5.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/147

—

tekintettel a Bizottságnak a 2011. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésére (COM(2013) 668) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra ((SWD(2013) 348 és SWD(2013) 349)),

—

tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2012. évi pénzügyi kimutatásairól, valamint bevételi és kiadási elszámolásairól szóló jelentésre (COM(2013) 541 – C7-0283/2013),

—

tekintettel a Bizottságnak a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) 2012-es pénzgazdálkodásáról szóló, 2013. április 29-i éves jelentésére,

—

tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2013) 346),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2012-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt (1), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszék 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (2),

—

tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2012-es pénzügyi évre vonatkozó tevékenységeinek végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2014. február 18-i tanácsi ajánlásokra (05748/2014 – C7-0050/2014, 05750/2014 – C7-0051/2014, 05753/2014 – C7-0052/2014),

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt (3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) felülvizsgált (4) partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2001. november 27-i 2001/822/EK tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”) (5),

—

tekintettel a negyedik AKCS–EK-egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között létrejött 1995. december 20-i belső megállapodás (6) 33. cikkére,

—

tekintettel a 2000. június 23-i, Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve alapján nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és adminisztrációjáról, továbbá az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás (7) 32. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

—

tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény szerinti fejlesztésfinanszírozási együttműködésre alkalmazandó 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat (8) 74. cikkére,

—

tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat (9) 119. cikkére,

—

tekintettel a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet (10) 142. cikkére,

—

tekintettel a Bizottságnak a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2013) 660),

—

tekintettel a Bizottság 2011. október 13-i, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” és „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című közleményeire,

—

tekintettel korábbi mentesítési határozataira és állásfoglalásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és 77. cikke harmadik francia bekezdésére, valamint VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0176/2014),

A.

mivel az Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS-országok) és tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) fenntartott kapcsolatainak kereteit biztosító Cotonoui Megállapodás fő célja a szegénység mérséklése, és végső fokon felszámolása, összhangban a fenntartható fejlődésre, valamint az AKCS-országok és a tengerentúli országok és területek világgazdaságba való fokozatos integrációjára vonatkozóan megfogalmazott célkitűzésekkel;

B.

mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) az Unió legfontosabb pénzügyi eszköze az AKCS-országokkal folytatott fejlesztési együttműködés terén;

C.

mivel az EFA-kat a tagállamok finanszírozzák, és mivel végrehajtó szervként a Bizottságot lehet elszámoltatni az EFA-k mentesítése során;

D.

mivel az átfogó kötelezettségvállalások, az egyedi kötelezettségvállalások és a kifizetések összege 3 745 millió EUR, 3 817 millió EUR, illetve 3 292 millió EUR volt a 2012-es pénzügyi évben;

E.

mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság a demokratikus ellenőrzés, valamint a hatékony fejlesztési segély előfeltétele;

F.

mivel a költségvetés támogatása, miközben kulcsszerepet játszik a fő fejlesztési kihívások kezelésében, jelentős támogatáskezelési kockázattal jár, és csak akkor szabad nyújtani, amennyiben a kedvezményezett állam megfelelő szintű átláthatóságot, elszámoltathatóságot és hatékonyságot tud bizonyítani, mielőtt költségvetés-támogatásban részesül;

G.

mivel az átláthatóság ösztönzése és a korrupció és a csalás elleni küzdelem kulcsfontosságúak az uniós költségvetés-támogatási műveletek sikerében, ahogy azt a Bizottság fent említett, „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című közleménye kiemelte;

H.

mivel a fenntarthatóság kulcsfontosságú a fejlesztési segély hatékonysága szempontjából;

I.

mivel a többi adományozóval és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködés és koordináció kiemelkedő fontosságú a párhuzamosságok elkerülése, a segélyek hatékonyságának biztosítása és a fejlesztési segélyek nyújtásával kapcsolatos képesség előmozdítása érdekében a kedvezményezett országokban;

J.

mivel alapvető fontosságú az Unió láthatóságának elősegítése és az Unió értékeinek támogatása a fejlesztési segély minden formájában;

K.

mivel az összekapcsolási mechanizmusokhoz hasonló innovatív pénzügyi eszközök alkalmazása a támogatásokhoz és kölcsönökhöz hasonló, rendelkezésre álló eszközök hatályát kibővítő egyik módszer;

L.

mivel a Parlament többször is kérte az EFA bevonását az általános költségvetésbe;

1.

üdvözli a Számvevőszék azon véleményét, hogy a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap végleges éves beszámolója minden lényeges szempontból híven tükrözi az EFA-k 2012. december 31-i pénzügyi helyzetét, illetve az akkor véget ért évben lezajlott gazdasági és pénzforgalmi események eredményét, az EFA-k pénzügyi szabályzatának előírásaival és a számvitelért felelős tisztviselő által elfogadott számviteli szabályokkal összhangban;

2.

megjegyzi, hogy két területen – a költségvetés-támogatás, illetve a nemzetközi szervezetek által végrehajtott többadományozós projektekhez történő uniós hozzájárulás területén – az eszközök jellege és a kifizetés körülményei olyanok, hogy a tranzakciókban kevésbé jelentkeznek hibák;

3.

megállapítja, hogy a EuropeAid illetékességi területén 1 153 nem kormányzati szervezet (az összes nem kormányzati szervezet 57 %-a), a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) illetékességi területén pedig 152 nem kormányzati szervezet (8 %) működik, amelyek 1 520 milliós, illetve 960 millió EUR-s uniós támogatásban részesülnek; megállapítja, hogy a nem kormányzati szervezeteknek nyújtott uniós finanszírozás tíz év alatt megkétszereződött; kimutatást kér a Bizottságtól a 30 legnagyobb és a 30 legkisebb olyan projektről, amelyet a nem kormányzati szervezetek EFA-támogatásból hajtanak végre, valamint kimutatást arról, hogy a szervezetek mennyi saját eszközt fektettek be külön-külön ezekbe a projektekbe;

4.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ritkán bocsátanak ki a 750 000 EUR-t meghaladó előfinanszírozási kamattal kapcsolatos visszafizetési felszólításokat – a vonatkozó szabályokkal ellentétben, melyek szerint azokat évente egyszer kellene kibocsátani; megjegyzi, hogy az előfinanszírozási kifizetésekhez kapcsolódó kamatot néha levonják a felmerülő költségek visszatérítési igényéből, mivel ezt a kamatot nem ismerik el bevételként;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza az EFA pénzügyi szabályzatának előírásait a nagyobb előfinanszírozási kifizetések kamataira, és hogy alaposan vizsgálja meg a küldöttségek helyzetét, hogy összeállítsa a nyitott előfinanszírozású szerződések egyértelmű listáját;

6.

ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy gyakori volt a pénzügyi tranzakciók nem megfelelő rögzítése a közös RELEX Információs Rendszerben (CRIS), befolyásolva az éves pénzügyi kimutatás elkészítéséhez felhasznált adatok pontosságát, különösen annak kockázata mellett, hogy nem tartják tiszteletben a pénzügyi évek elkülönítésének elvét, azaz hogy minden pénzügyi tranzakciót a megfelelő elszámolási időszakra vonatkozóan kell rögzíteni;

7.

elismeri, hogy a Bizottság tudatában van információs rendszere eme hiányosságainak, mindenesetre az elmúlt évekhez hasonlóan határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket, és folyamatosan kövesse nyomon e kérdést minden operatív szinten, a EuropeAid központjában és az uniós küldöttségeken belül;

8.

elégedettséggel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a beszámoló alapjául szolgáló bevételek és kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

9.

aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszéknek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott véleménye miatt, mely szerint a EuropeAid központjában és az uniós küldöttségekben alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek összességükben részben eredményesek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségének és szabályszerűségének biztosításában;

10.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kifizetéseket lényeges hibaszint jellemezte, a felügyeleti és kontrollmechanizmusokban azonosított hiányosságok miatt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által vizsgált 167 időközi és végső kiadási tranzakcióból 44-et (azaz 26 %-ot) hibák jellemeztek;

11.

emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék becslése szerint a nyolcadik, kilencedik és tizedik EFA kifizetéseit jellemző legvalószínűbb hibaarány 3 %, amely 2011-hez (5,1 %) és 2010-hez (3,4 %) képest csökkentést mutat;

12.

megjegyzi, hogy a 127 kiválasztott kiadási tranzakcióból 28-at jelentős hibák jellemeztek, melyek közül 20 végső, a Bizottság által már ellenőrzött kifizetés volt; megjegyzi, hogy ez 2011-hez képest növekedést jelent, amikor is ez az adat 29, illetve 11 művelet volt;

13.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék által vizsgált költségvetés-támogatási tranzakciók tekintetében a feltárt számszerűsíthető hibák egyrészt az annak meghatározására szolgáló pontozási módszer helytelen alkalmazásával függtek össze, hogy a kedvezményezettek teljesítették-e a teljesítményalapú kifizetések feltételeit, másrészt azzal, hogy egyes kifizetési feltételek betartásának értékelésére nem került sor;

14.

elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság biztosította a Számvevőszék EFA-k végrehajtására vonatkozó 2009-es és 2010-es éves jelentéseiben szereplő ajánlások legalább részbeni végrehajtását, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa a Számvevőszék 2011-es és 2012-es jelentésében szereplő ajánlások nyomon követését és végrehajtását;

15.

elismeri, hogy az EFA-k által alkalmazott számos teljesítési módszer végrehajtása, melyek 79 országot lefedő, összetett szabályokat és eljárásokat tartalmaznak, a Számvevőszék értékelése szerint is magas belső kockázattal járnak;

16.

mélyen aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek csak részben hatékonyak;

17.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék értékelése szerint a korábbiakhoz hasonlóan a EuropeAid előzetes ellenőrzései, melyeket a projektkifizetések előtt végeztek el, továbbra is érzékeny terület; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külső ellenőrzések és a költségvizsgálatok ellenére hibákat találtak;

18.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon külső könyvvizsgálókkal kötött szerződéseket, amelyek a EuropeAid-re vagy az uniós küldöttségekre vonatkozó ellenőrzési jelentéséről kiderült, hogy azok nem felelnek meg a szakszerű ellenőrzés előírásainak vagy a szerződéses feltételeknek;

19.

kéri a EuropeAid-et és az uniós küldöttségeket, hogy még jobban összpontosítsanak a külső ellenőrzések és a kiadások ellenőrzésével kapcsolatos jelentések nyomon követésére, különösen azon esetekben, amikor jogosulatlan összegek visszafizettetéséről van szó;

20.

sajnálatát fejezi ki a késedelmes záróelszámolások és szerződéslezárások okozta folyamatos elmaradások miatt; megemlíti azok negatív következményeit, nemcsak az előzetes ellenőrzések általános minőségére és megbízhatóságára nézve, hanem a műveletek nyomonkövethetősége, az ellenőrzési nyomvonal és az alátámasztó dokumentumok tekintetében is; felszólítja a EuropeAid-et, hogy haladéktalanul orvosolja a problémát;

21.

kéri a Bizottságot, hogy folytassa a jelenlegi kontrollrendszerek megerősítése érdekében tett erőfeszítéseit, különösen az üzletmenet-folytonosság javítása és a megbízható dokumentumkezelés tekintetében, a belső kontrollra vonatkozó standardok előírásainak megfelelően, és évenként tegyen jelentést a Parlamentnek a végrehajtott javító intézkedésekről;

22.

továbbra is komolyan aggasztja, hogy a EuropeAid vezetői információs rendszerében hiányosságok vannak a külső ellenőrzések, a kiadás-ellenőrzés és a monitoringlátogatások eredményeivel és nyomon követésével kapcsolatban annak ellenére, hogy a Bizottság 2012-re vonatkozóan kötelezettséget vállalt a közös RELEX Információs Rendszerben (CRIS) lévő adatok minőségének javítására; kéri a Bizottságot, hogy a közeljövőben fokozza erőfeszítéseit a CRIS-hez kapcsolódó ellenőrzési modul kialakítására és elindítására és különösen valamennyi ellenőrzési jelentés nyomon követésére;

23.

üdvözli azon erőfeszítéseket, amelyek a kifizetési késedelmek és a kifizetések kezelését végző személyzet vonatkozásában a szokásos emlékeztetők ellenőrzéséhez kapcsolódó kulcsfontosságú teljesítménymutatók alkalmazását érintik; ezenkívül az uniós küldöttség projektportfóliójának nyomon követése terén a kockázatértékelés fokozott alkalmazására biztat;

24.

úgy véli, hogy a személyzeti korlátok ellenére kulcsfontosságú a személyzet tudatosságának és kontrollal kapcsolatos ismereteinek növelése a fent említett kérdések és leggyakrabban előforduló hibák tekintetében; úgy véli, hogy folyamatos erőfeszítéseket kell tenni a kontrollrendszerek és a láncolat javítása érdekében minden operatív szinten, valamint a EuropeAid teljesítményének javítására;

25.

üdvözli a EuropeAid által elvégzett lezárt tranzakciók fennmaradó hibaarányára vonatkozó első felmérő tanulmányt, amelynek célja becslés készítése a valamennyi előzetes és utólagos kontroll végrehajtását követően fennmaradó hibák pénzügyi hatásáról; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a fő hibatípusok jobb elemzésére irányuló erőfeszítéseit, és a következő években csökkentse a fennmaradó hibaarányt;

26.

megjegyzi, hogy e tanulmány alapján a becsült hibaarány 3,6 % (mintegy 259,5 millió EUR), összehasonlítva a Számvevőszék által becsült 3 %-kal; megjegyzi, hogy az azonosított fő okok fontossági sorrendben: az uniós finanszírozású projekteket végrehajtó nemzetközi szervezetek hiányosságai és hibái, az ellenőrzéseket vagy költségellenőrző missziókat követően az összegek visszafizettetésének elmulasztása, a közvetetten irányított uniós alapok különféle hibái, valamint az ajánlattételi eljárások hiányos dokumentációja; elvárja a fennmaradó hibaarány további finomhangolását 2013-ban, javítva a megbízhatóságot és a Parlament elé terjesztett eredményeket;

27.

kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy a jövőben a mentesítési eljáráson belül a folyamatos és összehasonlítható értékelések érdekében használjanak összehasonlítható ellenőrzési megközelítést;

28.

megállapítja, hogy a EuropeAid 2010-es és 2011-es éves ellenőrzési tervének 85, illetve 53 %-a lezárásra került 2012 végére; megismétli, hogy az ellenőrzés során tett megállapításokban kimutatott legfőbb hiányosság a (megfelelő) alátámasztó dokumentumok hiánya és az alvállalkozók, valamint a kedvezményezettek részéről a közbeszerzési eljárások helytelen alkalmazása; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább ellenőrzési mechanizmusait és képzési politikáit, hogy megakadályozza e hiányosságok jövőbeli újra-előfordulását;

29.

kéri a EuropeAid-et, hogy folytassa a megfelelő eszközök és fellépések kialakítását a EuropeAid központján és az uniós küldöttségeken belüli kontrollpiramis általános hatékonyságának javítása érdekében, célzott tudatosságnövelő tevékenységek, illetve a pénzügyi irányítási eszköztár személyi állomány és kedvezményezettek által fokozott alkalmazása révén;

30.

határozottan emlékeztet arra, hogy a megbízhatóság kialakításának folyamatához olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek javítják az Unió küldöttségeinek elszámoltathatóságát, és a külső támogatások kezeléséről szóló jelentés minőségét és teljességét;

31.

kéri a EuropeAid-et és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy erősítsék meg az uniós küldöttségek vezetőinek felügyeletét a Bizottság által átruházott felhatalmazás révén engedélyezésre jogosult tisztviselői szerepkörükben, az éves tevékenységi jelentés kialakítása kapcsán való elszámoltathatóságuk növelése érdekében;

32.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előző évi ajánlás ellenére nem történt jelentős előrelépés a belső ellenőrzési kapacitás működése terén, mely szerepet játszik a belső kontrollrendszer javításában és a kontrollrendszer felépítésének/a kontrollmechanizmusoknak a költséghatékonysági elemzésében; azt várja e téren is, hogy 2013 vonatkozásában ez a helyzet javuljon;

33.

megemlíti a visszaélések miatti bejelentések jelentett eseteinek hiányát a számszerűsíthető hibák és a magas kockázatú környezet ellenére; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább mind a visszaélések miatti bejelentésekkel kapcsolatos politikáját, főként az uniós küldöttségeken, mind pedig a csalás elleni stratégiáját a kettős finanszírozásra vonatkozó tevékenységek feltárása érdekében;

34.

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a haszonélvezeti joggal kapcsolatos legújabb uniós fejleményeket, amelyeket a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló közelgő felülvizsgált irányelv tárgyal; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést erről éves tevékenységi jelentésében;

35.

aggodalmát fejezi ki az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (11) 190. cikkének (2) bekezdése kapcsán; megjegyzi, hogy e szabályokat az AKCS-országokra vonatkozó Cotonoui Megállapodás 72. és 73. cikke is rögzíti; ennek kapcsán említést tesz a Számvevőszék 14/2013. sz. különjelentésének 36. 37. és 76. bekezdéséről, amely többek között kimondja, hogy egyes esetekben megvalósítható lett volna a versenytárgyalás kiírása; kéri a Bizottságot, hogy kritikusan értékelje a közbeszerzési eljárástól való eltérésre vonatkozó szabályait, és tegyen jelentést erről éves jelentésében;

36.

megjegyzi, hogy 2012-ben 891 millió EUR, azaz a teljes EFA-segélykifizetések 29 %-a került folyósításra költségvetési támogatáson keresztül;

37.

üdvözli a Számvevőszék értékelését, amely szerint teljesültek az általános támogathatósági kritériumok, mint például az állami szektor pénzügyi irányításának fejlesztése;

38.

üdvözli, hogy a Bizottság „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című, 2011. október 13-i közleményében felvázolt új politikájának bevezetése óta határozottabb hangsúlyt helyeznek az elszámoltathatóságra, az átláthatóságra és a megerősített kockázatkezelésre a költségvetési támogatási műveletek terén;

39.

üdvözli, hogy a Bizottság nagyobb figyelmet fordít a csalás és a korrupció elleni küzdelemre az államháztartás igazgatásával kapcsolatos támogathatósági kritérium értékelésekor a költségvetés-támogatás vonatkozásában; ebben a tekintetben megállapítja, hogy a korrupció és a csalás a Bizottság által a költségvetés-támogatási programhoz kidolgozott kockázatkezelési kerete részeként azonosított öt kockázati kategória egyike;

40.

tudomásul veszi, hogy a jó kormányzáshoz kapcsolódó programok azért részesülnek finanszírozásban, hogy a fejlődő országok csalás, korrupció és nem megfelelő pénzügyi gazdálkodás elleni küzdelmét támogassák; hangsúlyozza, hogy a korrupciómentes igazságszolgáltatási rendszer a jó kormányzás és a jogállamiság biztosításának elengedhetetlen feltétele; felhívja a Bizottságot, hogy fektessen erős hangsúlyt az igazságszolgáltatási reformra irányuló programokra;

41.

megjegyzi, hogy a költségvetés-támogatási programokhoz kialakított kockázatkezelési keret bevezetésének időszaka 2012 év végére lejárt, és hogy a keret 2013. január 1-jétől kötelezővé vált minden új szerződés és utalás esetében; üdvözli a kockázatkezelési keret megerősítését a költségvetés-támogatási programok vonatkozásában, és a következő mentesítési eljárás keretében jelentést kér a kockázati stratégiáról és a végrehajtott válaszlépésekről;

42.

várakozással tekint a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítése elébe, amely az EFA feletti demokratikus ellenőrzést összhangba hozza a Parlamentnek az Unió általános költségvetése, különösen a fejlesztési együttműködési eszköz feletti ellenőrzési jogával, a Bizottság „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című, 2011. június 29-i közleményében megfogalmazottaknak megfelelően;

43.

tudomásul veszi a EuropeAid azon döntését, hogy a partnerországokban regionális csomópontokat hoz létre mind a költségvetési támogatás minősége, mind a politikai párbeszéd javítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy a következő mentesítés során tegyen jelentést a Parlamentnek az első eredményekről és levont tapasztalatokról;

44.

elismeri a Bizottság mozgásterét annak értékelésében, hogy teljesültek-e az általános támogathatósági kritériumok a partnerországnak való kifizetés végrehajtásához, a differenciálás elvének és a támogathatóság dinamikus megközelítésének megfelelően; aggodalmát fejezi ki az átutalt alapok végső felhasználása és a nyomonkövethetőség hiánya miatt az uniós alapoknak a partnerország költségvetési forrásaival való összevonását követően;

45.

támogatja a költségvetési támogatási programokhoz kapcsolódó megfelelő költségvetési információk nyilvánosságra hozatalát a belföldi és kölcsönös, többek között a polgárok felé történő elszámoltathatóság fokozása érdekében;

46.

megjegyzi, hogy a szubszaharai országokban zajló EFA-projektek 2012-ben végzett értékelése egyrészt javulásokat mutat a projekttervezés és a megfelelőség, a hatás és a fenntarthatóság terén, másrészt továbbra is problémák vannak a hatékonysággal és az eredményességgel, mivel a projekteknek csak alig több mint a fele kapott jó vagy nagyon jó értékelést (12); üdvözli a Száhil övben (AGIR – Globális szövetség a Száhil öv rezilienciájáért) és Afrika szarvában (SHARE – az Afrika szarva rezilienciájának javítását szolgáló kezdeményezés) 2012-ben indított átfogó keretprogramokat, amelyek célja rugalmasság kialakítása a Száhil övben, illetve az élelmiszer-ellátás állandó bizonytalanságának jobb kezelése ezekben a térségekben;

47.

aggódik a csendes-óceáni térségben súlyos hiányosságokkal küzdőként értékelt projektek magas és növekvő aránya miatt, és azért, mert a „jó” vagy „nagyon jó” minősítésű projektek aránya csak 40,4 %; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen tovább vizsgálatokat e hiányosságok okaival kapcsolatban, és növelje az országokon belüli képességeket a projekttervezés és -végrehajtás javítása érdekében (13);

48.

örömmel veszi tudomásul a karib-tengeri térségben a projektek összességében kielégítő és javuló minőségét, ahol a projektek 75,47 %-át értékelték jól vagy nagyon jól működőnek (14);

49.

azonban felszólítja a Bizottságot arra, hogy tartsák vissza, csökkentsék vagy töröljék a pénzösszegek költségvetési támogatások révén történő kifizetését, amennyiben nem teljesülnek az egyértelmű eredeti célok és kötelezettségvállalások, illetve amikor az Unió politikai, illetve pénzügyi érdekei forognak kockán;

50.

emlékeztet arra, hogy továbbra is magas a források eltérítésének kockázata, és hogy a korrupció és a csalás kockázata az állami pénzügyi irányításhoz és reformokhoz kapcsolódik; ismételten hangsúlyozza, hogy a EuropeAid központjának határozott és állandó figyelmet kell fordítania e kockázatokra a politikai és stratégiai párbeszéd keretében, különösen az érintett kormány válaszkészségének és a reformok végrehajtására vonatkozó képességének értékelésére;

51.

kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy egyéb fejlesztési partnerekkel, többek között tagállamokkal együttműködésben, az EFA programozása és a későbbi uniós programok kialakítása során fordítson fokozott figyelmet a segély összes tartomány közötti megfelelő egyensúlyának biztosítására, különös tekintettel a szegényebb tartományokra, annak érdekében, hogy a fejlesztési segélyek elosztása során elkerülje a földrajzi különbségeket; kéri, hogy a központi szintű támogatást olyan tartományi szintű programokkal ötvözzék, amelyek a politikai és területi decentralizáció mellett a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás stratégiájának javítására és az infrastruktúra helyreállítására és fejlesztésére is figyelmet fordítanak; ismételten átgondolja a szükségletek átfogó értékelésére alapozva a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás javítását célzó uniós támogatást;

52.

kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a KDK kormányával folytatott párbeszéde keretében helyezzen nagyobb hangsúlyt arra, hogy a demokratikus választások a kormányzás kulcsfontosságú elemét jelentik; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy gondosan értékeljen minden kockázatot annak biztosítása érdekében, hogy az e területen nyújtott uniós támogatás ne járuljon hozzá a rezsim bebetonozásához;

53.

kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy mozdítsák elő a kongói kormány elszámoltathatóságának javítását a nemzeti felügyeleti intézmények (különösen a nemzetgyűlés szakbizottságai és a legfőbb ellenőrző intézmény) kapacitásbővítéséhez nyújtott támogatás fokozásának megfontolása révén;

54.

emlékeztet arra, hogy az uniós együttműködési stratégia hatókörébe tartozó összes kormányzati területen szisztematikusan fel kell mérni a csalás és a korrupció elleni küzdelem támogatásának szükségességét;

55.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EFA-ból nyújtott finanszírozás kerüljön felhasználásra a KDK-beli központi igazságügyi szervek hosszú távú átalakításának támogatására, az országban a fenntartható jogállamiság létrehozásának biztosítása érdekében; ebben a tekintetben tudomásul veszi, hogy a REJUSCO és a PAG elnevezésű két program a kilencedik EFA-ból 7,9 millió, illetve 9 millió EUR támogatásban részesült; sajnálja, hogy ezek a programok nem érték el a várt eredményt, és tudomásul veszi, hogy ennek következtében a Bizottság csökkentette a REJUSCO-hoz, valamint megszüntette a PAG-hoz nyújtott hozzájárulását; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a két program előkészítése és végrehajtása során tapasztalt sajátos hiányosságokat annak érdekében, hogy a 11. EFA keretében fenntarthatóbb igazságügyi reformprogramokat lehessen kialakítani testre szabottabb célokkal;

56.

úgy véli, hogy a programok indulásakor és azok végrehajtása során rendszeresen értékelni kell a főbb kockázatok előfordulásának valószínűségét és a program célkitűzéseinek elérésére gyakorolt esetleges hatásait azáltal, hogy a meglévő intézményi és pénzügyi források fényében felmérik az ország kormányzás javítására irányuló politikáinak és cselekvési terveinek relevanciáját és hitelességét, és nyomon követik a KDK hatóságai által tett kötelezettségvállalásokhoz viszonyított előrehaladást; kéri, hogy tegyenek intézkedéseket a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében, és egyértelműen meg kell határozni, hogy a kockázatok valós veszéllyé válása esetén mik a teendők;

57.

meggyőződése, hogy a Bizottságnak a célkitűzéseket korlátozott számú prioritásra kell összpontosítania, a program környezetének megfelelőbb időkereteket kell kijelölnie rendszeres értékelésekkel, és gondoskodnia kell a program végrehajtásának rugalmasságáról, hogy szükség esetén rövid időn belül ki lehessen igazítani a célokat;

58.

úgy véli, hogy a Bizottságnak fokoznia kellene a KDK-val folytatott strukturált politikai párbeszédet; megállapítja, hogy ennek érdekében a Cotonoui Megállapodás (különösképp annak 96. cikke) teljes körű tiszteletben tartásával i. egyértelmű, releváns, reális és határidőhöz kötött feltételeket kell szabnia, amelyekről kölcsönösen megegyezett a nemzeti hatóságokkal; ii. a kormánnyal folytatott rendszeres politikai párbeszéd részeként rendszeres időközönként értékelnie kell a megállapodás célkitűzéseinek teljesítését; és iii. alapos vitát követően mérlegelnie kell a program módosítását, vagy – rendkívüli esetekben – annak felfüggesztését vagy megszüntetését, ha a KDK kormánya nem tanúsít kellő elkötelezettséget a feltételek teljesítése iránt;

59.

sürgeti a KDK kormányát a tematikus munkacsoportok működésének javításához szükséges intézkedések elfogadására, és ezen intézkedések végrehajtásának a nyomon követésére;

60.

felkéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktívabb vezető szerepet a tagállamok irányában a koordinált politikai párbeszéd ösztönzése és az Unió által a KDK kormányára gyakorolt befolyás növelése érdekében;

61.

megállapítja, hogy a Bizottság a 2010. és a 2011. évi mentesítési eljárásokkal összefüggésben írt parlamenti állásfoglalásokban foglaltak ellenére elmulasztotta közzétenni a Haiti Köztársaságnak nyújtott költségvetés-támogatás alapjait képező teljes körű teljesítménymutatókat, valamint a Haiti Köztársaság kormánya teljesítményének a költségvetés-támogatás odaítéléséről szóló határozat alapjait képező részletes értékelését;

62.

megállapítja, hogy a Bizottság és a Haiti Köztársaság kormánya hamarosan állami építési szerződést ír alá, amelynek összhangban kell állnia a költségvetés-támogatásra vonatkozóan a 2011. október 13-i, „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című bizottsági közleményben meghatározott új feltételekkel;

63.

kéri, hogy a Bizottság mihamarabb küldje el az állami építési szerződést a Parlamentnek, a szerződés alapjait képező összes értékeléssel együtt; felhívja a Bizottságot, hogy világosan magyarázza el, hogyan áll a szerződés összhangban a fent említett bizottsági közleménnyel;

64.

kéri, hogy a Bizottság magyarázza el a Parlamentnek, milyen teljesítménycélokat tűztek ki Haiti kormánya elé a költségvetés-támogatásért cserébe, és hogyan fogják azokat értékelni, tekintettel különösen a jogállamiság romlásával kapcsolatos közelmúltbeli aggályokra, és arra, hogy Haiti rendszeresen alacsony pontszámot ér el a nemzetközi korrupciós mutatókban;

65.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az előrejelzésnek megfelelően 2014 áprilisáig végezze el az értékelést, összhangban a Parlament 2011. évi mentesítés keretében írt állásfoglalásának (62) és (63) bekezdésével, és küldje el azt a Parlamentnek;

66.

utal a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága (CONT) 2012-ben Haitit meglátogató küldöttségének jelentésére, amely rámutat, hogy jelentős mértékben javítani kell az uniós támogatással megvalósított haiti projektek és programok eredményeivel kapcsolatos információk hozzáférhetőségét;

67.

megállapítja, hogy a CONT-jelentés közzététele és az Uniónak a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezésben való részvétele óta történt némi előrehaladás;

68.

kéri, hogy a Bizottság készítsen jelentést arról, hogy milyen előrehaladást értek el a haiti kormány általi jelentéstétel és a kapott uniós forrásokkal való elszámolás tekintetében, mivel a CONT költöttsége úgy találta, hogy a kontrollrendszerek elégtelenek, az uniós forrásokkal való elszámolás pedig elfogadhatatlan;

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy jelentős mértékben gyorsítsa fel az uniós támogatással megvalósított projektek és programok ellenőrzésének és értékelésének javítását, és az ennek nyomán rendelkezésre álló információk felhasználóbarát módon történő közzétételét, összhangban a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezés szövegével és szellemével;

70.

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy más támogatási formáknál gyakrabban derült fény hibákra a programbecslésekkel, támogatásokkal, illetve a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokkal kapcsolatos hozzájárulások tranzakcióiban: a 71 ilyen típusú tesztelt tranzakcióból 31 (44 %) volt hibák által érintett;

71.

ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi szervezetekkel az általuk végrehajtott tranzakciók esetében feltárt hibákkal összefüggésben folytatott együttműködést és kapcsolattartást, valamint a hibák jövőbeni elkerülése érdekében közösen meghozandó intézkedésekről folyó vitát;

72.

határozottan úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok cseréje elengedhetetlen annak érdekében, hogy az uniós pénzügyi szabályokkal összhangban hasonló és fenntartható bizonyossági alapelveket határozzanak meg;

73.

ösztönzi továbbá, hogy a fellépések ne csak az uniós és a világbanki módszertanok jobb kölcsönös megértéséhez vezessenek, hanem erősítsék meg az ellenőrzési menedzsment általános minőségét és megbízhatóságát a vagyonkezelői alapok felhasználása tekintetében; véleménye szerint e célból az Európai Bizottság hét pillérre kiterjedő értékelése valódi referenciával szolgál a bizonyosság megfelelő szintjének biztosításához;

74.

üdvözli, hogy a Világbank a titkosságon alapuló korlátozás felszámolása mellett határozott, és örömmel fogadja a Világbank és a Bizottság közötti megállapodást, melynek értelmében a két intézmény kinevezett egy-egy kapcsolattartó személyt, akik közösen foglalkoznak majd az olyan ügyekkel, amelyek során a dokumentumokhoz való hozzáférés továbbra is akadályokba ütközik, a számvevőszéki ellenőrzés és a Bizottság fennmaradó hibaarányról szóló tanulmánya tekintetében egyaránt;

75.

üdvözli, hogy a Világbank egyablakos ügyintézést vezetett be a vagyonkezelői alapokkal kapcsolatos összes ellenőrzésre és vizsgálatra, valamint hogy egyszerűsített keretet vezetnek be a vagyonkezelői alapok ellenőrzésének felülvizsgálata során felmerült kérdések kezelésére; emlékeztet arra, hogy a Parlament számára kulcsfontosságú, hogy az uniós támogatással működő vagyonkezelői alapok ellenőrzésével kapcsolatos releváns információkból minél többet megosszanak;

76.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága titkárságának véleménye folyamatosan eltér az Európai Beruházási Bank (EBB) kölcsöneinek hivatalos fejlesztési segélyként való elismerhetősége tekintetében; figyelembe véve a hivatalos fejlesztési segély kritériumairól szóló, 2015-ös küszöbönálló felülvizsgálatot; arra biztatja a Bizottságot, hogy szabályos módon oldja meg a nézeteltéréseket, mivel feltétlenül biztosítani kell a megbízható statisztikai adatokat és az összehasonlítható küszöbértékeket a fejlesztési célokat szolgáló pénzügyi hozzájárulások tekintetében;

77.

arra biztatja az EBB-t, hogy segítse elő a nem kormányzati szervezetekkel való párbeszédet, biztosítva eközben egyes projektek kapcsán a projekt végrehajtásához kapcsolódó nem kormányzati szervezet jogi státusának ellenőrzését;

78.

kéri a Bizottságot, hogy valamely nem kormányzati szervezet projektjének támogatásakor ellenőrizze, hogy a támogatás melyik része származik a szervezet saját magánfinanszírozásából, és mely része származik akár nemzeti, akár európai kormányzati támogatásból; kéri a Bizottságot, hogy minden évben jelentésben tegye közzé megállapításait;

79.

emlékeztet arra, hogy a beruházási konstrukciós keretre a kilencedik és tizedik EFA-ból elkülönített összeg 3 137 millió EUR volt;

80.

sajnálja, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a beruházási konstrukciós keretre sem a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata, sem az Európai Parlament mentesítési eljárása nem terjed ki, bár a projekteket az EBB hajtja végre az Unió megbízásából és kockázatára, az EFA forrásainak felhasználásával; ezért kéri a háromoldalú megállapodás megszüntetését a 2015. októberi felülvizsgálat során, és a rendes mentesítési eljárás kiterjesztését a beruházási keretre;

81.

kéri a Számvevőszéket, hogy készítsen különjelentést az EBB külső hitelezési tevékenységeinek teljesítményéről és az uniós fejlesztési politikákkal és célokkal való összehangolásáról az EBB külső megbízatásának félidős felülvizsgálata és a beruházási keret félidős felülvizsgálata előtt, valamint hasonlítsa össze az EBB által használt saját forrásokkal kapcsolatos többletértéket; továbbá kéri a Számvevőszéket, hogy tegyen különbséget elemzésében az Unió és a tagállamok általános költségvetése által nyújtott garanciák, az EFA által támogatott beruházási konstrukciós keret és az e beruházások tekintetében visszaáramló összegek felhasználása, valamint az EU–Afrika Infrastruktúraalap, a Karibi Beruházási Alap esetében használt különféle kombinációk EBB által történő felhasználása között;

82.

üdvözli az EBB új eredménymérési keretének (REM) végrehajtásával kapcsolatos első jelentést a projekt várható eredményeinek jobb becslése céljából, és kéri a teljes módszertan közzétételét, különös tekintettel az Unió fejlesztési céljaival való összehangolásra használt mutatókra; kéri az EBB-t, hogy rendszeresen készítse el az eredménymérési kerettel kapcsolatos jelentést, és tájékoztassa a Parlamentet;

83.

ösztönzi az EBB-t, hogy szükség szerint finomítsa az eredménymérési keretet az érintettektől származó első visszajelzések figyelembevételével, rendszeresen összehangolva azt az Unió fejlesztési politikáival, és az éves jelentésben az AKCS-országokban vagy a tengerentúli országokban és területeken zajló műveletenként jelezve a REM szerinti eredményeket;

84.

úgy véli, hogy folytatni kell az intézményközi együttműködés javítását, nevezetesen a programozás szintjén a Bizottság és az EKSZ által végzett fokozott munkát;

85.

úgy véli, hogy az EBB-nek továbbra is törekednie kell az eredményjelentéseknek a társfinanszírozóként részt vevő egyéb nemzetközi intézmények közötti összehangolására, közös mutatók és fogalommeghatározások alkalmazása mellett;

86.

azon a véleményen van, hogy egy láthatóbb Uniót kell biztosítani az uniós értékeknek, mint például az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításának, a környezeti és szociális normák javításának és a fenntartható fejlődés, illetve a befogadó gazdasági növekedés átfogó támogatásának a különböző beavatkozási területekre való kivetítésével;

87.

az uniós külső politikákkal összefüggésben támogatja új pénzügyi termékek fokozatos kifejlesztését a Bizottsággal és a tagállamokkal együtt; támogatja a beruházási konstrukciós keretet, az addicionalitás elvének tiszteletben tartásával, abból a célból, hogy továbbra is ajánlani lehessen ezeket a helyi pénzügyi piacokon rendszerint nem elérhető és az uniós támogatásokat, hiteleket és kockázatmegosztási eszközöket ötvöző termékek kifejlesztése vagy garanciák felhasználása révén igénybe vehető alternatív pénzügyi feltételeket; kéri a bevált gyakorlatok és jól körülírt támogathatósági kritériumok meghatározását ezen eszközök alkalmazása céljából, mely feltételeket strukturált jelentéstételi, nyomonkövetési és ellenőrzési feltételeknek kell kiegészíteniük;

88.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a beruházási konstrukciós keret fejlesztési hatását az Unió fejlesztési és külső segítségnyújtási politikáiról és azok végrehajtásáról a Parlament és a Tanács számára készített éves jelentésében és éves tevékenységi jelentésében;

89.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen teljes körű jelentést a pénzügyi eszközök végrehajtásának hatásáról és eredményeiről az ötvözésükkel és a fejlesztési politikákkal kapcsolatos együttműködésre való tekintettel;

90.

várja a beruházási konstrukciós keret belefoglalását a magánszektor fejlesztéséhez nyújtott uniós támogatásról szóló következő értékelési jelentésbe;

91.

sajnálja, hogy az EFA nem került bele az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendeletbe;

92.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások kimeneteléből adódóan szükségessé váló módosítások beillesztése érdekében e pénzügyi szabályokat felülvizsgálja, többek között az EFA általános költségvetésbe történő beemelését illetően; ismét felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy egyezzenek meg az EFA általános költségvetésbe történő teljes beemeléséről;

93.

hangsúlyozza, hogy a költségvetésbe emelés csökkentené a tranzakciós költségeket, és egyszerűsítené a jelentéstételi és a számviteli követelményeket azáltal, hogy kettő helyett csak egy igazgatási szabályozást és döntéshozatali struktúrát kellene követni;

94.

tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy legkésőbb a Cotonoui Megállapodás hatályának 2020. évi lejártáig beemeli az EFA-t az általános költségvetésbe; hangsúlyozza azonban, hogy a Parlament véleménye szerint erre a lehető leghamarabb sort kell keríteni;

95.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tizenegyedik EFA-ra vonatkozó jövőbeni belső megállapodásról szóló tárgyalások keretében a Bizottság nem tett javaslatot az EFA irányításának összehangolását célzó egyetlen költségvetési rendeletre;

96.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tizenegyedik EFA végrehajtása tekintetében a megbízott szervezetek szolgáltatási szerződés keretében további megbízást adhatnak a költségvetés végrehajtására vonatkozóan egyéb, magánjogi szervezeteknek, és így többszörös megbízási viszonyt hozhatnak létre; emlékeztet arra, hogy a végrehajtás ezen módja esetén e megbízott szervezeteknek garanciát kell biztosítaniuk az Unió pénzügyi érdekeinek megfelelő szintű védelmére;

97.

felkéri a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésébe foglalja bele a Parlament éves mentesítési állásfoglalásában foglalt parlamenti ajánlások nyomon követésének áttekintését.