EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.7.13.

COM(2016) 468 final

2016/0225(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az uniós áttelepítési keret létrehozásáról, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az Unió egy szolidaritásra és a felelősség igazságos megosztására épülő, integrált, fenntartható és holisztikus migrációs politika létrehozására tesz erőfeszítéseket, amely hatékonyan működik mind béke, mind válság esetén. A migrációs folyamatok azonnali és hosszú távú kihívásainak hatékony és átfogó kezelése érdekében végzett bizottsági munka alapját az Európai migrációs stratégia 1 képezi.

A harmadik országokból érkező állampolgárok vagy hontalan személyek áttelepítése az egyik lehetséges módja annak, hogy az otthonukat elhagyni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló embereknek lehetővé tegyük, hogy jogszerűen és biztonságosan belépjenek a tagállamok területére, és ameddig szükségük van rá, védelmet kapjanak. Az áttelepítés ugyanakkor az olyan harmadik országokkal vállalt nemzetközi szolidaritás és felelősségmegosztás egyik eszköze is, ahová, vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült; valamint migráció- és válságkezelési módszer is.

Az áttelepítés szerves részét képezi azon tágabb célkitűzésnek, hogy védelmet biztosítsunk a rászorulóknak, miközben csökkentjük az általuk a védelem megszerzése érdekében használt szabálytalan és veszélyes útvonalak számát, ezzel megelőzve az embercsempész-hálózatok ilyen forrásból történő haszonszerzését, valamint szolidaritást mutatunk az érintett országokra nehezedő nyomás csökkentése révén azon régiók országai felé, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslése szerint az áttelepítésre szorulók száma a világon 2017-ben meghaladja majd az 1,19 millió főt, miközben 2015-ben nagyjából mindössze 80 000 fő áttelepítése valósult meg világszerte. Az UNHCR az elmúlt években sürgette az Uniót és annak tagállamait, hogy fenntartható áttelepítési programokon keresztül – többek között a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és öt, a menekültvédelem területén aktív, nem kormányzati szervezet vezetésével megvalósult 2012. évi kampány támogatásával – növeljék a menekültek befogadására vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, 2020-ra évi 20 000 főre emelve az áttelepített emberek számát. 2

A 2016. április 6-án kiadott, „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé 3 ” című közleményében a Bizottság célja egy, a megszerzett tapasztalatokra építő, strukturáltabb, harmonizált és állandó uniós áttelepítési keret megteremtése. Az Unióban egy ilyen keret szükséges a jövőbeni áttelepítési erőfeszítések irányításához, mivel az áttelepítés erőteljesebb és egységes uniós megközelítésének jelenlegi hiánya korlátozza az Unió képességét a szabályozási célkitűzéseinek megvalósítására. Bár áttelepítés sok éve zajlik már az Európai Unióban, az eddigi kezdeményezések vagy nemzeti, illetve multilaterális programokból álltak, vagy ad hoc jelleggel szerveződtek.

A célzott pénzügyi ösztönzők nyújtása céljából az Európai Menekültügyi Alap (ERF), majd a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) keretein belül az áttelepítés számos aspektusáról megegyeztek már uniós szinten, nevezetesen a közös áttelepítési prioritásokon keresztül. Ezt egészítette ki a tagállamok közötti gyakorlati együttműködés, beleértve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és az Európai Áttelepítési Hálózat közreműködésével történő együttműködést.

Az uniós keretben működő áttelepítési és humanitárius befogadási kezdeményezésekre, valamint a nemzeti áttelepítési programok során szerzett tapasztalatokra építve a jelen jogalkotási javaslat célja egy uniós áttelepítési keret létrehozása az uniós áttelepítési politika elősegítése, valamint egy egységes eljárást alkalmazó, közös, harmonizált megközelítés megteremtése érdekében. Ezzel csökkenteni lehet a nemzeti áttelepítési gyakorlatok közötti eltéréseket, az Unió számára pedig erősebb pozíció biztosítható szakpolitikai célkitűzéseinek globális szinten történő eléréséhez is. Az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy egységes álláspontot képviseljen a nemzetközi fórumokon, közös kötelezettségvállalást tegyen a globális áttelepítési kezdeményezésekkel kapcsolatban, amivel további láthatóságot biztosíthatna azon erőfeszítéseinek, hogy a nemzetközi partnereit arányos felelősségvállalásra ösztönözze, miközben a tagállamok közös áttelepítési erőfeszítéseit is fokozatosan növelné.

A javaslat különösen az alábbi célokat kívánja megvalósítani: közös megközelítést biztosít ahhoz, hogy a nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárok biztonságosan és jogszerűen érkezhessenek az Unióba, megvédve őket a csempészhálózatok által történő kizsákmányolástól, és az Európába jutásra irányuló próbálkozás során őket fenyegető életveszélytől; segít csökkenteni a spontán beérkezések miatt a tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomást; lehetővé teszi a védelem biztosítására vonatkozó felelősség megosztását azon országokkal, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült, és segít csökkenteni az ezen országokra nehezedő nyomást; a globális áttelepítési erőfeszítések tekintetében közös uniós hozzájárulást tesz lehetővé.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javaslat összhangban van az alábbi, EU-szintű áttelepítési és humanitárius befogadási kezdeményezésekkel, és kiegészíti azokat.

2015. július 20-án a társult államokkal együtt a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések 4 22 504, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy multilaterális és nemzeti programok révén történő áttelepítését fogadták el, az európai letelepítési programról szóló bizottsági ajánlás 5 alapján, amely 20 000 személy áttelepítését irányozta elő. A Bizottság rendszeresen jelentést készít ezen következtetések megvalósításáról, elsősorban az áthelyezésről és áttelepítésről szóló jelentéseiben 6 .

2015. december 15-én a Bizottság elfogadta a Törökországgal közös önkéntes humanitárius befogadási rendszerről szóló ajánlást 7 , hogy szolidaritást vállaljon és megossza a felelősséget Törökországgal a szíriai konfliktus miatt Törökországba menekült személyek védelme tekintetében, amelynek számos eleme részét képezte a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatban foglaltak megvalósításának. Az EU–Törökország nyilatkozatban megállapodtak arról, hogy valamennyi, a görög szigetekről Törökországba visszaküldött szíriai személy helyében egy másik szíriai személyt letelepítenek az Európai Unióban, figyelembe véve kiszolgáltatottság megállapítására vonatkozó ENSZ-kritériumokat.

2016. március 21-én a Bizottság előterjesztett egy tanácsi határozatra irányuló javaslatot a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1601 tanácsi határozat módosításáról 8 . Ez a javaslat lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy 54 000, eredetileg áthelyezésre szánt helyet Törökországból áttelepített, humanitárius befogadással vagy egyéb jogi úton befogadott szíriai személyek áttelepítésére használjanak fel. Ennek értelmében a tagállamok az áthelyezésre jelentkezők számából levonhatnák a területükre Törökországból áttelepített szíriai személyek számát. Ezek a számok hozzáadódnának az áttelepítésről szóló, 2015. július 20-i következtetések alapján tett kötelezettségvállalásokhoz.

A javasolt rendelet a közös európai menekültügyi rendszer lényeges részét képezi, és teljes összhangban van az annak reformját célzó, 2016. május 4-én előterjesztett első jogalkotási javaslatcsomaggal, beleértve a Dublin III rendelet 9 átdolgozására tett javaslatot, az EURODAC-rendelet 10 átdolgozására tett javaslatot, és az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének 11 létrehozására irányuló javaslatot, valamint egy második jogszabályi javaslatcsomagot, amely a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv 12 , a befogadási feltételekről szóló irányelv 13 és a kvalifikációs irányelv 14 reformját foglalja magába.

A Dublin III rendelet reformját célzó javaslatban meghatározott méltányossági mechanizmus számításba veszi a tagállamok által ténylegesen letelepített, nemzetközi védelemre szoruló személyek számát is. A korrekciós célú elosztási mechanizmus kiszámításakor az áttelepített személyek száma hozzáadódik majd a nemzetközi védelem iránti kérelmek számához. Ezzel elismerjük azon erőfeszítések jelentőségét, amelyek az Európába jutás legális és biztonságos lehetőségeinek kialakítására irányulnak.

A menekültügyi vívmányoknak való megfelelés biztosítása érdekében az áttelepítésre kiválasztott személyeknek nemzetközi védelemben kell részesülniük. Ennek megfelelően a nemzetközi védelem tartalmára vonatkozóan a menekültügyi vívmányokban szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni, ha az áttelepített személyek már a tagállam területén tartózkodnak. Szükséges továbbá módosítani a(z) xxxx/xx/EU rendeletet [új, átdolgozott EURODAC-rendelet] annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok az áttelepített személyek adatait tárolhassák az EURODAC rendszerében, ahol nemzetközi védelmet kérelmezőként kezelik őket annak ellenére, hogy nem nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet a tagállamoknál. Az intézkedés lehetővé tenné a tagállamok számára az áttelepített személyek – az áttelepítés helye szerinti tagállamból más tagállamokba irányuló – esetleges másodlagos mozgásának nyomon követését.

[Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] szerepet játszik majd az áttelepítési keret megvalósításában, mivel a tagállamok az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének létrehozására vonatkozó javaslattal összhangban segítséget kérhetnek az Ügynökségtől a technikai együttműködés koordinálásához és az infrastruktúra-megosztás elősegítéséhez.

Az áttelepítés sikere vagy sikertelensége az áttelepített személyek korai, hatékony és sikeres integrációján is múlik. A 2016. június 7-én előterjesztett, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési terv 15 is hozzájárul ehhez. A terv a legfontosabb intézkedések között említi az indulás/érkezés előtti intézkedések megtételét, amelyek mind a harmadik országból érkezőket, mind pedig a fogadó társadalmat célozzák. Ezek az intézkedések az EU-ba történő legális belépés okától függetlenül jótékonyan hatnak az érintett személyekre, de különösen fontosak lehetnek a védelemre szoruló emberek áttelepítésének előkészítése során.

A rendeletet az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

Különösen fontos, hogy különböző szakpolitikák és eszközök mobilizálásával a migrációkezelés területén erősítsük az Unió diplomáciai, technikai és pénzügyi együttműködését harmadik országokkal. Az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról 16 szóló bizottsági közleményben foglaltak szerint az Unió koherens és egyedileg kialakított partnerségre törekszik majd az Unión kívüli kulcsfontosságú származási és tranzitországokkal, amelyek során az Unió és a tagállamai összehangolt módon lépnek fel. A partnerségi keretnek többek között erősítenie kell a védelemre szorulók támogatását a származási és tranzitországokban, és az Unióban való letelepedés valós kilátásainak megteremtésével ösztönöznie kell a szabálytalan és veszélyes útvonalak elkerülését, életeket mentve ezzel. E jogalkotási javaslat közvetlen tanúbizonyságot tesz az Unió azon elkötelezettségéről, amely a legsúlyosabb migrációs nyomásnak kitett országoknak nyújtandó segítségre, valamint arra irányul, hogy jogszerű alternatív lehetőségek nyújtásával meggyőzze az embereket, hogy ne vállalják a veszélyes útvonalakat.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

E javaslat megfelel a jobb migrációkezelésre irányuló, hosszú távú átfogó szakpolitikának, amint azt a Bizottság – a Juncker elnök politikai iránymutatását négy pilléren alapuló, koherens és egymást kölcsönösen kiegészítő kezdeményezések formájában továbbfejlesztő – Európai Migrációs Stratégiában meghatározta. A migrációs stratégia négy pillére: az irreguláris migráció ösztönzőinek csökkentése, a külső határok biztosítása és az életmentés, szilárd menekültügyi politika, valamint a jogszerű migrációval kapcsolatos új szakpolitika.

E javaslatot – amely további lépést jelent az uniós menekültügyi politika megszilárdításának célja felé– egy uniós szintű, átfogóbb politika részének tekintendő, amelynek célja a fenntartható migrációkezelés erőteljes és hatékony rendszerének létrehozása.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

E javaslat részét képezi a közös európai menekültügyi rendszert alkotó intézkedéseknek. Célja, hogy a harmadik országokkal partnerként együttműködve a nemzetközi védelem megszerzéséhez vezető jogi lehetőségeket biztosítva hozzájáruljon a nemzetközi védelmet kérelmező, harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek beáramlásának kezeléséhez. A javaslat célja egy uniós áttelepítési keret létrehozása, amelyben közös eljárások vonatkoznak a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgároknak vagy hontalan személyeknek egy adott kiválasztott harmadik országból – ahová vagy amelyen belül e személyek menekülni kényszerültek – a tagállamok területére történő, számukra nemzetközi védelem nyújtását célzó befogadására. A javaslat tehát az EUMSZ 78. cikke (2) bekezdésének d) pontján (közös eljárások) és g) pontján (partnerség és együttműködés a harmadik országokkal) alapul. Ez a jogalapja a rendes jogalkotási eljárásnak.

•Változó geometria

Az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az EUMSZ harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. Az Egyesült Királyság és Írország valamely javaslat vagy kezdeményezés benyújtását követő három hónapon belül bejelentheti a Tanácsnak, hogy részt kíván venni egy ilyen javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában, vagy az intézkedés meghozatalát követően bármikor bejelentheti, hogy elfogadja az adott intézkedést.

Az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban Dánia nem vesz részt az EUMSZ harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. Dánia alkotmányos követelményeivel összhangban bármikor bejelentheti a többi tagállamnak, hogy teljes mértékben alkalmazni kívánja az EUMSZ V. címe alapján elfogadott, vonatkozó intézkedéseket.

Az Európai Közösség a dublini/Eurodac vívmányokhoz való társulásra vonatkozó megállapodásokat kötött Izlanddal, Norvégiával, Svájccal és Liechtensteinnel. Ez a javaslat nem minősül a dublini/Eurodac vívmányok továbbfejlesztésének, ezért a társult államok nem kötelesek értesíteni a Bizottságot arról, hogy elfogadják ezt a rendeletet annak az Európai Parlament és a Tanács általi elfogadását követően. A társult államok mindazonáltal dönthetnek úgy, hogy önkéntesen részt vesznek az e határozat által létrehozott uniós áttelepítési keret alkalmazásában.

•Szubszidiaritás

A tagállamok áttelepítési gyakorlatának bizonyos mértékű harmonizációja esetén az áttelepítésre jogosult személyek kisebb eséllyel utasítják majd el áttelepítésüket az egyik tagállamba egy másikkal szemben. Egy ilyen harmonizáció emellett általában erősítené a harmadik országok körében gyakorolt uniós befolyást az olyan harmadik országokkal való szakpolitikai és politikai párbeszéd és felelősségmegosztás tekintetében, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült. A célkitűzéseket a tagállamok önmagukban nem tudják megfelelően elérni, azokat az uniós áttelepítési keret mérete és hatásai miatt uniós szinten jobban meg lehet valósítani.

•Arányosság

Sem a rendelet formája, sem annak tartalma nem terjed túl azon, ami a javaslat célkitűzéseinek megvalósításához szükséges. E célkitűzések a következők: a) a nemzeti áttelepítési gyakorlatok és eljárások közötti eltérések csökkentése; b) a nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek uniós tagállamok területére történő jogszerű és biztonságos megérkezésének biztosítása; c) a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek uniós tagállamok területére történő, nagymértékű, szabálytalan beáramlásának megakadályozása, és ezáltal a spontán beérkezések miatt a tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomás csökkentése; d) a rájuk nehezedő nyomás csökkentésén keresztül szolidaritás tanúsítása azon régiók országai felé, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült; e) az Unió külpolitikai célkitűzései elérésének segítése az Unió harmadik országokra gyakorolt befolyásának erősítésén keresztül; és f) hatékony hozzájárulás a globális áttelepítési kezdeményezésekhez azáltal, hogy a nemzetközi fórumokon és harmadik országokkal folytatott párbeszédben az Unió egységes álláspontot képviselhet.

A rendelet tartalma az uniós keretben működő áttelepítési kezdeményezések tapasztalataira, valamint a tagállamok fennálló áttelepítési gyakorlatára épül, különösen a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat szerinti, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokra.

•A jogi aktus típusának megválasztása

A javaslat formája rendelet, annak érdekében, hogy az áttelepítési eljárások olyan mértékű egymáshoz való közelítését érjük el, amely arányban áll a menekültügyi eljárások közelítésének mértékével, amelyre szintén rendeleti formában került javaslat előterjesztésre. Miközben a már létező tagállami gyakorlatokra épít – különösen a 2016. március 18-i nyilatkozat szerinti, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokra –, egy rendelet az áttelepítési gyakorlatok nagyobb mértékű közelítését teszi lehetővé, mint egy irányelv, amely nem közvetlenül alkalmazandó, a forma és módszer megválasztását pedig a tagállamokra bízza. A nagyobb mértékű közelítés az uniós áttelepítési keret alkalmazása során több szinergiára ad lehetőséget, valamint hozzájárul ahhoz, hogy az áttelepítésre jogosult személyek ne legyenek motiválva az adott tagállamba történő áttelepülés elutasítására, illetve az áttelepített személyek másodlagos mozgásának visszaszorítását is elősegíti. Továbbá az uniós áttelepítési keret működésbe hozatalához alapvetően fontos éves uniós áttelepítési terveket és célzott uniós áttelepítési programokat az Unió intézményei fogadják majd el, amihez a rendelet a megfelelő jogi aktus.

3.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI

A tagállamokkal, a társult államokkal, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR), a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és az EASO-val folytatott konzultációkra a 2016. április 6-án megrendezett hatodik áttelepítési és áthelyezési fórumon került sor. Az érdekelt felekkel folytatott egyeztetés alapját egy vitaanyag képezte, amelyet még a találkozó előtt megkaptak.

Valamennyi érdekelt fél egyetértett abban, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a nemzetközi védelem Unióban történő megszerzése biztonságos és jogszerű módjainak kialakításával elkerülhetőek legyenek a veszélyes és szabálytalan beérkezések. Az érdekeltek közül sokan hangsúlyozták az igényt a tagállamok áttelepítési erőfeszítéseinek koordinációjára, valamint az Unió arra vonatkozó felelősségét, hogy látható szerepet vállaljon a globális áttelepítési törekvésekben.

Míg néhányan egy jogilag kötelező, valamennyi tagállam részvételével, közös uniós áttelepítési kötelezettségvállalással és a felelősség tagállamok közötti – méltányos elosztási kulcs alapján történő – megosztásával megvalósuló keret mellett érveltek, addig mások inkább a tagállamok önkéntes felajánlásait támogatták.

Közös felismerés volt, hogy bizonyos körülmények között az áttelepítés – adott esetben célzott és egyedileg kialakított stratégiák kialakításán keresztül is – befolyást gyakorolhat a harmadik országokkal folytatott szakpolitikai és politikai párbeszédekre.

Számos érdekelt fél emlékeztetett a 2016. március 18-i EU – Törökország nyilatkozat szerinti, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokról folytatott párbeszédekre, és kifejtette álláspontját azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy a működési eljárások számos eleme megjelenjen az Unió áttelepítéssel kapcsolatos közös megközelítésében. Bár a költségek csökkentése érdekében számos tagállam támogatta az infrastruktúrák megosztásának lehetőségét és a közös kiválasztási missziók indítását, a legtöbben a biztonsági ellenőrzések szempontjából is ellenezték a közös szervezést.

Sok résztvevő hangsúlyozta az UNHCR különleges szerepét a folyamatban, különösen pedig az áttelepítésre jogosult személyek azonosításában betöltött szerepét. Támogatták továbbá azt a lehetőséget is, hogy a gyakorlati intézkedések végrehajtásában más szereplők – mint az EASO vagy az IOM – szintén fontos szerepet kapjanak.

Valamennyi tagállam kiemelte az uniós finanszírozás fontosságát az áttelepítési törekvések támogatásában.

•Alapjogok

Ez a javaslat nem érinti hátrányosan a menedékjogot és a visszaküldéssel szembeni védelmet, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 18. és 19. cikkével. Az uniós áttelepítési keret kidolgozása során kiemelt figyelmet kapott az, hogy előmozdítsák és tiszteletben tartsák a gyermekek jogait, a családi élethez való jogot és a személyes adatok védelméhez való jogot, amint ezeket a Charta 7., 8., illetve 24. cikke garantálja, különösen a javaslat 5. cikkében található áttelepítési jogosultsági feltételek, valamint a 10. és 11. cikkben foglalt áttelepítési eljárás meghatározásánál.

E tekintetben különös figyelmet kell fordítani az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében foglalt jogok és alapelvek érvényesülésére a jelen rendelet és a rendelet felhatalmazásán alapuló jogi aktusok végrehajtása és alkalmazása során.

Hasonlóképpen, az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezménye (Isztambuli Egyezmény) fényében a rendelet értelmezése és alkalmazása során a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést kell érvényesíteni.

A javaslat emellett tiszteletben tartja az egyenlőség és megkülönböztetésmentesség általános alapelveit is azzal, hogy a tagállamok számára kifejezetten megtiltja a többek között a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést a résztvevő országban való integrációt segítő szociális vagy kulturális kapcsolatok, illetve egyéb jellemzők vizsgálata során. Ez nem érinti azokat az eseteket, amikor a eltérő bánásmódra van szükség a célzott uniós áttelepítési program hatókörének és az 5. cikk a) és b) pontja szerinti jogosultsági feltételeknek az alkalmazása érdekében.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet alkalmazó tagállamok az e javaslat alapján áttelepített minden egyes személy után 10 000 euróra jogosultak az Unió költségvetéséből. Az Unióba áttelepítendő személyek maximális teljes létszámát a Tanács minden évben az éves uniós áttelepítési terveket létrehozó végrehajtási jogszabályokban határozza meg.

A 2017-es pénzügyi év egy átmeneti időszakot képez a többoldalú és nemzeti programokon keresztül 22 504, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áttelepítéséről szóló, 2015. július 20-án elfogadott következtetések alapján a társult államokkal együtt végrehajtott áttelepítési programok, és a jelen javaslat hatályba lépése között. Következésképpen a 2017-es pénzügyi évet érintő költségvetési hatás alacsonyabb kell, hogy legyen az azt követő éveket érintő hatásnál.

5.EGYÉB ELEMEK

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslat egy uniós áttelepítési keretet hoz létre, évente bizonyos számú harmadik országbeli állampolgár és hontalan személy tagállamok területére történő áttelepítéséhez.

A javaslat célja, hogy lehetővé tegye az Unió számára a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek jogszerű és biztonságos megérkezésének biztosítását, hozzájáruljon a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tagállamok területére való nagymértékű, szabálytalan beáramlása kockázatának csökkentéséhez, és szerepet vállaljon a nemzetközi áttelepítési kezdeményezésekben.

A jogalkotási javaslat meghatározza a keret lényeges elemeit, többek között a harmadik országbeli állampolgárok áttelepítéssel történő befogadására vonatkozó közös uniós szabályokat – beleértve a jogosultsági feltételeket és a kizárási okokat –, az áttelepítési folyamat valamennyi szintjét szabályozó szabványeljárásokat, az áttelepített személyek számára biztosítandó státuszt, a keret alkalmazásának egységes feltételeit biztosító döntéshozatali eljárásokat, és a tagállamok áttelepítési erőfeszítéseinek pénzügyi támogatását. A javaslat végrehajtása során a Tanács végrehajtási aktusai határozzák meg az éves uniós áttelepítési terveket, a Bizottság végrehajtási aktusai pedig elfogadják a célzott uniós áttelepítési programokat.

A javaslat legfontosabb elemei:

–Áttelepítés

Áttelepítésnek nevezzük a hazájukból vagy a hazájukon belül menekülni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok tagállami területre történő, nemzetközi védelem nyújtására irányuló befogadását. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi védelemre szoruló, korábbi szokásos lakóhelyük szerinti országukból vagy azon belül menekülni kényszerült hontalan személyekre.

–Azon régiók vagy harmadik országok, ahonnan áttelepítésre kerülhet sor

A célzott uniós áttelepítési programokat és az éves uniós áttelepítési terveket létrehozó végrehajtási aktusokban a Bizottságnak és a Tanácsnak az áttelepítés kiinduló régióinak vagy harmadik országainak meghatározásakor egy sor olyan tényezőt figyelembe kell vennie, amelyek jelzik a védelemre szoruló személy helyzetét, az országokat, amelyekből az áttelepítést szükséges indítani, és az adott régiókba vagy harmadik országokba, illetve azokon belül menekülni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló személyek számát. A Bizottság döntésénél fontos szerepet játszik a harmadik országok hatékony együttműködése az Unióval a migráció és menekültügy területén. Ezt az együttműködést az alapján kell megítélni, hogy a harmadik ország milyen erőfeszítéseket tesz az Unió határát az adott ország területéről jogellenesen átlépő harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számának csökkentésére, milyen együttműködést tanúsít az Unióval a tagállamok területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek visszafogadása és visszatérése kapcsán, illetve növeli-e a nemzetközi védelemre szoruló személyek befogadását és védelmét szolgáló kapacitását, többek között hatékony menekültügyi rendszer kialakításával.

–Az áttelepítendő személyek

E jogalkotási javaslat jogosultsági feltételeket (5. cikk) és kizárási okokat (6. cikk) határoz meg azon személyek tekintetében, akik jogosultak lehetnek az áttelepítésre. Amellett, hogy mindkét rendelkezésnek meg kell felelnie, az adott személynek a Bizottság végrehajtási aktusában elfogadott, célzott uniós áttelepítési program valamelyikének hatálya alá kell tartoznia. Jelen javaslat nem képez jogalapot a tagállamok területére – nemzetközi védelem nyújtása céljából – történő befogadáshoz.

a)Jogosultság

Az áttelepítés lehetősége azon harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára nyitott, akik az üldöztetéstől való megalapozott félelem vagy a súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének megalapozott feltételezése miatt egy másik országba, vagy a saját országukon belül menekülni kényszerültek.

Azon személyek, akik a kiszolgáltatottság itt felsorolt kategóriáinak legalább egyikébe sorolhatók – azaz veszélyeztetett nők és lányok; veszélyeztetett gyerekek és fiatalkorúak, beleértve a kísérő nélküli gyerekeket; erőszak és/vagy kínzás túlélői, beleértve a nemi hovatartozás miatti bántalmazást is; orvosi ellátásra szoruló, vagy fogyatékossággal élő személyek; jogi és/vagy fizikai védelemre szoruló személyek; valamint a társadalmi-gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyek –, jogosultak a célzott uniós áttelepítési programokban való részvételre. Valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral, hontalan személlyel vagy uniós polgárral családi kapcsolatban álló személyek vagy a velük eltartotti kapcsolatban állók szintén jogosultak. A társadalmi-gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyek és a családi kapcsolatban álló személyek beemelése kiszélesíti az UNHCR ajánlása alapján általában alkalmazott klasszikus áttelepítési kategóriákat, és a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat szerinti, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokban lefektetett megközelítést követi.

b)Kizárás

A tagállamok nem telepíthetnek át olyan harmadik országbeli állampolgárt vagy hontalan személyt, aki nem felel meg a jogosultsági követelményeknek, vagy akinél fennáll valamelyik kötelező kizárási ok.

A kötelező kizárási okok az alábbiak: a) a kvalifikációs rendelet 17 alapján történő kizárási okok – az egyébként kiegészítő védelemre jogosult személyekre vonatkozó rendelkezések a menekültnek minősülő személyekre is vonatkoznak; b) a beléptetés megtagadásának alapját képező okok 18 , c) a tartózkodási engedély megújítása megtagadásának vagy az engedély visszavonásának alapját képező okok, a kvalifikációs rendelettel összhangban.

Ki kell zárni az eljárásból azon személyeket is, akik az áttelepítést megelőző öt évben jogellenesen léptek be a tagállamok területére, jogellenesen tartózkodtak ott, vagy jogellenes belépést kíséreltek meg. Az áttelepítésből kizárt személyek körébe tartoznak egy másik tagállam által a célzott uniós áttelepítési program keretében vagy a létező uniós áttelepítési kezdeményezések megvalósítása során már áttelepített személyek is. Ki kell zárni továbbá azokat a harmadik országbeli állampolgárokat és hontalan személyeket is, akik áttelepítését egy tagállam az áttelepítést megelőző öt évben megtagadta.

A lehetséges kizárási ok alapján a tagállamok megtagadhatják azon harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek áttelepítését, akik esetében a 6. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt kizárási okok egyike prima facie fennáll.

A tagállamok előzetes konzultációt kezdeményezhetnek a kizárási okok alkalmazásához.

–Áttelepítési szabványeljárások

A javaslat közös szabványeljárásokat határoz meg a tagállamok előírásaira és az általuk szerzett áttelepítési tapasztalatokra alapozva, beleértve a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatban meghatározott, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokat is. Az uniós áttelepítési keretnek két áttelepítési szabványeljárást kell lehetővé tennie: rendes vagy gyorsított áttelepítési eljárást. Minden egyes célzott uniós áttelepítési program meghatározza, hogy a fenti szabványeljárási szabályok közül melyik alkalmazandó a végrehajtása során.

a)A rendes eljárás

A rendes eljárás a tagállamok által általában alkalmazott áttelepítési szabályokat és gyakorlatot követi. Az eljárás alapja a harmadik országban meghatározott teljes körű menekültstátusz, és a tagállam azon döntése, amely az áttelepített harmadik országbeli állampolgárnak vagy hontalan személynek – lehetőleg – menekültstátuszt vagy kiegészítő státuszt biztosít. Az eljárást a lehető legrövidebb időn belül, és a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tagállami nyilvántartásba vételét követő nyolc hónapon belül le kell folytatni. Ez a határidő szükség esetén négy hónappal meghosszabbítható.

Az eljárás az alábbi lépéseket foglalja magában:

A tagállamok az UNHCR, vagy adott esetben az [Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] vagy az illetékes nemzetközi szervek ajánlása révén, vagy ilyen ajánlás nélkül maguk azonosítják azokat a személyeket, akik vonatkozásában az áttelepítési eljárást el kívánják végezni. Ha valamelyik szerv ajánlása alapján történik az azonosítás, a tagállamok kérhetik annak teljes körű értékelését, hogy a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek megfelelnek-e egy adott célzott uniós áttelepítési program követelményeinek, és hogy alkalmazható-e rájuk az 5. cikk b) pontjának i. alpontjában meghatározott kiszolgáltatottsági kategóriák valamelyike. Az UNHCR ajánlása esetén a tagállamok a fentiek mellett felkérhetik az UNHCR-t annak teljes körű értékelésére is, hogy a hozzájuk utalt személy az 1951. évi genfi egyezmény értelmében menekültnek minősül-e.

Az áttelepítési eljárásba bevonni kívánt harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek nyilvántartásba vétele után a tagállamok felmérik, hogy ezek a személyek megfelelnek-e az 5. cikkben meghatározott jogosultsági feltételeknek, és hogy a 6. cikk (1) bekezdésben meghatározott kizárási okok valamelyike fennáll-e.

Pozitív döntés esetén a tagállamok az áttelepítendő személyeknek menekültstátuszt vagy kiegészítő védelmi státuszt biztosítanak. Ha az érintett személy belép egy tagállam területére, akkor a menekültstátuszt vagy kiegészítő védelmi státuszt biztosító döntés ugyanolyan hatással bír, mint a [kvalifikációs rendelet] 13. és 19. cikkében hivatkozott menekültstátuszt biztosító döntés vagy kiegészítő védelmi státuszt biztosító döntés.

A pozitív döntést követően a tagállamok felajánlják a harmadik országbeli állampolgároknak vagy hontalan személyeknek, hogy az indulásukhoz szükséges valamennyi intézkedést megteszik, valamint a fogadó társadalomba való gyors, zökkenőmentes és hatékony beilleszkedés elősegítése céljából indulás előtti orientációs programot is felajánlanak számára.

Bármely, az áttelepítési eljárás céljából gyűjtött személyes adatot legfeljebb az áttelepítéstől számított öt évig lehet megőrizni. Ez a megőrzési idő azért szükséges, hogy a tagállamok kizárhassák az áttelepítésből azokat a harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket, akiket egy másik tagállam már áttelepített, vagy akik az előző öt évben megtagadták az áttelepülést valamelyik tagállamba, e javaslat rendelkezései szerint.

Amint egy pozitív áttelepítési döntésben részesült személy belép a tagállamok területére, a menekültügyi vívmányokban meghatározott nemzetközi védelem tartalmára vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, beleértve a nemzetközi védelemben részesített személyek másodlagos mozgását korlátozó szabályokat is, amelyeket a Dublini Rendelet 19 és a huzamos tartózkodásról szóló irányelvnek a kvalifikációs rendelet szerinti módosítása 20 tartalmaz.

A tagállamok területén kínált nemzetközi védelem elérésének preferált módja az áttelepítés kell, hogy legyen, és el kell kerülni a párhuzamos menekültügyi eljárásokat. Ennek megfelelően a rendes eljárásban áttelepített személyek esetében – akiknek menekültstátuszra és kiegészítő védelemre vonatkozó jogosultságát teljes körűen értékelték – nemzetközi védelemre vonatkozó kérelem nem fogadható be.

b)A gyorsított eljárás

A gyorsított eljárás a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatban meghatározott, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokban leírt megközelítést tükrözi. Az eljárás abban az esetben alkalmazandó, amikor különleges humanitárius okok állnak fent, vagy sürgős jogi vagy fizikai védelemre van szükség, amelyek indokolják a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek gyors beutazását a tagállamok területére. Az eljárást a lehető legrövidebb időn belül, és a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tagállami nyilvántartásba vételét követő négy hónapon belül le kell folytatni. Ez a határidő szükség esetén két hónappal meghosszabbítható. Míg a biztonsági ellenőrzéseket a rendes eljárásnál alkalmazott szinten kell elvégezni, a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek nemzetközi védelmének szükségességét csak ezen személyek kiegészítő védelemre való jogosultságának megállapítása tekintetében kell értékelni, a menekültstátuszra való jogosultság értékelése nélkül.

A rendes eljárásra vonatkozó szabályokkal ellentétben, ha a menekültstátuszra való jogosultság vizsgálata nélkül, gyorsított eljárás keretében telepítenek át valakit, az érintett személynek az áttelepítés céltagállamába való beutazáskor engedélyezni kell a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását. Az ilyen kérelem megvizsgálásáért az adott személy áttelepítésének céltagállama a felelős. A menekültügyi eljárásokról szóló rendeletben rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok a kérelem megvizsgálása során ne alkalmazzák az első menedéket nyújtó ország és a biztonságos harmadik ország fogalmát 21 .

c)Felhatalmazáson alapuló hatáskörök a szabványeljárások módosítására

Bizonyos rugalmasság szükséges ahhoz, hogy a szabványeljárás egy adott célzott uniós áttelepítési program keretein belül végrehajtandó áttelepítéssel érintett harmadik ország különleges körülményeit is figyelembe vegye. A Bizottság felhatalmazást kap, hogy – ahol ez szükséges – kiegészítő elemeket adjon az eljáráshoz a 11. cikkben meghatározott eljárással összhangban létrehozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal.

–Döntéshozatali eljárások

E javaslat egy keretet határoz meg, amely strukturált módszert kíván biztosítja az uniós áttelepítési kötelezettségvállalások gyakorlati megvalósításához. Azonban ahhoz, hogy reagálni tudjunk a változó migrációs áramlásokra és a nemzetközi körülmények alakulására, a keret maga számos sor változó elemet meghatározatlanul hagy, például az áttelepítés mértékét, vagy az adott harmadik országokat, illetve régiókat, ahonnan áttelepítésre kerülhet sor.

a)Magas Szintű Áttelepítési Bizottság

Magas Szintű Áttelepítési Bizottság jön létre a Bizottság elnökletével, azzal a céllal, hogy politikai iránymutatást adjon az uniós áttelepítési keret végrehajtásához.

E bizottságban az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok képviselői vesznek részt, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc képviselői is részt vehetnek benne, amennyiben ezek a társult államok jelezték részvételi szándékukat az éves uniós áttelepítési keretben. [Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége], az UNHCR, és az IOM is meghívást kaphat.

b)A Tanács végrehajtási jogi aktusa egy éves uniós áttelepítési terv létrehozásáról

A Tanács felhatalmazást kap arra, hogy egy bizottsági javaslat alapján végrehajtási aktussal éves uniós áttelepítési tervet hozzon létre a következő évre vonatkozóan, amely meghatározza az áttelepíteni tervezett személyek maximális teljes létszámát, és a teljes létszámon belül az egyes tagállamok által áttelepítendő személyek számát. Az éves tervben meg kell jelölni az áttelepítésre vonatkozó általános földrajzi prioritásokat is. Az ilyen jogi aktusok elfogadásakor a Tanácsnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban az uniós áttelepítési keretről folytatott megbeszéléseket.

Mivel jelentős kapcsolat áll fent a tagállamokba áttelepített személyek száma és az Unió költségvetése között, a Bizottságnak az éves uniós áttelepítési tervre vonatkozó javaslatát együtt kell benyújtania az Unió éves költségvetésének tervezetére vonatkozó javaslatával, figyelembe véve annak pénzügyi következményeit. A Tanácsnak gyorsan kell reagálnia, és két hónapon belül el kell fogadnia a végrehajtási jogi aktust. Bár e jogalkotási javaslathoz pénzügyi kimutatást nincs csatolva, a rendelet pénzügyi vonzata az évente áttelepítendő személyek összlétszámától függ majd.

c)A Bizottság végrehajtási jogi aktusa egy célzott uniós áttelepítési program létrehozásáról

A Bizottság felhatalmazást kap évente egy vagy több célzott uniós áttelepítési program létrehozására. Ennek a Tanács által elfogadott éves uniós áttelepítési terv elfogadását követően a lehető legrövidebb időn belül és azzal összhangban meg kell történnie, figyelembe véve a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban folyó megbeszéléseket is. A Bizottság egy éves közös áttelepítési terv időszaka alatt egy vagy több célzott uniós áttelepítési programot fogadhat el.

A Bizottság minden egyes uniós áttelepítési programhoz részletes indokolást fűz, megadja az összlétszámból az adott programban áttelepíteni szándékozott személyek számát és a tagállami részvételt az éves uniós áttelepítési tervben foglaltaknak megfelelően, ismerteti a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek áttelepítendő célcsoportját/célcsoportjait,valamint megjelöli az egy vagy több harmadik országra kiterjedő, konkrét földrajzi területet, amelyekről áttelepítésre kerül sor. Az áttelepítés konkrét földrajzi prioritásainak megválasztása a jogalkotási javaslat 4. cikkével összhangban történik, figyelemmel az éves áttelepítési tervben foglaltakra, és szem előtt tartva, milyen szerepet tölthet be az áttelepítés a a migráció jobb kezelése érdekében a harmadik országokra irányuló célzott szerepvállalásban, a Bizottság 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló közleményében foglaltaknak megfelelően 22 .

Az egyes uniós áttelepítési tervek kezdő időpontja és időtartama, valamint a programok során alkalmazandó áttelepítési szabványeljárás is meghatározásra kerül. Főszabályként a rendes eljárást kell alkalmazni, kivéve, ha humanitárius okok, illetve sürgős jogi vagy fizikai védelmi igény indokolja a gyorsított eljárás lefolytatását.

–Együttműködés

Az áttelepítés partnerségi tevékenység, és a különböző érintett felek közötti együttműködés létfontosságú, beleértve azon harmadik országokat is, amelyekből áttelepítésre kerül sor. A szinergiák létrehozása érdekében vizsgálni lehet az együttműködés lehetőségét azon harmadik országokkal, amelyek ugyanazon régióból telepítenek át, mint a tagállamok. E javaslat értelmében az UNHCR – a nemzetközi védelemre szoruló, menekülni kényszerült személyek harmadik országból az áttelepítésüket vállaló országokba történő befogadásának különböző formái terén szerzett tapasztalata és szakértelme miatt – továbbra is kulcsszerepet játszik majd az áttelepítésben.

Az [Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége létrehozásáról szóló új rendelettel] összhangban [az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] támogathatja a tagállamokat a technikai együttműködés koordinálásával, a célzott uniós áttelepítési programok végrehajtásában, és az infrastruktúra-megosztás elősegítésében.

A gyakorlati intézkedések végrehajtásához, és különösen az indulás előtti orientációs programok lebonyolításához, utazási egészségügyi alkalmassági vizsgálatokhoz, az utaztatási és egyéb teendők elvégzéséhez a tagállamok más partnerek, ideértve az IOM vagy civil társadalmi szervezetek segítségét is kérhetik.

–Társult államok

Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc felkérést kapott, hogy társult államként részt vegyen az éves uniós áttelepítési tervek végrehajtásában. Ha jelezték társulási szándékukat, képviselőik meghívást kapnak a Magas Szintű Áttelepítési Bizottság ülésein való részvételre. A fenti államok társulása esetén figyelembe kell venni a jelen rendelet központi elemeit, különösen az áttelepítési eljárásra és az áttelepített személyek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket.

–Pénzügyi támogatás

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet alkalmazó tagállamok a jelen javaslat alapján áttelepített minden egyes személy után 10 000 euróra jogosultak az Unió költségvetéséből, tekintet nélkül arra, hogy az áttelepítés rendes vagy gyorsított eljárás keretében történt. A tagállamok csak akkor kapják meg ezeket a forrásokat, ha az uniós áttelepítési keretben végzik az áttelepítést. A kereten kívüli, nemzeti áttelepítési programokban végzett tevékenységet az Unió költségvetése pénzügyileg nem támogatja.

–Értékelés és felülvizsgálat

A Bizottságnak a rendelet felülvizsgálata érdekében kellő időben jelentést kell tennie rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jogalkotási javaslat felülvizsgálatának ütemezését a két jogi aktus szoros kapcsolata miatt össze kell hangolni a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet felülvizsgálatával.

Az értékeléshez fel kell használni a tagállamok által az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége részére a ténylegesen áttelepített harmadik országbeli állampolgárok számáról heti bontásban szolgáltatott információkat.

2016/0225 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az uniós áttelepítési keret létrehozásáról, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (2) bekezdésének (d) és (g) pontjaira,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára történő megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 23 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 24 ,

a rendes jogalkotási eljárással összhangban,

mivel:

(1)A Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 10-i következtetései elismerték, hogy „figyelembe véve a migrációs áramlások által érintett tagállamok erőfeszítéseit, [az áttelepítéshez] valamennyi tagállamnak méltányos és kiegyensúlyozott módon kell hozzájárulnia.” 25

(2)Az európai migrációs stratégiáról szóló, 2015. május 13-i közleményében 26 a Bizottság megfogalmazta egy közös megközelítés szükségességét a védelemre szoruló, menekülni kényszerült személyek védelmének áttelepítéssel való biztosítása tekintetében.

(3)2015. június 8-án a Bizottság közzétette az európai áttelepítési programról szóló ajánlását 27 a tagállamok számára, amely egy méltányos elosztási kulcson alapul. Ezt követték a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek a többoldalú és nemzeti programokon keresztül 22 504, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áttelepítéséről szóló, 2015. július 20-án elfogadott következtetései 28 . Az áttelepítési férőhelyeket a következtetések mellékletében meghatározott kötelezettségvállalásoknak megfelelően osztották el a tagállamok és a dublini társult államok között.

(4)2015. december 15-én a Bizottság közzétette a tagállamok és a társult államok számára a Törökországgal közös önkéntes humanitárius befogadási rendszerről szóló ajánlását 29 , melyben a Bizottság azt javasolja, hogy a résztvevő országok fogadjanak be a szíriai konfliktus miatt menekülni kényszerült, nemzetközi védelemre szoruló személyeket. A 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat szerint önkéntes humanitárius befogadási rendszer lép működésbe, amint a Törökország és az EU közötti jogellenes határátlépések megszűnnek, vagy legalábbis lényegesen és tartósan csökkennek. A tagállamok e programban önkéntes alapon működnek közre.

(5)A 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat értelmében 2016. március 20-ától kezdve a Törökországból a görög szigetekre jogellenesen érkező összes migránst visszaküldik Törökországba. Valamennyi, a görög szigetekről Törökországba visszaküldött szíriai személy helyett egy másik szíriai személyt letelepítenek az Unióban, figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Szövetségének a kiszolgáltatottság megállapítására vonatkozókritériumait. 2016 májusában a tagállamok, a dublini társult államok és Törökország közös megegyezésre jutottak az áttelepítési program megvalósítására irányadó szabványos működési eljárásokról.

(6)A Bizottság 2016. április 6-án elfogadta „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé 30 ” című közleményét, melyben bejelentette, hogy javaslatot tesz egy strukturált áttelepítési rendszerre, amely keretet ad az Unó áttelepítési politikájának és közös megközelítést biztosít a nemzetközi védelemre szoruló személyek Unióba való biztonságos és jogszerű megérkezésével kapcsolatban.

(7)2016. április 12-én az Európai Parlament elfogadta a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló állásfoglalást 31 , hangsúlyozva egy állandó, az egész Unióra kiterjedő áttelepítési program szükségességét, amely – figyelembe véve azon menekültek teljes számát, akik az Unióban keresnek védelmet – jelentős számú menekült számára nyújt áttelepedési lehetőséget.

(8)A már meglévő kezdeményezésekre építve egy stabil és megbízható uniós áttelepítési keretet kell létrehozni a nemzetközi védelemre szoruló személyek áttelepítéséhez, amelyet az éves uniós áttelepítési tervekkel és célzott uniós áttelepítési programokkal összhangban kell végrehajtani, amelyek megvalósításával ténylegesen teljesíthetők a tagállamok konkrét vállalásai.

(9)Ez a keret szükséges része egy megfelelően kezelt migrációs politikának, amellyel elérhető a nemzeti áttelepítési gyakorlatok és eljárások közötti eltérések csökkentése; a nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárok uniós tagállamok területére történő jogszerű és biztonságos megérkezésének biztosítása; a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek uniós tagállamok területére történő, nagymértékű, szabálytalan beáramlásának megakadályozása, a spontán beérkezések miatt a tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomás csökkentése; a rájuk nehezedő nyomás csökkentésén keresztül szolidaritás tanúsítása azon régiók országai felé, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült; az uniós külpolitikai célkitűzések elérésének segítése az Unió harmadik országokra gyakorolt befolyásának erősítésén keresztül; valamint hatékony hozzájárulás a globális áttelepítési kezdeményezésekhez azáltal, hogy a nemzetközi fórumokon és harmadik országokkal folytatott párbeszédben az Unió egységes álláspontot képvisel.

(10)Annak érdekében, hogy csökkenthető legyen a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tagállamok területére való nagymértékű, szabálytalan beáramlásának kockázata, és hogy az érintett országokra nehezedő nyomás csökkentésének segítésén keresztül szolidaritást tanúsítsunk azon régiók országai felé, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló ember menekülni kényszerült, illetve hogy elősegíthető legyen az Unió külpolitikai céljainak elérése, oly módon kell meghatározni azokat a régiókat vagy harmadik országokat, ahonnan áttelepítésre kerül sor, hogy az illeszkedjen a migráció jobb kezelése érdekében a harmadik országokra irányuló célzott szerepvállaláshoz, a Bizottság 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló közleményében foglaltaknak megfelelően 32 .

(11)A nemzeti áttelepítési gyakorlatok és eljárások közötti eltérések csökkentése érdekében a kiválasztáshoz közös szabványeljárásokat, közös jogosultsági feltételeket és kizárási okokat kell meghatározni, emellett a letelepített személyek részére közös védelmi státuszt kell biztosítani.

(12)A közös szabványeljárásokat a tagállamok szabványaira és az általuk szerzett áttelepítési tapasztalatokra alapozva kell meghatározni, külön figyelemmel a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat szerinti, Törökországgal közös áttelepítési program megvalósítását szabályozó szabványos működési eljárásokra. Az uniós áttelepítési keretnek az áttelepítési szabványeljárások két típusának alkalmazását kell lehetővé tennie:

(13)Mindkét eljárástípus az alábbi szakaszokat tartalmazza: azonosítás, nyilvántartásba vétel, értékelés és döntés.

(14)A rendes eljárás során biztosítani kell a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek nemzetközi védelmi szükségleteinek teljes körű értékelését.

(15)A gyorsított eljárásban a rendes eljárás során alkalmazottal azonos szintű biztonsági ellenőrzést kell alkalmazni. Ugyanakkor a gyorsított eljárásban a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek nemzetközi védelmének szükségességét csak ezen személyek kiegészítő védelemre való jogosultságának megállapítása céljából kell értékelni, a menekültstátuszra való jogosultság értékelése nélkül.

(16)Az áttelepítési eljárást a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni annak érdekében, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek kevésbé legyenek motiváltak a védelemért való folyamodás érdekében jogellenes módon lépni be az Európai Unióba. Ezzel egyidejűleg az eljárásnak biztosítania kell, hogy a tagállamok részére elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy minden ügyben teljes körű és megfelelő vizsgálatot végezzenek. A határidőknek összhangban kell lenniük a rendes és a gyorsított eljárás esetére előírt, különböző típusú értékelések elvégzéséhez szükséges időtartammal.

(17)Bármely, az áttelepítési eljárás céljából gyűjtött személyes adatot legfeljebb az áttelepítéstől számított öt évig lehet megőrizni. Mivel egy másik tagállamba való áttelepítésből ki kell zárni azokat a harmadik országbeli állampolgárokat és hontalan személyeket, akiket egy tagállam már áttelepített, vagy akik az előző öt évben elutasították az áttelepülést valamelyik tagállamba, ezt az öt éves időtartamot a személyes adatok – beleértve az ujjnyomatot és az arcképmást – szükséges megőrzési idejének kell tekinteni.

(18)Minden egyes célzott uniós áttelepítési program esetében meg kell választani az alkalmazandó áttelepítési eljárást. A gyorsított eljárás alkalmazását humanitárius okok, illetve sürgős jogi vagy fizikai védelmi igény indokolhatja.

(19)Az áttelepítés alanyi jogon nem lehetséges.

(20)Annak érdekében, hogy a célzott uniós áttelepítési programokban alkalmazott eljárások szabályai kiegészíthetőek legyenek, a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében fel kell hatalmazni olyan aktusok elfogadására, hogy az eljárás azon harmadik ország körülményeihez igazítható legyen, ahonnan az áttelepítésre sor kerül, például az adott harmadik országnak az eljárás során betöltött szerepének meghatározása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson, és a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban szereplő elvekkel összhangban kerüljön sor 33 . A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(21)Ahhoz, hogy az uniós áttelepítési keret végrehajtására egységes feltételek mellett kerülhessen sor, a végrehajtási jogköröket a Tanács hatáskörébe kell utalni az éves uniós áttelepítési terv létrehozása céljából, amely rögzíti az áttelepítendő személyek maximális összlétszámát, a tagállamok tervben való részvételének részleteit, és a számszerű hozzájárulásukat az áttelepítendő személyek összlétszámához, valamint az általános földrajzi prioritásokat.

(22)Ezeket a jogköröket az áttelepítendő személyek maximális összlétszámáról és az általános földrajzi prioritások meghatározásáról szóló bizottsági javaslat alapján kell gyakorolni. A Bizottságnak a javaslatát az Unió éves költségvetési tervezetéről szóló javaslatával egyidejűleg kell elkészítenie. A Tanácsnak törekednie kell a javaslat két hónapon belüli elfogadására. A Bizottságnak és a Tanácsnak figyelembe kell vennie a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban folyó megbeszéléseket.

(23)Ahhoz, hogy az uniós áttelepítési keret végrehajtására egységes feltételek mellett kerülhessen sor, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia a célzott uniós áttelepítési programok létrehozására, amelyek meghatározzák az összlétszámból áttelepítendő személyek pontos számát és a tagállam részvételét, az éves uniós áttelepítési programmal összhangban. Ezeket a jogköröket az 2011. február 16-i, a Bizottság végrehajtási jogköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 34 foglaltak szerint kell gyakorolni. A célzott uniós áttelepítési programok létrehozásához a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó, mivel ezek a programok jelentős következményekkel járnak. A Bizottságnak törekednie kell arra, hogy az éves uniós áttelepítési terv elfogadását követően – és az éves uniós áttelepítési terv érvényességi ideje alatt bármikor, amikor szükségessé válik – a lehető legrövidebb időn belül létrehozza a célzott uniós áttelepítési programokat. A Bizottságnak figyelembe kell vennie a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságban folyó megbeszéléseket.

(24)Minden egyes célzott uniós áttelepítési programban meg kell határozni, hogy a szabványeljárási szabályok közül melyiket kell alkalmazni a program végrehajtása során. Ahol és amennyiben szükséges, a végrehajtás megkönnyítése érdekében meg kell határozni a helyi együttműködési intézkedéseket is.

(25)Az áttelepített személyeknek nemzetközi védelmet kell biztosítani. Ennek megfelelően a menekültügyi vívmányoknak a nemzetközi védelem tartalmára vonatkozó rendelkezéseit – beleértve a nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek másodlagos mozgása ellen ható szabályokat is – attól a pillanattól kezdve alkalmazni kell, hogy az áttelepített személy megérkezik a tagállamok területére.

(26)A tagállamok erőfeszítéseinek átfogó tükrözése érdekében a Bizottság által javasolt korrekciós célú elosztási mechanizmus kiszámításakor az adott tagállamba ténylegesen áttelepített személyek számát hozzá kell adni a nemzetközi védelem iránti kérelmek számához, az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló rendeletre (átdolgozás) irányuló bizottsági javaslatban 35 foglaltaknak megfelelően.

(27)Az UNHCR-nek – a nemzetközi védelemre szoruló, menekülni kényszerült személyek harmadik országból az áttelepítésüket vállaló tagországokba történő befogadásának különböző formái terén szerzett tapasztalata és szakértelme miatt – továbbra is kulcsszerepet kell játszania az uniós áttelepítési kereten belüli áttelepítési erőfeszítésekben. Az UNHCR mellett más nemzetközi szereplőket – például a Nemzetközi Migrációs Szervezetet (IOM) – is fel kell kérni arra, hogy segítsék a tagállamokat az uniós áttelepítési keret megvalósításában.

(28)[Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének] a mandátumával összhangban segítenie kell a tagállamokat az uniós áttelepítési keret megvalósításában.

(29)Létre kell hozni a Magas Szintű Áttelepítési Bizottságot, hogy lehetővé váljon a széles körű konzultáció az érintettekkel az uniós áttelepítési keret megvalósításával kapcsolatban.

(30)A tagállamok számára az ezen rendelet alapján tett áttelepítési erőfeszítéseihez az Unió költségvetéséből megfelelő támogatást kell biztosítani. Az áttelepítési programok megfelelő és fenntartható működése érdekében módosítani szükséges az 516/2014/EU európai parlamenti és tanács rendeletet 36 .

(31)E rendelet nem befolyásolja a tagállamok azon képességét, hogy olyan nemzeti áttelepítési programokat fogadjanak el vagy hajtsanak végre, amelyek nem veszélyeztetik az ebben a rendeletben kitűzött uniós célokat, például további áttelepítési férőhelyeket biztosítanak a rendelet szerint létrehozott célzott uniós áttelepítési programokhoz, túlteljesítve az áttelepítendő személyek éves uniós áttelepítési tervben meghatározott maximális összlétszámához adott hozzájárulásukat.

(32)Biztosítani kell az egymást kiegészítő jelleget az uniós keretben működő áttelepítési és humanitárius befogadási kezdeményezések tekintetében.

(33)E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és biztosítja az alapelvek érvényesülését, különös tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakra, ezért a rendeletet ezeknek a jogoknak és alapelveknek megfelelően kell alkalmazni, beleértve a gyermekjogokat, a családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a megkülönböztetésmentesség általános alapelvét.

(34)A tagállamok hatóságai a személyes adatoknak a jelen rendelet keretei között végzett bármilyen feldolgozását csak a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i 2016/679 számú európai parlamenti és tanácsi rendelettel (általános adatvédelmi rendelet) összhangban végezhetik.

(35)[Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] a személyes adatoknak a jelen rendelet keretei között végzett bármilyen feldolgozását csak az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK-rendeletében 37 , valamint a(z) [XXX/XXX/EU rendeletben (EU Menekültügyi Ügynökség rendelet) 38 ] foglaltaknak megfelelően végezheti, valamint tiszteletben kell tartania a szükségesség és az arányosság elvét.

(36)E rendelet alkalmazásának felülvizsgálatát az Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról szóló 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet felülvizsgálatával egyszerre kell elvégezni.

(37)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.]

VAGY

(37)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.]

VAGY

(37)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és a jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.]

(37a)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikke értelmében Írország (...-án/én kelt levelében) bejelentette, hogy részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.]

VAGY

(37)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság (...-án/én kelt levelében) bejelentette, hogy részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.]

(37a)[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv (21. sz. jegyzőkönyv) 1. és 2. cikkével összhangban, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.]

(38)Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
A rendelet tárgya

E rendelet uniós áttelepítési keretet hoz létre, amely lehetővé teszi a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek befogadását a tagállamok területére abból a célból, hogy számukra nemzetközi védelmet biztosítsanak.

2. cikk
Áttelepítés

E rendelet alkalmazásában az „áttelepítés” a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek valamely harmadik országból – ahová vagy amelyen belül menekülni kényszerültek – a tagállamok területére történő, számukra nemzetközi védelem biztosítását célzó befogadását jelenti.

3. cikk
Uniós áttelepítési keret

Létrejön az uniós áttelepítési keret.

E keret meghatározza a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tagállamok területére történő áttelepítésének szabályait.

Az uniós áttelepítési keret:

a)lehetővé teszi hogy a nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek jogszerű és biztonságos módon érkezhessenek a tagállamok területére;

b)hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tagállamok területére történő, nagymértékű, szabálytalan beáramlásának kockázata;

c)hozzájárul a nemzetközi áttelepítési kezdeményezésekhez.

4. cikk
Azon régiók vagy harmadik országok, ahonnan áttelepítésre kerül sor történik

Azon régiók vagy harmadik országok meghatározásakor, amelyek területéről az uniós áttelepítési keretben végrehajtott áttelepítésre kerül sor, a 7. és 8. cikkben meghatározott végrehajtási jogi aktusokkal összhangban az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a)a nemzetközi védelemre szoruló, egy harmadik országba vagy egy harmadik országon belül menekülni kényszerült személyek száma, és e személyek esetleges továbbutazása a tagállamok területe felé;

b)kiegészítő jelleg azon harmadik országoknak nyújtott pénzügyi és technikai támogatással, ahová vagy amelyeken belül nemzetközi védelemre szoruló személyek menekülni kényszerültek;

c)az Unió általános kapcsolatai azon harmadik országgal vagy országokkal, ahonnan áttelepítésre kerül sor, és összességében a harmadik országokkal;

d)egy harmadik ország tényleges együttműködése az Unióval a migráció és a menekültügy terén, többek között az alábbiak tekintetében:

i. az adott harmadik országból érkező, a tagállamok határát jogellenesen átlépő harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számának csökkentése;

ii. azon feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik az első menedéket nyújtó ország és a biztonságos harmadik ország fogalmának alkalmazását azon menedékkérők visszatérésére vonatkozóan, akik az adott harmadik országgal valamilyen kapcsolatban állnak és/vagy onnan indulva jogellenesen léptek be a tagállamok területére;

iii. az adott országban tartózkodó, nemzetközi védelemre szoruló személyek befogadásához és védelméhez szükséges kapacitás növelése, többek között hatékony menekültügyi rendszer kialakításával; vagy

iv. a tagállamok területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek visszafogadási arányának növelése, például visszafogadási megállapodások megkötésén és hatékony végrehajtásán keresztül;

e)a harmadik országok áttelepítési kötelezettségvállalásainak mértéke és tartalma.

5. cikk
Jogosultsági feltételek

Az alábbiakban meghatározott harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek jogosultak részt venni a 8. cikkel összhangban létrehozott célzott uniós áttelepítési programokban:

a)i. olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozásuk, politikai véleményük avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatti üldöztetéstől való megalapozott félelmük miatt az állampolgárságuk szerinti országon kívül vagy a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országrészen részén kívül tartózkodnak, és nem tudják vagy az üldöztetéstől való félelmükben nem kívánják azon ország védelmét igénybe venni, vagy olyan hontalan személyek, akik a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országon vagy országrészen kívül tartózkodnak, és a fentiekkel azonos okoknál fogva nem tudnak vagy az üldöztetéstől való félelmükben nem hajlandóak oda visszatérni, illetve ennek hiányában,

ii. olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik az állampolgárságuk szerinti országon vagy a korábbi szokásos lakóhelyük szerinti országrészen kívül tartózkodnak, vagy olyan hontalan személyek, akik a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országon vagy országrészen kívül tartózkodnak, és akik vonatkozásában megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy a származási országukba vagy a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országba való visszatérésük vagy ottani tartózkodásuk esetén súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lennének kitéve, és nem tudják, vagy e veszély miatt nem hajlandóak ezen ország védelmét igénybe venni;

b)olyan harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek, akik az alábbi csoportok legalább egyikébe sorolhatók:

i. kiszolgáltatott személyek:

–veszélyeztetett nők és lányok;

–veszélyeztetett gyerekek és fiatalkorúak, beleértve a kísérő nélküli gyerekeket;

–erőszak és/vagy kínzás túlélői, beleértve a nemi hovatartozás miatti bántalmazást is;

–jogi és/vagy fizikai védelemre szoruló személyek;

–orvosi ellátásra szoruló, vagy fogyatékossággal élő személyek; vagy

–társadalmi vagy gazdasági tekintetben kiszolgáltatott személyek;

ii. valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár, hontalan személy vagy uniós polgár családtagjai;

–a házastárs, vagy a tartós kapcsolatban élő – nőtlen/hajadon – élettárs, amennyiben az érintett tagállam harmadik országbeli állampolgárokra vagy hontalan személyekre vonatkozó jogszabályai vagy gyakorlata az élettársakat a házaspárokhoz hasonló módon kezeli;

–az első francia bekezdésben említett párok, valamint áttelepítendő harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek kiskorú, nem házas gyermekei, függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy a nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket;

–az áttelepítendő kiskorú, nem házas személy apja, anyja, vagy olyan más felnőtt, aki a kiskorúért azon tagállam jogszabályai vagy gyakorlata alapján felelős, ahol a felnőtt tartózkodik;

–az áttelepítendő harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek testvére vagy testvérei;

–áttelepítendő harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki terhessége, újszülött gyermeke, súlyos betegsége, súlyos fogyatékossága vagy idős kora miatt gyermeke vagy szülője segítségére van utalva, feltéve, hogy a családi kapcsolatok a származási országban is fennálltak, a gyermek vagy a szülő képes ellátni az eltartott személyt, és az érintett személyek írásban kifejezték erre vonatkozó kívánságukat;

(c)harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek, akikre nem vonatkozik a 1951. évi genfi egyezmény 1. cikkének D. pontja, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságán (a továbbiakban: UNHCR) kívüli ENSZ szervek vagy ügynökségek által nyújtott védelemben vagy támogatásban részesülő személyekre vonatkozik;

(d)harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek, akiket a tartózkodásuk vagy lakóhelyük szerinti ország illetékes hatóságai nem ismernek el olyan személyként, mint akit az érintett ország állampolgáraiéval megegyező vagy az azokéval egyenértékű jogok és kötelezettségek illetnek meg.

A tagállamok biztosítják, hogy a b) pont ii. alpontjában említett személyek esetében a család egysége fenntartható legyen.

6. cikk
Kizárási okok

(1)Az alábbi harmadik országbeli állampolgárokat és hontalan személyeket ki kell zárni a 8. cikkel összhangban létrehozott célzott uniós áttelepítési programokból:

a)azokat a személyeket, akikről nyomós okkal feltételezhető, hogy:

i. béke elleni, háborús, vagy emberiesség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követtek el;

ii. súlyos bűncselekményt követtek el;

iii. az Egyesült Nemzetek Szervezetének – az ENSZ Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott – céljaiba és elveibe ütköző cselekmények elkövetésében bűnösök;

b)azokat a személyeket, akikről nyomós okkal feltételezhető, hogy veszélyt jelentenek az áttelepítési ügyet vizsgáló tagállam társadalmára, közérdekére, biztonságára, közegészségére vagy nemzetközi kapcsolataira, beleértve azt az esetet is, amelyben egy második tagállam felkéri az áttelepítési iratanyagot vizsgáló tagállamot a vele való egyeztetésre a vizsgálat alatt bizonyos harmadik országbeli állampolgárokkal vagy hontalan személyekkel, vagy harmadik országbeli állampolgárok, illetve hontalan személyek adott csoportjaival kapcsolatban, és ez a második tagállam ezen indokok alapján kifogást emelt az érintett személyek áttelepítésével szemben;

c)azokat a személyeket, akikkel kapcsolatban a Schengeni Információs Rendszerben vagy egy tagállam nemzeti adatbázisában beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki;

d)azokat a személyeket, akik az áttelepítést megelőző öt évben jogellenesen léptek be vagy jogellenes belépést kíséreltek meg a tagállamok területére, illetve jogellenesen tartózkodtak ott;

e)azokat a személyeket, akiket egy másik tagállam már áttelepített e rendelet, a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek 11097/15 számú, 2015. július 20-án elfogadott következtetései, a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozat, a Bizottság 2015. december 15-i, C(2015) 9490 számú ajánlása vagy egy nemzeti áttelepítési program végrehajtása során; és

f)azokat a személyeket, akik áttelepítését a tagállamok az áttelepítést megelőző öt évben e bekezdéssel összhangban megtagadták.

E bekezdés a) pontja az abban említett bűncselekmények vagy más cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazandó.

(2)A harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket akkor is ki lehet zárni a 8. cikkel összhangban létrehozott célzott uniós áttelepítési programokból, ha a 6. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglalt kizárási okok valamelyike prima facie fennáll.

7. cikk
Éves uniós áttelepítési terv

(1)A Bizottság javaslata alapján a Tanács éves uniós áttelepítési tervet fogad el a terv végrehajtását megelőző évben.

(2)Az éves uniós áttelepítési terv tartalmazza:

a)az áttelepítendő személyek maximális összlétszámát;

b)a tagállamoknak az éves uniós áttelepítési tervben való részvételének részleteit, és a számszerű hozzájárulásukat az áttelepítendő személyek összlétszámához;

c)az általános földrajzi prioritásokat.

8. cikk
Célzott uniós áttelepítési programok

(1)A Bizottság a 7. cikk alapján elfogadott éves uniós áttelepítési tervnek megfelelő célzott uniós áttelepítési programokat létrehozó végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)Egy célzott uniós áttelepítési program legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)a célzott uniós áttelepítési program részletes indokolása;

b)az áttelepítendő személyek pontos száma a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti éves uniós áttelepítési tervben meghatározott maximális összlétszámból, és a tagállamok célzott uniós áttelepítési tervben való részvételének részletei;

c)azon régiók vagy harmadik országok kijelölése, amelyekből áttelepítésre kerül sor a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően;

d)ahol szükséges, helyi koordinációra és gyakorlati együttműködésre irányuló megállapodások a tagállamok között, az [Európai Unó Menekültügyi Ügynöksége] támogatásával – a 12. cikk (3) bekezdésével összhangban –, és harmadik országokkal, valamint az UNHCR-rel és egyéb partnerekkel;

e)a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek azon konkrét csoportjának vagy csoportjainak leírása, amelyekre a célzott uniós áttelepítési program vonatkozik;

f)annak megjelölése, hogy a 10. cikkben leírt rendes eljárás vagy a 11. cikkben leírt gyorsított eljárás alkalmazandó a program során, ahol szükséges, részletezve a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek azonosításának és értékelésének módját, valamint az áttelepítési döntések meghozatalára rendelkezésre álló időkeretet;

g)a célzott uniós áttelepítési program kezdetének dátuma és a program időtartama.

9. cikk
Beleegyezés

A 10. és 11. cikkben meghatározott áttelepítési eljárások azon harmadik országbeli állampolgárokra vagy hontalan személyekre vonatkoznak, akik beleegyezésüket adták az áttelepítésükhöz, és azt utólag sem vonják vissza, például nem tagadják meg egy adott tagállamba történő áttelepítésüket.

10. cikk
Rendes eljárás

(1)Egy célzott uniós áttelepítési program megvalósítása során a tagállamok azonosítják a harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket, és értékelik, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek egy célzott uniós áttelepítési program hatálya alá tartoznak-e.

A tagállamok előnyben részesíthetik többek között az olyan harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket, akik:

a)családi kapcsolatban állnak valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral, hontalan személlyel vagy uniós polgárral;

b)olyan társadalmi vagy kulturális kapcsolatokkal vagy egyéb jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek segíthetik a résztvevő tagországba történő integrációt, feltéve, hogy ez mentes a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonságok, nyelv, vallás, meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéstől, az első albekezdésben említett értékelés elvégzéséhez szükséges eltérő bánásmód sérelme nélkül;

c)különleges védelmi szükségletek vagy kiszolgáltatottság jellemzi őket.

(2)A harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek azonosítását követően a tagállamok az általuk áttelepíteni szándékozott személyekkel kapcsolatban nyilvántartásba veszik az alábbi információkat:

a)név, születési dátum, nem, állampolgárság és egyéb személyes adatok

b)ujjnyomat minden ujjról és arcképmás minden hatodik életévét betöltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy esetében;

c)a harmadik országbeli állampolgár bármely személyazonosító vagy utazási okmányának típusa és száma; és

d)a nyilvántartásba vétel helye és ideje, valamint a nyilvántartásba vételt végző hatóság megnevezése.

A nyilvántartásba vétel során a (3) és (4) bekezdések végrehajtásához szükséges további adatok is gyűjthetők.

(3)A tagállamok értékelik, hogy a (2) bekezdésben említett harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek megfelelnek-e az 5. cikkben megfogalmazott jogosultsági követelményeknek, és hogy a 6. cikk (1) bekezdés szerint ki kell-e zárni őket az eljárásból.

A tagországok ezt az értékelést okirati bizonyítékok –beleértve adott esetben az UNHCR-től arra vonatkozóan kapott információkat is, hogy a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy menekültnek minősül-e – alapján, személyes meghallgatás alapján, vagy ezek együttes alkalmazásával végzik el

(4)A tagországok a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek áttelepítésére vonatkozó döntést a (3) bekezdésben említett értékelés alapján a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb a nyilvántartásba vételtől számított nyolc hónapon belül meghozzák. A nyolc hónapos határidőt a tagállamok összetett ténybeli és jogi kérdéseket érintő ügyekben legfeljebb négy hónappal meghosszabbíthatják.

(5)A tagállamok a (2) és (4) bekezdésben említett információkat az áttelepítéstől számított öt évig megőrzik.

A megőrzési idő leteltével a tagállamok törlik az adatokat. Ha a tagállamok tudomást szereznek arról, hogy az érintett személy bármely tagállamban állampolgárságot szerzett, az ilyen személyre vonatkozó adatokat akkor is törli, ha a megőrzési idő még nem telt le.

(6)Elutasító döntés esetén az érintett személy áttelepítésére nem kerül sor.

(7)Pozitív döntés esetén a tagország:

a)menekültstátuszt ad, ha a harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy menekültnek minősül, vagy kiegészítő védelmi státuszt ad, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy kiegészítő védelemre jogosult. A tagállam a döntéséről értesíti az érintett harmadik országbeli állampolgárt vagy a hontalan személyt. Ha az érintett személy belép egy tagállam területére, akkor a menekültstátuszt vagy a kiegészítő védelmi státuszt biztosító határozat ugyanolyan joghatással bír, mint a(z) XXX/XXX/EU rendelet [kvalifikációs rendelet] 13. és 19. cikkében említett menekültstátuszt biztosító határozat vagy kiegészítő védelmi státuszt biztosító határozat;

b)felajánlja az utazás megszervezését, beleértve az utazási egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat, térítésmentes szállítást biztosít a saját területére; a felajánlás – ahol szükséges – tartalmazza a kilépési eljárások megkönnyítését azon harmadik országból, ahonnan a harmadik országbeli állampolgárt vagy a hontalan személyt befogadják;

c)a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek részére indulás előtti orientációs programot kínál, amely tartalmazhatja a jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó információkat, nyelvórákat, valamint a tagállam társadalmi, kulturális és politikai berendezkedésének ismertetését.

(8)A rendes eljárás végrehajtása céljából, a harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek azonosítását megelőzően a tagállamok felkérhetik a UNHCR-t, vagy adott esetben [az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségét], vagy egyéb releváns nemzetközi szervet, hogy ajánljanak nekik harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket azok közül, akikkel kapcsolatban ezek a szervek teljes körűen értékelték, hogy:

a)a célzott uniós áttelepítési program hatálya alá tartoznak-e; és

b)alkalmazható-e rájuk az 5. cikk b) pontjának i. alpontjában felsorolt kiszolgáltatottsági kategóriák valamelyike.

A tagállamok annak teljes körű értékelését is kérhetik az UNHCR-től, hogy az általa a tagállamoknak ajánlott harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek az 1951. évi genfi egyezmény 1. cikke értelmében menekültnek minősülnek-e.

A tagállamok azt is kérhetik, hogy többek között az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott követelményeket is vegyék figyelembe.

(9)A Bizottság a 14. cikkben ismertetett eljárással összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, hogy amennyiben szükséges, az (1)-(4) bekezdésekben említett elemek kiegészítésével az áttelepítési eljárást azon harmadik ország körülményeihez igazítsa, ahonnan az áttelepítésre sor kerül.

11. cikk
Gyorsított eljárás

Amennyiben a célzott uniós áttelepítési programot elfogadó bizottsági végrehajtási jogi aktus gyorsított eljárásról rendelkezik, a 10. cikktől való eltéréssel a tagállamok:

(1)nem vizsgálják, hogy a harmadik országbeli állampolgárok vagy a hontalan személyek megfelelnek-e az 5. cikk a) pontjának i. alpontjában foglalt követelményeknek;

(2)nem kérik az UNHCR-től annak értékelését, hogy a harmadik országbeli állampolgárok vagy a hontalan személyek menekültnek minősülnek-e az 1951. évi genfi egyezmény 1. cikke értelmében;

(3)a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb a harmadik országbeli állampolgár 10. cikk (2) bekezdésében hivatkozott nyilvántartásba vételétől számított négy hónapon belül döntenek az áttelepítésről; a négy hónapos határidőt a tagállamok összetett ténybeli és jogi kérdéseket érintő ügyekben legfeljebb kettő hónappal meghosszabbíthatják.

(4)kiegészítő védelmi státuszt biztosítanak az érintett harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek részére.

A 4. pont alapján biztosított kiegészítő védelmi státuszt megszűntnek tekintendő, ha a státusz kedvezményezettjének nemzetközi védelem iránti kérelme vonatkozásában jogerős határozatot hoztak.

12. cikk
Operatív együttműködés

(1)A célzott uniós áttelepítési programok végrehajtásának megkönnyítése érdekében a tagállamok nemzeti kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, és a harmadik országokban összekötő tisztviselők kijelöléséről dönthetnek.

(2)A(z) [XXX/XXX/EU rendelettel (az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségéről szóló rendelettel) 39 ] összhangban [az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] támogathatja a tagállamokat, többek között a célzott uniós áttelepítési programok végrehajtásában, a technikai együttműködés koordinálásával, és az infrastruktúra-megosztás megkönnyítésével.

(3)A célzott uniós áttelepítési programok végrehajtásában - és különösen az indulás előtti orientációs programok, utazási egészségügyi alkalmassági vizsgálatok, utazásszervezési feladatok és egyéb gyakorlati tennivalók lebonyolításában – a tagállamok segítséget kaphatnak a partnereiktől a célzott uniós áttelepítési programokhoz létrehozott, a 8. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti helyi koordinációs és gyakorlati együttműködési megállapodások alapján.

13. cikk
Magas Szintű Áttelepítési Bizottság

(1)Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok képviselőinek részvételével létrejön a Magas Szintű Áttelepítési Bizottság. [Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége], az UNHCR, és az IOM meghívást kaphat. Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc képviselői is meghívást kapnak a Magas Szintű Áttelepítési Bizottság ülésein való részvételre, amennyiben jelzik, hogy társult államként részt kívánnak venni az éves uniós áttelepítési terv végrehajtásában.

(2)A Magas Szintű Áttelepítési Bizottság elnöki feladatait a Bizottság látja el. E bizottság amikor csak szükséges, a Bizottság meghívása alapján vagy egy tagállam kérésére összeül, és évente legalább egy ülést tart.

(3)A Bizottság az uniós áttelepítési kerettel kapcsolatos ügyekben konzultál a Magas Szintű Áttelepítési Bizottsággal.

14. cikk
A felhatalmazás gyakorlása

(1)A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek alapján felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)A Bizottság a 10. cikk (9) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására e rendelet hatálybalépésének napjától kezdve, határozatlan időre kap felhatalmazást.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (9) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban foglalt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)Egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását megelőzően a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elvekkel összhangban konzultációt folytat a tagállamok által kijelölt szakértőkkel 40 .

(5)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(6)A 10. cikk (9) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

15. cikk
A bizottsági eljárás

(1)A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

16. cikk
Társulás Izlanddal, Liechtensteinnel, Norvégiával és Svájccal

Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc is meghívást kap, hogy társult államként részt vegyen az éves uniós áttelepítési terv végrehajtásában. A társulás keretében e rendelet központi elemeit, különösen az áttelepítési eljárásra és az áttelepített személyek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat megfelelően figyelembe kell venni.

17. cikk
Az 516/2014/EU rendelet módosításai

A 516/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

(1)az 1. cikkben a (2) bekezdés d) pontját el kell hagyni.

(2)A 2. cikk a következőképpen módosul:

(c)az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) „áttelepítés”: a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek valamely harmadik országból – ahová vagy amelyen belül menekülni kényszerültek – a tagállamok egyikének területére történő, számukra nemzetközi védelem biztosítását célzó befogadása”;

(d)a cikk a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) „uniós áttelepítési keret”: a [XXX/XXX/EU rendeletben (az áttelepítési keretről szóló rendelet)] foglaltak szerint létrehozott uniós áttelepítési keret;

„ab) „célzott uniós áttelepítési program”: a [XXX/XXX/EU rendelet (az áttelepítési keretről szóló rendelet)] 15. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint létrehozott célzott uniós áttelepítési program”.

(3)A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Az uniós áttelepítési keret forrásai

(1)A 15. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint kiszámított juttatás mellett a tagállamok minden egyes, egy célzott uniós áttelepítési programmal összhangban áttelepített személy után egyszeri, 10 000 EUR összegű támogatást kapnak.

(2)Az (1) bekezdésben említett összeg tagállamoknak való kiosztása a felülvizsgált nemzeti programjukat jóváhagyó, egyedi finanszírozási határozat útján történik, az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban.

(3)Valamennyi tagállam, amely bármilyen összegű, az (1) bekezdésben hivatkozott juttatásban részesül, a 39. cikk szerinti éves elszámolásban feltünteti az (1) bekezdésben említett összegre jogosító személyek számát. Ezen összeg más, nemzeti programok keretében futó tevékenységekre nem csoportosítható át, kivéve, ha azt a Bizottság a nemzeti programok felülvizsgálatával kifejezetten jóváhagyja.

(4)A tagállamok megőrzik az áttelepített személyek megfelelő azonosításához, valamint az áttelepítés időpontjának meghatározásához szükséges információkat.

(5)Mindez a(z) [[XXX/XXX/EU rendelet (az áttelepítési keretről szóló rendelet)] hatályba lépésének dátumát] megelőzően kifizetett juttatásokat nem érinti.”

(4)az „uniós áttelepítési program” elnevezést felváltja az „uniós áttelepítési keret” elnevezés.

(5)A III. mellékletet el kell hagyni.

18. cikk
Értékelés és felülvizsgálat

(1)A Bizottság 2018. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet tagállami alkalmazásáról.

(2)A tagállamok – [az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] részére a ténylegesen áttelepített harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számáról heti bontásban, a [XXX/XXX/EU rendelet (Dublini Rendelet)] 22. cikke (3) bekezdésének megfelelően szolgáltatott információk mellett – biztosítják a Bizottság és [az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége] részére az (1) bekezdés céljából készített jelentés elkészítéséhez szükséges információkat.

(3)A Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács – figyelemmel az (1) bekezdésben említett jelentésre – 2020. június 30-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet.

19. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben,

(1) COM(2015) 240 final.

(2) Amnesty International, CCME, ECRE, ICMC, és a Save me.

(3) COM(2016) 197 final.

(4) 11097/15.

(5) C(2015)3560 final.

(6) Hivatkozás a július 13-án elfogadott jelentésre.

(7) C(2015) 9490.

(8) COM(2016) 171 final.

(9) COM(2016) 270 final.

(10) COM(2016) 272 final.

(11) COM(2016) 271 final.

(12) COM(2016) xxx final.

(13) COM(2016) xxx final.

(14) COM(2016) xxx final.

(15) COM(2016) 377 final.

(16) COM(2016) 385 final.

(17) XXX/XXX/EU rendelet (kvalifikációs rendelet).

(18) 562/2006/EK-rendelet (Schengeni határ-ellenőrzési kódex).

(19) A XXX/XXX/EU rendelet (Dublini Rendelet) 34. cikkének (3) bekezdése.

(20) A XXX/XXX/EU rendelet (kvalifikációs rendelet) 44. cikke.

(21) A XXX/XXX/EU rendelet (a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet) 36. cikkének (2) bekezdése.

(22) COM(2016) 385 final.

(23) HL L , , o. .

(24) HL L , , o. .

(25) A Tanács „Fellépés a migrációs áramlások jobb kezelése érdekében” című, a Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 10-i ülésén elfogadott következtetései.

(26) COM(2015) 240 final.

(27) C(2015)3560 final.

(28) 11097/15.

(29) C(2015) 9490.

(30) COM(2016) 197 final. 

(31) 2015/2095(INI).

(32) COM(2016) 377 final.

(33) HL L123, 2016.5.12., 1. o.

(34) HL L 55, 2011.2.28., 13. o.

(35) COM(2016) 270 final.

(36) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 516/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).

(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK-rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(38) HL L […]., […]., […]. o.

(39) HL L […]., […]., […]. o.

(40) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.