4.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 291/8

Előadó:

Richard ADAMS

Társelőadó:

Ulla SIRKEINEN

1.1

Az EU éghajlat- és energiapolitikai keretének komoly jogszabályi háttere van, melynek egy részét azonban elégtelenül ültették át és nem hatékonyan hajtják végre. Az energiaunió létrehozása még további jogszabályok meghozatalát és főként szigorú végrehajtását igényli. Mindenképpen szilárd irányítási keretre van szükség. A jogszabályalkotás csak a kezdet, az irányítás a siker záloga. A szakpolitikák végrehajtása elkötelezettséget, részvételt, odaadást és jó szándékot igényel minden érintett fél részéről. A leghatékonyabb irányítási típus az, ahol a célkitűzés meghatározásának és megvalósításának módszereiről történő megállapodást egy minden érdekeltet magában foglaló közös vállalkozásnak tekintik. Az EGSZB ezért a következőket ajánlja:

2.1

Az EU-n belüli energiaunió kialakítása és az éghajlat-politikai megállapodásról szóló, 2015 végén Párizsban tartandó tárgyalások jelentősége miatt hatékony irányítási mechanizmusokra van szükség az energetikai átállás területén. Az Európai Bizottság erről szóló közleményét követően az Európai Tanács elfogadta az éghajlat- és energiapolitika 2020–2030-ra szóló keretét, továbbá megállapodott egy megbízható és átlátható irányítási rendszerről is, melynek segítségével biztosítható, hogy az EU teljesítse energiapolitikai céljait. A 2030-ra vonatkozó keret a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiára vonatkozó nemzeti terveken alapuló új irányítási keretet javasolt, továbbá egy sor alapvető mutatót az eredmények folyamatos mérésére. Egy ilyen keret remélhetőleg lehetővé teszi a 2030-as célok elérését és elősegíti az uniós szintű koherenciát, miközben rugalmasságot nyújt nemzeti szinten. Egy erős irányítási folyamat emellett ösztönző hatású modellként és példaként szolgálna a globális éghajlat-politikai tárgyalások során.

2.2

A hatékony irányítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A szilárd, egységes energiapiac kiteljesítését célzó harmadik energiaügyi csomagban megadott határidőket nagyrészt az irányítás gyengeségei miatt nem sikerült betartani. A nemzeti érdekek érvényesültek jobban, amelyek egyébként sem estek egybe az EU egészének erősítését célzó igényekkel. Ezt egy új irányítási folyamattal orvosolni kell.

2.3

Először nemzeti célokat kellene meghatározni, és folyamatos egyeztetési folyamatot javaslunk mind a szóban forgó tervek tagállami fejlesztéséhez, mind pedig a közösen elfogadott uniós céloknak megfelelő, koherens uniós keretet eredményező koordinációhoz. Három lépést javaslunk:

2.4

Az Európai Bizottságnak széles körű tapasztalatai vannak az irányítási struktúrák kidolgozása és végrehajtása terén, és ezt fel is használja e szakpolitikai kérdéskör kezeléséhez. Ez a vélemény támogatja a fent vázolt megközelítést, mely mellett azonban határozottan és meggyőződéssel ki kell tartani. Az egyes szakaszokat rövid idő alatt kell teljesíteni, az éves jelentéseknek pedig mélyreható és a kényes kérdésekre is kiterjedő elemzésekre kell épülniük. Amint már az „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” c. véleményben (1) említette, az EGSZB határozottan arra kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy hatékony és határozott irányítási eljárást, és az Európai Bizottsággal és a civil társadalommal közösen határozzák meg annak végrehajtási módját.

2.5

Az EGSZB szerint ezt a keretet az érdekeltek, köztük a szociális partnerek – a munkaadók és a szakszervezetek – széles körű támogatásának megszerzése és kiaknázása révén (méghozzá egy strukturált európai energiaügyi párbeszéd segítségével) kellene kialakítani és megerősíteni.

3.1

Az irányítási folyamatnak összhangban kell lennie azzal a jogi kerettel, amelyben zajlik. A jogi keret rögzíti a célokat és azok elérésének módszereit, továbbá hosszú távú szakpolitikai biztonságot és folyamatosságot kell eredményeznie, különösen a beruházások, a képzés és a munkahelyek tekintetében. Emellett megfelelő idevonatkozó mutatókat is tartalmaznia kell. Fontos, hogy az irányítási folyamat – melynek az összes energiaügyi jogszabályt figyelembe kell vennie – meg tudjon oldani olyan összetett kérdéseket, melyek kapcsán különböző szempontok és ellentétes érdekek érvényesülnek. Az irányításnak támogatnia kellene és ki kellene egészítenie a döntéshozatali folyamatot úgy, hogy közben rugalmasságot biztosít az esetleg gyorsan bekövetkező változások kezeléséhez. Az irányításnak nyitottnak kell lennie a közvéleményre, a technológiai, geopolitikai és piaci fejleményekre is.

3.2

Ezenkívül az irányítási rendszernek lehetőséget kell adnia nézetek, preferenciák, vélemények és értékek folyamatos, kiegyensúlyozott és reprezentatív kifejezésére is, valamint arra, hogy ezeket folyamatosan figyelembe vegyék a döntéshozatal és a szakpolitikák finomhangolása során. Az irányításnak elő kell segítenie az alkalmazkodó képességet, természetesen nem gyakori változtatások révén, hanem úgy, hogy előre felméri, mely területeken várhatók eltérések, és következetesen, valamint az érintettek bevonásával törekszik azok kezelésére.

3.3

Ezek nem könnyen teljesíthető követelmények, és válaszolni kell az azzal kapcsolatos egyre növekvő szkepticizmusra is, hogy az EU képes-e méltányos és eredményes energetikai átállásra. Ezért maga az irányítási folyamat egyértelmű és a résztvevők által elfogadott keretet igényel. Az EGSZB úgy véli, hogy egy hagyományos irányítási folyamat nem tudja elérni a fent említett célokat az európai civil társadalom részvétele és támogatása nélkül. Ez szerepel az energiaunióval kapcsolatos törekvések között: „Legfőképpen pedig egy olyan energiaunió kialakítására törekszünk, amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást”  (2). Ezért az energia- és éghajlat-politikai célok és az energiaunió megvalósításának megbízható és átlátható mechanizmusa mellett párhuzamosan fejleszteni kellene egy olyan többszintű párbeszédre épülő folyamatot, amelynek lényege az összes érdekelt tájékoztatása és bevonása. Ez alapvetően fontos, és az energetikai átmenet csak akkor lehet méltányos, ha figyelembe veszi a munka világában bekövetkezett változásokat, és elkerüli a negatív szociális következményeket.

3.4

Az EGSZB szerint az irányítás nem a bürokrácia növelését jelenti, hanem egy olyan határozott, elvalapú, szakpolitika-központú megközelítés elfogadását, melynek célja a közösen elfogadott uniós célok elérése. Az irányításnak minden szintet le kell fednie, és ki kell aknáznia a szaktudás és a mindennapi ismeretek ötvözéséből származó előnyöket. Az EU a béke, a demokrácia, az emberi méltóság, a pluralizmus, a tolerancia és a szolidaritás értékeire épül. Ezek az értékek, melyeknek világos etikai elvekben kell érvényre jutniuk, alapul szolgálnak az energetikai átállás kapcsán felmerülő kritikus kérdések értékeléséhez, és egyetemes alapul szolgálhatnak a megállapodáshoz. A kihívás abban rejlik, hogy ezek alapján az elvek alapján olyan végrehajtható, hatékony folyamatot alakítsanak ki, amely figyelembe veszi a társadalom elvárásait.

3.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az energiatermeléssel és -felhasználással kapcsolatos mögöttes társadalmi értékekre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ebben az irányítási folyamatban. Ha a polgárok érzik, hogy értékeiket és nézeteiket elismerik és egy teljesen európai szemléletű fórumon megvitatják, az komoly előnyt jelent, növeli a szakpolitikák koherenciáját és a váratlan szakpolitikai változások elleni védelem mellett erősíti a bizalmat. A párbeszéd során meghatároznák, hogy milyen szempontok állnak az egyes országok energetikai átállásról szóló döntéseinek hátterében. Ezek gyakran az érintett társadalom – például a környezettel kapcsolatos – értékítéletein alapulnak, felülmúlva a műszaki és gazdasági megfontolások jelentőségét. Ilyen körülmények között – különösen mivel az energiával kapcsolatos nézetek nemzeti, regionális és helyi szinten, illetve személyenként is eltérőek – egy következetes, közös vagy európai szemléletre támaszkodva felülkerekedhetünk a személyes, helyi, rövid távú vagy nemzeti érdekeken.

3.6

Konkrétan egy többszintű párbeszédnek az is része, hogy ezekről az elvekről tájékoztatják az érdekelteket, és olyan keretet hoznak létre, melyben ezeket meg lehet vitatni és meg lehet oldani a problémákat, lehetőleg helyi, regionális, nemzeti szinten, illetve a szomszédos országok szintjén. Itt nem döntéshozatali folyamatról van szó, jóllehet a döntéshozóknak meg kell hallgatniuk és nyitottnak kell lenniük a hozzászólásokra, a résztvevőknek pedig tisztában kell ezzel lenniük.

4.1

Az uniós és a tagállami energiaügyi politikáknak közvetlen és jelentős hatása van a polgárok életére. E politikák tartalma és célja azonban sokszor nem világos a nagyközönség számára, így a civil társadalom félreértheti azt. Ennek eredményeképpen e politikák köztámogatottsága alacsony, illetve az EU jövőbeli fejlődésének alapvető elemeiről téves elképzelések keringenek. Ennek káros következményei vannak, és a civil társadalmat sokszor nem tájékoztatják a tagállami és az uniós energiapolitikákról és nem vonják be őket, ami általános bizalmatlansághoz vezet, és ahhoz, hogy a politikák nem feltétlenül érik el a kívánt célokat.

4.2

A folyamat inkluzív jellegét biztosítandó, a polgároknak, a civil társadalmi szervezeteknek, a nemzeti és helyi hatóságoknak és a különféle energiaügyi szervezeteknek párbeszéd útján részt kell venniük a javasolt irányítási mechanizmus támogatásában. Ez egyesíti a regionális, nemzeti és európai szempontokat annak érdekében, hogy a politikaalkotáshoz és a végrehajtáshoz gyakorlati hozzáadott értéket adjon: az intézkedéseket nemzeti/regionális szinten, de a tágabb (európai) kontextust figyelembe véve kell végrehajtani.

4.3

Ez a párbeszéd elsősorban az energiáról szól majd, amely nélkülözhetetlen az igazságos és fenntartható átálláshoz és egy környezetbarát politika kialakításához. Figyelembe kell vennie a hátrányos helyzetűek igényeit, és az energiával kapcsolatos különféle szociális és környezeti aggályok sokaságát. Ez az éghajlat-változási kérdésekre is kitérő európai energiaügyi párbeszéd olyan önkéntes alapú megközelítést és – energiaügyi társadalmi szerződésnek nevezett – egyetértést alakít majd ki, amelyet a döntéshozók társadalmilag releváns, szilárd keretként használhatnak. A folyamatos párbeszédnek aktív szerepe lesz a gyakorlati intézkedéseknek az érdekeltek és polgárok általi végrehajtásában. Rövid távon a hatékonyság, valamint az irányítási folyamat követelményeinek teljesítése érdekében az európai energiaügyi párbeszédnek mindenekelőtt azokkal a szakpolitikai kezdeményezésekkel kellene foglalkoznia, amelyek elfogadottságával és az irántuk való elkötelezettséggel kapcsolatban komoly kétségek vannak.

4.4

Egy ilyen folyamat a politikai koherenciát is növeli, illetve elősegíti a szaktudás elmélyítését konkrét területeken – ilyenek például a szigetek sajátos igényei vagy az Unión kívüli országokkal való energiaügyi kapcsolatok.

5.1

Az éghajlat- és energiapolitikai keretet összességében véve célorientáltként határozzák meg. A tagállamok részéről energiaszerkezetük és energiahatékonysági stratégiáik olyan irányú módosítását feltételezi, hogy önállóságukat megőrizve a szomszédos országok rendszerei kiegészítsék egymást és a közösen elfogadott uniós szintű célkitűzések szerint közeledjenek egymáshoz. A felvázolt irányítási struktúra (ld. a 2.3. pontot) az alábbiak szerint áll össze: az Európai Bizottság általános iránymutatási keretet javasol, melyet regionális szinten megvitatnak, ezt a nemzeti programok benyújtása, értékelése és felülvizsgálata, majd folyamatos kiigazítása követi, mindaddig, amíg kielégítő eredmény nem születik.

5.2

Az EGSZB határozottan támogatja ezt a megközelítést, mivel megítélése szerint az összhangban van azzal, hogy sürgősen biztonságosabb, versenyképesebb és környezetbarátabb energiaellátást kell biztosítani minden európai számára. Emellett az irányítási struktúrának segítenie kellene a jelentési kötelezettségek minimalizálásában és a kapcsolódó bürokrácia csökkentésében. Megfelelően figyelembe kellene vennie az energiaügyi tevékenységek erősen idekapcsolódó és egyre inkább regionális és határon átnyúló jellegű sajátosságait. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen megközelítés hatékony legyen, következetes politikai akarat szükséges, ehhez pedig közelíteni kell egymáshoz a 28 tagállam állampolgárainak hozzáállását.

5.3

Az EGSZB szerint az európai energiaügyi párbeszéd alakító szerepet játszik ebben a folyamatban, és a megállapodás elérését követően is folytatódik a végrehajtás és az érdekeltek támogatása terén. Ezért határozott politikai elkötelezettség mellett, a többi folyamathoz kapcsolódva minél előbb el kell indítani az európai energiaügyi párbeszédet, különösen mivel a nemzeti terveket várhatóan már 2020 előtt elfogadják és bevezetik. Az EGSZB korábban azt ajánlotta, hogy az energiaügyi párbeszédet építsék bele az energiaunióról szóló közleménybe, és örömmel nyugtázza, hogy ez megtörtént: „– energiapolitikai párbeszéd indítása az érdekeltekkel a szakpolitikai döntéshozók tájékoztatása és az érdekelteknek az energetikai átállás végrehajtásába való aktív bevonása érdekében”  (3). Megjegyzi, hogy az irányítással kapcsolatban még mindig nem határoztak meg konkrét fellépést, amely biztosítaná az európai energiaügyi párbeszédhez szükséges támogató struktúrák kiépítését, és kéri, hogy a Tanács és a Parlament mielőbb orvosolja ezt az e vélemény 6. pontjában javasolt, a párbeszédre vonatkozó intézkedések elfogadásával.

5.4

Az irányítási folyamat a szakpolitika és a végrehajtás találkozásánál helyezkedik el. Az energia terén meg kell találnia azokat a megoldásokat, amelyek a való életben elkerülhetetlen különféle áldozatok és kompromisszumok közül a legkisebb rosszat jelentik. Az EGSZB úgy véli, hogy az általa javasolt európai energiaügyi párbeszéd létfontosságú e folyamat zökkenőmentessé tételéhez. Az energetikai átállás mozgással, változásokkal és így elkerülhetetlenül bizonyos mértékű súrlódással jár. Az európai energiaügyi párbeszéd csökkentheti a súrlódást a különféle szintű érdekelt felek és a tagállamok között.

5.5

Az európai energiaügyi párbeszéd olyan folyamat lesz, amely az energiaunió céljainak elérését támogatja azáltal, hogy minden érdekelt számára lehetővé teszi az információcserét, a véleménynyilvánítást és az energiával kapcsolatos döntéshozatal befolyásolását. Az európai energiaügyi párbeszéd előmozdítja a szükséges kompromisszumok megértését, az elképzelés iránti elkötelezettséget, a megoldásokhoz való hozzájárulást és azok elfogadását, végül az energiauniót alátámasztó szakpolitikai intézkedéseket támogató magatartásformákat. A sokrésztvevős európai energiaügyi párbeszéd segítségével az egyes tagállamok hatékonyabban hangot adhatnak energiával kapcsolatos preferenciáiknak, melyeket így az EU jobban figyelembe tud venni és a döntéshozók hasznosítani tudnak.

Az európai energiaügyi párbeszéd várt eredményei:

6.1

A formális irányítási folyamathoz hasonlóan és páneurópai jellegének dacára az európai energiaügyi párbeszéd alapjait is le kell fektetni a tagállamokban, elismerve az energiaügyi párbeszédre irányuló meglévő nemzeti kezdeményezéseket, a célokat azonban kiegészítve az éghajlat- és energiapolitikai keret célkitűzéseivel. Ahol már folyik tagállami szintű energiaügyi párbeszéd, ott kölcsönösen előnyös volna ennek az európai energiaügyi párbeszéddel való összevonása, mely így strukturált, de rugalmasabb mechanizmust nyújtva támogatná az Európai Bizottságot a nemzeti tervek elemeinek felülvizsgálatában. Ezenkívül a fogyasztók tájékoztatására is módot adna, ami segítené az energiaszolgáltatókat az elköteleződésben és a bizalomépítésben, valamint lehetőséget adna a különböző csoportok számára, hogy hangot adjanak az energia megfizethetőségével és fenntarthatóságával, illetve az ellátás biztonságával kapcsolatos számos aggályuknak. Összefoglalva a következő lépésekre lenne szükség:

6.2

Az európai energiaügyi párbeszéd működését az EGSZB részletesebben A polgárok energiapolitikába való aktív bevonásához szükséges feltételek és módszerek c. véleményében (4) fejti ki. Az európai energiaügyi „párbeszéd” az EGSZB szándéka szerint egy olyan állandó, független, minden érdekelt részvételével zajló – a felek bevonásának legjobb gyakorlatát alkalmazó – folyamat lenne, melyre az energetikai átállás megvalósítása során folyamatosan bizalommal támaszkodnak. Az EGSZB maradéktalanul elkötelezett e kezdeményezés iránt, vezető szerepet vállal, és másokkal egyetemben aktív támogatást nyújt hozzá.

7.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon kijelentését (5), hogy az irányítási struktúrát az Európai Parlament, a tagállamok és az érdekelt felek véleményének figyelembevételével kell kidolgozni. A civil társadalom egyértelműen kinyilvánított támogatása és egyetértése elsimítja a nehezen elérhető célok teljesítéséhez vezető utat. Azzal, hogy nem közömbös az emberek élete és aggályai iránt, az energiaügyi párbeszéd által támogatott irányítási folyamat segít összhangba hozni az energiauniót a polgárok elvárásaival. Biztosítja az energiaügyi kihívások és áldozatok megértését, és javítja az elfogadottságot és a bizalmat – nem utolsósorban azzal, hogy bizonyságot tesz arról, hogy a döntéshozók képesek meghallgatni és bevonni az érdekelteket.

7.2

Emellett jelentősen csökkenni fognak a hosszú távú politikai költségek, mivel az új folyamatban minden érintett részt vesz az emberek többsége által óhajtott, előremutató és pragmatikus energetikai átállás megtervezésében. Ez a kérdés mindenkit érint, és ahhoz vezethet, hogy kedvezőbb kép alakul ki az EU-ról és eljárásairól, valamint felismerik az EU hozzáadott értékét és nyitott irányítási módszerét.