31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/136

—

tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

—

tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek, valamint az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak Új-Zéland miniszterelnökével, John Key-el 2015. október 29-én, valamint Ausztrália miniszterelnökével, Malcolm Turnbull-al 2015. november 15-én tett közös nyilatkozatára,

—

tekintettel a 2008. október 29-én elfogadott EU–Ausztrália partnerségi keretre, valamint az Európai Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2007. szeptember 21-i együttes nyilatkozatra,

—

tekintettel az EU és Ausztrália közötti más kétoldalú megállapodásokra, különösen a megfelelőségértékelésre, a megfelelőségi igazolásokra és jelölésekre vonatkozó kölcsönös elismerésről szóló megállapodásra és a borkereskedelemről szóló megállapodásra,

—

tekintettel az EU és Új-Zéland közötti egyéb kétoldalú megállapodásokra, különösen az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodásra és a megfelelőségértékelés kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásra,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Európai Unió és Ausztrália közötti, a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötésével kapcsolatos tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. szeptember 12-i álláspontjára (1) és az Európai Unió és Új-Zéland közötti, a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötésével kapcsolatos tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. szeptember 12-i álláspontjára (2),

—

tekintettel a G20 csoport állam- és kormányfőinek Brisbane-ben megrendezett, 2014. november 15–16-i találkozóját követően kiadott közleményre,

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője és az ausztrál külügyminiszter „Az EU és Auszrália közötti szorosabb partnerség felé” című, 2015. április 22-i közös nyilatkozatára, valamint Van Rompuy elnök, Barroso elnök és Key miniszterelnök az Új-Zéland és az Európai Unió közti partnerség elmélyítéséről szóló, 2014. március 25-i közös nyilatkozatára,

—

tekintettel az e tárgyalások során érintett, bizonyos mezőgazdasági ágazatok érzékeny jellegére,

—

tekintettel az EU és fő kereskedelmi partnerei között jelenleg tárgyalt megállapodások már így is jelentős számára,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett, a szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások Ausztráliával és Új-Zélanddal történő megnyitásáról szóló kérdésre (O-000154/2015 – B8-0101/2016),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel Ausztrália és Új-Zéland az EU legrégebbi és legközelebbi partnerei közé tartozik, az EU értékeivel közös értékeket vall magáénak, és elkötelezett a jólét és a biztonság egy szabályokon alapuló rendszer keretei közötti, globális előmozdítása mellett;

B.

mivel az EU, Ausztrália és Új-Zéland közösen dolgozik számos különböző kihívás kezelésén és sok nemzetközi fórumon működik együtt;

C.

mivel az EU és Új-Zéland a közbeszerzésről szóló megállapodás részes fele, és Ausztrália csatlakozása a megállapodáshoz most van folyamatban;

D.

mivel az EU, Ausztrália és Új-Zéland többoldalú tárgyalásokat folytat a „zöld termékek” kereskedelmének további liberalizálása érdekében (a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodás), valamint a szolgáltatások kereskedelme tárgyában (TiSA);

E.

mivel mind Ausztrália, mind Új-Zéland részt vett a Csendes-óceáni térséget összefogó partnerség (TPP) létrehozására irányuló, a közelmúltban lezárult tárgyalásokon, valamint részt vesz az Ausztrália és Új-Zéland legjelentősebb kereskedelmi partnereit egyesítő kelet-ázsiai átfogó regionális gazdasági partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásokon;

F.

mivel Ausztrália és Új-Zéland azon hat WTO-tag közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek kedvezményes hozzáféréssel az uniós piacokhoz, és tárgyalásokat sem folytatnak e célból;

G.

mivel Ausztráliában és Új-Zélandon egyaránt teljes mértékben érvényesül a jogállamiság elve, és az jelenleg erős védelemben részesíti a környezetet, valamint az emberi, a szociális és a munkavállalói jogokat;

H.

mivel az ezekkel az országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások elmélyítik majd a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, és mivel nem lehetne e megállapodások megkötését tervbe venni, ha azok sértenék a felek szociális, környezeti vagy munkaügyi normák bevezetésére, fenntartására vagy megerősítésére vonatkozó képességét;

I.

mivel 2014. július 30-án lezárultak az Európai Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló partnerségi megállapodásra (PARC) vonatkozó tárgyalások, 2015. április 22-én pedig az EU–Ausztrália keretmegállapodásra (FA) vonatkozó tárgyalások;

J.

mivel az EU mind Ausztrália, mind Új-Zéland harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnere, e két ország pedig (2014-es adat szerint) az EU huszonegyedik és ötvenegyedik legjelentősebb kereskedelmi partnere;

K.

mivel Új-Zéland egyike azon kevés országoknak, amelyek esetében a Bizottság elismeri, hogy a személyes adatok védelmének megfelelő szintjével rendelkezik;

L.

mivel a korszerű, nagyra törő, kiegyensúlyozott és átfogó megállapodások megkötése a gazdasági kapcsolatokat új szintre emelné;

M.

mivel a Parlamentnek dönteni kell majd arról, megadja-e hozzájárulását az esetleg az EU és Ausztrália, illetve az EU és Új-Zéland között kötendő átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokhoz;

1.

kiemeli az Európai Unió és az ázsiai–csendes-óceáni térség közötti kapcsolatok elmélyítésének jelentőségét az európai gazdasági növekedés szempontjából, valamint hangsúlyozza, hogy ezt az Európai Unió kereskedelempolitikája is tükrözi; elismeri, hogy Ausztrália és Új-Zéland kulcsszerepet játszik e stratégiában, és az ezekkel a partnerekkel folytatott kereskedelem kiszélesítése és elmélyítése elősegítheti e cél elérését;

2.

elismerését fejezi ki mind Ausztrália, mind Új-Zéland számára a többoldalú kereskedelmi menetrend melletti határozott és következetes elkötelezettségük miatt;

3.

úgy véli, hogy az Unió kétoldalú és regionális együttműködési stratégiáiban rejlő potenciális lehetőségek csak akkor aknázhatók ki, ha a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében színvonalas szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére kerül sor mind Ausztráliával, mind pedig Új-Zélanddal, amelyek azonban a többoldalú előrelépésekre irányuló egyéb erőfeszítéseket, illetve a már megkötött többoldalú és kétoldalú megállapodások végrehajtását semmiféleképpen sem aknázhatják alá, és azoktól nem vonhatják el sem a forrásokat, sem a figyelmet;

4.

úgy véli, hogy az Ausztráliával, illetve Új-Zélanddal kötendő két elkülönülő, korszerű, nagyra törő, kiegyensúlyozott és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó, e két gazdaság sajátos jellege figyelembevételével folytatott tárgyalás a kétoldalú partnerkapcsolatok elmélyítésének pragmatikus útját jelenti, tovább erősíti a már meglévő, érett kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat, és elősegíti a közelmúltban megkötött csendes-óceáni partnerség lehetséges eltérítő hatásainak mérséklését; azzal számol, hogy a tárgyalások eredménye mintaként szolgálhat a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásokhoz;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan tanulmányozza, milyen további piaci hozzáférési lehetőségek adódhatnak az európai gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára az esetleg Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások alkalmazási körének megállapítása során, és hogy ezeket vesse össze minden lehetséges érdekvédelmi törekvéssel, figyelembe véve egyúttal azt is, hogy Ausztrália és Új-Zéland piacai már viszonylag nyitottak, és nemzetközi összehasonlításban igen alacsony vámtarifákat alkalmaznak;

6.

hangsúlyozza, hogy a szóban forgó három fejlett gazdaság között kötendő ambiciózus megállapodásoknak ésszerű módon foglalkozniuk kell a beruházással, az áruk és a szolgáltatások kereskedelmével (az Európai Parlament jelenlegi ajánlásaira építve a politikai mozgástér fenntartása és az érzékeny ágazatok tekintetében), az e-kereskedelemmel, a közbeszerzéssel, az energiával, az állami tulajdonú vállalatokkal, a versennyel, a korrupció elleni küzdelemmel, szabályozási kérdésekkel, így az egészségügyi és növény-egészségügyi korlátozásokkal, technológia-kutatással, és különösen a kis- és középvállalkozások szükségleteivel, és előmozdíthatják a globális gazdaságirányítást a nemzetközi normákkal kapcsolatos konvergencia és együttműködés erősítése révén anélkül, hogy eközben akár a legcsekélyebb mértékben is csökkenne a fogyasztóvédelem (élelmiszer-biztonság), a környezetvédelem (állat-egészségügy, állatjólét, növény-egészségügy), valamint a szociális és munkaügyi védelem szintje;

7.

kiemeli, hogy a lehetséges megállapodásoknak, külön fejezetben, teljes mértékben figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozásoknak a piacrajutás megkönnyítésével kapcsolatos igényeit és érdekeit konkrét üzleti lehetőségek megteremtése érdekében;

8.

úgy véli, hogy bármely lehetséges szabadkereskedelmi megállapodás elengedhetetlen része egy olyan erőteljes és ambiciózus, a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezet, amely többek közt kiterjed az alapvető munkaügyi normákra, a kormányzásra vonatkozó négy alapvető ILO-egyezményre és a többoldalú környezetvédelmi egyezményekre; úgy véli, hogy a megállapodásnak egy közös civil társadalmi fórum létrehozására is ki kell terjednie, amely nyomon követi és észrevételezi annak végrehajtását, valamint azt, hogy a felek milyen mértékben teljesítik az emberi jogokkal, a munkaügyi normákkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos vállalásaikat és kötelezettségeiket;

9.

megjegyzi, hogy a mezőgazdaság rendkívül érzékeny ágazat, és hogy a mezőgazdasággal és halászattal foglalkozó fejezetek végső, kiegyensúlyozott eredménye érdekében megfelelően figyelembe kell venni valamennyi európai termelő, azaz a hús-, tej-, cukor-, gabonatermelők és textilgyártók, valamint a legkülsőbb régiókban tevékenykedő termelők érdekeit, például átmeneti időszakok és megfelelő kvóták bevezetésével, illetve azáltal, hogy e fejezetekben semmilyen kötelezettségvállalást nem tesznek a legérzékenyebb ágazatokban; úgy véli, hogy a megállapodás csak ebben az esetben fokozhatja a versenyképességet és válhat mind a fogyasztók, mind a termelők javára; kéri a hatékony kétoldalú óvintézkedések beillesztését az import hirtelen megnövekedésének megelőzése érdekében, ami az érzékeny ágazatokban súlyosan sértené az európai termelők érdekeit, illetve ezzel fenyegetne, valamint a legkülső régiók érzékeny terményeinek védelmére irányuló intézkedések alkalmazását, elsősorban a különleges cukrok kizárását;

10.

hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak olyan erős és végrehajtható rendelkezések megállapításához kell vezetniük, amelyek gondoskodnak a szellemi tulajdonjogok, így a földrajzi árujelzők elismeréséről és védelméről;

11.

kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül folytasson le átfogó fenntarthatósági hatásvizsgálatokat a lehetséges megállapodásokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy képes legyen alaposan felmérni az EU és Ausztrália, illetve az EU és Új-Zéland közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok mindkét fél lakosságának és vállalkozásainak, ezen belül a legkülső területeknek és a tengerentúli országoknak és területeknek a javát szolgáló fokozásának lehetséges előnyeit és hátrányait;

12.

kéri a Bizottságot, hogy az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatandó tárgyalások megnyitását kösse ahhoz a feltételhez, hogy valamennyi fél a kezdetektől kötelezze el magát a tárgyalások a lehető legátláthatóbb módon való lebonyolítása, valamint a más tárgyalások során kialakított legmegfelelőbb gyakorlatok maradéktalan tiszteletben tartása és a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott folyamatos párbeszéd mellett, valamint kéri, hogy az alkalmazási kör megállapítása során illesszék be a megállapodásba az ezzel kapcsolatos ambíciók kívánt szintjét;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Ausztrália és Új-Zéland kormányának és parlamentjének.