EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.11.10.

JOIN(2017) 41 final

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK EMPTY

A katonai mobilitás javítása az Európai Unióban

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A katonai mobilitás javítása az Európai Unióban

1.    Bevezetés

Az európai polgárok biztonsága kiemelten fontos az Unió számára, és a polgárok elvárják, hogy az EU foglalkozzon ezzel a kérdéskörrel. Az Unió eddig is több kezdeményezéset indított annak érdekében, hogy a polgárok nagyobb felelősséget vállalhassanak saját biztonságuk iránt. Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia 2016-ban megfogalmazta, hogy hatékonyabb, rugalmasabb és egységesebb Unióra van szükség, amely képes a közös uniós érdekek és prioritások érvényesítésére annak érdekében, hogy előmozdítsa a békét, és garantálja polgárai és területe biztonságát. Európa jelenlegi és jövőbeli szükségleteinek kielégítése céljából az Európai Bizottság az európai védelmi cselekvési tervben kötelezettséget vállalt arra, hogy más érintett uniós szereplőkkel együttműködve növelni fogja a védelmi kérdések és más releváns uniós szakpolitikák közötti koherenciát és szinergiát azokon a területeken, ahol az Unió többletértéket nyújthat 1 . Az Európai Tanács elismerte, hogy a biztonság és a védelem terén jelentős előrelépés történt. 2017 júniusában az európai védelem jövőjéről szóló vitaanyag megadta az uniós védelmi fellépés kezdőlendületét 2 . Az Unió helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i beszédében Juncker elnök is hangsúlyozta annak fontosságát, hogy 2025-re létrejöjjön a teljes értékű európai védelmi unió. Mindegyik kezdeményezésnek ugyanaz a célja: olyan Unió megteremtése, amely védelmet nyújt.

Annak érdekében, hogy megvédje az Uniót és annak polgárait napjaink kiszámíthatatlan biztonsági környezetében, az EU meghozza majd az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan és időben tudjon reagálni a belső és külső válsághelyzetekre, ehhez pedig többek között felkészültségét és ellenálló képességét kívánja fokozni 3 . Ezzel összefüggésben a tagállamok is azon dolgoznak, hogy elmélyítsék védelmi együttműködésüket, például a Szerződésekben rögzített állandó strukturált együttműködés révén. A polgári-katonai szinergiák teljes körű kihasználására nemcsak lehetőség, de szükség is van a katonai mobilitás előmozdítására, nemcsak az Unió határain belül, de a katonai műveletek gyors végrehajtása céljából külföldön is.

A tagállamok teljes szuverenitást gyakorolva dönthetnek arról, hogy másik ország csapatai beléphetnek-e a területére. A válsághelyzetekre – többek között katonai gyakorlatokkal – való felkészüléshez és válság esetén a szükséges válaszintézkedések meghozásához gondoskodni kell arról, hogy az ilyen döntések gyorsan megszülethessenek, meghozataluk után pedig a csapatok és a felszerelések gyorsan és zökkenőmentesen mozoghassanak. Ezenfelül bizonyos tagállamok sajátos jellegű biztonság- és védelmi politikával rendelkeznek, amit tiszteletben kell tartani.

Ezzel összefüggésben a katona állomány és felszerelések Unión belüli gyors és gördülékeny mozgását jelenleg több fizikai, jogi és szabályozási akadály is gátolja, ilyen például a katonai járművek tömegét megtartani képes közlekedésinfrastruktúra hiánya vagy a nehézkes vám- és egyéb eljárások. Ahogy az a közelmúltban zajlott nagyobb katonai gyakorlatok során is tapasztalható volt, ezek az akadályok késedelmet, zavarokat, költségnövekedést és a sebezhetőség fokozódását eredményezhetik. A fegyveres erők és a katonai felszerelések sajátos jogállása miatt a katonai mobilitást jogilag különféle tagállami határozatokhoz és uniós szabályokhoz kötött, amelyek meghatározzák, hogy van-e lehetőség országon belüli, illetve nemzetközi mozgásra. Ebben a kérdésben sokféle szakpolitikai terület lehet érintett (például belügy, igazságügy, gazdaság és pénzügyek, munkaügy, közlekedés, védelem, vám, környezetvédelem és egészségügy). Emellett a NATO is követendő szabványokat és előírásokat ír elő tagjainak e téren. A kérdések a vámügyektől a személyek és katonai felszerelések – köztük a veszélyes áruk – biztonságos és védett szállítására vonatkozó követelményekig és olyan felelősségi szempontokig, mint a környezetvédelmi jogszabályok, illetve a katonai állomány fizikai és jogi végelmétől a szükséges közlekedési infrastruktúra rendelkezésre állásáig és alkalmasságáig különféle témaköröket érintenek. A jogi és a fizikai keretek miatt a katonaság gyakran nehezen tud az adott helyzet által megkövetelt gyorsasággal reagálni. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a tagállamok szuverenitásának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, az uniós Szerződéseknek és jogszabályoknak megfelelően milyen intézkedések hozhatók a folyamatok hatékonyabbá tétele érdekében.

A legtöbb intézkedésről ugyan jelenleg és a jövőben is a tagállamok döntenek, azonban az EU többféleképpen is segíthet e téren. Ennek a közös közleménynek a célja ezért, hogy meghatározza, hogyan járulhat hozzá az EU akár jelenlegi szakpolitikáin keresztül is ahhoz, hogy a nem katonai tevékenységekkel szinergiában, az infrastruktúra polgári használatának zavarása nélkül, illetve a szükségtelen kellemetlenségek elkerülése mellett megkönnyítse és előmozdítsa a katonai mobilitást, legyen szó akár a mindennapos igényekről, akár a katonai erők és felszerelések előzetes stratégiai telepítéséről.

2.    A katonai mobilitás terén folyamatban lévő projektek, tevékenységek és kezdeményezések

Uniós szinten már jelenleg több kezdeményezés irányul a katonai mobilitás növelésére. A közlekedési infrastruktúra hagyományosan a védelmi rendszer egyik nélkülözhetetlen eleme, különösen azért, mert útvonalakat biztosít a katonai ellátás és a csapatok mozgása számára. Az Európai Unió az évek során nagyratörő közlekedési infrastrukturális politikát alakított ki 4 . E területen egyértelműen lehetőség kínálkozik a védelmi kérdések és a jelenlegi uniós szakpolitikák közötti összhang és szinergia fokozására, ezáltal pedig kihasználható lenne az Unió által kínált többletértéket, csökkenthetők lennének a szükségtelen átfedések, támogatható lenne a közpénzek hatékonyabb felhasználása, és hosszú távon elkerülhetőek lennének a nem kellően előnyös beruházások.

A polgári-katonai szinergiát támogató kezdeményezések indultak az uniós szakpolitikák alapján olyan területeken is, mint a kutatás, a kiberbiztonság, a légi közlekedés, a határellenőrzés és a tengerfelügyelet, sőt az űrkutatás. A horizontálisabb megközelítésekre jó példa a Bizottság, az Európai Védelmi Ügynökség és a tagállamok által közösen elfogadott mechanizmus, amely a kettős felhasználású termékekre vonatkozó védelmi és hibrid szabványok kidolgozásának elindításra irányul. E tevékenységeknek a katonai mobilitás megkönnyítését illetően is jótékony kihatásai lehetnek.

A tagállamok ezenkívül számos projektet folytatnak az Európai Védelmi Ügynökség keretében:

-2014-ben tizennégy tagállam elhatározta, hogy az Európai Védelmi Ügynökség égisze alatt külön projektet indít kifejezetten az uniós multimodális közlekedési csomópont létrehozása céljából. Ezek a tagállamok megállapították, hogy jobban össze kell hangolni a katonai mozgásokat. Jelenleg is zajlik a multimodális közlekedési csomópontok (M2TH) hálózatának kialakítása, amely az előírások, eljárások és folyamatok harmonizálásával, valamint az eszközök és infrastruktúrák összevonásával és megosztásával előmozdítja majd a csapatok gyors mozgását Európán belül. E projekt alapvető eleme a mozgások központi koordinálása, a helyszínek fizikai hálózatának meghatározása, valamint a nyújtandó szolgáltatások megjelölése. Mindez egyszerűsített és harmonizált eljárásokon keresztül valósul meg az uniós jogi szabályozás és a nemzeti jogrendszerek keretei között. Más tagállamok is érdeklődnek az e projekthez való csatlakozás iránt.

-A diplomáciai engedélyekről szóló megállapodásra vonatkozó kezdeményezés szintén az Európai Védelmi Ügynökség keretei között zajló program, amelynek eredményeképpen 2012-ben létrejött a diplomáciai engedélyekről szóló technikai megállapodás. A részt vevő tagállamok száma már eléri a tizenhatot. A technikai megállapodás harmonizálja az adminisztratív eljárásokat (űrlapok és határidők), és lehetővé teszi a légiforgalmi irányítói engedélyek előzetes megadását. A részt vevő tagállamok úgy döntöttek, hogy megadják ezt az engedélyt, a technikai megállapodás tehát a szokványos esetek többségében teljes mértékben támogatja a mindennapos gyors katonai légi közlekedési mozgásokat.

A NATO is több, a katonai mobilitást megkönnyítő tevékenységen munkálkodik, ilyen például a szabad mozgást megkönnyítő jogi eszközök kidolgozása, az infrastruktúrával kapcsolatos helyzetismeret, a gyors légi mobilitás növelése, valamint a polgári felkészültséggel és ellenálló képességgel kapcsolatos intézkedések.

Nemzetközi kezdeményezések folynak még a katonai mobilitás terén fennálló korlátozások mennyiségének minimalizálását, valamint a fennálló akadályok felszámolására kínálkozó új lehetőségek feltárását illetően. Bizonyos szereplők jól ismertek, és jelentős szakmai hozzáértésükkel támogatják a különféle tevékenységeket. Ilyen például a Movement Coordination Centre Europe (MCCE, Európai Mozgáskoordinációs Központ) nevű nemzetközi szervezet, amely multimodális közlekedési megoldásokkal foglalkozik, az Európai Légiszállítási Parancsnokság, amely többek között a légi közlekedéssel kapcsolatos tervezést és feladatkiosztást végzi, valamint az Athens Multinational Sealift Coordination Centre (athéni nemzetközi vízi szállítási koordinációs központ), amely a küldetések igényeinek megfelelő szállítóeszközöket találja meg. Ezen a területen más nemzetközi kezdeményezések is vannak.

Az esetleges további uniós intézkedések esetében figyelembe kell venni ezeket a folyamatban lévő projekteket, és törekedni kell velük a szinergiára és a következetességre, kerülve a szükségtelen átfedéseket és ellenmondásokat.

3.    A katonai mobilitás igényei és követelményei

A közelmúltban a figyelem középpontjába kerültek a még fennálló szabályozási és infrastrukturális szűk keresztmetszetek, mivel a tagállamok védelmi szükségleteinek kárára akadályozzák a katonai mozgásokat. Fokozott erőfeszítésekre van szükség olyan, jobban összehangolt megközelítés kialakítása érdekében, amelynek révén az EU a lehető legnagyobb többletértéket nyújthatja, és polgári-katonai szinergia hozható létre.

A katonai mobilitás növelését az összes érintett szempont figyelembevételével előmozdító, az EU egészére vonatkozó, hatékony megközelítéshez először is megegyezésre kell jutni az igényekről és a követelményekről.

Ezeket a katonai követelményeket és sajátosságokat a tagállamoknak alaposabban meg kell vizsgálniuk, és a további a további uniós intézkedés alapjaként közösen kell elfogadniuk. Ennek során legalább az alábbi területekre ki kell térniük:

-a szükséges műszaki követelményeknek megfelelő fizikai infrastruktúra rendelkezésre állása az összes közlekedési mód és multimodális csomópont esetében;

-az unión belüli közlekedési infrastruktúra igénybevételének jogi paraméterei, többek között a katonai erők és felszerelések – köztük veszélyes áruk – Európán kívülről való behozatalára, illetve oda történő kivitelére vonatkozóan;

-a katonai állomány, felszerelések és korlátozott adatok védelme;

-a katonai erők felelőssége és jogállása;

-az idővel kapcsolatos szempontok, például a polgári forgalomra, a prioritási kérelmekre és a kérelmek által érintett idősávokra vonatkozó kiemelt követelmények;

-a fogadó tagállamra vonatkozó támogatási követelmények (üzemanyag, szállás, logisztikai támogatás, karbantartás és helyreállítás, közbeszerzés, egészségügyi és orvosi ellátás stb.);

-koordinációs követelmények, kapacitások és folyamat a tagállami és a nemzetközi katonai és polgári hatóságok között;

-információcsere (elektronikus adatok, adatbázisok, csomópontok) a polgári és a katonai adatbázisok között.

4.    A cselekvési irányvonalak meghatározása

A tagállamok által alaposan megvizsgálandó igények és követelmények alapján és a folyamatban lévő munka figyelembevételével határozhatók meg különböző cselekvési irányvonalak a hiányosságok orvoslására.

A tartósan fennálló hiányosságok orvoslása és az érdekelt felek közötti hatékonyabb koordináció és fokozott szinergia előmozdítása érdekében nemrég szakértőkből álló eseti munkacsoport jött létre az Európai Védelmi Ügynökségen belül. A munkacsoport céljai közé tartozik, feltárja a katonai állomány és eszközök mozgását a határátkelésben és az áthaladásban akadályozó tényezőket, feltérképezze a meglévő kezdeményezéseket és hiányosságokat, uniós és tagállami szinten azonosítsa a lényeges szereplőket, és külön feladat- és felelősségi köröket meghatározó cselekvési tervet, ezen belül pedig a határidőket tartalmazó ütemtervet dolgozzon ki. A követendő elvek közül megemlítendő az átfedések kerülése és a befogadás az összes lényeges érdekelt fél elérése érdekében.

E munka elvégzéséhez különböző szereplőknek kell együtt dolgoznia eltérő szinteken, ezért vannak olyan területek, ahol az EU lehetséges megoldásokat kínálhat a Szerződésekkel összhangban, és szinergiákat alakíthat ki az évek során elsősorban polgári célokra kidolgozott szakpolitikákra és végrehajtott projektekre támaszkodva. Ezekre a területekre olyan jogszabályok, eljárások és beruházási eszközök vonatkoznak, amelyeket – többek között uniós szinten – át kell alakítani ahhoz, hogy katonai célokra alkalmasak legyenek.

·Infrastruktúra: A tényleges mozgáshoz szoros összhangra van szükség a tagállamok között. Egyetértésre kell jutni a használni kívánt infrastruktúrát illetően. Az infrastruktúra minősége és a normák közötti különbségek miatt az áthaladási kérelmek benyújtása rendkívül időigényes folyamat. Ez váratlan akadályokhoz vezethet a mozgás végrehajtása során.

Erre tekintettel meg kell vizsgálni a jelenlegi infrastruktúrát, és a katonai követelmények figyelembevételével kell infrastrukturális normákat meghatározni. E vizsgálat alapján az EU olyan infrastrukturális normákat dolgozhat ki, amely a multimodális közlekedés katonai szempontjait is magában foglalja. Ennek keretében kiépíthetők új infrastruktúrák, és a meglévő infrastruktúrák is fejleszthetők. Szoros kapcsolatot kell teremteni a hosszú távú uniós infrastrukturális beruházásokkal, mivel e munkafolyamat pénzügyi vonzatait még nem számszerűsítették.

·A lényeges szabályozási és eljárási kérdések megoldása:

-Vám: a 2016 májusa óta alkalmazandó új uniós vámjogszabályok szerint elvben minden vámalakiságnak teljesen elektronikusnak kell lennie. Az Unión belüli katonai mozgásokhoz előírt vámalakiságok egyszerűsítése és harmonizálása érdekében jelenleg zajlik a feltárt vámügyi kérdések elemzése olyan vámeljárások kialakítása céljából, amelyek jobban igazodnak az ilyen jellegű mozgások egyedi igényeihez. A vámszabályozási keret módosítására vonatkozó esetleges javaslatok kidolgozása során különösen a jelenleg fennálló gyakorlatokat, például a NATO 302. formanyomtatványának használatát kell figyelembe venni.

-Veszélyes áruk: A veszélyes áruk szállítására vonatkozó uniós jogszabályok jelenleg nem vonatkoznak a katonai szállításra. Ha a katonai járművek megfelelnek ezeknek a jogszabályoknak, akkor élvezhetik ugyanazokat az előnyöket, mint a polgári járművek. Ez megkönnyítené a csapatok és a katonai felszerelések mozgását.

-Nemzeti eljárások: tekintettel arra, hogy a katonai mobilitás nagyban függ a tagállamok nemzeti követelményeitől, eljárásaitól és gyakorlataitól, meg kell vizsgálni az információcsere lehetőségét annak pontosabb felmérése érdekében, mikor lehetne közös szabályokat alkalmazni, amelyekkel fokozni lehetne a koherenciát. Például érdemes lenne mérlegelni olyan egységes eljárás kidolgozását, amellyel valamennyi tagállamban biztosítható lenne a katonai mobilitás. Ehhez alapul szolgálhat az Európai Védelmi Ügynökség projektjei keretében végzett átfogó munka. Az uniós intézkedések ösztönözhetik és támogathatják a tagállamokat e folyamat során, amennyiben a tagállamok ezt igénylik.

·Hibrid fenyegetések: A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés közös keretének kidolgozását követően számos intézkedést sikerült meghatározni Európa kritikus – például közlekedési – infrastruktúráinak a hibrid fenyegetésekkel szembeni ellenálló képességével összefüggésben. Ez a munka tovább folytatódik és még nagyobb hangsúlyt kap többek között a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépéssel kapcsolatos EU-NATO együttműködés keretében, hogy gondoskodni lehessen azoknak az infrastruktúráknak az ellenálló képességéről, amelyek a katonai mobilitás Unión belüli javításával kapcsolatos munka szempontjából stratégiai jelentőséggel bírnak.

Emellett más területeken is meg lehetne vizsgálni az uniós jogszabályokat, hogy esetleg nem lényegesek-e a katonai mobilitás szempontjából.

5.    Koordináció más érdekeltekkel

A katonai erőknek és eszközöknek az Európán belüli nemzeti határok közötti gyors és zökkenőmentes mozgását gátló tényezők más keretek között, különösen a NATO-ban is hatással vannak a tagállamokra. Erre tekintettel egyeztetéseket és párbeszédet kell kezdeményezni a NATO-val. Ezt teljesen nyíltan és átláthatóan, mindkét szervezet döntéshozatali autonómiának és eljárásainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, befogadó és kölcsönös módon kell megvalósítani, anélkül, hogy bármely tagállam biztonság- és védelmi politikájának sajátos jellege sérülne. Más lényeges érdekcsoportokkal és partnerekkel is fontos kapcsolatot tartani, mivel így optimalizálható a hatékonyság, adott esetben elősegíthető a szinergia kialakulása, és elkerülhetők a szükségtelen átfedések az Európán belüli katonai mobilitás megkönnyítését és előmozdítását célzó további intézkedések meghatározása érdekében.

6.    A következő lépések

A főképviselő és a Bizottság 2018 márciusáig jóváhagyás céljából a tagállamok elé terjeszti a katonai mobilitásra vonatkozó cselekvési tervet. A terv az Európai Védelmi Ügynökség katonai mobilitással foglalkozó eseti munkacsoportjában elért eredményekre épül, és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokra, a végrehajtásért felelős szereplőkre és ambiciózus határidőkre tesz majd javaslatot azzal összefüggésben, hogy hogyan számolhatók fel a katonai mobilitást akadályozó feltárt tényezők az Európai Unióban.

(1)

COM(2016) 950, 2016.11.30.

(2)

COM(2017) 315, 2017.6.7. „Az európai biztonsági és védelmi unió alapjainak lefektetése fokozatosan halad előre. Csakis ezt az utat követve érhető el, hogy polgáraink biztonságban érezzék magukat és ténylegesen biztonságban legyenek.”

(3)

Közös közlemény: „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés közös kerete – európai uniós válasz”, 2016.; közös közlemény: „Az ellenállóképesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben”, 2017.

(4)

A transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T) vonatkozó szakpolitika

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).