This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0511
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL as foreseen in Article 67(1) of Regulation (EU) 305/2011
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a 305/2011/EU rendelet 67. cikkének (1) bekezdése alapján
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a 305/2011/EU rendelet 67. cikkének (1) bekezdése alapján
/* COM/2014/0511 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a 305/2011/EU rendelet 67. cikkének (1) bekezdése alapján /* COM/2014/0511 final */
Tartalomjegyzék A
JELENTÉSBEN ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK.. 2 VEZETŐI
ÖSSZEFOGLALÓ.. 3 1. Bevezetés. 6 2. Háttér. 6 3. A REACH rendelet és annak az építési
termékekre gyakorolt következményei 8 4.1. A harmonizáció mechanizmusa. 11 4.2. Hogyan lehet eleget tenni a tagállamok
új szabályozási igényeinek?. 12 4.3. A 3. és a 7. számú alapvető
követelménytől a harmonizált műszaki előírásokig 13 5. Az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos specifikus
igényekkel foglalkozó tanulmány megállapításai és az ezzel kapcsolatos vita. 16 5.1. A tanulmány
keretei 16 5.2. A tanulmány
megállapításai 18 6. Következtetések. 22
A
JELENTÉSBEN ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK
Az
alábbi rövidítések gyakran előfordulnak a jelentésben, ezért az
egyszerűbb hivatkozás érdekében az alábbiakban felsoroljuk őket: CEN Európai Szabványügyi
Bizottság CENELEC Európai Elektrotechnikai
Szabványügyi Bizottság CPR az építési termékekről szóló 305/2011/EU rendelet EOTA Műszaki
Értékelések Európai Szervezete REACH a vegyi anyagok regisztrálásáról,
értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK
rendelet
VEZETŐI
ÖSSZEFOGLALÓ
Ezt a jelentést a Bizottság az építési
termékek forgalmazásáról szóló 305/2011/EU rendelet[1]
(CPR) 67. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtja be. A CPR 4. cikkének (1)
bekezdése szerint a harmonizált szabvány hatálya alá tartozó építési termékek
esetében, valamint akkor, ha a termékre európai műszaki értékelés
vonatkozik, a gyártónak forgalomba hozatalkor ki kell állítania egy úgynevezett
teljesítménynyilatkozatot. E teljesítménynyilatkozat egy példányát valamennyi
forgalmazott termékhez mellékelni kell. A CPR a 6. cikk (5) bekezdésében arról
is rendelkezik, hogy a teljesítménynyilatkozattal együtt rendelkezésre kell
bocsátani az 1907/2006/EK rendelet (REACH) 31. vagy 33. cikkében meghatározott
információkat. A
Bizottság tájékoztatási kötelezettségét a CPR 67. cikke (1) bekezdésének
első albekezdése a következőképpen határozza meg: „A Bizottság 2014. április 25-ig felméri
az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó tájékoztatással
kapcsolatos specifikus igényeket, és megfontolja annak lehetőségét, hogy a
6. cikk (5) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettséget más
anyagokra is kiterjesszék, és erről tájékoztatja az Európai Parlamentet és
a Tanácsot. A Bizottság a felmérés során egyebek mellett figyelembe veszi, hogy
biztosítani kell az építési termékeket használó dolgozók és az épülethasználók
egészségének és biztonságának magas szintű védelmét, beleértve az
alkatrészek vagy építőanyagok újrafeldolgozásának vagy újrahasznosításának
esetét is.” E kötelezettség teljesítése érdekében a
Bizottság megbízást adott egy független tanulmány elkészítésére „Tanulmány az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára
vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos specifikus igényekről” címmel,
azzal az átfogó céllal, hogy meghatározzák és elemezzék, hogy fennállnak-e
konkrét tájékoztatási igények az építési termékek tartalmával kapcsolatban. A tanulmány harminc olyan rendszert
talált és vizsgált meg, amely az építési termékek veszélyesanyag-tartalmával
foglalkozik. Megállapította, hogy egyetlen olyan ágazatspecifikus rendszer sem
létezik, amely csak erre a tartalomra összpontosítana, és csak építési
termékekkel foglalkozna. A nemzeti jogszabályok –
ahol léteznek – vegyes megközelítésről tanúskodnak, de találni olyan
példákat is, amelyek a tartalomra összpontosítanak, különösen, amikor bizonyos
anyagok korlátozásáról (betiltásáról) van szó. A tanulmány kimutatta, hogy az
érdekeltek különböző nézeteket vallanak az építési termékek tartalmát
feltüntető címkézés szerepéről. Azok, akik támogatják, abban látják a
nagy értékét, hogy érvényre lehet juttatni vele bizonyos anyagok betiltását, és
lehetővé lehet tenni az újrafeldolgozást és az újrahasználatot, noha a
legtöbb ilyen rendszer csak önkéntes jellegű. A Bizottság a CPR és a REACH jogszabályi
rendelkezéseivel együtt értékelte a tanulmány megállapításait. A Bizottság értékelte továbbá az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmának értékelésével kapcsolatos harmonizációs munka
előrehaladását is, és az alábbi következtetésekre jutott. Az anyagokra vonatkozóan jelenleg
nemzeti és európai szinten hatályos szabályozások tükrében megállapítható, hogy
az építési termékekre vonatkozó jelenlegi harmonizált műszaki
előírások valamennyi, a termékek műszaki jellemzőivel
kapcsolatos szempontra kiterjednek. Az európai értékelési módszerek
kidolgozása érdekében folytatott szabványosítási tevékenység többek között
valamennyi veszélyesanyag-tartalommal kapcsolatos nemzeti és európai
szabályozásra is kiterjed. A szabványosító szervezetek várhatóan hamarosan
harmonizált európai szabványokba foglalják ezeket az értékelési módszereket, és
az EOTA testületei is használni fogják őket az európai értékelési
dokumentumokban. Új nemzeti vagy európai uniós jogszabályok elfogadásakor ezt
az eljárást követik. A gyártók ennek alapján képesek lesznek
tájékoztatással szolgálni a teljesítménynyilatkozatban a termékek releváns
műszaki jellemzőiről, ideértve adott esetben az anyagtartalmat
is. Az információk ennek következtében a termékek valamennyi
továbbfelhasználója számára rendelkezésére fognak állni. A REACH rendelet értelmében azokat a
termékeket, amelyek maguk is a REACH hatálya alá tartozó anyagok vagy keverékek,
és az anyagok azon konkrét alcsoportjaiba tartoznak,[2]
amelyek – a REACH rendelet 31. cikkében meghatározottak szerint –
valószínűleg kedvezőtlen hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a
környezetre, biztonsági adatlapnak kell végigkísérnie az ellátási lánc minden
további szereplőjéig, a lakosság részére szállítók és maguk a fogyasztók
kivételével. Ez a kötelezettség azonban nem vonatkozik azokra a termékekre,
amelyek árucikkek. Az ilyen termékek esetében a REACH rendelet 33. cikke azt
íjra elő, hogy tájékoztatást kell nyújtani az átvevőknek (és
kizárólag kérésre a fogyasztóknak is) a biztonságos használat érdekében, és
ennek keretében meg kell adni legalább a különös aggodalomra okot adó anyagok
nevét,2 ha azok
0,1 tömegszázalék feletti koncentrációban vannak jelen az árucikknek
minősülő termékben. A CPR 6. cikkének (5) bekezdése
értelmében ezt az információt a teljesítménynyilatkozattal együtt kell megadni.
Ezek az információk (a veszélyes anyagokra vonatkozó biztonsági adatlapok,
illetve az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó információk)
tehát végigkísérik az építési termékeket az ellátási lánc egészén a
végfelhasználókig (vállalkozók, munkavállalók, fogyasztók), kiterjesztve a
REACH rendelet által meghatározott tájékoztatási kötelezettséget. A REACH rendelethez kapcsolódó
információk, amelyeket a gyártóknak meg kell adniuk, azonban figyelembe veszik
a felhasználók, a munkavállalók és a fogyasztók védelmét is. A REACH rendelet
új anyagokra vonatkozó jövőbeli kiterjesztése automatikusan fog vonatkozni
az építési termékek gyártóinak a releváns információk terjesztésével
kapcsolatos kötelezettségére is, tehát a követelmények lépést tartanak a
tudományos fejlődéssel. Tekintettel arra, hogy az
átadandó információk köre a REACH 31. és 33. cikke szerinti információkra
korlátozódik, és nincs olyan explicit nemzeti vagy uniós jogszabály, amely
további információk feltüntetését írná elő a teljesítménynyilatkozaton, a
CPR szerinti kötelezettségek teljesítése jelenleg nem biztosítja azt, hogy
minden építési termék veszélyesanyag-tartalmáról tájékoztatást kapjanak a
felhasználók, mert a biztonsági adatlapot csak akkor mellékelik a
teljesítménynyilatkozathoz, amikor a REACH azt előírja. Elmondható azonban,
hogy bizonyos fontos egészségügyi és környezetvédelmi problémák átfogóan
kezelve vannak. Ezenfelül a CPR 6. cikke (5)
bekezdésének megfelelően a REACH rendeletben előírt tájékoztatással
együtt átadott teljesítménynyilatkozat hasznos eszköznek bizonyulhat arra, hogy
például a megalapozott felhasználói és fogyasztói döntéseken keresztül
hatékonyan védje az emberek egészségét és a környezetet, vagy – többek között
az újrafeldolgozás és az újrahasználat révén – fenntartható erőforrás-gazdálkodást
biztosítson. A tanulmány azonosított
néhány olyan önkéntes tanúsítási és címkézési rendszert, amelyek a fenti célt
szolgálják azzal, hogy tájékoztatást nyújtanak az építési termékekben található
anyagokról. Ezek a rendszerek azonban általában nem az építési termékek
igényeire vannak szabva, korlátozott földrajzi területet fednek le, és
többnyire nem kapcsolódik hozzájuk teljesítménynyilatkozat. A tanulmány nem
tett kísérletet arra, hogy saját rendszert dolgozzon ki, vagy felmérje a
meglévő rendszerekben meghatározott kötelezettségek kiterjesztésének
költségeit és előnyeit. Az építési termékek gyártói
– különösen a tanulmányban ismertetett felmérésre válaszoló kis- és középvállalkozások
– jelentős és indokolatlan tehernek tartották a jelenlegi tájékoztatási
kötelezettség kiterjesztését. Az Európai Bizottság ezért úgy ítéli
meg, hogy a CPR jelenlegi rendelkezései, különösen a 4. cikk és a 6. cikk (5)
bekezdése, az építési termékek belső piacának a 305/2011/EU rendelet
végrehajtása keretében történő megszilárdítása szempontjából
megfelelően szabályozzák az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára
vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos specifikus igényeket. Alaposabban fel kellene azonban mérni, hogy milyen egyéb
módon lehetne tájékoztatni a végfelhasználókat az építési termékekben jelen
lévő anyagokról, hogy biztosítani lehessen az építési termékekkel dolgozó
munkavállalók és az építmények használóinak egészségét és biztonságát,
beleértve az alkotóelemek és az alapanyagok újrafeldolgozására és/vagy újrahasználatára
vonatkozó követelményeket is, és szükség esetén fel kell használni az uniós
jogszabályok által biztosított eszközöket. Alá kell húzni,
hogy a 305/2011/EU rendelet végrehajtásával kapcsolatos fenti következtetések
nem biztosítják azt a lehetőséget a Bizottság számára – tekintettel az
EUMSZ rendelkezéseire a 114. cikk kivételével –, hogy a megfelelő
jogalkotási kezdeményezéseket megtegye. A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a
305/2011/EU rendelet 67. cikkének (1) bekezdése alapján 1. Bevezetés Ezt a jelentést a Bizottság az építési
termékek forgalmazását szabályozó 305/2011/EU rendelet[3]
(CPR) 67. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtja be az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak. A CPR 6. cikke meghatározza a gyártóknak az építési termékek műszaki
jellemzőivel kapcsolatban a teljesítménynyilatkozat útján
teljesítendő tájékoztatási kötelezettsége tárgyát. A 6. cikk (5) bekezdése
szerint a gyártóknak ezzel a nyilatkozattal együtt rendelkezésre kell
bocsátaniuk a REACH rendelet 31., illetve 33. cikkében előírt
információkat is. A
CPR elfogadását megelőző egyeztetések során egyes tagállamok
felvetették, hogy a CPR 6. cikkének (5) bekezdésében jelenleg foglalt
rendelkezéseket nem kell-e kiterjeszteni a veszélyesanyag-tartalommal
kapcsolatos egyes specifikus információkra, illetőleg egyéb anyagokra, ami
azt jelentené, hogy a szabályozás mindkét esetben túlterjeszkedne a REACH
rendeletben előírt kötelezettségeken. A
CPR elfogadását megelőző jogalkotási eljárás során végül felkérést
kapott a Bizottság arra, hogy elemezze az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmára[4] vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos
specifikus igényeket és a 305/2011/EU rendelet 6. cikkének (5) bekezdésében
előírt tájékoztatási kötelezettség más anyagokra történő esetleges
kiterjesztésének lehetőségét. Ezt a jelentéstételi kötelezettséget a 67.
cikk (1) bekezdése tartalmazza. 2. Háttér A
tagállami szabályozások előírják, hogy az építményeket úgy kell
megtervezni és kivitelezni, hogy ne veszélyeztessék az emberek, a háziállatok és
a vagyontárgyak biztonságát, és ne károsítsák a környezetet. Az építmény
fogalma tágan értelmezendő, egyaránt magában foglalja az épületeket és az
építési műtárgyakat (például az utakat, a hidakat, a gátakat és a
szennyvízcsatorna-hálózatokat). A
tagállami szabályozások hatással lehetnek az építési termékekkel szemben
támasztott követelményekre. Ezek a követelmények gyakran az építési termékekkel
kapcsolatos nemzeti termékszabványokban, nemzeti műszaki engedélyekben
vagy egyéb nemzeti műszaki előírásokban és rendelkezésekben
tükröződnek. A közöttük lévő eltérések miatt ezek a nemzeti
szintű követelmények akadályozzák az építési termékek Európai Unión belüli
kereskedelmét. A CPR elődje, a 89/106/EGK
tanácsi irányelv[5]
az építési termékekre vonatkozó harmonizált műszaki előírások
megállapításával meg kívánta szüntetni az építési termékek kereskedelme terén
fennálló műszaki akadályokat, és ezáltal elő kívánta segíteni szabad
mozgásukat a belső piacon. A 89/106/EGK irányelv helyébe lépő CPR
célja a meglévő keretszabályozás egyszerűsítése és egyértelműbbé
tétele, valamint a folyamatban lévő intézkedések átláthatóságának és
hatékonyságának javítása. Egyéb európai uniós és nemzeti jogszabályok
rendelkezéseinek sérelme nélkül a CPR számos esetben, például a 4., 25. és 55.
preambulumbekezdésben, a 28. cikk (2) bekezdésében és a 67. cikk (1)
bekezdésében jelzi, hogy az EU célkitűzéseit figyelembe kell venni az
építési termékekkel dolgozó munkavállalók és az építmények használói egészségének
és biztonságának magas szintű védelme érdekében, valamint javítani kell a
fenntartható építőipar kialakításának lehetőségeit, és elő kell
segíteni a környezetbarát termékek fejlesztését. Rendkívül
fontos az átláthatóság és az egyértelműség az építési termékek
műszaki jellemzőinek meghatározása és ezeknek a műszaki
jellemzőknek a gyártók által készített teljesítménynyilatkozatban
történő feltüntetése tekintetében. Ez lehetővé teszi az építési
termékek végfelhasználói (kivitelezők, munkavállalók és fogyasztók)
számára, hogy figyelembe vegyék ezeket a jellemzőket, és ezáltal
biztosítsák, hogy minden terméket megfelelően használnak, azaz csak abban
az esetben, ha annak jellemzői megfelelnek az adott építmény
tervezője által meghatározott követelményeknek, valamint a termékek
felhasználásának helyén hatályban lévő szabályozásnak. Ehhez
olyan harmonizált műszaki előírások kidolgozására van szükség,
amelyek lefektetik az építési termékek műszaki jellemzőinek
meghatározására vonatkozó európai módszereket és kritériumokat. Ezek a
harmonizált műszaki előírások biztosítják a termékek műszaki
jellemzőinek európai szinten közösen elfogadott módon történő
meghatározását és feltüntetését a teljesítménynyilatkozatban. A
teljesítménynyilatkozat így pontos és megbízható információkat tartalmaz az
építési termékek műszaki jellemzőire vonatkozóan. A
CPR 4. cikkének (1) bekezdése szerint a harmonizált szabvány hatálya alá
tartozó építési termékek esetében, valamint akkor, ha a termékre európai
műszaki értékelés vonatkozik, a gyártónak forgalomba hozatalkor ki kell
állítania egy úgynevezett teljesítménynyilatkozatot. E teljesítménynyilatkozat
egy példányát valamennyi forgalmazott termékhez mellékelni kell. A CPR 6.
cikkének (5) bekezdése arról is rendelkezik, hogy a teljesítménynyilatkozattal
együtt rendelkezésre kell bocsátani a REACH rendelet 31. vagy 33. cikkében
meghatározott információkat. Ezen információ mértékét és az ellátási lánc
folyamán való rendelkezésre állását a következő fejezet tárgyalja
részletesen. A 31. cikk például az anyagok szélesebb körére
terjed ki, mint a 33. cikk, de csak olyan termékekre vonatkozik, amelyek maguk
is anyagok vagy keverékek (például festékek). Bármelyik fenti cikk szerinti
információ – amennyiben megadják – csak a jelenlétet jelzi,[6] és nem
ad mennyiségi adatokat az árucikk anyagtartalmáról. Amikor
az Európai Bizottság beterjesztette javaslatát a 89/106/EGK irányelv helyébe
lépő új rendeletre, az érdekeltek javasoltak néhány olyan rendelkezést,
amelynek értelmében a gyártóknak – új kötelezettségként – a CPR 6. cikkében
előírt teljesítménynyilatkozatban vagy ahhoz mellékelve további
információkat kellett volna szolgáltatniuk az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára
vonatkozóan. A
CPR rendeletben elfogadott megoldás végül jelentéstételi struktúrával
helyettesítette ezeket az új kötelezettségeket. A (25) preambulumbekezdés ezt a
következőképpen magyarázza: „Mindamellett a bejelentésköteles
anyagok listájának kiegészítése érdekében folytatni kell az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó információval kapcsolatos specifikus
igények felmérését – ideértve az alkatrészek vagy építőanyagok újrafeldolgozására
vagy újrahasznosítására vonatkozó követelmények alapján felmerülő
igényeket is – az építési termékeket használó dolgozók és az épülethasználók
egészségének és biztonságának védelme érdekében.” A
Bizottság jelentéstételi kötelezettségét a CPR 67. cikke (1) bekezdésének
első albekezdése a következőképpen határozza meg: „A Bizottság 2014. április 25-ig felméri
az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó tájékoztatással
kapcsolatos specifikus igényeket, és megfontolja annak lehetőségét, hogy a
6. cikk (5) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettséget más
anyagokra is kiterjesszék, és erről tájékoztatja az Európai Parlamentet és
a Tanácsot. A Bizottság a felmérés során egyebek mellett figyelembe veszi, hogy
biztosítani kell az építési termékeket használó dolgozók és az épülethasználók
egészségének és biztonságának magas szintű védelmét, beleértve az
alkatrészek vagy építőanyagok újrafeldolgozásának vagy újrahasznosításának
esetét is.”[7] A
jelentéstételi kötelezettség teljesítésére való felkészülés érdekében a
Bizottság független tanulmány elkészítését kezdeményezte az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó információk szükségességéről. A
tanulmány megállapításait a jelentés 5. fejezete tartalmazza. 3. A
REACH rendelet és annak az építési termékekre gyakorolt következményei A vegyi anyagok regisztrálásáról,
értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH
rendelet 2007. június 1-jén lépett hatályba. A rendelet egyfelől magas
szintű védelmet kíván biztosítani az emberi egészség és a környezet
számára, és ennek érdekében ösztönzi a különböző anyagokhoz társuló
kockázatok meghatározását szolgáló alternatív módszerek alkalmazását,
másfelől pedig elő kívánja segíteni a különböző anyagok szabad
áramlását a belső piacon, miközben a versenyképesség és az innováció ügyét
is szolgálja. A
REACH rendelet kötelezettségeket határoz meg egyes, az EU-ban gyártott, oda
behozott vagy ott felhasznált anyagokra vonatkozóan. A REACH a bizonyítási
terhet a vállalatokra helyezi. A REACH rendeletnek való megfelelés érdekében a
vállalatoknak regisztrálniuk kell az általuk az EU-ban gyártott és
forgalmazott, 1 tonna/év mennyiséget meghaladó anyagokat. A regisztrálási
dokumentációnak ismertetnie kell az egyes anyagok biztonságos használatát, és olyan
információkat kell tartalmaznia azok veszélyeiről, amelyek alapján a
regisztrálók elvégezhetik a besorolásukat és címkével láthatják el őket,
továbbá megállapíthatják a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket, és az
ellátási lánc további szereplőit tájékoztathatják ezekről az
információkról.[8]
A regisztrálók által megadandó információk szintje az egyes regisztrálók által
regisztrált anyagok volumenétől függ. Az
évi tíz tonnát meghaladó mennyiségben gyártott vagy importált anyagok esetében
a regisztrálóknak kémiai biztonsági értékelést is kell végezniük annak
megállapítása érdekében, hogy szükség van-e további kockázatkezelési
intézkedésekre, és ha igen, melyekre. A
rendelet számos vállalatot érint számos ágazatban, olyanokat is, amelyek talán
nem gondolják magukról, hogy kapcsolatban állnak vegyi anyagokkal. A REACH
szempontjából az építési termékek lehetnek anyagok, keverékek vagy árucikkek. Az
építési termékeket gyártó vagy forgalmazó vállalatoknak ezért a következők
szerint kell megfelelniük a REACH rendeletben előírt követelményeknek: • Először,
a REACH 31. cikke szerint, azon építési termékek esetében, amelyek regisztrált
anyagok vagy keverékek (de nem a REACH által árucikknek minősített
termékek esetében), a szállító köteles az átvevő rendelkezésére kell
bocsátani a REACH II. mellékletével összhangban összeállított biztonsági
adatlapokat: i. minden olyan anyaghoz vagy
keverékhez, amelynek a besorolása vagy veszélyes,[9]
perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) vagy nagyon perzisztens és
nagyon bioakkumulatív (vPvB),[10]
amelyek különös aggodalomra okot adó anyagnak minősülnek, és szerepelnek
az engedélyezésre jelöltek listáján;[11] ii. kérésre olyan nem besorolt
keverékek esetében, amelyek tartalmaznak:
legalább
egy olyan anyagot, amely meghatározott koncentrációs határértékek felett
veszélyt jelent az emberi egészségre vagy a környezetre,[12]
vagy
olyan
anyagokat, amelyek 0,1 tömegszázalék vagy nagyobb egyedi koncentrációban
perzisztensek, bioakkumulatívok és mérgezőek, vagy nagyon
perzisztensek és nagyon bioakkumulatívok, vagy
olyan
különös aggodalomra okot adó anyagokat, amelyek más okból szerepelnek az
engedélykötelessé tételre javasolt anyagok jelöltlistáján, vagy
olyan
anyagokat, amelyekre közösségi munkahelyi expozíciós határértékek
vonatkoznak.
A fenti i. pontban foglalt
kötelezettség alól mentességet élveznek azok a keverékek, amelyeket nyilvánosan
forgalmaznak és értékesítenek, és amelyekhez elegendő információt
mellékelnek a biztonságos használatra vonatkozóan. Ilyen esetekben csak akkor
szükséges biztonsági adatlapot mellékelni, ha azt a továbbfelhasználó vagy a
forgalmazó kéri. • Másodszor, a
REACH rendelet 33. cikke alapján, az építési termékek (amelyek árucikkek)
esetében a szállítóknak kötelességük a biztonságos használathoz elegendő
információt közölni az ellátási lánc további tagjai felé – legalább az anyag
nevét – a különös aggodalomra okot adó anyagokról, ha az árucikkben a
koncentrációjuk meghaladja 0,1 tömegszázalékot (w/w). Ugyanezt az információt
kérésre a fogyasztóknak is meg kell adni. Emellett a különös aggodalomra okot
adó anyagokat tartalmazó árucikkek gyártóinak/importőreinek értesíteniük
kell az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
– a különös aggodalomra okot
adó anyag gyártónként/importőrönként évente több mint egy tonna
mennyiségben van jelen az árucikkekben, és – az anyagot ezek az árucikkek
0,1 tömegszázalékot meghaladó koncentrációban tartalmazzák. Az
értesítésnek legkésőbb hat hónappal azt követően meg kell történnie,
hogy egy adott, különös aggodalomra okot adó anyagot felvettek a jelöltlistára. A
gyártóknak és az importőröknek tanácsos aktualizálniuk az értesítést, ha
az abban szereplő információk megváltoznak. Ilyen változás lehet a
mennyiség megváltozása, az ugyanazt a különös aggodalomra okot adó anyagot
tartalmazó különböző árucikkek gyártása/importálása (például
különböző célokból). ·
És
végül elképzelhető, hogy a REACH VIII. címe alapján egyes veszélyes
anyagok, keverékek és árucikkek gyártása, forgalmazása és használata korlátozás
alá esik.[13]
A REACH XVII. mellékletében számos korlátozás érinti az építési termékeket:
például az arzénvegyületekre vonatkozó 19. pont; a 31. pont, amely korlátozza a
kreozot faanyagok kezelésére szolgáló anyagként történő felhasználását (de
lehetővé tesz bizonyos eltéréseket); a 47. pont, amely korlátozza a
króm(VI) cementben és cementtartalmú keverékekben történő felhasználását
(de lehetővé tesz bizonyos eltéréseket az ellenőrzött, zárt és
teljesen automatizált eljárások során történő használat esetében). Összefoglalva, a REACH rendelet számos
kötelezettséget ró az építőiparra, mivel közvetlenül vonatkozik az építési
termékek és a kémiai összetevőik gyártására, de a továbbfelhasználó építőipari
vállalatokra is, amelyek az építési műveletek során vegyi anyagokat
használnak. Emellett az építési termékekkel összefüggő kockázatértékelések
során fel kell használni a rendelet alapján rendelkezésre álló egészségügyi és
környezeti információkat. A REACH rendeletnek való megfeleléssel
így a regisztráló szabályozza azokat az egészségügyi és környezeti
kockázatokat, amelyeket az általa regisztrált vegyi anyagoknak való kitettség
és a regisztrált felhasználás okozhat, például az építési termékek gyártása, a
vegyi anyagokat tartalmazó építőanyagoknak az építési munkahelyeken
történő felhasználása, valamint – a környezetbe jutó vegyi anyagokkal
összefüggésben – az épületek hasznos élettartama és a bontás során. A REACH nem az egyetlen rendelet, amely
ezekkel a kockázatokkal foglalkozik. Az anyaghibákat és a nem megfelelő
használatból származó kockázatokat általában nem a REACH rendelet szabályozza,
hanem egyéb jogszabályok. A REACH által előírt regisztrációs kötelezettség
nem terjed ki azokra a kérdésekre sem, amelyek az együttes kitettséggel vagy az
élettartammal kapcsolatosak, és amelyeket bizonyos szennyezőanyagok
esetében további REACH kockázatkezelési intézkedésekkel – például
korlátozásokkal és engedélyezéssel, ágazati uniós jogszabályokkal (például az
illékony szerves vegyületek (VOC) szabályozása a hígítókban és a festékekben),
környezetvédelmi szabványokkal, címkézési előírásokkal, hulladékokra
vonatkozó jogszabályokkal stb. – kezelnek. A REACH hatékonyságát illetően a
Bizottság a közelmúltban fejezett be egy, a REACH minden elemével foglalkozó
értékelési gyakorlatot. Alapos vizsgálatot követően, megállapítva, hogy
túl korai lenne felmérni a teljes hatást, mivel még nem lépett életbe minden
rendelkezés,[14]
a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a REACH[15]
valamennyi olyan célkitűzéssel kapcsolatban megfelelő szabályozást
tartalmaz, amelyre az elemzés kiterjedhetett, és úgy döntött, hogy nem
javasolja a rendelet rendelkező részének módosítását. Ugyanakkor néhány aggodalomra okot adó
kérdés is felmerült a REACH kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatása
tekintetében. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy csökkenteni kell
a REACH rendeletnek a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt kedvezőtlen
hatásait, amelyeket a REACH folyamatai – például a regisztráció és az
engedélyezés – érintenek. Az építőipar szempontjából ez nagyon fontos,
mert egyes kisebb építési vállalkozások jelentős kihívásokkal néznek
szembe a rendeletnek való megfelelést illetően. A Bizottság emellett
felismerte, hogy növelni kell a továbbfelhasználói ágazatokban, köztük az
építőiparban is a tudatosságot a REACH-ből fakadó kötelezettségek
megfelelő megértése és az azoknak való megfelelés
tekintetében. 4. Fejlemények
és folyamatok a CPR alapján 4.1. A harmonizáció mechanizmusa A CPR célja az építési termékek
belső piacának megerősítése a határokon átívelő kereskedelem
indokolatlan műszaki akadályainak megszüntetésével. Ennek elérésére a
következő mechanizmus szolgál: A CPR olyan harmonizált műszaki
előírások megállapításáról rendelkezik, amelyeket az építőipar
valamennyi szereplője köteles betartani: ·
a
tagállamok hatóságainak az értékelési módszerekre (vizsgálatok, számítások vagy
leíró rendelkezések) és a harmonizált műszaki előírásokban
meghatározott osztályozásokra (CPR 8. cikk (3)–(6) bekezdés és 17. cikk (5)
bekezdés) hivatkozva kell meghatározniuk az építési termékek területükön való
alkalmazására vonatkozó követelményeket, ·
a
gyártóknak a harmonizált műszaki előírások alkalmazásával kell
megadniuk termékeik műszaki jellemzőit a teljesítménynyilatkozatban
(CPR 4. és 8. cikk). Ezt az információt az egész továbbfelhasználói lánc
számára elérhetővé kell tenni, ·
a
tervezőmérnökök az építés során felhasználandó termékek műszaki
jellemzőit ugyanezen harmonizált műszaki előírásokra hivatkozva
adják meg, és ezáltal igazolják a hatóságok által megállapított követelmények
és a tervezés során választott megoldásokból fakadóan a termékek műszaki
jellemzői tekintetében jelentkező igények teljesülését, ·
a
kivitelezők, illetve a felhasználók olyan építési termékeket vásárolnak,
amelyek a tervezőmérnökök által a tervezett rendeltetéssel kapcsolatban a
harmonizált műszaki előírások alapján meghatározott műszaki
jellemzőkkel rendelkeznek. A CPR 2. cikkének 10. pontja szerint a
harmonizált műszaki előírások közé a harmonizált szabványok és az
európai értékelési dokumentumok tartoznak. A harmonizált szabványokat a CEN/CENELEC
dolgozza ki az Európai Bizottság által a tagállamok hatóságaival és egyéb
érintettekkel (gyártók, bejelentett szervek, fogyasztók stb.) lefolytatott
konzultációt követőn kiadott megbízások alapján. E széles körű konzultáció célja,
hogy a Bizottság által a CEN-nek/CENELEC-nek kiadott megbízások figyelembe
vegyék a kereskedelmet akadályozó összes tagállami jogszabályi követelményt. A harmonizált európai szabványokat
kidolgozó CEN/CENELEC műszaki bizottságai figyelembe veszik a fentiekben
kiadott megbízásokat, ezért minden olyan nemzeti és európai szabályozási
követelmény, amelyhez mérési/ellenőrzési módszereket már kifejlesztettek,
és amelyeket nemzeti vagy uniós szinten használnak, be fog kerülni a
harmonizált európai szabványokba. A gyártók így e követelmények vonatkozásában
nyilatkozhatnak a termékeik műszaki jellemzőiről. Az építési
termékek végfelhasználói (vállalkozók, munkavállalók és fogyasztók) pedig e
műszaki jellemzők figyelembevételével biztosíthatják, hogy minden
terméket megfelelően használjanak, azaz csak abban az esetben, ha a
műszaki jellemzők megfelelnek az adott építmény tervezője által
meghatározott követelményeknek és a termék felhasználásának helyén hatályban
lévő szabályozásnak. 4.2. Hogyan lehet eleget tenni a tagállamok új
szabályozási igényeinek? Ha a tagállamok az építési termékek
műszaki jellemzőire vonatkozóan új rendelkezéseket tartanak
szükségesnek bevezetni, az új jogszabály tervezetéről a 98/34/EK
irányelvben meghatározott eljárásnak megfelelően értesíteniük kell a
Bizottságot és a többi tagállamot. Ez lehetővé teszi, hogy a Bizottság és
a tagállamok értesüljenek az új, indokolt szabályozási szempontokról, és
eljárást kezdeményezzenek a megbízások olyan értelmű módosítására, hogy a
szükséges változtatások tükröződjenek a harmonizált műszaki
előírásokban. A Bizottság ugyanúgy jár el abban az esetben is, ha bizonyos
építési termékek műszaki jellemzőivel kapcsolatban az uniós
szabályozások rendelkezései módosításra vagy elfogadásra kerülnek uniós
szinten. Ez az eljárás biztosítja, hogy a
megbízások és ennek következtében a harmonizált európai szabványok mindenkor
megfeleljenek az indokolt nemzeti követelményeknek. 4.3. A 3. és a 7. számú alapvető
követelménytől a harmonizált műszaki előírásokig A CPR építményekre (épületekre és
építési műtárgyakra) vonatkozó alapvető követelményei között szerepel
az alábbi, 3. és 7. számú követelmény: „3. Higiénia,
egészség és környezetvédelem Az építményeket
úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy életciklusuk alatt higiéniai,
egészségi és biztonsági szempontból ne jelentsenek veszélyt sem az azt
építőkre, sem a lakókra, sem a szomszédokra, és építésük, használatuk és
lebontásuk közben teljes életciklusuk alatt ne gyakoroljanak túlzott hatást sem
a környezet minőségére, sem az éghajlatra különösen a következők
által: a) mérgező gázok kibocsátása; b) veszélyes anyagok, illékony szerves vegyületek, üvegházhatást
okozó gázok vagy veszélyes részecskék kibocsátása a beltéri vagy kültéri
levegőbe; c) veszélyes sugárzás kibocsátása; d) veszélyes anyagok kibocsátása talaj- vagy tengervízbe, felszíni
vizekbe vagy a talajba; e) az ivóvízre más módon káros hatású veszélyes anyag vagy anyagok
ivóvízbe történő kibocsátása; f) nem szakszerű szennyvízelvezetés, füstgázkibocsátás, a
szilárd vagy folyékony hulladék nem szakszerű ártalmatlanítása; g) nedvesedés az építmények egyes részeiben vagy az építmények
belső felületein.” valamint „7. A természeti
erőforrások fenntartható használata Az építményeket úgy kell
megtervezni, kivitelezni és lebontani, hogy biztosított legyen a természeti
erőforrások fenntartható használata, és biztosítva legyenek különösen a
következők: a) az építmények, a
felhasznált anyagok és részek bontás után újrafelhasználhatók vagy
újrahasznosíthatók; b) az építmények
tartósak; c) az
építményekben környezetbarát nyersanyagokat és másodlagos nyersanyagokat
használnak.” Ezek a rendelkezések jelentik azt a
keretet, amelyhez igazodva egyebek mellett a veszélyes anyagok szabályozása is történik
a tagállamokban. Bár a 3. számú alapvető követelmény
a veszélyes anyagok kibocsátását említi, olyan rendelkezések is vannak
érvényben, amelyek a veszélyesanyag-tartalom szabályozásán keresztül
korlátozzák az építési termékekből származó kibocsátásokat, és
rendelkeznek a kibocsátás értékelésének módszereiről. 4.3.1. A harmonizált szabványok
rendelkezései Amíg tart az európai értékelési módszerek kidolgozása, a Bizottság
a gyártók és a szabványosító szervezetek tájékoztatása, valamint a nemzeti
rendelkezések eltéréseiből adódó nehézségek enyhítése érdekében
létrehozott egy online adatbázist, amely a http://ec.europa.eu/enterprise/construction/cpd-ds/index.cfm
internetcímen érhető el. Az adatbázis a részt
vevő tagállamok nemzeti szabályozásában foglalt rendelkezéseket
tartalmazza. Az adatbázis azokat a gyártókat támogatja, akiknek ezekben a
tagállamokban nyilatkozniuk kell a termékeik műszaki
jellemzőiről. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos
európai értékelési módszerek kidolgozása érdekében a Bizottság (a 89/106/EGK
irányelv alapján) 2005-ben megbízta a CEN-t/CENELEC-et (M/366. számú megbízás)
a veszélyes anyagok horizontális értékelési módszereinek kidolgozásával. A
megbízás IV.7. pontja a következő rendelkezést tartalmazza: „A horizontális
mérési/vizsgálati szabványok kidolgozásának […] minden olyan terméket és
termékcsaládot be kell azonosítania és le kell fednie, amelyre mindhárom alábbi
feltétel teljesül: – európai
vagy nemzeti jogszabályok korlátozzák vagy tiltják veszélyesanyag-kibocsátását
vagy veszélyesanyag-tartalmát, – létező
vagy potenciális kereskedelmi akadályokat azonosítottak vele kapcsolatban, – a
fentiek értelmében szabályozott veszélyes anyagokra vonatkozóan nemzeti vagy
EU-szinten már dolgoztak ki és alkalmaznak mérési/vizsgálati módszereket.” Ugyanezen
megbízás IV.9. pontja a következő rendelkezést tartalmazza: „A –
például az építési termékekben jelen lévő, korlátozás vagy tilalom alá
eső anyagokkal szemben támasztott – jogszabályi követelmények miatt […]
meg kell fontolni a veszélyesanyag-tartalom mérését és vizsgálatát leíró
szabványok lehetőségét is.” Az M/366. számú megbízás 3.
melléklete meghatározza a megbízás tárgyát képező, az építési termékek
szabályozott veszélyesanyag-tartalmával kapcsolatos mérési/vizsgálati
szabványokkal szemben támasztott műszaki követelményeket. A Bizottság tehát arra kérte fel
a CEN-t/CENELEC-et, hogy a nemzeti vagy európai uniós jogszabályok útján
szabályozott veszélyes anyagokra vonatkozóan dolgozzon ki értékelési
módszereket. Az M/366. számú megbízásban meghatározott feladatot
a CEN TC/351. számú műszaki bizottsága végzi. A műszaki bizottság
2014 januárjában az alábbi dokumentumokat véglegesítette: CEN/TS 16516:2013: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – A beltéri
levegőbe való kibocsátás meghatározása CEN/TR 16496:2013: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – A harmonizált
horizontális értékelési módszerek alkalmazása CEN/TR 16410:2012: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – Az alkalmazás
akadályai – A CEN/TR 15855 (Kereskedelmi akadályok) kiterjesztése CEN/TR 16220:2011: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – Kiegészítés a
mintavételhez CEN/TR 16098:2010: Építési
termékek: A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – A horizontális
vizsgálati eljárások fogalma a CPD követelményei alapján CEN/TR 16045:2010: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – A szabályozott
veszélyesanyag-tartalom – Az analitikai módszerek kiválasztása CEN/TR 15858:2009: Építési
termékek – Az építési termékek szabályozott veszélyesanyag-kibocsátásának
értékelése a vizsgálat nélküli és a további vizsgálat nélküli eljárás alapján CEN/TR 15855:2009: Építési
termékek – A veszélyes anyagok kibocsátásának értékelése – Kereskedelmi
akadályok A még nem véglegesített
dokumentumok jegyzéke a következő internetcímen érhető el: http://standards.cen.eu/dyn/www/f?p=204:22:0::::FSP_ORG_ID,FSP_LANG_ID:510793,25&cs=135BD767027D4B4E081006EF46B5E957C A harmonizáció további lépéseként a Bizottság
felülvizsgált több, az építési termékekre vonatkozó CEN-megbízást, hogy
kezdeményezze az M/366. számú megbízás keretében kidolgozott, a veszélyes
anyagok értékelésére vonatkozó módszerek beépítését a harmonizált
termékszabványokba. Különös hangsúlyt kap valamennyi, az építési
termékek veszélyesanyag-tartalmával és/vagy veszélyesanyag-kibocsátásával
foglalkozó tagállami jogszabály azonosítása (az anyagok és a jogszabályok
tájékoztató jellegű felsorolása alkotja minden megbízás II. mellékletét),
valamint annak pontos meghatározása, hogy mennyire relevánsak ezek a
jogszabályok az építési termékekre nézve. Emellett a meglévő (az építési termékek
harmonizált szabványainak kidolgozására adott) CEN-megbízások minden egyes
módosításának I. melléklete mindegyik termékszabvány vonatkozásában tartalmaz
egy-egy anyaglistát, valamint hivatkozást a nemzeti szabályozásokban foglalt
kapcsolódó követelményekre. A Bizottság szolgálatai szorosan együttműködnek
a tagállamokkal annak érdekében, hogy azonosítsák a lényeges jellemzőket a
7. alapvető követelmény (például az építési termékek újrafeldolgozhatósága vagy a környezettel kompatibilis
nyersanyagok) vonatkozásában. A 7. alapvető követelményben
azonosított veszélyes anyagokkal kapcsolatos igényekre szintén az M 366. sz.
megbízás vonatkozik. A Bizottság harmonizációs
kereteket (kritériumokat és módszertanokat) is kidolgozott az építési termékek
beltéri kibocsátásainak címkézéséhez és egészségügyi szempontú értékeléséhez.[16]
Ezeket a kereteket a CPR 3. számú alapvető követelményével, a CEN/TS
16516:2013-mal és a REACH útmutató dokumentumaival összhangban dolgozták ki, és
számba vehetők a meglévő európai címkézési módszerek jövőbeni
konvergenciájához és harmonizálásához. 4.3.2. Az európai műszaki
értékelések kibocsátásával kapcsolatos rendelkezések (a harmonizált szabványok
útján nem szabályozott termékek esetében) Az olyan termékek esetében, amelyek nem vagy nem teljes mértékben
képezi harmonizált szabvány tárgyát, a gyártó a CPR 19. cikkének (1)
bekezdésével összhangban kérelmet nyújthat be európai műszaki értékelésre
vonatkozóan. Az európai műszaki értékelést a tagállamok által e célra kijelölt
egyik műszaki értékelést végző szerv adja ki. Annak
meghatározása érdekében, hogy milyen értékelések szükségesek azon termékek
esetében, amelyekre nem vonatkoznak harmonizált szabványok, az EOTA (a
műszaki értékelést végző szervek szervezete) összegyűjtötte a
veszélyesanyag-tartalommal kapcsolatos nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, és
felhasználta a CEN-ben elérhető vonatkozó információkat is. Ennek eredményeképpen kidolgozott egy ellenőrző
listát, amelyet az EOTA tagtestületei alkalmaznak az európai műszaki
értékelés kibocsátása érdekében végzett termékértékelések során. Az említett ellenőrző lista a www.eota.euinternetcímen
tekinthető meg „EOTA Technical Report 34: Checklist for ETAGs/CUAPs/ETAs –
Content and/or release of dangerous substances in products/kits” címen („EOTA
34. sz. műszaki jelentés: Ellenőrző lista az európai
műszaki értékelési útmutatókhoz, az értékelési eljárások egységes
értelmezéséhez és az európai műszaki értékelésekhez – A termékek/készletek
veszélyesanyag-tartalma és/vagy veszélyesanyag-kibocsátása”). 5. Az
építési termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó tájékoztatással
kapcsolatos specifikus igényekkel foglalkozó tanulmány megállapításai
és az ezzel kapcsolatos vita
5.1. A
tanulmány keretei
A Bizottság megbízást adott egy
tanulmány elkészítésére „Tanulmány az építési
termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos
specifikus igényekről” címmel, azzal az átfogó céllal, hogy
meghatározza, van-e igény arra, hogy a gyártók további tájékoztatással
szolgáljanak az építési termékek veszélyesanyag-tartalmával kapcsolatban. A
vizsgálatot nemcsak azon munkavállalók egészségének és biztonságának védelme
szempontjából végezték el, akik az építési termékekkel dolgoznak, hanem minden
olyan személy szempontjából, aki épületben lakik, és építési műtárgyakat
vesz igénybe azok teljes életciklusa során. A tanulmány elsődleges célja ezért
az volt, hogy bemutassa az építési termékek azon tanúsítási és címkézési
rendszereit, amelyek az építési termékek veszélyesanyag-tartalmát értékelik.
Nem értékelte az egyes rendszereknek a munkavállalók és az építmények használói
egészségére és biztonságára gyakorolt hatását, sem pedig a végrehajtás
költségét. A tanulmány nem tárta fel továbbá az egyéb anyagokkal vagy az
újrafeldolgozással/újrahasználattal kapcsolatos tájékoztatás bővítésének
kérdését sem. A célkitűzéseinek teljesítése,
valamint valamennyi vonatkozó rendszer és jogszabály figyelembevételének
biztosítása érdekében a megbízottak (RPA és Tecnalia) nagyszámú releváns
jogszabályt és tanúsítási/címkézési rendszert felülvizsgáltak: a
lehetőségekhez mérten megvizsgálták az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó európai és
nemzeti jogszabályokat, és figyelembe vettek egyéb információforrásokat, többek
között a tanulmány kapcsán végzett konzultáció során az érdekeltek által
megfogalmazott észrevételeket is. Emellett több mint 300 fontos érdekeltet
meghívtak egy online konzultáción való részvételre, és két műhelytalálkozót
is tartottak Brüsszelben, ahol további információkat gyűjthettek a
fontosabb ágazati szövetségektől és a tagállamok hatóságaitól, köztük
olyanoktól is, amelyek működtetik az elemzés tárgyát képező
rendszereket. Az
elemzés arra a kérdésre kereste a választ, hogy a meglévő rendszerek
csupán általános követelmények megállapítására szorítkoznak-e, vagy pedig
figyelembe veszik a termékek konkrét rendeltetését. Az indokolt esetekben azt
is megvizsgálták, hogyan történt a fogyasztókat, a munkavállalókat és a
környezetet érintő kockázatok meghatározása, illetve hogy az egyes
rendszerek milyen anyagokra vonatkoznak és milyen kockázatkezelési
forgatókönyveket vesznek figyelembe. A
vizsgálatok a következő típusú köz- és magánszektorbeli rendszerekre
terjedtek ki: • azokra az európai
uniós jogszabályokra és közigazgatási gyakorlatokra, amelyek kifejezetten az
építési termékek esetében megkövetelik a veszélyesanyag-tartalom értékelését
és/vagy az ilyen tárgyú nyilatkozatot (például az ivóvíz-minőségi irányelv
vagy a zöld közbeszerzésre vonatkozó műszaki iránymutatások), • a tagállamok
olyan nemzeti és regionális szintű jogszabályaira és közigazgatási
gyakorlataira, amelyek kifejezetten az építési termékek esetében megkövetelik a
veszélyesanyag-tartalom értékelését és/vagy az ilyen tárgyú nyilatkozatot, • a köz- és a
magánszektor által működtetett azon rendszerekre, amelyeket ezekben az
országokban országos és regionális szinten az építési termékek vonatkozásában
jelenleg használnak (például Blauer Engel, Nordic Swan). A
tanulmány nem foglalkozott az építési termékek veszélyesanyag-kibocsátásával.
Amint azt a korábbiakban kifejtettük, az ezen a téren folytatott európai
szabványosítási munka kiterjed erre a szempontra, és eredményei megjelennek
majd az építmények műszaki jellemzőinek megadásával kapcsolatos
kötelezettségek között. A
kizárólag a veszélyesanyag-tartalommal foglalkozó rendszerek vizsgálata során a
megbízott szervezetek azt vizsgálták, hogyan történik a veszélyesanyag-tartalom
megállapítása (például gyártói nyilatkozat útján, harmadik fél által végzett
ellenőrzéssel, meghatározott címkék használatával). A jelentés azt is
megvizsgálta, hogy ezek a rendszerek mely építési termékekre terjednek ki.
Mennyire volt lényeges szempont e termékek rendeltetése egy épületen (építési
műtárgyon) belül, amikor meghatározták a követelményeket és kiválasztották
azokat az anyagokat, amelyekre vonatkozóan nyilatkozatot kell kibocsátani?
Vizsgálati módszerek alkalmazása esetén milyen módszereket használtak (például
nemzetközi [ISO], európai [EN] vagy nemzeti szabványokban foglalt, vagy a
rendszerek kidolgozói által kidolgozott vizsgálatokat)? Milyen gyakran vetik
vizsgálat alá e rendszerek keretében a termékeket? Hogyan választják ki a
vizsgálatokat végző és tanúsító testületeket (ezek a testületek az építési
termékekre szakosodnak, vagy szélesebb körben tevékenykednek)? Milyen lépéseket
tettek a független és megbízható termékértékelés biztosítása érdekében? Általánosabb
összefüggésben a tanulmány megvizsgálta a továbbfelhasználók részére
szolgáltatott információk mennyiségét és minőségét: ·
Mellékeltek-e
teljes körű anyagjegyzéket a terméknyilatkozatokhoz? Az információk
összesítve vannak-e? ·
Végső
soron kinek a felelőssége a nyilatkozat helytállósága? ·
Meghatároztak-e
egyértelmű és mérhető célokat (például a termékekben felhasznált
anyagok mennyiségének csökkentése, kevesebb olyan megbetegedés, amely az
építési termékekben található veszélyes anyagokra vezethető vissza)? ·
Hogyan
határozták meg ezeket a célokat? ·
Milyen
gyakran értékelték őket? A tanulmány végleges szövege
nyilvánosan is elolvasható a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/construction/studies/index_en.htm 5.2. A tanulmány megállapításai 5.2.1. Az építési termékek
veszélyesanyag-tartalmát szabályozó rendszerek A tanulmány kizárólag a
veszélyesanyag-tartalomra vonatkozó kritériumokat tartalmazó rendszerekre
összpontosított. Ugyanakkor mivel csak egyetlen olyan rendszert talált,
amely kizárólag a termékek veszélyesanyag-tartalmára összpontosít, a
tanulmány a kettős rendszereket is megvizsgálta, tehát azokat, amelyek a
veszélyesanyag-tartalommal és a veszélyesanyag-kibocsátással egyaránt
foglalkoznak. Ezt szem előtt tartva harminc olyan rendszert azonosított
be, amely (a) az építési termékek szempontjából releváns követelményeket
állapít meg, és (b) figyelembe veszi a termékek veszélyesanyag-tartalmát. E rendszerek felsorolását az alábbi
táblázat tartalmazza. A tanulmány végleges szövege nem foglalkozik azokkal a
rendszerekkel, amelyek csak veszélyesanyag-kibocsátási kritériumokat
tartalmaznak, sem azokkal, amelyek nem tartalmaznak kritériumot az építési
termékekre vonatkozóan. A tanulmányban figyelembe vett rendszerek AENOR Medioambiente || Milieukeur Architettura Naturale (ANAB) || Natureplus Association of Environmentally Friendly Carpets (GUT) || NF Environment Austrian Institute for Health and Ecological Building (IBO) || Nordic Swan BASTA || SundaHus Miljödata Blue Angel (Kék Angyal) || BRE Environmental Assessment Method (BREEAM) BRE Global || DGNB System Byggvarubedömningen (BVB) || Eco Green Building Cradle to Cradle || Európai ökocímke DGNB Navigator || Osztrák nemzeti ökocímke Ecocycle Council – Building Product Declaration (BPD3) || El Distintiu (a katalán ökocímke) Eco-Institut Label || Horvát nemzeti ökocímke ECOproduct || Cseh nemzeti ökocímke EMICODE || Magyar nemzeti ökocímke GISCODE || Szlovák nemzeti ökocímke A harminc azonosított rendszer
célkitűzései, alkalmazási köre, kritériumai és eljárásai jelentős
mértékben különböznek egymástól. 5.2.2. A rendszerek célkitűzései Az azonosított rendszerek túlnyomó
többségének célkitűzései szélesebb körűek, és nem kizárólag az
építőipari munkavállalók és az építési termékek felhasználóinak
egészségére összpontosítanak. A legtöbb rendszert számos megfontolás motiválja.
Néhány rendszer önálló, míg mások egész épületekre vonatkozó tanúsítási
rendszerek kiegészítő elemei. Egy másik lényeges különbség a harminc rendszer
célközönsége, azaz hogy a szakembereket, a fogyasztókat vagy mindkét csoportot
célozzák-e meg. Az eltérő célkitűzések bizonyos fokig magyarázatul
szolgálnak a különböző rendszerek különböző megközelítésére, illetve
néhány esetben megmagyarázhatják a veszélyesanyag-tartalomra vonatkozó
kritériumok jelenlétét. 5.2.3. Földrajzi kiterjedés A legtöbb rendszert elsősorban
abban a tagállamban használják, ahol kidolgozták, és csak kisebb mértékben más
országokban. A legszélesebb körben használt rendszer a huszonegy európai
országban alkalmazott Kék Angyal rendszer. Lehetséges, hogy ez a földrajzi
elterjedés a más piacokon való tudatos terjeszkedés eredménye, de spontán is
előfordulhat olyan esetekben, amikor az építési termékek vásárlóinak
igényei nyomán nem irányított módon terjednek a rendszerek. A rendszerek közel
fele két országból (Németországból és Svédországból) származik, ami
valószínűleg az emberi egészséggel és a környezetvédelmi kérdésekkel
kapcsolatos nagyfokú tudatosságot tükrözi. 5.2.4. Termékskála Kizárólag építési termékek tanúsításával
csak egyetlen rendszer (IBO) foglalkozik. A többi rendszer által tanúsított
termékek köre változatos, bár bizonyos minták megfigyelhetők. A rendszerek
által tanúsított építési termékek relatív százalékos arányát összehasonlítva az
tapasztalható, hogy az elsősorban a szakemberek által használt rendszerek
jellemzően az építési termékek nagyobb hányadát tanúsítják. Az ökocímkerendszerek által tanúsított
építési termékek hányada jóval alacsonyabb. Ez nem meglepő, hiszen ezek a
rendszerek arra törekszenek, hogy a kisebb környezeti hatású termékek
igénybevételét mozdítsák elő. Az e rendszerek által tanúsított termékek
köre ezért változatos, a festékkazettáktól és tintapatronoktól a fa
padlóburkolatokig sok mindenre kiterjed. A széles termékskála magyarázza, hogy
ezekben a rendszerekben miért termékspecifikusak a kritériumok. Az építési termékek közül a rendszerek
leggyakrabban a padlóburkolatokra, a szigetelőrendszerekre, a betonra és a
különböző típusú habarcsokra terjednek ki. A leggyakrabban talán a
padlóburkolatokra, mert ezek a termékek olyan különböző rendszerek
keretében értékesíthetők, amelyek a szakmai és a fogyasztói piac számára
egyaránt vonzóak. 5.2.5. A figyelembe vett anyagok A rendszerek nagy többsége meghatározza
azokat az anyagokat, amelyeket korlátoz, némelyik azonban európai jogi
aktusokra (leggyakrabban a REACH-re, a veszélyes anyagokról szóló 67/548/EGK
irányelvre[17]
vagy az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és
csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendeletre[18]) vagy
nemzeti jogszabályokra hivatkozik. Néhány anyag sok rendszerben megjelenik.
Ilyenek egyebek mellett a rákkeltő, a mutagén és a reprodukciót károsító
anyagok, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok, a
nehézfémek és a ftalátok. 5.2.6. Értékelési kritériumok/eljárások Az esettanulmány
kapcsán megvizsgált öt rendszer eltérő koncepciót követ a
megfelelőségértékelés terén, ami a célkitűzéseik és a szerepük
közötti különbségeket tükrözi. Általánosságban véve a tanúsítási és a címkézési
rendszerekben az alábbi lehetséges megközelítések léteznek a kritériumok
értékelésére: · a gyártó
teljes vagy részleges megfelelőségi nyilatkozata, · a gyártó
által rendelkezésre bocsátott dokumentumok, többek között a jelentkezési lapok
és a biztonsági adatlapok vizsgálata a rendszer működtetője által;
ennek keretében a rendszer működtetője további információkat kérhet a
gyártóktól, és bevizsgáltathatja a gyártóval a termékeket, és · független
szervezet által végzett vizsgálatok. Egyes rendszerek a gyártó nyilatkozatán
alapulnak, másokban a tanúsíttatni kívánt termékeket vizsgálatnak kell
alávetni. Emellett bizonyos rendszerekben a jóváhagyási eljárásnak részét
képezi a gyártóüzemek ellenőrzése. Általánosabban nézve egyértelmű, hogy
néhány rendszer csak egyet követ a fenti megközelítések közül, sok viszont
különböző értékelési módszereket és eljárásokat alkalmaz egyidejűleg
(például az értékelés első szakaszában megvizsgálhatják a gyártó által
rendelkezésre bocsátott dokumentációt, majd egy független vizsgálat következik
annak megállapítására, hogy teljesülnek-e bizonyos kritériumok). 5.2.7. A megfelelésről való
tájékoztatás módja Két fő módszert azonosítottak. Az
első (amelyet a rendszerek 75%-a követ) a terméken, a csomagoláson, a
kísérő dokumentumokban vagy a reklámanyagokban feltüntetett logó vagy
címke. Másodsorban a rendszerek 64%-a közzéteszi az interneten a tanúsított
termékek jegyzékét. 5.2.8. A rendszerek alkalmazási köre Az egyes rendszereket eltérő
mértékben alkalmazzák. A BASTA (tartalom alapján) jelenleg körülbelül 80 000
termékre terjed ki, míg más rendszerek csak néhány építési termékre
vonatkoznak. Ez nagyrészt arra vezethető vissza, hogy a termékek
regisztrálása eltérően történik, illetve attól is függhet, mióta működik
az adott rendszer (például a BASTA a gyártók nyilatkozatán alapul, és 2007 óta
létezik). 5.2.9. Nemzeti és uniós jogszabályok A tanulmány csak néhány olyan nemzeti
jogszabályt azonosított, amely elsősorban az építési termékekben található
potenciálisan veszélyes anyagokkal foglalkozik. Ahol létezik ilyen jogszabály,
ott vegyes megközelítését alkalmaznak: bizonyos anyagok vagy anyagcsoportok
esetében kibocsátási limiteket vezetnek be; más esetekben a termékben lévő
anyagtartalom számít egy bizonyos maximum érték fölött. Kiemelendők azon
építési termékek címkézési követelményei, amelyek egyben a CLP rendelet18
alá tartozó anyagok és keverékek is. A szabályozott termékkör szempontjából
néhány jogszabály egy-egy építési termékre összpontosít, más jogszabályok viszont
több termékre. A szabályozott anyagok azonosítása
szempontjából a jogszabályok vagy anyagcsoportokra utalnak, vagy konkrét
anyagokat neveznek meg. A jogszabályok által előírt intézkedések is
változatosak lehetnek: néhány jogszabály korlátozza meghatározott anyagok
alkalmazását, míg mások nyilatkozattételi kötelezettséget állapítanak meg. 5.2.10. A veszélyesanyag-tartalom
szabályozása – és annak megvitatása A jogszabályi rendelkezéseken túl a
tanulmány 30 olyan tanúsítási és címkézési rendszert azonosított, amely építési
termékekre vonatkozik, és többek között a veszélyesanyag-tartalomra vonatkozóan
tartalmaz kritériumokat. Ezek között azonban csak egy olyan van valamennyi
termék/anyag kombináció tekintetében, amely kizárólag tartalomra vonatkozó
követelményekre épül (BASTA), mivel a kibocsátás vizsgálata nagy
valószínűséggel bonyolult, drága és külső szakértőket igényel. Általánosan elismert a termékekből
származó kibocsátás értékelésének fontossága, és a konzultáció néhány
résztvevője kifejtette, hogy a tényleges kioldódási vizsgálatok még az
újrahasználat és az újrafeldolgozás szempontjából is megbízhatóbbak lehetnek,
mint a veszélyesanyag-tartalomra vonatkozó információk. A termékekben lévő
anyagtartalommal kapcsolatos információ azonban fontos jellemzője a
nemzeti és uniós jogszabályoknak, különösen, amikor betiltásról vagy a különös
aggodalomra okot adó anyagok jelenlétéről van szó. Miközben nagyon fontos
szerepet játszik az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmére
vonatkozó uniós célkitűzések támogatásában, a CPR korlátozott tartalma nem
alkalmas arra, hogy szisztematikusan tájékoztatással szolgáljon az építési
termékek veszélyesanyag-tartalmáról. Ezek az információk azonban – például
megalapozott fogyasztói döntéseken keresztül – elősegíthetik a
környezetbarát építési termékek fejlesztését és használatát, vagy az
erőforrások fenntartható használatát, többek között újrafeldolgozással és
újrahasználattal. A tanulmány nem tett kísérletet arra, hogy saját rendszert
dolgozzon ki, vagy felmérje a meglévő kötelezettségek valamely rendszer
szerint történő bővítésének költségeit és előnyeit. 5.2.11.
A gyártókra és különösen a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatások Az
építési termékek gyártóival az online kérdőívek és a tanulmány megállapításainak
megvitatása útján lefolytatott konzultáció egyértelművé tette, hogy a
gyártók megítélése szerint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos, a továbbfelhasználói
lánc felé teljesítendő tájékoztatási kötelezettség kibővítése
indokolatlan terhet jelentene, különösen a kis- és középvállalkozások számára.
6. Következtetések
A veszélyes anyagokra vonatkozóan
jelenleg nemzeti és európai szinten hatályos szabályozások tükrében
megállapítható, hogy az építési termékekre vonatkozó jelenlegi harmonizált
műszaki előírások valamennyi, a termékek műszaki
jellemzőivel kapcsolatos szempontra kiterjednek. Az M/366. számú megbízás keretében az
európai értékelési módszerek kidolgozása céljából zajló szabványosítási
folyamat a veszélyesanyag-tartalommal kapcsolatos nemzeti és európai
szintű szabályozásokat is figyelembe veszi. A szabványosító szervezetek (a
CEN) várhatóan hamarosan beépítik ezeket az értékelési módszereket a
harmonizált európai szabványokba, és az EOTA tagtestületei is alkalmazni fogják
őket az európai értékelési dokumentumokban. A gyártók ennek alapján képesek lesznek
tájékoztatással szolgálni a teljesítménynyilatkozatban a termékek releváns műszaki
jellemzőiről, ideértve adott esetben a veszélyesanyag-tartalmat is.
Az információk ennek következtében a termékek valamennyi továbbfelhasználója
számára rendelkezésére fognak állni. A gyártót a CPR kötelezi, hogy a
teljesítménynyilatkozattal együtt információt szolgáltasson a REACH rendelet 31.
cikke (biztonsági adatlap azokhoz a termékekhez, amelyek maguk is veszélyes[19]
anyagok vagy keverékek) vagy 33. cikke szerint (elegendő információ a
biztonságos használathoz, legalább az anyag neve, és ha a termék 0,1
tömegszázalék felett tartalmaz különös aggodalomra okot adó anyagot). A CPR 6. cikkének (5) bekezdése értelmében
ezt az információt a teljesítménynyilatkozattal együtt kell megadni. Ezek az
információk (a veszélyes anyagokra vonatkozó biztonsági adatlapok, illetve az
építési termékek veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó információk) tehát
végigkísérik az építési termékeket az ellátási lánc egészén a végfelhasználókig
(vállalkozók, munkavállalók, fogyasztók). A REACH rendelethez kapcsolódó
információk, amelyeket a gyártóknak esetleg meg kell adniuk, figyelembe veszik
a felhasználók, a munkavállalók és a fogyasztók védelmét is. A REACH rendelet
új anyagokra vonatkozó jövőbeli kiterjesztése automatikusan fog vonatkozni
az építési termékek gyártóinak a releváns információk terjesztésével
kapcsolatos kötelezettségére is, tehát a követelmények lépést tartanak a tudományos
fejlődéssel. Hasonló módon, az M/366. megbízás és az
építési termékek műszaki jellemzőinek megadásához felhasználandó
szabványok későbbi fejlesztése követni fogja a nemzeti és az uniós
fejlődést az ágazatban. Tekintettel arra, hogy az
átadandó információk köre a REACH 31. és 33. cikke szerinti információkra
korlátozódik, és nincs olyan explicit nemzeti vagy uniós jogszabály, amely a
teljesítménynyilatkozaton további információk feltüntetését írná elő, a
CPR szerinti kötelezettségek teljesítése jelenleg nem biztosítja azt, hogy a
felhasználók minden építési termék veszélyesanyag-tartalmáról tájékoztatást
kapjanak, mert a biztonsági adatlapot csak akkor mellékelik a
teljesítménynyilatkozathoz, amikor a REACH azt előírja. A CPR 6. cikke (5) bekezdésének
megfelelően a REACH rendeletben előírt tájékoztatással együtt átadott
teljesítménynyilatkozat hasznos eszköznek bizonyulhat arra, hogy például a
megalapozott felhasználói és fogyasztói döntéseken keresztül hatékonyan védje
az emberek egészségét és a környezetet, vagy – többek között az újrafeldolgozás
és az újrahasználat révén – fenntartható erőforrás-gazdálkodást
biztosítson. Az építési termékek anyagtartalmára vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos
specifikus igényekről szóló független tanulmány számos olyan rendszert
és jogszabályi rendelkezést azonosított, amelyek használják a termékek
anyagtartalmára vonatkozó információt. A legtöbb rendszer kombinált
tartalom/kibocsátás megközelítést alkalmaz, különös hangsúlyt helyezve az
építési termékek kibocsátásaira. Mivel a tanulmány lényegében csak felmérésként
készült, és számba vette a vonatkozó rendszereket, nem azonosított és értékelt
olyan rendszert vagy egy rendszeren belül olyan rendelkezéseket, amelyeket
javasolni lehetne a 6. cikk (5) bekezdése szerinti jelenlegi kötelezettség
kiterjesztéseként. Mivel az értékelt rendszerek nem szolgáltatnak elegendő
információt, nem lehet pontosabb következtetéseket levonni az anyagtartalomról
(a különös aggodalomra okot adó anyagokon kívül). Másfelől viszont az
építési termékek gyártói – különösen a tanulmányban ismertetett felmérésben
részt vevő kis- és középvállalkozások – jelentős és indokolatlan
tehernek tartják a jelenlegi tájékoztatási kötelezettség bármilyen
kiterjesztését. Az Európai Bizottság úgy
ítéli meg, hogy a CPR jelenlegi rendelkezései, különösen a 4. cikk és a 6. cikk
(5) bekezdése, az építési termékek belső piacának a 305/2011/EU rendelet
végrehajtása keretében történő megszilárdítása szempontjából
megfelelően szabályozzák az építési termékek veszélyesanyag-tartalmára
vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos specifikus igényeket. Alaposabban fel
kellene azonban mérni, hogy milyen egyéb módon lehetne tájékoztatni a
végfelhasználókat az építési termékek anyagtartalmáról, hogy biztosítani
lehessen az építési termékekkel dolgozó munkavállalók és az építmények
használóinak egészségét és biztonságát, beleértve az alkotóelemek és az alapanyagok
újrafeldolgozására, illetve újrahasználatára vonatkozó követelményeket is, és
szükség esetén fel kell használni az uniós jogszabályok által biztosított
eszközöket. Hangsúlyozni kell, hogy a 305/2011/EU
rendelet végrehajtásával kapcsolatos fenti következtetések nem biztosítják azt
a lehetőséget a Bizottság számára – tekintettel az EUMSZ rendelkezéseire a
114. cikk kivételével –, hogy szükség esetén a megfelelő jogalkotási
kezdeményezéseket megtegye. [1] Az
Európai Parlament és a Tanács 2011. március 9-i 305/2011/EU rendelete az
építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek
megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül
helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.). [2] A részleteket lásd
a 3. fejezetben. A biztonsági adatlapok mellékelésére vonatkozó, a REACH 31.
cikkében előírt követelmények olyan anyagokra vonatkoznak, amelyek
veszélyesnek, perzisztensnek, bioakkumulatívnak és mérgezőnek (PBT), vagy
nagyon perzisztensnek és nagyon bioakkumulatívnak (vPvB) minősülnek,
valamint a REACH 59. cikkének (1) bekezdése szerinti különös aggodalomra okot
adó anyagokra. Hasonló rendelkezések vonatkoznak azokra a keverékekre,
amelyekről a szállító számára kérésre tájékoztatást kell adni. A 33. cikk
előírja, hogy szállításkor (és kérésre a fogyasztóknak is) információt
kell szolgáltatni minden olyan különös aggodalomra okot adó anyagról, amelynek
a koncentrációja egy árucikkben meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, hogy
elegendő információ álljon rendelkezésre a biztonságos használathoz, és
legalább meg kell adni az anyag nevét. [3] Az
Európai Parlament és a Tanács 2011. március 9-i 305/2011/EU rendelete az
építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek
megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül
helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.). [4] Ebben az
összefüggésben a CPR angol nyelvű szövege a veszélyes anyagok
megjelölésére a „hazardous substances” kifejezést alkalmazza, míg az
építőipari ágazatban a „dangerous substances” kifejezés terjedt el. E
jelentés alkalmazásában a két fogalom azonosnak tekintendő. [5] A
Tanács 1988. december 21-i 89/106/EGK irányelve az építési termékekre vonatkozó
tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről
(HL L 40., 1989.2.11., 12. o.). [6] Amennyiben a
termékben az anyag meghalad bizonyos koncentrációt vagy tömegszázalékot. [7] Ebben az összefüggésben a CPR angol nyelvű szövege a
veszélyes anyagok megjelölésére a „hazardous substances” kifejezést alkalmazza,
míg az építőipari ágazatban a „dangerous substances” kifejezés terjedt el.
A tanulmány alkalmazásában a két fogalom azonosnak tekintendő. [8] A
REACH rendelet 31. cikke. [9] Fizikai,
egészségügyi és környezeti veszély. Lásd az 1272/2008/EK rendeletet az anyagok
és keverékek minősítéséről, címkézéséről és csomagolásáról. Azon
keverékek esetében, amelyek teljesítik a veszélyesség kritériumait az
1999/45/EK irányelv értelmében (amelyet a 1272/2008/EK rendelet 2015. június
1-jéig hatályon kívül helyez). [10] A REACH XIII.
mellékletében meghatározott kritériumok szerint azonosított. [11] Az úgynevezett
különös aggodalomra okot adó anyagokat a REACH XIV. melléklete sorolja fel. A
listán szerepelnek rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító, PBT vagy
vPvB anyagok is, valamint ezekkel azonos aggodalomra okot adó anyagok (például
a hormonháztartást zavaró anyagok), és ez jelöltlistaként szolgál a REACH
engedélyezéshez. A listát folyamatosan frissítik, és 2013 decemberében már 151
anyagot tartalmazott. Lásd http://echa.europa.eu/candidate-list-table.
A Bizottság kidolgozott egy ütemtervet a különös aggodalomra okot adó anyagokra
vonatkozóan annak érdekben, hogy 2020-ig minden fontos anyag felkerüljön a
listára. [12] A REACH 31.
cikkének (3) bekezdése: > 1 tömegszázalék a nem gáz-halmazállapotú
keverékek esetében, és > 0,2 térfogatszázalék a gáz-halmazállapotú
keverékek esetében. [13] Lásd
a REACH rendelet XVII. mellékletét. [14] A 100 t alatti,
előzetesen regisztrált anyagok regisztrációs határideje csak 2018. Az
engedélyezéshez szükséges jelöltlista kidolgozása folyamatban van, és csak
2014-ben dolgozták fel az első engedélyezési kérelmeket. A REACH értékelés
minden eleme azonban már teljes egészében működőképes. [15] COM(2013) 49. [16] 29. sz. JRC ECA
jelentés: Harmonisation framework for health based evaluation of indoor
emissions from construction products in Europe (EU-LCI) (Harmonizációs keret az
építési termékek beltéri kibocsátásainak egészségügyi értékeléséhez), EUR 26168
EN, 2013. 27. sz. JRC ECA jelentés: Harmonisation
framework for indoor products labelling schemes in EU (Harmonizációs keret a
beltéri termékek címkézési rendszeréhez az EU-ban), EUR 25276 EN, 2012. [17] A Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelve a
veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL
L 196., 1967.8.16., 1. o.). 2015. június 1-jéig a 1272/2008/EK rendelet
hatályon kívül helyezi. [18] Az Európai
Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és
keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és
az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről,
valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31.,
1. o.). [19] A REACH rendelet 31.
cikkének részletes tartalmát lásd a fenti 3. fejezetben.