EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.2.1.

COM(2017) 56 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A tagállamok által a 2020-ra vonatkozó nemzeti energiahatékonysági célkitűzések elérése és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv végrehajtása terén elért előrehaladás 2016. évi értékelése az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv 24. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint

Tartalomjegyzék

1.    Bevezetés    

2.    Előrelépés a 2020-ra vonatkozó uniós energiahatékonysági célkitűzés elérése felé    

3.    Nemzeti célkitűzések    

4.    Energiafogyasztási tendenciák és a nemzeti intézkedések értékelése ágazatonként    

4.1.    Ipar    

4.2.    Lakossági ágazat    

4.3.    Szolgáltatási ágazat    

4.4.    Közszféra    

4.5.    Közlekedési ágazat    

4.6.    Villamosenergia- és hőtermelő ágazat    

4.7.    Az energiahatékonysági irányelv nemzeti jogba való átültetésének helyzete    

5.    Következtetés    

1.Bevezetés

Az energiahatékonyság növelése kulcsfontosságú az Európai Unió jövőbeni kihívásainak kezeléséhez. Ezért az Európai Unió öt fő célkitűzéseinek egyikét az energia iránti kereslet csökkentése és az „energiahatékonyság mindenekelőtt” képezik. A tagállamok 2015-ben megerősítették a 20 %-os energiahatékonysági célkitűzés 2020-ra történő megvalósításának sürgető szükségét 1 . Az energiahatékonysági politikák az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentésére, az ellátás biztonságára, a versenyképességre, az európai gazdaság fenntarthatóságára és a munkahelyteremtésre gyakorolt jótékony hatáson felül megtakarítást eredményeznek a fogyasztóknál. Ezért a Bizottság 2016 novemberében javaslatot tett e kulcsfontosságú szakpolitikai terület 2020 utáni megerősítésére és 2030-ig 30 %-os kötelező uniós energiahatékonyság elérését tűzi ki célul 2 .

Ez a 2016-os jelentés a 2020-as 20 %-os energiahatékonysági célkitűzés elérése irányába 2014-ig megtett előrehaladásról és az energiahatékonysági irányelv végrehajtásáról ad értékelést. A jelentés a tagállamok részére számos ajánlást tartalmaz 3 . Főleg a tagállamok 2016-os éves jelentései és az Eurostat által szolgáltatott legfrissebb 2014-es adatok alapján a jelentés a 2015-ös energiahatékonysági jelentésre épít 4 .

A jelentés fő megállapításai a következők:

Az EU az elmúlt évek során jelentős előrelépéseket tett. A primerenergia-felhasználás 2014-ben csak 1,6 %-kal haladta meg a 2020-as primerenergia-felhasználási célkitűzést. A végső energiafelhasználás még 2,2 %-kal a 2020-as célkitűzés alatt is maradt 5 . A primerenergia-felhasználás ugyanakkor 2015-ben körülbelül 1,5 %-kal és a végső energiafelhasználás körülbelül 2 %-kal nőtt a 2014-es szintekhez képest 6 . (Ennek oka, hogy 2014 kivételesen enyhe tél volt. A 2015-ös számadatok a tendenciához való visszatérést mutatják.)

A tagállamok ambiciózus energiahatékonysági politikák végrehajtására vállaltak kötelezettséget, és az elmúlt években erőfeszítéseiket minden ágazatban jelentős mértékben növelték 7 .

Az EU-28 vonatkozásában elvégzett dekompozíciós elemzés azt mutatja, hogy a primerenergia-felhasználás 2005 és 2014 közötti visszaesésének elsődleges okát az energiaintenzitás javulása képezte 8 . A gazdaságban bekövetkezett visszaesés, az energiamix változásai és a szerkezeti változások viszonylag csekély szerepet játszottak.

A meglévő épületeknek az energiamegtakarítás és a fogyasztói energiaköltségek csökkentése céljából történő felújítása további erőfeszítést igényel. Ezért az energiahatékonysági beruházások finanszírozási feltételeit tovább kell javítani a tagállamokban. Az információs és kommunikációs technológia (ikt) e tekintetben jelentős szerepet tölthet be azáltal, hogy a fogyasztóknak hasznos eszköztárat biztosít ismereteik növelése és energiafogyasztásuk intelligens eszközökkel való kezelése céljából.

A legtöbb tagállamnak további fejlesztéseket kell végeznie az energiahatékonyság tekintetében a közlekedési ágazatban, hogy ki tudja használni a fennmaradó energiamegtakarítási lehetőségeket.

A Bizottság optimista abban a tekintetben, hogy a 20 %-os primerenergia-felhasználási célt sikerül elérni, amennyiben a tagállamok ragaszkodnak a kötelezettségvállalásukhoz és folytatják a létező uniós energiahatékonysági jogszabályok és sikeres energiahatékonysági programok végrehajtását.

2.Előrelépés a 2020-ra vonatkozó uniós energiahatékonysági célkitűzés elérése felé

A végső energiafelhasználás 9 az EU-ban a 2005-ös 1191 Mtoe-ről 2014-re 1062 Mtoe-re, azaz 11 %-kal csökkent, a 2020-as 1086 Mtoe-nek megfelelő végső energiafelhasználási cél alatti szintre. A teljes végső energiafelhasználás 2005 óta – Litvánia, Málta és Lengyelország kivételével – az összes tagállamban visszaesett 10 .

2014-ben a teljes végső energiafelhasználásból a közlekedési ágazat rendelkezett a legnagyobb részesedéssel (33 %), amelyet az ipar (26 %), a lakossági ágazat (25 %), a szolgáltatási ágazat (13 %) és egyéb ágazatok (3 %) követtek.

A primerenergia-felhasználás 11 az EU-ban a 2005-ös 1712 Mtoe-ről 2014-ra 1507 Mtoe-re, azaz 12 %-kal esett vissza. Ez a felhasználási szint kicsivel még mindig a 2020-as 1483 Mtoe-nek megfelelő primerenergia-felhasználási cél felett van.

A teljes primerenergia-felhasználás 2005 óta – Észtország, Finnország és Lengyelország kivételével – az összes tagállamban visszaesett. Észtországban következett be a legnagyobb éves növekedés (2,6%), míg Finnország primerenergia-felhasználása nagyjából állandó maradt a 2005 és 2014 közötti időszakban. Görögországban, Litvániában és az Egyesült Királyságban volt jelentős az éves csökkenések mértéke 12 .

3.Nemzeti célkitűzések

A tagállamok a nemzeti indikatív 2020-as energiahatékonysági célszámaikat 2013-ban határozták meg 13 . 2014-ben 17 tagállam végső energiafelhasználása már az indikatív 2020-as végső energiafelhasználási cél alatt volt 14 . Hasonlóképpen, 19 tagállam 2014-ben már az indikatív 2020-as primerenergia-felhasználási céljuk alatti primerenergia-felhasználást ért el 15 .

A többi tagállam még mindig némileg le van maradva a 2020-ra kitűzött indikatív végső és/vagy primerenergia-felhasználási célkitűzéseiket illetően.

4.Energiafogyasztási tendenciák és a nemzeti intézkedések értékelése ágazatonként

A legtöbb tagállam 2005 és 2014 között olyan mértékben csökkentette a primer- és végső energiafelhasználását, hogy e mérték fenntartásával már teljesítik is a 2020-as primer- és végső energiafelhasználási célkitűzéseiket. Ez alól Észtország, Málta és Svédország jelentenek kivételt a primerenergia-felhasználás tekintetében. A végső energiafelhasználás tekintetében Ausztria, Belgium, Németország, Litvánia, Málta és Szlovákia képez kivételt 16 .

2013-ról 2014-re a primerenergia-felhasználás legnagyobb mértékű csökkentése Belgiumban (8 %), Dániában (7 %) és az Egyesült Királyságban (7 %) következett be. A végső energiafelhasználás Hollandiában csökkent a legnagyobb mértékben (8%), amelyet Franciaország (7%) és Belgium (6%) követett. Kizárólag Hollandia és Luxemburg csökkentette a végső energiafelhasználást az összes ágazatban. A végső energiafelhasználás legnagyobb mértékű növekedését Máltán (3 %), Bulgáriában (3 %) és Litvániában (2 %) észlelték 17 .

A Bizottság egy első dekompozíciós elemzést végzett annak megvizsgálása céljából, hogy az EUROSTAT adatok alapján az utolsó évtizedben (2005-2014) a különböző hajtóerők milyen hatást gyakoroltak uniós szinten a primerenergia-felhasználás történeti tendenciáira. Az elemzésben a Bizottság a gazdasági tevékenység 18 , a szerkezet 19 , az energiamix 20 és az energiaintenzitás primerenergia-felhasználás általános csökkenéséhez (206 Mtoe) való relatív hozzájárulását vizsgálta az adott időszakban. Közelebbről a tevékenységi hatás az energiafelhasználás 123 Mtoe-nek megfelelő növekedéséhez vezetett. Ezt ugyanakkor ellensúlyozta az energiaintenzitás jelentős javulásának köszönhető közel háromszoros csökkenés (-353 Mtoe) 21 .

Másfelől a szerkezeti és energiamix változások EU-28-ra gyakorolt hatása elhanyagolható. A szerkezeti hatás +25 Mtoe-nek felelt meg. Ez az energiaintenzívebb nemzeti gazdaságok kevésbé energiaintenzív gazdaságokhoz viszonyított viszonylagos növekedésének tulajdonítható. A negatív energiamix hatás igen csekély volt (-0.5 Mtoe), ami a tisztább tüzelőanyagok felé történt elmozdulásra utal. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben jelentős energiahatékonysági javulás következett be.

1. ábra: A 2005 és 2014 közötti időszakban az EU-28 primerenergia-felhasználás változásának lebontása a logaritmikus közép Divisia-index (LMDI) megközelítés alkalmazásával

Forrás: JRC-elemzés

A végső energiafelhasználás első dekompozíciós elemzésére került sor tagállami szinten a 2005 és 2014 közötti időszak vonatkozásában a gazdaság termelőágazataiban 22 . Az előzetes eredmények Görögországban, Horvátországban, Olaszországban és Portugáliában mutatnak negatív tevékenységi hatást. Ez alacsonyabb végső energiafelhasználáshoz vezetett, amely az említett országokban bekövetkezett gazdasági visszaesést tükrözte. A szerkezeti hatás a legtöbb tagállamban negatív volt, ami a kevésbé energiaintenzív ágazatokban végzett tevékenység növekedését mutatta. Csak Észtország, Lengyelország, Magyarország és Ausztria esetében történt enyhe elmozdulás az energiaintenzívebb ágazatok felé. Ez a körülmény ebben az időszakban az egyébként vártnál magasabb energiafelhasználást eredményezett.

Az energiaintenzitás javulását tükröző negatív energiaintenzitási hatást az összeg tagállamban észleltek, Lettország és Ciprus kivételével. Az energiafelhasználás csökkenését eredményező, jelentős energiaintenzitás javulás következett be Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Szlovákiában 23 . A Bizottság úgy véli, hogy a közpolitika az energiahatékonysági javulásának fő hajtóereje. Ezt a megállapítást nemrégiben megerősítette a Nemzetközi Energiaügynökség és az Odyssee-Mure dekompozíciós elemzés 24 .

4.1.Ipar

Az ipar végső energiafelhasználása abszolút értékben a 2005-ös 328 Mtoe-ről 275 Mtoe-re csökkent 2014-ben (16 %).

2014-ben tizenhárom tagállam észlelte a végső ipari energiafelhasználás 2013-as szinthez viszonyított csökkenését. Az ipari energiafelhasználás a legnagyobb mértékben Cipruson (19 %), Görögországban (9 %) és Magyarországon (6 %) növekedett. A 2013 és 2014 közötti növekedést néhány tagállam főként az ipari hozzáadott érték növekedésével, a cementgyárak és a faforgácsoló üzemek megnövekedett fogyasztásával indokolja.

Az ipar végső energiaintenzitását illetően jelentős eltérés van a leginkább energiaintenzív tagállam, Bulgária, és a legkevésbé energiaintenzív tagállamok, Dánia és Írország között. Bár ezt azt energiaintenzív iparágak részesedése befolyásolja, az ipar energiaintenzitása 2005-höz képest a legtöbb tagállamban csökkent 2014-ben, Ciprust, Görögországot, Magyarországot és Lettországot kivéve. Szinte egyáltalán nem javult tovább az energiaintenzitás Ausztriában és Finnországban 25 .

4.2.Lakossági ágazat

A lakossági ágazat abszolút értékben vett végső energiafelhasználása a 2005-ös 309 Mtoe-ről 2014-re 263 Mtoe-re, azaz 15 %-kal esett vissza számos ok miatt, ideértve a berendezések nagyobb energiahatékonyságát és az épületállomány energiahatékonyságának az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, valamint a környezetbarát tervezési minimumkövetelmények fokozatos végrehajtását követő javulását. Az épületek energiahatékonysági tanúsítványában a fogyasztók rendelkezésére bocsátott információ és az energiafelhasználás mérése is hozzájárult ehhez a pozitív tendenciához, mivel a fogyasztókat hasznos útmutatással látta el az energiafelhasználással kapcsolatos ismereteik fokozása érdekében.

Egyik tagállam se jelentette a lakossági ágazat végső energiafelhasználásának növekedését a 2013 és 2014 közötti időszak vonatkozásában. Hollandiában jelentős 20 %-os csökkenés volt észlelhető, amelyet Belgium 18 %-kal követett.

2014 szokatlanul meleg év volt, ami alacsonyabb fűtési keresletet eredményez 26 . Mindazonáltal annak ellenére, hogy 2014 melegebb volt a 2013. évnél, az éghajlatváltozás hatásával korrigált lakossági energiafogyasztási adatok 2014-ben 2013-hoz képest 17 tagállamban növekvő fogyasztási tendenciát mutatnak. Ennek egyik oka az lehet, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kiigazítások nem veszik figyelembe a hűtést igénylő napokat. Ezeket a jövőbeni elemzésekben figyelembe kell venni, különösen azért, mert a hűtés a déli országok energiaszükségletében egyre nagyobb szerepet tölt be.

Az éghajlatváltozás hatásával korrigált egy főre eső végső energiafelhasználás 2005 és 2014 között évente átlagosan 0,7 %-kal szintén visszaesett. Ebben az időszakban a legnagyobb javulás Belgiumban, Írországban és az Egyesült Királyságban következett be 27 . A négyzetméterenkénti energiafelhasználás is javult az összes tagállamban 2005 és 2014 között. A legnagyobb csökkenés Cipruson, Lettországban és Portugáliában következett be 28 .

4.3.Szolgáltatási ágazat

A szolgáltatási ágazatban a végső energiafelhasználás a 2005-ös 144 Mtoe-ről 2014-re 141 Mtoe-re, vagyis 2 %-kal csökkent. Ez a jelentős, a 2013-as évhez képest 2014-ben 6 %-os csökkenés részben a 2014-es enyhe téllel magyarázható, mivel a szolgáltatási szektorban a fűtés a becslések szerint a végső energiafelhasználás 62 %-át teszi ki 29 .

A szolgáltatási ágazatban a 2013-as szinthez képest 2014-ben az összes ország csökkenő vagy stabil abszolút értékben vett energiafelhasználást tapasztalt, Észtországot, Lettországot, Máltát, Portugáliát és Svédországot kivéve. A növekvő vagy stabil tendenciát Ciprus és Málta a turizmus fellendülésével, valamint a fűtés, szellőztetés és légkondicionálás területén magasabb energiafelhasználást eredményező éghajlati változásokkal magyarázta. Lettország a felhasználás növekedését a szolgáltatások bruttó hozzáadott értékével kapcsolta össze, míg Portugália a közszférában a munkavégzési idő növekedésére utalt lehetséges okként.

A szolgáltatási ágazat végső energiaintenzitása 30  a 2005 és 2014 közötti időszakban évente átlagosan 1 %-kal nőtt. Ebben az időszakban a legnagyobb javulás Magyarországon, Írországban és Szlovákiában következett be. Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország és Olaszország is stabil vagy növekvő végső energiaintenzitást mutatott ebben az időszakban 31 . Ez utóbbi tagállamoknak a szolgáltatási ágazatra kell összpontosítaniuk, hogy növeljék az energiahatékonyságot. Ez segíteni fog a szóban forgó ágazat versenyképességének javításában, amely a jövőben várhatóan növekedni fog.

4.4.Közszféra

Az energiahatékonysági irányelv 5. cikkének előírja a tagállamok számára, hogy évente fel kell újítaniuk a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő fűtött és hűtött – az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvben foglalt energiahatékonysági minimumkövetelményeknek nem megfelelő – épületek teljes alapterületének 3%-át. Ehelyett más eszközöket is igénybe vehetnek az ennek megfelelő éves megtakarítás eléréséhez. Az 5. cikkben foglalt követelmények végrehajtása céljából 18 tagállam alternatív intézkedéseket, azaz olyan intézkedéseket fog elfogadni, amelyek a lakókat ösztönzik a magatartásuk megváltoztatására. A többi tagállam az alapmegoldást, vagyis az alapterület 3%-ának felújítását választotta.

A 2016-os éves jelentések alapján az alapmegközelítést választó tagállamok 2014-ben hozzávetőlegesen 1 245 000 m², míg 2015-ben 995 000 m² alapterületű épületállomány felújításáról számoltak be. Az alternatív megközelítést alkalmazó tagállamok 2014-ben és 2015-ben energiamegtakarításról számoltak be a Bizottságnak, azonban a jelentéstétellel kapcsolatban volt némi bizonytalanság (pl. a választott egységek vagy hiányzó adatok). Az előzetes vizsgálatok azt a következtetést támasztják alá, amely szerint az Ausztriában, Horvátországban, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Finnországban, Írországban, Hollandiában, Lengyelországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban alkalmazott alternatív megközelítés a 2014 és 2015 között időszakban a szükséges éves energiamegtakarítást eredményezte. Horvátország, Finnország és Svédország túlteljesítésről számolt be. Az alapmegközelítés esetén a felújítási követelményeiket 2014-ben és 2015-ben állításuk szerint teljesítő tagállamok Észtország, Spanyolország, Magyarország, Olaszország és Lettország. A Bizottság e rendelkezés végrehajtását szorosan figyelemmel fogja kísérni.

4.5.Közlekedési ágazat

A közlekedés abszolút értékben vett végső energiafogyasztása 32 a 28 uniós tagállamban a 2005-ös 369 Mtoe-ről 2014-re 353 Mtoe-re, vagyis 4 %-kal csökkent. 2014-ben 13 tagállam növelte energiafogyasztását ebben az ágazatban a 2005-ös szinthez viszonyítva 33 . A fogyasztás jelentősen (2005 óta 20 %-ot meghaladóan) nőtt Litvániában, Máltán, Lengyelországban, Romániában és Szlovéniában. Ezzel szemben a fogyasztás a 2005-ös szinthez viszonyítva Görögországban 21 %-kal és Spanyolországban 20 %-kal csökkent 2014-ben.

Az EU-28 végső energiafelhasználása a közlekedési ágazatban 2013 és 2014 között 1 %-kal növekedett, és 20 tagállam számolt be növekedésről 2013-hoz képest. Ez jelentős változást mutat az előző évhez képest, amikor csak 11 tagállamban lehetett növekvő tendenciát észlelni. A legnagyobb növekedést Bulgária (11 %), Magyarország (12 %) és Litvánia (11 %) mutatta. A közlekedési ágazat energiafelhasználása növekedésének egyik fő okaként az energiaárak esésére hivatkoztak. Az egyéb okok magukban foglalják a járművek számának növekedését és a teherforgalom/személyforgalom fokozódását. Máltán az érkező turisták számának jelentős növekedése fokozott energiafelhasználással párosult a légi közlekedés és a gépkocsi-közlekedés terén.

A tömegközlekedés részesedése a portugáliai 11 % és a magyarországi 35 % között mozgott 2014-ben 34 . Uniós szinten 2014-ben a tömegközlekedés részesedése stabilan 18 % körül maradt a 2005-ös szinthez viszonyítva. A 2005-ös szinthez képest a legnagyobb növekedésről 2014-ben Belgium és a Cseh Köztársaság számolt be. A teherszállítás terén a közúti szállítás részesedése a teljes belföldi teherszállításban 2005 és 2014 között csekély mértékben, 76 %-ról 75 %-ra csökkent. Nemzeti szinten a vasút és a belföldi hajózás teherszállításban képviselt részesedése a ciprusi és máltai 0% és a lettországi 81 % között mozgott 2014-ben. Románia és Bulgária számolt be a részesedéseik 2005-ös szinthez viszonyított legnagyobb növekedéséről 2014-ben.

4.6.Villamosenergia- és hőtermelő ágazat

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere mellett a célzott energiahatékonysági politikák növelhetik az energiaágazat energiahatékonyságát, ideértve pl. a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő létesítmények (CHP) által termelt hő és villamos energia támogatását, a hatékony távfűtési és távhűtési rendszert, valamint a megújuló energiaforrásokat és az ikt útmutatók és erre a célra kialakított szoftverek további alkalmazását az eltérő energiaforrások eredményesebb integrálása érdekében. A hűtési és fűtési ágazatok e tekintetben kulcsfontosságú szerepet játszanak 35 .

A primerenergia-fogyasztás utóbbi években való csökkenése a végső energiafogyasztás visszaesésének és a villamosenergia-termelési ágazat strukturális változásának köszönhető. Az elmúlt évek strukturális változásai között elsősorban a hőtermelésről a megújuló energiaforrások felé való elmozdulást lehet említeni. A bruttó végső energiafelhasználásból való 16 %-os részesedéssel 2014-ben az EU és a tagállamok megújuló energiaforrások felhasználása terén nagy része jó úton halad és még felül is múlta a saját ütemterv-előirányzatot. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia igénybevétele jelentősen hozzájárulhat a primerenergia-felhasználás csökkentéséhez 36 .

A kapcsolt energiatermelő létesítményekből származó hőtermelés a 2013-as szinthez képest szinte minden tagállamban csökkent 2014-ben 37 . Ez a kapcsolt energiatermelő létesítményekből származó hőtermelésre vonatkozó csökkenő tendencia 14 tagállam esetében a 2005 és 2014 közötti időszakban is megfigyelhető.

A termikusenergia-termelés output/input aránya 38 a 2013-as mértékhez képest 2014-ben 17 tagállamban csökkent. Ugyanez vonatkozik 13 olyan tagállamra, amelyek a 2005-ös szinthez képest 2014-ben csökkentették az output/input arányukat. Ennek oka sokrétű lehet, pl. más tüzelőanyagokra való átállás.

Egy jól működő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, piaci stabilizációs tartalékkal és célzott energiahatékonysági politikákkal együttesen tovább ösztönözheti az energiaágazat energiahatékonyságának növekedését. Ezenfelül a tagállamoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük az energiahatékonysági irányelv 15. cikkének hatálya alá tartozó, az előállítás és az átviteli/elosztó hálózatok hatékonysági potenciáljára vonatkozó értékelések, valamint az energiahatékonysági irányelv 14. cikkében előírt hatékony kapcsolt energiatermeléssel, valamint távfűtéssel és távhűtéssel kapcsolatos költség-haszon értékelések végrehajtását.

4.7.Az energiahatékonysági irányelv nemzeti jogba való átültetésének helyzete

Az energiahatékonysági irányelvet egyes tagállamok még mindig nem ültették át teljesen. Ez azt eredményezi, hogy az érintett országok az irányelvből fakadó előnyöket nem tudják teljes mértékben kiaknázni. Az energiahatékonysági irányelvnek a 2020-as és 2030-as energiahatékonysági célok megvalósításához való hozzájárulása, az energiahatékonysági piacok megfelelő fejlődése, valamint a fogyasztók és a piaci szereplők bevonása csak az irányelv teljes körű és eredményes átültetését követően érhető el.

E célból a Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel kíséri az energiahatékonysági irányelv végrehajtását. Az eredetileg az energiahatékonysági irányelvben rögzített egyes követelmények átültetéséhez szükséges nemzeti jogi szabályozással kapcsolatos bejelentés részleges jellege vagy hiánya miatt indított 27 kötelezettségszegési eljárásból a Bizottság 22 eljárást lezárt. A Bizottság továbbra is párbeszédet folytat néhány tagállammal az energiahatékonysági irányelv 7. cikkének megfelelő végrehajtásával kapcsolatban. A Bizottság 2017-ben párbeszédet fog kezdeményezni az összes tagállammal a nemzeti jogi szabályozás irányelvnek való megfelelősége ellenőrzésének céljából, más szóval annak vizsgálata érdekében, hogy a nemzeti jogi szabályozás az energiahatékonysági irányelvben foglalt összes követelményt és kötelezettséget megfelelően tükrözi-e.

A 7. cikk végrehajtása 39 azt mutatja, hogy a tagállamok megfelelő mértékben haladtak a 2020-as halmozott megtakarítási cél elérése felé 40 . Az EU-28 ugyanis 2014-ben 12 Mtoe energiamegtakarítást ért el, amely a tagállamok által jelentett összes megtakarítási szükséglet 5 %-ának felel meg. Ezenfelül a nyolc tagállam – Franciaország, Magyarország, Olaszország, Málta, Hollandia, Románia, Szlovákia és az Egyesült Királyság – által jelentett megtakarítások elérték, illetve meghaladták a 2014-es várható éves megtakarításokat 41 .

2014-ben Belgium, Dánia, Észtország, Németország, Görögország, Írország, Lettország, Portugália és Szlovénia arról számoltak be, hogy az adott év vonatkozásában a 7. cikk alapján várt éves megtakarításuk legalább 50 %-át elérték. Bulgária, Horvátország, Ciprus, Luxemburg és Svédország a 2014-re várt megtakarításaik kevesebb, mint 50 %-át érték el. Ezekben a tagállamokban az elkövetkezendő években további erőfeszítésre volna szükség, hogy 2020-ra elérhessék az általános halmozott megtakarítási követelményt.

Lettország és Luxemburg 2014-ben nem tett jelentést energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszer (EEOS) keretében elért megtakarításról, mivel még nem vezettek be ilyen rendszert. Görögország kezdetben csupán alternatív intézkedésekről számolt be, de most szándékában áll EEOS-t felállítani 2017. január 1-jétől 42 . Litvánia és Észtország nemrégiben bejelentették 43 , hogy már nem kívánnak EEOS-t létrehozni. Összesen nyolc tagállam 44 számolt be az intézkedéseik frissítéséről a 2016-os éves jelentésekben. A Cseh Köztársaság frissítette a megtakarítási követelményét.

5.Következtetés

Ahogyan azt a Tiszta energia minden európainak c. közleményben 45 a Bizottság hangsúlyozta, az energiahatékonyságnak kell lennie az első számú energiaforrásnak, mivel kulcsfontosságú szerepet játszik a tiszta energiára való áttérés felgyorsításában, valamint a növekedés és munkahelyteremtés ösztönzésében, továbbá hozzájárul az EU ellátási biztonságához. Az energiahatékonyság pénzt takarít meg és fenntartható üzleti modellé vált. A legtöbb tagállam felismerte az energiahatékonyságból származó többszörös előnyöket és nem csak arra vállalt kötelezettséget, hogy ambiciózus energiahatékonysági célokat valósít meg 2020-ig, hanem arra is, hogy számos energiahatékonysági programot és intézkedést vezet be.

Az említett erőfeszítések mélyreható hatással jártak: A Közös Kutatóközpont által végzett dekompozíciós elemzés rámutatott arra, hogy az EU-28 primerenergia-felhasználása 206 Mtoe-vel esett vissza 2005 és 2014 között, főleg az energiaintenzitás javulása miatt 46 . Más szóval a primerenergia-felhasználás 2014-ben 23 %-kal nagyobb lett volna az energiaintenzitás 2005 óta elért javulása nélkül. Az energiamegtakarítás e szintje csökkentette a fogyasztó energiaszámláit, és a becslések szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását közel 800 millió tonna széndioxiddal mérsékelte 2014-ben.

Annak érdekében, hogy további lehetőséget teremtsen a magánszférabeli és állami energiahatékonysági beruházásokra, a Bizottság 2016-ban előterjesztette a tiszta energia épületekben történő hasznosításának felgyorsítására vonatkozó kezdeményezését 47 . A fenntartható energiaigényű épületekbe történő beruházások építőiparral szemben képviselt kihívásaira és lehetőségeire összpontosít és egy „Intelligens finanszírozás az intelligens épületek számára” nevű kezdeményezést is tartalmaz. Ez utóbbi kezdeményezés támogatni fogja az állami pénzeszközök hatékonyabb felhasználását, a megtérülést ígérő projektfolyamatok összevonási és segítségnyújtási mechanizmusokon alapuló kialakítását és az energiahatékonysági projektek kockázatmentessé tételét a projekttámogatók, a finanszírozó felek és a beruházók számára. E kezdeményezések mellett a Bizottság elfogadott egy tiszta energiával kapcsolatos innováció felgyorsítását szolgáló stratégiát is 48 . A közlemény az EU által a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció fokozása céljából alkalmazható három fő szakpolitikai eszköz vonatkozásában átfogó stratégiát határoz meg és a négy prioritás egyikeként a Horizont 2020 keretében elérhető finanszírozást az uniós épületállomány szén-dioxid-mentesítésére koncentrálja. A Bizottság az összes kezdeményezést azonnal meg fogja valósítani. E kezdeményezések közvetlen hatása segíteni fog rövid távon az energiahatékonysági célok elérése terén fennálló szakadék áthidalásában.

Az EU már jelentősen csökkentette az energiafelhasználást és végső energiafelhasználását a 2020-as célszám alá vitte le. Noha 2015-ben a primerenergia-felhasználás csekély mértékben növekedett a 2014-es szinthez képest, a Bizottság optimizmusát fejezi ki abban a tekintetben, hogy az EU jó úton halad a céljai elérése felé. Ennek oka, hogy 2014-ben a primerenergia-felhasználás csak 1,6 %-kal haladta meg a 2020-as abszolút értékben vett primerenergia-felhasználási célt.

A 2015-ös energiahatékonysági előrehaladási jelentésben foglaltaknak megfelelően ebben a jelentésben a teljesítménymutatók érzékeltetik a 2005 és 2014 közötti időszakban a tagállamok között fennálló eltéréseket. A legtöbb mutató azonban uniós szinten javult.

A tagállamok többsége javított végső energiaintenzitásán az iparban és a szolgáltatási szektorban, ami bíztató.

Ahogyan azt az elemzés mutatja, a legtöbb tagállam csökkentette a lakossági ágazatban a négyzetméterenkénti átlagos energiafelhasználását a 2005 és 2014 közötti időszakban. Az egy főre jutó, éghajlatváltozással korrigált végső energiafelhasználás azonban sok tagállam esetében nőtt. Ahogyan azt a Tiszta energia minden európainak csomag kiemeli 49 , a tagállamoknak továbbra is a meglévő épületeik felújítására kell összpontosítaniuk. Ezáltal a háztartások ugyanolyan vagy jobb kényelmi szintet érhetnek el kevesebb kiadással. Az ikt kulcsfontosságú szerepet fog betölteni ebben a tekintetben azáltal, hogy a fogyasztóknak hasznos útmutatót ad az energiafogyasztással kapcsolatos ismereteik fokozása céljából, lehetővé teszi számukra az energiát felhasználó készülékeik valós idejű, intelligens módszerekkel való kezelését és a szükségtelen energiafogyasztás megelőzését. Ezenkívül célzottabb intézkedésekre van szükség az energiaszegénység hatékony kezelése érdekében.

Egyedül a közlekedési ágazatban volt tapasztalható 2013-hoz képest a végső energiafelhasználás növekedése 2014-ben; 20 tagállam számolt be növekedésről 2013-hoz képest és 13 tagállam tapasztalt növekedést 2005-höz képest. A többi tagállam pozitív példáinak követésével az összes tagállamnak meg kell állítania energiafelhasználásának növekedését. Ösztönözni kell az aktív közlekedést (kerékpár, gyaloglás), a tömegközlekedés és a fenntarthatóbb teherszállítási módok (azaz vasút és belföldi hajózás) fokozottabb igénybevételét, valamint a közlekedésben az alacsony kibocsátású alternatív energia, a hatékony járművek/hajók használatát és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra – például a bizottsági javaslatnak 50 megfelelően az elektromos meghajtású járművek újratöltése céljából töltőállomások telepítését is magában foglaló – alkalmazását.

A Bizottság továbbra is szorosan nyomon fogja követni a tagállamok előrehaladását a 2020-ra kitűzött indikatív nemzeti energiahatékonysági célok felé és figyelemmel fogja kísérni az energiahatékonysági irányelv tagállami végrehajtását. Az energiaunióról szóló helyzetjelentéseinek részeként frissíteni is fogja az értékelését.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy nyilvánítson véleményt ezen értékeléssel kapcsolatban.

1. táblázat: A mutatók áttekintése

Forrás: Eurostat, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, Odyssee-Mure

* A „+” szimbólum azt jelöli, ha a tagállamok a 2005 és 2014 közötti időszakban nagyobb mértékben csökkentették primerenergia-fogyasztásukat és végső energiafogyasztásukat annál, mint ami a 2005–2020-as időszakban szükséges lenne a kitűzött, a primerenergia-fogyasztásra és a végső energiafogyasztásra vonatkozó célok eléréséhez. A „-” szimbólum a többi esetre vonatkozik.

2. táblázat: A mutatók áttekintése

Forrás: Eurostat.

(1)

A 2020-as célkitűzés az EU végső energiafelhasználásának 1086 Mtoe alá csökkentésére és primerenergia-felhasználásának 1483 Mtoe alá szorítására irányul. Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetései (EUCO 169/14).

(2)

COM(2016) 860 final.

(3)

Az energiahatékonysági irányelv 24. cikkének (3) bekezdése.

(4)

COM(2015) 574 final. E jelentés a „Távhőerőművekből származó hő” mutatót már nem tartalmazza, mivel az Eurostat által szolgáltatott releváns adatok az összes megtermelt hőt tartalmazzák. Ennek eredményeként ez a mutató a továbbiakban nem lesz használatban egészen addig, amíg az energiahatékonysági irányelv 24. cikkének (6) bekezdése alapján végzett adatgyűjtésből ezzel kapcsolatos adatok rendelkezésre nem állnak.

(5)

Az Eurostat adatokat e jelentés összes mutatójára, a 2016.8.31. és 2016.10.20. közötti időszakra kérdezték le.

(6)

A 2015-ös adatok részletes elemzését a 2017-es energiahatékonysági előrehaladási jelentés fogja tartalmazni.

(7)

A bejelentett tagállami célkitűzések 2020-ig a primerenergia-felhasználás 2007-es referenciaértékekhez viszonyított legfeljebb 17,7 %-os csökkentését foglalják magukban. A végső energiafelhasználást illetően azonban a tagállami célkitűzések 2020-ig a végső energiafelhasználás 2007-es referenciaértékekhez viszonyított legfeljebb 20,6%-os csökkentésére vonatkoznak.

(8)

A nemzeti primerenergia-felhasználás nemzeti GDP-hez viszonyított aránya. Az energiaintenzitás hatása az energiahatékonyság és más tényezők javulása miatt a teljes energiafelhasználás változását idézte elő. Noha az említett intenzitási hatás megváltozása nem tulajdonítható kizárólag az energiahatékonyságnak, az Odyssee-Mure által végzett másik dekompozíciós elemzés megerősítette, hogy az energiahatékonyság a primer- és végső energiafelhasználás csökkentésének fő hajtóereje volt a 2005 és 2014 közötti időszakban (lásd SWD(2016)405, 5. melléklet).

(9)

A végső energiafogyasztás az ipar, a közlekedés, a háztartások, a szolgáltatások és a mezőgazdaság számára szolgáltatott összes energiát jelenti, amelybe nem tartozik bele maguknak az energiaátalakítási és energiaipari ágazatoknak szolgáltatott energia mennyisége.

(10)

Szintén lásd: SWD on the 2016 Monitoring progress towards the Energy Union objectives - Key indicators (Bizottsági szolgálati munkadokumentum: az európai uniós célkitűzések felé megtett előrelépés nyomon követése – Fő mutatószámok) és http://iet.jrc.ec.europa.eu/energyefficiency/node/9145.

(11)

A végső energiafelhasználás mellett a primerenergia-felhasználás magában foglalja az energiatermelés és -átalakítás során jelentkező veszteségeket, az energiaátalakítási ágazat fogyasztását és a hálózati veszteségeket.

(12)

Ua. mint a 10. lábjegyzet.

(13)

A tagállamok saját célszámaikat eltérő mértékben ambiciózus módon határozták meg, a legtöbb esetben a teljes energiafelhasználásuk 2020-ig történő csökkentését tűzték ki célul. Horvátország, Ciprus, Finnország, Görögország, Olaszország, Portugália és Románia esetében ugyanakkor a célkitűzés lehetővé teszi a végső energiafelhasználás növelését. Ez az előrejelzések szerint meghaladja a 2014 és 2020 közötti időszakra előrejelzett GDP növekedést. Horvátország, Finnország, Görögország és Románia esetében a primerenergia-felhasználásra vonatkozó, 2020-ra kitűzött indikatív célok azt jelzik, hogy a 2014-2020-as GDP-növekedés mértékénél nagyobb arányban nőhet a primerenergia-felhasználás. A nemzeti célszámok összege (az előrejelzésekhez képest a primerenergia-felhasználás 17,6 %-os csökkentése) a 20%-os uniós szintű célkitűzést nem éri el. Lásd: COM(2015) 574.

(14)

A Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Görögország, Spanyolország, Ciprus, Horvátország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia és Finnország.

(15)

Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Írország, Görögország, Spanyolország, Ciprus, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Finnország.

(16)

Mivel csak 2014-es adatok állnak rendelkezésre, az összehasonlítás során nem lehetett figyelembe venni sem az energiahatékonysági irányelv szerinti új kötelezettségek teljesítése érdekében a közelmúltban végrehajtott energiahatékonysági intézkedések hatását, sem a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, az energiafogyasztás címkézéssel történő jelöléséről szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv alapján nemrégiben elfogadott intézkedések által kifejtett hatást. Ez az összehasonlítás nem teszi lehetővé annak átfogó értékelését sem, hogy a tagállamok jó úton haladnak-e a 2020-ra kitűzött indikatív energiahatékonysági céljaik elérése felé. Ennek oka, hogy a gazdaságban bekövetkezett változások, az energiaárak változásai, a tüzelőanyag-váltás, illetve az éghajlatváltozás pozitív vagy negatív hatása a 2015 és 2020 közötti időszak vonatkozásában nem jelezhető előre.

(17)

Ua. mint a 10. lábjegyzet.

(18)

A GDP, mint az EU-28 jólétének mutatója a gazdasági tevékenység megváltozása miatt az energiafelhasználás változását eredményezi. A tevékenység hatása pozitív, ha az energiafelhasználás a fokozott gazdasági tevékenység által előidézett többlet energiakereslet miatt növekszik.

(19)

Az egyes tagállamok GDP-jének az EU-28 GDP-jéhez viszonyított aránya. Ez az energiafelhasználás olyan változásait jelenti, amelyek az eltérő energiaintenzitású országok viszonylagos jelentőségének változása következtében lettek volna észlelhetők. A szerkezeti hatás pozitív, ha a viszonylagosan magas energiaintenzitású gazdasággal rendelkező országok GDP-je nő.

(20)

Az egyes tüzelőanyagok nemzeti primerenergia-felhasználásának az összes üzemanyag nemzeti primerenergia-felhasználáshoz viszonyított aránya. Ez az energiafelhasználásnak a gazdaság energiamixének változása, vagyis az energiamix összetételének hatása miatt bekövetkezett változását jelenti. Az energiamix hatás negatív, ha a tisztább tüzelőanyagok felé történik elmozdulás.

(21)

Ezek a Bizottság által elvégzett első dekompozíciós elemzés előzetes eredményei. A módszertan még kidolgozás alatt van és azt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel részletesebben meg fogják vitatni.

(22)

Az alábbi ágazatokat vizsgálták: Ipar, építőipar, szolgáltatások, mezőgazdaság, erdészet és halászat.

(23)

Ezek a Bizottság által elvégzett első dekompozíciós elemzés előzetes eredményei. A módszertan még kidolgozás alatt van és azt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel részletesebben meg fogják vitatni.

(24)

  https://www.iea.org/eemr16/files/medium-term-energy-efficiency-2016_WEB.PDF és SWD(2016)405 5. melléklet.

(25)

Ua. mint a 10. lábjegyzet.

(26)

2014-ben EU-28 szinten átlagosan 2 809 fűtést igénylő nap (HDD) volt a 2013-as átlagosan 3 218 HDD-hez és az 1999–2014-es referencia-időszak 3 143 HDD-s átlagához viszonyítva (adatok forrása: Eurostat, Közös Kutatóközpont, IES/MARS egység). Az éghajlatváltozás hatásával kapcsolatos korrekciós tényező az egy adott évben a fűtést igénylő napok számának az 1990-2014-es időszak átlagos fűtést igénylő napjainak számához viszonyított aránya. Ezt a korrekciós tényezőt a lakossági ágazat teljes energiafelhasználására alkalmazták. Amennyiben az Eurostatnál a nem összesített végső felhasználási adatok rendelkezésre állnak., az éghajlatváltozással kapcsolatos korrekciót csak a hőfogyasztási adatokra kell alkalmazni.

(27)

Az SWD on the 2016 Monitoring progress towards the Energy Union objectives - Key indicators (Bizottsági szolgálati munkadokumentum: az európai uniós célkitűzések felé megtett előrelépés nyomon követése – Fő mutatószámok) című dokumentumban szereplő mutatószámok nincsenek az éghajlatváltozás hatásával korrigálva.

(28)

 Lásd: Odyssee-Mure adatbázis, http://www.indicators.odyssee-mure.eu/online-indicators.html .

(29)

 COM(2016) 51 final.

(30)

Ezt a mutató azt határozza meg, hogy mennyi energiára van szükség egy adott évben a szolgáltatási ágazat hozzáadottértékének előállításához.

(31)

Ua. mint a 10. lábjegyzet.

(32)

 Ideértve a csővezetékes szállítást a COM(2015) 574 final dokumentumban követett megközelítéssel ellentétben, mivel a 2020-as energiahatékonysági célok nem zárják ki a csővezetékes szállítást.

(33)

A tagállamok közötti összehasonlítást óvatosan kell kezelni, mivel a végső energiafelhasználás az adott ország területén értékesített tüzelőanyagok mennyiségén, nem pedig az adott ország területén felhasznált tüzelőanyagok mennyiségén alapul. Ezért az energiahatékonyságon túl más tényezők is szerepet játszanak benne, így például az, hogy egy tagállam mennyire számít közúti tranzitországnak vagy légi közlekedési csomópontnak.

(34)

A személyszállítási és teherszállítási mutató megváltozott a COM(2015) 574 final dokumentumban foglaltakhoz képest. Most a közlekedés tevékenységet a területiséggel korrigálják (Forrás: https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/files/pocketbook2016.pdf ).

(35)

COM(2016) 51 final.

(36)

Lásd: 2016 Renewable Energy Progress Report.

(37)

 Ebben az esetben a COM(2015) 574 és SWD(2015) 245 dokumentumokban foglaltakhoz képest eltérő adathalmaz alkalmazására került sor. E jelentés az energiahatékonysági irányelv 24. cikkének (6) bekezdése alapján az Eurostatnak jelentett adatokat használta fel: http://ec.europa.eu/eurostat/web/energy/data . Kizárólag Belgiumban, Cipruson, Észtországban, Lettországban, Máltán, Portugáliában és az Egyesült Királyságban történt növekedés.

(38)

A termikusenergia-termelés átalakítási eredményének a tüzelőanyag inputhoz viszonyított arányához hasonló mérőszámok.

(39)

A 7. cikk előírja, hogy a tagállamoknak energiahatékonysági kötelezettségi rendszert kell létrehozniuk, hogy további 1,5 %-os végfelhasználási energiamegtakarítást érjenek el vagy ugyanezzel az eredménnyel járó alternatív intézkedéseket kell elfogadniuk.

(40)

A tagállamok által jelentett halmozott végfelhasználási energiamegtakarítási követelmények összege 230 Mtoe, amelyet 2020. december 31-ig kell megvalósítani.

(41)

Lettország, Finnország, Litvánia és Lengyelország nem számolt be éves bontásban a politikai intézkedések révén várt megtakarításokról. Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság és Spanyolország a 2014-ben várt éves megtakarítást csak néhány politikai intézkedés tekintetében jelentette.

(42)

A kötelezettségi rendszer ezért az alternatív intézkedésekkel együtt Görögország 7. cikk szerinti politikai csomagjának részét fogja képezni.

(43)

Az EU pilot folyamat részét képező strukturált párbeszéd keretében.

(44)

Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Málta, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

(45)

COM(2016) 860 final.

(46)

Lásd a 4. fejezetet.

(47)

COM(2016) 860 final I. melléklet.

(48)

COM(2016) 763 final.

(49)

COM(2016) 860 final.

(50)

Ugyanott.