22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/51

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék egyes, a közös agrárpolitikára vonatkozó rendeletjavaslatokról szóló, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó 1/2012. sz. véleményére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék egységes ellenőrzési modellről szóló 2/2004. számú véleményére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék 16/2013. számú, „Az egységes ellenőrzés (single audit) áttekintése, avagy a Bizottság milyen mértékben támaszkodik a tagállami ellenőrző hatóságokra a kohéziós politikában” című 16/2013. számú különjelentésére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2013-as éves tevékenységi jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0240/2015),

A.

mivel a közös agrárpolitikai (KAP) reformok két fordulója után a szabályok szerteágazóbbak és összetettebbek lettek;

B.

mivel az összetettebb szabályok miatt több hibát követnek el helyben;

C.

mivel a KAP céljait teljesíteni kell, és egyúttal a KAP eredményes végrehajtása érdekében biztosítani kell a kölcsönös megértést és a bizalmat valamennyi uniós intézmény, nemzeti és regionális testület között;

D.

mivel a KAP eredményesebb és hatékonyabb reformjához egyszerűsítésre és az adminisztratív terhek csökkentésére van szükség, hogy a KAP céljai teljesüljenek;

E.

mivel jelenleg az ellenőrzési költségek és az érdekelt felek és a gazdálkodók felé történő tanácsadás költségei tagállami szinten évente mintegy négymilliárd eurót tesznek ki, és a KAP legutóbbi reformjának következtében valószínűleg emelkedni fognak, ahogy az a hibaarányokkal is előfordulhat, különös tekintettel a „zöldebbé tétellel” kapcsolatos intézkedések bevezetésére;

F.

mivel a 2013-as reform jelentős változásokat eredményezett azon adatok tekintetében, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek a pályázatokkal együtt és kérelmeik alátámasztásához be kell nyújtaniuk, és olyan új követelményeket támaszt, amelyek azt kockáztatják, hogy a kezdeti tanulási és alkalmazkodási fázisban magasabb lesz a hibaarány;

G.

mivel fontos, hogy a szereplőket ne sújtsa aránytalanul magas számú vizsgálat;

H.

mivel a KAP céljait teljesíteni kell, és egyúttal a KAP eredményes végrehajtása érdekében biztosítani kell a kölcsönös megértést és a bizalmat valamennyi uniós intézmény, nemzeti és regionális testület között;

I.

mivel a gazdálkodókat olyan szolgáltatások nyújtására ösztönzik, mint a táj, a mezőgazdasági területek biológiai sokfélesége és az éghajlati stabilitás megőrzése, noha ezeknek nincsen piaci értékük;

J.

mivel jelenleg az ellenőrzési költségek és az érdekelt felek és a gazdálkodók felé történő tanácsadás tagállami szinten mintegy négymilliárd eurót tehet ki; hangsúlyozza, hogy minimálisra kell csökkenteni az ellenőrzések költségeit és adminisztratív terheit;

K.

mivel a teljesítményalapú ellenőrzések hasznos módszerré válhatnak, míg a közigazgatási szervek részéről stabilitásra és ösztönző jellegű megközelítésre van szükség a végső kedvezményezettek bizalmának megszilárdítása érdekében; emlékeztet azonban arra, hogy az „egy kaptafára készült” rendszert nem lehet ráerőltetni a különböző típusú és méretű uniós mezőgazdasági üzemekre;

L.

mivel a közös agrárpolitika legutóbbi reformja során bevezetett kizöldítési intézkedések célja a jobb mezőgazdasági fenntarthatóság elérése különböző eszközök hatása révén:

M.

mivel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (1) néhány kifizető ügynökség esetében szükségesnek ítélte meg 51 fenntartás kiadását;

1.

egyetért az Európai Számvevőszék véleményével, miszerint „a 2014–2020-ra vonatkozó közös agrárpolitikai kiadásokat meghatározó szabályok továbbra is összetettek” (2). mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a KAP komplexitása az Európában folytatott gazdálkodási módok sokféleségének következménye, továbbá hogy a KAP egyszerűsítése nem járhat a már elfogadott eszközök felszámolásával;

2.

kevésbé bürokratikus KAP-ot szorgalmaz azzal a céllal, hogy csökkentsék a hibaarányt, és olyan eszközök bevezetését, amelyek lehetővé teszik a hiba és a csalás közötti különbségtételt;

3.

felszólít arra, hogy mikor felhasználják az ellenőrzések megállapításait és kiszabják az esetleges szankciókat, tegyenek különbséget a nem szándékos mulasztások és a csalások között, mivel a mulasztások általában nem okoznak semmilyen pénzügyi kárt az adófizetőknek;

4.

kevésbé bürokratikus KAP-ot szorgalmaz, amely egyértelműen végrehajtható és értelmezhető azzal a céllal, hogy csökkentsék a hibaarányt, és olyan eszközöket vezessenek be, amelyek lehetővé teszik a hiba és a csalás közötti különbségtételt, ugyanakkor biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is képesek legyenek a nélkülözhetetlen élelmiszer-termelésre, amely a politika lényegét képezi; úgy ítéli meg, hogy a komplexitás kezelésének folytatása és a KAP egyszerűsítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a jövőbeni virágzó uniós mezőgazdasági ágazat biztosítása érdekében új belépőket vonzzanak a mezőgazdaságba és meg is tartsák őket és készségeiket; e tekintetben a szabályozás javítása program alapján határozottabb intézkedéseket vár el; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a közvetlen kifizetési kérelmek határidejét egy hónappal meghosszabbítja, és úgy véli, hogy ez a KAP hibaarányának csökkentéséhez vezető lépés;

5.

sürgeti, hogy a hibaarány csökkentése érdekében a nemzeti hatóságok és a mezőgazdasági termelők kapjanak világosabb iránymutatást;

6.

támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a gyorsan végrehajtható intézkedések azonnali vizsgálatával együtt egyszerűsítsék a KAP-ot, mivel az a mezőgazdasági termelők, a kifizető ügynökségek, az uniós intézmények és az adófizetők javát fogja szolgálni; ehhez kapcsolódóan javasolja, hogy a félidős felülvizsgálat során az alap-jogiaktus módosítására vonatkozó javaslatokat nyújtsanak be a következő finanszírozási időszak reformjának végiggondolásához;

7.

attól tart, hogy a Számvevőszék által meghatározott legvalószínűbb hibaarány a 2014–2020-as időszakban nőni fog a közös agrárpolitikán belül a közvetlen kifizetések területén, különösen azért, mert a kölcsönös megfeleltetés következő kerete még nincs összhangban e politika túlzott összetettségi szintjének csökkentésével az irányító hatóságok vagy a kedvezményezettek esetében;

8.

emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Számvevőszék gyakran hangsúlyozta, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a kisebb adminisztratív teher és az eredményes pénzügyi ellenőrzés között;

9.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika ellenőrzésének költségei már elérik az évi 4 milliárd eurót, és 50 millió tranzakciót érintenek a kb. 58 milliárd eurós mezőgazdasági költségvetés mellett;

10.

üdvözli, hogy a Bizottság prioritásként kezeli a KAP egyszerűsítésére irányuló új gyakorlatot, amely először is a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok számának csökkentését javasolja;

11.

határozottan támogatja a mezőgazdaságban a tagállami, bizottsági vagy számvevőszéki ellenőrzések minőségének és következetességének javítását, azok számának növelése helyett;

12.

hangsúlyozza továbbá, hogy az ellenőrzések garanciát jelentenek arra vonatkozóan, hogy az uniós költségvetésen belül a KAP-eszközök számára elkülönített forrásokat megfelelően költsék el;

13.

emlékeztet arra, hogy az egységes ellenőrzési rendszer célja, hogy a végső kedvezményezettektől az uniós intézményekig egységes ellenőrzési láncot vezessen be;

14.

sajnálatának ad hangot, hogy az egységes ellenőrzési rendszer még nem lépett életbe, és hogy a tagállamok által felállított ellenőrzési rendszerekben rejlő lehetőségeket nem használják ki teljes mértékben; emlékezteti a tagállamokat, hogy az ő feladatuk az ellenőrzések első hatékony szintjének biztosítása, minimálisra csökkentve egyúttal a gazdálkodók terheit, továbbá emlékezteti a tagállamokat az ellenőrzések szervezése során a rugalmasság alkalmazásával kapcsolatos meglévő lehetőségekre;

15.

iránymutatásként arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak módot a KAP-pal kapcsolatos ellenőrzések optimalizálására és összevonására oly módon, hogy a kiválasztott kedvezményezettek – amikor csak lehetséges – évente csak egy ellenőrzési körnek legyenek alávetve;

16.

hangsúlyozza, hogy az Európai Számvevőszék 2013-as pénzügyi évre szóló éves jelentése szerint

17.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottságnak a 68 kifizető ügynökség közül 42 esetében felfelé kellett korrigálnia az általuk megadott hibaarányokat, így azok fennmaradó hibaaránya meghaladta a 2 %-ot annak ellenére, hogy a közvetlen kifizetéseket intéző kifizető ügynökségek majdnem mindegyike rendelkezett akkreditációval és az igazoló hatóság által kiadott tanúsítással, és hogy a kifizető ügynökségek által tett 82 megbízhatósági nyilatkozatból az igazoló szervek 2013-ban 79-et hitelesítő záradékkal láttak el;

18.

arra számít, hogy az igazoló szervek számára a 966/2012/EU, Euratom és a 1306/2013/EU rendelettel kijelölt új feladat javítani fogja a tagállamok által megadott adatok megbízhatóságát, ami az uniós agráralapok általuk történő kezelését illeti;

19.

kéri a Bizottságot, hogy a tanúsító szervek tekintetében módosítsa az iránymutatásokat a statisztikai jelentések összeállításának szigorúbb ellenőrzése érdekében;

20.

újból kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslattervezeteket a kifizető ügynökségek általi nem helytálló vagy hamis jelentéstétel szankcionálására, lefedve a következő három területet: ellenőrzési statisztikák, a kifizető ügynökségek nyilatkozatai és az igazoló szervek által végzett munka; kéri, hogy súlyos megtévesztések esetén a Bizottságnak jogában álljon a kifizető ügynökségek akkreditációjának visszavonása;

21.

elvárja a Bizottságtól, hogy sürgősen és teljes mértékben használja ki a KAP egyszerűsítésének folyamatát, különös tekintettel a kölcsönös megfeleltetést és a kizöldítést szabályozó összetett és nagy terhet jelentő rendeletekre, amely végső soron Európa-szerte érinti a gazdákat;

22.

támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a gyorsan végrehajtható intézkedések azonnali vizsgálatával együtt egyszerűsítsék a KAP-ot, mivel az a mezőgazdasági termelők, a kifizető ügynökségek, az uniós intézmények és az adófizetők javát fogja szolgálni; sürgeti továbbá, hogy hozzák előre az alap-jogiaktus módosítására vonatkozó javaslatokat; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a KAP egyszerűsítésére vonatkozóan, figyelembe véve a mezőgazdasági ágazaton belüli érdekelt felek visszajelzéseit;

23.

támogatja a különböző intézmények tevékenységeinek koordinálása mellett végzett egységes éves ellenőrzés megerősítését és határozottabb végrehajtását, továbbá támogatja, hogy mérsékeljék az ellenőrzésekből adódó adminisztratív terheket, hogy a gazdálkodók egy adott évben semmilyen szabály alapján ne kapjanak több, különböző időpontban végzett ellenőrzést az illetékes szervektől, illetve ne legyenek kitéve túlzott vagy sokszoros ellenőrzésnek a Bizottság és a Számvevőszék részéről, ezáltal az ellenőrzések számának csökkentése révén mérsékelve a gazdálkodókra nehezedő terheket; kéri, hogy kapcsolják össze az igazoló szervek és egyéb tagállami szervek, az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék ellenőrzési feladatait; megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok és a Bizottság által kiadott, a KAP végrehajtásához kapcsolódó iránymutatásokban a gazdálkodóknak biztosított tanácsok gyakran ellentmondanak a Számvevőszék által alkalmazott értékelési kritériumoknak, ami aránytalan és nem várt bírságokhoz vezet;

24.

olyan integrált megközelítésre szólít fel az ellenőrzések terén, amely során amennyiben lehetséges, valamennyi ellenőrzési kötelezettséget egyidejűleg teljesítenek, hogy alacsony szinten tartsák a helyszíni ellenőrzések számát és az ezzel járó, a mezőgazdaság és a gazdálkodók számára felmerülő pénzügyi és időbeli ráfordításokat, valamint össze tudják hangolni az ellenőrzési folyamatot;

25.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az összetett szabályozás miatt elkövetett, nem szándékos hibák kockázata végül a kedvezményezettet sújtja; a fenti megközelítés támogatása érdekében a szankciókra vonatkozóan ésszerű, arányos és hatékony politikára szólít fel, amely elkerüli azt, hogy ugyanazért a hibáért mind a kifizetési rendszer, mind a kölcsönös megfeleltetés keretében kettős szankcionálást alkalmazzanak;

26.

meggyőződése, hogy annak érdekében, hogy biztosítsák a projektek zökkenőmentes végrehajtását, a kifizetések nem állíthatók le, ha kisebb tévedésekre és/vagy elírási hibákra derül fény;

27.

kéri, hogy a Bizottság, a tagállamok és a Számvevőszék fejlesszék tovább a kockázatalapú ellenőrzési stratégiákat, tekintetbe véve minden fontos adatot, többek között a szakpolitikai területenként legjobban/legrosszabbul teljesítők előzetes azonosítását is;

28.

hangsúlyozza, hogy kritériumokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy meghatározzák, mely tagállamok teljesítménye a legjobb/legrosszabb;

29.

emlékeztet arra, hogy az uniós alapok kezelése tekintetében az érintett szakpolitikai területtől függően a tagállamok széles köre „legrosszabbul teljesítőnek” tekinthető;

30.

kitart amellett, hogy az ellenőrzésre vonatkozó teljesítmény meghatározásának ellenőrzőlistán kell alapulnia, és magában kell foglalnia a tagállami ellenőrző és adminisztratív rendszerek minőségét is, azaz az irányító és igazoló hatóságok hatékonyságát, következetességét és megbízhatóságát;

31.

úgy véli, hogy az egyes szakpolitikai területeken legjobb teljesítményt nyújtó tagállamokat az uniós ellenőrzések csökkentésével kell jutalmazni;

32.

úgy véli, hogy a teljesítményalapú ellenőrzések kidolgozása és adminisztrálása semmiképpen nem válhat az EU élelmiszer-ellátási biztonságát fenyegető fokozott bizonytalanság forrásává;

33.

kéri a legjobban teljesítő tagállamokat, hogy osszák meg tapasztalataikat a legrosszabbul teljesítő tagállamokkal;

34.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy biztosítsa a lehető leggördülékenyebb és a mezőgazdasági termelők számára a lehető legkisebb zavart okozó ellenőrzéseket.

35.

megállapítja, hogy a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően „A tagállamok biztosítják a helyszíni ellenőrzéseknek a hatékony kockázatkezeléshez szükséges minimális szintjét, és szükség esetén növelik az említett ellenőrzések számát. A tagállamok csökkenthetik a minimális szintet, ha az irányítási és kontrollrendszerek megfelelően működnek, és a hibaarányok elfogadható szintűek.”

36.

kéri a bizottságot, hogy tovább pontosítsa az 1306/2013/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében foglalt elfogadható szint fogalmát, és kezdeményezzen párbeszédet a kérdésről az Parlamenttel és az Európai Számvevőszékkel;

37.

bátorítja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább azokat az e-kormányzási kezdeményezéseket, amelyek közép- és hosszú távú célja a hibaarány csökkentése az alkalmazási fázisban bekövetkező hibák elkerülésével; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a közös rendelkezésekről szóló rendelet 122. cikkének (3) bekezdésében előírt, a projektvégrehajtás, -irányítás és -ellenőrzés tekintetében az e-kohézió alkalmazására vonatkozó céldátumot; meggyőződése, hogy az adatok teljes átláthatósága és az azokhoz való teljes hozzáférhetőség alapvető fontosságú a visszaélések megelőzése és leküzdése terén; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé valamennyi kedvezményezett által rendelkezésre bocsátott dokumentum közzétételét;

38.

úgy véli, hogy a vidéki területek teljes, nagy sebességű szélessávú internetlefedettsége, valamint a használatához kapcsolódó komoly tudatosságnövelés és képzés alapvető eszközt jelentenek valamennyi mezőgazdasági termelő számára, hogy előnyük származzon a KAP legújabb pályázati és kérelembenyújtási rendszereiből;

39.

kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket azért, hogy csökkentsék a kérelembenyújtási rendszerek és formanyomtatványok bonyolultságát a mezőgazdasági termelők érdekében, és támogatja, hogy a tagállamok fokozottan alkalmazzák az e-kormányzat technológiát, hogy a hibákat már a kérelem benyújtásának időpontjában el lehessen kerülni, ehhez pedig a kedvezményezetteknek szélessávú internetkapcsolatra van szüksége; bátorítja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan programot, amely elősegíti az idősebb gazdálkodók képzését; hangsúlyozza, hogy a szélessávú hálózatokba történő komoly beruházásokra van szükség a vidéki területeken, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a kérelembenyújtási eljárás digitalizálása érdekében; emlékeztet arra, hogy az e-kormányzati technológiák megbízható végrehajtásához a tagállamoknak ki kell fejleszteniük, finanszírozniuk vagy társfinanszírozniuk kell ezeket a technológiákat;

40.

felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre digitalizálási programokat a kormányzat és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolat tekintetében azzal a céllal, hogy „egységes mezőgazdasági üzemi dossziét” alakítsanak ki, amely magában foglalja a termésre vonatkozó adatok integrált és szinkron kezelését; Úgy véli, ez az egyszerűsítés összesítene minden olyan elemet, amelyet jelenleg külön kezelnek (termésre vonatkozó tervek, az egyéni biztosítási tervek és a naplók), mivel a mezőgazdasági üzemek egyetlen bevallást készítenének, amelyet azután a kormányzati szervek egymás között megosztanának, ez fokozná az kormányzati szervek által végzett ellenőrzések hatékonyságát, ezáltal csökkenne a kifizetésekkel kapcsolatos hibaveszély és összehangolhatóvá válnának az ellenőrzések;

41.

kéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy az új KAP végrehajtásával foglalkozó kormányzati/regionális szervek a politika végrehajtása során hatékony kommunikációt és együttműködést folytassanak a termelők javát szolgálva.

42.

úgy véli, hogy mind a gazdálkodás, mind pedig az ellenőrzések során az internet alapú ipari megoldások kidolgozása és elfogadása hosszú távon számos potenciális előnnyel jár, különös tekintettel a kedvezményezettek és a kifizető ügynökségek számára kidolgozott integrált megoldások tekintetében; arra számít, hogy ez pozitív hatással lehet az ellenőrzések következetessége, megbízhatósága és költséghatékonysága szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el és hajtson végre kísérleti projekteket e területen; emlékeztet arra, hogy ez a megközelítés függ a tagállamok azon kötelezettségvállalásától, amelynek célja a gyors szélessávú kapcsolat biztosítása a vidéki térségekben az EU egész területén;

43.

felkéri a Bizottságot, hogy működjön együtt valamennyi érintett féllel – beleértve többek között a Számvevőszéket, a tagállamokat és a kedvezményezettek szervezeteit – azon hosszú távú stratégia kidolgozása során, melynek célja, hogy nem politikai megoldást találjon a kedvezményezettekre háruló terhek további növekedésének megakadályozására a jövőbeli KAP-reformok és az alap-jogiaktus változásai során;

44.

kéri a Bizottságot, hogy az ökológiai jelentőségű területről szóló jogalkotási aktusra vonatkozó javaslat 1307/2013/EU rendelet 46. cikkével összhangban történő elkészítése során tartsa tiszteletben az ellenőrizhetőség elvét, amely a vidékfejlesztés keretében már életbe lépett;

45.

kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az ellenőrzések 1306/2013/EU rendelet 59. cikkében előírt minimális szintjének csökkentését az említett rendelet 110. cikkében előírt, a KAP nyomon követéséről és értékeléséről szóló értékelési jelentésben;

46.

kéri a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt a teljesítményalapú irányítási rendszerek bevezetésének lehetőségéről a KAP valamennyi területén, különösen a vidékfejlesztés beruházási részében, annak érdekében, hogy az összes érdekelt fél részvételével vita kezdődjön az említett elv uniós jogba történő bevezetéséről;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.