EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52016DC0267
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL Report on the progress made in the fight against trafficking in human beings (2016) as required under Article 20 of Directive 2011/36/EU on preventing and combating trafficking in human beings and protecting its victims
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti
COM/2016/0267 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.5.19.
COM(2016) 267 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 20. cikkében előírtak szerinti
jelentés az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekről (2016)
{SWD(2016) 159 final}
I.HÁTTÉR
Az emberkereskedelem felnőttek és gyermekek adásvételét és kizsákmányolását jelenti. Ez egy olyan jelenség, amelynek káros hatása van az egyénekre, a társadalomra és a gazdaságra. Az emberkereskedők kihasználják az emberek sérülékenységét, amit tovább súlyosíthatnak olyan tényezők, mint a szegénység, a diszkrimináció, a nemek közötti egyenlőtlenség, a nők elleni erőszak, az oktatáshoz való hozzáférés hiánya, az etnikai konfliktusok és a természeti katasztrófák.
Az emberkereskedelem olyan bűncselekmény, amit a kereslet és a haszon irányít. A legális és illegális gazdaságban egyaránt megjelenő haszon bonyolult összjátékot eredményez a kereslet és a kínálat között, amivel foglalkozni kell, ha a bűncselekményt fel akarjuk számolni.
Az emberkereskedelem súlyosan sérti az alapvető jogokat, és azt az Európai Unió Alapjogi Chartája kifejezetten tiltja. Emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke is bűncselekménynek minősíti. A 83. cikkben felsorolt bűncselekményeket „Euró bűncselekményeknek” nevezik. Ezek különösen súlyos bűncselekmények, amiknek határokon átnyúló dimenziói vannak.
Ezért elengedhetetlen a tagállamok közötti együttműködés és koordináció, amit az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv 1 (az emberkereskedelem elleni irányelv) is megjelenít. Az irányelv 20. cikke kimondja, hogy annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az Unió emberkereskedelem elleni összehangolt és megerősített stratégiájához, a „tagállamok a 19. cikkben említett információkat az emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorának („koordinátor”) továbbítják, ami alapján a koordinátor hozzájárul a Bizottság által az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekre vonatkozóan kétévente teljesítendő jelentéstételhez”.
E célból a Bizottság kinevezte az Unió emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorát, aki felelős az Unió intézményei, az Unió ügynökségei, a tagállamok és a nemzetközi szereplők közötti koordináció és a következetesség javításáért, valamint új és a meglévő uniós politikák fejlesztéséért az emberkereskedelem kezelése érdekében. 2
Ez a Bizottság első jelentése az emberkereskedelemről az emberkereskedelem elleni irányelv elfogadása óta. Összhangban az említett irányelv (27) preambulumbekezdésével és 19. cikkével, a jelentés három fő részből áll: tendenciák az emberkereskedelemben, az emberkereskedelem elleni konkrét intézkedések eredményei, és a tagállamok által adott statisztikák. Kapcsolódik hozzá egy személyzeti munkadokumentum 3 , amely részletes és átfogó tényszerű információkkal egészíti ki a jelentésben foglalt információt. Emellett a jelentés vizsgálja a Bizottság és az egyéb érdekeltek által Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia 2012-2016 4 (a továbbiakban: EU stratégia) alapján tett intézkedéseket. A jelentés megállapításait arra használják fel, hogy rávilágítsanak a Bizottság politikai irányvonalára, és azokat figyelembe veszik a 2016-ban kiadásra kerülő, az emberkereskedelemre vonatkozó 2016 utáni stratégia kidolgozása során.
Ezen túlmenően a jelentés megvizsgálja azokat a kulcsfontosságú EU politikákat, melyek tárgya az emberkereskedelem, beleértve az európai migrációs stratégiát; 5 az európai biztonsági stratégiát; 6 az EU migránscsempészet elleni cselekvési tervét (2015-2020); 7 az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervet (2015-2019); 8 az EU tevékenységeinek új keretét a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítésére az EU külkapcsolatai tekintetében (20162020) 9 , valamint az EU stratégiai elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség iránt (2016-2019). 10
Ez a jelentés olyan kérdésekre összpontosít, melyek kiemelik az emberkereskedelem elleni irányelv és az EU stratégia átfogó megközelítését. Különösen a „három P” végrehajtása révén megvalósított előrehaladást vizsgálja: vád (prosecution) (ahol a pénzügyi nyomozás áll a középpontban); védelem (protection) (amelynek középpontjában a nemzeti áldozatkezelési mechanizmusok felállítása áll); és megelőzés (prevention) (a hangsúly a tagállamok által a bűncselekmények megelőzésére tett intézkedéseken van, ahogy azt az emberkereskedelem elleni irányelv 18. cikke előírja).
A jelentés három fő forrásból származó információn alapul: a nemzeti előadók vagy azzal egyenértékű mechanizmusok („NREM”) által összegyűjtött és a tagállamok által az emberkereskedelem elleni koordinátornak az emberkereskedelem elleni irányelv 19. és 20. cikkei alapján benyújtott információk; az EU emberkereskedelem elleni civil társadalmi platformjában 11 és az EU civil társadalmi e-platformjában részes civil szervezetek által adott hozzájárulások; és az érintett uniós ügynökségektől és nemzetközi és regionális szervezetektől származó információ.
A tagállamok által benyújtott információ nagyrészt a 2011-2013 közötti időszakot fedi le. Ugyanakkor a jelentés tartalmaz naprakész információt is, beleértve a 2013-2014. évekre vonatkozó statisztikai adatokat. 12
II.AZ EMBERKERESKEDELEM KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATOS TENDENCIÁK ÉS KIHÍVÁSOK AZ EU-BAN
Az emberkereskedelem mint összetett bűncselekmény pontos méretének felmérése uniós szinten a más bűncselekményekhez való kapcsolódása és a nemzeti jogszabályok közötti különbségek miatt bonyolult. Az elmúlt években a Bizottság az Eurostaton keresztül már összegyűjtötte a vonatkozó statisztikákat. Az Eurostat emberkereskedelemre 13 vonatkozó legfrissebb jelentése 2015-ben jelent meg, és a 2010-2012-es időszakra vonatkozik.
A tagállamok által e jelentés céljából a 20132014 időszakra 14 rendelkezésre bocsátott statisztikai adatokból kirajzolódó tendenciák összhangban vannak az előző időszak tendenciáival. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az adat a „regisztrált áldozatokra” (azonosított és feltételezett egyaránt) utal 15 . Tekintettel azonban a jelenség összetettségére, alapos okkal várható, hogy az emberkereskedelem áldozatainak tényleges számok az EU-ban valójában jelentősen magasabb.
Az EU-ban az emberkereskedelemnek összesen 15 846 „regisztrált áldozata” (azonosított és feltételezett) volt.
Még mindig a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem a legelterjedtebb (a regisztrált áldozatok 67%-a), amit a munkaerő-kizsákmányolás követ (a regisztrált áldozatok 21%-a). A többi 12%-ot a kizsákmányolás egyéb formáit célzó emberkereskedelem áldozataiként regisztrálták.
A regisztrált áldozatok több mint háromnegyede (76%-a) nő volt.
A regisztrált áldozatok legalább 15%-a gyermek volt 16 .
A regisztrált áldozatok 65 %-a uniós állampolgár volt.
A regisztrált áldozatok tekintetében állampolgárság szempontjából az öt kiemelt uniós ország Románia, Bulgária, Hollandia, Magyarország és Lengyelország volt 2013-2014-ben. Ugyanezek az országok voltak a kiemeltek a 2010-2012 években is.
Az állampolgárság szempontjából kiemelt öt nem uniós ország Nigéria, Kína, Albánia, Vietnam és Marokkó volt.
6 324 személynek volt hivatalos kapcsolata a rendőrséggel vagy a büntető igazságszolgáltatási rendszerrel 17 az emberkereskedelem mint bűncselekmény kapcsán. 18
Az EU-ban emberkereskedelem miatt összesen 4 079 büntetőeljárásról és 3 129 elítélésről tettek jelentést.
A statisztikai adatok további részletes elemzése a jelentéshez kapcsolódó munkadokumentumban áll rendelkezésre.
Éves szinten összehasonlítva a regisztrált áldozatok teljes száma a 2013-2014-es adatokban alacsonyabb, mint amit az Eurostat munkadokumentum 2010-2012-re rögzített (2013-ban 8 034, illetve 2014-ben 7 812, szemben a 9 710-tel 2010-ben, 9 438-cal 2011-ben, illetve 10 998-cal 2012-ben). Jóllehet az alkalmazott adatgyűjtési módszerek hasonlóak voltak mindkét időszakban, ebben a szakaszban nem lenne tanácsos összehasonlítani a két munkafolyamat közötti vagy az egyes évekre vonatkozó adatokat az adatfelvételi módszerek és a jogi meghatározások lehetséges különbségei miatt. Emiatt az olyan kérdéseket, mint az éves összesen számok közötti eltérések, és különösen, hogy mi az oka annak, hogy kevesebb áldozatot regisztráltak az emberkereskedelemben, tovább kell vizsgálni és elemezni. Továbbá: az áldozatok származási országainak, a célországok, a kizsákmányolás formáinak és az áldozatok kor és nem szerinti profiljának konzisztenciáját egy ötéves időszakon (2010-2014) keresztül vizsgálva azt látjuk, hogy a helyzet az eddigi erőfeszítések ellenére nem változott. 19
Ezen bizonyíték alapján fontos, hogy a tagállamok tovább folytassák az erőfeszítéseiket az emberkereskedelemmel kapcsolatos (kor és nem szerint lebontott) adatgyűjtés javítása érdekében a jelenség figyelemmel kísérése céljából. Az adatgyűjtés ugyanennyire fontos az emberkereskedelem elleni fellépés hatásának mérésére. A két időszak statisztikai trendjeinek konzisztenciája arra utal, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell az erőfeszítéseiket a bűncselekmény kivizsgálására, az elkövetők felelősségre vonására és a lehetséges áldozatok azonosítására. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy támogassa a tagállamok ezt célzó erőfeszítéseit. Ez magában foglalja jobb iránymutatások kiadását és a további mutatókkal kapcsolatos adatok összegyűjtését az adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának javítása érdekében.
A kizsákmányolás formáját érintő fejlemények
Az emberkereskedelem olyan társadalmi jelenség, amely sokféle formát ölt. Az idők során alakul ki, és gyakran a keresletnek és az emberkereskedők találékonyságának megfelelően. A kizsákmányolásnak az emberkereskedelem elleni irányelvben írt különböző formáinak listája nem kimerítő, így új kizsákmányolási formák is bekerülhetnek az emberkereskedelem meghatározásába.
A tagállamoknak és más szereplőknek arányosan kellene elosztaniuk az emberkereskedelem elleni erőforrásokat, hogy hatékonyan kezeljék az emberkereskedelem minden formáját, beleértve az újonnan kialakuló formákat, és biztosítsák az emberkereskedelem fejleményeinek figyelemmel kísérését.
Emberkereskedelem szexuális kizsákmányolás céljából
A szexuális kizsákmányolást céljából végzett emberkereskedelem még mindig az emberkereskedelem messze legelterjedtebb formája az EU-ban. A 2013-2014-es statisztikai adatok szerint 10 044 regisztrált áldozata volt a kizsákmányolás ezen fajtájának (az összes regisztrált áldozat 67%-a), amely elsősorban nőket és lányokat érint (a regisztrált áldozatok 95%-a), jóllehet néhány tagállam a férfi áldozatok számának növekedéséről számolt be. Az áldozatok többsége a szexiparban található. A rendelkezésre álló információ arra utal, hogy az emberkereskedők a csempészés látható formáiról a kevésbé látható formára váltanak át a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem esetén, továbbá arra, hogy visszaélnek az „önálló vállalkozói” státusszal.
Az Europol szerint „azokban az országokban, ahol a prostitúció legális és szabályozott, lehetséges, hogy a szexuális munkát az olcsó munkaerő iránti kereslet befolyásolja”, és ezekben az országokban „ez sokkal egyszerűbb azon emberkereskedők számára, akik a jogi környezetet akarják felhasználni az áldozatok kizsákmányolására”. 20 A minták is változnak, ahogy a prostitúció is a látható formák felől a kevésbé látható formák felé mozdul el.
A jelentéshez gyűjtött adatok arra utalnak, hogy az eddig megtett erőfeszítések ellenére a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelmet nem kezelték hatékonyan és az nem csökkent. A tagállamoknak folytatniuk és fokozniuk kellene a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem elleni erőfeszítéseiket.
Emberkereskedelem a munkaerő kizsákmányolása céljából
Több tagállam számolt be arról, hogy a munkaerő kizsákmányolása céljából folytatott emberkereskedelem növekszik (az összes regisztrált áldozat 21%-a). A tagállamok arról számolnak be, hogy emelkedik az ilyen típusú kereskedelem férfi áldozatainak száma, például a mezőgazdasági ágazatban. A 2013-2014 évi statisztikai adatok szerint a munkaerő-kizsákmányolás regisztrált áldozatainak 74%-a férfi volt. 21
Az emberkereskedők a munkavállalási engedélyekre, vízumokra, munkajogi jogokra és munkafeltételekre vonatkozó szabályozás végrehajtásában vagy ellenőrzésében levő hézagokat használják ki. A munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem egyáltalán nem új jelenség az EU-ban, és a gazdasági válság következtében az olcsó munkaerő iránti kereslet megnőtt 22 . Embereket csempésznek az EU-ba és az EU-n belül, hogy fizetés nélkül vagy nagyon alacsony fizetését dolgozzanak úgy, hogy az élet- és munkakörülményeik nem tisztelik az emberi méltóságot.
A háztartási szolgaság a munkaerő-kizsákmányolást célzó emberkereskedelem olyan formája, amit különösen nehéz felismerni. Elsősorban nőket és lányokat érint. Mivel magán háztartásokban fordul elő, az áldozatok gyakran elszigeteltek, és korlátozottan van vagy egyáltalán nincs lehetőségük arra, hogy bejelentést tegyenek vagy hogy elmeneküljenek.
Bár fontos hangsúlyozni, hogy az EU munkaerő-piacán nem minden kizsákmányoló helyzet az emberkereskedelem következménye, néhány lehet az. Ezekben az esetekben a munkaerő-kizsákmányolást célzó emberkereskedelem összes áldozatát megfelelően azonosítani és segíteni kell.
Emberkereskedelem egyéb kizsákmányolás céljából
A 2013-2014-es statisztikai adatok szerint a kizsákmányolás egyéb formáinak áldozatai az összes áldozatok számának 12%-át teszik ki.
A tagállamok jelentéseiben szereplő kizsákmányolás egyéb formái a következők lehetnek: emberkereskedelem kényszerített koldulás, bűnözői tevékenység, kényszerített házasság, színlelt házasság, szerv eltávolítása céljából, csecsemők és kisgyermekek kereskedelme örökbefogadás céljából, terhes nők kereskedelme az újszülött csecsemő eladása céljából, emberkereskedelem hasis termesztése és kábítószer-kereskedelem vagy kábítószerek eladása céljából.
A tagállamok olyan esetekről is beszámoltak, ahol az emberek a kizsákmányolás többféle formájának esnek áldozatul, például, ahol egyszerre munkaerő- és szexuális kizsákmányolás céljából kereskedtek velük, vagy ahol munkaerő-kizsákmányolás céljából kereskedtek velük és arra is kényszerültek, hogy bűnelkövetésben vegyenek részt.
A tagállamok jelentései azt sugallják, hogy emelkedik a testi, lelki és fejlődési fogyatékkal élő emberek kizsákmányolása. Növekedést jelentettek a roma etnikai háttérrel rendelkező emberekkel való kereskedelemben is, mégpedig kényszerített koldulás céljából. Az emberkereskedelem áldozatait használják drogdílerek szállítóiként, kihasználják őket a hasistermesztésben, illetve a juttatásokkal kapcsolatos csalások elkövetésére használják őket. A tagállamok beszámoltak arról is, hogy terhes nőket toboroznak és kényszerítenek arra, hogy eladják az újszülött gyermeküket.
A tagállamok az emberkereskedelemmel összefüggésben a kényszerített házasságok 23 és színlelt házasságok növekvő számáról tettek jelentést. Az Europol jelzése szerint várható, hogy a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság több kényszerházasságot eredményez amiatt, hogy a bevándorlók és a menedékkérők egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a jogszerű tartózkodás megszerzéséért. 24
A gyermekkereskedelem tendenciái
A tagállamok jelentései szerint a gyermekkereskedelem az egyik leggyorsabban emelkedő tendencia az EU-ban. A 2013-2014 évi statisztikai adatok azt mutatják, hogy az EU-ban az emberkereskedelem 15 846 regisztrált áldozata közül legalább 2 375 volt gyermek. 25
Az emberkereskedelmi hálózatok a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű családokat célozzák, és olyan adósságba kényszerítik őket, amit nem tudnak visszafizetni. Ebben az összefüggésben a gyermekeket az adósság visszafizetéseként veszik el a szülőktől.
A gyermekek az emberkereskedők által célba vett egyik legsérülékenyebb csoport. A szervezett bűnözői csoportok azért döntenek a gyermekek kereskedelme mellett, mert könnyen toborozhatók és gyorsan cserélhetők. 26 Jóllehet a gyermekkereskedelem a migrációtól függetlenül terjedt el, a kapott információ arra utal, hogy a jelenséget tovább súlyosítja a folyamatban levő migrációs válság, amelynek során az EU-ba érkező gyermekek száma exponenciálisan megnőtt. 27 Az ilyen gyermekek jelentős hányadának nincs kísérője és felelős felnőtt nélkül utaznak az EU-ba és az EU-n belül, vagy magukra hagyják őket, miután belépnek az EU-ba.
Az emberkereskedelem áldozatává váló gyermekek azonosítása és a valódi személyazonosságuk megállapítása egyre nagyobb problémát jelent, mivel a kiszolgáltatottságuk az emberkereskedők kiemelt célpontjává teszi őket.
A bűncselekmények elkövetése és szexuális kizsákmányolás céljából folytatott gyermekkereskedelem növekvőben van. A gyermek áldozatok esetében magas a kockázata az ismételt emberkereskedelemnek, és annak is, hogy másodlagos áldozattá válnak – bűncselekmények tetteseként kezelik őket, nem pedig az emberkereskedelem áldozataként. 28
A Bizottság azt javasolja, hogy összehangolt erőfeszítéseket tegyenek a gyermekkereskedelem megelőzésére és kezelésére és a veszélyeztetett gyermekek sérülékenységének csökkentésére; nyújtsanak megfelelő támogatást a gyermek áldozatoknak, és biztosítsák a gyermekvédelem dimenzióját beépítik a gyermekeket célzó valamennyi intézkedésbe, különösen az integrált gyermekvédelmi rendszerek és a határokon átnyúló együttműködés megerősítése révén. 29
Tendenciák az emberkereskedelemben és a szervezett bűnözésben
Az emberkereskedelem általában kapcsolódik a szervezett bűnözéshez, bár vannak olyan esetek, ahol kis számú áldozat helyben történő kihasználása folyik, és ahol az egyes bűnözők korlátozott szervezettséggel cselekszenek. Az emberkereskedelemben részes bűnszervezeteket laza és rugalmas hálózatok jellemzik, amelyek gyorsan alkalmazkodnak, és amiket a rokonság vagy az etnikai jellemző köt össze. A tagok közötti szerepek gyakran felcserélhetők, és a szervezetek általában több országban vannak jelen. 30
A szervezett bűnözés egyik súlyos formájaként és jelentős biztonsági fenyegetésként az emberkereskedelem uniós szinten összehangolt és célzott válaszlépéseket követel meg, amint azt az európai biztonság stratégia is rögzíti. A válasznak kezelnie kell ez egyéb, egymással összefüggő bűncselekményeket is, mint például az okirat-hamisítást, a kábítószer-kereskedelmet, a számítógépes bűnözést, a gyermekpornográfiát, a migránsok csempészését és a juttatásokkal kapcsolatos csalást. Ezeknek az egymáshoz kapcsolódó bűncselekményeknek a jelenléte gyakran azt jelenti, hogy emberkereskedelmet nem vizsgálják vagy rögzítik ekként. 31 Az emberkereskedelem folyamatosan változó formái és az emberkereskedők új helyzetekhez való alkalmazkodási képessége miatt még nehezebb a bűncselekmények kivizsgálása és a vádemelés.
Az emberkereskedelem alakulása a migrációval és menekültüggyel összefüggésben
A Bizottságnak az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzetéről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló legutóbbi közleménye szerint 32 konkrét bizonyíték van arra, hogy az emberkereskedelemben részt vevő bűnszervezetek kihasználták a migrációs válságot, hogy a legsérülékenyebbeket, különösen a nőket és a gyermekeket vegyék célba. Az emberkereskedők egyre gyakrabban visszaélnek a menekültügyi rendszerekkel, amelyek nem minden esetben kapcsolódnak nemzeti áldozatkezelési mechanizmusokhoz. Líbiát elhagyó nigériai nők és lányok számának aggasztóan erőteljes emelkedését figyelték meg (4 371 a 2015. január-szeptember közötti időszakban, az előző évi 1 008-hoz viszonyítva, akiknek 80 %-a az IOM Olaszország becslései szerint az emberkereskedelem áldozata), 33 és általános az aggodalom a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem egyre nagyobb veszélye miatt.
A 2015-ös migrációs válság kezelésének egyik eszközeként az EU jelentősen megerősítette a harmadik országokkal való együttműködést, és az afrikai, nyugat-balkáni országokkal és Törökországgal folytatott együttműködés egyik fő területe az emberkereskedelem lett.
Az összehangolást a terepen kell biztosítani a harmadik országok állampolgárainak szűrésében, ujjlenyomatvételében, azonosításában és nyilvántartásba vételében részt vevő valamennyi szereplő közötti „terepi megközelítés” keretében és az egyéb, első vonalbeli befogadó létesítményekben, hogy gyorsan azonosítsák és megóvják az emberkereskedelem áldozatait, és megfelelő szintű gondozást és védelmet biztosítsanak részükre. Ennek magában kell foglalnia a határon szolgálatot teljesítő, megfelelő képzéssel rendelkező személyzetet. 34
Az internet és az új technológiák használatának tendenciái
Az internet és az új technológiák lehetővé teszik a szervezett bűnözői csoportok számára nagy számú lehetséges áldozat megközelítését, a tevékenységeik elrejtését és a korábbinál rövidebb időn belül sokkal nagyobb léptékű bűncselekmények széles körének az elkövetését. A tagállamok jelentései szerint az emberkereskedelem sok áldozatát online szedik, különösen a szexuális és a munkaerő-kizsákmányolás céljából.
Intézkedéseket szükséges tenni annak érdekében, hogy megelőzzék és kezeljék azt, hogy az új technológiákat az emberkereskedelem áldozatai toborzásának eszközeként használják.
III.AZ EMBERKERESKEDELEM KEZELÉSÉRE TETT INTÉZKEDÉSEK EREDMÉNYEI
A legtöbb tagállam kiemelte az emberkereskedelem elleni intézkedések eredményei és hatásai mérésének nehézségét. Azonban csak néhányan fejlesztettek ki megfelelő mutatókat vagy értékelték a nemzeti stratégiájukat és cselekvési tervüket.
A hatékony és előrelátó politikák és intézkedések biztosítása érdekében a Bizottság úgy véli, hogy nagyon fontos a tagállamok stratégiáinak és cselekvési terveinek rendszeres értékelése és a megtett intézkedések eredményeinek és hatásainak mérése.
A jelentés ezen fejezete rávilágít a tagállamok által tett főbb intézkedésekre az emberkereskedelem elleni irányelvben és az EU stratégiában meghatározott három kulcsfontosságú tematikus területen. Ezeket a területeket részletesebben tárgyalja a jelentéshez kapcsolódó személyzeti munkadokumentum. A személyzeti munkadokumentum bemutatja a tagállamoktól származó példákat és a Bizottság által az érintett területeken megtett intézkedéseket.
IV.Büntetőjog, nyomozás és büntetőeljárás
Az emberkereskedelemmel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások számának növelése az EU jogi és politikai keretének egyik kulcsfontosságú prioritása.
A büntetőeljárások és elítélések szintje még mindig aggasztóan alacsony, különösen, ha összehasonlítjuk az azonosított áldozatok számával. Bár a nyomozás ezen a területen jelentős mennyiségű bizonyítékot követel meg az elítéléshez, a jelentéshez összegyűjtött információ azt jelzi, hogy a tagállamok nem vesznek igénybe elegendő hatékony nyomozati eszközt. A pénzügyi nyomozást többnyire eseti alapon végzik, nem pedig rendszeresen, és az gyakran vagyonvisszaszerzési vizsgálatokra korlátozódik. 35 Ez ellentétben áll a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) előírásaival 36 és a Tanács ajánlásaival. 37
Azt is jelentették, hogy az áldozatokra túlzott teher nehezedik a büntetőeljárás előtt és alatt is. Egyes információk arra engednek következtetni, hogy az áldozatok gyakran nem kapnak segítséget a rendőrségen vagy őket tévesen elkövetőként azonosítják, majd eljárást indítanak ellenük és elítélték őket.
A kapott információ szerint bizonyíték van a közös nyomozások szervezését és közös nyomozócsoportok felállítását célzó erőfeszítésekre, továbbá az ezekből származó pozitív tapasztalatokra, valamint az EU-n átívelő együttműködés növekedésére ezen a területen.
Az információ rámutat a lefoglalás és az elkobzás végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati problémákra az emberkereskedelmet érintő ügyekben, beleértve a bűncselekményből származó bevétel feltárásával és a nem hatékony nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos problémákra ott, ahol a pénzt egy EU-n kívüli országba küldték. A jelentések szerint a pénzügyi nyomozások több lefoglaláshoz és így több elkobzáshoz vezetnek.
Az emberkereskedők gyakran jogszerű üzleti struktúrákkal visszaélve rejtik el a tiltott tevékenységüket. Az emberkereskedelem elleni irányelv jogi kötelezettségeket hoz létre a vállalkozások tekintetében, azaz: a jogi személyek felelősek és szankcionálhatók az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekért (5. cikk). Bár az üzleti tevékenység egyaránt állandósíthatja az emberkereskedelmet és hozzájárulhat annak felszámolásához, a legtöbb cég nincs tisztában a kapcsolódásokkal, és csak néhány tagállam folytatott büntetőeljárást jogi személyek ellen az 5. cikk alapján.
A Bizottság által összegyűjtött információ egyértelműen azt mutatja, hogy fontos a tagállamok számára, hogy megerősítsék az erőfeszítéseket a nyomozások és büntetőeljárások számának növelése, illetve a bizonyítás-felvételi eljárás során az áldozatokra és a tanúvallomásukra nehezedő teher csökkentése érdekében. Ezt a nyomozók, ügyészek és bírák rendszeres és személyre szabott képzésének kialakításával és a pénzügyi nyomozás rendszeresen alkalmazásával (ahogy azt a Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlja), és más hatékony hírszerzés-alapú nyomozati eszközökkel érhetik el, amik – az áldozatok tanúvallomásain felül – a felhasználandó bizonyítékok sokféleségét biztosíthatják. Emellett elegendő pénzügyi és emberi erőforrást kell biztosítani e bűncselekmény megfelelő kezelésére.
V.Azonosítás, védelem és segítség
Az áldozatközpontú megközelítés áll az EU emberkereskedelem elleni jogszabályainak és politikájának középpontjában. Ez azt jelenti, hogy – az illetékes támogató szervezetekkel együttműködve – megfelelő mechanizmusokat teremtenek az áldozatok korai azonosítására és a támogatás és segítség biztosítására.
A legtöbb tagállam számára továbbra is kihívást jelent az, hogy az áldozatok számára feltétlen hozzáférést biztosítsanak a segítséghez, a támogatáshoz és a védelemhez. Az emberkereskedelem továbbra is „láthatatlan bűncselekmény”, mivel az azonosított áldozatok száma továbbra is alacsony. Az emberkereskedelem sok áldozatát valóban nem azonosítják, és így nem is tudják gyakorolni a jogaikat. Aggodalmat fejeztek ki az áldozatok a büntetőeljárás alatti kezelésével kapcsolatban, amikor megfélemlítés érheti őket és másodlagos áldozattá válhatnak.
A nemnek és az életkornak megfelelő segítség és támogatás még mindig elégtelen, és nincsenek szolgáltatások az emberkereskedelem férfi áldozatai számára. A menhelyek és szállások nem mindig képesek kiszolgálni a sértettek igényeit, és sok gyermek és felnőtt tűnik el a menhelyekről, amelyek nem kínálnak megfelelő gondozást.
Jóllehet a tagállamok beszámoltak a gyermekre érzékeny intézkedésekről, az áldozatok hatóságok felé történő bejelentésének aránya továbbra is alacsony a gyermekekre vonatkozóan, és a tartós megoldásokat kereső eljárások nem kielégítőek. Továbbra is problémát jelent a gyám kijelölése a kiskorú áldozatokhoz, és az EU szerte meglevő sokféle eltérő gyakorlat az összetettség egy további rétegét eredményezi, különösen a határokon átnyúló helyzetekben.
Az EU stratégiában előirányzott és a Tanács következtetéseiben 38 megerősített egyik konkrét intézkedés felkéri a tagállamokat, hogy Nemzeti Áldozatkezelési Mechanizmust dolgozzanak ki vagy frissítsenek fel annak érdekében, hogy összehangolják az azonosításban, segítségnyújtásban, megóvásban és reintegrációban részt vevő szereplőket. A Bizottság rendelkezésére álló információ alapján a tagállamok több mint fele 39 kidolgozta a saját Nemzeti Áldozatkezelési Mechanizmusát. Míg az EU stratégia az integrált gyermekvédelmi rendszeren alapuló megközelítést szorgalmazza, a gyermekvédelmi szolgálatok részvétele az áldozatkezelési mechanizmusokban továbbra is korlátozott. A tagállamok azt jelentették, hogy az áldozatoknak nyújtott szolgáltatások minősége javult a mechanizmusok bevezetése óta. Ugyanakkor az általános hatásának mérése továbbra is nehéz.
A transznacionális együttműködés, beleértve a transznacionális áldozatkezelési mechanizmusokat, szintén lényeges az olyan áldozatok számára, akikkel a származási országukon kívül kereskednek. Ebben a tekintetben a Schengeni Információs Rendszer jelentős szerepet játszik az emberkereskedelem áldozataira és az őket kizsákmányolókra vonatkozó határokon átnyúló információcserében, mivel ez az elsődleges adatbázis az eltűnt személyek nyilvántartásba vételére egész Európában. A jövőbeli Belépési-Kilépés Rendszer segít felismerni és azonosítani az emberkereskedelem áldozatává váló harmadik országbeli állampolgárokat azáltal, hogy tárolja az – akár vízummentesen, akár vízummal utazó – emberek adatait a belépéskor és a kilépéskor.
Minden áldozatot egyenlően kell kezelni, és a tagállamoknak egyenlő erőfeszítést kellene tenniük a kizsákmányolás minden formája áldozatainak azonosítására, megvédésére és segítésére. Valóban az áldozatokat kell az emberkereskedelem elleni politika középpontjába helyezni. A kizsákmányolás semmilyen formája nem hanyagolható el, és az áldozatok szükségleteit az egyedi értékelést követően ki kell kielégíteni.
Az áldozatokat elsősorban jogosultnak kell tekinteni, és nekik képesnek kell lenniük arra, hogy megértsék és gyakorolják a jogaikat. Ebben az összefüggésben a Bizottság azt javasolja, hogy nemzeti szinten minden megfelelő intézkedést tegyenek meg az emberkereskedelem áldozatainak korai azonosítása érdekében, összhangban azzal a kötelezettséggel, hogy a lehető leghamarabb kell segítséget és támogatást adni nekik, amint alapos ok van annak feltételezésére, hogy ők áldozatok. A nemzeti áldozatkezelési mechanizmus formába öntése vagy felállítása kulcsfontosságú lépés ebbe az irányba. Az ilyen mechanizmusokat rendszeresen és érdemben kellene figyelemmel kísérni és értékelni a civil társadalommal és a tudományos élettel együttműködve.
Az emberkereskedelem gyermek áldozatai tekintetében integrált gyermekvédelmi megközelítés lenne szükséges. Annak az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményének rendelkezésein kellene alapulnia, beleértve a gyermek legjobb érdekeit és a gyámügyi rendszerek megerősítését. Végül: a Schengeni Információs Rendszerből hiányzó gyermek vészjelzés létrehozása fontos lépés a kiskorú áldozatok mielőbbi azonosításának biztosításához.
VI.Megelőzés
Az emberkereskedelem elleni nyomozás és büntetőeljárás és az emberkereskedők elítélése alapvető eszközök az emberkereskedelem kezelésében. Azonban ezek az eszközök csak akkor jöhetnek számításba, ha a bűncselekményt már elkövették és az áldozatok alapvető jogai már súlyos sérelmet szenvedtek. Az emberkereskedelem felszámolása csak érhető el, ha elsőként a bűncselekmény elkövetését akadályozzák meg az uniós és nemzeti szinten rendelkezésre álló minden eszközzel.
A megelőzést a haszon- és kereslet-vezérelt bűncselekmény tágabb összefüggéseibe szükséges helyezni. Az emberi jogokon alapuló megközelítésnek kellene biztosítania azt, hogy bíróság elé kerüljenek azok, akik a bűncselekményből nyereségre tesznek szert és kihasználják az áldozatokat.
A tagállamok az emberkereskedelem elleni irányelv 18. cikkével összhangban levő megelőző intézkedéseket magában foglaló átfogó lépésekről számoltak be, így például képzésről és figyelemfelhívásról. Azt jelentették, hogy a határokon szolgáló személyzet képzését követően megnövekedett az emberkereskedelmi esetek felderítése. Azonban keveset tudnak az ilyen intézkedésnek a keresletre és a megelőzésre gyakorolt tényleges hatásáról.
A kapott információ foglalkozott a képzések ad hoc jellegével, a szakszerű képzés hiányával és a nemek szerint specifikus és a gyermek-központú megközelítéssel. Fontos továbbá hangsúlyozni a személyre szabott képzési tevékenységeket, különösen az emberkereskedelem különböző formái sajátosságainak kezelése miatt.
Emellett a tagállamok kiemelik a magánszektor szerepét az emberkereskedelem megelőzésében.
Az áldozatok által nyújtott szolgáltatások igénybe vételének büntetendővé nyilvánítása
A tagállamok kevésbé foglalkoztak azzal a dimenzióval, hogy a jogalkotási változások miként kezelik azokat, akik igénybe veszik az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgáltatásokat, ahogy azt az emberkereskedelem elleni irányelv 18. cikkének (4) bekezdése ajánlja. Ezidáig a tagállamok mintegy fele kezeli bűncselekményként azt, ha valaki tudva, hogy emberkereskedelem áldozatai végzik, igénybe vesz az ilyen áldozatok által végzett szolgáltatásokat. 40
A munkáltatók elleni szankciókat előíró irányelv 41 , amelynek hasonló, de szűkebb hatálya van, már rögzítette, hogy a tagállamok kötelesek büntetőjogi szankciókat bevezetni az olyan munkáltatókkal szemben, akik a jogellenesen ott tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok munkáját vagy szolgáltatásait úgy veszik igénybe, hogy tudják, hogy azok emberkereskedelem áldozatai. Így egyértelműen szükség van az összhang biztosítására és az olyan meglévő jogi hézagok áthidalására, amik büntetlenséget eredményezhetnek.
Az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szolgáltatások büntetendővé tétele gyakran a prostitúciót érinti. Ami a gyermek prostitúciót illeti, a gyermekek szexuális bántalmazása elleni irányelv 42 szintén közvetetten segíti a gyermekkereskedelem elleni küzdelmet azzal, hogy kötelezővé teszi a tagállamok számára azt, hogy büntessék, ha valaki gyermekkel folytat szexuális tevékenységet, ahol ez prostitúciót valósít meg, és hogy legalább minimális szintű szabadságvesztés büntetést szabjanak ki.
A Bizottság által kapott információ azt mutatja, hogy egyértelműen szükség van olyan erős biztosítékokra, amik garantálják, hogy ne az áldozatokat büntessék, hanem azokat, akik kizsákmányolják és kihasználják őket. Ha nem foglalkoznak ezzel, az áldozatokat bűnözőként fogják kezelni és büntetni fogják őket, míg az elkövetők és a használók hasznot húznak a tétlenségből. Ennek eléréséhez alapvető az, hogy intézkedéseket, köztük jogi intézkedéseket tegyenek annak biztosítására, hogy csökkentsék az emberkereskedelem valamennyi formáját tápláló keresletet.
VII.Az emberkereskedelem kezelése és a jogi kötelezettségek teljesítése érdekében nyújtott pénzügyi támogatás
Az emberkereskedelem kezelésében a tagállamok és a nem kormányzati szervezetek által azonosított egyik legfontosabb kihívás az, hogy nemzeti szinten korlátozott erőforrások állnak rendelkezésre az emberkereskedelem elleni intézkedésekre, az áldozatok támogatására és a megelőzési intézkedésekre. A globális gazdasági válságnak is negatív hatása volt az ilyen támogatások elosztására.
A tagállamok többségében nem az állam vagy a helyi hatóságok, hanem a nem kormányzati szervezetek nyújtanak gyakorlati segítséget az áldozatoknak. Ezért fontos ezeknek a szervezeteknek a finanszírozása, ami lehetővé teszi számukra, hogy hatékony és fenntartható rövid- és hosszú távú segítséget nyújtsanak az emberkereskedelem áldozatainak.
A költségvetési forrásoknak elegendőnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan kezeljék az emberkereskedelmet, és ezt a civil társadalommal együttműködésben kell megtenni. Az emberkereskedelem kezelésére szolgáló összes uniós forrás tagállamok általi hatékony felhasználása és költséghatékony nemzeti intézkedések végrehajtása hozhat kézzelfogható eredményeket és hosszú távú hatást.
KÖVETKEZTETÉSEK
A tagállamok és más érdekeltek által ezen jelentéshez rendelkezésre bocsátott hozzájárulások lehetővé teszik, hogy kiemeljünk számos kulcsfontosságú kihívást, amivel az EU-nak és a tagállamoknak prioritásként kell foglalkoznia a megfelelő erőfeszítések és erőforrások hozzárendelésével.
Ebben a tekintetben a tagállamoknak kezelniük és rangsorolniuk kellene kizsákmányolás összes formáját; növelniük kell a nyomozások és büntetőeljárások számát és hatékonyságát; tenniük kell az adatgyűjtés javításáért az emberkereskedelem területén; az összes áldozat korai azonosítására kell összpontosítaniuk többek között azáltal, hogy erre megfelelő mechanizmusokat vezetnek be; biztosítaniuk kell, hogy minden áldozat védelmet és segítséget kapjon; nemek szerinti intézkedéseket kell tenniük és gyermekközpontú megközelítést kell elfogadniuk minden fellépés során; összpontosítaniuk kell a legsebezhetőbb áldozatokra; a kizsákmányolás valamennyi formáját tápláló kereslet kezelése révén meg kell előzniük az emberkereskedelmet; rendszeres értékelniük kell a nemzeti stratégiákat és intézkedési terveket; megfelelő erőforrásokat kell biztosítaniuk az emberkereskedelem kezelésére; és érdemben együtt kell működniük a civil társadalommal.
Fontos, hogy a tagállamok ösztönözzék a kormányokat és a független szervezeteket, hogy azok rendszeresen részt vegyenek a nemzeti előadók vagy azzal egyenértékű mechanizmusok (NREM-ek) európai uniós hálózatában, hogy képesek legyenek operatív, stratégiai és monitoring szinteken tájékozott és összehangolt módon működni.
Az összes vonatkozó nemzetközi és regionális jogi eszköz tagállamok általi ratifikálása elősegíti a közös erőfeszítések hatékonyságát és következetességét. Ebben az összefüggésben ösztönözni kell a nemzetközi együttműködés megerősítését az információcsere, az adatgyűjtés, a kutatás, továbbá a monitoring és értékelés területén annak érdekében, hogy maximálni lehessen a fellépés hatását, el lehessen kerülni az erőfeszítések megkettőzését, valamint hogy csökkentsék a tagállamok adminisztratív terheit.
Az emberkereskedelem elleni irányelv és nemzeti szinten az átültető rendelkezések elfogadása 43 fontos momentum volt abban, hogy felhívják a figyelmet a jelenség nagyságrendjére az EU-ban, és arra, hogy azt megelőzési, védelmi és büntetőeljárási eszközök széles skálájával kell kezelni. Végül: az EU irányelv helyes és maradéktalan végrehajtásával a tagállamok biztosítani fogják a bűncselekmény megelőzését, az elkövetők felelősségre vonását, és ami a legfontosabb, az áldozatok védelmét.
A Bizottság tovább munkálkodik annak érdekében, hogy összehangolt és következetes választ adjon az emberkereskedelem elleni küzdelem során. 2016 végéig a Bizottság két további, az emberkereskedelem elleni irányelv 23. cikkében előírt jelentést tesz közzé a megfelelőségről és bűncselekménnyé nyilvánításról, valamint közzéteszi az emberkereskedelemre vonatkozó 2016 utáni stratégiát.
Lásd: Iránymutatások az emberkereskedelem áldozatainak azonosítására, különösen a konzuli szolgálatok és a határőrség számára . Európai Bizottság, 2013.
A Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) a tagállamok illetékes miniszterei által 1989-ben létrehozott kormányközi testület.
Az Európai Unió Tanácsa az EU stratégiát üdvözlő következtetéseiben felszólította a tagállamokat, hogy „dolgozzanak ki vagy frissítsenek fel az EU szakpolitikai ciklusban elfogadott funkcionális nemzeti áldozatkezelési mechanizmusokat, amelyek leírják az áldozatok jobb azonosításának, kezelésének, megvédésének és segítésének eljárásait, és bevonnak minden illetékes hatóságot és a civil társadalmat”, http://ec.europa.eu/anti-trafficking/eu-policy/council-conclusions-new-eu-strategy_en .
