52014DC0623

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a 2006/112/EK tanácsi irányelv 395. cikkének megfelelően

1. ELŐZMÉNYEK

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: a héairányelv) 395. cikke értelmében a Tanács, a Bizottság javaslata alapján, bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az irányelvben foglalt rendelkezésektől eltérő különös intézkedéseket vezessen be a hozzáadottérték-adó beszedésének egyszerűsítésére vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére. Mivel ezen eljárás a hozzáadottérték-adó általános alapelveitől való eltérésről rendelkezik, az Európai Bíróság következetes ítéleteinek megfelelően, ezen eltéréseknek arányosaknak és korlátozott hatályúaknak kell lenniük.

A Bizottságnál 2014. január 14-én iktatott levelében Észtország a héairányelv 395. cikke alapján felhatalmazást kért arra, hogy a drágakő-értékesítés tekintetében fordított adózást alkalmazhasson az adócsalás megelőzése érdekében. Minthogy azonban Észtország nem szolgáltatott elegendő információt az ágazatban előforduló csalásokról, a Bizottság 2014. március 13-án küldött levelében ezzel kapcsolatban kiegészítő információk benyújtását kérte. Észtország e kérésre további információkkal a Bizottságnál 2014. május 7-én iktatott válaszlevelében szolgált.

Az említett irányelv 395. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2014. június 10-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Észtország kérelméről. A Bizottság 2014. június 12-én kelt levelében értesítette Észtországot, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott valamennyi információ a birtokában van.

2. FORDÍTOTT ADÓZÁS

A héairányelv 193. cikke értelmében a hozzáadottérték-adó megfizetésére kötelezett személy a termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany. A fordított adózás célja, hogy arra az adóalanyra hárítsa az adófizetési kötelezettséget, akinek a részére a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történt.

„Körhintacsalás” akkor áll elő, amikor a kereskedők termékeik értékesítését követően nem fizetik meg a hozzáadottérték-adót az adóhatóságok részére, ugyanakkor ügyfeleik az érvényes számla birtokában jogosultak az adó levonására. Az adócsalás legagresszívebb formájában ugyanazon árukat vagy szolgáltatásokat az ún. „körhinta” módszerrel (amely az áruk és szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelmét is magában foglalja) többször is értékesítik anélkül, hogy megfizetnék az adóhatóság felé a hozzáadottérték-adót. Azáltal, hogy ilyen esetekben a hozzáadottérték-adó megfizetésére kötelezett személy az lesz, akinek a részére a terméket értékesítik vagy a szolgáltatást nyújtják, a fordított adózás alkalmazásával megszűnik az ilyen fajta adócsalás elkövetésének lehetősége.

3. A KÉRELEM

Észtország a héairányelv 395. cikke értelmében azt kéri, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján hatalmazza fel arra, hogy a héairányelv 193. cikkétől eltérő különös intézkedésként fordított adózást alkalmazhasson a drágakövek értékesítésére vonatkozóan.

A benyújtott információk alapján Észtország 2014. július 1-jétől fordított adózást tervez alkalmazni – a fordított adózásról szóló irányelvvel a héairányelvbe beillesztett[1] 199a. cikk (1) bekezdés j) pont alapján – a nemesfémek értékesítésre. Az észt hatóságok várakozásai szerint ennek az intézkedésnek a kiegészítéseként kerülne sor a drágakövek fordított adózására, amelyre a héairányelv külön nem tér ki.

4. A BIZOTTSÁG ÁLLÁSPONTJA

Ha a Bizottsághoz a 395. cikk szerinti kérelmek érkeznek be, megvizsgálja azokat annak biztosítására, hogy megfelelnek-e az ilyen kérelmek jóváhagyásához szükséges alapvető feltételeknek, vagyis hogy a javasolt különös intézkedés egyszerűsít-e eljárásokat az adóalanyok és/vagy az adóhatóság számára, vagy hogy a javaslat megakadályozza-e az adócsalás vagy adókikerülés bizonyos típusait. Ebben az összefüggésben a Bizottság mindig is a visszafogott és elővigyázatos megközelítést részesítette előnyben annak érdekében, hogy az eltérések ne ássák alá az általános héarendszer működését, korlátozott legyen az alkalmazási körük, továbbá szükségesek és arányosak legyenek.

Miként az már említésre került, a kérelem tárgyát képező intézkedés szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy 2014. július 1-jével a nemesfémek esetében kezdetét veszi a fordított adózás alkalmazása. Minthogy a fordított adózás alkalmazása minden esetben magában rejti annak kockázatát, hogy az adócsalás átterjed más termékekre, Észtország hasonló intézkedést kívánna bevezetni a drágakövekre vonatkozóan, mivel úgy tűnik, hogy gyakran ugyanazon szereplők foglalkoznak a drágakő-kereskedelemmel, mint a nemesfém-kereskedelemmel.

Egyelőre azonban Észtország nem tudott pontos helyzetjelentéssel szolgálni a drágakövekkel kapcsolatos (esetleges) adócsalásokról, minthogy a vizsgálatok még jelenleg is folynak. Ezeknek a vizsgálatoknak a megindítására 2013 második felében került sor, a korábbi évekre vonatkozóan pedig nem állnak rendelkezésre információk. Az adatokból, amelyekre jelenleg támaszkodhatunk, úgy tűnik, hogy Észtország a drágakövekkel kapcsolatosan egy esetben tárt fel másik tagállamot érintő ún. körhinta módszert. A drágakőügyletek számát illetően Észtország arról számolt be, hogy 2013 júliusa és 2014 januárja között havonta 3–9 ilyen ügyletre került sor, amelyek értéke azonban növekedett.

Az ágazatot érintő probléma kezelésére esetleg alkalmas hagyományos intézkedésekkel kapcsolatban Észtország nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy alkalmazott vagy végrehajtott volna egyedi intézkedéseket, illetve hogy a közeljövőben ilyen intézkedések bevezetését tervezné. Mindössze azt jelentette ki, hogy a kérelmezett eltérés alkalmazási időszakát követően az ágazat ellenőrzésére lehetőség fog nyílni a szokásos ellenőrzési eljárások, például rutinvizsgálatok és ellenőrzések keretében.

Mindezek alapján a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a szóban forgó terület tekintetében nem bizonyított az eltérés szükségessége. Tekintettel arra, hogy ténylegesen mindössze néhány, a legtöbb esetben a nemesfém-ágazatbeli tevékenysége folytán már ismert és azonosított adóalany igen korlátozott számú ügyletéről van szó, az ágazat megfelelő ellenőrzésének és nyomon követésének elviekben a hagyományos intézkedések révén is megvalósíthatónak kell lennie, úgy ahogy azt eredetileg a kérelmezett eltérés alkalmazását követő időszakra tervezték. Ugyanakkor – jóllehet egy konkrét adócsalási ügyre történt hivatkozás – elmaradt annak bizonyítása, hogy az általánosan előforduló, illetve lehetséges adócsalások addig is eltérést biztosító különös intézkedés alkalmazását indokolnák.

5. KÖVETKEZTETÉS

A fent említettek alapján a Bizottság ellenzi Észtország kérelmét.

[1]              A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a fordított adózás bizonyos, csalásra alkalmas termékek és szolgáltatások értékesítésére vonatkozó fakultatív és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. július 22-i 2013/43/EU tanácsi irányelvvel (HL L 201., 2013.7.26., 4. o.) történt beillesztés.