17.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 349/20

—

tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2013. június 19-i, 2014. március 19-i és 2015. június 17-i állásfoglalására,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről szóló, 2014. október 13-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalt erőszakról szóló, 2015. szeptember 28-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Tanács Közép-afrikai Köztársaságról szóló 2015. február 9-i és 2015. július 20-i következtetéseire;

—

tekintettel a Marie-Therese Keita Bocoum független ENSZ-szakértő által tett, a közép-afrikai köztársasági emberi jogi helyzetről szóló 2015. október 1-i észrevételekre,

—

tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun és a Biztonsági Tanács 2015. szeptember 28-i felhívására, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban haladéktalanul vessenek véget a hirtelen kitört erőszaknak,

—

tekintettel az ENSZ 2217 (2015). számú, a Biztonsági Tanács által annak 7434. ülésén, 2015. április 28-án elfogadott határozatára, amely 2016. április 30-ig megújítja a MINUSCA megbízatását a jelenleg engedélyezett katonai létszámmal,

—

tekintettel az ENSZ 2196 (2015). számú határozatára, amely 2016. január 29-ig meghosszabbítja a Közép-afrikai Köztársaságra vonatkozó szankciórendszer alkalmazását, valamint 2016. február 29-ig a Közép-afrikai Köztársasági Szankcióbizottságot segítő szakértői testület megbízatását,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek és az azzal kapcsolatban álló személyzet által a békefenntartó műveletek során elkövetett szexuális kizsákmányolás és visszaélések kapcsán tett rendfenntartási és segítségnyújtási erőfeszítésekről szóló, 2015. május 15-i ENSZ értékelő jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a béketámogató műveletekkel foglalkozó magas szintű független szakértői testületének ajánlásairól szóló 2015. szeptember 11-i jelentésére,

—

tekintettel a Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó nemzetközi vizsgálóbizottság 2014. december 19-i zárójelentésére,

—

tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságról Brüsszelben, 2015. május 26-án, „A humanitárius segélytől az ellenálló képességig” címmel tartott magas szintű nemzetközi konferenciára,

—

tekintettel a bangui fórum során nagyszámú fegyveres csoport által 2015. május 10-én aláírt lefegyverzési, leszerelési, újrabeilleszkedési és rehabilitációs megállapodásra,

—

tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

—

tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek égisze alatt aláírt, a Közép-afrikai Köztársaságban uralkodó politikai-katonai válság rendezéséről szóló, 2013. január 11-i libreville-i (Gabon) megállapodásra, amely meghatározza a Közép-afrikai Köztársaságban fennálló válság megszüntetésének feltételeit,

—

tekintettel a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS) állam- és kormányfőinek 2012. december 21-én, 2013. április 3-án és 2013. április 18-án N’Djamenában (Csád) tartott rendkívüli csúcstalálkozóira, és az azokon hozott határozatokra, amelyek értelmében egy jogalkotási és alkotmányozó hatáskörrel rendelkező Átmeneti Nemzeti Tanácsot alakítanak, és ütemtervet fogadnak el a Közép-afrikai Köztársaság átállási folyamatára,

—

tekintettel a nemzetközi kapcsolattartó csoport Brazzaville-ben (Kongói Köztársaság), 2013. május 3-án tartott ülésére, amely jóváhagyta az átalakulás ütemtervét, és létrehozta a Közép-afrikai Köztársaság támogatására szolgáló különleges alapot,

—

tekintettel a hadiállapot megszüntetéséről szóló, 2014 júliusában aláírt megállapodásra,

—

tekintettel a Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó nemzetközi kapcsolattartó csoport 2015. március 16-án Brazzaville-ben tartott hetedik ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa által kiadott 2014. szeptember 17-i és a 2015. március 26-i közleményekre,

—

tekintettel a Közép-afrikai Köztársaság alkotmányára, amelyet az Átmeneti Tanács 2015. augusztus végén fogadott el,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998. évi Római Statútumára, amelyet a Közép-afrikai Köztársaság 2001-ben ratifikált,

—

tekintettel a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre, amelyet a Közép-afrikai Köztársaság aláírt,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135 cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel új összecsapásokra került sor 2015. szeptember végén, amelyek miatt 42 ember halt meg és mintegy 37 000 embernek kellett lakóhelyét elhagynia;

B.

mivel több mint 500 fogoly szökött meg 2015. szeptember végén a Banguiban található Ngaragba börtönből és Bouarból, köztük jól ismert, emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket elkövető személyek; mivel ez komolyan fenyegeti a polgári lakosságot és az áldozatok és a tanúk védelmét; mivel a börtönből történt szökés visszalépést jelent a jog- és a közrend megőrzése, valamint a büntetlenség elleni küzdelem tekintetében a Közép-afrikai Köztársaságban;

C.

mivel a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal szerint a segélyszervezetek körülményei Banguiban tovább romlottak; mivel a segélyszervezetek számos irodáját és lakóépületét kifosztották, és akadályozott az alkalmazottaik szabad mozgása, különösen a kórházakban dolgozó egészségügyi alkalmazottak esetében;

D.

mivel a humanitárius segítségnyújtást a harcok és számos útelzárás nehezítik, hátráltatva a hatóságokat abban, hogy eljuthassanak az országon belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekhez és felmérhessék a szükségleteket; mivel a Bangui városrészeihez való biztonságos belépéssel kapcsolatos aggodalmakat a Médecins Sans Frontières (MSF – Orvosok Határok Nélkül) is osztja, amely azt nyilatkozta, hogy a sebesült emberek számos esetben gyalog érkeznek és a csoport mentőautói nem tudnak közlekedni, mivel a főváros túlságosan veszélyessé vált;

E.

mivel az ENSZ úgy határozott, hogy 2016. április 30-ig meghosszabbítja a MINUSCA megbízatását, amely legfeljebb 10 750 fő katonai állományra – köztük 480 katonai megfigyelőre és katonatisztre –, valamint 2 080 fős rendőri állományra – köztük 400 rendőrtisztre és 40 büntetés-végrehajtási tisztre – terjed ki;

F.

mivel az országban működő ENSZ békefenntartó misszió (MINUSCA) szerint ugyan a biztonsági helyzet a közelmúltban nyugodtabbá vált, a feszültségek továbbra is fennállnak Banguiban, amely a polgári lakosság elleni támadások, a közösségek közötti erőszak és a humanitárius személyzet elleni támadások színterévé vált;

G.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda felszólította az összecsapások résztvevőit az erőszak azonnali beszüntetésére, és hozzátette, hogy bármely háborús bűncselekmény elkövetését meg fogják büntetni; mivel 2014. szeptember 24-én megindult a második vizsgálat a közép-afrikai köztársasági konfliktussal kapcsolatban;

H.

mivel a közelmúltbeli összecsapások veszélyeztetik a gyermekcipőben járó békefolyamatot és visszavethetik az országot a 2013-ban és 2014-ben tapasztalt sötét időkbe, amikor több ezer embert öltek meg és tízezreknek kellett elmenekülniük otthonaikból; mivel a bűnözés továbbra is jelentős veszélyt jelent; mivel a Közép-afrikai Köztársaságban a nők helyzete rendkívül súlyos, és mivel a nemi erőszakot valamennyi érintett fél gyakran alkalmazza háborús fegyverként;

I.

mivel a 2013-os államcsínyt és azt követően az átmeneti államfő, Michel Djotidia és az átmeneti miniszterelnök, Nicolas Tiangaye elűzését tömeges és súlyos emberi jogi jogsértések kísérték, amelyek során egyértelműen fennállt a népirtás veszélye, ideértve a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, a kínzást, a fosztogatást, a tömeges nemi erőszakot és szexuális visszaéléseket, nők és gyermekek elrablását és gyermekkatonák kényszertoborzását;

J.

mivel 2015. október 4-én a közép-afrikaiaknak népszavazás útján kellett volna dönteniük egy új alkotmány elfogadásáról, és ezzel párhuzamosan saját képviselőik megválasztásáról az eredetileg 2015. október 18-ra (első forduló) és 2015. november 22-re (második forduló) tervezett elnök- és parlamenti választások során; mivel az átmeneti hatóságok néhány hete a választások elhalasztásán munkálkodnak, ám a nemzeti választási ügynökség még mindig nem jelentett be új ütemtervet, a választói névjegyzékeket nem állították össze és a választói kártyákat nem osztották ki;

K.

mivel az ország 1960-os függetlenné válása óta a legsúlyosabb humanitárius válsággal néz szembe, amely a 4,6 millió főt számláló teljes népességét érinti, akiknek a fele gyermek; mivel 2,7 millió ember szorul segítségre, többek között élelmiszersegélyre, védelemre, valamint az egészségügyi ellátáshoz, ivóvízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez és a lakhatáshoz való hozzáférésre; mivel becslések szerint az országban több mint 100 000 gyermek lett szexuális zaklatás vagy fegyveres csoportok toborzásának áldozata, és mivel a becslések szerint a válság következtében egymillió gyermek maradt iskola nélkül;

L.

mivel 2015. május 5-én a Közép-afrikai Köztársaság fegyveres csoportjai megállapodtak 6 000–10 000 gyermekkatona elengedésében;

M.

mivel a békefenntartó műveletre árnyékot vet, hogy az ENSZ-katonákat és a francia békefenntartókat gyermekek és lányok szexuális zaklatással vádolták;

N.

mivel mind a Seleka és az anti-balaka fegyveres csoportok nyereségre tesznek szert a fa és a gyémánt kereskedelméből a helyszínek ellenőrzése és „adóztatás” vagy „védelem” kikényszerítése révén a bányászoktól és a kereskedőktől, és mivel a közép-afrikai köztársasági kereskedők több millió dollár értékben vásároltak gyémántokat anélkül, hogy kellőképp vizsgálták volna, hogy ezzel fegyveres csoportokat finanszíroznak-e;

O.

mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapértékének számít, és a Cotonoui Megállapodásnak, különösen 8. cikkének is alapvető eleme;

P.

mivel a súlyos emberi jogi jogsértések miatti igazságszolgáltatás és a büntetőeljárás lefolytatása az egyik kritikus feladat a visszaélések beszüntetése és a Közép-afrikai Köztársaság újjáépítése érdekében;

Q.

mivel az erőszakos cselekedetek továbbra is büntetlenül maradnak annak ellenére, hogy az Átmeneti Tanács elfogadta és az ideiglenes elnök aláírásával törvényerőre emelte a nemzeti és nemzetközi bírákból és ügyészekből álló különleges büntetőbíróság felállítását, melynek feladata a Közép-afrikai Köztársaságban 2003 óta elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálása és a büntetőeljárás lefolytatása;

R.

mivel 2014 szeptemberében az EU elindította a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott több adományozót összefogó adományozói alapból finanszírozott első három fejlesztési projektet, amelyek az egészségügyet, a munkahelyteremtést, a bangui sérült infrastruktúra helyreállítását, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának és gazdasági integrációjának növelését célozzák;

S.

mivel az Európai Tanács 2015 márciusában elindította a Közép-afrikai Köztársaságban az Unió katonai tanácsadó misszióját (EUMAM RCA), melynek célja az, hogy támogassa a közép-afrikai hatóságok felkészülését a biztonsági ágazat, és elsősorban a fegyveres erők reformjára;

T.

mivel 2015 májusa óta az EU összesen 72 millió euróval növelte a Közép-afrikai Köztársaságnak nyújtott támogatást, amelyből 10 millió euró a humanitárius segélyekre, 40 millió euró a költségvetés támogatására, és 22 millió euró a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott uniós vagyonkezelői alap forrásainak bővítésére szolgált;

U.

mivel a Közép-afrikai Köztársaság támogatása érdekében az EU 2014. július 15-én elindította az első több adományozót összefogó adományozói vagyonkezelői alapot, melynek célja a veszélyhelyzeti reagálásról a hosszú távú fejlesztési támogatásra való fokozatos áttérés elősegítése;

1.

mélységes aggodalmát fejezi ki a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet miatt, amely – ha az erőszakot nem sikerül megfékezni – az országot a polgárháború szélére sodorhatja; sajnálatát fejezi ki a kioltott emberéletek miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak, valamint a Közép-afrikai Köztársaság népének;

2.

határozottan elítéli a humanitárius szervezetek és rezidenciák ellen a legutóbbi erőszakos cselekmények során intézett támadásokat; felszólít arra, hogy biztosítsák a segélyszervezetek alkalmazottainak szabad mozgását, hogy eljuthassanak a – különösen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült – segítségre szoruló polgári lakossághoz; emlékeztet arra, hogy az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült majdnem félmillió embernek sürgős szüksége van élelmiszerre, egészségügyi ellátásra, vízre, megfelelő higiéniás körülményekre és létesítményekre, hajlékra és alapvető háztartási eszközökre;

3.

felszólítja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy összpontosítsanak a büntetlenség elleni küzdelemre és a jogállamiság visszaállítására, többek között bíróság elé idézve az erőszakért felelős személyeket; üdvözli a különleges büntetőbíróság felállítását, melynek feladata az országban 2003 óta elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálása és a büntetőeljárás lefolytatása lesz, és rámutat arra, hogy azt mielőbb működőképessé kell tenni; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi és technikai támogatás alapvető fontosságú a büntetőbíróság működéséhez; az adományozók nemzetközi adományozói ülésének lehető leghamarabbi összehívására szólít fel; arra ösztönzi a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy fogadjanak el hatékony és átlátható felvételi eljárásokat a büntetőbíróság személyzetének felvételéhez;

4.

dicsérettel illeti a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECCAS) az átmeneti folyamat kidolgozásában játszott alapvető szerepéért és azért, hogy a 2015. január 31-én Addisz-Abebában tartott megbeszélésen határozottan kiállt minden olyan párhuzamos kezdeményezéssel szemben, amely hátráltathatja a nemzetközi közösség arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban helyreállítsa a békét, a biztonságot és a stabilitást;

5.

üdvözli az átmeneti kormány eddigi erőfeszítéseit, azonban felszólítja a Közép-afrikai Köztársaság átmeneti hatóságait és a nemzetközi közösséget, hogy foglalkozzanak a válság kiváltó okaival, mint például a tömeges szegénységgel, a gazdasági különbségekkel és egyenlőtlenségekkel, a munkanélküliség növekedésével, valamint az ország természeti erőforrásaiból származó bevételek az állami költségvetésen keresztüli újraelosztásának hiányával; olyan átfogó megközelítésre szólít fel, amelynek középpontjában a biztonság, a humanitárius segítségnyújtás, a stabilizáció és a gazdasági fellendülés áll;

6.

sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a Közép-afrikai Köztársaságban e kritikus időkben zajló politikai folyamatokat, és fokozzák a közös erőfeszítéseket a politikai párbeszéd megkönnyítésére, a kölcsönös bizalom kiépítésére, valamint a vallási közösségek közötti békés egymás mellett élés biztosítására; sürgeti a Közép-afrikai Köztársaság kormányát, hogy a hosszú távú békés egymás mellett élés előmozdítása érdekében kezelje kiemelten az oktatási rendszer rekonstrukcióját;

7.

elítéli, hogy bár az ENSZ embargót hirdetett a fegyverkezésre, a milíciák megerősítése folytatódik; felhívja az összes felet, hogy tartsák be a 2015. május 10-én aláírt leszerelési megállapodást; hangsúlyozza, hogy a fegyveres csoportok lefegyverzésének abszolút prioritást kell kapnia, különösen a Közép-afrikai Köztársaságban az év végéig tervezett elnök- és parlamenti választások előestéjén;

8.

sürgeti az Afrikai Uniót és az Európai Uniót, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel és módon – nevezetesen a Stabilitási és Béketeremtési Eszköz, az afrikai békefenntartási mechanizmus és az afrikai készenléti haderő segítségével – támogassák az átmeneti kormányt abban, hogy meg tudja előzni a már amúgy is instabil állam összeomlását és az etnikumok közötti ellenségeskedés eszkalálódását, hogy le tudja szerelni az egymással versengő milíciákat, és hogy sikeres átmenetet biztosítson egy működőképes, befogadó jellegű és demokratikus állam felé;

9.

üdvözli a megbékélést és a békét előmozdító bangui fórum létrehozását, és valamennyi politikai, katonai és vallási vezető, valamint a helyi közösségek és a civil társadalom feltétel nélküli részvételére sürget; kitart amellett, hogy demokratikus választásokat kell tartani;

10.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a többi nemzetközi szereplőt, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a választások átmenetre vonatkozó ütemterv szerinti megszervezésének támogatására, különösen azáltal, hogy hozzájárulnak az ENSZ Fejlesztési Programja által felügyelt választási segítségnyújtási programhoz annak érdekében, hogy a választásokra még az év vége előtt sor kerülhessen, ezáltal teljesítve az átmenetre vonatkozó ütemterv egyik központi elemét;

11.

újra megerősíti, hogy támogatja a Közép-afrikai Köztársaság függetlenségét, egységét és területi integritását; emlékezet a külső beavatkozástól mentes önrendelkezési jog fontosságára;

12.

újólag megerősíti, hogy az év végéig megrendezendő választások előestéjén támogatja az ENSZ-et, a MINUSCA békefenntartó erőt és a francia Sangaris katonai kontingenst; határozottan elítél minden olyan kísérletet, amely akadályozza a stabilitásra irányuló folyamatos erőfeszítéseket;

13.

emlékeztet arra, hogy az átmeneti időszak 2015. december 30-án véget ér; sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy a MINUSCA és a Sangaris-erők segítségével állítsák helyre a nyugalmat az országban, és különösen Banguiban annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben tartani lehessen a választási menetrendet;

14.

üdvözli az Európai Unió katonai tanácsadó misszióját (EUMAM RCA), valamint az olyan projektek elindítását, amelyek célja a közösségi rendfenntartási és tömegoszlatási feladatokat ellátó rendőrségi és csendőrségi kapacitások helyreállítása, a közös műveleti parancsnoki központ visszaállítása, az igazságszolgáltatás megerősítése és a börtönlétesítmények rehabilitációja;

15.

határozottan elítéli a gyermekek és a nők elleni erőszak valamennyi formáját, és sürget minden milíciát és a nem állami fegyveres csoportokat, hogy tegyék le a fegyvert, vessenek véget az erőszak minden formájának, és haladéktalanul bocsássák szabadon a gyermekeket; felkéri az összes érdekelt felet, hogy kötelezzék el magukat a gyermekek jogainak védelme mellett, és hogy akadályozzák meg a gyermekek kárára elkövetett újabb jogsértéseket és visszaéléseket; sürgeti, hogy a fegyveres konfliktusok keretében nemi erőszak áldozatává vált lányok és nők számára biztosítsanak teljes körű szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat;

16.

sürgeti a Közép-afrikai Köztársaság gyémántkereskedőit, hogy kellő gondossággal járjanak el, és arra szólítja fel a nemzetközi gyémántkereskedő cégeket, hogy orvosolják a Közép-afrikai Köztársaságból származó gyémántok ellátási láncában jelentkező, a kimberley-i folyamatnak betudható hiányosságokat; felhívja a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait és a külföldi vállalatokat, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés betartásával járuljanak hozzá a kormányzás megerősítéséhez a kitermelő ágazatban;

17.

felhívja a nemzetközi gyémántkereskedő cégeket, hogy vizsgálják meg tüzetesebben a gyémántok eredetét, ezzel is elkerülve a konfliktus további kiélezését azzal, hogy illegálisan kitermelt és értékesített gyémántokat vásárolnak a Közép-afrikai Köztársaságtól; sürgeti a Közép-afrikai Köztársaság fakitermelő vállalkozásaival kereskedő európai vállalatokat, hogy tartsák be a fára és fatermékekre vonatkozó uniós rendeletet, és felhívja az EU-t, hogy szigorúan tartassa be a fára és fatermékekre vonatkozó rendeletet a Közép-afrikai Köztársaságból származó fát importálók tekintetében;

18.

felkéri a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy dolgozzanak ki saját nemzeti stratégiát a természeti erőforrásokat illegálisan kiaknázó és az azokkal kereskedő hálózatok ellen;

19.

sürgeti azon országokat, amelyeknek katonái a közép-afrikai köztársasági békefenntartó missziók során szexuális visszaéléseket követtek el, hogy vonják felelősségre ezeket a katonákat és állítsák őket bíróság elé, mert a büntetés nem maradhat el; hangsúlyozza, hogy egy működőképes és átlátható ellenőrzési és elszámoltathatósági mechanizmus révén sürgősen meg kell reformálni a békefenntartó struktúrákat; meggyőződése, hogy ezeknek a súlyos bűncselekményeknek a számát képzés és oktatás révén csökkenteni lehetne, illetve azokat meg lehetne előzni;

20.

sürgeti a Közép-afrikai Köztársaságot, a szomszédos államokat és a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete (ICGLR) többi tagállamát, hogy regionális együttműködésben vizsgálják ki a természeti erőforrások – többek között az arany, a gyémánt – illegális kiaknázásával és csempészetével, valamint orvvadászattal és a vadon élő állatok kereskedelmével foglalkozó regionális bűnözői hálózatokat és fegyveres csoportokat, és lépjenek fel velük szemben;

21.

felhívja az EU-t, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy jobban koordinált és hatékonyabb segítséget nyújtson a Közép-afrikai Köztársaság lakosságának; üdvözli ugyanakkor, hogy a változó igényekre reagálva az EU és a tagállamok fokozzák humanitárius szerepvállalásukat a Közép-afrikai Köztársaságban; hangsúlyozza, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban a leginkább rászorulók, valamint a szomszédos országokban élő menekültek számára életmentő segítséget kell nyújtani;

22.

elítéli, hogy a milíciák megsemmisítették az állami levéltárakat és nyilvántartásokat; sürgeti az EU-t, hogy támogassa a Közép-afrikai Köztársaság állami nyilvántartásainak helyreállítását, és hogy előzze meg a választási szabálytalanságokat;

23.

felszólítja a tagállamokat és a többi adományozót, hogy fokozzák hozzájárulásaikat a Közép-afrikai Köztársaság érdekében létrehozott uniós alaphoz, az úgynevezett Bêkou vagyonkezelői alaphoz, amelynek célja, hogy elősegítse a Közép-afrikai Köztársaság stabilizációját és újjáépítését, figyelemmel arra, hogy az újjáépítési és fejlesztési programokat jobban össze kell kapcsolni a humanitárius segítségnyújtási fellépésekkel;

24.

felszólítja az EU-t, az Afrikai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a Közép-afrikai Köztársaságból a szomszédos országokba érkező menekülteket;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Közép-afrikai Köztársaság ideiglenes kormányhatóságainak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherini asszonynak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlésnek és az uniós tagállamoknak.