30.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 207/61

1.

azt javasolja, hogy általános jelleggel, tudományos szempontok alapján határozzák meg, hogy mit jelent a „túlzott”, a „káros” és a „kóros” (alkohol)fogyasztás;

2.

megállapítja, hogy a káros alkoholfogyasztás súlyos költségeket okoz a társadalomnak; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok jólétének, egészségének és életminőségének elsőbbséget kell élveznie a gazdasági érdekekkel szemben;

3.

úgy véli, hogy az egészségügy terén a szerződésekkel összhangban hozott intézkedések célja a lakosság egészségének javítása, a kutatás elősegítése, valamint a betegségek és egészségügyi kockázatok – ideértve az életmóddal összefüggő kockázatokat, mint pl. a túlzott alkoholfogyasztás – megakadályozása;

4.

hangsúlyozza, hogy terhesség alatt, illetve gyermek- és serdülőkorban az ember különösen veszélyeztetett az alkoholnak való kitettség szempontjából. Felhívja a figyelmet a neurológiai károsodásokra is, amelyek az idegrendszeri fejlődés során bekövetkezett rendellenességekből erednek;

5.

rámutat, hogy az alkohollal kapcsolatos kérdések kezelése során tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint hogy a stratégia céljául a tagállamok erre vonatkozó nemzeti intézkedéseinek és egészségpolitikai kezdeményezéseinek kiegészítését és a tagállamok közötti együttműködés támogatását kell kitűzni;

6.

utal arra, hogy figyelembe kell venni a tagállami alkoholfogyasztási mintákat, a társadalom egészségi állapotát, az egészség terén fennálló egyenlőtlenségeket, valamint a kulturális, földrajzi és történelmi kontextust. Fontos, hogy tekintettel legyünk az Európa egyes régióiban és közösségeiben fennálló különböző körülményekre és követelményekre;

7.

hangsúlyozza, hogy fontos szerep hárul az EU intézményeire és szerveire abban, hogy különféleképpen támogassák a tagállamokat a kutatás ösztönzésében, valamint a stratégiák, intézkedések, fellépések, törvénymódosításokból következő hatások és tilalmak értékelésében;

8.

elismeri a termelési lánc egészében hárommillió alkalmazottat foglalkoztató borágazat (1), a 2,3 millió munkahelyet biztosító söripar (2) és a szeszipari ágazat jelentőségét, mely utóbbi körülbelül 1 millió munkahelyet biztosít a termelés és értékesítés területén (3). A termelés ezenkívül támogatja a vendéglátóipart is, és ezzel további munkahelyek biztosításához járul hozzá;

9.

megállapítja, hogy az alkoholfogyasztás – a dohánytermékek fogyasztását megelőzve – a 15–49 évesek körében világszerte a betegségek legnagyobb kockázati tényezője (4). A tagállami statisztikák azt mutatják, hogy a 15–64 évesek körében a férfiaknál hétből egy, a nőknél 13-ból egy halálesetért az alkoholfogyasztás felelős (5);

10.

tudatában van annak, hogy a veszélyes, kóros és függőséget okozó alkoholfogyasztás jelentős gazdasági költségeket okoz termeléskiesés (11,3 milliárd euro) és munkanélküliség (17,6 milliárd euro) formájában (6);

11.

hangsúlyozza, hogy az alkohol okozta ártalmakhoz közvetlenül kapcsolódó szociális kiadások az EU-ban 155,8 milliárd euróra tehetők, amelynek nagy része (82,9 milliárd euro) az egészségügyön kívül jelentkezik (7). Ha a harmadik felek számára okozott károkat is beleszámoljuk, vagyis azokat, amelyek a társadalom, valamint az alkoholfogyasztó környezetében élő kiskorú lányok és fiúk, nők és férfiak számára keletkeznek, akkor az alkoholfogyasztás szociális költségei ennek duplájára rúgnak (8);

12.

úgy véli, hogy mindenképpen intézkedéseket kell hozni az erőszak megelőzésére, kiemelt figyelmet szentelve a legsérülékenyebb csoportoknak és az olyan specifikus helyzeteknek, mint amilyenek az éjszakai szórakozóhelyeken elkövetett szexuális zaklatások;

13.

hangsúlyozza, hogy az alkoholhoz kapcsolódó társadalmi költségek az egyes országok GDP-jének mintegy 1,3 %-ára becsülhetők (9);

14.

utal arra, hogy a túlzott alkoholfogyasztás több mint 60 krónikus megbetegedés esetében kockázati tényezőt jelent. A krónikus megbetegedések egyre gyakoribbak az EU-ban, és évente kb. 700 milliárd eurónyi egészségügyi költséget okoznak (10);

15.

új uniós alkoholstratégiát követel, és biztosítékot szeretne kapni arról, hogy az uniós szervek továbbra is erősítik az ezzel kapcsolatos tagállami kapacitásokat és gondoskodnak a hatékony koordinációról; támogatja ezért a Tanács és az Európai Parlament erős politikai vezetés iránti követeléseit e kérdésben (11);

16.

utal arra, hogy az uniós szintű közös intézkedéseknek a nemzeti, regionális és helyi tevékenységek erősítésére szolgáló bevált eljárásokra vonatkozó utalásokat és ajánlásokat is magukban kell foglalniuk;

17.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak támogatnia, nem pedig akadályoznia kellene azokat a tagállamokat, amelyek ki akarják építeni az alkoholfogyasztás megelőzése terén végzett tevékenységeiket;

18.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális szint lehetőséget kapjon arra, hogy kompetenciáikkal és tapasztalataikkal hozzájáruljanak ehhez, mivel ők ismerik a legjobban, milyen előfeltételek szükségesek ahhoz, hogy elkerülhető legyen a túlzott alkoholfogyasztás, valamint korlátozni lehessen az alkoholfogyasztásnak a társadalomra gyakorolt negatív hatásait. A helyi szint különösen fontos, hiszen az van a legközelebb az emberekhez és a közösségekhez;

19.

úgy véli, hogy a krónikus betegségek elleni küzdelem keretében az Európai Bizottságnak az alkoholprevenció érdekében hozott intézkedései üdvözlendők, de nem elegendőek, mivel nem foglalkoznak eleget a megelőzés szempontjaival és a harmadik feleknek történő károkozással (12);

20.

a közös uniós intézkedések közé fel kellene venni ajánlásokat is, hogy el lehessen kerülni, hogy a túlzott alkoholfogyasztást és az azzal járó veszélyeket turisztikai célpontok népszerűsítésére használják;

21.

fontosnak tartja, hogy az alkohollal kapcsolatos kérdésekkel való stratégiai munka a nemzetközi szinten folyó munkákra támaszkodjon és ezekkel koordinálva legyen; hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy a további munka során erősebb szinergiákra kell törekedni a WHO cselekvési tervével (13) és az ENSZ fenntarthatósági céljaival;

22.

utal arra, hogy a nem állami szervezetek szaktudásukat és nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten szerzett tapasztalataikat tekintve fontos szereplői lehetnek az együttműködésnek;

23.

utal arra, hogy az előző alkoholellenes stratégia futamideje (2006–2012) (14) óta eltelt négy évben bizonyos mértékben folytatódott a létrehozott koordinációs platformok, a CNAPA és az EAHF tevékenysége. Továbbra is szükség van ezekre és más fórumokra az alkohollal kapcsolatos kérdések kezeléséhez. Szakértelmüket és az általuk gyűjtött tapasztalatokat figyelembe kell venni és tovább kell fejleszteni;

24.

felhívja a figyelmet arra, hogy mind a fiatalok alkoholfogyasztásáról és az alkalomszerű mértéktelen alkoholfogyasztásról szóló cselekvési terv, mind az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére irányuló közös fellépés (RARHA – Reducing alcohol related harm) 2016-ban jár le. Úgy véli, hogy ezt mindenképpen meg kell hosszabbítani és/vagy új cselekvési tervet kell indítani a kiskorúakra és a fiatalokra vonatkozóan;

25.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU támogassa a kutatást és azt, hogy a megszerzett tudást gyorsabban átültessék a gyakorlatba és az új munkamódszerekbe. Meg kell vizsgálni, hogyan járulhatnak hozzá az intézkedések ugyanakkor az egészségügy terén fennálló egyenlőtlenségek csökkentéséhez is;

26.

üdvözli a bevált eljárások tagállamokon belüli és tagállamok közötti megosztását. Ez központi jelentőségű, és ösztönzi a tanulást, az ismeretek gyarapítását és a közös kérdések meghatározását. Az intézkedéseknek és fellépéseknek tényeken és a költséghatékonysággal kapcsolatban szerzett gyakorlati tapasztalatokon kell alapulniuk;

27.

hangsúlyozza, hogy fontos az alkoholpolitikai intézkedések kidolgozásának célirányos felügyelete. Tovább kell fejleszteni a meglévő adatbankokat, amelyeknek összehasonlítható, megbízható és szabványosított felügyeleti és elemzési mutatókon kell alapulniuk;

28.

úgy véli, hogy létre kell hozni egy tudományos csoportot a tudományosan megalapozott adatgyűjtés támogatása érdekében;

29.

hangsúlyozza, hogy a reklám- és a marketingtevékenységek határokon átnyúló jellegűek, ezért igen fontos a tagállamok közötti együttműködés;

30.

azoknak az intézkedéseknek, amelyek az alkoholtartalmú italok reklámozásának gyermekekre és fiatalkorúakra gyakorolt hatása ellen irányulnak, korlátozóaknak és kényszerítőeknek kell lenniük, azaz meg kell tiltaniuk, hogy kiskorúaknak alkoholt adjanak el vagy reklámozzanak;

31.

hangsúlyozza, hogy az alkoholos italok gyártóinak és forgalmazóinak szigorúan be kell tartaniuk a marketingre és a reklámozásra vonatkozó hatályos szabályokat;

32.

kéri, hogy a gyermekek és fiatalok alkoholreklámok és marketing általi befolyásolásának csökkentésére irányuló munkákat terjesszék ki a közösségi médiában és az interneten történő értékesítésre, valamint a termékelhelyezésre és az alkoholmárkákkal kapcsolatos további termékekre is. Finnországban 2015 óta tilos versenyeket és játékokat használni az alkohol népszerűsítésére, és betiltották az alkohol nyilvános helyeken és a közösségi médiában való reklámozását is (15);

33.

utal arra, hogy a sport- és kulturális rendezvények szponzorálása növekvő piacot és költséghatékony marketingstratégiát jelent. A fiatalokat így a rendezvények helyszínén és tévéadások révén szólítják meg, illetve teszik ki az alkoholreklámoknak;

34.

hangsúlyozza, hogy az alkoholos italok forgalmazása és reklámozása során tájékoztatást kell nyújtani a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeiről;

35.

tudatában van annak, hogy az EU-ban az alkohol értékesítése terén nagymértékű önkéntes önellenőrzés érvényesül. Ennek kapcsán megoszlanak a vélemények arról, hogy ez ténylegesen csökkenti-e az alkoholfogyasztást (16), és az is egyértelmű, hogy az önellenőrzés nem elegendő a terhes nőknek, a gyermekeknek és fiataloknak az alkohol káros hatásaitól való megvédéséhez (17);

36.

utal arra, hogy túl sok gyermek és fiatal nevelkedik olyan családban, amelyben alkoholfüggőség és túlzott alkoholfogyasztás fordul elő. Becslések szerint az EU-ban öt–kilenc millió gyermek él olyan családban, ahol káros mértékű az alkoholfogyasztás (18). Ezeket a gyerekeket az a veszély fenyegeti, hogy rosszabb lehetőségeik vannak az oktatás és az egészségügy terén;

37.

fontosnak tartja, hogy feltérképezzék azokat a területeket, amelyeken a tagállamokban intézkedéseket kell hozni a fiatalok mértéktelen alkoholfogyasztásának csökkentésére, hogy biztonságos és egészséges környezetet lehessen garantálni számukra. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy olyan szabadidős és társasági programokat kell népszerűsíteni, amelyeknek nem része az alkoholfogyasztás;

38.

leszögezi, hogy a terhesség és a szoptatás időszaka különösen veszélyeztetettnek számít az alkoholfogyasztás szempontjából, mivel ez az időszak felelős a magzati alkohol spektrumzavar fellépéséért; az alkohol a terhesség bármely szakaszában hatással van a magzat növekedésére és fejlődésére, és nem ismeretes olyan alkoholmennyiség, amelynek a fogyasztása még biztonságos lenne a terhesség alatt;

39.

osztja azt a nézetet, amely szerint a gyermekek jogairól szóló egyezmény céljai közé tartozik a gyermekeknek és fiataloknak az alkohol okozta károktól való védelme is. A szerződő államok a 33. cikk alapján kötelesek a gyermekek jólétének érdekében cselekedni, és minden, gyermekeket is érintő döntés esetében figyelembe kell venni érdekeiket;

40.

úgy véli, hogy a megelőzés és az egészségmegőrzés kultúrájának előmozdítása érdekében prioritásnak kell tekinteni a megelőző intézkedéseket a terhesség, a kisgyermekkor és a serdülőkor folyamán;

41.

utal az iskola mint az egészségfejlesztés szempontjából fontos olyan helyszín jelentőségére, ahol erősíteni lehet a gyermekek védelmének tényezőit, és időben fel lehet ismerni a túlzott alkoholfogyasztást és a veszélyeztetett gyermekeket. Az alkohol veszélyeiről szóló iskolai oktatásnak tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, mivel a pusztán informatív programok és tevékenységek nem eléggé hatékonyak, és az iskolai közösség valamennyi szereplőjét – a tanulókat, családjukat és a tanárokat – egységes módon kell, hogy elérjék;

42.

fontosnak tartja a felnőttek túlzott alkoholfogyasztásának csökkentését, többek közt felvilágosító munka révén, mivel a felnőttek példamutatása jelentős a fiatalok és a fiatal felnőttek körében végzett hatékony prevenciós munkához. A felnőtteknek, illetve a gyermekeknek szánt tájékoztató anyagokat kutatások alapulvételével dolgozó, független szervezeteknek kellene kifejleszteniük. Ennek jegyében együtt kellene működni a vendéglátó- és a szállodaiparral, hogy legyen képzés arról is, hogy miként kell felelősségteljes módon alkoholos italokat felszolgálni úgy, hogy a felnőttek körében minimálisra lehessen csökkenteni a mértéktelen alkoholfogyasztást;

43.

kiemelten fontosnak tartja, hogy legyenek családokra irányuló prevenciós programok is, hiszen a család a gyermeknevelés és az oktatás, valamint a stratégiák, értékek, kompetenciák és készségek átadásának alapvető helyszíne;

44.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy javítsák az alkoholtartalmú italok címkézését az EU-ban, és készítsenek jelentést az alkoholtartalmú italok csomagolásának felvételéről az összetevők, a tápérték és a kalóriatartalom megadásáról szóló jelenlegi jogszabályokba. Hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy megismerhessék a termékek tartalmát, hogy helyes döntéseket tudjanak hozni a vásárlást illetően;

45.

a terhes nőkre, gyermekekre, fiatalokra és gépjárművezetőkre vonatkozó külön figyelmeztetés mellett foglal állást, amely fontos kiegészítés, és eszközt jelenthet az alkohol veszélyeire való figyelemfelhívásra és a veszélyek csökkentésére. A figyelmeztető jelzéseket a különböző célcsoportokhoz kell igazítani. Üdvözli azokat az intézkedéseket, amelyeket egyes gyártók és forgalmazók már meghoztak ezen a téren;

46.

ajánlja, hogy oktatás és tájékoztató kampányok révén hívják fel a figyelmet a nagyivás veszélyeire, és adjanak információt arról, hol érhető el tanácsadás, segítség és gyógykezelések;

47.

hangsúlyozza, hogy a médiának fontos szerepe van abban, hogy pontos tájékoztatást nyújtson az alkoholfogyasztással kapcsolatos veszélyekről úgy, hogy ne kicsinyítse a problémákat, de ne keltsen felesleges pánikot se;

48.

utal arra, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból rossz helyzetben lévő csoportok és a fiatalok az egészségügyi problémák nagyobb veszélyének vannak kitéve, és figyelmeztet arra, hogy meg kell akadályozni az egészség terén fennálló egyenlőtlenségek növekedését. Nagy problémát jelent, ha az alkohol olcsón és könnyen megszerezhető, mivel ez magas alkoholfogyasztáshoz vezethet, ami pedig májkárosodást és korai elhalálozást eredményezhet (19). A tagállamok fontolóra vehetnek közös intézkedéseket, köztük kutatási programokat a rendkívül olcsó alkohol árusításának, többek között az interneten történő értékesítésnek a betiltása érdekében;

49.

megállapítja, hogy az alkohol hozzáférhetősége, valamint a túlzott alkoholfogyasztás és az alkohol okozta károk mértéke között összefüggés van. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az alkohol könnyebb hozzáférhetősége nagyobb fogyasztáshoz és ezzel egészségügyi problémák és károsodások gyakoribb fellépéséhez vezet (20);

50.

úgy véli, hogy a tagállamok tovább szigoríthatják az alkohol értékesítésére és vásárlására vonatkozó rendelkezéseket és ellenőrzéseket, a legtöbb tagállamban érvényes 18 éves korhatártól függetlenül. További lehetőséget jelent az értékesítési helyek számának korlátozása, a közterületen történő alkoholárusítás és -fogyasztás bizonyos időszakokban való betiltása, a nyitva tartásnak és az alkoholárusítási engedélyeknek a korlátozása, valamint a felelősségteljes árusítás. Ehhez a szakértők, a forgalmazók és a vendéglátóipar szereplőinek képzésre van szükség. A korlátozásokat azok betartásának ellenőrzésével kell kiegészíteni;

51.

megállapítja, hogy a veszélyes mértékű, kóros és függőséget okozó alkoholfogyasztás több betegszabadsághoz és rosszabb munkateljesítményhez vezethet, valamint más személyekre is negatív hatással jár. Az alkohol befolyása alatt álló személyek biztonsági kockázatot jelentenek, és a munkahelyi balesetek 20–25 %-át ők okozzák. A munkahely fontos helyszíne a káros alkoholfogyasztás megelőzésének (21);

52.

véleménye szerint fontolóra kellene venni, hogy a szabálysértőknek lehetőségük legyen arra, hogy bírságok vagy más büntető intézkedések helyett oktató és rehabilitációs programokban vehessenek részt – különösen, ha a feltételezett szabálysértők kiskorúak;

53.

hangsúlyozza, hogy az alkoholfogyasztás problémájával a munkahelyen is foglalkozni kellene, ez ún. korai beavatkozást jelentene. A munkahelyen lennie kellene arra vonatkozó iránymutatásoknak, hogy ilyen helyzetben mi a teendő. Ez helyes megelőző jellegű munkahelyi egészségügyi ellátásnak minősülne;

54.

úgy véli, hogy a közszférának vezető szerepet kell játszania az alkoholprevenció terén a biztonságos, veszélytelen munkakörnyezet érdekében, mégpedig nem utolsósorban azért, mert számos alkalmazottja fontos szociális szolgáltatásokat biztosít a polgárok számára;

55.

utal arra, hogy a segítséghez, gyógykezeléshez és kezeléshez mielőbb hozzájutást kell biztosítani, és hogy gondoskodni kell arról, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei alkoholfüggőség vagy túlzott alkoholfogyasztás miatt részesülnek kezelésben, tanácsot és támogatást kapjanak. Egészséges életmód révén meg lehet előzni bizonyos betegségeket, amennyiben az érintettek segítséget kapnak a káros alkoholfogyasztásról való leszokáshoz;

56.

úgy véli, hogy elő kell segíteni, hogy a munkahelyeken megállapodások jöjjenek létre szakszervezetek és munkaadói szervezetek között, hogy a munkaadókat bevonják a prevenciós intézkedések kidolgozásába;

57.

megállapítja, hogy gyakran munkaképes korú emberek is szenvednek az alkohol okozta májbetegségekben. Ezenkívül orvosi összefüggés van a túlzott alkoholfogyasztás és számos más súlyos megbetegedés között (rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, mentális betegségek) (22);

58.

utal továbbá arra, hogy a véralkoholszintre vonatkozó határértékek, a tájékoztatás, az oktatás és a felügyelet hozzájárul a közúti biztonsághoz. Az ittas vezetés okozza az EU-ban a halálos autóbalesetek 25 %-át (23);

59.

üdvözli az Európai Bizottság 2014-ben előterjesztett tanulmányát az indításgátló alkoholszondákról, valamint az ittas vezetés okozta közlekedési balesetek ezeknek tulajdonítható csökkenését (24);

60.

úgy véli, hogy még többet kellene tenni annak érdekében, hogy az EU-ban javuljon a közlekedésbiztonság: többek között meg kellene vizsgálni az ittas vezetés által okozott közlekedési baleseteket, és a tagállamoknak tapasztalatokat kellene cserélniük az e téren alkalmazott hatékony intézkedésekről. Fontos, hogy a kezdő járművezetők tudjanak arról, milyen következményekkel járhat az ittas vezetés.