This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0240
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL on the implementation of Regulation (EC) No 1921/2006 of the European Parliament and of the Council of 18 December 2006 on the submission of statistical data on landings of fishery products in Member States
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló, 2006. december 18-i 1921/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló, 2006. december 18-i 1921/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról
/* COM/2014/0240 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló, 2006. december 18-i 1921/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról /* COM/2014/0240 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a tagállamokban kirakodott halászati
termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló, 2006. december 18-i
1921/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról 1. BEVEZETÉS (HATÁLY, HÁTTÉR, NEMZETI
JOGSZABÁLYOK) A tagállamokban kirakodott
halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló 1921/2006/EK rendelet
(a továbbiakban: a kirakodási rendelet) 10. cikke a következőképpen
rendelkezik: „2010.
január 19-ig, majd háromévenként a Bizottság értékelő jelentést nyújt be
az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet értelmében elkészített
statisztikai adatokról, különös tekintettel azok relevanciájára és
minőségére. E jelentés tartalmazza a statisztikai adatok
összegyűjtésére és feldolgozására felállított rendszer költség–haszon
elemzését is, és megjelöli a legjobb gyakorlatokat, amelyek lehetővé
teszik a tagállamok számára a munkateher csökkentését és a statisztikai adatok
használhatóságának és minőségének növelését.” Ez a jelentés ismerteti a
tagállamokban és az EFTA-országokban a kirakodási rendelet azon rendelkezései
tekintetében elért haladást, amelyek minden egyes tagállam számára a
területükön uniós vagy EFTA-állambeli hajókról kirakodott halászati termékek
súlyára, kiszerelésére, rendeltetésére és átlagárára vonatkozóan éves adatszolgáltatási
kötelezettséget írnak elő. Az ellenőrzésről
szóló rendeletek[1] alapján a közös halászati politikával összhangban
gyűjtött információ rávilágít arra, hogy az adminisztratív adatok
jelentős része halászati naplókból, kirakodási nyilatkozatokból, értékesítési
bizonylatokból és kvóta-ellenőrzési és végrehajtási célra készített
átvételi nyilatkozatokból származik, amelyek a tagállamok legfőbb
adatforrásának számítanak. 2. LEFEDETTSÉG ÉS
TARTALOM 2.1. Adatgyűjtés
és adatforrások A halászati naplók, az
értékesítési bizonylatok és a kirakodási nyilatkozatok a halfogásokra és
kirakodásokra vonatkozó adatok legfontosabb adminisztratív forrásai. Az 1224/2009/EK tanácsi rendelet és a 404/2011/EU bizottsági
végrehajtási rendelet a 10 méteres teljes hosszúságúnál hosszabb hajók
kapitányai számára előírja, hogy tevékenységeikről halászati naplót
kell vezetniük, és a bejegyzett információkat a lehető leghamarabb és 24
órán belül le kell adniuk még akkor is, ha nem történt fogás. A halászati napló a
halászati tevékenységgel kapcsolatosan nyújt adatokat, és tartalmazza a
halfogások élőtömegének becsült értékét. Különösen hasznos a halfogások halászati területekhez való
hozzárendelésében, a halászati erőkifejtés kiszámításában és a
keresztellenőrzésben. A 10 méternél
rövidebb hajók esetében a tagállamok a halászati tevékenységet mintavételi
technikák útján ellenőrzik. Az értékesítési
bizonylatokat átadják a halak első forgalomba hozataláért felelős
hatóságoknak (a hajótulajdonos ügynökének vagy a regisztrált árverési központoknak).
Az értékesítési bizonylatok a következő információkat tartalmazzák: az
egyes kirakodott fajok mennyisége, kiszerelése, az egyes termékek értéke,
valamint a kirakodást végző hajóra vonatkozó információk. Az esetek
többségében ezen információ a fogási kvótákkal szabályozott fajokra
korlátozódik. A halászati tevékenységgel kapcsolatos
korábbi becslések kizárólag szakértői információkon alapultak. 2.2. Adatgyűjtési rendszerek a
tagállamokban és az EFTA-országokban Belgium — A belga
hajók csak az északkelet-atlanti térségben (27. terület) halásznak, nagyrészt
az Északi-tenger (IVb és IVc) és a La Manche-csatorna keleti részének (VIId)
térségében. Az adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat használnak
(halászati naplókat, kirakodási nyilatkozatokat és értékesítési bizonylatokat).
Az első értékesítést a három fő árverési központ (Zeebrugge, Oostende
és Nieuwpoort) valamelyikén keresztül kell lebonyolítani, kivéve a kis hajókat,
amelyek Oostendében értékesíthetnek közvetlenül a fogyasztók részére. Az értékesítési
bizonylatokat a Tengeri Halászati Szolgálatnak (Dienst Zeevisserj) kell átadni,
a kirakodás napján. Bulgária — A
bolgár hajók a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében (37. terület)
folytatnak halászati tevékenységeket, nagyrészt a 37.4.2. alterületen. Az
adatgyűjtéshez adminisztratív adatforrásokat használnak (halászati
naplókat, kirakodási nyilatkozatokat és értékesítési bizonylatokat), amelyeket
a Nemzeti Halászati és Akvakultúra Ügynökségnek (NAFA) kell benyújtani. A NAFA
előírja, hogy az első értékesítésből származó értékesítési
nyilatkozatokat a kirakodást követő 48 órán belül be kell nyújtani. Ciprus — A
Halászati Felügyelőség gyűjt adminisztratív adatokat (halászati
naplók) a legalább 10 méter teljes hosszúságú hajókról. A halászati adatok
gyűjtéséért és a jelentések összeállításáért a Mezőgazdasági,
Természeti Erőforrás- és Környezetvédelmi Minisztérium Halászati és
Tengerkutatási Osztálya felelős. Dánia —
Adminisztratív adatforrásokat (halászati naplókat, kirakodási nyilatkozatokat
és értékesítési bizonylatokat) használnak, amelyeket a Dán Halászati
Igazgatóság (DDF) központilag gyűjt be. Dániában a halak nem kereskedelmi
halászok általi első értékesítése tilos, továbbá az első értékesítés
alkalmával csak a DDF által nyilvántartásba vett vevők vásárolhatnak,
amely szervhez az értékesítési bizonylatokat elektronikus formában vagy papíron
be kell nyújtani. Az értékesítési bizonylatok körülbelül 90 %-a
elektronikus formában érkezik. Németország — A
német hajók az Atlanti-óceán északkeleti, északnyugati, középkeleti területein
és a Csendes-óceán délkeleti részén halásznak (27., 21., 34. és 87. területek).
Az adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat használnak (halászati
naplókat, kirakodási nyilatkozatokat és értékesítési bizonylatokat). Ezeket a
Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Szövetségi Ügynökséghez kell benyújtani a
termelői szervezeteken és tartományi (Länder) hatóságokon keresztül. Észtország —Az
észt hajók az Atlanti-óceán északnyugati (21. terület) és északkeleti részén
(27. terület – Balti-tenger), valamint a 05. területen (belvizek) halásznak. Az
adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat használnak (halászati naplókat,
értékesítési bizonylatokat és átrakodási nyilatkozatokat és szállítási
okmányokat). Azok a hajók, amelyek teljes hosszúsága nem éri el a
12 métert „part menti halászati naplót” vezetnek az észt nemzeti
jogszabályoknak megfelelően. Elektronikus adatszolgáltatás esetén
Észtország a papír alapú dokumentáció havi két alkalommal történő
benyújtását is előírja. A halak első vevőinek az értékesítési
bizonylatokat elektronikus formában kell benyújtaniuk a hatóságokhoz
(Mezőgazdasági Minisztérium, Kereskedelmi Halászati osztály), és számos
magánvállalat is ezt a megoldást választotta. Írország — Az ír
hajók az Atlanti-óceán északkeleti részén (27. terület) halásznak. Az
adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat használnak (halászati naplókat,
kirakodási nyilatkozatokat, értékesítési bizonylatokat és kagylóhalászatok
dokumentumait). Az adatokat a kikötőkben gyűjti össze az Ír Tengerihalászterület-védelmi
Hatóság (Irish Sea Fisheries Protection Authority). Írország arról számolt be,
hogy jelentős mértékben átalakította adatgyűjtési rendszerét, hogy
megkönnyítse az uniós jogszabályoknak megfelelő elektronikus adatgyűjtést. Görögország — A
görög hajók az Atlanti-óceán északkeleti és középkeleti területein, valamint a
Földközi-tengeren (27., 34. és 37. terület) halásznak, és az adatokat
statisztikai felmérések útján rögzítik. A „tengerentúli” halászat adatait
összeírásos felméréssel, a 37. terület „nyílt tengeri” és part menti
halászatának adatait pedig mintavételes felméréssel gyűjtik. A
felméréseket Görögország Nemzeti Statisztikai Szolgálata végzi. Görögország
teljes körű összeírásos felmérést végez a görög lobogó alatt közlekedő
hajók „tengerentúli halászatáról”. A nyílt tengeri és a part menti halászat
esetében a válaszadás elmulasztásából keletkező hibaarány igen magas
(50 százalék), és az eltérés kiszámítására mintavételes technikát
alkalmaznak. Spanyolország —
Spanyolország nagy és változatos halászati ágazattal rendelkezik; az
adatszolgáltatásért és az adatok minőségéért különböző hatóságok
felelnek. Az adatgyűjtést elsődlegesen a regionális hatóságok végzik,
majd ezeket az adatokat központilag begyűjtik. A kirakodási adatok összegyűjtésének
hét külön adminisztratív adatforrása van, többek között a halászati naplók,
értékesítési bizonylatok, átrakodási nyilatkozatok, kirakodási nyilatkozatok,
és a termelői szervezetektől származó információk. A különböző
források adatait egy adatbázisba integrálják, mind a fogások, mind a
kirakodások tekintetében. Franciaország — Az
adatszolgáltatásért és az adatok minőségéért elsődlegesen a Halászati
és Akvakultúra-statisztikai Hivatal (BSPA) felelős, amely a
környezetvédelemért, a fenntartható fejlődésért és az energiaügyért
felelős minisztérium része. A jelentős trópusi tonhalhalászatra
vonatkozó adatokat a Kutatási és Fejlesztési Intézet szolgáltatja a Tengeri
Halászati és Akvakultúra-ügyi Igazgatóságnak (DPMA). A francia hajók elsősorban
az Atlanti-óceán északkeleti területein, a Földközi-tengeren és az Indiai-óceán
területén aktívak. Az atlanti-óceáni halászati tevékenységeket az
adminisztratív forrásokból (halászati naplók, kirakodási nyilatkozatok és
értékesítési bizonylatok) származó adatok megfelelően lefedik. Azokra a
területekre (különösen a Földközi-tengerre) vonatkozóan, ahol az adminisztratív
adatok kevésbé megbízhatóak, ezeket a forrásokat mintavételes felméréssel
egészítik ki. Franciaország komoly beruházásokat valósított meg a halászati
adatgyűjtő rendszerének fejlesztése és modernizálása érdekében. Olaszország —
Olaszország halászatot folytat a 37. területen. Jelenleg nehézségek merülnek
fel a 34. és 51. területeken történő adatgyűjtésben. A 37. terület
adatait mintavételes felméréssel, a többi terület adatait pedig összeírásos
felméréssel gyűjtik. A halászati naplókat csak a kékúszójú tonhal
fogásokra vonatkozó adatgyűjtésre használják, és ezeket az adatokat a
Mezőgazdasági, Élelmiszerügyi és Erdészeti Minisztérium (MIPAAF)
gyűjti össze. Az Istituto nazionale di Statitistica (ISTAT) a 34. és 51.
területek adatait, az Istituto di Ricerche Economiche per la Pesca e
l'Acquacoltura (IREPA) pedig a 37. területre vonatkozó adatokat gyűjti. Az
ISTAT felelős az Eurostatnak történő adatszolgáltatás
koordinálásáért. Olaszország sok kisméretű (12 méternél rövidebb)
hajóval rendelkezik. A hajók 99 %-a Olaszország part menti vizein
dolgozik. Ezeknek körülbelül kétharmada kisüzemi halászatot folytat és passzív
halászfelszereléseket használ. Az adatokat többváltozós mintavételes
felméréssel gyűjtik, a szegmentálás a területek, a hajók mérete és a
használt halászfelszerelések szerint történik. A felmérés módszertana a
mintavételi hibák esetében 3,5 %-os tűréshatárt szab. A válaszadás
elmulasztásából keletkező hibákat szintén számításba veszik, már a
mintaválasztás során. A 34. és 51. területen halászó néhány (kb. 10) hajó
kérdőívet tölt ki, ugyanakkor az elkövetkezendő években – a
tőlük kapott válaszok alacsony aránya miatt – felül kell majd vizsgálni a
fenti területek esetében alkalmazott adatgyűjtési módszertant
(adminisztratív adatok használata). A fenti területekről pillanatnyilag
nem állnak rendelkezésre adatok. Lettország — a
lett hajók a 27. (Ia., IIa., III a–d., XIVa–b. stb. alkörzet), a 21. (3L., 3M.,
3K., 1F. stb. alkörzet) és a 34. (1.13., 1.31., 1.32. stb. alkörzet)
északnyugat-atlanti halászati területeken aktívak. Az adattovábbítás
elsődleges felelőse a Mezőgazdasági Minisztérium Halászati
Osztálya (Department of Fisheries of the Ministry of Agriculture), de más
hatóságok, például a Környezetvédelmi és Regionális Fejlesztési Minisztérium
környezetvédelemért felelős állami szolgálata, a (Mezőgazdasági
Minisztériumhoz tartozó) élelmiszer-biztonsággal, állategészségüggyel és
környezetvédelemmel foglalkozó intézet (BIOR) és a Központi Statisztikai
Hivatal (Gazdasági Minisztérium) szintén gyűjtenek adatokat. Az
adatgyűjtés forrásai — halászati naplók, értékesítési és szállítási
bizonylatok. Lettországban kötelező a halak vevőinek központi
nyilvántartása és háromévente történő tanúsítása. A halak vevői
kötelesek az értékesítési bizonylatot az adásvételt követő 48 órán belül
elektronikus formában (vagy papíron) benyújtani. Litvánia —
Litvánia az Atlanti-óceán északkeleti, északnyugati és középkeleti területein
és a Csendes-óceán déli részén folytat halászatot. A Mezőgazdasági
Minisztérium Halászati Osztálya felelős az adatok gyűjtéséért és
feldolgozásáért. Az elsődleges adatforrások a halászati naplók és a
kirakodási nyilatkozatok. Litvánia arról számolt be, hogy a halfogásokra és
kirakodásokra vonatkozó adatok feldolgozásához és hitelesítéséhez integrált,
automatizált rendszerrel rendelkezik. Málta — az
adatokat az Erőforrás- és Vidékügyi Minisztériumon belül a halászat
ellenőrzéséért felelős igazgatóság gyűjti, majd az Eurostat
számára a Nemzeti Statisztikai Hivatal mezőgazdasági és halászati
statisztikai csoportja továbbítja. A máltai hajók a Földközi-tengeren aktívak
(37. terület, 15. alterület). Málta összeírásos megközelítést alkalmaz a 10
méternél hosszabb hajókra, és ehhez a halászati naplókból és értékesítési
bizonylatokból származó adatokat használja. Hollandia — a
holland hajók az Atlanti-óceán északkeleti és középkeleti területein és a
Csendes-óceán délkeleti részén halásznak (27., 34. és 87. területek). Az
adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat használnak (halászati naplókat,
kirakodási nyilatkozatokat, átrakodási és szállítási okmányokat, valamint
értékesítési bizonylatokat). Az adatokat a Gazdasági Minisztérium gyűjti,
és a Statisztikai Hivatal továbbítja az Eurostat részére. A Hollandia által
alkalmazott szabályok szerint a halak értékesítése termelői szervezeteken
keresztül, szerződéses forgalmazók által történik. Az értékesítési
bizonylatokat elektronikus formában, az értékesítést követő 48 órán belül
kell elküldeni. Lengyelország — a
jelentés szerint a fő forrásai a halászati naplók és az értékesítési
bizonylatok. Az adatgyűjtésért és adattovábbításért továbbra is a
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium Halászati Osztálya
felelős. Portugália — a
természeti erőforrásokért, a biztonságért és a tengeri szolgálatokért
felelős portugál főigazgatóság feladata a statisztikai adatok
Eurostat részére történő továbbítása. Portugália nemzeti flottája nagy és
változatos, a különböző halászati területeken igencsak eltérő
jellemzőkkel. A flottában a kisméretű, nyitott tetejű, fából
készült, kisüzemi halászatot folytató csónakok vannak túlsúlyban. A
legfontosabb területek az Atlanti-óceán északkeleti, északnyugati és középkeleti
területei. Az Atlanti- és az Indiai-óceán területein jelentős a
horogsorral történő kardhalhalászat, illetve az Indiai-óceán területein a
kékcápahalászat is. Az adatgyűjtéshez többnyire halászati naplókat,
kirakodási nyilatkozatokat és értékesítési bizonylatokat használnak. A friss
vagy hűtött halat csak szabályozott piacokon lehet értékesíteni, és erre
vonatkozóan értékesítési bizonylatokat kell kiállítani. A tengeren feldolgozott
halak esetében az átlagár-adatokat a kirakodási nyilatkozatokból nyerik. Románia — Románia
a Fekete-tenger kizárólagos gazdasági övezetében aktív (37. terület). Az
adatgyűjtéshez adminisztratív forrásokat – halászati naplókat,
értékesítési és szállítási bizonylatokat – használnak. A dokumentumokat a
Nemzeti Halászati és Akvakultúra Ügynökség (NAFA) gyűjti össze. A NAFA az
összegyűjtött adatokból jelentést állít össze az Eurostat részére. Szlovénia — Az
adatgyűjtésért és azok benyújtásáért továbbra is a Mezőgazdasági és
Környezetvédelmi Minisztérium, Szlovénia Halászati Kutatóintézete és a Szlovén
Köztársaság Statisztikai Hivatala felelős. A szlovén flotta az
Adriai-tenger északi részén (37. terület) folytat halászatot. Az
adatgyűjtéshez főként adminisztratív forrásokat használnak. Minden
hajó köteles halászati naplót vezetni, így a flotta kirakodásait teljes
körűen dokumentálják. Az árinformációt értékesítési bizonylatok és
felmérési kérdőívek útján gyűjtik. Az ily módon gyűjtött
árinformáció mennyiségi szempontból a teljes kirakodás jelentős részére
kiterjed, kivéve a kis mennyiségű (50 kg alatti), személyes fogyasztásra
értékesített kirakodásokat, amelyeket az értékesítési bizonylatokba nem kell
bejegyezni. Finnország — az
adatgyűjtésért, adatszolgáltatásért és az adatok minőségéért
elsődlegesen a Finn Vad- és Halkutató Intézet felel. A nyilvántartásokat a
Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium kezeli. A finn hajók csak a
Balti-tengeren halásznak. Adatforrásként a 10 métert meghaladó hosszúságú hajók
esetében az uniós halászati napló egy változatát használják. A kvótákkal
szabályozott fajok első értékesítését a kirakodást követő 48 órán
belül jelenteni kell. A kvótákkal nem szabályozott fajoknál az információt a
legnagyobb halnagykereskedőkre vonatkozó felméréssel egészítik ki. Svédország — Az
adatgyűjtésért és azok benyújtásáért a svéd tenger- és vízgazdálkodási
hatóság a felelős. Adminisztratív adatforrásokat használnak, amelyek
halászati naplókat, értékesítési bizonylatokat, kirakodási nyilatkozatokat, és
a part menti flotta esetében havi (vagy akár napi) naplókat foglalnak magukban.
A 12 méternél hosszabb halászhajók halászati naplóit az ERS-rendszeren
keresztül elektronikusan kell benyújtani, míg a kisebb halászhajók napi szinten
papíralapú halászati naplót vezetnek. Az értékesítési bizonylatokat központilag
gyűjtik, vagy elektronikus formában vagy papíron, és a part menti
halászoknak lehetőségük van a part menti halászati naplókat elektronikus
úton, egy biztonságos webes felületen keresztül benyújtani. Egyesült Királyság — az Atlanti-óceán északkeleti részén (27. terület) történő
halfogások a legjelentősebbek. Az ország nagy part menti halászflottával
rendelkezik, amely elsősorban kvótákkal nem szabályozott fajokat, illetve
egyes kvótákkal szabályozott fajokat jelentős arányban halászik. Az
Egyesült Királyság egy kis nyílt tengeri flottát is működtet, amely az
Egyesült Királyságban van bejegyezve, azonban külföldön állomásozik és
halászik. Az adatgyűjtésért az egyesült királysági halászati
felügyelőségben részt vevő országok (Anglia, Skócia, Wales és
Észak-Írország) felelnek. Az adatok összegyűjtése és Eurostat felé
történő továbbítása a tengergazdálkodási szervezet feladata, amelyet nem
minisztériumként működő végrehajtó közigazgatási szervként a 2009.
évi Marine and Coastal Access Act hozott létre és ruházott fel
hatáskörrel. A 10 métert meghaladó hosszúságú hajókra vonatkozóan
adminisztratív adatforrásokat használnak (halászati naplókat, értékesítési
bizonylatokat és kirakodási nyilatkozatokat). Izland — az
izlandi hajók elsősorban az Atlanti-óceán északkeleti térségében,
másodsorban pedig az Atlanti-óceán északnyugati és déli térségeiben halásznak.
Az izlandi fogási és kirakodási statisztikák összegyűjtésének módszertana
és az uniós tagállamok módszertana között nem mutatkoznak alapvető
különbségek. Az adatokat halászati naplókból nyerik. Izland is szigorúan
szabályozza a halak első értékesítését, és minden kirakodásnak kijelölt
kikötőkben kell történnie, a halakat pedig hitelesített mérlegeken kell
megmérni. A halak vevői és feldolgozói is kötelesek adatokat szolgáltatni.
Az adatgyűjtésért és az Eurostat részére történő adattovábbításért
továbbra is az Izlandi Halászati Igazgatóság és az Izlandi Statisztikai Hivatal
felel. Mindkét szervezet ugyanazokat az adatforrásokat használja, mégis
adódhatnak eltérések, mivel a Halászati Igazgatóság közvetlenül továbbítja az
adatokat egy éles adatbázisból, amely időközben változhat. Norvégia — a
norvég hajók az Atlanti-óceán északkeleti részén (27. terület), az
Atlanti-óceán északnyugati részén (21. terület) és a Jeges-tengeren (48. és 88.
terület) halásznak. A halászati adatokat a Norvég Halászati Igazgatóság
gyűjti össze. Az adatforrások adminisztratívak: halászati naplókból, kirakodási
és értékesítési nyilatkozatokból állnak. A Halászati Igazgatóságnak naponta
megküldött és ott tárolt elektronikus halászati naplók adatai között
szerepelnek valamennyi 15 méteres vagy annál hosszabb halászhajó fogási adatai.
Az ICES IIIa. övezetben halászó, 12–15 méter hosszú hajók 2013. január eleje
óta elektronikus halászati naplókat adnak le. A kirakodási adatokat és az
értékesítési bizonylatokat hat különböző értékesítő szervezeten
keresztül gyűjtik, és elektronikus dokumentumok formájában rendszeres
időközönként továbbítják a Halászati Igazgatóságnak. A norvég jogszabályok
szerint a norvég és külföldi halászok általi összes első értékesítést a
halászok értékesítő szervezetein keresztül kell bonyolítani, amelyeknek
ehhez kizárólagos joguk van. Az értékesítési bizonylat mind a norvég hajók
hazai és külföldi kikötőkben történő kirakodásaira, mind a külföldi
hajók Norvégiában történő kirakodásaira vonatkozó adatokat tartalmazza. A
norvég előírások értelmében minden értékesítési bizonylaton fel kell tüntetni
a hajóval, a halásszal, a vásárlóval, a halfajtával, a terméktípussal, a
halászati területtel, a halászfelszerelésekkel, a mennyiséggel és az értékkel
kapcsolatos információkat. A kirakodás helyét, az út kezdetének és végének
időpontját, valamint a kirakodás időpontját tartalmazó
kiegészítő információnak is szerepelnie kell az értékesítési bizonylaton.
A tartósítással és rendeltetéssel kapcsolatos egyéb információkat statisztikai
és adminisztratív célokból kell megadni. Norvégia az országban halászó külföldi
halászok kirakodásairól az ellenőrzési megállapodások értelmében azok
lobogó szerinti államainak megfelelően nyújt információt. 2.3. Adatminőség A halászati információk
gyűjtésének módszertana Európa-szerte viszonylag egységes. A statisztikák
megbízhatósága ·
a halászati ágazat által a nemzeti hatóságok felé
benyújtott dokumentáció pontosságától, ·
valamint a tagállamok hatóságai által végzett
minőség-ellenőrzéstől függ. Sok tagállam számolt már
be arról, hogy az adminisztratív forrásokból származó adatok
keresztellenőrzéséhez elektronikus módszereket alkalmaz. A különböző
adatforrások – többek között a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS),
valamint a fedélzeti és kikötői ellenőrzések – segítségével
biztosítható a halászati naplókban, kirakodási és átrakodási nyilatkozatokban,
valamint az értékesítési bizonylatokban rögzített információk közötti
koherencia. Ezen adatforrások lehetővé teszik a szükséges adatok teljes
körű összeírását; a legalább 10 méter hosszúságú hajók esetében statisztikai
mintavétel nem létezik. Az esetleges adathiányt a halászati tevékenységek
egészére vagy egy részére irányuló statisztikai felmérésekkel pótolják. Az értékesítési
bizonylatok, halászati naplók és kirakodási nyilatkozatok benyújtásának
határidejét szigorú szabályok rögzítik, és ezeket az adott tagállam területén
történő kirakodáskor az esetek többségében betartják. Bizonyos esetekben,
például ha az adatokat elektronikus úton szolgáltatják, az adatokat naponta
frissítik. A tagállamok gyakran
számolnak be arról a problémáról, hogy későn kapják meg az értékesítési
bizonylatokat a más tagállamokban vagy harmadik országban végzett
kirakodásokról. Az adatszolgáltatás késedelmei eltérésekhez vezethetnek az
Eurostat és a Bizottság egyéb szolgálatai (Halászati Főigazgatóság) részére
kvóta-ellenőrzési célból küldött, elvileg azonos információkban. Ennek
elsősorban a tagállamok általi folyamatos információfrissítés az oka. A
szóban forgó statisztikai eltérések a jelentési határidők közötti
különbségekből is fakadhatnak. A tagállamok arra
törekednek, hogy nyilvántartásaikat a halászati év végét követően a
lehető leghamarabb lezárják. Az adatbázisokban még ezután is
végezhetők korrekciók, a referenciaévet követő hat hónap elteltével
azonban már kevés jelentős frissítés fordul elő. A számítógépes rendszerek
bevezetésével megszűnt számos, a halászati statisztikák nyilvántartása
területén addig tapasztalt probléma. Mára magas szintűvé vált a
megbízhatóság, különösen a szabályozott fajok tekintetében. A nem szabályozott
fajokkal kapcsolatos kirakodási adatok gyűjtése további javításra szorul. A legtöbb tagállam
teljesíti az 1991. május 21-i 1382/91/EGK tanácsi rendelet[2] és az 1993. július 22-i 2104/93/EGK tanácsi
rendelet[3] által az uniós és EGT-beli hajók részéről a
területükön kirakodott halászati termékek mennyiségére és átlagárára nézve
gyűjtött adatok lefedettsége, megbízhatósága és időszerűsége
vonatkozásában előírt feltételeket. Ezen adatokat a referenciaévet
követő hat hónapon belül kell benyújtani. Néhány tagállam – köztük
Bulgária, Dánia, Finnország, Olaszország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és
Spanyolország – jelentéséből kiderül, hogy az árinformáció hiánya esetén
az árat az adott faj átlagára alapján becsülik meg. Írország a későbbi
ilyen helyzetek elkerülése érdekében irányárat vezetett be az egyes fajokra,
hogy csökkenjenek a halvásárlók által elkövetett rendszerbeviteli hibák.
Észtország a problémát eseti alapon, közvetlen kommunikáció útján kezeli. Az
egyesült királysági értékesítési nyilatkozatokat adott esetben egyéb információforrásokkal
egészítik ki (pl. a kagylóhalászattal foglalkozó hajóknak a tevékenységet
dokumentáló naplót kell vezetniük és a hatóságoknak leadniuk). Az ilyen
kiegészítő források a kirakodásokra vonatkozó adatokkal együtt teljes
információt adnak a halászati tevékenységről. Az Eurostat legutóbbi
megfelelőségi felmérése Görögországot „nem megfelelőnek”
nyilvánította. Görögország most bejelentette, hogy a jelenlegi helyzetet
legkésőbb 2014 elejére korrigálja. Németország elég jelentős késéssel
nyújtotta be az adatokat, és a kirakodásokra vonatkozó adatai hiányosak. Emiatt
a regionális és ágazati statisztikák igazgatója hivatalos levélben kérte az
ilyen jellegű problémák jövőbeli elkerülését. Lengyelország, Románia és
Írország ugyan megfelelnek a rendeletekben előírtaknak, az Eurostat által
az adatminőség felügyelete céljából végzett validálási ellenőrzésekre
azonban nem válaszolnak kellő időben. 3. KÖVETKEZTETÉSEK Az Eurostatnak továbbított
adatok túlnyomó többségét végrehajtási és ellenőrzési célokból bevezetett
eljárások szerint gyűjtik. A Bizottság szolgálatainak történő
információszolgáltatás módszertanát illetően a tagállamok nem számoltak be
jelentős különbségekről. Az adminisztratív adatok statisztikai
célokból történő felhasználása biztosítja, hogy a halászati ágazatot ne
terheljék jelentős többletköltségek. A felügyeleti
tevékenységek során végzett ellenőrzések tovább növelik az adatok
minőségébe vetett bizalmat. Az elektronikus adatgyűjtési módszerek
növekvő használata előrelépést jelent az információ pontossága és
időben történő átadása terén egyaránt. Számos tagállamban folyamatban
van az európai előírásoknak megfelelő rendszerek bevezetése. Az előző (2010. évi) jelentésben
néhány tagállam az országonként változó átváltási együtthatók használatával
kapcsolatos problémákról számolt be. E problémára megoldást jelentett a
404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet[4],
melynek XIII., XIV. és XV. melléklete megállapítja a tárolt vagy feldolgozott
hal tömegének élőtömegre történő átváltásái együtthatóját. Az
átváltási együtthatók alkalmazandók az uniós halászhajók fedélzetén tárolt,
vagy az e halászhajók által átrakott vagy kirakodott halászati termékekre. A
rendelet hatálya alá nem tartozó fajokra/kiszerelésekre nemzeti átváltási
együtthatók vonatkoznak. A költséghatékonyság szempontjából
jelentősek az alábbi tényezők: –
az adatszolgáltatókra nehezedő terhek
minimalizálása a formátumok harmonizálása, a határidők megfelelő
tervezése, valamint az adatmegosztás és -elérhetőség fokozása révén, –
az adatgyűjtés egyéb bizottsági szolgálatokkal
történő összehangolása, –
az adatgyűjtési eszközök fejlesztésének
összehangolása a különböző források és adatbázisok közötti
minőségbeli keresztellenőrzések megkönnyítése céljából. A fentiek hozzájárulnak ahhoz, hogy a
halászati ágazatban optimálisan lehessen használni a rendelkezésre álló összes
– különösen a nyomon követésen, ellenőrzésen és felügyeleten alapuló –,
valamennyi tagállamban általánosan használt adminisztratív forrást. E források
teljes körű összeírást jelentenek, és statisztikai mintavételre nem kerül
sor. Ezen túlmenően az esetleges adathiányt adott esetben ad hoc
statisztikai felmérésekkel (pl. foglalkoztatási adatokkal) pótolják. Néhány esetben nehézségeket
állapítottak meg a kisüzemi hajókra vonatkozó részletes és pontos adatok
gyűjtése során a hajók és a kirakodási helyek nagy száma miatt.
Évszakonként jelentősen változik az ilyen flották tevékenysége. A
műholdas hajómegfigyelési rendszer vagy halászati napló hiánya tovább
nehezíti a szóban forgó kirakodások ellenőrzését. A minőségre vonatkozó
jelentéstétel gyakoriságának csökkentése megkönnyíti a tagállamok munkáját. Az
adatok továbbra is a politikaformálás és a piacirányítás értékes
információforrásai a közös halászati politika keretein belül. A legtöbb tagállam kiépítette saját
kereszt-ellenőrzési és figyelmeztető rendszereit, amelyekkel az
ellenőrzésről szóló rendeletek új előírásainak értelmében
elkerülhetővé váltak a különböző forrásokból származó információk
esetében jelentkező hibák. E tekintetben további együttműködésre van
szükség a Halászati Főigazgatóság és az Eurostat között az adathitelesítés és -csere területén folytatott vélemény- és
tapasztalatcserében, hogy csökkenthető legyen a tagállamok által végzett
párhuzamos jelentéskészítés. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a
benyújtott kérdőívek kevésbé hiányosak és a határidőre történő
benyújtásuk is javult a korábbi jelentésekben megállapítottakhoz képest.
Mindazonáltal e jelentés rámutat arra, hogy a kirakodásról szóló statisztikai
adatok minőségét tovább kell javítani. Az Eurostat tervezi a kirakodásról
szóló statisztikákra vonatkozó, minőséggel kapcsolatos
kérdőívről szóló jelentésének felülvizsgálatát, hogy több pontos
információt gyűjthessen a tagállamok által használt adminisztratív
források minőségéről. Ezenfelül kilátásba helyezték, hogy a
tagállamok – amennyiben arra igényt tartanak – jelentősebb technikai
segítségnyújtást kaphatnak az Eurostattól. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a közös
halászati politika által előírt beérkező információk figyelemmel
kísérése nem az Eurostat hatáskörébe tartozik. Az adatminőség javítását
szolgáló konkrét intézkedések hozzájárulnak a tagállamokra nehezedő
adatszolgáltatói terhek csökkentéséhez, a párhuzamos jelentéskészítés
elkerüléséhez, és ezáltal a bizottsági források optimális felhasználásához. A fenti intézkedések végrehajtásának
köszönhetően javulhat a statisztikai adatok költséghatékony felhasználása,
az európai statisztikákról szóló 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelettel összhangban[5]. [1] A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a
közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi
ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a
811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az
509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK
rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az
1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22.,
1. o.). [2] A Tanács 1382/91/EGK rendelete (1991. május 21.) a
tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról (HL
L 133., 1991.5.28.). [3] A Tanács 2104/93/EGK rendelete
(1993. július 22.) a tagállamokban a kirakodott halászati termékekre
vonatkozó adatszolgáltatásról szóló 1382/91/EGK rendelet módosításáról (HL L
191., 1993.7.31.). [4] A Bizottság 404/2011/EU végrehajtási rendelete (2011.
április 8.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító
közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK
tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról
(HL L 112., 2011.4.30.). [5] Az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendelete
(2009. március 11.) az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség
hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai
Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom
európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló
322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai
programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat
hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31.).