EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.4.4.

COM(2017) 164 final

2017/0075(NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

•Arányosság

3.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

1.A megállapodás minden cikkének teljes körű alkalmazása, amely esetben az alkalmazás vagy 60 hónappal a megállapodás aláírásának napját követően vagy a megállapodás hatálybalépésének napján veszi kezdetét – attól függően, hogy melyik a későbbi időpont –, illetve a 3., 4. és 9. cikk esetében, ha a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

A megállapodás teljes körű alkalmazásban marad, kivéve, ha a megállapodást a 11. cikkel összhangban megszüntetik.

2.Amennyiben a megállapodás hatálybalépésének napja megelőzi a 60 hónappal a megállapodás aláírását követő napot, a megállapodás bizonyos részeinek alkalmazása korábbi időpontokban veszi kezdetét:

A 7. cikk [Vegyes bizottság], a 11. cikk [Megszüntetés és kötelező konzultáció] és a 12. cikk [Módosítás] a megállapodás hatálybalépésének napjától alkalmazandó. A 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében a 4. cikk az Európai Unió részéről kötelezően, az Egyesült Államok részéről pedig lehetőség szerint szintén ettől a naptól alkalmazandó.

A 10. cikk (2) bekezdésének d) pontja értelmében a 3. cikk (1) és (2) bekezdése az EU-beli viszontbiztosítókra az USA valamely államában vagy attól a naptól alkalmazandó, hogy az adott USA-állam az említett rendelkezéseknek megfelelő intézkedést fogadott el, vagy attól a naptól alkalmazandó, hogy az előfoglalásra vonatkozó döntés hatályossá válik.

Végezetül a 10. cikk (2) bekezdésének g) pontja értelmében a 3. cikk (3) bekezdése a megállapodás aláírásának napjától számított 24 hónap elteltével végrehajtandó és alkalmazandó az EU-ban.

3.Továbbá a megállapodás bizonyos részei már a megállapodás hatálybalépését megelőzően ideiglenesen alkalmazandók lesznek. Az ideiglenes alkalmazás a következő cikkeket érinti:

–a 10. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a 4. cikket és

–a 7. cikket.

Az ideiglenes alkalmazás azt a napot követő hónap hetedik napjától kezdődik, amikor a felek értesítették egymást arról, hogy teljesítették a megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges belső követelményeiket és eljárásaikat. Az ideiglenes alkalmazás a megállapodás hatálybalépésének napjáig tart (vagy addig a napig, amíg a felek egyike értesíti a másik felet arról, hogy nem szándékozik teljesíteni a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeit).

2017/0075 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére, összefüggésben 218. cikke (6) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodást a -i, [XXX] tanácsi határozattal 6 összhangban […-án/én], aláírták, feltételezve annak későbbi időpontban történő megkötését.

(2)A megállapodás megkötése fokozott szabályozási biztonságot fog eredményezni a biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó szabályozási kereteknek az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban működő biztosítókra és viszontbiztosítókra történő alkalmazása kapcsán, továbbá a felügyeleti hatóságok között az információcsere terén folytatott együttműködés révén javul a szerződők és egyéb fogyasztók védelme.

(3)A megállapodást az Európai Unió nevében jóvá kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodást a Tanács az Unió nevében jóváhagyja.

A megállapodás szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli azt a személyt, aki jogosult a megállapodás 8. cikke szerinti értesítést az Európai Unió nevében megtenni annak érdekében, hogy kifejezze, az Európai Unió a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el.

3. cikk

Ez a határozat elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1) A Tanács határozata az Európai Unió nevében az Amerikai Egyesült Államokkal a viszontbiztosításról szóló megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról, 2015. március 31., ST 7320 2015 INIT.

(2) Az uniós viszontbiztosítók becslése szerint mintegy 40 milliárd USD biztosítékot tartanak az Egyesült Államokban, amelynek más befektetésekben tartása hatékonyabb lenne. Becslések szerint az alternatív költség évi 400 millió USD-t tesz ki.

(3) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.

(4) A tanácsi különbizottsággal 2016. március 14-én, június 13-án, június 29-én, szeptember 7-én, szeptember 30-án, október 18-án, november 9-én, november 29-én, december 9-én, december 16-án és december 19-én, továbbá 2017. január 10-én folyt konzultáció.

(5) Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának (ECON) elnökét és tagjait zárt ülés keretében 2016. június 29-én, október 11-én, november 16-án és november 30-án tájékoztatták.

(6) HL L , , . o.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.4.4.

COM(2017) 164 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTTI, A BIZTOSÍTÁSRA ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ PRUDENCIÁLIS INTÉZKEDÉSEKRŐL SZÓLÓ KÉTOLDALÚ MEGÁLLAPODÁS

Preambulum

Az Európai Unió (EU) és az Amerikai Egyesült Államok (Egyesült Államok vagy USA), e megállapodás Felei,

Osztozva a biztosítási és viszontbiztosítási szerződők és más fogyasztók védelmére irányuló célban, egyúttal tiszteletben tartva az egyes Felek biztosítási és viszontbiztosítási felügyeleti és szabályozási rendszerét;

Megerősítve, hogy az Egyesült Államok esetében az Európai Unióban alkalmazandó prudenciális intézkedések az e megállapodásban előírt követelményekkel és kötelezettségvállalásokkal együtt a viszontbiztosításba adott kockázatok és a csoportfelügyelet tekintetében a szerződők és más fogyasztók számára olyan szintű védelmet valósít meg, amely összhangban van a Szövetségi Biztosítási Hivatalról szóló 2010. évi törvénnyel;

Elismerve, hogy egyre nagyobb szükség van az EU és az USA felügyeleti hatóságai közötti együttműködésre, beleértve a bizalmas információk cseréjét, tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási piacok fokozódó globalizációjára;

Figyelembe véve, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó gyakorlati intézkedések elengedhetetlenek a biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéhez mind stabilitás, mind válság idején;

Figyelembe véve a Felek szabályozási kereteiről kicserélt információkat, és ezen keretek körültekintő mérlegelését követően;

Tudomásul véve, hogy az egyes Felek területén működő biztosítók és viszontbiztosítók számára előnyös a szabályozási biztonság fokozása a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozási keretek alkalmazása terén;

Elismerve a viszontbiztosítási megállapodások határokon átnyúló összefüggésben gyakorolt kockázatcsökkentő hatását, feltéve, hogy teljesülnek az alkalmazandó prudenciális feltételek, és figyelembe véve a szerződők és más fogyasztók védelmét;

Elismerve, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók csoportfelügyelete lehetővé teszi a felügyeleti hatóságok számára, hogy megfelelően értékeljék e csoportok pénzügyi helyzetét;

Elismerve, hogy egy mindkét Fél területén működő csoport részét képező biztosítók és viszontbiztosítók esetében csoportszintű tőkekövetelményre vagy értékelésre van szükség, és hogy a globális anyavállalat szintjén a csoportszintű tőkekövetelmény vagy értékelés alapulhat a székhely szerinti Fél módszerén;

Megerősítve a csoportszintű tőkekövetelményre vagy értékelésre vonatkozó előírásoknak a csoportfelügyelet szempontjából való fontosságát, valamint – indokolt esetben – a korrekciós vagy prevenciós vagy egyéb válaszintézkedések felügyeleti hatóság általi, az említett követelmény vagy értékelés alapján történő alkalmazásának fontosságát; továbbá

Ösztönözve a felügyeleti hatóságok közötti információcserét a biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete céljából, a szerződők és más fogyasztók védelme érdekében,

A következőképpen állapodtak meg:

1. cikk – Célkitűzések

Ez a megállapodás a következőkkel foglalkozik:

(a)az egyik Fél vagy annak felügyeleti hatóságai által a másik Fél területén központi irodával vagy székhellyel rendelkező viszontbiztosításba vevő számára annak feltételeként előírt, helyi jelenlétre vonatkozó követelmények meghatározott feltételek mellett történő megszüntetése, hogy viszontbiztosítási megállapodást köthessen egy olyan viszontbiztosításba adóval, amelynek központi irodája vagy székhelye a területén található, vagy annak feltételeként, hogy a viszontbiztosításba adó engedélyt kaphasson viszontbiztosítás beszámítására vagy a viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítására;

(b)az egyik Fél vagy annak felügyeleti hatóságai által a másik Fél területén központi irodával vagy székhellyel rendelkező viszontbiztosításba vevő számára annak feltételeként előírt, biztosítékra vonatkozó követelmények meghatározott feltételek mellett történő megszüntetése, hogy viszontbiztosítási megállapodást köthessen egy olyan viszontbiztosításba adóval, amelynek központi irodája vagy székhelye a területén található, vagy annak feltételeként, hogy a viszontbiztosításba adó engedélyt kaphasson viszontbiztosítás beszámítására vagy a viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítására;

(c)a fogadó és a székhely szerinti felügyeleti hatóságok szerepe azon biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport prudenciális csoportfelügyelete tekintetében, amelynek globális anyavállalata a székhely szerinti Fél területén helyezkedik el, beleértve – meghatározott feltételek mellett – i. a globális anyavállalat szintjén a fogadó Fél prudenciális biztosítási szolvencia- és tőke-, irányítási és jelentéstételi követelményeinek megszüntetését, és ii. annak megállapítását, hogy a székhely szerinti felügyeleti hatóság, nem pedig a fogadó felügyeleti hatóság gyakorolja a globális prudenciális biztosítási csoportfelügyeletet, a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport fogadó Fél általi, a területén lévő anyavállalat szintjén történő csoportfelügyeletének sérelme nélkül; továbbá

(d)a Felek kölcsönös támogatása a Felek felügyeleti hatóságai közötti információcsere tekintetében, és az információcseréhez ajánlott gyakorlatok.

2. cikk – Fogalommeghatározások

E megállapodás alkalmazásában:

(a)„viszontbiztosításba adó”: olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amely a viszontbiztosításba vevő szerződő fele egy viszontbiztosítási megállapodásban;

(b)„biztosíték”: olyan eszközök, például készpénz és akkreditívek, amelyeket a viszontbiztosító a viszontbiztosításba adó biztosító vagy viszontbiztosító javára nyújt, abból a célból, hogy garantálja vagy fedezze a viszontbiztosításba vevőnek a viszontbiztosítási megállapodásból eredő, a viszontbiztosításba adó felé fennálló kötelezettségeit;

(c)„viszontbiztosítás beszámítása vagy viszontbiztosítási megállapodások kockázatcsökkentő hatásának beszámítása”: a viszontbiztosításba adónak a prudenciális szabályozási keret szerinti joga arra, hogy a viszontbiztosításba vevőtől neki járó, az átadott kockázatokon keletkezett kifizetett és ki nem fizetett veszteségekhez kapcsolódó összegeket eszközökként vagy a kötelezettségek csökkentéseként megjelenítse;

(d)„csoport”: két vagy több vállalkozás, amelyek közül legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító, ahol egyikük egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító vagy más, nem szabályozott vállalkozás felett gyakorol ellenőrzést;

(e)„csoportfelügyelet”: valamely felügyeleti hatóság által a szabályozási és prudenciális felügyelet biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra történő alkalmazása, többek között a szerződők és más fogyasztók védelme, valamint a pénzügyi stabilitás és a globális szerepvállalás előmozdítása céljából;

(f)„székhely szerinti Fél”: az a Fél, amelynek területén a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport vagy vállalkozás globális anyavállalatának központi irodája vagy székhelye található;

(g)„székhely szerinti felügyeleti hatóság”: a székhely szerinti Fél felügyeleti hatósága;

(h)„fogadó Fél”: az a Fél, amelynek területén a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport vagy vállalkozás tevékenységet folytat, de nem az a terület, ahol a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport vagy vállalkozás globális anyavállalatának központi irodája vagy székhelye található;

(i)„fogadó felügyeleti hatóság”: a fogadó Fél felügyeleti hatósága;

(j)„biztosító”: olyan vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik közvetlen vagy elsődleges biztosítási tevékenység megkezdésére vagy folytatására;

(k)„anyavállalat”: olyan szabályozott vagy szabályozatlan vállalkozás, amely egy másik vállalkozást közvetlenül vagy közvetve birtokol vagy ellenőriz;

(l)„személyes adatok”: egy azonosított vagy azonosítható természetes személlyel kapcsolatos összes információ;

(m)„viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik viszontbiztosítási tevékenység megkezdésére vagy folytatására;

(n)„viszontbiztosítási tevékenység”: egy biztosító vagy más viszontbiztosító által viszontbiztosításba adott kockázatok átvételéből álló tevékenység;

(o)„viszontbiztosítási megállapodás”: olyan szerződés, amelynek keretében a viszontbiztosításba vevő átveszi a biztosító vagy viszontbiztosító által viszontbiztosításba adott kockázatot;

(p)„felügyeleti hatóság”: bármely biztosítási és viszontbiztosítási felügyelet az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban;

(q)„vállalkozás”: bármely gazdasági tevékenységet folytató jogalany;

(r)„USA-állam”: az Egyesült Államok bármely állama, államközössége, területe vagy külbirtoka, Columbia Kerület, Puerto Rico Társult Állam, Észak-Mariana-szigetek Társult Állam, Amerikai Szamoa, Guam és az Amerikai Virgin-szigetek;

(s)„globális”: egy csoport minden művelete vagy tevékenysége, helyszíntől függetlenül; továbbá

(t)„globális anyavállalat”: egy csoport legfelső szintű anyavállalata.

3. cikk – Viszontbiztosítás

1.A (4) bekezdés feltételeire is figyelemmel, valamely Fél nem teheti meg a következőket, és biztosítania kell, hogy felügyeleti hatóságai vagy bármely más illetékes hatóság ne tegye meg a következőket annak feltételeként, hogy a másik Fél területén központi irodával vagy székhellyel rendelkező viszontbiztosításba vevő (a 3. cikk alkalmazásában a továbbiakban: székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevő) viszontbiztosítási megállapodást köthessen egy olyan viszontbiztosításba adóval, amelynek központi irodája vagy székhelye a területén található (a 3. cikk alkalmazásában a továbbiakban: fogadó országbeli viszontbiztosításba adó):

(a)egy a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó által a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőnek átadott kockázatokkal kapcsolatban biztosíték nyújtására vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, és bármely kapcsolódó, az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény, vagy

(b)olyan új követelmény fenntartása vagy előírása, amelynek lényegében ugyanolyan szabályozási hatása lenne a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre nézve, mint az e megállapodás alapján megszüntetett biztosítéki követelmény, vagy az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény,

amelyek az a) vagy b) pont esetében a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevők kedvezőtlenebb kezelését eredményezik azon viszontbiztosításba vevőkhöz képest, amelyeknek központi irodája vagy székhelye ugyanazon felügyeleti hatóság területén található, mint a fogadó országbeli viszontbiztosításba adóé. Ez a bekezdés nem tiltja azon Fél számára, amelynek területén a viszontbiztosításba adó központi irodája vagy székhelye található (a 3. cikk alkalmazásában a továbbiakban: fogadó Fél) vagy annak felügyeleti hatóságai számára, hogy követelményeket alkalmazzanak annak feltételeként, hogy a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevők viszontbiztosítási megállapodást köthessenek egy fogadó országbeli viszontbiztosításba adóval, ha ugyanazok a követelmények alkalmazandók olyan viszontbiztosításba adó és viszontbiztosításba vevő közötti viszontbiztosítási megállapodásokra, amelyeknek központi irodája vagy székhelye ugyanazon felügyeleti hatóság területén található.

2.A (4) bekezdés feltételeire is figyelemmel, valamely fogadó fél nem teheti meg a következőket, és biztosítania kell, hogy felügyeleti hatóságai vagy bármely más illetékes hatóság ne tegye meg a következőket annak feltételeként, hogy egy fogadó országbeli viszontbiztosításba adó a viszontbiztosítás beszámítását, vagy egy székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevővel kötött viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítását alkalmazhassa:

(a)egy a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó által a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőnek átadott kockázatokkal kapcsolatban biztosíték nyújtására vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, és bármely kapcsolódó, az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény, vagy

(b)olyan új követelmény fenntartása vagy előírása, amelynek lényegében ugyanolyan szabályozási hatása lenne a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre nézve, mint az e megállapodás alapján megszüntetett biztosítéki követelmény, vagy az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény,

amelyek az a) vagy b) pont esetében a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevők kedvezőtlenebb kezelését eredményezik azon viszontbiztosításba vevőkhöz képest, amelyeknek központi irodája vagy székhelye ugyanazon felügyeleti hatóság területén található, mint a fogadó országbeli viszontbiztosításba adóé. Ez a bekezdés nem tiltja a fogadó Fél vagy annak felügyeleti hatóságai számára, hogy követelményeket alkalmazzanak annak feltételeként, hogy egy fogadó országbeli viszontbiztosításba adó a viszontbiztosítás beszámítását vagy egy székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevővel kötött viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítását alkalmazhassa, ha ugyanazok a követelmények alkalmazandók az olyan viszontbiztosításba adó és viszontbiztosításba vevő közötti viszontbiztosítási megállapodásokra, amelyeknek központi irodája vagy székhelye ugyanazon felügyeleti hatóság területén található.

3.A (4) bekezdés feltételeire is figyelemmel, valamely fogadó Fél nem teheti meg a következőket, és biztosítania kell, hogy felügyeleti hatóságai vagy bármely más illetékes hatóság ne tegye meg a következőket egy viszontbiztosítási szerződés fogadó országbeli viszontbiztosításba adóval való megkötésének feltételeként, vagy annak feltételeként, hogy a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó a viszontbiztosítás beszámítását vagy a viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítását alkalmazhassa:

(a)a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevő számára előírt, helyi jelenlétre vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, vagy

(b)a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre lényegében ugyanolyan szabályozási hatással lévő új követelmény fenntartása vagy előírása, mint a helyi jelenlét,

amelyek az a) vagy a b) pont esetében a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevők kedvezőtlenebb kezelését eredményezik azon viszontbiztosításba vevőkhöz képest, amelyeknek központi irodája vagy székhelye a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó felügyeleti hatóságának területén található, vagy amelyeknek központi irodája vagy székhelye a fogadó Fél területén található, és működési engedéllyel rendelkeznek a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó felügyeleti hatóságának területén. Az USA-államok esetében a „működési engedéllyel rendelkezik” e rendelkezés alkalmazásában az adott államban engedélyezettként értendő.

4.Az (1)–(3) bekezdés a következő feltételekkel alkalmazható:

(a)a viszontbiztosításba vevő rendelkezik a következőkkel és folyamatosan fenntartja azokat:

(i)szavatolótőke vagy tőke és többlet legalább 226 millió EUR értékben, ha a viszontbiztosításba adó központi irodája az EU-ban van, vagy legalább 250 millió USD értékben, ha a viszontbiztosításba adó székhelye az Egyesült Államokban van, a székhely szerinti joghatóság módszertana szerint számítva; vagy

(ii)ha a viszontbiztosításba vevő egyesület, amely bejegyzett és egyéni, nem bejegyzett tagokat is magában foglal:

(A)minimális tőke- és többlet-egyenértékesek (kötelezettségek nélkül) vagy szavatolótőke, a székhely szerinti joghatóság módszertana szerint számítva, legalább 226 millió EUR értékben, ha a viszontbiztosításba adó központi irodája az EU-ban van, vagy legalább 250 millió USD értékben, ha a viszontbiztosításba adó székhelye az Egyesült Államokban van; továbbá

(B)egy központi alap, amelynek egyenlege legalább 226 millió EUR, ha a viszontbiztosításba adó központi irodája az EU-ban van, vagy legalább 250 millió USD, ha a viszontbiztosításba adó székhelye az Egyesült Államokban van;

(b)a viszontbiztosításba vevő rendelkezik a következőkkel és folyamatosan fenntartja azokat:

(i)a Szolvencia II. szerinti szavatolótőke-szükséglet 100 százalékát kitevő tőkemegfelelési mutató vagy a felügyelet által végrehajtható ellenőrzések szintjének (Authorized Control Level) 300 százalékát kitevő kockázatalapú tőke (RBC), ahogy alkalmazandó azon a területen, ahol a viszontbiztosításba vevő központi irodája vagy székhelye található; vagy

(ii)ha a viszontbiztosításba vevő egy egyesület, amely bejegyzett és egyéni, nem bejegyzett tagokat is magában foglal, a Szolvencia II. szerinti szavatolótőke-szükséglet 100 százalékát kitevő tőkemegfelelési mutató vagy a felügyelet által végrehajtható ellenőrzések szintjének (Authorized Control Level) 300 százalékát kitevő kockázatalapú tőke (RBC), ahogy alkalmazandó azon a területen, ahol a viszontbiztosításba vevő központi irodája vagy székhelye található;

(c)a viszontbiztosításba vevő beleegyezik, hogy azonnal írásbeli értesítést és indokolást nyújt a viszontbiztosításba adó területe szerinti felügyeleti hatóság számára, ha:

(i)az a) pontban meghatározott minimális tőke és többlet vagy adott esetben szavatolótőke szintje alá, vagy a b) pontban meghatározott szolvencia- vagy adott esetben tőkemegfelelési mutató szintje alá kerül; vagy

(ii)az alkalmazandó jog súlyos megsértése miatt vele szemben szabályozási intézkedésre került sor;

(d)a viszontbiztosításba vevő írásban megerősíti a fogadó felügyeleti hatóság számára azon terület bíróságai joghatóságának elismerését, amelyen a viszontbiztosításba adó központi irodája vagy székhelye található, az adott területen az ilyen elismerés nyújtására vonatkozóan alkalmazandó követelményeknek megfelelően. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem korlátozza, illetve semmilyen módon nem módosítja a viszontbiztosítási megállapodás feleinek azon képességét, hogy alternatív vitarendezési mechanizmusokban állapodjanak meg;

(e)amennyiben „kézbesítés” céljából alkalmazandó, a viszontbiztosításba vevő írásban megerősíti a fogadó felügyeleti hatóság számára, hogy jóváhagyja az adott felügyeleti hatóság kézbesítési ügynökként való kinevezését. A fogadó felügyeleti hatóság előírhatja, hogy ezt a jóváhagyást rendelkezésére kell bocsátani, és a joghatósága alá tartozó minden egyes viszontbiztosítási megállapodásba bele kell foglalni;

(f)a viszontbiztosításba vevő írásban beleegyezik, hogy kifizet minden olyan, a viszontbiztosításba adó által kapott jogerős határozatot – bárhol is kérnek végrehajtást –, amelyet végrehajthatónak nyilvánítottak azon a területen, ahol a határozatot hozták;

(g)a viszontbiztosításba vevő az e megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes viszontbiztosítási megállapodásban vállalja, hogy biztosítékot nyújt a viszontbiztosításba vevő azon kötelezettségeinek 100 százalékára, amelyek az adott megállapodás keretében átadott viszontbiztosításhoz köthetők, ha a viszontbiztosításba vevő kifogást emel egy olyan jogerős határozat végrehajtása ellen, amely végrehajtható azon terület joga szerint, amelyen hozták, vagy egy megfelelően végrehajtható választottbírósági határozat ellen, függetlenül attól, hogy azt a viszontbiztosításba adó vagy adott esetben a szanálási biztosa kapta;

(h)a viszontbiztosításba vevő vagy – adott esetben – annak jogelődje vagy jogutódja a következő dokumentumokat a fogadó felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja, az adott felügyeleti hatóság kérésére:

(i)a viszontbiztosítási megállapodás megkötését megelőző két év vonatkozásában és azt követően éves alapon, az auditált éves pénzügyi kimutatásait, a központi irodája szerinti területen alkalmazandó joggal összhangban, beleértve a külső könyvvizsgálói jelentést is;

(ii)a viszontbiztosítási megállapodás megkötését megelőző két év vonatkozásában a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés vagy aktuáriusi vélemény, amennyiben azokat a viszontbiztosításba vevő felügyeletéhez benyújtják;

(iii)a viszontbiztosítási megállapodás megkötését megelőzően, azt követően pedig legfeljebb félévente, az összes vitatott és esedékes, legalább 90 napja fennálló viszontbiztosítási követelés aktualizált jegyzéke, a viszontbiztosításba adó joghatóságában lévő viszontbiztosításba adóktól átvett viszontbiztosítások tekintetében; továbbá

(iv)a viszontbiztosítási megállapodás megkötését megelőzően, azt követően pedig legfeljebb félévente, információk a viszontbiztosításba vevő által vállalt viszontbiztosításokra vonatkozóan a viszontbiztosításba adó vállalkozások szerint, a viszontbiztosításba vevő által átadott viszontbiztosításokra vonatkozóan, és a viszontbiztosításba vevő által kifizetett vagy ki nem fizetett veszteségeken a viszontbiztosításból megtérülő összegekre vonatkozóan, hogy értékelni lehessen a (4) bekezdés i. pontjában meghatározott kritériumokat;

(i)a viszontbiztosításba vevő a viszontbiztosítási megállapodások szerinti követelések gyors kifizetésének gyakorlatát tartja fenn. A gyors kifizetés elmaradása akkor igazolt, ha bármelyik következő kritérium teljesül:

(i)a viszontbiztosításból megtérülő összegek több mint 15 százaléka esedékes és vitatott a felügyeletnek tett jelentés szerint;

(ii)a viszontbiztosító viszontbiztosításba adó biztosítóinak vagy viszontbiztosítóinak több mint 15 százaléka rendelkezik a kifizetett veszteségeken viszontbiztosításból megtérülő, legalább 90 napja esedékes, nem vitatott összeggel, amely minden egyes viszontbiztosításba adó esetében meghaladja a 90 400 EUR-t, ha a viszontbiztosításba vevő központi irodája az EU-ban van, vagy 100 000 USD-t, ha a viszontbiztosításba vevő székhelye az Egyesült Államokban van; vagy

(iii)a nem vitatott, de legalább 90 napja esedékes, kifizetett veszteségeken viszontbiztosításból megtérülő összegek aggregált összege meghaladja a 45 200 000 EUR-t, ha a viszontbiztosításba vevő központi irodája az EU-ban van, vagy az 50 000 000 USD-t, ha a viszontbiztosításba vevő székhelye az Egyesült Államokban van;

(j)a viszontbiztosításba vevő megerősíti, hogy jelenleg nem vesz részt olyan fizetőképes magánegyezségben (solvent scheme of arrangement), amely magában foglal fogadó országbeli viszontbiztosításba adókat, és beleegyezik, hogy ha a viszontbiztosításba vevő ilyen egyezséget kötne, értesíti a viszontbiztosításba adót és felügyeleti hatóságát, valamint 100 százalékos biztosítékot nyújt a viszontbiztosításba adónak az egyezség feltételeivel összhangban;

(k)ha szanálás, csődgondnokság vagy adott esetben felszámolási eljárás jogi eljárása alatt áll, a viszontbiztosításba adó vagy annak képviselője végzést kérhet és – amennyiben indokoltnak tartja az a bíróság, ahol a szanálási, csődgondnoksági vagy felszámolási eljárás folyamatban van – kaphat, amely előírja a viszontbiztosításba vevő számára, hogy minden fennálló átadott kötelezettségre nyújtson biztosítékot; továbbá

(l)a viszontbiztosításba vevő székhely szerinti felügyeleti hatósága évente megerősíti a fogadó Fél felügyeleti hatósága felé, hogy a viszontbiztosításba vevő megfelel a b) pontnak.

5.E megállapodás egyetlen rendelkezése sem zárja ki, hogy a viszontbiztosításba vevő önkéntes alapon információt szolgáltasson a felügyeleti hatóságoknak.

6.Mindegyik Fél biztosítja, hogy fogadó Félként a felügyeleti hatóságai tekintetében, amennyiben a fogadó felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevő már nem teljesíti a (4) bekezdésben felsorolt feltételek egyikét, a fogadó felügyeleti hatóság csak akkor írja elő az (1)–(3) bekezdésben foglalt valamely követelményt, ha az említett fogadó felügyeleti hatóság követi az a)–c) pontban meghatározott eljárást:

(a)bármely említett követelmény előírását megelőzően a fogadó felügyeleti hatóság felveszi a kapcsolatot a viszontbiztosításba vevővel, és azon rendkívüli körülmények kivételével, amikor rövidebb időszakra van szükség a szerződők és más fogyasztók védelme érdekében, a kezdeti kapcsolatfelvételtől számított 30 napot biztosít a viszontbiztosításba vevő számára ahhoz, hogy a hiányosság orvoslására tervet nyújtson be, és a kezdeti kapcsolatfelvételtől számított 90 napot ahhoz, hogy orvosolja a hibát, valamint tájékoztatja a székhely szerinti felügyeleti hatóságot;

(b)a fogadó felügyeleti hatóság csak abban az esetben írhatja elő az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikét, ha a fogadó felügyeleti hatóság az a) pontban meghatározott 90 napos, vagy rendkívüli körülmények esetén rövidebb időszak letelte után úgy ítéli meg, hogy a viszontbiztosításba vevő nem hozott intézkedést vagy nem megfelelő intézkedést hozott; továbbá

(c)az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikének előírását írásban kifejti és közli az érintett viszontbiztosításba vevővel.

7.Az alkalmazandó jogra és e megállapodás feltételeire is figyelemmel, e cikk egyetlen rendelkezése sem korlátozza, illetve semmilyen módon nem módosítja a viszontbiztosítási megállapodás feleinek azon képességét, hogy az adott viszontbiztosítási megállapodásban a biztosítékokra vonatkozó követelményekről vagy más feltételekről állapodjanak meg.

8.Ez a megállapodás csak azokra a viszontbiztosítási megállapodásokra alkalmazandó, amelyeket a biztosítékot az e cikk alapján csökkentő intézkedés hatálybalépésének időpontjában vagy azt követően kötöttek, módosítottak vagy újítottak meg, és kizárólag i. az intézkedés időpontja és ii. az új viszontbiztosítási megállapodás, módosítás vagy megújítás hatálybalépésének időpontja közül a későbbi időponttól és azt követően felmerült veszteségek és bejelentett tartalékok tekintetében. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem korlátozza, illetve semmilyen módon nem módosítja bármely viszontbiztosítási megállapodás feleinek azon képességét, hogy újratárgyaljanak egy ilyen viszontbiztosítási megállapodást.

9.Az egyértelműség érdekében e megállapodás megszűnése esetén e megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a felügyeleti hatóságokat vagy más illetékes hatóságokat abban, hogy az e megállapodásban leírt viszontbiztosítási megállapodások szerinti kötelezettségek tekintetében előírják a fogadó országbeli viszontbiztosításba vevők helyi jelenlétét, vagy előírják biztosíték nyújtását és a kapcsolódó követelményeket, vagy az alkalmazandó jog egyéb rendelkezéseinek betartását.

4. cikk – Csoportfelügyelet

A 9. és 10. cikk alkalmazásában a Felek a csoportfelügyelet következő gyakorlatait határozzák meg:

(a)A c)–h) pont és a felügyeleti kollégiumokban való részvétel sérelme nélkül, valamely székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport csak a székhelye szerinti felügyeleti hatóságok által gyakorolt globális prudenciális biztosítási csoportfelügyelet hatálya alá tartozik, beleértve a globális csoportirányítást, szolvenciát és tőkét, valamint a jelentéstételt értelemszerűen, és nem tartozik a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén valamely fogadó felügyeleti hatóság általi csoportfelügyelet alá.

(b)Az a) pont ellenére a fogadó felügyeleti hatóságok felügyeletet gyakorolhatnak a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében a c)–h) pontban meghatározottak szerint. A fogadó felügyeleti hatóságok indokolt esetben csoportfelügyeletet gyakorolhatnak egy székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében a területükön lévő anyavállalat szintjén. A fogadó felügyeleti hatóságok egyéb esetben nem gyakorolnak globális csoportfelügyeletet egy székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport fogadó Fél területén lévő anyavállalat szintjén történő csoportfelügyeletének sérelme nélkül.

(c)Amennyiben a globális csoportszintű saját kockázat- és szolvenciaértékelésének (ORSA) benyújtásával alátámasztott globális kockázatkezelési rendszert a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az alkalmazandó jognak megfelelően alkalmazzák, az ORSA-t előíró székhely szerinti felügyeleti hatóság a globális csoportszintű ORSA-ról összefoglalót készít:

(i)a fogadó felügyeleti hatóságok számára haladéktalanul, amennyiben azok a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport felügyeleti kollégiumának tagjai; és

(ii)az adott csoport fogadó Félnél található jelentős leányvállalatainak vagy fióktelepeinek felügyeleti hatóságai számára az említett felügyeleti hatóságok kérésére.

Amennyiben a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az alkalmazandó jog szerint nem alkalmazzák a globális csoportszintű ORSA-t, az érintett USA-állam vagy EU-tagállam felügyeleti hatósága egyenértékű dokumentációt bocsát rendelkezésre, amelyet a fenti i. és ii. alpontban említettek szerint a székhely szerinti felügyeleti hatóságok alkalmazandó jogával összhangban készítettek.

(d)A globális csoportszintű ORSA összefoglalója, vagy a c) pontban meghatározott egyenértékű dokumentáció a következő elemeket foglalja magában:

(i)a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport kockázatkezelési keretrendszerének leírása;

(ii)a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport kockázati kitettségének értékelése; továbbá

(iii)a kockázati tőke és csoportszintű értékelése és egy előretekintő szolvenciaértékelés.

(e)Az a) pont ellenére, ha a globális csoportszintű ORSA összefoglalója, vagy adott esetben a c) pontban meghatározott egyenértékű dokumentáció komoly veszélyt tár fel a szerződők védelmére vagy a pénzügyi stabilitásra nézve a fogadó felügyeleti hatóság területén, ez a fogadó felügyeleti hatóság a fogadó országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók tekintetében prevenciós, korrekciós vagy egyéb válaszintézkedéseket írhat elő.

A fogadó felügyeleti hatóság az ilyen intézkedések előírását megelőzően konzultál a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport érintett székhely szerinti felügyeleti hatóságával. A felek arra ösztönzik a felügyeleti hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a prudenciális biztosítási csoportfelügyelettel a felügyeleti kollégiumokon belül.

(f)A fogadó Fél területén alkalmazandó jogban meghatározott prudenciális biztosítási csoportfelügyeleti jelentéstételi követelmények nem alkalmazandók a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén, kivéve, ha azok közvetlenül kapcsolódnak a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoporton belüli vállalkozások azon képességét érintő komoly hatás kockázatához, hogy követeléseket fizessenek ki a fogadó Fél területén.

(g)A fogadó felügyeleti hatóság fenntartja magának a jogot arra, hogy a prudenciális biztosítási csoportfelügyelet céljából információt kérjen és kapjon a területén tevékenységet folytató biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, amelynek esetében a globális anyavállalatának központi irodája a székhely szerinti Fél területén található, amennyiben az ilyen információkat a fogadó felügyeleti hatóság szükségesnek ítéli a szerződőknek okozott súlyos kár, vagy a pénzügyi stabilitást fenyegető súlyos veszély, illetve a biztosító vagy viszontbiztosító azon képességét veszélyeztető súlyos hatás elleni védelem érdekében, hogy követeléseit a fogadó felügyeleti hatóság területén kifizesse. A fogadó felügyeleti hatóság prudenciális felügyeleti kritériumokra alapozza az ilyen információkérést, és lehetőség szerint elkerüli a nehézkes és párhuzamos kérelmeket. A megkereső felügyeleti hatóság tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot az ilyen kérésről.

Az a) pont ellenére, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító elmulasztja az ilyen információkérés teljesítését, az a fogadó felügyeleti hatóság területén prevenciós, korrekciós vagy egyéb válaszintézkedések előírását eredményezheti.

(h)A fogadó Félnél tevékenységet folytató, székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, amely a székhely szerinti Félnél olyan csoportszintű tőkeértékelés alá tartozik, amely megfelel a következő feltételeknek:

(i)a csoportszintű tőkeértékelés magában foglal egy, a teljes csoport szintjén fennálló kockázatot felölelő globális csoportszintű tőkeszámítást, beleértve a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatát is, amely kockázat hatással lehet a másik Fél területén folyó biztosítási vagy viszontbiztosítási műveletekre és tevékenységekre; továbbá

(ii)a felügyeleti hatóság azon Fél területén, ahol a fenti i. pontban meghatározott csoportszintű tőkeértékelést alkalmazzák, az értékelés alapján jogosult prevenciós, korrekciós vagy egyéb válaszintézkedéseket előírni, beleértve adott esetben tőkével kapcsolatos intézkedéseket is;

a fogadó felügyeleti hatóság nem ír elő a területén alkalmazandó jog szerinti csoportszintű tőkeértékelést vagy tőkekövetelményt a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén.

Amennyiben a székhely szerinti országbeli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra csoportszintű tőkekövetelmény vonatkozik a székhely szerinti Fél területén, a fogadó felügyeleti hatóság nem ír elő csoportszintű tőkekövetelményt vagy értékelést a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén.

(i)Az e megállapodásban foglalt rendelkezések ellenére, e megállapodás nem korlátozza, és nem célja korlátozni az EU felügyeleti hatóságainak azon képességét, hogy – többek között az alább felsoroltak gyakorlása révén – felügyeleti vagy szabályozási hatásköröket gyakoroljanak olyan jogalanyok vagy csoportok felett, amelyeknek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt EU-beli hitelintézet van, amelyek banki műveleteket végeznek az EU-ban, vagy amelyeknek jelentős pénzügyi nehézségeiről vagy jellegéről, hatóköréről, méretéről, nagyságrendjéről, koncentráltságáról, összekapcsoltságáról vagy tevékenységeinek összetételéről megállapítást nyert, hogy veszélyeztetheti az EU pénzügyi stabilitását: a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelve (CRD IV), a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR), a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, és az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet, valamint egyéb kapcsolódó jogszabályok és szabályozások.

Az e megállapodásban foglalt rendelkezések ellenére, e megállapodás nem korlátozza, és nem célja korlátozni az adott egyesült államokbeli felügyeleti hatóság azon képességét, hogy felügyeleti vagy szabályozási hatásköröket gyakoroljon olyan jogalanyok vagy csoportok felett, amelyeknek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt egyesült államokbeli betéti intézmény van, amelyek banki műveleteket végeznek az Egyesült Államokban, vagy amelyeknek jelentős pénzügyi nehézségeiről vagy jellegéről, hatóköréről, méretéről, nagyságrendjéről, koncentráltságáról, összekapcsoltságáról vagy tevékenységeinek összetételéről megállapítást nyert, hogy veszélyeztetheti az Egyesült Államok pénzügyi stabilitását, többek között a Bank Holding Company Act (a banki holdingtársaságokról szóló törvény) (12 U.S.C. § 1841 et seq.), the Home Owners’ Loan Act (a lakástulajdonosi kölcsönökről szóló törvény) (12 U.S.C. § 1461 et seq.), az International Banking Act (a nemzetközi bankokról szóló törvény) (12 U.S.C. § 3101 et seq.), a Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act (a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény) (12 U.S.C. § 5301 et seq.) és egyéb kapcsolódó jogszabályok vagy szabályozások szerinti hatáskörök gyakorlása révén.

5. cikk – Információcsere

1.A Felek arra ösztönzik a joghatóságuk alá tartozó felügyeleti hatóságokat, hogy az információcsere során a mellékletben meghatározott gyakorlatoknak megfelelően együttműködjenek egymással. A Felek tudomásul veszik, hogy az ilyen gyakorlatok alkalmazása fokozni fogja az együttműködést és az információcserét, ugyanakkor tiszteletben tartja a magas szintű titoktartási előírásokat.

2.E megállapodás egyik rendelkezése sem foglalkozik a személyes adatoknak a felügyeleti hatóságok általi cseréjére esetlegesen alkalmazandó követelményekkel.

6. cikk – Melléklet

Az e megállapodáshoz csatolt melléklet e megállapodás elválaszthatatlan részét képezi.

7. cikk – Vegyes bizottság

1.A Felek létrehoznak egy, az Egyesült Államok és az Európai Unió képviselőiből álló vegyes bizottságot, amely a Felek számára konzultációs és információcsere-fórumot biztosít a megállapodás igazgatásával és megfelelő végrehajtásával kapcsolatban.

2.A Felek e megállapodással kapcsolatban a vegyes bizottság keretében konzultálnak:

(a)a Felek kölcsönös megállapodása alapján, ha valamelyik Fél konzultációt javasol;

(b)legalább egyszer e megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontját követő 180 napon belül, attól függően, hogy melyik következik be korábban, és azt követően évente egyszer, hacsak a Felek másként nem határoznak;

(c)amennyiben valamelyik Fél írásbeli kérelmet nyújt be kötelező konzultációra vonatkozóan; továbbá

(d)ha valamelyik Fél írásbeli értesítést küld a megszüntetési szándékról.

3.A vegyes bizottság a következőkkel foglalkozhat:

(a)a megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdések;

(b)a megállapodás által a Felek joghatóságában, a biztosítási és viszontbiztosítási ügyfelekre, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók kereskedelmi tevékenységeire gyakorolt hatások;

(c)e megállapodás bármely Fél által javasolt módosítása;

(d)minden olyan kérdés, amely kötelező konzultációt igényel;

(e)a megállapodás megszüntetésére irányuló szándékról szóló értesítés; továbbá

(f)egyéb kérdések, amelyekről a Felek döntenek.

4.A vegyes bizottság eljárási szabályzatot fogadhat el.

5.Eltérő határozat hiányában a vegyes bizottság elnöki tisztjét a Felek éves alapon, felváltva látják el. A vegyes bizottságot az elnök hívhatja össze a Felek által meghatározott időben és módon.

6.Munkájának megkönnyítése érdekében a vegyes bizottság bármely munkacsoportot összehívhat.

8. cikk – Hatálybalépés

Ez a megállapodás hét nappal azt követően lép hatályba, hogy a Felek egymás írásbeli értesítése útján megerősítik, hogy a vonatkozó belső követelményeiknek és eljárásaiknak eleget tettek, vagy a Felek megegyezése szerinti más időpontban.

9. cikk – A megállapodás végrehajtása

1.E megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontjától kezdve – attól függően, hogy melyik következik be korábban – a Felek arra ösztönzik az érintett hatóságokat, hogy tartózkodjanak a megállapodás feltételeivel vagy kötelezettségeivel összeegyeztethetetlen intézkedések meghozatalától, többek között a biztosítékokra és a helyi jelenlétre vonatkozó követelményeknek a 3. cikk szerinti megszüntetése tekintetében. Ez adott esetben az érintett hatóságok közötti levélváltást is magában foglalhatja az e megállapodás hatálya alá tartozó ügyekben.

2.E megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontjától kezdve – attól függően, hogy melyik a korábbi időpont – a Felek megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy e megállapodást a 10. cikkel összhangban a lehető leghamarabb végrehajtsák és alkalmazzák.

3.E megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontjától kezdve – attól függően, hogy melyik a korábbi időpont – az Egyesült Államok arra ösztönöz minden USA-államot, hogy mielőbb fogadja el a következő intézkedéseket:

(a)e megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontját követő minden egyes évben az egyes államok által a viszontbiztosítás teljes beszámításának engedélyezéséhez megkövetelt biztosíték összegének csökkentése azon biztosíték 20 százalékát kitevő mértékben, amelyet az USA-állam az e megállapodás aláírását megelőző január 1-jétől megkövetelt; továbbá

(b)az érintett USA-állam viszontbiztosítás beszámítására vonatkozó jogszabályainak és szabályozásainak végrehajtása a 3. cikkel összhangban, az említett cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelő intézkedések elfogadásának módszereként.

4.Feltéve, hogy ez a megállapodás hatályba lép a megállapodás aláírásának napját követően 42 hónappal legkésőbb a hónap első napján, az Egyesült Államok megkezdi a jogszabályai és szabályozásai szerinti potenciális előfoglalás megítélésének értékelését bármely USA-állam olyan biztosítási intézkedése tekintetében, amelyet az Egyesült Államok e megállapodással össze nem egyeztethetőnek ítél, és amely egy EU-beli biztosító vagy viszontbiztosító kedvezőtlenebb kezelését eredményezi egy az adott USA-államban székhellyel vagy engedéllyel rendelkező, vagy más módon engedélyezett USA-beli biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz képest. Feltéve, hogy ez a megállapodás hatályba lép a megállapodás aláírásának napját követően 60 hónappal legkésőbb a hónap első napján, az Egyesült Államok végrehajtja az összes szükséges, a jogszabályai és szabályozásai szerinti előfoglalás megítélését bármely, az említett értékelés tárgyát képező USA-állambeli biztosítási intézkedés tekintetében. E bekezdés alkalmazásában az Egyesült Államok a potenciális előfoglalások megítélése céljából előre sorolja a legnagyobb volumenű bruttó átadott viszontbiztosítással rendelkező államokat.

10. cikk – A megállapodás alkalmazása

1.Eltérő rendelkezés hiányában e megállapodás a hatálybalépésének napján, vagy ha az a későbbi időpont, e megállapodás aláírásának napjától számított 60 hónap elteltével alkalmazandó.

2.A 8. cikk és e cikk (1) bekezdése ellenére:

(a)az Európai Unió e megállapodás hatálybalépésének napjáig ideiglenesen alkalmazza a megállapodás 4. cikkét, majd azt követően alkalmazza a 4. cikket, biztosítva, hogy a felügyeleti hatóságok és más illetékes hatóságok az abban meghatározott gyakorlatokat az azt az időpontot követő hónap hetedik napjától kezdve követik, amikor a Felek értesítették egymást arról, hogy teljesítették az e megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges belső követelményeiket és eljárásaikat.

Az Egyesült Államok e megállapodás hatálybalépésének napjáig ideiglenesen alkalmazza a megállapodás 4. cikkét, majd azt követően alkalmazza a 4. cikket, mindent megtéve azért és ösztönözve a felügyeleti hatóságokat és más illetékes hatóságokat arra, hogy az abban meghatározott gyakorlatokat az azt az időpontot követő hónap hetedik napjától kezdve kövessék, amikor a Felek értesítették egymást arról, hogy teljesítették az e megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges belső követelményeiket és eljárásaikat;

(b)e megállapodás hatálybalépésének napján vagy ha az a későbbi időpont, e megállapodás aláírását követően 60 hónappal:

(i)valamely Félnek a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 9. cikkben meghatározott kötelezettségei csak akkor alkalmazandók, ha és amíg a másik Fél felügyeleti hatóságai gyakorolják a 4. cikkben meghatározott felügyeletet és teljesítik a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket;

(ii)valamely Félnek a 4. cikkben meghatározott gyakorlatai és a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségei csak akkor alkalmazandók, ha és amíg a másik Fél felügyeleti hatóságai teljesítik a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket; továbbá

(iii)valamely Félnek a 3. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségei csak akkor alkalmazandók, ha és amíg a másik Fél felügyeleti hatóságai gyakorolják a 4. cikkben meghatározott felügyeletet és teljesítik a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket;

(c)amennyiben a 4. cikk i) pontja értelmében az érintett USA-beli felügyeleti hatóságok a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény (12 U.S.C. § 5301 et seq.) alkalmazása révén intézkedéseket alkalmaznak az Egyesült Államok területén kívül olyan uniós biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra, amelynek nehézségeiről vagy tevékenységéről a Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanács megállapította, hogy veszélyeztetheti az Egyesült Államok pénzügyi stabilitását, bármelyik fél felmondhatja ezt a megállapodást gyorsított kötelező konzultáció és megszüntetés keretében. Amennyiben a 4. cikk i) pontja értelmében egy EU-beli felügyeleti hatóság az Európai Unió területén kívül alkalmaz intézkedést egy USA-beli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az EU pénzügyi stabilitását fenyegető veszéllyel kapcsolatban, bármelyik fél felmondhatja ezt a megállapodást gyorsított kötelező konzultáció és megszüntetés keretében;

(d)a b) pontban meghatározott időpontig, és az abban meghatározott mechanizmusok sérelme nélkül, a 3. cikk (1) és (2) bekezdésének viszontbiztosításra vonatkozó rendelkezései az uniós viszontbiztosítók tekintetében valamely USA-államban az alábbiak közül a korábbi időpontban alkalmazandók:

(i)a 3. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban lévő intézkedés ilyen USA-állam általi elfogadása; vagy

(ii)az Egyesült Államok által a jogszabályai és szabályozásai alapján arra vonatkozó megítélés hatálybalépésének napja, hogy egy ilyen USA-állam biztosítási intézkedése előfoglalás által érintett, mert az nem összeegyeztethető ezzel a megállapodással, és egy uniós biztosító vagy viszontbiztosító kedvezőtlenebb kezelését eredményezi egy az adott USA-államban székhellyel vagy engedéllyel rendelkező, vagy más módon engedélyezett USA-beli biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz képest;

(e)az a) pontban meghatározott ideiglenes alkalmazás időpontjától kezdve és azt követően 60 hónapig a 4. cikk h) pontjának alkalmazásában az Európai Unió felügyeleti hatóságai nem írhatnak elő csoportszintű tőkekövetelményt a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén valamely USA-beli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, amely az Európai Unióban folytat műveleteket;

(f)e megállapodás aláírásának napjától kezdve a b) pontban említett 60 hónapos időszakon át, ha valamely Fél nem teljesíti a 3. cikk szerinti kötelezettségeket a helyi jelenlétre vonatkozó követelmények tekintetében, a másik Fél felügyeleti hatóságai kötelező konzultációt követően csoportszintű tőkeértékelést vagy csoportszintű tőkekövetelményt írhatnak elő egy olyan biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén, amelynek központi irodája vagy székhelye a másik Félnél található;

(g)a 3. cikk (3) bekezdése az EU területén legkésőbb e megállapodás aláírásának napjától számított 24 hónappal végrehajtandó és alkalmazandó, feltéve, hogy a megállapodást ideiglenesen alkalmazták vagy hatályba lépett;

(h)a b) és d) pontra is figyelemmel, a 3. cikk (1) és (2) bekezdése mindkét Fél teljes területén végrehajtandó és teljeskörűen alkalmazandó legkésőbb 60 hónappal e megállapodás mindkét Fél általi aláírását követően, feltéve, hogy a megállapodás hatályba lépett; továbbá

(i)e megállapodás hatálybalépésének vagy ha az a korábbi időpont, az ideiglenes alkalmazásának időpontjától kezdve mindkét Félnek alkalmaznia kell a 7., 11. és 12. cikket.

3.Amennyiben valamelyik Fél nem tartja be a (2) bekezdés rendelkezéseit az abban meghatározott időpontokban, a másik Fél kötelező konzultációt kérhet a vegyes bizottságon keresztül.

11. cikk – Megszüntetés és kötelező konzultáció

1.A kötelező konzultációt követően bármelyik Fél bármikor felmondhatja a megállapodást a másik félnek küldött írásbeli értesítés útján, e cikk eljárásaira is figyelemmel. Amennyiben a felek erről írásban másként meg nem állapodnak, a felmondás az ilyen értesítés napját követően 180 napon belül, vagy a 10. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett megszüntetés esetén 90 napon belül lép hatályba. A felek különösen abban az esetben mondhatják fel a megállapodást, ha valamelyik fél nem teljesítette az e megállapodásból eredő kötelezettségeit, vagy olyan intézkedéseket hozott, amelyek nem felelnek meg e megállapodás célkitűzéseinek.

2.A megállapodás – többek között a 10. cikk rendelkezései tekintetében történő – megszüntetéséről szóló határozatról szóló értesítést megelőzően valamely Fél értesíti a vegyes bizottság elnökét.

3.A Felek megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az érdekelt felekkel közöljék a megállapodás megszűnésének joghatóságaikban lévő biztosítókra és viszontbiztosítókra gyakorolt hatását.

4.A vegyes bizottságon keresztül kötelező konzultációt kell tartani, ha valamely Fél ezt kéri a vegyes bizottság elnökétől, és azt a Felek eltérő megállapodásának hiányában az ilyen kérést követően legkésőbb 30 nappal, vagy a 10. cikk (2) bekezdésének c) pontjában leírt kérés esetén 7 nappal meg kell kezdeni. A kötelező konzultációt kérő Fél írásbeli értesítést küld a kötelező konzultáció alapjairól. A kötelező konzultációra a Felek által meghatározott helyszínen kerülhet sor, és amennyiben a Felek nem tudnak megállapodni a helyszínről, akkor a kötelező konzultációt kérő Fél a mindkét Fél területén kívül eső három semleges helyszínt javasol, és a másik Fél a javasolt három semleges helyszín közül egyet választ.

5.A megállapodás megszűnését megelőzően kötelező konzultációt kell folytatni, többek között a 10. cikk rendelkezései tekintetében.

6.Ha valamelyik Fél nem hajlandó részt venni az e cikkben előírt kötelező konzultációban, akkor a megszüntetést kérő Fél az e cikk (1) bekezdésében előírt módon felmondhatja a megállapodást.

12. cikk – Módosítás

1.A Felek e megállapodás módosításáról írásban állapodhatnak meg.

2.Amennyiben valamelyik Fél módosítani kívánja ezt a megállapodást, a megállapodás módosítására irányuló tárgyalások megkezdésére vonatkozó kérelméről írásban értesíti a másik Felet.

3.A megállapodás módosítására irányuló tárgyalások megkezdésére vonatkozó kérelemről értesíteni kell a vegyes bizottságot.

MELLÉKLET – A felügyeleti hatóságok közötti információcserére vonatkozó rendelkezésekről szóló egyetértési nyilatkozat mintája

1. cikk Célkitűzés

1.(USA-állam) felügyeleti hatósága és (EU-tagállam) nemzeti felügyeleti hatósága, az ezt az egyetértési nyilatkozatot aláíró hatóságok elismerik, hogy az információcsere terén együttműködésre van szükség.

2.A hatóságok elismerik, hogy a határokon átnyúló együttműködésre és információcserére vonatkozó gyakorlati intézkedések elengedhetetlenek mind a válsághelyzetek, mind pedig a napi felügyelet szempontjából.

3.Az egyetértési nyilatkozat célja, hogy elősegítse a hatóságok közötti információcsere terén az együttműködést az alkalmazandó jog által megengedett mértékben, valamint a felügyeleti és szabályozási célokkal összhangban.

4.A hatóságok elismerik, hogy ezen egyetértési nyilatkozat egyik rendelkezése sem foglalkozik a személyes adatoknak a felügyeleti hatóságok általi cseréjére esetlegesen alkalmazandó követelményekkel.

5.A hatóságok területén létezik a bizalmas információk cseréjére és védelmére vonatkozó, alkalmazandó jog, amelynek célja a hatóságok között ezen egyetértési nyilatkozat alapján kicserélt adatok bizalmas jellegének a védelme. Ez az alkalmazandó jog többek között a következőket kívánja biztosítani:

(a)A bizalmas információk cseréje kizárólag a hatóságok felügyeleti feladatainak teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó célokat szolgálja; továbbá

(b)az ilyen bizalmas információkhoz feladataik ellátása során hozzáférő személyek a 7. cikkben megállapított bizonyos meghatározott körülmények kivételével megőrzik ezen információk titkosságát.

2. cikk Fogalommeghatározások

1.Ezen egyetértési nyilatkozat alkalmazásában:

(a)„alkalmazandó jog”: valamely hatóság joghatóságában a biztosítási és viszontbiztosítási felügyeletre, a felügyeleti információk cseréjére, a titoktartás védelmére, valamint az információk kezelésére és közzétételére vonatkozó bármely törvény, rendelet, közigazgatási rendelkezés vagy más jogi gyakorlat;

(b)„bizalmas információk”: a megkeresett hatóság joghatósága szerint bizalmasnak tekintett bármely rendelkezésre bocsátott információ;

(c)„biztosító”: olyan vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik közvetlen vagy elsődleges biztosítási tevékenység megkezdésére vagy folytatására;

(d)„személy”: természetes személy, jogi személy, partnerség vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társulás;

(e)„személyes adatok”: egy azonosított vagy azonosítható természetes személlyel kapcsolatos összes információ;

(f)„rendelkezésre bocsátott információ”: a megkeresett hatóság által a megkereső hatóság részére az információkérésre adott válaszként rendelkezésre bocsátott információ;

(g)„szabályozott jogalany”: az Európai Unió vagy az Egyesült Államok valamely felügyeleti hatósága által engedélyezett vagy felügyelt biztosító vagy viszontbiztosító;

(h)„viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik viszontbiztosítási tevékenység megkezdésére vagy folytatására;

(i)„megkeresett hatóság”: az a hatóság, amelyhez az információkérést benyújtották;

(j)„megkereső hatóság”: az a hatóság, amely az információkérést benyújtotta;

(k)„felügyeleti hatóság”: bármely biztosítási és viszontbiztosítási felügyelet az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban; továbbá

(l)„vállalkozás”: bármely gazdasági tevékenységet folytató jogalany.

3. cikk Együttműködés

1.Az alkalmazandó jogra is figyelemmel a megkeresett hatóságnak komolyan figyelembe kell vennie a megkereső hatóság kérelmeit, és kellő időben kell reagálnia. Az információkérésre a szabályozási funkcióival összhangban a lehető legteljesebb választ kell adnia a megkereső hatóság számára.

2.Az alkalmazandó jogra is figyelemmel, az információkérés tényét és tartalmát mind a megkeresett, mind a megkereső hatóságok bizalmasan kezelik, kivéve, ha a két hatóság kölcsönösen másként dönt.

4. cikk A rendelkezésre bocsátott információk felhasználása

1.A megkereső hatóság csak abban az esetben kérhet információkat, ha kérésének olyan jogos szabályozási vagy felügyeleti célja van, amely közvetlenül kapcsolódik egy szabályozott jogalany megkereső hatóság általi törvényes felügyeletéhez. Általában nem tekinthető jogos szabályozási vagy felügyeleti célnak a megkereső hatóság számára az egyénekre vonatkozó információkérés, kivéve, ha a kérés közvetlenül kapcsolódik a felügyeleti feladatok ellátásához.

2.A megkereső hatóság csak a hatóság szabályozási, felügyeleti, pénzügyi stabilitási vagy prudenciális feladataihoz kapcsolódó jogszerű célokra használhatja fel a rendelkezésre bocsátott információkat.

3.Az alkalmazandó jogra is figyelemmel az információcsere során rendelkezésre bocsátott információk a megkeresett hatóság tulajdonában vannak, és abban is maradnak.

5. cikk Információkérés

1.A megkereső hatóságnak írásban vagy – sürgős esetben – a (2) bekezdésnek megfelelően kell információt kérnie, és a kérésnek a következő elemeket kell tartalmaznia:

(a)az érintett hatóságok, az érintett felügyeleti terület és az információ kérésének célja;

(b)az érintett személy vagy szabályozott jogalany neve;

(c)a kérés részletei, amelyek tartalmazhatják a megkeresés alapjául szolgáló tények leírását, a vizsgálat tárgyát képező konkrét kérdéseket és a kéréssel kapcsolatos esetleges érzékenység feltüntetését;

(d)a kért információ;

(e)az a határidő, amikorra az információt kérik, és a vonatkozó jogi határidők; továbbá

(f)adott esetben, hogy a 7. cikkel összhangban az információt továbbítani lehet-e, milyen módon és kihez.

2.Sürgős kérés esetén szóbeli kérelmet is be lehet nyújtani, és azt indokolatlan késedelem nélkül írásos megerősítésnek kell követnie.

3.A megkeresett hatóságnak a kérést a következőképpen kell kezelnie:

(a)A megkeresett hatóságnak vissza kell igazolnia a kérés kézhezvételét.

(b)A megkeresett hatóságnak minden egyes kérést eseti alapon kell értékelnie annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben meghatározza az ezen egyetértési nyilatkozat értelmében rendelkezésre bocsátható információkat, valamint a megkeresett hatóság joghatóságában alkalmazandó eljárásokat. Annak eldöntése során, hogy a kérés teljesítése lehetséges-e és milyen mértékben, a megkeresett hatóság figyelembe veheti a következőket:

(i)a kérés megfelel-e az egyetértési nyilatkozatnak;

(ii)a kérés teljesítése olyan terhet jelentene-e, amely zavart okozna a megkeresett hatóság feladatainak megfelelő ellátásában;

(iii)más módon ellentétes lenne-e a megkeresett hatóság joghatóságának alapvető érdekével a kért információk rendelkezésre bocsátása;

(iv)a megkeresett hatóság joghatóságának alkalmazandó jogában meghatározott bármely egyéb kérdés (különösen a titoktartásra, a szakmai titoktartásra, az adatvédelemre és a magánélet tiszteletben tartására, valamint a tisztességes eljárásra vonatkozó szabályok); továbbá

(v)a kérés teljesítése más módon hátráltathatja-e a megkeresett hatóság feladatainak ellátását.

(c)Amennyiben a megkeresett hatóság megtagadja, vagy nem képes megadni a kért teljes információt vagy annak egy részét, a megkeresett hatóságnak – amennyiben az az alkalmazandó jog alapján megvalósítható és helyénvaló – meg kell indokolnia, hogy miért nem bocsátotta rendelkezésre az információt, és meg kell vizsgálnia a megkereső hatóság felügyeleti célkitűzésének teljesítésére szolgáló lehetséges alternatív megoldásokat. Az információkérést a megkeresett hatóság különösen akkor utasíthatja el, ha a kérés teljesítéséhez a megkeresett hatóságnak az alkalmazandó jogát sértő módon kellene eljárnia.

6. cikk A bizalmas információk kezelése

1.Általános szabályként az ezen egyetértési nyilatkozat alapján kapott információkat – eltérő rendelkezés hiányában – bizalmas információkként kell kezelni.

2.A megkereső hatóságnak minden jogszerű és észszerűen megvalósítható intézkedést meg kell hoznia a bizalmas információk bizalmas jellegének megőrzése érdekében.

3.A 7. cikkre és az alkalmazandó jogra is figyelemmel a megkereső hatóság a megkeresett hatóságtól kapott bizalmas információkhoz való hozzáférést a megkereső hatóságnak dolgozó vagy annak nevében eljáró olyan személyekre korlátozza, akik:

(a)a megkereső hatóság joghatóságában annak azon kötelezettsége alá tartoznak, hogy meg kell előzni a bizalmas információk engedély nélküli nyilvánosságra hozatalát;

(b)a megkereső hatóság felügyelete és ellenőrzése alatt állnak;

(c)ezekre az információkra olyan okokból van szükségük, amelyek a jogszerű szabályozási vagy felügyeleti céllal összhangban állnak, és közvetlenül kapcsolódnak ahhoz; továbbá

(d)a megkereső hatóság elhagyása után folyamatos titoktartási követelmények hatálya alá tartoznak.

7. cikk A rendelkezésre bocsátott információk megosztása

1.A 7. cikk (2) bekezdésében foglaltak kivételével, a megkereső hatóság nem továbbíthat harmadik félnek a megkeresett féltől kapott rendelkezésre bocsátott információt, kivéve, ha:

(a)a megkereső hatóság megkapta a megkeresett hatóság előzetes írásbeli beleegyezését az ilyen információk további megosztásához, kivéve, ha a megkeresés sürgős, amely esetben a beleegyezés szóban is megadható, és azt késedelem nélkül írásbeli megerősítésnek kell követnie; továbbá

(b)a harmadik fél kötelezettséget vállal arra, hogy olyan korlátozásokat tart be, amelyek a megkereső hatóság számára az ezen egyetértési nyilatkozatban meghatározott titoktartási szinttel lényegében egyező szintű titoktartást biztosítanak.

2.Az alkalmazandó jogra is figyelemmel, amennyiben a megkereső hatóság jogilag kötelező felszólítás vagy jogszabályi kötelezettség hatálya alá tartozik a rendelkezésre bocsátott információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan, a megkereső hatóságnak az észszerűen megvalósítható lehető leghamarabb értesítenie kell a megkeresett hatóságot az ilyen kötelezettségről, valamint a kapcsolódó eljárásokról, hogy elősegítse a beavatkozás és a titoktartás érvényesítésének lehetőségét. Amennyiben a megkeresett hatóság nem adja beleegyezését a rendelkezésre bocsátott információk megosztásához, a megkereső hatóságnak adott esetben minden észszerű lépést meg kell tennie a nyilvánosságra hozatal megakadályozása érdekében, többek között olyan jogi eszközök alkalmazásával, amelyekkel megakadályozható a közzététel, és érvényesíthető és megvédhető az esetleges nyilvánosságra hozatallal érintett bizalmas információk bizalmas jellege.