A Bizottság közleménye – Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez

(2017/C 163/01)

TARTALOM

1.   BEVEZETÉS

A 2014. évi zoonózismonitoring-jelentés (1) szerint az Európai Unióban a megerősített megbetegedések többsége állati eredetű élelmiszerekkel volt összefüggésbe hozható. Gyümölcsökre és zöldségekre a megerősített megbetegedések mindössze 7,1 %-a volt visszavezethető, ezek az esetek pedig főként norovírussal szennyezett, fagyasztott málna miatt következtek be; mindazonáltal az előfordulási arány 2013-hoz képest nőtt: akkor a megbetegedések 4,4 %-át okozták „zöldségek és levek”. Ennek ellenére nem szabad alábecsülni a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiológiai szennyezettségének lehetséges következményeit, amint arra a csírák verocitotoxin-termelő Escherichia coli (VTEC) törzzsel való szennyezettsége miatt Németországban kialakult krízishelyzet (2) is intő példa.

A VTEC okozta 2011-es krízishelyzet nyomán az Európai Bizottság felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA), hogy nyújtson felvilágosítást a nem állati eredetű élelmiszerekben előforduló kórokozók jelentette közegészségügyi kockázatokról, külön kitérve a kockázati tényezőkre és a kockázatcsökkentési lehetőségekre, ezen belül a lehetséges mikrobiológiai kritériumokra. Az EFSA válaszul hat tudományos szakvéleményt adott ki a nem állati eredetű élelmiszerek körében legnagyobb veszélyforrásként megjelölt élelmiszer-kórokozó kombinációkról, amelyek az alábbiak voltak:

Ez az útmutató az EFSA e témában megfogalmazott szakvéleményeinek, valamint a tagállami szakértőkkel és érintettekkel folytatott egyeztetés eredményeinek figyelembevételével készült. Elsősorban a termesztőknek hivatott gyakorlati kérdésekben segítséget nyújtani, de a benne foglaltakat adott esetben a hatósági ellenőrök is hasznosíthatják ellenőrzéseik során. Az EFSA megerősítette, hogy a friss gyümölcsökkel és zöldségekkel kapcsolatos kockázatokról és kockázatcsökkentő intézkedésekről további kutatásokat kell végezni.

2.   AZ ÚTMUTATÓ CÉLJAI

Ennek az útmutatónak a fő célja, hogy mérettől függetlenül minden, elsődleges termelést folytató növénytermesztőnek segítséget nyújtson a friss gyümölcsök és zöldségek termesztésére és kezelésére vonatkozó higiéniai követelmények helyes és egységes alkalmazásához. Iránymutatásokkal szolgál e termesztők számára arról, hogyan háríthatják el helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatokkal a mikrobiológiai eredetű élelmiszer-biztonsági veszélyeket a fogyasztóknak nyersen (feldolgozatlanul) vagy kismértékben feldolgozva (vagyis mosva, válogatva és csomagolva) értékesített friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében (vagyis termesztés során, betakarításkor és betakarítás után), ideértve a szállítást is, feltéve, hogy e tevékenységek a 852/2004/EK rendelet I. melléklete (4) értelmében lényegesen nem változtatják meg a termékek jellegét. Az ilyen tevékenységeket a továbbiakban kapcsolódó műveleteknek nevezzük. A helyes gyakorlatokat a teljes elsődleges termelési láncban alkalmazni kell.

Az ezen útmutatóban foglalt iránymutatások végrehajtására kiemelt figyelmet kell fordítani minden nyersen fogyasztott friss gyümölcs és zöldség esetében, és lehetőség szerint a hőkezelés után fogyasztandó friss gyümölcsök és zöldségek esetében is törekedni kell.

3.   AZ ÚTMUTATÓ HATÁLYA ÉS HASZNÁLATA

Ez az útmutató a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében, valamint a kapcsolódó műveletek során alkalmazandó helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatokkal foglalkozik, amelyek a friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztása útján gyomor-bélrendszeri betegségeket okozó mikrobiológiai kórokozók (5) (például betegséget okozó E. coli, Hepatitis A vírus, Listeria stb.) elleni védekezést szolgálják.

Bizonyos termékekre (6) szükség esetén kiegészítő egyedi iránymutatások vonatkoznak. Mivel a csírák és a csíráztatásra használt magvak (7) előállítása esetében a helyes higiéniai gyakorlatokról szóló egyedi uniós iránymutatásokat a European Sprouted Seeds Association (csíráztatott magvakkal foglalkozó európai szövetség) dolgozza ki, ezen útmutató a továbbiakban nem foglalkozik az e kategóriába tartozó termékekkel.

Ez az útmutató arról nyújt iránymutatást, hogyan kell alkalmazni az általános higiéniai követelményeket friss gyümölcsök és zöldségek esetében. Az e témával foglalkozó egyéb útmutatókkal együtt használandó. Lévén, hogy az európai frissgyümölcs- és frisszöldség-ágazat rendkívül szerteágazó, az alábbiakban tárgyalt kategóriákba tartozó friss gyümölcsöket és zöldségeket az egyes tagállamokban eltérő környezeti viszonyok között termesztik, emiatt pedig az útmutatóban foglaltakat helyenként a mezőgazdasági kisüzemek és a hagyományos gazdálkodással érintett területek sajátosságaihoz kell igazítani, mindazonáltal a 852/2004/EK rendelet I. mellékletében rögzített általános higiéniai követelményeket mindig be kell tartani.

4.   AZ ALKALMAZANDÓ UNIÓS JOGSZABÁLYOK

Ez az útmutató kifejezetten a mikrobiológiai veszélyek elhárításának módszereivel foglalkozik. Az ezen útmutatóban ismertetett gyakorlatokhoz kapcsolódó uniós rendeletek előírásait minden növénytermesztőnek be kell tartania. A teljes kép megismeréséhez elengedhetetlen számba venni a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazandó helyes gyakorlatok szempontjából legfontosabb uniós jogszabályokat.

4.1.   Az általános higiéniai szabályokkal összefüggésben:

4.2.   Az egyedi uniós szabályokkal összefüggésben:

Emellett néhány tagállamban (17) nemzeti jogszabályok, illetve előírások vonatkoznak a regenerált víz minőségére.

Az itt leírtakat kiegészítő uniós higiéniai útmutatók találhatók az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóság (DG SANTE) honlapjának élelmiszer-biztonsági kérdésekkel foglalkozó részében. Nemzetközi szinten további felvilágosítást nyújtanak a Codex Alimentarius friss gyümölcsök és zöldségek szempontjából lényeges higiéniai gyakorlatokról szóló kódexei (18).

5.   A FRISS GYÜMÖLCSÖKBEN ÉS ZÖLDSÉGEKBEN ELŐFORDULÓ MIKROBIOLÓGIAI KÓROKOZÓK EFSA ÁLTAL AZONOSÍTOTT FŐ KOCKÁZATI TÉNYEZŐI

1. folyamatábra

6.   ELLENŐRZŐLISTÁK A FRISS GYÜMÖLCSÖK ÉS ZÖLDSÉGEK ELSŐDLEGES TERMELÉSÉT ÉRINTŐ HIGIÉNIAI ELLENŐRZÉSEKHEZ

Az alábbi, példaként szolgáló ellenőrzőlisták (1–7.) olyan higiéniai kötelezettségeket mutatnak be az egyes (EFSA-véleményekben megjelölt) kockázati kategóriákban, amelyek alapján bármely növénytermesztő meggyőződhet arról, hogy eleget tesz-e az uniós higiéniai követelményeknek. Az ellenőrzőlisták ezenkívül abban is a növénytermesztők segítségére lehetnek, hogy az útmutató 6. és 7. fejezete szerinti megfelelő ajánlásokat bevezessék.

1. ellenőrzőlista: A hatósági ellenőrzések eredménye és megfelelő helyreigazító intézkedések

2. ellenőrzőlista: Környezeti tényezők és a termelőüzem helye

A környezeti tényezők, köztük az állati rezervoárok a friss gyümölcsök és zöldségek szennyeződésének lehetséges forrásai, ezért törekedni kell az ilyen jellegű kockázatok megelőzésére vagy legalább a csökkentésükre. Amennyiben az elemzés azt mutatja ki, hogy a talaj szennyezett, akkor a növénytermesztők a 2. ellenőrzőlista segítségével feltárhatják a szennyeződés forrását, és meghozhatják az uniós követelmények teljesítéséhez és a megfelelő ajánlások végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

3. ellenőrzőlista: Műtrágya

4. ellenőrzőlista: Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez a termelés helyén felhasznált víz

5. ellenőrzőlista: A mezőgazdasági munkavállalók higiéniája és egészségi állapota

6. ellenőrzőlista: Higiéniai körülmények a mezőgazdasági üzemben a kapcsolódó tevékenységek során

7. ellenőrzőlista: Nyilvántartások vezetése, valamint forgalomból történő kivonási, illetve termékvisszahívási eljárás

7.   HELYES MEZŐGAZDASÁGI ÉS HIGIÉNIAI GYAKORLATOK

A friss gyümölcsök és zöldségek termesztése és betakarítása különféle éghajlati viszonyok és eltérő földrajzi adottságok mellett zajlik. Termőhelyük lehet beltéri (például üvegház) vagy kültéri, betakarítás után pedig helyben csomagolják vagy csomagolóüzembe szállítják őket. A termelési gyakorlatok, a termesztési feltételek és az ehető rész termesztés közbeni helye (talaj, talajfelszín, föld felett) a belső, a külső, a betakarítási és a feldolgozási tényezőkkel együtt befolyásolja, hogy a friss gyümölcsök és zöldségek elfogyasztásukkor milyen mikrobiológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Beigazolódott, hogy a mikrobiológiai eredetű élelmiszer-biztonsági veszélyek és a szennyező források tekintetében jelentős eltérések vannak a friss gyümölcsök és zöldségek termelésének egyes formái, valamint az egyes környezetek, illetve helyzetek között, még ugyanazon friss gyümölcs és zöldség esetében is. Ezek az eltérő tényezők helyes mezőgazdasági és higiéniai gyakorlatok keretében kezelhetők.

Ez az útmutató példákkal és ajánlásokkal szolgál arra, hogyan hajthatók végre a 852/2004/EK rendelet I. mellékletében (Elsődleges termelés) rögzített kötelezettségek.

7.1.   A környezeti tényezők ellenőrzése és a termőhely elhelyezkedése

7.1.1.   Általános alapelvek

A friss gyümölcsök és zöldségek termőterületén és a körül felmerülő környezeti kockázati tényezők értékelése (például a mikrobiológiai szennyeződés lehetséges forrásainak feltárása céljából) különösen azért fontos, mivel az utólagos intézkedések nem feltétlenül elegendőek a termelés során keletkező szennyeződés megszüntetéséhez, és esetenként a mikrobiológiai kórokozók szaporodásához kedvező körülményeket teremtenek.

7.1.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (2) pont] „Amennyire lehetséges, az élelmiszeripari vállalkozóknak biztosítaniuk kell az alaptermékek szennyeződéssel szembeni védelmét, tekintettel az alaptermékeken később végzett bármely feldolgozásra.”

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, […] növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, e) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] amennyire lehetséges, az állatok és kártevők okozta szennyeződések megakadályozása”.

7.1.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.2.   A (szerves) műtrágyák ellenőrzése

7.2.1.   Általános alapelvek

A mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok körébe rendkívül sokféle termék tartozik, így a szerves (például istállótrágya, zagy és szennyvíziszap) és a szervetlen trágyák (műtrágyák) is ide sorolandók. A műtrágyát csak a friss gyümölcsök és zöldségek által igényelt mennyiségben szabad alkalmazni. Mivel ez az útmutató a mikrobiológiai élelmiszer-biztonsági veszélyekre összpontosít, a szervetlen műtrágyákkal a továbbiakban nem foglalkozik  (27).

A szerves műtrágyát széles körben, kedvező eredményekkel használják a friss gyümölcsök és zöldségek tápanyagigényének kielégítésére és a talaj termőképességének javítására, helytelen alkalmazása azonban mikrobiológiai (például Salmonella spp, VTEC, Norovirus) és vegyi szennyeződést (például nehézfémek) egyaránt okozhat. Kórokozók lehetnek jelen a trágyában és egyéb természetes műtrágyákban, és akár hetekig, sőt, hónapokig is életben maradhatnak, különösen, ha ezeket az anyagokat nem kezelik megfelelően.

Fizikai, kémiai vagy biológiai kezelési módszerek (például komposztálás (28), pasztörizálás, hőszárítás, UV-besugárzás, lúgos roncsolás, napon szárítás vagy ezek kombinációi) alkalmazásával csökkenthető az emberi kórokozók trágyában, szennyvíziszapban vagy egyéb szerves műtrágyában való esetleges túlélésének kockázata.

A szerves műtrágyák ezért nem tartalmazhatnak mikrobiális, fizikai vagy kémiai szennyező anyagokat olyan mennyiségben, amely kedvezőtlenül befolyásolná a friss gyümölcsök és zöldségek biztonságosságát, használatuk során pedig be kell tartani a vonatkozó uniós előírásokat és adott esetben figyelembe kell venni a szennyvíz és a kiválasztott anyagok biztonságos mezőgazdasági felhasználásáról szóló WHO-iránymutatásokat is.

7.2.2.   A 852/2004/EK rendeletben és a 86/278/EGK irányelvben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész, II. (2) pont] „Amennyire lehetséges, az élelmiszeripari vállalkozóknak biztosítaniuk kell az alaptermékek szennyeződéssel szembeni védelmét, tekintettel az alaptermékeken később végzett bármely feldolgozásra.”

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, állatgyógyászati készítményekből, növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, f) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a hulladék és a veszélyes anyagok olyan tárolása és kezelése, hogy megakadályozzák a szennyeződést”.

[86/278/EGK tanácsi irányelv] „A szennyvíziszapot az uniós és tagállami követelményeknek megfelelően kell felhasználni a gyümölcsök és zöldségek termelésében. Bizonyos körülmények között az iszap egyáltalán nem használható a mezőgazdaságban: […] olyan talajnál, amelyben gyümölcsöket vagy zöldségféléket termesztenek, a vegetációs időn belül (nem vonatkozik ez a szabály a gyümölcsfákra); és a talajjal közvetlenül érintkező és nyersen fogyasztott gyümölcs és zöldség termesztésére használt talajon. Ez a tilalom a betakarítás előtt tíz hónapig és a betakarítás ideje alatt érvényes.”

7.2.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.2.3.1.   Általános ajánlások

7.2.3.2.   Kezelt trágya (például szilárd trágya, zagy)

7.2.3.3.   Kezeletlen vagy részben kezelt trágya, illetve egyéb szerves műtrágya

7.2.3.4.   A szennyvíziszap kezelése és alkalmazása

7.2.3.5.   Anaerob fermentációs maradék és komposzt előállítására és felhasználására vonatkozó előírások (34)

7.2.3.6.   Kellő gondosság a piacról beszerzett szerves műtrágyák felhasználásakor

Az istállótrágyát, szennyvíziszapot és más szerves műtrágyákat a piacról beszerző növénytermesztőknek megbízható beszállítót kell választaniuk, és be kell szerezniük az eredetet és az alkalmazott kezelést megjelölő, valamint a készterméken elvégzett összes (köztük a mikrobiológiai és vegyi szennyező anyagokra vonatkozó) vizsgálat eredményeit tartalmazó dokumentációt.

Az 1. táblázatban az élelmezés-egészségügyi várakozási időre találhatók példák arra az esetre, ha a növénytermesztők szerves műtrágyát használnak.

1. táblázat:

7.3.   Az elsődleges termeléshez és a kapcsolódó műveletekhez a termelés helyén (betakarításkor és betakarítás után) felhasznált víz ellenőrzése

A víz mezőgazdasági felhasználásához több olyan tényező is kapcsolódik, amely kihathat a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiális szennyeződésének kockázatára; ilyen tényező például a víz forrása, az öntözés jellege (csepegtető, esőztető stb.), a friss gyümölcsök és zöldségek ehető részének öntözővízzel való esetleges érintkezése, a növénytermesztő által végzett vízkezelés, az öntözés betakarításhoz viszonyított időzítése, állatok vízforráshoz való esetleges hozzáférése stb. További lényeges szempont az élelmiszerláncban elfoglalt hely: például megszüntethető vagy csökkenthető-e az esetleges szennyezettség kiszárítással (napsugárzással a termőföldön), mosással stb. A fogyasztásra kész és a fogyasztás idejéhez közelebb lévő élelmiszerek esetében jobb minőségű vizet kell használni.

7.3.1.   Általános alapelvek

A mezőgazdasági gyakorlatban a betakarítás előtti, betakarítás közbeni és betakarítás utáni tevékenységekhez eltérő forrásból származó és minőségű vizet (együttesen: „mezőgazdasági víz”; lásd a 2. folyamatábrát) használnak, és mindegyik eltérő hatást fejt ki a friss gyümölcsök és zöldségek mikrobiológiai szennyeződését illetően. A nem megfelelő minőségű víz közvetlen szennyező forrás és a helyi szennyeződés terjedésének közege lehet a termőterületen, a létesítményben vagy a szállítás során. Ha a víz friss terményekkel érintkezik, minősége befolyásolhatja a kórokozókkal való szennyeződés valószínűségét. Ha a kórokozók a terményeken életben maradnak, élelmiszer-eredetű megbetegedéseket idézhetnek elő. Az érintett, rossz minőségű vízben terjedő kórokozók többsége bélbaktérium, például Salmonella spp., Campylobacter spp., VTEC, illetve vírus, például norovírus. Az E. coli rendszerint az ürülékkel való szennyeződést jelző indikátor mikroorganizmusként használatos, és a megemelkedett E. coli-szint arra utalhat, hogy kórokozók nagyobb eséllyel vannak jelen.

Az e szakaszban a víz ellenőrzésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások mellett az alábbi dokumentumokat is érdemes figyelembe venni:

2. folyamatábra: Áttekintés a (fogyasztásra kész) friss gyümölcsök és zöldségek Unión belüli termelésében használt mezőgazdasági víz és mezőgazdasági gyakorlatok különféle típusairól

7.3.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (3) pont, a) alpont] „[…]az élelmiszeripari vállalkozóknak be kell tartaniuk az elsődleges termelés és az ahhoz kapcsolódó műveletek során fellépő veszélyek ellenőrzésére vonatkozó megfelelő közösségi és nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, beleértve a következőket: a levegőből, talajból, vízből, takarmányból, műtrágyából, állatgyógyászati készítményekből, növényvédő szerekből és biocidekből származó szennyeződések ellenőrzésére, valamint a hulladék tárolására, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedések.”

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, c) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] az ivóvíz vagy tiszta víz használata, amennyiben az a fertőzés megelőzése érdekében bármikor szükséges”.

7.3.3.   Gyakorlati módszerek a mezőgazdasági víz forrásának és rendeltetésének értékelésére

A mezőgazdasági víz forrásának és rendeltetésének (például öntözőrendszer, a friss gyümölcsök és zöldségek jellemzői, a friss gyümölcsök és zöldségek rendeltetése stb.) figyelembevételével, a mezőgazdasági célra való alkalmasság, a mikrobiológiai küszöbértékek és az ellenőrzési gyakoriság megállapítása céljából kockázatértékelést kell végezni az ezen útmutató II. mellékletében leírtak szerint.

Ha a növénytermesztőknek iránymutatásra van szükségük a víz kockázatértékelésének elvégzéséhez, a 3. folyamatábrán szemléltetett megközelítést követve feltárhatják a lehetséges vízszennyező forrásokat a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében. A megközelítés az öntözővíz és a kapcsolódó műveletekhez (például peszticidek kijuttatása, öntözéses tápanyag-utánpótlás, mosás stb.) használt víz estében is alkalmazható.

Egyszerűbb és gyorsabb módszer lehet az úgynevezett döntési fa használata, amelyre az útmutató III. mellékletében található példa; az eredmény ez esetben a II. mellékletben foglaltakhoz képest korlátozott számú mintavételi ajánláson alapul.

Mindkét módszer felhasználható a mezőgazdasági víz kockázati profilján alapuló döntéshozatalhoz, de a két megközelítés közötti különbségekre tekintettel az eredmények nem összehasonlíthatók vagy extrapolálhatók.

Az alábbi 3. folyamatábra összefoglalja a lépéseket, amelyek végrehajtásával bármely növénytermesztő feltárhatja a vízszennyező forrásokat a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében.

3. folyamatábra: A mezőgazdasági víz kockázatértékelésének gyakorlati módszere

A mezőgazdasági víz 3. folyamatábra szerinti kockázatértékelése a gyakorlatban elvégezhető az alábbi táblázat kitöltésével.

2. táblázat: A mezőgazdasági tevékenységekhez használt vízen keresztüli mikrobiológiai szennyeződés megelőzésére vonatkozó alapelvek alkalmazása

Az uniós kötelezettségek (lásd a 7.3.2. pontot) teljesítése érdekében e kockázatértékelés eredménye alapján meghatározható, milyen mértékben kell alkalmazni a helyes higiéniai gyakorlatokat (7.3.3. pont), így a mezőgazdasági célú víz elemzésére vonatkozó ajánlásokat.

7.3.4.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.3.4.1.   Általános ajánlások a víz forrására, tárolására és elosztására

7.3.4.2.   Ajánlások helyes gyakorlatokra az öntözési módszerek terén

7.3.4.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a betakarítás alatt és után (kapcsolódó műveletekhez) használt vizet illetően

7.3.4.4.   További helyes gyakorlatok levélzöldségek, paradicsomok és dinnyék esetében (52)

7.3.4.5.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a mezőgazdasági célú víz elemzése terén

7.4.   A mezőgazdasági munkavállalók higiéniája és egészségi állapota

7.4.1.   Általános alapelvek

Minden munkavállalónak tisztában kell lennie a higiénia és az egészség alapelveivel, és tájékoztatást kell kapnia a termékek szennyeződéséből eredő esetleges kockázatokkal. A munkavállalókat a feladatkörüknek megfelelő higiéniai képzésben kell részesíteni, ismereteiket pedig rendszeresen fel kell mérni. A képzést olyan nyelvezettel és módon kell tartani, hogy a munkavállalók biztosan megértsék az elvárt higiéniai módszereket.

Illetéktelen látogatók általában véve nem engedhetők be azokra a területekre, ahol élelmiszer-termelés és -kezelés folyik. A látogatóknak belépés előtt egészségügyi szűrőkérdőívet kell kitölteniük, adott esetben védőruházatot kell viselniük, és be kell tartaniuk az élelmiszer-vállalkozás személyzetére vonatkozó higiéniai előírásokat. A betakarítási, csomagolási és ellenőrzési eljárásokat lehetőség szerint úgy kell kialakítani, hogy minél kevesebb kezeléssel járjon.

Mindegyik növénytermesztőnek képekkel ellátott, könnyen érthető tájékoztatókat (55) kell kihelyeznie az egészségi állapotról, a helyes higiéniai gyakorlatokról, a személyzeti képzésről és a szaniterhelyiségekről, hogy a munkavállalók, a vállalkozók és a látogatók mindenkor megismerhessék és követhessék a helyes higiéniai gyakorlatokat.

7.4.2.   A 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, d) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] annak biztosítása, hogy az élelmiszert kezelő személyzet egészségi állapota jó, és részt vesz az egészségügyi kockázatokról szóló képzésen.”

7.4.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

7.5.   A mezőgazdasági üzemben végzett kapcsolódó műveletek során uralkodó higiéniai körülmények ellenőrzése a 7.3. és 7.4. alfejezetben foglaltakon túlmenően

7.5.1.   Általános alapelvek

A betakarítási módszerek a termék jellemzőitől függően eltérőek. A gépi betakarítás egyes friss gyümölcsöknél és zöldségeknél bevett módszernek számít, alkalmazása esetén kisebb a kockázata a keresztszennyeződés előfordulásának, mint kézi szedéskor. Ha azonban az e célra használt berendezések betakarítás közben hibásodnak meg, nincsenek megfelelően karbantartva, tisztítva/fertőtlenítve, vagy kárt tesznek a betakarított növényben, akkor mikrobiális szennyeződés terjedését idézhetik elő, illetve a mikrobiális szaporodáshoz kedvező feltételeket teremthetnek (sérült friss gyümölcs vagy zöldség esetén).

A friss gyümölcsöket és zöldségeket megfelelő higiéniai feltételek mellett kell tárolni és szállítani. A betakarított friss gyümölcsök és zöldségek tárolására szolgáló létesítményeket és szállításához használt járműveket úgy kell kialakítani, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek a friss gyümölcsök és zöldségek, a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak pedig ne férjenek hozzájuk. A létesítményeket úgy kell megtervezni és elrendezni, hogy ne merülhessen fel a mikrobiológiai, vegyi vagy fizikai keresztszennyeződés kockázata. A keresztszennyeződés kockázatának mértékét a termékek létesítményeken belüli mozgásához viszonyítva kell vizsgálni, és minden szakaszban (a nyersanyagok beérkezése, mosás előtti méretre vágás és csomagolás) figyelembe kell venni egészen a tárolásig és a szállításig.

7.5.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, a) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a berendezések, tárolók, ládák, járművek […] tisztán tartása, és – amennyiben a tisztítást követően szükséges – megfelelő módon történő fertőtlenítése ”.

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, b) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] szükség szerint a növényi termékek higiénikus előállítási, szállítási és tárolási feltételeinek biztosítása, valamint azok tisztaságának biztosítása”.

[I. melléklet, A. rész., II. (5) pont, f) alpont] „A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozóknak adott esetben meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket a következők érdekében: […] a hulladék és a veszélyes anyagok olyan tárolása és kezelése, hogy megakadályozzák a szennyeződést”.

7.5.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a termőterületen vagy az üzemben végzett betakarítás és csomagolás terén

7.5.3.1.   Minden üzem számára

7.5.3.2.   Kiegészítő egyedi ajánlások helyes gyakorlatokra paradicsom-, bogyósgyümölcs-, sárga- és görögdinnye-termesztőknek

7.5.4.   Ajánlások helyes gyakorlatokra a berakodás/szállítás/tárolás, valamint a tisztítás/fertőtlenítés terén

7.5.4.1.   A mezőgazdasági üzemben, csomagoláskor és szállításkor

7.5.4.2.   Tisztítás, karbantartás és fertőtlenítés

7.5.4.3.   Kiegészítő ajánlások helyes gyakorlatokra a paradicsom-, bogyósgyümölcs-, sárga- és görögdinnye-, valamint levélzöldség-termesztőknek

8.   NYILVÁNTARTÁSOK VEZETÉSE, VALAMINT AZ ÉLELMISZEREK VISSZAHÍVÁSÁVAL, ILLETVE FORGALOMBÓL TÖRTÉNŐ KIVONÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOK

8.1.   Nyilvántartás vezetése

8.1.1.   Általános alapelvek

A hatékonyan működő (vissza- és utókövetéses) nyomonkövethetőségi rendszert dokumentálni kell, feltüntetve a termékek eredetét, valamint a termékek jelölésére vagy azonosítására szolgáló mechanizmust, amellyel a termékek a mezőgazdasági üzemtől nyomon követhetőek. A növénytermesztőnek a nyilvántartások vezetésében segítséget nyújthatnak más személyek, például mezőgazdasági technikusok.

Ezeket az információkat kérésre az illetékes hatóságok, valamint a betakarított termékeket átvevő élelmiszer-vállalkozók rendelkezésére kell bocsátani.

8.1.2.   Az 852/2004/EK rendeletben rögzített uniós kötelezettségek

[I. melléklet, A. rész, III. (7) pont]: A veszélyek szabályozására bevezetett intézkedésekre vonatkozóan az élelmiszeripari vállalkozás jellegével és méretével arányosan az élelmiszeripari vállalkozóknak megfelelő módon és megfelelő időtartamig nyilvántartásokat kell vezetniük, és meg kell azokat őrizniük. Az élelmiszeripari termesztőknek kérésre az illetékes hatóságok, illetve az átvevő élelmiszeripari termesztők rendelkezésére kell bocsátaniuk az ezen nyilvántartásokban szereplő vonatkozó információt.

[I. melléklet, A. rész, III. (9) pont, a)–c) alpont]: A növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszeripari vállalkozók különösen a következőkről vezetnek nyilvántartást:

8.1.3.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

8.2.   Az élelmiszerek visszahívásával, illetve forgalomból történő kivonásával kapcsolatos feladatok

8.2.1.   A 178/2002/EK rendelet 14., 18. és 19. cikkében rögzített uniós kötelezettségek

[14. cikk, (1) bekezdés] „Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.”

[14. cikk, (2) és (6) bekezdés] A fogalommeghatározás szerint a nem biztonságos étel: „az egészségre ártalmas; [illetve] emberi fogyasztásra alkalmatlan” és „[a]bban az esetben, ha egy nem biztonságos élelmiszer része egy azonos élelmiszerekből álló tételnek, küldeménynek és szállítmánynak, abból kell kiindulni, hogy a tétel, küldemény és szállítmány többi része sem biztonságos, hacsak a tétel, küldemény vagy szállítmány részletes átvizsgálása során a tétel, küldemény és szállítmány többi részében az élelmiszer nem biztonságos voltára utaló bizonyítékot nem találnak.”

[18. cikk, (2) bekezdés] „Az élelmiszer-[…]ipari vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy azonosítani tudják azon személyeket, akiktől az élelmiszert, […] valamilyen élelmiszerbe […] bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagot kapják. Ennek érdekében a vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik az ilyen információk eljuttatását az illetékes hatóságokhoz azok kérelmére”.

[ 18. cikk, (3) bekezdés ] „Az élelmiszer-[…]ipari vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéb vállalkozásoknak az azonosítását, ahová termékeiket szállítják. Ezeket az információkat az illetékes hatóságok kérésére a hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.”

[ 18. cikk, (4) bekezdés ] „A Közösségben forgalomba hozott, illetve valószínűleg forgalomba hozatalra kerülő élelmiszereket […] el kell látni olyan címkékkel vagy azonosító eszközökkel, amelyek a vonatkozó meghatározott rendelkezések követelményeivel összhangban, a vonatkozó dokumentáción és információkon keresztül lehetővé teszik a termékek nyomon követését”.

[ 19. cikk, (1) bekezdés ] „Amennyiben egy élelmiszeripari vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy élelmiszer, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült az élelmiszeripari vállalkozó közvetlen ellenőrzése alól, az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul kezdeményezi az élelmiszer kivonását a piacról és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot. Ha a termék eljuthatott a fogyasztóhoz, a vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén – amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához – vissza kell hívnia a fogyasztóhoz már leszállított terméket.”

[ 19. cikk, (3) bekezdés ] „Az élelmiszeripari vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat, amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott élelmiszer ártalmas lehet az egészségre. A vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a végső fogyasztót fenyegető veszély megelőzésére tett intézkedéseket, és nem akadályozhat meg senkit abban, hogy a tagállam jogrendszerével és joggyakorlatával összhangban együttműködjön az illetékes hatóságokkal, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy élelmiszerrel kapcsolatos veszély.”

[ 19. cikk, (4) bekezdés ] „Az élelmiszeripari vállalkozó együttműködik az illetékes hatóságokkal az általa jelenleg vagy korábban szállított élelmiszerrel kapcsolatos kockázatok megelőzésében vagy csökkentésében.”

8.2.2.   Ajánlások helyes gyakorlatokra

(1)  Az Európai Unió összefoglaló jelentése a zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az élelmiszer-eredetű megbetegedések 2014. évi tendenciáiról és forrásairól, http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2015.4329/pdf

(2)  http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/dyna/consumervoice/create_cv.cfm?cv_id=740

(3)  Ezen EFSA-szakvélemény folyományaként a Bizottság négy rendeletet fogadott el: a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló, 2013. március 11-i 208/2013/EU végrehajtási rendeletet, a csírák mikrobiológiai kritériumaira vonatkozó, 2013. március 11-i 209/2013/EU rendeletet, a csírákat termelő létesítmények engedélyezéséről szóló, 2013. március 11-i 210/2013/EU rendeletet, valamint a csírák és a csírák előállítására szánt magvak Unióba történő behozatalára vonatkozó bizonyítványkiállítási követelményekről szóló, 2013. március 11-i 211/2013/EU rendeletet.

(4)  Például a kismértékben feldolgozott friss gyümölcsök és zöldségek védőgázas csomagolása, hámozása és aprítása nem tartozik az I. melléklet hatálya alá.

(5)  A mikotoxinok azért nem képezik ezen útmutató tárgyát, mivel az a mikrobiológiai kórokozókról szóló EFSA-szakvéleményeken alapul.

(6)  Salátaként, nyersen fogyasztott levélzöldségek, továbbá bogyós gyümölcsök, paradicsom, dinnye, hagymafélék, szárzöldségek és sárgarépa.

(7)  A „csírák” fogalommeghatározása a csírák és a csírák előállítására szánt magvak nyomonkövethetőségének követelményeiről szóló 208/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet 2. cikkében olvasható. A csíráztatott magvak a 852/2004/EK rendelet (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.) I. mellékletének (Elsődleges termelés) hatálya alá tartoznak.

(8)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(9)  HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

(10)  HL L 338., 2005.12.22., 1. o.

(11)  HL L 70., 2005.3.16., 1. o.

(12)  HL L 181., 1986.7.4., 6. o.

(13)  HL L 330., 1998.12.5., 32. o.

(14)  HL L 375., 1991.12.31., 1. o.

(15)  HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

(16)  HL L 54., 2011.2.26., 1. o.

(17)  Dánia, Magyarország, Portugália, Románia, Szlovákia

(18)  CAC/GL 79-2012, CAC/RCP 53-2003, CAC/RCP 42-1995 és CAC/RCP 1-1969:

http://www.codexalimentarius.org/standards/list-standards/en/?no_cache=1?provide=standards&orderField=ccshort&sort=asc&num1

(19)  Figyelem: szervetlen műtrágya használata esetén nem szükséges megválaszolni az ellenőrzőlistán szereplő többi kérdést, mivel azokkal ez az útmutató nem foglalkozik.

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.).

(21)  A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.)

(22)  A 7.4. alfejezet 7.4.3. pontjában leírtak szerint.

(23)  A 7.5.4.2. alpontban leírtak szerint.

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(25)  Az integrált növényvédelem követelményeivel összhangban.

(26)  Csak az ehető részre vonatkozik.

(27)  Az útmutató ugyan csak a szerves műtrágyákat tárgyalja, a vízzel foglalkozó szakasz (az útmutató 7.3. alfejezete) a vízben oldódó szervetlen műtrágyákra is kitér.

(28)  A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendelet az állati melléktermékeknek a szerves műtrágyák és talajjavítók előállításában való átalakítására vonatkozó követelményeket, ezen belül az emésztési maradványokról és a komposztról szóló mikrobiológiai előírásokat határoz meg. Az ugyanabban a mezőgazdasági üzemben keletkezett és felhasznált trágya feldolgozás nélkül kijuttatható a termőföldre, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy nem hordozza súlyos fertőző betegség terjedésének kockázatát (HL L 54., 2011.2.26., 1. o.)

(29)  Olyan terv, amely az istállótrágya, a zagy és a szerves hulladék mezőgazdasági üzemen belüli terítésével kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. E terv segítségével a növénytermesztő minimálisra csökkentheti a vízszennyezés kockázatát. A terv a 91/676/EGK tanácsi irányelv követelményeit átültető nemzetközi jogszabályok betartását is megkönnyíti.

(30)  A víz nitrátszennyezéssel szembeni védelme érdekében a kezelt trágya terítési ideje tekintetében be kell tartani a 91/676/EGK tanácsi irányelvben rögzített követelményeket.

(31)  Az EFSA salátaként, nyersen fogyasztott levélzöldségekben előforduló szalmonella és norovírus kockázatáról szóló tudományos szakvéleménye alapján.

(32)  Szokványosan kezelt szennyvíziszap alatt a derítőben tárolt, besűrített és mezofil anaerob rothasztással kezelt iszap értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99 %-ának el kell pusztulnia (két nagyságrendű csökkenés).

(33)  A szennyvíziszap fokozott kezelése alatt a pasztörizálás, a termofil rothasztás, a meszes stabilizálás és a komposztálás értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99,9999 %-ának el kell pusztulnia (hat nagyságrendű csökkenés).

(34)  A 142/2011/EU bizottsági rendelet néhány mikrobiológiai előírást határoz meg az állati melléktermékek, többek között a trágya feldolgozása során keletkező emésztési maradványokra és komposztra vonatkozóan.

(*1)  Az itt megadott élelmezés-egészségügyi várakozási idők példaként szolgálnak helyes gyakorlatra, és a növénytermesztőknek a saját tevékenységükkel járó kockázatok fényében kell értelmezniük ezeket az iránymutatásokat. Több tényező is befolyásolja, milyen ütemben pusztulnak a friss trágyában/zagyban lévő kórokozók a földterületre való kijuttatás után, ilyen például a hőmérséklet, az ultraibolya sugárzás, a pH-érték, a száradás, a talajtípus stb. Következésképpen indokolt lehet eltérő várakozási időt megállapítani, figyelembe véve az éghajlat, a környezeti viszonyok stb. tekintetében fennálló regionális különbségeket.

(1)  Ahol a gazdálkodási rendszer elengedhetetlen részét képezi a legeltetés (például bizonyos biogazdaságokban), legalább hat hónapos szünetet kell tartani a legeltetés és a betakarítás között. A kockázatok további csökkentése céljából követni kell a fenti táblázatban foglalt iránymutatásokat, amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges.

(35)  Például BSi PAS 110 vagy azzal egyenértékű.

(36)  Például BSi PAS 100 vagy azzal egyenértékű.

(37)  Az istállótrágya és a zagy legalább hat hónapon át egy adagként, ez idő alatt friss trágya vagy zagy hozzáadása nélkül tárolandó. Az aktívabb kezelési módszerek közé tartozik a komposztálás (szilárd trágya esetében) és a mészkezelés (zagy esetében), lásd a 7.2.3.2. pontot.

(38)  Szokványosan kezelt szennyvíziszap alatt a derítőben tárolt, besűrített és mezofil anaerob rothasztással kezelt iszap értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99 %-ának el kell pusztulnia (két nagyságrendű csökkenés).

(39)  A szennyvíziszap fokozott kezelése alatt a pasztörizálás, a termofil rothasztás, a meszes stabilizálás és a komposztálás értendő. A kezelés eredményeképpen a kórokozók 99,9999 %-ának el kell pusztulnia (hat nagyságrendű csökkenés).

(40)  Korábban előfordulhatott kórokozókkal való szennyeződés, például egész fejes saláta, leveles salátafélék, zeller, salátahagymák, retek, friss és fagyasztott fűszernövények stb. esetében.

(41)  Üveg esetében el kell érni a nulla célértéket és a 0,1 % (m/m száraz tömeg) alatti abszolút határértéket (vagyis a komposztban vagy a kezelt trágyában előforduló üvegszemét/-szennyeződés határértéke).

(42)  Korábban előfordulhatott kórokozókkal való szennyeződés, például alma, borsó, brokkoli, cékla, cukkini, cukorborsó, csemegekukorica, cseresznye, dinnye, fán termő héjas gyümölcsűek, fekete áfonya, fekete ribiszke, fokhagyma, gomba, gumós zeller, hagyma (vörös és fehér), karfiol, káposzta, körte, lóbab, málna, őszibarack, paprika, paradicsom, sárgarépa, szamóca, szilva, uborka, zöldbab (a futóbabon kívül) stb. esetében.

(43)  Üveg esetében el kell érni a nulla célértéket és a 0,1 % (m/m száraz tömeg) alatti abszolút határértéket (vagyis a komposztban vagy a kezelt trágyában előforduló üvegszemét/-szennyeződés határértéke).

(44)  Például articsóka, burgonya, futóbab, spárgatök, pasztinák, póréhagyma, sütőtök, pézsmatök, karórépa, tarlórépa stb.

(45)  ISO 16075-2:2015 Guidelines for treated wastewater use for irrigation projects (Iránymutatások a kezelt szennyvíz öntözéshez való használatáról).

(46)  http://www.fao.org/DOCReP/003/T0234e/T0234e00.htm; ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/010/a1336e/a1336e07.pdf

(47)  http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/78265/1/9241546824_eng.pdf

(48)  Ha a felhasznált víz több forrásból származik, vagy különböző forrásokból származó víz keveréke, a kockázatértékelést mindegyik forrásra el kell végezni.

(49)  [A friss gyümölcsökben és zöldségekben előforduló technológiai segédanyagok fogalommeghatározása az Európai Unión belül egységes (az 1333/2008/EK rendelet alapján), a fertőtlenítőszereket pedig a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.) szerint kell jóváhagyni. A technológiai segédanyagként használt anyagokat a helyes gyártási gyakorlatoknak megfelelő körülmények között kell alkalmazni. Egyes vállalkozások klórt vagy más szereket használnak a víz mikrobás terhelésének csökkentése céljából. A nátrium-hipoklorit granulátum, tabletta vagy folyadék formájában alkalmazott klór a leggyakrabban használat fertőtlenítőszer. A felhasznált klór mennyiségének a késztermékben található klorátok Unión belül megengedett legmagasabb szintjén belül kell lennie (lásd még a 7.3.4.3. pont d) alpontját). Ezenkívül megjegyzendő, hogy a klorát peszticidként való alkalmazása a 2008/865/EK bizottsági határozat értelmében már nem megengedett. Mivel a megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szóló 396/2005/EK rendelet nem tartalmaz külön szermaradék-határértéket, ezért az említett rendelet I. mellékletében felsorolt valamennyi élelmiszerre az alapértelmezett 0,01 mg/kg szermaradék-határértéket kell alkalmazni. A 396/2005/EK rendeletben megállapított szermaradék-határértékek a jelenleg vagy korábban peszticidként használt anyagok maradékára vonatkoznak. A 0,01 mg/kg szermaradék-határérték ezért a klorátra is vonatkozik annak ellenére, hogy a jelenlegi maradékok nagyrészt a klórtartalmú fertőtlenítőszerek biocidként való használatából erednek.]

(50)  Ugyanez érvényes a peszticidek alkalmazására is.

(51)  Ha a víz nem túl jó minőségű, ezt az öntözési módszert csak a korai növekedési szakaszban érdemes alkalmazni.

(52)  AZ EFSA véleményeiben szereplő értékelések szerint ezek a gyümölcsök és zöldségek a legkockázatosabb kategóriába, a szalmonellával, illetve norovírusokkal könnyen szennyeződő termények közé tartoznak.

(53)  A vízmintákat laboratóriumba kell küldeni mikrobiális elemzésre.

(54)  A mikrobiológiai vizsgálatok gyakoriságára vonatkozó javaslatok elfogadása esetén lásd a II. mellékletben (35–37. o.) meghatározott gyakoriságokat.

(55)  A tájékoztatók alatt a következők értendők: fali poszterek, feltűnő helyeken elhelyezett szórólapok, amelyeket a létesítménybe belépő személyek jól láthatnak.

(56)  46 Például legfeljebb 400 méter vagy 5 perc gyalog.

(57)  47 Ha például 25 főnél kevesebb munkavállaló van, megengedett egy darab közös illemhely. Amennyiben 25 főnél több munkavállaló van, akkor 20 főre kell jutnia egy, nemek szerint elkülönített mellékhelyiségnek.

(58)  Például a hipokloritok helytelen tárolása esetén felhalmozódhatnak a klorátok.

III. MELLÉKLET

PÉLDA A MEZŐGAZDASÁGI VÍZ MIKROBIOLÓGIAI KOCKÁZATÉRTÉKELÉSÉT TÁMOGATÓ DÖNTÉSI FÁRA

Az itt szemléltetett megközelítés a II. mellékletben ismertetetthez képest egyszerűbb, mivel a végeredmény korlátozott számú mintavételi ajánlás figyelembevételével születik meg. Fontos megemlíteni, hogy az e döntési fával (III. melléklet) és a mátrixszal (II. melléklet) kapott eredmények nem hasonlíthatók össze.

Függelék

A 852/2004/EK rendelet hatálya a nem állati eredetü élelmiszerek tekintetében