EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.12.18.

COM(2017) 780 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 12. cikke szerinti nyolcadik jelentés a héa beszedésére és ellenőrzésére alkalmazott eljárásokról

Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

2.A héa mint uniós bevételi forrás fontossága

3.Fő megállapítások

3.1.Általános megjegyzések

3.1.1.Az adóigazgatás szervezése

3.1.2.Digitalizáció és információtechnológia

3.1.3.A héabevétel-kiesés elemzése

3.2.Héaalanyok nyilvántartásba vétele és törlése a nyilvántartásból

3.2.1.Héaalanyok nyilvántartásba vétele

3.2.2.Törlés a héaalanyok nyilvántartásából

3.2.3.Nyilvántartásba vétel a VIES rendszerben és törlés a nyilvántartásból

3.3.A héa bevallása és megfizetése

3.3.1.A bevallások benyújtása

3.3.2.A héa megfizetése

3.4.A héakövetelések behajtása

3.5.Héa-visszatérítés

3.6.Héaellenőrzések és -vizsgálatok

4.A 12. cikk szerinti hetedik jelentésben és az ahhoz kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumban megfogalmazott ajánlások végrehajtása

5.Együttműködéssel az adóigazgatás (héaigazgatás) javításáért

Táblázatjegyzék

1. táblázat: Az EU héaalapú saját forrásokból származó teljes bevétele a beszámolási időszakban (2013–2015)    

2. táblázat: A héabevallások alakulása az uniós tagállamokban (2013–2015)    

Ábrajegyzék

1 ábra: Héabevétel-kiesés az Unióban, 2011–2015 (a teljes héafizetési kötelezettség százalékában, valamint milliárd EUR-ban)    

2. ábra: A héaalanyként történő nyilvántartásba vételre irányuló kérelmek számának alakulása 21 uniós tagállamban (2013–2015)    

3. ábra: A nyilvántartásba vételi eljárások fő elemeinek megléte 28 uniós tagállamban (2016)    

4. ábra: A héa- és VIES-azonosító szám beszerzéséhez szükséges idő 22 uniós tagállamban (2013–2015)    

5. ábra: Az elektronikus bevallás lehetősége 28 uniós tagállamban (2013–2015)    

6. ábra: Az elektronikus bevallás aránya 28 uniós tagállamban (2013–2015)    

7. ábra: A héa elektronikus megfizetésének lehetősége 28 tagállamban (2013–2015)    

8. ábra: Emlékeztető fizetési késedelem esetén 28 tagállamban (2013–2015)    

9. ábra:A héakövetelések behajtása – a 28 uniós tagállamban alkalmazott fő eszközök és gyakorlatok áttekintése (2016)    

10. ábra: A héa ellenőrzést követő megállapítása és beszedése 22 uniós tagállamban (2013–2015)    

11. ábra: Az ajánlások végrehajtási aránya csoportonként a 27 tagállamban    

12. ábra: A korábbi ajánlások összesített végrehajtási aránya    

Az ajánlások jegyzéke

1. ajánlás: Az adóigazgatás szervezése    

2. ajánlás: Digitalizáció és információtechnológia    

3. ajánlás: A héabevétel-kiesés számítása és elemzése    

4. ajánlás: Külföldi adózók héaalanyként történő nyilvántartásba vétele    

5. ajánlás: Héaazonosító számok    

6. ajánlás: A héaalanyként és a VIES rendszerben történő nyilvántartásba vétel érvényessége    

7. ajánlás: Nyilvántartásba vételt követő ellenőrzések    

8. ajánlás: Nyilvántartásba vételt követő ellenőrzések    

9. ajánlás: A héa-visszatérítés késedelmes kifizetése    

10. ajánlás: Ellenőrzési és megfelelési stratégia    

11. ajánlás: A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás    

1.Bevezetés

A hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló, 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet 12. cikke értelmében a Bizottságnak háromévente jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok által az adóalanyok nyilvántartásba vételére, a héa kivetésére és beszedésére alkalmazott eljárásokról, valamint a héa-ellenőrzési rendszereik módozatairól és eredményeiről.

A mostani nyolcadik jelentés a 2013 és 2016 közötti időszak fejleményeit mutatja be. A számadatok a 2013 és 2015 közötti időszakra vonatkoznak. A jelentés elkészítéséhez a Bizottság kérdőív segítségével gyűjtött információkat valamennyi uniós tagállam adóhatóságaitól. Ezenkívül a pontosabb tájékozódás és a kérdőívre adott egyes válaszok tisztázása céljából a Bizottság szolgálatai tíz tagállamban tettek látogatást.

A jelentés 2. fejezete ismerteti a héa fontosságát, valamint azokat a héabevétel-kiesésből eredő kihívásokat, amelyekkel az adóhatóságok szembesülnek. A fő megállapításokat a jelentés 3. fejezete mutatja be a héaigazgatás alapvető szakaszai: a héaalanyként történő nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés, a héa bevallása és megfizetése, a héakövetelések behajtása, a héa-visszatérítés, valamint a héaellenőrzés és -vizsgálat szerinti bontásban. A megállapítások alapján kirajzolódnak a héaigazgatás egyes trendjei, továbbá megfogalmazhatók az uniós héarendszer folyamatban lévő korszerűsítését kiegészítő ajánlások. A jelentés az ajánlásokat a vonatkozó megállapításokkal együtt ismerteti. A 3. fejezet beszámol a 12. cikk szerinti előző jelentés azon ajánlásainak megvalósításáról, amelyek az adóigazgatás továbbfejlesztésével kapcsolatos javaslatokat tartalmaztak. Végül a 4. fejezet a héaigazgatással kapcsolatos stratégiai szempontokat mutatja be.

Ez a jelentés a nemzeti adóhatóságoktól kapott tájékoztatáson alapul. Az adatok minősége és pontossága igen változó volt. Ezenkívül mivel az adóhatóságok egyre inkább az adók valamennyi típusára kiterjedő, integrált folyamatok köré szerveződnek, esetenként körülményes volt a kifejezetten héát érintő kérdések elkülönítése az átfogóbb adóigazgatási struktúrától. Végül a jelentés nem terjed ki az egyes nemzeti héabeszedési és -ellenőrzési rendszerek felépítését és szervezését befolyásoló társadalompolitikai, földrajzi, gazdasági és történelmi sajátosságokra.

2.A héa mint uniós bevételi forrás fontossága 

A héabevételek fontos bevételi forrást jelentenek az egyes tagállamok és a Unió költségvetése számára. Az uniós költségvetésben a héaalapú saját forrásokból származó teljes bevétel 2013 és 2015 között 14 019 milliárd EUR-ról 18 087 milliárd EUR-ra nőtt. Ez a tagállamok által befizetett, héaalapú saját forrásokból származó bevételnek a saját forrásokból származó teljes bevételen belüli arányával függ össze, amely 2013 és 2015 között három százalékponttal, 9,4%-ról 12,4%-ra nőtt.

1. táblázat: Az EU héaalapú saját forrásokból származó teljes bevétele a beszámolási időszakban (2013–2015)

Forrás: Uniós költségvetés (a Költségvetési Főigazgatóság 2013., 2014. és 2015. évi pénzügyi jelentései)

Az Unióban azonban jelentős mértékű a héabevétel-kiesés, vagyis a beszedett teljes héabevétel és az elvileg beszedhető összeg különbözete. A 2011 és 2015 közötti időszakban a héabevétel-kiesés eleinte növekedett, majd a 2013. évi csúcsot követően 2015-ben érte el százalékban számított mélypontját, amely mintegy 152 milliárd EUR-nak felelt meg.

1 ábra: Héabevétel-kiesés az Unióban, 2011–2015 (a teljes héafizetési kötelezettség százalékában, valamint milliárd EUR-ban)

Forrás: A héabevétel-kiesés vizsgálata a 28 uniós tagállamban és az erről szóló jelentések: 2017. évi zárójelentés 1 .

A héa beszedését többek között az adóigazgatási folyamatok és eljárások hatékonysága, illetve eredményessége befolyásolja. Ebből következően az adóigazgatás teljesítménye kihat arra, hogy a tagállamoknak mekkora összegű héaalapú saját forrást kell befizetniük az uniós költségvetésbe. A héarendszer irányítása ezért az adóigazgatás döntő fontosságú eleme 2 .

3.Fő megállapítások

3.1.Általános megjegyzések

3.1.1.Az adóigazgatás szervezése

2013 és 2016 között több tagállamban történt meg vagy volt folyamatban az adóigazgatás teljes vagy részleges megújítása. Folytatódik az adófajták szerinti igazgatásról az adózók típusai (nagyvállalatok, kkv-k, magánszemélyek) vagy a feladatok (nyilvántartásba vétel, bevallás, megfizetés stb.) alapján szervezett adóigazgatásra való áttérés trendje. Ezért a hozzáadottérték-adóra (héa), társasági adóra, személyi jövedelemadóra stb. vonatkozó különálló folyamatok alkalmazása helyett azokat egyetlen, valamennyi adónemre vonatkozó folyamatba vonják össze. Ennélfogva a héaeljárások eredményességének a rendelet 12. cikkében említett mérése a fő adóigazgatási feladatok adófajtától független értékelését foglalja magában.

Az adóhatóságok egyre nagyobb, gyakran kockázatként érzékelt kihívásokkal szembesülnek; ilyen például az üzleti modelleket jellemző összetettség és innováció (különösen az ún. közösségi gazdaság területén), az új pénzügyi termékek megjelenése, az adóalanyok és adóköteles szolgáltatások nagy száma, a gazdaság digitalizációja, valamint az elektronikus kereskedelem virágzása. Ugyanakkor az adóhatóságoktól elvárják, hogy hatékonyságukat és elszámoltathatóságukat költségvetésük és létszámbővítésük mérséklésével javítsák. Emiatt az adóhatóságok kénytelenek új és rugalmas intézkedéseket és megközelítéseket alkalmazni az adók, ezen belül a héa beszedésével kapcsolatban.

A szinergiahatások érvényesülése és a költségcsökkentés érdekében több tagállam összevonta adóhatóságát a vámigazgatás és/vagy a pénzügyi ellenőrzés szervezeteivel. Ezenkívül – bár eltérő mértékben – minden adóhatóság alkalmazza a kockázatalapú megközelítést alapvető adóigazgatási feladatai ellátása során. Több adóhatóság külön adatelemző és kockázatkezelési területet hozott létre, amelynek feladata a kockázatok észlelése, valamint kockázatkezelési stratégia kidolgozása és végrehajtása. Mások kockázatalapú eljárásokat építettek be az alapvető adóigazgatási feladatok, illetve azok egy részének ellátásába az erőforrások jobb elosztása, valamint hatékonyságuk és eredményességük javítása érdekében.

Mindemellett a jogszabályi változások (például a szűkített egyablakos ügyintézés 3 bevezetése, egyes ágazatokban a fordított adózás alkalmazása, a héakulcsok változása, vagy a pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszer 4 ) a héarendszer nemzeti szintű módosítását tették szükségessé.

1. ajánlás: Az adóigazgatás szervezése

3.1.2.Digitalizáció és információtechnológia

A jelenlegi igazgatási folyamatokat digitalizáció és információtechnológia alkalmazása jellemzi. E fejlemények kihatnak az adózók és az adóhatóságok kapcsolatára: megkönnyítik az adózói kötelezettségek teljesítését, ugyanakkor segítik az adóhatóságokat a héakockázatok észlelésében és elemzésében. Miután a nagyobb bevételt, valamint a jobb hatékonyságot és megfelelést a források szűkülése mellett kell biztosítaniuk, az adóhatóságok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak az adózási adatok digitális gyűjtésére és elemzésére. Az adóhatóságok így szinte valós időben gyűjthetnek adatokat, különösen akkor, ha az adatok közvetlenül az adózó saját rendszereiből nyerhetők. A héa az elsők között van a teljes körűen digitalizált adók körében. Az elektronikus szolgáltatások, az adózói számlák, az elektronikus számlázás, az ellenőrzési célú nemzeti kimutatások 5 jelzik e fejleményeket.

A beszámolási időszakban egyértelműen kimutatható az információtechnológia terjedésének trendje, bár annak alkalmazása tagállamonként eltérő mértékű. Az adatbányászat és -elemzés egyre nagyobb szerephez jut a megfelelési és ellenőrzési kezdeményezésekben. Az adózóktól kapott adatok alapján az adóhatóságok felkészültebbek az összetett üzleti kapcsolatok és a csalárd tevékenységek feltárására, amelyek hatására például ellenőrzés indítható vagy felfüggeszthető a visszatérítések kifizetése.

Bővül az adatelemzés megfelelési célú alkalmazása. A héa területén több tagállam hajtott végre, illetve vezet be a számlaszintű adatgyűjtésre irányuló kezdeményezést a területén megvalósuló ügyletek jobb átláthatósága érdekében, vagy gyűjt adatokat az áruk mozgásáról. Az információtechnológia segítségével az adóhatóságok egyre több adathoz juthatnak, ugyanakkor a növekvő adatmennyiség nem feltétlenül vezet jobb kockázatértékeléshez: a túl nagy adatmennyiség akadályozhatja is a releváns adatok azonosítását, és a megfelelés romlásához vezethet. Az adóhatóságoknak ezért egyensúlyt kell teremteniük egyfelől az adatigény és az adatok megfelelő feldolgozása és elemzése, másfelől a vállalkozásokra rótt adminisztrációs terhek között.

Az adóhatóságok emellett korlátokba ütköznek az információtechnológiai beruházások terén. Az információtechnológiai (hardver- és szoftver-)rendszerek gyakran költségesek, és nem minden esetben kompatibilisek egymással, ami akadályozhatja az adóhatóságok egymás közötti és/vagy más kormányzati szervekkel folytatott információcseréjét. A tagállamok számára előnyös lehet az egymással való szorosabb együttműködés, mivel ezáltal elkerülhetik az erőfeszítések és a rendszerek megkettőzését, csökkenthetik információtechnológiai költségeiket, továbbá kölcsönös előnyökre tehetnek szert kompatibilis információtechnológiai megoldásokra irányuló beruházások révén.

2. ajánlás: Digitalizáció és információtechnológia

3.1.3.A héabevétel-kiesés elemzése

A beszámolási időszakban a héabevétel-kiesés enyhe csökkenése volt megfigyelhető annak összegét és százalékos arányát tekintve is (lásd az 1. ábrát). Ezzel együtt az egyes tagállamok szintjén továbbra is jelentős eltérések vannak a héabevétel-kiesés mértékében, amely 0% és 36,9% között változik. Bár a héabevétel-kiesés csökkenésének különböző okai lehetnek, például a jobb adatminőség vagy a gazdasági növekedés, a jelenség a jobb adóigazgatással is összefügghet. Az értékelt években (2013–2016) számos adóhatóság tett esetenként kiterjedt intézkedéseket a héabevétel-kiesés csökkentése érdekében. 7 Bár nincs konkrét bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek az intézkedések milyen hatással jártak a héabevétel-kiesés mértékére, valószínű, hogy befolyásolták a megfelelés szintjét, és ezáltal a héabevétel-kiesés mértékét is. A Bizottság héabevétel-kiesésről szóló jelentése mellett egyre több tagállam egyre nagyobb részletességgel számítja ki saját héabevétel-kiesését, például gazdasági ágazatonként vagy földrajzi területenként.

3. ajánlás: A héabevétel-kiesés számítása és elemzése

3.2.Héaalanyok nyilvántartásba vétele és törlése a nyilvántartásból

A tagállamoknak az adóalanyiság nyilvántartásba vételére szolgáló rendszert kell működtetniük, amely azonosítja a héaalanyokat 8 , emellett a VIES rendszerben 9 kell tárolniuk az Unión belüli adóköteles ügyletekhez kapcsolódó releváns adatokat.

3.2.1.Héaalanyok nyilvántartásba vétele

A hatékony nyilvántartásba vételi eljárás, valamint a héaazonosító szám helyes kiosztása erősíti a héa bevallásával, megfizetésével, megállapításával, beszedésével, valamint a vitarendezéssel kapcsolatos alapvető igazgatási folyamatokat. Ennek érdekében a nyilvántartásba vételkor bekért és az adóigazgatási adatbázisokban tárolt információknak hiánytalanoknak, pontosaknak és naprakészeknek kell lenniük. Döntő fontosságú, hogy az adóhatóságok pontosan kövessék a nyilvántartásba vételi és törlési eljárásokat, mivel az ezekkel kapcsolatos hiányosságok jelentős mértékben kihatnak a héa más tagállamokban történő beszedésére.

A nyilvántartásba vételi folyamatnak gyorsnak kell lennie, hogy ne hátráltassa az adózók üzletmenetét, ugyanakkor létfontosságú, hogy a csalárd szándékú adózók ne kaphassanak héaazonosító számot. Ezért fontos szem előtt tartani a gyorsaság és a biztonság egyensúlyát.

2. ábra: A héaalanyként történő nyilvántartásba vételre irányuló kérelmek számának alakulása 21 uniós tagállamban (2013–2015) 10

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

A beszámolási időszakban a héaalanyként történő nyilvántartásba vételre irányuló kérelmek teljes száma a 21 tagállamban nagyjából egyenletesen alakult, a VIES rendszerből való törlések száma viszont 2015-ben jelentősen nőtt. A növekedés konkrét okát nem sikerült azonosítani.

Minden tagállam alkalmaz nyilvántartásba vételi eljárást. Néhány tagállamban egyablakos ügyintézési lehetőség vehető igénybe. A célonként eltérő hivatalnál (kereskedelmi kamaránál, cégbíróságnál, adóhatóságnál) történő nyilvántartásba vétel helyett a vállalkozások valamennyi kötelezettségvállalásra vonatkozóan egy helyen kérhetik nyilvántartásba vételüket. Ez feltételezi az érintett intézmények adatbázisainak integráltságát, valamint az intézmények közötti információcserét.

3. ábra: A nyilvántartásba vételi eljárások fő elemeinek megléte 28 uniós tagállamban (2016)

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Az adózóknak nyújtott jobb szolgáltatások trendjébe illeszkedve az online nyilvántartásba vétel általános gyakorlattá válik 11 .

A nyilvántartásba vételi eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatást és kötelezettségeket főként az adóhatóság honlapján közlik az adózókkal. Egyes tagállamokban azonban ezek az információk továbbra sem állnak rendelkezésre vagy hozzáférhetők idegen nyelven, ami megnehezítheti a nem letelepedett adózók számára a nyilvántartásba vételi feltételek teljesítését. 

4. ajánlás: Külföldi adózók héaalanyként történő nyilvántartásba vétele

Az adózók azonosítására szolgáló számozási gyakorlat tagállamonként eltérő. Egyes tagállamokban egyetlen azonosító számot alkalmaznak valamennyi adóra, így a héára is, míg másoknál a héa és az egyéb adók esetében eltérő azonosító számokat osztanak ki. Néhány tagállamban a VIES rendszerhez tartozó nyilvántartásba vételi szám sem azonos a héaazonosító számmal. A héaazonosítási gyakorlatok tagoltsága növelheti a több tagállamban tevékenységet folytató vállalkozások adminisztrációs terheit.

5. ajánlás: Héaazonosító számok

Annak érdekében, hogy a héaalanyként történő nyilvántartásba vételkor kapott azonosító ne legyen felhasználható csalárd tevékenységhez, az adóhatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az adózók hiteles, pontos és hiánytalan információkat közöljenek. Ezért számos tagállamban teljes körű folyamatot vezettek be, amely magában foglalja az adózó kilétének ellenőrzését, a nyilvántartásba vételt megelőző, kockázatelemzésen alapuló ellenőrzéseket, a harmadik felektől származó információkkal való egyeztetést, a kockázatos kereskedők esetében a nyilvántartásba vételt követő monitorozási programokat, valamint az olyan adózók esetében alkalmazott törlési eljárásokat, amelyek nem teljesítik a nyilvántartásba vétel feltételeit. Bár ezt a teljes körű folyamatot számos tagállamban bevezették, az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket gyakran eseti jelleggel végzik, ami megnöveli annak kockázatát, hogy a nyilvántartásba vételi rendszerbe megbízhatatlan adatok kerülnek. Egy módszeresebb megközelítéssel az adóhatóságok felkészültebbé válnak a nyilvántartásba vételi eljárásban rejlő kockázatok kezelésére.

6. ajánlás: A héaalanyként és a VIES rendszerben történő nyilvántartásba vétel érvényessége

Általában elmondható, hogy a tagállamok fokozatosan kockázatértékelésen alapuló nyilvántartásba vételi eljárás alkalmazására térnek át. Annak érdekében, hogy e megközelítés miatt ne fordulhasson elő késedelem a héaazonosító számok kiadásában, több adóhatóság az ennek kockázatát mérséklő eljárásokat vezetett be 12 . Válaszukban a tagállamok jelezték, hogy a héa- és/vagy VIES-azonosító szám kiosztása egy héten belül – egy-öt nap alatt – megtörténik. Ennek alapján megállapítható, hogy a kockázatértékelési megközelítés nem okoz jelentős késedelmet a héa- és/vagy VIES-azonosító szám kiosztásában.

4. ábra: A héa- és VIES-azonosító szám beszerzéséhez szükséges idő 22 uniós tagállamban (2013–2015) 13

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Valamennyi tagállamban elektronikus formában rendelkezésre áll a héaalanyként történő nyilvántartásba vétel adatbázisa, amelynek segítségével az adóhatóságok összekapcsolhatják a nyilvántartásba vételi adatokat a héa bevallásához és megfizetéséhez, beszedéséhez és ellenőrzéséhez használt külön információtechnológiai alrendszerekkel.

Végül említést érdemel, hogy az adóhatóságok döntő többsége olyan megfelelési stratégiával rendelkezik, amely magában foglal a nyilvántartásba nem vett adóalanyok azonosítására irányuló kezdeményezéseket. E kezdeményezések közé tartoznak a tájékoztató kampányok 14 , a helyszíni látogatások, valamint az ellenőrzési célú belföldi kimutatások 15 vizsgálatai.

3.2.2.Törlés a héaalanyok nyilvántartásából

Az adóhatóságok valamennyi tagállamban kérésre vagy hivatalból törlik nyilvántartásukból a tevékenységüket beszüntető adózókat. Néhány tagállam bevezette az olyan adózók törlésének lehetőségét, amelyek néhány hónapja nem nyújtottak be héabevallást. Más esetekben, például csalás gyanúja esetén a legtöbb tagállamban nincs jogi lehetőség arra, hogy a hatóság törölje a héarendszerből az érintett adózókat.

3.2.3.Nyilvántartásba vétel a VIES rendszerben és törlés a nyilvántartásból

A héaalanyok VIES rendszerben való nyilvántartásba vételével kapcsolatban többféle megközelítés létezik. Egyes tagállamokban valamennyi ottani héaalanyként történő nyilvántartásba vételt automatikusan rögzítenek a VIES rendszerben is. Más tagállamok a VIES rendszerben csak azokat az adózókat rögzítik, amelyek nyilatkozatuk szerint a nyilvántartásba vétel időpontjában vagy azt követően Unión belüli ügyleteket hajtanak végre.

A tagállamok válaszából kiderült, hogy az adóhatóságok több mint harminc százaléka nem vezetett be a nyilvántartásba vételt követő ellenőrzési eljárást 16 . Más tagállamok adóhatóságai a nyilvántartásba vételt követően csak eseti jelleggel végeznek ellenőrzést.

7. ajánlás: Nyilvántartásba vételt követő ellenőrzések

3.3.A héa bevallása és megfizetése

A héa fogyasztási adó. A végső fogyasztó fizeti meg a szállítónak, aki héaalanyként beszedi az értékesítései után felszámított héát, abból levonja a beszerzései után megfizetett héát, majd a különbözetet befizeti az állami költségvetésbe. Mivel az adóalany az állami költségvetés adóbeszedőjeként jár el, fontos, hogy a héabevallások benyújtása és a héa megfizetése időben megtörténjen.

3.3.1.A bevallások benyújtása

A jobb megfelelés érdekében csaknem valamennyi tagállam lehetőséget biztosít a héabevallás elektronikus benyújtására. A tagállamok többségében valamennyi héaalanyként nyilvántartásba vett vállalkozás köteles elektronikusan benyújtani a bevallásait. Egyes tagállamokban kivételek alkalmazhatók, például a kisvállalkozások esetében.

Valamennyi tagállam lehetővé teszi az elektronikus bevallást, amely sok tagállamban számos héaalany számára kötelező. Az elektronikus bevallás aránya a 2013. évi több mint 83%-ról 2015-re csaknem 95%-ra nőtt.

Forrás:A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Minden tagállam automatikus eszközökkel kíséri figyelemmel a bevallási határidőket. A 2013 és 2015 közötti időszakban az időben benyújtott héabevallások megfelelési mutatója javult, és 2015-ben csaknem 89%-ot ért el. A határidő leteltét követő 30 napon belül benyújtott héabevallásokat is figyelembe véve a megfelelési mutató több mint 96%-os volt.

2. táblázat: A héabevallások alakulása az uniós tagállamokban (2013–2015) 17  

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Késedelmes benyújtás esetén a legtöbb tagállam automatikus vagy manuális emlékezetőt küld a határidő lejártát követően. Néhány tagállam a határidő közeledtével értesítést küld. Az érintett tagállamok szerint ez a gyakorlat csökkentette a bevallást késedelmesen benyújtók számát.

Minden tagállamban működik szankciórendszer, amely arra ösztönzi az adózókat, hogy időben nyújtsák be a bevallásaikat. A héabevallás benyújtásának elmaradása esetén a tagállamok többsége becsült héaösszeget számít, amelyet bírsággal egészít ki. A tagállamok fele alkalmaz egyszerűsített héabevallási rendszert a kisadózók esetében.

3.3.2.A héa megfizetése

A tagállamok többségében az adóhatóságok lehetővé teszik a fizetendő héa elektronikus megfizetését. A héa elektronikus megfizetése ugyanakkor csak a tagállamok 50%-ban kötelező. Néhány tagállamban továbbra is lehetséges a fizetendő héa készpénzben történő megfizetése, azonban e tagállamok is ösztönzik az elektronikus fizetési módok igénybevételét.

A fizetési határidők figyelemmel kísérése szintén elektronikusan történik. Az általános gyakorlat szerint a határidő lejáratakor az adóhatóságok automatikus emlékeztetőt küldenek. A kisadózóknak az adóhatóságok külön egyszerűsített fizetési rendszert 18 kínálnak.

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Fizetési késedelem esetén valamennyi tagállam bírság- és kamatfizetési rendszert alkalmaz. A Bizottság jelenleg végzi a tagállamok bírságolási gyakorlatának feltárását annak érdekében, hogy megvizsgálja a jogi korlátokat, valamint a bírságok megfelelésre gyakorolt hatását 19 .

3.4.A héakövetelések behajtása

A héa beszedése önbevalláson és az adó önkéntes megfizetésén alapul. Az adóhatóságok arra törekednek, hogy a határidőn belüli önkéntes befizetések magas aránya mellett minél kevesebb adóhátralék keletkezzen. E cél elérése a határidőn belül benyújtott héabevallások nagy arányát feltételezi, amely alapján megállapítható a fizetendő héa összege, fizetési késedelem esetén pedig gyors követő intézkedés szükséges. Az intézkedés általában bírság és kamat megállapításával, valamint követelésbehajtási terv végrehajtásával jár.

A jobb hatékonyság érdekében minden tagállam külön követelésbehajtási egységet hozott létre vagy követelésbehajtó specialistákat képzett ki saját adóhatóságán belül, vagy a követelések behajtását részben állami kézben lévő szervhez szervezte ki. A „saját” behajtási tevékenységeket általában nemzeti szinten folytatják. 

Az adóhatóságok döntő többsége pontos áttekintéssel rendelkezik a héahátralékokról, amelyeket gyakran év, összeg vagy forrás (önbevallás vagy ellenőrzési eredmény) alapján osztályoznak. Egyes tagállamokban az áttekintés valós időben áll rendelkezésre.

9. ábra:A héakövetelések behajtása – a 28 uniós tagállamban alkalmazott fő eszközök és gyakorlatok áttekintése (2016)

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

A követelésbehajtás jogi eszköztára és megközelítése tagállamonként eltérő. Az adókövetelések behajtásának általános megközelítése szerint a hatóságok oda csoportosítják erőforrásaikat, ahol lehetőséget látnak a pénz beszedésére. Számos tagállam alkalmaz olyan eljárást, amelynek során az új hátralékosokkal korai kapcsolatfelvétel történik 20 telefonon vagy e-mailben, rendszeres vagy alkalmi jelleggel. Ezenkívül kiemelten kezelik azokat az új követeléseket, amelyeknél eszközök találhatók. A gyakorlat szerint a régebbi követelések behajtása kisebb arányban jár sikerrel 21 . Egyes adóhatóságokat ugyanakkor jogszabály kötelezi valamennyi követelésük érvényesítésére, a behajtott összegeket pedig a követelések keletkezésének sorrendjében számolják el.

Bevett gyakorlat a részletfizetési megállapodások alkalmazása, valamint az adó-jóváírási jogosultság (pl. héa-visszatérítés) beszámítása a fennálló héakövetelésekkel szemben. Kevésbé szokványos megoldás a külföldi héakövetelés beszámítása a külföldi héa-visszatérítéssel szemben, amelyről jelenleg megbeszélések folynak. 

A behajthatatlan adókövetelések esetében számos adóhatóság alkalmazhat leírási eljárást az állami adókövetelések kezelése során. Bár több tagállamban adott a jogszabályi lehetőség arra, hogy a héahátralékot az egyetemleges felelősség alapján a vállalkozás vezetőségével vagy vevőjével szemben érvényesítsék, az eszköz alkalmazása nehézkes, mivel a bizonyítás terhét az adóhatóság viseli.

A Bizottság értékelést tesz közzé a behajtás terén megvalósuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelvről. Felkéri a tagállamokat a jelentés tudomásulvételére.

8. ajánlás: Nyilvántartásba vételt követő ellenőrzések

3.5.Héa-visszatérítés 

Az adóhatóságok korlátozott erőforrásaira, valamint a vállalkozások azon igényére tekintettel, hogy időben a pénzükhöz jussanak, az adóhatóságoknak egyensúlyt kell teremteniük a jogszerűen működő vállalkozások részére történő gyors héakifizetés, valamint a hibák és csalás esetén végzett alapos ellenőrzés között.

Szinte az összes tagállam adóhatósága bevezetett olyan kockázatértékelési módszerekre épülő eljárásokat, amelyekkel biztosítható, hogy az alacsony kockázatú héa-visszaigénylések jelentős részét azonnal feldolgozzák, míg a kockázatos igényléseket szoros ellenőrzés alá vonják. A tagállamok többségében az ilyen eljárásokat elektronikus folyamatokon keresztül automatizálták. Néhány tagállamban a kifizetést megelőzően valamennyi héa-visszaigénylést ellenőrizni kell (rendszeres előzetes ellenőrzés), ami késedelmet okozhat a visszatérítési eljárás során. A héa-visszatérítés ütemezését költségvetési korlátok is befolyásolhatják. Mindkét helyzet (a rendszeres előzetes ellenőrzés és a költségvetési korlátok miatti késedelmes visszatérítés) pénzügyi nyomás alá helyezi a jogszerűen működő vállalkozásokat, és akadályozza a határokon átnyúló kereskedelmet.

9. ajánlás: A héa-visszatérítés késedelmes kifizetése

3.6.Héaellenőrzések és -vizsgálatok

Minden adóhatóság szervezetében van ellenőrzési osztály, amelyen belül sok esetben működik külön csalás elleni egység. Ezenkívül az ellenőrzés hagyományos módja mellett minden adóhatóság alkalmaz elektronikus ellenőrzési technikákat 22 is. 

A hatóságok általános ellenőrzési stratégiákat és/vagy programokat dolgoznak ki; amelyet gyakran egészítenek ki a héára vonatkozó célzott stratégiákkal és programokkal. Különböző héaellenőrzésekkel (általános helyszíni ellenőrzéssel, konkrét problémával kapcsolatos ellenőrzéssel, iratellenőrzéssel stb.) vizsgálják a héabevallásban közölt adatok helytállóságát. Az ellenőrzés azonban drága eszköz, mivel időigényes és sok emberi erőforrást igényel. Emellett az ellenőrzés csak korlátozott mértékben járul hozzá a héabeszedés teljes összegéhez.

Napjainkban sok adóhatóság ismeri fel azt, hogy a (teljes) ellenőrzési lefedettség már nem tekinthető a leghatékonyabb és legeredményesebb eszköznek a jogszerűtlen magatartás megakadályozásában. E hatóságok számára az ellenőrzés inkább végső jogérvényesítési eszköz, amely akkor alkalmazandó, ha az adójogszabályok és -kötelezettségek önkéntes betartását javító egyéb előreható kezdeményezések nem, vagy már nem vezetnek eredményre. Egy adóhatóság számára a megfelelést javító kezdeményezések és a héaellenőrzés közötti egyensúly megteremtése jelenti az egyik legnagyobb kihívást.

10. ábra: A héa ellenőrzést követő megállapítása és beszedése 22 uniós tagállamban 23 (2013–2015)

Forrás: A tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Más adóhatóságok (héa-)megfelelési megközelítése főként a monitorozásra és az ellenőrzésre épül. E megközelítésben az általános gyakorlat szerint kockázatkezelési technikákkal javítják az ellenőrzések eredményességét, különösen az ellenőrzött eset kiválasztása terén. A kockázatelemzést intézkedésekkel támogatják, például ellenőrzési célú kimutatások bevezetésével, amelyek alapján az adóhatóságok belföldi szinten egyeztethetik az értékesítéseket és a beszerzéseket. A harmadik felektől származó információk egyre szélesebb körű felhasználása szintén hozzájárul egy célzottabb ellenőrzési megközelítés kialakulásához. Az e megközelítés keretében gyűjtött információk fontos elemnek bizonyultak a csalások feltárásában.

Az ellenőrzési megközelítés megelőző intézkedésekkel való felváltását többek között az adóhatósági hatékonyság mérésének módja is akadályozza. Ha a hatékonyságot ellenőrzési, beszedési statisztikák alapján mérik, akkor a megfelelésen alapuló megközelítésre való áttéréshez más mérőszámokra lesz szükség. Ilyen lehet például a héabevétel-kiesés, vagy a vállalkozások értékelése arról, hogy a versenykörnyezetben mennyire tisztességes adóhatósági bánásmódban részesültek.

10. ajánlás: Ellenőrzési és megfelelési stratégia

Végül a héacsalás elleni küzdelem továbbra is kiemelt feladat az adóhatóságok és Bizottság számára egyaránt 24 . Így különösen a határokon átnyúló héacsalás elleni küzdelem esetében meg kell erősíteni a tagállami adóhatóságok közötti igazgatási együttműködést. A Bizottság ezért készített értékelést a jelenlegi közigazgatási együttműködési megállapodásokról, és ezért nyújt be a héa terén a közigazgatási együttműködésről szóló tanácsi rendelet módosítására irányuló javaslatot.

4.A 12. cikk szerinti hetedik jelentésben és az ahhoz kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumban megfogalmazott ajánlások végrehajtása 25

A 12. cikk szerinti hetedik jelentésben és az ahhoz kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumban 27 tagállamhoz címzett 32 ajánlás található 26 . A jelentés hét csoportba sorolja az ajánlásokat: a) a héaalanyiság megállapítása, nyilvántartásba vétel és törlés a nyilvántartásból; b) a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás; c) a héabevallások benyújtása és héabefizetések; d) a héa beszedése és behajtása; e) héaellenőrzések és -vizsgálatok; f) az adóviták rendezése; valamint g) a héaszabályoknak való megfelelés. Az ajánlások mindegyike legalább két, legfeljebb huszonhét tagállamot érintett.

11. ábra: Az ajánlások végrehajtási aránya csoportonként a 27 tagállamban 27

Forrás: A 12. cikk szerinti hetedik jelentés (korábbi ajánlások); a tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

A tagállamok válaszai alapján megállapítható, hogy az ajánlások több mint kétharmada részben vagy egészben hasznosult. A tagállamonkénti és ajánlásonkénti végrehajtási arányok szorosabb vizsgálata azonban meglehetős változatosságot mutat. Egyes tagállamok alig hasznosították az ajánlásokat, míg mások azok nagy részét végrehajtották. Egyes ajánlások (például a héaalanyként történő nyilvántartásba vételre és a héa ellenőrzésére vonatkozók) fogadtatása kedvező volt, míg másokat (például az adóviták rendezése terén) alig hajtottak végre.

Különösen a VIES rendszer pontos és naprakész vezetése számít továbbra is jelentős problémának. Számos tagállamban ma sem ellenőrzik rendszeresen a VIES rendszerben szereplő adatok érvényességét, ami számottevő nehézségeket okoz a belső piacon tevékenységet folytató kereskedők számára (lásd még a 2.2.3. bekezdést).

12. ábra: A korábbi ajánlások összesített végrehajtási aránya 28

Forrás: A 12. cikk szerinti hetedik jelentés (korábbi ajánlások); a tagállamok válaszai a 2017. évi kérdőívre

Ezenkívül, amint azt az Európai Számvevőszék is hangsúlyozza 29 , a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás 30 alkalmazása továbbra is problémás. A vámhatóságok ma sem ellenőrzik rendszeresen az adószámot a VIES-ben, ahogy nem valósult meg a nemzeti adóhatóság részére történő adattovábbítás, a kockázati kritériumok figyelembevétele stb. sem.

A VIES működésével, valamint a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárással összefüggő hiányosságok súlyos következményekkel járnak, és kihatnak a belső piac működésére. Valójában a csalók haszonra tesznek szert azáltal, hogy a héarendszerben maradva héaveszteséget okoznak a tagállamok költségvetésében, ennélfogva pedig kedvezőtlen hatást gyakorolnak a héaalapú saját forrásokra.

Mindez bizonyítja, hogy az ajánlások – a tagállamoktól kapott válaszok alapján megállapított – összesen 70,8%-os végrehajtási aránya önmagában nem jelez tényleges javulást az adóhatóságok hatékonyságában a héabehajtás terén. Egyéb önértékelési eszközök segítségével a tagállamok módszeresebben és megbízhatóbban értékelhetik adóhatóságaik teljesítményét. A tagállamokat az adóügyi iránymutatások 31 , az adóigazgatási diagnosztikai értékelőeszköz 32 , valamint más nyilvánosan hozzáférhető eszközök segítik a művelet végrehajtásában.

11. ajánlás: A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás

5.Együttműködéssel az adóigazgatás (héaigazgatás) javításáért

Egy folyamatosan változó környezetben egyre nagyobb kihívást jelent az adók beszedése. A digitalizáció, a globalizáció, az új üzleti modellek, az adócsalás, az adókikerülés és az erőforrások szűkössége arra ösztönzi az adóhatóságokat, hogy vizsgálják felül gyakorlataikat, és találják meg az adók beszedésének további vagy alternatív módjait. Emellett a hatékonyság és az eredményesség tekintetében minőségi adóigazgatást kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy a változások ne érintsék a héabevételek beszedését sem a hatóságok saját tagállamában, sem más tagállamokban.

Elérkezett tehát az idő a közös fellépésre és az együttműködésre. Számos adóhatóság ismerte fel azt, hogy az elszigetelt fellépés nem vezet eredményre. A kisebb tagállamok (a Benelux államok, a skandináv országok, a balti államok) adóhatóságai már ma is szorosan együttműködnek a közös problémák megoldásában annak érdekében, hogy kihasználják a méretgazdaságosság előnyeit. Napirendjükön az információtechnológia, a megfelelési megközelítések, a kockázatkezelés, az adócsalás elleni küzdelem, valamint az igazgatási kapacitásépítés területét érintő kérdések szerepelnek. E regionális kezdeményezések kedvezményezettjei azonban a szélesebb Unión belül földrajzi kiterjedésük korlátaival szembesülnek, és gyakran próbálják meg uniós szintre bővíteni kezdeményezéseiket. Esetenként a tagállamok a források, illetve a politikai elkötelezettség hiánya miatt nem tudják teljesíteni kötelezettségvállalásaikat. Emellett egyes adóhatóságok strukturális reformokat hajtanak végre, és szeretnék megosztani tapasztalataikat. A Bizottság támogatásával e tagállamok tájékoztathatják és segíthetik a többi hatóságot azok szervezeti reformja során.A már meglévő Fiscalis 2020 program 33 , strukturálisreform-támogató program 34 és egyéb eszközök segítségével a tagállamok bővíthetik adóigazgatási kapacitásaikat.

A fentiekre tekintettel a tagállamok számára előnyös lehet az uniós szintű stratégiai párbeszéd a fő kihívásokról, például a digitális gazdaság és az új technológiák hatásáról, a héacsalás elleni küzdelemre irányuló közigazgatási együttműködésről, az adatelemző eszközök és folyamatok, valamint az információtechnológiai együttműködés terén végrehajtott beruházásokról, az adóhatósági reformok során szerzett tapasztalatokról, továbbá teljesítményük, megfelelési megközelítésük és kockázatkezelésük értékeléséről.

2018-ban a Bizottság a tagállamokkal közösen találkozót szervez adóhatósági vezetők számára, amelyen megvitathatják a fenti kihívásokat és azok leküzdésének módját.

Mindemellett az információtechnológiai rendszerek alapvető fontosságúak az adópolitikák végrehajtása, a csalás elleni küzdelem, valamint az adatoknak a politikai döntéshozatal javítása céljából történő felhasználása terén. Az adóhatóságok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a különböző forrásokból (adózóktól, más kormányzati szervektől és intézményektől, más tagállamoktól stb.) beszerzett adatokra. E hatalmas adatmennyiség kezelése nagy kihívást jelent, mivel az a hagyományos módszerekkel már nem lehetséges. Az adatok feldolgozásához és elemzéséhez új eszközökre van szükség. A tagállamok ezért kénytelenek folytatni az információtechnológiai megoldásokkal kapcsolatos beruházásokat. E téren a tagállamok további együttműködése, összehangoltsága és átláthatósága révén, a közös megközelítés és a méretgazdaságosság kihasználásával jelentős költségcsökkentés érhető el 35 . 

A tagállamok és a Bizottság egyaránt vizsgálják az új technológiai termékek és a digitális technikák adatmegosztási és analitikai célú felhasználását. A Bizottság és a tagállami adóhatóságok közötti együttműködésnek, valamint az adóhatóságok egymással folytatott együttműködésének a kiterjesztése a legjobb módja annak, hogy az egységes piac valamennyi szereplője összeegyeztethető előnyökhöz jusson. Ráadásul ez megkönnyítené a tagállamok számára az adóigazgatás terén vállalt kötelezettségeik teljesítését is.

(1)     https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/study_and_reports_on_the_vat_gap_2017.pdf  

(2)    Az adóigazgatás azon intézkedések, eljárások és eszközök összességeként határozható meg, amelyeket egy adóhatóság az adópolitikai döntéshozatal végrehajtása és irányítása során annak érdekében alkalmaz, hogy a legeredményesebben és a legalacsonyabb igazgatási költség mellett beszedje a jogszabályok szerinti megfelelő összeget.

(3)    A szűkített egyablakos ügyintézés jogi szabályozása 2015. január 1-jén lépett hatályba. A távközlési szolgáltatások, a rádiós és televíziós szolgáltatások és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások teljesítésének helyére vonatkozik. A Tanács 967/2012/EU rendelete (2012. október 9.) a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról.

(4)    A rendszer lehetővé teszi az adózók számára, hogy a héát a jóváírt fizetések és ne a kibocsátott számlák alapján számolják el.

(5)    A héás számlákra kiterjedő ellenőrzési célú kimutatások segítségével az adóhatóságok egyeztethetik az ügyleteket.

(6)    A TNA-szoftver célja, hogy héaadatokból adatbányászati technikával rekonstruálja a csalárd hálózatokat. Az eszköztől az Eurofisc jelenlegi munkamódszereinek továbbfejlesztése várható. 

(7)    Példák: Bulgária, Észtország és Szlovákia: ellenőrzési célú belföldi kimutatások; Belgium: tranzakciós hálózati elemzés a héacsalás feltárása céljából.

(8)    A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 214. cikke.

(9)    VIES: héainformációcsere-rendszer. A VIES rendszerben elérhető információk körét, valamint a rendszer használatát a 904/2010/EU tanácsi rendelet V. fejezete szabályozza.

(10)    A 28 tagállamból csak 21 adatai állnak rendelkezésre, az Ausztriára, Finnországra, Franciaországra, Horvátországra, Luxemburgra, Németországra és Svédországra vonatkozó adatsorok hiányoznak.

(11)    A héaalanyként történő online nyilvántartásba vétel 25 tagállamban működik (jelenleg Horvátországban, Cipruson és Romániában nem lehetséges).

(12)    Például a nyilvántartásba vételi kérelmeket zöld sávba (kockázatmentes, azonnal nyilvántartásba vehető) és piros sávba (potenciális kockázat, a nyilvántartásba vételt megelőzően további vizsgálat szükséges) sorolják.

(13)    A 28 tagállamból 22 adatai állnak rendelkezésre, a Ciprusra, Észtországra, Finnországra, Franciaországra, Írországra és Spanyolországra vonatkozó adatsorok hiányoznak.

(14)    Például az idegenforgalmi ágazatban a médián keresztül hívják fel az adózók figyelmét arra, hogy kérjék nyilvántartásba vételüket, ha az üdülőszezonban ki kívánják adni ingatlanukat.

(15)    Az ellenőrzési célú belföldi kimutatást a héaalany nyújtja be a nyilvántartásba vétel helye szerinti területen történt értékesítések és beszerzések adatainak feltüntetésével.

(16)    A 904/2010/EU tanácsi rendelet 22. cikke szerint a tagállamok kötelesek a nyilvántartásba vételt követő ellenőrzést végezni, ha a nyilvántartásba vétel előtt csak előzetes ellenőrzéseket végeznek.

(17)    21 tagállam teljes adatsora és 6 tagállam részleges adatsora alapján; Horvátország adatsora nem állt rendelkezésre. Az adatgyűjtésre 2017-ben került sor a 2013–2015. évekre vonatkozóan. Az uniós adatok kiszámítása medián értékek alapján történt.

(18)    Ennek egyik példája a héa pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszere, amelyben a kisvállalkozásoknak elegendő akkor teljesíteniük héafizetési kötelezettségüket, ha annak összegét megkapták a vevőiktől (vagyis később az általános gyakorlathoz képest, amely szerint a héa a számla kibocsátásakor fizetendő).

(19)    Lásd: Húsz intézkedés a héabevétel-kiesés kezelésére.  https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/taxation/tax_cooperation/vat_gap/2016-03_20_measures_en.pdf .

(20)    Új hátralékos az a héaalany, amely először kerül be a követelésbehajtási adatbázisba.

(21)    Lásd: OECD Adóigazgatási Fórum, Working smarter in tax debt management, 2013. szeptember.

(22)    A hagyományos ellenőrzés során az ellenőr az adózónál vagy annak könyvelőjénél tett helyszíni látogatás keretében ellenőrzi az adózó könyvvezetését. Az elektronikus ellenőrzés olyan ellenőrzési módszer, amelynek alkalmazásakor az ellenőrök internethez csatlakozó alkalmazásokon keresztüli adatgyűjtés segítségével saját irodájukból férnek hozzá valós idejű pénzügyi és nem pénzügyi adatokhoz.

(23)    A 28 tagállamból 22 adatai állnak rendelkezésre, a Belgiumra, az Egyesült Királyságra, Franciaországra, Hollandiára, Németországra és Svédországra vonatkozó adatsorok hiányoznak.

(24)    A Bizottság a közelmúltban videót adott ki a héa-körhintacsalásról, amellyel az uniós polgárok figyelmét kívánta felhívni a jelenségre. https://www.youtube.com/watch?v=7rPzXzCoxkI

(25)    A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 12. cikke szerinti hetedik jelentés a héa beszedésére és ellenőrzésére alkalmazott eljárásokról, COM (2014) 69 final; Bizottsági szolgálati munkadokumentum az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 12. cikke szerinti hetedik jelentéshez, COM (2014) 38 final.

(26)    A szóban forgó időszakban Horvátország még nem volt az EU tagja.

(27)

   A százalékos végrehajtási arány kiszámítása a korábbi ajánlások teljes száma és a végrehajtottnak tekinthető ajánlások száma alapján történt. A számítás a tagállamok válaszain (önértékelésén) alapul, és csak az adott ajánlással érintett tagállamokat veszi figyelembe.

(28)    A nem és a részben végrehajtott ajánlások közötti határvonal nem egyértelmű, emellett a részleges végrehajtás mértéke is tagállamonként változó. Az adatok a válaszadó tagállamok önértékelésén alapulnak.

(29)    A Számvevőszék „A Közösségen belüli héacsalás kezelése: fokozottabb fellépésre van szükség” című 24/2015. sz. különjelentésének 83. bekezdése.

(30)    A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás olyan mechanizmus, amelyet az uniós importőrök a héamentesség megszerzése érdekében alkalmaznak. Abban az esetben alkalmazható, amikor az Unión kívülről valamely tagállamba behozott árukat egy másik tagállamba szállítják. Ilyen esetekben a héa megfizetése a másik tagállamban, azaz a rendeltetési tagállamban esedékes.

(31)    Lásd: https://ec.europa.eu/taxation_customs/sites/taxation/files/resources/documents/common/publications/info_docs/taxation/fiscal_blueprint_en.pdf

(32)    Lásd: http://www.tadat.org/

(33)    A Fiscalis 2020 uniós együttműködési program, amelynek keretében a nemzeti adóhatóságok információkat és szakmai tapasztalatokat hozhatnak létre, illetve gyűjthetnek és cserélhetnek egymással. Lehetővé teszi nagy transzeurópai információtechnológiai rendszerek társulási keretek közötti fejlesztését és üzemeltetését, valamint különféle személyi hálózatok kialakítását Európa nemzeti szintű tisztségviselőinek összekapcsolásával.

(34)    Az Unió strukturálisreform-támogató programjának célja, hogy segítse a tagállamokat intézményi, közigazgatási és strukturális reformjaik megtervezésében és végrehajtásában, valamint az e célokra rendelkezésre álló uniós források hatékonyabb és eredményesebb felhasználásában.

(35)    Az ilyen együttműködésre példa a Bizottságnak a szóban forgó területtel foglalkozó szakértői csoportja, az információtechnológiai katalizátorcsoport.