31.5.2013

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 153/13

---

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 153/09

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra (1).

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

„STAKLIŠKĖS”

EK-sz.: LT-PGI-0005-0819-27.07.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Elnevezés

„Stakliškės”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Litvánia

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.8. osztály:

a Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Stakliškės” mézsör tiszta, aranysárga színű szeszes ital, amelyet a mézsör mustjának növényi adalékanyagokkal (komló, hársfavirág, borókabogyó) együtt történő természetes erjesztésével, hagyományos úton állítanak elő. A méz összetétele, a növények és a fűszerek adják az ital jellegzetes, erőteljes mézízét, amelyhez enyhén édes-savanykás zamat és pikáns aroma társul. A mézsör etil-alkohol-tartalma kizárólag természetes erjesztés útján keletkezik. A mézsör előállítása során cukor vagy más édesítőszer, színezék, ízesítőanyag vagy tartósítószer felhasználására nem kerül sor, és a termék alkoholtartalmát sem fokozzák etil-alkohol hozzáadásával.

A „Stakliškės” mézsör fizikai-kémiai tulajdonságai:

—	etil-alkohol-tartalom: 12 ± 1 térfogatszázalék,

—	cukortartalom: 160 ± 8 g/dm3,

—	citromsavként kifejezett titrálható savtartalom: 7 ± 0,5 g/dm3,

—	teljes szárazanyag-tartalom: 180 ± 8 g/dm3,

—	ecetsavként kifejezett illósavtartalom: legfeljebb 1,5 g/dm3,

—	a vastartalom nem haladhatja meg a 10 mg/dm3-t,

—	a teljes kén-dioxid- és szulfittartalom nem haladhatja meg a 200 mg/dm3-t.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

Nyersanyagok:

—

víz,

—	az alábbi követelményeknek megfelelő, természetes méz: — redukálócukor-tartalom (fruktóz és glükóz együttesen): legalább 60 g/100 g, — szacharóztartalom: legfeljebb 5 g/100 g, — víztartalom: legfeljebb 20 %, — diasztázaktivitás (Schade-skála szerint): legalább 8,

—	alsó erjesztésű sörélesztő, amelynek koncentrációja a mustnak legfeljebb 5 %-a,

—	növények/fűszerek (3,5 g/l): — komló, — hársfavirág, — borókabogyó.

A „Stakliškės” mézsör elkészítésekor ugyanolyan tömegű mézet, illetve vizet kell összekeverni, tehát egy rész mézet kell egy rész vízzel vegyíteni.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

—

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

I.	A méz feloldása, a folyékony méz dekantálása, valamint az üledék és a szennyeződések eltávolítása.

II.	A komló és más növények/fűszerek forralása (dekokció); a főzet hűtése, szűrése és adagokra osztása.

III.	A folyékony méz, a szükséges vízmennyiség és a főzet átfejtése a pasztőröző üstbe. A mézsör mustjának pasztörizálása.

IV.	A mézsör mustjának átfejtése és hűtése.

V.	A mézsör mustjának erjesztése.

VI.	A mézsör tisztítása.

VII.	A mézsör érlelése legalább kilenc hónapon keresztül.

VIII.

A mézsör szűrése és palackozása.

3.6.   A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

A „Stakliškės” mézsört üvegből, kerámiából vagy egyéb, ajándéktárgy előállítására használható anyagból készült, különféle alakú és méretű edényekbe kell palackozni közvetlenül az érlelés és a szűrés után, mivel a termék a szállítás vagy az időközi tárolás során levegő hatására oxidálódhat, és ez kedvezőtlenül befolyásolja a mézsör egyedi érzékszervi tulajdonságait. Emellett a termék ecetsav-baktériumokkal vagy más mikroorganizmusokkal is szennyeződhet a levegővel érintkezve, így a termékre nézve káros erjedés indulhat meg.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

—

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A földrajzi terület Stakliškės település.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai

A „Stakliškės” földrajzi jelzés annak a dombokkal és erdőkkel körülvett medencében elhelyezkedő városnak a nevéből áll, ahol a mézsör készül. Az elhelyezkedés kedvező a méhészet, továbbá a mézsör készítéséhez felhasznált más nyersanyagok termelése szempontjából, mivel a terület 60 %-a mezőgazdasági terület, 23 %-a erdő, 17 %-át pedig víz borítja vagy egyéb célokra hasznosítják.

Történet:

Stakliškės városának a nevét először 1375-ben említették a Német Lovagrend krónikáiban, és a név a „Stokielyšek” szóból ered. A történet szerint néhány nemesember egy vadászat során vitába keveredett abban a kérdésben, hogy ki tudna meginni 100 pohár mézsört. Egyikük megitta az egészet, és fellelkesülten így kiáltott: „Stokielyšek!” (Száz pohár!); így kapta a hely a Stokielyček avagy Stakliškės nevet.

A balti területek mézsörfogyasztására vonatkozó legkorábbi írásos adat Wulfstan útleírásában található, amely 890 tájáról származik. Ez az utazó kereskedő végigjárta a balti partokat, és első kézből tájékozódott arról, hogy milyen sok itt a méz, és hogy a mézből italt készítenek. A királyok és a nemesek kancatejet ittak, a mézsör a szegények és a rabszolgák itala volt. A balti törzsek nem ittak sört, mivel rengeteg mézsörük volt. Duisburgi Péter, a Német Lovagrend krónikása azt írta a 14. század elején, hogy a litvánok ősei tiszta vizet, mézbort – vagyis mézsört – és kancatejet ittak, amelyet mindig megszenteltek.

A mézsör legendássá vált, és a 20. század elején több kísérlet is történt a legenda újjáélesztésére, azonban csak a 2. világháború után próbálkozott meg Aleksandras Sinkevičius, a stakliškėsi mézsörkészítő üzem folyamatmérnöke azzal, hogy újra elkészítse a (15. és a 18. század között) vadmézből és különféle növényekből és fűszerekből készített mézsör receptjét, illetve hogy újjáélessze egy hagyományos, természetes, alkohol hozzáadása nélkül készült mézsör előállítását, amelyet akkor már sem Litvániában, sem pedig a szomszédos országokban nem gyártottak.

Aleksandras Sinkevičiusnak nem volt könnyű dolga a szocialista rendszerben, és 1957-ben csak nehézségek árán kapott engedélyt mézsör előállítására. A stakliškėsi sörfőzde régi főzőhelyiségében 1958. szeptember 8-án forralták fel az első 700 liter mézsörmustot. A „Stakliškės” mézsört innen kezdve ipari keretek között gyártották. Azonban ahogy azt Aivaras Ragauskas leírta Aleksandras Sinkevičius (1908–1989). Trečdalis gyvenimo paskirto lietuviškam midui (Aleksandras Sinkevičius (1908–1989). Egy életút egyharmada a litván mézsörnek szentelve) című könyvében (Vilnius, 2008): „A terveket nem volt könnyű megvalósítani. 1964-ben például a termelési tervnek csak 91 %-át teljesítették. Mivel nem volt megfelelő termelési bázis, sem pedig laboratórium, nem volt egyszerű feladat biztosítani a mézsör egységes minőségét, különösen úgy, hogy az emberek többségének nem volt tapasztalata.” Ebből következően a mézsör gyártása 1963-ban komoly veszteségekkel járt. Csak 1967. január 12-én – miután hosszas munka eredményeként sikerült módosítani a receptet, a növények és a fűszerek arányát, valamint az előállítási folyamatot – írhatta meg Aleksandras Sinkevičius a következőket Viktoras Galinaitis államügyész és más állami hivatalnokok számára, 24 LTSR jelzetű levelében (a stakliškėsi mézsörgyár irattára): „Rendkívül egyszerű körülmények között sikerült olyan terméket előállítanom, amely gépesített üzemben nem gyártható le, és ennek köszönhető kiváló minősége.”

1967. január 18-án elkészült az ennek a mézsörnek a gyártására vonatkozó első műszaki kézikönyv, amely ismerteti a nyersanyagokat és a teljes mézsör-előállítási folyamatot, 1968-ban pedig az a leírás, amelyhez igazodva a „Stakliškės” mézsör előállítása mind a mai napig zajlik.

A „Stakliškės” mézsör hírnevét alátámasztja, hogy egyre nőtt iránta a kereslet: 1977-ben 60 000 liter „Stakliškės” mézsör készült, míg 1978-ban 80 000 liter. 1989-ben exportálták az első mézsörszállítmányokat az Egyesült Királyságba és az Amerikai Egyesült Államokba, ma pedig Lengyelországba, Belgiumba, Lettországba, Kínába, Izraelbe és más országokba irányul a kivitel.

A „Stakliškės” mézsör előállításának hagyományos módszere és a földrajzi területen élő termelők nemzedékről nemzedékre szálló szakismerete garantálja ennek a finom zamattal és aromával rendelkező, hosszú érlelésű italnak az összetéveszthetetlen jellegét. Ezt az is alátámasztja, hogy a „Stakliškės” mézsört a Litván Gasztronómiai Örökség Alapja 2002-ben a gasztronómiai örökség részévé nyilvánította, ezzel megerősítve, hogy az hagyományos összetevőkből, hagyományos technikák alkalmazásával készül; ezenkívül a Földművelésügyi Minisztérium 2010-ben „nemzeti örökség” terméktanúsítvánnyal látta el, ezzel is igazolva, hogy a „Stakliškės” mézsör hagyományos termék, amelyhez nagy múltra visszatekintő, hiteles, hagyományos termékjellemzők és -összetétel, illetve előállítási módszerek kapcsolódnak.

5.2.   A termék sajátosságai

A „Stakliškės” jellegzetes, erőteljes mézízét, amelyhez enyhén édes-savanykás zamat és pikáns aroma társul, kiegyensúlyozott cukor/sav arányának és a hagyományos előállítási módszernek köszönheti – hosszú természetes erjedés (akár 90 nap), hosszú érlelés (legalább kilenc hónap) és hagyományos recept, amely szerint a mézsörhöz kizárólag természetes mézet, továbbá növényeket és fűszereket (komló, hársfavirág és borókabogyó) használhatnak fel. A „Stakliškės” mézsör a környező területeken készített mézsörtől abban különbözik, hogy etil-alkohol-tartalma kizárólag a természetes erjedésnek köszönhető, és azt nem növelik további etil-alkohol hozzáadásával, a méz pedig nem helyettesíthető cukorral, annak kiváltására alkalmas édesítőszerekkel vagy mézpárlattal.

A termék egyediségét és hírnevét egy 2007-ben az UAB RAIT piacelemző és piackutató cég által elvégzett felmérés is igazolta, amelyből az derült ki, hogy a „Stakliškės” mézsört a hasonló típusú egyéb italoktól kiváló minősége (a válaszadók 70 %-a), finom íze (a válaszadók 59 %-a) és nagyon kellemes aromája (a válaszadók 51 %-a) különbözteti meg. Emellett a következő tulajdonságokat is gyakran említették: erőteljes zamat (a válaszadók 39 %-a), vonzó csomagolás (a válaszadók 36 %-a), idősebbek is fogyaszthatják (a válaszadók 36 %-a), magas árfekvés (a válaszadók 40 %-a).

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A „Stakliškės” mézsör oltalom alatt álló földrajzi jelzésének alapja az 5.2. pontban foglalt jellemzőkkel bíró termék története, az itt élők körében öröklődő ismeretek, amelyek biztosítják az előállítás egyedi sajátosságainak a megőrzését, valamint a termék hírneve.

A „Stakliškės” mézsör hírneve annak köszönhető, hogy hagyományos termék. Az 1969-ben kiadott, Lietuviškas midus (A litván mézsör) című könyv (Kaunas, 1969) szerint a „Stakliškės” mézsör „régmúlt idők sajátos nemzeti itala. Nem túl erős, enyhén savanykás, ám igen illatos és finom, vitaminokban gazdag ital, amelyet arról a városról neveztek el, ahol a litván mézsör-előállítás összpontosul. A mézsör színe tiszta aranysárga. Pohárba öntve virágos rétek finom illatát érezni rajta.”

A „Stakliškės” mézsör hírnevét igazolja az az aranyérem is, amelyet a nemzetközi AgroBalt ’98 kiállításon nyert el, továbbá az oklevél, amelyet a legjobb ízű ital kategóriájában kapott a litván Mezőgazdasági és Élelmiszertermék-piaci Szabályozó Hivatal által 2004-ben szervezett, Degustalit elnevezésű rendezvényen, ahol litván élelmiszer-termékek és italok bemutatójára került sor.

A „Stakliškės” mézsör elismertségéről és népszerűségéről a regionális és az országos sajtóban, továbbá a tájékoztató kiadványokban és az interneten rendszeresen megjelenő cikkek is tanúskodnak: „Stakliškių midus” (A Stakliškės mézsör) (Mūsų sodai, 1964/5); „Kur Stakliškių auksas ir sidabras” (Hol van Stakliškės aranya és ezüstje?) (Švyturys, 1968/24); „Stakliškių midus” (A Stakliškės mézsör) (Laisvė, 1983. november 25.); „Metai, kaip lietuviškas midus” (A litván mézsör egy éve) (Kooperatininkas, 1988/9); „Stakliškės” (Šiaurės Atėnai, 2003/646); „AgroBalt: pirmoji lietuviškų maisto produktų ir gėrimų degustacija” (AgroBalt: a litván élelmiszer-termékek és italok első bemutatója) (Elta, 2004. június 9.); „ „Ida Basar“ Europos Parlamente išlaikė pirmąjį lietuviškų vaišių egzaminą” (Az „Ida Basar” átmegy a litván finomságok első vizsgáján az Európai Parlamentben) (meniu.lt, 2004. október 11.); „ „Lietuviškas midus“ degtinės gaminti nesirengia” (A „Lietuviškas midus” nem a vodkagyártásról szól) (BNS, 2006. április 14.).

A litvánok Stakliškės város nevéhez csak ezt az italt társítják. A „Stakliškės” mézsörnek a szovjet időkben is szerepe volt a litván identitás megőrzésében, ma pedig tökéletes „nagykövetként” képviseli külföldön Litvániát. Ez az ital Litvánia jelképe – ha valaki emléktárgyat vagy ajándékot választ Litvániából, az a borostyán vagy a šakotis (hagyományos litván sütemény) mellett mindig a mézsör. Az UAB Lietuviškas midus 2011 óta vezetett túrákat is szervez, amelyeken a látogatók a mézsörkészítés hajdani módszereivel ismerkedhetnek, és más italokkal együtt megkóstolhatják és értékelhetik ezt az italt is. A látogatók tetszését a „Stakliškės” mézsör nyeri el legjobban, ami zamatának és nevének köszönhető, hiszen a felkeresett helyet ezzel azonosítják. A látogatók száma 2011-ben 1 040 volt, 2012-ben pedig már csaknem eléri az 1 800-at, ami a „Stakliškės” mézsör hírnevének újabb bizonyítéka.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet (3) 5. cikk (7) bekezdés)

http://www.zum.lt/l.php?tmpl_into=middle&tmpl_id=2702

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3)  L. 2. lábjegyzet.

---