EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.6.7.

JOIN(2017) 21 final

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az ellenállóképesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben

{SWD(2017) 226 final}
{SWD(2017) 227 final}

1    Bevezetés

Az EU és tagállamai szilárd politikai keretet hoztak létre az Unió külső tevékenységeinek irányítására, amely a Szerződés 21. cikkében és az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájának globális stratégiájában 1 (a továbbiakban: az EU globális stratégiája) gyökerezik, és a globális és regionális szinten vállalt kötelezettségeikhez kapcsolódik. A kihívás most azt jelenti, hogy az EU – egy összekapcsoltabb, versengőbb és összetettebb globális környezet kontextusában – hogyan tartsa fenn a fejlődést a maga számára felállított átalakulási menetrendben. Az EU globális stratégiája az e kihívásra adott válasz részeként az állam és a társadalom ellenálló képességének megerősítését tartalmazza.

E közös közlemény célja annak meghatározása, hogy az ellenállóképesség stratégiai megközelítése miként növelheti az EU külső tevékenységeinek hatását, és képes előmozdítani az EU fejlesztési, humanitárius, kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseit, tekintettel az EU globális stratégiájában leírt változékonyabb globális kihívásokra és kockázatokra. A stratégia elismeri, hogy a válság visszaszorításáról át kell helyezni a hangsúlyt a sebezhetőségek strukturálisabb, hosszabb távú, nem lineáris megközelítésére, hangsúlyt helyezve az előrejelzésre, a megelőzésre és a felkészültségre.

Azzal érvel, hogy a gyorsan változó környezetre tekintettel politikai megközelítésre van szükség, amelyet a politikai párbeszéd, az Unió és tagállamai diplomáciai forrásai, az uniós segítségnyújtás, valamint az ágazati politikai párbeszéd és a kétoldalú kezdeményezések koherens mozgósításának kell alátámasztania. Javaslatot tesz továbbá a végrehajtáshoz szükséges elvekre és munkamódszerekre. A program az ellenálló képességről szóló 2012-es bizottsági közlemény 2 végrehajtása során szerzett tapasztalatokra épül, amely az összetett belpolitikai kihívások kezelése során az ellenálló képesség előmozdítása terén az EU által szerzett tapasztalatokkal együtt továbbra is a vonatkozó uniós munka alapja.

Ez a közös közlemény azt is elismeri, hogy az EU nincs elszigetelve a külső partnereit érintő terhelésektől, és hogy az EU külpolitikája hozzájárulhat az Unión belüli ellenálló képesség megerősítéséhez. Ennek szellemében javasolja megfelelő kapcsolatok létrehozását a belső és a külső politika között, különösen az európai biztonsági stratégiával kapcsolatban.

2    Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben

Egy ambiciózus politikai keret. Az EU az elmúlt néhány évben komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a változó globális környezetnek megfelelően átalakítsa külső politikai keretét. Az új keret olyan többoldalú célokat foglal magában, mint a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend, az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás, a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret, a humanitárius csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalások, valamint az, hogy az EU felülvizsgálja az európai szomszédságpolitikát, az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fenntartott kapcsolatokat és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzust, továbbá, hogy az EU új szintre emeli a biztonsági és védelmi politikájával kapcsolatos ambícióit. A római nyilatkozat megerősítette az EU elkötelezettségét amellett, hogy nagyobb szerepet játsszon a globális színtéren.

A globális kihívások és kockázatok rugalmasabb megközelítése Az EU elő fogja mozdítani ezt a menetrendet egy olyan világban, ahol a változás üteme egyre gyorsabb, és az államokra, a társadalmakra, a közösségekre és az egyénekre nehezedő nyomások egyre inkább romboló hatásúak. A globalizáció soha nem látott üteme által jellemzett nyomások az egyes államok képességeit meghaladó demográfiai, éghajlatváltozással kapcsolatos, környezeti vagy migrációs kihívásoktól a gazdasági válságokon, a társadalmi kohézió gyengülésén a gyenge intézmények és kormányzás miatti, a konfliktusokon, az erőszakos szélsőségességeken át a külső hatalmak az érzékelt ellenfelek destabilizálását célzó cselekményeiig terjednek. Állandóak a kihívások az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása terén. És hatalmas a kielégítetlen humanitárius és fejlesztési igény.

Európa tágabb szomszédságában a krónikus sebezhetőség és a törékenység tovább súlyosbítja e terhelések hatását. Egész régiók fejlődését akadályozza, és határaikon továbbgyűrűző hatása is lehet.

Az ellenálló képesség növelése a haladás fenntartása érdekében. A Bizottságnak az EU rezilienciapolitikájáról szóló 2012-es közleményében úgy határozza meg az ellenálló képességet, hogy „egy egyén, egy háztartás, egy közösség, egy ország vagy egy régió a stressz- és sokkhatásokra fel tud-e készülni, azoknak ellen tud-e állni, azokhoz tud-e alkalmazkodni és azokból gyorsan fel tud-e épülni anélkül, hogy a fejlődés hosszú távú kilátásai csökkennének”. Az EU globális stratégiája tovább viszi a koncepciót. Az „egész társadalmat és az egész társadalmat átfogó koncepcióként” beszél az ellenálló képességről, amely „a demokráciát, az intézményekbe vetett bizalmat és a fenntartható fejlődést, valamint a reformokra való képességet” foglalja magában. Az ellenálló képesség minden szinten történő támogatása a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzus szerves részét is képezi.

Az EU ellenálló képességgel kapcsolatos stratégiai megközelítésének célja a fent leírt, az EU külső tevékenységeire vonatkozó ambiciózus célkitűzések elérése és fenntartása a következők megerősítése révén:

-    az államok, a társadalmak, a közösségek és az egyének alkalmazkodóképessége a politikai, gazdasági, környezeti, demográfiai és társadalmi nyomáshoz, a nemzeti fejlesztési célok felé való haladás fenntartása érdekében;

-    az állam kapacitása, amely jelentős nyomásnak van kitéve az alapvető funkciói, valamint az alapvető társadalmi és politikai kohézió olyan módon történő kiépítése, fenntartása vagy helyreállítása tekintetében, amely biztosítja a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és az alapvető jogok tiszteletben tartását, és előmozdítja az inkluzív hosszú távú biztonságot és fejlődést;

-    a társadalmaknak, közösségeknek és egyéneknek az a képessége, hogy békés és stabil módon kezeljék a lehetőségeket és kockázatokat, és hogy jelentős nyomás alatt biztosítsák, fenntartsák vagy helyreállítsák a megélhetést.

A mellékletben szereplő tíz vezérelv megállapít néhány, az e munkát formáló főbb módszertani szempontot.

3    Az ellenálló képesség stratégiai megközelítésének végrehajtása

A munka a következő három egymáshoz kapcsolódó úton fog folyni:

-    annak a hozzájárulásnak a növelése, amellyel az EU külső tevékenységei hozzájárulhatnak a partnerországok és polgáraik ellenálló képességének erősítéséhez, egyidejűleg az ellenálló képességgel kapcsolatos meglévő kötelezettségvállalások megszilárdítása és megvalósítása;

-    a partnerországokkal folytatott ágazati politikai párbeszéd gazdagítása az EU-nak az ellenálló képesség saját politikájával történő előmozdítása terén szerzett tapasztalatai és kutatási bázisa alapján;

-    annak biztosítása, hogy az EU külpolitikája hatékonyan hozzájáruljon az Unión belüli ellenálló képességhez.

Ez a munka az EU demokrácia iránti elkötelezettségén, valamint az emberi és alapvető jogokon fog alapulni.

3.1.    Az állam, valamint a társadalom és a közösségek ellenálló képességének megerősítéséhez nyújtott hozzájárulás kiterjesztése, amelyet az EU külső tevékenységei kifejthetnek a partnerországokban

Az EU folytatja a 2013–2020. évi reziliencia cselekvési terv végrehajtását, amelyet az EU rezilienciapolitikájáról szóló, 2013. évi tanácsi következtetések irányítanak. Az EU rezilienciapolitikája azonban ki fog terjedni az állam, a társadalom és a közösség ellenálló képességének kezelésére, a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzus alapján. Nagyobb hangsúlyt fog helyezni az elhúzódó válságok kezelésére, az erőszakos konfliktusok kockázatára és más strukturális problémákra, ideértve a környezetkárosodást, az éghajlatváltozást, a migrációt és a lakóhely elhagyására kényszerítést is.

Ezt a megközelítést összhangba kell majd hozni a 2030-ig szóló menetrendben szereplő uniós kötelezettségvállalásokkal, nevezetesen azzal, hogy „senki ne maradjon le” és a 16. fenntartható fejlesztési célban szereplő vállalással, amelynek célja „békés és befogadó társadalmak ösztönzése a fenntartható fejlődés céljait követve, az igazságszolgáltatáshoz való általános jog biztosítása, valamint hatékony, elszámoltatható és inkluzív intézmények létrehozása”.

Ellenálló képesség, valamint befogadó és részvételen alapuló társadalmak

Megalapozott bizonyítékok állnak rendelkezésre az elszámoltatható, átlátható és demokratikus intézményekkel rendelkező inkluzív és a részvételen alapuló társadalmak, valamint a fenntartható fejlődés és az erőszakos konfliktusok megelőzése közötti kapcsolatról. Ezzel szemben a kormányzás, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a nemek közötti egyenlőség és a korrupciót terén tapasztalható hiányosságok, valamint a nyilvános részvétel és a civil társadalom szűkülő mozgástere alapvető kihívásokat állítanak a fejlesztési erőfeszítések sikere elé. A kormányzás és a közigazgatás minősége valamennyi közpolitikai területen meghatározza az ország teljesítményét, és alakítja a gazdasági jólétet, a társadalmi és területi kohéziót és a fenntartható növekedést. A rugalmas társadalmakat erősíti az olyan fenntartható és kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlődés, amely felkészül a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre, a sebezhető pontokra és azok kiváltó okaira, és kezeli azokat. Ez az értelmezés áll az EU állami- és társadalmi reziliencia megközelítésének középpontjában.

---

Az EU-nak:

-    a fenntartható demokratikus államok és az elszámoltatható és átlátható intézmények kiépítése, a biztonsági ágazat reformja, és a jogállamiság, a széles körű inkluzív növekedés és foglalkoztatás, a részvételen alapuló döntéshozatal és az információkhoz való nyilvános hozzáférés erősítése érdekében továbbra is támogatnia kell az egyes társadalmak szükségleteinek és kontextusának megfelelő hazai erőfeszítéseket. A helyi önkormányzatok, közösségek és a civil társadalom szereplőinek bevonása kiemelt figyelmet fog kapni.

Gazdasági ellenálló képesség

A gazdasági ellenálló képesség az ország általános ellenálló képességének kulcsfontosságú tényezője, és szorosan összefügg az ellenálló képesség más vonatkozásaival. A gazdasági ellenálló képesség növelése magában foglalja a stabil makrogazdasági politikákat. Olyan egyéb tényezőkre is figyelmet kell fordítani, mint például az alapvető közszolgáltatások nyújtásához szükséges infrastruktúra megfelelő finanszírozásának biztosítása, a diverzifikáltabb gazdaság biztosítása hatékonyabb és biztonságosabb energiaellátással, a szükséges pénzügyi vészhelyzeti intézkedések, valamint az üzleti tevékenységek folyamatosságát és a sokkokkal szembeni létfontosságú szolgáltatások és a kulcsfontosságú létesítmények védelmét biztosító intézkedések.

Bár a makrogazdasági stabilitás nélkülözhetetlen a társadalmi fejlődéshez, a makroszintű stabilizációs és kiigazítási politikák alkalmazkodási költségekkel járhatnak. Az ilyen nyomások súlyosbíthatják a meglévő egyenlőtlenségeket és társadalmi feszültségeket, különösen ha a leginkább kiszolgáltatottakat sújtják. A politikákat úgy kell kialakítani, hogy enyhítsék ezeket a következményeket. A statisztikai és előrejelző kapacitások fejlesztése a szakpolitikák kialakításának és nyomon követése javításának feltétele.

A gazdasági ellenálló képességhez a fenntartható és inkluzív növekedés, beruházás és finanszírozás feltételeiről is gondoskodni kell. Ennek kezdete egy diverzifikált gazdaság, amely nem függ túlságosan egyes ágazatoktól vagy társaságoktól, és támogató környezetet teremt az új vállalkozások és kkv-k számára a növekedéshez. A körkörös gazdaság előmozdítása, amely csökkenti az erőforrásoktól való függőséget, is hozzájárulhat ehhez a célhoz. Továbbá a munkavállalók hozzásegítése a szükséges képességekhez és a hozzáférés biztosítása a képzéshez segíteni fog nekik abban, hogy alkalmazkodjanak a strukturális változásokhoz.

A külföldi társaságok általi beruházások segíthetnek az országoknak fejleszteniük a gazdaságukat, ám ehhez a szükséglethez ösztönzőknek kell társulniuk a multinacionális társaságok számára, hogy biztosítsák az emberi jogok, ideértve a munkavállalói jogok tiszteletben tartását.

---

Az EU-nak:

-    támogatnia kell a partnerországokat a makrogazdasági stabilitással alátámasztott gazdasági ellenálló képesség kialakításában, az inkluzív növekedés előmozdítását és a társadalom egyes csoportjaira gyakorolt esetleges negatív átmeneti hatások enyhítését célzó intézkedésekkel kiegészítve; különös figyelmet kell fordítania a készségek fejlesztésére, a tisztességes munkahelyek létrehozására, a szociális védelemre, valamint a hátrányos helyzetű csoportok gazdasági szerepvállalására ebben az összefüggésben;

-    együtt kell működne az Európai Beruházási Bankkal, más nemzetközi pénzügyi intézményekkel, az üzleti szektor szervezeteivel és a szociális partnerekkel a beruházási keretek és a gazdasági és társadalmi ellenálló képesség javítása érdekében, amelyet az inkluzív gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtés és a vállalkozások ösztönzése, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférés támaszt alá, és e menetrend során teljes mértékben ki kell használni a javasolt külső beruházási tervet.

Nagyobb hangsúly az elhúzódó válságokból eredő szükségletekre

Az erőszakos konfliktusokból eredő lakóhely elhagyáshoz kapcsolódó humanitárius szükséglet szintje a valaha mért legmagasabb. Egész régiók vannak elhúzódó válság- és instabil helyzetben, ahol a krónikus természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a konfliktusok összefonódnak és felerősítik egymást. Jelenleg a világ népességének 22 %-a, vagy 1,6 milliárd ember 3 él instabil helyzetben él, és 2030-ra ez a szám várhatóan tovább emelkedik 4 . Amellett, hogy növekszik a humanitárius segítségnyújtásra szoruló emberek száma, az emberek hosszabb ideig is érintettek. A lakóhely elhagyásának átlagos időtartama manapság 17 év. A nemzetközi humanitárius segítségnyújtás kétharmadát – az ugyanazon régióban elhúzódó válságok vagy ismétlődő katasztrófák következtében – most már a hosszú távú kedvezményezettek kapják.

A humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési együttműködés közötti hagyományos lineáris munkamegosztás ebben az új helyzetben megváltozott. A rövid és hosszú távú társadalmi-gazdasági és politikai hatásokkal egyaránt rendelkező strukturális törékenységet hatékonyabban kell kezelni a szükséghelyzetek visszatérő ciklusainak megtörése érdekében. A válságok kezelésének jelenlegi uniós modelljét jobban össze kell hangolni egy olyan helyzettel, amelyben a szegénység, a népességnövekedés, az éghajlatváltozás, a gyors urbanizáció, a korlátozott erőforrásokért folyó verseny, a konfliktusok és az erőszakos szélsőségesség az egész régiókat tesz instabillá.

---

Az EU-nak:

-    prioritásként kell kezelnie és meg kell erősítenie az EU politikai, humanitárius és fejlesztési szereplőinek az elhúzódó válságokkal és az elhúzódó lakóhelyelhagyással kapcsolatos szoros együttműködését, tiszteletben tartva ugyanakkor a Szerződésekben foglalt eltérő felhatalmazásukat és a humanitárius elveket;

-    a politikai párbeszéden keresztül, a fejlesztési partnerek támogatásával ösztönöznie kell a kormányokat, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget a krónikus sebezhetőségért, és erősítsék meg a kockázatkezelés helyi lehetőségeit és a korábbi, helyi válaszadást;

-    koherens módon mozgósítani kell a diplomáciai kötelezettségvállalásra, az ágazati politikai párbeszédre és a segítségnyújtás programozására vonatkozó kapacitását minden olyan tényező – ideértve többek között a társadalmi-gazdasági, a politikai és a környezeti kockázatokat – jobb közös elemzése alapján, amelyek a meglévő veszélyeknek való összetett kitettséget foglalják magukban.

Ellenálló képesség és az erőszakos konfliktusok megelőzése

Az erőszakos konfliktusok megelőzésének az ellenálló képességen alapuló megközelítésének célja a beavatkozások javítása az erőszakos konfliktusokhoz vezető tényezők jobb megértése, valamint a társadalom azon belső kapacitásainak azonosítása révén, amelyek lehetővé tehetik egyes közösségek számára az erőszak irányába való eltolódással szembeni ellenállást. Képes lehet a béke megteremtését célzó kezdeményezések és a helyi konfliktusrendezési mechanizmusok támogatására, különösen azokban az országokban, ahol az állam szerepe kétértelmű: részint a politikai hatalom, részint az erőszak vagy a kényszer forrása.

Ez a megközelítés a figyelembe vett válaszok körének kiszélesítését is jelenti, például azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt helyez a foglalkoztatási és szociális politikának a nemzeti gazdaságélénkítési programokban a társadalmi ellenálló képességhez való hozzájárulására, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó kormányzati intézkedésekben a társadalmi befogadás szerepeltetésének biztosítása, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség erősítésére (lásd a fenti keretes részt).

A biztonság- és védelempolitikáról szóló 2017. májusi tanácsi következtetésekkel összhangban meg kell erősíteni továbbá az EU KBVP-partnerségei hozzájárulását az ellenálló képesség megerősítéséhez. Ide tartozhat a képzés és a kapacitásépítés, valamint a kapacitásépítés a biztonsági és fejlesztési kezdeményezés támogatása érdekében.

Mindezt az EU és tagállamainak közös politikai és diplomáciai munkájával kell alátámasztani.

---

Az EU-nak:

-    meg kell erősítenie a konfliktusmegelőzéssel és a békeépítéssel kapcsolatos munkáját az ellenálló képesség egy olyan dimenziójának bevezetése révén, amely nagyobb hangsúlyt helyez a teljesebb, közös elemzésre, a közösségi és állami szerepvállalásra, valamint adott esetben az EU globális stratégiájában a konfliktusokkal és a válsággal kapcsolatban meghatározott integrált megközelítés alkalmazására.

-    nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a konfliktus módszertanában a kockázatok kezelésére szolgáló helyi kapacitásokra és a közösségen belüli ellenálló képesség pozitív tényezőire az olyan hatalmi összefüggések és külső nyomások elemzése mellett, amelyek társadalmi bomláshoz vezethetnek; továbbá jobban figyelembe kell vennie a környezeti instabilitás és az erőszakos konfliktusok kockázata közötti kapcsolatot, és szisztematikusan szerepeltetnie kell az éghajlat- és környezeti mutatókat a korai konfliktus-előrejelző rendszerekben.

-    a konfliktusok megelőzése érdekében fokoznia kell az EU és tagállamai által tett politikai erőfeszítéseket és a róluk való tájékoztatást, használnia kell ezt a megerősített elemzést, a kollektív diplomáciai választ, a politikai párbeszédet valamint a partnereivel – mint az ENSZ – való együttműködést.

Ellenálló képesség, éghajlatváltozás és a környezet állapotának romlása

Az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és a környezet állapotának romlása összekapcsolódik, és messzemenő hatással van a közösségek ellenálló képességére, valamint azokra az ökológiai támogatási rendszerekre, amelyektől az élet függ. Ezek a világ számos konfliktusát okozzák vagy járulnak hozzájuk.

---

Az EU-nak:

-    ki kell terjesztenie megközelítését ezekre a kihívásokra, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a természeti erőforrások és ökoszisztémák megőrzésére, helyreállítására és fenntartható kezelésére, valamint az általuk nyújtott szolgáltatások fenntartására. Ezt a szélsőséges eseményekkel, például az aszállyal, az éhínséggel és az áradásokkal kapcsolatos ellenálló képesség kiépítésével kapcsolatos jelenlegi munkával párhuzamosan kell végrehajtani 5 ;

-    A sebezhetőség értékelésekor nemcsak az események intenzitását, hanem azok gyakoriságát és valószínűségét is figyelembe kell vennie; az értékelésnél és a reagálásnál tényezőként fel kell tüntetnie az olyan hosszú távú környezeti terheléseket, mint például az erdőirtás és a növekvő vízigény, valamint az olyan természeti katasztrófák és a lassan kialakuló események következményeivel való számolás szükségességét, mint a talajromlás, az óceánok savasodása, a tengerszint emelkedése és a gleccserek olvadása;

-    szisztematikusabban elő kell írnia a környezeti, éghajlat- és katasztrófakockázat-értékeléseket, ezeket be kell építenie a korai előrejelző rendszerekbe a katasztrófák hirtelen és lassan kialakuló kockázatainak lehetséges hatásának feltárása érdekében, valamint hogy meghatározzák és rangsorolják a megelőző és/vagy az alkalmazkodási intézkedéseket a kockázatokat figyelembe vevő beruházások, a fejlesztések, a területi és a várostervezés terén.

Az EU továbbá elkötelezett amellett is, hogy együttműködjön a helyi hatóságokkal az ellenálló képesség a gyorsan növekvő városi területeken való fokozása érdekében, ahol az éghajlati és a geofizikai kockázatok csökkentését célzó intézkedések tervezése vagy a beléjük történő beruházások hiánya jelentős emberi és gazdasági károkat okozhat a sokkok és a nehézségek bekövetkezésekor. A kockázatokat figyelembe vevő köz- és magánberuházások révén az alapul szolgáló kockázati tényezők kezelése költséghatékonyabbnak bizonyul, mint a katasztrófa utáni reagálás. Az EU ebben a kontextusban továbbra is építeni fog a fenntartható urbanizációról szóló, a fő partnerekkel és intézményekkel – ideértve a regionális és helyi hatóságokat – már kialakított ágazati párbeszédre azok ellenálló képessége és innovatív kapacitása megerősítése érdekében, összhangban az új városfejlesztési menetrend céljaival.

---

Az EU-nak:

-    elő kell mozdítania az ökoszisztéma-alapú megközelítések alkalmazását a katasztrófakockázatok csökkentése érdekében;

-    segítse elő a kockázatátruházást olyan kockázatfinanszírozási-mechanizmusok révén, mint a biztosítás és a rendkívüli hitel;

-    működjön együtt a helyi hatóságokkal az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást előmozdító irányítási rendszerek kialakítása érdekében.

Ezt a munkát az EU megerősített politikai tájékoztatása fogja kísérni, nevezetesen a zöld diplomáciai hálózaton, az G7-csoport éghajlattal és instabilitással foglalkozó munkacsoportjain, az G7-ek InsuResilience partnerségén és az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményén keresztül. Az EU-nak más megfelelő fórumokon, többek között az ENSZ-ben és a vonatkozó többoldalú környezetvédelmi megállapodásokon keresztül is dolgoznia kell annak érdekében, hogy felhívja a partnerek figyelemét a környezetvédelemnek a stabilitáshoz és a biztonsághoz való hozzájárulására.

Az ellenálló képesség, a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás

A 2030-as menetrend elismeri, hogy a migránsok pozitívan járulnak hozzá az inkluzív növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez. Figyelembe veszi továbbá a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek sebezhetőségét és szükségleteit. A megfelelően megtervezett migrációs politikák erősíthetik a gazdasági ellenálló képességet mind a fogadó országokban, mind pedig a származási közösségekben. Ezen túlmenően egyéni szinten a migráció és a légi közlekedés legitim alkalmazkodási stratégiák lehetnek a súlyos külső feszültségek tekintetében. Azonban a hirtelen, tartós vagy nagy méreteket öltő migrációs nyomás, ideértve a lakóhely elhagyására kényszerülést is, gyakran a világ legszegényebb részeit érinti, és további nyomást gyakorol a törékeny mechanizmusokra. Ez különösen érinti Szubszaharai-Afrikát. Európa várhatóan sokak számára úti cél marad, ami az EU-ra gyakorolt hatásán túl kihatással lesz a földrajzi határain elhelyezkedő tranzitországokra.

A migrációval szembeni ellenálló képesség megközelítése azt jelenti, hogy a politikák kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a migrációs minták hogyan reagálnak a demográfiai, intézményi és demokratikus hiányosságok, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, az erőszakos konfliktusok, a környezetkárosodás és az éghajlatváltozás közötti összetett kölcsönhatásokra. Ez azt jelenti, hogy továbbra is be kell fektetni a szakpolitikát szolgáló szilárd alapokba, és időben meg kell valósítani a beruházásokat.

---

Az EU tovább kell fejlesztenie a migrációval és a lakóhely elhagyással kapcsolatos rezilienciapolitika következő kulcsfontosságú dimenzióit:

-    annak biztosítását, hogy a migrációval kapcsolatos munka teljes mértékben beépüljön a partnerországokkal folytatott politikai kapcsolatokba. Továbbá annak biztosítását, hogy ez a felelősségvállalás, a megosztott felelősség, valamint a humanitárius és a menekültügyi jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásának elvein, valamint az emberi jogi kötelezettségeken, többek között a védelemhez való jogon alapul;

-    kezelve az illegális migráció kiváltó okait, amelyek némelyike mélyen gyökerező, beleértve a szegénységet, az egyenlőtlenséget, a demográfiai növekedést, a foglalkoztatást, az oktatás és a gazdasági lehetőségek hiányát, az instabilitást, a konfliktusokat, az éghajlatváltozást és a kényszerű lakóhelyelhagyás hosszú távú következményeit;

-    elősegítve az önállóságot és lehetővé téve, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek méltóságban élhessenek, ideértve azt, hogy a befogadó társadalmukhoz hozzájárulhassanak 6 . Ehhez új, emberközpontú, a fejlesztésre irányuló megközelítésre van szükség a lakóhelyelhagyásra kényszerültek és befogadó közösségek számára, amely támogatja az oktatáshoz, a lakhatáshoz, a tisztességes munkához, a megélhetéshez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és amelynek célja a humanitárius segítségnyújtástól való függőség megszüntetése;

-    az emberkereskedelem és a szervezett bűnözői hálózatok elleni küzdelem, amelyek kihasználják a migránsokat és a menekülteket, az őket érintő erőszak egyes formáira a nemi szempontokat figyelembe vevő nézőpont alkalmazása;

-    a befogadó közösségek támogatása. Az EU-nak olyan célzott kezdeményezéseket is támogatnia kell, mint például a nyelvi és szakmai készségek fejlesztése, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a munkaerőpiacra jutás, az inkluzív oktatás, az interkulturális cserék élénkítése és a tudatosságnövelő kampányok előmozdítása, mind a befogadó közösségek, mind a migránsok körében.

-    a beavatkozások bizonyítékalapjának megerősítése, többek között azáltal, hogy külön figyelmet fordítanak a kényszerű lakóhelyelhagyásra, a migráció hajtóerőire és az EU-n kívüli országokkal való együttműködésre az EU kutatási és innovációs keretprogramjában.

3.2.    Az ellenálló képesség erősítése politikai párbeszéd és kétoldalú kezdeményezések révén

Az EU egyre inkább a rezilienciapolitikára épít az összetett nemzeti politikai kihívások kezelése során az akadályok lebontása érdekében a gazdaságpolitikától az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáson át az energiaellátás biztonságáig. Jelentős beruházásokat is eszközölt a kutatás területén annak érdekében, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre ehhez a politikához, és számos elemző eszközt dolgozott ki a szakpolitikák végrehajtásának támogatására. E kihívások közül sok esetében a válasz belföldi és nemzetközi dimenziói szorosan összefüggenek egymással. Ez lehetővé teszi számunkra a partnerországokkal folytatott politikai párbeszéd gazdagítását azáltal, hogy betekintést enged az EU belpolitikai tapasztalataiba. A politikai párbeszéd kétirányú folyamat, és így az EU is sokat tanulhat partnereitől.

---

Az EU-nak:

-    fel kell használnia a hazai politikáiban az ellenálló képesség kiépítésével kapcsolatban szerzett technikai tapasztalatait a kétoldalú ágazati politikai párbeszéd és a kezdeményezések megerősítése érdekében, és törekednie kell arra, hogy kiterjessze a szakosodott uniós ügynökségek e munkához való hozzájárulását;

-    annak biztosítására kell törekednie, hogy a vonatkozó többoldalú eszközök és politikai keretek tükrözzék az EU legjobb gyakorlatait és normáit, többek között az ILO, az WHO és az G20 esetében;

-    elő kell mozdítania az EU kívüli országoknak a Horizont 2020 keretében az ellenálló képességgel kapcsolatos kutatásba és innovációba való bevonása révén az ellenálló képességre vonatkozó közös nemzetközi tudásbázist, valamint meg kell osztania és a gyakorlatban alkalmaznia kell nemzetközi együttműködésünk eredményeit.

3.3.    Az EU ellenálló képessége és biztonsága

Az EU globális stratégiája értelmében a béke és a biztonság elválaszthatatlanok a fenntartható és inkluzív fejlődéstől, és a globális normák és a szabályokon alapuló nemzetközi rendszerek tiszteletben tartásától. E menetrend előmozdítása továbbra is központi szerepet játszik az EU külső tevékenységében. A globális stratégia azonban azt is elismeri, hogy az EU és tagállamai számos olyan strukturális nyomásnak vannak kitéve, amelyek próbára teszi partnerországaink ellenálló képességét és sebezhetőségét. Ez az oka annak, hogy a stratégia kulcsfontosságú feladatnak tekinti az EU védelmét. Szomszédaink ellenálló képességének megerősítése a válasz részét képezi. Az EU külpolitikája azonban, ideértve a közös biztonság- és védelempolitikát, közvetlenül is hozzájárul a határainkon belüli ellenálló képességhez egy olyan időszakban, amikor az Unió minden eddiginél nagyobb felelősséggel rendelkezik azért, hogy hozzájáruljon polgárai biztonságához. Ehhez a külső nyomások és fenyegetések jobb felderítésére van szükség, amelyhez megfelelő politikai választ biztosító, alkalmas mechanizmusoknak kell párosulnia.

Az EU biztonsági unióval kapcsolatos munkája is az ellenálló képességet helyezi a megközelítésének középpontjába, miközben foglalkozik a külső, nem állami szereplők kérdésével. A 2015. áprilisi európai biztonsági stratégia keretében a Bizottság két átfogó pillérre összpontosított: a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, valamint az Unió védelmének erősítésére és az ellenálló képesség fokozására.

A kihívást most az jelenti, hogy az EU politikájának belső és külső biztonsági dimenzióit egymást kölcsönösen erősítő módon össze kellene kötni, hatékonyan növelni kellene a külső felek számára a kényszerítő intézkedések költségét, és lehetővé kellene tenni az Unió számára, hogy az egyéb nyomásokra válaszul korai politikai és operatív intézkedéseket tegyen.

Az EU e tekintetben tovább folytatja a konkrét munkát hat fő területen:

-    A hibrid fenyegetésekkel szembeni ellenálló képesség. A hibrid fenyegetések elleni küzdelem közös keretrendszerére építve az uniós erőfeszítések egyik központi célja a kritikus infrastruktúrák védelmének megerősítése, az energiaforrások és -szállítók diverzifikálása, valamint a védelmi képességek megerősítése lesz. Elsőbbséget kap a tagállamok közötti hatékony operatív együttműködés és a biztonságos kommunikáció biztosítása, valamint a különböző ágazatok szereplőivel történő együttműködés, kihasználva a közös eszközöket. Fokozni fogjuk az együttműködést az Unión kívüli országokkal, különösen az EU szomszédságában.

-    A számítógépes biztonság. Az információs és kommunikációs technológiák rosszhiszemű alkalmazása mind a társadalmi, mind a gazdasági ellenálló képességet alááshatja. A számítógépes fenyegetések biztonsági következményekkel járnak, és súlyos károkat okozhatnak a gazdaság számára. Válaszul egy normatív és egy operatív menetrendet is követni fogunk. A munka folytatódni fog összhangban az ENSZ azon erőfeszítéseivel, hogy nemzetközi konszenzus övezze az IKT rosszhiszemű használatának – forrásától, indítékától, jellegétől vagy földrajzi eredetétől függetlenül – bármilyen alapvető szolgáltatásban vagy az ellen történő megakadályozását. Az EU ugyanakkor az alapvető szolgáltatások ellenálló képességének előmozdításán is munkálkodik belső 12  és nemzetközi szinten, és fokozni fogja az e téren folytatott határokon átnyúló együttműködését 13 .

-    Stratégiai kommunikáció. Az EU és néhány partnerországa olyan külső félretájékoztatási tevékenységek célpontjai, amelyek az identitásunk, biztonságunk és stabilitásunk szempontjából központi politikai és szociális rendszerek hitelességének kikezdését szolgáló összehangolt stratégiák részét képezik. A polgárok ellenséges félretájékoztatással szembeni ellenálló képességének növelését célzó intézkedések növelik a tudatosságot, támogatják a média pluralizmusát és professzionalizmusát, valamint a pozitív és tényeken alapuló üzenetek közvetítenek.

Az EU növelnie kell a keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport erőforrásait, és fokoznia kell az uniós intézményekkel, a tagállamokkal és a hasonlóan gondolkodó partnerekkel folytatott együttműködését. Tovább fogjuk fejleszteni a hosszabb távú stratégiai megközelítést és a keleti partnerség országainak bevonását, előtérbe helyezve az emberek közötti kapcsolatokat, valamint a már létező civil társadalmi hálózatokkal való együttműködést, amely már a közösségi alapú ellenálló képesség egyik forrását jelenti. Hasonló megközelítést fognak követni a Nyugat-Balkánon és Törökországban is, emellett a tagjelölt országokban és a potenciális tagjelölt országokban megerősített csoport foglalkozik majd a stratégiai kommunikációval.

Az EU-nak ki kell dolgoznia egy olyan információs stratégiát az arab világ tekintetében, amely foglalkozik a terrorista propagandával és az internetnek a radikalizálódásban való alkalmazásával, és támogatja az emberi és alapvető jogokat.

-    A fent leírt állami és társadalmi ellenálló képesség megerősítésére irányuló munka központi szerepet játszik a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem uniós megközelítésében. A radikalizálódás megelőzéséhez olyan gondosan célzott stratégiára van szükség, amely reagál az erőszak különböző mozgatórugóira. Szükség van a terrorista szervezetek és finanszírozási forrásaik felderítését, megelőzését és felszámolását szolgáló hatékonyabb jogi keretekre és hatékony intézményekre. A kívánt hatás elérése érdekében azonban e munkának együtt kell járnia a jogok és a polgári tér védelmének biztosításával, ami segít az olyan békés és stabil társadalmak kialakításában, amelyek kevésbé fogékonyak az erőszakos szélsőségek üzeneteire. Az EU arra fogja ösztönözni a partnerországokat a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott párbeszéd során, hogy a kérdéssel minden vonatkozó politikában foglalkozzanak, és ne csak biztonsági kérdésként kezeljék. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy a helyi szakemberek képesek legyenek felismerni és kezelni a radikalizálódás, ideértve az online radikalizálódás korai figyelmeztető jeleit.

-    A kritikus közlekedési infrastruktúra biztonságának fokozása. A kritikus közlekedés fokozott biztonsága az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás fontos eleme, amely a globális, összekapcsolt gazdaság alapjához tartozik. Az EU-nak meg kell erősítenie az EU kívüli országokkal való kapcsolatait a közlekedési infrastruktúrát és szolgáltatásokat fenyegető veszélyek csökkentése érdekében. Meg kell erősítenie a szakértői szintű együttműködéshez való hozzáférést a kapacitásépítés, a tudatosságnövelő stratégiák, az eszközök és információs hálózatok támogatása, valamint a rendőrségi és igazságszolgáltatási rendszerek szerepének javítása érdekében.

-    A NATO-val és az EBESZ-szel való együttműködés továbbfejlesztése. Az EU és az NATO számos olyan intézkedésben állapodott meg, amelyek célja az ellenálló képesség fokozása a hibrid fenyegetések elleni küzdelem részeként. Ezek közé tartozik a személyzeti kapcsolatok intenzívebbé tétele az ellenálló képesség követelményei terén, az uniós képességfejlesztési terve és az NATO védelmi tervezési folyamata közötti nagyobb koherencia előmozdítása, valamint az arra való felkészülés, hogy kérelemre szakértőket telepítenek az EU-tagállamokba vagy az NATO-szövetségesekhez a válságot megelőző szakaszban vagy a válságra adott válaszként, hogy segítséget nyújtsanak az ellenálló képesség növeléséhez.

Ez a munka kiemelte a polgári hatóságok, a katonai és a magánszektor közötti kölcsönös függőséget a tagállamoknak az állami és nem állami szereplők ellenséges fellépéseivel szembeni ellenálló képességének fokozása terén. Ezek a kölcsönös függőségek a katonaságnak a polgári logisztikai és távközlési képességekre való támaszkodásától a polgári hatóságok a nagy számú polgárt érintő, romboló hatású események kezelése terén a katonai képességekre való támaszkodásáig terjednek. Ezeket a kölcsönös függőségeket meg fogják vizsgálni abból a célból, hogy javaslatokat terjesszenek a Tanács elé további lehetséges, koordinált, a NATO-val folytatandó együttműködésre.

Nagy lehetőségeke rejt magában ellenálló képességgel kapcsolatos közös munka az EBESZ-szel, tekintettel az EBESZ biztonságra vonatkozó, a katonai, gazdasági és környezeti, valamint emberi dimenziót magában foglaló átfogó megközelítésére.

4.    További lépések – négy építőkő az ellenálló képesség stratégiai megközelítésének az EU külső tevékenységeibe való beépítéséhez

Az EU globális stratégiája, amely az ellenálló képességre helyezi a hangsúlyt, jelentős változást jelent annak tekintetében, ahogy az EU külpolitikájában kezeli a romboló hatású sokkok és nyomások kockázatát és hatását. A stratégia elismeri, hogy ezek a nyomások és sokkok részét képezik annak a kontextusnak, amelyben az EU működik, és ezeket a munkánk során figyelembe kell venni, ahelyett, hogy váratlan kivételként tekintenénk őket. Ez azt jelenti, hogy a hangsúlyt fokozatosan át kell helyezni a válság visszaszorításáról a hosszú távú, ám rugalmas nemzeti és regionális stratégiákon alapuló megelőző intézkedésekre, amelyek jobban figyelembe veszik a kockázatokat és kevésbé eszközvezéreltek. Az EU érdekeit érintő kockázati tényezőkre is nagyobb figyelmet kell fordítani. Végső soron a cél a politikai párbeszéd, az ágazati politikai párbeszéd, a technikai és pénzügyi segítségnyújtás hatékony kombinálása a válság kialakulása előtt.

Mindez szükségessé teszi az uniós problémaelemzés és programtervezés, valamint az uniós beavatkozások fenntarthatósága értékelési módszereinek újragondolását. Válaszként a Bizottság az ellenállós képesség az EU külső tevékenységébe szisztematikus módon történő beépítése érdekében négy alapvető építőelemre tesz javaslatot:

-az országos és regionális szintű kockázatelemzés javítására és megosztására a stratégia, a politikai párbeszéd és a segítségnyújtás programozásának javítása érdekében;

-a külső nyomások dinamikusabb nyomon követésének bevezetésére és a Tanáccsal való együttműködésre az időszerűbb politikai és diplomáciai reagálás érdekében;

-az ellenálló képességen alapuló megközelítés integrálására az uniós programozásba és a külső tevékenység finanszírozásába;

-az ellenálló képességre vonatkozó nemzetközi politika és gyakorlat kialakítására.

4.1.    Az országos és regionális szintű kockázatelemzés javítása

Az EU jelentős mennyiségű információhoz fér hozzá a partnerországokban a kockázatokkal, a nyomásokkal és a sokkokkal szembeni sebezhetőségekkel kapcsolatban. Ez a tudás az EU diplomáciai és hírszerző hálózataiból, a működési területeken való jelenlétéből, az intézményekben és a tagállamokban rendelkezésre álló ágazati szakpolitikai szakértelemből, valamint az uniós ügynökségek nyomonkövetési mechanizmusaiból származik. Számos egymást átfedő kockázatértékelési folyamat létezik, amelyek tükrözik a különböző – humanitárius, konfliktuson alapuló, környezeti és gazdasági – politikai nézőpontokat. Mindazonáltal vannak jelentős hiányosságok is, például az arra való képességünk, hogy megjósoljuk az éghajlatváltozás, a környezeti és egyéb tényezők hatásait a migrációs mozgásokra. Ezen túlmenően az elemzések gyakran nem fektetnek elég hangsúlyt a helyi ellenálló képességekre és az ezek által létrejött pozitív dinamikára. Továbbá a kockázatértékelési folyamatok nem mindig képesek teljes mértékben figyelembe venni az EU politikai, biztonsági és gazdasági érdekeire gyakorolt lehetséges hatásokat.

A különböző megbízatások tiszteletben tartása mellett szükség van arra is, hogy a különböző információforrásokat olyan módon hozzák össze, amely teljes képet nyújt a döntéshozók számára arról, hogy a különböző tényezők kölcsönhatásban milyen hatással lehetnek egy ország vagy régió fejlődésére és stabilitására, illetve a program célkitűzéseire.

---

Az EU-nak:

-    javítani kell a konfliktusérzékenységet, és kezelnie kell a kockázatok megértése terén mutatkozó hiányosságainkat, például azáltal, hogy jobb mechanizmusokat dolgoz ki a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a migránsok jövőbeni áramlása jellegének és hatásának, valamint az éghajlatváltozás, a környezetkárosodás és az erőszakos konfliktusok kapcsolatának értékelésére;

-    egyszerűsíteni kell a jelenlegi értékelési folyamatokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU külpolitikájának különböző szereplőire kiterjedő politikai irányítás érdekében rendelkezésre álljon egy, a kockázati- és az ellenálló képességgel kapcsolatos tényezőket egyaránt feltáró egységes országértékelés. Ez az országonkénti értékelés szisztematikusabb és dinamikusabb módon fogja integrálni az EU diplomáciai hálózatából, humanitárius, válságreagálási és fejlesztési szereplőitől származó információkat, valamint az EU belső politikai főigazgatóságainak és ügynökségeinek a külső környezetre vonatkozó szaktudását. Hozzájárulna a politikai párbeszéd és a támogatási programok kialakításához. Elemzéssel segítené az uniós országstratégiák kidolgozásával, az KBVP-műveletekkel és a külső segítségnyújtás programozásával kapcsolatos, kialakult döntéshozatali folyamatokat;

-    elősegítené a többoldalú partnerszervezetekkel és kétoldalúan a hasonló gondolkodású fejlesztési partnerekkel készített kétoldalú közös elemzéseket, kitérve az ellenálló képesség különböző dimenzióira.

4.2.    A külső nyomások dinamikusabb nyomon követése a korai fellépés lehetővé tétele érdekében

Az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy középtávon és rövid távon egyaránt nyomon kövesse a partnerországai és a saját ellenálló képességét befolyásoló külső nyomásokat, és reagáljon azokra.

---

Az EU-nak:

-    tovább kell fejleszteni saját korai előrejelző rendszerét az ellenálló képességre vonatkozó megfelelő mutatók integrálásása érdekében a már figyelt kockázati tényezők mellé. A korai előrejelző rendszer már számos, a kockázatokra és a kiszolgáltatottságra vonatkozó átfogó mutatót használ, mint például a környezeti, éghajlati- és demográfiai nyomásokat 14 , valamint az ilyen nyomások kezelésére szolgáló irányítási és intézményi kapacitásra vonatkozó mutatókat. Az ellenálló képességre vonatkozó mutatók nyomon követése segíthet abban, hogy meghatározzuk azt a pontot, ahol a nyomások túlterhelik a kezelési mechanizmusokat.

-    az EU külső konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos integrált megközelítése kidolgozásának tükröznie kell az ellenálló képesség stratégiai jelentőségét. Az EU globális stratégiájában előirányzott integrált megközelítés kiterjeszti az átfogó megközelítés hatályát és céljait, és az átfogó megközelítésre vonatkozó 2016–2017. évi cselekvési terv végrehajtását követően a helyébe kell lépnie.

A korai konfliktus-előrejelző rendszert elsősorban a harmadik országbeli, négy éven belül fellépő erőszakos konfliktusok lehetséges mozgatórugóinak feltárására tervezték. Ennek a megközelítésnek olyan mechanizmusokkal való kiegészítését javasolt, amelyek a külső nyomások és rövid távú következményeik meghatározására irányulnak, a megerősített és kellő időben érkező uniós politikai válaszlépések érdekében.

---

Az EU-nak:

-    létre kell hoznia egy könnyített rövid távú, horizontális ellenőrző rendszermechanizmust annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a külső nyomások az EU érdekeire 3–6 hónapos időtávon belül gyakorolt hatásait. Ennek középpontjában az olyan külső nyomások feltárása fog állni, amelyek jelentősen veszélyeztethetik egy partnerország fejlődést vagy biztonságát, vagy amely jelentős következményekkel járhat az Unió ellenálló képességére. A rendszermechanizmus a rendelkezésre álló adatok alapján az Unió szélesebb értelemben vett érdekeit érintő következmények első értékelését is elvégezné – például az energiaellátás biztonságának és a kritikus ellátási láncoknak a külső zavarait, a közegészségügyi vészhelyzeteket, az uniós polgárokat külföldön érintő válságok hatását és a jelentős migrációs mozgásokat 15 ;

-    támogatnia kell az atrocitások korai felismerésére és megelőzésére irányuló – többek között az ENSZ keretében tett – erőfeszítéseket, ideértve egy, az atrocitások megelőzésére szolgáló eszköztár kifejlesztését.

Mindkét rendszert úgy fogják kialakítani, hogy támogassák a válságot megelőző hatékony döntéshozatali folyamatokat. A Tanácsnak és a Bizottságnak egyaránt központi szerepet kell ennek során betöltenie.

---

Ennek fényében:

-    a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) felkérést fog kapni, hogy rendszeresen vizsgálja meg a horizontális ellenőrző mechanizmus eredményeit a korai fellépéshez szükséges politikai iránymutatás kellő időben történő biztosítása érdekében;

-    Az elnökség felkérést fog kapni arra, hogy vizsgálja meg a horizontális ellenőrző mechanizmusokból származó információk jelentőségét a többi érintett tanácsi formáció – például a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködési állandó bizottsága (COSI) – számára;

-    Az EU-nak folytatnia kell olyan mechanizmusok kidolgozását, amelyek rugalmasságot biztosítanak a segítségnyújtási programokban, lehetővé téve a kockázatok azonosítása esetén a megfelelő korai fellépést.

4.3.    A rezilienciapolitika integrálása az uniós programozásba és finanszírozásba

Az EU a meglévő gyakorlatra fog építeni, hogy a kockázati és rugalmassági tényezők értékelését beépítse a programozási folyamatokba és a projekttervezésbe az EU humanitárius, válságkezelési és fejlesztési támogatási – beleértve az uniós vagyonkezelői alapokat is – tevékenységei terén. A rezilienciapolitikából levont legfontosabb tanulságok közé tartozik a több szinten történő munkavégzésre való képesség – ideértve a közösségi beavatkozásokat – és a hosszabb programozási ciklusok szükségessége (beleértve a humanitárius segítségnyújtás tervezését) a rövid távú rugalmassággal kombinálva, valamint, hogy szükség van a potenciálisan romboló hatású nyomások és sokkok – amelyek egyébként meggátolnák a hosszabb távú stratégiai célkitűzések elérését – kezelését célzó pénzügyi intézkedésekre. Ezt figyelembe kell venni a tagállamokkal közös programozási folyamatok során, amelyeket tovább kell ösztönözni.

---

Az EU-nak:

-    szükség esetén naprakésszé kell tennie a programozási iránymutatásokat, az EU tapasztalatai és a többoldalú partnerek ellenálló képességgel kapcsolatos módszertani munkája alapján. Hangsúlyoznia kell, hogy a kedvezőtlen hatások lehetőségének elkerülése és a hatékonyság javítása érdekében a törékeny környezetben nyújtott humanitárius és fejlesztési támogatásnak konfliktus érzékenynek kell lennie. Tovább lesznek fejlesztve az ilyen kockázatok azonosítására és kezelésére szolgáló módszerek;

-    A program figyelemmel kísérése és értékelése során vegye figyelembe azt a tényt, hogy az ellenálló képesség megerősítése hosszú távú beavatkozásokat tesz szükségessé, amelyek tervezése során nagy fokú innovációra és rugalmasságra van szükség a megfelelő mutatók meghatározása mellett, és tekintettel kell lenni a minőségi adatok gyűjtése jelentette kihívásra.

-    az EU külső tevékenységeinek jelenlegi és jövőbeli finanszírozása során vegye figyelembe az ellenálló képesség stratégiai megközelítését.

-    tárja fel a regionális, nemzeti és helyi szintű, költséghatékony innovatív kockázatfinanszírozási megoldásokat (pl. függő hitel, katasztrófa alapok és biztosítás).

4.4.    A nemzetközi politika és gyakorlat fejlesztése

Az EU szorosan együttműködik azon jelentős nemzetközi partnerekkel, amelyek kialakították saját ellenállóképesség-politikai kereteiket, ideértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a Világbankot, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot. Az EU érdekében áll az ellenálló képességgel kapcsolatos közös értelmezés és gyakorlat kialakítása, valamint az operatív szintű együttműködés, amennyiben arra lehetőség van.

---

Az EU-nak:

-    fokoznia kell a nemzetközi partnerekkel folytatott politikai és gyakorlati együttműködést annak érdekében, hogy megosszák egymással a kutatási eredményeket és a módszertani ismereteket, és – amennyiben lehetséges – összehangolják rezilienciapolitikáikat, és megosszák adataikat és riasztási rendszereiket;

-    a bizonyítékok és tapasztalatok megosztása és cseréje révén szorosabban működjön együtt a regionális és szubregionális szervezetekkel a rezilienciakeretek tekintetében.

Az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője és az Európai Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy tegyék magukévá és támogassák a jelen közös közleményben meghatározott megközelítést.

Melléklet – az ellenálló képesség stratégiai megközelítésére vonatkozó 10 irányadó megfontolás

A 2012. évi közlemény nyomán szerzett uniós tapasztalatok, valamint az e közlemény előkészítése során a széles körű konzultációs folyamatban szerzett felismerések alapján a következő, az ellenálló képesség hatékony és stratégiai megközelítésére vonatkozó irányadó megfontolások születtek:

1.Az ellenálló képesség megerősítése eszköz, nem a végcél. EU stratégiai rezilienciapolitikája a partnerországok intézményi és társadalmi erősségeire épül a hosszú távú fenntartható fejlődés vagy a biztonsági célok elérése érdekében. A lényege a sebezhetőség és a mögöttes strukturális kockázatok kezelése révén az e célok elérése felé való előrelépés. A rezilienciapolitika elismeri, hogy a fejlődés, valamint a demokrácia, a béke és a biztonság felé való haladás nem lineáris folyamat, és hogy az ágazati politikák önmagukban nem mindig elegendőek a fenntartható eredmények biztosításához.

2.Egy adott összefüggésben az ellenálló képesség tényezőinek megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonyabb terveket készíthessünk a nyomások és az előre nem látott helyzetek ellen. Ehhez szükség van az államokat, a társadalmakat és a közösségeket szabályozó összetett rendszerek különböző részei közötti összefüggések valamint annak a megfelelő megértésére, hogy ezek miként reagálnak a hirtelen bekövetkező megrázkódtatásokra és az ismétlődő vagy hosszú távon stresszekre.

3.Az ellenálló képesség helyzetfüggő, és testre szabott megközelítéseket igényel. Bár a reziliencia-rendszerek számos közös vonással rendelkeznek, a szakemberekre és a helyi szereplőkre hárul az a feladat, hogy a konkrét helyzeteknek megfelelő meghatározásokat kidolgozzák. Az EU és más külső szereplők feladata e folyamat elősegítése, valamint hogy támogassák a társadalmakat, melyek jobb helyzetben vannak saját problémáik azonosításához és megoldásához. Ez azt jelenti, hogy a politikai döntéshozóknak és fejlesztési partnereknek olyan hosszú távú megközelítést kell alkalmazniuk, amely teret ad a megközelítések tesztelése és finomítása során szükséges alkalmazkodási képességnek.

4.Az ellenálló képesség meglévő pozitív forrásainak azonosítása és a rájuk való építkezés éppolyan fontos, mint a nyomon követés és a sebezhető pontokra való reagálás. Ezek a tényezők lehetnek intézményesített vagy informális demokratikus és jó irányítási vagy igazságszolgáltatási rendszerek, nem állami intézmények és szervezetek, beágyazott kulturális normák és gyakorlatok, vagy az állami kapacitásokat kiegészítő vagy azok hiányát ellensúlyozó eseti közösségi megoldások. Az ellenálló képességet több szinten kell kezelni – az állam, a társadalom és a közösség szintjén. A helyi önkormányzatok és a civil társadalom gyakran képezik azt az alapot, amelyen az ellenálló képesség közösségi szinten megkapaszkodhat és növekedhet. A nők sajátos és alapvető szerepet töltenek be, amelyet el kell ismerni és figyelembe kell venni, egyidejűleg kezelni kell a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális okait.

5.Az ellenálló képesség átalakulást jelent, nem a status quó fenntartását. Ha az ellenálló képesség az államok, társadalmak és közösségek alapvető identitásának és képességeinek fenntartását jelenti a romboló hatású nyomással szemben, akkor egyben azt is biztosítani kell, hogy képesek legyenek az alkalmazkodásra és a reformokra az új szükségletekhez való alkalmazkodás érdekében. Kulcsfontosságú az ellenálló képesség átalakító dimenziójának kiaknázása.

6.Az ellenálló képesség politikai megközelítést igényel. A kormányok elsődleges felelőssége a lakosság szükségleteinek kielégítése, és a nemzetközi segítségnyújtás nem helyettesítheti a helyi felelősséget és a politikai fellépést. Valamennyi ország elkötelezte magát a fenntartható fejlesztési célok mellett, amelyek konkrét hivatkozásokat tartalmaznak az ellenálló képesség megerősítésére. Így az ellenálló képesség nemzeti és helyi politikai keretekbe történő integrálásáért elsősorban az egyes országok felelnek. Az EU és tagállamai azonban támogathatják az ellenálló képesség megerősítését azáltal, hogy a kérdést a politikai párbeszéd – ideértve a legmagasabb szintjét is – szerves részévé teszik.

7.Az ellenálló képességhez szükség van a kockázatot figyelembe vevő programozásra. Az instabilitás különféle okait célzó intézkedéseket kockázatkezelési intézkedéseknek kell kísérniük a lakosság megrázkódtatásokkal és stresszel szembeni védelme érdekében, a korai reagálás révén korlátozni kell ezek hatását, és elő kell segíteni a gyors helyreállítást.

8.Nem mindig lesz lehetőség a tartós nyomások kialakuláskori kezelésére, vagy egy hirtelen bekövetkező válság következményeinek elkerülésére. Azonban az, ha csak a kudarc bekövetkeztekor kezeljük a problémákat, aránytalanul költséges. Ez azt jelenti, hogy kezdettől fogva rugalmasságot és alkalmazkodóképességet kell teremteni, aminek be kell épülnie a programtervezésbe. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a rendszer egy részének megerősítése vagy gyengítése milyen stresszekhez vezethet a rendszer egy más részeiben.

9.A korai előrejelzést a korai fellépéshez kell kapcsolni. Nem lehetséges minden kockázatot elkerülni, ezért a hatékony rezilienciapolitikához szükség van arra, hogy a döntéshozók képesek legyenek hosszú, közép- és rövid távon is azonosítani és értékelni a nyomásokat, és tudjanak hatékonyan és korán fellépni. Ez azt jelenti, hogy teljeskörű értékelésnek kell kapcsolódnia a megfelelő döntéshozatali folyamatokhoz. Ez nem csak a sokkokról szól (mint például a természeti katasztrófák, az államok közötti konfliktusok vagy gazdasági válság esetében), hanem a lassan kialakuló válságokról, az ismétlődő nyomásokról, illetve az olyan kumulatív, hosszú távú nyomásokról is, amelyek átesési ponthoz érhetnek el (demográfiai, környezeti romlás, éghajlatváltozás, migrációs és egyéb krónikus stressz).

10.Az operatív kiindulási pont az erősségek, a sebezhető pontok és a nyomások átfogóbb elemzése. Az államok és a társadalmak a politikai és biztonsági szereplők, a magánszektor, a civil társadalom, a közösségek és az egyének közötti összetett kölcsönös függésekre épülnek. Előfordulhat, hogy a hagyományos ágazati politikai megközelítések nem tárják fel az összes sebezhetőséget és azok kapcsolódásait, vagy nem előre jelzik, hogy a rendszer egésze hogyan fog nyomás alatt reagálni, beleértve a többi államot érintő lehetséges következményeket is. Ez azt jelenti, hogy bármilyen konkrét eredményhez több szinten is elemezni kell a kockázatokat és a kihívások kezelésének képességét, különösen azokon a pontokon, amelyeken az ellenálló képesség egyik tényezője vagy a szereplők egy csoportja mások ellenálló képességétől függ, vagy ahol a társadalom különböző szintjei közötti hatalmi kapcsolatok fontos szerepet játszanak. Ez jellemzően egy „minden veszélyforrást magában foglaló” megközelítés, amely a regionális, állami, szervezeti, közösségi és egyéni szinteket egybefoglaló elemzést jelent.

(1)

„Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan”. 2016. június

(2)

„Az EU rezilianciapolitikája: az élelmiszerválságok tanulságai”. COM(2012) 586 final, 2012. október 3.

(3)

OECD(2016), Törékeny államok 2016: az erőszak megértése ( (States of Fragility 2016: Understanding violence)

(4)

Egy emberiség: közös felelősség – Ban ki Mun ENSZ-főtitkár jelentése a 2016-os humanitárius csúcstalálkozóra

(5)

Az EU természetvédelmi cselekvési terve elismeri a jól működő ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások kulcsszerepét.

(6)

A Bizottság közleménye: Méltó élet: a segélyfüggőségtől az önellátásig – Kényszervándorlás és fejlesztés (COM(2016)234 final).

(7)

„A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája”, COM(2015)80, 2015. február 25.

(8)

A Világbank adatai

(9)

A példák közé tartozik a 2018–2028-as a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség (PRIMA), amelynek célja új megoldások kidolgozása a fenntartható vízgazdálkodás és élelmiszertermelés terén, valamint az EU–Afrika kutatási és innovációs partnerség az élelmezés- és táplálkozásbiztonság és a fenntartható mezőgazdaság terén.

(10)

Jó kormányzás, demokrácia, jogállamiság és emberi jogok; gazdasági fejlődés, a biztonsági dimenzió; migráció és mobilitás

(11)

Lásd a közös jelentést az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának végrehajtásáról, JOIN (2017) 18 final, 2017.5.18.

(12)

Például a hálózati és információs rendszerek biztonságának Unió-szerte magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv (COM(2016) 410 final) és a 2013. évi uniós kiberbiztonsági stratégia 2017. szeptemberére tervezett felülvizsgálata.

(13)

Beleértve az EU fő kereskedelmi partnereivel folytatott, az összekapcsolt tárgyak kiberbiztonságának megerősítésére irányuló munkát, a digitális egységes piac félidős felülvizsgálatában bejelentetteknek megfelelően (COM(2017) 228 final, 2017.5.10.).

(14)

Ezeknek a mutatóknak a meghatározása során az EU az Európai Bizottság közös kutatóközpontja által végzett, valamint a „Horizont 2020” keretprogramból finanszírozott tudományos kutatásokra fog támaszkodni.

(15)

Ide tartozhatnak a bel- és igazságügyi ügynökségektől, például az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségtől származó, migrációs nyomással kapcsolatos adatok, valamint az előzetes rakományinformációs- és vámügyi kockázatkezelési rendszer, amely azonosítja a nemzetközi ellátási láncok biztonságát és integritását, valamint a kritikus infrastruktúrát, például a tengeri kikötői létesítményeket, a repülőtereket vagy a szárazföldi határokat fenyegető egyes veszélyeket.