28.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/11

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének III. címére, különösen a mezőgazdaság vonatkozásában,

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel a belső piacon és harmadik országokban megvalósított, mezőgazdasági termékekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekről, és a 3/20081/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. október 22-i 1144/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i 2015/1017/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—

tekintettel a „Közösség általános erdészeti ágazati új stratégiájáról: az erdőkért és az erdészeti ágazatért” című, 2015. április 28-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és legkülső régiókban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló közleményére (COM(2015)0366), valamint a közleményt kísérő cselekvési tervre,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az Európai Unió Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiája” című, 2014. december 3-i véleményére (15),

—

tekintettel a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Duna régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2011. április 13-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló jelentésre (COM(2013)0181),

—

tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiája” című közleményére (COM(2010)0715) és a közleményt kísérő indikatív cselekvési tervre (SEC(2010)1489),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A Bizottság közleménye – Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiája” című, 2011. június 16-i véleményére (18),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „A Duna régióra vonatkozó stratégia” című, 2011. március 31-i véleményére (19),

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló jelentésre (COM(2013)0468) és a Tanács 2013. október 22-i vonatkozó következtetéseire,

—

tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

—

tekintettel az Alpesi Egyezményre, azon belül is az Alpesi Egyezmény jegyzőkönyveire,

—

tekintettel az Euromontana által készített „A Mountains 2020 kezdeményezés felé: 1. lépés – az Euromontana munkájának hasznosítása a programozás segítése céljából” című, 2013. február 28-i tanulmányra,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politika) „Tanulmány a REGI bizottság számára – Kohézió az EU hegyvidéki régióiban” című, 2016. februári tanulmányára,

—

tekintettel az Interreg Alpesi térség 2001–2006 program keretein belül megvalósított „Nők–Alpnet” projektre: Helyi intézmények és női erőforrásközpontok hálózata: A nők részvételének előmozdítása az alpesi térség fenntartható fejlesztésében,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0074/2016),

A.

mivel a hegyvidéki régiók az EU területének jelentős részét (mintegy 30 %-át) teszik ki, és mivel az EU egésze függ e térségek ökoszisztéma-szolgáltatásaitól;

B.

mivel az uniós regionális politika nem határozza meg konkrétan a hegyvidéki régiókat, és mivel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnál (EMVA) használt fogalommeghatározás a kohéziós politika esetében nem megfelelő, és ily módon nem használható a kohéziós politika eredményes irányításához;

C.

mivel e régiók a szélsőséges körülmények és távoli fekvésük miatt jelentős mértékű strukturális hátrányban vannak, olyannyira, hogy számos hegyvidéki régió elnéptelenedéssel és a lakosság elöregedésével néz szembe, ami felboríthatja a nemzedékek természetes ciklusát, a társadalmi jólét és az életszínvonal csökkenését eredményezve; mivel ez gyakran a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a városokba történő elvándorlás fokozódásához vezet;

D.

mivel a hegyvidéki régiók számos lehetőséget kínálnak a foglalkoztatással, a kohézióval és a környezet védelmével kapcsolatos uniós célok elérésére természeti erőforrásaik fenntartható felhasználásán keresztül;

E.

mivel jelentős különbségek vannak az egyes hegyvidéki régiók között, és ezért szükség van a politikák és az ágazatok koordinációjára, mind a különféle hegyvidéki régiók között (horizontálisan), mind pedig az egyes hegyvidéki régiókon belül (vertikálisan);

F.

mivel az EU különféle eszközeiből, például az EMVA-ból és az európai strukturális és beruházási alapokból (esba-alapokból) a hegyvidéki régióknak nyújtott támogatásoknak kiegészítő jellegűeknek kell lenniük a jobb és inkluzívabb fejlődés elérését lehetővé tevő szinergiák létrehozása érdekében;

G.

mivel a hegyvidéki régiók fontos szerepet töltenek be a tagállamok gazdasági, társadalmi és fenntartható fejlődésében és számos ökoszisztéma-szolgáltatásról gondoskodnak; mivel a nemek közti egyenlőségnek jelentős befolyása van az európai gazdasági, társadalmi és területi kohézióra; mivel a hegyvidéki, határokon átnyúló együttműködés fenntartható lehetőséget kínál a hegyvidéki régiók gazdasági és társadalmi fejlődésének elősegítéséhez;

H.

mivel sajátosságaik, különösen a megújuló erőforrások bősége és sokfélesége, valamint az erőforrás- és energiahatékonyságtól való függőségük miatt a hegyvidéki régiók hozzájárulhatnak az új technológiák fejlesztéséhez és általában az innovációhoz;

I.

mivel a hegyvidéki területek pozitív módon járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, valamint a regionális ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzéséhez és védelméhez; mivel a hegyvidéki területek nagy részét a Natura 2000 ökológiai hálózat és más típusú természetvédelmi rendelkezések révén védik, ami egyrészt korlátozza a gazdasági tevékenységet, ugyanakkor elősegíti a gazdálkodás fenntarthatóbb formáinak megerősítését és más gazdasági tevékenységekkel való szorosabb összekapcsolását; mivel a hegyvidéki területeken folyó gazdálkodás és területgazdálkodás nagyon fontos e területek hidrogeológiai stabilitása szempontjából;

J.

mivel a hegyvidéki régiók súlyos kihívásokkal szembesülnek a társadalmi és gazdasági fejlődés, az éghajlatváltozás, a közlekedés és a demográfia terén, amelyeket a városi és alföldi térségekkel való megfelelő összeköttetés kialakításával és a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával kell kezelni;

K.

mivel a hegyvidéki régiók megőrzött ökoszisztémájukkal és ökoszisztéma-szolgáltatásaikkal sok gazdasági tevékenységhez alapot biztosíthatnak ezen területek kulturális és természeti örökségének figyelembevételével, a mezőgazdaságra, az erdészetre, a turizmusra és az energiatermelésre helyezett hangsúllyal és a gazdaságok diverzifikálásával; mivel ez összehangolt fellépésekkel és/vagy határokon átnyúló együttműködéssel elősegíthető, és mivel a hegyvidéki területek továbbra is egyedülálló adottságokkal bírnak és hagyományos szakmai ismereteket őriznek, továbbá kiváló lehetőséget kínálnak a minőségi mezőgazdasági rendszerekre való átálláshoz;

L.

mivel a gleccserek jellemzőek az európai hegységekre és központi szerepet töltenek be a hegységek ökoszisztémájában és vízrendszereiben, mivel a 19. század közepe óta a tömegük és kiterjedésük csökkenése aggasztó szintet ért el, és mivel számos európai gleccser tűnt már el vagy áll fenn a veszélye annak, hogy 2050-re eltűnik;

M.

mivel a hegyvidéki területek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését nehezítik az éghajlati és topográfiai körülményekkel, a távoli elhelyezkedéssel és nehéz megközelíthetőséggel összefüggő többletköltségek; mivel a hegyvidéki területeken a megfelelő infrastruktúra – többek között a széles sávú lefedettség és beruházások – hiánya hozzájárul a hegyvidék és más régiók közötti növekvő szakadékhoz; mivel a mezőgazdasági termelés fenntartása mellett ezeken az uniós hegyvidéki területeken súlyt kell fektetni a fizikai és digitális elérhetőségre, az infrastruktúrára, valamint e régiók lakosságának a közszolgáltatásokhoz és az olyan általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférésére, mint az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátások, a közlekedés és a postai szolgáltatások;

N.

mivel különböző típusú hegyvidéki régiók vannak Európában, amelyeket összeköt az, hogy számos közös kihívással küszködnek, mint például a rossz megközelíthetőség, a kevés foglalkoztatási lehetőség, az elöregedő népesség, az összeköttetések hiánya, az éghajlatváltozással és az emberi termelői tevékenységek fokozódásával összefüggő hatások; mivel aktív intézkedéseket kell tenni e szempontok kezelésére;

O.

mivel a bizonytalan piaci helyzet és az ingadozó árak, a növekvő előállítási költségek, a megnövekedett verseny, a tejkvóták megszűnése és a környezeti kihívások tükrében alapvetően fontos e régiókban az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság többfunkciós szerepének biztosítása a hegyvidéki területek hozzáadott értékének megőrzése, a fenntartható foglalkoztatás előmozdítása, valamint más bevételi forrásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

P.

mivel az Unió külső határainak részeit képező hegyvidéki régiókban további nehézségek is tapasztalhatók és nagyobb mértékben ki vannak téve az összes hegyvidéki régiót érintő közös negatív hatásoknak;

Q.

mivel Európában vannak olyan hegyláncok, amelyek több tagállamon átívelnek és átnyúlnak az Európai Unión kívüli országokba is, ilyen például a Kárpátok, amely az Unió utolsó bővítése óta az EU keleti határává vált, és ma rendkívül fontos geopolitikai terület, ahol az Unió stabilitásával kapcsolatban rendkívül fontos stratégiai politikai érdekek találkoznak;

R.

mivel sok hegyvidéki régióban hiányzik az alapvető infrastruktúra, a közszolgáltatások, és nincs folyamatos hozzáférés biztosítva az általános érdekű szolgáltatásokhoz, különösen az idénymunkával jellemezhető övezetekben;

S.

mivel a hegyvidéki mezőgazdaság nagyon fontos a hegyvidéki régiók identitása és kultúrája szempontjából, és továbbra is hozzájárul a foglalkoztatáshoz és a gazdaság egyes ágazataihoz ezekben a régiókban, mint például az erdei erőforrásokhoz és az idegenforgalomhoz, miközben folyamatban van gazdaságuk és a foglalkoztatás további diverzifikációja, és szerves szerepet játszanak a körforgásos gazdaságban;

T.

mivel egyes legkülső régiók egyben vulkanikus eredetű – elsüllyedt és vízből kiemelkedő részekkel is rendelkező – hegyvidéki régiók is (működő vagy alvó vulkánok, vulkanikus hegyek vagy hegyláncok és vulkanikus szigetek), és mivel e régióknak a terület topológiájából adódó nehézségekkel kell szembenézniük;

U.

mivel a hegyvidéki – különösen a hátrányos helyzetű – régiókban élő nők számára gyakran nehézséget jelent a magasabb szintű oktatáshoz, és így a jó álláslehetőségekhez való hozzájutás;

V.

mivel megoldást kell találni az elnéptelenedés, az éghajlatváltozás hatása, a hasznosítható termőföldek hiánya, az elhagyott termőföldek, valamint cserjék és fák ezt követő megjelenése és a hegyvidéki legelők megőrzésének szükségessége által támasztott különféle kihívásokra;

W.

mivel az állattenyésztés (a tejükért és a húsukért tartott állatok) jelentős szerepet játszik több uniós ország hegyvidéki területein; mivel a nehéz piaci feltételeknek és a súlyos költséghátrányoknak jelentős hatásuk van e területek kisüzemi gazdaságaira;

X.

mivel az EUMSZ 174. cikkének (3) bekezdése kifejezetten megemlíti, hogy különös figyelmet kell fordítani többek között a hegyvidéki régiókra; mivel számos olyan uniós politika, program és stratégia létezik, amely közvetett hatást gyakorol a hegyvidéki régiókra;

1.

felhívja a Bizottságot a funkcionális hegyvidéki régiókra vonatkozó operatív meghatározás kidolgozására irányuló folyamat megkezdésére a kohéziós politika keretében, amely kiegészíti az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vonatkozásában a hegyvidéki területekre használt meghatározást az érintett politikák és intézkedések összehangolásának javítása céljából; úgy véli, hogy e fogalommeghatározásnak széles körűnek és inkluzívnak kell lennie, és figyelembe kell vennie a különböző tényezőket, például a magasságot, a megközelíthetőséget és a lejtést; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan átfogó meghatározást, amely kiterjed a szigeteken és a legkülső régiókban található vulkanikus régiókra is, valamint az olyan területekre, amelyek nem hegyvidéki jellegűek, de nagymértékben összefonódnak a hegyvidéki területekkel; ebben az összefüggésben jó kezdeményezésnek tartja azt az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiában megfogalmazott ötletet, hogy a nem hegyvidéki régiókat is bevonják a stratégiába;

2.

úgy véli, hogy az uniós szakpolitikáknak sajátos megközelítést kell alkalmazniuk a hegyvidéki régiókkal kapcsolatban, mivel ezek egyértelműen strukturális hátrányban vannak; ezeknek a régióknak további támogatásra van szükségük az éghajlatváltozás kihívásainak leküzdéséhez, továbbá ahhoz, hogy képesek legyenek biztosítani az idénymunka helyett az egész éves foglalkoztatást, a gazdasági fejlődést, a természeti katasztrófák megelőzését és kezelését és a környezet védelmét, és segítsenek elérni az EU megújuló energiára vonatkozó céljait; úgy véli, hogy a hegyvidéki régiók kérdését általánosan kell érvényesíteni az uniós politikák valamennyi dimenziójában, a kohéziós politikát is beleértve, egy területi hatásvizsgálat bevezetésével;

3.

elismeri, hogy az EU-nak nincs külön politikája a hegyvidéki régiókra vonatkozóan, és rámutat arra, hogy azok a már meglévő politikák, programok és stratégiák, amelyek közvetett hatást gyakorolnak ezekre a térségekre, megteremtik az alapját „az uniós hegyvidéki régiókra vonatkozó menetrendnek”, amelynek a hegyvidéki régiók és az azoktól függő térségek hosszú távú fejlődésének elérésére irányuló uniós stratégia alapját kell képeznie;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki az uniós hegyvidéki régiókra vonatkozó menetrendet, amely egy olyan keretül szolgál, amely támogatja a transznacionális, határokon átnyúló és régióközi politikákat; úgy véli, hogy a jövőbeli menetrendnek meg kell határoznia e régiók fejlesztési prioritásait, hogy az ágazati politikákat jobban ki lehessen igazítani és az uniós forrásokon keresztül finanszírozási lehetőségeket biztosíthassanak ezek megvalósítására, és hogy ezáltal hosszú távú fenntartható integrációs politikákat lehessen kialakítani;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy e programmal összefüggésben hozzon létre egy egyedi és átfogó programot a 2050-re várhatóan eltűnő európai gleccserek védelmére;

6.

szorgalmazza a hegyvidéki térségekre közvetett hatást gyakorló uniós politikák, stratégiák és programok, például a Horizont 2020, a COSME, a LIFE, a Natura 2000, az uniós széles sávú stratégia, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló uniós stratégia, az uniós környezetvédelmi cselekvési terv, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az európai területi együttműködés, az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) összehangolásával a szinergia fokozását, valamint a makroregionális stratégiákra vonatkozó kezdeményezéseket; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje e programok hegyvidéki régiókra szabott alkalmazását és működtetését;

7.

hangsúlyozza a politikák, az eszközök és az ágazatok közötti szinergia kialakításának fontosságát, amihez integrált megközelítési módot kell alkalmazni; kiemeli a gazdasági, szociális és környezetvédelmi érdekeket összehangoló Alpesi Egyezmény végrehajtása során megszerzett értékes tapasztalatokat;

8.

rámutat arra, hogy szűkösen áll rendelkezésre hasznosítható földterület a hegyvidéki régiókban, ami konfliktusokat rejt magában a föld besorolásával és hasznosításával kapcsolatos ellentétes vagy egymást átfedő érdekek miatt; ezért felszólítja a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak területrendezési eszközöket, amelyek a területfejlesztésben megkönnyítik a koordinációt és a lakosság részvételét; úgy véli, hogy az Alpesi Egyezményhez csatolt, területrendezésről és a fenntartható fejlődésről szóló jegyzőkönyv fontos példa a további felhasználásra nézve;

9.

kéri, hogy az egy vagy több másik állammal közös határral rendelkező tagállamok nemzeti parkjai dolgozzanak ki a parkok kezelésére, fejlesztésére és védelmére vonatkozó közös megközelítéseket;

10.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika (KAP) és a régiós politika közelmúltban lezajlott reformja lehetővé teszi az európai kohéziós finanszírozás irányításának regionális szintre helyezését;

11.

sürgeti, hogy az irányító hatóságok a kevésbé fejlett hegyvidéki régiók támogatására vegyék fontolóra az európai strukturális és beruházási alapokból származó források nemzeti szinten történő növelését, lehetőség szerint egy több ágazatot átfogó megközelítést alkalmazva; felkéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a hegyvidéki régiókba irányuló beruházásokat azzal, hogy előnyben részesítik az ilyen régiókra vonatkozó operatív programok forrásait;

12.

hangsúlyozza, hogy a területfejlesztésre irányuló célzott kezdeményezéseken és az európai szintű területi együttműködéshez nyújtott további támogatásokon keresztül elsőbbséget kell biztosítani a kohéziós politika területi dimenziójának;

13.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a régióknak megvan a vidékfejlesztési rendelet által biztosított azon lehetőségük, hogy a hegyvidéki területek igényeire összpontosító olyan tematikus alprogramokat hozzanak létre, amelyek magasabb összegű állami finanszírozásban részesülhetnek; arra bátorítja a tagállamokat és a régiókat, hogy használják ki ezt a lehetőséget; megállapítja, hogy ez idáig egyetlen illetékes hatóság sem élt ezzel a lehetőséggel; véleménye szerint azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem merült fel célzott támogatások igénybevétele e régiók javára;

14.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a potenciális és specifikus fejlesztési célok támogatásának biztosítására a hegyvidéki régiók fejlődésének támogatása során használjanak fel olyan eszközöket, mint az integrált területi beruházás és a közösségvezérelt helyi fejlesztés; a közösségvezérelt helyi fejlesztés vonatkozásában ösztönzi a helyi akciócsoportok támogatását a nemzetközi hálózatok és a kooperatív munkamódszerek elősegítése érdekében;

15.

hangsúlyozza az EU hegyvidéki régióinak fenntartható fejlődésére irányuló jelenlegi és jövőbeli makroregionális stratégiák fontosságát és a bennük rejlő potenciált, amelyek adott esetben erőteljes határokon átnyúló együttműködési dimenzióval rendelkeznek; felszólít arra, hogy vegyék figyelembe a más uniós makrogazdasági stratégiák végrehajtása során megszerzett tapasztalatokat;

16.

üdvözli a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia Kárpátokra vonatkozó jelenlegi kezdeményezéseit és az Alpokra vonatkozó makroregionális uniós stratégia terén tett előrelépéseket; megállapítja, hogy ez utóbbi jó példa a területfejlesztés integrált megközelítésére, mivel figyelembe veszi a hegyvidéki régiókat és az azokkal összeolvadt térségeket;

17.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködés eszköze kiváló lehetőséget kínál a bevált gyakorlatok és ismeretek sok esetben országhatárokon elhelyezkedő hegyvidéki régiók közötti megosztására, és sürgeti, hogy a jövőbeli európai területi együttműködésbe építsék be a hegyvidéki régiók sajátos szempontjait; üdvözli az olyan kezdeményezéseket – például „a hegyvidéki régiók elnéptelenedése elleni szakpolitikákat” (PADIMA) –, amelyek célja a hegyvidéki régiók által tapasztalt sajátos problémák kezelése; hangsúlyozza az INTERREG-programok és egyéb együttműködési kezdeményezések, mint például az európai területi együttműködési csoportosulások és az európai gazdasági egyesülések jelentőségét abban, hogy a határokon átnyúló hegyvidéki területeket magukban foglaló régiókban átfogó és összehangolt módon közös területeket és hegyvidékeket hozzanak létre;

18.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy közleményt, amely tartalmazza az uniós hegyvidéki régiókra vonatkozó menetrendet, ezt követően pedig a bevált gyakorlatokra alapozva és a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, valamint más érdekelt szereplőket, köztük a gazdasági és szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit bevonva készítsen fehér könyvet a hegyvidéki régiók fejlesztéséről;

19.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és más érdekelt felek alaposan és rendszeresen értékeljék az uniós hegyvidéki régiók állapotát és elemezzék az adatokat, például a kohéziós politika operatív programjai végrehajtásának eredményeit és az életminőség változásának, valamint a demográfiai változásoknak a mutatóit annak érdekében, hogy helyesen határozzák meg az uniós finanszírozás és a szakpolitika végrehajtásának irányát;

20.

kiemeli, hogy megbízható lebontott statisztikai adatoknak kell rendelkezésre állniuk, amelyekre szakpolitikai kezdeményezéseket lehet alapozni;

21.

a hegyvidéki régiókra vonatkozó politika végrehajtása érdekében szorgalmazza a nem uniós európai országokkal, valamint a regionális és helyi önkormányzatokkal való együttműködést;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy konkrét eredmények elérése érdekében ösztönözze a pénzügyi eszközök igénybevételét;

23.

üdvözli a kohéziós politika egyszerűsítéséről folyó vitát; reméli, hogy az egyszerűbb keretrendszer és az érdekelt felek és a kedvezményezettek számára egyszerűbben használható eszközök rendelkezésre állása hozzájárul az uniós hegyvidéki régiók fejlődéséhez; kiemelt figyelem fordítását kéri az egyszerűsítésre és a hegyvidéki térségekben végrehajtott beruházások megkönnyítésére;

24.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő a szigetek és hegységek európai évére vonatkozó javaslatot;

25.

megjegyzi, hogy a hegyvidéki térségekben működő kkv-k súlyos nehézségekkel küzdenek a rossz megközelíthetőség, valamint az infrastruktúra, az összeköttetések és a humánerőforrások hiánya miatt; felkéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a hegyvidéki régiókban működő kkv-k fejlődésére, különösen a természeti és az éghajlatváltozás miatt súlyosbodott katasztrófákkal, felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak elsőbbséget az infrastrukturális és szolgáltatási beruházásoknak a hegyvidéki régiókban; szinergiákat szorgalmaz az európai strukturális és beruházási alapok és más, uniós támogatást élvező programok és kezdeményezések összekovácsolására, hogy holisztikus és hatékony politikai megközelítést alkossanak, amely maximalizálja a kkv-knak nyújtott támogatások eredményeit; kiemeli, hogy integrált, az adott helyszín adottságaira épülő stratégiákat kell kidolgozni a hegyvidéki régiókra nézve a különleges fejlesztési lehetőségek azonosítása céljából, és ezekbe bele kell építeni a helyi kkv-k kapcsolatainak fokozására irányuló intézkedéseket, valamint az ágazaton belüli és az ágazatok közötti kapcsolatokat és koordinációt;

26.

hangsúlyozza a sokoldalú mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontosságát az idegenforgalom és a környezetvédelem javításával együtt, valamint a hegyvidéki régiókban az élelmiszerlánc megszervezésének fontosságát, akár termelői szervezetek társulásain belül, amelyek erősítik a gazdálkodók tárgyalási pozícióit, akár helyi piacok vagy rövid ellátási láncok felállításával; hangsúlyozza a nagyobb piacokra való bejutás garantálásának, valamint termékminőségi, promóciós és védelmi intézkedések bevezetésének szükségességét, mert ezek javítják a mezőgazdasági termékek marketingjét és beillesztik azokat egy adott földrajzi terület általános turisztikai termékei közé; ezen túlmenően, mivel a hegyvidéki régiók erős potenciállal rendelkeznek kiváló minőségű élelmiszerek előállításához, kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek vitát a hegyvidéki eredetű élelmiszerek uniós szintű speciális megjelölésének bevezetéséről;

27.

ezzel összefüggésben elismeri, hogy szükség van az EMVA-ból a hegyvidéki területeken mezőgazdasági termeléshez nyújtott támogatásokra, és erőfeszítésekre, hogy a más uniós alapokkal és kezdeményezésekkel, valamint magán pénzügyi konstrukciókkal szinergiák révén többletérték jöjön létre, amely pozitív hatást gyakorolhat a hegyvidéki régiókra;

28.

üdvözli az uniós erdőgazdálkodási stratégia terén elért eredményeket; támogatja az erdők uniós szintű fenntartható fejlesztését, különös tekintettel az erdők által a környezet és a biodiverzitás védelmében, valamint a megújuló energiára vonatkozó célok elérésében betöltött szerepre; megjegyzi, hogy a stratégiában nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni az erdőgazdálkodás gazdasági dimenziójára;

29.

úgy véli, hogy az erdőgazdálkodás munkahelyeket és gazdasági fejlődést biztosíthat a hegyvidéki régiók számára, és hogy ezáltal az erdő erőforrásainak fennmaradása biztosított, miközben fenntartható módon kiaknázzák őket; emlékeztet arra, hogy az erdők az ökoszisztéma kulcsfontosságú részei, és a hegyvidékeken pedig fontos feladatot töltenek be a lavinák, földcsuszamlások és áradások megelőzésében; kéri az erdészeti ágazatban működő kkv-k támogatását, különösen a hegyvidéken alapított és a környezeti fenntarthatóságot maximálisan figyelembe vevő vállalkozásokét; hangsúlyozza az erdőgazdálkodás kiemelt gazdasági és társadalmi szerepét a hegyvidéki területeken, valamint az említett régiók erdészeti erőforrásainak hatékony felhasználásába történő beruházások fontosságát; emlékeztet az erdőknek a gyógyszerészeti, kozmetikai és élelmiszeripari ágazatban felhasznált elsődleges és másodlagos nyersanyagok előállításában játszott jelentős szerepére, amely által hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez; ezzel összefüggésben kéri, hogy a kohéziós politika még inkább a fenntartható erdőgazdálkodásra összpontosítson;

30.

további ösztönzéseket szorgalmaz a kis méretű feldolgozó vállalkozások és a hegyi gazdálkodói kkv-k megőrzésére a hegyvidéki régiókban, minthogy ezek fontos foglalkoztatási lehetőségek, és különleges minőségű jellemzőkkel bíró termékeket állítanak elő, de – az intenzív növénytermesztéshez vagy állattenyésztéshez képest – átlagban nagyobb költségek és alacsonyabb megtérülés mellett; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a hagyományos gazdasági, többek között a mezőgazdasági és kézműves tevékenységek újraélesztését célzó kísérleti kezdeményezéseket az elnéptelenedéssel küzdő hegyvidéki területeken; kéri az Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az egyszerűsített adminisztratív eljárásokat az alapok felhasználása iránti kérelmek benyújtása és azok igazgatása tekintetében a hegyvidéki területek kis közösségeinek a hosszú távú fejlődést, a piacokhoz való jobb hozzáférést, valamint a termelői szervezetek felállítását elősegítő finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében;

31.

felhívja az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettjeit a hegyvidéki régiókban, hogy mérjék fel helyi technológiai parkok létrehozásának potenciálját és szükségességét, és a megfelelő megvalósíthatósági tanulmányok és költség-haszon-elemzés után mérlegeljék ilyen parkok uniós és nemzeti forrásokból való kiépítését;

32.

hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki régiók által kínált lehetőségek kiaknázásához adott esetben intelligens szakstratégiákra van szükség;

33.

kiemeli, hogy a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak milyen fontos szerepet játszhatnak a hegyvidéki régiók társadalmi szempontból befogadó és fenntartható fejlesztésében, ide számítva a marginalizált csoportok kirekesztésének leküzdését, vagy a nemek közötti egyenlőtlenségek leküzdését;

34.

támogatja az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását a nem szennyező és jövőbe tekintő gazdasági ágazatok részére, mint például a fenntartható turizmus, a kulturális örökség, a fenntartható erdőgazdálkodás, a nagysebességű internet fejlesztése, a kézművesség és a megújuló energia ágazata; rámutat az új innovatív turisztikai modellek kidolgozásának és a meglévő sikeres modellek támogatásának fontosságára;

35.

megjegyzi, hogy a kohéziós politikában hangsúlyozni lehetne az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, erőforrás-hatékony és környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való átállást;

36.

úgy véli, hogy a munkaerő képzettségi szintje javításának és a zöld gazdaságban az új munkahelyek létrehozásának az Európai Szociális Alap (ESZA) beruházási prioritásainak részét kell képeznie, és hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikáknak támogatniuk kell a képzést az olyan területeken, mint a hegyvidéki mezőgazdaság, a fenntartható turizmus, a kézműves mesterségek, a fenntartható erdőgazdálkodás és a megújuló energia technológiái;

37.

üdvözli a fiataloknak a mezőgazdasági ágazat felé vonzására irányuló kezdeményezéseket, és felszólítja a Bizottságot, hogy a hegyvidéki régiók részére is fejlesszen ki hasonló programokat; intézkedéseket sürget a fiatalok ösztönzésére, hogy a kulturális örökséggel összefüggő és nem csupán idénymunkákra korlátozódó területek felé is szakosodjanak; kiemeli a hegyvidéki mezőgazdasággal foglalkozó tudományos intézmények és más oktatási intézmények szerepét; bátorítja a fiatal gazdákat a csereprogramokban és elektronikus tanulási platformokban való részvételre;

38.

hangsúlyozza a nők és a lányok oktatásának jelentőségét, továbbá az olyan területekbe való egyre intenzívebb bevonásának fontosságát, mint például a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok, a matematika és a vállalkozások területe, ide értve a zöld gazdaság ágazatait is; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a női mezőgazdasági termelőkre és a közvetlen értékesítés, a turizmus, a kézművesség és a projektek területén önálló vállalkozóként tevékenykedő nőkre; hangsúlyozza a nők aktív jelenlétének és szerepének fontosságát a hegyvidéki területeken, különösen az innováció és az együttműködési folyamatok előmozdításában, és e területek megfelelő működésének megőrzésében; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az Európai Szociális Alap és a transznacionális projektek keretében a meglévő forrásokat és eljárásokat a nőknek szóló mikrofinanszírozásra és a mikrohitellel kapcsolatos kezdeményezésekre, valamint a nők számára karrierlehetőségek teremtésére;

39.

hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki területek és a hatékony uniós intézkedések fontosságát a legutóbbi reform során már beépítették a KAP-ba; úgy véli, hogy a KAP-nak nemcsak a termelők által tapasztalt természeti és gazdasági hátrányok kompenzálását kell megcéloznia, hanem eszközöket kell számukra biztosítania, hogy hasznosíthassák erőforrásaikat;

40.

hangsúlyozza a KAP első pillérébe tartozó támogatások fontosságát a hegyvidéki területeken a mezőgazdasági termelés és a termelők jövedelemforrásainak fenntartása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak lehetőségük van konkrét közvetlen támogatások és termeléshez kötődő kifizetések alkalmazására e célok megvalósítása érdekében; emlékeztet arra, hogy sok tagállamban az első pillér alá tartozó, egyes függetlenített támogatások – a nem megfelelő belső konvergencia miatt – messze nem olyan nagyvonalúak, mint az elsődleges gazdálkodási területeken, ami tovább korlátozza a gazdaságok versenyképességét;

41.

úgy véli, hogy a KAP második pillérébe tartozó intézkedéseknek biztosítaniuk kell a hegyvidéki területeken folytatott mezőgazdasági termelés és feldolgozóipar fenntarthatóságát, versenyképességét és diverzifikációját; úgy véli továbbá, hogy az ilyen intézkedések hozzájárulhatnak a vidék újjáéledéséhez a hozzáadott értéket és innovációt teremtő multifunkcionális gazdaságfejlesztési projektek felemelkedésének elősegítésével, és a mezőgazdasági beruházások (épületek, speciális berendezések, korszerűsítés stb.), valamint az őshonos fajták megőrzésének támogatásával;

42.

úgy véli, hogy a tejipar ágazatspecifikus megközelítésének a hegyvidéki területek fenntartható tejtermelésének biztosítását kell céloznia és kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a KAP második pillére keretében biztosítson kompenzációs intézkedéseket a hátrányos helyzetben lévő tejtermelők számára a gazdálkodás és a régióbeli gazdaságok – különösen a kisüzemi gazdaságok – hatékony működésének fenntartása és megerősítése érdekében;

43.

kiemeli a hegyvidéki régiókban a duális oktatásban rejlő lehetőségeket; példaként említi az egyes tagállamokban elért biztató eredményeket; üdvözli az Unió-szerte létező duális oktatási projekteket;

44.

úgy véli, hogy a megfelelő fizikai és ikt-infrastruktúrák lehetőséget teremtenek gazdasági, oktatási, szociális és kulturális tevékenységekre, és csökkentik a periférikus elhelyezkedés és az elszigeteltség hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy álljon elő konkrét javaslatokkal a képzett munkaerő turizmusban tapasztalható hiányának leküzdésére nézve, és különösen foglalkozzon a nem vonzó munkakörök és az elégtelen javadalmazás kihívásaival, valamint a szakmai karrierépítés lehetőségeinek ösztönzésével; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós és beruházási alapokon keresztül juttasson forrásokat a hegyvidéki területek infrastruktúrájának fejlesztésére, hogy e területek vonzóbbá váljanak a gazdasági tevékenységek számára;

45.

támogatja a magas színvonalú alapszintű oktatáshoz való hozzáférés innovatív megoldásait, köztük a számítástechnikai alapúakat is, valamint a formális és informális oktatási és az egész életen át tartó tanulási lehetőségeket a távoli hegyvidéki térségekben, például a hegyvidéki régiók, városok és egyetemek közötti együttműködésen keresztül megvalósuló megoldásokat; kiemeli a magas színvonalú felsőfokú oktatás szükségességét és rámutat a távoktatási rendszerek lehetőségére, amelyek hozzáférhetővé teszik az oktatást és a tanulást a távoli területekről; e régiók negatív demográfiai tendenciáinak megállítása szándékával kiemeli, hogy mind az oktatáshoz és gyermekgondozó létesítményekhez való egyenlő hozzáférési esélyek, mind pedig az idősebb személyek munkaerő-piaci aktív beilleszkedés céljából történő továbbképzése és átképzése fontos megoldandó ügyek;

46.

kéri az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások fejlesztését és javítását a hegyvidéki térségekben, többek közt határon átnyúló együttműködési kezdeményezésekkel, szükség esetén akár határon átnyúló egészségügyi létesítmények fejlesztésével is; javasolja az önkéntes tevékenységek fejlesztését a közszolgáltatások területén, figyelembe véve az egyes tagállamokban leginkább bevált gyakorlatokat;

47.

emlékeztet arra az alapelvre, hogy garantálni kell a közszolgáltatásokhoz való általános hozzáférést az Unió egész területén, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a régióknak ösztönözniük kell alternatív és innovatív megoldásokat a hegyvidéki területeken, többek között – ha szükséges – a helyi és a regionális igényekhez igazodó, testre szabott megoldásokat;

48.

hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, valamint az Ifjúsági Garancia hatékonyabb megvalósításának a fontosságát, amely jó lehetőséget kínál arra, hogy a demográfiai válságra és az elöregedő népesség problémájára válaszul megállítsák a fiatalok elvándorlását a hegyvidéki régiókból; olyan ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezések bevezetését kéri, amelyek kifejezetten a fejlődésben elmaradt hegyvidéki régiók szükségleteinek kielégítésére irányulnak;

49.

kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak a hegyvidéki közösségekben, különösen a marginalizált közösségekben és a kiszolgáltatott csoportokban; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket horizontális és vertikális szinten egyaránt a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében, és különösen hogy finanszírozza a kapcsolattartására vonatkozó szakpolitikát e régiók tekintetében; a nők életkörülményei sajátosságainak összehasonlító felmérésére szólít fel a hegyvidéki régiókban, különösen a hátrányos helyzetű hegyvidéki területeken;

50.

arra szólít fel és ösztönöz, hogy többek között az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásán keresztül támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek javítják a szociális és kulturális kohéziót és a társadalmi befogadást a hegyvidéki közösségekben, és leküzdik a fizikai elszigeteltséget és a kulturális sokféleség hiányát, elsősorban a művészeti és kulturális élet elérése és az abban való közvetlen részvétel útján;

51.

kihangsúlyozza azon integrált területi kezdeményezések fontosságát, melyek célja a bevándorlók integrációja a hegyvidéki területeken, ideértve azokat, melyek az elnéptelenedés felé tartanak, demográfiai és társadalomgazdasági helyreállítás és újraindítás folyamatának keretén belül; felszólítja a bizottságot, hogy helyezze előtérbe és támogassa az ilyen kezdeményezések terjesztését;

52.

emlékeztet arra, hogy a hegyvidéki régiókban nagy mennyiségű és sokféle megújuló energia áll rendelkezésre; úgy véli, hogy ezeknek a régióknak vezető szerepet kell vállalniuk az EU megújuló energiára vonatkozó céljainak elérésében; felkéri az Európai Bizottságot, hogy összpontosítson azokra a politikákra, amelyek ösztönzik és elősegítik a megújuló energiaforrások használatát a hegyvidéki régiókban;

53.

ragaszkodik ahhoz, hogy európai szintű védelmet kell biztosítani a magashegyek olyan emblematikus, a határokon átnyúló hegyláncokban is élni tudó állatfajai számára, mint amilyenek a zergék, a kőszáli kecskék, a nagy ragadozó madarak, a medvék, a farkasok és a hiúzok; sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki e fajok védelmére vonatkozó tervet és telepítsék vissza a magashegységek emblematikus fajait;

54.

kiemeli továbbá a vulkanikus hegyvidéki régiókban és a vulkánokban rejlő lehetőségeket, különösen azt, ahogy a vulkanológia a megújuló energiákkal kapcsolatos célok eléréséhez, e területek pedig a vulkánkitörésekhez hasonló természeti katasztrófák megelőzéséhez és kezeléséhez járulnak hozzá;

55.

kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy azonosítsák be az összes olyan magashegyi megállóhelyet, amelyek esetében a gépjárművekre vonatkozó tilalom pozitív irányban befolyásolná a gleccserek olvadása ellen folytatott helyi küzdelmet;

56.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU megújuló energiára irányuló céljait illetve a megújuló energia felhasználását a természet és a környezet egyensúlyának a figyelembevétele mellett érjék el a hegyvidéki területeken is; emlékeztet arra, hogy bizonyos esetekben a vízenergia és a biomassza kinyerése károsíthatja az ökoszisztémákat, míg a szél- és naperőművek – amelyek egyben az önfejlődés forrásaiként is szolgálnak – a tájképet ronthatják;

57.

megjegyzi, hogy a hegyvidéki területek, köztük a vulkáni rgiók és ökoszisztémáik különösen ki vannak szolgáltatva az éghajlatváltozásnak és a hidrogeológiai kockázatoknak, amelyek e régiókban különösen jelentős következményekkel járhatnak, többek között egyre több természeti kockázathoz vezetve, ez pedig kihatással lehet a környező területek élővilágára és negatívan befolyásolhatja a gazdasági fejlődést és idegenforgalmat is; úgy véli, hogy e tekintetben az uniós hegyvidéki régiókra vonatkozó menetrend középpontjában a környezetvédelemnek, az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló megfelelő intézkedések meghozatalának, többek között egy éghajlat-változási cselekvési tervnek kell állnia; kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy elemzői és a bevált gyakorlatok cseréjét szolgáló hálózatot;

58.

hangsúlyozza a hegyvidéki régiókban található különleges élőhelyek megőrzésének és védelmének, valamint fenntartható fejlesztésének fontosságát, többek között a biológiai sokféleség és a talaj helyreállításával, a természeti örökség és az ökoszisztéma-szolgáltatások fejlesztésével, és zöld infrastruktúra biztosításával, és ilyen módon munkalehetőségek megteremtésével ezekben az ágazatokban; emlékeztet a gazdaságok, a fenntartható föld- és erdőgazdálkodás alapvető fontosságára a hegyvidéki területeken, amelyek célja a biológiai sokféleség fenntartása és megvédése a környezetet és a tájat érő hatásokkal szemben;

59.

hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki régiók fontos vízforrások, amelyeket védeni kell, és amelyekkel fenntartható módon kell gazdálkodni; megjegyzi, hogy a városi térségek függenek a hegyvidéki régiók által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, és hogy ezek a régiók gyakran nem kapnak ezért méltányos ellentételezést; felszólítja a helyi hatóságokat, hogy fontolják meg a köz- és magánszféra közötti partnerségeket együttműködési projektek keretében, amelyek célja a hegyvidéki körzetek szomszédságában lévő városi környezetnek szánt vízforrások begyűjtése és védelme; támogatja a víztárolási intézkedésekhez nyújtott finanszírozást, hogy biztosított legyen a mezőgazdasági területek fenntartható és hatékony öntözése és a vízfolyások minimális vízhozama;

60.

támogatja a fenntartható turizmus fejlesztését, amely kedvező lehetőséget kínál a munkahelyteremtésre és a fenntartható fejlődés előmozdítására ezekben a térségekben; hangsúlyozza a fenntartható turizmus alapjaként a szélessávú internet fejlesztésének szükségességét;

61.

rámutat a mezőgazdasági és más gazdasági tevékenységek közötti aktív szinergikus együttműködés szükségességére a hegyvidéki régiókban található, Natura 2000 hálózathoz tartozó és más védett területeken (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek stb.);

62.

úgy véli, hogy az internet és különösen az új generációs hozzáférés (NGA) technológiái döntő szerepet játszanak a hegyvidéki régiók előtt álló kihívások leküzdésében; emlékeztet arra, hogy az internet kapcsolódik az általános érdekű szolgáltatásokhoz, és az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya elnéptelenedéshez vezethet;

63.

Felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre további ösztönzéseket a köz- és a magánszféra partneri együttműködésének aktívabb fejlesztésére a hegyvidéki régiókban a közlekedési, távközlési és energetikai infrastruktúra területén, mivel a méretgazdaságosság hiánya miatt ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosítása kereskedelmi szempontból nem vonzó; hangsúlyozza, hogy csak a kielégítő minőségű, jobb közlekedési és egyéb infrastruktúra idézhet elő gazdasági növekedést és új munkahelyeket a hegyvidéki régiókban;

64.

megjegyzi, hogy a turizmust jelentős mértékben befolyásolja az infrastruktúra megléte és az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az infrastruktúra megteremtésének lehetőségeit, hogy ezzel támogassa a turizmust a hegyvidéki régiókban;

65.

megjegyzi, hogy az új információs és kommunikációs technológiák a lehetőségek széles körét kínálják a foglalkoztatáshoz, a társadalmi befogadáshoz és szerephez jutáshoz a feltörekvő digitális gazdaságban; ezért úgy véli, hogy ezeknek a lehetőségeknek a támogatásához szükség van különleges támogatásra az európai strukturális és beruházási alapokból; felhívja a tagállamokat, hogy a vállalatok költséggazdálkodásának javítása érdekében támogassák a távmunkát, az e-kereskedelmet és a digitális kereskedelmi csatornákat ezeken a területeken; úgy véli, hogy az új információs technológiákhoz való könnyebb hozzáférés távoktatási programok kifejlesztéséhez vezethet a tanárhiánytól szenvedő övezetek számára, valamint e-egészségügyi szolgálatásokhoz, amelyek lehetővé tennék a hegyvidéki régiók elnéptelenedésének a megelőzését; kéri a bevált gyakorlatok és a jó példák megosztását és javaslat formájában történő ismertetését, ezáltal pedig a hegyvidéki régiók gazdasági diverzifikálásához való hozzájárulást;

66.

üdvözli a műholdas összeköttetés kialakítására szolgáló uniós utalványrendszert, amelynek keretében a műholdas kapcsolatok hasznos alternatívát kínálnak az elégtelen infrastruktúrával rendelkező térségek és azon térségek számára, ahol nincs befektetői érdeklődés;

67.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a szélessávú hozzáférésre irányuló politikák kialakítása során vegye figyelembe az infrastruktúra és a befektetői érdeklődés hiányát, ami a gyér népességnek és a hegyvidéki régiók távoli fekvésének tudható be; felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi politikákat azzal a céllal, hogy áthidalja az ezekben a régiókban tapasztalható digitális szakadékot, akár a szükséges közberuházásokon keresztül;

68.

emlékeztet arra, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés a hegyvidéki régiókban, amelyek egyes tagállamokban egyben távoli régiók is, a közöttük, valamint az adott tagállamban vagy határokon átnyúló régiókban található más régiókkal való közlekedési összeköttetésektől függ; felszólítja a nemzeti hatóságokat a Bizottsággal való együttműködésre azon projektek végrehajtásának előmozdítása érdekében, amelyeknek célja a hegyvidéki régiók közlekedési kapcsolatainak kiépítése a fő nemzeti és transzeurópai közutakkal és közlekedési folyosókkal, különféle uniós alapok és pénzügyi konstrukciók felhasználásával, ide számítva az EBB beruházásait is;

69.

kéri az európai hegyvidéki régiókat, hogy az ERFA keretei között kínált alapok felhasználásával valósítsanak meg beruházásokat nagyobb teljesítményű és megfelelőbben összekötött vasúti és villamoshálózatokba;

70.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányának és nemzeti és regionális parlamentjeinek.