EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.2.16.

COM(2016) 51 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról

{SWD(2016) 24 final}

1.Bevezetés

A fűtés és a melegvíz-előállítás (a továbbiakban együtt: „fűtés”), valamint a hűtés az EU energiájának felét emészti fel, és ennek jelentős része veszendőbe megy. Az energiaunió 1 szempontjából kiemelt kérdés egy olyan stratégia kidolgozása, amely hatékonyabbá és fenntarthatóbbá teszi a fűtés és a hűtés rendszerét. Ennek révén csökkenthető az energiaimport és az energiafüggőség, mérsékelhetők a háztartások és a vállalkozások költségei, továbbá elősegíthető az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó uniós cél, valamint a párizsi COP21 éghajlat-változási konferencián elért éghajlat-változási megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése.

Bár a hűtés és a fűtés ágazata egyre inkább a kis szén-dioxid-kibocsátást előidéző energiaforrásokra tér át, a felhasznált tüzelőanyagok 75%-a még mindig fosszilis eredetű (csaknem felerészben földgáz). Miközben ez a stratégia segít csökkenteni az importfüggőséget, az energiahordozók beszerzésének biztonságossága továbbra is fontos kérdés marad különösen azokban a tagállamokban, amelyek egyetlen szállítóra hagyatkoznak. 2  

A fűtési és a hűtési, illetve a villamosenergia-ágazat segítheti egymást a dekarbonizáció megvalósításában. Fontos felismerni a két terület közötti kapcsolatokat, és kihasználni az adódó szinergiákat.

Ez a stratégia keretet szolgáltat ahhoz, hogy a fűtési és a hűtési rendszerek hatékonyságának kérdésköre beépüljön az Európai Unió energiapolitikájába, és ennek érdekében összpontosított fellépést irányoz elő, amelynek középpontjában az épületek energiaveszteségeinek kiküszöbölése, a fűtési és a hűtési rendszerek hatékonyságának és fenntarthatóságának maximalizálása, az ipar energiahatékonyságának támogatása, valamint a fűtési és a hűtési rendszereknek a villamosenergia-rendszerbe való integrálásához társuló előnyök áll. Az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum áttekinti ezt az összetett ágazatot. 3 Az egyes megoldási lehetőségek részletesebb vizsgálatára az energiaunióval összefüggő jogi aktusok folyamatban lévő felülvizsgálata keretében fog sor kerülni.

A fűtési és a hűtési rendszerek intelligensebbé és fenntarthatóbbá válása elérhető közelségbe került, hiszen a technológiai megoldások megvannak hozzá. A fellépés gyorsan kamatozhat, anélkül, hogy előzetesen infrastruktúra-fejlesztő beruházásokra volna szükség, és jelentős előnyöket hozhat mind a gazdaság, mind pedig az egyéni fogyasztók számára, amennyiben a (háztartási) fogyasztók megfizethetőnek tartják a szükséges beruházásokat, vagy hozzájutnak a szükséges finanszírozási forrásokhoz.

2.Vízió és célok

A dekarbonizációs célok eléréséhez elengedhetetlen az épületek dekarbonizálása. Ennek része a meglévő épületállomány felújítása, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások nagyobb fokú hasznosítására irányuló erőfeszítések fokozása, valamint a villamosenergia-rendszer és a távfűtés dekarbonizálása. Az épületek az automatizált és a szabályozásalapú rendszerekkel jobban szolgálhatják használóik érdekeit, és a kereslet csökkentése és időbeli eltolása, valamint a hőtárolás révén rugalmasabbá tehetik a villamosenergia-rendszert.

Az ipar szintén elmozdulhat ugyanebbe az irányba, ha kihasználja a hatékonyságnövelés, valamint a megújuló energiaforrások nagyobb fokú hasznosítását lehetővé tevő, gazdaságosan megvalósítható műszaki megoldások előnyeit. Ebben az ágazatban ugyanakkor a nagyon magas hőmérsékletet igénylő eljárások esetében várhatóan nem lehet majd teljes mértékben kiküszöbölni a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazását. Az ipari folyamatok, valamint az infrastruktúra továbbra is termelnek hulladékhőt és hulladék hűtőhatást. Ennek jelentős része újrahasznosítható lenne a közeli épületekben.

Bár ez inkább hosszabb távú vízió, már most nagy előnyök származhatnak belőle.

3.Kihívások

Tekintettel arra, hogy 2012-es adatok szerint a végső energiafogyasztásból 50%-kal (546 Mtoe 4 ) részesedik, a hűtés és a fűtés az EU legnagyobb energiaágazata. A várakozások szerint ez a jövőben is így marad.

A hűtés és a fűtés primerenergia-igényének kielégítésében a megújuló energiaforrások részaránya 2012-ben 18% volt, míg a fosszilis tüzelőanyagoké 75%. 

1. ábra: Primerenergia-felhasználás a fűtésben és a hűtésben (2012)

A 2020-ra szóló európai uniós célszámoknak köszönhetően a megújulók részaránya növekvőben van. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervében minden tagállam célszámokat határozott meg a fűtés és a hűtés területén felhasznált megújuló energiaforrások részarányára vonatkozóan. A legtöbb tagállam jó úton halad vállalásainak teljesítése felé, sőt, egyeseknél a folyamat a tervezettnél is gyorsabban halad. 5 A megújuló energiaforrások a fűtésre felhasznált energiamennyiségen belül a balti és az északi államokban képviselik a legnagyobb részarányt (a konkrét értékek az észtországi 43%-tól a svédországi 67%-ig terjednek). Fűtési célra megújuló energiaforrásként ma a leggyakrabban biomasszát alkalmaznak, a fűtésre felhasznált összes megújulón belül ez az energiafajta 90%-ot képvisel. A Bizottság 2016 végén előterjeszti a bioenergia fenntarthatóságára irányuló stratégiáját, amely figyelembe fogja venni a bioenergiának a környezetre, a földhasználatra és az élelmiszer-termelésre gyakorolt hatását.

2. ábra: Végső energiafogyasztás a fűtésben és a hűtésben (2012)

Az Európai Unióban a fűtésre és hűtésre felhasznált energiamennyiség 45%-át a lakosság, 37%-át az ipar, 18%-át pedig a szolgáltatások fogyasztják el. Mindegyik ágazatban egyaránt megvan a lehetőség a fűtési, illetve hűtési igény csökkentésére, az energiahatékonyság fokozására és a megújulók részarányának növelésére.

Az épületek energetikai célú felújításának akadályai

A fűtés és a hűtés legnagyobb fogyasztói az épületek (és a bennük élő emberek). A hidegebb éghajlatú területeken a fűtési és hűtési célra elfogyasztott energiamennyiség több mint 80%-a helyiségfűtésre fordítódik. A melegebb időjárású országokban a helyiséghűtés a jelentősebb – és egyre nagyobb tért hódít.

Az épületek gyakran a nem megfelelő minőségük miatt sok hőt és hűtőhatást veszítenek el. Az EU-ban ma használt épületek kétharmada akkor épült, amikor energiahatékonysági követelmények még nem vagy csak nagyon korlátozott körben voltak érvényben, és többségük még 2050-ben is állni fog. Az egyszerű felújítás is látványos eredményekhez vezethet, ha például hőszigeteléssel látják el a padlásteret, a falakat és az alapozást, és két- vagy háromrétegű üvegfelületeket helyeznek el. 6 Ezek a műveletek más építési tevékenységhez társítva végezhetők el a legolcsóbban. A természetalapú megoldások, például a jól megtervezett utcai növényzet vagy az épületek számára hőszigetelést és árnyékolást biztosító zöldtetők és -falak a hűtés és a fűtés iránti igény csökkentésével ugyancsak mérséklik az épület energiaigényét.

Az energiahatékonyság növelését célzó épületfelújítások ösztönzése a tulajdonviszonyoktól függően eltérő intézkedéseket igényel.

Az EU népességének körülbelül 70%-a magántulajdonú lakóépületekben él. A tulajdonosok gyakran azért nem vállalkoznak a költséghatékonyság növelése érdekében az épület felújítására, mert nincsenek tisztában az előnyeivel, nem jutnak megfelelő információkhoz a műszaki lehetőségeket illetően, nem egyforma érdekük fűződik hozzá (például többlakásos épületek esetében), és korlátosak a pénzügyi lehetőségeik.

A magántulajdonú bérlakások esetében, amelyek egyes országokban a lakásállomány jelentős részét teszik ki, a legnagyobb akadályt az érdekütközések, a lakásbérleti szabályok és a finanszírozás jelenti. Az érdekek annyiban ütköznek, hogy az ingatlan tulajdonosa nem érdekelt a beruházásban, ha az energiaszámlát a bérlő fizeti. Egyes országokban a hatályos szabályozás szerint az energiahatékonyság javítása miatti költségcsökkenésre hivatkozva a bérbeadó jogosan növelheti a bérleti díj összegét.

Az épületállományon belül jelentős részarányt képviselnek a köztulajdonú épületek, ideértve a szociális lakásokat tartalmazó lakóépületeket is. Az iskolák, az egyetemek, a kórházak és más hasonló épületek a közérdeklődés homlokterében vannak, és nagy energiaintenzitással működnek.

A középületek felújításával kapcsolatban a forráshiány jelenti a legnagyobb kihívást. Az energahatékonyság-alapú szerződések 7 és – technikai segítségnyújtással, szakmai ismereteikkel és a szükséges tőke előteremtésével – az energetikai szolgáltató vállalkozások segíthetik a folyamatot. Az Egyesült Államokban elterjedt gyakorlat, hogy az energetikai szolgáltató vállalkozások részt vesznek a köztulajdonú épületek felújításában; az ágazat bevételei több mint 6 milliárd dollárt tesznek ki. Az Európai Unióban ez a piac még nem fejlődött ki igazán.

A szolgáltatások céljára felhasznált épületek (bankok, irodaépületek, üzletek stb.) az épületállomány mintegy egynegyedét képviselik. Ezekben az épületekben az egy négyzetméterre jutó energiafogyasztás átlagosan 40%-kal nagyobb, mint a lakóépületekben. A komplex világító-, légkondicionáló és szellőztetőrendszerek miatt a villamosenergia-fogyasztás különösen nagy. Emellett ez az ágazat fogyasztja el Európában a legtöbb hűtési célú energiát. 8 A hűtési célú energiaigény különösen az élelmiszer-áruházakban (jellemzően az energiafogyasztás több mint 40%-a) és az adatközpontokban (a működési költségek 25–60%-a) magas.

Mindegyik ágazatban probléma a kellő szakértelem hiánya és a szakképzési háttér elégtelen volta. Túl kevés az olyan szakember, aki rendelkezik az energiahatékony épületekhez, valamint a hatékonyságnövelő és a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiákhoz szükséges hozzáértéssel. Az építészek az épületek valamennyi vonatkozását tekintve – a hőszigeteléstől a világítástechnikáig – képesek korszerű tervezési elveket és építőanyagokat, valamint intelligens technológiákat alkalmazni. Azonban sok műszaki megoldás esetében a beszerelést végző szakemberek „diktálják” a piaci trendeket.

Az európaiak átlagosan a fogyasztásra költött pénzük 6%-át fordítják fűtésre és hűtésre, miközben 11%-uk nem engedheti meg magának, hogy télen kellően melegen tartsa otthonát. A fogyasztók választási lehetőségeit behatárolja a tényleges energiafogyasztással és a költségekkel kapcsolatos tájékozatlanságuk, és gyakran a leghatékonyabb technológiába való beruházáshoz szükséges pénzforrások is hiányoznak. Emellett nehéz is összehasonlítani egymással a különböző műszaki megoldásokat a teljes élettartamuk során felmerülő költségek és előnyök, a minőség és a megbízhatóság szempontjából.

Finanszírozás

A nyilvánvaló gazdasági előnyök ellenére kevés vonzó pénzügyi termék áll rendelkezésre az épületek felújításához.

Az Európai Unió 2014–2020-ra szóló költségvetése jelentősen megnövelte ilyen célú előirányzatait. Az európai strukturális és beruházási alapok mintegy 19 milliárd EUR összeget fognak kihelyezni az energiahatékonyság-javítás és mintegy 6 milliárd EUR-t a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatására elsősorban az épületek, valamint a távfűtés és a távhűtés területén, továbbá körülbelül 1 milliárd EUR-t az intelligens elosztóhálózatokra, és emellett jut forrás – részben az egyes régiók intelligens szakosodási stratégiái keretében kiválasztott prioritásokhoz igazodva – a kutatás és az innováció finanszírozására is. A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram költségvetése 2,5 milliárd EUR-t irányoz elő az energiahatékonyság és 1,85 milliárd EUR-t a megújuló energiaforrások hasznosítása területén. Emellett az EU garanciavállalásán alapuló Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) várhatóan legalább 315 milliárd EUR értékű további beruházást fog indukálni. A fenntartható energetikai projektekkel kapcsolatos beruházások fellendítése az ESBA egyik stratégiai prioritása, és néhány ilyen projekt már meg is kapta a jóváhagyást.

A közfinanszírozás azonban nem képes arra, hogy főszerepet játsszon a folyamatban, és nem is volna helyénvaló, hogy így legyen. Az energiahatékonyság piacának meg kell érnie, és alkalmassá kell válnia arra, hogy mozgósítsa a szükséges tőkét. Ahogyan azt az Energiahatékonyság-finanszírozási Szakértői Csoport (Energy Efficiency Financial Institutions Group – EEFIG) 9 jelentése is megerősíti, a projektgazdák és beruházók még nem kellően tudatosították magukban és kalkulálnak azzal, hogy az energiaköltségekben elért megtakarítások többletforrásokat eredményeznek, és az energiahatékonyság javulása növeli a tárgyi eszközök értékét. A Bizottság ezekkel a kérdésekkel az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezés keretében, az EEFIG-gel együttműködve, az energiaunióra vonatkozó stratégiában felvázolt elképzeléseknek megfelelően fog foglalkozni.

Fűtő- és hűtőberendezések

Az Európai Unió épületeinek csaknem felében 1992 előtt beszerelt, legfeljebb 60% hatásfokú egyedi kazánok működnek. Az egyedi gázkazánok 22%-a, a közvetlen elektromos fűtőberendezések 34%-a, a fűtőolajas kazánok 47%-a és a széntüzelésű kazánok 58%-a már túllépte műszaki élettartamát.

A régi készülékek cseréjére vonatkozó döntések jellemzően idő szűkében, a fűtőrendszer meghibásodásakor születnek. A legtöbb fogyasztó számára nehézséget okoz az egyes lehetőségek költségeinek összehasonlításával, valamint a meglévő rendszerek működési jellemzőivel kapcsolatos információk beszerzése. Emiatt inkább megmaradnak a régi, kevésbé hatékony műszaki megoldások használatánál.

Európa egyes részein a kültéri levegő porszennyeződésének akár háromnegyede is származhat a szilárd tüzelésű háztartási fűtőberendezésekből (a szénnel és a biomasszával működő berendezéseket egyaránt ideértve). A Bizottság 2015-ben több tagállammal szemben kötelezettségszegési eljárást indított a környezeti levegő minőségével 10 kapcsolatban, és két, a finomszemcsés szálló por állandósultan nagy levegőbeli koncentrációja miatt indított eljárást az Európai Bíróság elé utalt. A Bizottság már csak azért is szót emel a széntüzelés (főként a barnaszenes tüzelés), valamint a szennyezőanyag-kibocsátások 11 szempontjából nem megfelelő kazánok és kályhák fűtési célú alkalmazása ellen, mert vannak olyan egészségkímélőbb megoldások, amelyek könnyen hozzáférhetők, jobb hatásfokkal működnek, és hosszú távon olcsóbbak is.

A 2015. évben megkezdődött a helyiségfűtő és a vízmelegítő berendezések környezettudatos tervezését és energiafogyasztásának címkézéssel történő jelölését meghatározó követelmények alkalmazása. Nem megfelelő hatásfokú kazánt ma már tilos árusítani. A fogyasztók látják az energiahatékonysági besorolást – nemcsak egy-egy technológia esetében, hanem a megújuló energiaforrásokat hasznosító termékcsomagok esetében is. A szóban forgó intézkedések célja, hogy olyan változásokat idézzenek elő a piacon, amelyek hatására 2030-ra éves szinten 600 TWh-val csökken az energiafogyasztás, és 135 tonnával mérséklődik a szén-dioxid-kibocsátás. Ezzel párhuzamosan a légszennyező anyagok kibocsátásai is csökkenni fognak.

A fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló új rendelet 12 ugyancsak elősegíti a fűtő- és a hűtőrendszerek átalakításának felgyorsulását. Az éghajlatbarát hűtőközegek nagy energiamegtakarítási potenciált rejtenek magukban, de biztonságos alkalmazásuk egyes esetekben a meglévő szabványok átdolgozását igényli. Ennek érdekében a Bizottság kezdeményezte a vonatkozó európai szabványok felülvizsgálatát.

A régi fűtőrendszert akkor a legcélszerűbb újra cserélni, amikor magát az épületet felújítják. A hatékonyabb épületté való átalakítás lehetővé teszi az áttérést a hőszivattyúkra, illetve a napenergia, a geotermikus energia vagy a hulladékhő hasznosítására. Ezek a berendezések költségeket takarítanak meg. A hőszivattyúk képesek arra, hogy egy egységnyi, villamos energia vagy földgáz formájában bevitt energiát három vagy még több egységnyi hő- vagy hűtőenergiává alakítsanak, míg a naphőenergia fűtési célú hasznosítása egyáltalán nem igényel külön energiabevitelt. Emellett több nagy hatékonyságú innovatív műszaki megoldás, köztük például a helyhez kötött üzemanyagcella, is gyorsan halad a piacérettség felé.

3. ábra: Az új helyiségfűtő berendezések osztályozása hatásfokuk alapján 13  

Mind a fűtés, mind a hűtés területén számos különböző műszaki megoldás áll rendelkezésre a megújuló energiaforrások hasznosítására, és a piac bővülése csökkentheti az árakat. Az energiafogyasztás címkézéssel történő jelölését szabályozó 2010/30/EU irányelv értelmében a tagállamoknak a termékekhez – köztük a fűtőberendezésekhez – kapcsolódó ösztönzőkkel a lehető legkedvezőbb műszaki tulajdonságok elérésére kell törekedniük. A G20-ak csoportja által a 2020-as célok összefüggésében a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott nem hatékony támogatásokkal kapcsolatban tett nyilatkozattal összhangban a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy ösztönzőiket a nem fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtési és hűtési technológiákra összpontosítsák.

A hűtőhatás előállítása a leggyakrabban elektromos készülékekkel történik, bár újabban vannak ígéretes innovatív megoldások az alacsony energiaigényű hűtés megvalósítására. A hűtőeszközök környezettudatos tervezését szabályozó nemrégiben elfogadott rendelettel teljessé vált a hűtési és a fűtési célú termékekre vonatkozó követelményrendszer. Ennek köszönhetően 2030-ig éves szinten 5 Mtoe energiamennyiségnek megfelelő megtakarítás érhető el a tüzelőanyag-felhasználásban, amely 9 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás-csökkenésnek felel meg.

Ipar

Az ipar az EU 2012. évi végső energiafogyasztásából 25%-kal részesedett. Ennek 73%-át fűtésre és hűtésre használták fel. Az európai ipar 2000 óta kétszer olyan gyorsan csökkentette energiaintenzitását, mint az Egyesült Államok ipara. A javulás üteme még nagyobb az energiaintenzív ágazatokban. 14 Az ok egyértelmű: az energia fontos költségtényező. A szén-dioxid-ár bevezetésével az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere ösztönzést adott a kis szén-dioxid-kibocsátást okozó tüzelőanyagok használatának és az energiahatékonyságot javító beruházásoknak.

Továbbra is vannak azonban bőven kihasználatlan lehetőségek. A meglévő műszaki megoldások alkalmazásával az ipar energiaköltségei 4–10%-kal csökkenthetők olyan beruházások révén, amelyek öt éven belül megtérülnek. Az energiamegtakarítások azonban nem eléggé szembeötlőek.

A kis- és középvállalkozások együttes energiaigénye jelentős. Nem ritka, hogy ezek a gazdasági szereplők szűkében vannak az erőforrásoknak, és kevesebb finanszírozáshoz jutnak az átalakítások elvégzéséhez. Gyakran a projektek lebonyolításához szükséges kapacitásokkal sem rendelkeznek, és mivel a szén-dioxid-árakon keresztül nem kapnak közvetlen ösztönzést, ritkán fordul elő, különösen a megalapításuk utáni első években, hogy az energiahatékonyság javítását prioritásként kezeljék.

A pénzügyi intézmények az általuk érzékelt kockázatok miatt gyakran vonakodnak ilyen célú pénzügyi termékeket kínálni.

A megújuló energiaforrásokat az ipar csak korlátozott mértékben hasznosítja. Ez is csaknem mindig biomassza, annak ellenére, hogy – legalábbis az alacsony hőmérsékletre való fűtés esetében – a hőszivattyúk, valamint a nap- és a geotermikus energiát hasznosító berendezések piaca ma már érettnek számít. 15 A várható műszaki fejlődés nyomán a közepes hőmérsékletre (250 °C-ig) való fűtés esetében is egyre több alkalmazás válik majd piacképessé.

Hulladékhő és hulladék hűtőhatás

Egyes iparágakban melléktermékként hő keletkezik. Ennek a hőnek sokkal nagyobb része lenne újrahasznosítható az üzemen belül, vagy lenne értékesíthető a közelben lévő épületeknek. Ugyanez érvényes az energiatermelő ágazat, a szolgáltatások vagy a közlekedési infrastruktúra, például a metrók hulladékhőjére is. 16  

Hulladék hűtőhatás például a cseppfolyósítottföldgáz-terminálokban és a földgázhálózatokban keletkezik. Ritkán hasznosítják, pedig a szükséges technológiát egyes távhűtő rendszerekben már kereskedelmi alapon is használják. A hulladék hűtőhatás keletkezésének, fogyasztásának és újrahasználatának egységbe szervezése mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból előnyös, és csökkenti a hűtési célú primerenergia-igényt.

A folyamatot akadályozza a tájékozottság és a rendelkezésre álló források ismeretének hiánya, az üzleti modellek és az ösztönzők nem megfelelő volta, a hőenergia szállítására alkalmas hálózatok hiánya, valamint az ipar és a távhűtő vállalkozások közötti nem kellő mértékű együttműködés.

4.Szinergiák az energiarendszerben

A jövő villamosenergia-hálózatai több megújuló forrásból származó energiát fognak közvetíteni – elsősorban szén- és napenergiát, ideértve a decentralizált forrásból a rendszerbe betáplált energiamennyiségeket is. Ezért mind a kínálatnak, mind a keresletnek rugalmasabbá kell válnia, ennek érdekében pedig bővíteni kell a keresletcsökkentő intézkedések, a felhasználóoldali válaszmechanizmusok és az energiatárolás alkalmazását.

A hűtési és a fűtési rendszerek, illetőleg a villamosenergia-hálózatok összekapcsolása csökkenti az energiarendszer költségét – a fogyasztók előnyére. Például a csúcsidőn kívül előállított villamos energiával hőszigetelt tartályok vizét lehet melegíteni, amelyek napokig, vagy akár hetekig is képesek tárolni az energiát.

Távfűtés és távhűtés

A távfűtés az EU fűtési igényének 9%-át elégíti ki. A legfontosabb tüzelőanyag 2012-ben a földgáz (40%), a szén (29%) és a biomassza (16%) volt. A távfűtési rendszerek képesek befogadni a megújuló forrásból előállított villamos energiát (a hőszivattyúkon keresztül), a geotermikus és a naphőenergiát, a hulladékhőt és a lakossági hulladékokból előállított energiát. A hőenergia olcsó – például meleg vizes tartályokban vagy a föld alatt történő – tárolásával a távfűtési rendszerek rugalmasságot biztosíthatnak az energiarendszer számára.

A távfűtésnek nagy hagyományai vannak a hideg telű tagállamokban. Egyes országokban a távfűtés vonzó megoldásnak számít a vállalkozások és a lakossági fogyasztók szemszögéből, és jó lehetőségeket kínál az energiahatékonyság javítására és a megújulók hasznosítására. Másutt ugyanakkor a régi rendszerek – beruházások hiányában vagy a kedvezőtlen árszabályozás miatt – visszaszorultak, alacsony hatékonysággal működnek, és a fogyasztók körében sem örvendenek jó megítélésnek. Egyes tagállamok a régi rendszerek korszerűsítésén és bővítésén dolgoznak, míg mások, ahol a technológia még alig ismert, új rendszereket építenek. A távfűtés és a távhűtés a levegőminőségi célok teljesítését is segítheti, különösen akkor, ha a háztartási szilárdtüzelőanyag-égetést helyettesíti vagy előzi meg.

A hulladékokat energiává alakító folyamatok és a távfűtés, illetve a távhűtés közötti szinergiák biztonságos, megújuló és – egyes esetekben – megfizethetőbb energiaforrást kínálhatnak a fosszilis tüzelőanyagok helyett. A hulladékok energiává alakításáról a Bizottság a közeljövőben közleményt fog közzétenni, amelyben részletesen foglalkozik majd ezzel a kérdéskörrel.

Kapcsolt energiatermelés

A hő- és a villamos energia elkülönített előállításához viszonyítva a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés segítségével jelentős mennyiségű energiamegtakarítás érhető el és jelentős mennyiségű szén-dioxid-kibocsátás kerülhető el. Az eljárást az ipar és a szolgáltató ágazat gazdasági megfontolásokból, illetve a stabil és megbízható hő- és villamosenergia-ellátás érdekében már alkalmazza.

Hőtárolással kiegészítve növelhető a kapcsolt energiatermelés hatásfoka, hiszen így lehetőség van arra, hogy az egy adott pillanatban felesleges hő ne menjen veszendőbe, hanem a rendszerben maradjon. Számos kapcsolt energiatermelő technológia képes a megújuló energiaforrások (geotermikus energia, biogáz), az alternatív tüzelőanyagok (például a hidrogén) és a hulladékhő hasznosítására. A hőtermelés nyári hűtési célú felhasználása érdekében megfontolást érdemel a hármas kapcsolt energiatermelés („trigeneráció”) 17 alkalmazása is.

A kapcsolt energiatermelés gazdasági potenciálja jelenleg kihasználatlan. Az ágazat fejlődését több tényező is akadályozza, köztük az a körülmény, hogy komplex feladatot jelent mind a villamosenergia-, mind pedig a hőszolgáltatás szabályainak megfelelni. A kisebb termelőegységek számára nehézséget okoz a hálózatokhoz való kapcsolódás és hozzáférés, például a lassú engedélyezési eljárások és a magas díjak. A tagállamok mindeddig nem léptek fel kellőképpen ezekkel a szabályozási és adminisztratív jellegű akadályokkal szemben.

Intelligens épületek

Az intelligens energiahálózathoz csatlakoztatott intelligens épület lehetőséget ad a fűtés és a hűtés, a vízmelegítés, a készülékek és a világítóeszközök távoli vagy automatikus, a napszak, a naptári nap, a levegő nedvességtartalma, a kültéri hőmérséklet, valamint az épületben tartózkodók száma szerinti szabályozására.

Az épületeken belüli energiaigény automatikus szabályozása révén a fogyasztók aktív részesei lehetnek a felhasználóoldali válaszadásnak, és fogyasztásuk időpontját hozzáigazíthatják a villamos energia árához.

Az a tendencia, hogy a vállalkozások és a háztartások egyre gyakrabban maguk állítják elő a számukra szükséges villamos energiát, új lehetőségeket nyit meg a költségcsökkentés előtt. Amellett, hogy aktív részvételt biztosít az energiapiacokon, a saját termelésű energia csökkenti az energiarendszer fenntartásának költségeit is, például azáltal, hogy a napenergiát hasznosító fotovoltaikus rendszerek képesek lehetnek kielégíteni a csúcsidőszakokban a légkondicionálási célú villamosenergia-igényt. A helyileg előállított villamos energia fogyasztása emellett csökkentheti a rendszerveszteségeket, és stabilabbá teheti a rendszer működését.

5.Eszközök és megoldások

A hő és a hűtőhatás előállítása helyileg, széttagolt piacokon történik. A hatékonyabb és fenntarthatóbb hő- és hűtőhatás-előállítást akadályozó tényezők kiküszöbölése helyi, regionális és országos szinten egyaránt igényel fellépést, és a támogató európai keret sem hiányozhat.

Az energiahatékonysági irányelv alapján a tagállamok már kidolgozták nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveiket, és ezekben meghatározták a hő és a hűtőhatás iránti igényt csökkentő intézkedéseiket, felvázoltak olyan épületfelújítási stratégiákat, amelyek jobb hátteret biztosítanak a beruházások számára, és átfogó módon értékelték a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a távfűtésben rejlő potenciált.

A Bizottság felkéri a tagállamokat arra, hogy:

–az ingatlanokra vonatkozó nemzeti jogszabályok áttekintésével vizsgálják meg, hogyan oszthatók meg a bérbeadó és a bérlő között a magántulajdonú bérelt ingatlanokban végrehajtott energiahatékonyság-növelő beruházások előnyei, illetve hogyan osztozhatnak az előnyökön és a költségeken a többlakásos épületek lakói. Mindezek a kérdések rendezhetők a közös tulajdonra, valamint a társasházak jogállására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben,

–biztosítsák, hogy az energiahatékonyság javítására fordított finanszírozás egy része az energiaszegény háztartásokban – vagy, ehelyett, a leginkább rászoruló területeken élőknél – végrehajtandó átalakításokat segítse, például az energiahatékony fűtő- és hűtőberendezések beszerzésének támogatásával,

–annak érdekében, hogy a fogyasztók figyelmét ráirányítsák a háztartások energiahatékonyságával kapcsolatos kérdésekre, működjenek együtt az érdekeltekkel, különösen azokkal a – például fogyasztói – szervezetekkel, amelyek tanácsokat adhatnak a fogyasztóknak a hatékony és fenntartható fűtési, hűtési és hőszigetelési formákról,

–ösztönözzék a vállalatok körében az energetikai auditok elvégzését,

–támogassák azokat a helyi és regionális szereplőket, amelyek az egyes projektek nagyobb beruházási csomagokká szervezésével vonzóbbá tehetik a bankok számára a beruházások finanszírozását. Ezt a megközelítést segítheti például az európai helyi energiahatékonysági támogatásokkal (ELENA) és az intelligens városokkal és községekkel foglalkozó kezdeményezés, vagy az új, egyesített Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége.

Az energiaunió irányítási keretének részeként a tagállamok nemzeti energia- és éghajlatügyi terveibe be kell építeni a hűtés és a fűtés kérdéskörét.

Épületek

Az épületek energiahatékonyságát szabályozó irányelv keretet ad az európai épületállomány energiahatékonyságának növeléséhez. Az energiahatékonysági követelmények bevezetése fokozatosan csökkenteni fogja az energiaigényt, és növeli a megújuló forrásból származó energia részarányát. A felújított épületek száma azonban alacsony, évente az épületállomány 0,4–1,2%-a kerül csupán felújításra.

Az irányelv 2016-ban esedékes, a REFIT-komponenst is magában foglaló felülvizsgálata keretében a Bizottság megfontolja majd, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az energetikai tanúsítványok megbízhatóságának javítására, valamint az ezek által a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban adott jelzések megerősítésére.

A Bizottság meg fogja vizsgálni a következő kérdéseket:

–az intézkedések olyan eszköztárának kialakítása, amely elősegíti a többlakásos épületek felújítását,

–a bizonyítottan működőképes energiahatékonysági modellek terjesztése a köztulajdonú oktatási épületek és kórházak esetében,

–a kazánok szemle útján történő tanúsításának bevezetése a meglévő fűtő- és hűtőrendszerek hatékonyságával kapcsolatos tájékoztatás érdekében, 18

–az önkéntes tanúsítási rendszerek piaci elterjedésének elősegítése a nem lakáscélú épületek esetében.

Az energiahatékonysági irányelv jogokkal ruházta fel a fogyasztókat arra nézve, hogy tájékoztatást kapjanak a fűtési és a hűtési célú energiafogyasztásról. A fogyasztásmérési és számlázási információk rendelkezésre bocsátásának gyakorisága azonban még mindig nem tekinthető feltétlenül elegendőnek ahhoz, hogy a fogyasztók valós vagy csaknem valós idejű fogyasztási adatokhoz jussanak. Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata, valamint a villamosenergia-piac szerkezetének átalakítására vonatkozó kezdeményezés előkészítése keretében a Bizottság 2016-ban meg fogja vizsgálni a következő kérdésköröket:

–a fogyasztók hatékonyabb tájékoztatása a fogyasztásmérés és a számlázás továbbfejlesztésével,

–a fejlett, valós idejű adatokon alapuló fogyasztásmérő, szabályozó és automatizáló eszközök alkalmazásának bevezetése standard követelményként a szolgáltató ágazat épületei esetében,

–a felhasználóoldali válaszadásban való fogyasztói részvétel megerősítése, részben a fogyasztók költségeinek csökkentése érdekében is.

Megújulóalapú, hatékony fűtés és hűtés

Az épületek energiahatékonyságát szabályozó irányelv, az energiahatékonysági irányelv és a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata keretében a Bizottság meg fogja vizsgálni a következő kérdéseket:

–a megújuló forrásból előállított energiafajták alkalmazásának előmozdítása egy átfogó, az elavult fosszilis tüzelésű kazánok energiahatékony, megújulóalapú fűtőberendezésekkel történő cseréjének felgyorsítására irányuló stratégia keretében, valamint a távfűtés és a kapcsolt energiatermelés területén,

–a helyi önkormányzatok támogatása a megújulóalapú fűtő- és hűtőrendszerek elterjesztését célzó stratégiák kidolgozásában,

–ár-összehasonlító eszközt tartalmazó internetes oldal létrehozása a fűtő- és a hűtőrendszerek teljes élettartama során jelentkező költségekről és előnyökről.

Intelligens rendszerek

Az intelligens energiahálózatok, az intelligens fogyasztásmérés, az intelligens otthonok és épületek, a saját célú energiatermelés, valamint a hőtechnikai, az elektromos és a vegyi úton megvalósított energiatárolás támogatása korszerű szerkezetű piacot igényel.

A villamosenergia-piac szerkezetének átalakítása, valamint a megújulóenergia-irányelv és az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata keretében a Bizottság meg fogja vizsgálni a következő lehetőségeket:

–olyan szabályok kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a hőtechnikai úton az épületekben és a távfűtő rendszerekben megvalósított energiatárolás beépítését az energiahálózatok rugalmassági és kiegyensúlyozó mechanizmusaiba,

–annak ösztönzése, hogy a lakosság a decentralizált villamosenergia-termelésen és fogyasztáson keresztül részt vegyen az energiapiac működésében,

–a megújuló forrásból előállított energiafajták hőtermelési célú felhasználásának ösztönzése, ideértve a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben való felhasználást is,

–az intelligens épületekkel kapcsolatos, teljes mértékben interoperábilis műszaki megoldások, rendszerek és készülékek elterjedésének ösztönzése.

A Bizottság:

–megerősíti az együttműködést az európai fogyasztói szervezetekkel,

–az építőipari szakemberek továbbképzésének javítása érdekében – különösen egy, az energetikusoknak és az építészeknek szánt új modul létrehozásával – kiterjeszti a BUILD UP Skills kezdeményezés tevékenységét, 19

–ágazati kerekasztalokat hoz létre az ipar képviselőivel, és referenciakövetelményeket, valamint a bevált gyakorlatra vonatkozó iránymutatásokat dolgoz ki az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások hasznosítása területén. Ezek a kerekasztalok fontos adalékokkal szolgálhatnak az ipari kibocsátásokat szabályozó irányelven alapuló, az elérhető legjobb technikákat (BAT) ismertető referenciadokumentumok összeállításához is,

–iránymutatást dolgoz ki a vállalatok számára a költségtakarékos megoldásoknak az energetikai auditok és az energiagazdálkodási irányítási rendszerek alapján történő azonosításához,

–értékeli a bevált gyakorlati megoldásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan ösztönözhetik a tagállamok a vállalatok energetikai auditjai keretében megfogalmazott ajánlások megvalósítását.

Innováció

A stratégiai energiatechnológiai tervvel összefüggésben a Bizottság:

–beépíti az ipari ágazati kerekasztalok megállapításait az EU K+F-kezdeményezéseibe,

–ösztönzi a megújuló- és a hulladékhő-alapú kapcsolt energiatermelést,

–új megközelítéseket vesz fontolóra az alacsony hőmérsékletek előállítását szolgáló ipari fűtési alkalmazások területén,

–az építőiparral, valamint az anyagtudomány és az ipar vezető intézményeivel együtt fejlett anyagokat és iparosított építési eljárásokat dolgoz ki.

A „Horizont 2020” keretprogramból finanszírozott kutatási, innovációs és demonstrációs cselekvések ugyancsak támogatni fogják az Európai Unió hőtechnikai stratégiáját.

Emellett a Bizottság támogatni fogja az európai strukturális és beruházási alapoknak az intelligens szakosodás jegyében a hőtechnika területén meghatározott nemzeti és regionális prioritások megvalósítására történő felhasználását.

Finanszírozás

Az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezés keretében a Bizottság:

–segíteni fogja a kisebb projektek befektetővonzó csomagokká szervezését, és az EEFIG-gel együtt kipróbál egy olyan kockázatvállalási eljárási keretet, amelyhez igazodva a pénzügyi intézmények beépíthetik az energiahatékonyság hatásait a napi szintű piaci gyakorlatba,

–bátorítani fogja a tagállamokat arra, hogy az egyablakos kiszolgálás elve alapján rendszereket alakítsanak ki a kis szén-dioxid-kibocsátást eredményező beruházások számára (tanácsadó szolgáltatások, projektfejlesztési segítségnyújtás és projektfinanszírozás beépítésével),

–bátorítani fogja a kiskereskedelmi bankokat arra, hogy kínáljanak speciális termékeket kifejezetten a magántulajdonú bérlakásokat tartalmazó épületek felújításához (például türelmi idős jelzáloghitelekkel, meghatározott lejáratú hitelekkel), és terjeszteni fogja a bevált gyakorlati megoldásokat, köztük a felújítás adóügyi megítélésével kapcsolatosakat is.

6.Következtetések

A stratégia középpontjában a fogyasztóknak kell állniuk, akik a korszerű technológiák és az innovatív műszaki megoldások felhasználásával járulhatnak hozzá az intelligens, hatékony és fenntartható fűtési és hűtési rendszerekre való áttéréshez. Ezek a rendszerek energia- és költségmegtakarítást tesznek lehetővé a vállalatok és a polgárok számára, javítják a levegő minőségét, növelik az egyének jólétét, és a társadalom teljes egésze számára előnyösek.

A stratégia az uniós jogban szilárd alapokra támaszkodik, és megjelöli azokat a területeket, ahol korszerűsítésre vagy reformra van szükség a jövő kihívásainak kezeléséhez és az energiaunió céljainak teljesítéséhez. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv, az energiahatékonysági irányelv és a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata, valamint a villamosenergia-piac szerkezetének átalakítására vonatkozó új kezdeményezés kapcsán 2016-ban elvégzendő hatásvizsgálataiban a Bizottság elemezni fogja azokat a különböző lehetőségeket, amelyek révén biztosítható az épületek és az ipar hatékony, dekarbonizált, a megújuló energiaforrások és a hulladékhő hasznosításán alapuló energiarendszerekre való áttérése. Ezek az elemzések kiterjednek majd a távfűtésre és a távhűtésre, valamint a fűtési rendszerek hőszivattyúkkal történő villamosítására is. Át fogják tekinteni, hogyan bővíthető a felhasználóoldali válaszmechanizmusok és a hőtárolás alkalmazása, hogyan alakíthatók ki az intelligens műszaki megoldások bevezetését elősegítő megfelelő ösztönzők, hogyan növelhető a közforrások hatásossága, és hogyan mozgósítható a magántőke.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot a stratégia támogatására.

(1)

COM(2015) 80 final.

(2)

Lásd az e közleményt kísérő, a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló rendelet elfogadása érdekében előterjesztett jogalkotási javaslatot, valamint a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló közleményt.

(3)

SWD(2016) 24. A munkadokumentum az e dokumentumban található adatok forrását is megjelöli.

(4)

Primer energiában kifejezve 684 Mtoe.

(5)

COM(2015) 293 final.

(6)

Az épületek hosszú élettartama miatt alapvetően fontos az épülettervezés javítása annak érdekében, hogy – a körforgásos gazdasággal foglalkozó közleménnyel (COM(2015) 614 final) összhangban – csökkenjenek az épületek környezeti hatásai, és javuljon az épületszerkezeti elemek tartóssága és újrafeldolgozhatósága.

(7)

Az energiahatékonyság-alapú szerződések révén az energetikai fejlesztések a költségcsökkenésből finanszírozhatók. Az energetikai szolgáltató vállalkozás gondoskodik az energiahatékonyság javításáról vagy a megújuló energiaforrások hasznosításáról, és ennek költségeit az elért költségmegtakarításból, illetve a megújuló forrásból előállított energia értékesítéséből befolyó bevételekből fedezi.

(8)

A szolgáltató ágazat fűtési és hűtési célú végső energiafogyasztása 2012-ben 96 Mtoe volt. Ennek 62%-a helyiségfűtésre, 19%-a hűtésre, 14%-a melegvíz-előállításra, 5%-a pedig technológiai fűtésre fordítódott.

(9)

Az EEFIG -et ( www.eefig.eu ) az Európai Bizottság és az ENSZ Környezetvédelmi Program Pénzügyi Kezdeményezés hozta létre 2013-ban annak érdekében, hogy növelje az EU-szerte megvalósuló energiahatékonysági beruházások volumenét.

(10)

2008/50/EK irányelv

(11)

Egyes tagállamokban országos szinten a porkibocsátás több mint 50%-a a háztartási biomassza-felhasználásnak tudható be.

(12)

517/2014/EU rendelet.

(13)

A helyiségfűtő berendezésből vagy kombinált fűtőberendezésből, valamint hőmérséklet-szabályozóból és napenergia-készülékből álló A+++ osztályú csomagok – a hőmérséklet-szabályozó és a napenergia-készülék mellett – hőszivattyút vagy fosszilis tüzelőanyaggal vagy biomasszával működő fűtőberendezést tartalmaznak.

(14)

A vegyipar az elmúlt húsz évben a felére csökkentette energiaintenzitását.

(15)

Több naphőenergiával működő kisméretű fűtőrendszer létezik Európában, és ezek esetében egy MWh hő előállításának költsége 38 és 120 EUR között változik. A naphőenergia jelenleg elsősorban csak a 20 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérsékleteket igénylő ipari folyamatokban hasznosítható.

(16)

Egyes becslések szerint a műszaki lehetőségek odáig terjednek, hogy ebből a forrásból az EU teljes helyiségfűtési igénye fedezhető lenne; a gazdaságosan hasznosítható potenciál mindazonáltal a helyi körülmények függvénye.

(17)

A hármas kapcsolt energiatermelés vagy trigeneráció három energiafajta: a hő, a villamos energia és a hűtőhatás egyidejű előállítását jelenti.

(18)

Ilyen rendszer bevezetése van folyamatban például Németországban: a 15 évesnél régebbi kazánokat a szakértőknek címkével kell ellátniuk.

(19)

A BUILD UP Skills a Bizottság kezdeményezése az építőipari szakmunkások és az építőipai kivitelezésben dolgozó más munkavállalók, valamint a rendszerek beszerelését végző szakemberek oktatásának és továbbképzésének javítására. Célja a közel nulla energiaigényű épületek építésére és a nagyfokú energiahatékonyságot biztosító épületfelújítások elvégzésére képesítéssel rendelkező munkavállalók számának növelése.