15.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 58/119

—

tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007-ban elfogadott stratégiája végrehajtásában elért eredményekről szóló 2015. január 13-i negyedik jelentésére,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2015. június 22-én elfogadott, Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a 2013. november 20-án Brüsszelben tartott EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozón bejelentett kötelezettségvállalásokra,

—

tekintettel az EU–Közép-Ázsia közötti energia- és vízügyi együttműködésre vonatkozó, 2015. október 12–13-án Milánóban tartott ötödik magas szintű konferencia közös közleményére,

—

tekintettel az EBESZ 2015. szeptember 21. és október 2. között Varsóban tartott, az emberi dimenzió megvalósításával foglalkozó találkozójának eredményeire,

—

tekintettel a 2011-ben Törökországban elindított, a biztonságos és stabil Afganisztán megteremtése érdekében folytatott, regionális biztonságot és együttműködést célzó isztambuli folyamatra, valamint ezen folyamat végrehajtására irányuló, 2012. június 14-én Kabulban tartott „Ázsia szívében” című miniszteri konferenciára,

—

tekintettel az EU újonnan kinevezett közép-ázsiai különleges képviselője, Peter Burian számára a Külügyi Bizottság által a 2015. június 1-jei meghallgatásán biztosított támogatásra és kedvező értékelésre,

—

tekintettel a régióról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2008. február 20-i (1), és a Közép-Ázsiára vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i (2) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság 2013. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről szóló 2015. április 29-i állásfoglalására (3), különösen a Számvevőszék 13/2013. számú, „A Közép-Ázsiának nyújtott uniós fejlesztési támogatás” című különjelentésének II. részére,

—

tekintettel 2015. április 29-i állásfoglalására az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel,, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (4), valamint különösen annak 240. bekezdésére,

—

tekintettel az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezése a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című dokumentumról szóló, 2012. június 12-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel 2012. november 22-i állásfoglalására a közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén (6),

—

tekintettel 2014. március 13-i állásfoglalására az EU prioritásairól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében (7),

—

tekintettel az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „Az EBESZ megerősítése – az Európai Unió szerepe” című, 2010. november 11-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel 2012. november 22-i állásfoglalására, amely tartalmazza a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásait az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (14),

—

tekintettel Kazahsztánról szóló 2012. március 15-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a kazahsztáni emberi jogi helyzetről szóló 2013. április 18-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a homoszexuális propagandáról szóló kirgizisztáni törvényjavaslatról szóló 2015. január 15-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel 2013. október 22-i álláspontjára a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a Kirgiz Köztársaságnak nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása céljából (18),

—

tekintettel a kirgizisztáni helyzetről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a kirgizisztáni helyzetről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Tádzsik Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséről szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel az üzbegisztáni emberi jogi helyzetről szóló 2014. október 23-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel 2011. december 15-i, az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló állásfoglalására (23),

—

tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2013. március 14-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre, amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

—

tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének „Az egyének, a csoportok, és a társadalmi szervezetek joga és felelőssége az egyetemesen elismert emberi jogok és szabadságjogok elősegítésére és védelmére” című nyilatkozatáról (ismertebb nevén: az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatról) szóló A/RES/53/144. számú határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiája, valamint az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatára,

—

tekintettel az EUSZ 21. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0051/2016),

A.

mivel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája a régió növekvő jelentősége és a szomszédos Afganisztánban való fokozott uniós szerepvállalás, az európai szomszédsági politika Kaszpi-tengeri régióra való kiterjesztése, a posztszovjet társadalmak reformjához és korszerűsítéséhez nyújtott folyamatos uniós támogatás, valamint az EU energiabiztonsági érdekei keretében került elfogadásra; mivel azt is elismerte, hogy a biztonsági fenyegetések és kihívások miatt együttműködésre van szükség a közép-ázsiai országok, valamint az EU és tagállamai között; mivel a stratégia végrehajtása közel 8 éve folyik;

B.

mivel közös múltja ellenére Közép-Ázsia többnemzetiségű és többvallású heterogén régió; mivel a kölcsönös bizalom hiánya és a természeti erőforrások felhasználásával és megosztásával kapcsolatos folyamatos feszültség eddig megakadályozta a tényleges regionális együttműködés kialakulását;

C.

mivel a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele az EU és az öt közép-ázsiai ország közötti, kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken folytatott szorosabb együttműködésnek, a „partnerség” partnerségi és együttműködési megállapodásokban meghatározott jelentésének megfelelően; mivel a demokrácia és az emberi jogok helyzete a régióban különböző mértékben továbbra is gyenge, és aggodalomra ad okot;

D.

mivel a jogállamiság emberi jogok és alapvető szabadságok tekintetében fennálló komoly hiányosságai csökkentik a közép-ázsiai államok esélyeit a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra, a társadalmaik kárára;

E.

mivel a kereskedelmi és energiaügyi kapcsolatok fejlesztik az EU és Közép-Ázsia közötti viszonyt és elősegítik a közös értékek – többek között a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása – kialakulását; mivel az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) célja, hogy diverzifikálja a közép-ázsiai gazdaságokat;

F.

mivel néhány tagállam kétoldalú kapcsolatokat kezdett és épített ki egyes közép-ázsiai országokkal; mivel koherens és következetes uniós megközelítésre van szükség a régióval szemben az átfedések vagy az ellentmondásos és zavaros üzenetek küldésének elkerülése érdekében;

G.

mivel a Közép-Ázsiának az EU által főleg a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) keretében nyújtott fejlesztési támogatás a 2014–2020 közötti időszakban 1 milliárd euróra, azaz 56 %-kal nőtt a 2007–2013 közötti programozási időszakhoz képest;

H.

mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) olyan jelentős finanszírozási eszköz, amely a civil társadalmi szervezetek és a demokratizálódás támogatását célozza;

I.

mivel a régiót egyre jobban érinti a vallási fanatizmus, ami Afganisztánban a Dáis/Iszlám Állam és az al-Kaida, valamint Szíriában és Irakban a Hizb-ut-Tahrir és a Dáis/Iszlám Állam – a hozzá való csatlakozás szándékával nagy számú lakosság hagyta el otthonát – támogatásában tükröződik;

J.

mivel a régió a kábítószer Afganisztán és Oroszország közötti jelentős tranzitútvonala, és bizonyos helyi törzsek részt vesznek ebben a virágzó kereskedelemben, ami lehetővé teszi számukra, hogy jelentős politikai befolyással bírjanak a korrupciónak és az érdekek keveredésének köszönhetően;

K.

mivel az oktatás alapvető szerepet játszik a régió stabil, biztonságos és fenntartható fejlődésének elősegítésében;

L.

mivel a Külügyek Tanácsa 2015. júniusi ülésén megismételte azt a kötelezettségvállalását, hogy előmozdítja a nők jogait, és arra a következtetésre jutott, hogy a régióban a nők szerepének erősítése a hosszú távú stabilitás és a felelősségteljes kormányzás alapvető eleme;

M.

mivel a közép-ázsiai országoknak javítaniuk kell menekültpolitikájuk jogi és közigazgatási rendelkezésein, és mivel a regionális konzultációs folyamatok – mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által koordinált almati folyamat – is hozzájárulhatnak ehhez;

N.

mivel a globális felmelegedés Közép-Ázsiát érintő hatásai egyelőre nagyrészt ismeretlenek, de már most egyértelmű, hogy az alacsonyan fekvő országok vízellátási problémája tovább fog rosszabbodni;

O.

mivel Oroszország és Kína szoros kapcsolatokkal és befolyással rendelkezik a régióban, de továbbra is nagy mozgástér áll az EU rendelkezésére a fellépések és a közép-ázsiai országokkal folytatott együttműködés fokozásához;

P.

emlékeztet arra, hogy számos regionális partnerség – például a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO),a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és az Eurázsiai Gazdasági Unió EGU) – tudhat tagjai között több közép-ázsiai országot, ám ezekben továbbra is Oroszország és/vagy Kína tölt be meghatározó szerepet;

Q.

mivel a régiót integrálták az „egy övezet, egy út” kezdeményezésbe – különösen az „új selyemút gazdasági övezet” kezdeményezésbe –, növelve stratégiai jelentőségét;

R.

mivel a közép-ázsiai régiót, amely a volt Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiból áll, Oroszország, Kína, Mongólia, Irán és Afganisztán is erősen befolyásolja;

1.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak erős stratégiai politikai és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy erősítse két- és többoldalú kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal az EU és Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán közötti hatályos partnerségi és együttműködési megállapodásokban, és a Türkmenisztánnal – ugyan hatályba még nem lépett – megállapodásban meghatározott közös értékek alapján;

2.

újólag megerősíti, hogy az EU határozott érdeke egy virágzó, békés, demokratikus, stabil és befogadó Közép-Ázsia, amely gazdaságilag és környezetileg egyaránt fenntartható régióként működik, ahogy arra a 2007. évi stratégia kitér;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közép-ázsiai államokhoz fűződő kapcsolatok kialakításának eddigi stratégiai megközelítése csak korlátozottan bizonyult megbízhatónak és sikeresnek; megállapítja, hogy az EU és a közép-ázsiai stratégia célországai közötti gazdasági kapcsolatok kiépítése terén nem történt lényeges előrelépés, a közép-ázsiai államok közötti regionális együttműködés és integráció – amelyek az EU által átadott tapasztalatokon és normákon alapulnának – stagnál;

4.

azon a véleményen van, hogy az ezen állásfoglalásban említett területeken jelentős haladás csak a későbbiekben várható, de kifejezi reményét, hogy az Unió és a tagállamok, valamint az öt közép-ázsiai állam részéről érintett érdekelt felek komolyan fokozzák erőfeszítéseiket, hogy megvalósítsák azokban a hivatalos dokumentumokban és szerződésekben foglalt célokat és célkitűzéseket, amelyek jogalapul szolgálnak az Unió által Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal folytatott két- és többoldalú kapcsolatokhoz;

5.

üdvözli az EU–Közép-Ázsia stratégiának az EKSZ, a Bizottság és a Tanács által 2015-ben elvégzett felülvizsgálatát; úgy véli azonban, hogy a prioritásokat, célokat és célszámokat célzottabban a közép-ázsiai partnerállamok érdekeire, követelményeire és keretfeltételeire kell szabni, figyelembe véve a régió országainak egymástól eltérő és egyedi jellegét; és ezért – az egyes országokra szabott egyedi cselekvési tervek révén – pontosabban meg kell határozni, megvalósításukhoz pedig ésszerű időkeretben elhelyezett referenciaértékekkel és mutatókkal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy ezeket a lehető leghamarabb rugalmasabban hozzáigazítsák a régió keretfeltételeihez;

6.

egyetért azzal, hogy a 2007-ben elfogadott stratégia és az abban meghatározott hosszú távú kiemelt területek (emberi jogok tiszteletben tartása, jogállamiság, jó kormányzás és demokratizálódás; oktatás és ifjúságügy; kereskedelem és beruházás; energiaügy és közlekedés; környezeti fenntarthatóság és vízügy; közös biztonsági fenyegetések és kihívások; valamint kultúrák közötti párbeszéd) továbbra is érvényesek és szükségesek egy konkrét európai együttműködéshez a régióban, összhangban az uniós stratégiában meghatározott célkitűzésekkel; üdvözli ugyanakkor a stratégiai felülvizsgálat célzottabb megközelítését;

7.

kedvezően veszi tudomásul a meglehetősen ambiciózus stratégiai felülvizsgálatot; egyetért a Tanáccsal a régió stratégiai fontosságúnak minősítésében, és egyetért azzal, hogy e tekintetben meg kell erősíteni a politikai, diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok terén folytatott valódi együttműködést, valamint támogatni kell a tényleges demokratikus átmenetet; ezzel összefüggésben üdvözli a régiónak nyújtott uniós fejlesztési támogatások 56 %-os növekedését és célzottabb összpontosítását a 2014–2020 közötti időszakban az előző időszakhoz képest;

8.

üdvözli, hogy a felülvizsgálatról tárgyaltak a 2015. december 21-én Astanában tartott EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozón; támogatja egy EU–Közép-Ázsia csúcstalálkozó megrendezését a célból, hogy előmozdítsák az EU célkitűzéseit a régióban, valamint foglalkozzanak az aggodalomra okot adó és az együttműködést érintő kérdésekkel;

9.

osztja azt a nézetet, hogy differenciált, feltételes és ösztönzőkön alapuló megközelítést kell alkalmazni jobb eredmények elérése érdekében mind kétoldalú, mind regionális szinten; úgy véli, hogy a regionális programokat, például a határigazgatás, a kábítószer- és emberkereskedelem elleni küzdelem, a közlekedés és az energia területén az érdekelt felekre kell szabni, beleértve a szélesebb régió országait, például Afganisztánt, Iránt, Mongóliát és Azerbajdzsánt;

10.

felszólítja az EU-t, hogy fokozottabban működjön együtt eseti alapon azokkal a közép-ázsiai köztársaságokkal, amelyek tovább kívánnak lépni az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáján;

11.

hangsúlyozza, hogy a fokozott regionális együttműködés javítaná a régió gazdasági és biztonsági helyzetét; tekintettel arra a tényre, hogy Közép-Ázsiában gyengék a régióközi kapcsolatok, felhívja az EKSZ-t és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan projekteket, amelyek előmozdítják az ilyen együttműködést a szóban forgó kapcsolatok fokozásában érdekelt országok számára;

12.

hangsúlyozza, hogy az uniós források kifizetésének világosan ösztönző- és teljesítményalapúnak kell lennie, figyelembe véve az egyes országok tekintetében megállapított referenciaértékek vonatkozásában elért eredményeket, és attól kell függenie, mérhető előrehaladást érnek-e el különösen a demokratizálódás, a korrupció megelőzése és az ellene való küzdelem, a szabad és tisztességes választások, az emberi jogok, a kábítószer-kereskedelem felszámolása, a munkaügyi szabályok tiszteletben tartása, a jó kormányzás, a jogállamiság, a fejlesztés, a humánbiztonsággal kapcsolatos és a jószomszédi kapcsolatok terén;

13.

egyetért azzal, hogy a konstruktív szerepvállalás, valamint a demokratikus reformok és kormányzati programok elfogadása számos területen kiegészítő eredménymutatóként alkalmazható; sürgeti azonban a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy értékelését a terepen tapasztalt tények alapján készítse el;

14.

ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van az EU fokozottabb láthatóságára a közép-ázsiai régióban; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az emberi jogokkal összefüggő feltételrendszert gyengítő kétoldalú tárgyalások mellőzésével lépjenek fel egységesen a külpolitikai koherencia és koordináció támogatása mellett a régióban, és együttesen vezessenek be a tagállamokkal közös támogatási programozást és projekteket annak érdekében, hogy maximális hatást és szinergiát érjenek el; sürgeti a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fogadjon el olyan konkrét cselekvési tervet, amely a jövőben megvalósuló fejlődés megfelelő értékelését lehetővé tevő, mérhető referenciaértékeket tartalmaz; üdvözli, hogy a tagállamok nagyobb szerepet és felelősséget vállalnak a stratégia végrehajtása terén;

15.

üdvözli az EU közép-ázsiai különleges képviselője posztjának újbóli létrehozását az egy évig tartó szünetet követően, és elvárja, hogy az újonnan kinevezett EUKK jelentős mértékben járuljon hozzá a közép-ázsiai országokra vonatkozó stratégia végrehajtásához és a közép-ázsiai országokkal való kapcsolatok alakításához azáltal, hogy biztosítja az Unió külső fellépéseinek következetességét a régióban és tájékoztatja a közép-ázsiai politikai vezetőket és társadalmakat az EU álláspontjáról;

16.

felkéri az EU különleges képviselőjét, hogy összpontosítson a demokrácia, a jó kormányzás, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának erősítésére, a regionális együttműködés előmozdítására, a párbeszéd, illetve a függőben lévő vitás kérdések békés megoldásának elősegítésére, kapcsolatok kialakítására, nem csak a kormányzatokkal és parlamentekkel, hanem a civil társadalommal és a médiával is, a konfliktusmegelőzéshez való hozzájárulásra, a regionális biztonság előmozdítására, valamint a megbízható környezetgazdálkodás és éghajlatváltozás-kezelés ösztönzésére, különösen a víz- és szénhidrogén-erőforrások vonatkozásában; felkéri az EU különleges képviselőjét, hogy tegyen szóbeli és írásbeli jelentést az Európai Parlamentnek az előtte álló főbb kihívásokról az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikkében és a megbízatásában foglaltaknak megfelelően;

17.

felkéri az EKSZ-t, a Bizottságot és az EU különleges képviselőjét, hogy tegyék jelentősebbé az EU jelenlétét Közép-Ázsiában, biztosítsák az EU fokozott láthatóságát a lakosság, a civil társadalom, a helyi média, az üzleti és az egyetemi közösségek körében; sürgeti az EKSZ-t, hogy a csendes diplomáciát fokozott nyilvános diplomáciával ellensúlyozza;

18.

felkéri az EKSZ-t, hogy rendszeresen nyújtson be elemzést Közép-Ázsiáról, amelyben figyelembe veszi a régió szomszédjainak sokszínűségét, kitér az Afganisztán és Irán integrálását érintő kérdésekre, valamint átfogó megközelítést ad a Kaszpi-tengerrel kapcsolatban;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szinergiákat, a koherenciát és az összhangot a nemzetközi szervezetek – mint az EBESZ, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC), a UNHCR, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) – fellépései és a régióban használt különböző uniós külső finanszírozási eszközök, mint a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (ISP), a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és a Partnerségi Eszköz (PI) között, valamint fokozzák az együttműködést az EBRD-vel és az EBB-vel;

20.

működjön együtt az Egyesült Államok támogatási és fejlesztési projektjeivel a környezeti, oktatás- és éghajlat-politika területén a hatékonyság növelése és szélesebb nyilvánosság közös megszólítása érdekében;

21.

felszólít Közép-Ázsia tekintetében, különösképp az emberi jogok, a demokratizálódás és a biztonság terén az EU és az EBESZ közötti szorosabb együttműködésre, adott esetben a régióban tett erőfeszítéseik egyesítése és kölcsönös kiegészítése céljából;

22.

ösztönzi az EU közép-ázsiai delegációit, hogy a lehető leghatásosabb módon teljesítsék ki lehetőségeiket az uniós stratégia végrehajtásához való hozzájárulás terén, különösen a civil társadalom támogatása és a vele folytatott együttműködés tekintetében;

23.

támogatja a parlamentközi együttműködés folytatását, és kiemeli a régióval folytatott kapcsolatokkal foglalkozó állandó küldöttségének szerepét a régió országaival kötött partnerségi és együttműködési megállapodások végrehajtásának nyomon követésében;

24.

arra kéri a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy kezeljék kiemelten és támogassák proaktívan a demokrácia elősegítését és megerősítését, a polgári, politikai és emberi jogok – többek között az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában kodifikált szociális jogok – végrehajtását, a jogállamiság kiépítését, valamint a jó kormányzást és közigazgatási eljárásokat a közép-ázsiai országokban, és ezáltal megteremtsék a feltételeit a biztonságnak és stabilitásnak, az érintett országokban a nyílt társadalmak kiépítésének, és ebből adódóan bevált gyakorlatokat kínáljanak a külső és belső politikai, biztonságpolitikai és gazdasági kihívásokkal való szembenézéshez;

25.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokráciát kell az uniós stratégia középpontjába állítani a partnerségi és együttműködési megállapodásokban meghatározott együttműködés terén, ami maga után vonja az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradék alkalmazását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a demokrácia és a jogállamiság fenntartásának a partnerségi és együttműködési megállapodásokban meghatározott jogi kötelezettségeit nem hajtották végre megfelelően, kivéve a Kirgizisztánban elért kismértékű eredményt;

26.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy összességében a demokratikus normák, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása még mindig nem megfelelő; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy korlátozott mértékű pozitív fejlemények figyelhetők meg a régió egyes országaiban, beleértve jogalkotási reformokat, a kínzás megelőzésére tett fokozott erőfeszítéseket, valamint a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolására irányuló lépéseket;

27.

kiemeli a Németország és Franciaország által koordinált, Finnország és Lettország részéről aktívan támogatott jogállamisági platform hozzáadott értékét, aminek keretében az alkotmányos és közigazgatási joggal és bírók képzésével foglalkozó számos eseményt szerveznek; ösztönzi a többi tagállamot, hogy e tekintetben legyenek proaktívabbak; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ezt a platformot oly módon erősítsék, hogy kiterjedjen az aktuális demokratizálódási és emberi jogi kérdéskörökre; felszólít a civil társadalom e platformba való teljes bevonására és a platform tekintetében vele folytatott szorosabb együttműködésre; felhívja az EU-t és a tagállamok nagykövetségeit, hogy támogassák a ténylegesen független nem kormányzati partnereket;

28.

felhívja a figyelmet az elfogadott jogszabályok és gyakorlati végrehajtásuk közötti szakadékra, amely az elért eredmények helytelen értékeléséhez vezet; sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az elért haladást a tényleges gyakorlati eredmények alapján értékelje, ne pedig a jogszabályokon vagy nyilatkozatokon alapuló értékelések alapján;

29.

ajánlja, hogy az EU szabja testre emberi jogi politikáját és külső finanszírozási eszközeit, hogy azok jobb útmutatást adjanak egy következetes, hosszú távú demokratikus reformhoz;

30.

határozottan elítéli az emberi jogok védelmezői, ellenzéki politikusok és újságírók Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Kazahsztánban és Kirgizisztánban is folytatódó üldöztetését, és felhívja az EKSZ-t, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközzel haladéktalanul lépjen fel a védelmükben;

31.

elítéli a száműzetésben élő ellenzéki képviselők egyes közép-ázsiai rezsimek általi támadását, amely magában foglalja többek között a gyilkosságot és az Interpol általi kiadatási eljárásokkal való visszaélést; sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelőbb védelmet számukra és a visszaküldés tilalmával összhangban kerüljék el kitoloncolásukat, megakadályozva ezzel azt, hogy az üldöztetés igazi áldozatai üldözőik kezére jussanak;

32.

sürgeti e tekintetben az EKSZ-t, hogy tegyen egyértelmű nyilatkozatokat, amelyekben elítéli a közép-ázsiai rezsimek által a közbiztonság megőrzésének indokával tett elnyomó lépéseket, elismerve ugyanakkor a biztonsággal kapcsolatos jogos aggodalmakat;

33.

felhívja a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a kapcsolatok további kialakítása során sürgesse a közép-ázsiai partnerállamokat, hogy haladéktalanul csatlakozzanak a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához, továbbá ratifikálják és hajtsák végre a még nyitott alapvető ILO-normákat és egyéb ILO-szabályokat;

34.

tudomásul veszi, hogy a Dáis mellett harcoló külföldi harcosok hazatérése veszélyt jelent a biztonságra, azonban mély aggodalmának ad hangot és nem tartja megfelelő válasznak, hogy a biztonság és stabilitás ürügyén egyre gyakoribbá váltak a polgári társadalmat és az ellenzéki pártokat sújtó szigorítások, többek között terroristatevékenységre vonatkozó, kétségbe vonható vádak vagy társadalmi gyűlöletet keltő homályos gyanúsítgatás, ún. „külföldi ügynök jogszabályok” elfogadása – amelyek megbélyegzik a külföldi finanszírozásban részesülő törvényes nem kormányzati szervezeteket és korlátozzák tevékenységeiket–, valamint nyomon követésre, megfigyelésre, cenzúrázási és tartalomszűrésre használt technológiák kiterjedt alkalmazása révén; emlékezteti a partnerországokat, hogy a tökéletesen működő demokráciában biztosítani kell a véleménynyilvánítás szabadságát és a média sokszínűségét; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a szabad véleménynyilvánítás elnyomása semmilyen módon nem járul hozzá a tartós belső stabilitáshoz; hangsúlyozza, hogy a megfelelő uniós eszközöknek, például nagyközönség részvételével rendszeres szemináriumok tartásának és fokozott cserekapcsolatok folytatásának hozzá kell járulni a civil társadalom megerősítéséhez, és hogy számos érintett közösség jelenleg inkább a csoportok, klánok vagy akár regionális hálózatok közötti kapcsolatokra támaszkodik, amelyeket az uralkodó elit ellenőriz;

35.

felhívja a régió országait, hogy a nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelenlétét ne fenyegetésnek tekintsék, hanem a társadalmat szolgáló előnynek, és biztosítsanak számukra teljes hozzáférést a börtönlétesítményekhez a büntetésvégrehajtás átláthatóságának javítása érdekében, különösen az ENSZ valamennyi ügynökségével és a Nemzetközi Vöröskereszttel folytatott együttműködés vonatkozásában;

36.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a régió országaiban növekszik a médiát, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és az egyesülési szabadságot korlátozó, valamint a civil társadalomnak nyújtott finanszírozást (a „külföldi ügynök törvény”), és az LMBTI közösséget (az „LMBTI propagandára” vonatkozó jogszabályok) érintő jogszabályok száma; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy az EU-nak prioritásnak kell tekintenie az említett szabadságok mellett a vallás és a meggyőződés szabadságának, valamint a nők, a kiskorúak és a kisebbségek jogainak előmozdítását;

37.

felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket az etnikai és vallási kisebbségek, valamint az LMBTI személyek védelme érdekében a közép-ázsiai társadalmakban, és vessenek véget a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésnek és érvényesítsék a kiszolgáltatott helyzetben lévők – különösen a fogyatékossággal élő személyek – jogait;

38.

emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogainak védelme és előmozdítása az Unió kulcsfontosságú célkitűzései közé tartozik, és felhívja a hatóságokat, hogy segítsék ennek megvalósítását a nemzetközi joggal és normákkal – különösen az ENSZ-nek a gyermek jogairól szóló egyezményével – összhangban;

39.

üdvözli, hogy emberi jogi párbeszédek kezdődtek mind az öt közép-ázsiai országgal; rámutat azonban a folyamat átláthatóságának hiányára, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tekintse át az emberi jogi párbeszédek szerepét, feladatát, célkitűzéseit és nyomon követését a régió országaival, és különösen arra, hogy valamennyi érdekelt fél – többek között a szélsőségességet elutasító iszlám reformizmus politikai csoportjainak – bevonásával vezessenek be az emberi jogokat ellenőrző rendszeres mechanizmusokat és – amennyiben e mechanizmusok súlyos hiányosságokat mutatnak – vészhelyzeti terveket e mechanizmusok hatékonyságának javítása érdekében; megjegyzi, hogy az emberi jogi párbeszédek az EU olyan fontos eszközei a közép-ázsiai országokkal folytatott együttműködésben, amelyek lehetővé teszik intelligens stratégiák végrehajtását, ezért indokolt megfelelő alkalmazásuk; kéri, hogy ezek a párbeszédek alkossák egy átfogó emberi jogi együttműködés részét a régióban; felszólít e tekintetben arra, hogy minden szinten – ideértve az állam- vagy kormányfőket – fel kell hívni a figyelmet és fel kell vetni az emberi jogi kérdéseket; sürgeti az EU-t, hogy az egyes konkrét eseteket koherens és nyilvános módon kezelje;

40.

az emberi jogok védelme, a demokratizálódási folyamat és a jogállamiság Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Kazahsztánban és Kirgizisztánban való hatékony képviselete érdekében hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamatának jelentőségét;

41.

emlékezteti a közép-ázsiai kormányzatokat az EBESZ humán dimenziója keretében vállalt kötelezettségeire;

42.

üdvözli Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által a régióban tett 2015. januári látogatása során elhangzott kijelentéseit, amelyekben felhívta a figyelmet arra, hogy egyre csökken a demokratikus mozgástér;

43.

megjegyzi, hogy az EU és az USA fellépései Közép-Ázsiában gyakorlatilag nincsenek összehangolva; ösztönzi a gyakorlatiasabb együttműködési kapcsolatok kialakítását; meggyőződése, hogy a közös fellépés főleg az olyan területeken lehet hasznos, mint a humánbiztonság és az emberi jogok előmozdítása;

44.

elismeri, hogy míg Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán egyedi kihívásokkal szembesül az emberi jogok területén történő előrelépés terén, a térség közös kihívásokkal küzd a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség kezelése és előmozdítása tekintetében;

45.

megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy mind az öt közép-ázsiai ország ratifikálta a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt, kultúrájuk továbbra is patriarchális és férfiak uralta, és a férfiak és a nők között számos területen továbbra is jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn, így például a felsőoktatáshoz, a munkaerőpiac egy részéhez, illetve a jogi védelemhez és a jogokhoz való hozzáférés terén, és Közép-Ázsia számos részén a nőkkel szembeni erőszak továbbra is elterjedt, és számos formában megjelenik, többek között családon belüli erőszak, menyasszonyrablás, emberkereskedelem, korai házasság és testi sértés formájában; felszólítja az öt országot, hogy teljes körűen hajtsák végre a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt; megismétli, hogy az uniós támogatásnak egyedi intézkedéseket kell magában foglalnia a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében;

46.

megállapítja, hogy a nők teljes mértékű és alapvető szerepet játszanak a mezőgazdasági termelésben valamennyi közép-ázsiai országban, és a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatott nők átlagos aránya 58 % (25); felszólítja az összes közép-ázsiai országot, hogy ösztönözzék a nők foglalkoztatását és a nők vállalkozásait, különösen a vidéki térségekben; felszólít a gazdasági és szociális jogoknak, valamint a lányok és nők szerepvállalása erősítésének előmozdítására és nyomon követésére mint alapvető célkitűzésre az Uniónak a térséggel folytatott kapcsolataiban;

47.

elismeri az egyes közép-ázsiai országokban a nemek közötti egyenlőség javítására tett lépéseket, például a kirgizisztáni büntető törvénykönyv 154. és 155. cikkének módosításait, amelyek 2014. februárban léptek hatályba, és súlyosabb büntetést szabtak ki a széles körben elterjedt menyasszonyrablási szokások gyakorlásáért; megjegyzi azonban, hogy a nők jogainak védelme és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az egész térségben továbbra is kihívás marad; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a közép-ázsiai országokat a nők jogai fejlesztésének terén a nemek közötti egyenlőség fejlesztésének és elérésének, valamint annak biztosítása érdekében, hogy mindenki – a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait is beleértve – maradéktalanul élvezhesse emberi jogait;

48.

üdvözli Kazahsztán nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiáját és annak 45 politikai, szociális és gazdasági intézkedését; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a közép-ázsiai országokat a nők jogai fejlesztésének terén, valamint e stratégia hatékonyabb végrehajtására szólít fel; sajnálatosnak tartja a nők képviseletének hiányát a kazah nyilvános döntéshozatali testületekben, a politikai intézményekben jogilag kötelezően előírt 30 %-os kvóta ellenére;

49.

kéri az EKSZ-t, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának felülvizsgálata keretében, valamint 2016–2020. évi prioritásaival összhangban dolgozzon ki a nők jogainak és életkörülményeinek előmozdítását célzó konkrét intézkedéseket tartalmazó, átfogó, a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési tervet; úgy véli, minden közép-ázsiai országot arra kell ösztönözni, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek tiltják a nőkkel szembeni erőszak és hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, beleértve a szexuális erőszakot, a testi sértést, a fiziológiai és a gazdasági visszaélést, amely – más elszigetelési taktikák mellett – megakadályozza, hogy dolgozzanak, hozzáférjenek bankszámlához, hitelkártyához vagy közlekedési lehetőségekhez; rámutat, hogy a pénzügyi biztonság az első számú előrejelzője annak, képes lesz-e a családon belüli erőszak áldozata a kiszabadulásra és a további visszaélések megakadályozására, vagy sem; felszólítja a közép-ázsiai országokat, hogy kezeljék a nőkkel szembeni erőszakot bűncselekményként, alaposan vizsgálják ki az összes bejelentett esetet, és hajtsanak végre intézkedéseket annak érdekében, hogy az áldozatok számára védelmet és támogatást nyújtsanak, biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a jogérvényesítés biztosítására szolgáló mechanizmusokat; megjegyzi, hogy a házasságközvetítő ágazat viszonylag nagy jelentőséggel bír Közép-Ázsiában, és kéri, hogy a régió országai fontolják meg e közvetítők szabályozását, hogy a lehető legjobban megvédhessék a kiszolgáltatott nőket a kizsákmányolástól; felhívja a közép-ázsiai országokat, hogy dolgozzanak ki az erőszakmentes élethez való jogról szóló oktatási programokat és figyelemfelkeltő kezdeményezéseket az egész társadalom, de főként a vallási vezetők körében arról az abszolút követelményről, hogy egy házasságkötési ceremóniához mindkét fél beleegyezésére szükség van;

50.

rámutat, hogy továbbra is szakadék áll fenn a jogszabályok és a valóság között, és hogy míg bizonyos országokban törvénykönyv biztosítja a javak egyenlő elosztásához való jogot, a férfi örökös javára történő hátrányos megkülönböztetés még mindig létezik; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Tádzsikisztánban a házasságok törvényes anyakönyvezésének hiányából fakadóan egy válást követően a nők rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, az EBESZ kutatásai szerint válás esetén a nők 80 %-ától tagadnak meg vagyonjogokat és gyermektartást emiatt;

51.

felhívja az Uniót, hogy támogassa azon civil társadalmi szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a közép-európai országokban, emellett a nők szerepének erősítését szolgáló szinergiák kialakítása érdekében működjön tevékenyen együtt a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel, köztük az ILO-val, az OECD-vel és az ENSZ-szel;

52.

tudomásul veszi, hogy a miniszteri álláshelyeken a nők alig képviseltetik magukat, 2015-ben ezeken a posztokon Kirgizisztánban 15 %-os, míg Türkmenisztánban 5,7 %-os képviselettel rendelkeztek (26); ösztönzi a térség országait és felkéri a Bizottságot, hogy összpontosítsanak a nők döntéshozatalba, különösen a politikai területen történő bevonására is, és javasolja kvótarendszer bevezetését a nők részvételének – különösen tisztségek betöltésére való jelöltként – elősegítése céljából;

53.

kéri a közép-ázsiai országokat, hogy mozdítsák elő az információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférést annak érdekében, hogy biztosítsák a nők gazdasági növekedés tekintetében meglévő lehetőségeit a helyi és a globális gazdaságokban;

54.

javasolja, hogy tájékoztassanak és képezzenek ki igazságügyi alkalmazottakat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ügyekben, és rámutat annak szükségességére, hogy szankciókat alkalmazzanak a nemi erőszakot elkövetőkkel szemben;

55.

hangsúlyozza, hogy a nőkkel szembeni erőszakról és a nőkereskedelemről szóló képzéseket kell szervezni a bűnüldöző szervek tagjai, az ügyészek, valamint az igazságügyi alkalmazottak számára, továbbá pszichológiai és jogi támogatást nyújtó, az áldozatok számára elérhető központokat és menedékházakat kell létrehozni;

56.

kiemeli azon intézmények és testületek finanszírozásának fontosságát, amelyek feladata a nemek közötti egyenlőség politikájának végrehajtása, valamint a nők jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezeteknek biztosított függetlenség és finanszírozás fontosságát;

57.

hangsúlyozza, hogy az EU számára az oktatás az egyik olyan kulcsfontosságú terület, ahol megvalósíthatja hosszú távú fellépéseit Közép-Ázsiában; úgy véli, hogy az oktatás alapvető integrációs pillér és valamennyi közép-ázsiai ország számára a gazdasági és társadalmi fejlődés alapeleme; támogatja a Közép-ázsiai Oktatási Platform intézményi és oktatási programokon keresztül végzett munkáját, beleértve a szemináriumokon (például 2014-ben Biskekben) biztosított technikai támogatást és párbeszédet; üdvözli e tekintetben Lettországnak az oktatással foglalkozó 1. EU–Közép-Ázsia közötti miniszteri találkozó megszervezésére irányuló kezdeményezését, valamint Lettország és Lengyelország regionális oktatási program vezetésére tett kötelezettségvállalását, a tagállamok ezzel kapcsolatos, kiábrándítóan hosszan tartó vonakodását követően; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a lett elnökség során 2015 első felében megfogalmazott vonatkozó célok megvalósításához; úgy véli, az inkluzív és minőségi oktatásba való beruházás a legjobb módja annak, hogy fokozatosan javítsák a társadalmi-gazdasági helyzetet a régióban;

58.

ösztönzi a Bizottságot, hogy kezelje az EU–Közép-Ázsia oktatási platform beazonosított hiányosságait, többek között a hátrányos helyzetű csoportok oktatáshoz való tisztességes hozzáférését, az „agyelszívással” összefüggő problémákat, a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett csoportok, többek között a lányok, a fogyatékossággal élő gyermekek és a kisebbségekhez tartozó gyermekek képzését;

59.

sürgeti az EU-t, hogy fordítson több figyelmet a fiatalok minőségi oktatásának előmozdítására Közép-Ázsia országaiban, tekintettel annak kedvező hatásaira a társadalmi befogadás, társadalmi kohézió és stabilitás, valamint a fenntartható demokratikus társadalmak kiépítése vonatkozásában, illetve mint a régió fiataljai radikalizálódásának és erőszakos szélsőségességének legjobb megelőzési módja; tekintse ezt prioritásnak a fiatalkorúak 25–35 %-át kitevő legfeljebb 14 éves fiatalokból álló demográfiai hullám által jelentett kihívás miatt; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a kultúrák közötti megbékélést és a fejlődést célzó határokon átnyúló projektekre a Fergana-völgyben;

60.

üdvözli, hogy nőtt az alap- és középfokú oktatásban részt vevők száma, rámutatva, hogy tovább kell haladni ezen az úton; üdvözli, hogy az alap- és középfokú tanulmányaikat befejező nők és férfiak száma közel azonos; hangsúlyozza a nők szakképzésben és felsőoktatásban való részvételének fontosságát, különösen Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban, ahol még igen jelentős eltérés tapasztalható a felsőfokú tanulmányokat folytató nők és férfiak száma között;

61.

kiemeli annak fontosságát, hogy a nők szakmai képzéseken és egyetemi oktatásban részesülhessenek, beleértve a tudomány és a technológia területén való nagyobb felvételi arányt is, és sürgeti az EUKK-ot, hogy támogassa az e téren nyújtott ösztönzőket; úgy véli, hogy az Uniónak fokoznia kell fellépéseit e téren, például tanároknak szóló képzések szervezésével és oktatási anyagok biztosításával; felszólít további lépések megtételére az állami oktatási ágazat korszerűsítése, a nemzetközi cserekapcsolatok támogatása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vehessenek részt az oktatásban; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programokat kell kidolgozni az oktatási szakemberek számára;

62.

úgy véli, hogy az EU által a régióban betöltött kedvező szerepet tovább kell fejleszteni az oktatás és az emberek közötti kapcsolatok révén; emlékeztet az EU nemzetközi csereprogramjainak – többek között az Erasmus+, az Erasmus Mundus és az Erasmus Tempus – jelentőségére az EU és Közép-Ázsia kultúrák közötti pozitív mobilitásának és párbeszédének elősegítésében és a programokban részt vevő tanulók önrendelkezési lehetőségeinek előmozdításában, így közelítve egymáshoz a két kultúrát; üdvözli, hogy az EU 115 millió EUR-s költségvetést biztosított a régióban folyó Erasmus+ oktatási együttműködési program számára; felhívja valamennyi uniós szintű érdekelt felet és a tagállamokat, hogy értékeljék és erősítsék meg az EU és a közép-ázsiai régió közötti tanulmányi és ösztöndíj programok és a fiatal szakemberek cseréjének meglévő mechanizmusait, különösen a műszaki és alkalmazott tudományok területén;

63.

üdvözli, hogy mind az öt közép-ázsiai ország szorosan követi a bolognai folyamatot, ami számos nemzeti reformot eredményezett az utóbbi években;

64.

felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a közép-ázsiai tudósok, intézetek és vállalkozások részvételét a Horizont 2020 program keretében finanszírozott, együttműködésen alapuló kutatási és innovációs projektekben;

65.

megjegyzi, hogy a régiónak az ókori történelemből – ez többek között a Selyemút, a török törzsek általi gyarmatosítás és az iszlám befogadása – eredő közös jellemzői vannak; megjegyzi, hogy a régió öt országa továbbá eltérő fejlettségi szintet ért el: Kazahsztán kezd a régió kulcsfontosságú szereplőjévé válni, és az ország együttműködése az EU-val biztosan halad; Kirgizisztán és Tádzsikisztán sokkal szegényebb, ám viszonylag nyitott ország, ahol némi civil társadalmi részvétel is megfigyelhető; az Unió kapcsolatai erősödnek Üzbegisztánnal is; Türkmenisztán azonban továbbra is a régió legzártabb országa, ahol gyakorlatilag nincsen valódi független civil társadalom;

66.

rámutat, hogy a régióban jelentős eltérések is vannak, nem utolsósorban a természeti erőforrások, például a fosszilis tüzelőanyagok és a szántóföldek rendelkezésre állásának tekintetében, továbbá – részben ennek következtében – az országok humán és gazdasági fejlettségi szintjében is; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni egyrészről a régión belüli kulturális különbségeket, másrészről az országok közötti kölcsönös függőséget;

67.

elismeri az EU és Közép-Ázsia közötti gazdasági együttműködés új impulzusának lehetséges kedvező hatását a régió modernizálására és demokratizálódására;

68.

úgy véli, hogy a régió gazdasági diverzifikációja hozzáadott értéket teremt a regionális fejlődés, a stabilitás és a biztonság tekintetében, figyelembe véve a szociális, gazdasági és környezeti egyensúlyt; alapvetőnek tartja a fenntartható belföldi közlekedés és az energetikai infrastruktúra korszerűsítését és fejlesztését, különösen a vidéki területeken, a nagy sebességű internethez való hozzáférés javítását, valamint az interregionális összeköttetések fejlesztésének elősegítését; úgy véli, hogy a környezet helyreállítása és a fenntartható fejlődés a régió fejlődése szempontjából egyforma prioritást élveznek, és mindkettő előmozdításában hangsúlyozza a kereskedelem fontosságát; támogatja az erőforrás-gazdálkodás fejlesztését célzó uniós támogatások növelését a közép-ázsiai országokban, és ösztönzi a határon átnyúló, egymás közötti együttműködést;

69.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közép-ázsiai országokban az elakadt, egyenlőtlen társadalmi-gazdasági fejlődés, az állami átláthatóság hiánya és a következetes korrupció, a rossz kormányzás és a gyenge intézményi keret, a jogállamiság tiszteletben tartásának hiánya, valamint a civil társadalom alacsony részvétele ösztönzi a klientúrarendszert és súlyosbítja a korrupció problémáját és az állam elégtelen hatékonyságát;

70.

kiemeli az EU és Közép-Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatok növekvő jelentőségét, amit az is mutat, hogy az EU jelenleg az elsőszámú kereskedelmi partner a régióban; hangsúlyozza, hogy az EU-nak tovább kell fokoznia kereskedelmi és beruházási kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal; rámutat e tekintetben, hogy a közép-ázsiai országoknak növelniük kell erőfeszítéseiket a korrupció visszaszorítása és a stabil környezet kialakulásának elősegítése terén a külföldi beruházások odavonzása érdekében;

71.

azon a véleményen van, hogy a közép-ázsiai országokkal folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat a jogállamisággal, a demokráciával, az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal együtt kell fejleszteni, és semmiképpen sem azok kárára; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok másik szerződő fél által történő megsértése esetén alkalmazni kell az EU-val kötött kereskedelmi megállapodásokban szereplő vonatkozó záradékban meghatározott intézkedéseket;

72.

rámutat, hogy az inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés a stratégia kulcsfontosságú prioritásai közé tartozik; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közép-ázsiai országok előmozdítsák a szegénység csökkentésére és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló aktív politikákat; megjegyzi, hogy az orosz és a kínai gazdaság lassulása, valamint az állandó geopolitikai feszültségek és az ukrajnai konfliktus erős negatív hatással van a régióra; kiemeli e tekintetben, hogy a csökkenő nyersanyagárak, a rubel leértékelődése, az Oroszországban dolgozó migráns munkavállalók – akik közül most sokan munkanélküliként térnek haza – által hazaküldött pénzösszegek csökkenése következtében romló gazdasági tendenciák súlyos társadalmi-gazdasági kihívást jelentenek a régió számára; megjegyzi, hogy mindezek tükrében a régió növekedési rátája 2014 után várhatóan a megelőző évtized növekedési átlagának csak mintegy felét éri el;

73.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan programokat, amelyek elősegítik a külföldről hazatérők társadalmi reintegrációját és foglalkoztatását, valamint a migrációval és a mobilitással foglalkozó fokozottabb párbeszédet;

74.

hangsúlyozza, hogy olyan Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó stratégiára van szükség, amely nem geostratégiai érdekeken alapul, hanem egy részvételen alapuló, demokratikus társadalom létrehozását célozza, amelyben szabadon szerveződhetnek a szakszervezetek, tevékeny a civil társadalom, és amely elősegíti a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalását, különösen a vidéki területeken;

75.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben lezajlott gyors gazdasági növekedés ellenére a régió nagyarányú szegénységgel, jelentős jövedelmi egyenlőtlenségekkel és a várható élettartam csökkenésével küzd, különösen a lakosság 80–90 %-ának otthont adó vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a gazdasági átmenet idején a privatizációs folyamat nagymértékű elmaradást okozott a hegyvidéki régiókban; hangsúlyozza, hogy e régiókban a nők különösen érintettek, mivel sok férfi munkát keresve a városokba költözik, a gazdálkodás és a családi kötelezettségek teljes terhét a nőkre hagyva;

76.

kiemeli annak fontosságát, hogy a stratégiát összhangba hozzák a globális kötelezettségvállalásokkal, kiváltképp a 2015. szeptember 25-én az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó csúcstalálkozóján elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel;

77.

ösztönzi a fenntartható fejlesztési célok általános érvényesítését az EU ezen régióra vonatkozó fejlesztési menetrendjében; ismételten hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célok beillesztése átfogóbb fenntartható fejlődést fog eredményezni a közép-ázsiai régióban;

78.

hangsúlyozza, hogy az Unió részéről meg kell ragadni az alkalmat a fejlesztési együttműködésre az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása és a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében, a régió valamennyi országában a kereskedelem és a beruházások volumenének növelése, valamint a szociális partnerek a civil társadalom szereplőiként betöltött szerepének és tevékenységeinek megerősítése céljából;

79.

úgy véli, hogy fejlesztési támogatást csak azokban az országokban szabad kifizetni, ahol valódi elköteleződés van a szegénység csökkentésére, valamint az egyenlő és fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődésre és az emberi jogok tiszteletben tartására, továbbá hogy ezeknek az országoknak bizonyítaniuk kell korrupcióellenes politikáik hatékonyságát, és lehetővé kell tenniük, hogy az EU nyomon kövesse a vonatkozó erőfeszítések végrehajtást; megkérdőjelezi e tekintetben a Türkmenisztánnak, valamint Üzbegisztánnak nyújtott támogatás indokoltságát és költséghatékonyságát; kéri, hogy javulás esetén vizsgálják felül a politikát; arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy mozdítsa elő az e téren való előrehaladást; sajnálatát fejezi, hogy a korrupció magas szintje és a hatékonyságot nélkülöző bürokrácia miatt a támogatások befogadására irányuló képesség nagyon alacsony és a kedvező hatások nagyon korlátozottak;

80.

megjegyzi, hogy a jelenlegi felülvizsgálatot szándékosan leválasztották a Közép-Ázsiára irányuló 2014-ben elfogadott Fejlesztési Együttműködési Eszköz 2014–2020 közötti programozási műveletéről, hogy elkerüljék a zavart és az átfedéseket, miközben megőrzik az EU régiós fellépésének egységességét;

81.

sürgeti, hogy a fejlesztési támogatásokat a vidékfejlesztésre és a fenntartható gazdálkodásra összpontosítsák, különösen a monokultúráktól, például a gyapottermesztéstől való függetlenítésre;

82.

felhívja az EU-t, hogy kövesse nyomon Közép-Ázsia országaiban a közszféra reformjához általa nyújtott technikai és pénzügyi segítségnyújtás hatékonyságát;

83.

felszólít az uniós fejlesztési politikáknak a térségben folytatott tagállami tevékenységekkel történő összehangolására; szoros fejlesztési politikai együttműködésre szólít fel az Egyesült Államokkal a fenntartható fejlesztési partnerségünk keretén belül; felszólít a közép-ázsiai régió fejlesztésében a Kínával és Oroszországgal történő együttműködésre is;

84.

figyelembe veszi Kína meghatározó szerepét a régióban és külső kereskedelmi partnerből regionális gazdasági kormányzási közvetítővé alakuló funkcióját, ideértve a közösségi célú termékek regionális biztosítását;

85.

meggyőződése, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap és Kína „egy övezet, egy út” kezdeményezése közötti szinergiák fontos eszközei lesznek a régió gazdasági és társadalmi fejlődése megvalósításának;

86.

tudomásul veszi ugyanakkor, hogy két ország, nevezetesen Kazahsztán és Kirgizisztán, csatlakozott az Oroszország által kezdeményezett új Eurázsiai Gazdasági Unióhoz;

87.

kéri, hogy az Unió szorosan működjön együtt az ENSZ-alapokkal és -ügynökségekkel, valamint a Világbankkal;

88.

tudomásul veszi a Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak nyújtott ágazati költségvetési támogatás folytatását, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szilárd és tárgyilagosan ellenőrizhető feltételeket határozzon meg és alkalmazzon valamennyi folytatódó költségvetéstámogatási program esetében; hangsúlyozza azonban, hogy ehhez szigorúbb feltételeknek, többek között erőteljes reformmenetrendnek és hatékony korrupcióellenes intézkedéseknek kell társulnia; rámutat, hogy az uniós költségvetés-támogatás nem használható az alapvető közszolgáltatások (alap- és középfokú oktatás, egészségügyi alapellátás, alapinfrastruktúra) közvetlen finanszírozására, ami a hatóságok elsődleges felelőssége; úgy véli, hogy az uniós támogatást sokkal inkább a hatóságok ezzel kapcsolatos teljesítményéhez kell kötni, és az uniós támogatásnak ösztönöznie kell a fejlett közszolgáltatások – többek között a kutatás, az innováció, az egyetemi oktatás, az innovatív infrastruktúrák – fejlesztését;

89.

üdvözli a makroszintű pénzügyi támogatás növelését, és kéri, hogy ezt az eszközt szigorú költség-haszon kritériumoknak megfelelően, részletes és a továbbgyűrűző hatásokra összpontosító hatásvizsgálat alapján alkalmazzák; a stratégia által elért eredményekről szóló jelentés kiemelt pontjait figyelembe véve hangsúlyozza, hogy az erőteljesebb hatás és a jobb eredmények elérése érdekében a tagállamokat be kell vonni az uniós támogatás végrehajtásába;

90.

üdvözli Kirgizisztán általános vámkedvezmény-rendszer (GSP+) alkalmazására irányuló kérelmét, és reméli, hogy Tadzsikisztán és Üzbegisztán is követi e példát;

91.

úgy véli fontos, hogy valamennyi közép-ázsiai ország tiszteletben tartsa a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait és csatlakozzon a WTO-hoz;

92.

az OECD megállapításai nyomán elismeri a közvetlen külföldi befektetés (kkb) és a kis- és középvállalkozások közötti üzleti kapcsolati program kiemelt jelentőségét mint a befektetések diverzifikálására és átgyűrűző hatásának maximalizálására szolgáló eszközt, lehetővé téve a közép-ázsiai országok számára a kkb hazai gazdaságaikkal való szorosabb összekapcsolását, megerősítve ezáltal versenyképességüket, és egyúttal lehetőséget biztosítva számukra a nemzetközi piacokhoz, valamint a finanszírozáshoz, a technológiához és irányítási készségekhez való hozzáférésre; e tekintetben felhívja a közép-ázsiai államok kormányait, hogy indítsák el ezeket a programokat, valamint növeljék az érdekelt felek részvételét a már meglévő üzleti kapcsolati programokban; rámutat, hogy annak érdekében, hogy a helyi termelés megfeleljen a nemzetközi minőségi szabványoknak, olyan kiegészítő intézkedéseket kell életbe léptetni, mint a képzési programok nyújtása, amelyek segítik a kkv-kat alkalmazottaik készségfejlesztésében vagy a nemzetközileg elismert minőségi normák teljesítésében;

93.

hangsúlyozza, hogy a régió fenntartható gazdasági fejlődése szempontjából elengedhetetlen a regionális integráció elmélyítése, valamint a régión belüli kereskedelem bővítése, a közlekedési hálózatok és logisztikai szolgáltatások kiemelt kezelése, valamint az üzleti környezet és a jogszabályi és szabályozási keret javítása, különösen a kkv-k számára;

94.

emlékeztet a közép-ázsiai régióban gyakran előforduló fertőző tuberkulózisra; hangsúlyozza, hogy továbbra is biztosítani kell a tuberkulózis elleni gyógyszerek bevezetését azokban a fejlődő országokban, amelyek a tuberkulózis egyes törzsei elleni gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulására való tekintettel már nem részesülnek az Unió kétoldalú támogatásában;

95.

hangsúlyozza az infrastruktúrafejlesztésre vonatkozó intenzívebb párbeszéd szükségességét, ideértve az energia- és közlekedési hálózatokat, valamint a nagykapacitású internetkapcsolatokat;

96.

elismeri, hogy az EU és Közép-Ázsia közötti energetikai együttműködés prioritást képez; úgy véli, hogy az EU számára a régió az energiabiztonság potenciális kiegészítő forrása, különösen tekintettel a Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal folytatott együttműködésre; emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU rendelkezzen biztonságos, stabil és megfizethető energiaellátással, az energiaunióval összhangban és annak fényében, hogy milyen jelentőséggel bír mindez az Unió átfogó biztonságára; következésképp kiemeli annak szükségességét, hogy az energiaellátás és annak diverzifikálása az EU–Közép-Ázsia-stratégia kulcsfontosságú eleme legyen, és felkéri az EU-t, hogy az energiaforrások diverzifikációjának kölcsönös érdekét szem előtt tartva fokozza az energiapiac integrációja érdekében kifejtett erőfeszítéseit; e tekintetben kéri, hogy fokozzák a Déli Folyosó Közép-Ázsiáig és a Kaszpi-tengeren áthaladó gázvezeték kibővítésére irányuló célkitűzés megvalósítására tett erőfeszítéseket; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az energiaügyi megállapodásoknak és párbeszédeknek tartalmazniuk kell szigorú emberi jogi kérdéseket;

97.

tudomásul veszi az olyan energiaprojekteknek nyújtott uniós támogatást, amelyek kibővíthetik a déli gázfolyosót, többek között a Kaszpi-tengert átszelő és iráni útvonalak révén; felhívja mindazonáltal az EU-t, hogy az ilyen projektek esetében hajtson végre környezeti és társadalmi hatásvizsgálatokat is magában foglaló teljes megvalósíthatósági tanulmányokat;

98.

támogatja a megújuló energia, az energiahatékonyság és az energiapiacok integrációjának EU általi előmozdítását Közép-Ázsiában, valamint a szomszédos országokban és az EU-ban is;

99.

ismételten hangsúlyozza azon véleményét, hogy a természeti erőforrásokból származó bevételek újrabefektetése alapvető fontosságú a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődéshez;

100.

jobb koordinációt és fokozott erőfeszítéseket ösztönöz az Olaszország és Románia által vezetett kulcsfontosságú regionális vízügyi és környezeti platform keretében;

101.

szorgalmazza az EU kiemelt proaktív szerepét a környezeti szempontból fenntartható fejlődésben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a környezeti fenntarthatóság – a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) révén előmozdított – alapelveinek jelentőségét a régió természeti erőforrásainak kitermelése és feldolgozása során; megjegyzi, hogy a régióban csak Kazahsztán és Kirgizisztán tartja be az EITI előírásait, míg Tádzsikisztán jelölti státuszát 2015-ben ideiglenesen felfüggesztették;

102.

aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlatváltozás hatásainak fokozódása mellett több, aggodalomra okot adó környezeti kihívás maradt fenn a szovjet időszakból, például a következőkhöz kapcsolódóan: az utóbbi évtizedekben és ma is zajló ellenőrizetlen nukleáris szennyezés, a nukleáris kísérletek sürgősen megtisztítandó helyszínei, ipari és bányászati tevékenységek, természeti erőforrások fenntarthatatlan kiaknázása, a termőföld és az ökoszisztéma minőségének romlása, légszennyezés, elsivatagosodás, valamint mindenekelőtt a továbbra is katasztrofálisan rossz vízgazdálkodás; sürgeti a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben fokozza a technikai segítségnyújtást, segítse elő az erőforrások mozgósítását, és bocsássa rendelkezésre az európai szakértelmet és bevált gyakorlatokat arra vonatkozóan, hogy miként kell kezelni ezeket a problémákat;

103.

sürgeti, hogy az EU továbbra is biztosítson pénzügyi és technikai segítségnyújtást azon egészségügyi, humanitárius, környezetvédelmi, gazdasági és tudatossági kérdések kezeléséhez, amelyek a Szovjetunió által a Kazahsztán észak-keleti részén, Szemej – korábban Szemipalatyinszk – városa közelében lévő szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telepen a múltban végzett nukleáris kísérletek következményeihez kapcsolódnak;

104.

üdvözli és ösztönzi további erőfeszítések megtételét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a vele szembeni ellenálló képesség terén, valamint sürgeti a közép-ázsiai országokat, hogy konstruktív módon járuljanak hozzá a 2015. évi párizsi éghajlat-változási konferencia sikeréhez;

105.

felhívja az Uniót, hogy a katasztrófakockázatok csökkentését és az ellenálló képesség fokozását célzó programjait erősítse tovább Közép-Ázsiában, amely régióban különösen gyakoriak a természeti katasztrófák, valamint igen súlyosak a környezeti katasztrófákkal és az éghajlatváltozással kapcsolatos veszélyek;

106.

mély aggodalmának ad hangot a kazahsztáni szajgacsordák 2015 májusában bekövetkezett tömeges pusztulása miatt; sürgeti az EU-t, hogy kutatás és környezeti intézkedések révén járuljon hozzá az esetleges jövőbeli esetek megelőzéséhez;

107.

felhívja az EU-t, hogy tegyen további erőfeszítéseket a közép-ázsiai országok közötti vízgazdálkodási együttműködés elősegítése terén;

108.

ösztönzi az EU-t, hogy kezelje prioritásként és használja ki vízügyi diplomáciai tevékenységét a határokon átnyúló jobb vízgazdálkodás előmozdítása érdekében, és közvetítsen a jogviták rendezése során, többek között támogassa egy nyílt és hatékony vitarendezési keret kialakítását, különösen a roguni gát ügyében; ebben az összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy ösztönözzön további nemzetközi egyezményekhez, valamint a megosztott vízforrásokra vonatkozó jogi alapelvekhez való csatlakozásra, és gyorsítsa fel ezt a folyamatot;

109.

felhívja a régió országait, hogy a vízhez kapcsolódó konfliktusaik vonatkozásában írják alá és ratifikálják az ENSZ Espooi és Aarhusi Egyezményét, ha ezt még nem tették meg, valamint vonják be a civil társadalmat ezen egyezmények végrehajtásába;

110.

felszólít az Aral-tó kiszáradása miatt jelentkező környezeti katasztrófa drámai következményeinek kezelésére és megoldására irányuló erőfeszítések fokozására; sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az Aral-tó Nemzetközi Alapnak nyújtott támogatását és felkéri az EKSZ-t, hogy ezt a kérdést fontossággal vegye fel az Üzbegisztánnal folytatott rendszeres kapcsolattartás témái közé;

111.

emlékeztet arra, hogy a selyemút mentén egy stratégiai, korszerű és interoperábilis közúti és vasúti infrastruktúrarendszer kiépítése kiemelt prioritást jelent Kína, az Unió és Oroszország számára is, és arra, hogy a régió korszerű és megbízható infrastruktúrára épülő sikeres integrációja komoly lehetőséget jelentene nemcsak a nagyobb mértékű regionális gazdasági integrációra, hanem az emberek mobilitásának és a multikulturális kapcsolatoknak az előmozdítására is, ami pedig jobb környezetet teremt a jogállamiság és a demokrácia megerősödéséhez;

112.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU készen áll felajánlani tapasztalatait és know-how-ját annak előmozdítása érdekében, hogy minden közlekedési mód tekintetében magas szintű biztonsági, védelmi és környezetvédelmi normákat fogadjanak el és juttassanak érvényre, valamint hogy elősegítse kapcsolódások létrejöttét az Európa–Kaukázus–Közép-Ázsia közlekedési folyosó mentén; különösen támogatja az EU által a biztonságos és megbízható légi és tengeri közlekedés fejlesztése érdekében Közép-Ázsiában tett folyamatos erőfeszítéseket;

113.

ösztönzi, hogy az EU erőteljesebb koordinációt folytasson Kína közlekedéspolitikájával a régióban;

114.

ösztönzi az EU-t, hogy fokozza a Közép-Ázsiáról folytatott párbeszédet az érintett regionális és nemzetközi szervezetekkel, valamint a közép-ázsiai országok szomszédjaival és a régióban tevékenykedő egyéb államokkal;

115.

bátorítja az EU-t, hogy javítsa az összeköttetéseket azáltal, hogy a közép-ázsiai országokkal közösen meghatározza a fokozott együttműködés területeit, különös tekintettel a közlekedésre és az energiaügyre; hangsúlyozza, hogy kiemelt szerepet kell biztosítani a közép-ázsiai országok egymás közötti, valamint a nemzetközi piacokba és folyosókba való integrációjának;

116.

úgy véli, hogy az Uniónak a tagállamokkal együttműködve továbbra is támogatnia kellene a regionális integráció és a bizalom építésére irányuló egyedi szakpolitikákat, ugyanakkor megerősített együttműködéssel jutalmaznia kellene az egyes közép-ázsiai országok, illetve országcsoportok által tett pozitív lépéseket; úgy véli, hogy az Unió fellépésének célzottnak kell lennie, és az egyes országok szükségleteihez és sajátosságaihoz kell igazodnia; hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni a politikai párbeszédet, és elő kell segíteni a régió különböző országai közötti bizalomépítő intézkedéseket;

117.

úgy véli, hogy a regionális gazdasági integráció mélyítése fontos eleme a regionális stabilitásnak és békeépítésnek;

118.

kiemeli az EBESZ-szel és az ENSZ-szel valamennyi szakpolitikai területen folytatott együttműködés jelentőségét;

119.

felhívja az EU-t, hogy az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának egyes aspektusait illetően eseti alapon vonja be Mongóliát is;

120.

elismeri, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiában azonosított főbb veszélyek és kihívások továbbra is időszerűek maradtak;

121.

úgy véli, hogy az EU-nak ösztönöznie kell a regionális együttműködést, különösen a közös problémák és közös kihívások tekintetében, valamint hogy a közös érdekeknek elsőbbséget kell élvezniük az érintett országok heterogenitásával szemben;

122.

megjegyzi, hogy a megoldatlan etnikai kérdések, a szabályos hatalomátadás kilátásának hiánya, valamint a közép-ázsiai országokban folytatott nem befogadó kormányzás potenciális instabilitás és szélsőségesség forrásai, és hogy ezért ezek erőteljesen veszélybe sodorják az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájából eredő alapvető érdekeinek sikeres megvalósítását;

123.

támogatja az EU azon hosszú távú célját, hogy a kialakulóban lévő EU–Közép-Ázsia magas szintű biztonsági párbeszédet a régióbeli és azon túli közös biztonsági kihívások – az Afganisztánban zajló háború továbbgyűrűző hatásai, ideértve az Iszlám Állam fenyegetését, a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) kockázatok – kezelését szolgáló valódi együttműködési fórummá alakítsa; kiemeli a regionális együttműködési programok, többek között a határokon átnyúló együttműködést és a határbiztonságot megerősítő programok – például a közép-ázsiai határigazgatási program (BOMCA) és a közép-ázsiai kábítószer-ellenes cselekvési program (CADAP) – jelentőségét és kedvező hatását; úgy véli, hogy pusztán az állambiztonság helyett a humánbiztonságra való összpontosítást kell integrálni a párbeszédbe; ismételten hangsúlyozza az EU arra irányuló elhatározását, hogy továbbfejleszti a közép-ázsiai országokkal folytatott regionális és kétoldalú biztonsági párbeszédet, biztosítva Afganisztán fokozottabb bevonását az érintett regionális partnerekkel – különösen az ENSZ közép-ázsiai megelőző diplomáciai regionális központjával (UNRCCA) – folytatott együttműködésbe;

124.

tudomásul veszi a 2014–2020-as időszakra vonatkozó CADAP elfogadását; riasztónak tartja azonban az ópiumtermesztés rekordmennyiségét és az ehhez kapcsolódóan Afganisztánból Közép-Ázsián keresztül folyó csempészetet; felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szervezett bűnözés és az elit csempészetben való részvételével, valamint a régióban jelentkező káros közegészségügyi hatásokkal;

125.

ismételten javasolja, hogy a BOMCA-t és a CADAP-ot a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) helyett a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (ISP) keretében támogassák;

126.

sürgeti az EU-t, hogy folytassa a konfliktusmegelőzésre és békeépítésre – többek között a közösségek közötti és az etnikai csoportok közötti megbékélés előmozdítására –, valamint a közép-ázsiai határkijelölésre irányuló regionális támogatási programokat, amelyeket a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközből finanszíroznak;

127.

üdvözli a Svájc és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által támogatott, a fenntartható békére és fejlődésre irányuló, határokon átnyúló együttműködési projektet, amelynek célja, hogy a fenntartható békét és fejlődést elősegítő környezetet teremtsen a Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti, határokon átnyúló területeken;

128.

kiemeli az ENSZ 2007 óta Asgabatban található közép-ázsiai regionális megelőző diplomáciai központjának, valamint az EBESZ-nek a szerepét a régióban végzett konfliktusmegelőzésben;

129.

felkéri az EU-t, hogy adja támogatását az ENSZ közép-ázsiai regionális megelőző diplomáciai központjának kezdeményezéseihez, és a központ felügyelete mellett összpontosítson a vízzel kapcsolatos problémákra és kezdeményezzen párbeszédet az öt ország között a határokon átnyúló szennyezés orvoslása érdekében;

130.

kéri a Bizottságot, hogy vegye számításba a vízforrásokhoz való hozzáférés kérdésének esetleges kedvezőtlen következményeit Közép-Ázsia stabilitására és biztonságára nézve, és hogy szorosan kísérjen figyelemmel minden fejleményt;

131.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az Egyesült Államok emberkereskedelemről szóló 2015. évi éves jelentése (27) Türkmenisztánt és Üzbegisztánt „figyelőlistára” helyezte, ami azt jelenti, hogy az emberkereskedelem áldozatainak száma növekszik; felszólítja az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorát, hogy támogassa Türkmenisztán és Üzbegisztán küzdelmét az emberkereskedelem ellen, amely sérti az emberi méltóságot, valamint gyakran pszichológiai terrorral és testi erőszakkal jár, ezért meg kell szüntetni; kéri a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák e kérdés jelentőségét az ezen országokkal való kapcsolattartásuk során;

132.

kiemeli az EU és a közép-ázsiai országok közötti együttműködés fontosságát a terrorizmus megelőzésében és a terrorizmus elleni küzdelemben; mélységesen aggasztja, hogy az Iszlám Állam elnevezésű szélsőséges szervezet toborzási tevékenysége nyomán növekvő számú közép-ázsiai polgár – részben a politikai marginalizálódás és a reménytelen gazdasági kilátások miatt – utazik a Közel-Keletre, hogy harcoljon vagy más módon támogassa az Iszlám Államot, a Dzsabhat an-Nuszrát és más terrorista és szélsőséges szervezeteket; elismeri, hogy amennyiben a radikalizált közép-ázsiai lakosság jelentős része visszatér hazájába, akkor egész Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán, Oroszország, Kína és India biztonságát és stabilitását fenyegető kockázatot jelentenek;

133.

ösztönzi az EU-t arra, hogy a közép-ázsiai kormányokkal közösen kezeljék a harcosok és támogatók Iszlám Állam általi toborzásából fakadó kölcsönös kihívásokat a politikai és közigazgatási hibákra való összpontosítás révén, többek között a világi alkotmányok védelme mellett elősegítve a vallásszabadságot, a megkülönböztető jogszabályokat és politikákat felülvizsgálva, a férfiakat és nőket egyaránt megszólító bevonási programokat végrehajtva, a hátrányos helyzetű fiatalok foglalkoztatására fókuszálva, a rendőrségi reformokat kiemelten kezelve, a biztonsági szolgálatok jobb koordinálását biztosítva, valamint az iszlám szélsőségesek rehabilitációja és reintegrációja terén szerzett európai és ázsiai tapasztalatokból tanulva;

134.

úgy véli, hogy a nemzetközi – többek között Oroszországgal és Kínával folytatott – együttműködés alapvető fontosságú a közép-ázsiai iszlamista radikalizálódás növekvő fenyegetésének kezelésében; felszólítja valamennyi, a régióban befolyással bíró nemzetközi szereplőt, hogy ösztönözze a közép-ázsiai államokat arra, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítést a biztonsági szolgálataik közötti, a hírszerzési információk megosztására is kiterjedő együttműködés jobb összehangolása érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek az együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaikkal;

135.

komoly aggodalmát fejezi ki az észak-afganisztáni biztonsági helyzet romlása, és ennek a régió katonai és politikai stabilitására kifejtett hatása miatt; üdvözli az Afganisztánra, illetve Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiák koherenciájának javulását; kiemeli azonban annak szükségességét, hogy szorosabban kapcsolják össze az Unió Közép-Ázsiával és Afganisztánnal kapcsolatos megközelítését, és a meglévő politikákat igazítsák az Afganisztánra vonatkozó, 2014 utáni időszakra szóló stratégiához; ösztönzi Afganisztán bevonását a régió stabilitására és biztonságára irányuló programokba; bátorítja a közép-ázsiai államok kormányait, hogy töltsenek be proaktívabb szerepet és vegyenek részt az Afganisztán stabilitására irányuló szélesebb körű együttműködésben; hangsúlyozza a regionálisan koordinált humánbiztonsági, terrorizmusellenes, bevándorlási és kábítószerkereskedelem-ellenes stratégiák szükségességét;

136.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a közép-ázsiai államokkal folytatott kapcsolataikban kezeljék kiemelten a biztonsági ágazat reformját, ideértve a jobb finanszírozást és szakképzést, a vallásszabadság világi alkotmányok keretében történő előmozdítását, a terrorizmus elleni küzdelem megelőző aspektusait és a korábbi dzsihádisták rehabilitációjára tett erőfeszítéseket a szélsőséges iszlám mozgalmak jelentette kihívás kezelésére irányuló átfogó stratégia részeként; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy sürgős szükség van a biztonsági ágazat reformjára (SSR) a közép-ázsiai országokban, az EU nem tudta e kérdést belefoglalni stratégiájába; ezzel összefüggésben üdvözli a Kazahsztánban elért előrelépéseket, amelyek kiindulópontként szolgálnak egy regionális szintű reformhoz; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki a biztonsági ágazat reformjára irányuló programokat Kirgizisztán és esetleg Tádzsikisztán részére, amelyben a jogállamiságra, a büntető igazságszolgáltatás emberi jogi normáira és a polgári rendőrségre összpontosít;

137.

elismeri a közép-ázsiai nukleáris fegyverektől mentes övezet öt közép-ázsiai köztársaság általi folyamatos megvalósítását;

138.

felszólítja a tagállamokat, hogy értelmezzék és hajtsák végre egységesebben, valamint szigorúan tartsák tiszteletben a fegyverkivitel ellenőrzéséről szóló 2008. évi uniós közös álláspontban meghatározott nyolc kritériumot; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes európai vállalatok bizonyos tagállamok által kötött kétoldalú megállapodások nyomán kijátsszák a közös álláspontot;

139.

felkéri a tagállamokat, hogy hagyjanak fel a készen kapható, behatoló jellegű megfigyelési rendszereknek a régió országaiba irányuló exportjával, amennyiben alaposan feltételezhető, hogy ezeket a rendszereket újságírók, politikai személyiségek vagy emberijog-védők ellen használnák fel; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az európai exportellenőrzési rendszert annak érdekében, hogy megelőzzék ezen behatoló jellegű rendszerek rossz kezekbe kerülését;

140.

hangsúlyozza, hogy a következő, egyes országokra vonatkozó bekezdések csak prioritást élvező kérdéseket vetnek fel, és ezért nem tekinthetők mindenre kiterjedőnek;

141.

hangsúlyozza, hogy a szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatoknak közös értékeken kell alapulniuk; megjegyzi, hogy Kazahsztán az első olyan közép-ázsiai partner, amellyel az EU megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást kötött; a megállapodás véglegesítésétől azt várja, hogy Kazahsztán aktív és konkrét kötelezettségeket vállal a nemzetközi kötelezettségeiből és kötelezettségvállalásaiból eredő politikai és demokratikus reformok iránt; elismeri, hogy a „100 lépéses program” kísérlet az országban szükséges sürgős reformok megkezdésére;

142.

hangsúlyozottan utal e tekintetben az EU és Kazahsztán közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2012. november 22-i európai parlamenti ajánlásokra, amelyek alapvető fontosságúak az új megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséhez adott parlamenti egyetértés, valamint az EU–Kazahsztán közötti jövőbeli együttműködés szempontjából;

143.

aggodalommal tölti el a médiaszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság terén tapasztalható fokozódó romlás; megismétli és hangsúlyozza, hogy a politikai reformok terén elért konkrét és kézzelfogható eredmények az új megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalásai során elért előrelépéshez köthetők; felszólítja Kazahsztánt, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy jogalkotása összhangban álljon az Európa Tanács standardjaival, és hogy garantálja az alapvető szabadságok önkorlátozásoktól mentes, teljes körű végrehajtását; felszólítja a kazah hatóságokat, hogy tegyenek konkrét és hatékony intézkedéseket az ENSZ különleges előadója által 2015 januári, kazahsztáni kiküldetésére vonatkozó eredményjelentésében a békés gyülekezés és egyesülés szabadságáról tett ajánlások végrehajtása érdekében; ösztönzi e tekintetben Kazahsztánt, hogy vizsgálja felül és módosítsa a becsületsértés büntetni rendeltségére vonatkozó új büntetőjogi jogszabályait, mivel azok aláássák az alapvető szabadságokat; mély aggodalmának ad hangot a nonprofit szervezetekre vonatkozó jogszabály kapcsán, amely aláássa, sőt megkérdőjelezi a nem kormányzati szervezetek létét Kazahsztánban, és felszólít ennek felülvizsgálatára;

144.

emlékezteti Kazahsztánt a demokratikus reformokra vonatkozó, az EBESZ keretében tett kötelezettségvállalásokra és sürgeti az országot, hogy külpolitikai ambícióit – a 2013–2015 közötti időszakra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjaként, a 2017. évi nemzetközi EXPO házigazdájaként, valamint a 2017–2018 közötti időszakra az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjelöltjeként – jelentős belpolitikai reformokkal párosítsa;

145.

hangsúlyozza, hogy a 2016. március 20-i választásokat illetően az EBESZ és Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi megfigyelő missziója szerint Kazahsztánnak még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy teljesítse a demokratikus választásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását, bár bizonyos fokú előrehaladás megfigyelhető; ösztönzi a kazahsztáni hatóságokat, hogy fogadják el az EBESZ és Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által tett valamennyi ajánlás teljes körű végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

146.

felszólít az összes politikai fogoly szabadon bocsátására, beleértve Vlagyimir Kozlovot, az Alga! ellenzéki párt vezetőjét is;

147.

elismeri a Kazahsztán által az iráni nukleáris programról szóló, 2013. évi, E3+3 – Irán közötti tárgyalások megszervezésében és előmozdításában betöltött pozitív szerepet, az ország hozzájárulását a globális nukleáris biztonsági és üzembiztonsági kezdeményezésekhez, ideértve a NAÜ által üzemeltett, működését 2017-ben megkezdő, új nemzetközi nukleárisüzemanyag-bank befogadását, az Oroszország és Ukrajna közötti válság tekintetében betöltött kísérleti közvetítő szerepét, valamint a szíriai ellenzék számára az egymás közötti konzultációkhoz biztosított jószolgálatot;

148.

üdvözli, hogy Kazahsztán 2015-ben elérkezett a WTO-hoz történő csatlakozási folyamata végső szakaszába;

149.

sajnálatát fejezi ki Kirgizisztán visszaesése miatt, mivel az EU a régió ezen országától várta a legtöbbet demokratikus ambíciói megvalósítása terén;

150.

üdvözli a Kirgizisztán által elért haladást, amit a legutóbbi parlamenti választások bizonyítottak; elismeri a választások békés lebonyolítását és az átláthatóság jelentős javulását; üdvözli az EBESZ választásmegfigyelő küldöttségének a Kirgizisztánban 2015. október 4-én tartott parlamenti választásokra vonatkozó megállapításait, amelyek kiemelték a választók számára kínált választási lehetőségek széles körét, valamint a versengő választási kampányt; aggodalmát fejezi ki azonban a biometrikus adatok kötelező, a szavazás előfeltételét képező nyilvántartásba vétele miatt, ami jelentős problémát okozott a választói lista inkluzív jellege vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a jól működő parlamentáris demokrácia megteremtése érdekében, annak ellenére, hogy biztató jelek mutatkoznak Kirgizisztán – az uniós demokráciatámogatás egyik kísérleti országa – demokratikus reformok és valódi többpártrendszer felé való elmozdulása terén;

151.

üdvözli, hogy Kirgizisztán visszavonta az ún. „külföldi ügynököket” és az LMBTI-személyeket hátrányosan megkülönböztető jogszabályjavaslatokat, és azt kéri az országtól, hogy utasítsa el az LMBTI-személyeket és a civil társadalmat hátrányosan megkülönböztető valamennyi jogszabályt;

152.

üdvözli Kirgizisztán sikeres megválasztását az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába a 2016–2018 közötti időszakra, és felkéri az országot, hogy közelgő tagságát konstruktívan használja fel az emberi jogi kérdések megoldására;

153.

sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy nyújtson segítséget Kirgizisztánnak az igazságszolgáltatásban a 2010-es etnikai összecsapások áldozatai számára;

154.

sürgeti Tádzsikisztánt, hogy tartsa be nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait és óvja meg a gyülekezési szabadságot és a jogi szakma függetlenségét; felhívja a figyelmet a média problémás helyzetére azt követően, hogy az elnök aláírt egy új rendelkezést, miszerint a hivatalos eseményekre vonatkozó valamennyi információhoz az állami információs ügynökségen keresztül lehet hozzájutni, így korlátozva az egyéb médiához való hozzáférést; felszólítja Tádzsikisztánt, hogy tartózkodjon a nem kormányzati szervezetek munkájába való indokolatlan beavatkozástól és ne hajtsa végre a nem kormányzati szervezetek finanszírozására vonatkozó, nemrég elfogadott jogszabályt;

155.

e tekintetben kifejezi aggodalmát a Tádzsikisztáni Iszlám Újjászületés Pártjának betiltása miatt, amely a legitim politikai erők és kritikus hangok biztonsági okokra hivatkozó elnémítását célzó aggasztó tendencia része; felhívja a tádzsik hatóságokat, hogy tartsák be az 1997-es békemegállapodás kötelezettségvállalásait és fogadják el a szükséges intézkedéseket a véleménynyilvánítási szabadság, a pluralizmus és a szabad és nyitott politikai környezet biztosítása érdekében;

156.

tudomásul veszi az EBESZ és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala a 2015. március 1-jei tádzsikisztáni parlamenti választásokon részt vevő választásmegfigyelő küldöttségének következtetéseit, miszerint a választások „korlátozott politikai mozgástéren zajlottak és nem biztosítottak egyenlő feltételeket a jelöltek számára”;

157.

továbbra is aggodalmát fejezi ki az országnak nyújtott uniós fejlesztési támogatás eredménytelensége miatt; sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy kezelje kiemelten a büntetés-végrehajtási intézetekben folyó kínzás megelőzésére és a tádzsikisztáni sajtószabadságra irányuló programokat;

158.

üdvözli Tádzsikisztán 2013. márciusi csatlakozását a WTO-hoz;

159.

hangsúlyozza, hogy Türkmenisztán a legtöbb nemzetközi megállapodás részes fele és ezért minden körülmények között köteles tiszteletben tartani és megóvni az emberi jogokat; hajlandóságát fejezi ki arra, hogy növelje az uniós támogatás mértékét a demokratikus alapelvek és az emberi jogok területén, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének és az ország reformfolyamatát támogató egyéb eszközök teljes körű felhasználása révén;

160.

sajnálatát fejezi ki, hogy a jelentéstételi időszakban a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok területén a helyzet gyakorlatilag változatlan maradt a politikai, igazságszolgáltatási, gazdasági, a szociális és oktatási területeken tett bizonyos jogalkotási erőfeszítés ellenére; meggyőződése, hogy az új jogszabályokat a nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalások fényében nemzetközi szakértők felülvizsgálatának kell alávetni;

161.

felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy működjön együtt a türkmén hatóságokkal, és az EUSZ 21. cikkében foglaltaknak megfelelően az emberi jogi helyzet és a jogállamiság javítását célzó konkrét lépéseket követeljen meg; felhív továbbá arra, hogy minden szinten továbbra is mutasson rá az emberi jogi problémákra a folyamatban lévő emberi jogi párbeszéd mellett; újfent felhívja az EKSZ-t, hogy asgabati összekötő irodáját a lehető leggyorsabban fejlessze teljes jogú türkmenisztáni uniós küldöttséggé, többek között a civil társadalommal való kapcsolattartás és az emberi jogi helyzet nyomon követése érdekében;

162.

kiemeli a folyamatos emberi jogi párbeszéd fontosságát, különösen a politikai indokkal bebörtönzött személyek szabadon bocsátására irányuló folyamatos nyomásgyakorlásra, valamint az eltűnt bebörtönzöttek sorsának nyilvánosságra hozására tekintettel;

163.

tudatában van annak, hogy a Türkmenisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodás hatálybalépése elősegítené ezen kialakult kapcsolatban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását;

164.

felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tartsa tiszteletben az elődje által egy nyomonkövetési mechanizmusról kötött megállapodást, amely – hatálybalépését követően – lehetővé teszi a Parlament EKSZ révén történő megfelelő tájékoztatását a partnerségi és együttműködési megállapodás végrehajtásáról;

165.

üdvözli Türkmenisztán nemrégiben megerősített együttműködését az EU-val a kölcsönösen aggodalomra okot adó területeken; tudomásul vette az ország részvételét az EBESZ humán dimenzió megvalósításával foglalkozó, 2015. évi ülésén, valamint a magas szintű türkmén részvételt az ideiglenes kereskedelmi megállapodás 2015. októberi, 15. közös bizottsági ülésén;

166.

felszólítja Türkmenisztánt, hogy állítsa le a műholdantennák eltávolítására és bizonyos webtartalmak hozzáférésének blokkolására irányuló folyamatban lévő kampányát, valamint fejezze be a független újságírók és a civil társadalmi aktivisták megfélemlítését és zaklatását;

167.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU nem képes hatékonyan fellépni a demokratizálódás érdekében Üzbegisztánban, és ismételten hangsúlyozza azon elvárását, hogy az EU aktívan lépjen fel e cél érdekében az országban; megjegyzi, hogy az üzbég kormány nem hajlandó jelentős reformok elindítására; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki Üzbegisztánra vonatkozó kritikus, konstruktív, feltételekhez kötött és következetes európai szerepvállalási politikát;

168.

sajnálatosnak tartja az alapvető jogok és szabadságok szisztematikus és rutinszerű megsértését az e területen elfogadott javított jogszabályok és a nemzetközi emberi jogi aktusok ratifikálásának ellenére; sürgeti az üzbég hatóságokat, hogy tegyenek érdemi lépéseket a problémás kérdések teljes körű orvoslására és az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadója, a Kínzás Elleni Bizottság, valamint az Emberi Jogi Bizottság ajánlásainak végrehajtására;

169.

kitart amellett, hogy az üzbég hatóságok bocsássák szabadon mindazokat, akiket a véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési szabadságuk békés gyakorlását büntetendő börtönöztek be, és kiemeli annak szükségességét, hogy előzzék meg és vizsgálják ki a börtönökben folytatott kínzás eseteit; aggodalmának ad hangot a börtönbüntetések önkényes meghosszabbítása miatt; felszólítja az üzbég hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a független emberi jogi nem kormányzati szervezetek akadálytalan munkavégzését;

170.

üdvözli a gyermekmunka megszüntetése terén elért haladást, különösen a kormány ilyen értelmű tiltását; emlékeztet a tilalom érvényre jutása független és objektív nyomon követésének jelentőségére; megismétli a kényszermunka megszüntetésének szükségességét az éves gyapotbetakarítás során, ugyanakkor ösztönzi a kormányt, hogy vállaljon további kötelezettséget konkrét erőfeszítések – például cselekvési terv – megtételére a kényszermunka megszüntetése érdekében az ILO és a Világbank ajánlásaival összhangban;

171.

emlékeztet, hogy a Parlament úgy döntött, hogy mindaddig nem is veszi fontolóra az EU–Üzbegisztán partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvhöz való hozzájárulását, amelynek célja a megállapodás rendelkezéseinek kiterjesztése a textil kétoldalú kereskedelemére, amíg megerősítést nem nyer, hogy konkrét reformokat hajtottak végre és érdemi eredményeket értek el annak érdekében, hogy a gyermekmunka kérdésén túlmenően a kényszermunka gyakorlatát is ténylegesen felszámolják Üzbegisztánban;

172.

azon a véleményen van e tekintetben, hogy a korábban Üzbegisztánnak – többek között a parlament kapacitásépítésére – nyújtott uniós fejlesztési támogatás egy része rosszul irányzott volt és ehelyett olyan jelentősebb területekre kell átirányítani a támogatást, mint a vidékfejlesztés, valamint a környezet- és vízgazdálkodás;

173.

mély aggodalmának ad hangot a 2015 augusztusában az Iszlám Államnak hűségesküt tevő és Közép-Ázsiában több ezer dzsihádistát tömörítő Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom tevékenysége miatt;

174.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, az Unió közép-ázsiai különleges képviselőjének, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán kormányának és parlamentjének.