52017AE6021

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52017AE6021 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52017AE6021

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az alternatív üzemanyagok lehető legszélesebb körű elterjedése felé – Cselekvési terv a 2014/94/EU irányelv 10. cikkének (6) bekezdése szerint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájára vonatkozóan, valamint a nemzeti szakpolitikai kereteknek a 2014/94/EU irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti értékelése (COM(2017) 652 final)

EESC 2017/06021

HL C 262., 2018.7.25, p. 69–74 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

25.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 262/69

(COM(2017) 652 final)

(2018/C 262/12)

Előadó:

Séamus BOLAND

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.1.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.4.5.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.4.19.
Plenáris ülés száma:	534.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	170/1/3

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Ez a vélemény elsősorban az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó Unió-beli infrastruktúra biztosításának kérdésével foglalkozik a Párizsi Megállapodásban foglalt uniós kötelezettségvállalások fényében. Így tehát az EGSZB által korábban elfogadott számos közlekedési tárgyú vélemény kiegészítésének tekinthető. Az EGSZB nyomatékosan javasolja, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájára vonatkozó cselekvési terv végrehajtását az EU és valamennyi érdekelt fél kiemelten kezelje.

1.2.

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottságnak a közlekedési ágazat dekarbonizációjára irányuló kezdeményezéseit, különösen azon eltökéltségét, hogy fel kell gyorsítani az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának elérhetővé tételét annak érdekében, hogy 2050-re az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a légszennyezőanyag-kibocsátás nullára csökkenjen.

1.3.

Az EGSZB azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egyes tagállamok által a dekarbonizáció elérésének eszközeként elfogadott nemzeti szakpolitikai keretek egyelőre egyáltalán nem érték el kinyilvánított céljaikat. Emiatt az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájára vonatkozó cselekvési terv valószínűleg sikertelen lesz. Az EGSZB nyomatékosan javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok ezt sürgősen ismerjék el.

1.4.

Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság sürgősen tekintse át a nemzeti szakpolitikai kereteket annak biztosítása érdekében, hogy azok elérjék kitűzött céljaikat.

1.5.

Az EGSZB javasolja, hogy a tagállamok azonosítsanak minden akadályt és küszöböljék ki azokat, beleértve a fosszilis tüzelőanyagokból származó adóbevételek kiesését is.

1.6.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az EU kész jelentős pénzeszközöket rendelkezésre bocsátani az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának biztosítására. Ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szükséges finanszírozásra vonatkozó becslések túlságosan alacsonyak, valamint hogy a magánszektorból származó finanszírozás lehetősége nincs kellően kiaknázva. Az EGSZB javasolja a várhatóan emelkedő finanszírozás sürgős felülvizsgálatát, valamint szükség esetén a megfelelő intézkedések megtételét a helyzet orvoslására, amennyiben a szükséges pénzügyi célszámok nem teljesülnek.

1.7.

Az EGSZB tudomásul veszi a hajózási és a légi közlekedési ágazatnak a valamennyi érdekelt fél által elfogadott dekarbonizációs célok elérésére tett kötelezettségvállalásait. Ugyanakkor javasolja, hogy rövid távon fokozzák az Európai Bizottság, a tagállamok és e két ágazat között a szükséges párbeszédet.

1.8.

Az EGSZB rendkívüli aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fogyasztók bevonása nem volt elégséges, és az érintett szereplőkkel sem került sor megfelelő mértékű kommunikációra. Ezért nyomatékosan javasolja, hogy a fogyasztók sokkal jelentősebb szerepet kapjanak az alternatív üzemanyagok bevezetésének valamennyi aspektusában.

1.9.

Az EGSZB új ritkaföldfém-források feltárására irányuló kutatások folytatását javasolja. Javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen folyamatosan naprakész információkat szerezzen be a legújabb közlekedési technológiákról.

1.10.

Az EGSZB, noha üdvözli, hogy elsőbbséget kapnak a városi területeken végzett intézkedések, úgy véli, hogy szükség van olyan programok kidolgozására, amelyek a vidéki közlekedéshez is megfelelőek. Ezért az EGSZB felveti, hogy ezek a programok magukban foglalhatnák az – elsősorban mezőgazdasági és más eredetű hulladékból származó – bioüzemanyagokon alapuló infrastruktúra létrehozását, valamint a bioemésztőket támogató technológia alkalmazását. A programok kiterjedhetnének emellett a mezőgazdasági, erdőgazdasági és egyéb hulladékokból előállított fejlett bioüzemanyagok felhasználására épülő infrastruktúra létrehozására is.

2. Bevezetés

2.1.

Ez a vélemény elsősorban az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának Unió-beli biztosítására irányuló cselekvési tervvel foglalkozik. Az EGSZB már fogadott el véleményeket a szélesebb értelemben vett mobilitási csomagról és a közlekedés más aspektusairól. Ez a vélemény tehát nem vizsgálja a közlekedés szélesebb területét az éghajlatváltozás oldaláról. Rendkívül fontos, hogy biztosítsuk azt az infrastruktúrát, amely megkönnyíti majd a hagyományos üzemanyagokról a fenntartható üzemanyagokra való átállást, összhangban az Európai Bizottságnak a Párizsi Megállapodás teljesítését célul kitűző stratégiájával.

2.2.

2017 novemberében az Európai Bizottság határozott lépéseket tett az Unió Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak teljesítése irányában, amely az uniós CO2-kibocsátás legalább 40 %-os kötelező csökkentését írja elő 2030-ig. A környezetbarát mobilitásról szóló intézkedéscsomag az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának transzeurópai kiépítésére irányuló cselekvési tervet, valamint beruházási megoldásokat foglalt magában. A cél a nemzeti szakpolitikai keretek támogatása a városi területek közlekedési hálózatába (transzeurópai közlekedési hálózat, más néven „TEN-T”) történő beruházások támogatása révén. Ez biztosítja majd, hogy az úthasználók számára rendelkezésre álljon az alternatív üzemanyagok infrastruktúrája.

2.3.

A cselekvési terv emellett afelé tereli a tagállamokat, hogy a célkitűzések közé vegyék fel a hajózás és a légi közlekedés által okozott kibocsátások csökkentését is.

2.4.

Az EGSZB következetesen szót emel amellett, hogy javítani kell az alternatív üzemanyagok terén a nagyközönség rendelkezésére álló infrastruktúrát. Ennek a közelmúltban legalább 15 véleményében adott hangot, melyek a közlekedéssel foglalkoztak a dekarbonizáció, a COP21 és sok más környezeti fenntarthatósági kérdés vonatkozásában.

2.5.

Az Unió azon deklarált céljának részeként, mely szerint világelső kíván lenni a dekarbonizáció területén, az Európai Bizottság javaslatokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy miként lehet a közlekedési ágazatban a 2025-ig terjedő időszakban minél gyorsabban átállni a nagy szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokról az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, illetve kibocsátásmentes üzemanyagokra.

2.6.

Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítésére irányuló cselekvési terv egy olyan javaslatcsomag, amelyet a közlekedési ágazat kibocsátásainak zökkenőmentes és teljes csökkentésére dolgoztak ki a 2020., 2025. és 2030. éveket mérföldkőnek tekintő ütemtervvel.

2.7.

A jelenlegi uniós becslések alapján a közúti járművek és a hajók majdnem 95 %-a hagyományos üzemanyagokat használ, pedig számos uniós finanszírozási eszköz áll rendelkezésre (fosszilis és bioüzemanyagokhoz egyaránt), amelyekre a cselekvési terv nem tér ki.

2.8.

Ugyanakkor az uniós finanszírozás rendelkezésre állásának köszönhetően történt némi előrelépés az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának biztosítása terén. Az Alternatív Üzemanyagok Európai Megfigyelőközpontja 118 000 nyilvánosan hozzáférhető elektromos töltőállomást vett nyilvántartásba. A sűrített földgázzal üzemelő járművek részére 3 458, a hidrogénüzemű járművek részére pedig 2017. szeptember végén 82 töltőállomás állt rendelkezésre. Mindazonáltal mindössze két olyan tagállam van, amely 100 000 városlakóra számítva 100-nál több töltőállomást biztosít az elektromos járművek számára.

2.9.

2017 végéig valamennyi tagállamnak be kellett számolnia az e téren elért haladásról. Ezt két tagállam (Málta és Románia) nem tette meg. A többi tagállam jelentős többsége lemaradásban van céljaihoz képest, és a jelenlegi előrejelzések alapján egyáltalán nem fogják tudni teljesíteni azokat.

3. Nemzeti szakpolitikai keretek

3.1.

A 2014/94/EU irányelv értelmében a tagállamok nemzeti szakpolitikai kereteket dolgoztak ki, amelyeknek az egyes üzemanyagtípusokra vonatkozóan 2020-ra, 2025-re és 2030-ra meg kell határozniuk a minimális infrastrukturális lefedettséget. Minden egyes nemzeti szakpolitikai keret célszámokat és célkitűzéseket határoz meg, és a tagállamoknak 2017-ig jelentést kellett tenniük az Európai Bizottságnak.

3.2.

Az irányelv azokra az üzemanyagokra összpontosított, amelyek esetében a piaci koordináció elégtelen, ilyen például a villamos energia, a hidrogén és a földgáz (LNG és CNG). A bioüzemanyagok szintén fontos alternatívának minősülnek, és rövid és középtávon valószínűleg ezek fogják kitenni az alternatív üzemanyagok túlnyomó részét a piacon. A bioüzemanyagok használatát alátámasztó infrastruktúra-építéshez szükséges fő komponensek már léteznek.

3.3.

A nemzeti szakpolitikai keretek az egyes tagállamok esetében meghatározzák az alternatív üzemanyagok vonatkozásában a minimális infrastrukturális lefedettséget 2020-ra, 2025-re és 2030-ra. Ezen infrastruktúra fő elemei a villamos energia, a sűrített földgáz (CNG), a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a hidrogén.

A becslések szerint a tagállamok infrastrukturális beruházási igényei a 2014/94/EU irányelvvel összefüggésben a következők:

—	Villamos energia: legfeljebb 904 millió EUR 2020-ig (a nemzeti szakpolitikai keretek csak 2020 tekintetében írnak elő célokat).

—	CNG: legfeljebb 357 millió EUR 2020-ig, és 600 millió EUR 2025-ig a CNG-üzemű közúti járművek tekintetében (a nemzeti szakpolitikai keretekben betervezett 937 (2020-ra), illetve 1 575 (2025-re) új CNG-töltőállomás teljes költsége alapján).

—

LNG: legfeljebb 257 millió EUR 2025-ig az LNG-üzemű közúti járművek tekintetében. A vízi közlekedésben használt LNG tekintetében legfeljebb 945 millió EUR a TEN-T törzshálózati folyosók tengeri kikötőiben 2025-ig, és legfeljebb 1 milliárd EUR a TEN-T törzshálózati folyosók belvízi kikötőiben 2030-ig.

—	Hidrogén: legfeljebb 707 millió EUR 2025-ig (Lásd COM(2017) 652 final).

3.4.

25 tagállamból csak 8 esetében értékelték úgy, hogy teljes mértékben teljesítette a céljait, két tagállam pedig nem nyújtott be jelentést 2017 novemberéig. Az Európai Bizottság értékelése rendkívül kritikus az elért előrehaladás, illetve különösen a kitűzött célok szintje tekintetében. Ezt az is alátámasztja, hogy a különböző országokban számos egymással ütköző szakpolitika van érvényben, ami gátolja vállalásaik teljesítését az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának biztosítására vonatkozó saját célkitűzéseiket illetően.

3.4.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy ezen országok némelyike a számadatok közzététele óta fokozta erőfeszítéseit.

3.5.

Az Európai Bizottság által levont általános következtetés az, hogy a nemzeti szakpolitikai kereteknek nem sikerült érdemi haladást elérniük az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítése terén.

3.6.

A negatív tartalmú értékelés és az, hogy a bizottsági szolgálati munkadokumentum a nemzeti szakpolitikai keretek korlátozott hatására hívja fel a figyelmet, arra engednek következtetni, hogy a célok távolról sem fognak teljesülni, és legalábbis sürgős felülvizsgálatra van szükség.

4. Az európai bizottsági közlemény háttere és lényegi tartalma

4.1.

A cselekvési terv célja a nemzeti szakpolitikai keretek támogatása annak érdekében, „hogy előmozdítsák egy interoperábilis uniós infrastruktúra gerincének 2025-re történő kialakítását”. A cél olyan fő közlekedési folyosók létrehozása, amelyek nagy távolságokra és határokon át történő közlekedésre használhatóak, feltéve, hogy egyetértés van az összes érdekelt fél között.

4.2.

Az EU két területen szeretné felgyorsítani az infrastruktúra kiépítését: először is a TEN-T törzs- és átfogó hálózataiban, a második prioritás pedig a városi és külvárosi területek infrastrukturális szükségleteinek jobb kielégítése.

4.3.

Az intézkedések a fogyasztókat, az iparágat és a hatóságokat kívánják kedvezőbb helyzetbe hozni oly módon, hogy a felelősség megoszoljon a hatóságok és az iparág között. A kereslet és a kínálat folyamatosságának biztosítása érdekében a rendelkezésre álló járművek és hajók stabil szintjére van szükség.

4.4.

A villamos energia mint alternatív üzemanyag infrastruktúrája fő prioritás lett EU-szerte. Ugyanakkor az elektromos járművekhez szükséges infrastruktúra 2020-ig történő kiépítése terén tett előrehaladás csekély: a 2020-ra becsült részesedésük az egyes tagállamokban a járműállomány 0,1 %-a és 9,2 %-a között változik (SWD(2017) 365 final).

4.5.

A közlemény egyértelművé teszi, hogy a járművekre, villamosenergia-hálózatokra, gazdasági ösztönzőkre és digitális szolgáltatásokra irányuló, az egész EU-ra kiterjedő közös szakpolitikai keret tekintetében integrált megközelítésre van szükség. Ellenkező esetben az alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes mobilitásra való átállás szintje eltérő lesz a tagállamok között, és többsebességes megközelítéshez fog vezetni.

4.6.

A terv hangsúlyozza, hogy jelentős állami és magánberuházásokra van szükség. Támogatja a „vissza nem térítendő támogatások és a visszatérítendő hitelfinanszírozás” ötvözését mint a szükséges magas finanszírozási szint elérésének módját.

4.7.

Az Európai Bizottság két önálló, hasonló szerepet betöltő fórumot – a Fenntartható Közlekedési Fórumot, valamint az Európai Fenntartható Hajózási Fórumot – hozott létre, melyek célja a tagállamok, a civil társadalom és az egyéb fontos érdekelt felek részvételének elérése.

5. Az alternatív infrastruktúra biztosításának kihívásai

5.1.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának biztosítása különböző kihívásokat rejt magában, és sajnálja, hogy láthatóan egyik érdekelt fél sem tekinti túlzottan sürgetőnek e problémák megoldását.

5.2.

Az egész Unióban súlyos hiányosságok mutatkoznak a járművek és hajók elektromos, illetve egyéb üzemanyaggal való töltéséhez szükséges infrastruktúra tekintetében. Az EGSZB úgy véli, hogy ez nem kis részben az intelligens energiahálózat elégtelen fejlesztésének következménye, amely olyan helyzetet eredményez, amelyben a fogyasztók nem tudnak részt venni az átállásban.

5.3.

Mivel minden fél nagyon lassan halad az intézkedések végrehajtásával, az EGSZB úgy látja, hogy a tagállamok eltérő mértékű elkötelezettséget mutatnak az alternatív üzemanyagok infrastruktúrája iránt, amint azt az Európai Bizottság értékelései is alátámasztják. Az EGSZB úgy véli, hogy ez az Európai Unió fenntarthatósági célkitűzéseinek egyik legfőbb akadálya. Jelentős előrelépések történtek azonban az EU-ban a bioüzemanyagok fejlesztése terén (amelyekre a 2014-es irányelv nem tér ki), főleg egyes tagállamokban.

5.4.

Továbbra is felmerülnek bizonytalanságok az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának technológiáját illetően. Ilyen terület például az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok gyártása az ehhez szükséges elsődleges nyersanyagok kitermelésének növekvő költségei miatt. A körforgásos gazdaság elveinek megfelelően ösztönözni kellene a másodlagos, visszanyert nyersanyagok használatát. Emellett a fogyasztók nem rendelkeznek elegendő információval a sűrített gáz biztonságosságával, valamint a hidrogén használatával és rendelkezésre állásával kapcsolatban. Ezt a helyzetet orvosolni kell.

5.5.

A fogyasztók által érzékelt, a technológiát övező bizonytalanságokat, valamint az árak összehasonlításával kapcsolatos azonnali információk hiányát az elfogadás jelentős akadályaiként azonosították. (Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló irányelv 7. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló uniós tanulmány, 2017. január.) A fogyasztók emellett látják a hosszabb utak megtételével kapcsolatos valós korlátokat, különösen a vidéki területeken. Ez a siker egyik jelentős akadálya.

5.6.

Az átállás magas költsége a vidéki területeken jelentős gátló tényező az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának sikeres kiépítése előtt. Azzal a problémával is sürgősen kezdeni kell valamit, hogy az érdekelt felek nem ösztönzik proaktív módon, hogy az elszórt vidéki településekkel rendelkező területeken az alternatív üzemanyagok olyan infrastruktúrája alakuljon ki, amely megfelel a mezőgazdaság és a távolsági forgalom változatos igényeinek.

5.7.

Hogy az állami és a magánfinanszírozási mechanizmusok vegyes alkalmazása mennyire vonzó megoldás, az attól függ, hogy hogyan sikerül kielégíteni az állami és a magánbefektetők eltérő igényeit. Ezen igények összeegyeztetése késleltetheti a folyamatot, különösen akkor, ha az állami és a magánforrások várakozásai eltérnek.

5.8.

A cselekvési terv elsősorban a jelentős népességet tömörítő városi központokban való átállás elérésére összpontosít. Ennek részben az az oka, hogy az elektromos töltési technológia még mindig korlátozott, és mivel a vidéki utazások általában hosszabbak, több töltőállomásra lenne szükség. Az EGSZB véleménye szerint a vidéki területeken szükséges infrastruktúra kiépítésére ennek megfelelően sokkal több figyelmet kell fordítani.

5.9.

A cselekvési terv sikere az egyes tagállamok arra irányuló magas szintű elkötelezettségétől függ, hogy gondoskodjanak saját nemzeti szakpolitikai keretük időben történő és hatékony végrehajtásáról.

5.10.

Ennek ösztönzésére az Európai Bizottság létrehozta a Fenntartható Közlekedési Fórumot, amely az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítését célzó szakpolitikák hatékony végrehajtása érdekében összefogja a tagállamok, a közlekedési ágazat és a civil társadalom képviselőit.

6. Az EGSZB észrevételei

6.1.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti szakpolitikai keretek jól láthatóan nem igazán törekednek számottevő előrehaladás elérésére az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetése terén. Mivel félő, hogy nagy valószínűséggel egyetlen cél sem fog teljesülni, a stratégia sürgős felülvizsgálatára lenne szükség, és javaslatokat kellene tenni egy olyan modellre, amely sikerre vezethet. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes üzemanyagokról eltérően vélekednek a különböző tagállamokban, illetve piacokon. Az LNG és a CNG például nem számít észszerű lehetőségnek az új infrastruktúrák tekintetében az északi országokban, ahol a bioüzemanyagok viszont nagyon sikeresek és támogatottak. Az EU más részein a különféle üzemanyagok kedveltsége ettől nagyon eltérő.

6.2.

A műszaki kiforrottságot is figyelembe kell venni. A hidrogén például a legtöbb piacon még a korai tesztelés fázisában van, akárcsak a hosszabb útszakaszokon – például TEN-T folyosókon – közlekedő nehézgépjárművek elektromos akkumulátorral történő meghajtása is. Az ilyen járművek akkumulátorainak feltöltése középtávon valószínűleg nemigen lesz megoldható. Több tagállamban folynak kísérletek nehéz tehergépjárművek felsővezeték vagy az útfelületbe mélyesztett sínek útján történő elektromos hajtásával is (e-autópályák stb.). A cselekvési terv erre az infrastruktúrára egyáltalán nem tér ki, miközben ezt napjainkban már technológiailag kiforrottabbnak kell tekintenünk, mint a hidrogén-üzemanyagokat.

6.3.

Az alternatív üzemanyagok nyilvánosan hozzáférhető infrastruktúrájának 2020-ig történő biztosításához a becslések szerint 5,2–6 milliárd EUR-s beruházásra lenne szükség. 2025-re vonatkozó becslések szerint ez legalább 22 milliárd EUR-ra rúg. E becslések ellenére kevés bizonyíték van arra nézve, hogy ez elegendő lenne ahhoz, hogy garantálja a szükséges célok sikeres teljesítését.

6.4.

Lehetséges, hogy ezek a becslések túlságosan konzervatívak, és felül kell vizsgálni őket a változó technológia figyelembevétele érdekében. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy szorosabb együttműködésben dolgozzon a gépjárműiparral a magánberuházásokat ösztönző különféle pénzügyi eszközök kidolgozása terén.

6.5.

Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy az ilyen eszközöknek biztosítaniuk kell, hogy az infrastruktúra kiépítése széles körű előnyökkel járjon a nyilvánosság számára a hozzáférés és a megfizethetőség tekintetében. A hozzáférés különösen a vidéki és elszigetelt területeken jelent gondot.

6.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az üzemanyagra kivetett adó jelenleg a nemzeti bevételek jelentős forrása valamennyi uniós tagállamban. A bevételeknek a környezetvédelmi célok teljesülése következtében bekövetkező csökkenése nyilvánvalóan megoldandó problémát jelent majd az egyes tagállamok adópolitikája számára. Meg kell azonban jegyezni, hogy az az útdíjfizetésre vonatkozó javaslat, amelyet az Európai Bizottság a mobilitási csomagban tett (euromatrica, lásd TEN/640), tartalmaz néhány új lehetőséget a külső költségek infrastruktúra-díjak révén történő beépítésére.

6.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a hajózási ágazat nehezen szabályozható, elsősorban amiatt, hogy a vonatkozó szabályok és törvények nemzetközi kontextusban születnek. Miközben a hajózásnak proaktívvá kell válnia az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájával való együttműködése terén, egyértelmű, hogy helyi szinten lehetőség van alternatív üzemanyagok (pl. metanol és LNG) biztosítására, különösen a rövid távú tengeri szállítás és a komphajók számára. A rakpart menti műveletek stb. elektromos infrastruktúráját is meg lehet említeni.

6.8.

A légi közlekedés is várhatóan exponenciálisan növekedni fog 2050-ig, noha ez kevésbé kötődik közvetlenül a cselekvési tervhez. A dekarbonizációs célok teljesítéséhez jelentős mértékben kell olyan alternatív üzemanyagokat felhasználni, amelyek magas üvegházhatásúgáz-megtakarítási potenciállal rendelkeznek. Fontolóra kell venni a bioüzemanyagok felhasználását ezen a területen, és a szükséges beruházásokat az összes releváns érdekelt féllel és az Európai Bizottsággal folytatott érdemi párbeszéd alapján kell megvalósítani.

6.9.

Racionalizálni kell az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájába történő állami és magánberuházásokat. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottságnak az uniós finanszírozási eszközök közötti koordináció erősítésére és a szinergiák ösztönzésére irányuló javaslatát, hogy a nemzeti és helyi szintű intézkedések fokozhassák az uniós finanszírozás hatásait.

6.10.

A fogyasztói tudatosság kialakítása kiemelkedően fontos az infrastruktúra sikeres kiépítéséhez. Ez magában foglalja az árak összehasonlításával, az egészségügyi és környezeti előnyökkel, valamint az alacsonyabb jövedelmű családokat segítő konkrét beavatkozásokkal kapcsolatos tájékoztatást.

Kelt Brüsszelben, 2018. április 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

Top

Choose the experimental features you want to try