22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/120

—

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06040/2015),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0077/2015),

—

tekintettel a 2013. november 21-i állásfoglalására a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról és a WTO kilencedik miniszteri konferenciájának előkészítéséről (1),

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek az AKCS-országokban történő fenntartható fejlődésért folyó és az Unióval való együttműködésben megvalósuló regionális integrációról és vámügyi modernizációról szóló állásfoglalására (2),

—

tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című bizottsági közleményre (3),

—

tekintettel a 2013 decemberében, Indonéziában megrendezett kilencedik miniszteri konferencia eredményeire és az e konferencia során megkötött, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra (4),

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Általános Tanácsának 2014. november 27-i nyilatkozatára (5),

—

tekintettel „A WTO kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodása – a kereskedelmi költségekre gyakorolt lehetséges hatások” című 2014. februári OECD-jelentésre,

—

tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0238/2015),

A.

mivel a kereskedelem egyszerűsítése elsősorban a nemzeti hatóságok feladata, de kétségtelen, hogy a multilaterális együttműködés számos területen növelheti a nyereségeket, illetve csökkentheti a költségeket;

B.

mivel a WTO-tagok kétharmadának ratifikálnia kell a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást, mielőtt az hatályba lépne; mivel e tekintetben felszólítja a WTO-tagokat annak biztosítására, hogy a megállapodás a lehető leghamarabb, pontosabban még a 2015. decemberben Nairobiban tartandó 10. WTO miniszteri konferencia (MC10) előtt hatályba léphessen;

C.

mivel néhány különösen nagy feltörekvő gazdaság, mint például Kína, Brazília és India nem kér technikai segítségnyújtást; ami üdvözlendő, mivel ez azt tükrözi, hogy azok részesülnek a rendelkezésre álló támogatásban, akiknek valóban szükségük van rá;

D.

mivel az EU aktívan dolgozik azon, hogy biztosítsa a különböző uniós (például a kereskedelemre, az együttműködésre vagy a humanitárius segélyre vonatkozó) szakpolitikák közötti koherenciát; mivel e szakpolitikáknak ágazatközinek kell lenniük, valamint hatástanulmányokon kell alapulniuk;

E.

mivel az EU elkötelezett a szabad, tisztességes és nyitott kereskedelem iránt, amely egyensúlyban van és mindenki számára kedvező; mivel a WTO biztosít természetes keretet ezen elvek továbbvitelének és újbóli megerősítésének;

F.

mivel az EU és tagállamai a világ legnagyobb segélynyújtói; mivel a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtását célzó pénzügyi támogatás kereskedelemösztönző támogatásnak minősülő intézkedés, és nem lehet hatással a többéves pénzügyi keret hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) szánt részére;

1.

üdvözli a 2013. decemberi kilencedik WTO miniszteri konferencián elért eredményeket, amely során a 160 WTO-tag lezárta a tárgyalásokat a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásról; úgy véli, hogy a kereskedelmi eljárásokat egyszerűsítő megállapodás fontos mérföldkő, mivel ez az első többoldalú megállapodás a WTO 1995-ös alapítása óta, és mert a megállapodás ki fogja alakítani a vámügyi modernizáció modelljét a 161 WTO-tag körében;

2.

hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is támogatja a „bali csomag” határozatainak valamennyi WTO-tag általi teljes körű és hű végrehajtását, ami lehetővé tenné, hogy a figyelem a dohai fejlesztési menetrend keretében folytatott tárgyalások sikeres lezárására összpontosuljon;

3.

elismeri az e megállapodás végrehajtásával járó előnyöket a fejlődő országokra nézve, mivel az hozzájárul majd a vállalkozások, és különösen a kkv-k számára kedvező környezet kialakításához; hangsúlyozza, hogy a megállapodás csökkenti majd a bizonytalanságot a piacra jutási feltételeket illetően, és a kereskedelmi költségeket is mérsékelni fogja 12,5– 17,5 %-kal (az olyan becslések, mint például az OECD számítása alapján), és így lehetővé teszi a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy új piacokhoz férjenek hozzá és növeljék versenyképességüket a hatékonyság fokozása, illetve a felesleges bürokrácia és a járulékos költségek csökkentése révén;

4.

hangsúlyozza, hogy a megállapodás végrehajtása – különösen a fejlődő országok részéről – a kereskedelmi kapcsolatokhoz kötődő eljárások harmonizálását és egyszerűsítését fogja eredményezni; rámutat, hogy a megállapodás mily nagy mértékben járulhat hozzá az innovatív technológiák és az elektronikus rendszerek, például az elektromos fizetési rendszerek, az országos kereskedelmi honlapok vagy az egyablakos ügyintézés terjedését elősegítő lehetőségek megteremtéséhez;

5.

sürgeti a WTO valamennyi tagját, hogy próbáljanak haladéktalanul megoldást találni a „bali csomag” valamennyi szempontjának végrehajtására – beleértve a kereskedelemtorzító támogatások csökkentését – annak érdekében, hogy lezárhassák a dohai fejlesztési menetrendet a WTO 10. miniszteri konferenciáján;

6.

hangsúlyozza e megállapodás jelentőségét a fejlesztés szemszögéből, figyelembe véve, hogy a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokra különleges és megkülönböztetett bánásmód érvényes, miszerint maguk dönthetnek arról, mikor hajtják végre a különböző rendelkezéseket, illetve melyekhez szükségeltetik technikai segítségnyújtás;

7.

hangsúlyozza, hogy a megállapodás végrehajtásának mértéke és időzítése fogja meghatározni az abból származó előnyöket; meggyőződése, hogy az olyan teljes körű és hű végrehajtás, amely tükrözi a dohai fejlesztési menetrend hatálya alá tartozó fejlődő országok prioritásait és fontos kérdéseit, valamennyi aláíró fél számára a legnagyobb előnnyel fog járni;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megállapodás kötelező rendelkezéseket és nem kötelező érvényű iránymutatásokat is tartalmaz; felkéri a WTO valamennyi tagországát, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg mind a kötelező rendelkezések, mind az iránymutatások végrehajtása érdekében azzal a céllal, hogy a kereskedelmi költségek lehető legnagyobb mértékű csökkenését lehessen elérni;

9.

hangsúlyozza, hogy a megállapodásban foglalt számos követelmény, nevezetesen az átláthatóságra, valamint az automatizált beléptető rendszerre és a vámfizetésre vonatkozó követelmények a határellenőrzéshez kapcsolódó korrupció kezelésének hatásos eszközei lehetnek; felszólít a vámhatóságok közötti hatékonyabb együttműködésre, és hangsúlyozza, hogy a nagyobb átláthatóság magasabb fokú biztonságot eredményez, valamint jelentős mértékben ösztönzi a kereskedelem fokozódását, a hatékonyabb vámellenőrzések biztosítása mellett;

10.

teljes mértékben támogatja az öt évre szóló 400 millió eurós alapot célzó uniós kezdeményezést, amely az olyan kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére irányuló reformokat és projekteket finanszírozná, mint például a fejlődő és legkevésbé fejlett országok vámrendszerének fejlesztése; emlékeztet arra, hogy e támogatás, melyet főként a regionális indikatív programok regionális gazdasági integrációra szánt hányada révén biztosítanak, egy jóval átfogóbb uniós kezdeményezés, a kereskedelemösztönző kezdeményezés (3,5 milliárd eurós uniós támogatás 2013-ban) részét képezi, valamint kéri, hogy e tekintetben biztosítsák az Európai Parlament és a tagállamok rendszeres tájékoztatását;

11.

kiemeli azonban, hogy e támogatást hatékonyan össze kell hangolni a más nemzetközi segélynyújtóktól – mint például az UNCTAD, a WTO és a Világbank – származó támogatásokkal; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a támogatások megkettőzését, csakúgy, mint a kérelmező országokra rótt bürokráciát, amely visszatartó hatással lehet a segítségre szorulókra;

12.

szoros együttműködésre szólít fel olyan szakosodott szervezetekkel, mint például a Vámigazgatások Világszervezete, amely eseti alapon értékes gyakorlati és technikai szakismeretekkel szolgálhat, elősegítve az ezen alkalmazási körön belül történő fejlesztést és a kapacitásépítést; hangsúlyozza, hogy különösen a legkevésbé fejlett országok használhatják ki teljes mértékben a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás nyújtotta kereskedelmi lehetőségeket;

13.

hangsúlyozza a világszerte működő uniós küldöttségek kulcsszerepét, amelyek együtt dolgoznak a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokkal „a terepen”, és kéri, hogy e küldöttségek a lehető legnagyobb mértékben vállaljanak szerepet a technikai támogatások kifizetésében;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokat kötelezettségvállalásaik teljesítésében, figyelembe véve a rugalmasságot, amelyet ezeknek az országoknak tanúsítaniuk kell a megállapodás által előírt kötelezettségek teljesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a kapacitásépítés finanszírozásának az értékelések sajátos igényei alapján figyelembe kell vennie a kedvezményezettek szempontjait;

15.

javasolja, hogy a nemzetközi szervezetek, valamint a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok partnerei szorosan működjenek együtt a C kategóriába sorolt rendelkezések végrehajtása terén annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsák őket;

16.

elismeri, hogy továbbra is széles szakadék tátong a fejlett és a fejlődő országok határellenőrzési eljárásai között, és hogy a gyér infrastruktúra, kevéssé hatékony vámigazgatás, korrupciós esetek és a túlzott bürokrácia lelassítja a kereskedelmet; elismeri, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás és a kereskedelmi liberalizációs folyamat közös célja a kereskedelmi költségek csökkentése a gazdasági tevékenység serkentése érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy számos fejlődő ország számára a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése fogja jelenteni a fő haszonforrást a dohai fejlesztési menetrend keretében; üdvözli a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokkal való különleges és megkülönböztetett bánásmódra vonatkozó átfogó rendelkezéseket; javasolja, hogy a kötelezettségvállalások új megközelítése és azoknak az országok kapacitásával arányos ütemezése szolgáljon a jövőbeni megállapodások kritériumául;

18.

elismeri, hogy a magánszektorbeli szakértelem központi szerepet játszhat a fejlődő országokban a kereskedelem egyszerűsítésére irányuló intézkedések elősegítésére, illetve a megállapodás végrehajtásának segítésére és támogatására vonatkozóan; tudomásul veszi a köz- és magánszféra közötti szövetségre irányuló, e célt szolgáló tervezett USAID-kezdeményezést; felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás végrehajtásának támogatásával ösztönözze a magánszektor nagyobb mértékű szerepvállalását és az európai iparágakkal való partnerség lehetőségeinek feltérképezését;

19.

elismeri, hogy a kereskedelmet könnyítő reformok végrehajtása szélesebb körű fejlesztési előnyökkel jár; megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a vámkezelés kulcsszerepet játszik a katasztrófasegély-küldemények gyors mozgásának megkönnyítésében; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti humanitárius segítségnyújtást elő kell segíteni a segélyek szállítását meggyorsító egyszerűsített vámkezelési eljárások, továbbá a vám- és adóterhek alóli mentesség révén;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnek.