18.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/28

Előadó:

Carmelo CEDRONE

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság „Lépések a GMU kiteljesítése felé” című közleménye komoly lehetőséget biztosíthat mind a politikai, mind a civil társadalmi szintű összevetésre az euróövezettel kapcsolatos minden kérdéssel kapcsolatban, amelynek során fény derül arra, mi történt Maastricht óta, miközben pénzügyi és gazdasági válság rázta meg különösen az euróövezetet, és melynek eredményeképpen a közlemény jelenlegi tartalmán túlmutató megoldási javaslatok születhetnek. A főbb pontok a következők:

1.2.

Szemeszter: hasznosabb lenne a szemeszterre vonatkozó javaslatot a gazdasági irányításról szóló átfogó, az eddig elérteken túllépő megállapodás keretében megfogalmazni, módosítva a makrogazdasági szabályokhoz kötöttséget és erősítve a parlamentközi konferencia szerepét, ahogyan azt az EGSZB korábban is javasolta.

1.3.

Gazdasági kormányzás: az euróövezet összetett gazdasági irányításának (makro-, mikroökonomiai, monetáris stb.) jóval kiterjedtebbnek kell lennie az Európai Bizottság által javasoltnál. A jelenlegi gazdasági paradigmák gyökeres megváltoztatására van szükség. Például a nemzeti versenyképességi testületeknek figyelembe kellene venniük a kohéziós politikákat, a társadalmi következményeket és a foglalkoztatási helyzetet is, melyek az országok közötti – a válsággal egyre nagyobb mértékű – egyensúlytalanságokból és eltérésekből származnak (1). Az Európai Bizottságnak és az említett testületeknek azokat az új tényezőket és paramétereket is figyelembe kellene venniük, amelyeken a versenyképesség és a globális gazdasági tömbök közötti verseny jelenleg és a jövőben is alapszik. A tanácsadó funkciót ellátó Európai Költségvetési Tanácsnak átláthatóbb és demokratikusabb eljárást kellene alkalmaznia mind tagjai kinevezése, mind pedig az általuk megfogalmazott tanácsok felhasználása során, mivel félő, hogy a folyamatok kiszorulnak a demokratikus irányítás alól.

1.4.

Az euróövezet külső képviselete: a javaslat megfelelő és szükséges, de amellett, hogy túlságosan hosszú időt vesz igénybe, felveti e funkció demokratikus ellenőrzésének, valamint annak a problémáját, hogy a GMU euróövezettel kapcsolatos ügyeket érintő szerepének elismeréséhez jogszabályi módosításokra van szükség (2).

1.5.

Pénzügyi unió: pozitív javaslat, még akkor is, ha mind politikai, mind időbeli szempontból lendületét vesztette. Ez a legfontosabb döntés, feltéve, hogy gyorsan létrejön, és hogy az előírt mechanizmusokon (egységes felügyelet és betétbiztosítás) (3) és a tőkepiaci unión (4) keresztül késlekedés nélkül megvalósul a közös szabályok európai rendszereinek teljes körű végrehajtása. E tekintetben igen hasznos lenne egy európai bizottsági javaslat az állami és magánszektorbeli adósság kérdéséről az euróövezet pénzügyi rendszerével kapcsolatos kockázatok és spekuláció csökkentése érdekében; az EGSZB már kidolgozott egy ilyen javaslatot (5).

1.6.

Demokratikus legitimitás: a közlemény egyik leggyengébb pontja, legalábbis a jelenlegi helyzetet tekintve, a 2. szakasz megvalósítása előtt. A javaslat nagyon felületesen és érintőlegesen tárgyalja a kérdést, holott ez mindennek az alapja, az európai közvélemény által indított vita és az általa kifejezett aggályok lényege, különösen az elmúlt hónapokban: ezen múlik az euróövezet és az EU jövője. Ahogyan azt fent is jeleztük, az Európai Bizottság által benyújtott operatív javaslatok egyikében sem kap komoly hangsúlyt a demokratikus ellenőrzés kérdése.

1.6.1.

Ezzel kapcsolatban hasznos lenne a háromoldalú szociális párbeszéd, amennyiben strukturált módon épül fel és kötelezővé teszi a felek között létrejött megállapodások végrehajtását.

1.7.

2. szakasz – a GMU megvalósítása: a többi javaslat hitelességéhez szükséges elsődleges és alapvető szakasz már megtörtént. Sajnos ez a szakasz főként egy 2017 végén kiadandó fehér könyvön alapul. Mindenben egy fehér könyvre támaszkodni, konzultációk és polgárokkal folytatott párbeszédek révén anélkül, hogy kifejtenék mindezek megvalósításának módját vagy bevonnák az EGSZB-t, nagyon kevésnek tűnik a közlemény legfontosabb, központi témája, azaz az euróövezet demokratikus működésének és politikai pillérének kialakítása szempontjából, legalábbis a 2. szakasz kezdetéig.

1.8.

Ezenfelül az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt végrehajtási ütemterv az intézkedéseket igénylő kérdések fontossága és a megoldás sürgőssége alapján nem megfelelő (folyamatos halasztás és ismeretlen időtartamú várakozás). Ezért egy ideje már kidolgozott saját végrehajtási ütemterve részeként vállalja, hogy – lehetőleg az Európai Bizottsággal együttműködve – benyújt egy saját tervet a 2. szakaszról arra vonatkozóan, hogy hogyan vitassák meg az uniós országokban ezeket a témákat, az euróövezethez tartozó országoktól kezdve.

1.9.

A javaslatok: az EGSZB a válság kezdete óta több véleményében kifejtette már saját javaslatait a pénzügyi válság különböző aspektusaival és az Unió által bevezetett gazdaságpolitikai intézkedések korlátaival kapcsolatosan. Az EGSZB – többek között számos saját kezdeményezésű véleményében – konkrét javaslatokat dolgozott ki például a GMU gazdasági, pénzügyi és monetáris kormányázására vonatkozóan, valamint az euróövezet politikai kormányzását illetően, jelentős mértékben megelőzve ezzel az Európai Bizottságot. Ezért a jelen közlemény tárgyát képező kérdésekre vonatkozó keretjavaslatok tekintetében az EGSZB hivatkozik a korábbi (6) és konkrét bizottsági javaslatok kapcsán jelenleg készülő véleményeire (7).

2.1.

E vélemény célja, hogy átfogó áttekintést nyújtson az euróövezetről szóló európai bizottsági közleményről. A speciális szempontokkal más EGSZB-vélemények foglalkoznak.

2.2.

Az Európai Bizottság közleményére az öt elnök GMU-ról szóló második jelentésének végrehajtása miatt volt szükség, mivel az első jelentést a Barroso-féle Bizottság teljes egészében figyelmen kívül hagyta. A két jelentés célja az volt, hogy orvosolja a GMU korlátait, amelyeket – amint az köztudott – a pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozott, és valamennyi európai polgárban tudatosított. Azokra a korlátokra kell itt gondolni, amelyek elősegítették és irányították az euróval kapcsolatos spekulációt, ezért az elsődleges okai voltak a válságnak és ma is felelőssé tehetők azért, hogy az az euróövezetben tartósan fennmaradt.

2.3.

Ugyanez vezette az EGSZB-t – az Európai Bizottságot és a többi közösségi szervet megelőzően – arra, hogy egyértelmű és érdemi javaslatokat fogalmazzon meg, amelyeket azonban csak nemrég hallgattak meg, vettek fontolóra és részesítettek kellő elismerésben (8). E tekintetben az EGSZB üdvözli és hangsúlyozza a Bizottságnak az EGSZB néhány nem régiben közzétett véleményének nyomon követéséről készült beszámolójában kifejezett elismerését, különösen azt, hogy a Bizottság megköszöni a Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a gazdasági és monetáris unió politikai pilléréről készült részletes és átfogó véleményét, amely nemcsak a GMU jelenlegi helyzetének és hiányosságainak elemzésére korlátozódik, hanem annak megvalósítására is nagyon érdekes javaslatokat tesz.

2.4.

Az öt elnök második jelentése és ennek következtében az Európai Bizottság azt végrehajtani hivatott közleménye sokkal gyengébb és bátortalanabb az első jelentésnél, és már nem elégséges, talán azért, mert csökkent az euróövezet válságát övező feszültség, vagy mert a tagállamok számára nehéz a szuverenitás megosztása. Mindez nem vált a folyamat hasznára.

2.5.

Ezenfelül az iszlám szervezetek által elkövetett terrortámadások után a bevándorlók, menekültek és a biztonság kérdése pánikot váltott ki a polgárok és az európai politikai csoportok között, jobban kiemelte az államok közötti megosztottságot és a nacionalizmushoz való visszatérést, a határok lezárását okozta stb. Így a GMU megvalósítására készített terv másodlagos fontosságúvá vált, vagy „fiókba került”; eltűnt a politikai és a médiavitákból, és talán sok politikus – és nem csak az EU ellenzői – úgy érzi, hogy „megúszta ezt a veszélyt”.

2.6.

Az EGSZB szerint mindez azonban még inkább kiemeli a cselekvés, az újbóli kezdeményezés fontosságát, és még sürgetőbbé teszi Európa jobbítását, visszatérve a Szerződésben rögzített alapelvekhez és -értékekhez (béke, jólét, társadalmi kohézió. Ez közös érdek, mivel az európai országoknak és polgáraiknak vissza kell fordulniuk a közös felelősségvállalás irányába, vissza kell nyerniük a kölcsönös bizalmat és nem engedhetik meg maguknak, hogy újból megosztottá váljanak, mint a múltban mindig is. Veszélyes lejtmenet lenne.

3.1.

A közlemény sajnos mind nyelvezetében, mind javaslataiban a fent említettek logikáját követi; ezért ahogyan az már a múltban többször is előfordult, csupán a jó szándék kifejeződése maradhat, ami így „bumeránggá” válhat. A tartalom nagy része a válság után megvalósított politikák logikája mentén mozog, amelyektől a konszolidációt várták, jóllehet köztudott volt, hogy ezek közül több a GMU számos államában a gazdasági és társadalmi helyzet romlásának okozója volt. A jelentés figyelmen kívül hagyja mindazokat az okokat, amelyek miatt megbukott minden olyan kísérlet, amely egy valódi GMU megvalósítására irányult (az 1970-es Werner-féle jelentéstől a négy elnök 2012. évi jelentéséig). A jelenlegihez hasonlóan ezek is olyan próbálkozások voltak, amelyeknek a bürokratikus fokozatosság elvére alapultak.

3.2.1.

Az azonban pozitívan értékelendő, hogy az Európai Bizottság az öt elnök jelentésének gyengesége ellenére, sőt egy igazi megvalósítási ütemterv nélkül úgy döntött, hogy a megvalósítást megkezdve a nyilvánosság elé lép egy olyan környezetben, ahol számos tagállam gyakorlatilag ellenzőnek tekinthető. Ez súlyos és veszélyes magatartás, ezért az EGSZB arra kéri a tagállamokat, elsősorban az euróövezet tagjait, hogy váltsanak szemléletet és támogassák az Európai Bizottság kezdeményezését, a korábbi EGSZB-véleményekben kifejtett javaslatokkal összhangban orvosolva az ebben a véleményben jelzett gyenge pontokat.

3.2.2.

Ugyancsak elismerésre méltó, hogy a bizottsági dokumentum jelentős figyelmet fordít a pénzügyi unióra és annak különböző tagozataira. Ez egyértelműen a válság kapcsán felmerülő legfontosabb döntés a bankunió megvalósításával együtt, azonban csak akkor, ha gyorsan létrejön, és ha a tervezett mechanizmusokon (egységes felügyelet és betétbiztosítás) és a tőkepiaci unión keresztül biztosítja azon közös szabályok európai rendszereinek teljes körű végrehajtását, amelyek csökkentik a betétesek/ügyfelek és az adófizetők számára annak a kockázatát, hogy ők fizessék meg a bankszektor adósságait, továbbá a befektetők és vállalkozások számára annak a kockázatát, hogy továbbra is nehezen átlátható, finanszírozási forrásokat tekintve alig differenciált pénzügyi piacokon tevékenykedjenek. Ahogyan azt az EGSZB már jelezte, e tekintetben indokolt lenne a kereskedelmi és a befektetési bankok megkülönböztetése (és egyúttal a korábbi helyzetek kezelésére egy eszközkezelő, úgynevezett „rossz bank” létrehozása).

3.2.3.

Fontos, de korlátozott a GMU egységes külső képviseletének létrehozására irányuló javaslat, még akkor is, ha 2025-ig viszonylag hosszú idő áll rendelkezésre a megvalósításhoz (9), miközben a jelenre vonatkozóan csak az euróövezet képviselői és a Nemzetközi Valutaalap között már 2007-ben bevezetett koordinációs módszerek megerősítését reméli a dokumentum.

3.3.1.

A közlemény megőrzi a válság ideje alatt követett logikát, olyannyira, hogy a szöveget olvasva olyan, mintha már sokszor olvastuk volna. Ugyanezekkel a kérdésekkel már maga az EGSZB is számtalanszor foglalkozott, és tett ezekre az Európai Bizottság és a tagállamok javaslataitól eltérő javaslatokat. Az Európai Bizottság azonban nem változtat álláspontján, és azt az elképzelést igyekszik elhitetni például, hogy: a) a GMU fennmaradásának problémája pusztán a „számviteli” szabályoknak való megfelelés kérdése; b) a gazdasági kormányzás csupán „koordináció”-val oldható meg; c) az euróövezet makroökonómiai és pénzügyi fenntarthatósága kizárólag átláthatósági probléma; d) a munkanélküliség igen súlyos kérdése pedig megoldható pusztán „formális” javaslatokkal, ahogyan az évek óta történik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezekben a kérdésekben, mint a többiben is az Európai Bizottságnak teljes mértékben és nagyobb meggyőződéssel kell élnie kezdeményezési jogkörével.

3.3.2.

Ugyanez vonatkozik azokra a súlyos társadalmi következményekre, amellyel a munkanélküliség járt az euróövezet több országában is; ennek a versenyképesség és a gazdasági és politikai kormányzás mellett a GMU egyik központi témájának kellene lennie. Nincsenek ugyanis konkrét javaslatok, nem javasolnak semmilyen szolidaritási eszközt, és nem világos, mi értendő a szociális jogok „európai pillére” alatt (talán az, ami egyes országokban már létezik?).

3.3.3.

A szemeszter tekintetében a dokumentum javaslatai az eddigi döntések mentén haladnak tovább anélkül, hogy jelentős változásokat vezetnének be a módszer vagy más tényezők tekintetében. Az EGSZB a makroökonómiai feltételekhez való kötöttség módosításában és a parlamentközi konferencia megerősítésében reménykedett. Ilyen változások nélkül félő, hogy az állami költségvetések demokratikus felügyelet nélkül maradnak.

3.3.4.

Említésre kerül a GMU „költségvetése” a költségvetési stabilizációval kapcsolatosan; a valóságban az egyes államok költségvetéseinek összesítéséről van szó, aminek semmi köze nincs az euróövezet igazi, saját költségvetéséhez; a közlemény nem tesz említést sem a meglévő államadósságról, sem a szükség esetén esetleg bevezetendő közös államadósságról, sem pedig a bevándorlás, a menekültek és a biztonság költségeit fedezni hivatott esetleges európai adóztatásról. Az egész közlemény leggyengébb pontja azonban a demokratikus legitimitásra vonatkozó javaslatok hiánya (6. pont) (10).

3.3.5.

Jórészt figyelmen kívül hagyja a társadalom „köztes szerveit” mint a konzultációs szakasz referenciapontjait: az EGSZB által képviseltektől kezdve, nem beszélve a „politikáról”, amely teljesen hiányzik, vagy éppen csak mellékes szempontként kerül említésre.

3.3.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság be kívánja vonni a szociális partnereket az egyéb politikákba. Politikai és eljárási ritmusváltást tart azonban szükségesnek ahhoz, hogy a „formális” részvételből lényegi részvétel legyen a háromoldalú szociális párbeszédben, melyet szabályozni kell annak érdekében, hogy az elért megállapodások hatékonyak legyenek. Ez egyébiránt elősegítené a kölcsönös bizalmat és növelné az egyéni felelősségvállalást.

3.3.7.

A 2. szakasz (a GMU kiteljesítése) előkészítése, amely a többi javaslat hitelességéhez szükséges elsődleges és alapvető szakasz, teljes egészében egy fehér könyv előterjesztésén, korábbi konzultációkon és a polgárokkal folytatott párbeszéden alapul, azonban ezek megvalósítási módjának részletezése nélkül és kizárva az EGSZB-ben képviselt feleket. Ez nem kielégítő alap. Be kell vonni például a nemzeti parlamenteket az európaival egyetemben.

3.4.1.

Az Európai Bizottság szándékai egyértelműen jók, a megközelítés azonban kevéssé hiteles, jóllehet még hiányoznak a 2. szakaszra vonatkozó javaslatok. A közlemény a hatályos Szerződés fényében nem jelent valódi áttörést, és nem is adja jelét annak, hogy szándékában állna ilyen áttörést hozni annak érdekében, hogy legalább részben orvosolja a maastrichti hiányosságokat. Nem tartalmaz olyan átfogó tervet, amely változást sugallna, de hiányzik belőle az euróövezetre és az uniós polgárokra vonatkozó jövőkép is.

3.4.2.

Nem hasznos az eddigi gazdasági és szociális politikák folytatása; a munkaerőpiac és a fizetések nem tekinthetők a rendszer egyetlen változójának, kifelejtve és alulbecsülve a belföldi kereslet, a makro- és mikroökonomiai egyenlőtlenségek, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek és a folyó fizetési mérleg kérdését.

3.4.3.

A politikai keret megvalósításának későbbre való halasztása – holott éppen ezzel kellene kezdeni, vagy legalább egyidejűleg ezzel is foglalkozni kellene a régi és új szükséghelyzetek fényében – a tagállamok részéről túlzott félelemről és politikai igényekről tanúskodik. Emiatt inkább eltemetik Európát ahelyett, hogy jobbá tennék, vagy reményt adnának a jövőre nézve.

3.4.4.

Jellemzően felszínesen beszél a szemeszter demokratikus legitimitásáról, a GMU egyéb politikáiról vagy a javasolt eszközökről. Félénk szavak ezek, tekintettel a különböző országok álláspontjára; csak üres szólamok a demokráciáról. Talán ez az egész javaslat egyik leggyengébb pontja, legalábbis ami a jelenlegi helyzetet illeti, a 2. szakasz megvalósítása előtt, aminek olyan kezdeményezéseken keresztül kellene megtörténnie, amelyek a civil társadalom és a politikai szint bevonásával, azok támogatásával zajlanak le.

3.4.5.

Felületes és félrevezető azt gondolni, hogy az euróövezet demokratikus működésének problémáját a „polgárokkal folytatott párbeszéd” révén meg lehet oldani anélkül, hogy meghatároznánk a végrehajtás módját, az emberek bevonásával kapcsolatos eljárásokat és az alkalmazandó eszközöket mind európai, mind pedig nemzeti szinten. Konkrétabb módját kell megtalálni annak, hogy felkeltsük az európai lakosság érdeklődését és növeljük részvételét az euro kiteljesítésében, az összes városban rendezendő nyilvános nagygyűlések vagy javaslatok, köztük alternatív javaslatok megszavazása révén a nemzeti parlamentekben.

3.5.1.

Ki kell használni e közlemény megjelenését és élni kell azzal a lehetőséggel, hogy az európai polgároknak őszintén elmondjuk, hogy mennyi minden nem valósult meg a jelenlegi Szerződésből és milyen lehetőségek rejlenek benne, illetve mi történt az euro bevezetése óta. Beszélni kell arról, hogy mi történt a válsággal, az uniós szinten és a tagállamok részéről – melyeknek az emberi értékeket nagyobb mértékben figyelembe vevő politikák felé kellene fordulniuk – elkövetett hibákkal, a kihagyott lehetőségekkel, és hogy mi a helyzet azokkal a valós kockázatokkal, amelyekkel a polgároknak – és nem egy képzeletbeli Európának – szembe kell nézniük, ha néhány ország a jelenlegi úton halad tovább.

3.5.2.

Ez a színvallás egyre sürgetőbb és egyre könnyebbé válik, hiszen megfelelő választ kell adni arra a két másik, egyre súlyosbodó jelenségre, amely jelenleg az európai polgárok biztonságát veszélyezteti: a növekvő számú bevándorló-menekült, valamint az iszlám terrorizmus fenyegetése és a biztonság problémája.

3.5.3.

Megragadhatjuk a lehetőséget, hogy a formálistól vagy retorikaitól eltérő gondolkodást kezdeményezzünk önazonosságunk alapját képező közös (polgári, etikai, vallási) értékeinkről, amelyeket félünk megmutatni és megvédeni: ez az euróövezet és/vagy az országok újjászületésének valós alapja, ha valóban készek rá. Különleges lehetőség nyílik az integrációra nemcsak a 19 euróövezeti tagállam, hanem minden olyan, köztük új uniós ország számára is, amely része kíván lenni annak a politikai magnak, melynek célja, hogy fokozatosan növekedjen, ahogy az az első Európai Gazdasági Közösséggel (1957) is történt, amely abból a kor bátor úttörőinek számító hat alapító országból állt, amelyek nélkül ma nem beszélnénk Európáról, és akik nélkül nem lennének a 28-ak sem!

3.5.4.

E célból igen hasznos lenne a társadalom köztes szerveinek részvétele, különösen a szociális és civil szervezeteké, ami elősegítené a társadalmi és civil párbeszéd erőteljes újraindítását mind uniós szinten, mind az egyes országok vonatkozásában. Az EGSZB és az Európai Bizottság segítségével ily módon lehetőség nyílna olyan informatív vitákra és beszélgetésekre, amelyek témája lehet a jelenlegi történések kockázata és veszélye, az egyes uniós politikák valódi módosítása által kínált lehetőségek, valamint az együttmaradás szükségessége, ezzel erősítve a közös ház alapjait, megépítve a hiányzó tetőt úgy, hogy közben nem romboljuk le azt, amit eddig már megépítettünk.

4.1.

Ami egy ilyen tanács (11) felállítását illeti, amelynek feladata az uniós költségvetési keret megvalósításának értékelése, különös tekintettel a költségvetési felügyeletet érintő döntések horizontális koherenciájára, az Európai Bizottság határozata nem tartalmaz hasznos elemeket az okok megmagyarázása céljából; a tervezett tanács létrehozása olyan feladatokat és felelősségi köröket kettőz meg, amelyeket az európai kormányzás által meghatározott új jogkörök alapján maga az Európai Bizottság tudhat magáénak.

4.2.

Tulajdonképpen nem világos, hogy milyen hozzáadott értéket képviselne ez az öt külső szakértőből álló szervezet, amely azt a megbízást kapná, hogy még alaposabban elemezze mind nemzeti, mind euróövezeti szinten a költségvetési politikákat. Azt a benyomást kelti, hogy egy újabb olyan európai felügyelő bizottságról van szó, amely mind az uniós, mind pedig az euróövezetbe tartozó országok intézményeinek költségvetéseivel kapcsolatosan végez tanácsadási tevékenységet anélkül, hogy a költségvetési politikák megsértése vagy nem megfelelősége esetén valós beavatkozási jogkörrel rendelkezne akár az egyes országok, akár az euróövezet szintjén.

4.3.

Az EGSZB meglepődését fejezi ki azon módszer kapcsán, ahogyan a tanácsadó testület tagjait kinevezik. Elég csak arra gondolni, hogy az összesen 5 tagból hármat a kijelölt elnök nevez ki az Európai Parlament közreműködése nélkül, ahogyan arra a parlament állásfoglalásában rámutat (12). Ezért úgy tűnik, hogy a testület célja nem az Európai Bizottság döntéseinek támogatása, hanem inkább a Tanács nevében végzett „elszámoltatás”, amely jelenleg a Bizottság feladata. Ez súlyosbíthatja a jelenlegi, nagyon kényes egyensúlyon alapuló helyzetet.

4.4.

Az Európai Bizottság közleménye ezenkívül arra a lehetőségre is hivatkozik, hogy összekapcsolná a tanácsadó funkciót ellátó Európai Költségvetési Tanácsot a nemzeti költségvetési tanácsokkal, de az elérni szándékozott célokat nem részletezi, nem határozza meg sem a tevékenységi köröket, sem a felelősségi köröket, sem a két intézmény közötti együttműködés területeit.