8.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/45

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak az intelligens falvakra irányuló uniós fellépésre vonatkozó kezdeményezését, amely elismeri a célzott fellépések szükségességét a vidéki térségek mint fenntartható életterek és munkavégzési helyek rehabilitációjának támogatása érdekében; megjegyzi, hogy a vidéki jólétnek és a vidéki területek élhetőségének növelése a legsürgősebb feladatok közé tartozik, mivel a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés jelentheti a nagyobb mértékű társadalmi-gazdasági és környezeti fenntarthatóság alapját;

2.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság dokumentuma, valamint a mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos, a regionális politikáért felelős biztos és a mobilitáspolitikáért és közlekedésért felelős biztos bevonása szilárd alapot nyújt annak biztosításához, hogy összehangolt és ágazatokon átnyúló megközelítést fogadjanak el e kezdeményezés kidolgozása során;

3.

ugyanakkor sajnálatát fejezi ki az előzőleg meglévő kezdeményezéseket egybegyűjtő dokumentumban említett ambícióhiány miatt; ambiciózusabb célok kitűzésére és az intelligens falvakra irányuló olyan célzott és előremutató szakpolitika kidolgozására szólít fel a 2020 utáni időszak vonatkozásában, amely a helyi alapú uniós „intelligens eszközök” teljes tárháza összehangolásának szükségességén alapul;

4.

hangsúlyozza, hogy a – többek között a vonatkozó uniós szakpolitikák és finanszírozási csatornák közötti hatékonyabb koordináció és szinergiák figyelembevételére is kiterjedő – hatékonyabb előkészítő munkát most kell elvégezni ahhoz, hogy a következő finanszírozási időszakig bevezethessék az intelligens falvakra vonatkozó fenntartható és hatékony programot, mégpedig egy integrált politika és az intelligens falvakra irányuló támogatási eszköz kidolgozása révén;

5.

felhívja a figyelmet a valamennyi kormányzati szinten – a szubszidiaritás és a partnerség elvének tiszteletben tartásával – végzett szoros koordináció fontosságára, alulról felfelé irányuló, területi alapú megoldások meghatározása érdekében. Kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok középponti szerepét a szakpolitikai keret végrehajtásában;

6.

javasolja, hogy az intelligens falvak fogalmát bővítsék ki az intelligens vidéki térségekre is, és foglalják bele ezt a kezdeményezést az uniós vidékfejlesztési menetrendbe, hogy a szomszédos kistelepülések közötti szinergiákat is előnyben lehessen részesíteni és fejleszteni az intelligens vidéki térségeken;

7.

ebben az összefüggésben támogatja a Cork 2.0 nyilatkozatnak a vidékfejlesztési és mezőgazdasági politika megerősítését célzó keretelv kidolgozásában játszott fontos szerepét, és határozottan támogatja a tíz azonosított irányt, köztük annak elismerését, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a digitális szakadék áthidalására (1);

8.

hangsúlyozza, hogy a vidéki térségek rehabilitációjának megoldást kell nyújtania az elnéptelenedés jelentette hosszú távú kihívásra olyan intézkedések révén, amelyek ösztönzik és támogatják a fenntarthatóságot, a nemzedékek megújulását és a vidéki térségeknek az újonnan érkezők vonzására való képességét;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondolja át az egyszerű, könnyen megismételhető és a legkisebb települések számára is hozzáférhető intézkedéseket; az ilyen települések gyakran nem rendelkeznek a szükséges struktúrával ahhoz, hogy könnyedén tudjanak intelligens intézkedéseket végrehajtani;

10.

javasolja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az olyan vidéki peremterületek problémáinak megoldására, amelyek a széles sávú infrastruktúra hiánya mellett súlyos kihívásokkal szembesülnek a közlekedés és az energiahálózat-összeköttetés tekintetében, és ezért nem férnek hozzá a legfontosabb közszolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy „a vidéki térségek szempontjainak figyelembevételére” (2) vonatkozó koncepciót bele kell foglalni az intelligens vidéki térségekre irányuló kezdeményezésbe, hogy a vidéki térségekre nézve jelentőséggel bíró átfogóbb szakpolitikai kezdeményezések kidolgozásakor alkalmazzák ezt a megközelítést;

11.

hangsúlyozza, hogy a peremterületi határrégiók egyre nagyobb nehézségekkel szembesülnek, valamint hogy a határokon átnyúló együttműködési lehetőségek és programok megerősítésére van szükség e kihívások kezeléséhez;

12.

hangsúlyozza, hogy digitális szolgáltatások nyújtásához és a globalizált gazdaságban történő megfelelő működésre való képességhez gyors és megbízható széles sávú kapcsolatok szükségesek. Az információs és kommunikációs technológiai (ikt) infrastruktúra ezért meghatározó tényezőt jelent az Unió régióinak fejlesztési potenciálja szempontjából;

13.

ezért megismétli, hogy törekedni kell arra, hogy az Unió egész területén ugyanolyan nagy sebességű telekommunikációs hálózati kapacitást biztosítsanak a vidéki térségek versenyképességének és gazdasági növekedésének elengedhetetlen előfeltételeként, összhangban a 2020-as európai digitális menetrendben (3) foglalt célkitűzésekkel;

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a haladás mértéke továbbra sem kielégítő és egyenletlen, valamint hogy továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók, különösen a városi és vidéki térségek között. A nehézség mértékét jól szemlélteti a tény, hogy a helyhez kötött széles sávú hálózatok 2012-ben 9,1 millió uniós háztartást nem fedtek le, és e háztartások 90 %-a vidéki térségekben található (4);

15.

megjegyzi, hogy az uniós szintű cél szerint 30 Mbps-nál gyorsabb kapcsolatot kell elérni 2020-ig Európa-szerte, többek között a vidéki és az elszigeteltebb térségekben is. Ez azonban csak egy uniós átlag, amelytől a különböző országokban és területeken nagymértékben eltérhet a sebesség, főként a vidéki és legtávolabbi területeken, ahol – még a gazdaságilag fejlett tagállamokban is – nem ritka a 10 Mbps körüli sebesség. Ez az általános norma egy tipikus háztartás esetében a legnépszerűbb online szolgáltatások igénybevételéhez. Az elegendő sávszélesség hiánya napjainkban komoly kihívást jelent a területi kohézióra nézve; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fokozza a nagy sebességű internet vidéki térségekben történő fejlesztése terén tett erőfeszítéseit olyan elérhető finanszírozási modellek révén, amelyek nem korlátozzák egyes tagállamok hozzáférését a széles sávú hálózatokba történő befektetések finanszírozásához, és támogatják a széles sávú hálózatokba történő befektetések finanszírozásához való hozzáférést a kis léptékű projektek esetében; ezenkívül kéri, hogy rendeljenek célzott forrásokat a széles sávú hálózat vidéki területeken való fejlesztésére, és hogy ezeket a forrásokat ne lehessen más intézkedésekre felhasználni;

16.

az intelligens falvakra irányuló kezdeményezés ígéretének teljesítése érdekében határozottan javasolja, hogy uniós és adott esetben nemzeti szinten ismerjék el az internet-hozzáférést mint közérdekű szolgáltatást, meghatározva a szélessáv minimális elfogadható szabványait, amelyek a megbízható internet-hozzáférés biztosítása mellett megakadályozhatják, hogy a jövőben (többek között a rézvezetékes telefonhálózat lekapcsolása és a 4G utódjának bevezetése esetén) módosuljon a szolgáltatásnyújtás, valamint annak érdekében, hogy biztosítva legyen a segélyhívó szolgáltatás, különösen a digitális szempontból távoli közösségekben, amint az Svájc és Finnország esetében már megtörtént, ahol a hozzáférés egészen az „utolsó mérföldig” garantált. Ezt legalábbis előzetes feltételként kellene előírni az „intelligens falvak” részére nyújtott valamennyi finanszírozás esetében;

17.

felhívja a figyelmet az intelligens falvakra irányuló kezdeményezésekkel kapcsolatos technológia fejlődésének fontosságára; ehhez nyílt szabványokat kell használni, ami elősegíti a közigazgatási szervek és a vállalkozások közti együttműködést, a kialakított megoldások újrafelhasználását, valamint a köztük lévő átjárhatóságot;

18.

támogatja a különböző korosztályoknak nyújtandó képzést a digitális technológiák használatáról, valamint a képzés célközönséghez való igazítását bizonyos helyi és egyéb szintű közszolgáltatások digitalizációja (okmányigénylés, adóbevallások, elektronikus számlák, nyomon követhetőség, KAP stb.) fényében; másrészről rávilágít a digitális jártassághoz való jogra, amellyel garantálható, hogy minden uniós polgár hozzáférjen az alapvető feladatok új digitális környezetben való ellátására irányuló, említett képzéshez, és kéri, hogy erre a képzésre fordítsanak forrásokat az európai strukturális és beruházási alapokból;

19.

úgy véli, hogy a szélessáv vidéki területeken való kiterjesztése és az „utolsó mérföldig” garantált internet-hozzáférés kihívása közvetlenül kapcsolódik a piaci erőfölényhez és a piacon régóta jelenlévő szolgáltatókhoz. Ez a probléma csak akkor oldódik meg, ha a szabályozási keret ösztönzi az új generációs hozzáférést biztosító alternatív szolgáltatók belépését, valamint a közösségvezérelt innováció fejlesztését;

20.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelőknek és általánosságban a mezőgazdasági ágazatnak a digitális képzés kiemelt célcsoportjának kell lennie annak érdekében, hogy előmozdítsák az elektronikus gazdálkodási eszközök és módszerek elterjedését és fejlesztését;

21.

javasolja, hogy növeljék az azzal kapcsolatos képzésre és figyelemfelkeltésre szánt forrásokat, hogy a jelenlegi digitális gazdasági környezet milyen lehetőségeket kínál a vidéki vállalkozások számára, ilyen például az, hogy új piacok nyílhatnak meg előttük, új termékeket fejleszthetnek vagy törzsvásárlókat szerezhetnek;

22.

elismeri a „digitális központokra” irányuló különböző kezdeményezéseket egyes tagállamokban, ahol nem minden vidéki településen működik nagy sebességű széles sávú hálózat, mindazonáltal az erre a célra szolgáló központokban (5) hozzáférhetővé teszik azt;

23.

elismeri e központoknak a digitális szakadék kezelésén kívüli további előnyeit a közösségitér-teremtés, a faluközpontok felélénkítése, valamint a vidéki lakosok számára elérhető munkahelyek és képzési lehetőségek teremtése tekintetében;

24.

elismeri, hogy e központok olyan további elektronikus szolgáltatások alapját képezhetik, mint az elektronikus egészségügy (pl. online konzultációk), az elektronikus jogi képviselet (jogi tanácsadás), az elektronikus kormányzás (pl. online szavazás, adóbevallások, juttatási kérelmek) és az elektronikus kereskedelem (pl. online banki ügyintézés, értékesítés stb.);

25.

úgy véli, hogy az „intelligens város” modellhez hasonlóan az intelligens vidéki térségekre irányuló kezdeményezésnek is széles körű megközelítést kell alkalmaznia a fejlesztés és innováció terén, magában foglalva az alábbi hat dimenziót:

26.

üdvözli a helyi közösségek internetkapcsolatának javítását szolgáló új Wifi4EU rendszert, megjegyzi azonban, hogy a projekteket jelentkezési sorrendben, földrajzilag kiegyensúlyozott módon fogják kiválasztani. A projektek kiválasztása során figyelmet kell fordítani a kisebb, a városoknál kevesebb forrással rendelkező vidéki önkormányzatok előtt álló plusz akadályokra is;

27.

hangsúlyozza, hogy az intelligens városok és intelligens falvak/intelligens vidéki térségek fogalmát nem szabad egymással szembeállítani, hanem úgy kell tekinteni rájuk, mint amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást, illetve támogatják és erősítik egymás sikerét. Stratégiai értelemben egy-egy terület végét nem a közigazgatási határa jelenti, a szomszédos – vidéki vagy városi – entitások kölcsönösen hatnak egymásra, és fejlesztésük tervezése a környezetükkel összhangban történik. Figyelmet kell fordítani arra, hogy pozitív kölcsönös kapcsolatokat teremtsenek a vidéki és városi népességek között, és hogy a vidéki térségek ne csak a városi területek szolgáltatóivá váljanak. Hangsúlyozza ebben az tekintetben, hogy a települési rendszer egésze csak akkor lesz életképes, ha a nagyobb városoktól a kisebb falvakig valamennyi része életképes;

28.

elismeri azonban, hogy fontos szem előtt tartani az egyes modellek sajátosságait. Nevezetesen azt, hogy az „intelligens város” modell számos szereplőre számíthat a kezdeményezések ösztönzése és előmozdítása terén, míg a vidéki térségek esetében más a helyzet, mivel ezekben az erőforrások általában korlátozottabbak mind az emberi erőforrások, mind az adminisztratív kapacitás tekintetében. E különbségeket figyelembe kell venni a jövőbeni szakpolitikai keret és a finanszírozási lehetőségek megtervezésekor;

29.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága létrehozott egy, az intelligens városokra és közösségekre irányuló európai innovációs partnerséget (EIP), amely az Unió intelligens térségeit hivatott ösztönözni és támogatni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vidéki térségeket eddig nem kezelték prioritásként e munkafolyamat során;

30.

úgy véli, hogy az intelligens falvakra/térségekre irányuló kezdeményezés kidolgozása során a fenntartható közlekedési összeköttetés és hálózatok létrehozása legalább olyan fontos, mint a fejlesztett digitális összeköttetés, tekintettel a vidéki térségek előtt álló, az elszórtan élő lakosság és a magasabb költségek jelentette konkrét kihívásokra; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság intelligens falvakról szóló saját dokumentuma hivatkozik az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) vonatkozó programra mint az intelligens falvak uniós támogatási területére, és részletesebb tájékoztatásra szólít fel azzal kapcsolatban, hogyan használható fel e finanszírozási forma a vidéki összeköttetés támogatására, különösen a leginkább a peremterülethez tartozó vidéki térségek esetében;

31.

emlékeztet a helyi energiatermelés (mind a villamos energia, mind a hőenergia termelése) gazdasági, társadalmi és környezeti lehetőségeire és azokra a szinergiákra, amelyek létrejöhetnek a helyi energiatermelés, valamint a vidék-/regionális fejlesztés és a KAP között (a 2. pillér révén). A példák közé tartozik a villamosenergia-termelésre használt szél- és napenergia, a biomassza és a biogáz szerepe, valamint a helyi fűtésre használatos biomassza (pl. fa) és/vagy biogáz szerepe; hangsúlyozza, hogy hatáskört kell biztosítani a helyi és a regionális önkormányzatoknak arra, hogy célzott környezetvédelmi intézkedéseket kezdeményezzenek és kezeljenek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy a helyileg termelt tüzelőanyag/villamos energia vidéki szolgáltatóival közösen aláírt területi szerződéseket vezessenek be (6);

32.

elismeri a helyi fejlesztések alulról építkező megközelítéseinek sikerét, így a LEADER-módszer és az újabb keletű közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) sikereit;

33.

úgy véli azonban, hogy esetleg túlzott mértékben támaszkodhatnak az ilyen megközelítésekre, és hogy más szereplők (pl. innovációs közvetítők) is szerepet játszhatnak a vidéki térségek lehetőségeinek kiaknázása terén. Az innovációs közvetítők azonosítják az érintett falu/vidéki terület erősségeit és gyenge pontjait, valamint összehozzák az érintett intézményeket (felsőoktatás, helyi önkormányzatok, finanszírozási források stb.) a fennálló és jövőbeli tevékenységek és lehetséges finanszírozási források koordinálása céljából. Be kell vonniuk és tájékoztatniuk kell a közösséget, és a közösség hozzájárulását is meg kell szerezniük a jövőkép kidolgozása, a felelősségvállalás és az eredmények megosztása érdekében;

34.

úgy véli, hogy az ilyen közvetítők serkenthetik a kisvállalkozások termékfejlesztéseit, leküzdhetik a piaci akadályokat és ösztönözhetik a helyi fogyasztást, valamint az élelmiszeripari termékeket és a helyi megújuló energiaforrásokat forgalmazó rövid értékesítési láncokat;

35.

ideálisnak tartja e funkció ellátására a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek egyes esetekben már el is végzik e feladatot fejlesztési testületek, vállalati irodák, versenytárgyalásos pályázatok stb. formájában;

36.

kulcsfontosságúnak tartja, hogy a támogatásokat rendelkezésre bocsássák a helyi önkormányzati szinten elérhető kis léptékű projektek számára. Ennek vonatkoznia kell az olyan innovatív projektek és kezdeményezések támogatására is, amelyek hozzáigazíthatók az Unióban található vidéki közösségek, köztük a peremterületek egyéni igényeihez;

37.

egyszerűsítésre szólít fel a finanszírozási csatornákhoz való hozzáférés kérelmezése során – a jelenlegi vidékfejlesztési programban a részvételi szándék kifejezésétől a befejezett igénylésig tartó eljárás során meglehetősen lassú a haladás mértéke a kérelmezési követelmények teljesítése közben tapasztalat nehézségek következtében; hangsúlyozza, hogy a lendület és a bizalom megőrzése érdekében e legyen szünet a jelenlegi vidékfejlesztési program vége és a 2020 utáni időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program kezdete között;

38.

javasolja, hogy a sikeres finanszírozási igénylések ösztönözzék a hálózatok, a klaszterek és az együttműködés megteremtését, valamint az ezekben való részvételt – mivel ezek rendszerint szükségesek a nagyobb lépték eléréséhez és a tanulási folyamat fejlesztéséhez az intelligens vidéki térségekben;

39.

javasolja, hogy az intelligens térségek építsenek szociokulturális örökségükre egy olyan egyedi hely kialakítása érdekében, amely rendelkezik a vállalkozások működéséhez és a városi vállalkozások bevonzásához szükséges teljes infrastruktúrával és különösen az ezekhez szükséges általános szolgáltatásokkal;

40.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok előtt álló újabb kihívást jelent, hogy továbbra is tájékozódjanak a finanszírozási lehetőségekről és hozzáférjenek azokhoz. Ez aktív szerepvállalást kíván meg nemzeti és regionális szinten egyaránt az Európai Bizottság érintett főigazgatóságai és a vonatkozó uniós finanszírozási csatornákért felelős irányító hatóságok részéről. A Régiók Bizottsága továbbá fontos szerepet játszhat az információk megosztása és a hálózatok támogatása terén, valamint a bevált gyakorlat példájával szolgálva, többek között az RB és az Európai Bizottság széles sávú rendszerre vonatkozó közös platformjának munkája révén;

41.

javasolja, hogy segítsék elő az uniós szinten elérhető lehetőségekről szóló hatékonyabb tájékoztatást azáltal, hogy az Európai Bizottság létrehoz egy évente átadásra kerülő díjat a legsikeresebb uniós intelligens falu/térség eredményeinek elismerése érdekében. Az Európai Vállalkozási Hálózathoz (EEN), illetve a tagállami helyi partnereihez hasonló meglévő hálózatok segítségével naprakész tájékoztatást lehetne nyújtani a falvakban és vidéki térségekben tevékenykedő vállalkozók szempontjából fontos témakörökkel kapcsolatban;

42.

kiemeli azt a támogató szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok tölthetnek be, ha „intelligens megközelítést” integrálnak a tervezési és regionális területrendezési stratégiákba. Az ilyen stratégiák magukban foglalják a regionális erőforrások és kapacitások felmérését, a szolgáltatásokra vonatkozó helymegosztási helyszínek azonosítását és a támogató gazdaságpolitikákat.