19.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/17

Előadó:

Emmanuelle BUTAUD-STUBBS

1.1

A globális ellátási láncokon belüli, így például a textil-, ruha- és lábbeliiparon, az elektronikai iparon, az ásványiparon és az agráriparon belüli méltó munkafeltételek kérdése valóban kritikus problémát jelent valamennyi, az ellátási láncok kezelésének nemzeti és nemzetközi szintjén részt vevő, köz- és magánszférában működő szereplő számára.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy alakította belső eljárásait, hogy még a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 105., a globális ellátási láncokon belüli méltó munkafeltételek kérdéséről Genfben tartandó ülése előtt véleményt fogalmazhasson meg.

Az EGSZB az alábbiakat javasolja:

1.3

Az Európai Bizottság fogadjon el egy átfogó és ambiciózus stratégiát annak érdekében, hogy valamennyi belső politikája (az EU közbeszerzéseihez való hozzáférés, címkézés stb.) és külső politikája (kereskedelem, fejlesztés, szomszédságpolitika stb.) támogassa a méltó munkafeltételeket a globális ellátási láncokban.

1.4

Fogadjanak el egy közös nyelvet, közös fogalommeghatározásokat, és értékeljék a statisztikai adatokat a különböző érdekelt felek: az OECD, az ILO (1), a WTO, az Európai Bizottság, a Világbank és az IMF között a félreértések és a téves értelmezések elkerülése érdekében, valamint dolgozzanak ki egy koherens politikát az e területen, különböző hatáskörökkel működő közintézmények között.

1.5

Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek figyelembevétele mellett ismerjék el és népszerűsítsék a meglévő „eszköztárban” elérhető legjobb gyakorlatokat és kezdeményezéseket: az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait, az OECD kellő gondosságra vonatkozó ágazati útmutatását (textil- és ruhaipar, ásványipar, mezőgazdaság és pénzügyek), a kereskedelmi segélyeket és a károk kompenzálására szolgáló pénzügyi programokat, a magatartási kódexeket, a címkéket, a szabványokat és az önértékelési eszközöket. A cél a globális ellátási láncok felelős kezelésére vonatkozó fokozatos, következetes és fenntartható politika kialakítása.

1.6

Támogassanak olyan gyakorlati és megfelelő, kockázatalapú megközelítéseket, amelyek figyelembe veszik a globális értéklánc és a globális ellátási láncok sajátos természetét (lineáris vagy moduláris, egyszerű vagy összetett, rövid vagy hosszú szerkezetű).

1.7

A meglévő gyakorlatok értékelése alapján népszerűsítsék a több érdekelt fél bevonásával járó formát, amelyben részt vesznek a köz- és a magánszféra szereplői, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek, a szakértők stb. annak érdekében, hogy kidolgozzák az OECD iránymutatásai által ösztönzött cselekvések legjobb portfólióját: azonosítsák a kockázatokat, megelőzzék és mérsékeljék azokat, kommunikálják a cselekvési tervet és számoljanak be róla. A cselekvési tervekben szereplő intézkedések mind jogalkotási, mind nem jogalkotási intézkedéseket, legjobb gyakorlatokat, pénzügyi ösztönzőket, képzéshez való hozzáférést és a társadalmi párbeszédre és a szakszervezetekre vonatkozó kapacitásépítést is magukban foglalhatnak.

1.8

Külön vegyék fontolóra, hogy milyen típusú átláthatósági eszközöket lehetne alkalmazni annak érdekében, hogy a végső fogyasztók tájékoztatást kapjanak a termelés szociális körülményeiről.

1.9

A következő ILO-konferencián vitassák meg, hogy az ILO hogyan tudna aktív szerepet játszani abban, hogy a globális ellátási láncokban biztosítva legyenek a méltó munkafeltételek. Többek között megvizsgálhatnák olyan releváns és alkalmas eszközök kidolgozásának és majdani elfogadásának kérdését, amelyek az összes érintett fél kötelezettségvállalásával hozzájárulnak a munkakörülmények tényleges javításához.

2.1.1

Globális értéklánc: ez a koncepció a 90-es évek közepén született meg annak érdekében, hogy leírják vele „azon tevékenységek teljes körét, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy terméket eljuttassanak a tervezéstől a kialakításig, a beszerzett nyersanyagoktól és köztes alapanyagoktól a forgalomba hozatalon és forgalmazáson keresztül a végső fogyasztó számára nyújtott támogatásig” (2).

A globális értékláncoknak előnyben kell részesíteniük a „folyamatok korszerűsítését” (a termelő jobb technológiát alkalmaz a hatékonyság javítása érdekében) és a „funkcionális korszerűsítést” (a termelő képes fejleszteni a tervezési, márkázási és forgalomba hozatali képességeket). Azonban számos eset azt mutatja, hogy nem mindig ez a helyzet.

A globális értékláncok fenntartható és felelős kezelésének kérdése nemzetközi szinten (OECD, ILO, G7, G20, EU, ENSZ) az egyik legfontosabb ügy, tekintettel arra, hogy világszerte a kereskedelem és a befektetések egyre növekvő hányada zajlik globális értékláncokon keresztül, és a globális termelés vezető cégek általi kiszervezése és határokon átnyúló koordinációja jelentős szociális hatásokkal jár. Ezek közül néhány pozitív, pl. a jobban fizetett állások, a nagyobb női foglalkoztatás, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést lehetővé tevő munkahelyteremtés, a képességek fejlesztése és az ismeretek és a technológia terjesztése. Mások aggodalomra adnak okot, mint például a bizonytalan munka, a rossz munkakörülmények (beleértve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területét is), a szociális jogok hiánya (beleértve a társadalombiztosítási fedezet hiányát) és az emberi és alapvető munkavállalói jogok megsértése.

Ez különböző eszközök kidolgozásához és végrehajtásához vezet nemzeti és nemzetközi szinten. Ilyenek az ILO-egyezmények, az OECD-iránymutatások vagy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek (lásd még: 2.3.3. bekezdés), és politikai keretek, mint például a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend (3) és az azt kísérő, a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési program (4), amely a munkaügyi szabványok tiszteletben tartását és a méltó munkafeltételek támogatását, valamint a kereskedelem, a beruházások, a magánszektor és az ellátási láncok további fejlesztését támogatja.

2.1.2

Globális ellátási lánc: a globális ellátási láncok olyan egymással összefüggő szervezetekből, erőforrásokból és folyamatokból állnak, amelyek termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő és kínálnak a végső felhasználók számára. Ilyen minőségében része a globális értékláncnak, és a termékek és szolgáltatások beszerzésére irányul, nem pedig azok tervezésére vagy elosztására.

2.1.3

Méltó munkafeltételek: az ILO-ban részt vevő felek által megfogalmazott és az ILC által a tisztességes globalizációhoz szükséges társadalmi igazságosságról szóló nyilatkozatban (5) elfogadott fogalom – ami a következő négy stratégiai cél elérése érdekében bevezetett nemzeti és helyi programokat takarja:

Világméretű szabványügyi testületként az ILO számos egyezményt fogadott el, amelyek relevánsak a globális ellátási láncok szempontjából. Ezek alapvető munkaügyi szabványokat foglalnak magukban (pl. az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások jogának támogatása, a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés tilalmának támogatása és a kényszer- és gyermekmunka tilalma), valamint egyezményeket a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági, a munkaügyi ellenőrzési és egyéb területeken. Az ezeket ratifikáló országok kötelesek összehangolni jogszabályaikat és gyakorlatukat az egyezményekkel. Ráadásul az ILO 1998-as, az alapvető munkaügyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozata (6) alapján valamennyi ILO-tagállam köteles tiszteletben tartani és megvalósítani a jogszabályokban és a gyakorlatban az alapvető munkaügyi szabványokat, még akkor is, ha nem ratifikálták a releváns egyezményeket.

2.2.1

A globális értékláncok súlya a világkereskedelemben gyorsan növekedett, és a WTO, az OECD, az ILO és az UNCTAD 2013 (7) szerint a nemzetközi kereskedelem 60–80 %-át és világszerte az állások több mint 20 %-át teszi ki (8). A multinacionális vállalatok által ösztönzött, a tervezés, a termelés, az elosztás és a fogyasztás és egyéb egymással összefüggő szervezeti alkotóelemek által lefedett ágazatok a következőket foglalják magukban: mezőgazdaság, ipar (például autóipar, repüléstechnika, textil-ruházat, játékok, elektronikai cikkek) és szolgáltatások (például call centerek, információtechnológia).

2.2.2

Az ilyen globális értékláncok formája és szerkezete szintén változatos: vannak köztük meglehetősen rövid láncok (ami kevés tevékenységet takar), míg mások hosszabbak, ami sok egymástól távol fekvő országban (az USA-tól az EU-ig és Ázsiáig) létrehozott vállalat közötti gazdasági, szociális és pénzügyi köteléket jelent. Gary Gereffi (9) szerint az irányításnak három domináns típusa van: vásárló által vezérelt globális értékláncok, a költségvezérelt értékláncok (ezek a leggyakoribbak, ilyenek a ruha- és cipőipari globális értékláncok) és a gyártó által vezérelt globális értékláncok, ahol a beszállítók esetén bizonyos technológiai kompetenciák, a tervezést és az innovációt is beleértve, a fejlődő országokban vannak (elektronika).

2.2.3

A globális értéklánc részét képező globális ellátási lánc a vevők és szállítók és potenciális alvállalkozók közötti kapcsolaton alapul. Ez a „lánc” sokféle alakot ölthet: vertikálisan integrált, rögzített lánc, moduláris láncirányítás (a nagyobb beszállítók képesek a vezető cégtől függetlenül működni) vagy piaci láncok az árupiacokon.

2.3.1

A vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) uniós fogalommeghatározása elismeri „a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelősségét” (10).

2.3.2

Az elmúlt húsz év során felmerült számos probléma alapján, különösen az olyan ágazatokban, mint az elektronikai cikkek, sporttermékek és ruházat, a következő kérdéskörökről állapították meg (különösen az OECD), hogy azok kritikusak a multinacionális vállalatok mint a globális értékláncok és globális ellátási láncok vezető cégei általi fenntartható vezetés szempontjából:

2.3.3

Ezeken a problémákon jelenleg szereplők sokasága dolgozik: a köz- és a magánszféra számos szereplője, nemzeti, európai és nemzetközi szervezetek és testületek, különösen a Rana Plaza (Banglades) drámáját követően, amelyben több mint 1 100 munkavállaló vesztette életét 2013-ban:

Különböző magánkezdeményezéseket vezettek be állandó vagy ideiglenes jelleggel, pl. az egészségügy és biztonság javítására a bangladesi ruházati gyárakban a Rana Plaza-beli katasztrófát követően (bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodás) (20).

2.3.4

Mindezek a köz- és magánszférában működő szereplők részt vesznek különböző, a munkakörülmények és a munkahelyi jogok javítására irányuló eszközök kidolgozásában és végrehajtásában:

3.1.1

A ruházati- és lábbeliipari globális ellátási lánc sokféle szereplőre és gyártási folyamatra terjed ki. Az ázsiai és csendes-óceáni térség 601 milliárd dollárnyi globális ruházati, textil és lábbeliexportot bonyolított. Ez a teljes világkereskedelem 60 %-át teszi ki, és oroszlánrészét Kína adta. Az olyan országok, mint Banglades vagy Kambodzsa fokozzák specializációjukat a ruházat és lábbeli termelésében és exportjában, ahol 2014-ben a teljes áruexport 89,2 %-át és 77,4 %-át érték el (22). Ennek oka elsősorban a kínai ruházati- és textiliparban történt hirtelen béremelkedés, aminek hatására a nemzetközi vevők új beszállítókat kerestek Ázsiában.

Az ILO szerint (23) 2014-ben az átlagos keresetek az országok többségében nem érték el a havi 200 dollárt. A szakképzetlen ruhaipari munkásoknál havi minimálbért alkalmaznak Kínában (legfeljebb 297 dollár), a Fülöp-szigeteken, Malajziában, Indonéziában (247 dollár), Thaiföldön, Vietnamban (145 dollár), Indiában (136 dollár), Kambodzsában (128 dollár), Pakisztánban (119 dollár), Bangladesben (71 dollár) és Sri Lankán (66 dollár).

A fő kockázatokat a megélhetést biztosító jövedelem hiánya, a kényszer- vagy gyermekmunka, az egyesülési szabadság gyenge védelme és a korlátozott kollektív tárgyalások miatti rossz munkaügyi kapcsolatok, a rossz munkahelyi egészségvédelem és biztonság, az elégtelen munkaügyi felügyelet, a munkahelyi sérülésekkel kapcsolatos fejletlen programok, a vízszennyezés, a vegyi anyagoknak való kitettség és a női munkaerő kizsákmányolása jelentik.

3.1.2

2013. április 24-én a ruházati gyárak által elfoglalt bangladesi Rana Plaza épület összeomlása 1 136 munkavállaló, főként női dolgozó halálát okozta. A baleset nagyságrendje, ami az épület nagyon rossz állapotából és a tűzvédelmi kijáratok hiányából adódott, a kormányzatok (az EU és tagállamai, az USA, Kanada, Norvégia), nemzetközi szervezetek (ILO, OECD és Világbank), nemzetközi és helyi érdekelt felek rendkívüli mozgósításához vezetett: ambiciózus cselekvési intézkedéscsomagot dolgoztak ki, hogy támogassák a nemzeti rövid távú intézkedéseket (az áldozatok családjának kárpótlása, a ruházati gyárak felügyelete és a jogorvoslatra irányuló intézkedések, új ellenőrzési módszerek, a munkaügyi törvény felülvizsgálata). Ezenkívül nemzeti középtávú intézkedéseket (pl. független szakszervezetek kialakítása és a munkaügyi felügyelet erősítése) és a globális ellátási láncok felelős kezelésének érdekében tett rendszerszintű intézkedéseket hoztak.

3.1.3

Az OECD útmutatást készít a ruházati és lábbeliágazatban működő felelős beszállítói láncokban alkalmazandó kellő gondosságról.

3.1.4

Az ILO, a nemzetközi adományozókkal, kormányokkal, munkavállalókkal és munkáltatókkal együttműködve projekteket valósít meg a ruházati ágazatban (pl. Ázsiában), amelyek a bérekről, munkakörülményekről és munkaügyi kapcsolatokról szóló információkhoz való fokozott hozzáférésre irányulnak, hogy javítsák a szociális párbeszéd minőségét a munkaügyi szabványokról, erősítve a szociális partnerek képességeit és a kollektív tárgyalási mechanizmusokat, valamint a gyárak szintjén biztosítva a munkaügyi szabványokat (25).

3.1.5

Az Európai Bizottság egy a fenntartható ruházati ellátási láncról szóló kiemelt kezdeményezésen dolgozik, amely magában foglalja programok közös tervezését, koordinált finanszírozását, közös megvalósítását, a fogyasztók körében a tudatosság fokozását és így tovább.

3.1.6

A textil- és ruházati ipari uniós szociális partnerek kidolgoztak egy, az Európai Bizottság által is támogatott közös kezdeményezést, amelynek része egy a globális ellátási láncok számára releváns kockázatértékelési eszköz is a vállalati társadalmi felelősség keretében. Jelenleg ennek véglegesítése folyik, hogy előkészítsék a kkv-k és egyéb érintett felek körében történő terjesztésre.

3.1.7

A holland uniós elnökség szeretné feltárni az EU fejlesztési és kereskedelmi politikái közötti szinergiák erősítésének eszközeit annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a globális értékláncok fenntarthatóságához.

3.1.8

A német szövetségi gazdasági együttműködési és fejlesztési miniszter, Gerd Müller létrehozott egy specifikus szövetséget a „fenntartható textilekért”, amely magában foglalja a főbb partnereket. A legutóbbi G7-találkozón nagyon konkrét összefoglalást adott a helyzetről: „Egy euróba kerülne felelősséget vállalni; ruhánként, kabátonként vagy nadrágonként egyetlen euróval biztosíthatnánk azt, hogy a Bangladesben, Kambodzsában vagy Afrikában végzett kemény munka kifizetődjön, és a gyermekeknek és varrónőknek legyenek lehetőségeik az életben” (26).

3.1.9

A magánkezdeményezések elterjedése tapasztalatokat és segítséget hozott a legjobb gyakorlatok megosztásában. Ezek közé tartozik az ICS (Initiative Clause Sociale) 22 főbb kiskereskedelmi vállalat, például a Monoprix, a Carrefour vagy a Casino részvételével, amelyek több mint 243 milliárd eurós forgalmat képviselnek, és hasonló módszertant használnak szociális ellenőrzéseik során; illetve a Brüsszelben található Külkereskedelmi Szövetség (FTA) által 2003-ban indított BSCI (Business Social Compliance Initiative), amelynek 36 ország több mint 1 700 kiskereskedője és importőre a tagja, akik 30 000 üzemmel állnak üzleti kapcsolatban.

3.2.1

Sturgeon és Kawakami globális értékláncokról szóló tanulmánya szerint (27)„a ruházati ipar köztes ráfordításai jóval kevésbé tűnnek fontosnak a köztes áruk kereskedelmének értéke szempontjából, mint az elektronikai ipar és a személyszállító járművek iparának ráfordításai”.

3.2.2

Az elektronikai globális értéklánc az egyik legfontosabb az áruszektorban: összességében az ipari köztes termékek több mint 17 %-át termelte 2006-ban, szemben a vegyi anyagoknál és műanyagoknál elért 2,7 %-kal és a repülőgép-alkatrészeknél elért 1,9 %-kal. A köztes elektronikai termékek exportjában a két vezető ország Kína/Hong Kong és az Egyesült Államok.

3.2.3

Az „értéklánc-modularitást” működtető három erős szereplő a következő:

Ennek a konkrét értékláncnak a modularitása a fő üzleti folyamatok – például a számítógépes tervezés, termeléstervezés, leltár- és logisztikai ellenőrzés – kodifikációjában és szabványosításában rejlik.

3.2.4

A fogyasztói elektronikai cikkek életciklusa rövid, 3 hónaptól 18 hónapig terjed, és gyorsan terméktámogatási ciklusuk végére érnek. Ennek eredményeként ezen termékek beszállítói egyre gyorsabb piacra jutási idejű megrendelésekkel szembesülnek. Például amikor 2007-ben bevezették az Apple iPhone-t, a piacra jutási idő hat hónap volt; 2012-ben ez kevesebb mint két hétre zsugorodott (28). A gyártók és a munkások számára ez egy kihívás, és megoldásokat kell kidolgozni és megvalósítani ennek kezelésére.

Míg bizonyos vállalatoknál megállapodásra jutottak azzal kapcsolatban, hogy a csúcsidőszakban túlóráznak vagy műszakokban dolgoznak, és ezt az év további részében kompenzálják, másoknál jelentős növekedést jegyeztek fel az ideiglenes szerződések számában és az alkalmazott kölcsönzött munkaerő vagy bevándorlók számában (pl. Mexikóban 2009-ben az elektronikai iparág munkaerejének 60 %-a dolgozott ideiglenes, kölcsönzött munkaerőként, és arányuk a csúcsidőszakban 90 %-ra emelkedett) (29). Ez gyakran csökkentett munkavállalói jogokat jelent, pl. alacsonyabb béreket, a társadalombiztosítási fedezet hiányát vagy a szakszervezetekhez való csatlakozás tilalmát. A megoldások a nemzeti szabályozás mellett vállalati szintű megállapodásokat is magukban foglalhatnak, valamint a vevők és szállítók közötti jobb koordinációt és információmegosztást, lehetővé téve ezáltal a jobb termeléstervezést és az ideiglenes munkavállalók helyett inkább az állandó munkavállalók igénybevételét.

3.2.5

Az emberi és munkavállalói jogok tiszteletben tartásának kérdése az ásványi anyagok konfliktus sújtotta és magas kockázatú területeken, mint például az afrikai Nagy Tavak régiójában történő beszerzésének problémája révén is érinti az elektronikai iparágat (30). Az Egyesült Államok jogszabályának (Dodd-Frank Act) elfogadását követően az Európai Bizottság 2014-ben előterjesztett egy olyan rendeletjavaslatot, amely létrehozna egy öntanúsítási mechanizmust az ón, tantál, volfrám és arany uniós piacra szállító importőrei számára, biztosítva, hogy az ezen ásványi anyagok kitermelésével és kereskedelmével összefüggő folyamatok ne támogassák a helyi fegyveres konfliktusokat. Ehelyett az egyéb intézkedések által kísért átvilágításnak hozzá kell járulnia az átláthatósághoz az ellátási lánc mentén, és pozitív hatást kell gyakorolnia a munkahelyteremtésre és a munkakörülményekre a bányákban, például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, a jövedelmi szintek vagy a tevékenység hivatalossá tétele szempontjából. Emellett ez lehetővé teszi az afrikai beszerzés folytatását, ahelyett, hogy a világ egyéb, a konfliktus által nem érintett régiói felé fordulnának (31).

3.2.6

Az OECD kidolgozott egy útmutatást a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról (32).

3.3.1

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja továbbá azt, hogy a globális értékláncok és globális ellátási láncok más ágazatokban, például a szolgáltatásoknál és az agráriparban a munkakörülmények, különösen a munkahelyi egészségvédelem és biztonság problémáival szembesülhetnek.

3.3.2

Az ILO támogatása a vidéki gazdaságon belüli méltó munkafeltételekkel kapcsolatban (33) három prioritási cselekvési területre összpontosít: a hátrányos helyzetű, marginalizált és sebezhető vidéki lakosság méltó munkafeltételeire, az ellátási láncokban dolgozó vidéki munkavállalók méltó munkafeltételeire és az ültetvényeken dolgozó vidéki munkavállalók méltó munkafeltételeire.

—

A kormányzatok felelősek a nemzeti munkaügyi és szociális törvények kidolgozásáért, végrehajtásáért és érvényesítéséért, az ILO-egyezmények ratifikációjáért és hatékony végrehajtásáért, és az uniós tagállamok esetén az uniós irányelvek átültetéséért és végrehajtásáért is; a kormányok kötelessége emellett valamennyi adminisztratív és pénzügyi erőforrás biztosítása, ideértve a munkaügyi felügyeletet is, biztosítva a jogi keretnek való megfelelést.

—

A nemzetközi szervezetek szabványokat állítanak fel és globális kezdeményezéseket dolgoznak ki annak érdekében, hogy támogassák a nemzetközi munkaügyi szabványokat és a felelős üzleti magatartást. Ebben a kontextusban az olyan dokumentumok, mint például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek („védelem, tisztelet és jogorvoslat” keretrendszer) útmutatást adnak a legfontosabb szereplők szerepére és felelősségére vonatkozóan.

—

A szociális partnerek ösztönzést kapnak arra, hogy vegyenek részt a munkaügyi szabványokról és a munkakörülményekről folytatott szociális párbeszédben és támogassák azt, beleértve annak ágazati és határokon átnyúló kontextusát is, és a kormányoknak biztosítaniuk kell az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások hatékony védelmét és elősegítését.

—

A multinacionális vállalatoknak meg kell felelniük az alkalmazandó jognak azokban az országokban, amelyekben működnek; emellett ösztönzést kapnak arra, hogy kötelezzék el magukat a CSR és a kellő gondosság elvén alapuló megközelítés mellett.

—

A nem kormányzati szervezetek kiegészítik az egyéb szereplők erőfeszítéseit, és kulcsszerepet játszanak a munkavállalói jogokkal kapcsolatos tudatosság fokozásában, valamint a visszaélések leleplezésében.

Mivel e fontos szereplők számára igen összetett a helyzet és nyilvánvalóan hatalmasak a kockázatok, az EGSZB szót emel a strukturált, átlátható és az érdekelt feleket bevonó platformok érdekében, hogy ezek kezeljék az ilyen összetett problémákat.