This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52016XC1111(09)
Commission communication in the framework of the implementation of Commission Regulation (EU) No 1253/2014 implementing Directive 2009/125/EC of the European Parliament and of the Council with regard to ecodesign requirements for ventilation units and of the implementation of Commission Delegated Regulation (EU) No 1254/2014 supplementing Directive 2010/30/EU of the European Parliament and of the Council with regard to energy labelling of residential ventilation unitsText with EEA relevance
A Bizottság közleménye a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szellőztetőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1253/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása és a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a lakóépületeket szellőztető berendezések energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló 1254/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása keretébenEGT-vonatkozású szöveg
A Bizottság közleménye a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szellőztetőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1253/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása és a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a lakóépületeket szellőztető berendezések energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló 1254/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása keretébenEGT-vonatkozású szöveg
HL C 416., 2016.11.11, p. 16–30
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
11.11.2016 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 416/16 |
A Bizottság közleménye a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szellőztetőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1253/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása és a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a lakóépületeket szellőztető berendezések energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló 1254/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtása keretében
(EGT-vonatkozású szöveg)
(2016/C 416/06)
|
1. |
Ideiglenes mérési és számítási módszerek (1) címeinek és hivatkozásainak közzététele a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szellőztetőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i 1253/2014/EU bizottsági rendelet és a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a lakóépületeket szellőztető berendezések energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. július 11-i 1254/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtásához. |
2. Hivatkozások
2.1. Berendezések típusai
Az 1253/2014/EU rendelet értelmében a szabványok vagy ideiglenes módszerek szerinti tesztelést különböző típusú berendezéseken kell elvégezni, ideértve a lakóépületeket szellőztető berendezéseket (RVU-k) és a nem lakóépületeket szellőztető berendezéseket (NRVU-k) is:
|
Típus |
Recirkulálás |
Hővisszanyerő rendszer (HRS) |
|
|
Egyirányú |
Légcsatornával ellátott |
Nem releváns |
Hőcserélővel nem ellátott |
|
Légcsatorna nélküli |
Nem releváns |
Hőcserélővel nem ellátott |
|
|
Kétirányú |
Légcsatornával ellátott |
Recirkulálással (*) (opció) |
Lemezes hőcserélő |
|
Rotációs hőcserélő |
|||
|
Közvetítőközeges hőcserélő |
|||
|
Fűtőcsövek |
|||
|
Váltakozó (regenerátor), Regeneratív hőcserélő, amelyben váltakozik a légáram iránya |
|||
|
Recirkulálás nélkül (*) |
A fentivel megegyező |
||
|
Légcsatorna nélküli |
Recirkulálással (*) (opció) |
A fentivel megegyező |
|
|
Recirkulálás nélkül (*) |
A fentivel megegyező |
||
A legtöbb paraméter esetében a mérések végrehajthatók a már meglévő szabványokkal összhangban. Ugyanakkor bizonyos esetekben szükség van a szabványok felülvizsgálatára, mivel – a mért értékek, a nómenklatúra, valamint a vizsgálati rendszerek és módszerek tekintetében – lehetőség nyílik azok javítására. Az új kifejezések, mint például az SFPint, helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a CEN/TC 156 jelenleg számos szabvány és alszabvány felülvizsgálatán dolgozik. A lakóépületeket szellőztető berendezésekkel (RVU-k), illetve a nem lakóépületeket szellőztető berendezésekkel (NRVU-k) kapcsolatos valamennyi mérést (az egyéb szabványokra történő hivatkozásokat is beleértve) a következő szabványok fogják tárgyalni:
|
RVU-k |
: |
EN 13141 szabványsorozat (alszám a berendezés típusától függően) EN 13142 (alkalmazási kört meghatározó szabvány) |
|
NRVU-k |
: |
EN 13053 (elsődlegesen a kétirányú szellőztetőberendezések (BVU-k) esetében, de az egyirányú szellőztetőberendezések (UVU-k) is hasonlóképpen mérhetőek) |
Légcsatorna nélküli, kétirányú szellőztetőberendezések
Amennyiben a légcsatorna nélküli, kétirányú szellőztetőberendezéseket fali átvezetésekkel (azaz légcsatornákkal) kívánják beépíteni, az összes teljesítőképesség-vizsgálatot ezekkel a fali átvezetésekkel és a megfelelő, szennyezettlevegő-kifúvó és frisslevegő-beszívó végberendezésekkel kell elvégezni. Alternatív megoldásként a vizsgálatokat a külső oldalon (azaz a távozó levegő [EHA] és a kültéri levegő [ODA] oldalán) a berendezéssel azonos átmérőjű, 0,5 méter hosszúságú légcsatornákkal, valamint a megfelelő, szennyezettlevegő-kifúvó és frisslevegő-beszívó végberendezésekkel (opcióként szabványos, a gyártó által megadott homlokzatba épített ráccsal) kell elvégezni. A vizsgálatokat a szokásos módon, az A kategóriában kell elvégezni, ahol a fali átvezetések és a végberendezések a berendezés szerves részének tekintendők.
Nyilatkozat a nem lakóépületeket szellőztető kétirányú szellőztetőberendezésekről
A megadott névleges feltételek a hővisszanyerő rendszeren áthaladó légáramra vonatkoznak (általában téli tervezési előírások mellett).
Mivel kiegyensúlyozatlan légáramok (különböző nyomásesések stb.) esetében az SFPint kiszámításához a kétirányú szellőztetőberendezés mindkét oldalának értékei szükségesek, javasolt a gyártók számára, hogy egyenlőtlen légáramok esetén mindkét oldal (szellőző oldal és távozó oldal) értékeiről nyilatkozzanak.
2.2. Lakóépületeket szellőztető berendezések
|
Mért/számított paraméter |
Szervezet |
Hivatkozás/cím |
Megjegyzések |
|
SEC – egy lakótér vagy épület szellőztetésének a fűtött padlófelület egy négyzetméterére jutó energiafogyasztása [kWh/(m2.a)] |
Európai Bizottság |
1253/2014/EU bizottsági rendelet VIII. melléklete 1254/2014/EU bizottsági rendelet VIII. melléklete |
Nincsenek a fajlagos energiafogyasztást leíró szabványok, de az egyenlet meghatározásra került az 1253/2014/EU és 1254/2014/EU rendeletekben. |
|
Fajlagos felvett teljesítmény (SPI) |
Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) |
EN 13142 és EN 13141 szabványsorozatok, a termék típusa szerint |
A fajlagos felvett teljesítmény kiszámítása az EN 13142: 2013 szabványban került meghatározásra a kétirányú szellőztetőberendezések tekintetében, a mért értékek vizsgálati módszereit pedig az EN 13141 szabványsorozat taglalja a berendezés típusa szerint. Egyirányú szellőztetőberendezések esetében azonos fogalommeghatározás és módszer használható. Ugyanakkor a mérést és a számítást az 1253/2014/EU rendeletben leírt referencia-légáramnak és -nyomásnak megfelelően kell elvégezni. Az 1253/2014/EU rendelet I. mellékletének 13. pontjában a fajlagos felvett teljesítmény W/m3/h mértékegységben van kifejezve, míg az 1253/2014/EU rendelet VIII. mellékletében kW/m3/h mértékegységben van kifejezve. Információs követelményként a fajlagos felvett teljesítményt W/m3/h mértékegységben kell megadni. A fajlagos energiafogyasztás kiszámításához azonban a fajlagos felvett teljesítményt kW/m3/h mértékegységben kell megadni. |
|
Tényleges felvett teljesítmény (felvett összteljesítmény) |
CEN |
EN 13141 szabványsorozat a termék típusa szerint, melyet az EN ISO 5801 szabvány egészít ki |
Az EN 13141-7 és 13141-6 szabványok az EN 13141-4 szabványra (6.1. bekezdés) hivatkoznak, amely az EN ISO 5801 szabványra hivatkozik (10. fejezet, Felvett teljesítmény). A szabványok fogalommeghatározásaiban „felvett teljesítmény”, illetve „felvett összteljesítmény” szerepel, nem pedig „tényleges felvett teljesítmény”, mint az 1253/2014/EU rendeletben. Az EN 13141-8 szabványban nem szerepel semmilyen módszer vagy hivatkozás leírása, és hiányoznak a mérési bizonytalanságra vonatkozó követelmények. Kétirányú szellőztetőberendezések: A ventilátorokra és a szabályzó berendezésekre összesítve mérendő. A segédberendezések villamosenergia-fogyasztását is bele kell venni, például a forgó hővisszanyerő rendszerrel ellátott kétirányú szellőztetőberendezésekben a forgórészes motor is beleveendő. |
|
Külső össznyomáskülönbség |
CEN |
EN 13141 szabványsorozat a termék típusa szerint, melyet az EN ISO 5801 szabvány egészít ki |
A légcsatornával ellátott berendezések esetében a mérésre a csatlakoztatott légcsatornákban kell, hogy sor kerüljön, hogy a fogyasztók következetes nyomási és áramlási értékeket kapjanak. A külső össznyomáskülönbség az 1253/2014/EU szerint a légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezések esetében a bemenet és a kimenet közötti statikus nyomáskülönbség, míg légcsatorna nélküli, lakóépületeket szellőztető berendezések esetében az össznyomáskülönbség. Kétirányú szellőztetőberendezések esetén mindkét légáramot (ha nem azonosak, a bemenő légáramot) figyelembe kell venni. Azt, hogy melyik csatlakozásra kerül a nyomás kifejtésre, az 1253/2014/EU rendelet nem határozza meg. Az eloszlása opcionális, de javasolt, hogy a légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezések esetében a külső össznyomáskülönbség 1/3-a kerüljön a külső oldalra (távozó levegő és kültéri levegő) és a külső össznyomáskülönbség 2/3-a pedig (elszívott levegő és szellőző levegő) az épület oldalára, az EN 13141 szabványsorozatnak megfelelően. További leírásért lásd a jelen dokumentum 3. fejezetét, valamint a DTI „Transitional method for determination of internal specific fan power of ventilation units, SFPint” (2) (Szellőztetőberendezések belső specifikus ventilátorteljesítményének [SFPint] meghatározására szolgáló ideiglenes módszer) c. dokumentumát. Kétirányú szellőztetőberendezések Az EN 13141-7 szabványban (6.2.2. bekezdés) leírt vizsgálat, amely előírja, hogy a vizsgálatot mind a 4 légcsatornában el kell végezni. Az EN 13141-7 szabvány hivatkozik az EN 13141-4 szabványra (5.2.2. bekezdés), melyben meghatározásra kerül a légcsatornák beépítése. Egyirányú szellőztetőberendezések (elszívás) Nincsen leírva az EN 13141-6 szabványban. Az EN ISO 5801 vagy EN 13141-4 szabvány használandó. Kétirányú szellőztetőberendezések (egyedi helyiség szellőztetésére, légcsatorna nélküli) Általános leírás az EN 13141-8 szabvány 5.2.3. bekezdésében (és az A mellékletben) található, amely az EN 13141-4 és EN ISO 5801 szabványra hivatkozik. Egyirányú szellőztetőberendezések (befúvó rendszerek) A vizsgálat az EN 13141-11 szabványban (6. bekezdés) kerül leírásra, amely az EN 13141-4 és EN ISO 5801 szabványra hivatkozik Azt, hogy a nyomást hogyan kell mérni a légcsatornában (mérési légcsatornák), illetve kamrában és a megengedett eltérést nem minden szabvány ismerteti. Ezt az EN ISO 5801 szabványnak megfelelően kell megtervezni és vizsgálni. |
|
Referencia-légtömegáram |
CEN |
EN 13141 szabványsorozat a termék típusa szerint, melyet az EN ISO 5801 szabvány egészít ki |
A szabványok nem írják le a referencia-, illetve maximális légáramot és nyomást. Továbbá nem írják le azt sem, hogyan lehet ezeket az 1253/2014/EU rendeletnek megfelelően megvalósítani. Csak azt határozzák meg, hogyan kell mérni a légáramot az egyes berendezések kialakításának megfelelően (kivéve az EN 13141-8 szabványt a légáram, valamint az EN 13141-11 szabványt a nyomás tekintetében). E dokumentum 3. fejezetében lásd annak leírását, hogy miként kell megadni a légcsatornával ellátott berendezések referencia-légtömegáramát. Egy módszer is meg van adva arra az esetre, ha egy berendezés nem képes elérni 100 Pa nyomást, de képes elérni 50 Pa nyomást. A referencia-légtömegáram nem lehet magasabb, mint a maximális légtömegáram. Kétirányú szellőztetőberendezések A vizsgálat felépítésének leírása az EN 13141-7 szabványban (6.2.2. bekezdés) szerepel. Az EN 13141-7 szabvány hivatkozik az EN 13141-4 szabványra (5.2.2. bekezdés), melyben meghatározásra kerül a légcsatornák beépítése. Kétirányú szellőztetőberendezések esetén, ha a vizsgálatot numerikus kiegyensúlyozatlan légtömegárammal végzik a szellőző levegő oldalán, a távozó levegő oldalához mérten, ezt fel kell tüntetni a vizsgálati jelentésben. Kétirányú szellőztetőberendezések esetében a légtömegáram a légbefúvó kimenetre alkalmazandó. Egyirányú szellőztetőberendezések (elszívás) Általánosságban a vizsgálat felépítésének leírása az EN 13141-4 / - 6 szabványban szerepel. Az EN 13141-6 szabvány az ISO 5221 szabvány szerint (amely 1984-ben visszavonásra került) hivatkozik a légáram-mérésekre. Helyette az EN ISO 5801 szabvány használható. Egy- és kétirányú szellőztetőberendezések (egyedi helyiség szellőztetésére, légcsatorna nélküli) Általános leírás az EN 13141-8 szabványban (3.1.9. bekezdés) szerepel. Az EN 13141-4 szabvány 5.2.3. bekezdése és az EN ISO 5801 szabvány szerinti módszer. Egyirányú szellőztetőberendezések (befúvó rendszerek) A vizsgálat leírása az EN 13141-11 szabványban (3.6. bekezdés) szerepel. A módszer leírása (6. bekezdés) az EN 13141-4 és az EN ISO 5801 szabványra hivatkozik. |
|
Légtömegáram-/nyomásdiagram |
CEN |
EN 13141-4 EN 13141-7 amelyet kiegészít az EN ISO 5801 |
Az EN 13141-7 kétirányú szellőztetőberendezésekre hivatkozik, de a módszer egyéb termékekre is alkalmazható. Az EN ISO 5801 ventilátorokra hivatkozik, de a módszer egyéb termékekre is alkalmazható. |
|
Maximális légtömegáram |
CEN |
EN 13141 szabványsorozat a termék típusa szerint, melyet az EN ISO 5801 szabvány egészít ki |
Valamennyi termékre, a hivatkozást lásd lentebb |
|
Hőhatásfok, ηt |
CEN |
EN 13141-7 és EN ISO 5801 EN 13141-8 és EN ISO 5801 |
A hőhatásfok általában az EN 308 vagy EN 13141-7, EN 13141-8 és ISO 16494 szabvány szerint mérhető egyenlő bejövő-kimenő tömegáramok esetén, kondenzáció nélkül. Ugyanakkor az 1253/2014/EU rendelet kimondja, hogy a belső és külső hőmérséklet közötti különbség 13 K kell, hogy legyen, így csak az EN 13414-7 és az EN 13141-8 szabvány használható. A ventilátor hozzájárulásával együtt mérendő. Kétirányú szellőztetőberendezések esetén az EN 13414-7 szabvány használandó. Egyedi helyiséget szellőztető, kétirányú szellőztetőberendezések esetén az EN 13141-8 szabvány használandó. A légáram mérésére az EN ISO 5801 szabvány szerint kell, hogy sor kerüljön. Minden egyéb érték az EN 13141-7 vagy EN 13141-8 szabvány szerint, a berendezés kivitelezésétől függően. A hőmérséklet-mérési pontokat a berendezésen kívül kell kijelölni, mivel a mérésnek magában kell foglalnia a ventilátor hozzájárulását is (légcsatornával ellátott berendezések esetén a légcsatornákban). A légcsatornákat, illetve a berendezés és a mérési sík közötti csatlakozódobozt olyan szigetelőanyaggal kell szigetelni, amelynek hőellenállása legalább 1m2 K W-1 (kb. 50 mm szigetelőanyag). Az EN 13141-7 szabvány csak a szivárgásra vonatkozóan határoz meg követelményt (a hőegyensúlyra nézve nincsenek követelmények), és csak e tekintetben használható. Ugyanakkor az EN 308 szabványban megfogalmazott követelmények betartása javasolt (szivárgás 3 %, hőegyensúly 5 %). EN 13141-8 A váltakozó hővisszanyerő rendszerrel rendelkező berendezésekre vonatkozóan szerepel egy általános vizsgálati modell leírás az EN 13141-8 szabvány 5.4.7. bekezdésében. Megjegyzendő, hogy ehhez rendszerint gyors mérőberendezés szükséges. Javasolt megtenni a szükséges intézkedéseket a kültéri és beltéri levegő keveredésének a vizsgálat során történő csökkentése érdekében. A nem alkalmazható szabványokkal kapcsolatos megjegyzések: Az EN 308 szabvány általában önmagában a hővisszanyerő rendszer teljesítőképességének értékelésére használatos, ahol a ventilátorok hozzájárulása levonásra kerül, és a vizsgálatot 20K mértékű hőmérséklet-különbség mellett végzik, ezért nem használható lakóépületeket szellőztető berendezések esetén. Az ISO 16494 szabvány leír egy vizsgálati eljárást, amely hővisszanyerő rendszerrel ellátott légkezelő berendezések esetén használatos, sajátos követelményeket támasztva a be- és kimenetek statikus nyomása és a ventilátorbeállítások tekintetében. A vizsgálat felépítése megegyezik az EN14141-7 és EN308 szabványban szereplővel. Az EN ISO 5801, ISO3966 és EN ISO 5167-1 szabványra hivatkozik a légáram-mérési módszer tekintetében. Az ISO 16494 nagy környezetihőmérséklet-tűrést enged meg, amely befolyásolja a vizsgálati eredményeket, és nem felel meg az EN 13141, illetve az EN 308 szabványnak. |
|
Felvett elektromos teljesítmény és tényleges felvett teljesítmény |
CEN |
EN 13141-4 és EN 13141-7 amelyet kiegészít az EN ISO 5801 |
Az EN 13141-7 szabvány (6.5. bekezdés) hivatkozik az EN 13141-4 szabványra (6.1. bekezdés), mely hivatkozik az EN ISO 5801 szabványra (10. bekezdés). A szabványok fogalommeghatározásaiban általában „felvett teljesítmény”, illetve „felvett összteljesítmény” szerepel, nem pedig „felvett elektromos teljesítmény” vagy „tényleges felvett teljesítmény”, mint az 1253/2014/EU rendeletben. Kétirányú szellőztetőberendezések: A ventilátorokra és a szabályzó berendezésekre összesítve mérendő |
|
Hangteljesítményszint (LWA) |
CEN |
EN ISO 9614-2 vagy EN ISO 3744 vagy EN ISO 3746 vagy EN ISO 3743-1 vagy EN ISO 3741 vagy ISO 13347 vagy EN ISO 9614-1 vagy EN ISO 3745 vagy EN ISO 3743-2 |
Az EN ISO 9614-2 (hangintenzitás-mérés) vagy az EN ISO 3744, illetve EN ISO 3746 (hangnyomás szabad hangtérben) szabvány szerint mérhető. A vizsgálati költségek csökkentése érdekében gyakran a hangintenzitás-mérési módszer használata preferált. Alternatívaként az EN ISO 3743-1 vagy EN ISO 3741 szabvány használható (hangteljesítmény zengő szobában). Mivel a különböző szabványok eltérő módszereket alkalmaznak, az eredmények reprodukálhatósága nem mindig biztosított az egyes módszerek között. |
|
Referencia-nyomáskülönbség (Pa mértékegységben kifejezve) |
CEN |
EN 13141 szabványsorozat a termék típusa szerint, melyet az EN ISO 5801 szabvány egészít ki |
A mérési módszer és megjegyzések tekintetében lásd a „Külső össznyomáskülönbség c. szakaszt. |
|
Maximális belső és külső szivárgási arányok és átáramlási arány |
CEN |
EN 308 EN 13141-7 EN 1886 ISO 16494 |
Szivárgás Mind a belső, mind a külső szivárgás az EN 308 és EN 13141-7 szabvány szerint vizsgálható (az EN 13141 szabványsorozat csak lakóépületeket szellőztető berendezésekre érvényes). Az EN 308 eredetileg csak a hővisszanyerő rendszer komponensre koncentrál, de alkalmazható (és általában alkalmazzák is) a teljes berendezés vizsgálatára. Az EN 308 szabványban ennek mérésére csak egy ponton kerül sor (csakúgy, mint a rendeletben). Az EN 13141-7 szabványban három ponton történik a mérés. Az EN 1886 szabvány csak külső szivárgásra használható. A szivárgás és az átáramlási arány kiszámításához használt légáram (a szabványban ez úgy szerepel, mint a gyártó által megadott névleges légtömegáram) lakóépületeket szellőztető berendezések esetén a referencia-légáram, míg nem lakóépületeket szellőztető berendezések esetén a névleges légáram, az 1253/2014/EU rendeletben meghatározottak szerint. Átáramlási arány Az átáramlási arány vizsgálatára az EN 308 szabvány szerint kerülhet sor. Meg kell adni, hogy melyik irányban történik szivárgás. A szennyezett levegőből a friss levegőbe történő szivárgás kerülendő (távozó levegő oldaláról a szellőző levegő oldalára). Alacsony tömegáram mellett az átöblítő zónának több időre van szüksége a tisztításhoz, és a rotor fordulatszámát csökkenteni kell. Ez jelentős hatással van a szivárgásra, és ezt figyelembe kell venni. A szivárgásra vonatkozó további leírás: A szivárgási vizsgálattal kapcsolatos további felvilágosítással szolgál az 1253/2014 rendelet V. melléklete (Nem lakóépületeket szellőztető berendezések), mely ismerteti, hogy az értékek nyomáspróbát (a fogalommeghatározásokban definiált nyomás szerint) vagy keresőgázt alkalmazó vizsgálati módszerrel, a gyártó által megadott rendszernyomáson mérendők, illetve számítandók, bár ez nem tisztázott a fogalommeghatározások között (azokkal összhangban). A megadott érték a meghatározott szivárgási arány, kiegészítve az alkalmazott szabványra vonatkozó információkkal. A vizsgálatot el lehet végezni „statikusnyomás-vizsgálatként” (a fogalommeghatározásokban definiált nyomás szerint), ahol a nyomást úgy tekintjük, mint a kétirányú szellőztetőberendezés egyik oldalán alkalmazott pozitív/negatív (vagy a külső szivárgás tekintetében belső/külső) nyomást, illetőleg „dinamikusnyomás-vizsgálatként” (pl. elszívott levegő átadási arány (EATR)), ahol a vizsgálati nyomás az egység belsejében a referencia-/névleges konfiguráció (külső nyomás) eredményeként fennálló tényleges nyomáskülönbség. A keresőgázt alkalmazó vizsgálati módszert az EN308 szabvány említi a szivárgásvizsgálattal kapcsolatban, a vizsgálat elvégzését azonban nem ismerteti. A keresőgázt alkalmazó vizsgálati módszer leírása az ISO 16494, valamint az EN 13141-7 és prEN 16798-3 szabványban található. |
|
Keveredési arány |
CEN |
EN 13141-8 |
Az EN 13141-8 szabvány (5.2.2.1. bekezdés) leírja a belső szivárgás, valamint a bel- és kültéri keveredés vizsgálatát és számítását. Ajánlatos a mérést izotermálisan elvégezni a vizsgálati idő csökkentése érdekében; a hatása nem szignifikáns. Mind a beltéri, mind a kültéri keveredési értékeket meg kell adni. A kombinált kifúvó és beszívó nyílásokkal rendelkező váltakozó berendezések esetében a keveredési arányt nem lehet meghatározni a vizsgálati helyiség szennyeződése nélkül, ennek következtében az ilyen típusú berendezések keveredési arányát nem kell megadni azelőtt, hogy a szabványok felülvizsgálata során ki nem dolgoztak egy érvényes módszert. |
|
A légáram nyomásváltozás-érzékenysége |
CEN |
EN 13141-8, A melléklet és 5.2.3. bekezdés |
Az EN 13141-8 használható. |
|
Beltéri/kültéri légtömörség |
CEN |
EN 13141-8 |
Az EN 13141-8 szabvány írja le a mérést, ez használható. |
2.3. Nem lakóépületeket szellőztető berendezések
|
Mért/számított paraméter |
Szervezet |
Hivatkozás/cím |
Megjegyzések |
||||||||
|
A hővisszanyerés hőhatásfoka ηt_nrvu |
CEN |
EN 13053 EN 308 |
Az EN13053 (6.5 bekezdés és A melléklet) az EN308 szabványra hivatkozik a vizsgálati felépítéssel és eljárással kapcsolatosan. Az egyetlen kivétel a hőmérséklet-érzékelők berendezésen belüli elhelyezése. Az EN 13053 szabvány A3 melléklete leírja, hogy a hőmérséklet-érzékelőket a berendezés belsejében, a ventilátor és a hővisszanyerő rendszer között kell elhelyezni. Az EN 308 eredetileg csak a hővisszanyerő rendszerre koncentrál, de általában a teljes berendezés vizsgálatára alkalmazzák. Az EN13779 (6.6. bekezdés) az EN13053 szabványra hivatkozik a hővisszanyerő rendszer leírása és osztályozása tekintetében. Hivatkozik az EN308 szabványra a vizsgálati felépítéssel és eljárással kapcsolatosan. Az ISO 16494 szabvány leír egy, a hővisszanyerő rendszerrel ellátott légkezelő berendezésekre alkalmazható vizsgálati eljárást. Sajátos követelmények a be- és kimenetek statikus nyomása és a ventilátorbeállítások tekintetében. A vizsgálat felépítése megegyezik az EN13141-7 és EN308 szabványban szereplővel. Az EN ISO 5801, ISO3966 és EN ISO 5167-1 szabványra hivatkozik a légtömegáram-mérési módszer tekintetében. Az 1253/2014/EU rendelet kimondja, hogy a belső és külső hőmérséklet közötti különbség 20 K kell, hogy legyen, így csak az EN 308, illetve az EN 13053 szabvány használható. A ventilátor hozzájárulása nélkül, lehetőleg a berendezés belsejében mérve. Lehetőség szerint a hőmérséklet-érzékelőket az EN 13053 szabvánnyal összhangban kell elhelyezni. Ha nem lehetséges az érzékelőknek a berendezés belsejében, a ventilátor és a hővisszanyerő rendszer között való elhelyezése, két vizsgálati eljárás lehetséges.
A méréshez és vizsgálathoz használt légáram a nem lakóépületeket szellőztető berendezések névleges légtömegárama, amely áthalad a hőcserélőkön (recirkulálás vagy bypass nélkül, általában téli tervezési előírások mellett). A hőmérséklet-mérési pontoknak sugárzás ellen védettnek kell lenniük. Az EN 308 szabvány 6.4. bekezdésében előírt követelmény: „… A megengedett maximális eltérés egy mérési síkban 0,05 -tel (t22-t21) egyenlő”. Ez nem tud teljesülni a berendezés belsejében végzett mérés esetén, és nem kell betartani. |
||||||||
|
A nem lakóépületeket szellőztető berendezések névleges légtömegárama m3/s mértékegységben kifejezve, qnom |
CEN |
Preferált szabvány: EN 13053 EN ISO 5801 Alternatív szabvány: EN 13141-4, - 5, - 6, - 7, - 8, - 11 |
Az EN 13053 és EN ISO 5801 szabvány szerint mérhető. Az EN 13053 szabvány az EN ISO 5801, EN ISO 5167-1 vagy az ISO 3966 szabványra hivatkozik (a folyadékok tekintetében). Az EN 13141-4, - 5, - 6, - 7, - 8, - 11 (a berendezés típusa szerint) és az EN ISO 5801 szabvány szerint is mérhető. Az EN 13141 szabvány elsősorban lakóépületek szellőztetésére vonatkozik, de részletesebb és alkalmazható azokon a területeken, ahol az EN13053 szabvány eljárásai még nem kerültek meghatározásra. Kétirányú szellőztetőberendezések esetében az ηfan kiszámításához használt qnom érték tekintetbe veszi a légáram oldalát (szellőző vagy távozó oldal), nem pedig a szellőző és az elszívási oldali légáram összege kettővel osztva nyert értékét. A qnom megadott tájékoztató értéke a szellőző és az elszívási oldali légáram összege kettővel osztva. |
||||||||
|
Névleges külső nyomás Δps, ext (Pa mértékegységben kifejezve) |
CEN |
Preferált szabvány: EN 13053 EN ISO 5801 Alternatív szabvány: EN 13141-4, - 5, - 6, - 7, - 8, - 11 |
Az EN 13053 és EN ISO 5801 szabvány szerint mérhető. Az EN 13053 szabvány hivatkozik az EN ISO 5801 szabványra (5.2.3.1.1. bekezdés). Az EN 13141-4, - 5, - 6, - 7, - 8, - 11 (a berendezés típusa szerint) és az EN ISO 5801 szabvány szerint is mérhető. Az EN 13141 szabványsorozat elsősorban lakóépületek szellőztetésére vonatkozik, de részletesebb és alkalmazható azokon a területeken, ahol az EN13053 szabvány eljárásai még nem kerültek meghatározásra. Általánosságban kétirányú szellőztetőberendezések esetében a vizsgálat leírása az EN 13141-7 szabványban (6.2.2. bekezdés) szerepel (valamint a berendezés típusától függően az 13141 sorozatba tartozó többi szabványban). A vizsgálatot mind a négy légcsatornában el kell végezni. Az EN 13141-7 hivatkozik az EN 13141-4 szabványra (5.2.2. bekezdés), amely meghatározza a légcsatornák beépítését. A külső nyomást a tervezési nyomási feltételekre kell beállítani. Javasolt, hogy vegyék figyelembe a belső nyomást, valamint hogy közvetlenül a hővisszanyerő rendszer után, a szellőző levegő szakaszán magasabb legyen a nyomás, mint a távozó levegő szakaszának nyomása közvetlenül a hővisszanyerő rendszer előtt, a szivárgás elkerülése érdekében. A légcsatornával ellátott berendezések esetében a nyomás mérésére a csatlakoztatott légcsatornákban kell, hogy sor kerüljön, hogy a felhasználók következetes nyomási és áramlási értékeket kapjanak. A névleges külső nyomás a bemenet és kimenet közötti statikus nyomáskülönbség. Kétirányú szellőztetőberendezések esetén mindkét légmozgásra. A légcsatornában mért nyomást (mérési légcsatorna) és a megengedett eltérést az EN ISO 5801 szabvánnyal összhangban kell megtervezni és vizsgálni, amennyiben alkalmazható. A gyártónak ajánlatos leírni a berendezés egyes oldalain alkalmazott nyomáseloszlást, mivel a berendezés teljesítőképessége a nyomás eloszlásának megfelelően változhat. További leírásokért lásd a jelen dokumentum 3. fejezetét, valamint a DTI „Transitional method for determination of internal specific fan power of ventilation units, SFPint” (Szellőztetőberendezések belső specifikus ventilátorteljesítményének [SFPint] meghatározására szolgáló ideiglenes módszer) c. dokumentumát. |
||||||||
|
Nominális felvett elektromos teljesítmény (P) (W) és tényleges felvett elektromos teljesítmény |
CEN |
EN 13053 EN ISO 5801 |
A villamosenergia-felhasználás számos harmonizált szabvány (motorok), valamint az EN ISO 5801 és az EN 13053 szabvány szerint mérhető, a mérési bizonytalanságtól függően. Az EN13053 szabvány leírja, hogy a villamos energiát, feszültséget és áramot mérni szükséges, ugyanakkor nem hivatkozik semmilyen szabványra, illetve nem ír le semmilyen módszert (2. táblázat). A vizsgálati módszerre nézve egy általános hivatkozás szerepel az EN ISO 5801 szabványban (5.2.2. bekezdés). Az EN 13141-4, - 5, - 6, - 7, - 8, - 11 (a berendezés típusa szerint) és az EN ISO 5801 szabvány szerint is mérhető.Az EN 13141 szabványsorozat elsősorban lakóépületek szellőztetésére vonatkozik, de részletesebb egyes termékcsoportok tekintetében, és alkalmazható azokon a területeken, ahol az EN13053 szabvány eljárásai még nem kerültek meghatározásra. Ebben az esetben az EN 13141 szabványsorozatban leírt módszer és az EN 13053 / EN ISO 5801 szabvány mérési alapelve alkalmazandó. Általánosságban az EN ISO 5801 szabvány mérési alapelve használandó. A névleges felvett elektromos teljesítmény (P) esetén a kW, míg az SFPint esetén a W/m3/s használandó mértékegységként. |
||||||||
|
SFPint W/(m3/s) mértékegységben kifejezve |
DTI (Dán Technológiai Intézet) |
Ventilátorberendezések belső specifikus ventilátorteljesítménye, SFPint |
A leírást lásd a DTI dokumentumában. Az SFPint megadott értéke olyan egyirányú, nem lakóépületeket szellőztető berendezések esetében, amelyeket nem szűrővel való használatra terveztek, „Nem alkalmazható” kell legyen. |
||||||||
|
„statikus nyomás (psf)” „össznyomás (psf)” „torlónyomás” |
CEN |
EN ISO 5801/Egyik releváns szabvány sem megfelelő |
Az EN ISO 5801 szabvány használható külső mérések esetében. Belső mérések tekintetében egyik vonatkozó szabvány sem megfelelő. A mérés és számítás leírását lásd a DTI „Transitional method for determination of internal specific fan power of ventilation units, SFPint” (Szellőztetőberendezések belső specifikus ventilátorteljesítményének [SFPint] meghatározására szolgáló ideiglenes módszer) c. dokumentumában. |
||||||||
|
A tervezési légtömegáram melletti áramlási sebesség (m/s) |
CEN |
EN 13053 és EN ISO 5801 |
Az áramlási sebesség leírása az EN 13053 szabványsorozatban szerepel. Ugyanakkor nincsen leírva a mérési módszer és a mérőszámok a mérési keresztmetszet szerint. A légáram az EN ISO 5801 szabvány szerint mérhető. A légáram és sebesség mérésére az EN 13053 és az EN ISO 5801 szabvány alkalmazandó. A sebesség kiszámításához szükséges keresztmetszetet +/- 3 %-os mérési bizonytalansággal kell mérni. A keresztmetszet az adott egység szűrővel ellátott vagy ventilátort magában foglaló részében a szabad egységnyi keresztmetszet. A megadott érték a szellőző vagy távozó oldali értékek legmagasabbja. |
||||||||
|
Ventilátorkomponensek belső nyomásesése (Δps, int) (Pa mértékegységben kifejezve) és Nem ventilátorhoz tartozó további komponensek belső nyomásesése (Δps, add) |
DTI (Dán Technológiai Intézet) |
Ventilátorberendezések belső specifikus ventilátorteljesítménye, SFPint |
Nem létezik vonatkozó harmonizált szabvány.
A mérés és számítás leírását lásd a DTI dokumentumában. A nem lakóépületeket szellőztető berendezések bemeneténél és kimeneténél keletkező veszteségeket bele kell venni a „Ventilátorkomponensek belső nyomásesése (Δps, int)” értékébe. Ha egy légcsatornával ellátott légkezelő berendezés teljes méretű nyílásokkal rendelkezik (a légcsatorna-rendszerek belső keresztmetszete megegyezik a nem lakóépületeket szellőztető berendezés keresztmetszetével), akkor nincsen további nyomásesés a bemeneti és kimeneti nyílásoknál. |
||||||||
|
Ventilátor hatásfoka (ηfan) |
CEN |
Külső – EN ISO 5801 (szűrő/további komponens nélküli, egyirányú szellőztetőberendezések esetében) Belső – Egyik vonatkozó szabvány sem megfelelő |
Szűrővel nem rendelkező, egyirányú szellőztetőberendezések esetén az EN ISO 5801 szabvány használatos, valamint a külső ventilátor hatásfoka, melyet névleges légtömegáram és névleges külső nyomás mellett kell mérni. Megjegyzendő, hogy az üzemeltetési pont még nem feltétlenül a ventilátor legjobb hatásfokú pontja, hanem a szellőztető berendezés 1. és 2. mellékletben (2. bekezdés) ismertetett névleges feltételei. A ventilátor hatásfoka a külső statikus ventilátor hatásfok. Az összes többi termék esetén nem léteznek megfelelő harmonizált szabványok, mivel a hatásfokot a szellőztetőberendezéseken belül kell mérni az SFPint kiszámításához, bár az alábbi szabványok leírják a ventilátor hatásfokának mérését:
Az elsődleges probléma az, hogyan mérhető a ventilátor hosszában tapasztalt nyomásnövekedés. A villamosenergia-fogyasztás a vonatkozó harmonizált szabványok szerint mérhető. A ventilátor hatásfoka (ηfan) „átfogó statikus hatásfok, meghajtószerkezet” névleges légáram és névleges külső nyomásesés mellett, amely a ventilátort magában foglaló részben, %-ban mérendő, az EN ISO 12759 szabvány szerint, de csak akkor, amikor a ventilátor behelyezésre került az erre szánt készülékházba, azaz a rendszerhatásokat figyelembe véve. Ez a (referenciakonfigurációjú) szellőztetőberendezés ventilátorának (egyedi ventilátorainak) a motor és a meghajtószerkezet hatásfokát is magában foglaló statikus hatásfoka névleges légáram és névleges külső nyomásesés (valamint belső és kiegészítő nyomásesés) mellett. Ez egy arányszám: a névleges légáram és a ventilátor statikus nyomásnövekedésének szorzata (amely egyenlő minden – tiszta és száraz – ventilátorkomponens nyomásesésének és a névleges külső nyomásnak az összegével) osztva a ventilátor meghajtószerkezetének tápáramával. A ventilátor készülékházban való elhelyezése hatással lesz a ventilátor nyomásemelkedésére és áramfogyasztására, szemben a berendezésen kívüli idealizált teljesítőképességével. A ventilátor hatásfokát a kétirányú szellőztetőberendezésekben kell mérni, a külső (valamint a belső és kiegészítő) nyomásesést pedig (a gyártó által meghatározott) névleges légáram mellett, a specifikus ventilátorteljesítmény (SFP) definíciója szerint, bár az SFPint kiszámításához csak a belső nyomásesés használatos. Kétirányú szellőztetőberendezések esetén mindkét légáramra, azaz a szellőző légáramra (SUP), illetőleg a távozó légáramra (ETA) is számítandó és összesítendő az SFPint meghatározásához. Egyirányú szellőztetőberendezések esetén egy légáramra számítva. További leírásért lásd a DTI „Transitional method for determination of internal specific fan power of ventilation units, SFPint” (Szellőztetőberendezések belső specifikus ventilátorteljesítményének [SFPint] meghatározására szolgáló ideiglenes módszer) c. dokumentumát. |
||||||||
|
A szellőztető berendezések készülékházának megadott legnagyobb külső szivárgási arányai (%); kétirányú szellőztetőberendezések megadott legnagyobb belső szivárgási aránya (%) vagy átáramlási arány |
CEN |
EN 308 (kétirányú szellőztetőberendezések): EN 1886 és EN 308 (egyirányú szellőztetőberendezések) ISO 16494 |
A „Maximális belső és külső szivárgási arányok és átáramlási arány” leírását lásd a lakóépületeket szellőztető berendezések rész alatt. A szivárgás és átáramlási arány kiszámításához használt légáram (a szabványban ez úgy szerepel, mint a gyártó által megadott névleges légtömegáram) lakóépületeket szellőztető berendezések esetén a referencia-légáram, míg nem lakóépületeket szellőztető berendezések esetén a névleges légáram, az 1253/2014/EU rendeletben meghatározottak szerint. |
||||||||
|
A készülékház hangteljesítményszintje (LWA) (nem lakóépületeket szellőztető berendezések esetén, beltéri használatra meghatározva) |
CEN |
EN ISO 9614-2 vagy EN ISO 3744 vagy EN ISO 3746 vagy EN ISO 3743-1 vagy EN ISO 3741 vagy ISO 13347 vagy EN ISO 9614-1 vagy EN ISO 3745 vagy EN ISO 3743-2 vagy |
Az EN ISO 9614-2 (hangintenzitás-mérés) vagy az EN ISO 3744, illetve EN ISO 3746 (hangnyomás szabad hangtérben) szabvány szerint mérhető. A vizsgálati költségek csökkentése érdekében gyakran a hangintenzitás-mérési módszer használata preferált. Alternatívaként az EN ISO 3743-1 vagy EN ISO 3741 szabvány használható (hangteljesítmény zengő szobában). A készülékház hangteljesítményszintjének meghatározására a referencia-légáramnak megfelelően kerül sor. Nem lakóépületeket szellőztető berendezések esetén ez névleges légáramnak tekintendő. Mivel a különböző szabványok eltérő módszereket alkalmaznak, az eredmények reprodukálhatósága nem mindig biztosított az egyes módszerek között. |
||||||||
|
Szűrőhatásfok |
CEN |
EN 779:2012 EN 1822:2009 |
Az 1253/2014/EU rendelet IX. mellékletében szereplő leírást kell használni a vonatkozó előírásoknak megfelelően. |
3. További elemek mérésekhez és számításokhoz
3.1. A referencia- és maximális légáram meghatározása légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezések esetén
Itt található egy standard példa, amely a légtömegáram/nyomás-diagramot, valamint a referencia- és maximumpont, illetve -görbe meghatározásának módszerét ismerteti.
Egy légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezésnek mindig képesnek kell lennie 50 Pa-t biztosítani, mivel ez határozza meg a referencia-légtömegáramot és a referenciapontot a fajlagos energiafogyasztás (SEC) kiszámításához (alábbi 1. szituáció).
Ha egy légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezés nem képes biztosítani a 100 Pa-t (alábbi 2. szituáció) az 1253/2014/EU rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében, a maximális légtömegáram azon maximális külső statikus nyomáskülönbség mellett határozható meg, amelyet az adott légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezés biztosítani tud (50 és 100 Pa között).
Egy ilyen légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezés esetén megválasztható, hogy a maximális légáram 50 Pa külső statikus nyomáskülönbség feletti vagy azzal egyenlő legyen.
Opcionálisan a referencia-légtömegáram meghatározható úgy, mint a légtömegáram/nyomás diagramban egy görbe azon pontjának abszcisszaértéke, amely a maximális légtömegáram legalább 
%-ához tartozó referenciaponton található, vagy ahhoz a legközelebb helyezkedik el, ahol a Pmax, ext, stat a maximális külső statikus nyomáskülönbség (50 és 100 Pa között) (alábbi 2. szituáció).
Abban az esetben, ha a légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezés nem tud nagyobb nyomást biztosítani a referencia-légtömegáramnál (alábbi 3. szituáció) nagyobb légtömegáram mellett, a maximális és referencia-légtömegáramot a gyártó megválaszthatja, szem előtt tartva a referencia külső statikus nyomáskülönbség megtartását.
A referencia külső statikus nyomáskülönbség mindig 50 Pa.
|
|
|
|
|
1.: Normál meghatározás |
2.: A 100 Pa érték nem érhető el |
3.: A referencia-légtömegáramnál (és a referencianyomásnál) magasabb légtömegáram mellett nem érhető el magasabb nyomás |
3.2. A referencia- és maximális légtömegáram meghatározása egyéb légcsatornával ellátott, lakóépületeket szellőztető berendezések esetén
Lásd a prEN 13142 szabvány A5. mellékletét
(1) A tervek szerint ezeket az ideiglenes módszereket a későbbiekben egy vagy több harmonizált szabvány fogja felváltani. A harmonizált szabvány(ok) hivatkozása(i)nak közzétételére (mihelyt azok elérhetővé válnak) a 2009/125/EK irányelv 9. és 10. cikkének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában kerül majd sor.
(*) A recirkulálás azt jelenti, hogy a berendezés belsejében (a készülékház oldala) a keringő légáram nagyobb, mint a befújt friss légáram.
(2) „Transitional method for determination of internal specific fan power of ventilation units, SFPint” (Szellőztetőberendezések belső specifikus ventilátorteljesítményének [SFPint] meghatározására szolgáló ideiglenes módszer), ISBN: 978-87-998971-0-0; a dokumentum a következő linken érhető el: http://www.teknologisk.dk/ydelser/publikation-transitional-method-for-determination-of-internal-specific-fan-power-of-ventilation-units-sfpint/37051