11.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 265/76

—

tekintettel a Bizottság „A tőkepiaci unió kiépítése” című, 2015. február 18-i zöld könyvére (COM(2015)0063),

—

tekintettel a Bizottság „Az európai pénzügyi szektor megújítása” című, 2014. május 15-i közleményére (COM(2014)0279),

—

tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2014. március 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bizottság felülvizsgálati jelentéseire a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszeréről (az európai felügyeleti hatóságokról (EFH) szóló COM(2014)0509, valamint az Európai Rendszerkockázati Testületről (ERKT) szóló COM(2014)0508 dokumentumra),

—

tekintettel a Bizottság „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményére (COM(2014)0168),

—

tekintettel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

—

tekintettel a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló zöld könyvvel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000075/2015 – B8–0564/2015),

—

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy „új finanszírozási források […] révén javítani kell a tőkepiacokhoz való hozzáférést”, ugyanakkor megállapította, hogy „a finanszírozás fő forrásai valószínűleg továbbra is a kereskedelmi bankok lesznek, és hogy a tagállamok számára kulcsfontosságú, hogy új forrásokat hozzanak létre a bevett mechanizmusok kiegészítésére és a finanszírozási rés kitöltésére, a reálgazdaság szükségleteihez igazított, megfelelő szabályozási és felügyeleti keret biztosítása mellett”;

B.

mivel „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményében a Bizottság a pénzügyi eszközök diverzifikálása, az európai tőkepiacok fejlesztése és a finanszírozáshoz való hozzáférés – különösen a kkv-k számára történő – javítása érdekében feltárta konkrét intézkedések meghozatalának lehetőségeit például a részvény- és vállalatikötvény-piacok, az egyszerű és átlátható értékpapírosítás, a fedezett kötvények és a zártkörű kibocsátás terén;

C.

mivel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke nyilatkozata szerint a Bizottság első számú stratégiai prioritása „Európa versenyképességének megerősítése és a beruházások ösztönzése a munkahelyteremtés céljából”;

D.

mivel a pénzügyi válság kitörésének egyik fő okai a nem kellő mértékben szabályozott és ellenőrzött tőkepiacok voltak; mivel bármilyen új javaslatnak – különösen az értékpapírosításra vonatkozónak – megfelelően tükröznie kell ezt a tényt;

E.

mivel a pénzügyi válság nyomán az uniós intézmények számos jogszabályt vezettek be azzal a céllal, hogy megelőzzék a hasonló válságok újabb bekövetkezését, és kialakítsák a valóban fenntartható növekedéshez elengedhetetlen, pénzügyileg stabil környezetet; mivel e szabályozást a tőkepiaci unió keretrendszereként és nem annak akadályaként kell tekinteni;

F.

mivel a tőkepiacok széttöredezettségének mérséklése alacsonyabb tőkeköltségeket eredményezhet, miközben javítja a tőke elosztását, és így támogathatja a vállalkozások, különösen a kkv-k növekedését és a munkahelyteremtést az Unión belül;

G.

mivel a különböző uniós intézmények és a magánszektor most dolgozzák ki a tőkepiacok továbbfejlesztésére irányuló megoldásokat, illetve ajánlásokat, például az egyszerű és átlátható értékpapírosítás, a zártkörű kibocsátás, a saját tőke bevonásával történő finanszírozás, az európai fedezett kötvények és az első nyilvános tőzsdei bevezetés terén;

H.

mivel a tőkepiaci uniónak ki kell egészítenie és tovább kell fejlesztenie a korábbi szabályozási erőfeszítéseket (a tőkekövetelményekről szóló irányelvet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló II. irányelvet (MiFID II)/a pénzügyi eszközök piacairól szóló rendeletet (MiFIR));

1.

megállapítja, hogy az elmúlt több évtizedben Európában a reálgazdaságba történő befektetések mértéke az európai és globális pénzügyi ágazat ugyanezen időszak alatt mutatott hatalmas növekedése ellenére viszonylagos csökkenést mutat; rámutat arra, hogy a reálgazdaság továbbra is erőteljesen a bankokra támaszkodik, ami kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot a banki hitelezés szigorításával szemben;

2.

megállapítja, hogy a válság kezdete óta a pénzügyi ágazat csődje miatt folytatott nagymértékű állami beavatkozás bőséges likviditást eredményezett, ez azonban mégsem eredményezte a reálgazdaság finanszírozás iránti keresletének növekedését;

3.

rámutat arra, hogy a válságot megelőzően Európában nem volt hiány határon átnyúló tőkeáramlásokban, ezek azonban a bankközi kölcsönzésben és a gyakran nagymértékben tőkeáttételes befektetők kezében lévő adósságokban koncentrálódtak, ami a kockázatok belső piacon belüli áthelyeződését eredményezte;

4.

megállapítja, hogy az Unióban a bankrendszer stabilitásának helyreállítása vált kiemelt céllá a hosszú távú befektetések és a reálgazdaság finanszírozásával szemben;

5.

rámutat arra, hogy a biztosítási szektor jelentős mennyiségű kihasználatlan tőkét birtokol, amely hatékonyabban hasznosítható lenne a szabályozási keretrendszer javításával, a biztosítási ágazat által végrehajtott egyes befektetésekre vonatkozó tőkekövetelmények felülvizsgálata révén;

6.

rámutat arra, hogy egy jól megtervezett uniós tőkepiac kínálta lehetőségek ellenére nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy más területeken, például az adózás terén hatalmas akadályok állnak fenn, különös tekintettel a saját tőke helyett a hitelből való finanszírozást ösztönző gyakorlatokra, a fizetésképtelenségre vonatkozó és a számviteli jogszabályokra; úgy véli, hogy az uniós harmonizáció ezeken a területeken nem járna automatikusan további előnyökkel, és hogy e tekintetben nincs szükség a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) kiterjesztésére Európában;

7.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi integráció mértéke a válság óta csökkent, miután a bankok és a befektetők hazai piacaik felé mozdultak el;

8.

hangsúlyozza, hogy a kereslet és a kínálat a reálgazdaság iránti bizalom a befektetők számára kedvező befektetési környezet és jogbiztonság előmozdítására, a stabilizáló, versenyalapú és növekedésbarát jogalkotási keret hosszú távú kialakítására, valamint az infrastruktúrába történő beruházások ösztönzésére és diverzifikálására tett egyértelmű, tagállami és uniós szintű kötelezettségvállalások révén ösztönözhető, lehetővé téve ezáltal, hogy a cégek hosszú távra tervezhessenek;

9.

elismeri, hogy Európa jövője innovációra való képességéhez kapcsolódik; úgy véli, hogy az innovációbarát szabályozási keretrendszer mellett a vállalkozások finanszírozáshoz való egyszerű, megfelelő és diverzifikált hozzáférése az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés kulcsa;

10.

rámutat arra, hogy az európai vállalkozások számára fennálló finanszírozási feltételek javításának megerősített gazdasági és pénzügyi stabilitásra kell épülnie, ami reformok végrehajtását is magában foglalja valamennyi tagállamban;

11.

kiemeli, hogy a hiányos tőkepiacok a kockázatok hibás árazásához, valamint a várt megtérülés és a valós kockázat közötti kapcsolat megszűnéséhez vezettek, ami a piacok kkv-khoz hasonló szervezetek iránti kedvezőtlen elfogultságát eredményezte; úgy véli, hogy a tőkepiaci unió egyik céljának a piacok hatékonysága javításának, valamint a tisztességes, megfelelő és gazdasági szempontból ésszerű kockázat-megtérüléssel jellemzett kapcsolat biztosításának kell lennie az EU tőkepiacain;

12.

úgy véli, hogy míg például az Egyesült Államok az Uniónál gyorsabban kilábalt a pénzügyi válságból – ami részben diverzifikáltabb pénzügyi rendszerének köszönhető – az Uniónak a tőkepiaci unió eredeti saját változatát kell kiépítenie, amelyhez felhasználhatja a világ más részeiről származó tapasztalatokat, de nem elegendő pusztán csak lemásolnia azokat; hangsúlyozza azonban, hogy a harmadik országok egyenértékű vagy hasonló standardjaival kapcsolatban az európai és a nemzetközi pénzügyi piacok közötti kompatibilitás biztosítása érdekében ésszerű megközelítést kell kialakítani;

13.

úgy véli, hogy a tőkepiacokra vonatkozó valódi európai megközelítésnek kellőképpen figyelembe kell vennie a nemzetközi fejleményeket, hogy a felesleges jogszabályi eltérések és átfedések elkerülése révén Európa vonzó maradjon a nemzetközi befektetők számára;

14.

hangsúlyozza, hogy bár Európa megtakarításai a GDP arányában kifejezve nagyobbak, mint az Egyesült Államokéi (20 %, illetve 17 %), az uniós kölcsönös befektetési alapokban kezelt megtakarítások csak az USA-beli szint 50 %-át, a nyugdíjalapokban kezelt megtakarítások pedig csak 35 %-át teszik ki; rámutat továbbá arra, hogy az uniós részvénypiacok, vállalati kötvénypiacok és értékpapírosítás az egyesült államokbeli megfelelőik 60 %-ának, 35 %-ának, illetve 20 %-ának felelnek meg;

15.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a tőkepiaci uniónak a finanszírozáshoz való hozzáférés terén meglévő kiegyensúlyozatlanságot esetlegesen felerősítő megvalósításából adódó nem kívánt következmények elkerülése érdekében figyelembe kell vennie a kkv-ágazat tagállamonként eltérő gazdasági és kulturális összetételét;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unió révén alakítson ki a finanszírozási források és az európai vállalkozásokba való befektetések diverzifikálásának erősítésére irányuló olyan európai megközelítést, amely az európai banki és tőkepiaci struktúra kölcsönös függőségére épül, szem előtt tartva a vállalkozásfinanszírozás európai modelljének sajátosságait, valamint annak szükségességét, hogy fejlődjenek a növekedést szolgáló finanszírozás megbízható, nem banki forrásai, és ezek olyan módszerekkel egészüljenek ki, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplők számára a hitelből, saját vagy kockázati tőkéből származó források bevonását közvetlenül a piacról; megállapítja, hogy a Bizottságnak nem kell feltétlenül csak a más joghatóságokkal folytatott kölcsönös felülvizsgálatokra támaszkodnia; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a kulturális különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és leküzdésük érdekében megfelelő választ kell adni rájuk; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak a tőkepiacok reformja során figyelembe kell vennie a legújabb technológiai fejlesztéseket;

17.

felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy az üzleti modellek és a tagállamok tőkepiacainak sokszínűsége megvédésre érdemes erősség lehet Európa egésze számára;

18.

hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unióra és az alapjául szolgáló jogszabályokra irányuló kezdeményezésnek a teljes EU tőkepiacainak működését kell céloznia, kiteljesítve az egységes piacot, és fokozva a fenntartható növekedést; hangsúlyozza, hogy a válságot követően olyan lépések történtek a bankszektor felügyeletét illetően, amelyeket egyelőre még nem terjesztettek ki a tőkepiacokra; hangsúlyozza, hogy eltérések vannak a pénzügyi ágazatok között, amelyek eltérő megoldásokat tesznek szükségessé; hangsúlyozza azonban, hogy a hasonló finanszírozási tevékenységek tekintetében egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a szereplők között, és hogy a fő célnak valamennyi ágazat esetében annak kell lennie, hogy javuljon a tőkeelosztás az európai gazdaságban, és a jelenleg kihasználatlan tőkeállomány jobban hasznosuljon;

19.

hangsúlyozza, hogy e célból józan és átfogó helyzetértékelésre van szükség, amely figyelembe veszi az elmúlt években elfogadott valamennyi dosszié európai tőkepiacokra gyakorolt kumulatív hatását; rámutat arra, hogy ez annak körültekintő felülvizsgálatával is jár, hogy nincs-e szükség a banki és biztosítási ágazatra alkalmazott szigorú tőkekövetelményeknek átgondolására;

20.

hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek nem kell újra feltalálniuk a spanyolviaszt, hanem el kell ismerniük, hogy a vállalkozások finanszírozása Európában fejlett, történelmileg kialakult struktúrákon alapul, amelyek korlátaik ellenére sikeresnek és a válságokkal szemben ellenállóaknak bizonyultak, és hogy a további diverzifikálás és az új csatornák kialakítása értékes lehet annak biztosítására, hogy a különböző típusú vállalkozások kiegészítő finanszírozási forrásokhoz jussanak;

21.

megállapítja, hogy a hagyományos banki finanszírozási csatornák gyakran kevéssé kedvezőek az innovatív vállalkozások és a kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy az Unióban a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézsége jelenti a növekedés egyik legnagyobb akadályát; hangsúlyozza, hogy amíg a banki hitelekhez való hozzájutás folyamatos nehézséget jelent a kkv-k számára, szükség van a bankhitelen kívül más alternatívákra, kiváltképp a kockázati tőke és az együttműködő (peer-to-peer) alapok, a zártkörű kibocsátás, a kkv-kölcsönök értékpapírosítása és a hitelszövetkezetek üzleti környezetének javításával, de egyúttal a köz- és magánszféra közötti partnerségekre (PPP-k) vonatkozó szabályoknak az EU egész területére kiterjedő egységesítése révén is;

22.

hangsúlyozza, hogy az Unión belüli hatékonyabb tőkeelosztás nem feltétlenül eredményezi mindig a határokon átnyúló tőkemozgás növekedését; emlékeztet arra, hogy a válságot megelőzően egyes tagállamokban az ingatlanpiaci buborékok kialakulásának – bizonyos mértékig – a túlzott tőkebeáramlás volt a hajtóereje;

23.

kiemeli annak szükségességét, hogy azonosításra kerüljenek azok a meglévő pénzügyi struktúrák, amelyek hatékonynak bizonyultak és ezért megőrzendők, illetve azok, amelyek jelentős kiigazításra szorulnak; úgy véli, hogy a hatékony struktúrákat népszerűsíteni is kell a helyi és a decentralizált pénzügyi intézmények számára;

24.

emlékeztet az uniós szintű kezdeményezések, például az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) sikerére, amelyek több tagállamban útlevéllel működve közel 8 billió eurót kitevő eszközállományukkal lehetővé tették az uniós befektetési alapok növekedését; úgy véli, hogy az alternatív befektetési alapok kezelőiről (ABAK) szóló irányelv is jó példa a sikerre;

25.

üdvözli az európai hosszú távú befektetési alapokról (EHTBA) szóló rendelet elfogadását; úgy véli, hogy az EHTBA-k megismételhetik az ÁÉKBV-k eredményeit azáltal, hogy ösztönzik a tőke nagyobb mértékű kihelyezését a finanszírozást igénylő hosszú távú projektekbe, például az infrastruktúra- és az energiaágazatban, különösen határokon átnyúló szinten; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne hatékonyan összekapcsolni a rendkívüli beruházási programokat – például az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) – a rendszeres európai uniós alapokkal; úgy véli, hogy az intézményi befektetőket fel kellene kérni arra, hogy az általuk kezelt alapokból járuljanak hozzá az európai tőkepiacokhoz; véleménye szerint az intézményi befektetőknek és a piacra való belépésük feltételeinek fontos szerepet kell játszaniuk a tőkepiaci unió fejlődésében;

26.

emlékeztet a pénzügyi piacok integrációjával kapcsolatban korábban elvégzett munkára, például a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervre (1999), a Giovannini-jelentésre és a de Larosière-jelentésre, és felhívja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervében építsen ezekre a jelentésekre;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy országonként elemezze mélységében a tőkepiacok jelenlegi helyzetét azzal a céllal, hogy átfogó gazdasági elemzés keretében értékelje, hogy a tőkepiacokon keresztül hol és milyen mértékben állnak fenn uniós szintű, beruházásokat akadályozó tényezők, és jelezze, hogy ezen akadályok – nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket is beleértve – milyen eszközökkel számolhatók fel vagy minimalizálhatók; úgy véli, hogy ez az elemzés a tőkepiaci unió sikerének előfeltétele; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel ezt a folyamatot;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a tagállamok közötti intézményi, jogi és szabályozási eltérésekből adódó határokon átnyúló kockázatokat a pénzügyi és a tőkepiacokon az Unióban, és kezelje ezeket hatékony intézkedésekkel határokon átnyúló tőkeáramlás ésszerűsítése és a befektetők körében a hazájuk iránt meglévő elfogultság mérséklése érdekében;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kínálati oldalt is, és különösen elemezze és kezelje annak alapvető okait, hogy a lakossági és intézményi befektetők miért nem képesek elegendő tőkét mozgósítani és átalakítani ahhoz, hogy megerősítsék az egyes pénzügyi szolgáltatásokat és a reálgazdaságba való hosszú távú beruházást;

30.

javasolja, hogy a Bizottság mozdítsa elő mind a befektetők, mind pedig a vállalatok – mint tőkepiaci felhasználók – pénzügyi képzését, és az adatgyűjtés egységesítése és javítása érdekében fokozza az uniós adatok és kutatások elérhetőségét annak érdekében, hogy a vállalatok és a befektetők egyaránt megérthessék a tőkepiaci szereplők által nyújtott különböző szolgáltatások komparatív költségeit és előnyeit;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy a hitelminősítő intézetek piacának és az erre a piacra belépő új szereplők előtt álló akadályok tanulmányozásával vizsgálja meg a tőkepiacokon a kkv-k tekintetében tapasztalható információs aszimmetria mérséklésének módjait; kiemeli a kisebb befektetések számára is költséghatékony minősítéseket kínáló független európai hitelminősítő ügynökségek elképzelését;

32.

üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy a tájékoztatók jelenlegi keretrendszerében tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése érdekében felülvizsgálja a tájékoztatóról szóló irányelvet; hangsúlyozza az eljárások egyszerűsítésének fontosságát a kibocsátókra és a tőzsdén jegyzett cégekre adminisztratív terheinek arányos csökkentésével, különös tekintettel a kkv-kra és a közepes piaci tőkeértékű vállalatokra; úgy véli, hogy érdemes lenne megvizsgálni annak módjait, hogy a követelmények jobban igazodjanak az eszközök és/vagy a befektetők és/vagy a kibocsátók típusához; rámutat arra, hogy a szolgáltatandó adatok szabványosítása és digitális formában való elérhetővé tétele fokozná az átláthatóságot, és csökkentené a tranzakciós költségeket;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye világosabbá a tőkepiaci unió és az európai beruházási terv másik két pillére, nevezetesen az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform közötti viszonyt;

34.

hangsúlyozza a tőkepiacokra vonatkozó kezdeményezések és az egyéb politikai menetrendek, például az egységes digitális piac kialakítása, valamint a társasági jog és a vállalatirányítás terén folyamatban lévő reformok integrálását a különböző szabályozási és nem szabályozási jellegű kezdeményezések következetességének és egységességének biztosítása és ezáltal a gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos különböző szakpolitikák pozitív mellékhatásainak maximalizálása érdekében;

35.

úgy véli, hogy a tőkepiaci unió megvalósítása során lépésről lépésre haladó megközelítést kell alkalmazni, és a tőkepiaci uniónak három prioritást kell követnie: először, a vállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási források elmélyítése és diverzifikálása révén ösztönöznie kell a megtakarítások lehető leghatékonyabb elosztását, és több befektetési lehetőséget, nagyobb átláthatóságot és portfóliódiverzifikálást kell kínálnia a megtakarítók és a befektetők számára; másodszor, mélyebb határokon átnyúló piacok létrehozása, a pénzügyi rendszer súlyos pénzügyi válságokkal szembeni ellenálló képessége fokozása, valamint az egyéni érzékenységnek megfelelő sokkhatások kisimítása révén lehetővé kell tennie a kockázatok nagyobb mértékű csökkentését; harmadszor, biztosítania kell egy hatékony kiegészítő csatorna meglétét a reálgazdaság finanszírozására;

36.

felkéri a Bizottságot, hogy a befektetővédelem fokozása és teljessé tétele érdekében szükség esetén terjesszen elő javaslatokat a hatályos jogszabályok – különösen a hitelminősítő intézetekre és könyvvizsgáló cégekre vonatkozó jogszabályok – felülvizsgálatára;

37.

hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a határon átnyúló finanszírozás meglévő akadályait, különösen a kkv-k számára annak előmozdítása érdekében, hogy a vállalkozások mérettől és földrajzi területtől függetlenül élvezhessék a tőkepiaci unió előnyeit;

38.

hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unió kiépítésének alapelvévé kell tenni a végfelhasználókra, azaz a vállalatokra és a befektetőkre helyezett nagyobb hangsúlyt és annak elismerését, hogy a piacok a vállalatokért és a befektetőkért vannak; ezért úgy véli, hogy az Unió politikáinak arra kell összpontosítaniuk, hogy a tőkepiacok a vállalatok számára jobb hozzáférést biztosítsanak a tőkéhez, a befektetők számára pedig sokrétű, diverzifikált, átlátható és megfizethető árú megtakarítási lehetőségeket nyújtsanak;

39.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő konzisztens javaslatokat annak biztosítására, hogy a tőkepiaci unióhoz az árnyékbankrendszer kontraproduktív hatásaival szembenéző világos stratégia társul majd;

40.

hangsúlyozza, hogy a fent említett prioritások előmozdítása érdekében a tőkepiaci uniónak a megtakarítók és a befektetések közötti közvetítői lánc összetettségének korlátozására és egyúttal hatékonyságának fokozására és költségeinek csökkentésére kell irányulnia, fokozva a végfelhasználók közvetítői lánccal és költségszerkezetével kapcsolatos ismereteit, fokozva a befektetők védelmét, megfelelő prudenciális szabályokkal biztosítva a közvetítői lánc stabilitását, és biztosítva, hogy a közvetítők csődje és helyettesítése a pénzügyi rendszerre és a reálgazdaságra gyakorolt minimális zavaró hatások mellett mehessen végbe;

41.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy felmérje a pénzügyi szabályozás és különösen az elmúlt öt év jogszabályainak átfogó hatását; hangsúlyozza, hogy a hatályos pénzügyi szabályozás felülvizsgálatának elvégzése során figyelembe kell venni a fent említett prioritásokat;

42.

hangsúlyozza, hogy a banki finanszírozás és a bankok tőkepiaci közvetítő szerepe a vállalkozások finanszírozásának fontos pillére; kiemeli, hogy a tőkepiaci uniónak a bankok alapvető szerepének kiigazításán és nem kiiktatásán kell alapulnia, mivel a banki finanszírozásnak továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság finanszírozásában; hangsúlyozza a személyes kapcsolatokon alapuló banki finanszírozás fontos szerepét a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozásában, amely alternatív finanszírozási módszerek nyújtására is felhasználható; emlékeztet az erős és diverzifikált európai bankszektor meglétének stratégiai dimenziójára; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kkv-k bankkölcsönökhöz való hozzáférését az Unió egészében, és számolja fel ennek nem kívánatos akadályait;

43.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k számára a finanszírozási struktúrák rendelkezésre álló legszélesebb választékát kell biztosítani, hogy ők maguk választhassanak a különböző költségű és összetettségű finanszírozási lehetőségek közül, beleértve a jelzáloghitelezést és az értékpapírosításon alapuló finanszírozást is;

44.

kiemeli egy olyan környezet elősegítésének szükségességét, ahol a háztartások és a vállalkozások megtakarításai nagyobb mennyiségben áramlanak a tőkepiacokon befektető eszközökbe, és amely arra ösztönzi a befektetőket, hogy a tagállamok határain átnyúló tőkekihelyezést folytassanak; hangsúlyozza a megfelelő biztosítékok szükségességét, különösen a háztartások számára annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben tisztában legyenek a tőkepiaci befektetések előnyeivel és hátrányaival; hangsúlyozza a befektetők – különösen a kisbefektetők – tőkepiacok iránti bizalmának erősítésére irányuló pénzügyi oktatáshoz való hozzáférés bővítésének fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi oktatásnak a kkv-ra kell irányulnia, megtanítva őket tőkepiacok felhasználására;

45.

kiemeli, hogy a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek lehetővé kell tenniük a hitelfelvevők számára a piaci forrásokból származó forrásokhoz való hozzáférést támogatva a kölcsönfelvétel formáinak – például a részvények és vállalati kötvények – nagyobb sokszínűségét, valamint a finanszírozás olyan közvetett formáit, amelynek keretében a bankok és a piacok együttműködnek;

46.

hangsúlyozza a pénzügyi szereplők rendelkezésére álló befektetési lehetőségek érthető összehasonlítása elősegítésének fontosságát a hatékony tőkepiaci unió létrehozása érdekében; e tekintetben szorgalmazza a különböző pénzügyi eszközök közötti összehasonlíthatóság és átláthatóság előmozdítására szolgáló közös keretrendszer megerősítését, különösen a MIFID irányelvben, a biztosítási közvetítésről szóló irányelvben és a lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek tekintetében e célból előirányzott intézkedések megfelelő végrehajtásával; hangsúlyozza a jogszabályi következetesség fontosságát általában és különösen a fent említett jogalkotási dossziék között a szabályozási arbitrázs elkerülése és a legmagasabb szintű befektetővédelmi normák piacokon átívelő biztosítása érdekében;

47.

úgy véli, hogy a tőkepiaci uniónak olyan megfelelő szabályozási környezetet kell teremtenie, amely fokozza a hitelt, kvázisajáttőke- vagy sajáttőke-struktúrákat kereső vállalatokra vonatkozó információkhoz való határokon átnyúló hozzáférést a nem banki alapú finanszírozási modellek, többek között a közösségi finanszírozás és a személyközi hitelezés növekedésének elősegítése érdekében; úgy véli, hogy ezen információk közlésének önkéntes alapon kell történnie a kkv-k esetében; hangsúlyozza, hogy a befektetővédelmi szabályokat valamennyi finanszírozási modellre egyenlő mértékben kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy banki vagy nem banki alapú finanszírozási modellekről van-e szó; úgy véli, hogy egy ilyen környezet szükségessé tenné a rendszerszintű ellenálló képesség és a bankszektoron kívüli rendszerszintű pénzügyi közvetítők felügyeletének fokozását;

48.

úgy véli, hogy egyes pénzügyi eszközök és határon átnyúló hozzáférhetőségük belső piacon átívelő standardizálása megfelelő eszköz lehetne arra, hogy a meglévő tagállami standardok bevált gyakorlatainak figyelembevételével elősegítse a likviditás növelését, az egységes piac működésének erősítését, és lehetővé tegye az európai tőkepiacok átfogó áttekintését és felügyeletét; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy fennmaradjon az egyedi kibocsátói és befektetői igényekhez illeszkedő, testre szabott pénzügyi eszközök kibocsátásának lehetősége;

49.

emlékeztet arra, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv történeti áttekintése a végrehajtás nyomán megjelent két hiányosság vizsgálatát teszi szükségessé, a belső piac keretei között kidolgozott intézkedések euroövezet működésére gyakorolt hatása gondos vizsgálatának szükségességét, valamint a piac és a felügyelet párhuzamos integrációja javításának szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy a cselekvési terv kidolgozása során vonja le a szükséges tanulságokat ebből a precedensből;

50.

hangsúlyozza, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszernek alapvető szerepet kell játszania a túlzott kockázatvállalás és az instabilitás elkerülése terén a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy egy tőkepiaci unióra irányuló erős projektet határozott, uniós szintű és nemzeti felügyeletnek és ezen belül megfelelő makroprudenciális eszközöknek kell kísérnie; úgy véli, hogy a lehetséges választási lehetőségek közül a felügyeleti konvergencia javítása terén nagyobb szerepet kell biztosítani az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (ESMA);

51.

felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően mérje fel a tőkepiaci hitelfinanszírozás kockázatait és a 2007–2008-as pénzügyi válság kibontakozása során felmerült vonatkozó tapasztalatokat, és kezelje az ezekből eredő esetleges problémákat;

52.

rámutat arra, hogy pénzügyi közvetítőkre vonatkozó hatályos szabályozási keret lehetséges változásainak és kiegészítéseinek a kis- és középvállalkozások piacra való belépése akadályainak felszámolására és különösen az induló innovatív vállalkozások és a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, valamint a kockázatokkal arányos prudenciális standardok biztosítására kell irányulniuk;

53.

üdvözli a Bizottságnak a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre (COM(2014)0213) irányuló javaslatát; úgy véli különösen, hogy e javaslat olyan eszköz lehet, amely támogatja a befektetők számára vonzó környezet kialakítását azáltal, hogy javítja a tőkebefektetési lánc hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy egy eredményes és megvalósítható vállalatirányítási keret erősítené a tőkepiaci uniót;

54.

hangsúlyozza, hogy a tőkepiacok összetettsége nem járhat azzal az eredménnyel, hogy kizárja a kkv-kat, vagyis azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a legnagyobb szükségük van a kiegészítő finanszírozásra, különösen azokban a tagállamokban, amelyek gazdasági nehézségekkel szembesülnek vagy szembesültek; hangsúlyozza, hogy a kkv-k sikeres finanszírozása szempontjából kedvező környezethez kkv-barát gazdasági és szabályozási feltételekre is szükség van uniós és nemzeti szinten egyaránt; különösen hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok első nyilvános tőzsdei bevezetéshez való hozzáférésére szolgáló eljárások lehetséges egyszerűsítésére, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a vállalkozások ellenálló képességének és támogathatóságának értékelésére szolgáló szigorú kritériumokat továbbra is fennmaradjanak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen további módon lehetne a kkv-kat segíteni abban, hogy befektetéseket vonzzanak;

55.

emlékeztet arra, hogy a kkv-k pénzügyi helyzetével kapcsolatos információhiány az ilyen típusú vállalatokba való befektetések egyik legfőbb akadálya; kéri annak alapos átgondolását, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel lehetne javítani a befektetők kkv-kra vonatkozó átlátható és összehasonlítható adatokhoz való hozzáférését oly módon, hogy az ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a kkv-kra nehezedő terhek növekedését;

56.

ösztönzi egy sokszínű és vonzó finanszírozási alap gondolatát a nyilvános európai piacokon a különféle méretű vállalkozások számára, ugyanakkor támogatva a „Gondolkozz előbb kicsiben!” koncepcióját a növekedést mutató feltörekvő vállalatokra vonatkozó uniós pénzügyi szabályozásban és a vállalatok tőzsdei bejegyzésének adminisztratív költségei 30–50 %-os csökkentése céljából felülvizsgálva az uniós pénzügyi szabályozást;

57.

úgy véli, hogy tekintettel a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok munkahelyteremtésben betöltött fontos szerepére, jobban ki kell aknázni a meglévő nem banki finanszírozási lehetőségeket, mint például a speciális másodlagos piacok (pl. a gyorsan növekvő kkv-k piacai) és az egyszerű, átlátható és standardizált értékpapírosítás fejlődését; üdvözli a fenntartható, átlátható értékpapírosítási piac létrehozására irányuló, egy külön szabályozási keret kialakítása révén megvalósuló kezdeményezést, amely magában foglalná a jó minőségű értékpapírosítás egységes fogalommeghatározását, ötvözve azt a kockázatok nyomon követésére, mérésére és kezelésére szolgáló hatékony módszerekkel; hangsúlyozza azonban, hogy a kkv-k rendkívül változatos csoportot alkotnak, és az értékpapírosítás nem az egyetlen rendelkezésre álló eszköz; ezért felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a megközelítések széles skáláját, és vizsgáljon meg sokféle lehetőséget a kkv-k finanszírozásának javítására;

58.

támogatja az európai vállalatok, különösen a kkv-k adatokhoz való hozzáférésének lehetőségeit bővítő javaslatokat; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a piaci adatok költségei a teljes tranzakciós költségekhez képest viszonylag alacsonyak;

59.

sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a szabályozott banki ágazaton kívül folytatott bankszerű közvetítési tevékenységek típusainak, mennyiségének és tendenciáinak nyomon követésére szolgáló kapacitását, és hajtson végre megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezek tekintetében érvényesüljön az „azonos kockázat, azonos szabályok” elv;

60.

rámutat arra, hogy a magántőke-alapok és kockázatitőke-alapok érdekes finanszírozási alternatívákat kínálnak, különösen az induló vállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy az európai kockázatitőke-alapok és az európai szociális vállalkozási alapok révén szerzett tapasztalatokra építve dolgozzon ki további eszközöket az EU kockázatitőke-piacai legfontosabb hiányosságainak – például a befektetők számára rendelkezésre álló információk hiánya – kiküszöbölése érdekében; úgy véli, hogy egy, a kkv-kra és induló vállalkozásokra vonatkozó információk összegyűjtésére szolgáló, önkéntes alapon működő célzott adatbázis hasznos eszköz lehetne a befektetők tájékoztatására, ezáltal szélesítve a piaci szereplők körét és tovább erősítve a kockázatitőke-piacokat a tagállamok között;

61.

üdvözli a zártkörű kibocsátási piacok standardizált dokumentumok és definíciók révén történő fejlesztésének támogatására tett lépéseket, amelyek egyúttal biztosítják a potenciális befektetők megfelelő tájékoztatását e befektetési forma kockázatairól és előnyeiről;

62.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tőkepiaci unió keretében kidolgozandó esetleges „alapok alapjával” kapcsolatos javaslatai ne eredményezzenek joghézagokat a rendszerszintű és egyedi kockázatok általános értékelése és kezelése terén;

63.

kitart amellett, hogy a tőkepiaci unió kiépítése során erősíteni és javítani kell az uniós koordinációt nemzetközi szinten, különösen a G20 csoport, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO), a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) és a Bázeli Bizottság keretein belül;

64.

hangsúlyozza továbbá a saját tőkéből történő finanszírozás fontosságát, amely elősegítheti a kockázatok mérséklését és a túlzott eladósodás és tőkeáttétel csökkentését a pénzügyi rendszerben; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és kezeljék a magánvállalatok sajáttőke-finanszírozására vonatkozó, túlzott terhekkel járó szabályozást; hangsúlyozza a kölcsönből, illetve a saját tőkéből történő finanszírozás adójogi megkülönböztetése kezelésének fontosságát;

65.

tisztában van azzal, hogy a fizetésképtelenségi szabályok sokfélesége bonyolulttá teszi a határokon átnyúló eszközhalmazok létrehozását és ennélfogva az értékpapírosítási folyamatot; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenséget a jól működő tőkepiaci unió megvalósításához szükséges mértékig kezeljék; kéri, hogy hozzanak létre egy helyreállítási és szanálási keretet a nem banki szervezetek, különösen a központi szerződő felek számára;

66.

emlékeztet a fizetési rendszerek és az értékpapír-elszámolások értékpapírosítási piac vonatkozásában betöltött szerepére, és kéri egy európai piaci infrastruktúra létrehozását erre a célra, valamint a kritikus piaci infrastruktúra összehangolt és harmonizáltabb nyomon követését, különösen egy olyan értékpapírosításra vonatkozó adattár létrehozásának lehetőségét, amely rögzíti minden egyes értékpapírosítás résztvevőit, nyomon követi az összesített kitettségeket és piaci szereplők közötti mozgásokat, figyeli a szakpolitikai kezdeményezések hatékonyságát és eredményességét, továbbá észleli a kialakulóban lévő lehetséges piaci buborékokat, és mérsékli az információs aszimmetriákat;

67.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az információs és kommunikációs technológiák szerepére, szükség van a számítógépes támadások fenyegetésének kezelésére és az egész pénzügyi rendszer ellenállóvá tételére az ilyen támadásokkal szemben;

68.

arra buzdítja a Bizottságot, hogy növelje a pénzügyi információk összehasonlíthatóságát és minőségét, globális szempontból, valamint a konzervatív értékelési modellek és a követelmények arányossága tekintetében is áttekintve a számviteli standardokra vonatkozó jelenlegi keretet; tudomásul veszi, hogy elsőként a gyakorlatban értékelni kell a közelmúltban felülvizsgált európai számviteli jogot;

69.

hangsúlyozza bármilyen további jogszabály – a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokat is beleértve – hatásvizsgálata és a költség-haszon elemzése elvégzésének szükségességét; megállapítja, hogy nem mindig új jogszabály elfogadása a megfelelő politikai válasz ezekre a kihívásokra, és hogy át kell tekinteni a nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket, valamint egyes esetekben a már meglévő nemzeti megoldásokat; felhívja a Bizottságot az arányosság elvének megvalósítására a vonatkozó jogalkotás terén a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok számára kedvező hatások fokozása érdekében;

70.

úgy véli, hogy a teljes mértékben működőképes tőkepiaci unió építőelemeinek legkésőbb 2018-ra a helyükön kell lenniük; megismétli az EU tőkepiacain tapasztalható jelenlegi helyzet, valamint a meglévő uniós szintű akadályok átfogó elemzésére irányuló kérését; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a cselekvési tervvel kapcsolatos munkáját, és mielőbb terjesszen elő jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat a teljes mértékben integrált, egységes uniós tőkepiac célkitűzésének 2018 végére történő elérése érdekében;

71.

megállapítja, hogy a fejlődő digitális környezetet lehetőségnek kell tekinteni a tőkepiaci ágazatban a vállalkozások, a befektetők és általában a társadalom számára nyújtott teljesítmény és érték javítására;

72.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.