1.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 240/37

1.

kifejezetten üdvözli az Európai Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményét, amely elismeri, hogy a kereskedelem fontos növekedési, foglalkoztatási, munkahely-teremtési és beruházási lehetőségeket képes kibontakoztatni az EU-ban;

2.

támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy biztosítani kívánja a globalizáció előnyeinek méltányos elosztását és a negatív hatások enyhítését, továbbá egyetért azzal, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a modern kereskedelmi megállapodásoknak túl kell lépniük a pusztán vámjellegű kérdéseken, és a hangsúlyt a kkv-kra kell helyezniük. Egyetért az Európai Bizottsággal abban is, hogy a kereskedelempolitika csak akkor működhet, ha Európa továbbra is mindent megtesz az egységes piac kiteljesítését hátráltató akadályok felszámolása érdekében;

3.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy minden fontos kereskedelempolitikai kezdeményezés fenntarthatósági hatásvizsgálat tárgyát képezze. Emlékeztet az utólagos értékelések jelentőségére és kiemeli, hogy a hatásvizsgálatok és az értékelések – ezen belül az érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultációk – elengedhetetlenek ahhoz, hogy hatékony, átlátható és tényeken alapuló kereskedelempolitikákat dolgozzunk ki;

4.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság időben gondoskodjon annak értékeléséről, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban rögzített vagy a többoldalú megállapodásokból – így például a Kínának adandó piacgazdasági státus kérdéséből – következő kereskedelemliberalizációs intézkedések milyen hatással vannak az uniós költségvetésre és az uniós finanszírozású strukturális politikákra (így például az európai strukturális és beruházási alapokra vagy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra).

5.

hangsúlyozza, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) keretében finanszírozott intézkedések gyakran rövid távú célokra irányulnak, és kéri, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az Unión belüli jelenlegi regionális egyenlőtlenségek ne csak hogy ne növekedjenek tovább, hanem még csökkenjenek is, jobban hangolják össze ezeket az intézkedéseket a többi uniós politikával, különösen a kohéziós politikával;

6.

elismeri a szabályozási harmonizáció gazdasági fontosságát, mivel az csökkenti azoknak a jogszabályoknak a számát, amelyeknek egy megállapodás kereskedelmi partnereinek meg kell felelniük. Rámutat azonban arra, hogy biztosítani kell, hogy ez az uniós kereskedelmi megállapodások terén folyó harmonizáció fenntartsa, illetve javítsa a fogyasztók, a környezet és a munkavállalói jogok védelmével kapcsolatos normákat;

7.

elvárja, hogy az Európai Bizottság biztosítsa az átláthatóságot a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokra irányuló ambiciózus terveivel kapcsolatban. Ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az Európai Bizottság azon törekvésére, hogy újra akarja definiálni az Unió kapcsolatait az afrikai, latin-amerikai és karibi partnereivel, és az uniós szomszédságpolitika keretében fokozni kívánja a kereskedelmi együttműködést;

8.

kiemeli, hogy döntő fontosságú szerep hárul a kkv-kra, amelyek a regionális és helyi fejlődés és ezáltal az egész Unió kohéziójának gerincét alkotják, továbbá emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szabványokkal kapcsolatos kölcsönös megfeleltetés költségei a kkv-k esetében általában magasabbak, mint a multinacionális vállalatoknál. E tekintetben üdvözli, hogy az Európai Bizottság fontos helyet ad a kkv-knak a stratégiájában azzal, hogy rávilágít azokra nehézségekre, amelyekkel a kereskedelem liberalizációja során szembesülhetnek, és kéri, hogy következetesen vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat az Európai Bizottság és a tagállamok között a kkv-k sajátos szükségleteiről folytatandó párbeszédbe;

9.

hangsúlyozza, hogy a három fő elv, azaz a hatékonyság, az átláthatóság és az értékek időnként ütközhetnek egymással, és elfogadja a közlemény érvelését, miszerint a kereskedelempolitikának számos egyéb szakpolitikai területet tekintetbe kell vennie és adott esetben elő is kell mozdítania, azonban szeretné, ha egyértelműbb lenne, hogy ezt a gyakorlatban miként lehet megvalósítani; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítását nem írhatják felül gazdasági érdekek;

10.

hangsúlyozza, hogy egy Nemzetközi Beruházási Bíróság létrehozása esetén azon átmeneti időszakban, amíg a Nemzetközi Beruházási Bíróság teljes mértékben fel nem váltja az uniós kereskedelmi megállapodásokban előírt valamennyi beruházási vitarendezési mechanizmust, biztosítani kell, hogy a gazdasági érdekek ne nyomjanak többet a latban, mint az illetékes állami hatóságok azon joga, hogy az általuk szükségesnek tartott kombinációban közszolgáltatásokat nyújtsanak;

11.

üdvözli az Európai Bizottság 2016. február 29-i bejelentését azzal kapcsolatban, hogy az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) beruházásvédelmi fejezetébe beépülnek annak a megközelítésnek az elemei, melyeket az EU a beruházó és az állam közötti vitarendezés átláthatóbb rendszere érdekében javasolt, és így ez a fejezet az alábbiakról rendelkezik:

12.

üdvözli a közszolgáltatásokkal kapcsolatban képviselt európai bizottsági álláspontot, mely szerint az EU által kötött kereskedelmi megállapodások a jövőben sem korlátozhatják a – bármilyen szintű – állami szerveket abban, hogy közszolgáltatásokat kínáljanak, támogassanak vagy szabályozzanak, nem írhatnak elő a tagállamok számára olyan kötelezettséget, hogy bármilyen szolgáltatást privatizáljanak, és a kínált közszolgáltatások körének bővítését sem akadályozhatják;

13.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára mindenkor meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy maguk alakíthassák az általános érdekű szolgáltatások biztosítását, függetlenül attól, hogy ezeket a szolgáltatásokat hogyan nyújtják és finanszírozzák;

14.

üdvözli a Kereskedelempolitikai Tanács 2015. november 27-i ülésén elfogadott tanácsi következtetéseket, mivel egy nagyon kiegyensúlyozott megközelítést képviselnek, amely az uniós külpolitikával összhangban áthelyezi a kereskedelempolitika hangsúlyait, a lényegét azonban nem érinti;

15.

úgy véli, hogy a stratégia területi dimenziójának biztosítania kell, hogy a helyi és regionális önkormányzatok Unió-szerte igazságosan részesüljenek a közleményben leírt szabadkereskedelmi megállapodások és általában a kereskedelmi megállapodások által várhatóan megteremtendő növekedési és beruházási lehetőségekből. Az egyesülési szabadság és a települési önkormányzatok védelme érdekében azt is világossá kell tenni, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásoknak milyen jelentőségük van a helyi szinten, közfinanszírozásból végzett tevékenységekre nézve;

16.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. és 106. cikkével, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyvvel összhangban azt kéri, hogy a jelenlegi és jövőbeli általános érdekű szolgáltatásokat és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat (többek közt a vízellátást, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, a társadalombiztosítási rendszereket és a képzést, a hulladékgazdálkodást, valamint a tömegközlekedést) mindenképpen vegyék ki a megtárgyalandó kereskedelmi egyezmények hatásköréből;

17.

úgy látja, konkrét igény mutatkozik arra, hogy helyi és regionális szinten kidolgozzák és végrehajtsák a kkv-k nemzetközivé válásának programjait, bevonva a helyi és regionális érdekelt feleket. Ez magában foglalná a támogatásban jelentkező hiányosságok feltárását is, hogy csökkentsék azokat az egyenlőtlenségeket és negatív hatásokat, amelyeket a nyitottabb kereskedelem jelenthet bizonyos régiók számára;

18.

úgy véli, fontos emlékeztetni arra, hogy a kereskedelem és a beruházás célja nem csupán a piacok megnyitása, ami ösztönzi az Európa versenyképességének fellendítését szolgáló versenyt és az innovációt, aminek az eredménye munkahelyteremtés és növekedés lehet, hanem egyúttal valamennyi régió szükséges fejlesztése a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a polgárok jólétének megteremtése érdekében;

19.

üdvözli, hogy az új stratégiában hangsúlyt kapnak az uniós értékek, továbbá hogy a kereskedelmi megállapodásokban elő kívánják mozdítani az olyan alapvető európai értékeket, mint a fenntartható fejlődés és az emberi jogok, azonban úgy véli, hogy ezeket konkrétan meg kell határozni;

20.

elismeri, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokon belül ágazati szinten megvalósuló szabályozási konvergencia felszámolhatja az azonos kimenetelű, szükségtelen párhuzamos eljárásokat és engedélyezési követelményeket. Fontos elvárás ugyanakkor a későbbi jogviták elkerülése érdekében a megállapodások szövegének pontos megfogalmazása, illetve a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyát képező szolgáltatások „pozitív” listán történő tételes felsorolása;

21.

üdvözli, hogy a közlemény a kkv-kban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre összpontosít, valamint arra, hogy célzott támogatást kell számukra nyújtani, kezdve a helyes kereskedelempolitikával;

22.

megállapítja, hogy a szabályozási konvergencia különösen alkalmas arra, hogy megteremtse a lehetőségét a kkv-k nemzetközi fellépésének, és integrálja a kkv-kat a globális értékláncokba;

23.

úgy véli, hogy minden uniós szabadkereskedelmi megállapodásban azt a célt kell kitűzni, hogy kiegyensúlyozott eredményt érjenek el az olyan érzékeny tradicionális ágazatokban, mint a mezőgazdaság; a megállapodásoknak a minőségi termékek elismerésére és hamisítás elleni védelmére kell irányulniuk nemzetközi szinten;

24.

egyetért azzal, hogy az EU kereskedelempolitikájáról folytatott viták intenzívebbé válása jó alkalom arra, hogy minden érdekelt felet jobban bevonjanak az e területet érintő különböző kezdeményezéseink előkészítésébe, tárgyalásába és végrehajtásába. Ehhez ugyanakkor szükség van az átláthatóság jelenleginél szélesebb körű biztosítására;

25.

szorgalmazza, hogy erősítsék meg azokat az intézkedéseket, amelyek a fenntartható fejlődésnek és a jó kormányzásnak a kereskedelmi megállapodásokon, többszereplős kezdeményezéseken és egyéb eszközökön keresztül történő támogatására irányulnak, nagy súlyt fektetve eközben a szabad, méltányos és etikus kereskedelemre, a környezetvédelemre, a munkavállalói jogokra, a méltányos munkafeltételekre, az emberi jogokra, az egészség- és a fogyasztóvédelemre, az állatjólétre, a kulturális sokszínűség védelmére, valamint a fejlődésnek a kereskedelem révén történő elősegítésére, többek között a kereskedelemösztönző támogatások és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend segítségével;

26.

azzal érvel, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak egyenlő feltételeket kell biztosítaniuk minden uniós tagállamban és régióban – ideértve az EU legkülső régióit és tengerentúli területeit is –, valamint minden érintett ágazatban, az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén is. Ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács hangsúlyozta, hogy elő kell segíteni és javítani kell az európai vállalkozásoknak – mindenekelőtt a kis- és középvállalkozásoknak – a globális értékláncokba történő integrálódását;

27.

üdvözli az Európai Bizottság átláthatósági intézkedések melletti elkötelezettségét és elvárja, hogy ezt a nagyobb nyilvánosság érdekében további konkrét intézkedések kövessék, mint pl. a tárgyalási pozíciókra vonatkozó átláthatóság megkövetelése a tárgyalópartnerek részéről is. Azonban bírálja a közleményt, amiért nem foglalkozik az uniós tagállamok szintjén folyó kereskedelempolitikai döntéshozatal átláthatóságával kapcsolatos alapvetőbb problémákkal, például azzal, hogy miként fogalmazzák meg a kereskedelempolitikai célkitűzéseket a tárgyalások megkezdése előtt, azaz abban a szakaszban, amikor a 28 tagállam megadja a tárgyalási mandátumot;

28.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi vitában az adatvédelmi ügyeken, a fogyasztók biztonságán és a termék megismeréséhez való jogon túl kiegyensúlyozottabban kell figyelembe venni az uniós fogyasztók jogait. A fogyasztóvédelem alapvető elemeit – a tájékoztatást, az átláthatóságot és a döntési szabadságot – meg kell őrizni és védeni.

29.

egyenlő súlyt kell kapniuk az exportáló kkv-knak és nem exportáló kkv-knak annak biztosítása érdekében, hogy a nyitott kereskedelem és az uniós kereskedelempolitika előnyei ne csak azokhoz a kkv-khoz jussanak el, amelyek hozzájárulnak egy tagállam exportgazdaságához;

30.

arra ösztönzi az uniós tárgyalókat, hogy szorgalmazzák egy kisvállalkozói fejezet beépítését valamennyi jövőbeli uniós kereskedelmi megállapodásba;

31.

úgy véli, hogy a szabályozás költségének csökkentése egyértelműen nagyobb lendületet adna a kis- és középvállalkozásoknak, hogy belépjenek olyan új piacokra, ahol a kereskedelemi partnerek közötti, a szabadkereskedelmi megállapodásokon kívüli párhuzamos rendszerek akadályozzák a piacra jutást, és segítenek a nagyobb, jól bevezetett vállalatoknak a piacok monopolizálásában;

32.

támogatja a nyitottabb kereskedelmet, amely a beruházások alacsony szintjének ellenszere azzal, hogy ösztönzőként hat a globális gazdaságra egy olyan időszakban, amikor az adósságszint továbbra is magas;

33.

megjegyzi, hogy a közlemény erőteljesen a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokra összpontosít, amellett foglal azonban állást, hogy az EU újra fokozottan a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) multilaterális menetrendje keretében folytassa kereskedelempolitikáját;

34.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mivel túlzottan a bilaterális kereskedelmi menetrendre helyezik a hangsúlyt, ez a gazdasági blokkok kialakulásának, valamint a diszkriminációs és deregulációs versenynek kedvez, ami hátrányos helyzetbe hozná a rosszabb tárgyalási pozíciójú, gazdaságilag gyengébb államokat;

35.

rámutat arra, hogy a normák és kereskedelmi szabályok egyre összetettebb hálózata mindenki számára hátrányos, és kéri az Európai Bizottságot, hogy teremtsen szinergiákat a jelenleg tárgyalás alatt álló két- és többoldalú megállapodások között, és gondoskodjon e megállapodások egységességéről; az új megállapodásoknak is az egyértelműség, az átláthatóság és az egyszerűség elvét kell követniük;

36.

kéri, hogy az uniós kereskedelempolitika mérlegelje a kereskedelem célzott előmozdítását azokban az ágazatokban, ahol az EU globális vezető szerepet tölt be, például a zöld technológiák terén;

37.

kéri, hogy a régiókat, valamint a helyi és regionális kereskedelmi kamarákat vagy az azokkal egyenértékű képviseleti/multiplikátor szervezeteket megfelelően tájékoztassák a megnövekedett nemzetközi kereskedelem által teremtett kihívásokról és lehetőségekről. Ez különösen fontos a kkv-k esetében, mivel esetükben valószínűbb, hogy hiányoznak az ahhoz szükséges erőforrások, hogy saját maguk kövessék nyomon a világkereskedelmi fejleményeket;

38.

úgy véli, hogy nagyobb koherenciára van szükség a kereskedelempolitika és a fejlődő országok megsegítésére irányuló szakpolitikák között amellett, hogy továbbra is törekedni kell az EU stratégiai fejlődésére és folyamatos növekedésére;

39.

hangsúlyozza, hogy a munkaügyi normákat – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolc alapvető egyezményét is ideértve – a kereskedelmi megállapodások valamennyi fejezetében egyformán érvényesíteni kell, és hogy ezeknek a megállapodásoknak magukban kell foglalniuk egy olyan felülvizsgálati záradékot, amely a munkaügyi és a szociális normák megsértése esetén bármely fél számára lehetővé teszi a megállapodás felmondását, illetve a kötelezettségvállalások felfüggesztését;

40.

hangsúlyozza, hogy a beruházási megállapodásokkal kapcsolatban kiemelkedő fontossággal bír, hogy védelmezzék a legitim közpolitikai intézkedéseket a szabadkereskedelmi megállapodások által támasztott kihívásokkal szemben, mivel nem szabad, hogy a tagállamokat bármi is megakadályozza abban, hogy legitim közpolitikai intézkedéseket érvényesítsenek, például a dohányzással szemben;

41.

rámutat arra, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezésről és a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerről folyó vita igen összetett, és kéri, hogy a kereskedelmi megállapodás betartását érintő jogvitákat mindig az alperes székhelyén, nyelvén és az alperes országának hatályos jogrendje szerint működő rendes bíróságok előtt folytassák. Felülvizsgálatra lehetőséget kell biztosítani. Az államok közötti vitás kérdések rendezésére szolgáló eljárásokat a jelenlegi WTO-s mechanizmusok alapján kellene lefolytatni;

42.

arra kéri emellett az Európai Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a Nemzetközi Beruházási Bíróság létrehozásáig ne alkalmazzák a vonatkozó kereskedelmi egyezmény hatáskörén túlmenően, a legnagyobb kedvezmény záradékain keresztül, korlátlan mértékben a beruházó és állam közötti vitarendezés mechanizmusait;

43.

azzal érvel, hogy a kereskedelmi megállapodásokban még az elfogadásuk és ratifikálásuk után is szükség van egy olyan mechanizmusra (egyfajta szabályozási felügyeleti testületre), amely lehetővé teszi a technikai kiigazításokat. Szükség van emellett egy felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezésre a mindenkori megállapodás esetleges újbóli vizsgálatához, valamint egy olyan szabályozásra, amelynek révén a liberalizációs intézkedésekre vonatkozó döntések – akár a regionális és helyi önkormányzatok saját hatáskörében hozott döntésével is – bármikor visszavonhatók;

44.

Azt is fontosnak tartja, hogy az ebben a testületben az EU-t és a kereskedelmi partner(eke)t képviselők megfelelően tájékozottak legyenek, és biztosított legyen a kiegyensúlyozott érdekképviselet;

45.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megpróbálják egyszerűsíteni a kereskedelmet mindazokkal az országokkal, amelyekkel az EU nem kötött szabadkereskedelmi megállapodást;

46.

egyetért azzal, hogy a jövőbeli előrelépés egyik alapvető követelménye, hogy újra egyensúlyba hozzák a fejlett, illetve a feltörekvő gazdaságok relatív hozzájárulását a rendszerhez;

47.

hangsúlyozza, hogy egyetlen uniós kereskedelmi megállapodás sem eredményezhet az Európai Unióban és az egyes tagállamokban jelenleg érvényesnél alacsonyabb szintű fogyasztóvédelmet, környezetvédelmet, illetve szociális és munkaügyi védelmet. Továbbra is lehetőséget kell biztosítani e szint emelésére is. Azt ajánlja, hogy ezeket az elveket erősítsék meg, sőt, tegyék még egyértelműbbé, hogy ez a termékbiztonság, valamint az egészség-, az állat- és az adatvédelem kérdéseire is vonatkozik; elvárja, hogy biztosítva legyen az Európai Uniónak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak mozgástere, és ezáltal megmaradjanak a polgárok erre való befolyásának demokratikus lehetőségei is;

48.

fogyasztókat támogató intézkedéseket szorgalmaz az áruk és szolgáltatások határon átnyúló, harmadik országokkal való kereskedelmének összefüggésében, például online ügyfélszolgálatok formájában, amelyek tájékoztatást vagy tanácsot adnak vitás esetekben;

49.

támogatja, hogy a kereskedelmi megállapodásokba építsenek be korrupcióellenes rendelkezéseket, további intézkedésként annak biztosítására, hogy minden vállalkozás és fogyasztó törekedhessen a megállapodás előnyeinek kihasználására, csökkentve ezzel a regionális egyenlőtlenségeket;

50.

úgy véli, hogy a Régiók Bizottságának nélkülözhetetlen szerepe van annak biztosításában, hogy a kereskedelmi megállapodások előnyei helyi és regionális szinten érezhetők legyenek, és hogy felülvizsgálják azokat a megállapodásokat, amelyek előnyei egy alacsonyabb helyi szinten nem jelentkeztek.

51.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba bele kell foglalnia a közbeszerzést, és érvényesítenie kell érdekeit a tárgyalások során, hogy orvosolja az eltérést az uniós közbeszerzési piacok nyitottsága és több fontos kereskedelmi partner versenykorlátozó magatartása között;

52.

üdvözli az Európai Bizottság módosított javaslatát a nemzetközi közbeszerzési eszközről (1), és kiemeli, hogy ez az eszköz hozzájárulhat a korrupció elleni küzdelemhez a harmadik országokban. Kéri továbbá az eszköz kiegyensúlyozott alkalmazását, elkerülendő, hogy az uniós közbeszerzési piacok védelmére vagy lezárására használják fel.

53.

felhívja a figyelmet az uniós kkv-k egyedi igényeire és azokra a nehézségekre, melyekkel akkor találkozhatnak, amikor részt vesznek harmadik országok közbeszerzési piacain. E tekintetben üdvözli, hogy az eszköz nem vonatkozik az uniós kkv-k által benyújtott ajánlatokra, és az eszköz alkalmazása egy bizonyos értékhatár feletti szerződésekre korlátozódik;