni kell a használatban lévő vízkezelő berendezések hatásfokát,

fertőtleníteni kell a vízkezelő létesítményeket (például biocid vagy fertőtlenítő szer használatával), vagy cserélni kell a helyileg gyűjtött víz ciszternáit és vízvezetékrendszereit,

le kell cserélni a vízkezelő berendezéseket,

ha a növénytermesztő a vizet a minőségének javítása vagy ivóvíz előállítása céljából kezelni vagy fertőtleníteni kívánja, eleget kell tennie a biocid termékekről szól rendelet (49) követelményeinek.

7.3.4.2.   Ajánlások helyes gyakorlatokra az öntözési módszerek terén

a)

Csepegtető öntözésnél el kell kerülni, hogy a talajfelszínen vagy a barázdákban összegyűljön a víz, mivel érintkezhet a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével (50).

b)

Esőztető öntözés esetén jobb minőségű vizet kell használni, mivel közvetlenül érintkezik a növény ehető részével; lehetőség szerint (51) csak a növények korai növekedési szakaszában érdemes alkalmazni ezt a módszert. Az öntözés és a betakarítás között bizonyos időt lehet hagyni. Ez minden nyersen fogyasztott termékre (levélzöldségek, salátazöldségek, gyümölcsök stb.) vonatkozik (a mezőgazdasági víz kockázatértékeléséről lásd a 7.3.3. pontot).

c)

A talaj nélküli rendszerekben használt víz minőségét rendszeresen ellenőrizni kell; a vizet gyakran cserélni, újrahasznosítás esetén kezelni kell, hogy a lehető legkisebb legyen a mikrobiális szennyeződés valószínűsége. Ha a víz minősége nem felel meg az indikátoroknak, többnyire vízkezelési technikán alapuló kockázatcsökkentő stratégiákat kell bevezetni.

d)

Az öntözőrendszereket illetően:

i.

rendszeresen ki kell öblíteni a fő-, mellék- és egyéb öntözővezetéket, hogy ezzel csökkenjen a szerves anyagok felgyülemlésének vagy biofilm képződésének valószínűsége. A csepegtetőcsövet ajánlatos legalább egy percen át nyitva hagyni, amíg tiszta víz nem folyik belőle;

ii.

heves és hosszú esőzés idején a rendszert a következő öntözési időszak kezdete előtt ajánlatos kiöblíteni.

7.3.4.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a betakarítás alatt és után (kapcsolódó műveletekhez) használt vizet illetően

a)

A betakarítás alatt és után végzett számos művelet közé tartozik például a friss gyümölcsök és zöldségek mosása, öblítése, hűtése, válogatása és szállítása. A kapcsolódó műveletekhez használt vizet a továbbiakban „mosóvíznek” nevezzük.

b)

A friss termények (merítéses vagy permetezéses) mosása rendszerint részben csökkenti a mikrobás terhelést. Ez fontos lépés, mivel a mikrobiális szennyeződés többnyire a friss gyümölcsök és zöldségek felületén fordul elő. A mosóvíz azonban újra elterjesztheti a mikroorganizmusokat, és akár a termények még nagyobb felületét is beszennyezheti.

c)

A felhasznált mosóvíznek a kezdeti mosási szakaszokban legalább a tiszta vízzel megegyező minőségűnek kell lennie. A végső öblítéshez használt víznek legalább az ivóvízzel megegyező minőségűnek kell lennie, ha a friss gyümölcsöket és zöldségeket gyakran forgalmazzák fogyasztásra kész termékként (például paradicsom, alma, körte, zsenge sárgarépa, újhagyma stb.). Ezért kockázatértékelést kell végezni a 2. folyamatábra szerint, a mosóvíz elvárt minőségének felmérésére pedig a II. vagy III. mellékletben meghatározott módszerek alkalmazhatók.

d)

Ha a növénytermesztő technológiai segédanyagokat kíván használni a betakarított termékek mosóvizében, erről egyeztetnie kell az illetékes hatóságokkal, mivel a technológiai segédanyagok vegyi fertőtlenítőszerként való alkalmazását általában véve a tagállamok nemzeti joga szabályozza. A megfelelő vízminőség megőrzése érdekében ugyanez vonatkozik a mosótartályokra is. Klórtartalmú fertőtlenítőszerek használata esetén ügyelni kell arra, hogy a klorát melléktermékei ne képezzenek a szermaradék-határértéket meghaladó mennyiségű maradékanyagokat az élelmiszerekben. Az élelmiszerek klorátszennyeződésének kockázata az alábbi intézkedésekkel csökkenthető:

i.

a klórtartalmú fertőtlenítőszerek abban a legalacsonyabb koncentrációban való alkalmazása, amely még lehetővé teszi az elvárt mértékű fertőtlenítést;

ii.

a mosóvíz kellő rendszerességgel való megújítása. az aktív klór ugyan elpárolog, a klorátmaradékok azonban koncentrálódnak ebben a vízben;

iii.

a fertőtlenítőszerek megfelelő tárolása tekintettel arra, hogy a fénynek kitett vagy magas hőmérsékletű helyen történő tárolás miatt a klórtartalmú fertőtlenítőszerek már a felhasználás előtt lebomlanak klorátra.

e)

A nem kefével tisztított termények alapos mosása nagyobb valószínűséggel távolítja el a kórokozókat. A kefés mosás hatékonyabb, mint a kefe használata nélküli mosás. A kefés mosáshoz használt keféket rendszeresen tisztítani kell.

f)

Ha a víz a mosás során szennyeződik, ismételt használata esetén ideális közeg lehet a keresztszennyeződéshez. Ezért a növénytermesztőknek az alkalmazott mosási módszertől függetlenül olyan helyes gyakorlatokat kell követniük, amelyek az alábbi intézkedésekkel biztosítják és megőrzik a megfelelő vízminőséget:

iv.

a mosóvíz megújítása meghatározott rendszerességgel (nem folytonos eljárás);

v.

a mosóberendezések újratöltése rögzített mennyiségű vízzel (folytonos eljárás);

vi.

vízkezelés;

vii.

a vízfertőtlenítő szerek ellenőrzött használata a keresztszennyeződés elkerülése érdekében.

g)

Bizonyos műveletek esetében az egyszeri mosásnál hatékonyabbnak bizonyulhat a többszöri mosás a föld, a maradványok és a váladék eltávolításában. Például érdemes lehet kezdeti mosással eltávolítani a föld nagy részét a termékről, majd további mosást és végül ivóvizes öblítést végezni rajta.

h)

A tiszta víz esetlegesen szennyezett vízzel való (például az ivóvíz töltővezetékei és az ömlesztőtartály ürítővezetékei közötti) szennyeződésének megelőzése érdekében bizonyos berendezéseket, például visszafolyásgátló eszközöket és légnyílásokat kell felszerelni, és gondoskodni kell azok rendszeres ellenőrzéséről és karbantartásáról.

7.3.4.4.   További helyes gyakorlatok levélzöldségek, paradicsomok és dinnyék esetében (52)

a)

Mivel a friss levélzöldségekre a kiszáradásuk megakadályozása érdekében kis mennyiségű víz permetezhető gépi betakarítás során vagy betakarítás után a rekeszekben, ezért ivóvizet kell használni azokhoz az eljárásokhoz, amelyekben a víz közvetlenül éri a levélzöldségek ehető részét.

b)

A talajalapú rendszerekben termesztett paradicsomokat a por eltávolítása céljából moshatják, felületüket száríthatják, méret szerint osztályozhatják, és csomagolhatják. Ez esetben szintén ivóvizet ajánlott használni.

c)

Az ömlesztőtartályokban esetenként vizet használnak, hogy a sárga- és görögdinnyéket a rekeszekből a csomagolóüzembe szállítsák. Ez utóbbi esetben:

i.

a vízhőmérsékletnek meg kell haladnia a sárga- és görögdinnyék belső hőmérsékletét, mivel így minimálisra csökkenthető a víz beszivárgásának kockázata;

ii.

a sárga- és görögdinnyék minél rövidebb ideig maradjanak az ömlesztőtartály vízében;

iii.

az ömlesztőtartály vizének mikrobiológiai minőségét lehetőleg ellenőrizni kell, figyelemmel kell kísérni, valamint fel kell jegyezni. Szükség esetén ellenőrző intézkedésekkel kell garantálni a víz mikrobiológiai minőségét.

7.3.4.5.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a mezőgazdasági célú víz elemzése terén

a)

A vízmintavételi stratégia végrehajtása előtt ajánlatos meggyőződni arról, hogy a kockázatértékelés még mindig érvényes-e, a megelőző intézkedéseket pedig megfelelőn végrehajtották és ellenőrizték-e. A kockázatértékeléseket (lásd a 7.3.2. pontot) érdemes évente felülvizsgálni.

b)

A lehetséges vízforrásokon mikrobiális elemzést (53) kell végezni annak megállapítása céljából, hogy a belőlük származó víz alkalmas-e mezőgazdasági vízként való felhasználásra.

c)

Az esetleges szennyeződés észlelése céljából rendszeresen szemrevételezést és szagvizsgálatot kell végezni. A látható, illetve szagjellemzők megváltozása esetében ellenőrző elemzés céljából mintákat kell venni.

d)

A vízmintákat a felhasználás helyén kell venni.

e)

A mezőgazdasági víz vizsgálatának gyakorisága (54) csökkenthető, amennyiben az ajánlott elemzések három egymás utáni évben kedvező eredményt hoznak, figyelembe véve, hogy a vizet veszélyezteti-e valamilyen szennyeződés (például felszín alatti víz esetében).

f)

Újabb mintákat kell venni például árvíz, az istállótrágya tárolására használt hely túlfolyása, átmeneti vagy időszakos szennyeződés, heves esőzés stb. esetén. A kiegészítő vizsgálatokat közvetlenül az esemény bekövetkezése után kell elvégezni.

g)

Ha a növénytermesztő a vizsgálatok elvégzésekor több alkalommal talál nagy mennyiségű indikátorfajt (például E. coli indikátort) a vízforrásokban, az alábbi korrekciós intézkedéseket ajánlatos elvégezni:

be kell szüntetni a víz használatát mindaddig, amíg az elemzés kedvező eredményt nem hoz, és amennyiben lehetséges és megvalósítható, másik vízforrást kell választani,

másik megoldásként öntözés előtt kezelni kell a vizet (például vízfertőtlenítés ultraibolya fénnyel, fordított ozmózisos szűrés, ózon- vagy klóralapú fertőtlenítőszerek használata stb.) attól függően, hogy az adott tagállamban milyen fertőtlenítési módszereket alkalmaznak,

a vízmintavétel gyakoriságát és a mikrobiális vizsgálat terjedelmét az egyedi helyzethez kell igazítani: további mintavételezésre van szükség a Salmonella spp és a kórokozó E. coli (vagyis a VTEC) jelenlétének ellenőrzése céljából,

felül kell vizsgálni az aktuális kockázatértékelést (lásd a 7.3.1. pontot) az ürülékkel való szennyeződés lehetséges forrásaira összpontosítva,

ha a vízvizsgálat a korrekciós intézkedések végrehajtása után is kedvezőtlen eredményt mutat, és a növénytermesztőnek nem áll módjában másik vízforrást választani, akkor több időt kell hagynia a legutolsó öntözés és a betakarítás között, és változtatnia kell az öntözési módszerén, például csepegtetésre vagy csörgedeztetésre kell átállnia, hogy megelőzze a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részének vízzel való érintkezését.

7.4.   A mezőgazdasági munkavállalók higiéniája és egészségi állapota

7.4.1.   Általános alapelvek

Minden munkavállalónak tisztában kell lennie a higiénia és az egészség alapelveivel, és tájékoztatást kell kapnia a termékek szennyeződéséből eredő esetleges kockázatokkal. A munkavállalókat a feladatkörüknek megfelelő higiéniai képzésben kell részesíteni, ismereteiket pedig rendszeresen fel kell mérni. A képzést olyan nyelvezettel és módon kell tartani, hogy a munkavállalók biztosan megértsék az elvárt higiéniai módszereket.

Illetéktelen látogatók általában véve nem engedhetők be azokra a területekre, ahol élelmiszer-termelés és -kezelés folyik. A látogatóknak belépés előtt egészségügyi szűrőkérdőívet kell kitölteniük, adott esetben védőruházatot kell viselniük, és be kell tartaniuk az élelmiszer-vállalkozás személyzetére vonatkozó higiéniai előírásokat. A betakarítási, csomagolási és ellenőrzési eljárásokat lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy minél kevesebb kezeléssel járjon.

Mindegyik növénytermesztőnek képekkel ellátott, könnyen érthető tájékoztatókat (55) kell kihelyeznie az egészségi állapotról, a helyes higiéniai gyakorlatokról, a személyzeti képzésről és a szaniterhelyiségekről, hogy a munkavállalók, a vállalkozók és a látogatók mindenkor megismerhessék és követhessék a helyes higiéniai gyakorlatokat.

7.4.2.   A 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, d) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] annak biztosítása, hogy az élelmiszert kezelő személyzet egészségi állapota jó, és részt vesz az egészségügyi kockázatokról szóló képzésen.

7.4.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

a)

Személyes tárgyakat, például ékszereket, órákat stb. nem szabad bevinni a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére vagy termelésére használt területre.

b)

Ha a bevett gyakorlatok szerszámok vagy kis méretű tárgyak használatát igénylik, azokat megfelelően számozni és azonosítani kell.

c)

A munkavállalóknak adott esetben megfelelő védőruházatot és -lábbelit kell viselniük. Érdemes kesztyűt is hordani, amennyiben azt rendszeresen mossák vagy cserélik a mikroorganizmusok terjedésének elkerülése érdekében. A kesztyű viselése önmagában nem helyettesíti az alapos kézmosást, különösen az alábbi esetekben:

ha a kesztyűk többször használatosak, könnyen tisztítható és fertőtleníthető anyagból kell készülniük, emellett rendszeresen kell tisztítani, és száraz, tiszta helyen kell tárolni őket,

ha a kesztyűk egyszer használatosak, szakadás vagy beszennyeződés esetén el kell őket dobni.

d)

A közvetlenül a friss gyümölcsökkel és zöldségekkel dolgozó munkavállalóknak folyamatosan ügyelniük kell a fokozott személyes tisztaságra. Általában véve a kezüket alaposan meg kell mosniuk és szárítaniuk, mielőtt friss gyümölcsökkel és zöldségekkel dolgoznának (például a betakarítás kezdetén, a betakarítás alatt és a termékek betakarítás utáni kezelése során, étkezés után, az illemhely használata után stb.), vagy élelmiszerrel érintkező felülethez érnének, különösen betakarítás közben és a betakarítás utáni kezelés során.

e)

A munkavállalóknak tartózkodniuk kell olyan magatartástól, amely a friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződését eredményezheti, például tilos dohányozniuk, köpniük, rágógumizniuk vagy enniük, illetve tüsszenteniük vagy köhögniük a friss termékek felett.

f)

A betegeknek azonnal értesíteniük kell a növénytermesztőt, illetve közvetlen felettesüket betegségükről vagy tüneteikről, és nem dolgozhatnak közvetlenül friss gyümölcsökkel és zöldségekkel.

g)

Amennyire lehetséges, a higiéniai és szaniterhelyiségeket:

a termőterületek és a beltéri létesítmények közvetlen közelében (56) kell elhelyezni úgy, hogy ezáltal a használatukra lehessen ösztönözni a munkavállalókat, és minél kisebb legyen annak a valószínűsége, hogy a munkavállalók a termőföldön könnyítenek magukon, továbbá a személyzet méretének megfelelő darabszámot (például húsz munkavállalónként egyet) kell biztosítani belőlük, és mindkét nem számára meg kell felelniük, ha a személyzetnek nő- és férfitagjai is vannak (57),

megfelelően kell kialakítani ahhoz, hogy a hulladék higiénikusan eltávolítható legyen, és el lehessen kerülni a termőterületek, a friss gyümölcsök és zöldségek vagy a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok (például mezőgazdasági víz, szerves trágya) szennyeződését,

a higiénikus kézmosáshoz, illetve mosakodáshoz megfelelő felszereltséggel kell ellátni,

tisztán és jó állapotban kell tartani,

el kell látni iható folyóvízzel, szappannal, toalettpapírral vagy annak megfelelő termékkel, valamint egyszer használatos papírtörlő kendővel vagy annak megfelelő termékkel. Ha iható folyóvíz nem áll rendelkezésre, az illetékes hatóságnak más kézmosási módszert kell ajánlania (például szappan vagy fertőtlenítőszer használatát),

a mobil toaletteket nem szabad a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére használt területeken, illetve öntözővízforrások és szállítórendszerek közelében tisztítani. A növénytermesztőknek érdemes megjelölniük azokat a területeket, ahol biztonságosan elhelyezhetők a mobil toalettek.

h)

A képzés részeként ki kell térni az alapos kézmosásra és kézszárításra, az illemhely használatára, valamint a toalettpapír vagy annak megfelelő termék helyes ártalmatlanítására.

i)

A kézen keletkezett vágásokat és sebeket megfelelő, vízhatlan kötszerrel kell bekötni, és ha megoldható, a kötés felett kesztyűt kell viselni. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, az érintett személyt olyan másik munkaterületre kell áthelyezni, ahol nem friss gyümölcsökkel és zöldségekkel dolgozik, illetve nem ér élelmiszerrel érintkező felületekhez.

j)

A termőföldi és a csomagoló soroktól távol lévő helyet kell kijelölni a munkavállalók számára pihenésre és étkezésre. A munkavállalók nem vihetnek be élelmiszert a termelési területre, hogy az élelmiszerekben lévő allergén anyagok ne szennyezzék meg a friss gyümölcsöket és zöldségeket.

7.5.   A mezőgazdasági üzemben végzett kapcsolódó műveletek során uralkodó higiéniai körülmények ellenőrzése a 7.3. és 7.4. alfejezetben foglaltakon túlmenően

7.5.1.   Általános alapelvek

A betakarítási módszerek a termék jellemzőitől függően eltérőek. A gépi betakarítás egyes friss gyümölcsöknél és zöldségeknél bevett módszernek számít, alkalmazása esetén kisebb a kockázata a keresztszennyeződés előfordulásának, mint kézi szedéskor. Ha azonban az e célra használt berendezések betakarítás közben hibásodnak meg, nincsenek megfelelően karbantartva, tisztítva/fertőtlenítve, vagy kárt tesznek a betakarított növényben, akkor mikrobiális szennyeződés terjedését idézhetik elő, illetve a mikrobiális szaporodáshoz kedvező feltételeket teremthetnek (sérült friss gyümölcs vagy zöldség esetén).

A friss gyümölcsöket és zöldségeket megfelelő higiéniai feltételek mellett kell tárolni és szállítani. A betakarított friss gyümölcsök és zöldségek tárolására szolgáló létesítményeket és szállításához használt járműveket úgy kell kialakítani, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek a friss gyümölcsök és zöldségek, a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak pedig ne férjenek hozzájuk. A létesítményeket úgy kell megtervezni és elrendezni, hogy ne merülhessen fel a mikrobiológiai, vegyi vagy fizikai keresztszennyeződés kockázata. A keresztszennyeződés kockázatának mértékét a termékek létesítményeken belüli mozgásához viszonyítva kell vizsgálni, és minden szakaszban (a nyersanyagok beérkezése, mosás előtti méretre vágás és csomagolás) figyelembe kell venni egészen a tárolásig és a szállításig.

7.5.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, a) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a berendezések, tárolók, ládák, járművek […] tisztán tartása, és – amennyiben a tisztítást követően szükséges – megfelelő módon történő fertőtlenítése ”.

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, b) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] szükség szerint a növényi termékek higiénikus előállítási, szállítási és tárolási feltételeinek biztosítása, valamint azok tisztaságának biztosítása”.

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, f) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a hulladék és a veszélyes anyagok olyan tárolása és kezelése, hogy megakadályozzák a szennyeződést”.

7.5.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a termőterületen vagy az üzemben végzett betakarítás és csomagolás terén

7.5.3.1.   Minden üzem számára

a)

A friss termékek termőföldi csomagolásakor ügyelni kell arra, hogy a tárolók ne érintkezzenek trágyával, állati ürülékkel, a talajjal vagy vízzel, mivel ez szennyeződést okozhat.

b)

Ha a betakarítás utáni kezelésre szolgáló berendezéseken a termékek sérülésének megelőzése érdekében párnázást használnak, annak tisztítható és lehetőség szerint fertőtleníthető anyagból kell készülnie.

c)

A növénytermesztőknek a betakarítás során el kell távolítaniuk a túl nagy mennyiségű piszkot és rászáradt sarat a terményekről, illetve a tárolókról, a betakarítás során többször használt eszközöket/szerszámokat és tárolókat pedig minden rakomány után meg kell tisztítaniuk.

d)

A növénytermesztőknek el kell kerülniük, hogy a betakarításhoz használt tárolókat vagy a betakarított friss termékeket közvetlenül a földre tegyék a betakarítás alatt, illetve után, valamint a szállítójárműbe való berakodás előtt. Nem ajánlatos a termékek tárolásától eltérő célra használni azokat a betakarításhoz használt tárolókat, amelyek közvetlenül érintkeznek a friss terményekkel.

e)

A közvetlen fogyasztásra szánt, csomagolt termékeket ennek megfelelően kell felcímkézni és tárolni. Szükség esetén rögzíteni kell a tároláshoz megfelelő hőmérséklet és relatív páratartalom értékét.

f)

A növénytermesztőknek kerülniük kell a dobozok és a ládák túltöltését, hogy rakásolás során elkerülhető legyen a szennyező anyagok esetleges átvitele a friss termékekre. Ezzel a termények sérülése is megelőzhető.

g)

A betakarított gyümölcsökön és zöldségeken a szár vagy az inda elszakítása nélkül tiszta vágást kell ejteni.

h)

A maradék csomagolóanyagokat és a leselejtezett friss gyümölcsöket és zöldségeket a nap végén el kell szállítani a termőterületről.

i)

Az emberi fogyasztásra alkalmatlan friss gyümölcsöket és zöldségeket betakarítás során nem szabad leszedni, vagy elkülönítve kell tárolni.

j)

A selejtet nem ép gyümölcsökkel vagy zöldségekkel dolgozó munkavállalónak kell a csomagolóüzemből higiénikusan eltávolítania, és a kártevők bevonzásának elkerülése érdekében ártalmatlanítania.

7.5.3.2.   Kiegészítő egyedi ajánlások helyes gyakorlatokra paradicsom-, bogyósgyümölcs-, sárga- és görögdinnye-termesztőknek

a)

Ha a bogyós gyümölcsök, paradicsom, sárga-/görögdinnye alá valamilyen anyagot terítenek termesztéskor a talajjal való érintkezés minimalizálása (például talajtakarót vagy biológiailag lebontható anyagokat, így szalmát) vagy betakarításkor a leszedett termés védelme céljából (például műanyag vagy biológiailag lebontható anyagokat, így leveleket, papírbélést vagy bármilyen, biológiailag lebontható kosarakat):

a műanyagnak tisztának és higiénikusnak kell lennie,

a biológiailag lebontható anyagokat, illetve a talajtakarót a keresztszennyeződés megelőzése érdekében nem szabad ismételten felhasználni.

b)

A helyes higiéniai gyakorlatokat a teljes élelmiszerláncban követni kell, mivel a bogyós gyümölcsöket főként nyersen fogyasztják, illetve minimális feldolgozásnak vetik alá, mindössze tisztítják, mossák vagy hűtik őket.

c)

A bogyós gyümölcsöket betakarítás után azonnal hűteni kell. A növénytermesztőknek előhűtéskor szükség esetén ivóvizet kell használniuk a jég- és vízhűtőkben, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a szennyeződés kockázata.

d)

Kézi betakarítás esetén a növénytermesztőknek az alábbi iránymutatásokat érdemes figyelembe venniük:

a bogyós gyümölcsök megjelenését és keménységét általában a minőséghez és frissességhez társítják. A túlzásba vitt kezelés miatt a bogyós gyümölcsök megsérülhetnek, ami a minőségüket is befolyásolja. Emellett a forró, illetve párás időjárási viszonyok között végzett betakarítás során tapasztalt kedvezőtlen hőmérséklet árthat a minőségnek, illetve az élelmiszerbiztonságra is kihathat a gyümölcs sérülése és a gyümölcslé szivárgása esetén, mivel a szennyeződés az ép gyümölcsökre is átterjedhet;

a növénytermesztőknek érdemes felelőst kijelölniük, aki folyamatosan felügyeli a betakarítást annak biztosítása érdekében, hogy a betakarítást végző munkavállalók alaposan kezet mossanak, és ne szedjenek le nedves, ütődött, illetve sérült gyümölcsöket.

e)

Egyes növénytermesztők kelyhekre (vagyis kis méretű műanyag talpakra), talajtakaróval borított műanyag ágyakra vagy hosszában elfelezett bambuszdarabokra helyezik a sárga- és görögdinnyét, hogy a lehető legkevésbé érintkezzen közvetlenül a talajjal, és így kisebb legyen a földön fekvő részén kialakuló folt. A vegetációs időszak során kézzel többször is meg lehet forgatni őket, hogy ne égesse meg őket a nap, illetve földön fekvő részükön ne keletkezzen folt; a napégés emellett biológiailag lebontható anyagokkal, például rizsszalmával való lefedéssel is megelőzhető. Kelyhek vagy biológiailag lebontható anyagok használata esetén az alábbi gyakorlatok ajánlottak:

a kelyhek sárga-/görögdinnyék alá helyezése előtt meg kell győződni arról, hogy a kelyhek tiszták, higiénikusak, nincsenek éles széleik, és nem gyűlik össze miattuk a víz a gyümölcs felülete alatt,

a sárga-/görögdinnyék kelyhekre forgatásakor és a betakarítási műveletek során ügyelni kell arra, hogy a munkavállalók kövessék a helyes higiéniai gyakorlatokat,

a biológiailag lebontható anyagokat a keresztszennyeződés elkerülése érdekében csak egyszer szabad használni.

7.5.4.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a berakodás/szállítás/tárolás, valamint a tisztítás/fertőtlenítés terén

7.5.4.1.   A mezőgazdasági üzemben, csomagoláskor és szállításkor

a)

A termékeket úgy kell berakodni, hogy szállítás során ne sérüljenek meg.

b)

Mindent meg kell tenni a betakarított termékek naptól, széltől, esőtől, kártevőktől és egyéb állatoktól való megvédése érdekében.

c)

A betakarított termékeket a lehető leghamarabb a kezelés és csomagolás helyére kell szállítani. Ha magas a hőmérséklet, fel kell gyorsítani a szállítást.

d)

A termékek elhelyezhetők rekeszekben vagy élelmiszer tárolására alkalmas egyéb tárolókban anélkül, hogy dobnák vagy összenyomnák őket. A dobozokat nem szabad a felső szélüknél tovább tölteni.

e)

A tárolásra szolgáló területeknek tisztának kell lenniük, és igazodniuk kell a tárolt termékek jellegéhez. A betakarított termékeket nem szabad együtt tárolni esetleges szennyező forrásokkal, például állatokkal, vegyipari termékekkel stb.

f)

A szállításhoz használt járműveknek tisztának kell lenniük: friss gyümölcsöket és zöldségeket nem szabad együtt szállítani esetleges szennyező forrásokkal, például állatokkal, vegyipari termékekkel stb. Ha a járművet korábban állatok, növényvédő szerek, biocid termékek, motorkenőanyag, üzemanyag vagy egyéb hulladék szállítására használták, akkor alaposan meg kell tisztítani, és szükség esetén fertőtleníteni is kell, mielőtt friss gyümölcsöket és zöldségeket lehetne szállítani vele. A friss gyümölcs és zöldség szállításához használt járműveket minden esetben rendszeresen meg kell tisztítani.

g)

Az emberi fogyasztásra alkalmatlan friss gyümölcsöket és zöldségeket csomagolás vagy szállítás előtt el kell különíteni. A további feldolgozással biztonságossá nem tehető termékeket higiénikusan kell ártalmatlanítani.

7.5.4.2.   Tisztítás, karbantartás és fertőtlenítés

a)

A friss gyümölcsök és zöldségek szállításához használt rekeszeket vagy egyéb tárolókat rendszeresen meg kell tisztítani, és ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e rajtuk olyan repedések vagy kitüremkedések, amelyek kárt tehetnek a termékekben.

b)

A tisztítás keretében el kell távolítani a maradványokat a berendezések felületéről, mosószeres oldatot kell használni, vízzel le kell öblíteni és adott esetben fertőtleníteni kell.

c)

Az élelmiszerrel érintkező felületek tisztításának és fertőtlenítésének eredményességét rendszeresen ellenőrizni kell tamponnal történő mintavétellel.

d)

A beltéri elsődleges termelési létesítményekben adott esetben biztosítani kell a szükséges tisztavíz-ellátást a megfelelő tároló- és elosztóberendezésekkel együtt.

e)

A friss gyümölcsökkel és zöldségekkel közvetlenül érintkező összes berendezés, így a mezőgazdasági gépek, a betakarításhoz és a szállításhoz használt berendezések, a tárolók és a kések tisztítására tiszta vizet kell használni.

f)

A nem iható víz számára külön rendszert kell biztosítani. A nem iható víz rendszerét egyértelműen jelölni kell, annak nem szabad az ivóvízrendszerhez kapcsolódnia, illetve nem teheti lehetővé a visszafolyást oda.

g)

Megfelelő vízelvezető és hulladékártalmatlanító rendszereket és létesítményeket kell biztosítani.

h)

A növénytermesztőknek megfelelően kell tárolniuk berendezéseiket, és az épületek közvetlen környezetében irtaniuk kell a gyomot, és nyírniuk kell a füvet.

i)

A növénytermesztők lehetőség szerint ne vigyék rá a betakarításhoz használt berendezéseket azokra a termőterületekre, ahova istállótrágyát vagy komposztot juttattak ki.

j)

A növénytermesztőnek ajánlott minden idény végén vagy szükség szerint megtisztítani és fertőtleníteni a betakarításhoz használt berendezéseket.

k)

E berendezések, valamint a csomagoláshoz használt felszerelések és szerszámok tisztítását és fertőtlenítését ajánlatos ütemterv szerint végezni.

l)

A tisztítást és fertőtlenítést nem szabad olyan helyen végezni, ahol az öblítés friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződését okozhatja.

m)

A növénytermesztők biocid termékekkel fertőtleníthetik az élelmiszerekkel érintkező felületeket, valamint a friss gyümölcsök és zöldségek mosására, öblítésére és hűtésére használt berendezéseket.

n)

A tisztítószereknek (például mosószereknek, biocid termékeknek stb.) egyértelműen felismerhetőnek kell lenniük, és biztonságos és megfelelő tárolóhelyen kell őket tartani (58). Megfelelő engedéllyel kell rendelkezniük, és a gyártói utasítások szerint, rendeltetésszerűen kell őket használni.

7.5.4.3.   Kiegészítő ajánlások helyes gyakorlatokra a paradicsom-, bogyósgyümölcs-, sárga- és görögdinnye-, valamint levélzöldség-termesztőknek

a)

Általánosságban, de különösen a paradicsomra, a sárga- és görögdinnyére érvényes, hogy a megtisztított, illetve vegyi kezelésen átesett termékeket ténylegesen el kell különíteni, vagyis a nyersanyagoktól és a környezeti szennyező anyagoktól elkülönülő területen kell elhelyezni, vagy eltérő időpontban kell kezelni. Ezenfelül a csomagoláshoz használt területeket és helyiségeket úgy kell kialakítani, hogy a termőterületről beérkező paradicsom térben (a beérkező szennyezett paradicsomnak fenntartott hely) elkülönüljön a további kezelésnek alávetett paradicsomtól. Ha megoldható, a nyersanyagok kezelésére szolgáló területeket el kell választani a csomagolásra használt területektől.

b)

A levélzöldségek hűtése és mosása során a víz megújításával vagy kezelésével kell gondoskodni a mikrobiális minőség megőrzéséről, hogy ezáltal visszaszorítható legyen a mikroorganizmusok elszaporodása és csökkenjen a termények keresztszennyeződésének a kockázata.

8.   NYILVÁNTARTÁSOK VEZETÉSE, VALAMINT AZ ÉLELMISZEREK VISSZAHÍVÁSÁVAL, ILLETVE FORGALOMBÓL TÖRTÉNŐ KIVONÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOK

8.1.   Nyilvántartás vezetése

8.1.1.   Általános alapelvek

A hatékonyan működő (vissza- és utókövetéses) nyomonkövethetőségi rendszert dokumentálni kell, feltüntetve a termékek eredetét, valamint a termékek jelölésére vagy azonosítására szolgáló mechanizmust, amellyel a termékek a mezőgazdasági üzemtől nyomon követhetőek. A növénytermesztőnek a nyilvántartások vezetésében segítséget nyújthatnak más személyek, például mezőgazdasági technikusok.

Ezeket az információkat kérésre az illetékes hatóságok, valamint a betakarított termékeket átvevő élelmiszer-vállalkozók rendelkezésére kell bocsátani.

8.1.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész, III. (7) pont]: A veszélyek szabályozására bevezetett intézkedésekre vonatkozóan az élelmiszeripari vállalkozás jellegével és méretével arányosan az élelmiszeripari vállalkozóknak megfelelő módon és megfelelő időtartamig nyilvántartásokat kell vezetniük, és meg kell azokat őrizniük. Az élelmiszeripari termesztőknek kérésre az illetékes hatóságok, illetve az átvevő élelmiszeripari termesztők rendelkezésére kell bocsátaniuk az ezen nyilvántartásokban szereplő vonatkozó információt.

[I. melléklet, A. rész, III. (9) pont, a)–c) alpont]: A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozók különösen a következőkről vezetnek nyilvántartást:

a)

növényvédő szerek és biocidek használata;

b)

a növényi eredetű termékek biztonságát esetleg befolyásoló kártevők vagy betegségek előfordulása;

c)

a [friss gyümölcsökből és zöldségekből] vett mintákon vagy más, az emberi egészség szempontjából fontos mintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei.

8.1.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

a)

Az elsődleges termelés szállítói láncában részt vevő egyes termékbeszállítókat összekapcsoló részletes nyilvántartásokat, köztük az alábbiakra vonatkozókat meg kell őrizni:

a mezőgazdasági üzem és a termelési hely azonosítója (például termőterület neve/fóliasátor/termesztő helyiségek stb.),

a termék jellege (például gyümölcs vagy zöldség neve, illetve fajtaneve stb.),

a szaporítási célú mag/palánta eredete,

az ültetés és a betakarítás időpontja, valamint a betakarítás módja,

az öntözővíz forrása és öntözési módszer,

a friss gyümölcsök és zöldségek betakarítása előtti utolsó öntözés időpontja,

a friss gyümölcsök és zöldségek termesztéséhez felhasznált alapanyagok (trágya, növényvédő szerek, időpontok, adagok stb.),

a csomagolás és a forgalomba bocsátás időpontja,

tételazonosító,

a szállítójármű azonosítója,

a tárolóhelyiség hőmérséklete,

nyilvántartások a munkavállalók képzéséről, valamint a berendezések ellenőrzéséről és karbantartásáról,

jelentések az épületek/építmények és berendezések tisztításáról és fertőtlenítéséről,

az élelmiszerrel érintkező felületek és berendezések tisztításának és fertőtlenítésének eredményességét ellenőrző mikrobiológiai vizsgálatok eredményei,

vizsgálati/ellenőrzési jegyzőkönyvek.

b)

A nyilvántartásokat legalább három évig ajánlott megőrizni. Nyilvántartást kell vezetni a friss gyümölcsök és zöldségek termelésében felmerülő veszélyekkel, például a bakteriális kórokozókkal vagy vegyi szennyező anyagokkal szembeni védekezésként bevezetett intézkedésekről (az ajánlott ellenőrzések tekintetében lásd a dokumentum fenti szakaszait). Az alábbiak tekintetében végzett ellenőrzéseket dokumentálni kell:

öntözésre, növényvédő szerek és trágya kijuttatásához, élelmiszerek és berendezések mosására, személyes higiéniai célra használt víz,

szerves trágyák,

hulladékanyagok,

személyzet – a veszélyekről szóló személyzeti képzés, a betegség utáni munkába állásra vonatkozó eljárások.

8.2.   Az élelmiszerek visszahívásával, illetve forgalomból történő kivonásával kapcsolatos feladatok

8.2.1.   A 178/2002/EK rendelet 14., 18. és 19. cikkében rögzített uniós kötelezettségek

[14. cikk, (1) bekezdés] „Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.”

[14. cikk, (2) és (6) bekezdés] A fogalommeghatározás szerint a nem biztonságos étel: „az egészségre ártalmas; [illetve] emberi fogyasztásra alkalmatlan” és „[a]bban az esetben, ha egy nem biztonságos élelmiszer része egy azonos élelmiszerekből álló tételnek, küldeménynek és szállítmánynak, abból kell kiindulni, hogy a tétel, küldemény és szállítmány többi része sem biztonságos, hacsak a tétel, küldemény vagy szállítmány részletes átvizsgálása során a tétel, küldemény és szállítmány többi részében az élelmiszer nem biztonságos voltára utaló bizonyítékot nem találnak.

[18. cikk, (2) bekezdés] „Az élelmiszer-[…]ipari vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy azonosítani tudják azon személyeket, akiktől az élelmiszert, […] valamilyen élelmiszerbe […] bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagot kapják. Ennek érdekében a vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik az ilyen információk eljuttatását az illetékes hatóságokhoz azok kérelmére”.

[ 18. cikk, (3) bekezdés ] „Az élelmiszer-[…]ipari vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéb vállalkozásoknak az azonosítását, ahová termékeiket szállítják. Ezeket az információkat az illetékes hatóságok kérésére a hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.”

[ 18. cikk, (4) bekezdés ] „A Közösségben forgalomba hozott, illetve valószínűleg forgalomba hozatalra kerülő élelmiszereket […] el kell látni olyan címkékkel vagy azonosító eszközökkel, amelyek a vonatkozó meghatározott rendelkezések követelményeivel összhangban, a vonatkozó dokumentáción és információkon keresztül lehetővé teszik a termékek nyomon követését”.

[ 19. cikk, (1) bekezdés ] „Amennyiben egy élelmiszeripari vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy élelmiszer, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült az élelmiszeripari vállalkozó közvetlen ellenőrzése alól, az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul kezdeményezi az élelmiszer kivonását a piacról és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot. Ha a termék eljuthatott a fogyasztóhoz, a vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén – amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához – vissza kell hívnia a fogyasztóhoz már leszállított terméket.”

[ 19. cikk, (3) bekezdés ] „Az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat, amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott élelmiszer ártalmas lehet az egészségre. A vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a végső fogyasztót fenyegető veszély megelőzésére tett intézkedéseket, és nem akadályozhat meg senkit abban, hogy a tagállam jogrendszerével és joggyakorlatával összhangban együttműködjön az illetékes hatóságokkal, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy élelmiszerrel kapcsolatos veszély.”

[ 19. cikk, (4) bekezdés ] „Az élelmiszeripari vállalkozó együttműködik az illetékes hatóságokkal az általa jelenleg vagy korábban szállított élelmiszerrel kapcsolatos kockázatok megelőzésében vagy csökkentésében.”

8.2.2.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

a)

Az élelmiszerek visszahívására, illetve forgalomból történő kivonására vonatkozó terv olyan dokumentumokból és segédanyagokból áll, amelyek az élelmiszerek piacról történő visszavonását hivatottak megkönnyíteni, és helytálló tájékoztatással szolgálnak a vállalkozások, a fogyasztók és az illetékes hatóságok számára.

b)

A növénytermesztőnek gondoskodnia kell arról, hogy a visszahívott élelmiszer más csatornán keresztül ne kerüljön újra forgalomba.

c)

Friss gyümölcsökhöz és zöldségekhez köthető, élelmiszer-eredetű járvány kitörése esetén elősegítheti a szennyező forrás feltárását az élelmiszerláncon belül, és megkönnyítheti a termékvisszahívást, ha rendelkezésre állnak a termelésről és a kapcsolódó műveletekről, így a csomagolásról és a szállításról megfelelően vezetett nyilvántartások.


(1)  Az Európai Unió összefoglaló jelentése a zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az élelmiszer-eredetű megbetegedések 2014. évi tendenciáiról és forrásairól, http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2015.4329/pdf

(2)  http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/dyna/consumervoice/create_cv.cfm?cv_id=740

(3)  Ezen EFSA-szakvélemény folyományaként a Bizottság négy rendeletet fogadott el: a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló, 2013. március 11-i 208/2013/EU végrehajtási rendeletet, a csírák mikrobiológiai kritériumaira vonatkozó, 2013. március 11-i 209/2013/EU rendeletet, a csírákat termelő létesítmények engedélyezéséről szóló, 2013. március 11-i 210/2013/EU rendeletet, valamint a csírák és a csírák előállítására szánt magvak Unióba történő behozatalára vonatkozó bizonyítványkiállítási követelményekről szóló, 2013. március 11-i 211/2013/EU rendeletet.

(4)  Például a kismértékben feldolgozott friss gyümölcsök és zöldségek védőgázas csomagolása, hámozása és aprítása nem tartozik az I. melléklet hatálya alá.

(5)  A mikotoxinok azért nem képezik ezen útmutató tárgyát, mivel az a mikrobiológiai kórokozókról szóló EFSA-szakvéleményeken alapul.

(6)  Salátaként, nyersen fogyasztott levélzöldségek, továbbá bogyós gyümölcsök, paradicsom, dinnye, hagymafélék, szárzöldségek és sárgarépa.

(7)  A „csírák” fogalommeghatározása a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló 208/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet 2. cikkében olvasható. A csíráztatott magvak a 852/2004/EK rendelet (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.) I. mellékletének (Elsődleges termelés) hatálya alá tartoznak.

(8)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(9)  HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

(10)  HL L 338., 2005.12.22., 1. o.

(11)  HL L 70., 2005.3.16., 1. o.

(12)  HL L 181., 1986.7.4., 6. o.

(13)  HL L 330., 1998.12.5., 32. o.

(14)  HL L 375., 1991.12.31., 1. o.

(15)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

(16)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

(17)  Dánia, Magyarország, Portugália, Románia, Szlovákia

(18)  CAC/GL 79-2012, CAC/RCP 53-2003, CAC/RCP 42-1995 és CAC/RCP 1-1969:

http://www.codexalimentarius.org/standards/list-standards/en/?no_cache=1?provide=standards&orderField=ccshort&sort=asc&num1

(19)  Figyelem: szervetlen műtrágya használata esetén nem szükséges megválaszolni az ellenőrzőlistán szereplő többi kérdést, mivel azokkal ez az útmutató nem foglalkozik.

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).

(21)  A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.)

(22)  A 7.4. alfejezet 7.4.3. pontjában leírtak szerint.

(23)  A 7.5.4.2. alpontban leírtak szerint.

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(25)  Az integrált növényvédelem követelményeivel összhangban.

(26)  Csak az ehető részre vonatkozik.

(27)  Az útmutató ugyan csak a szerves műtrágyákat tárgyalja, a vízzel foglalkozó szakasz (az útmutató 7.3. alfejezete) a vízben oldódó szervetlen műtrágyákra is kitér.

(28)  A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendelet az állati melléktermékeknek a szerves műtrágyák és talajjavítók előállításában való átalakítására vonatkozó követelményeket, ezen belül az emésztési maradványokról és a komposztról szóló mikrobiológiai előírásokat határoz meg. Az ugyanabban a mezőgazdasági üzemben keletkezett és felhasznált trágya feldolgozás nélkül kijuttatható a termőföldre, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy nem hordozza súlyos fertőző betegség terjedésének kockázatát (HL L 54., 2011.2.26., 1. o.)

(29)  Olyan terv, amely az istállótrágya, a zagy és a szerves hulladék mezőgazdasági üzemen belüli terítésével kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. E terv segítségével a növénytermesztő minimálisra csökkentheti a vízszennyezés kockázatát. A terv a 91/676/EGK tanácsi irányelv követelményeit átültető nemzetközi jogszabályok betartását is megkönnyíti.

(30)  A víz nitrátszennyezéssel szembeni védelme érdekében a kezelt trágya terítési ideje tekintetében be kell tartani a 91/676/EGK tanácsi irányelvben rögzített követelményeket.

(31)  Az EFSA salátaként, nyersen fogyasztott levélzöldségekben előforduló szalmonella és norovírus kockázatáról szóló tudományos szakvéleménye alapján.

(32)  Szokványosan kezelt szennyvíziszap alatt a derítőben tárolt, besűrített és mezofil anaerob rothasztással kezelt iszap értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99 %-ának el kell pusztulnia (két nagyságrendű csökkenés).

(33)  A szennyvíziszap fokozott kezelése alatt a pasztörizálás, a termofil rothasztás, a meszes stabilizálás és a komposztálás értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99,9999 %-ának el kell pusztulnia (hat nagyságrendű csökkenés).

(34)  A 142/2011/EU bizottsági rendelet néhány mikrobiológiai előírást határoz meg az állati melléktermékek, többek között a trágya feldolgozása során keletkező emésztési maradványokra és komposztra vonatkozóan.

(*1)  Az itt megadott élelmezés-egészségügyi várakozási idők példaként szolgálnak helyes gyakorlatra, és a növénytermesztőknek a saját tevékenységükkel járó kockázatok fényében kell értelmezniük ezeket az iránymutatásokat. Több tényező is befolyásolja, milyen ütemben pusztulnak a friss trágyában/zagyban lévő kórokozók a földterületre való kijuttatás után, ilyen például a hőmérséklet, az ultraibolya sugárzás, a pH-érték, a száradás, a talajtípus stb. Következésképpen indokolt lehet eltérő várakozási időt megállapítani, figyelembe véve az éghajlat, a környezeti viszonyok stb. tekintetében fennálló regionális különbségeket.

(1)  Ahol a gazdálkodási rendszer elengedhetetlen részét képezi a legeltetés (például bizonyos biogazdaságokban), legalább hat hónapos szünetet kell tartani a legeltetés és a betakarítás között. A kockázatok további csökkentése céljából követni kell a fenti táblázatban foglalt iránymutatásokat, amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges.

(35)  Például BSi PAS 110 vagy azzal egyenértékű.

(36)  Például BSi PAS 100 vagy azzal egyenértékű.

(37)  Az istállótrágya és a zagy legalább hat hónapon át egy adagként, ez idő alatt friss trágya vagy zagy hozzáadása nélkül tárolandó. Az aktívabb kezelési módszerek közé tartozik a komposztálás (szilárd trágya esetében) és a mészkezelés (zagy esetében), lásd a 7.2.3.2. pontot.

(38)  Szokványosan kezelt szennyvíziszap alatt a derítőben tárolt, besűrített és mezofil anaerob rothasztással kezelt iszap értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99 %-ának el kell pusztulnia (két nagyságrendű csökkenés).

(39)  A szennyvíziszap fokozott kezelése alatt a pasztörizálás, a termofil rothasztás, a meszes stabilizálás és a komposztálás értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99,9999 %-ának el kell pusztulnia (hat nagyságrendű csökkenés).

(40)  Korábban előfordulhatott kórokozókkal való szennyeződés, például egész fejes saláta, leveles salátafélék, zeller, salátahagymák, retek, friss és fagyasztott fűszernövények stb. esetében.

(41)  Üveg esetében el kell érni a nulla célértéket és a 0,1 % (m/m száraz tömeg) alatti abszolút határértéket (vagyis a komposztban vagy a kezelt trágyában előforduló üvegszemét/-szennyeződés határértéke).

(42)  Korábban előfordulhatott kórokozókkal való szennyeződés, például alma, borsó, brokkoli, cékla, cukkini, cukorborsó, csemegekukorica, cseresznye, dinnye, fán termő héjas gyümölcsűek, fekete áfonya, fekete ribiszke, fokhagyma, gomba, gumós zeller, hagyma (vörös és fehér), karfiol, káposzta, körte, lóbab, málna, őszibarack, paprika, paradicsom, sárgarépa, szamóca, szilva, uborka, zöldbab (a futóbabon kívül) stb. esetében.

(43)  Üveg esetében el kell érni a nulla célértéket és a 0,1 % (m/m száraz tömeg) alatti abszolút határértéket (vagyis a komposztban vagy a kezelt trágyában előforduló üvegszemét/-szennyeződés határértéke).

(44)  Például articsóka, burgonya, futóbab, spárgatök, pasztinák, póréhagyma, sütőtök, pézsmatök, karórépa, tarlórépa stb.

(45)  ISO 16075-2:2015 Guidelines for treated wastewater use for irrigation projects (Iránymutatások a kezelt szennyvíz öntözéshez való használatáról).

(46)  http://www.fao.org/DOCReP/003/T0234e/T0234e00.htm; ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/010/a1336e/a1336e07.pdf

(47)  http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/78265/1/9241546824_eng.pdf

(48)  Ha a felhasznált víz több forrásból származik, vagy különböző forrásokból származó víz keveréke, a kockázatértékelést mindegyik forrásra el kell végezni.

(49)  [A friss gyümölcsökben és zöldségekben előforduló technológiai segédanyagok fogalommeghatározása az Európai Unión belül egységes (az 1333/2008/EK rendelet alapján), a fertőtlenítőszereket pedig a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.) szerint kell jóváhagyni. A technológiai segédanyagként használt anyagokat a helyes gyártási gyakorlatoknak megfelelő körülmények között kell alkalmazni. Egyes vállalkozások klórt vagy más szereket használnak a víz mikrobás terhelésének csökkentése céljából. A nátrium-hipoklorit granulátum, tabletta vagy folyadék formájában alkalmazott klór a leggyakrabban használat fertőtlenítőszer. A felhasznált klór mennyiségének a késztermékben található klorátok Unión belül megengedett legmagasabb szintjén belül kell lennie (lásd még a 7.3.4.3. pont d) alpontját). Ezenkívül megjegyzendő, hogy a klorát peszticidként való alkalmazása a 2008/865/EK bizottsági határozat értelmében már nem megengedett. Mivel a megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szóló 396/2005/EK rendelet nem tartalmaz külön szermaradék-határértéket, ezért az említett rendelet I. mellékletében felsorolt valamennyi élelmiszerre az alapértelmezett 0,01 mg/kg szermaradék-határértéket kell alkalmazni. A 396/2005/EK rendeletben megállapított szermaradék-határértékek a jelenleg vagy korábban peszticidként használt anyagok maradékára vonatkoznak. A 0,01 mg/kg szermaradék-határérték ezért a klorátra is vonatkozik annak ellenére, hogy a jelenlegi maradékok nagyrészt a klórtartalmú fertőtlenítőszerek biocidként való használatából erednek.]

(50)  Ugyanez érvényes a peszticidek alkalmazására is.

(51)  Ha a víz nem túl jó minőségű, ezt az öntözési módszert csak a korai növekedési szakaszban érdemes alkalmazni.

(52)  AZ EFSA véleményeiben szereplő értékelések szerint ezek a gyümölcsök és zöldségek a legkockázatosabb kategóriába, a szalmonellával, illetve norovírusokkal könnyen szennyeződő termények közé tartoznak.

(53)  A vízmintákat laboratóriumba kell küldeni mikrobiális elemzésre.

(54)  A mikrobiológiai vizsgálatok gyakoriságára vonatkozó javaslatok elfogadása esetén lásd a II. mellékletben (35–37. o.) meghatározott gyakoriságokat.

(55)  A tájékoztatók alatt a következők értendők: fali poszterek, feltűnő helyeken elhelyezett szórólapok, amelyeket a létesítménybe belépő személyek jól láthatnak.

(56)  46 Például legfeljebb 400 méter vagy 5 perc gyalog.

(57)  47 Ha például 25 főnél kevesebb munkavállaló van, megengedett egy darab közös illemhely. Amennyiben 25 főnél több munkavállaló van, akkor 20 főre kell jutnia egy, nemek szerint elkülönített mellékhelyiségnek.

(58)  Például a hipokloritok helytelen tárolása esetén felhalmozódhatnak a klorátok.


I. MELLÉKLET

SZÓSZEDET

A 86/278/EGK tanácsi irányelvben, a 178/2002/EK rendeletben, a 852/2004/EK rendeletben és a 2073/2005/EK rendeletben foglalt és az alábbiakban aláhúzással jelölt fogalommeghatározások alkalmazandók. Ezen útmutató alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell használni:

    Mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok: a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében felhasznált bármely beérkező anyag (például magvak, trágyák, víz, mezőgazdasági vegyszerek, növénytámaszok stb.).

    Mezőgazdasági vegyszerek: a friss gyümölcsöket és zöldségeket károsító organizmusok (például gombák, fonálférgek, atkák, rovartok és rágcsálók) elleni védekezéshez használt vegyi anyagok, például gombaölő vagy rovarölő szerek. Ezek az anyagok az alkalmazásuk célja szerint lehetnek rovarölő, gombaölő, gyomirtó, rágcsálóirtó, növekedésszabályozó, riasztószerek stb.

    Mezőgazdasági víz: a terményeken végzett (betakarítás előtti, betakarítás alatti és betakarítás utáni) elsődleges termelési tevékenységekhez használt víz, amely rendeltetése szerint érintkezik vagy valószínűleg érintkezhet magával a terménnyel vagy a terménnyel érintkező felülettel. Idetartozik egyebek mellett a betakarítás alatt és után, trágya vagy mezőgazdasági vegyszer kijuttatásakor, a termények hűtése során, a berendezések tisztításához stb. használt öntözővíz és mosóvíz.

    Bogyós gyümölcsök: bogyósgyümölcs-termelés keretében ugyan különféle fajok termesztése folyik, mindazonáltal a friss termékek uniós piacán a szamóca, a málna, a szeder és az áfonya tartozik a legfontosabb fajták közé. A bogyós gyümölcsök teremhetnek kis méretű lágyszárú növényeken (például szamóca), bokrokon (például szeder, fekete ribiszke, áfonya, egres, málna) vagy kisméretű fákon (például eperfa, bodza). A bogyós gyümölcsök romlandó élelmiszerek, amelyek fogyaszthatók frissen, illetve számos élelmiszerhez hozzáadhatók fagyasztott hozzávalóként.

    Biocid termékek (az 528/2012/EU rendelet alapján): az emberi és az állati egészségre ártalmas, valamint a természetes és előállított anyagokat károsító szervezetekkel szembeni védekezéshez használt vegyipari termékek. Az említett károsító szervezetek közé tartoznak a kártevők és a kórokozó mikroorganizmusok (vagyis a penészgombák és a baktériumok). Biocid termékek például a fertőtlenítőszerek és a mezőgazdasági vegyszerek.

    Tiszta víz: „olyan víz, amely használata közben nem veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot”. Lehet tiszta tengervíz (természetes, mesterséges vagy tisztított tengervíz vagy édesvízzel kevert tengervíz, amely nem tartalmaz mikroorganizmusokat, káros anyagokat vagy mérgező tengeri planktont olyan mennyiségben, amely közvetve vagy közvetlenül képes befolyásolni az élelmiszer egészségügyi minőségét) és hasonló minőségű édesvíz.

    Szokványosan kezelt szennyvíziszap: szokványosan kezelt szennyvíziszap alatt a derítőben tárolt, besűrített és mezofil anaerob rothasztással kezelt iszap értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99 %-ának el kell pusztulnia (két nagyságrendű csökkenés).

    Termőterület: friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére (növekedés közben vagy betakarításkor/begyűjtéskor) használt földterület.

    Termesztés: növénytermesztők által végzett bármely mezőgazdasági tevékenység vagy gyakorlat, amely lehetővé teszi friss gyümölcsök és zöldségek termesztését vagy annak körülményeit javítja (fedett vagy fedetlen) földterületen vagy védett létesítményekben (talaj nélküli rendszerek).

    Fertőtlenítő kezelés: a szennyező anyagok, így a mikrobiális szennyeződés megszüntetésére vagy csökkentésére alkalmazott mechanikai, fizikai és kémiai kezelés. Végezhető vízen vagy élelmiszerekkel érintkező felületeken (például berendezéseken és termelési területeken). Esetenként szennyezésmentesítő kezelésnek is nevezik.

    Fertőtlenítőszerek: A tárgyakon vagy a környezetben előforduló baktériumok elpusztítására vagy semlegesítésére szolgáló anyagok vagy rendszerek. A fertőtlenítőszerek a gyenge, közepes és erős kategóriába sorolhatók attól függően, mennyiféle mikroorganizmust képesek elpusztítani. Az ezen útmutatóban alkalmazott fogalommeghatározás szerint a fertőtlenítőszerek olyan anyagok, amelyek a mezőgazdasági vízben – beleértve a betakarítás utáni lépésekhez, így a mosáshoz és az öblítéshez használt vizet is – előforduló mikroorganizmusok semlegesítésére szolgálnak. A fertőtlenítőszerek biocid termékek.

    Fertőtlenítés: a mikroorganizmusok elpusztítására, inaktiválására vagy eltávolítására irányuló eljárás.

    Fertőtlenített víz: a mikroorganizmusok eltávolítására irányuló kezelésen átesett víz. Különféle fertőtlenítő kezelések alkalmazhatók. A víz többféle forrásból származhat, így lehet esővíz, kezelt szennyvíz, felszín alatti víz stb. A víz szükségessé válásakor és felhasználása előtt a vizet bizonyos mikrobiológiai minőség elérése érdekében kezelésnek vetik alá.

    Fokozottan kezelt szennyvíziszap: a szennyvíziszap fokozott kezelése alatt a pasztörizálás, a termofil rothasztás, a meszes stabilizálás és a komposztálás értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99,9999 %-ának el kell pusztulnia (hat nagyságrendű csökkenés).

    Öntözéses tápanyag-utánpótlás trágya, talajjavítók és egyéb, vízben oldódó termékek öntözőrendszerbe juttatása.

    Árvíz: földterület vízzel való eláradása vagy túláradása a növénytermesztőn kívül álló okból. Nem minősül árvíznek a (például esőzés után) felgyülemlett víz, ha észszerűen feltételezhető, hogy nem szennyezi meg a friss termékek ehető részét.

    Friss termény: a fogyasztóknak feltehetőleg feldolgozatlanul (vagyis nyersen) értékesített, és általában romlandónak tekinthető friss gyümölcsök és zöldségek. A friss termények lehetnek érintetlenek, ilyen például a szamóca, az egész sárgarépa, a retek és a frissen forgalmazott paradicsom, de az is előfordulhat, hogy betakarításkor levágják őket a gyökerükről, illetve a szárukról, mint a zellert, a brokkolit és a karfiolt.

    Helyes mezőgazdasági gyakorlat: a rendelkezésre álló ismeretek felhasználása a mezőgazdasági üzemekben folyó termelés és a termelés utáni eljárások környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságának biztosításához, ami biztonságos és egészséges élelmiszer jellegű és nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági termékeket eredményez (FAO, 2003. (1)). Ez az útmutató a helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatokon alapul.

    Helyes higiéniai gyakorlat: az élelmiszerek higiénikus termelésére vonatkozó általános, alapvető feltételekhez kapcsolódik, így az üzem higiéniai szempontú tervezésére, építésére és működtetésére, a berendezések higiéniai szempontú gyártására és használatára, az ütemezett karbantartásra és tisztításra, valamint a személyzeti képzésre és higiéniára vonatkozó követelményeket foglal magában. A helyes higiéniai gyakorlat kidolgozása és végrehajtása a veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok rendszerének (HACCP) egyik előfeltétele.

    Üvegház: általában üveg- vagy műanyagfalakkal körülvett, növénytermesztésre szolgáló beltéri termőhely.

    Felszín alatti víz: más néven talajvíz vagy kútvíz; a felszín alól, mélyebb vagy felsőbb rétegekből szivattyúzott víz.

    Betakarítás: az eladásra megérett friss gyümölcsök és zöldségek termőföldekről való összegyűjtése és azonnali kezelése.

    Veszély: élelmiszerben előforduló vagy annak állapotát meghatározó biológiai, kémiai vagy fizikai tényező, amely káros egészségi hatásokat fejthet ki.

    Levélzöldségek: különböző leveles növények zöldségként, kizárólag nyersen fogyasztott levele, szára és hajtása. A levélzöldségek friss gyümölcsök és zöldségek közé tartozó főbb fajtái a következők: salátafélék, leveles káposztafélék, fejeskáposzta, cikória és vízitorma. A salátafélék közé tartozó levélzöldségek betakaríthatók különböző fejlettségi szakaszban, például kifejlett egész fejként, zsenge levelekként vagy tépősalátaként.

    Trágya (az 1069/2009/EK rendelet szerint): haszonállatok, kivéve a tenyésztett halakat, ürüléke és/vagy vizelete, alommal vagy anélkül.

    Vezetékes víz: a növénytermesztő számára települési vagy kormányzati szervezet által biztosított vízellátás. A szolgáltatás ivóvízre vonatkozik.

    Nem iható víz: az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvben rögzített követelményeknek meg nem felelő víz.

    Csomagolóüzem: olyan létesítmény, ahol friss gyümölcsök és zöldségek betakarítás utáni kezelését és csomagolását végzik.

    Növényvédő szerek: úgynevezett peszticidek, amelyek a friss gyümölcsöknek és zöldségeknek, illetve a kívánatos vagy hasznos növényeknek nyújt védelmet. A peszticideket leggyakrabban növényvédő szerek formájában használják. Elsősorban a mezőgazdaságban használatosak, de alkalmazzák őket az erdészetben, a kertészetben, rekreációs területeken és otthoni kertekben. A „peszticid” szót és a „növényvédő szer” kifejezést gyakran egymás szinonimáiként használják, azonban a peszticid tágabb fogalom, amelybe nem növényekhez, illetve friss gyümölcsökhöz és zöldségekhez használt termékek, például a biocidek is beletartoznak.

    Betakarítás utáni szakasz: a friss gyümölcsök és zöldségek termelésének a betakarítást követő fázisa, a hűtés, a tisztítás, a válogatás és a csomagolás tartozik ide.

    Ivóvíz: a 98/83/EK tanácsi irányelv követelményeinek megfelelő víz.

    Betakarítás előtti szakasz: a mezőgazdasági üzemben a friss gyümölcsök és zöldségek betakarítását megelőzően végzett összes tevékenység.

    Elsődleges termelés: a mezőgazdasági üzemben végzett termelés és növényi termékek, például gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek és fűszernövények termesztése, ideértve a betakarítást is. A következő műveletek a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termeléséhez kapcsolódnak:

i.

alaptermékek válogatása, külső leveleinek eltávolítása, mosása/öblítése, csomagolása, hűtése, szállítása, tárolása és kezelése a termelés helyén, feltéve, ha ezek a műveletek nem módosítják jelentős mértékben az alaptermékek jellegét;

ii.

az ezen útmutatóban használt „elsődleges termelés” fogalma magában foglalja e kapcsolódó műveleteket is;

iii.

vadon termő gombák, tengeri alga és bogyós gyümölcsök betakarítása és létesítménybe szállítása.

    Feldolgozás: az eredeti terméket jelentősen megváltoztató tevékenységek, így a hámozás, a darabolás, az aprítás, a fagyasztás, a forrázás vagy ezek kombinációja.

    Technológiai segédanyagok: Az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK rendelet (2) 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint bármely olyan anyag, amelyet élelmiszer összetevőjeként önmagában nem fogyasztanak, hanem célzatosan nyersanyagok, élelmiszerek vagy azok összetevőinek feldolgozása során használnak egy bizonyos technológiai célnak – a kezelés vagy a feldolgozás során történő – elérése érdekében, ami az anyag maradványainak vagy származékainak véletlenszerű, de technikailag elkerülhetetlen jelenlétét eredményezheti a végtermékben, feltéve, hogy ezek a maradványok nem jelentenek egészségügyi kockázatot és a végtermékre semmilyen technológiai hatásuk nincs.

    Termelési terület: a betakarított termékek kezelésére, feldolgozására és csomagolására szolgáló helyiségek.

    Esővíz: esőzéskor (vagy havazáskor) gyűjtött víz. Esetenként összegyűjtött csapadékvíznek is nevezik.

    Fogyasztásra kész élelmiszer: olyan élelmiszert jelent, amelyet az előállító vagy gyártó közvetlen emberi fogyasztásra szán anélkül, hogy szükség lenne hőkezelésre vagy más további olyan kezelésre, amely a szóban forgó mikroorganizmusokat elpusztítja vagy mennyiségüket elfogadható szintre csökkenti (a 2073/2005/EK bizottsági rendelet szerint). Ebben az útmutatóban kifejezetten a fogyasztásra kész friss gyümölcsöket és zöldségeket jelöli, köztük minden nyersen fogyasztható friss gyümölcsöt és zöldséget (a 2. folyamatábra szolgál néhány példával; alma, körte, szilva, levélzöldségek, paradicsom, bogyós gyümölcsök stb.).

    Talaj nélküli rendszerek: a növények vizes közegben vagy szubsztráton történő, talaj nélküli termesztésére használt gyűjtőfogalom.

    Felszíni víz: olyan patakokból, tavakból, folyókból, csatornákból stb. vett víz, amelyek felett a növénytermesztők nem gyakorolnak teljeskörű ellenőrzést (például előfordulhat szennyeződés a vízfolyás felső szakaszán).

    Szennyvíziszap (86/278/EGK tanácsi irányelv): háztartási vagy települési szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből, oldó medencékből és szennyvíz kezelésére szolgáló más hasonló berendezésekből származó iszap.

    Kezelt iszap (86/278/EGK tanácsi irányelv): olyan iszap, amely biológiai, kémiai vagy hőkezelésen, tartós tároláson vagy más kezelésen esett át, amely jelentős mértékben csökkentette bomlási képességét (és az alkalmazásával járó higiéniai kockázatokat).

    Kezelt szennyvíz: a szennyvízben lévő szerves és szervetlen szennyező anyagok mennyiségének csökkentése céljából fizikai (mechanikai) egységek által végrehajtott műveletek, valamint vegyi és biológiai eljárások együttesének eredményeképpen jön létre (az ISO 16075-2:2015 szabvány szerint). Ez a víz elsődleges és másodlagos kezelésen esett át, vagy fertőtlenítő kezeléseket végeztek rajta.

    Szennyvíz: elsősorban települések által gyűjtött víz, amely tartalmazhat háztartási, intézményi, kereskedelmi vagy ipari forrásokból származó használt vizet (az ISO 16075-2:2015 szabvány szerint).

    Víz újrafelhasználása: kezelt szennyvíz felhasználása hasznos célra (az ISO 16075-2:2015 szabvány szerint).


(1)  Mezőgazdasági bizottság, tizenhetedik ülés, Róma, 2003. március 31–április 4, Development of a Framework for Good Agricultural Practices (A helyes mezőgazdasági gyakorlatok keretének kidolgozása) - http://www.fao.org/docrep/meeting/006/y8704e.htm

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1333/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az élelmiszer-adalékanyagokról (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.).


II. MELLÉKLET

PÉLDA A MEZŐGAZDASÁGI VÍZ MIKROBIOLÓGIAI KOCKÁZATÉRTÉKELÉSÉT TÁMOGATÓ MÁTRIXRA

A növénytermesztők az alábbi mátrix felhasználásával elvégezhetik az elsődleges mezőgazdasági termelésben felhasznált víz kockázatelemzését a vízforrás, az öntözési módszer vagy a friss gyümölcsökkel és zöldségekkel való esetleges érintkezés és a termék jellege (fogyasztásra kész-e vagy sem) együttes figyelembevételével.

A mátrix meghatározza, milyen gyakorisággal (gyakran, közepes gyakorisággal, ritkán) kell elvégezni a vízelemzést az ürülékkel való szennyeződés indikátoraira vonatkozóan (indikátor: E. coli) a vízhasználat közben (vegetációs időszakban vagy a vízforrás igénybevételének ideje alatt), továbbá a víz rendeltetésére, forrására, a friss gyümölcsök és zöldségek tulajdonságaira és jellegére tekintettel megadja a vonatkozó küszöbértékeket.

A nagy gyakoriság havi egy elemzést, a közepes gyakoriság évi két elemzést, a csekély gyakoriság pedig évi egy elemzést jelent. Mindazonáltal az itt felvázolt rendszer és ajánlott intézkedések csak példák, amelyek az egyes mezőgazdasági üzemekben elvégzett kockázatértékelés alapján módosíthatók. Egész éven át zajló (például üvegházi) termelés esetében az év meghatározható egy naptári évként, de megfeleltethető a vegetációs időszaknak is.

A mátrix szerint a növénytermesztőnek számos mintát kell vennie, a fogyasztók által hőkezelés nélkül fogyasztott, nagyobb kockázatot jelentő friss gyümölcsök és zöldségek esetében többet; a mátrixban emellett javaslatok is találhatók a friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződésének kockázatát csökkentő intézkedésekre. Öntözés esetében a csúcsidőszakban kell mintákat venni, és amennyiben vannak nyári növények, legalább egy mintavételt nyáron kell elvégezni.

Ha a vízforráson végzett vizsgálat eredménye kedvezőtlen, vagy lehetséges problémát tár fel, a növénytermesztőnek a 7.3.4.1. és 7.3.4.2. pontban foglaltak szerint korrekciós intézkedéseket kell tennie a fogyasztót érintő kockázat csökkentése érdekében, majd azt követően újabb vízvizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy eredményesek voltak-e az intézkedések.

A mátrixban szereplő jelek és számok a következő jelentéssel bírnak (a vízforrásra vonatkozóan):

x sötétszürke: nem szabad igénybe venni. Ha a növénytermesztő másik vízforrást nem tud igénybe venni, akkor gyakran kell vízvizsgálatot végeznie, vagy mérlegelnie kell a vízkezelés vagy -fertőtlenítés lehetőségét, figyelemmel a 8. oszlopban szereplő E. coli-küszöbértékekre, amelyek megbízhatóan jelzik, hogy az adott tevékenységhez felhasználni kívánt víz minősége elfogadható-e.

Image középszürke: igénybe vehető, de csak mintavétel mellett. A növénytermesztőnek közepes gyakorisággal kell vízvizsgálatot végeznie, figyelemmel a 8. oszlopban szereplő E. coli-küszöbértékekre, amelyek megbízhatóan jelzik, hogy az adott tevékenységhez felhasználni kívánt víz minősége elfogadható-e.

Image világosszürke: igénybe vehető, de csak mintavétel mellett. A növénytermesztőnek ritkán kell vízvizsgálatot végeznie, figyelemmel a 8. oszlopban szereplő E. coli-küszöbértékekre, amelyek megbízhatóan jelzik, hogy az adott tevékenységhez felhasználni kívánt víz minősége elfogadható-e.

√ fehér: mintavétel vagy elemzés nélkül, vagy kizárólag a víz fertőtlenítésének nyomon követéséhez szükséges elemzés elvégzése mellett igénybe vehető.

A víz rendeltetése

Vízforrás  (1)

Az ürülékkel való szennyeződés indikátora: E. coli  (2)

Kezeletlen

felszíni víz/fedetlen vízcsatorna (3)

Kútból vett, kezeletlen, felszín alatti víz (4)

Kezeletlen

esővíz

Kezelt (5) csatornavíz/felszíni víz/szennyvíz/víz-újrafelhasználás

Fertőtlenített víz (6)

Vezetékes víz

BETAKARÍTÁS ELŐTT ÉS ALATT

A várhatóan hőkezelés nélkül fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek (vagyis fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek) öntözése (az öntözővíz közvetlenül érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével).

Hígítás vagy peszticid, trágya vagy mezőgazdasági vegyszerek alkalmazása, valamint a fogyasztásra kész friss gyümölcsöknél és zöldségeknél használt és azokkal közvetlenül érintkező berendezések tisztítása.

x

x

Image

Image

Image

100 CFU/100 ml

A várhatóan hőkezelés nélkül fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek (vagyis fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek) öntözése (az öntözővíz közvetlenül nem érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével).

Hígítás vagy peszticid, trágya vagy mezőgazdasági vegyszerek alkalmazása, valamint a fogyasztásra kész friss gyümölcsöknél és zöldségeknél használt és azokkal közvetlenül nem érintkező berendezések tisztítása.

x

x

Image

Image

Image

1 000 CFU/100 ml (7)

A várhatóan hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek öntözése (az öntözővíz közvetlenül érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével).

Hígítás vagy peszticid, trágya vagy mezőgazdasági vegyszerek alkalmazása, valamint a friss gyümölcsöknél és zöldségeknél használt és azokkal közvetlenül érintkező berendezések tisztítása.

Image

Image

Image

Image

Image

1 000 CFU/100 ml

A várhatóan hőkezelés után fogyasztott friss gyümölcsök és zöldségek öntözése (az öntözővíz közvetlenül nem érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével).

Hígítás vagy peszticid, trágya vagy mezőgazdasági vegyszerek alkalmazása, valamint a friss gyümölcsöknél és zöldségeknél használt és azokkal közvetlenül nem érintkező berendezések tisztítása.

Image

Image

10 000 CFU/100 ml

BETAKARÍTÁS UTÁN

A nem fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek betakarítás utáni hűtése és szállítása.

Fogyasztásra kész termékeknél az első mosásukhoz használt víz.

Berendezések és felületek tisztítása a termékek kezelésének helyén.

x

x

Image

Image

Image

100 CFU/100 ml

A várhatóan hőkezelés után fogyasztott termékek (burgonya stb.) – nem fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek – mosásához használt víz.

Image

Image

Image

Image

Image

1 000 CFU/100 ml

CSAK IVÓVÍZ  (8)

A fogyasztásra kész friss gyümölcsök és zöldségek végső mosása és jéggel/vízzel való hűtése

x

x

Image

Image

Image

Az ivóvíz mikrobiológiai követelményei


(1)  A hőkezelés nélkül fogyasztható (fogyasztásra kész) friss gyümölcsök és zöldségek betakarítása előtti két hétben öntözéshez használt víznek lehetőség szerint szennyeződéstől mentesnek, vagyis ivóvíz minőségűnek kell lennie.

(2)  Ezek a javasolt küszöbértékek a mintákban előforduló csúcskoncentrációt jelentik.

(3)  A felszíni és a kútból (például fúrt lyukból) vett felszín alatti víz mikrobiológiailag jó minőségű lehet, és kezelés nélkül is megfelelhet a 100 CFU/100 ml küszöbértéknek.

(4)  A felszíni és a kútból (például fúrt lyukból) vett felszín alatti víz mikrobiológiailag jó minőségű lehet, és kezelés nélkül is megfelelhet a 100 CFU/100 ml küszöbértéknek.

(5)  E mátrix alkalmazásában a kezelt szennyvíz olyan szennyvíz, amely abból a célból esett át kezelésen, hogy minősége megfeleljen a rendeltetésének és az adott tagállam nemzeti jogszabályaiban foglalt előírásoknak vagy ilyen jogszabályok hiányában a szennyvíz és a kiválasztott anyagok biztonságos mezőgazdasági felhasználásáról szóló WHO-iránymutatásoknak.

(6)  A fertőtlenítő kezelést szigorúan ellenőrizni kell, és figyelemmel kell kísérni. A fertőtlenítő kezelést a növénytermesztő vagy az előállító ellenőrzése alatt kell végrehajtani.

(7)  Mivel az öntözővíz nem érintkezik a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részével, 1 000 CFU/100 ml értéknél magasabb értéket kell alkalmazni E.coli esetében. Az olyan öntözési módszereknél, mint a csepegtető vagy felszín alatti öntözés, kisebb a kockázata annak, hogy a friss saláták ehető része szennyeződjön, mint az esőztető öntözésnél.

(8)  Több vízforrás is igénybe vehető, de a víznek ivóvíz minőségűnek kell lennie, és erről gondoskodni kell. Gyakorlati szempontból tehát ez esetben vezetékes vagy fertőtlenített víz használható.


III. MELLÉKLET

PÉLDA A MEZŐGAZDASÁGI VÍZ MIKROBIOLÓGIAI KOCKÁZATÉRTÉKELÉSÉT TÁMOGATÓ DÖNTÉSI FÁRA

Az itt szemléltetett megközelítés a II. mellékletben ismertetetthez képest egyszerűbb, mivel a végeredmény korlátozott számú mintavételi ajánlás figyelembevételével születik meg. Fontos megemlíteni, hogy az e döntési fával (III. melléklet) és a mátrixszal (II. melléklet) kapott eredmények nem hasonlíthatók össze.

Image

Függelék

A 852/2004/EK rendelet hatálya a nem állati eredetü élelmiszerek tekintetében

Image

Top