3.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/22

Előadó:

Lutz RIBBE

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság elemzését, és határozottan támogatja javaslatait. Ideje a fogyasztókat állítani az európai energiapolitika középpontjába és átfogó lehetőségeket biztosítani számukra a tevékeny részvételre.

1.2.

A „saját termelésű energiafogyasztás” európai bizottsági közleményben említett akadályainak problémáját sürgősen meg kell oldani, a dokumentum azonban sajnos nem írja le kellőképpen, hogy hol és konkrétan hogyan jelentkeznek ezek az akadályok, és pontosan mit kell tenni megszüntetésük érdekében. Erről az Európai Bizottság egy külön dokumentumot dolgozhat ki.

1.3.

Az EGSZB helyesnek tartja az Európai Bizottságnak azt a megközelítését, hogy fel kell ismerni, jobban figyelembe kell venni és elő kell mozdítani a helyi vonatkozásokat, és ösztönözni kell a helyi piaci szereplők bevonását.

1.4.

Stratégiai jelentőséggel bír az a kérdés, hogy miként kell kialakítani az energiarendszereket. A leghatékonyabb átfogó rendszer kialakításához versenyre van szükség. Ez messze túlmutat a termelésen és a klasszikus forgalmazáson.

1.5.

Központi szerepet fog betölteni a keresletoldali szabályozás. Ehhez elsőként többek között meg kell teremteni a fogyasztói oldalon a műszaki feltételeket („intelligens fogyasztásmérők”, „intelligens energiahálózatok”), amit a hálózat kiépítésének részeként kell felfogni és finanszírozni.

1.6.

Nem csak azt kell lehetővé tenni, hogy a fogyasztók a keresletoldali válaszintézkedések rendszereinek segítségével ki tudják igazítani energiafogyasztásukat és ezzel pénzt tudjanak megtakarítani. Az Európai Bizottság joggal említi meg, hogy a „decentralizált energiatermelési és -tárolási lehetőségeknek a keresletoldali rugalmassággal való ötvözése további lehetőségeket nyújthat a fogyasztók számára arra, hogy energiaszükségletük (egy része) tekintetében saját maguk szolgáltatói és energia-menedzserei legyenek azáltal, hogy egyszerre termelővé és fogyasztóvá válnak, így csökkentve energiaszámláik összegét”  (1) (ún. („termelő-fogyasztók”, angolul „prosumers”).

1.7.

Új ösztönzőrendszereket kell kidolgozni, amelyek jutalmazzák a saját fogyasztásnak a rendszer szempontjából kedvező alakítását, a közvetlen ellátást, valamint a többletek tárolását és a kiegyenlítő energia rendelkezésre bocsátását, tehát az összes piaci résztvevőre kiterjedő aktív terhelésszabályozást.

1.8.

Az új „termelő-fogyasztó” megközelítésnek az Európai Bizottság által leírt előnyei azt mutatják, hogy ez a koncepció nem csupán a „központi termelési források” kiegészítése lesz. A fogyasztók – vagyis vállalatok, polgárok, helyi közművek – azzal kapcsolatos önálló döntési szabadságát is jelenti, hogy az aktív termelés, a saját fogyasztás, a tárolás, valamint a saját forgalmazás révén is tevékeny szerepet vállalhatnak a jövő energiarendszerében.

1.9.

Az Európai Bizottság a közleményben nem határozza meg kellően a saját termelésű fogyasztás fogalmát. A felsorolt példák azt mutatják, hogy túlságosan szűken értelmezi a „termelő-fogyasztó” megközelítést. Az EGSZB véleménye szerint a saját termelést és fogyasztást sokkal tágabban kell értelmezni annál, mint hogy csak a saját létesítmény segítségével önállóan termelt és felhasznált villamos energiát lássuk a hálózati mérő mögött.

1.10.

A szélesebb értelemben vett fogyasztói-termelői közösségek egyéb formái kialakulóban vannak, de nagymértékben akadályozzák őket. Az újszerű üzleti modellek megvalósítása kiemelné a fogyasztók új, aktív szerepét, és teljesen új értékteremtési lehetőségeket nyitna meg. Ezért az energiafogyasztók számára biztosítandó „új megállapodás” keretében feltétlenül figyelembe kell venni őket.

1.11.

A saját termelés és önellátás tágabban értelmezett formái, amelyek – természetesen díj ellenében – a közüzemi hálózatokat használják, bérlők, kisebb üzemek és szövetkezeti tagok számára is lehetővé teszik, hogy tevékeny és felelős szerepet játsszanak az energiapiacon, és pénzt keressenek, illetve takarítsanak meg. A saját termelés és fogyasztás fogalmának szűk meghatározása ezért szociálpolitikai szempontból nem méltányos, gazdaságpolitikai szempontból pedig diszkriminatív.

1.12.

Az Európai Bizottság által elérni kívánt decentralizált energiarendszerhez decentralizált piaci megközelítések is szükségesek (2). A fogyasztók számára nemcsak a szolgáltató, hanem az energiatermelő szabad megválasztását is lehetővé kell tenni.

2.1.

Az energiaunió keretstratégiája olyan energiaunió kialakítását célozza, „amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek”  (3).

2.2.

Noha az elmúlt években már jelentős változások következtek be az európai energiaágazatban, a fogyasztókat – azaz a háztartásokat, a vállalkozásokat és az ipart – többek között a következő tényezők akadályozták és akadályozzák abban, hogy teljes mértékben élhessenek a folyamatban lévő energetikai átállás nyújtotta előnyökkel, azaz érdemben kontrollálják energiafogyasztásukat és csökkentsék számláikat:

2.3.

Az energiapiac újratervezésének (4), az új technológiák alkalmazásának, valamint az új és innovatív energetikai szolgáltató vállalatoknak lehetővé kell tenniük valamennyi fogyasztó számára, hogy átfogóan részt vegyenek az energetikai átállásban annak érdekében, hogy az energiahatékony megoldásokat szem előtt tartva megfelelőbben alakítsák fogyasztási szokásaikat, és ezáltal pénzt takarítsanak meg és összességében csökkentsék az energiafogyasztást.

2.4.

Egyidejűleg változnia kell a fogyasztók szerepének: nemcsak az a fontos, hogy jobban és rugalmasabban tudjanak reagálni az energiakínálatra és az energetikai szolgáltatásokra, valamint profitáljanak azokból, hanem energiatermelőkként nekik maguknak is tevékeny szerepet kell tudniuk vállalni.

2.5.

Az Európai Bizottság ezért „három pilléren alapuló” stratégiát vázol fel, amelynek elemei

A stratégiát egy tíz pontból álló cselekvési tervvel kell megvalósítani.

3.1.

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság elemzését, és nyomatékosan támogatja az előterjesztett javaslatokat. Ideje a fogyasztókat állítani az európai energiapolitika és a tagállami energiapolitikák középpontjába, mivel számos, a fenntartható és erőforrás-hatékony energiaellátásra irányuló cél tekintetében csak akkor lehet lényegi előrelépéseket elfogadtatni és elérni, ha a valamennyi társadalmi réteghez tartozó fogyasztók átfogó lehetőségeket kapnak arra, hogy tevékenyen és felelős módon lépjenek fel a magasabb rendű energia- és környezetpolitikai célok vonatkozásában.

3.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy a nem megfelelő szabályozási keret miatt a fogyasztók strukturális és stratégiai jelentősége számos tagállam energiarendszerében erősen korlátozott. Ez a keret annak tulajdonítható, hogy a politika eddig nem értette meg kellőképpen a fogyasztók aktív szerepét. Ennek alapján a javaslatok megfelelőeknek tűnnek ahhoz, hogy a fogyasztók számára átlátható és költséghatékony módon meg lehessen valósítani a kitűzött célokat (többek között az energiafogyasztás csökkentése a fokozott energiahatékonyság és energiatakarékosság révén, a tiszta energiaforrásokon alapuló energiatermelésre való átállás, a fogyasztás megfelelőbb hozzáigazítása a jövőbeni ingadozóbb kínálathoz, a hálózatok keresletoldali szabályozás révén történő tehermentesítése és hatékonyabbá tétele, a szereplők sokféleségének fokozása).

3.3.

A fogyasztók több joggal és lehetőséggel való felruházása ugyanakkor azt is jelenti, hogy tudatosítani kell bennük, hogy ők is felelősséget viselnek és el kell fogadniuk az alkalmazkodás szükségességét. Ez sokak számára újdonság.

3.4.

Az ezzel kapcsolatos felelősséget nem lehet senkire rákényszeríteni, hanem azt minden szereplőnek (a politikának is) meg kell tanulnia és be kell gyakorolnia. Ezért elengedhetetlen, hogy a fogyasztók szélesebb körben részt vehessenek az energiaágazatot érintő döntéshozatalban, a termelő létesítményekbe, az energiahálózatokba (azon belül az intelligens energiahálózattal kapcsolatos alkalmazásokba) és a tárolókba történő beruházásokban, valamint azok irányításában.

3.5.

Az energiaköltségeknek a végfogyasztók számára (a versenyképesség és az energiaszegénység problémáját is szem előtt tartva) megfizethetőnek, valamint (a terhek és az előnyök igazságos megosztásának szellemében) méltányosnak kell lenniük. A múltban az energiaárak és az energiatechnológiák gyakran azoknak kedveztek, akik egyedi tudással és szakértelemmel, képességekkel, valamint pénzügyi és technikai erőforrásokkal rendelkeznek, és azokat alkalmazni is tudják. Egy olyan rendszer, amely nem törekszik ezen egyensúlyhiány megszüntetésére, gyengíti a hátrányos helyzetű fogyasztók piacba vetett bizalmát.

3.6.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az energiaszegénységgel – egy növekvő szociális problémával –szemben leginkább közvetlenül, szociálpolitikai intézkedésekkel lehet fellépni. Ugyanakkor fontos, hogy az energiafogyasztók számára biztosítandó „új megállapodás” a piaci egyensúlyhiányok és igazságtalanságok megszüntetésére is irányuljon.

3.7.

A közlemény joggal fejti ki nagyon világosan, hogy a fogyasztói döntések meghozatalakor – az információkhoz való hozzáférés mellett – a tulajdonképpeni kulcstényező a (bruttó) végfogyasztói ár. Még ha a lakosság körében jelentős mértékben nőtt is az éghajlatvédelmi kérdésekkel kapcsolatos tudatosság, és kedvező a megújuló energia megítélése, mégis elsősorban az ár dönt arról, hogy megtakarítanak-e energiát, végrehajtanak-e energiahatékonysági intézkedéseket és környezetbarát energiaforrásokhoz folyamodnak-e. E tekintetben biztosítani kell, hogy különösen a veszélyeztetett fogyasztók ne legyenek védtelenül kiszolgáltatva a szélsőségesen magasba szökő áraknak, hanem olyan (technikai) mechanizmusok működjenek, amelyek szinte automatikusan biztosítják számukra a kívánatos előnyöket.

3.8.

Új fejlemény, hogy a fogyasztók nemcsak az adott régióban előállított mezőgazdasági termékeket keresik, hanem a megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítményekből származó „regionális villamos energiát” is. A szabályozási rendszer szinte mindenütt akadályozza, hogy az energiaipari vállalatok kínálatukkal kielégíthessék ezt a fokozott keresletet, különös tekintettel azon vállalkozásokra, amelyek – mint például a civil energiaközösségek vagy bizonyos kommunális vállalatok – lehetővé teszik a fogyasztók számára a vállalati döntéshozatal közvetlen befolyásolását.

3.9.

Ez két szempontból sem megfelelő. Egyrészről nem lehet hatékony piaci eredményt elérni, mivel nincsenek kielégítve a fogyasztói preferenciák és igények. Másrészről a környezetbarát regionális energiakínálat általánosságban növeli az energia megbecsültségét, és arra motiválja az energiafogyasztókat, hogy további lépéseket tegyenek az energiatakarékosság és az energiahatékonyság irányában, valamint a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelésnél felmerülő ingadozások kiegyenlítésére éljenek rugalmassági opciókkal.

3.10.

Az EGSZB fontosnak tartja azt az európai bizottsági megközelítést, amely szerint fel kell ismerni, jobban figyelembe kell venni és elő kell mozdítani a helyi vonatkozásokat, és intenzíven ösztönözni kell a helyi piaci szereplők bevonását, annak érdekében is, hogy az előállítás helye szerinti ár helyett meg lehessen határozni a felhasználás helye szerinti tényleges árat.

3.11.

Stratégiai jelentőséggel bír az a kérdés, hogy miként kell kialakítani az energiarendszereket. A leghatékonyabb átfogó rendszer kialakításához versenyre van szükség. Ez messze túlmutat a termelésen és a klasszikus forgalmazáson. Ezért gyakran elhamarkodott dolog egyoldalúan dönteni bizonyos piaci vagy rendszerkonfigurációk mellett, amint az egyes tagállamokban előfordul. A termelés és a forgalmazás egymástól elkülönített kezelésével éppúgy szakítani kell, mint a villamos energia, a hőenergia és a közlekedés ágazati szétválasztásával.

3.12.

Az energiarendszereket aszerint kell megítélni, hogy mennyiben felelnek meg ezeknek a követelményeknek. A hőenergia és a közlekedés esetében – a villamos energiától eltérően – a fogyasztókat mindig is erőteljesebben bevonták a vonatkozó regionális folyamatokba. Az energia- és környezetpolitikai célok tekintetében tehát könnyebb sikereket elérni, ha hajlandóság van arra, hogy az energiarendszerek kialakítása a fogyasztók bevonásán és részvételén, valamint a villamosenergia-, a hőenergia- és a közlekedési ágazat konvergenciáján alapuljon. Mindezek alapján sok érv szól a decentralizált energiarendszerek nagyobb fokú alkalmassága mellett. Ennek kapcsán az EGSZB utal az energiapiac újratervezésével kapcsolatos véleményére is (5).

3.13.

Különös figyelmet kell fordítani az új rendszerek alkalmazhatóságára, arra, hogy egyszerűek és átláthatóak legyenek, és semmi esetre se támasszanak túlzott kihívásokat a fogyasztóval szemben. Az ennek biztosításához szükséges technikai eszközök rendelkezésre állnak.

3.14.

Elsőként azonban fontos, hogy egységes keret jöjjön létre Európán belül, amellyel teljes körűen be lehet építeni az energiaárba valamennyi, az energiatermeléshez kapcsolódó költséget, ideértve a külső költségeket is. Feltétlenül szükség van a valódi költségek megjelenítésére (6), biztosítani kell, hogy a fogyasztók egyszerűen és megbízhatóan értelmezni tudják a végfogyasztói árakat. A bizonyos energiaforrások közvetlen vagy közvetett támogatásából adódó hamis árjelzéseket még a mégoly átlátható, rugalmas és nyílt piacszabályozás sem ellensúlyozhatja.

4.1.1.

Az elkövetkező években, ha megvan rá a politikai szándék, alapvetően megváltozhat a fogyasztók energiaágazatban betöltött szerepe. Ezért teljes mértékben helyénvaló, hogy az Európai Bizottság közleménye ennek szenteli a legnagyobb teret. Nemcsak technikai és kereskedelmi jogi kérdésekről van szó, hanem döntő fontosságú strukturális változásokról, amelyek az energetikai folyamatok demokratikusabbá válásához vezetnek.

4.1.2.

Ahhoz, hogy a fogyasztó felelősséget vállalva jobban tudja alakítani saját fogyasztását, a megfelelőbb tájékoztatás mellett elsődlegesen biztosítani kell számára a technikai és a gazdasági feltételeket. A lehető leggyorsabban orvosolni kell azokat a helyzeteket, ahol máig nem mérik, illetve nem tudják mérni (és így elszámolni) az egyéni fogyasztást. Amikor új fogyasztásmérők felszerelésére van szükség, rögtön az „intelligens fogyasztásméréshez” kell folyamodni.

4.1.3.

Az Európai Bizottság elképzelései szerint gyorsan javítani kellene a fogyasztási adatokat, amihez hozzá tartozik, hogy a fogyasztók azon mintegy 28 %-a, akik 2020 után vélhetően még nem fognak „intelligens fogyasztásmérőkhöz” hozzáférni, jogosultak legyenek arra, hogy ilyen mérőt kérelmezhessenek. A gazdasági feltételek csak akkor adottak, ha a lehetséges megtakarítások teljes egészében a végfogyasztóknál maradnak, és nem semlegesítik őket újabb átalánydíjak.

4.1.4.

Az intelligens fogyasztásmérők gyors elterjesztéséhez biztosítani kell, hogy ez a fogyasztók számára költségsemleges legyen, felszerelésüket a hálózati költségekhez kell számítani. A gyártókra egységes és szigorú keretszabályozást kell bevezetni az adatvédelmet és az átviteli protokollokat illetően.

4.1.5.

A költségsemlegesség azonban csak az egyik fontos és szükséges kritériuma annak, hogy a fogyasztók elfogadják az intelligens fogyasztásmérőket. Emellett szükség van arra, hogy nagy bizalom övezze a hálózat üzemeltetőit, valamint a villamosenergia-szolgáltatókat és -kereskedőket, akik az adatokat összegyűjtik és kiértékelik. Ez a bizalom annál nehezebben jön létre, minél távolabb van egymástól a fogyasztó és a vállalat. Az EGSZB számára nem kétséges, hogy a fogyasztókra vonatkozóan a legmagasabb szintű adatvédelmet kell alkalmazni, ami többek között azt jelenti, hogy valamennyi adathoz teljes körű hozzáféréssel kell rendelkezniük.

4.1.6.

A fogyasztók számára már most is adott néhány lehetőség arra, hogy kedvezőbb ajánlatokat keressenek a meglévő piacokon. Az áruk szabad mozgásának előmozdítása érdekében létrehozott Európában magától értetődő kellene, hogy legyen az Európai Bizottság azon megállapítása, hogy a váltásnak „technikailag könnyűnek, gyorsnak és megbízhatónak kell lennie”. A váltással kapcsolatos díjak és büntetések eltörlése ezért nem „megfontolandó”  (7), hanem végrehajtandó!

4.1.7.

A szolgáltató megválasztásának lehetősége és a szerződéses feltételek megtárgyalása a piaci verseny alapvető elemei. Ennek egy mutatója a szolgáltatóváltás gyakorisága. Szolgáltatóváltásra gyakrabban kerül sor, számos tagállamban azonban igen alacsony a váltások aránya (8). Ez a fogyasztók elégtelen tájékoztatásának és más fennálló piaci akadályoknak következménye.

4.1.8.

Még ha a szolgáltatóváltás fontos eszköz is a fogyasztók számára, a verseny működőképességét nem lehet kizárólag a váltási arányhoz és az árhoz kötni. A fogyasztói elégedettség, a helyi kötődés, valamint a helyi szervezetek társadalmi részvétele már most is egyre nagyobb szerepet játszik a szolgáltatóválasztásnál, csakúgy, mint a szolgáltatók helyi jelenléte. A fogyasztókat egyre gyakrabban nemcsak az érdekli, hogy miként jön létre a villamos energia, hanem az is, hogy hol és ki termeli azt. Ezért fontos, hogy a fogyasztó ne csak a villamosenergia-forgalmazót, hanem az energiatermelőt is szabadon választhassa.

4.1.9.

Ezért verseny fog folyni az árak és a minőség tekintetében. Ha a hálózati és a termelési költségek átláthatóak, akkor a valamivel drágábban előállított, de kisebb arányú szállítási költségekkel biztosított villamos energia összességében olcsóbb lehet, amihez azonban a hálózati költségeknél távolságfüggő árakra van szükség, emellett lehetővé kell tenni, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított, saját termelésű villamos energiát tisztességes versenyfeltételek mellett közvetlenül és önállóan értékesíteni lehessen.

4.1.10.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szociálpolitikai, a strukturális és a regionális politikai célokat nem lehet államilag irányított/szabályozott energiaárak révén elérni.

4.1.11.

A „keresletoldali válaszintézkedések”, a „saját termelésű energiafogyasztás” és „a fogyasztói részvétel közvetítőkön és kollektív rendszereken keresztül történő fokozása” tekintetében megfogalmazottakat az EGSZB mindenképpen kulcsfontosságúnak tekinti, mivel ezek területén teljesen új fejlődési lehetőségek nyílnak meg.

4.2.1.

Az európai bizottsági dokumentumban a már bevett keresletoldali válaszintézkedésekkel – többek között a (szolgáltatási szerződéseken belüli) dinamikus árképzésen alapuló intézkedésekkel és a rugalmas és automatizált keresletoldali szabályozási rendszerekkel – kapcsolatban említett sikerek látványosan alátámasztják azt a kijelentést, mely szerint „az energiahatékonyság és a keresletoldali válaszintézkedések gyakran jobb lehetőségeket biztosítanak a kínálat és a kereslet összehangolására, mint a további erőművek vagy hálózati vonalak építése, illetve üzemben tartása”  (9).

4.2.2.

Csak akkor valósul azonban meg a végfogyasztók aktív szerepvállalása, ha a rugalmas díjszabás előnyei belátható időn belül ellensúlyozzák az esetleg szükséges beruházási költségeket. Ezért az árjelzéseknek valóban megfelelőeknek kell lenniük, azaz a választható végfogyasztói árakban tükröződnie kell annak, ha a kínálati oldalon (például sok szél vagy napsütés esetén) nagy villamosenergia-mennyiség jelentkezik, miközben a kereslet alacsonyabb, illetve ha nagy a kereslet, miközben alacsony a kínálat.

4.2.3.

Az árjelzéseket a fogyasztók számára – lehetőleg automatizálva – ismertetni kell, hogy felhasználhassák azokat. Lehetőleg önszabályozó rendszerekre van szükség, különben csak a műszaki ismeretekkel rendelkező ügyfelek profitálnának belőlük. Annak eldöntését, hogy a fogyasztók milyen mélységben szeretnének részt venni ezeken a piacokon, rájuk kell hagyni.

4.2.4.

Az „új, tevékeny fogyasztók” várhatóan annál intenzívebben fognak részt venni a keresletoldali válaszintézkedésekben, minél közvetlenebbül bevonják őket az infrastrukturális intézkedésekkel kapcsolatos döntéshozatalba, és minél jobban részesülnek a termelő létesítményekbe, a hálózatokba és a tárolókba való beruházásokból, illetve azok irányításából. Ezért fontos a polgári részvétel és a polgárok általi energiatermelés minden formája, illetve más közösségi szervezésű termelői-fogyasztói struktúrák. Ezek az összefüggések azonban az Európai Bizottság közleményében nem jelennek meg kellően.

4.3.1.

A fogyasztók a keresletoldali szabályozási rendszerek segítségével nem csupán energiafogyasztásukat tudnák kiigazítani. Az Európai Bizottság joggal említi meg, hogy a „decentralizált energiatermelési és -tárolási lehetőségeknek a keresletoldali rugalmassággal való ötvözése további lehetőségeket nyújthat a fogyasztók számára arra, hogy energiaszükségletük (egy része) tekintetében saját maguk szolgáltatói és energiamenedzserei legyenek azáltal, hogy egyszerre termelővé és fogyasztóvá válnak, így csökkentve energiaszámláik összegét”  (10).

4.3.2.

Ez azonban csak akkor sikerül, ha ténylegesen új, a kitűzött célokhoz igazodó piaci szerkezet áll rendelkezésre, és nem csak a meglévő rendszert próbálják úgy átalakítani, hogy az új energiatípusok is helyet kapjanak benne (11).

4.3.3.

Új ösztönzőrendszereket kell kidolgozni, amelyek jutalmazzák a saját fogyasztásnak a rendszer szempontjából kedvező alakítását, a közvetlen ellátást, valamint a többletek tárolását és a kiegyenlítő energia rendelkezésre bocsátását. Ehhez nemcsak azt kell újradefiniálni, hogy milyen kritériumok alapján szolgálja valami a rendszert, hanem azt is újra meg kell fogalmazni, hogy milyen lehet „a jövő energiarendszere” az energia egyre inkább decentralizált világában. Mindenesetre nem fogadható el egy olyan elavult rendszerfelfogás fenntartása, amely még abból az időből származik, amikor a hagyományos atom- és szénerőművek állandó alapterhelést biztosítottak.

4.3.4.

Az Európai Bizottság közleményében a megújuló energia decentralizált termelésének további előnyeit is felsorolja, köztük azt, hogy csökkenhetnek a hálózati veszteségek és a túlterheltség, ami hosszú távon hálózati költségek megtakarításához vezet. Az EGSZB egyetért ezzel, ugyanakkor a tagállamokban ezeket az előnyöket mindeddig nem ismerték fel és vették figyelembe kellően.

4.3.5.

A közleményhez fűzött munkadokumentum (12) részletesen bemutatja ezen új megközelítés előnyeit, amiből kiviláglik, hogy ez a „termelő-fogyasztó” koncepció nem „csupán” a „központi termelési források” hasznos kiegészítése lesz. A fogyasztók azzal kapcsolatos önálló döntési szabadságát is jelenti, hogy a saját termelés és fogyasztás, a tárolás, valamint a saját forgalmazás révén tevékeny szerepet vállaljanak a jövő energiarendszerében.

4.3.6.

Az Európai Bizottság azonban a közleményben nem határozza meg kellően a saját termelés és fogyasztás fogalmát. A közleményt kísérő munkadokumentumban felsorolt példák (13) inkább azt mutatják, hogy a Bizottság túlságosan szűken értelmezi a saját fogyasztást és termelést. Az EGSZB véleménye szerint a saját fogyasztást tágabban kellene értelmezni annál, mint hogy csak a saját létesítmény segítségével önállóan termelt villamos energiát – azaz például a háztetőre felszerelt fotovoltaikus rendszerből származó villamos energiát – lássuk a hálózati mérő mögött, tehát az olyan villamos energiát, amelyet közüzemi hálózat használata, illetve azon történő átvezetés nélkül nyernek. Szakítani kell azzal a jelenlegi kiindulóponttal, hogy a létesítmény üzemeltetője és a végfogyasztó azonos személy, mivel ez az önellátásnak csak egy konkrét formáját foglalja magában.

4.3.7.

Szélesebb értelemben vett fogyasztói-termelői struktúrák vannak kialakulóban, jelenleg azonban nagymértékben akadályozzák őket. Ezek közé tartozik például az az üzleti modell, amelynek keretében az energiaszövetkezetek villamos energiájukat közvetlenül tagjaik számára értékesítik, vagy amelynek keretében a civil energiaközösségek villamos energiájukat a tőzsde vagy valamely kereskedő közbeiktatása nélkül közvetlen földrajzi környezetükben szolgáltatják a villamosenergia-fogyasztók számára. E modellek megvalósítása jelentős mértékben kiemelné a fogyasztók új, aktív szerepét, és teljesen új üzleti modelleket nyitna meg. Ezért az energiafogyasztók számára biztosítandó „új megállapodás” keretében feltétlenül figyelembe kell venni őket.

4.3.8.

A saját termelés és fogyasztás fogalmának kiterjesztése azért is fontos, mert az eddigi túl szűk (a létesítmény üzemeltetője és a végfogyasztó személyének azonos voltára korlátozódó) értelmezés csak az „aktív fogyasztók” egy különleges csoportjára terjed ki. Így ugyanis csak azon fogyasztók esetében lehetséges a saját termelés és fogyasztás, akik elegendő tőkét tudnak előteremteni a létesítményekbe való beruházáshoz, és mindenekelőtt elég hellyel rendelkeznek a létesítmények számára (például épületeikben vagy azok tetején). A bérlők gyakorlatilag ki lennének zárva; ugyanez a probléma merül fel az ipari fogyasztók, különösen a kisebb üzemek vagy a nagyobb saját területtel nem rendelkező vállalatok esetében.

4.3.9.

Ezzel szemben a saját termelés és önellátás tágabban értelmezett formái, amelyek – természetesen díj ellenében – a közüzemi hálózatokat használják, olyan modellek, amelyek a bérlők, a kisebb üzemek és a szövetkezeti tagok stb. számára is lehetővé teszik, hogy termelő-fogyasztóként tevékeny és felelős szerepet játsszanak az energiapiacon, és pénzt keressenek, illetve takarítsanak meg. A saját termelés és fogyasztás fogalmának szűk meghatározása ezért szociálpolitikai szempontból nem méltányos, gazdaságpolitikai szempontból pedig diszkriminatív.

4.4.1.

Az Európai Bizottság szól a kollektív rendszerekről és a közösségi kezdeményezésekről is, amelyek „számos tagállamban egyre gyakoribbak. Egyre több fogyasztó kapcsolódik be kollektív saját termelésű energiafogyasztási és kooperatív rendszerekbe, hogy hatékonyabban kezelhesse energiafogyasztását. Ez a fogyasztók általi innováció a fogyasztók érdekét szolgáló innovációhoz is vezet és új üzleti modellek előtt nyitja meg az utat. Újonnan létrejövő energetikai szolgáltató vállalatok, beszerzési közösségi szolgáltatók, ügynökségek, adatkezelő és más közvetítő társaságok, emellett gyakran fogyasztói szervezetek is segítik a fogyasztókat abban, hogy előnyösebb energiaszolgáltatási megállapodásokat köthessenek, miközben tehermentesítik őket az adminisztratív eljárások és az információgyűjtés nehézségei alól. Ez egyúttal új lehetőségeket nyit meg a helyi közösségek és hatóságok előtt, amelyek regionális és helyi szintű energiaügyi kezdeményezései értékes kapcsolódási pontokat hozhatnak létre helyi szinten a döntéshozók, a polgárok és az innovátorok között”  (14).

4.4.2.

Az EGSZB által a „civil energiáról” (15) készített tanulmány világossá teszi, hogy még számos további előnyt lehetne felsorolni (például az új létesítmények elfogadottságának biztosítása, regionális gazdasági fejlődési lehetőségek, a beruházások finanszírozása). Az EGSZB valamennyi felkeresett tagállamban azt tapasztalta, hogy a civil társadalom nagymértékben kész tevékenyen támogatni és/vagy meg is valósítani a vonatkozó magán-, illetve közösségi modelleket. Ezek azonban a jogi előírások, a bürokratikus akadályok vagy más, tudatosan vagy nem tudatosan alkalmazott megkülönböztetések miatt gyakran még kudarccal végződnek.

4.4.3.

Hogy csak egy példát említsünk: azok a polgárok, akik közösen civil szélerőművet üzemeltetnek, saját villamos energiájukat gyakran nem vételezhetik és használhatják közvetlenül, hanem ehelyett kereskedőkön keresztül kell értékesíteniük, hogy aztán visszavásárolják. Ez nem felel meg annak, amit az EGSZB „tevékeny piaci részvétel” alatt ért.

4.4.4.

Az Európai Bizottság a közlemény bevezetésében ugyan megoldandó problémának nevezi a „saját termelésű energiafogyasztás” akadályozását, azt azonban nem fejti ki, hogy hol és konkrétan hogyan jelentkeznek ezek az akadályok és mit kell tenni a megszüntetésükhöz. Sok tagállam tapasztalatai azt mutatják, hogy a nemzeti szabályozó szervek sokszor gyakorlatilag megakadályozzák, vagy legalábbis gazdaságilag vagy bürokratikus szempontból megnehezítik a saját termelést és fogyasztást, az önellátást, illetve tágabb értelemben a közvetlen ellátást; példaként említhető erre Spanyolország és Németország. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen és terjesszen elő a konzultáció keretében egy külön dokumentumot, amely a közleményhez mellékelt munkadokumentumra épül (16) és leírja, hogy milyen szándékos vagy nem szándékos hátrányok merülnek fel a termelő-fogyasztó megközelítések esetében, milyen bürokratikus akadályokkal kell szembenézni és hogyan kellene megszüntetni a létező megkülönböztetéseket.

4.4.5.

A nagy kereskedőktől való függetlenség kérdését a közvetítők szerepéről folytatott vitában is szem előtt kell tartani. Annak megőrzéséhez helyénvaló volna alaposabban körüljárni a közvetítők üzleti modelljeit, valamint annak kérdését, hogy kik a megbízóik.

5.1.

Az új energiarendszer alulról felfelé épül fel. A hálózatba kapcsolt eszközök intelligens lakásokat eredményeznek, azok intelligens épületeket, azok pedig aktív hálózati elemeket. Az „intelligens házak” szinte az új energiarendszer alapját képezik; emellett jó tanulási lehetőségeket és tapasztalatokat adnak az új, aktív „fogyasztóknak”. A számos, már létező lehetőségről jobb tájékoztatást kell nyújtani.

6.1.

A modern kommunikációs rendszerek gyors és a jövő követelményeinek megfelelő bevezetésének alapját és előfeltételét jelentik az egységes és megbízható adatvédelmi irányelvek. Ehhez meg kell határozni az alábbiakat:

6.2.

Az EGSZB szerint elengedhetetlen, hogy a fogyasztó legyen saját adatainak tulajdonosa, az is maradjon, és teljes körű ellenőrzéssel és hozzáféréssel rendelkezzen adatait illetően, hogy ellenőrizhesse, javíthassa, törölhesse, valamint szolgáltatóváltás esetén magával vihesse azokat.