17.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 423/13

1.

üdvözli a mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős biztosnak azt kérését, hogy a Régiók Európai Bizottságát vonják be ebbe a folyamatba, amely egyébként számára a 2015-ös év fő prioritását jelenti;

2.

egyetért azzal a deklarált céllal, hogy egyszerűsítsék a közös agrárpolitika (KAP) keretét, ami növelné a versenyképességet a mezőgazdasági ágazatban, valamint időt és költségeket takarítana meg a KAP valamennyi szereplője, köztük a termelők, a gazdasági szereplők és a hatóságok számára;

3.

véleménye szerint az RB hozzájárulásának hozzáadott értéke abban áll, hogy a KAP területi vonatkozásaira koncentrál és támogatja a szubszidiaritást és a többszintű kormányzást, mivel a KAP végrehajtásának jelentős részét a helyi és regionális önkormányzatok irányítják;

4.

nem csupán olyan, rövid távú javaslatokat kíván megfogalmazni, amelyek javíthatnak a jelenlegi rendszeren, miközben biztosítják a KAP célkitűzéseinek megvalósulását és a kedvezményezettek jogbiztonságát, hanem egyúttal vitaindítónak is szánja ezt a véleményt, hogy az RB-nél viták kezdődjenek a 2020 utáni KAP jövőjéről;

5.

támogatja a KAP további liberalizációját és egyszerűsítését, ahogy azt is, hogy ne térjünk vissza a múltbéli elhibázott, a gazdálkodókat a piactól elszigetelő politikákhoz. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy mindez ne menjen az élelmezésbiztonság kárára, és ne ássa alá a gazdálkodók képességét arra, hogy termékeik piaci értékesítése révén tisztességes jövedelemhez jussanak;

6.

emlékeztet arra, hogy az új KAP egyik megkülönböztető jegye az, hogy jelentősen megnőtt a decentralizáció, így a rendelkezések széles körét maguk a tagállamok, illetve sok esetben regionális önkormányzatok hozhatják meg. Ide tartoznak például az alábbi kérdések: annak eldöntése, hogy milyen mértékben lehet forrásokat átcsoportosítani az 1. pillér (közvetlen kifizetések) és a 2. pillér (vidékfejlesztés) között; az aktív mezőgazdasági termelő fogalmának meghatározása; a közvetlen kifizetésekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása; a termeléstől függő önkéntes támogatás alkalmazása; a közvetlen kifizetések maximalizálása és a regionalizáció;

7.

megjegyzi, hogy a tagállamok számos eltérést és mentességet kértek, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a KAP egyre bonyolultabbá válása miatt aggályok merültek fel;

8.

emlékeztet arra, hogy CdR 65/2012 sz. véleményében az RB már javasolta, hogy a reform keretében alkalmazzák nagyobb mértékben a szubszidiaritás elvét, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a tagállamok és a régiók számára. A szubszidiaritás, a többszintű kormányzás és a területi kohézió hangsúlyosabbá válásának nem szabad azonban azt eredményeznie, hogy a KAP túlzottan szétforgácsolttá váljék, és így alkalmatlan legyen arra, hogy egységes uniós szakpolitikaként működjön;

9.

úgy véli, hogy a KAP minden további egyszerűsítését alapvetően annak a kérdésnek az alapján kell megítélni, hogy kaphatnak-e általa a tagállamok, a régiók és a helyi hatóságok megfelelő lehetőségeket ahhoz, hogy rugalmasabban irányítsák a végrehajtást, és biztosak lehessenek az ellenőrzésekben – feltéve, hogy ez nem torzítja azt az egész Unióra kiterjedő esélyegyenlőséget, amelyet a közös agrárpolitikának mint az egész EU-ra kiterjedő célok megvalósítását szolgáló politikának biztosítania kell;

10.

figyelmeztet arra, hogy a KAP egyszerűsítését most nem szabad arra használni, hogy leépítsük vele a közjavaknak azt a széles körét – különösen a környezeti jellegűeket –, melyet jelenleg a KAP hivatott biztosítani;

11.

hangsúlyozza, hogy a KAP szabályainak bármiféle egyszerűsítése során gondot kell fordítani a versenyképes élelmiszer-termelés biztosítására és arra, hogy a gazdák a piacon megfelelő bevételeket érhessenek el, illetve arra, hogy a gazdálkodók és a helyi közösségek ösztönzést kapjanak olyan közjavak előállítására, mint például a környezetvédelem, a társadalmi befogadás és a vidéki szolgáltatások, hogy a közösségek képesek legyenek biztosítani számukra az eszközöket gazdasági tevékenységük diverzifikálásához és így a népességcsökkenés mérsékléséhez;

12.

hangsúlyozza, hogy több koherenciára van szükség a KAP és az egyéb uniós politikák – például a környezetpolitika (és a megfelelő alapok) – között, és ezeknek jobban ki kell egészíteniük egymást. A nagyobb mértékű koherenciára mindenekelőtt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az európai strukturális és beruházási alapok körébe tartozó többi alap között van szükség, amelyek együttesen az Európa 2020 stratégia szélesebb politikai célkitűzésein alapuló közös stratégiai keret megvalósítását szolgálják;

13.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni a gazdálkodók tárgyalási pozícióját az élelmiszerlánc többi szereplőjével (elsősorban a bemeneti szállítókkal, a kiskereskedőkkel és a feldolgozóiparral) szemben, és átláthatóbbá kell tenni a piacot, hogy az elsődleges termelők méltányosabb részt kapjanak a piaci árból. Gondoskodni kell a tisztességes versenyről, ezért az RB kéri, hogy az Európai Bizottság kivétel nélkül vizsgálja ki a vásárlóerővel való potenciális visszaéléseket az élelmiszer-ellátási láncon belül;

14.

úgy véli, hogy a KAP szabályainak jelenleg folyamatban lévő felülvizsgálata során, amely több mint 200 jogszabályra terjed ki – például az ökológiai jelentőségű területekre, a mezőgazdasági termelők alaptámogatási rendszerére, a piac közös szervezésére és a földrajzi jelzésekre vonatkozó szabályokra –, alapvetően fontos, hogy biztosítsuk a kedvezményezettek számára a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot;

15.

úgy véli, hogy a KAP egyszerűsítése a gazdálkodókra és a kedvezményezettekre, például a vidéki közösségekre nehezedő adminisztratív terhek célirányos csökkentése terén nyújtaná a legtöbb hozzáadott értéket, emellett javítaná a jogi keret egyértelműségét és több koherenciát teremtene a KAP két pillére között, biztosítva egyúttal a KAP forrásainak megfelelő kezelését is;

16.

azt javasolja, hogy kezeljék hatékonyabban az adatmegosztást és az integrált informatikai megoldásokat, például az olyan elektronikus formákat és adatbázisokat, amelyek „egyablakos megoldást” kínálhatnak, csökkentve a gazdálkodók, a területkezelők és az irányító szervek űrlapkitöltési feladatait. Ehhez előzetes kockázatfelmérésre van szükség a tekintetben, hogy mit és milyen adatokat lehet megosztani, emellett az Európai Bizottság és ellenőrző szervek, például a Számvevőszék bevonására is szükség van, hogy a folyamat többi szereplőjénél elkerülhetők legyenek az auditproblémák;

17.

üdvözli az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítésével foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozását és azt, hogy kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a kedvezményezettekre gyakorolt hatásra. Azt javasolja, hogy a Régiók Bizottságának egy képviselője is kerüljön be a csoport tagjai közé. Ez a képviselő a NAT szakbizottságtól, az RB-n belül működő nemzeti delegációktól és a jelölő szervektől, valamint az RB szubszidiaritási hálózatától és Európa 2020 platformjától származó fontos észrevételekkel segíthetné a csoport munkáját, és ugyanezen szerveknek számolna be;

18.

emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti KAP-ra továbbra is két fő pillér jellemző: egy nagy 1. pillér a közvetlen kifizetésekkel, illetve egy kisebb 2. pillér, amelyik a vidékfejlesztésre összpontosít. A két pillér közötti átcsoportosításokról nemzeti vagy regionális szinten döntenek, ami a szubszidiaritás szempontjából üdvözlendő, azonban uniós szinten igen bonyolult helyzetet eredményezett. CdR 65/2012. számú véleményében az RB támogatja, hogy a pénzeszközök legfeljebb 10 %-át át lehessen csoportosítani az első pillérből a másodikba, míg a fordítottját kevésbé tartja szerencsésnek;

19.

megjegyzi, hogy történtek előrelépések a tekintetben, hogy világosan elhatárolják egymástól a pilléreket, de továbbra is vannak egyértelmű átfedések, például a hátrányos természeti adottságok vagy a környezetvédelem terén, a fiatal gazdálkodók támogatására vonatkozóan, valamint a 2. pillér és más esb-alapok közötti kapcsolatot illetően;

20.

úgy véli, hogy ideális esetben nem volna szabad ilyen átfedéseknek lenniük, és reméli, hogy 2020 után talán létrejöhet egy olyan uniós politikai eszköz, amelynek fő célja az élelmiszer-termelés támogatása, valamint egy másik, amely a fenntartható fejlődést célozza, és egy harmadik, amely a vidéki közösségeket támogatja abban, hogy a mezőgazdasági termelésen kívül más tevékenységeket is folytassanak, s mindezt oly módon, hogy a három eszköz egymással összehangoltan működjön, és ne legyen köztük átfedés. Jelenleg azonban az egyszerűsítésnek a fenti átfedések csökkentésére, valamint arra kell koncentrálnia, hogy a hatályos szabályok sikeresen megakadályozzák, hogy a kedvezményezettek ugyanazért a tevékenységért mind a két pillérből finanszírozásban részesüljenek,

21.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság aktív és támogató szerepet játszhat az időszak során, oly módon, hogy kritikusan felméri a tagállamok és az irányító hatóságok kezdeti választásait, megkönnyítve e prioritásoknak az időszak folyamán történő módosítását, ha azok nem nyújtottak valódi többletértéket, biztosítva ugyanakkor, hogy ezek a változtatások ne érintsék a program során a kedvezményezettek jogbiztonságát;

22.

úgy véli, hogy noha a KAP zöldebbé/környezetbarátabbá tétele az új programozási időszak egyik fontos innovációja, a végrehajtást gyakran túl bonyolultnak, az európai bizottsági értelmezést pedig túl rugalmatlannak tartják, különösen a környezetbarátnak számító gyakorlatok tekintetében, illetve úgy gondolják, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusai jóval túllépnek a rendeletek szövegén;

23.

felhívja a figyelmet azokra az aggályokra, melyek szerint a növénytermesztés diverzifikálásának bizonyítása, a vizsgálati gyakoriság, a minimális parcellaméret vagy az állandó gyepterületek fenntartására vonatkozó szabályok túlságosan nagy terhet jelentenek a kedvezményezettek számára;

24.

hangsúlyozza, hogy a KAP minden gazdálkodó szempontjából igazságos kell hogy legyen. A természeti feltételek, a termelési költségek és az általános életszínvonal tekintetében azonban Európa-szerte különbségek vannak, amit figyelembe kell venni a támogatások újraelosztásakor. Ezért úgy véli, hogy a támogatásoknak tükrözniük kell az EU mezőgazdaságának sokszínűségét;

25.

emlékeztet CdR 65/2012. számú véleményére, amelyben nagyobb mértékű szubszidiaritást szorgalmazott, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőségük legyen célzott környezetvédelmi intézkedések kezdeményezésére és kezelésére, többek között területi szerződések révén, partnerségben a helyi mezőgazdasági, környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági szereplőkkel, illetve az összes mezőgazdasági üzem számára nyitva álló intézkedési kategóriák keretében;

26.

úgy véli, hogy a KAP hitelessége csak akkor biztosítható, ha nem csupán az élelmiszer-termelést támogatja, valamint jövedelemtámogatást nyújt a gazdálkodóknak és hozzájárul a vidékfejlesztéshez, hanem egyúttal a biodiverzitási és éghajlati célok elérését is segíti;

27.

megjegyzi, hogy a KAP-nak van a második legnagyobb részesedése az EU költségvetéséből, emellett erőteljes területi dimenzióval is rendelkezik, és a regionális politika mellett a KAP a fő eszköze az EU környezetvédelmi kötelezettségvállalásai teljesítésének;

28.

a kizöldítésre vonatkozó tervek alapján attól tart, hogy nem sikerül majd teljes mértékben elérni az attól várható eredményeket, mivel például az uniós mezőgazdasági üzemek túlnyomó többségének nem kell megfelelnie az ökológiai jelentőségű területek szabályainak;

29.

emlékeztet arra, hogy ugyanakkor a kedvezményezettek széles körét aggasztja, hogy a kizöldítésre vonatkozó szabályok túlságosan bonyolultak, ez pedig gyakran inkább elrettent a fenntartható gazdálkodási gyakorlatoktól, mintsem ösztönözné azokat;

30.

mindazonáltal úgy véli, hogy a KAP kizöldítésre vonatkozó szabályainak egyszerűsítése címén nem szabad gyengíteni a KAP környezetvédelmi céljait. A szabályok változását a tudományos eredményekre kell alapozni annak érdekében, hogy ezek a változások környezeti szempontból helyesek legyenek, emellett a kedvezményezettek szabályozásból eredő terheinek csökkentése érdekében az őket érintő adminisztratív eljárások új változásainak mértékét is e tudományos eredményekhez kell szabni;

31.

emlékeztet arra, hogy a KAP hatályos szabályai olyan intézkedések elfogadására is lehetőséget adnak, amelyek egyenértékűek a KAP környezetbarátabbá tételét célzókkal, és úgy véli, hogy az ilyen intézkedések bizonyos körülmények között ésszerű alternatívák lehetnek, feltéve, hogy növelik, vagy legalábbis nem gyengítik a KAP környezetvédelmi eredményeit;

32.

úgy véli, hogy a kizöldítésre vonatkozó ellenőrzések és megfelelési szabályok esetén figyelembe kell venni az arányosságot is, oly módon, hogy magasabb tűréshatárokat vezetünk be a kisebb jogsértések, a megváltozó éghajlati feltételek vagy a kedvezményezetteken kívül álló, váratlan események esetére. Ez különösen a KAP új szabályai bevezetésének első éveiben fontos, amikor a hibák kockázata várhatóan magas – részben azért is, mert későn készült el az irányító hatóságoknak és magának az Európai Bizottságnak az útmutatója;

33.

nagyobb rugalmasságot javasol a térképezés terén, hogy a kedvezményezetteknek ne kelljen bejelenteniük minden elemet az érintett területen, elkerülve ezzel annak kockázatát, hogy feleslegesen, túl sok mindenről jelentést nyújtsanak be;

34.

a CdR 65/2012. sz. véleményét idézve ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az új KAP-szabályokkal bevezetett egyik legfontosabb változás az, hogy a KAP keretében csak azokat a termelőket akarják támogatni, akik ténylegesen megművelik a földet, nem pedig azokat, akik érdemi tevékenységet valójában nem végeznek, és csak a különböző támogatásokat akarják felvenni;

35.

megjegyzi, hogy bár ez megvalósul a minimumtevékenységre vonatkozó előírások révén – melyek értelmében a kedvezményezettnek bizonyítania kell, hogy rendelkezik a minimális állománysűrűséggel –, sokan attól tartanak, hogy jelenlegi megfogalmazásukban a szabályok még mindig hagynak kiskapukat arra, hogy nem aktív termelők továbbra is részesüljenek KAP-kifizetésekből;

36.

aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy az aktív mezőgazdasági termelőkre vonatkozó hatályos szabályok és meghatározások túlságosan bonyolultak és pontosításra szorulnak; Biztosítani kell a tagállamok számára, hogy az uniós jog általános alapelveinek tiszteletben tartásával maguk határozhassák meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján valaki aktív mezőgazdasági termelőnek számít;

37.

támogatja, hogy a KAP-on belül külön ismerjék el a mezőgazdasági kistermelőket, mivel számos tagállamban ők adják a vidéki munkalehetőségek jelentős részét. Egyszerűsítési intézkedésként az RB már korábban is javasolta, hogy a támogatás minimális küszöbértékét növeljék 1  000 euróra;

38.

úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek köszönhetően sokféle gazdasági és környezeti eredmény születhet mind magukban a mezőgazdasági üzemekben, mind pedig szélesebb körben, a vidéki közösségekben;

39.

azt ajánlja, hogy vizsgálják felül az új KAP pénzügyi és jogi rendelkezéseit annak érdekében, hogy azok valós ösztönzést jelentsenek a fiatalok számára a gazdálkodói szakmához. A rendelkezéseknek rugalmasabbaknak kell lenniük annak a szerepnek az elismerésében, melyet a fiatal mezőgazdasági termelők az adott helyi jogi és gazdasági körülmények között betöltenek (jogosultságok átruházása, idősebb gazdák, akik csak nemrégiben kezdték meg a mezőgazdasági termelőtevékenységet stb.), gondolva itt azokra a fiatal termelőkre is, akik idősebb családtagjaik vagy más vidéki vállalkozók mellett kezdik pályafutásukat;

40.

megjegyzi, hogy a rendeletben és a felhatalmazáson alapuló rendeletben eltérő százalékos arányok szerepelnek arra vonatkozóan, hogy mikor kell szankciót kiszabni (rendelet: 5 %, felhatalmazáson alapuló rendelet: 3 %). Széles körben elterjedt nézet, hogy a 3 % aránytalan;

41.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár az új KAP kifejezett célja az uniós szintű szabályozás csökkentése, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén mégis növekedett az európai bizottsági rendelkezések száma, már csak amiatt is, hogy az iránymutatásokat az Európai Bizottság gyakran ugyanúgy kezeli, mint a jogszabályokat;

42.

úgy véli, hogy el kell kerülni, hogy kiegészítő nemzeti vagy regionális iránymutatások elfogadásával túlszabályozzák az uniós szabályozási keretet. E tekintetben az európai bizottsági iránymutatások megkésett kidolgozása már önmagában is hozzájárult a KAP összetettségéhez, és ez a folyamat többi szereplőjénél könnyen auditproblémákat okozhat;

43.

úgy véli, hogy ha az uniós iránymutatások vagy jogszabályok bizonyos szintű rugalmasságot biztosítanak, akkor a nemzeti és irányító hatóságoknak kerülniük kellene, hogy további, túl sok mindent előíró és nehezen ellenőrizhető kiegészítő rendelkezéseket hozzanak;

44.

szorgalmazza, hogy a KAP folyamatban lévő felülvizsgálata során alkalmazzák a Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) kritériumait, melyeket az Európai Bizottság nemrégiben fogalmazott meg;

45.

megállapítja, hogy más uniós alapokhoz hasonlóan a KAP terén továbbra is többszintű ellenőrzésekre kerül sor, gyakran eltérő értelmezésekkel. Ez jogbizonytalanságot teremt a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, de főként a kedvezményezettek számára;

46.

úgy véli, hogy a vizsgálatok és ellenőrzések szempontjából a KAP-nak egy arányosabb és nagyobb mértékben eredményközpontú megközelítés felé kellene elmozdulnia, a hangsúlyt pedig a büntetések helyett inkább a javítási lehetőségekre, illetve annak biztosítására kellene helyeznie, hogy a KAP szélesebb körű eredményeket érjen el. A kedvezményezettek, köztük a helyi és regionális önkormányzatok terheinek egyszerűsítéséhez az egyik alapfeltétel, hogy csökkentsék a szükséges ellenőrzések számát, mivel a jelenlegi 5 %-os helyszíni ellenőrzést sokan túlságosan megterhelőnek tartják;

47.

az ellenőrzések kockázatalapú, rugalmasabb és arányosabb megközelítése mellett száll síkra, hogy egyetlen szemle alkalmával több mint egyféle ellenőrzést is el lehessen végezni. Indokolt esetben előre jelezni kell az ellenőrzést annak érdekében, hogy az hatékony lehessen, és csak korlátozott mértékben zavarja meg a mezőgazdasági termelők és egyéb kedvezményezettek mindennapi munkáját. Ha nagy az esély a hibákra, előzetes ellenőrzéseket lehetne tartani, így segítve a kedvezményezetteknek abban, hogy megfeleljenek a szabályoknak és jobban megértsék/magukénak érezhessék azokat;

48.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a KAP horizontális rendeletének új 9. cikke növelni fogja az éves ellenőrzésekkel járó terheket, és hangsúlyozza, hogy a minimálisra kell csökkenteni a kiegészítő nemzeti ellenőrzési szabályokat. Ezeket egyfelől kockázatértékelésnek kell alávetni abból a szempontból, hogy összhangban vannak-e az uniós ellenőrzési szabályokkal és gyakorlatokkal, másfelől úgy kell őket kialakítani, hogy előzetesen kikérik az uniós ellenőrök tanácsait;

49.

fontosnak tartja, hogy a jövőben továbbfejlesszék az ellenőrzések kockázatalapú megközelítését, míg nem válik lehetővé az a forgatókönyv, hogy ha egy nemzeti vagy regionális hatóság bizonyíthatóan rendelkezik belföldi ellenőrzési rendszerrel, akkor nincs szükség további uniós ellenőrzésre az Európai Bizottság vagy a Számvevőszék részéről, eltekintve azoktól a nagyon kivételes esetekben elrendelt szúrópróbáktól, melyek a nemzeti ellenőrzési rendszerek megbízhatóságának fenntartását szolgálják;

50.

aggódik amiatt, hogy az ellenőrzési szabályrendszer mostantól de facto nagyobb terhet jelent majd, és úgy véli, hogy ennek megelőzése érdekében az irányító és ellenőrző hatóságoknak már a rendszerek kialakításának korai szakaszában együtt kell működniük, így kerülve el a későbbi ellentmondásokat és azt, hogy ugyanazt a tevékenységet különféle szervek többszörösen is ellenőrizzék. Mivel a KAP-rendszerek elindítása lassú ütemben halad, még sok országban és régióban van lehetőség erre az egyeztetésre;

51.

úgy véli, hogy az ellenőrzési folyamat jobb átláthatósága elősegítheti a szabályoknak való megfelelést. Ehhez az Európai Bizottságnak már a folyamat korai szakaszában közzé kellene tennie vizsgálati megállapításait, ahogy az is fontos, hogy az egyeztetések eredményeit, illetve a fellebbezések kimenetelét a véglegesítésük után azonnal nyilvánosságra hozzák;

52.

úgy véli, hogy bár az új közös piacszervezés (KPSZ) már önmagában is komoly egyszerűsítést jelentett, mivel 21 korábbi KPSZ-t váltott fel és 81 jogszabályt törölt, még mindig lehet javítani a rendszeren, például azáltal, hogy csökkentik az Európai Bizottságnak kötelezően benyújtandó jelentések számát és azon témák körét, amelyekről jelentést kell készíteni;

53.

megjegyzi, hogy a „vidék” számos tagállamban nemcsak a mezőgazdaságot jelenti, hanem sok élelmiszertermeléstől eltérő tevékenységet végző kisvállalkozás székhelyét és még több magánszemély otthonát is;

54.

emlékeztet korábbi véleményeire, melyekben az RB lényegesnek tartja, hogy – a területi kohézió uniós célkitűzésével összhangban – az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) megerősítésével a források elegendő részét különítsék el a vidéki területek fejlesztésére, így gondoskodva e területek harmonikus és integrált fejlődéséről, ezen belül a helyi infrastruktúra biztosításáról, a kkv-k támogatásáról, a falvak megújításáról és a szélesebb körű gazdasági diverzifikációról;

55.

fontosnak tartja, hogy a vidékfejlesztési politika holisztikus legyen és a többi európai strukturális és beruházási alaphoz is hozzáférést biztosítson, mert csak így lehet összefogásban teljesíteni az Európa 2020 stratégia közös stratégiai keretének kiemelt céljait;

56.

ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a vidékfejlesztési beruházások többsége továbbra is olyan mezőgazdasági termelői tevékenységekre összpontosít, mint amilyenek már az 1. pillér keretében is támogatást kapnak. Szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság a vidékfejlesztési programok várható felülvizsgálatának alkalmával élve igyekezzen meggyőzni az irányító hatóságokat arról, hogy ne annyira az ilyen támogatásokra helyezzék a hangsúlyt – különösen, ha ezek nem jelentettek elegendő többletértéket az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, és nem járultak hozzá a vidéki közösségek diverzifikációjához és megerősítéséhez;

57.

aggódik amiatt, hogy a vidékfejlesztési programokat jelentős késéssel hagyták jóvá, ami oda vezetett, hogy a 2014. évi költségvetésből későbbi évekre kellett átcsoportosítani az erre szánt forrásokat;

58.

úgy véli, hogy a késések jórészt a főigazgatóságok közötti belső koordinációra vezethetők vissza, ahol a jóváhagyás ütemét gyakran a szolgálatok közötti konzultációban részt vevő leglassúbb tisztviselő munkatempója határozta meg. A jövőre nézve mérlegelni lehetne azt a javaslatot, hogy a vidékfejlesztési programok jóváhagyási folyamata során más főigazgatóságoktól helyezzenek át ideiglenesen munkatársakat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósághoz;

59.

úgy véli, hogy mivel az Európai Bizottság igen lassan terjeszt elő iránymutatásokat és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, a vidékfejlesztési programok tekintetében ésszerű megközelítés lenne, ha az Európai Bizottság nem tenné kötelezővé a vidékfejlesztési programok beterjesztését addig, amíg el nem készülnek a kérdéses uniós szabályok. Ez nem csökkentené a programok jóváhagyása tekintetében tapasztalt késéseket, de egyszerűsítené a kapcsolódó tárgyalásokat;

60.

megjegyzi, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztési eszköz a korábbi LEADER kezdeményezésnél messzebb megy annak érdekében, hogy a helyi közösségek megerősödését ne csak az EMVA-n keresztül, hanem a másik három európai strukturális és beruházási alappal is támogassa. CdR 1684/2012. sz. véleményében az RB már megállapította, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztés a jelenlegi programozási időszak egyik nagy áttörése;

61.

sajnálja azonban, hogy míg egyes tagállamokban, régiókban és helyi hatóságoknál jelentős mértékben fognak élni a közösségvezérelt helyi fejlesztés lehetőségével, sok más országban a helyi fejlesztés alapvetően megreked az EMVA-ban központi helyet betöltő előző kezdeményezés, azaz a LEADER szintjén;

62.

úgy gondolja, hogy ez egy elszalasztott lehetőség a vidéki közösségek számára. Ennek hátterében véleménye szerint a strukturális és beruházási alapok egyenetlen koordinációja áll: még mindig eltérő jelentéstételi és ellenőrzési szabályokat alkalmaznak az egyes alapokhoz, melyeket gyakran más-más irányítási és minisztériumi kereteken belül kezelnek. Amiatt is aggódik, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésre vonatkozó új ellenőrzési szabályok nagyobb terhet jelentenek az ellenőrzéssel érintett szervek és a helyi akciócsoportok számára;

63.

fontosnak tartja annak elismerését, hogy az esetek többségében a helyi önkormányzat gondoskodik arról, hogy a helyi akciócsoportok megvalósíthassák a közösségvezérelt helyi fejlesztést;

64.

ezért aggódik amiatt, hogy a helyi akciócsoportok határozatai tekintetében a gyakorlatban nem mindig kerülne sor a nem állami szereplőkre vonatkozó 51 %-os szavazattöbbség szigorú alkalmazására, ami büntetést vonna maga után az önkormányzatok mint felelős szervek számára. Ezért fontosnak tartja, hogy az ilyen büntetések arányosak legyenek, ha az érintett szervek bizonyítani tudják, hogy magán és civil csoportokat is bevontak a helyi akciócsoportok döntéshozatali folyamatába;

65.

megjegyzi, hogy a helyi akciócsoportok maximális taglétszámára és költségvetésük minimális keretére vonatkozó szabályok bizonyos mozgásteret adnak a tagállamoknak arra, hogy indokolt esetben eltérjenek az európai bizottsági iránymutatásoktól, de sajnálja, hogy ezt a mérlegelési jogkört nem használták ki eléggé, így a helyi akciócsoportokhoz köthető területek közül többet nem úgy határoztak meg, ahogy az a legjobban tükrözte volna a földrajzi jellemzőket.