EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.5.8.

COM(2015) 206 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Jelentés a 2014. évi európai parlamenti választásokról

1.    Bevezetés

A 2014. évi európai parlamenti választások a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő első választások voltak, és alapvetően eltértek a korábbiaktól. Első alkalommal volt közvetlen kapcsolat a választások eredménye és az Európai Bizottság elnökének kinevezése között. Az európai politikai csoportok első alkalommal állítottak jelölteket az Európai Bizottság elnöki posztjára, és az újonnan megalakult Európai Parlamentben többséget szerző jelölt lett az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Tanács a legtöbb képviselői helyet elnyerő párt jelöltjét jelölte ki, akit ezt követően az Európai Parlament megválasztott az Európai Bizottság elnökének.

E jelentés áttekintést nyújt a 2014. évi választásokról, beleértve az átláthatóságuk és demokratikus lebonyolításuk javítására és európai dimenziójuk erősítésére irányuló intézkedéseket is. Értékeli, mennyire voltak tájékozottak az emberek a választások és az azokhoz kapcsolódó jogaik tekintetében, milyen lépéseket tettek a tagállamok és az uniós intézmények erre vonatkozóan, és milyen volt a tényleges részvétel. Megvizsgálja az uniós polgárok választójogának érvényesülését is.

A jelentés az Eurobarométer és már szervezetek közelmúltbeli felméréseire, a bizottsági kérdőívekre kapott tagállami válaszokban található információkra és egy bizottsági meghatalmazással készült felmérésre 1 támaszkodott, amely kvalitatív és kvantitatív adatokat gyűjtött és elemzett, többek között az európai politikai pártokkal, tagállami hatóságokkal, médiával és egyéb érdekelt felekkel készített interjúk révén.

A 2014. évi választások megállították az 1979-es első közvetlen európai választások óta a részvétel tekintetében jelentkező folyamatos visszaesést. E választások alapul szolgálnak a jövőbeli európai választásokhoz, és egyértelmű kapcsolatot teremtettek az európai parlamenti választások eredménye és az Európai Bizottság elnökének megválasztása között. Fontos precedens született a 2019-es és azt követő választások tekintetében és európai szintű politikai vitafórum alakult ki.

2.    Átlátható választási folyamat

2.1.    Közvetlen kapcsolat a polgárok szavazatai és a Bizottság elnökének megválasztása között

A Lisszaboni Szerződés új alkotmányos rendet hozott létre az Európai Unió számára: az Európai Parlament felhatalmazást kapott az Európai Tanács által az európai választások eredményének figyelembevételével az Európai Bizottság elnöki posztjára javasolt jelölt megválasztására. Az új helyzetre való tekintettel a Bizottság 2013. március 12-én ajánlást adott ki az európai parlamenti választások demokratikus és hatékony lebonyolításának elősegítéséről 2 . Ebben arra kérte fel az európai politikai pártokat, hogy állítsanak jelölteket a Bizottság elnöki posztjára, a Lisszaboni Szerződéssel összefüggésben, amely megerősítette a Parlament szerepét a Bizottság viszonylatában 3 .

Ez az ajánlás arra irányult, hogy világossá tegye a kapcsolatot az uniós polgárok által az Európai Parlament leendő tagjaira leadott szavazatok és a pártjuk által az Bizottság elnöki posztjára állított jelölt között. Emellett a Bizottság arra buzdította a nemzeti politikai pártokat, hogy politikai hirdetéseikben mutassák be csúcsjelöltjeiket és azok programját. A Parlament is elfogadott állásfoglalásokat e cél érdekében 4 .

Öt európai politikai párt állított jelöltet a Bizottság elnöki posztjára:

az Európai Néppárt (EPP) Jean-Claude Junckert,

 az Európai Szocialista Párt (PES) Martin Schulzot,

a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) Guy Verhofstadtot,

az Európai Zöld Párt José Bovét és Franziska Kellert,

az Európai Baloldal pedig Alexis Tsiprast.

E pártok az egész Unióra kiterjedő választási kampányt indítottak, és Európa-szerte nyilvános eseményeket szerveztek jelöltjeik és azok Európára vonatkozó politikai programjainak megismertetése érdekében 5 . A jelöltek 246 városba látogattak el a tagállamokban. Az alábbi táblázat összegzi a tagállami látogatásokat 6 :

Az ilyen jellegű helyszíni mozgósítás mellett a csúcsjelöltek 10 televíziós vitában is részt vettek, amelyeket különböző tagállamokban és különböző nyelveken folytattak 7 . Ezek keretében kifejtették, milyen elképzeléseik vannak Európa jövőjéről és a választók számára különösen fontos kérdésekről, így például a foglalkoztatásról és a növekedésről 8 .

A vitákról az egész Unióban széles körben tudósítottak. A csúcsjelöltek között május 15-én megrendezett záró vitát például 28 országban élő adásban közvetítették, legalább 152 médiacsatorna tudósított róla (ezen belül 55 televíziós csatorna és 88 internetes portál), és jelentős figyelmet kapott a közösségi oldalakon is 9 .

Egy 15 országot lefedő utólagos választási felmérés 10 válaszadóinak 15 %-a úgy nyilatkozott, hogy láttak legalább egyet a televíziós viták közül.

2.2.    Egyértelműbb kapcsolat a nemzeti és az európai politikai pártok között

Mivel helyzetükből adódóan az európai politikai pártok azok, amelyek elsődlegesen „hozzájárulnak az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához” 11 , a Bizottság az európai és nemzeti szintű politikai csoportok közötti kapcsolat egyértelműbbé tétele érdekében a következő két ajánlást tette, amelyek összességében kedvező fogadtatásra találtak a tagállamok és az európai politikai pártok körében 12 : 13

i.    a tagállamok ösztönözzék és könnyítsék meg választási rendszerükön belül a nemzeti és az európai politikai pártok közötti kapcsolatokra vonatkozó információk megosztását, beleértve annak lehetővé tételét is, hogy ezeket a szavazólapokon is feltüntessék; valamint

ii.    a nemzeti politikai pártok a választásokat megelőzően tegyék közzé az európai politikai pártokhoz való kötődésüket, és kampányanyagaikban, közleményeikben és politikai hirdetéseikben egyértelműen jelezzék ezt.

Az első, i. pontban szereplő ajánlás tekintetében 16 tagállam 14 jelezte, hogy intézkedéseket tett annak érdekében, hogy tájékoztassa nemzeti politikai pártjait az európai politikai pártokhoz való kötődésük közzétételére vonatkozó ajánlásról. Ez elsősorban azt jelentette, hogy a hatóságok ismertették a politikai pártokkal a Bizottság ajánlását. Egyes esetekben intenzívebb erőfeszítésekre is sor került. Görögországban a nemzeti hatóságok megbeszélést szerveztek a nemzeti parlamentben, hogy tájékoztassák a pártokat az ajánlásról. Olaszországban és Finnországban iránymutatást adtak ki a nemzeti pártok számára, hogy megismertessék velük az ajánlást és ösztönözzék körükben annak követését.

Kilenc tagállam tette lehetővé nemzeti pártjai számára, hogy azok jelezzék az európai pártokhoz való kötődésüket a szavazólapokon, olyan jogszabályok bevezetésével 15 (amennyiben ilyenek korábban nem voltak hatályban 16 ), amelyek lehetővé teszik az európai párt nevének vagy logójának feltüntetését a szavazólapokon.

Hat tagállam 17 jelezte, hogy nem tettek semmilyen hasonló lépést, vagy azért, mert úgy ítélték meg, a választók tájékoztatása a politikai pártok hatáskörébe tartozik, vagy azért, mert a hatósági intézkedés a választási törvényükkel ellentétes beavatkozásnak minősülne.

A második, ii. pontban szereplő ajánlás tekintetében a nemzeti politikai pártok különböző lépéseket tettek az európai politikai pártokhoz való kötődésük nyilvánosságra hozatala érdekében. Az európai pártokhoz kötődő több mint 500 nemzeti pártra kiterjedő mintán alapuló felmérésből 18 a következő általános kép rajzolódik ki:

A mintában szereplő nemzeti pártok többsége csak korlátozott formában – azaz lényegében csak a nyomtatott választási kampányanyagokban – tette egyértelművé kötődését 19 . Ebből következően a kötődés a jobban tájékozott polgároknak szembetűnőbb volt, mint a nagyközönségnek;

A felmérés csak néhány olyan pártot azonosított, amely átfogóan lépett fel, és az európai pártokhoz való kötődést mind az írott anyagokban – programokban, plakátokon, honlapokon és közösségi oldalakon –, mind a beszédekben, TV-vitákban és kampányeseményeken jelezte 20 ; 

A felmérés azt is feltárta, hogy néhány párt nem tett közzé európai párthoz való kötődést, vagy azért, mert még nem döntöttek a kapcsolatról, vagy pedig úgy döntöttek, nem csatlakoznak egyik csoporthoz sem 21 .

Az európai pártokhoz való kötődés szavazólapokon való feltüntetésére vonatkozó ajánlást még az erre lehetőséget biztosító tagállamokban is csak kivételes esetekben követték 22 .

3.    Fokozott összpontosítás az uniós kérdésekre

A Bizottság és a Parlament is hozott intézkedéseket a választási kampányt megelőzően és annak folyamán azért, hogy tudatosítsa a polgárok körében, milyen hatást gyakorolnak a választások életükre. Erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az uniós kérdések jelentőségére, amelyeket egyébként a tagállamokban a viták során a nemzeti és helyi témák háttérbe szorítottak volna. A 2009-es adatokhoz képest valamivel magasabb arányban nyilatkoztak úgy az uniós polgárok, hogy a szavazáshoz szükséges minden információnak birtokában voltak (57 %, a 2009-es 53 % helyett) 23 .

3.1.    Civil párbeszédek

2013 és 2014 folyamán a Bizottság tagjai a helyi és nemzeti politikusokkal, valamint az Európai Parlament képviselőivel együtt lakossági találkozókhoz hasonló formában 51 nyilvános párbeszédet tartottak Európa-szerte, amelyeken eszmecserét folytathattak velük a polgárok arról, milyen elvárásaik vannak Európa jövőjét illetően és milyen módon erősíthetőek meg az Unió demokratikus alapjai.

A civil párbeszédek felhívták a figyelmet a helyi problémák európai dimenziójára, az európai szakpolitikai kérdések helyi vetületére, valamint arra, hogy milyen módon befolyásolják az európai választások a polgárok mindennapi életét. A résztvevők 87 %-a úgy nyilatkozott, hogy szavazni fog az európai választásokon 24 .

3.2.     Bizottsági finanszírozás

A Bizottság felhasználta a rendelkezésére álló finanszírozási eszközöket az uniós polgárok demokratikus részvételét ösztönző civil társadalmi és testvérváros-projektek támogatására. Az Európa a polgárokért program és az Alapvető jogok és uniós polgárság program számos olyan figyelemfelhívó projektet finanszírozott, amelyek arra irányultak, hogy a polgárok képesek legyenek részt venni az EU demokratikus életében.

3.3.    Az Európai Parlament figyelemfelhívó kampánya

2013. szeptember 11-én az Európai Parlament tájékoztató kampányt indított „Vedd észre. Tégy érte. Légy része.” címmel. Egyik fő célja az volt, hogy az Unióra összpontosító vitát indítson az egész Unió számára fontos kérdésekről, így például a gazdaságról, a foglalkoztatásról, az életminőségről és az Unió világban betöltött szerepéről 25 .

E kampány jelentős hatást gyakorolt a médiában 26 . A választásokkal foglalkozó parlamenti honlapot 2013 decembere és 2014 májusa között 7,1 millió alkalommal látogatták meg. A 34 nyelven elkészült európai választási videót 173 televíziós csatornán több mint 7 400 alkalommal közvetítették. A videót 11 millió alkalommal nézték meg az interneten. Az európai szavazók mintegy ötödéhez jutott el a Facebookon keresztül. Az „Én szavaztam” üzenetet több mint 2,7 milliószor osztották meg a Facebookon és közel 90 millió ember látta.

Emellett a Parlament „ReACT” konferenciákat 27 szervezett Párizsban, Frankfurtban, Varsóban, Rómában és Madridban polgárok, szakértők és európai politikusok részvételével. Ezeken a rendezvényeken az uniós polgárok megoszthatták a kampány során felmerült témákról alkotott véleményüket.

3.4.    Egységes választási nap

Azért, hogy a szavazókban jobban tudatosuljon, hogy közös európai eseményben vesznek részt, a Bizottság ösztönözte a tagállamokat, hogy határozzanak meg egy egységes választási napot az európai választások megrendezésére, és ugyanazon időpontban zárjanak a szavazóhelyiségek.

E tekintetben nem volt változás az előző választásokhoz képest. 21 tagállamban a választásokat május 25-én tartották, hét tagállamban 28 pedig május 22. és 24. között. Mindegyik tagállam közel azonos időpontban jelentette be az eredményeket, május 25-én az esti órákban, amikor már egész Európában bezártak a szavazófülkék.

4.    Részvétel a választásokon

4.1.    Általános részvételi arány

Az 1979-es első közvetlen választások óta az európai választásokon való részvételi arány folyamatosan csökkent, és az 1979-es 61,99 %-ról 2009-re 42,97 %-ra esett vissza. A 2014. évi választások 42,61 %-os részvételi aránya ugyanakkor a 2009-es adathoz képest csupán elhanyagolható mértékű – 0,35 %-os – csökkenést mutat, ha összevetjük a 2004 és 2009 közötti 2,5 %-os és az 1999 és 2004 közötti 4 %-os meredekebb visszaeséssel. Tehát a negatív tendenciát jelentősen visszaszorították. Összehasonlításként: az Egyesült Államokban a elnökválasztás részvételi aránya 2008-ban 57,1 % volt, 2012-ben pedig 54,9 %.

Az alábbi táblázat bemutatja a teljes uniós részvételi arányt az egymást követő választásokon: 29  

A részvételi arány tekintetében jelentős különbségek voltak a 28 tagállamban. Belgiumban elérte a 89,64 %-ot, Görögországban az 59,97 %-ot (e két országban kötelező a választásokon való részvétel), Olaszországban pedig az 57,22 %-ot, más országokban viszont lényegesen alacsonyabb volt, a Cseh Köztársaságban pl. 18,2 %-os, Szlovákiában pedig 13,05 %-os.

Az alábbi táblázat bemutatja a 2009. évi és a 2014. évi európai választásokon való részvételi arányt az EU-ban és az egyes tagállamokban: 30

A részvételi arány a férfiak körében magasabb volt, mint a nők körében (45 %, a 41 %-kal szemben), 31 és 2009-hez képest enyhén nőtt ez a különbség (akkor ez az arány 44 % volt a 42 %-kal szemben) 32 .

A legnagyobb számban a fiatalok maradtak távol: a 18–24 éves korosztálynak csupán 27,8 %-a szavazott, míg az 55 év felettiek körében ez az arány 51,3 % volt 33 . 

Az alábbi táblázat összehasonlítja az egyes tagállamokban szavazó fiatalok (18–24 éves korosztály) százalékos arányait: 34

Az Erasmus projektet értékelő egyik jelentés határozott korrelációt állapított meg a külföldi tanulmányok és a 2014. évi választásokon tanúsított szavazói magatartás között: a korábbi Erasmus-ösztöndíjasok nagyobb valószínűséggel mentek el szavazni – a válaszadók 81 % százaléka nyilatkozott úgy, hogy szavazott 35 .

A Parlament utólagos értékelésének válaszadói úgy nyilatkoztak, hogy elsősorban azért szavaztak, mert mindig szavaznak (41 %), „állampolgári kötelességüknek” tartják ezt (41 %), vagy „támogatni kívánnak egy hozzájuk közel álló politikai pártot” (22 %). Az alábbi három indokot is említették: „támogatom az Uniót” (14 %), „európainak érzem magam” (13 %), valamint „az európai választásokon leadott szavazatommal változást tudok előidézni” (12 %). 5 % jelezte, hogy a Bizottság elnökének kiválasztására kívántak befolyást gyakorolni szavazatukkal. 36 .

A szavazástól való tartózkodásra a következő indokok voltak a legnépszerűbbek: „bizalmatlanság általában a politika iránt” (23 %), „a politika iránti érdeklődés hiánya” (19 %), valamint az, hogy „a szavazatomnak nincs semmilyen hatása” (14 %). 7 % arra hivatkozott, hogy „nem sokat tudnak az Unióról, az Európai Parlamentről vagy az európai parlamenti választásokról”. A távolmaradók körében az előző választásokhoz képest csökkent azok aránya, akik e két utóbbi okra hivatkoztak – azaz arra, hogy úgy érzékelik, a szavazásnak nincs semmilyen hatása és nincsenek elegendő ismereteik az Unióról vagy az európai választásokról 37 . Emellett felére csökkent azoknak a polgároknak a száma, akik a nyilvános vita vagy a választási kampány hiánya miatt nem szavaztak 38 . A szavazás vagy távolmaradás melletti végső döntést hagyományosan számos tényező befolyásolja, amelyek közül néhány személyes jellegű és nincs köze a kampány minőségéhez vagy az európai választásokról alkotott képhez 39 .

Azokban az országokban, ahol az európai választásokat más nemzeti vagy országos választásokkal egyidejűleg rendezték (Belgium, Litvánia, Görögország, Németország, Írország, Málta és az Egyesül Királyság), a részvételi arány magasabb volt, mint másutt, 40 ugyanakkor a politikai vitában jellemzően a nemzeti témák voltak a meghatározóak. Litvániában az európai választásokat az elnökválasztással azonos napon tartották, és a részvételi arány a 2009. évi 21 %-ról 47 %-ra emelkedett 41  

4.2.    A saját tagállamuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok részvétele

A saját tagállamuktól eltérő tagállamban élő uniós polgárokat (a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgároknak) aktív és passzív választójog is megilleti a fogadó tagállamban, annak állampolgáraival megegyező feltételekkel. A EUMSZ 22. cikkében és az Európai Unió alapjogi chartájának 39. cikkében rögzített jog tényleges érvényesülését a 93/109/EK irányelv 42 biztosítja.

A szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok közül viszonylag kevesen voltak olyanok, akik éltek a lakóhelyük szerinti tagállamban való szavazás jogával 43 . Az is befolyásolhatta a részvételük arányát, hogy el kell dönteniük, hogy a származási tagállamukban szavaznak, vagy pedig abban a tagállamban, ahová elköltöztek (vagyis különböző jelöltekre). A 2012. évi Eurobarométer felmérés rámutatott, hogy a megkérdezettek megosztottak abban a tekintetben, hogy mely jelöltekre és listákra szavazzanak inkább az európai parlamenti választásokon. Körülbelül 48 %-uk nyilatkozott úgy, hogy amennyiben a hazájuktól eltérő tagállamban élnek, ott szeretnének inkább szavazni, míg 42 %-uk továbbra is hazájában szeretné gyakorolni a választójogát 44 . 

Az alábbi táblázat bemutatja az európai választásokon 2009-ben és 2014-ben az EU-ban az egyes tagállamokban a választási jegyzékbe felvett, állampolgársággal nem rendelkező személyek (a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok) arányát: 45

Bár még most is alacsony a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok körében azok száma, akik a lakóhelyük szerinti tagállamban jelöltették magukat, számuk a 2009-es 81 főről 2014-ben több mint a kétszeresére, 170 főre emelkedett 46 . Ez következhet abból, hogy a 2013/1/EU irányelv új, egyszerűsített eljárásokat vezetett be, amelyek értelmében a jelölteknek már nem kell arra vonatkozó igazolást bemutatniuk, hogy saját tagállamukban nem fosztották meg őket szavazójoguktól, hanem elég erre vonatkozóan nyilatkozatot tenniük, amelyet a fogadó tagállam hatóságai ellenőriznek.

4.3.    Az uniós polgárok tájékozottsága és részvétele

A tagállamok különböző megközelítések alapján folytatták tájékoztató kampányaikat: egyesek általános, az összes választónak szóló kampányt folytattak, míg mások a területükön tartózkodó más tagállambeli uniós polgárokat is kifejezetten megszólították.

A civil társadalmi szervezetek tevékeny szerepet vállaltak a szavazók mozgósításában, például tájékoztatták a polgárokat az európai választásokon való részvétel jelentőségére és előnyeire, e-eszközöket tettek elérhetővé, amelyek segítettek a szavazóknak a preferenciáiknak megfelelő jelölt kiválasztásában 47 vagy az inkluzívabb szakpolitikák érdekében tettek erőfeszítéseket, hogy biztosíthassák a részvételt a fogyatékossággal élő személyek számára 48 .

Kifejezetten a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokra irányulóan számos NGO folytatott kampányt mozgósításuk érdekében, és azért, hogy általában felhívják figyelmüket választójogukra. Más projektek arra irányultak, hogy Unió-szerte ösztönözzék a nőket arra, hogy szavazzanak és jelöltessék magukat az európai választásokon 49 . 

A politikusok és a szavazók közvetlenül kapcsolatba tudtak lépni egymással a közösségi oldalakon a választások, a csúcsjelöltek és azok programja kapcsán kialakult fokozott aktivitásnak köszönhetően. Az #EP2014 és az #EU14 internetes kampány mintegy három millió tweetet követett nyomon a választásokkal kapcsolatban 50 . A választás hetében több mint egymillió tweetet küldtek el 51 . A közösségi média fokozott alkalmazásával a jelöltek további lehetőséget kaptak a polgárok elérésére, és a szavazóknak is több lehetőségük volt a vitában való aktív részvételre, az egyszerű szavazáson túlmenően.

5.    Az uniós polgárok választójogának gyakorlása és a közös elvek tiszteletben tartása

5.1.    A saját tagállamuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok szavazati jogának védelme

A szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok joga ahhoz, hogy aktív vagy passzív választójogukat a lakóhelyük szerinti tagállamban gyakorolják

A Bizottság átfogó intézkedéseket tett a választások előtt annak érdekében, hogy biztosítsa a 93/209/EK irányelv megfelelő és hiánytalan átültetését és alkalmazását, hogy ezáltal felszámolhatóak legyenek az uniós polgárok szavazati jogának gyakorlását gátló esetleges akadályok, és különösen azért, hogy biztosítsa, hogy a nemzeti jogszabályok ne támasszanak további követelményeket a más tagállamokból származó uniós polgárokkal szemben. 2014 májusára a Bizottság által a választásokat megelőzően azonosított minden átültetési probléma 52 sikeresen megoldódott, és szükség esetén módosították az érintett nemzeti jogszabályokat.

A Bizottság azóta párbeszédet folytat az Egyesült Királyság hatóságaival az Egyesült Királyságban lakó, és az ottani választási névjegyzékbe való bejegyzésüket kérő uniós polgárok által jelzett problémákról 53 . 2014. november 14-én az Egyesült Királyság Alsóháza jelentést adott ki 54 , amely beszámolt az Egyesült Királyság választási bizottságának álláspontjáról, amelyet a választásokon részt vevő uniós polgárok által tapasztalt sajátos akadályokról alakított ki. A jelentés a rendszer egyszerűsítését és az uniós polgárokat a szükséges regisztrációs feltételekről és eljárásokról tájékoztató kampány lefolytatását javasolta.

A szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok passzív választójogának gyakorlásáról szóló 2013/1/EU irányelv késedelmes átültetésével kapcsolatban szinte minden probléma megoldódott a választások előtt 55 . A Bizottság kétoldalú párbeszédeket folytat egyes tagállamokkal 56 több, az irányelv helytelen vagy hiányos átültetésével kapcsolatos kérdésről.

A politikai párt alapításához vagy a politikai párttagsághoz való jog

Az állampolgárságukkal nem rendelkező uniós polgárok számára a politikai párt alapítását vagy a politikai párttagságot nem engedélyező 11 tagállam részvételével párbeszédre került sor annak érdekében, hogy lehetővé tegyék e polgárok számára a lakóhelyük szerinti tagállam állampolgáraival megegyező feltételek melletti részvételt a választásokon.

Öt esetben sikerült megoldást találni: két esetben módosították a nemzeti jogszabályt 57 , három esetben pedig tisztázták a helyzetet 58 . Három másik tagállam jövőbeli jogszabályváltozásokat jelentett be 59 . A három fennmaradó esetben a Bizottság intézkedéseket tett 60 .

5.2.    Az európai parlamenti választásokra vonatkozó közös elvek tiszteletben tartásának biztosítása

Az európai választások szervezésekor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogban rögzített közös elveket: 61

Az európai parlamenti választásoknak szabadnak és titkosnak kell lenniük, továbbá általános és közvetlen szavazás útján kell azokat lebonyolítani 62  

A szabad választás elvének védelme érdekében az uniós jog tiltja, hogy bármelyik tagállamban közzé tegyék az eredményeket azt megelőzően, hogy valamennyi tagállamban lezárult volna a szavazás 63 . Ez azért van így, hogy a szavazás előtt állókat ne befolyásolják a más tagállamokban született eredmények. A Bizottság a választások előtt sikeresen tisztázta ezt a kérdést a tagállamokkal, hogy biztosíthassa ezen elv betartását az egész Unióban.

Ugyanannak a választásnak az alkalmával senki nem szavazhat egynél több alkalommal 64

i.    A szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok esete

Annak megakadályozása érdekében, hogy a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok ne szavazhassanak mind a lakóhelyük szerinti tagállamban, mind pedig a származásuk szerinti tagállamban, az előbbiben nyilvántartásba vett polgárok nevét a másikban törölni kell a választói névjegyzékből.

A 93/109/EK rendelet mechanizmust hoz létre az uniós választók adatainak e célt szolgáló megosztására. A mechanizmus működésével kapcsolatos nehézségek – különösen a nemzeti közigazgatási szervekre nehezedő komoly adminisztratív terhek – kezelésére a Bizottság több intézkedést javasolt, többek között azt, hogy minden tagállamban hozzanak létre egy-egy kapcsolattartó hatóságot az uniós szavazók személyes adatainak közlésére és alkalmazzanak közös IT-eszközöket az adatok továbbítására.

A tagállamok túlnyomó többsége üdvözölte ezeket az ajánlásokat, és arról számolt be, hogy az intézkedések jelentős mértékben hozzájárultak a bürokratikus terhek csökkentéséhez, mivel így a legtöbb esetben a választói adatok nem több különböző decentralizált választási testülettől érkeztek. Néhány tagállam 65 felvetette, hogy a választási menetrendek összehangolatlansága és a választók azonosítására szolgáló módszerek eltérései miatt a mechanizmus nem volt olyan hatékony, mint amennyire lehetett volna. Egy tagállam szerint a mechanizmus a kettős szavazás problémájának nagyságrendjéhez képest aránytalan. A Bizottság a tagállamokkal együtt a jövőben is azon lesz, hogy feltárja, miként tehetők még hatékonyabbá a kettős szavazást megakadályozó mechanizmusok.

ii.    Többes állampolgársággal rendelkező uniós polgárok

Széles körben beszámolt a média egy olyan esetről, amelyben egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkező német állampolgár kétszer tudott szavazni.

Bár senki nem szavazhat egynél többször az Európai Parlament tagjainak választásán 66 , a 93/108/EK irányelv kettős szavazást megakadályozó mechanizmusa – jellegéből adódóan – nem alkalmazható a kettős vagy többes állampolgárokra. Mivel a tagállamok többnyire nem tudják, mely állampolgáraik rendelkeznek egy másik tagállam állampolgárságával is, a kettős állampolgárok két tagállamban is felvetethetik magukat a választói névjegyzékbe. Mindazonáltal valamennyi tagállam szankciókat alkalmaz a kettős szavazással szemben. Az említett eset rámutat arra, hogy a tagállamoknak jobban kell tudatosítaniuk a szavazók körében a kettős szavazás tilalmát és az erre vonatkozó büntetéseket.

6.    Következtetés

A 2014. évi európai választások legfontosabb új eleme az európai parlamenti választások eredménye és az Európai Bizottság elnökének megválasztása között a Lisszaboni Szerződés értelmében létrejött közvetlen kapcsolat volt. E közvetlen kapcsolat azt jelentette, hogy az Európai Bizottság elnöki posztjára állított, különböző politikai programokkal induló jelölteket (a csúcsjelölteket) az európai politikai pártok jelölték, és azok páneurópai választási kampányon vettek részt.

Az új rendszerben a szavazók könnyebben érzékelhették a nemzeti pártra leadott szavazat összefüggését ennek az Európai Unió következő öt évének politikai irányvonalára gyakorolt hatásával. Ez lehetővé tette a szavazóknak, hogy megalapozottan döntsenek a különböző európai politikai tömörülések között, nem pusztán a nemzeti politikai kérdések alapján. Így a választáshoz nagyobb mértékű tájékozódás és döntéshozatal kapcsolódott, megerősödött az Európai Bizottság demokratikus legitimitása, és a jövőben tovább fokozódhat a közérdeklődés és az elszámoltathatóság.

A csúcsjelöltek Unió-szerte politikai eseményeken és vitákon vettek részt, melyekről széles körben tudósított a média, és ezeket oly módon rendezték meg, hogy a polgárok megismerhessék az életükre közvetlen hatást gyakorló európai kérdéseket, azaz „európaiabbá” váltak a választások.

Az interaktív közösségi média kampányeszközként való felhasználásának köszönhetően a szavazók az eddigieknél egyszerűbben vehettek részt közvetlenül a kampányban. A különböző pártok közösségi médiában folytatott kampányai több százmillió európai polgárt értek el.

A 2013/1/EU irányelv biztosította, hogy a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok hatékonyabban gyakorolhassák politikai jogaikat, és csökkenjenek a nemzeti hatóságok ezzel kapcsolatos adminisztratív terhei. A Bizottság a Szerződések őreként végrehajtói szerepkörrel rendelkezik a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok aktív és passzív választójogának védelme és az ezen joguk gyakorlását lehetővé tevő bevált gyakorlatok megosztásának ösztönzése tekintetében.

Nemcsak közvetlenül a választási kampány előtt kell lépéseket tenni, hanem jóval azt megelőzően is; ebből adódóan fontolóra kell venni, hogyan tartható fenn folyamatosan az uniós politika iránti folyamatos érdeklődés, és miként tudatosítható még jobban az európai választások által a polgárok életére gyakorolt közvetlen hatás.

A 2019. évi választásokra előre tekintve fontos meghatározni, milyen módon erősíthető tovább az uniós döntéshozatali eljárás európai dimenziója és demokratikus legitimitása, továbbá alaposabban fel kell tárni a néhány tagállamra jellemző tartósan alacsony részvételi arány okait és megoldást kell keresni ezekre.

Ez afelé mutat, hogy további módszereket kell meghatározni annak érdekében, hogy ösztönözhető legyen a következő választásokon való részvétel, különösen a nemzeti, regionális és helyi figyelemfelhívó kampányok kellő időben történő támogatása révén.

Az összes érdekelt fél bevonásával párbeszédet lehetne folytatni annak érdekében, hogy a 2014-ben bevezetett választási elemek által nyújtott lehetőségeket teljes mértékben kiaknázhassuk, és pl. a csúcsjelöltek elképzelésére alapozva fokozzuk a politikai elszámoltathatóságot.

A politikai elszámoltathatóság javításának egyik tényezője a nemzeti és az európai pártok közötti kapcsolat kiemelése. Ezt szorgalmazni lehetne a tagállamokkal, a politikai pártokkal és az Európai Parlamenttel folytatott megbeszélések keretében.

A civil párbeszédek és a polgárok részvétele az európai pártok kampányeseményein és online eszmecseréiben azt mutatja, hogy a polgárok körében határozott igény mutatkozik a számukra fontos kérdéseket érintő intenzívebb interakciókra az uniós, nemzeti és helyi politikusokkal. Az ilyen jellegű kapcsolatfelvétel valóban tartós európai projektté válhat, amit az is jól szemléltet, hogy számos tagállamban ennek köszönhetően informális hálózatok és kezdeményezések jöttek létre, amelyek fenntartják a vitát. A civil párbeszédek további támogatása lehet az egyik módja annak, hogy a polgárokat az európai politikában való tevékenyebb szerepvállalásra ösztönözzük a Bizottság megbízatásának teljes időtartama alatt. Az egész Európára kiterjedő eszmecserék ösztönzése és a 2014. évi választások új elemeinek továbbfejlesztése teljesen összhangban áll azzal, hogy Juncker elnök politikai iránymutatásában a demokratikus változás Uniójára helyezte a hangsúlyt.

(1)

     Study on the Conduct of the 2014 Elections to the European Parliament (Tanulmány a 2014. évi európai parlamenti választások lebonyolításáról), Centre for Strategy & Evaluation Services (CSES), 2015. március.

(2)

     Az európai parlamenti választások demokratikus és hatékony lebonyolításának elősegítéséről szóló, 2013. március 12-i 2013/142/EU ajánlás (HL L 79., 2013.3.21., 29. o.) 2014. március 27-én a Bizottság előzetes jelentést adott ki (COM(2014) 196 final) az érdekeltek által a fenti ajánlás megvalósítása érdekében indított kezdeményezésekről.

(3)

     Az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdése értelmében a Parlament az Európai Tanács javaslata alapján választja meg a Bizottság elnökét, mely javaslatnak figyelembe kell vennie az európai választások eredményét.

(4)

     A 2014. évi európai parlamenti választásokról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalás (2012/2829(RSP)); a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló, 2013. július 4-i állásfoglalás (2013/2102(INI)).

(5)

     Jean-Claude Juncker: http://juncker.epp.eu/my-priorities ;
Martin Schulz: http://www.pes.eu/martin_schulz_programme_launch_and_campaign_tour ;
Guy Verhofstadt: http://www.guyverhofstadt.eu/uploads/pdf/Plan%20for%20Europe.pdf ;
Franziska Keller és José Bové: http://europeangreens.eu/news/proposals-green-commission-european-alternative-we-greens-fight ;
Alexis Tsipras: http://alexistsipras.eu/PROGRAMMATIC_DECLARATION_OF_ALEXIS_TSIPRAS.pdf .

(6)

     A CSES tanulmányának (ld. az 1. lábjegyzetet) 3. részében található 3.2 táblázat.

(7)

     Ezekre áprilisban és májusban került sor Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban. Öt közülük a két vezető európai párt képviselői között folytatott vita volt, négyen pedig valamennyi csúcsjelölt részt vehetett. Emellett az Európai Zöld Párt vezetője és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért csúcsjelöltje között is sor került egy további vitára.

(8)

     Európai Parlament, A 2014. évi választások utólagos értékelése, 9. o. Lásd:    
http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/2014/post/post_2014_survey_analitical_overview_hu.pdf

(9)

     Összesen 112 595 tweetet osztottak meg a #TellEUROPE hashtag felhasználásával:    
http://www3.ebu.ch/contents/news/2014/05/ebu-makes-history-with-the-eurov.html .

(10)

      http://www.aecr.eu/media/AECRAMR-European-election-poll.pdf (10. o.).

(11)

     Az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése és az Európai Unió alapjogi chartája 12. cikkének (2) bekezdése.

(12)

     A Bizottság előzetes jelentése (lásd a 2. lábjegyzetet), 2. o.

(13)

     A Bizottság emellett új szabályokat javasolt az európai politikai pártok láthatóbbá tétele és uniós szintű ismertségük megerősítése érdekében. E javaslat alapján a Parlament és a Tanács elfogadta az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU rendeletet (HL L 317., 2014.11.4., 1. o.).

(14)

     A Bizottság kérdőíveire válaszolva: Belgium, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország és Svédország. Lásd a CSES tanulmányának (ld. az 1. lábjegyzetet) 3. részében található 3.1 táblázatot.

(15)

     Görögország és Szlovénia.

(16)

     Ausztriában, Belgiumban, Cipruson, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban már hatályban voltak ilyen jogszabályok.

(17)

     A Bizottság kérdőíveire válaszolva: a Cseh Köztársaság, Dánia, Horvátország, Lengyelország, Lettország és Szlovákia.

(18)

     A CSES tanulmánya (ld. az 1. lábjegyzetet). A minta magában foglalta minden tagállamból azt a két politikai pártot, amelyik a legtöbb képviselői hellyel rendelkezik az Európai Parlamentben. Az esetek többségében ezek voltak az adott tagállamban is a többséggel rendelkező pártok. Mivel azonban nem minden esetben volt ez a helyzet, a nemzeti szint reprezentatív lefedése érdekében néhány kisebb pártot is felvettek a mintába.

(19)

     Németországban például a két többségi párt – azaz a Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei Deutschlands) és a Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands) – és a kisebb pártok is csak programjukban és bizonyos esetekben a TV-viták és kampányesemények során hozták nyilvánosságra kötődésüket, a hirdetőtáblákon nem. A Cseh Köztársaságban az elemzésben szereplő három párt – azaz a Cseh Szociáldemokrata Párt (Česká strana sociálně demokratická), az ANO 2011 és a TOP09 – csak korlátozott erőfeszítéseket tett kötődésük megismertetése érdekében. Magyarországon a Magyar Szocialista Párt a nyilvános vitákban időnként hivatkozott európai pártjukra, de általános kampányanyagaikban nem, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség viszont a rendezvényeken és a nyilvános vitákban megemlítette kötődését, nyomtatott anyagaikban és plakátjaikon ugyanakkor nem jeleztek egyértelműen semmiféle kapcsolatot. Dániában a Venstre, a Szociáldemokraták és a Dán Néppárt a kötődést főként programjaikban jelezték. Máltán a Nemzeti Párt és a Munkáspárt az európai pártokhoz való kötődést csupán egyes választási anyagokban jelezte.

(20)

     Ebbe a kategóriába tartozó példák: Lettország fő nemzeti pártjai, több görög párt (beleértve a kormányzó koalíciós pártokat is), a spanyol Néppárt (Partido Popular), a ciprusi Demokratikus Koalíció (Δημοκρατικός Συναγερμός), a portugál Baloldali Blokk (Bloco de Esquerda), a főbb luxemburgi pártok, valamint a 19 holland párt közül három.

(21)

     Erre példa a Jobbik Magyarországért Mozgalom, az olasz Ötcsillagos Mozgalom (Movimento 5 stelle), és a brit UK Independence Party.

(22)

     Csupán néhány francia párt, egy görögországi koalíciós párt, négy olasz párt és három holland párt élt ezzel a joggal. Belgiumban, Ausztriában, Cipruson és Spanyolországban egyik párt sem tüntetett fel európai párthoz való kötődést a szavazólapon.

(23)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), 75. o.

(24)

     A Bizottság jelentése: „A civil párbeszédek közreműködése az európai közéleti találkozóhely kialakításában”, 2014. március 24., (COM(2014) 173 final), 13. o. Lásd:    
http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2014/HU/1-2014-173-HU-F1-1.Pdf .

(25)

      http://www.europarl.europa.eu/news/hu/news-room/content/20130906IPR18827/html/European-Parliament-launches-information-campaign-towards-2014-elections .

(26)

      http://www.europarl.europa.eu/news/en/news-room/content/20140603sto48801/html/How-social-media-enabled-people-to-be-a-part-of-the-European-elections .

(27)

      http://www.europarl.europa.eu/news/hu/news-room/content/20140123STO33618/html/ReACTRoma-k%C3%B6z%C3%A9ppontban-az-%C3%A9letmin%C5%91s%C3%A9g ; http://audiovisual.europarl.europa.eu/Page.aspx?id=1119 .

(28)

     A Cseh Köztársaság, Írország, Lettország, Málta, Hollandia, Szlovákia és az Egyesült Királyság. Ezekben az országokban nem tartanak választásokat vasárnap.

(29)

     Forrás: TNS/Scytl, együttműködésben az Európai Parlamenttel: European and national elections figured out (Az európai és nemzeti választások a számok tükrében), European Parliament Review, (2014-es különkiadás az Európai választásokról), 2014. november, 41. o.; Lásd:
http://www.europarl.europa.eu/pdf/elections_results/review.pdf .

(30)

     Az European Parliament Review 2014-es kiadásában szereplő adatok alapján (lásd a 30. lábjegyzetet), 49. o.

(31)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), szociodemográfiai melléklet, 11. o.

(32)

     Európai Parlament, A 2009-es választások utólagos értékelése – első eredmények: európai átlag és főbb nemzeti tendenciák, 2. o.; lásd: http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/28_07/FR_EN.pdf .

(33)

     Összehasonlításképpen, egy 2013-as nyilvános felmérés szerint (375. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: European Youth: Participation in Democratic Life (Európai fiatalok: A demokratikus életben való részvétel), 11. o., lásd: http://ec.europa.eu/youth/library/reports/flash375_en.pdf ) a fiatal szavazók 73 %-a szavazott az elmúlt három évben az európai parlamenti választásoktól eltérő (azaz helyi, regionális vagy nemzeti szintű) választásokon.

(34)

     Az European Parliament Review 2014-es kiadásában szereplő adatok alapján (lásd a 29. lábjegyzetet), 43. o.

(35)

     Erasmus Voting Assessment Project, Generation Europe Foundation, Brussels, 2014; lásd:    
http://erasmusvoting.eu/news/press-release-erasmus-studying-abroad-increases-political-participation-young-people .

(36)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 25. o.

(37)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 35. o.: 14 % (2009-ben 17 %) nyilatkozott úgy, hogy úgy érzik, szavazatuknak nincs semmilyen hatása vagy nem változtat semmit a helyzeten. 7 % (2009-ben 10 %) nyilatkozott úgy, hogy nem sokat tudnak az Európai Parlamentről vagy az európai parlamenti választásokról.

(38)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 35. o.: a távolmaradók 3 %-a jelölte ezt meg annak okaként, hogy miért nem szavaztak, míg 2009-ben ez az arány 6 % volt.

(39)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 35. o.: a távolmaradók 13 %-a nyilatkozott úgy, hogy túl sok dolguk volt, nem volt idejük vagy éppen dolgoztak, 7 %-uk beteg volt, 6 %-uk családi vagy szabadidős eseményen vett részt, 7 % pedig egyéb okokat említett.

(40)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 3. o.

(41)

     Az Európai Parlament utólagos értékelése, (lásd a 8. lábjegyzetet), analitikus áttekintés, 20. o.

(42)

     A Tanács 1993. december 6-i 93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 329., 1993.12.30., 34. o.). Ezt az irányelvet a 2013/1/EU irányelv módosította, amelynek célja az volt, hogy megkönnyítse a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok számára aktív választójoguk gyakorlását az európai parlamenti választásokon.

(43)

     A Cseh Köztársaságban élő, cseh állampolgársággal nem rendelkező, választókorú uniós polgároknak csupán 0,4 %-át vették fel a választási jegyzékbe (164 644 főből 682). A szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok körében alacsony volt választási jegyzékbe felvettek aránya Magyarországon – 1,5 % (104 822 főből 1 605), Németországban – 5,4 % (3 168 638 főből 172 110) és Cipruson is – 6,9 % (112 012 főből 7 712). Ezzel szemben a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokat viszonylag magas számban vették fel a választói névjegyzékbe Írországban – 22,2 % (323 460 főből 71 735), Franciaországban – 17,4 % (1 199 818 főből 245 063), Máltán – 17,1 % (45 917 főből 7 868) és Svédországban – 19,8 % (247 426 főből 49 092).

(44)

     364. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés: Electoral rights (Választójog), 2013. március, lásd:    
http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_364_en.pdf , 34. o..

(45)

     A CSES tanulmányának (ld. az 1. lábjegyzetet) 5. részében található 5.6 táblázat adatai alapján.

(46)

     A CSES tanulmányának (ld. az 1. lábjegyzetet) 5. részében található 5.8 táblázat.

(47)

     pl. az Európai Ifjúsági Fórum – Fiatal Szavazók Ligája online információs platform; a VoteWatch elektronikus eszköz; Az Európai Unió Demokratikus Gyakorlata Megfigyelőközpontjának euandi nevű választási profilalkotási eszköze; A WeCitizens nevű profilalkotási eszköz.

(48)

     pl. az Európai Fogyatékosügyi Fórum igyekezett meghatározni azokat az akadályokat, amelyekkel a fogyatékosok szembesülnek választójoguk gyakorlása során. Pl. a Mediterranean Institute of Gender Studies „No modern European democracy without gender equality!” (A nemek közötti egyenlőség nélkül nincs modern európai demokrácia) nevű európai kampánya az egyenlő alapokon működő demokráciáért és az aktív európai polgárságért.

(49)

     Így például a Mediterranean Institute of Gender Studies „No modern European democracy without gender equality!” (A nemek közötti egyenlőség nélkül nincs modern európai demokrácia) nevű európai kampánya az egyenlő alapokon működő demokráciáért és az aktív európai polgárságért.

(50)

     Social media and the elections — did it have an impact?, Marek Zaremba-Pike, 2014; lásd:    
http://europedecides.eu/2014/06/social-media-and-the-elections-did-it-have-an-impact .

(51)

     Ugyanott.

(52)

     A Bizottság jelentése az EUMSZ 25. cikke alapján: „A hatékony uniós polgárság előmozdításáról 2011 és 2013 között”, (COM(2013) 270).

(53)

     A Bizottság figyelmét olyan esetekre hívták fel, amelyekben a választási hatóságok nem küldtek külön nyilvántartásba vételi nyomtatványt vagy nem dolgozták fel a helyesen kitöltött és benyújtott nyomtatványt.

(54)

     Az Egyesült Királyság Alsóháza, Voter engagement in the UK, Fourth Report of Session 2014–15; lásd:    
http://www.publications.parliament.uk/pa/cm201415/cmselect/cmpolcon/232/232.pdf.

(55)

     Egy esetben (Cseh Köztársaság) a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki. Az összes többi esetben az érintett tagállamok a felszólító levél kézhezvételét követően átültető intézkedéseket jelentettek be a Bizottságnak.

(56)

     Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Németország és Szlovénia.

(57)

     Bulgária és Finnország.

(58)

     Görögország, Málta és Németország.

(59)

     Litvánia, Szlovákia és Spanyolország.

(60)

     A Cseh Köztársaság, Lettország és Lengyelország.

(61)

     Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. évi okmány, amelyet az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozathoz csatoltak, és utoljára a 2002/772/EK tanácsi határozattal módosítottak (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.).

(62)

     Az 1976. évi okmány 1. cikkének (3) bekezdése.

(63)

     Az 1976. évi okmány 10. cikke.

(64)

Az 1976. évi okmány 9. cikke; a 93/109/EU rendelet 4. cikke.

(65)

     pl. Ausztria, Ciprus, Szlovénia és Portugália.

(66)

Az 1976. évi okmány 9. cikke.