12.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/30

1.

hangsúlyozza, hogy az EU területi agendája a kezdetektől fogva a többközpontú uniós területfejlesztés előmozdítását szolgáló, cselekvésközpontú politikai keretként került meghatározásra. A politikai intézkedésekért elsősorban a helyi és regionális önkormányzatok, a tagállamok és az európai intézmények a felelősek;

2.

emlékeztet arra, hogy a területi agenda célja a területfejlesztést érintő stratégiai iránymutatások biztosítása, a területi dimenzió különböző szakpolitikai területekbe történő integrációjának támogatása a kormányzás minden szintjén, valamint az Európa 2020 stratégiának a területi kohéziós elveket tiszteletben tartó végrehajtásának garantálása (1);

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a területi agenda témája évekre eltűnt a politikai színtérről, de üdvözli, hogy a jelenlegi olasz–lett–luxemburgi elnökségi trió érdeklődik e kérdés iránt;

4.

hangsúlyozza, hogy a területi (place-based) megközelítés az egyedüli politikai modell, amely alkalmas arra, hogy segítségével az Unió meg tudjon felelni az európai polgárok elvárásainak (2). Ezért – az RB, valamint a helyi és regionális önkormányzatok és más érdekelt felek aktív részvételével – az Európai Uniónak is nagyobb szerepet kell játszania a helyi adottságokból kiinduló megközelítés kialakításában, elősegítve az uniós területi agenda végrehajtását;

5.

jelzi, hogy a jövőbeni fejlesztésekre vonatkozó átfogó kép alapján az egész EU-t érintő közös stratégiai tervezésre van szükség, hogy előmozdítsák az uniós szakpolitikák jobb koordinálását és szinergiákat alakítsanak ki az ágazatok között. Egyértelműen meg kell határozni azt is, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten mely intézmények felelősek a területi agendáért;

6.

ebben az összefüggésben a fenntarthatóbb és inkluzív növekedés eléréséhez a koordinációs és tervezési mechanizmusok mellett alapvető fontosságú a tudatosság növelése, valamint az adott területtel kapcsolatosan elégséges információk rendelkezésre bocsátása és a módszertani segítségnyújtás a helyi és regionális önkormányzatok számára. Ebből a szempontból még mindig sokat kell tenni annak érdekében, hogy összehasonlítható adatokhoz lehessen jutni EU-szerte a helyi és az az alatti szinten;

7.

erre való tekintettel európai szintű integrált területfejlesztési stratégia kidolgozását tartja szükségesnek úgy, hogy közben tiszteletben tartják a meglévő helyi és regionális szintű tervezési jogköröket is (3);

8.

rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia konkrét megvalósításának keretében és azon túl meg kell erősíteni a területi dimenziót, amely kiemelten figyelembe veszi az uniós politikák területi hatását. E célból azt ajánlja, hogy területi hatásaik szempontjából vizsgálják felül az ágazati politikákat, és az egyes uniós szakpolitikákhoz, különösen a 2020 utáni kohéziós politikához tartozó jogi aktusok elfogadásának eljárásába – a rendelkezésekre vonatkozó hatásvizsgálatok szerves részeként – állandó jelleggel építsék bele a területi hatásvizsgálatot;

9.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azoknak a szükséges uniós szintű intézkedéseknek a nyomon követését, amelyeket a közelmúltbeli válsággal összefüggésben az EU-n belül egyre növekvő regionális egyenlőtlenségek ellensúlyozására hoztak, mivel ezek az egyenlőtlenségek komoly fenyegetést jelentenek a területi kohézióra;

10.

úgy véli, hogy az EU-nak területközpontú fejlesztési stratégiára kell törekednie, a kohéziós politikáról szóló új jogszabálycsomagban pedig fokozni kell az ebbe az irányba mutató erőfeszítéseket. Más szóval a kohéziós politikának összhangba kell hoznia a feltételesség és a szubszidiaritás elvét, és nagyobb figyelmet kell fordítania az utóbbira;

11.

emlékeztet arra, hogy az Unió területi politikájának figyelembe kell vennie a különböző uniós szakpolitikai stratégiák régiókra, városokra és városi területekre gyakorolt hatását, és lehetővé kell tennie a jelenlegi kihívások átfogó módon történő, nem csak a strukturális és beruházási alapokra támaszkodó kezelését, hogy lefedjük a környezet, a közlekedés, a belső piac és a digitális menetrend területét – csak hogy néhány olyan uniós szakpolitikát említsünk, amelynek egyértelmű területi hatása van. A szinergiák maximalizálása, a fejlődési lehetőségek kiaknázása és az ellentmondásos politikai hatások elkerülése érdekében a szakpolitikák kialakításában figyelembe kell venni a területi dimenziót;

12.

újfent egy „kohéziós politikai tanács” felállítását javasolja az ellenőrzési rendszer megerősítésének és az egyensúly biztosításának céljával, mely a tagállamok illetékes kormányzati szintjének a regionális fejlesztésért felelős minisztereiből, illetve az együttműködés összehangolójaként a Régiók Európai Bizottságának egy képviselőjéből állna. Az RB kész arra, hogy aktívan részt vegyen egy ilyen struktúra felállítására vonatkozó politikai vitában, hogy biztosítható legyen a helyi és regionális önkormányzatok álláspontjának teljes mértékű figyelembevétele;

13.

hangsúlyozza, hogy a partnerség elengedhetetlen feltétel a kohéziós politika hatékonyságának növeléséhez, és csak a többszintű kormányzás rendszere képes hatékony kapcsolatot biztosítani az Európai Unió stratégiai iránymutatásai és a regionális és helyi kihívások között (4);

14.

megismétli, hogy támogatja azokat az új mechanizmusokat és eszközöket, amelyek erősítik a közösségvezérelt helyi fejlesztésen (CLLD) és az integrált területi beruházáson (ITB) keresztüli területi megközelítést. Ezek kiváló lehetőségeket kínálnak a helyi önkormányzatok, a városok és régiók számára ahhoz, hogy a gazdasági növekedés és a jólét megteremtéséhez, valamint a konvergencia útjára való visszatéréshez kiaknázhassák az uniós alapokat. Ezért sajnálja, hogy bár sok tagállam a gyakorlatban is használni szeretné ezeket az eszközöket, ezt megnehezítik az uniós rendelkezésekben még mindig fennálló szabályozási akadályok, illetve az, hogy az irányító hatóságok nem igazán akarják átengedni a helyi és regionális szintnek az uniós politikák végrehajtását;

15.

mivel az említett eszközök végrehajtásának szintje igen eltérő az egyes tagállamokban, a legnagyobb mértékben egyszerűsíteni kell és össze kell hangolni e területfejlesztést támogató eszközök igazgatásának, végrehajtásának, felügyeletének és ellenőrzésének a rendszerét;

16.

úgy véli azonban, hogy a fejlesztés területi megközelítése messze túllép ezeken az eszközökön, és a kohéziós politika összes szempontjánál figyelembe kell venni;

17.

kéri, hogy jobban tartsák tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkének területi kohézióról szóló rendelkezéseit. Ez a cikk kimondja, hogy az Unió a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik, kiemelt figyelmet fordítva a vidéki térségekre, az ipari szerkezetváltás által érintett térségekre és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókra, mint a legészakibb, gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határokon átnyúló és a hegyvidéki régiók, hiszen az Európai Unió 2020-ig szóló területi agendája tényleges sikerének egyik kulcsfontosságú tényezője az lenne, hogy lehetővé tesszük e területek számára a fejlődést gátló strukturális akadályaik leküzdését;

18.

rámutat még a legkülső régiók különleges esetére is: e területeknek az EUMSZ 349. cikkében is rögzített sajátosságait és korlátait figyelembe kell venni annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra, hogy felszámolják a fejlődésük előtt álló strukturális akadályokat, és ezáltal a 2020-ig szóló területi agenda sikerének egyik további kulcselemévé váljanak;

19.

emellett nem szabad megfeledkezni azokról a demográfiai kihívásokról sem, amelyek jelentős hatással vannak a régiókra, így az elnéptelenedésről, a népesség elöregedéséről és a rendkívül szétszórtan élő lakosságról. A Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kohéziós politika végrehajtása során fordítson kiemelt figyelmet a földrajzi és demográfiai szempontból leghátrányosabb helyzetű területekre (5);

20.

kéri, hogy újra nyissák meg a vitát arról, hogy milyen, „a GDP-n innen és túli” mutatókkal lehetne az életminőséget mérni, és hangsúlyozza, hogy a területi kohézió kiegészíti a gazdasági és társadalmi kohéziót, ezért nem mérhető kizárólag gazdasági mutatókkal. „Az EU intelligens, fenntartható és befogadó növekedése nem csupán a GDP növelését tartja szem előtt. Magában foglalja a területi, társadalmi, kulturális és főként a környezeti szempontokat is, amelyek különösen fontosak a vidéki vagy a ritkábban lakott térségekben.” E tekintetben a vidéki és városi zöld infrastruktúrák kialakítása javítja a terület minőségét és csökkenti sérülékenységét. A mutatók kiválasztásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tagállamokban regionális szinten csak korlátozottan állnak rendelkezésre statisztikai adatok;

21.

kéri, hogy vezessenek be olyan összehasonlítható és megbízható mutatókat és mérőszámokat, amelyek a területi kohézió, az átfogó területfejlesztés, a strukturális problémák, a területi kihívások és lehetőségek, valamint a területi hatások mérésére, támogatására és nyomon követésére használhatók a különböző földrajzi szinteken és régiótípusokban (6). Így lehetővé válik, hogy a döntéshozók az arányossági követelményeknek megfelelő, megalapozott területrendezési döntéseket hozzanak;

22.

alapvető fontosságúnak tartja az éghajlat-változási és környezeti kockázatok, valamint azok területi hatásainak figyelembevételét;

23.

kiemeli azt is, hogy vitát kell indítani a kohéziós politika 2020 utáni jövőjéről, és e vitának különösen azt kell elemeznie, hogy teljesültek-e a kezdeti célkitűzések, köztük a területközpontú megközelítés támogatása. Mérlegelni kell ugyanakkor, hogy az európai strukturális és beruházási alapok elosztására vonatkozó jelenlegi módszerek maradéktalanul összeegyeztethetőek-e a szakpolitikai célokkal, és kellően figyelembe veszik-e a területi sokféleséget;

24.

megjegyzi, hogy a területi kohézió megvalósítása érdekében kulcsfontosságú a többközpontú fejlesztés az EU-ban, amely hozzájárul a tagoltabb városi rendszer kialakulásához és a társadalmi kohézióhoz kapcsolódó javak és szolgáltatások jobb biztosításához az Unió egész területén;

25.

emlékeztet arra, hogy Európa hatékonysága és minősége függ egyrészt a különböző nagyságú városok közötti kapcsolathálózatok kiépítésétől – a helyi szinttől egészen a globális szintig –, másrészt pedig a polgárok helyzetének megerősítésétől és azon helyi intézkedések végrehajtásától, amelyek európai és globális szinten előtérbe helyezik a saját erősségeket;

26.

hangsúlyozza, hogy a szomszédos országok és a világ többi része iránti nyitottság valamennyi európai város és régió esetében előfeltétele a globális növekedés és a technológiai haladás által kínált fejlődési lehetőségek kihasználásának. A határokon átnyúló együttműködés támogatása, különösen az EU külső határain, hatékony eszköznek bizonyult e tekintetben. Európa hosszú távú fejlődése az egyes városok és régiók versenyelőnyeinek a függvénye, amelyeket az egységes piac megvalósításának és a hatékony közös fejlesztési stratégiák kidolgozásának keretében globális szinten előtérbe kell helyezni és ki kell aknázni, különösképpen az euromediterrán, a keleti és a transzatlanti partnerség területén (7);

27.

rámutat arra, hogy a legfejlettebb városok és régiók együttműködése hozzáadott értéket teremt, és hozzájárul tágabb környezetük fejlődéséhez. Ezért hangsúlyozza, hogy mivel az uniós politikák közvetlen hatást gyakorolnak a helyi és regionális önkormányzatokra, figyelembe kell venni ezek szerepét, véleményeit és javaslatait;

28.

hangsúlyozza a regionális fejlesztés többközpontú modelljének előnyeit, és ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a városi és vidéki területek közötti kapcsolatok jelentőségére;

29.

olyan politikai szemlélet alkalmazását kéri, amely mind országhatáron belül, mind a határokon átnyúló szinten funkcionális régiók létrehozását támogatja, mivel a funkcionális területek városi és vidéki területeket egyaránt magukban foglalnak; rámutat arra, hogy az ilyen régiók – ahogy ezt már számos gazdasági és területrendezési elemzés hangsúlyozta – fontos szerepet játszanak a fejlődéshez szükséges kritikus tömeg megtartásában és a külső sokkokkal szembeni érzékenység csökkentésében;

30.

úgy véli, hogy a társadalmi kirekesztés területi koncentrációja egyaránt megfigyelhető városi, elővárosi és vidéki területeken, melyek gyakran tisztességes életszínvonalat biztosító területek szomszédságában találhatóak. A területi agenda jobb végrehajtásához figyelembe kell venni a szubregionális szint sajátosságait;

31.

sürgeti, hogy az uniós politikákat és a finanszírozási eszközöket nagyobb mértékben összpontosítsák a városi régiók közötti eredményes és hatékony – a városok terjeszkedésének jelenségét és a területhasználat új formáit figyelembe vevő – kapcsolatok kiépítésére, az ismeretekhez és az oktatáshoz való hozzáférésre, valamint működőképes hálózatok kialakítására a városokban és a funkcionális területeken (8) annak érdekében, hogy lehetőség legyen a legjobb gyakorlatok, illetve a sikeres szakpolitikai megoldásokkal és projektekkel szerzett tapasztalatok megosztására;

32.

üdvözli, hogy a 2020-ig szóló területi agenda arra szólította fel a tagállamokat, régiókat és városokat (köztük a kis- és közepes városokat), hogy járuljanak hozzá a közös európai területi prioritásokhoz, egyúttal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ezzel kapcsolatos döntéshozatali eljárásban még mindig nem tekintették egyenrangú partnernek a helyi és regionális önkormányzatokat. Arra kell törekedni, hogy az önkormányzatok képesek legyenek eredményesebben reagálni az Európa előtt álló legfontosabb területi kihívásokra;

33.

úgy látja, hogy a kis- és közepes városok jó működése és a vidéki gazdaság diverzifikációja alapvetően fontos eleme a területi agenda teljes körű végrehajtásának. Ezzel összefüggésben fontos, hogy a stratégiák az általános társadalmi-gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való igazságos hozzáférésre, a funkcionális területeknek a (már kidolgozott vidék- és városfejlesztési kezdeményezésekre építkező) kibővítésére, illetve a kis- és közepes városok megközelíthetőségének és összeköttetésének támogatására koncentráljanak (9);

34.

felhívja a figyelmet a többközpontú területfejlesztés egyik elemének számító kis- és közepes városi területek szerepére. Ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az elnökségi trió foglalkozik ezzel a kis és közepes városi területekhez kötődő közös témakörrel, ezen belül a városok és falvak közötti kapcsolatépítésről szóló elemzésekkel, a különféle területek közötti együttműködést szolgáló mechanizmusok bevezetésével és a kiegyenlítettebb területfejlesztésre való törekvéssel. Alapvető fontosságú a területek identitását adó értékeknek (táj, kulturális és környezeti örökség) mint a világpiaci versenyképesség és egyediség forrásainak megerősítése;

35.

a kis és közepes városi területek tevékeny szerepet játszanak a környező falvakban élők jóllétének és jólétének biztosításában, központnak számítanak a foglalkoztatás és a szolgáltatások tekintetében, helyi közlekedési csomópontokat alkotnak, és növekvő mobilitási igényeket generálnak. Ezért fontos feladatot látnak el a vidéki és városi területek elnéptelenedésének korlátozásában. A többközpontú hálózatokban való részvételük révén hozzájárulhatnak ugyanakkor a nagyvárosi területek fejlesztéséhez is. A nagyvárosokban elősegíthetik a túlzott népsűrűségéből adódó környezeti és életminőségbeli problémák megoldását;

36.

a fentiekkel összefüggésben azt kéri, hogy fejlesszék tovább és – az integrált városi menetrend keretében – hatékonyabban hangolják össze a kohéziós politika városi dimenzióját a városi területeket érintő egyéb szakpolitikákkal, és erősítsék meg az európai városi területek és vidéki hátországuk közötti hivatalos együttműködést (10). Megismétli azt a kérését, hogy dolgozzanak ki fehér könyvet az integrált városi menetrendről;

37.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló, régióközi és szupranacionális kezdeményezések (például az európai területi együttműködési csoportosulás) segítségével működő európai területi együttműködés és a makroregionális stratégiák kidolgozása alapvetően fontos eszközök, melyek lehetővé teszik a területi agenda jobb végrehajtását. Ezért üdvözli, hogy az elnökségi trió meg akarja vizsgálni, hogy milyen jogi rendelkezésekre van szükség határokon átnyúló, integrált térségek létrehozásához, valamint hogy a Tanácson belül munkacsoport alakult a makroregionális stratégiák előrehaladásának nyomon követése érdekében. A célok teljesítésének szempontjából továbbra is alapvetően fontosnak tartja, hogy az ilyen eszközök kidolgozásában és irányításában, valamint az említett munkacsoportban a szubnacionális szintű szereplők is részt vegyenek;

38.

szükségesnek tartja a különféle területek között földrajzilag kiegyensúlyozott, többközpontú növekedés támogatását – egyebek mellett olyan határozott intézkedések révén, melyek célja a digitális szakadék megszüntetése, az energiaügy, éghajlat-politika és a környezetvédelem területén történő együttműködés, a kutatás és az innováció, a területek megközelíthetősége és vonzereje, illetve olyan kiegyensúlyozott közlekedéspolitika segítségével, amely a területi sajátosságokhoz igazodó stratégiára épül;

39.

hangsúlyozza a közlekedési infrastruktúra mint területi kohéziós eszköz szerepét. A földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiókra kiemelt figyelmet kell fordítani ebből a szempontból (11). Ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a határokon átnyúló – többek között harmadik országokkal való – összeköttetések támogatására fel lehet használni az európai területi együttműködési csoportosulást és több más finanszírozási eszközt, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt;

40.

kéri, hogy az Európai Bizottság folytassa és fokozza erőfeszítéseit a TEN-T törzshálózat megvalósítása érdekében, különös tekintettel a szűk keresztmetszetek felszámolására, a határokon átnyúló összeköttetések előmozdítására és arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nagyobb mértékben vonják be a folyosókkal foglalkozó platformokba;

41.

hangsúlyozza, hogy a hatodik kohéziós jelentés alapján a transzeurópai közlekedési hálózat kiépítésére vonatkozó iránymutatások kijelölik azt a célt, hogy egy uniós szintű, valódi multimodális, a vasútvonalakat magában foglaló hálózat álljon rendelkezésre, melyhez új infrastruktúrák kialakítására és a jelenlegiek korszerűsítésére van szükség. Tekintettel erre a célra az RB szerint fenntartható, versenyképes, energetikai szempontból hatékony és környezetbarátabb közlekedési eszközökre van szükség, támogatni kell az intermodalitást, a különféle közlekedési módok egymást kiegészítő használatát, továbbá az infrastruktúra-projekteket a kevésbé fejlett területeken, a határokon átnyúló területeken, a belső piachoz természeti akadályok miatt nehezen hozzáférő területeken, illetve a területi kohézióval kapcsolatos problémákkal szembesülő területeken;

42.

megjegyzi, hogy az EU 2020-ig szóló területi agendája megerősíti a területi megközelítés fontosságát az Európa 2020 stratégia végrehajtása szempontjából. Ki kell használni a felülvizsgálat által kínált alkalmat arra, hogy erősítsék a stratégia területi dimenzióját. Ezért az Európa 2020 stratégiában meghatározott uniós célok csak úgy érhetők el, ha figyelembe vesszük a stratégia területi dimenzióját, mivel a fejlődési lehetőségek régiónként különbözőek (12);

43.

ismételten kéri, hogy az Európai Unió 2020-ig szóló területi agendája és az Európa 2020 stratégia közötti kölcsönhatások elemzéséből kiindulva készüljön fehér könyv a területi kohézióról, hogy ellensúlyozni lehessen a növekvő területi egyenlőtlenségeket az EU-ban (13);

44.

azt javasolja, hogy az EU kohéziós politikája, amely a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót tűzi ki célul, a jövőben is nagymértékben járuljon hozzá az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához. A kohéziós politika a növekedési és konvergenciacélok szorosabb összekapcsolása révén elősegíti majd a stratégia kiemelt céljainak elérése terén mutatkozó, Unión belüli egyenlőtlenségek csökkentését, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy egész Európában tartósan növekedjen a jólét. Ezt a lehetőséget következetesen ki kell használni, oly módon, hogy a kohéziós politika partneri megközelítése révén, regionális gyökerű stratégiák útján konkrétan kapcsolódunk a helyi feltételekhez és lehetőségekhez;

45.

ezért támogatja azt az elképzelést, hogy javasoljanak magatartási kódexet az Európa 2020 stratégiához (14), amely az európai partnerségi magatartási kódexre támaszkodva biztosítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és más érdekelt felek is részt vehessenek a területfejlesztést érintő hosszú távú stratégiai dokumentumok tervezésében és végrehajtásában;

46.

felhívja a figyelmet az Európai Területfejlesztési és Kohéziós Megfigyelő Hálózatnak (ESPON) azokra az erőfeszítéseire, amelyek célja olyan európai területfejlesztési mutatók és mérőszámok kidolgozása, melyek a döntéshozóknak segíthetnek a területi kohézió mérésében és nyomon követésében. Határozottan kéri olyan mutatók kidolgozását, amelyek tükrözik, hogy a területi és demográfiai kihívások (úgymint az elszórt népesség, az alacsony népsűrűség, az elnéptelenedés és a lakosság elöregedése) miként hatnak a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedésre;

47.

úgy véli, hogy sürgősen szükség van összehasonlítható, a helyi és az az alatti szintre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtésére, valamint az OECD és az Európai Bizottság által jelenleg alkalmazott város-vidék besorolás olyan Eurostat-kategóriákba való átrendezésére, amelyek – a helyi szintről szerzett megbízható információk alapján – az uniós politikák kidolgozását és ezek értékelését is előmozdíthatják;

48.

úgy véli, hogy egy nyitott és többközpontú Európa építése jelenti a leginkább összetartó területi stratégiát, amely előmozdítja a gazdasági növekedést, a versenyképességet, a társadalmi kohéziót és azokat a fenntartható fejlődési célokat, melyeket az Európa 2020 stratégia és a 2020-ig szóló területi agenda is támogat a következő évtizedekre (15). Támogat minden olyan stratégiát, amely összekapcsolja a fejlesztést és a kohéziót, és jó életkörülményeket teremt;

49.

úgy látja, hogy Európa egész területére vonatkozóan egy jövőbe tekintő, általános fejlesztési koncepcióra épülő, közös stratégiai tervezésre van szükség, így gondoskodva a regionális fejlesztéssel kapcsolatos uniós szakpolitikák jobb összehangolásáról (16).