This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0547
Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on payment services in the internal market and amending Directives 2002/65/EC, 2013/36/EU and 2009/110/EC and repealing Directive 2007/64/EC
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
/* COM/2013/0547 final - 2013/0264 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről /* COM/2013/0547 final - 2013/0264 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat okai és céljai Az elektronikus fizetések európai piaca remek
lehetőséget kínál az innovációra. A fogyasztók már az utóbbi években is
jelentős mértékben változtattak fizetési szokásaikon. A betéti és
hitelkártyával végzett műveletek egyre növekvő száma mellett az
elektronikus kereskedelem terjedése és az okostelefonok növekvő
népszerűsége előkészítette az új fizetési módok megjelenését.
Jelentős előnyökkel jár, ha európai szinten jobb a piaci integráció
és kisebb a széttagoltság e területen. Jelen kezdeményezés lehetővé teszi a fogyasztók és a
kereskedők számára, hogy teljes mértékben kihasználják a belső piac
előnyeit, különösen az elektronikus kereskedelem terén. A javaslat célja,
hogy hozzájáruljon az elektronikus fizetések uniós piacának további
fejlesztéséhez, ami lehetővé teszi a fogyasztók, a kiskereskedők és
más piaci szereplők számára, hogy az Európa 2020 stratégiával és a
digitális menetrenddel összhangban kihasználják az uniós belső piac minden
előnyét. A mélyebb integráció egyre fontosabbá válik, mivel a digitális
gazdaság egyre nagyobb teret hódít a hagyományos kereskedelmi csatornákkal
szemben. Ennek eléréséhez és a verseny, a hatékonyság és az
innováció előmozdításához az elektronikus fizetések területén jogi
egyértelműségre és egyenlő feltételekre van szükség, ami a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők szempontjából a költségek és árak
lefelé irányuló konvergálásához, nagyobb választékhoz és a pénzforgalmi
szolgáltatások átláthatóságához vezet, továbbá megkönnyíti az innovatív
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását és a biztonságos, valamint átlátható
pénzforgalmi szolgáltatások biztosítását. E célkitűzéseket a pénzforgalmi szolgáltatásokra
vonatkozó jelenlegi keret korszerűsítésével és kiegészítésével, valamint
olyan szabályok biztosításával kell elérni, amelyek fokozzák az átláthatóságot,
az innovációt és a biztonságot a lakossági pénzforgalom területén és a
fogyasztók jogos igényeire összpontosítva javítják a nemzeti szabályok
konzisztenciáját. A javasolt intézkedések mindezt technológiai szempontból
semleges módon kívánják elérni, ami a pénzforgalmi szolgáltatások további
fejlődése során is fontos marad. Emellett
a javaslat tartalmazza és hatályon kívül helyezi a 2007/64/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvet[1]
(az úgynevezett pénzforgalmi irányelvet), amely alapot ad az integrált pénzforgalmi piac megteremtéséhez szükséges
összehangolt jogi kerethez, így valamennyi érdekelt számára egyenlő
versenyfeltételeket teremt és javítja a jelenlegi pénzforgalmi keret
hozzáférhetőségét. Mivel a pénzforgalmi irányelv hatálya alá tartozó
pénzforgalmi intézmények és a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv (a második elektronikuspénz-irányelv)[2] hatálya alá tartozó
elektronikuspénz-kibocsátó intézmények közötti határvonal a technológia és az
üzleti modellek konvergálásával egyre inkább elmosódik, optimális lenne a
digitális pénzforgalom keretének a résztvevők kategóriáinak és a vonatkozó
jogszabályoknak az egyesítését eredményező teljes korszerűsítése. Ennek azonban előfeltétele – a koherens jogi keret
biztosítása érdekében – az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálata. Sajnos
számos tagállam későn ültette át az elektronikuspénz-irányelvet, így nem
volt lehetséges elegendő tapasztalatot szerezni az irányelv
működéséről, és azt nem lehetett együtt értékelni a pénzforgalmi
irányelvvel és figyelembe venni az esetleges szinergiákat a felülvizsgálat
során. A 2009/110/EK irányelv felülvizsgálatára várhatóan 2014-ben kerül sor. Háttér-információk A pénzforgalomra vonatkozó hatályos szabályozási és
jogalkotási vívmányok révén az elmúlt 12 évben
jelentős előrelépést és integrációt sikerült elérni az EU-ban a
lakossági pénzforgalom terén. A pénzforgalmi irányelv, a határokon átnyúló
fizetésekről szóló 924/2009/EK rendelet[3]
és a második elektronikuspénz-irányelv által létrehozott jogi keret már eddig
is jelentős előrelépést eredményezett a lakossági fizetések európai
piacainak integrációja terén. Újabb lépést jelentett az egységes eurófizetési
térségre (SEPA) való átállás határidejének meghatározásáról szóló 260/2012/EU
rendelet[4],
amely megállapította a páneurópai átutalásokra és beszedésekre vonatkozó
átállási határidőt (az euróövezetben 2014. február 1.) és felváltotta az
EU-n belüli belföldi és a határokon átnyúló eurófizetések belföldi rendszereit.
Ezt a szabályozási keretet kiegészíti az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata
és a lakossági pénzforgalom területén a versenyjoggal összefüggésben hozott
bizottsági határozatok. A
lakossági pénzforgalmi piac rendkívül dinamikus és az elmúlt pár évben az
innováció üteme kiemelkedő volt ezen a területen. Ugyanakkor a
pénzforgalmi piac fontos területei – különösen a kártyás fizetések és az új
fizetési módok, például az internetes és mobilfizetések – gyakran még mindig
tagoltak a nemzeti határok mentén, ami megnehezíti az innovatív és könnyen
használható digitális pénzforgalmi szolgáltatások hatékony fejlesztését,
valamint a fogyasztók és a kiskereskedők páneurópai szintű ellátását
megfelelő és biztonságos fizetési eszközökkel (kivételt talán csak a
hitelkártya jelent) abból a célból, hogy áruk és szolgáltatások egyre nagyobb
választékához jussanak hozzá. E piacok
legújabb fejleményei rávilágítottak a pénzforgalomra vonatkozó hatályos jogi
keret egyes hézagaira és a kártyás, internetes és mobilfizetések piacainak
hiányosságaira is, amelyeket e kezdeményezésben kezelni kell. Az
európai jogi keret és mindenekelőtt a pénzforgalmi irányelv
felülvizsgálata, valamint „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések
integrált európai piacának megteremtése” című bizottsági zöld
könyvről[5] folytatott
2012. évi konzultáció ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy további
intézkedésekre és a szabályozás korszerűsítésére, többek között a
pénzforgalmi irányelv módosítására van szükség ahhoz, hogy a pénzforgalmi keret
jobban szolgálhassa egy hatékony európai pénzforgalmi piac igényeit, teljes
mértékben hozzájárulva egy, a versenyt, az innovációt és a biztonságot
ösztönző pénzforgalmi környezethez. „A
második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért”
című 2012. évi bizottsági közlemény[6]kulcsfontosságú
intézkedésként azonosította a lakossági pénzforgalom jogszabályi keretének
korszerűsítését, tekintettel az újfajta növekedés és az innováció
szempontjából benne rejlő lehetőségekre. A Bizottság 2013. évi
kulcsintézkedéseinek egyikeként határozta meg a pénzforgalmi irányelv
felülvizsgálatát és a kártyás fizetésekre vonatkozó multilaterális bankközi
díjakról szóló jogalkotási javaslat elkészítését. Meglévő
rendelkezések a javaslat által érintett területen A kezdeményezés a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó
jogalkotási intézkedések szélesebb csomagjának részét képezi. Kiegészíti és
korszerűsíti az Unión belüli pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó
hatályos jogi keretet és mindenekelőtt: –
A 2007/64/EK irányelvet, amely összehangolt jogi
keretet hozott létre, így lehetővé vált a fizetések gyorsabb és könnyebb
végrehajtása az Unió egész területén, erősödött a verseny a fizetési
rendszerek között és javult a méretgazdaságosság. Megkönnyítette továbbá az
egységes eurófizetési térség (SEPA) operatív végrehajtását. –
A határokon átnyúló fizetésekről szóló
924/2009/EK rendeletet, amely hatályon kívül helyezte a 2560/2001/EK rendeletet
és a hatályt kibővítette a beszedésekre. Megszüntette a belföldi és a
határokon átnyúló, euróban teljesített fizetések után a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevői által fizetendő díjak közötti különbségeket az Unióban.
Valamennyi elektronikusan feldolgozott fizetésre alkalmazandó. –
A 260/2012/EU rendeletet, amely megállapítja a
páneurópai átutalásokra és beszedésekre vonatkozó átállási határidőt és felváltja
az Európai Unión belüli belföldi és határokon átnyúló eurófizetések belföldi
rendszereit. –
Az elektronikus pénzre vonatkozó 2009/110/EK
irányelvet, amely megállapítja az elektronikus pénz kibocsátására és
visszaváltására vonatkozó jogi keretet és az elektronikuspénz-kibocsátó
intézményekre vonatkozó prudenciális szabályokat összehangolja a pénzforgalmi
irányelvben a pénzforgalmi intézményekre vonatkozóan előírt
követelményekkel. –
Az 1781/2006/EK rendeletet, amely a pénzforgalmi
szolgáltatók számára szabályokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy a fizetési
lánc minden elemén keresztül továbbítsák a fizető félre vonatkozó adatokat
a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, vizsgálata és
felderítése céljából. A jogi keret mellett számos, európai és nemzeti szintű
versenyjogi eljárás foglalkozott a pénzforgalmi piac versenyellenes
gyakorlatával. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és
célkitűzéseivel A javaslat célkitűzései teljes mértékben összhangban
vannak az Unió szakpolitikáival és célkitűzéseivel. Először, a
javaslat javítja a pénzforgalmi szolgáltatások és szélesebb értelemben az áruk
és szolgáltatások belső piacának működését, tekintettel az innovatív,
hatékony és biztonságos fizetési módok iránti igényre. A gazdasági
műveletek Unión belüli megkönnyítése révén hozzájárul az Európa 2020
stratégia átfogóbb céljainak eléréséhez és az újfajta növekedés
előmozdításához. Másodszor, a kezdeményezés alátámasztja más területek,
így az adatvédelem, a közigazgatási szankciók, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás
elleni küzdelem uniós szakpolitikáit is, konkrétabban: –
Az európai digitális menetrenddel[7] összefüggő bizottsági
jogalkotási kezdeményezéseket, és mindenekelőtt a Bizottság által az
elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosítással és megbízható
szolgáltatásokkal[8],
valamint a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas
szintjére vonatkozó intézkedésekkel[9]
összefüggésben előterjesztett javaslatokat, valamint az elektronikus
kereskedelemről és az online szolgáltatásokról szóló közleményben[10]azonosított fő
célkitűzéseket, amelyek célja az egységes digitális piac megvalósítása. –
A Bizottság azon erőfeszítéseit, amelyek a
piaci szereplők számára egyenlő kötelezettségek, jogok és
lehetőségek megteremtése és a pénzforgalmi szolgáltatások határokon
átnyúló nyújtásának megkönnyítése révén fokozzák a versenyt. –
A kártyaalapú fizetési műveletek bankközi
díjaira, valamint egyes korlátozó üzletviteli szabályok és gyakorlatok
használatára vonatkozó bizottsági jogalkotási javaslatot, amely ezzel a
javaslattal egy időben és szoros koordinációban készül. –
A
fogyasztók jogaira vonatkozó 2011/83/EK irányelvet[11], amelynek célja a valódi
fogyasztói belső piac előmozdítása, valamint megfelelő egyensúly
teremtése a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások
versenyképessége között, ezáltal korlátozva a kereskedők mérlegelési
jogkörét arra vonatkozóan, hogy a fizetési eszközök felmerülő költségein
kívül további díjakkal terheljék ezek igénybevételét. 2. Konzultáció az érdekelt
felekkel és hatásvizsgálat Konzultáció az érdekelt felekkel A Bizottság 2012.
január 11-én közzétette „A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések
integrált európai piacának megteremtése” című zöld könyvet[12], amelyet széles körű
nyilvános konzultáció követett. A Bizottság több mint 300 választ kapott
hatóságoktól, civilszervezetektől, vállalkozói szövetségektől és
különböző területeken működő vállalkozásoktól, amelyek az
érdekeltek széles körét képviselték. A konzultáción kívül is érkeztek további
megjegyzések, állásfoglalások és hozzájárulások. Az érdekeltektől
érkezett átfogó visszajelzések[13]
lényeges információt adtak egyes új fejleményekről és a hatályos
pénzforgalmi keret módosításának lehetséges követelményeiről. 2012. május
4-én ugyanebben a témában nyilvános meghallgatásra került sor, amelyen mintegy
350 érdekelt vett részt. Az
Európai Parlament 2012. november 20-án elfogadta a kártyás, internetes és
mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtéséről szóló
állásfoglalást[14].
Az állásfoglalás elismeri a zöld könyvben megállapított, a célok elérése és az
integráció előtt álló akadályokat és jogalkotási intézkedésre szólít fel különböző
területeken a kártyás fizetések tekintetében, miközben nagyobb óvatosságra int
az internetes és a mobilfizetések terén az érintett piacok nem kellő
mértékű fejlettsége okán. Emellett felszólít az egységes eurófizetési
térség (SEPA) irányítási modelljének reformjára. A konzultáció
eredményei rámutattak arra, hogy a hatályos keret jelentős szabályozási
korrekciójára van szükség az európai pénzforgalmi piac hatékonyságának
fokozása, valamint egy, a versenyt, az innovációt és a biztonságot
ösztönző pénzforgalmi környezet kialakításához való hozzájárulás
érdekében. Szakértői vélemények felhasználása A
pénzforgalmi irányelv, valamint a belső piacon történő, határokon
átnyúló fizetési műveletekre vonatkozó rendelet felülvizsgálatára,
valamint mindkét jogi szöveg módosításának esetleges igényére tekintettel a
Bizottság tovább dolgozott azon, hogy bizonyítékokat szerezzen a területen és
biztosítsa a különböző érdekeltek teljes elkötelezettségét. A
Bizottság által a pénzforgalmi irányelv és a belső piacon történő,
határokon átnyúló fizetési műveletekre vonatkozó rendelet hatásával
kapcsolatban végzett felülvizsgálat két, e célból készített külső
tanulmányon alapult. A tanulmányok átfogó képet adtak a Bizottságnak a
pénzforgalmi irányelvből eredő gazdasági és jogi
következményekről. Az első tanulmány, amelyet a Tipik külső
tanácsadó cég készített 2011-ben, jogi megfelelőségértékelést végzett arra
vonatkozóan, hogy a 27 tagállam miként ültette át a pénzforgalmi irányelvet[15]. A második tanulmányt a London
Economics, valamint az iff a PaySys-szel együttműködésben készítette el
2012-ben, elemezve a pénzforgalmi irányelv által a belső piacon nyújtott
pénzforgalmi szolgáltatásokra gyakorolt hatást, valamint az Unióban
történő határokon átnyúló fizetésekről szóló rendelet alkalmazását.
Emellett a Bizottságnak a pénzforgalomra vonatkozó szakpolitika terén tevékeny
tanácsadói bizottságai, vagyis az uniós országok képviselőiből álló
pénzforgalmi bizottság, valamint a keresleti és a kínálati oldal piaci képviselőiből
álló, a fizetési rendszerekkel foglalkozó piaci szakértői csoport révén
számos vélemény gyűlt össze a tagállamoktól és a releváns piaci
szereplőktől. A Bizottság meghatározott kérdésekben szükség esetén
további releváns érdekeltekkel is konzultált. Hatásvizsgálat A
Bizottság hatásvizsgálatot[16]
végzett, amelyben elemezte az integrált európai pénzforgalmi piac hiányának
lehetséges következményeit. Mindenekelőtt az alábbi problémaforrások
vizsgálatára került sor: –
A hatályos szabályok tagállamok általi
következetlen alkalmazása a túl sok opció és az alkalmazás gyakran túl
általános kritériumai miatt. Mindenekelőtt a pénzforgalmi irányelvben
megállapított egyes mentességek – a piaci fejleményekre tekintettel – túl
általánosnak vagy idejétmúltnak tűnnek és értelmezésük rendkívül
eltérő. Hiányosságok merülnek fel az alkalmazási kört illetően az
olyan fizetések kapcsán, amelyeknél a művelet egyik oldala az EGT-n kívül
van, valamint a nem uniós pénznemben történő fizetések esetén, ami a piac
tagoltságának fennmaradásához, szabályozási arbitrázshoz és
versenytorzulásokhoz vezet. –
Joghézag egyes újonnan megjelenő internetes
szolgáltatást nyújtók, például az online banki szolgáltatásokon alapuló
fizetéskezdeményezést kínáló harmadik fél szolgáltatásnyújtók esetében. Ezek a
szolgáltatások a kártyás fizetés életképes és gyakran olcsóbb alternatíváját
jelentik, és a kártyával nem rendelkező fogyasztók számára is vonzóak. E
szolgáltatók többsége jelenleg nem tartozik a hatályos jogi keret alkalmazási
körébe, mivel pénzeszközt semmikor nem birtokolnak. A joghézag azzal a
kockázattal jár, hogy akadályozza az innovációt és a piachoz való hozzáférés
megfelelő feltételeinek kialakulását. –
A különböző fizetési megoldások (kártyás,
internetes és mobilfizetések) szabványosításának és interoperabilitásának több
szempontból megnyilvánuló és eltérő mértékű hiánya különösen
határokon átnyúló szinten, amit az uniós lakossági pénzforgalmi piacra
vonatkozó gyenge irányítási rendelkezések is súlyosbítanak. –
Eltérő és következetlen díjszabási gyakorlatok
(a kereskedők által adott fizetési eszköz igénybevételére kivetett díj
tekintetében) a tagállamok között (az uniós tagállamok mintegy fele
engedélyezi, a másik fele pedig tiltja a pótdíjak felszámítását), ami külföldi
vagy internetes vásárlás esetében jelentős zavarokat okoz a fogyasztók
számára, és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt. –
A fizetési kártyák területén létező számos
korlátozó, versenytorzító hatású üzletviteli szabály és gyakorlat (a
multilaterális bankközi díjak, valamint a kártyaelfogadás terén a
kereskedők választására és rugalmasságára vonatkozó szabályok
tekintetében). A fent leírt
problémák következményekkel jártak a fogyasztókra, a kereskedőkre, az új
pénzforgalmi szolgáltatókra és a pénzforgalmi piac egészére nézve. A hatásvizsgálat megállapította, hogy a
jelenlegi helyzetnek i. a kártyás, internetes és mobilfizetések terén a
meglévő és az új szolgáltatók számára egyenlő versenyfeltételek
kialakulásának megkönnyítése ii. a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői
(a fogyasztók és a kereskedők) számára a fizetési eszközök
hatékonyságának, átláthatóságának és választékának növelése, valamint iii. az
utóbbiak magas szintű védelmének biztosítása révén történő javítása,
tekintettel a pénzforgalmi irányelvre, leginkább az alábbi szakpolitikai lehetőségekkel
érhető el: –
A SEPA-projekt megerősítése és az érdekeltek
felhatalmazása arra, hogy vállaljanak aktívabb szerepet a lakossági
pénzforgalomra vonatkozó szakpolitika kialakításában és létrehozásában
(irányítás); –
A szabványosítás előmozdítása megfelelő
irányítási keret és az európai szabványügyi szervezetek nagyobb mértékű
bevonása révén (egységesítés); –
Jogbiztonság biztosítása a kártyaalapú fizetésekre
felszámított bankközi díjak terén, valamint egyértelműség biztosítása a
jelenlegi és jövőbeli kártyás fizetéskezdeményezésekre vonatkozó
elfogadható üzleti modellel összefüggésben (bankközi díjak); –
A kártyás fizetéseket érintő korlátozó,
versenytorzító üzletviteli szabályok megszüntetése (a bankközi díjakhoz
kapcsolódó kísérő intézkedések); –
A pótdíjakkal kapcsolatos tagállami szakpolitikák
harmonizálása a bankközi díjakra vonatkozó szabályozási határozatokkal
összhangban (a bankközi díjakhoz kapcsolódó kísérő intézkedések); –
A pénzösszeg rendelkezésre állására vonatkozó
információhoz való hozzáférés feltételeinek meghatározása harmadik fél
szolgáltató, többek között a fizetéskezdeményezési szolgáltatás esetében (a
pénzforgalmi irányelv hatálya); –
A jogszabályi keret hatályának módosítása és
konzisztenciájának javítása (a pénzforgalmi irányelv hatálya); –
A jelenlegi pénzforgalmi irányelv végrehajtásának
javítása (a pénzforgalmi irányelv pontosítása); –
A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőit
megillető jogok megerősítése és a fogyasztói jogok védelme a
szabályozási változásokra tekintettel (a pénzforgalmi irányelv hatálya, a
bankközi díjakhoz kapcsolódó kísérő intézkedések); A hatásvizsgálat a 2013. március 20-i
meghallgatás során kedvező véleményt kapott a Hatásvizsgálati
Testülettől. A Testület ajánlásainak megfelelően a dokumentum számos
ponton módosult, ezek: –
A pénzforgalmi irányelv felülvizsgálata
sürgősségének, valamint a multilaterális bankközi díjak jogszabállyal
történő szabályozásával kapcsolatos indokoknak az alátámasztása, –
a hatások bemutatásának egyszerűsítése
azáltal, hogy a fő szöveg a legfontosabb opció hatására összpontosít, a
kisebb jelentőségű opciók pedig a mellékletekbe kerülnek, –
a különböző opciók és csomagok közötti
kölcsönhatások részletesebb magyarázata. Jelen javaslat a javasolt szakpolitikai
intézkedések többségére kitér. Ez különösen a pénzforgalmi irányelvben
előírt jelenlegi szabályok által már érintett területekre, például a
harmadik fél szolgáltatók piacra jutására, a pótdíjazásra és a pénzforgalmi
intézményekkel összefüggő szabályokra vonatkozik. Egyéb intézkedésekkel,
mindenekelőtt a multilaterális bankközi díjak szabályozásával és
kiegészítő intézkedésekkel egy, e javaslattal párhuzamosan
előterjesztett külön jogalkotási javaslat foglalkozik. A fent leírt intézkedések közül néhányat nem
jogalkotási eszközökkel kell kezelni, például az európai szabványügyi
szervezetek bevonásával és a SEPA irányításával összefüggő kérdéseket. Meg kell erősíteni a SEPA-ra vonatkozó
hatályos irányítási rendelkezéseket, többek között a jelenlegi SEPA Tanács
szerepét, amely a Bizottság és az Európai Központi Bank társelnökletével egy
kezdeti hároméves időszakra – az érdekeltek SEPA-ban való részvételének
javítása céljából – létrehozott ad hoc magas szintű irányító szerv. E
célból egyértelművé kell tenni a SEPA Tanács megbízását, felül kell
vizsgálni az összetételét és jobb egyensúlyt kell teremteni a kínálati és
keresleti oldal érdekei között, hogy a testület hatékony tanácsadást
biztosítson a Bizottság és az Európai Központi Bank számára a SEPA-projekt
jövőbeli orientációjával kapcsolatban és megkönnyítse egy integrált,
versenyképes és innovatív lakossági pénzforgalmi piac kialakítását, különösen
az euróövezetben. A Bizottság együttműködik az Európai Központi Bankkal,
hogy megfelelő megoldásokat találjon a SEPA-irányítás feladatainak,
összetételének, elnökletének és működésének kezeléséhez. 3. A
JAVASLAT JOGI ELEMEI Jogalap A jelenlegi javaslat jogalapja az EUMSZ 114.
cikke. Szubszidiaritás és arányosság A lakossági
elektronikus fizetések integrált uniós piaca hozzájárul az Európai Unióról
szóló szerződés 3. cikkében a belső piac ösztönzésére vonatkozóan
megállapított célnak. Ahhoz, hogy az európai polgárok számos előnyt teljes
mértékben ki tudjanak használni, piaci integrációra van szükség. Ezen
előnyök közé tartozik a pénzforgalmi szolgáltatók közötti erősebb
verseny, valamint nagyobb választék, innováció és biztonság biztosítása a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők, különösen a fogyasztók számára.
Az integrált pénzforgalmi piac végső soron megkönnyíti az áruk és
szolgáltatások határokon átnyúló szállítását, illetve nyújtását, ezáltal
hozzájárul a valóban egységes piac megvalósításához. A pénzforgalmi irányelv
felülvizsgálatának részletessége arányos az eddig felmerült problémákkal. Az
irányelv általánosságban továbbra is megfelel a célnak; ugyanakkor az uniós
jogi keretnek fejlődnie kell, hogy kellő mértékben figyelembe vegye a
lakossági pénzforgalom területén lezajlott legújabb technológiai és üzleti
fejleményeket. Jellegénél
fogva az integrált pénzforgalmi piac, amely nemzeti határokon átnyúló
hálózatokon alapul, uniós megközelítést igényel, mivel az alkalmazandó
elveknek, szabályoknak, eljárásoknak és standardoknak következeteseknek kell
lenniük a tagállamokban, hogy a releváns piaci résztvevők számára
jogbiztonság és egyenlő versenyfeltételek legyenek biztosíthatók. A piac
jelenlegi tagoltságára tekintettel, a tagállamok szintjén végrehajtott egyedi
intézkedés révén nem lehetne elérni a mind a belföldi, mind a határokon átnyúló
áruszállítás és szolgáltatásnyújtás szempontjából integrált és hatékony
pénzforgalmi piacra vonatkozó célt. A
megközelítés alátámasztja az egységes eurófizetési térség (SEPA) további
javítását és összhangban van a digitális menetrenddel, és mindenekelőtt a
digitális egységes piac létrehozásával. Előmozdítja a technológiai
innovációt és hozzájárul az újfajta növekedéshez és a munkahelyteremtéshez,
különösen az elektronikus és a mobiltelefonos kereskedelem terén. 4. KÖLTSÉGVETÉSI
HATÁSOK Az
irányelvnek van költségvetési vonzata, ezt a javaslathoz csatolt pénzügyi
kimutatás ismerteti. 5. Kiegészítő
információk Európai Gazdasági Térség A
javasolt aktus érinti az Európai Gazdasági Térséget, ezért arra is ki kell
terjeszteni. Magyarázó dokumentumok A
javasolt új irányelv számos, a hatályos irányelvet érintő kiigazítást
tartalmaz, valamint egyes, a tagállamokra vonatkozó új kötelezettségeket,
megfelelő mértékű mérlegelési jogkört hagyva ezen kötelezettségeknek
a nemzeti jogba való átültetéséhez, például a biztonságra vonatkozó új
előírások esetében. A tagállamok ezért felkérést kapnak arra, hogy
biztosítsanak magyarázó dokumentumokat az elfogadandó átültetési intézkedésekre
vonatkozóan, hogy a Bizottság könnyebben azonosítani tudja a releváns nemzeti
intézkedéseket és ellenőrizhesse az irányelv megfelelő átültetését. A javaslat részletes magyarázata A
következő rövid összefoglaló célja a döntéshozatal megkönnyítése azáltal,
hogy vázolja a fő módosításokat a hatályon kívül helyezendő
irányelvhez képest: 2. cikk – Hatály: A javaslat szerint az
irányelv hatályát – mind a földrajzi hatály, mind az érintett pénznemek
tekintetében – ki kell terjeszteni. A 2. cikk (1) bekezdése: A
pénzforgalmi irányelv átláthatósági és tájékoztatási követelményei vonatkozni
fognak a harmadik országokba irányuló olyan fizetési műveletekre is,
amelyek esetében csak az egyik pénzforgalmi szolgáltató található az Európai
Unión belül (úgynevezett egyoldali tranzakciók), a fizetési művelet azon
részei tekintetében, amelyek az Európai Unióban kerülnek végrehajtásra. A 2. cikk (2) bekezdése: A
pénzforgalmi irányelv átláthatósági és tájékoztatási követelményei
kiterjesztésre kerülnek valamennyi pénznemre, tehát e követelmények – szemben a
jelenlegi helyzettel – nem csak az uniós pénznemekre vonatkoznak majd. 3. cikk – Negatív
hatály: Ez az előírás egyértelművé teszi és
korszerűsíti a jelenlegi irányelvben előírt negatív hatály fogalmát,
amely számos pénzforgalmi (vagy ahhoz kapcsolódó) tevékenységet mentesít az
irányelv hatálya alól. 3. cikk b) pont: A kereskedelmi ügynökökre vonatkozó mentesség módosul, és csak azokra
a kereskedelmi ügynökökre vonatkozik, amelyek vagy a fizető fél vagy a
kedvezményezett nevében járnak el, de azokra nem, amelyek mindkét fél nevében
eljárnak. A jelenlegi irányelvben biztosított mentességet az elektronikus
kereskedelmi platformokon egyre nagyobb mértékben felhasználták mind az eladó
(a kedvezményezett), mind a vásárló (a fizető fél) nevében kezelt fizetési
műveletekre. Ez túlmegy a mentesség célján, ezért tovább kell korlátozni. 3. cikk k) pont: A zártkörű hálózatokra vonatkozó mentességet növekvő
mértékben alkalmazták jelentős fizetési volument és áruk, valamint
szolgáltatások széles körét magukban foglaló nagy hálózatokra. Ez
egyértelműen túlmutat a szóban forgó mentesség eredeti célján, és
következtében jelentős volumenű fizetések kívül maradtak a
szabályozási kereten, versenyhátrányt eredményezve a szabályozott piacok szereplői
számára. Az új fogalommeghatározásnak, amely összhangban van a 2009/110/EK
irányelvben a zártkörű hálózatokra vonatkozóan megállapított
meghatározással, hozzá kell járulnia ezen kockázatok csökkentéséhez. 3. cikk l) pont: A jelenlegi, digitális tartalomra vonatkozó vagy „távközlési”
mentesség – jóval korlátozottabb körben – újra meghatározásra kerül, mivel
kizárólag elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői vagy
elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtók, például a távközlési szolgáltatók
által végrehajtott kiegészítő pénzforgalmi szolgáltatásra vonatkozik. A
mentesség vonatkozni fog a harmadik fél által nyújtott
digitálistartalom-szolgáltatásra, a jelen irányelvben meghatározott bizonyos
küszöbértékektől függően. Az új fogalommeghatározásnak egyenlő
versenyfeltételeket kell biztosítania a különböző szolgáltatók között és
hatékonyabban kell kezelnie a pénzforgalommal összefüggő fogyasztóvédelmi
igényeket. A 3. cikk korábbi
o) pontjának törlése: A független ATM-üzemeltetők
által kínált ATM-szolgáltatásoknak a pénzforgalmi irányelv alóli mentesítése
olyan ATM-hálózatok létrejöttéhez vezetett, amelyekben a fogyasztóknak magas
díjat számítottak fel a készpénzfelvétel után. Úgy tűnik, hogy ez a
rendelkezés ösztönzést jelentett ahhoz, hogy a bankok tulajdonában levő
ATM-hálózatok megszüntessék fennálló szerződéses kapcsolatukat más
pénzforgalmi szolgáltatókkal, hogy magasabb díjat számíthassanak fel
közvetlenül a fogyasztóknak. Következésképpen ezt a mentességet törölni kell. 9. cikk –
Ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények: Ezek a
követelmények egyszerűsödnek és a pénzforgalmi irányelv értelmében
engedélyezett pénzforgalmi intézményekre vonatkozó ügyfélpénz-védelmi
követelmények összehangoltabbá válnak, mindenekelőtt azáltal, hogy az
egyenlő versenyfeltételek erősítése és a jogbiztonság javítása
céljából szűkülnek a tagállamok jelenleg meglévő lehetőségei az
ügyfélpénz-védelmi követelmények korlátozására és a lehetséges védelmi
módszerek számának csökkentésére. 14. cikk – Európai
elektronikus elérési pont az EBH-n belül: A nemzeti
nyilvántartásokat uniós szinten összekötő egyetlen elektronikus elérési
pontnak hozzá kell járulnia az engedélyezett és nyilvántartásba vett
pénzforgalmi intézmények átláthatóságának javításához. 27. cikk –
Feltételek: Kibővül a kis forgalmú pénzforgalmi
intézményekre vonatkozó enyhébb rendszer, hogy nagyobb számú kisméretű
intézményt foglaljon magába, tekintettel arra, hogy egyes tagállamoknak negatív
tapasztalataik vannak (pl. fizetésképtelenség) az olyan kisméretű pénzforgalmi
intézményekkel, amelyek a mentesítésre vonatkozó jelenlegi küszöbértéket
meghaladó értékű tevékenységet végeznek. A cél megfelelő egyensúly
elérése és egyrészt a nagyon kis forgalmú intézmények szükségtelen szabályozási
terheinek elkerülése, másrészt pedig annak biztosítása, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevői megfelelő szintű védelmet kapjanak. 29. cikk
–Hozzáférés a fizetési rendszerekhez: Ez a cikk
pontosítja a fizetési rendszerekhez való hozzáférésre vonatkozó szabályokat
azáltal, hogy egyértelművé teszi a pénzforgalmi intézmények által a
98/26/EK irányelvben (az elszámolások véglegességéről szóló irányelv)
kijelölt fizetési rendszerekhez való, a kisebb hitelintézetek által használt
hozzáféréshez hasonló közvetett hozzáférés feltételeit. 55. cikk (3) és
(4) bekezdés – Az alkalmazandó díjak: Ez a szabály
tovább harmonizálja a pótdíjszabási gyakorlatot, megfelelően figyelembe
véve a fogyasztói jogokról szóló 2011/83/EK irányelvet és a kártyaalapú
fizetési műveletek bankközi díjairól szóló XX/XX/EU európai parlamenti és
tanácsi rendeletre vonatkozó, e javaslattal egy időben előterjesztett
bizottsági javaslatot. A jelenlegi pénzforgalmi irányelv keretében biztosított
rugalmasság, amely lehetővé tette, hogy a kereskedő díjat számítson
fel a fizető félnek, számára árengedményt nyújtson, vagy más módon
ösztönözze a leghatékonyabb fizetési mód használatára, azzal a
lehetőséggel, hogy a tagállamok megtilthatják vagy korlátozhatják
területükön pótdíj felszámítását, ahhoz vezetett, hogy a piac rendkívül
heterogénné vált. Tizenhárom tagállam élt ezzel a lehetőséggel és tiltotta
meg pótdíj felszámítását a jelenlegi pénzforgalmi irányelv keretében. A
tagállamokban hatályos eltérő szabályozás problémákat és zavart okoz a
kereskedők és a fogyasztók számára egyaránt, mindenekelőtt az áruk
vagy szolgáltatások határokon átnyúló internetes adásvétele esetén. A pótdíj
javasolt tilalma közvetlenül kapcsolódik a bankközi díjak felső határának
megállapításához, amelyet a kártyaalapú műveletekre bankközi díjairól szóló
rendeletre irányuló fent említett javaslat tartalmaz. Tekintettel arra, hogy
jelentős mértékben csökken az a díj, amelyet a kereskedőnek kell
fizetnie bankjának, többé nem indokolt pótdíj felszámítása a multilaterális
bankközi díjak által szabályozott kártyák esetében, amelyek a fogyasztói
kártyapiac több mint 95 %-át teszik ki. A javasolt szabályok hozzájárulnak
az Unión belüli kártyás fizetéssel kapcsolatban kialakult fogyasztói
tapasztalatok javulásához, és ahhoz, hogy a készpénzfizetést nagyobb mértékben
felváltsa a fizetési kártyák használata. Azokat a kártyákat
illetően, amelyek a kártyaalapú műveletek bankközi díjaira vonatkozó
fent említett javaslatnak megfelelően nem tartoznak a bankközi díjakról
szóló rendelet hatálya alá (vállalati kártyák és három felet magukban foglaló rendszerekhez
tartozó kártyák), a kereskedők – a 2011/83/EU irányelv megfelelő
figyelembevételével – továbbra is felszámíthatnak pótdíjat, amennyiben az
megfelel a felmerült tényleges költségeknek. 65. és 66. cikk – A
pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél felelőssége a nem
engedélyezett fizetési műveletek vonatkozásában: A javasolt
módosítások egyszerűsítik és tovább harmonizálják a nem engedélyezett
műveletekre vonatkozó felelősségi szabályokat, biztosítva a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők jogos érdekeinek fokozott
védelmét. A csalás és a súlyos gondatlanság esetének kivételével a jelenlegi
150 EUR-ról 50 EUR-ra csökken az a maximális összeg, amelyet a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője nem engedélyezett fizetési művelet esetén
bármilyen körülmények között fizetni köteles. A javaslat azt is
egyértelművé teszi, hogy a késedelmes fizetés nem vált ki
szükségszerűen visszatérítést. 67. cikk –
Visszatérítés a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett
fizetési művelek esetén: Ez a szabály egyértelműsíti
a beszedési műveletekkel összefüggő visszatérítési jogot és
összehangolja azt a beszedésekre vonatkozó központi SEPA szabályokkal, feltéve,
hogy a kifizetett árut vagy szolgáltatást még nem használták fel. A jelenlegi
szabályok alapján eltérő visszatérítési rendszer alkalmazandó a
beszedésekre attól függően, hogy történt-e előzetes felhatalmazás, az
összeg meghaladja-e a várt összeget, illetve, hogy további jogokról történt-e
megállapodás. 85. cikk –
Biztonsági intézkedések: A javasolt szabályok a hálózat-
és információbiztonságról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre
vonatkozó bizottsági javaslattal összhangban kezelik a biztonsági szempontokat
és az azonosítás szempontjait. I–V. cím és az I.
melléklet 7. pontja: A fizetési számlához való hozzáférés kiterjesztése új
szolgáltatásokra és szolgáltatókra – ezek a gazdasági
szereplők nem tartoznak a jelenlegi pénzforgalmi irányelv hatálya alá,
mivel semmikor nem birtokolják a fizető fél vagy a kedvezményezett pénzét.
Az a tény, hogy ezek a harmadik fél szolgáltatók – legalábbis egyes
tagállamokban – jelenleg nem szabályozottak, az ilyen szolgáltatások és
szolgáltatók által kínált előnyök ellenére biztonsági, adatvédelmi és
felelősségi aggályokat vet fel. A javaslat beemeli a pénzforgalmi irányelv
hatálya alá azokat a harmadik fél szolgáltatókat, amelyek elsősorban
online banki szolgáltatásokon alapuló fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat
kínálnak (az I. melléklet 7. pontja). Ez várhatóan előmozdítja új,
alacsony költségű elektronikus fizetési megoldások megjelenését,
egyidejűleg pedig biztosítja a megfelelő biztonsági, adatvédelmi és
felelősségi előírásokat. Annak érdekében, hogy fizetéskezdeményezési
szolgáltatásokat nyújthassanak, a harmadik fél szolgáltatók számára elő
kell írni a pénzforgalmi intézményként történő engedélyeztetést,
nyilvántartásba vételt és felügyeletet (II. cím). Más pénzforgalmi
szolgáltatókhoz hasonlóan ezek a szolgáltatók is összehangolt jogok és
kötelezettségek, és mindenekelőtt biztonsági követelmények hatálya alá
tartoznak majd (85. és 86. cikk). A tervezett szabályok kezelik
mindenekelőtt a számlainformációhoz való hozzáféréssel kapcsolatos
feltételeket (58. cikk), a hitelesítésre vonatkozó követelményeket (87. cikk),
a műveletek helyesbítését (63. és 64. cikk), valamint a kiegyensúlyozott
felelősségmegosztást (65. és 66. cikk). Az új pénzforgalmi szolgáltatók
számára előnyökkel jár ez az új rendszer, függetlenül attól, hogy
birtokolják-e valaha a fizető fél vagy a kedvezményezett pénzeszközét. 6. fejezet – Viták
rendezése peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárással – erősíti az irányelvnek való tényleges megfelelést. Az új
intézkedések korszerűsítik a peren kívüli panasztételi és jogorvoslati
eljárásokra vonatkozó követelményeket és a megfelelő büntetéseket. 92. cikk – Szankciók: A pénzforgalmi
ágazatra vonatkozó más újabb javaslatokkal összhangban
az irányelv kötelezi a tagállamokat arra, hogy igazítsák ki a közigazgatási
szankciókat, biztosítsák, hogy megfelelő közigazgatási intézkedések és
szankciók álljanak rendelkezésre az irányelv megsértése esetére és biztosítsák
e szankciók megfelelő alkalmazását. Európai Bankhatóság – Az irányelv számos olyan
területet tartalmaz, amelyeken a tervek szerint együtt kell működni az
EBH-val, amelynek (az 1093/2010/EU rendeletben említettek alapján) feladata a
felügyelet következetes és koherens működéséhez való hozzájárulás.
Mindenekelőtt az EBH-t felkérik arra, hogy több területen adjon ki
iránymutatásokat és szabályozási technikai standardtervezeteket, így például a
több tagállamban működő pénzforgalmi intézmények számára kiállítandó
útlevélre vonatkozó szabályok egyértelművé tétele vagy megfelelő
biztonsági követelmények létrehozása céljából. 2013/0264 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE a belső piaci pénzforgalmi
szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv
módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak
114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[17],
tekintettel az Európai Központi Bank
véleményére,[18]
az európai adatvédelmi biztossal való
konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az utóbbi években
jelentős előrelépést sikerült elérni a lakossági pénzforgalom
integrációja terén az Unióban, különösen a pénzforgalomra vonatkozó uniós jogi
aktusokkal, mindenekelőtt a következőkkel összefüggésben: a
2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[19], a 924/2009/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet[20],
a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[21], valamint a 260/2012/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet[22].
A 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[23] kiegészítette a pénzforgalmi
szolgáltatásokra vonatkozó jogi keretet azáltal, hogy korlátozta a
kiskereskedők azon lehetőségét, hogy egyes fizetési eszközök
használata esetén pótdíjat számítsanak fel a fogyasztók számára. (2) A 2005 decemberében
előterjesztett bizottsági javaslat alapján 2007 decemberében elfogadták a
2007/64/EK irányelvet. Azóta jelentős technikai innováció zajlott le a
lakossági pénzforgalmi piacon, gyorsan nőtt az elektronikus és
mobilfizetések száma és a pénzforgalmi szolgáltatások új típusai jelentek meg a
piacon. (3) A pénzforgalmi szolgáltatások
uniós jogi keretének felülvizsgálata és mindenekelőtt a 2007/64/EK
irányelv hatásának elemzése, valamint „A kártyás, internetes és mobiltelefonos
fizetések integrált európai piacának megteremtése” című bizottsági zöld
könyvről[24]
folytatott konzultáció megmutatta, hogy a változások következtében szabályozási
szempontból jelentős kihívások alakultak ki. A pénzforgalmi piac fontos
területei, különösen a kártyás, internetes és mobilfizetések gyakran még mindig
nemzeti határok mentén tagoltak. Számos innovatív fizetési termék vagy
szolgáltatás nagyrészt vagy teljes egészében kívül esik a 2007/64/EK irányelv
hatályán. Emellett a 2007/64/EK irányelv hatálya és különösen az irányelv
hatályából kizárt elemek – például egyes, az általános szabályok hatálya alá
nem tartozó, fizetéshez kapcsolódó tevékenységek – a piaci fejleményekre
tekintettel több esetben túlságosan félreérthetőnek, túl általánosnak vagy
egyszerűen idejétmúltnak bizonyultak. Ez jogbizonytalanságot, a
pénzforgalmi láncban potenciális biztonsági kockázatokat és egyes területeken
fogyasztóvédelmi hiányosságokat eredményezett. Nehéznek bizonyult az innovatív
és könnyen használható digitális pénzforgalmi szolgáltatások bevezetése és a
fogyasztók és kiskereskedők hatékony, kényelmes és biztonságos fizetési
módszerekkel való ellátása az Unióban. (4) A digitális gazdaság
fejlődésére tekintettel elengedhetetlen az elektronikus fizetések
integrált egységes piacának megteremtése annak biztosításához, hogy a
fogyasztók, a kereskedők és a vállalatok teljes mértékben ki tudják
használni a belső piac előnyeit. (5) Új szabályokra van szükség a
szabályozási hiányosságok megszüntetéséhez, ugyanakkor fokozottabb jogi
egyértelműséget kell előírni és biztosítani kell a jogi keret
következetes alkalmazását az Unió egész területén. Egyenlő működési
feltételeket kell biztosítani a meglévő és új piaci szereplők
számára, meg kell könnyíteni, hogy az új fizetési eszközök szélesebb piacot
érhessenek el és az Unió egészében magas színvonalú fogyasztóvédelmet kell
biztosítani az említett pénzforgalmi szolgáltatások igénybevétele során. Ennek
a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői szempontjából a költségek és
árak csökkenő trendjéhez, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások
választékának és átláthatóságának javulásához kell vezetnie. (6) Az utóbbi években fokozódott
az elektronikus fizetések biztonsági kockázata, ami az elektronikus fizetések
nagyobb technikai összetettségével, az elektronikus fizetések világszerte
folyamatosan növekvő volumenével és a pénzforgalmi szolgáltatások új
típusainak megjelenésével kapcsolódik össze. Mivel a pénzforgalmi
szolgáltatások megbízhatósága és biztonságos volta alapvető feltétele
annak, hogy jól működjön a pénzforgalmi szolgáltatások piaca, a
pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek megfelelő védelmet kell
kapniuk ezekkel a kockázatokkal szemben. A pénzforgalmi szolgáltatások fontosak
az alapvető gazdasági és társadalmi tevékenységek fenntartásához, ezért az
olyan pénzforgalmi szolgáltatók, mint például a hitelintézetek a(z) [a
hálózat- és információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően
beillesztendő] európai parlamenti és tanácsi irányelv[25] 3. cikke (8) bekezdésének
megfelelően piaci szereplőnek minősülnek. (7) A(z) [a hálózat- és
információbiztonsági irányelv száma elfogadását követően
beillesztendő] irányelvben meghatározott, a tagállamok által hozandó
általános intézkedések mellett a fizetési műveletekhez kapcsolódó
biztonsági kockázatokat a pénzforgalmi szolgáltatók szintjén is kezelni kell. A
pénzforgalmi szolgáltatók által hozandó biztonsági intézkedéseknek arányosaknak
kell lenniük az érintett biztonsági kockázatokkal. Létre kell hozni egy
rendszeres jelentéstételi mechanizmust, amelynek keretében a pénzforgalmi
szolgáltatóknak éves szinten aktualizált információkkal kell ellátniuk az
illetékes hatóságokat biztonsági kockázataik értékelésére, valamint azokra a
(kiegészítő) intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket e kockázatok kezelése
céljából tettek. Továbbá azt biztosítandó, hogy más pénzforgalmi szolgáltatók
és fizetési rendszerek kára, például valamely fizetési rendszer jelentős
zavara, valamint a felhasználóknak okozott kár a lehető legkisebbre
korlátozódjon, alapvető, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók kötelesek
legyenek haladéktalanul bejelenteni az Európai Bankhatóságnak a súlyosabb
biztonsági eseményeket. (8) A pénzforgalmi szolgáltatások
módosított szabályozási keretét kiegészíti a(z) [XX/XX/EU] európai parlamenti
és tanácsi rendelet[26].
A rendelet megállapítja a fogyasztói betéti és hitelkártyával végzett
műveletekre és az említett műveletekhez kapcsolódó elektronikus és
mobilfizetésekre vonatkozó multilaterális és bilaterális bankközi díjak
felszámítására vonatkozó szabályokat, és korlátozza egyes üzletviteli szabályok
alkalmazását a kártyás műveletekre. A rendelet célja, hogy felgyorsítsa a
kártyaalapú fizetések tényleges integrált piacának megteremtését. (9) A tagállamok által
alkalmazott eltérő és ezáltal a fogyasztók számára hátrányos módszerek
alkalmazását elkerülendő, az irányelv által a pénzforgalmi szolgáltatók
számára előírt átláthatósági és tájékoztatási követelmények azokra a
műveletekre is alkalmazandók, amelyek esetében a fizető fél vagy a
kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója az Európai Gazdasági Térségben (a
továbbiakban: EGT), a másik pénzforgalmi szolgáltató pedig az EGT-n kívül
található. Helyénvaló továbbá kiterjeszteni az átláthatósági és tájékoztatási
előírások alkalmazását az EGT-n belül található pénzforgalmi szolgáltatók
között, bármely pénznemben végrehajtott műveletekre. (10) A pénzforgalmi szolgáltatások
fogalommeghatározásának technológiai szempontból semlegesnek kell lennie, és
lehetővé kell tennie új típusú pénzforgalmi szolgáltatások kialakítását,
eközben pedig mind a már működő, mind az új pénzforgalmi szolgáltatók
számára egyforma működési feltételeket kell biztosítania. (11) A tagállamok eltérően
alkalmazzák a 2007/64/EK irányelvben a fizető fél vagy a kedvezményezett
nevében eljáró kereskedelmi ügynökön keresztül megvalósuló fizetési
műveletekre vonatkozó mentességet. Egyes tagállamok olyan elektronikus
kereskedelmi platformok számára is lehetővé teszik a mentesség
alkalmazását, amelyek mind az egyéni vásárlók, mind az eladók nevében
közvetítőként járnak el, és az áru, illetve szolgáltatás adásvételével
kapcsolatos tárgyalást vagy a vonatkozó szerződés megkötését tényleges
felár nélkül végzik. Ez túlmegy a mentesség célzott alkalmazási körén és
növelheti a fogyasztói kockázatot, mivel ezek a szolgáltatók kívül maradnak a
jogi keret kínálta védelmen. A különböző alkalmazási gyakorlatok továbbá
torzítják a pénzforgalmi piacon kialakuló versenyt. Az említett aggályok
kezelése érdekében a fogalommeghatározást pontosítani és egyértelműsíteni
kell. (12) A
piactól kapott visszajelzések azt mutatják, hogy a zártkörű hálózatra
vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó pénzforgalmi tevékenységek gyakran nagy
pénzforgalmi volument és értéket foglalnak magukban, és több száz vagy ezer
különféle terméket és szolgáltatást kínálnak a fogyasztóknak, ami nem felel meg
a 2007/64/EK irányelvben a zártkörű hálózatokra vonatkozóan előírt
mentesség céljának. Ez nagyobb kockázatot eredményez, és nem biztosít jogi
védelmet a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői, különösen a
fogyasztók számára, a szabályozott piacok szereplői szempontjából pedig
egyértelműen hátrányos. E kockázatok korlátozása érdekében a 2009/110/EK
irányelvvel összhangban szükség van a zártkörű hálózat pontosabb
meghatározására. Ezért egy fizetési eszköz akkor minősül zártkörű
hálózaton belül használhatónak, ha csak egy meghatározott üzletben vagy
üzletláncban kínált termékek és szolgáltatások vásárlására alkalmas, vagy ha az
értékesítés helyétől függetlenül csak meghatározott körű termékek és
szolgáltatások vásárlására alkalmas. Ilyen eszközök lehetnek a
hűségkártyák, az üzemanyagkártyák, a tagsági kártyák, a közlekedési
kártyák, az étkezési jegyek, illetve meghatározott szolgáltatási utalványok,
amelyek esetenként a használatukat elősegítő egyedi adózási vagy
munkajogi keretszabályozás alá tartoznak, a szociális jogszabályokban
meghatározott célok megvalósítása érdekében. Amennyiben egy egyedi célt
szolgáló eszköz általános célú eszközzé válik, akkor az ezen irányelv hatálya
alóli mentesség a továbbiakban nem alkalmazható. A partnerüzletekben is
használható eszközök ezen irányelv hatálya alóli mentesítése nem indokolt,
mivel ezeket az eszközöket jellemzően a folyamatosan bővülő
szolgáltatói hálózatok kiszolgálására tervezik. A mentesség a lehetséges
pénzforgalmi szolgáltatók azon kötelezettségével együtt alkalmazandó, hogy be
kell jelenteniük a zártkörű hálózat fogalommeghatározásának körébe tartozó
tevékenységeket. (13) Nem tartoznak a 2007/64/EK
irányelv hatálya alá egyes, távközlési vagy információtechnológiai eszközökkel
végrehajtott fizetési műveletek, amelyek esetében a hálózatüzemeltető
nemcsak a digitális áruknak és szolgáltatásoknak a szóban forgó eszköz útján
történő szállításával összefüggésben jár el közvetítőként, hanem az
említett áruk és szolgáltatások vonatkozásában hozzáadott értéket is teremt. Ez
a mentesség mindenekelőtt lehetővé teszi az úgynevezett
üzemeltetői számlázást, illetve a közvetlenül a telefonszámlára történő
vásárlást, ami a csengőhangok és az emelt díjas sms-szolgáltatások
esetében már megvalósult, és hozzájárul a csekély értékű digitális
tartalom értékesítésén alapuló új üzleti modellek kifejlesztéséhez. A piacról
érkező visszajelzések nem bizonyítják, hogy ez a fizetési mód, amely a
fogyasztók körében a csekély küszöbértékű fizetések esetében kedvelt,
általános fizetésközvetítési szolgáltatássá vált volna. A jelenlegi mentesség
félreérthető megfogalmazása miatt azonban ezt az előírást a
tagállamok eltérően alkalmazzák. Ez jogbizonytalanságot teremt a gazdasági
szereplők és a fogyasztók számára, és egyes esetekben lehetővé tette,
hogy a szolgáltatók más fizetésközvetítési szolgáltatások után is jogosultságot
formáljanak a 2007/64/EK irányelv hatálya alóli mentességre. Helyénvaló ezért
szűkíteni az említett irányelv hatályát. A mentességnek kifejezetten a
digitális tartalom, például csengőhang, háttérkép, zene, játékok, videók
vagy alkalmazások megvásárlásához kapcsolódó kis értékű fizetésekre kell
összpontosítania. A mentesség csak elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz
(vagyis az érintett üzemeltető alaptevékenységéhez) kapcsolódó
kiegészítő szolgáltatásként nyújtott pénzforgalmi szolgáltatás esetén
alkalmazandó. (14) Hasonlóan nem tartoztak a
2007/64/EK irányelv hatálya alá a bankjegykiadó automaták (a továbbiakban: ATM)
bankoktól vagy egyéb pénzforgalmi szolgáltatóktól független üzemeltetői
által kínált fizetési szolgáltatások. A rendelkezés eredetileg azt a célt
szolgálta, hogy távoli vagy ritkán lakott területeken ösztönözzék egyedi ATM-ek
működtetését, lehetővé téve a kártyát kibocsátó pénzforgalmi
szolgáltatónak fizetett díjon felüli, külön díj felszámítását, de nem az volt a
cél, hogy olyan ATM-szolgáltatók vegyék igénybe, amelyek egy vagy több
tagállamra kiterjedő, több száz vagy több ezer ATM-ből álló
hálózatokat üzemeltetnek. Ez a nem szándékolt cél azt eredményezi, hogy az
irányelvet az ATM-piac egyre nagyobb részén nem alkalmazzák, ami hátrányos a
fogyasztóvédelemre nézve. Ösztönzi azt is, hogy a jelenlegi ATM-szolgáltatók
átalakítsák üzleti modelljüket és megszüntessék eddigi szerződéses
kapcsolatukat a pénzforgalmi szolgáltatókkal, hogy közvetlenül a fogyasztóknak
számíthassanak fel magasabb díjat. Következésképpen a mentességet törölni kell.
(15) Azok a pénzforgalmi
szolgáltatók, amelyek szeretnék kihasználni a 2007/64/EK irányelv szerinti
mentességet, gyakran nem konzultálnak a hatóságokkal arról, hogy az általuk
végzett tevékenység az irányelv hatálya alá tartozik-e, illetve mentességet
élvez-e, hanem saját értékeléseikre hagyatkoznak. Úgy tűnik, egyes
mentességek hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók úgy alakítsák
át üzleti modelljüket, hogy az általuk kínált pénzforgalmi tevékenység az
említett irányelv hatályán kívülre kerüljön. Ez megnövelheti a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevőinek kockázatait, és eltérő belső
piaci feltételekhez vezet a pénzforgalmi szolgáltatók szempontjából. Annak
biztosítása érdekében, hogy a szabályokat a belső piac egészén egységesen
értelmezzék, a szolgáltatók számára elő kell írni egyes tevékenységek
bejelentését az illetékes hatóságok felé. (16) Fontos belefoglalni az
irányelvbe azt a követelményt, hogy a potenciális pénzforgalmi szolgáltatóknak
– amennyiben a fizetési műveletek volumene meghalad egy meghatározott
küszöbértéket – be kell jelenteniük arra irányuló szándékukat, hogy
zártkörű hálózat keretében végezzenek tevékenységet. Az illetékes
hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az említett tevékenységek zártkörű
hálózat keretében végzett tevékenységeknek tekinthetők-e és a 3. cikk k)
pontjában meghatározott kritériumok alapján kellően indokolt döntést kell
hozniuk. (17) Az új előírásoknak
követniük kell a 2007/64/EK irányelv megközelítését és az elektronikus
pénzforgalmi szolgáltatások valamennyi típusára ki kell terjedniük. Ezért
továbbra sem helyénvaló, hogy az új szabályok olyan szolgáltatásokra legyenek
alkalmazandók, amelyeknél a pénznek a fizető féltől a kedvezményezett
részére való átutalása, illetve szállítása kizárólag bankjegyekben vagy
pénzérmékben történik, vagy olyan esetben sem, amikor az átutalás alapja papír
csekk, papíralapú váltó, kötelezvény vagy egyéb olyan eszköz, papíralapú
utalvány vagy kártya, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatóra vagy más fél nevére
állítottak ki azzal a céllal, hogy pénzeszközt bocsássanak a kedvezményezett
rendelkezésére. (18) A 2007/64/EK irányelv
elfogadása óta új típusú pénzforgalmi szolgáltatások jelentek meg, különösen az
internetes fizetések területén. Megjelentek mindenekelőtt a harmadik fél
szolgáltatók, amelyek úgynevezett fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat kínálnak
a fogyasztóknak és a kereskedőknek, gyakran anélkül, hogy az átutalandó
pénz a birtokukba kerülne. Ezek a szolgáltatások megkönnyítik az elektronikus
kereskedelmet, mivel „szoftverhidat” hoznak létre a kereskedő weboldala és
a fogyasztó online banki platformja között az átutaláson vagy beszedésen
alapuló internetes fizetés kezdeményezéséhez. A harmadik fél szolgáltatók mind
a kereskedők, mind a fogyasztók számára kedvező költségű
alternatívát kínálnak a kártyás fizetéshez képest, és lehetővé teszik a
fogyasztók számára, hogy akkor is tudjanak online vásárolni, ha nem
rendelkeznek hitelkártyával. A harmadik fél szolgáltatók azonban jelenleg nem
tartoznak a 2007/64/EK irányelv hatálya alá, és így nem tartoznak
szükségszerűen valamely illetékes hatóság felügyelete alá, továbbá nem
követik a 2007/64/EK irányelv rendelkezéseit. Ez számos jogi kérdést vet fel,
például a fogyasztóvédelem, a biztonság és a felelősség, továbbá a verseny
és az adatvédelem tekintetében. Az új szabályoknak ezért kezelniük kell ezeket
a problémákat. (19) A készpénzátutalás olyan
egyszerű pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek alapja rendszerint a
fizető fél által a pénzforgalmi szolgáltató részére rendelkezésre
bocsátott készpénz, amely szolgáltató a megfelelő összeget – például
valamilyen kommunikációs hálózaton keresztül – átadja a kedvezményezettnek vagy
egy másik, a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltatónak. Egyes
tagállamokban az élelmiszer-áruházak, kereskedők és egyéb
kiskereskedők ennek megfelelő szolgáltatást nyújtanak a lakosság
részére, lehetővé téve közüzemi és egyéb rendszeres háztartási számlák
kifizetését. Ezt a számlafizetési szolgáltatást készpénzátutalásként kell
kezelni, kivéve, ha az illetékes hatóságok ezt a tevékenységet valamely más
pénzforgalmi szolgáltatás kategóriájába tartozónak tekintik. (20) Szükség van azon pénzforgalmi
szolgáltatók típusainak meghatározására, amelyek az egész Unió területén
jogosultak pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, nevezetesen: hitelintézetek,
amelyek a szolgáltatásaikat igénybe vevőktől a fizetési
műveletek finanszírozására is felhasználható betéteket gyűjtenek, és
amelyek továbbra is a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben[27] meghatározott prudenciális
előírások hatálya alá tartoznak; elektronikuspénz-kibocsátó intézmények,
amelyek a fizetési műveletek finanszírozására is felhasználható
elektronikus pénzt bocsátanak ki, és amelyek továbbra is a 2009/110/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott prudenciális előírások
hatálya alá tartoznak; pénzforgalmi intézmények, valamint a nemzeti jog alapján
ilyen tevékenységre jogosult postai elszámolóközpontok. (21) Ez az irányelv megállapítja az
olyan fizetési műveletek végrehajtására vonatkozó szabályokat, amikor a
pénzeszköz a 2009/110/EK irányelvben meghatározott elektronikus pénz. Ez az
irányelv azonban nem szabályozza az elektronikus pénz kibocsátását, és nem
módosítja az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek az említett irányelv
szerinti prudenciális szabályozását. A pénzforgalmi intézmények ezért nem
bocsáthatnak ki elektronikus pénzt. (22) A 2007/64/EK irányelv
prudenciális rendszert hozott létre, egységes engedélyt vezetve be az összes
olyan pénzforgalmi szolgáltató számára, amelynek szolgáltatásai nem terjednek
ki betétgyűjtésre vagy elektronikuspénz-kibocsátásra. Ezért a 2007/64/EK
irányelv új pénzforgalmi szolgáltatói kategóriaként bevezette a pénzforgalmi
intézmény fogalmát és előírta, hogy a meglévő kategóriákon kívül
eső jogi személyek szigorú és átfogó feltételek alapján kaphassanak
engedélyt pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására az Unió egész területén.
Ezáltal uniós szinten egységes feltételek alkalmazandók az ilyen
szolgáltatásokra. (23) A pénzforgalmi intézményként
való engedélyezésnek és az engedély fenntartásának feltételei nem változnak
lényegesen. A 2007/64/EK irányelvnek megfelelően a feltételek között
szerepelnek olyan prudenciális előírások, amelyek arányosak az e
szervezetek üzleti tevékenysége során előforduló működési és pénzügyi
kockázatokkal. Ebben az összefüggésben az indulótőkét és a mindenkori
tőkét kombináló szilárd követelményrendszerre van szükség, amely
kellő időben, a piaci igények függvényében részletesebben
kidolgozható. A pénzforgalmi szolgáltatások széles skálája miatt annak
érdekében, hogy ugyanazon kockázatokat minden pénzforgalmi szolgáltató esetében
ugyanúgy kezeljék, az irányelv különböző, bizonyos fokú felügyeleti
mérlegeléssel ötvözhető módszerekre ad lehetőséget. A pénzforgalmi
intézményekre vonatkozó előírásoknak tükrözniük kell azt a tényt, hogy a
pénzforgalmi intézmények erőteljesebben szakosodottak, és korlátozottabb
területen fejtenek ki tevékenységet, továbbá a náluk felmerülő kockázatok
szűkebb körűek, valamint egyszerűbben nyomon követhetők és
ellenőrizhetők, mint a hitelintézetek tágabb tevékenységi körében
előforduló kockázatok. A pénzforgalmi intézményeknek ezért
mindenekelőtt tilos betéteket gyűjteniük a szolgáltatásaikat igénybe
vevőktől, és a szolgáltatások igénybe vevőitől érkező
pénzeszközöket csak pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához használhatják fel.
Az előírt prudenciális szabályoknak, többek között az indulótőkének,
meg kell felelniük a pénzforgalmi intézmény által nyújtott megfelelő
pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázatoknak. Az olyan szolgáltatások,
amelyek kizárólag a fizetési számlához való hozzáférést teszik lehetővé,
de számlát nem kínálnak, az indulótőke szempontjából közepes kockázatúnak
minősülnek. (24) Olyan rendelkezéseket is el
kell fogadni, amelyek előírják, hogy az ügyfélpénzeket elkülönítetten kell
tartani a pénzforgalmi intézmény más üzleti célokat szolgáló
pénzeszközeitől. Az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények azonban
csak akkor tűnnek szükségesnek, ha az ügyfélpénz a pénzforgalmi intézmény
birtokába kerül. A pénzforgalmi intézményeknek továbbá a pénzmosás elleni és a
terrorizmus finanszírozása elleni szigorú követelmények hatálya alá kell
tartozniuk. (25) Ez az irányelv nem vezet be
módosításokat a pénzforgalmi intézmények azon kötelezettségeire vonatkozóan,
amelyek a beszámolóikkal kapcsolatos jelentéseket, valamint az éves beszámolók
és az összevont (konszolidált) éves beszámolók könyvvizsgálatát érintik. A
pénzforgalmi intézményeknek az éves és összevont éves beszámolóikat a
78/660/EGK tanácsi irányelvben[28],
és adott esetben a 83/349/EGK tanácsi irányelvben[29], valamint a 86/635/EGK tanácsi
irányelvben[30]
foglaltak szerint kell elkészíteniük. Az éves és összevont éves beszámolókat
könyvvizsgálóval felül kell vizsgáltatni, kivéve azt az esetet, ha a
pénzforgalmi intézmény a 78/660/EGK, valamint adott esetben a 83/349/EGK és a
86/635/EGK irányelvek értelmében mentesül e kötelezettség alól. (26) A technológiai
fejlődéssel számos kiegészítő szolgáltatás is megjelent az utóbbi
években, mint például a számlainformációs és a számlaösszesítési szolgáltatás.
Az irányelvnek ezekre a szolgáltatásokra is ki kell terjednie annak érdekében,
hogy a fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek és státuszukkal
összefüggésben jogbiztonság alakuljon ki. (27) Az irányelv hatálya alá
tartozó egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásakor a pénzforgalmi
intézményeknek olyan fizetési számlákat kell vezetniük, amelyek kizárólag
fizetési műveletekre használhatók. Ahhoz, hogy a pénzforgalmi intézmények
pénzforgalmi szolgáltatást tudjanak nyújtani, elkerülhetetlen, hogy
hozzáférésük legyen fizetési számlákhoz. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a
hozzáférés olyan módon történő megadását, ami arányos azzal a jogos
céllal, amelyet szolgál. (28) Ez az irányelv a pénzforgalmi
szolgáltatók által történő hitelnyújtásra, azaz hitelkeret rendelkezésre
tartására és hitelkártya-kibocsátásra kizárólag akkor vonatkozik, ha a hitelnyújtás
szorosan kapcsolódik pénzforgalmi szolgáltatásokhoz. Csak akkor helyénvaló a
pénzforgalmi intézmények számára a hitelnyújtást határokon átnyúló
tevékenységeiket illetően engedélyezni, ha a hitelt a pénzforgalmi
szolgáltatások megkönnyítése érdekében nyújtják, az rövid lejárati jellegű
és tizenkét hónapot meg nem haladó futamidejű, ideértve a
feltöltődő hitelkereteket is, azzal a feltétellel, hogy
refinanszírozására főként a pénzforgalmi intézmény saját forrásainak, valamint
a tőkepiacról származó egyéb forrásoknak, nem pedig a pénzforgalmi
szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek nevében megőrzött
pénzeszközöknek a felhasználásával kerül sor. Ezek a szabályok nem érintik a
2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[31], sem az egyéb releváns uniós
vagy nemzeti jogszabályokat a fogyasztói hitelezés ezen irányelvben nem
harmonizált feltételei tekintetében. (29) A pénzforgalmi intézmények
engedélyezéséért felelős, az ellenőrzéseket végrehajtó és az említett
engedély visszavonásáról döntő illetékes nemzeti hatóságok közötti
együttműködés általánosságban megfelelőnek bizonyult. Az illetékes
hatóságok közötti együttműködést azonban javítani kell, mind az
információcsere, mind az irányelv koherens alkalmazása és értelmezése
tekintetében azokban az esetekben, amikor az engedéllyel rendelkező
pénzforgalmi intézmény a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának
jogát gyakorolva a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban is
pénzforgalmi szolgáltatást kíván nyújtani („útlevél kiadása”). Az Európai
Bankhatóságot (EBH) fel kell kérni arra, hogy készítsen az együttműködésre
és az adatcserére vonatkozó iránymutatást. (30) Az illetékes hatóság által
engedélyezett vagy a hatóságnál nyilvántartásba vett pénzforgalmi intézmények,
ideértve ügynökeiket és fióktelepeiket, átláthatóságának fokozása céljából az
EBH-val együtt létre kell hozni egy, a nemzeti nyilvántartásokat összekötő
internetes portált, amely európai elektronikus elérési pontként szolgál.
Ezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az illetékes hatóságok közötti
együttműködés javításához. (31) Javítani kell a pontos,
aktualizált információk rendelkezésre állását azáltal, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók számára elő kell írni, hogy a székhelyük szerinti állam
illetékes hatóságát haladéktalanul értesítsék minden olyan változásról, amely
befolyásolja az engedéllyel összefüggő információ és bizonyíték
pontosságát, beleértve a kiszervezett tevékenységeket végző további
ügynököket, fióktelepeket vagy szervezeteket. Kétség
esetén az illetékes hatóságoknak is ellenőrizniük kell, hogy a kapott
információ helyes-e. (32) Bár ez az irányelv részletesen
meghatározza a hatáskörök azon minimális körét, amelyekkel az illetékes
hatóságoknak rendelkezniük kell a pénzforgalmi intézmények megfelelésének
felügyelete során, ezeket a hatásköröket az alapvető jogok, többek között
a magánélethez való jog figyelembevételével kell gyakorolni. Azon hatáskörök
gyakorlásához, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a magán- és
családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásának jogát, a
tagállamoknak megfelelő és hatékony védő intézkedéseket kell
bevezetniük a visszaélések és az önkényesség megakadályozása céljából, például
adott esetben az érintett tagállam bírósága által adott előzetes engedély révén. (33) Fontos biztosítani, hogy a
készpénz-átutalási szolgáltatásokat nyújtó személyek a jogi és szabályozási
követelmények egyfajta minimumának hatálya alá kerüljenek. Így elő kell
írni a készpénz-átutalási szolgáltatásokat nyújtó személyek személyazonosságának
és tartózkodási helyének nyilvántartásba vételét, beleértve azokét a
személyekét is, akik vagy amelyek nem tudják teljesíteni a pénzforgalmi
szolgáltatóként történő engedélyezés összes feltételét. Ez a megközelítés
összhangban van a Pénzügyi Akció Munkacsoport VI. különleges ajánlásában
foglalt okfejtéssel, amely egy olyan mechanizmus előírását irányozza
elő, amely alapján az említett ajánlásban meghatározott összes feltételt
teljesíteni nem képes pénzforgalmi szolgáltatók mégis pénzforgalmi intézményként
kezelhetők. E megfontolásból a tagállamoknak az említett személyeket úgy
kell felvenniük a pénzforgalmi intézmények nyilvántartásába, hogy eltekintenek
az engedélyezésre vonatkozó összes feltétel vagy a feltételek egy részének
alkalmazásától. Mindemellett alapvető fontosságú a mentesítési
lehetőséget a pénzforgalmi műveletek összértékére vonatkozó szigorú
követelményekhez kötni. A mentességet élvező pénzforgalmi intézmények nem
élhetnek sem a letelepedés jogával, sem pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságával,
és ezeket a jogokat fizetési rendszer tagjaként, közvetetten sem
gyakorolhatják. (34) Minden pénzforgalmi
szolgáltató számára lényeges, hogy hozzá tudjon férni a fizetési rendszerek
technikai infrastruktúráinak szolgáltatásaihoz. A hozzáférésre azonban
megfelelő követelményeknek kell vonatkozniuk e rendszerek integritásának
és stabilitásának biztosítása érdekében. Valamennyi olyan pénzforgalmi
szolgáltatónak, amely részvételét kérelmezi valamely fizetési rendszerben,
igazolnia kell a fizetési rendszer résztvevői előtt, hogy belső
szabályozása mindenféle kockázattal szemben kellően szilárd védelmet
nyújt. Jellemzően ilyen fizetési rendszerek például a négyszereplős
kártyarendszerek, valamint átutalási és beszedési megbízások feldolgozását
végző nagy rendszerek. Annak érdekében, hogy az engedélyezett pénzforgalmi
szolgáltatók egyes típusai között az Unió egész területére kiterjedően
biztosított legyen az – engedélyüknek megfelelő – egyenlő bánásmód,
szükséges tisztázni azokat a szabályokat, amelyek a pénzforgalmi szolgáltatások
nyújtásának hozzáférhetőségére és a fizetési rendszerekhez való
hozzáférésre vonatkoznak. (35) Rendelkezni kell az
engedélyezett pénzforgalmi intézmények és hitelintézetek
megkülönböztetéstől mentes kezeléséről annak érdekében, hogy a
belső piacon egymással versenyző valamennyi pénzforgalmi szolgáltató
azonos feltételek mellett vehesse igénybe az e fizetési rendszerek technikai
infrastruktúrái által nyújtott szolgáltatásokat. A prudenciális kereteik
közötti különbségek miatt helyénvaló rendelkezni az engedélyezett pénzforgalmi
szolgáltatók és az ezen irányelv szerinti mentességet, illetve a 2009/110/EK
irányelv 3. cikke szerinti mentességet élvezők közötti eltérő
bánásmódról. Mindenesetre az árra vonatkozó feltételekben levő különbségek
kizárólag akkor engedélyezhetők, ha ezt a pénzforgalmi szolgáltatóknál
felmerülő költségek által előidézett különbség indokolja. Ez nem
sérti a tagállamoknak a rendszerszempontból jelentős rendszerekhez való
hozzáférés korlátozására vonatkozó, a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[32]
szerinti jogát, és nem sérti az Európai Központi Banknak és a Központi Bankok
Európai Rendszerének a fizetési rendszerekhez való hozzáférés tekintetében
meghatározott hatáskörét. (36) Egyes esetekben a tagállamok
meghatározott pénzforgalmi szolgáltatóknak közvetett hozzáférést biztosítottak
kijelölt fizetési rendszerekhez, a 98/26/EK irányelv rendelkezéseihez
hasonlóan. Ez a döntés az érintett tagállam mérlegelési jogkörébe tartozik.
Mindazonáltal a pénzforgalmi szolgáltatók közötti tisztességes verseny
biztosítása érdekében az irányelvnek elő kell írnia, hogy amennyiben egy
tagállam közvetett hozzáférést biztosít egy pénzforgalmi szolgáltatónak ilyen
rendszerekhez, az ugyanilyen helyzetben levő más pénzforgalmi
szolgáltatóknak is ugyanazon, diszkriminációmentes bánásmódban kell
részesülniük. (37) Az utóbbi években
jelentős szereplővé váltak a fizetések feldolgozásának piacán az
olyan, háromszereplős pénzforgalmi rendszerek, amelyekben mind a
fizető fél, mind a kedvezményezett számára a rendszer jár el egyedüli
pénzforgalmi szolgáltatóként. Ezért már nem indokolt, hogy ezek a rendszerek
mentességet kapjanak, tekintettel arra, hogy más pénzforgalmi szolgáltatóknak
biztosítanak hozzáférést, ha a többi fizetési rendszer nem tudja kihasználni
ezen mentesség előnyeit. (38) Olyan szabályrendszert kell
létrehozni, amely biztosítja a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó
feltételek és tájékoztatási követelmények átláthatóságát. (39) Ez az irányelv nem
alkalmazandó a készpénzes fizetési műveletekre, mivel a készpénzes
fizetések tekintetében már létezik az egységes fizetési piac; ez az irányelv
nem vonatkozik továbbá a papírcsekken alapuló fizetési műveletekre, mivel
ezek természetüknél fogva nem dolgozhatók fel olyan hatékonyan, mint az egyéb
fizetési módok. Ezeken a területeken azonban a helyes gyakorlatnak követnie
kellene a jelen irányelvben meghatározott alapelveket. (40) Mivel a fogyasztók és a
vállalkozások nem ugyanabban a helyzetben vannak, nincs szükségük azonos
szintű védelemre. Míg fontos, hogy a fogyasztók jogait olyan rendelkezések
garantálják, amelyektől egy szerződésben nem lehet eltérni,
ésszerű annak lehetővé tétele, hogy a vállalkozások és szervezetek
másként állapodjanak meg, amennyiben nem fogyasztókkal kerülnek kapcsolatba.
Ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy
rendelkezhessenek, hogy a 2003/361/EK bizottsági ajánlás[33] értelmében vett
mikrovállalkozásokat ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni, mint a
fogyasztókat. Mindenesetre ezen irányelv néhány alapvető rendelkezése a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő jogállásától függetlenül,
mindenkor alkalmazandó. (41) Ezen irányelvben meg kell
határozni a pénzforgalmi szolgáltatók kötelezettségeit a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevői számára nyújtandó tájékoztatás tekintetében,
akiknek mindenütt ugyanolyan magas színvonalú, egyértelmű információkat
kell kapniuk a pénzforgalmi szolgáltatásokról annak érdekében, hogy képesek
legyenek megalapozott döntéseket hozni és az EU-n belül szabadon választani. Az
átláthatóság érdekében ez az irányelv meghatározza azokat a harmonizált
követelményeket, amelyek biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe
vevő a pénzforgalmi szolgáltatási szerződésre és a fizetési műveletre
nézve megkapja a szükséges és elégséges információkat. Annak előmozdítása
érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások egységes piaca
zökkenőmentesen működjön, a tagállamok nem fogadhatnak el az
irányelvben megállapítottaktól eltérő, tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseket. (42) A fogyasztókat védeni kell a
tisztességtelen és félrevezető gyakorlatokkal szemben a 2005/29/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvvel[34],
a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[35], valamint a 2002/65/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvvel[36]
összhangban. Ezen meglévő irányelvek kiegészítő rendelkezéseit
továbbra is alkalmazni kell. Pontosítani kell azonban mindenekelőtt a
szerződés megkötését megelőző tájékoztatási követelmények
tekintetében az ezen irányelv és a 2002/65/EK irányelv közötti kapcsolatot. (43) A kötelező
tájékoztatásnak arányosnak kell lennie a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe
vevők szükségleteivel, közlésére pedig szabványos formátumban van szükség.
Az egyszeri fizetési műveletekre azonban más tájékoztatási
követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a keretszerződésekre, amelyek
több fizetési műveletre vonatkoznak. (44) A keretszerződések és az
ezek hatálya alá tartozó fizetési műveletek a gyakorlatban sokkal
gyakoribbak és gazdaságilag fontosabbak, mint az egyszeri fizetési
műveletek. Fizetési számla vagy külön fizetési eszköz megléte esetén
keretszerződés szükséges. A keretszerződésekre vonatkozó
előzetes tájékoztatási követelményeknek ezért meglehetősen átfogónak
kell lenniük, a tájékoztatást pedig minden esetben papíron vagy egyéb tartós
adathordozón kell megadni, például a számlanyomtatók által kinyomtatott lapon,
CD-ROM-on, DVD-n, valamint a személyi számítógép merevlemezes meghajtóján,
amelyen elektronikus levelezés tárolható, és internetes oldalakon, amennyiben
ezek az oldalak későbbi visszaolvasásra alkalmas módon az információk
felhasználási céljának megfelelő időtartamig elérhetők, és
amelyek lehetővé teszik a tárolt adatok változatlan reprodukálását. A
pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő
számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a keretszerződésben
megállapodjanak a teljesített fizetési műveletekre vonatkozó utólagos
tájékoztatásnyújtás módjáról, így például arról, hogy az internetes banki szolgáltatások
tekintetében a fizetési számlára vonatkozó valamennyi információt online
hozzáférhetővé kell tenni. (45) Az egyszeri fizetési
műveletek esetében kizárólag az alapvető fontosságú információkat
kell minden esetben megadni a pénzforgalmi szolgáltató saját kezdeményezésére.
Mivel a fizető fél rendszerint jelen van a fizetési megbízás adásakor, nem
szükséges előírni azt, hogy a tájékoztatást minden esetben papíron vagy
egyéb tartós adathordozón kell nyújtani. A pénzforgalmi szolgáltató szóbeli
tájékoztatást is nyújthat, vagy az információkat más formában is könnyen
hozzáférhetővé teheti, például a feltételeknek a helyszínen lévő
hirdetőtáblán való kifüggesztése révén. Tájékoztatást kell nyújtani arról
is, hogy hol lehet részletesebb információkhoz jutni (például a weboldal címe).
A fogyasztó kérésére azonban az alapvető fontosságú információkat papíron
vagy egyéb tartós adathordozón a rendelkezésére kell bocsátani. (46) Ez az irányelv rendelkezik
arról, hogy a fogyasztó a pénzforgalmi szolgáltatásra vonatkozó szerződés
kötelező erejűvé válása előtt jogosult ingyenesen megkapni a
vonatkozó információkat. A fogyasztó a szerződéses jogviszony teljes
időtartama alatt kérheti az előzetes tájékoztatás és a
keretszerződés ingyenesen, papíron történő rendelkezésre bocsátását
is, annak érdekében, hogy össze tudja hasonlítani az egyes pénzforgalmi
szolgáltatók szolgáltatásait és azok feltételeit, illetve bármiféle vita esetén
ellenőrizhesse szerződéses jogait és kötelezettségeit. Az említett
rendelkezéseknek összhangban kell állniuk a 2002/65/EK irányelvvel. Ezen
irányelvnek az ingyenes tájékoztatásra vonatkozó konkrét rendelkezései nem
vonhatják maguk után azt, hogy az egyéb vonatkozó irányelvek alapján a
fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás után díjat lehet felszámítani. (47) Annak a módnak a megválasztása
során, ahogyan a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének rendelkezésére bocsátja az előírt információkat, figyelembe
kell vennie ez utóbbi szükségleteit, valamint a gyakorlati technikai vonatkozásokat
és a költséghatékonyságot az adott pénzforgalmi szolgáltatási szerződésben
foglalt megállapodásból következő helyzettől függően. Az
irányelv ezáltal a pénzforgalmi szolgáltató által nyújtandó tájékoztatás két
módját kell, hogy megkülönböztesse: vagy át kell adni az információkat, azaz a
pénzforgalmi szolgáltatónak aktívan kell közölnie azokat az ezen irányelv által
előírt megfelelő időben anélkül, hogy ezt a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő a továbbiakban kezdeményezné; vagy elérhetővé
kell tenni a tájékoztatást a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő
számára, figyelembe véve az esetleges további tájékoztatásra irányuló bármilyen
kérését. Ez utóbbi esetben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének
aktívan kell kezdeményeznie azt, hogy tájékoztatást kapjon, például úgy, hogy
kifejezetten kéri azt a pénzforgalmi szolgáltatótól, belép a bankszámlához
tartozó e-mail postafiókba vagy a számlakivonatokért nyomtatóba helyezi
bankkártyáját. A fenti célokból a pénzforgalmi szolgáltatónak biztosítania kell
az információhoz való hozzáférés lehetőségét és az információnak a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője általi elérhetőségét. (48) A fogyasztó részére járulékos
díjak felszámítása nélkül biztosítani kell a teljesített műveletekre
vonatkozó alapvető tájékoztatást. Az egyszeri fizetési műveletek
esetében a pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel külön díjat ezért a
tájékoztatásért. Hasonlóképpen ingyenesen kell biztosítani a
keretszerződés keretében teljesített fizetési műveletekre vonatkozó
utólagos, havonta történő tájékoztatást. A díjszabás átláthatóságának és a
fogyasztói szükségletek közötti különbségeknek a fontosságára figyelemmel
azonban a felek számára lehetővé kell tenni, hogy gyakoribb vagy
kiegészítő tájékoztatás esetén díjfizetésről állapodjanak meg. A
különböző nemzeti gyakorlatok figyelembevétele érdekében a tagállamoknak
lehetőséget kell adni arra, hogy olyan szabályokat állapítsanak meg,
amelyek előírják, hogy a papíralapú havi számlakivonatokat mindig
ingyenesen kell biztosítani. (49) A fogyasztói mobilitás
megkönnyítése érdekében a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy egy
év elteltével külön díj nélkül felmondhassák a keretszerződéseket. A
fogyasztók számára a megállapodás szerinti felmondási időnek nem szabad egy
hónapnál hosszabbnak, a pénzforgalmi szolgáltatók számára pedig két hónapnál
rövidebbnek lennie. Ez az irányelv nem érinti a pénzforgalmi szolgáltató azon
kötelezettségét, amely rendkívüli körülmények között a pénzforgalmi
szolgáltatási szerződés megszüntetésére irányul más vonatkozó – például a
pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról, a pénzeszközök befagyasztását
célzó intézkedésről, vagy a bűncselekmények megelőzésével és
kivizsgálásával kapcsolatos egyedi intézkedésről szóló – uniós vagy
nemzeti jogszabályok alapján. (50) A kis összegű fizetésekre
szolgáló fizetési eszközöknek olcsó és könnyen használható alternatívát kell
biztosítaniuk az alacsony árfekvésű áruk és szolgáltatások esetében, és
nem indokolt azokat túlzott követelményekkel túlterhelni. A vonatkozó
tájékoztatási követelményeket és az azok teljesítésével kapcsolatos szabályokat
ezért az alapvető fontosságú információkra kell korlátozni, figyelembe
véve a kis összegű fizetésekre szánt eszközöktől indokoltan elvárható
műszaki jellemzőket is. A pénzforgalmi szolgáltatások igénybe
vevőinek a kevésbé szigorú rendszer ellenére is megfelelő védelemben
kell részesülniük, mivel ezen fizetési eszközök – különösen az előre
fizetett fizetési eszközök – csak korlátozott kockázatot jelentenek. (51) Meg kell állapítani azokat a
kritériumokat, amelyek alapján a harmadik fél szolgáltatók hozzáférhetnek a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy másik pénzforgalmi
szolgáltatónál tartott számlán levő pénzeszköz rendelkezésre állására
vonatkozó információhoz és felhasználhatják azt. Mindenekelőtt a harmadik
fél szolgáltatónak és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének
számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatónak egyaránt teljesítenie kell az
ebben az irányelvben meghatározott vagy említett vagy az EBH iránymutatásába
foglalt szükséges adatvédelmi és biztonsági követelményeket. A fizető
félnek kifejezett hozzájárulását kell adnia a harmadik fél szolgáltatónak, hogy
az hozzáférhessen fizetési számlájához, és megfelelő tájékoztatást kell
kapnia a hozzáférés mértékéről. Azon egyéb pénzforgalmi szolgáltatók
fejlődésének lehetővé tétele érdekében, amelyek nem vesznek át
betéteket, szükséges, hogy a hitelintézetek ellássák őket a pénzeszköz
rendelkezésre állására vonatkozó információval, amennyiben a fizető fél hozzájárult
ahhoz, hogy ezen információt közöljék a fizetési eszközt kibocsátó pénzforgalmi
szolgáltatóval. (52) Valahányszor
fizetéskezdeményezési szolgáltatásra kerül sor, a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevőjének és a pénzforgalmi szolgáltatónak a jogait és
kötelezettségeit megfelelően ki kell igazítani a harmadik fél szolgáltató
műveletbe való bevonásának figyelembevétele érdekében. Konkrétan, a
számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató és a műveletben részt vevő
harmadik fél szolgáltató közötti kiegyensúlyozott felelősségmegosztásnak
biztosítania kell, hogy a felek a művelet ellenőrzésük alatt
levő megfelelő része tekintetében felelősséget vállaljanak, és
probléma esetén egyértelműen meghatározzák a felelős felet. Csalás
vagy vita esetén a harmadik fél konkrét kötelezettsége, hogy ellássa a
fizető felet és a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatót a
műveletekre vonatkozó hivatkozásokkal és az érintett műveletre
vonatkozó engedéllyel kapcsolatos információval. (53) A nem engedélyezett vagy nem
megfelelően teljesített fizetési műveletek kockázatainak és
következményeinek csökkentése érdekében a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének a lehető leghamarabb értesítenie kell a pénzforgalmi
szolgáltatót az állítólagosan nem engedélyezett vagy nem megfelelően teljesített
fizetési műveletek bármiféle vitatásáról, feltéve hogy a pénzforgalmi
szolgáltató teljesítette az ezen irányelv szerinti tájékoztatási
kötelezettségeit. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
betartja a bejelentési határidőt, akkor követelését a nemzeti jog szerinti
elévülési időn belül tudnia kell érvényesíteni. Ez az irányelv a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató
között felmerülő egyéb követeléseket nem érinti. (54) Nem engedélyezett fizetési művelet
esetén a fizető fél részére haladéktalanul vissza kell téríteni az
érintett művelet összegét. Annak érdekében, hogy a fizető felet ne
érje semmilyen hátrány, a visszatérítés jóváírásának értéknapja nem lehet
későbbi annál a dátumnál, amikor a fizető fél számláját a
megfelelő összeggel megterhelték. A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének arra irányuló ösztönzése érdekében, hogy szolgáltatójának
indokolatlan késedelem nélkül bejelentse a fizetőeszköz ellopását vagy
elvesztését, és ily módon mérsékelje a nem engedélyezett fizetési
műveletek kockázatát, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője csak
rendkívül korlátozott összeghatárig visel felelősséget, kivéve, ha csalárd
módon vagy súlyos gondatlansággal járt el. Ezzel összefüggésben az 50 EUR-t
kitevő összeg megfelelőnek tűnik az Unión belüli összehangolt és
magas szintű felhasználóvédelem biztosításához. Továbbá, amint a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője értesítette a pénzforgalmi
szolgáltatót arról, hogy fizetőeszköze esetleges visszaélés tárgya lett, a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője már nem tartozik
felelősséggel az adott eszköz nem engedélyezett használatából származó
további veszteségekért. Ez az irányelv nem érinti a pénzforgalmi szolgáltatók
saját termékeik technikai biztonságára vonatkozó felelősségét. (55) A pénzforgalmi szolgáltatást
igénybe vevő esetleges gondatlanságának vizsgálata érdekében valamennyi
körülményt figyelembe kell venni. Az állítólagos gondatlanság bizonyítékait és
annak mértékét általánosságban a nemzeti joggal összhangban kell értékelni.
Semmisnek kell tekinteni a fizetési eszközök nyújtására és használatára
vonatkozó azon szerződéses feltételeket és kitételeket, amelyek
eredményeként nőne a fogyasztóra háruló vagy csökkenne a kibocsátóra háruló
bizonyítási teher. Emellett meghatározott helyzetekben, és mindenekelőtt,
ha a fizetőeszköz nincs ott az értékesítés helyén, például interneten
keresztül történő online fizetés esetén, helyénvaló előírni a
pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy szolgáljon bizonyítékkal az állítólagos
gondatlanságról, mivel ilyen esetben a fizető fél lehetőségei
rendkívül korlátozottak. (56) Rendelkezni kell a nem
engedélyezett fizetési műveletek esetére a kárviselés megosztásáról. A
csalás és a súlyos gondatlanság esetét kivéve a fogyasztó a számlájáról
történő nem engedélyezett fizetési művelet esetén soha nem
kötelezhető 50 EUR-t meghaladó fizetésre. Eltérő rendelkezések
vonatkozhatnak a pénzforgalmi szolgáltatások olyan igénybe vevőire, akik
nem fogyasztók, mivel az ilyen felhasználók általában jobban fel tudják mérni a
csalás kockázatát, és megfelelő ellenintézkedéseket tudnak hozni. (57) Ezen irányelv a fogyasztó
védelme érdekében megállapítja a visszatérítés szabályait arra az esetre, ha az
elvégzett fizetési művelet túllépi azt az összeget, amelyet ésszerűen
el lehetett volna várni. Annak elkerülése érdekében, hogy a fizető fél
anyagi hátrányba kerüljön, biztosítani kell, hogy a visszatérítés jóváírásának
értéknapja ne legyen későbbi annál a dátumnál, amikor a fizető fél
számláját a megfelelő összeggel megterhelték. Beszedés esetén a
pénzforgalmi szolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy még kedvezőbb
feltételeket biztosítson a fogyasztónak, akinek bármely vitatott fizetési
művelet esetén feltétel nélküli joggal kell rendelkeznie a
visszatérítéshez. Ez a feltétel nélküli visszatérítési jog, amely a legmagasabb
szintű fogyasztóvédelmet biztosítja, nem indokolt olyan esetekben, ha a
kereskedő már teljesítette a szerződést, és a megfelelő árut
vagy szolgáltatást már felhasználták. Ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője a fizetési művelet visszatérítésére tart igényt, az ezen
visszatérítéshez való jog nem befolyásolja a fizető félnek a
kedvezményezettel szemben fennálló, az alapjogviszonyból eredő – például a
megrendelt, felhasznált vagy jogosan kiszámlázott árukra vagy szolgáltatásokra
vonatkozó – felelősségét, sem a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőinek jogát a fizetési megbízás visszavonására vonatkozóan. (58) A pénzügyi tervezés és a
fizetési kötelezettségek kellő időben történő teljesítése
érdekében a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak bizonyossággal kell tudniuk,
hogy mennyi időt vesz igénybe a fizetési megbízás teljesítése. Ezen
irányelv ezért meghatározza a jogok és kötelességek hatálybalépésének
időpontját, nevezetesen, amikor a pénzforgalmi szolgáltató megkapja a
fizetési megbízást, beleértve azt is, amikor lehetősége volt azt a
pénzforgalmi szolgáltatási szerződésben megállapított kommunikációs eszköz
útján megkapni, a fizetési megbízás létrehozását és továbbítását
eredményező – például biztonsági ellenőrzésekkel, a pénzeszköz
rendelkezésre állásának ellenőrzésével, a személyes azonosító szám
használatára vonatkozó tájékoztatással, vagy fizetési ígérvény kibocsátásával
összefüggő – folyamatban való korábbi részvételtől függetlenül. Ezen
túlmenően a fizetési megbízás átvételének akkor kell megtörténnie, amikor
a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója megkapja a fizető fél
számlájának megterhelésére szóló fizetési megbízást. Az a nap vagy időpont,
amikor a kedvezményezett a szolgáltatójához beszedés céljából eljuttatja a
fizetési megbízásokat – például a kártyás fizetések vagy beszedési megbízások
esetében –, vagy amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a
kedvezményezett számára a vonatkozó összegekre (a számlájához kapcsolódó
hitelkeret révén) előfinanszírozást biztosít, ebben a tekintetben nem
releváns. Biztosítani kell, hogy a felhasználók bizonyosak lehessenek a
hiánytalan és érvényes fizetési megbízás megfelelő teljesítésében, ha a
pénzforgalmi szolgáltatónak nincs a visszautasításra vonatkozóan
szerződéses vagy törvényes indoka. Ha a pénzforgalmi szolgáltató
visszautasítja a fizetési megbízás teljesítését, a fizetési szolgáltatás
igénybe vevőjét – az uniós és a nemzeti jogban meghatározott követelményekre
is figyelemmel – a lehető leghamarabb értesíteni kell a visszautasítás
tényéről és annak okáról. (59) Figyelembe véve, hogy a
teljesen automatizált modern fizetési rendszerek milyen sebességgel dolgozzák
fel a fizetési műveleteket, és hogy következésképpen a fizetési megbízások
visszavonása bizonyos időpont után magas költségekkel járó kézi
beavatkozás nélkül nem lehetséges, a fizetések visszavonhatóságára vonatkozóan
egyértelmű határidőt kell megállapítani. A pénzforgalmi szolgáltatás
és a fizetési megbízás típusától függően azonban az időpont a felek
közötti megállapodás alapján különböző lehet. A visszavonás ebben az
összefüggésben kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a
pénzforgalmi szolgáltató közötti kapcsolatra alkalmazandó, és ily módon nem
érinti a fizetési rendszerekben teljesített fizetési műveletek
visszavonhatatlanságát és véglegességét. (60) A visszavonhatatlanság nem
sértheti a pénzforgalmi szolgáltató azon, egyes tagállamok jogszabályai
értelmében fennálló – a fizető fél keretszerződésén vagy nemzeti
törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseken vagy iránymutatásokon
alapuló – jogát vagy kötelezettségét, hogy a fizető fél és a
kedvezményezett közötti vita esetén visszafizesse a fizető félnek a
teljesített fizetési művelet összegét. E visszafizetésnek új fizetési
megbízásnak kell minősülnie. Ezen esetek kivételével a fizetési megbízás
mögött meghúzódó alapjogviszonyból eredő jogvitákat kizárólag a
fizető fél és a kedvezményezett között kell rendezni. (61) A fizetések teljesen
integrált, azonnali és közvetlen feldolgozása szempontjából, valamint a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői között fennálló
alapkötelezettségek teljesítése tekintetében a jogbiztonság szempontjából
kulcsfontosságú, hogy a fizető fél által átutalt teljes összeg jóváírásra
kerüljön a kedvezményezett számláján. Ehhez az szükséges, hogy a fizetési
műveletek teljesítésében közreműködő közvetítők ne
vonhassanak le az átutalt összegből. A kedvezményezett számára azonban
biztosítani kell, hogy pénzforgalmi szolgáltatójával megállapodhasson az
utóbbit megillető díjak levonásáról. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a
kedvezményezett meggyőződhessen arról, hogy a megfelelő összeget
pontosan kifizették, a fizetési műveletet követően nyújtott tájékoztatásnak
nemcsak a teljes átutalt összeget, hanem a felszámított díjak összegét is
tartalmaznia kell. (62) A díjakkal kapcsolatban a
tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizető fél és a kedvezményezett közötti
díjmegosztás a leghatékonyabb rendszer, mivel elősegíti a fizetések
azonnali feldolgozását. Ezért rendelkezni kell arról, hogy – alapesetben – mind
a fizető fél, mind a kedvezményezett felé közvetlenül a saját pénzforgalmi
szolgáltatójuk számítsa fel a díjakat. Ez azonban csak abban az esetben alkalmazandó,
ha a fizetési művelet nem jár pénznemek közötti átváltással. A
felszámított díj összege nulla is lehet, mivel ezen irányelv rendelkezései nem
érinthetik az olyan gyakorlatot, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltató nem
számít fel díjat fogyasztói felé a számláikon történő jóváírások
tekintetében. Hasonlóképpen és a szerződéses feltételek függvényében a
pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevételéért számíthat
fel díjat kizárólag a kedvezményezett (kereskedő) felé is, aminek következtében
a fizető felet nem terhelik díjak. A fizetési rendszerek által
felszámított díjak előfizetési díj formáját is ölthetik. Az átutalt
összegre vagy a felszámított díjakra vonatkozó rendelkezések nem gyakorolnak
közvetlen hatást a pénzforgalmi szolgáltatók vagy bármilyen közvetítők
közötti árazásra. (63) Egy adott fizetési eszköz
igénybevételéért felszámított díjak (a továbbiakban: pótdíj felszámítása)
tekintetében kialakult eltérő nemzeti gyakorlat ahhoz vezetett, hogy az
uniós pénzforgalmi piac rendkívül heterogénné és a fogyasztók számára számos
zavar forrásává vált, különösen az elektronikus kereskedelemben és több
országra kiterjedő esetekben. Az olyan tagállamokban található
kereskedők, ahol megengedett a pótdíj felszámítása, árut és szolgáltatást kínálnak
azokban a tagállamokban, ahol a pótdíj tiltott és ebben az esetben is
felszámítják azt a fogyasztó felé. Emellett a pótdíjfelszámítás gyakorlatának a
felülvizsgálatához kapcsolódó komoly indokot alátámasztja az a tény is, hogy
a(z) xxx/yyyy/EU rendelet megállapítja a kártyaalapú rendszerek multilaterális
bankközi díjaira vonatkozó szabályokat. Mivel a legtöbb kártyás fizetést
főként a bankközi díjak drágítják meg, és a pótdíj felszámítása a
gyakorlatban a kártyaalapú fizetésekre korlátozódik, a bankközi díjakra
vonatkozó szabályokat ki kell egészíteni a pótdíj felszámítására vonatkozó
szabályok felülvizsgálatával. A költségek átláthatóságának és a leghatékonyabb
fizetési eszközök használatának előmozdítása érdekében a tagállamok és a
pénzforgalmi szolgáltatók nem akadályozhatják meg a kedvezményezettet abban,
hogy díjat számítson fel valamely meghatározott fizetési eszközt használó
fizető fél felé, a 2011/83/EU irányelv előírásainak megfelelő
figyelembevétele mellett. A kedvezményezett pótdíj felszámítására vonatkozó
joga azonban csak azokra a fizetési eszközökre alkalmazandó, amelyek esetében a
bankközi díjak nem szabályozottak. Ennek ösztönöznie kell a legolcsóbb fizetési
módok alkalmazását. (64) Az Unión belüli fizetések
hatékonyságának növelése érdekében maximálisan egynapos teljesítési
határidőt kell előírni a fizető fél által kezdeményezett és
euróban vagy az euróövezeten kívüli tagállamok pénznemében denominált
valamennyi fizetésre, az átutalásokat és a készpénzátutalásokat is beleértve.
Az összes többi fizetésre, többek között a kedvezményezett által vagy rajta
keresztül kezdeményezett fizetésekre – például a beszedésekre és a kártyás
fizetésekre – is ugyanazon egynapos teljesítési idő vonatkozik, amennyiben
a pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél nem állapodott meg kifejezetten
hosszabb végrehajtási idő alkalmazásában. Lehetővé kell tenni az
említett időtartamok további egy munkanappal történő
meghosszabbítását, ha a fizetési megbízást papíron adták. Ez lehetővé
teszi a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásának folytatását azon fogyasztók
tekintetében, akik kizárólag nyomtatott dokumentumokat használnak. Beszedési
rendszerek használata esetén a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának a
beszedési megbízást a kedvezményezett és a pénzforgalmi szolgáltató által
elfogadott, az esedékesség napján történő kiegyenlítést lehetővé
tevő időhatárokon belül kell továbbítania. Figyelemmel arra, hogy a
fizetési infrastruktúrák többnyire igen hatékonyak, a tagállamok adott esetben
az egy munkanapnál rövidebb teljesítési időt előíró szabályaikat is
érvényben tarthatják, vagy megállapíthatnak ilyen szabályokat annak érdekében,
hogy elkerüljék a jelenlegi szolgáltatási színvonal csökkenését. (65) Amennyiben az egyik
pénzforgalmi szolgáltató nem az Unió területén működik, a teljes összeg
teljesítésére és a teljesítési időre vonatkozó rendelkezéseknek kell
meghatározniuk a helyes gyakorlatot. (66) A pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevőjének ismernie kell a pénzforgalmi szolgáltatások valós
költségeit és díjait ahhoz, hogy választani tudjon. Ennek érdekében meg kell
akadályozni a nem átlátható árképzési módszerek használatát, mivel az
általánosan elfogadott vélemény szerint ezek a módszerek különösen megnehezítik
a felhasználók számára a pénzforgalmi szolgáltatás tényleges árának a
megállapítását. Kifejezetten meg kell tiltani, hogy az értéknapokat a
pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőire nézve hátrányosan használják. (67) A fizetési rendszer
zökkenőmentes és hatékony működése függ attól, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevői biztosak lehetnek-e afelől, hogy a
pénzforgalmi szolgáltató hibátlanul és a megállapodás szerinti időn belül
teljesíti a fizetési műveletet. Általában a szolgáltató képes felmérni egy
fizetési művelet kockázatait. A szolgáltató az, aki rendelkezésre bocsátja
a fizetési rendszert, intézkedik a tévesen átutalt pénzösszegek visszahívása
felől, és a legtöbb esetben ő választja ki a művelet
teljesítésében érintett közvetítőket. E megfontolások alapján – a rendkívüli
és előre nem látható körülmények fennállásának esetét kivéve– teljesen
indokolt előírni a pénzforgalmi szolgáltató felelősségét a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől elfogadott fizetési
művelet teljesítése tekintetében, azzal a kivétellel, hogy nem
felelős a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának cselekményeiért és
mulasztásaiért, amely szolgáltató kiválasztása kizárólag a kedvezményezett
felelőssége. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a fizető fél ne
maradjon védtelenül olyan, valószínűtlen helyzetekben, amikor nyitott (non
liquet) marad az a kérdés, hogy a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatójához vajon ténylegesen beérkezett-e a fizetés összege vagy sem, a
vonatkozó bizonyítási tehernek a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóját
kell terhelnie. Általában elvárható, hogy a küldő pénzforgalmi
szolgáltatótól a fogadó pénzforgalmi szolgáltatóhoz a fizetés összegét
eljuttató közvetítőintézmény – rendszerint egy „semleges” szervezet,
például egy központi bank vagy egy elszámolóház – megőrzi a számlaadatokat
és szükség esetén ezeket bármikor szolgáltatni tudja. Ahogy a fizetés összege a
fogadó pénzforgalmi szolgáltató számláján jóváírásra kerül, a
kedvezményezettnek azonnal érvényesíteni kell tudnia a saját számlájára
történő jóváírásra vonatkozó követelését a pénzforgalmi szolgáltatóval
szemben. (68) A pénzforgalmi szolgáltatónak
felelősséget kell viselnie a fizetés hibátlan teljesítéséért, beleértve
különösen a fizetési művelet teljes összegét és a teljesítési időt,
valamint a kedvezményezett számlájáig vezető fizetési láncban részt
vevő egyéb felek által elkövetett mulasztásokért való teljes
felelősséget. E felelősség eredményeként a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatójának – amennyiben a teljes összeg nem vagy csak késve
érkezett meg a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához – helyesbítenie
kell a fizetési műveletet, vagy indokolatlan késedelem nélkül vissza kell
térítenie a fizető fél részére az adott műveletben érintett
megfelelő összeget, a nemzeti jog szerint érvényesíthető egyéb
követelések sérelme nélkül. A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége
következtében a fizető fél vagy a kedvezményezett nem terhelhető a
hibás fizetéshez kapcsolódó költséggel. A fizetési művelet teljesítésének
elmaradása, hibás vagy késedelmes teljesítése esetén a tagállamoknak biztosítaniuk
kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltató által végrehajtott korrekciós fizetés
értéknapja mindig ugyanaz legyen, mint a hibátlan teljesítés esetében lett
volna. (69) Ez az irányelv kizárólag a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató
közötti szerződéses kötelezettségekre és felelősségekre terjed ki. Az
átutalások és az egyéb pénzforgalmi szolgáltatások megfelelő működése
azonban megköveteli, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók és közvetítőik – például
az adatfeldolgozók – olyan szerződésekkel rendelkezzenek, amelyekben
megállapodnak kölcsönös jogaikról és kötelezettségeikről. A
felelősségekkel kapcsolatos kérdések alapvető részét képezik ezeknek
az egységes szerződéseknek. Annak biztosítása érdekében, hogy a
pénzforgalmi szolgáltatók és a fizetési műveletben részt vevő
közvetítők kölcsönösen támaszkodhassanak egymásra, olyan jogi
biztosítékokra van szükség, melyek szavatolják, hogy az a pénzforgalmi
szolgáltató, akit vagy amelyet nem terhel felelősség, az ezen irányelv
felelősséggel összefüggő rendelkezései szerint az elszenvedett
káraiért vagy a kifizetett összegekért ellentételezést kapjon. További
visszkereseti jogokat és a visszkereset részletes tartalmát, valamint a hibásan
teljesített fizetési műveletnek tulajdonítható, a pénzforgalmi
szolgáltatóval vagy közvetítővel szemben támasztott követelések
kezelésének módját a szerződéses megállapodásokban kell meghatározni. (70) A pénzforgalmi szolgáltató
számára lehetővé kell tenni, hogy a fizetési megbízás pontos teljesítéséhez
szükséges adatokat egyértelműen meghatározhassa. Másfelől a
tagállamok számára nem indokolt biztosítani, hogy előírják valamely
meghatározott azonosító használatát a fizetési műveletekhez, mivel ez
széttöredezettséghez vezethetne, és veszélyeztetné az uniós szintű
integrált fizetési rendszerek létrehozását. Ugyanakkor ez nem akadályozhatja
meg a tagállamokat abban, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójától
megköveteljék, hogy kellő gondossággal járjon el és – amennyiben ez
műszakilag lehetséges és nem igényel kézi beavatkozást – ellenőrizze
az egyedi azonosító koherenciáját, és ha kiderül, hogy az egyedi azonosító nem
koherens, utasítsa vissza a fizetési megbízás teljesítését, valamint a
fizető felet értesítse erről. A pénzforgalmi szolgáltató felelősségét
arra kell korlátozni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
részéről adott fizetési megbízásnak megfelelően rendben teljesítse a
fizetési műveletet. (71) A hatékony
csalásmegelőzés elősegítése és az Unión belüli fizetési csalások
elleni küzdelem érdekében rendelkezni kell a pénzforgalmi szolgáltatók közötti
hatékony adatcseréről, melynek értelmében a szolgáltatóknak
lehetőséget kell biztosítani a fizetési csalásban érintett személyekre
vonatkozó személyes adatok gyűjtésére, feldolgozására és egymásnak
történő átadására. A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában
történő feldolgozására a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[37], az említett irányelvet
átültető nemzeti rendelkezéseket és a 45/2001/EK európai parlamenti és
tanácsi rendeletet[38]
kell alkalmazni. (72) Az irányelv tiszteletben
tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi
Chartája által elismert elveket, többek között a magán- és családi élet
tiszteletben tartására vonatkozó jogot, a személyes adatok védelméhez való
jogot, a vállalkozás szabadságát és a hatékony jogorvoslathoz való jogot,
valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ezen
irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani. (73) Biztosítani kell az ezen
irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések hatékony végrehajtását. Ezért
olyan eljárásokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik, hogy az
említett rendelkezéseknek eleget nem tevő szolgáltatókkal szemben panasszal
lehessen élni, illetve amelyek a megfelelő esetekben hatékony, arányos és
elrettentő hatású jogkövetkezmények alkalmazását biztosítják. Az ezen
irányelvnek való tényleges megfelelés biztosítása céljából a tagállamoknak
illetékes hatóságokat kell kijelölniük, amelyek megfelelnek az 1093/2010/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet[39]
szerinti feltételeknek, és amelyek a pénzforgalmi szolgáltatóktól függetlenül
járnak el. Az átláthatóság érdekében a tagállamoknak értesíteniük kell a
Bizottságot a kijelölt illetékes hatóságokról, egyértelmű ismertetve az
ezen irányelv értelmében elvégzendő feladataikat. (74) Az ügyfelek bírósághoz
fordulási jogának sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell egy könnyen
hozzáférhető és ésszerű költségekkel járó, peren kívüli vitarendezési
lehetőséget a pénzforgalmi szolgáltató és a fogyasztó közötti olyan viták
rendezéséhez, amelyek tárgyát az ezen irányelvből fakadó jogok és
kötelezettségek képezik. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[40] biztosítja, hogy a fogyasztó
szokásos tartózkodási helye szerinti ország kötelező jogszabályai által
nyújtott védelmet semmilyen, az alkalmazandó jogra vonatkozó szerződési
kitétel nem veszélyeztetheti. A hatékony és eredményes vitarendezési eljárások
tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók hatékony fogyasztói panasztételi eljárással rendelkezzenek,
amelyet a fogyasztóik igénybe vehetnek, mielőtt a vita peren kívüli
eljárásban történő rendezésre vagy bíróság elé kerülne. A panasztételi
eljárásnak rövid és egyértelműen meghatározott időtartamokat kell
tartalmaznia, amelyeken belül a pénzforgalmi szolgáltatónak reagálnia kell a
panaszra. (75) A tagállamoknak meg kell
határozniuk, hogy a pénzforgalmi intézmények engedélyezésére kijelölt illetékes
hatóságok működhetnek-e illetékes hatóságként a peren kívüli panasztételi
és jogorvoslati eljárások tekintetében is. (76) Ez az irányelv nem járhat a
nemzeti jog azon rendelkezéseinek sérelmével, amelyek a pontatlanul kifejezett
vagy közvetített nyilatkozatokkal kapcsolatos felelősségből származó
jogkövetkezményekre vonatkoznak. (77) Ez az irányelv nem érinti a
2006/112/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[41] foglalt, a pénzforgalmi
szolgáltatások héa szempontjából történő kezelésére vonatkozó
rendelkezéseket. (78) A jogbiztonság érdekében
szükség van átmeneti intézkedések meghozatalára azon személyek vonatkozásában,
akik vagy amelyek a 2007/64/EK irányelvet átültető nemzeti joggal
összhangban az irányelv hatálybalépése előtt kezdték meg a pénzforgalmi intézményi
tevékenységek végzését, hogy azt az érintett tagállamban meghatározott ideig
folytathassák. (79) Az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján a Bizottságot fel
kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők
céljából: a 2003/361/EK ajánlásra történő hivatkozás módosítása,
amennyiben az említett ajánlás módosításra kerül; infláció és jelentősebb
piaci változások esetén a pénzforgalmi szolgáltató által teljesített fizetési
műveletek azon átlagos összegének aktualizálása, amely küszöbértéket
jelent azon tagállamok vonatkozásában, amelyek a kisebb forgalmú pénzforgalmi
intézmények esetében kihasználják az engedélyezési követelmények alóli
(részbeni) mentesítés lehetőségét. Különösen fontos, hogy a Bizottság az
előkészítő munka során megfelelő konzultációkat végezzen,
szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi
aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a releváns
dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű,
kellő időben történő és megfelelő átadását. (80) Az irányelv következetes
alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak igénybe kell tudnia venni
az EBH szakértelmét és támogatását; az EBH feladata iránymutatás kidolgozása és
a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó biztonsági szempontokkal, valamint a
szolgáltatásnyújtással és az engedélyezett pénzforgalmi intézményeknek más
tagállamban történő letelepedésével összefüggő, tagállamok közötti
együttműködéssel foglalkozó szabályozási technikai standardok
előkészítése. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az
említett szabályozási technikai standardokat. Ezek az egyedi feladatok teljes
mértékben összhangban vannak az EBH-t létrehozó 1093/2010/EU rendeletben
meghatározott, az EBH szerepére és hatáskörére vonatkozó előírásokkal. (81) Mivel a tagállamok ezen
irányelv célkitűzését – azaz a pénzforgalmi szolgáltatások egységes
piacának további integrációját – önállóan nem tudják kielégítő mértékben
megvalósítani, mert ehhez az egyes tagállamok jogrendszerein belül meglévő
különféle szabályok összehangolására van szükség, és ezért e célkitűzés
uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az
Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás
elvének megfelelően. Ezen irányelv – az említett cikkben meghatározott
arányosság elvével összhangban – nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges
mértéket. (82) A tagállamok és a Bizottság
magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai
nyilatkozatának[42]
megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető
intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt
átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot
magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a
jogalkotó az ilyen dokumentum(ok) megküldését indokoltnak tekinti. (83) Mivel a 2007/64/EK irányelvet
számos ponton módosítani kell, helyénvaló azt hatályon kívül helyezni és
felváltani, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. CÍMTÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1. cikk
Tárgy (1)
Ez az irányelv meghatározza azokat a szabályokat,
amelyek alapján a tagállamoknak a pénzforgalmi szolgáltatók alábbi hat típusát
kell megkülönböztetniük: a) az 575/2013/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet[43]
4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti hitelintézetek, beleértve az
említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja szerinti, az Unióban
található azon hitelintézetek fióktelepeit, amelyek az Unión belül, illetve a
2013/36/EU irányelv 47. cikkével összhangban az Unión kívül rendelkeznek
székhellyel; b) elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, a
2009/110/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének értelmében; c) a nemzeti jog értelmében pénzforgalmi
szolgáltatás nyújtására jogosult postai elszámolóközpontok; d) az ezen irányelv 4. cikkének 4. pontja
szerinti pénzforgalmi intézmények; e) az Európai Központi Bank és a nemzeti
központi bankok, amennyiben nem monetáris hatósági vagy egyéb hatósági
jogkörben járnak el; f) a tagállamok, regionális vagy helyi
hatóságaik, amennyiben nem hatósági jogkörben járnak el. (2)
Ez az irányelv meghatározza továbbá a pénzforgalmi
szolgáltatások feltételeinek átláthatóságára és a tájékoztatási követelményekre
vonatkozó szabályokat, valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe
vevők és a pénzforgalmi szolgáltatók jogait és kötelezettségeit a
rendszeres vagy üzleti tevékenységként folytatott pénzforgalmi szolgáltatói
tevékenységgel összefüggésben. 2. cikk
Hatály (1)
Az irányelv az Unión belüli pénzforgalmi
szolgáltatásokra alkalmazandó, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója
és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt, vagy a fizetési
műveletben érintett egyetlen pénzforgalmi szolgáltató az Unió területén
található. A fizetési művelet azon részei tekintetében, amelyek az Unióban
kerülnek végrehajtásra, a 78. cikk és a III. cím azokra a fizetési
műveletekre is alkalmazandó, amelyek esetében csak az egyik pénzforgalmi
szolgáltató található az Unióban. (2)
Az irányelv III. címe a teljesítés pénznemétől
függetlenül minden pénzforgalmi szolgáltatásra alkalmazandó. Az irányelv IV.
címe az euróban vagy egy euróövezeten kívüli tagállam pénznemében teljesített
pénzforgalmi szolgáltatásokra alkalmazandó. (3)
A tagállamok mentességet adhatnak ezen irányelv
rendelkezései egy részének vagy az összes rendelkezésnek az alkalmazása alól a
2013/36/EU irányelv 2. cikke (5) bekezdésének 2–23. pontjában említett
intézmények vonatkozásában, kivéve a szóban forgó cikk (5) bekezdésének 2. és
3. pontjában említett intézményeket. 3. cikk
Negatív hatály Ez az irányelv nem alkalmazandó a
következőkre: a) olyan fizetési műveletek, amelyeknél
mindenféle közvetítői beavatkozás nélkül kizárólag közvetlen
készpénzmozgás történik a fizető féltől a kedvezményezett felé; b) a fizető féltől a
kedvezményezett felé a fizető fél vagy a kedvezményezett nevében áruk vagy
szolgáltatások adásvételéről szóló tárgyalásra vagy szerződéskötésre
meghatalmazott kereskedelmi ügynökön keresztül megvalósuló fizetési
műveletek; c) bankjegyek és pénzérmék üzletszerűen
folytatott fizikai szállítása, a begyűjtést, feldolgozást és célba
juttatást is beleértve; d) olyan fizetési műveletek, amelyek
nem üzletszerűen folytatott készpénzgyűjtést és annak célba
juttatását jelentik nonprofit vagy jótékonysági tevékenység keretében; e) olyan szolgáltatások, amelyeknél a
kedvezményezett a fizető félnek egy fizetési művelet részeként nyújt
készpénzt, ha ezt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője az áruk vagy
szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítéséhez kapcsolódó fizetési művelet
teljesítését közvetlenül megelőzően kifejezetten kérte; f) készpénzről készpénzre történő
műveletek, amelyeknél a pénz nem jelenik meg fizetési számlán; g) az alábbi dokumentumok valamelyikén
alapuló olyan fizetési műveletek, melyeknél a pénzforgalmi szolgáltató
nevére szóló dokumentumok kiállítása abból a célból történik, hogy pénzeszközt
bocsássanak a kedvezményezett rendelkezésére: i. az egységes csekktörvény tárgyában
Genfben, 1931. március 19-én megkötött egyezmény hatálya alá tartozó papíralapú
csekk; ii. az i. alpontban említetthez hasonló, az
egységes csekktörvény tárgyában Genfben, 1931. március 19-én megkötött
egyezményben nem részes tagállamok joga által szabályozott papíralapú csekk; iii. az idegen és saját váltókra vonatkozó
egységes váltótörvény tárgyában Genfben, 1930. június 7-én megkötött egyezmény
rendelkezéseinek megfelelő papíralapú váltó; iv. a iii. alpontban említetthez hasonló, az
idegen és saját váltókra vonatkozó egységes váltótörvény tárgyában Genfben,
1930. június 7-én megkötött egyezményben nem részes tagállamok joga által
szabályozott papíralapú váltó; v. papíralapú utalvány; vi. papíralapú utazási csekk; vii. az Egyetemes Postaegyesület által
meghatározott papíralapú postautalvány; h) azon fizetési műveletek, amelyeket –
a 29. cikkben meghatározottak sérelme nélkül – fizetési vagy
értékpapír-elszámolási rendszeren belül, egyrészt teljesítő felek,
központi szerződő felek, elszámolóházak és/vagy központi bankok,
valamint a rendszer más résztvevői, másrészt pénzforgalmi szolgáltatók
között hajtanak végre; i) a h) pontban említett személyek vagy
befektetési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozások, hitelintézetek,
kollektív befektetési formák vagy alapkezelő társaságok, valamint pénzügyi
eszközök letéti őrzésére feljogosított egyéb jogalanyok által végzett
értékpapír-letétkezelési szolgáltatásokkal – ideértve az osztalékokat, a
hozamot vagy egyéb kifizetéseket, illetve a törlesztést és az értékesítést is –
összefüggő fizetési műveletek; j) olyan szolgáltatások, amelyeket a
pénzforgalmi szolgáltatásokat támogató technikai szolgáltatók nyújtanak, akik
saját maguk soha nem válnak az átutalandó pénzeszközök birtokosává; ideértve az
adatfeldolgozást és adattárolást, a bizalom és a magánélet védelmével
kapcsolatos szolgáltatásokat, az adatok és személyek hitelesítését,
információtechnológiai (IT) és kommunikációs hálózatok biztosítását, valamint –
a fizetéskezdeményezési szolgáltatások és a számlainformációs szolgáltatások
kivételével – a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz használt terminálok és eszközök
biztosítását és karbantartását; k) meghatározott igények kielégítését
szolgáló egyedi eszközökön alapuló szolgáltatások, amelyek korlátozott
esetekben használhatók, mivel azok az egyedi eszköz birtokosa számára csak az
elektronikus pénzt kibocsátó üzleti helyiségeiben vagy a hivatásos kibocsátóval
közvetlen szerződéses kapcsolatban álló szolgáltatók zártkörű
hálózatában teszik lehetővé termékek vagy szolgáltatások vásárlását, vagy
csak meghatározott körű termékek vagy szolgáltatások vásárlására
alkalmasak; l) elektronikus hírközlő hálózat
üzemeltetője vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója által
végrehajtott fizetési művelet, amelynek esetében a műveletet a
hálózat vagy szolgáltatás előfizetője számára digitális tartalom
vásárlásához biztosítják az elektronikus hírközlési szolgáltatások
kiegészítő szolgáltatásaként, függetlenül a tartalom megvásárlásához vagy
felhasználásához használt eszköztől, feltéve, hogy bármely egyedi fizetési
művelet összege nem haladja meg az 50 EUR-t, és a fizetési műveletek
kumulált összege egy számlázási hónapban sem haladja meg a 200 EUR-t; m) pénzforgalmi szolgáltatók, ügynökeik vagy
fióktelepeik között saját számlára teljesített fizetési műveletek; n) anyavállalat és leányvállalata, vagy
ugyanazon anyavállalat leányvállalatai közötti fizetési műveletek, ha az
ugyanezen csoporthoz tartozó pénzforgalmi szolgáltatón kívül más közvetítő
beavatkozására nem kerül sor. 4. cikk
Fogalommeghatározások Ezen irányelv
alkalmazásában: 1. „székhely szerinti tagállam”
az alábbiak valamelyike: i. az a tagállam, amelyben a pénzforgalmi
szolgáltató létesítő okirat szerinti székhelye található; vagy ii. ha a pénzforgalmi szolgáltató a nemzeti
jog szerint nem rendelkezik székhellyel, akkor az a tagállam, amelyben
főirodája található; 2. „fogadó tagállam”: az a székhely
szerinti tagállamtól különböző tagállam, amelyben a pénzforgalmi
szolgáltató ügynökkel vagy fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben pénzforgalmi
szolgáltatásokat nyújt; 3. „pénzforgalmi szolgáltatás”:
az I. mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike; 4. „pénzforgalmi intézmény”:
olyan jogi személy, amely ezen irányelv 10. cikke értelmében engedélyt
kapott pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására és teljesítésére az Unió
területén; 5. „fizetési művelet”: a
fizető fél által vagy nevében vagy a kedvezményezett által kezdeményezett
pénzbefizetés, -átutalás vagy -felvétel, függetlenül a fizető fél és a
kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől; 6. „fizetési rendszer”:
pénzátutalási rendszer, amely a fizetési műveletek feldolgozására, elszámolására
és/vagy teljesítésére formális és szabványosított eljárásokat és egységes
szabályokat alkalmaz; 7. „fizető fél”: az a
természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa,
és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízást engedélyez,
vagy – fizetési számla hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy
amely fizetési megbízást ad; 8. „kedvezményezett”: az a
természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamilyen fizetési művelet
tárgyát képező pénzeszköz szándékolt jogosultja; 9. „pénzforgalmi szolgáltató”:
az 1. cikk (1) bekezdésében említett jogalanyok, valamint a
27. cikkel összhangban mentességben részesülő jogi és természetes
személyek; 10. „számlakezelő
pénzforgalmi szolgáltató”: valamely fizető fél számára fizetési számlát
biztosító és fenntartó pénzforgalmi szolgáltató; 11. „harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltató”: az I. melléklet 7. pontjában említett üzleti tevékenységet
folytató pénzforgalmi szolgáltató; 12. „pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevője”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely
fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét minőségében
pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe; 13. „fogyasztó”: olyan természetes
személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatási
szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy
foglalkozása körén kívül eső célból jár el; 14. „keretszerződés”: egyedi
és sorozatos fizetési műveletek jövőbeni teljesítését szabályozó
pénzforgalmi szolgáltatási szerződés, amely fizetési számla nyitására
vonatkozó kötelezettséget és annak feltételeit is tartalmazhatja; 15. „készpénzátutalás”: olyan
pénzforgalmi szolgáltatás, amelynél a fizető fél vagy a kedvezményezett
nevére szóló fizetési számla nyitása nélkül a fizető féltől származó
pénzeszköz átvételére kerül sor, kizárólagosan abból a célból, hogy egy
megfelelő pénzösszeg egy kedvezményezett számára, vagy egy másik, a
kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltató részére átutalásra
kerüljön, és/vagy amelynél ezen pénzeszköznek a kedvezményezett nevében
történő átvételére és a kedvezményezett rendelkezésére bocsátására kerül
sor; 16. „fizetési számla”: a
pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott
olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál; 17. „pénzeszköz”: bankjegyek és
pénzérmék, számlapénz, valamint a 2009/110/EK irányelv 2. cikke
(2) bekezdésében szereplő meghatározás szerinti elektronikus pénz; 18. „fizetési megbízás”: a
fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója
számára adott, fizetési művelet teljesítésére vonatkozó bármely utasítása; 19. „értéknap”: a pénzforgalmi
szolgáltató által használt referencia-időpont, melyet a fizetési számlán
jóváírt pénzösszeg, vagy azon pénzösszeg utáni kamat kiszámítására használ,
amellyel a fizetési számlát megterhelték; 20. „referencia-árfolyam”:
pénznemek közötti bármilyen átváltási számítás alapjául szolgáló árfolyam,
amelyet a pénzforgalmi szolgáltató tesz hozzáférhetővé vagy amely a nyilvánosság
számára hozzáférhető forrásból származik; 21. „azonosítás”: az az eljárás,
amely lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltató ellenőrizze
valamely konkrét fizetési eszköz felhasználójának személyazonosságát, többek
között az eszköz személyes biztonsági funkcióinak alkalmazása vagy a személyes
azonosító dokumentumok ellenőrzése révén; 22. „szigorú ügyfél-azonosítás”:
természetes vagy jogi személy azonosításának ellenőrzési eljárása az
ismeret, birtoklás és összetartozás kategóriák legalább két eleme alapján, mely
kategóriák egymástól függetlenek annyiban, hogy az egyiknek való meg nem
felelés nem befolyásolja a többi megbízhatóságát, és az eljárás kialakítása
révén az azonosítási adatok bizalmassága biztosított; 23. „referencia-kamatláb”: bármilyen
alkalmazandó kamat számításának alapjául szolgáló kamatláb, amely a
nyilvánosság számára hozzáférhető, a pénzforgalmi szolgáltatási
szerződés mindkét szerződő fele által ellenőrizhető
forrásból származik; 24. „egyedi azonosító”: olyan
betű-, számjegy- vagy jelkombináció, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára meghatároz, és amelyet a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatás
másik igénybe vevője és/vagy annak – az adott fizetési műveletben
érintett – fizetési számlája egyértelmű azonosítása céljából meg kell
adnia; 25. „ügynök”: az a természetes
vagy jogi személy, aki vagy amely pénzforgalmi intézmény nevében pénzforgalmi
szolgáltatásokat nyújt; 26. „fizetési eszköz”: a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató közötti
megállapodás tárgyát képező, fizetési megbízás kezdeményezésére használt,
személyre szabott eszköz(ök) és/vagy eljárások; 27. „távolról hozzáférést
biztosító eszköz”: minden olyan eszköz, amely a pénzforgalmi szolgáltató és a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő egyidejű fizikai jelenléte
nélkül felhasználható pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésére; 28. „tartós adathordozó”: olyan
eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője a személyesen neki címzett információkat későbbi
visszaolvasásra alkalmas formában tárolja azok felhasználási céljának
megfelelő időtartamig, és amely lehetővé teszi a tárolt adatok
változatlan reprodukálását; 29. „mikrovállalkozás”: olyan
vállalkozás, amely a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésének
időpontjában a 2003/361/EK ajánlás 2003. május 6-i változata szerinti
melléklet 1. cikke és a 2. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében vett
vállalkozásnak minősül; 30. „munkanap”: az a nap, amelyen
a fizető fél vagy a kedvezményezett adott fizetési művelet
teljesítésében részt vevő pénzforgalmi szolgáltatója a fizetési
művelet teljesítéséhez megkövetelt módon nyitva tart; 31. „beszedés”: olyan pénzforgalmi
szolgáltatás, amelynek során egy fizető fél fizetési számláját
megterhelik, és amikor a fizetési műveletet a fizető fél által a
kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a
fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján
a kedvezményezett kezdeményezi; 32. „fizetéskezdeményezési
szolgáltatás”: harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által nyújtott, fizetési
számlához való hozzáférést biztosító pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során
a fizető fél aktívan bevonható a fizetés kezdeményezésébe vagy a harmadik
fél pénzforgalmi szolgáltató szoftverébe, illetve a fizető fél vagy a
kedvezményezett fizetési eszközöket használhat, hogy továbbítsa a fizető
fél adatait a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltatónak; 33. „számlainformációs
szolgáltatás”: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője összevont és felhasználóbarát információt kap
a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által egy vagy több,
számlavezetési szolgáltatást ellátó pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott egy
vagy több fizetési számláról. 34. "fióktelep": a
főirodától eltérő üzletviteli hely, amely valamely pénzforgalmi
intézmény önálló jogi személyiség nélküli része, és amely az adott pénzforgalmi
intézményi tevékenység szerves részét képező valamennyi műveletet
vagy a műveletek egy részét közvetlenül végzi; egy másik tagállamban
főirodával rendelkező pénzforgalmi intézmény által egyazon
tagállamban létesített összes üzletviteli hely egyetlen fióktelepnek
minősül; 35. „csoport”: anyavállalatból,
annak leányvállalataiból, továbbá olyan vállalkozásokból álló vállalatcsoport,
amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalatai részesedéssel rendelkeznek,
valamint az egymással a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése
szerinti kapcsolatban álló vállalkozások; 36. „elektronikus hírközlő
hálózat”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[44] 2. cikkének a) pontjában
meghatározott hálózat; 37. „elektronikus hírközlési
szolgáltatás”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének
c) pontjában meghatározott szolgáltatás; 38. „digitális tartalom”: a
2011/83/EU irányelv 2. cikkének 11. pontjában meghatározott áru vagy
szolgáltatás. II. CÍM
PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÓK 1. FEJEZET
Pénzforgalmi
intézmények 1. szakasz
Általános szabályok 5. cikk
Engedélykérelem A pénzforgalmi
intézményként történő engedélyezéshez kérelmet kell benyújtani a székhely
szerinti tagállam illetékes hatóságai részére az alábbiakkal együtt: a) működési terv, amely
tartalmazza különösen a nyújtani szándékozott pénzforgalmi szolgáltatások fajtáját; b) az első három gazdasági évre
vonatkozó előzetes költségvetési számításokat is tartalmazó üzleti terv,
amely bemutatja, hogy a kérelmező rendelkezik a megbízható működéshez
szükséges, megfelelő és arányos rendszerekkel, erőforrásokkal és
eljárásokkal; c) igazolás arra nézve, hogy a
pénzforgalmi intézmény rendelkezik a 6. cikkben meghatározott összegű
indulótőkével; d) a 9. cikk (1) bekezdésében
említett pénzforgalmi intézmények esetében a pénzforgalmi szolgáltatásokat
igénybe vevők pénzeszközeinek védelme érdekében a 9. cikkel
összhangban hozott intézkedések leírása; e) a kérelmező vállalatirányítási
és belső ellenőrzési mechanizmusainak leírása az adminisztratív,
kockázatkezelési és számviteli eljárásokat is beleértve, amely leírás
bemutatja, hogy ezek a vállalatirányítási, ellenőrzési mechanizmusok és
eljárások arányosak, helyénvalóak, megbízhatóak és megfelelőek; f) a biztonsági események és
biztonsággal kapcsolatos ügyfélpanaszok monitorozására, kezelésére és nyomon
követésére szolgáló eljárások leírása, ideértve a pénzforgalmi intézmények 86.
cikkben rögzített bejelentési kötelezettségét figyelembe vevő
eseményjelentési mechanizmust is; g) az érzékeny pénzforgalmi adatokhoz,
valamint a logikai és fizikai kritikus erőforrásokhoz való hozzáférés
monitorozására, követésére és korlátozására szolgáló eljárás leírása; h) az üzletmenet-folytonosság
biztosítását célzó intézkedések leírása, amely tartalmazza a kulcsfontosságú
műveletek egyértelmű azonosítását, hatékony készenléti terveket,
valamint az e tervek megfelelőségének és hatékonyságának rendszeres
tesztelésére és felülvizsgálatára szolgáló eljárást; i) a teljesítményre, műveletekre
és csalásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése során alkalmazott elvek
és fogalommeghatározások leírása; j) biztonságpolitikai dokumentum, a
nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos részletes
kockázatértékelés, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek
az azonosított kockázatokkal (ideértve a csalást, valamint az érzékeny és
személyes adatok illegális felhasználását) szembeni megfelelő védelmét
célzó biztonsági ellenőrzési és kockázatkezelési intézkedések leírása; k) a kérelmező által bevezetett
azon belső ellenőrzési mechanizmusok bemutatása, amelyek biztosítják
a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, a
2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[45] és az 1781/2006/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet[46]
által előírt kötelezettségek teljesítését; l) a kérelmező szervezeti
felépítésének bemutatása, ideértve adott esetben a ügynökök és fióktelepek
tervezett igénybevételének és a kiszervezési konstrukcióknak, valamint nemzeti
vagy nemzetközi fizetési rendszerekben való részvételének a leírását is; m) a kérelmezőben a 2013/36/EU
irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 33. pontja szerinti közvetlen vagy közvetett
befolyásoló részesedéssel rendelkező személyek személyi adatai,
részesedésük nagysága és bizonyíték az alkalmasságukra, figyelemmel a
pénzforgalmi intézmény megbízható és prudens vezetése szavatolásának
szükségességére; n) a pénzforgalmi intézmény
igazgatóinak és az irányításért felelős tisztségviselőinek, valamint
adott esetben a pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi szolgáltatási
tevékenységeinek irányításáért felelős tisztségviselőinek a személyi
adatai, továbbá arra vonatkozó bizonyíték, hogy jó hírnévnek örvendenek és a
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához megfelelő szakértelemmel és
tapasztalattal rendelkeznek, a pénzforgalmi intézmény tekintetében székhely
szerinti tagállam által meghatározottak szerint; o) adott esetben a 2006/43/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvben[47]
foglalt meghatározás szerinti jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló
cégek adatai; p) a kérelmező jogi státusa és az
alapító okirat; q) a főiroda címe. A d), e), f) és l) pont alkalmazásában a
kérelmezőnek meg kell adnia az általa bevezetett azon auditrendszer és
szervezeti intézkedések leírását, amelyek a szolgáltatásaikat igénybe
vevők érdekeinek védelmét, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások
végzésének folyamatosságát és megbízhatóságát garantáló valamennyi ésszerű
intézkedés foganatosításához szükségesek. A j) pontban említett biztonsági
ellenőrzési és kockázatkezelési intézkedések bemutatják, hogyan
biztosítják a műszaki biztonságot, ideértve a kérelmező által, illetve
a kérelmező műveleteinek egy részére vagy egészére szerződött
alvállalkozók által alkalmazott szoftvereket és IT-rendszereket. Ezen
intézkedések között a 86. cikk (1) bekezdésében rögzített biztonsági
intézkedéseknek is szerepelniük kell. Az intézkedéseknek figyelembe kell
venniük az Európai Bankhatóság (EBH) biztonsági intézkedésekről szóló, a
86. cikk (2) bekezdésében említett iránymutatását. 6. cikk
Indulótőke A tagállamok
megkövetelik a pénzforgalmi intézményektől, hogy az engedélyezés
időpontjában olyan indulótőkével rendelkezzenek, amely a 2013/36/EU
irányelv 12. cikkében megadott elemekből tevődik össze a
következőképpen: a) amennyiben a pénzforgalmi intézmény
kizárólag az I. melléklet 6. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást
nyújtja, tőkéje sosem lehet kevesebb mint 20 000 EUR; b) amennyiben a pénzforgalmi intézmény
az I. melléklet 7. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja,
tőkéje sosem lehet kevesebb mint 50 000 EUR; c) amennyiben a pénzforgalmi intézmény
az I. melléklet 1–5. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást nyújtja,
tőkéje sosem lehet kevesebb mint 125 000 EUR; 7. cikk
Szavatolótőke (1)
A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje nem
csökkenhet az ezen irányelv 6., illetve 8. cikkében előírt összegek közül
a magasabbik alá. (2)
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a
szavatolótőke képzésekor figyelembe vehető elemek többszörös
felhasználásának megakadályozása érdekében, ha a pénzforgalmi intézmény egy
másik pénzforgalmi intézménnyel, hitelintézettel, befektetési vállalkozással,
alapkezelő társasággal vagy biztosítóval azonos csoportba tartozik. Ez a
bekezdés vonatkozik arra az esetre is, ha a pénzforgalmi intézmény hibrid
jellegű és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásától eltérő
tevékenységeket végez. (3)
Amennyiben az 575/2013/EU rendelet 7. cikkében
előírt feltételek teljesülnek, a tagállamok vagy illetékes hatóságaik
dönthetnek úgy is, hogy ezen irányelv 8. cikkét nem alkalmazzák olyan
pénzforgalmi intézményekre, amelyeket a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően
az anya-hitelintézet összevont alapú felügyeletébe bevontak. 8. cikk A szavatolótőke kiszámítása (1)
A 6. cikkben meghatározott
indulótőke-követelmények mellett a tagállamok megkövetelik a pénzforgalmi
intézményektől, hogy mindenkor rendelkezzenek a következő három
módszer valamelyikével kiszámított szavatolótőkével, az illetékes
hatóságok által a nemzeti jogszabályokkal összhangban megállapítottak szerint: A. módszer A pénzforgalmi intézmények szavatolótőkéje az
előző év általános költségeinek legalább 10 %-a. Az illetékes
hatóságok kiigazíthatják ezt a követelményt abban az esetben, ha az
előző évhez képest lényeges változás következett be a pénzforgalmi
intézmény üzleti tevékenységében. Ha a pénzforgalmi intézmény a kiszámítás
időpontjában még nem végez egy teljes éve üzleti tevékenységet, a
követelmény az üzleti tervben szereplő megfelelő általános költségek
összegének legalább 10 %-a, feltéve, hogy a hatóságok nem kérik ennek a
tervnek a kiigazítását. B. módszer A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje
legalább a következő elemeknek a (2) bekezdésben meghatározott „k”
tényezővel szorzott összege, ahol a fizetési forgalom (FF) a pénzforgalmi
intézmény által az előző évben teljesített fizetési műveletek
összértékének tizenketted része: a) az FF 5 millió EUR-ig terjedő
részének 4,0 %-a, plusz b) az FF 5 millió EUR-tól
10 millió EUR-ig terjedő részének 2,5 %-a, plusz c) az FF 10 millió EUR-tól
100 millió EUR-ig terjedő részének 1 %-a, plusz d) az FF 100 millió EUR-tól
250 millió EUR-ig terjedő részének 0,5 %-a, plusz e) az FF 250 millió EUR-t meghaladó
részének 0,25 %-a. C. módszer A pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje
legalább az alábbi a) pontban meghatározott irányadó mutatónak az alábbi b)
pontban meghatározott szorzóval és az alábbi (2) bekezdésben meghatározott
„k” tényezővel megszorzott összege: a) Az irányadó mutató a következők
összege: –
kapott kamatok, –
fizetett kamatok, –
kapott jutalékok és díjbevételek, valamint –
egyéb működési bevételek. Minden elemet pozitív vagy negatív előjelével
együtt kell figyelembe venni az összeg kiszámítása során. A rendkívüli vagy nem
rendszeres tételekből származó bevétel nem használható fel az irányadó
mutató kiszámításakor. Az irányadó mutató csökkenthető a – harmadik felek
által végrehajtott – szolgáltatások kiszervezésének ráfordításaival, ha a
ráfordítások olyan vállalkozással kapcsolatban merülnek fel, amely ezen
irányelv értelmében felügyelet alá tartozik. Az irányadó mutatót 12 hónapos
megfigyelés alapján kell kiszámítani az előző pénzügyi év végén. Az
irányadó mutató kiszámítása során a legutóbbi pénzügyi évet figyelembe kell
venni. A C. módszer alapján kiszámított szavatolótőke azonban nem
csökkenhet az irányadó mutató legutolsó három pénzügyi évre vonatkozó átlagának
80 %-a alá. Ha nem állnak rendelkezésre auditált adatok, üzleti becslés is
alkalmazható. b) A szorzó a következő: i. az irányadó mutató 2,5 millió EUR-ig
terjedő részének 10 %-a; ii. az irányadó mutató 2,5 millió
EUR-tól 5 millió EUR-ig terjedő részének 8 %-a; iii. az irányadó mutató 5 millió
EUR-tól 25 millió EUR-ig terjedő részének 6 %-a; iv. az irányadó mutató 25 millió
EUR-tól 50 millió EUR-ig terjedő részének 3 %-a; v. az irányadó mutató 50 millió EUR-t
meghaladó részének 1,5 %-a. (2)
A B. és C. módszernél alkalmazandó „k” tényező
a következő: a) 0,5, amennyiben a pénzforgalmi intézmény
kizárólag az I. melléklet 6. pontjában foglalt pénzforgalmi szolgáltatást
nyújtja; b) 1, amennyiben a pénzforgalmi intézmény az
I. melléklet 1–5. vagy 7. pontjában felsorolt pénzforgalmi szolgáltatások
bármelyikét nyújtja. (3)
Az illetékes hatóságok a pénzforgalmi intézmény
kockázatkezelési folyamatai, kockázativeszteség-adatbázisa, valamint belső
ellenőrzési mechanizmusainak értékelése alapján megkövetelhetik a
pénzforgalmi intézménytől, hogy minimálisan olyan összegű
szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20 %-kal magasabb,
mint az (1) bekezdésnek megfelelően választott módszer alkalmazásából
következő összeg, vagy engedélyezhetik, hogy olyan összegű
szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20 %-kal alacsonyabb,
mint az (1) bekezdésnek megfelelően választott módszer alkalmazásából
következő összeg. 9. cikk
Ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények (1)
A tagállamok vagy az illetékes hatóságok
megkövetelik, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek bármilyen
pénzforgalmi szolgáltatást nyújtanak, és amennyiben ugyanakkor a 17. cikk
(1) bekezdésének c) pontjában említetteknek megfelelően egyéb
üzleti tevékenységet is folytatnak, a következő módszerek egyike révén
megóvják a fizetési műveletek végrehajtása céljából a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevőitől vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón
keresztül átvett pénzeszközöket: a) az említett pénzeszközöket sosem keverik
össze semmilyen, a pénzforgalmi szolgáltatások azon igénybe vevőitől
különböző bármely más természetes vagy jogi személy pénzeszközeivel,
akiknek a nevében a pénzeszközöket tartják, továbbá amennyiben a pénzeszközök
még mindig a pénzforgalmi intézmény birtokában vannak, és nem adták át azokat a
kedvezményezettnek vagy nem továbbították azokat egy másik pénzforgalmi
szolgáltatóhoz a pénzeszközök átvételének napját követő munkanap végéig,
akkor a pénzeszközöket egy hitelintézetnél vezetett külön számlán helyezik el,
vagy biztonságos, likvid, alacsony kockázatú eszközökbe fektetik a székhely
szerinti tagállam illetékes hatóságai által meghatározottak szerint; a
pénzforgalmi szolgáltatások említett igénybe vevőinek érdekében a
pénzeszközöket – különösen fizetésképtelenség bekövetkezte esetén – a
tagállamok nemzeti jogának megfelelően megvédik a pénzforgalmi intézmény
más hitelezőinek követeléseivel szemben; b) az említett pénzeszközöket a pénzforgalmi
intézményétől eltérő csoporthoz tartozó biztosítóval vagy
hitelintézettel kötött olyan biztosítási szerződés, illetve az említett
intézmények által vállalt más, a biztosítással egyenértékű olyan garancia
fedezi, amely a biztosítási szerződés vagy az egyenértékű garancia
hiányában kötelezően elkülönítendő összeggel azonos összegre szól,
amely abban az esetben fizetendő ki, ha a pénzforgalmi intézmény nem tudja
pénzügyi kötelezettségvállalásait teljesíteni. (2)
Amennyiben a pénzforgalmi intézmény az
(1) bekezdés értelmében köteles megóvni a pénzeszközöket, és ezek egy
része jövőbeli fizetési műveletekre szolgál, miközben a maradék
összeget nem pénzforgalmi szolgáltatásokra használják, a pénzeszközök
jövőbeli fizetési műveletekre szánt része szintén az
(1) bekezdésben foglalt követelmények hatálya alá esik. Amennyiben ez a
rész változó vagy előre nem meghatározható, a tagállamok lehetővé
teszik, hogy a pénzforgalmi intézmények ezt a bekezdést olyan reprezentatív
hányad alapján alkalmazhassák, amely hányad feltételezésük szerint pénzforgalmi
szolgáltatásokra kerül felhasználásra, feltéve, hogy az illetékes hatóságok
megítélése szerint ez a reprezentatív hányad korábbi adatok alapján reálisan
megbecsülhető. 10. cikk
Engedélyezés (1)
A tagállamok az 1. cikk (1) bekezdésének
a), b), c), e) és f) pontjában említettektől, valamint a
27. cikkben említett mentességben részesülő jogi és természetes
személyektől eltérő, pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani kívánó
vállalkozásoktól megkövetelik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának
megkezdését megelőzően pénzforgalmi intézményként történő
működéshez szükséges engedélyt szerezzenek be. Az engedély csak valamely
tagállamban letelepedett jogi személynek adható meg. (2)
A hatóságok akkor adják ki az engedélyt, ha a
kérelemhez mellékelt információk, igazolások és más bizonyítékok megfelelnek az
5. cikk szerinti feltételeknek, és ha az illetékes hatóságok a kérelem
megvizsgálását követően azt összességében kedvezően értékelik. Az
engedély megadása előtt az illetékes hatóságok szükség esetén kikérhetik a
nemzeti központi bank vagy más érdekelt hatóság véleményét. (3)
Azoknak a pénzforgalmi intézményeknek, amelyeknek
székhely szerinti tagállamuk joga értelmében alapító okirat szerinti
székhellyel kell rendelkezniük, az alapító okirat szerinti székhelyükkel azonos
tagállamban kell a főirodájukat fenntartaniuk. (4)
Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az
engedélyt, ha – figyelemmel a pénzforgalmi intézmény megbízható és prudens
irányítása szavatolásának szükségességére – a pénzforgalmi intézmény
pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos üzleti tevékenysége tekintetében
stabil vállalatirányítási rendszerrel rendelkezik, amely áttekinthető
szervezeti felépítést, jól körülhatárolt, átlátható és következetes
felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő
kockázatok azonosítására, kezelésére, nyomon követésére és jelentésére szolgáló
hatékony eljárásokat, valamint megfelelő belső ellenőrzési
mechanizmusokat, többek között megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat
foglal magában; ezek a rendszerek, eljárások és mechanizmusok átfogóak és
arányosak a pénzforgalmi intézmény által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások
jellegével, méretével és összetettségével. (5)
Amennyiben a pénzforgalmi intézmény az I.
mellékletben felsorolt pénzforgalmi szolgáltatások bármelyikét nyújtja és
ugyanakkor egyéb üzleti tevékenységet is folytat, az illetékes hatóságok
megkövetelhetik különálló szervezet létrehozását a pénzforgalmi
szolgáltatásokkal kapcsolatos üzleti tevékenység számára, ha a pénzforgalmi intézmény
nem pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységei hátrányosan befolyásolják vagy
feltehetően hátrányosan befolyásolhatják akár a pénzforgalmi intézmény
pénzügyi megbízhatóságát, akár az illetékes hatóságok azon képességét, hogy
figyelemmel kísérjék, hogy a pénzforgalmi intézmény eleget tesz-e az ezen
irányelvben foglalt összes kötelezettségnek. (6)
Az illetékes hatóságok megtagadják az engedély
kiadását, amennyiben – figyelemmel a pénzforgalmi intézmény tekintetében a
megbízható és prudens irányítás biztosításának szükségességére – nincsenek
meggyőződve a befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek
vagy tagok alkalmasságáról. (7)
Amennyiben a pénzforgalmi intézmény és más
természetes vagy jogi személyek között az 575/2013/EU rendelet 4. cikke
(1) bekezdésének 38. pontja szerinti szoros kapcsolatok állnak fenn, az
illetékes hatóságok kizárólag akkor adják meg az engedélyt, ha ezek a
kapcsolatok nem gátolják a felügyeleti feladatok hatékony ellátását. (8)
Az illetékes hatóságok kizárólag akkor adják meg az
engedélyt, ha egy harmadik ország azon törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezései, amelyek a pénzforgalmi intézménnyel szoros kapcsolatban álló egy
vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkoznak, illetve e törvények,
rendeletek és közigazgatási rendelkezések végrehajtási nehézségei nem
akadályozzák a felügyeleti feladatok hatékony ellátását. (9)
Az engedély valamennyi tagállamra érvényes, és
biztosítja az érintett pénzforgalmi intézmény számára, hogy az Unió teljes
területén pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtson a szolgáltatásnyújtás vagy a
letelepedés szabadsága alapján, amennyiben az engedély kiterjed ilyen
szolgáltatásokra. 11. cikk
A határozat közlése Az illetékes
hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül, vagy,
amennyiben a kérelem hiányos, a határozathozatalhoz szükséges valamennyi
információ beérkezésétől számított három hónapon belül értesítik a
kérelmezőt a kérelem jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Az
engedélykérelem elutasítását indokolni kell. 12. cikk
Az engedély visszavonása (1)
Az illetékes hatóságok csak akkor vonhatják vissza
a pénzforgalmi intézménynek kiadott engedélyt, ha az intézmény a következő
helyzetek valamelyikében van: a) 12 hónapon belül nem használja fel az
engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy hat hónapnál hosszabb
időre felhagyott üzleti tevékenységének folytatásával, amennyiben az
érintett tagállam nem rendelkezett arról, hogy ezekben az esetekben az engedély
érvényét veszti; b) valótlan nyilatkozatok révén, vagy más
szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg az engedélyt; c) már nem teljesíti az engedély megadásához
szükséges feltételeket, vagy elmulasztja értesíteni az illetékes hatóságot az e
tekintetben bekövetkezett lényegi változásokról; d) a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenysége
folytatásával veszélyeztetné a fizetési rendszer stabilitását vagy a fizetési
rendszerbe vetett bizalmat; e) egyéb olyan esetben, amelyre vonatkozóan
a nemzeti jogszabályok az engedély visszavonásáról rendelkeznek. (2)
Az engedély visszavonását minden esetben indokolni
kell, és arról az érintetteket tájékoztatni kell. (3)
Az engedély visszavonását nyilvánosságra kell
hozni, többek között a 13. és 14. cikkben említett nyilvántartásokban. 13. cikk
Nyilvántartás a székhely szerinti tagállamban A tagállamok
nyilvános nyilvántartást vezetnek az engedélyezett pénzforgalmi
intézményekről, azok ügynökeiről és fióktelepeiről, valamint az
olyan természetes és jogi személyekről, azok ügynökeiről és
fióktelepeiről, akik vagy amelyek a 27. cikkel összhangban
mentességet élveznek, továbbá a 2. cikk (3) bekezdésében említett, a
nemzeti jog értelmében pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására jogosult
intézményekről. Ezeket a székhely szerinti tagállam nyilvántartásába kell
felvenni. Ez a nyilvántartás
rögzíti azokat a pénzforgalmi szolgáltatásokat, amelyekre a pénzforgalmi
intézmény engedélyt kapott, illetve amelyek tekintetében a természetes vagy
jogi személyt nyilvántartásba vették. Az engedélyezett pénzforgalmi
intézményeket a 27. cikkel összhangban nyilvántartásba vett természetes és
jogi személyektől elkülönítve kell felsorolni a nyilvántartásban. A
nyilvántartás a nyilvánosság számára betekintésre hozzáférhető, online
elérhetőségű, és rendszeresen frissített. 14. cikk
Az EBH által üzemeltetett internetes portál (1)
Az EBH a 13. cikkben említett nyilvántartásokat
összekötő internetes portált hoz létre, amely európai elektronikus elérési
pontként működik. Az elérési pontot az EBH alakítja ki és üzemelteti. (2)
A nyilvántartások
összekapcsolására szolgáló rendszer a következőkből áll: a) a tagállamok központi nyilvántartásai; b) az európai elektronikus elérési pontként
szolgáló portál. (3)
A tagállamok biztosítják, hogy nyilvántartásaik
hozzáférhetőek legyenek az elérési ponton keresztül. (4)
Az EBH szabályozási technikai standardtervezetet
dolgoz ki, amelyben rögzíti a 13. cikkben említett nyilvántartásokban
szereplő információkhoz való uniós szintű hozzáférésre vonatkozó
technikai követelményeket. Az EBH e szabályozási technikai standardtervezeteket
[ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított két éven belül] benyújtja a
Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1093/2010/EU
rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő
elfogadására. 15. cikk
Az engedély naprakészen tartása Amennyiben
bármilyen változás hatással van az 5. cikkel összhangban nyújtott
információk vagy igazolások és bizonyítékok helyességére, a pénzforgalmi
intézmény erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti a székhely szerinti
tagállam illetékes hatóságait. 16. cikk
Számviteli és kötelező könyvvizsgálat (1)
A 78/660/EGK irányelv és, amennyiben alkalmazandó,
a 83/349/EGK irányelv, a 86/635/EGK irányelv és az 1606/2002/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet[48]
értelemszerűen alkalmazandó a pénzforgalmi intézményekre. (2)
A pénzforgalmi intézmények éves és összevont éves
beszámolóinak könyvvizsgálatát a 2006/43/EK irányelv értelmében vett, jog
szerinti könyvvizsgálók vagy könyvvizsgáló cégek végzik, kivéve, ha a 78/660/EGK
irányelv és, amennyiben releváns, a 83/349/EGK és a 86/635/EGK irányelv
értelmében mentességet élveznek. (3)
Felügyeleti célból a tagállamok megkövetelik, hogy
a pénzforgalmi intézmények a pénzforgalmi szolgáltatásokra, illetve a 17. cikk
(1) bekezdésében említett tevékenységekre vonatkozóan külön számviteli
információkat nyújtsanak; ezen információk könyvvizsgálói jelentés tárgyát
képezik. Ezt a jelentést, amennyiben alkalmazandó, a jog szerinti
könyvvizsgálók vagy könyvvizsgáló cég készíti el. (4)
A 2013/36/EU irányelv 63. cikkében megállapított
kötelezettségek a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységek tekintetében
értelemszerűen alkalmazandók a pénzforgalmi intézmények jog szerinti
könyvvizsgálóira vagy könyvvizsgáló cégeire. 17. cikk
Tevékenységek (1)
A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása mellett a
pénzforgalmi intézmények a következő tevékenységek folytatására
jogosultak: a) a működtetéssel kapcsolatos és
egyéb, szorosan kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások nyújtása, többek
között a fizetési műveletek teljesítésének biztosítása, pénzváltási
tevékenység, letéti szolgáltatások nyújtása, valamint adatok tárolása és
feldolgozása; b) fizetési rendszerek működtetése, a
29. cikk sérelme nélkül; c) a vonatkozó nemzeti és uniós jog keretein
belül a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásán kívüli egyéb üzleti
tevékenységek. (2)
A pénzforgalmi szolgáltatások közül egynek vagy
többnek a nyújtásakor a pénzforgalmi intézmények csak olyan fizetési számlákat
vezethetnek, amelyek kizárólag fizetési műveletekre használhatók. A
tagállamok biztosítják, hogy az e fizetési számlákhoz való hozzáférés arányos
legyen. (3)
A pénzforgalmi szolgáltatók által a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevőitől pénzforgalmi szolgáltatások
nyújtásának céljával átvett bárminemű pénzeszköz nem minősül sem a
2013/36/EU irányelv 9. cikkében meghatározott betétnek vagy egyéb
visszafizetendő pénzeszköznek, sem a 2009/110/EK irányelv 2. cikkének
(2) bekezdésében meghatározott elektronikus pénznek. (4)
A pénzforgalmi intézmények kizárólag az alábbi
feltételek teljesülésekor folyósíthatnak hitelt az I. melléklet 4. vagy 5.
pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan: a) a hitel kiegészítő jellegű, és
rendelkezésre bocsátására kizárólag valamely fizetési művelet
teljesítéséhez kapcsolódóan kerül sor; valamint b) a hitelkártyával történő
hitelnyújtásról szóló nemzeti szabályok ellenére a valamely fizetéshez
kapcsolódóan nyújtott, és a 10. cikk (9) bekezdésével, valamint a
26. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátott hitelt rövid, 12 hónapot semmi
esetre sem meghaladó időtartamon belül vissza kell fizetni; valamint c) ilyen hitel nem nyújtható fizetési
művelet teljesítése céljából átvett vagy tartott pénzeszközökből;
valamint d) a pénzforgalmi intézmény
szavatolótőkéje – a felügyeleti hatóságok megítélése szerint – mindenkor
megfelelő a nyújtott hitelek teljes összegét tekintetbe véve. (5)
A pénzforgalmi intézmények a 2013/36/EU irányelv 9.
cikke értelmében nem folytathatnak betétgyűjtésre vagy más
visszafizetendő pénzeszközök gyűjtésére irányuló üzletszerű
tevékenységet. (6)
Ezen irányelv nem érinti a 2008/48/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvet[49] , sem az
egyéb releváns uniós vagy nemzeti jogszabályokat a fogyasztói hitelezés ezen
irányelvben nem harmonizált, az uniós joggal összhangban álló feltételei
tekintetében. 2. szakasz
Egyéb követelmények 18. cikk
Ügynökök, fióktelepek vagy olyan egységek igénybevétele, amelyekhez
tevékenységeket szerveznek ki (1)
Ha a pénzforgalmi intézmény ügynök útján kíván
pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani, a székhelye szerinti tagállam illetékes
hatóságaival a következő információkat kell közölnie: a) az ügynök neve és címe; b) az ügynök által alkalmazandó azon
belső ellenőrzési mechanizmusok bemutatása, amelyek biztosítják a
pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos, a
2005/60/EK irányelv által előírt kötelezettségek teljesítését; c) a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása
során igénybe veendő ügynök irányításáért felelős igazgatók és egyéb
személyek személyi adatai, valamint bizonyíték arra nézve, hogy alkalmasak és
megfelelőek a feladatuk ellátására. (2)
Miután az illetékes hatóságok az (1) bekezdésnek
megfelelően kézhez kapták az információkat, az ügynököt felveszik a 13.
cikkben meghatározott nyilvántartásba. (3)
Az ügynök nyilvántartásba vétele előtt az illetékes
hatóságok – amennyiben úgy vélik, hogy a részükre benyújtott információ esetleg
helytelen – további intézkedéseket tesznek az információ ellenőrzése
érdekében. (4)
Amennyiben az információk helyességének
ellenőrzése érdekében tett intézkedéseket követően az illetékes
hatóságok nincsenek meggyőződve a részükre az (1) bekezdés
értelmében benyújtott információk helyességéről, megtagadják az ügynöknek
a 13. cikkben meghatározott nyilvántartásba való felvételét. (5)
Ha a pénzforgalmi intézmény egy másik tagállamban
ügynök igénybevételével kíván pénzforgalmi szolgáltatást nyújtani, akkor a 26.
cikkben meghatározott eljárásokat kell követnie. Ez esetben az ügynök e cikk
szerinti nyilvántartásba vétele előtt a székhely szerinti tagállam
illetékes hatóságainak tájékoztatniuk kell a fogadó tagállam illetékes
hatóságait arról, hogy az ügynököt nyilvántartásba szándékoznak venni, és
figyelembe kell venniük ez utóbbiak véleményét. (6)
Ha a megkeresett fogadó tagállam illetékes
hatóságai alapos okkal feltételezik, hogy az ügynök tervezett igénybevételével
vagy a fióktelep létesítésével kapcsolatban a 2005/60/EK irányelv szerinti
pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra kerül vagy került sor, vagy arra
kísérletet tettek, vagy hogy az ilyen ügynök igénybevétele vagy a fióktelep
létesítése növelheti a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás veszélyét,
tájékoztatják erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait,
amelyek megtagadhatják az ügynök vagy a fióktelep nyilvántartásba vételét,
illetve – amennyiben a nyilvántartásba vétel már megtörtént – törölhetik az
ügynököt vagy a fióktelepet a nyilvántartásból. (7)
Ha a pénzforgalmi intézmény a pénzforgalmi
szolgáltatások működtetéssel kapcsolatos feladatait kiszervezéssel kívánja
ellátni, erről tájékoztatnia kell a székhely szerinti tagállam illetékes
hatóságait. Fontos, működtetéssel kapcsolatos feladatok
kiszervezésére nem kerülhet sor oly módon, hogy az lényegesen csorbítsa a
pénzforgalmi intézmény belső ellenőrzésének minőségét, valamint
az illetékes hatóságok azon képességét, hogy figyelemmel kísérjék, a
pénzforgalmi intézmény eleget tesz-e az ezen irányelvben foglalt összes
kötelezettségnek. A második albekezdés alkalmazásában egy
működtetéssel kapcsolatos feladat akkor tekintendő fontosnak, ha a
végrehajtásában bekövetkezett hiányosság vagy hiba lényegesen gyengítené a
pénzforgalmi intézmény további megfelelését az e cím szerinti engedélyezési
követelményeknek vagy az ezen irányelvből eredő egyéb
kötelezettségeinek, vagy lényegesen gyengítené pénzügyi teljesítményét, illetve
pénzforgalmi szolgáltatásainak megbízhatóságát vagy folyamatosságát. A
tagállamok biztosítják, hogy a fontos, működtetéssel kapcsolatos feladatok
kiszervezése során a pénzforgalmi intézmények betartsák az alábbi feltételeket: (a)
a kiszervezés nem eredményezheti a felső
vezetés felelősségének átruházását; (b)
a pénzforgalmi intézménynek a pénzforgalmi
szolgáltatásait igénybe vevőkkel szemben fennálló, ezen irányelv szerinti
kapcsolata és kötelezettségei nem változhatnak; (c)
a kiszervezés nem áshatja alá azokat a feltételeket,
amelyeknek a pénzforgalmi intézménynek meg kell felelnie annak érdekében, hogy
e címnek megfelelően engedélyezzék, és működési engedélye
megmaradjon; (d)
nem szűnhet meg és nem módosulhat semmilyen
más olyan feltétel, amelynek meglétéhez a pénzforgalmi intézmény engedélyének
megadását kötötték. (8)
A pénzforgalmi intézmények biztosítják, hogy a
nevükben eljáró ügynökök és fióktelepek a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe
vevőit erről a tényről tájékoztassák. (9)
A pénzforgalmi intézmények indokolatlan késedelem
nélkül tájékoztatják a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságait az
ügynökök igénybevétele tekintetében bekövetkező változásokról, ideértve a
további ügynökök, fióktelepek vagy olyan egységek igénybevételét, amelyekhez
tevékenységeket szerveztek ki, és ennek megfelelően frissítik az (1)
bekezdésben említett információkat. 19. cikk
Felelősség (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
intézmények minden indokolt lépést megtegyenek ezen irányelv előírásai
teljesítésének biztosítása érdekében, amennyiben működtetéssel kapcsolatos
feladataik ellátásához harmadik felet vesznek igénybe. (2)
A tagállamok előírják, hogy a pénzforgalmi
intézmények teljes mértékben felelősek maradnak alkalmazottaik valamennyi
cselekményéért, illetőleg az ügynökökért, a fióktelepekért és a
kiszervezett tevékenységet végző egységekért is. 20. cikk
A nyilvántartások megőrzése A tagállamok
előírják, hogy a pénzforgalmi intézmények e cím alkalmazásának
megfelelő valamennyi nyilvántartásukat legalább öt évig megőrizzék, a
2005/60/EK irányelv, illetve más vonatkozó uniós jogszabály sérelme nélkül. 3. szakasz
Illetékes hatóságok és felügyelet 21. cikk
Az illetékes hatóság kijelölése (1)
A tagállamok az e címben meghatározott feladatokat
elvégezni köteles, a pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért és prudenciális
felügyeletéért felelős hatóságoknak vagy hatóságokat, vagy a nemzeti jog
által elismert olyan szervezeteket jelölnek ki, amelyeket a nemzeti jog vagy a
nemzeti jog által erre a célra kifejezetten felhatalmazott hatóság elismer,
ideértve a nemzeti központi bankokat is. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a
gazdálkodó szervezetektől való függetlenséget és az érdekellentétek
elkerülését. Az első albekezdés sérelme nélkül illetékes hatóság nem lehet
pénzforgalmi intézmény, hitelintézet, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény vagy
postai elszámolóközpont. A tagállamok megfelelően tájékoztatják a
Bizottságot. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés
alapján kijelölt illetékes hatóságok mindazokkal a hatáskörökkel rendelkeznek,
amelyek feladataik ellátásához szükségesek. (3)
Amennyiben valamely tagállam területén az e cím
hatálya alá tartozó kérdések szempontjából több illetékes hatóság van, úgy a
tagállam biztosítja ezen hatóságok szoros együttműködését annak érdekében,
hogy azok mindegyike hatékonyan tudja végrehajtani a saját feladatait. Ugyanez
vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az e cím hatálya alá tartozó kérdések
tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságok nem a hitelintézetek
felügyeletéért felelős illetékes hatóságok. (4)
Az (1) bekezdés szerint kijelölt illetékes
hatóságok feladatainak ellátása a székhely szerinti tagállam illetékes
hatóságainak felelőssége. (5)
Az (1) bekezdés nem vonja maga után azt, hogy
az illetékes hatóságok kötelesek a pénzforgalmi intézménynek a pénzforgalmi
szolgáltatásokon, valamint a 17. cikk (1) bekezdésének
a) pontjában felsorolt tevékenységeken kívüli egyéb üzleti tevékenységeit
felügyelni. 22. cikk
Felügyelet (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes
hatóságok által az e címnek való folyamatos megfelelés ellenőrzése
érdekében folytatott vizsgálatok arányosak és megfelelőek legyenek,
valamint igazodjanak azokhoz a kockázatokhoz, amelyeknek a pénzforgalmi
intézmény ki van téve. Az e címnek való megfelelés ellenőrzése
érdekében az illetékes hatóságok különösen az alábbi lépések megtételére
jogosultak: a) a megfelelés figyelemmel kíséréséhez
szükséges bármilyen információ benyújtására kötelezhetik a pénzforgalmi
intézményt; b) helyszíni ellenőrzést folytathatnak
a pénzforgalmi intézménynél, a pénzforgalmi intézmény felelőssége mellett
pénzforgalmi szolgáltatásokat végző bármely ügynöknél és fióktelepnél, és
bármely, kiszervezett tevékenységet végző vállalkozásnál; c) ajánlásokat és iránymutatásokat adhatnak
ki, valamint – adott esetben – kötelező erejű közigazgatási
rendelkezéseket hozhatnak; d) a 12. cikkben említett esetekben
felfüggeszthetik vagy visszavonhatják az engedélyeket. (2)
Az engedélyek visszavonására irányuló eljárások és
a büntetőjogi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak
arról, hogy saját illetékes hatóságaik azokkal a pénzforgalmi intézményekkel
szemben vagy azoknak a pénzforgalmi intézményeknek a tevékenységét ténylegesen
ellenőrző személyekkel szemben, amelyek megszegik a pénzforgalmi
szolgáltatási tevékenységük felügyeletére vagy folytatására vonatkozó törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, olyan bírságokat szabhassanak ki,
vagy olyan intézkedéseket hozhassanak, amelyek kifejezetten a feltárt
jogsértések vagy azok okainak megszüntetésére irányulnak. (3)
A 6. cikkben, a 7. cikk (1) és
(2) bekezdésében és a 8. cikkben foglaltak ellenére a tagállamok
gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok jogosultak legyenek az e cikk
(1) bekezdésében leírt lépések megtételére a pénzforgalmi
szolgáltatásokhoz szükséges elegendő tőke biztosítása érdekében,
különösen, ha a pénzforgalmi intézmény nem pénzforgalmi szolgáltatási
tevékenységei hátrányosan befolyásolják vagy feltehetően hátrányosan
befolyásolhatják a pénzforgalmi intézmény pénzügyi megbízhatóságát. 23. cikk
Szakmai titoktartás (1)
A tagállamok biztosítják, hogy – a büntetőjog
hatálya alá eső esetek sérelme nélkül – minden olyan személy, aki az
illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok
nevében eljáró szakértők hivatali titoktartásra kötelezettek. (2)
A 25. cikk szerinti információcsere során szigorú
hivatali titoktartást kell biztosítani a személyiségi jogok és a jogos üzleti
érdekek védelmének biztosítása érdekében. (3)
A tagállamok e cikk rendelkezéseit a 2013/36/EU
irányelv 53–61. cikkének értelemszerű figyelembevételével is
alkalmazhatják. 24. cikk
Bírósági jogorvoslat (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes
hatóságok által a pénzforgalmi intézményeket illetően az ezen irányelvvel
összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések
alapján hozott határozatok megtámadhatók legyenek bíróság előtt. (2)
Az (1) bekezdés a cselekvés elmulasztására is
alkalmazandó. 25. cikk
Információcsere (1)
A különböző tagállamok illetékes hatóságai
együttműködnek egymással, valamint adott esetben az Európai Központi
Bankkal, a tagállamok nemzeti központi bankjaival, az EBH-val és a pénzforgalmi
szolgáltatókra alkalmazandó uniós vagy nemzeti jogszabályok értelmében kijelölt
más releváns illetékes hatóságokkal. (2)
A tagállamok ezenkívül lehetővé teszik az
információcserét saját illetékes hatóságaik és a következők között: a) más tagállamoknak a pénzforgalmi
intézmények engedélyezéséért és felügyeletéért felelős illetékes
hatóságai; b) az Európai Központi Bank és a tagállamok
nemzeti központi bankjai, mint monetáris és felvigyázó hatóságok, valamint
adott esetben a fizetési és elszámolási rendszerek felvigyázásáért felelős
egyéb hatóságok; c) az ezen irányelv, a 2005/60/EK irányelv
és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó egyéb uniós jogszabályok (például
a pénzmosásra és a terrorizmus-finanszírozásra vonatkozó jogszabályok)
értelmében kijelölt más releváns illetékes hatóságok; d) az EBH azon kapacitásában, hogy
hozzájárul a felügyeleti mechanizmusoknak az 1093/2010/EU rendelet 1. cikke (5)
bekezdésének a) pontjában említett, koherens és következetes működéséhez. 26. cikk
A letelepedési jognak és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása (1)
Minden olyan engedélyezett pénzforgalmi
intézménynek, amely a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága
alapján első alkalommal kíván pénzforgalmi szolgáltatást nyújtani a
székhely szerinti tagállamától eltérő tagállamban, értesítenie kell
erről a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a
pénzforgalmi intézmény értesítésének kézhezvételétől számított egy hónapon
belül tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait a pénzforgalmi
intézmény nevéről és címéről, a fióktelep irányításáért felelős
személyek nevéről, a szervezeti felépítéséről, valamint a fogadó
tagállam területén nyújtani szándékozott pénzforgalmi szolgáltatások
fajtájáról. Annak érdekében, hogy a 22. cikkben előírt
ellenőrzéseket elvégezzék és a szükséges intézkedéseket meghozzák a
pénzforgalmi intézmény más tagállam területén található ügynökével,
fióktelepével vagy kiszervezett tevékenységet végző egységével
kapcsolatosan, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága
együttműködik a fogadó tagállam illetékes hatóságaival. (2)
Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott együttműködés
keretében a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai minden esetben
értesítik a fogadó tagállam illetékes hatóságait arról a szándékukról, hogy
helyszíni vizsgálatot kívánnak folytatni a fogadó tagállam területén. Mindazonáltal a székhely szerinti tagállam
illetékes hatóságai át is ruházhatják a fogadó tagállam illetékes hatóságaira
az adott intézménynél folytatandó helyszíni vizsgálat végrehajtásának
feladatát. (3)
Az illetékes hatóságok egymás tudomására hozzák az
alapvető fontosságú és/vagy a tárgyhoz tartozó információkat, különösen
valamely ügynök, fióktelep vagy kiszervezett tevékenységet végző egység
jogsértése vagy feltételezett jogsértése esetén. E tekintetben az illetékes
hatóságok a tárgyhoz tartozó információkat kérésre, az alapvető
információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. (4)
Az (1)–(4) bekezdés nem érinti az illetékes
hatóságoknak a 2005/60/EK irányelv és az 1781/2006/EK rendelet, és különösen a
2005/60/EK irányelv 37. cikkének (1) bekezdése és az 1781/2006/EK rendelet
15. cikkének (3) bekezdése alapján az említett irányelv és rendelet
előírásainak való megfelelés felügyeletére, illetve ellenőrzésére
vonatkozóan fennálló kötelezettségét. (5)
Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének
megfelelően iránymutatást bocsát ki az illetékes hatóságok számára azon
elemekről, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntése során, hogy a
pénzforgalmi intézmény által e cikk (1) bekezdése szerint bejelentett, más
tagállamban gyakorolni kívánt tevékenység a letelepedési jog vagy a szolgáltatásnyújtás
szabadsága gyakorlásának minősül-e. Az iránymutatást [ezen irányelv
hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül] kell kibocsátani. (6)
Az EBH szabályozási technikai standardtervezetet
dolgoz ki a székhely szerinti tagállam e cikk (1) bekezdésében említett
illetékes hatóságai és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti, e cikk és
a 18. cikk szerinti együttműködés és információcsere keretének
meghatározására. A szabályozási technikai standardtervezet részletesen meghatározza
a határon átnyúló tevékenységet folytató pénzforgalmi intézmények értesítése
terén történő együttműködés módszerét, eszközeit és sajátosságait,
mindenekelőtt a benyújtandó információk körét és kezelését, beleértve a
következetes és hatékony értesítési eljárást biztosító közös terminológiát és
egységes értesítési nyomtatványokat. Az EBH e szabályozási technikai
standardtervezeteket (a dátum beillesztendő)-ig [ezen irányelv
hatálybalépésének napjától számított két éven belül] benyújtja a Bizottsághoz. (7)
Az EBH szabályozási technikai standardtervezetet
dolgoz ki a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai és a fogadó tagállam
illetékes hatóságai közötti, e cikk (2), (3) és (4) bekezdése, valamint a 22.
cikk szerinti együttműködés és információcsere keretének meghatározására.
A több tagállamban pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi
intézmények következetes és hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a
szabályozási technikai standardtervezet részletesen meghatározza a határon
átnyúló tevékenységet folytató pénzforgalmi intézmények felügyelete terén
történő együttműködés módszerét, eszközeit és sajátosságait,
mindenekelőtt a megosztandó információk körét és kezelését. Az EBH e szabályozási technikai
standardtervezeteket (a dátum beillesztendő)-ig [ezen irányelv
hatálybalépésének napjától számított két éven belül] benyújtja a Bizottsághoz. (8)
A Bizottság felhatalmazást kap a (6) és (7)
bekezdésben említett szabályozási technikai standardoknak az 1093/2010/EU
rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő
elfogadására. 4. szakasz
Mentesítés 27. cikk
Feltételek (1)
A 13. cikk ellenére a tagállamok – a 21., 23.,
24.és 25. cikk kivételével – teljesen vagy részlegesen mellőzhetik az
1–3. szakaszban meghatározott eljárás és feltételek alkalmazását, vagy
megengedhetik az illetékes hatóságok számára, hogy ezek alkalmazását teljesen
vagy részlegesen mellőzzék, és lehetővé tehetik a természetes vagy
jogi személyek számára, hogy felvételre kerüljenek a 13. cikkben
meghatározott nyilvántartásba, amennyiben: a) az érintett személy – beleértve mindazon
ügynököket is, akikért teljes felelősséggel tartozik – által teljesített
fizetési műveletek összértékének a megelőző 12 hónapra vonatkozó
átlaga nem haladja meg a havi 1 millió EUR-t. Ezt a követelményt a
fizetési műveletek üzleti tervben szereplő tervezett összértéke
alapján kell értékelni, feltéve, hogy a hatóságok nem kérik ennek a tervnek a
kiigazítását; b) az üzleti tevékenység irányításáért vagy
működtetéséért felelős természetes személyek egyikét sem ítélték el
korábban pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos
bűncselekmény vagy egyéb pénzügyi bűncselekmény miatt. (2)
Az (1) bekezdés szerint nyilvántartásba vett
természetes vagy jogi személynek abban a tagállamban kell a főirodáját
fenntartania vagy lakóhellyel rendelkeznie, amelyben üzleti tevékenységét
ténylegesen folytatja. (3)
Az e cikk (1) bekezdésében hivatkozott
személyeket pénzforgalmi intézményként kell kezelni; a 10. cikk
(9) bekezdése és a 26. cikk azonban esetükben nem alkalmazandó. (4)
A tagállamok továbbá rendelkezhetnek úgy is, hogy
az e cikk (1) bekezdésével összhangban nyilvántartásba vett természetes
vagy jogi személyek a 17. cikkben felsoroltak közül csak bizonyos
tevékenységeket folytathatnak. (5)
Az e cikk (1) bekezdésében említett személyek az
illetékes hatóságokat kötelesek a helyzetükben bekövetkező minden, a
nevezett bekezdésben meghatározott feltételeket érintő változásról
értesíteni. A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására,
hogy amennyiben az (1), (2) és (4) bekezdésben megadott feltételek már nem
teljesülnek, az érintett személynek a 10. cikkben leírt eljárás szerint 30
naptári napon belül engedélyért kelljen folyamodnia. (6)
E cikk (1)–(5) bekezdése nem alkalmazandó a
2005/60/EK irányelv rendelkezései vagy a pénzmosás elleni nemzeti rendelkezések
tekintetében. 28. cikk
Értesítés és tájékoztatás Ha valamely
tagállam él a 27. cikkben meghatározott mentesítési lehetőséggel,
erről a döntéséről [dátum beillesztendő (az átültetés végső
határideje)]-ig értesíti a Bizottságot, majd bármilyen későbbi változást
is haladéktalanul jelez a Bizottság felé. A tagállam tájékoztatja továbbá a
Bizottságot az érintett természetes és jogi személyek számáról, valamint évente
a 27. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, a teljesített fizetési
műveletek minden naptári év december 31-e szerinti összértékéről. 2. FEJEZET
Közös rendelkezések 29. cikk
Hozzáférés a fizetési rendszerekhez (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezett
vagy nyilvántartásba vett, jogi személy pénzforgalmi szolgáltatók fizetési
rendszerekhez való hozzáférésére vonatkozó szabályok objektívek,
megkülönböztetéstől mentesek és arányosak legyenek, továbbá, hogy e
szabályok a különleges kockázatok – például a teljesítési kockázat, a működési
kockázat és az üzleti kockázat – kivédéséhez, valamint a fizetési rendszer
pénzügyi és működési stabilitásának védelméhez szükséges mértéknél jobban
ne korlátozzák a hozzáférést. A fizetési rendszerek nem írhatják elő a
pénzforgalmi szolgáltatók, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők vagy
más fizetési rendszerek számára az alábbi követelmények egyikét sem: a) más fizetési rendszerekben való tényleges
részvételre vonatkozó korlátozó szabályok; b) olyan szabály, amely megkülönböztetést
tesz az engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatók között vagy a nyilvántartásba
vett pénzforgalmi szolgáltatók között a tagok jogai, kötelezettségei vagy
jogcímei szerint; c) az intézményi formára vonatkozó bármiféle
korlátozás. (2)
A (1) bekezdés nem alkalmazandó a
következőkre: a) a 98/26/EK irányelvben meghatározott
fizetési rendszerek; b) olyan fizetési rendszerek, amelyeket
kizárólag ugyanazon csoporthoz tartozó pénzforgalmi szolgáltatók alkotnak,
amely csoportot alkotó tagokat olyan tőkeszerkezet köt össze, amely az
egyik kapcsolódó tag számára a többiek felett tényleges ellenőrzést tesz
lehetővé. E bekezdés első albekezdése a) pontjának
alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben valamely kijelölt
fizetési rendszer lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy
egy közvetlen résztvevőn keresztül küldjön át átutalási megbízásokat a
rendszeren, a rendszer szolgáltatásaihoz való ilyen közvetett hozzáférés az (1)
bekezdéssel összhangban kérésre más engedélyezett vagy nyilvántartásba vett
pénzforgalmi szolgáltatók számára is biztosított legyen. 30. cikk
Pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának tilalma pénzforgalmi szolgáltatónak
nem minősülő személyek számára és értesítési kötelezettség (1)
A tagállamok megtiltják a pénzforgalmi
szolgáltatások nyújtását mindazoknak a természetes vagy jogi személyeknek, akik
vagy amelyek nem minősülnek pénzforgalmi szolgáltatónak, illetve akiket
vagy amelyeket a jelen irányelv nem zár ki kimondottan a hatálya alól. (2)
A tagállamok előírják, hogy a 3. cikk k)
pontjában említett valamely olyan tevékenység megkezdése előtt, amely
esetében a fizetési műveleteknek a 27. cikk (1) bekezdésének a) pontjával
összhangban számított volumene meghaladja az ugyanott említett határértéket, a
szolgáltató értesíti az illetékes hatóságokat és zártkörű hálózatként való
elismerés iránti kérelmet nyújt be. Az illetékes hatóság a 3. cikk k) pontjában
említett kritériumok alapján az elismerés iránti kérelem átvételétől
számított egy hónapon belül indokolással ellátott határozatot hoz arról, hogy a
tevékenységet zártkörű hálózatként ismeri-e el, és erről
megfelelő módon tájékoztatja a szolgáltatót. A határozat összefoglalását a
13. cikk szerinti nyilvántartásban nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. Az illetékes hatóságok minden, a második
albekezdéssel összhangban hozott határozatról tájékoztatják a Bizottságot. III. CÍM
A PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK ÁTLÁTHATÓSÁGA ÉS
TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK 1. FEJEZET
Általános szabályok 31. cikk
Hatály (1)
Ez a cím egyszeri fizetési műveletekre,
keretszerződésekre és az ezek hatálya alá tartozó fizetési
műveletekre alkalmazandó. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy a cím
részben vagy egészben nem alkalmazandó, ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe
vevő nem fogyasztó. (2)
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e címben
foglalt rendelkezéseket a fogyasztókéval azonos módon kell alkalmazni a
mikrovállalkozásokra. (3)
Ezen irányelv nem érinti a 2008/48/EK irányelvet,
sem az egyéb releváns uniós vagy nemzeti jogszabályokat a fogyasztói hitelezés
ezen irányelvben nem harmonizált, az uniós joggal összhangban álló feltételei
tekintetében. 32. cikk
Egyéb uniós rendelkezések E cím
rendelkezései nem érintenek egyetlen, az előzetes tájékoztatás
tekintetében további követelményeket tartalmazó uniós jogszabályt sem. Amennyiben azonban
a 2002/65/EK irányelvet is alkalmazni kell, az említett irányelv
3. cikkének (1) bekezdésében – az említett bekezdés 2. c)–g)
pontjának, 3. a), d) és e) pontjának, valamint 4. b) pontjának kivételével –
előírt tájékoztatási követelmények helyébe ezen irányelv 37., 38., 44. és
45. cikkei lépnek. 33. cikk
A tájékoztatásért felszámított díjak (1)
Az e címben meghatározott tájékoztatásért a
pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel díjat a pénzforgalmi szolgáltatást
igénybe vevő felé. (2)
A pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője megegyezhet a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevőjének kérésére nyújtott kiegészítő vagy gyakoribb
tájékoztatás, vagy a keretszerződésben kikötöttől eltérő
kommunikációs eszköz útján történő információátadás díjáról. (3)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató a
(2) bekezdés szerinti tájékoztatásért díjat számíthat fel, úgy annak a
pénzforgalmi szolgáltató tényleges költségeihez mérten megfelelőnek és
arányosnak kell lennie. 34. cikk
A tájékoztatásra vonatkozó bizonyítási teher A tagállamok
rendelkezhetnek úgy, hogy a bizonyítási teher a pénzforgalmi szolgáltatót
terheli a tekintetben, hogy az e címben meghatározott tájékoztatási
követelményeket teljesítette. 35. cikk
Eltérés a tájékoztatási követelményektől a kis összegű fizetésekre
szolgáló fizetési eszközök és az elektronikus pénz esetén (1)
Az olyan fizetési eszközök esetében, amelyek a
keretszerződés értelmében kizárólag 30 EUR-t meg nem haladó
összegű egyedi fizetési műveletre terjednek ki, illetve amelyek vagy
150 EUR fizetési korláttal bírnak, vagy 150 EUR-t semmilyen
időpontban meg nem haladó pénzösszeg tárolására alkalmasak: a) a 44., 45. és 49. cikktől
eltérve a pénzforgalmi szolgáltató csak a pénzforgalmi szolgáltatás főbb
jellemzőiről tájékoztatja a fizető felet, ideértve a fizetési
eszköz lehetséges felhasználási módjait, a felelősséget, a díjszabást és
minden egyéb, a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges érdemi információt,
valamint jelzi, hogy a 45. cikkben meghatározott bármely egyéb információ és
feltétel hol érhető el könnyen hozzáférhető módon; b) meg lehet állapodni arról, hogy a
47. cikktől eltérően a pénzforgalmi szolgáltató nem köteles a
keretszerződés feltételeinek változásairól a 44. cikk
(1) bekezdésében előírttal azonos módon javaslatot tenni; c) meg lehet állapodni arról, hogy az 50. és
51. cikktől eltérve a fizetési művelet teljesítését követően: i. a pénzforgalmi szolgáltató csupán olyan
hivatkozást ad meg vagy tesz elérhetővé, amely alapján a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő azonosítani tudja a fizetési műveletet, a
fizetési művelet összegét, valamint az azért felszámolt díjakat, és/vagy
több ugyanolyan típusú, ugyanazon kedvezményezett részére teljesített fizetési
művelet esetében ezen fizetési műveletek teljes összegéről és az
ezen fizetési műveletek után felszámolt díjakról szóló tájékoztatást; ii. a pénzforgalmi szolgáltató nem köteles
az i. alpontban említett információkat megadni vagy elérhetővé tenni,
amennyiben a fizetési eszközt névtelenül használják, vagy amennyiben a
pénzforgalmi szolgáltató műszakilag nincs abban a helyzetben, hogy ezt
megtegye. Ugyanakkor a pénzforgalmi szolgáltatónak biztosítania kell a
fizető fél számára a tárolt pénzösszeg nagyságának ellenőrzési
lehetőségét. (2)
Belföldi fizetési műveletek esetén a tagállamok
vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az
(1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök
esetében a tagállamok ezeket az összegeket egészen 500 EUR-ig növelhetik. 2. FEJEZET
Egyszeri
fizetési műveletek 36. cikk
Hatály (1)
Ez a fejezet keretszerződés hatálya alá nem
tartozó egyszeri fizetési műveletekre alkalmazandó. (2)
Amikor egyszeri fizetési műveletre szóló
fizetési megbízás adására keretszerződés hatálya alá tartozó fizetési
eszközzel kerül sor, a fizetési szolgáltató nem köteles olyan tájékoztatást
adni vagy elérhetővé tenni, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe
vevő fél egy másik pénzforgalmi szolgáltatóval kötött keretszerződés
alapján már megkapott, vagy amelyet azon keretszerződés értelmében a jövőben
megkap. 37. cikk
Előzetes általános tájékoztatás (1)
A tagállamok előírják, hogy mielőtt a
pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőjét egyszeri fizetési
műveletre vonatkozó bármiféle szerződés vagy ajánlat kötné, a
pénzforgalmi szolgáltató a 38. cikkben meghatározott információkat és
feltételeket könnyen hozzáférhető módon köteles elérhetővé tenni a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára. A pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére a pénzforgalmi szolgáltató az
információkat és a feltételeket köteles papíron vagy egyéb tartós adathordozón
átadni. Az információkat és feltételeket egyszerű nyelvezettel
megfogalmazott, világos és érthető formában kell megszövegezni annak a
tagállamnak a hivatalos nyelvén, amelyben a pénzforgalmi szolgáltatást
nyújtják, vagy a felek által közösen megjelölt bármely más nyelven. (2)
Amennyiben az egyszeri fizetési műveletre
vonatkozó szerződés megkötése a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének kérésére olyan távolról hozzáférést biztosító eszköz használatával
történt, amely a pénzforgalmi szolgáltató számára nem teszi lehetővé az
(1) bekezdésben foglaltak teljesítését, a pénzforgalmi szolgáltatónak az
említett bekezdésben meghatározott kötelezettségét közvetlenül a fizetési
művelet teljesítését követően kell teljesítenie. (3)
Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott
kötelezettségek az egyszeri fizetési műveletre vonatkozó szolgáltatási
szerződés tervezete vagy a fizetési megbízás tervezete egy példányának
átadásával is teljesíthetők, amennyiben azok tartalmazzák a 38. cikkben
meghatározott információkat és feltételeket. 38. cikk
Információk és feltételek (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő megkapja a következő információkat és
feltételeket, illetve ezek a számára elérhetők: a) azon adat(ok) vagy egyedi azonosító
pontos meghatározása, amelye(ke)t a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének a fizetési megbízás megfelelő kezdeményezéséhez vagy
teljesítéséhez meg kell adnia; b) a nyújtandó pénzforgalmi szolgáltatás
maximális végrehajtási ideje; c) az összes díj, amelyet a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő a pénzforgalmi szolgáltatónak fizet, és adott
esetben a díjak összegének lebontása; d) adott esetben a fizetési műveletben
alkalmazandó tényleges vagy referencia-árfolyam. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy a
fizetéskezdeményezési szolgáltatások esetében a harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltató tájékoztatja a fizető felet a kínált szolgáltatásról, valamint
a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató kapcsolattartási adatairól. (3)
Adott esetben a 42. cikkben meghatározott bármely
egyéb vonatkozó információt és feltételeket könnyen hozzáférhető módon
elérhetővé kell tenni a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
számára. 39. cikk
A fizető félnek és a kedvezményezettnek fizetéskezdeményezési
szolgáltatás esetén nyújtandó tájékoztatás Amennyiben egy
harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató a fizető fél kérésére fizetési
megbízást kezdeményez, a kezdeményezést követően haladéktalanul a
fizető fél és adott esetben a kedvezményezett rendelkezésére bocsátja vagy
számára elérhetővé teszi a következő adatokat: a) megerősítés a fizetési
megbízásnak a fizető fél számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatónál
történt, sikeres kezdeményezéséről; b) a fizető fél és a
kedvezményezett számára a fizetési művelet és adott esetben a fizető
fél azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint a fizetési
művelettel továbbított egyéb információk; c) a fizetési művelet összege, d) adott esetben a fizetési
művelet díjainak összege és – adott esetben – a díjak összegének
lebontása. 40. cikk
A fizető fél számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatónak
fizetéskezdeményezési szolgáltatás esetén nyújtandó tájékoztatás Amennyiben a
fizetési megbízást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató saját rendszere
kezdeményezi, csalás vagy jogvita esetén a harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltató a fizető fél és a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató
rendelkezésére bocsátja a műveletek hivatkozását és az engedélyezési
információkat. 41. cikk
A fizető félnek a fizetési megbízás átvételét követően nyújtandó
tájékoztatás Közvetlenül a
fizetési megbízás átvételét követően a fizető fél pénzforgalmi
szolgáltatója a 37. cikk (1) bekezdésében előírtakkal azonos módon a
fizető fél számára átadja vagy elérhetővé teszi a következő
adatokat: a) a fizető fél számára a fizetési
művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint adott
esetben a kedvezményezettre vonatkozó információk; b) a fizetési művelet összege a
fizetési megbízásban szereplő pénznemben kifejezve; c) a fizető fél által a fizetési
műveletért fizetendő valamennyi díj összege, és adott esetben a díjak
összegének lebontása; d) adott esetben a fizetési
művelet során a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója által
alkalmazott átváltási árfolyam vagy erre történő hivatkozás, amennyiben ez
az árfolyam különbözik a 38. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban
megadott árfolyamtól, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti
átváltást követő összege; e) a fizetési megbízás átvételének
napja. 42. cikk
A kedvezményezettnek a teljesítést követően nyújtandó tájékoztatás Közvetlenül a
fizetési művelet teljesítését követően a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatója a 37. cikk (1) bekezdésében előírtakkal azonos módon a
kedvezményezett számára átadja vagy elérhetővé teszi a következő adatok
mindegyikét: a) a kedvezményezett számára a fizetési
művelet és adott esetben a fizető fél azonosítását lehetővé
tevő hivatkozás, valamint a fizetési művelettel továbbított egyéb
információk; b) a fizetési művelet összege
abban a pénznemben, amelyben a pénz a kedvezményezett rendelkezésére áll; c) a kedvezményezett által a fizetési
műveletért fizetendő valamennyi díj összege, és adott esetben a díjak
összegének lebontása; d) adott esetben a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott
átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti
átváltást megelőző összege; e) a jóváírás értéknapja. 3. FEJEZET
Keretszerződések 43. cikk
Hatály E fejezet a
keretszerződés hatálya alá tartozó fizetési műveletekre alkalmazandó. 44. cikk
Előzetes általános tájékoztatás (1)
A tagállamok előírják, hogy – kellő
időben azelőtt, mielőtt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjét bármiféle keretszerződés vagy ajánlat kötné – a pénzforgalmi
szolgáltató köteles papíron vagy egyéb tartós adathordozón a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjének rendelkezésére bocsátani a 45. cikkben
meghatározott információkat és feltételeket. Az információkat és feltételeket
egyszerű nyelvezettel megfogalmazott, világos és érthető formában
kell megszövegezni annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén, amelyben a
pénzforgalmi szolgáltatást nyújtják, vagy a felek által közösen megjelölt
bármely más nyelven. (2)
Amennyiben a keretszerződést a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére olyan távolról hozzáférést
biztosító eszköz használatával kötötték, amely a pénzforgalmi szolgáltató
számára nem teszi lehetővé az (1) bekezdésben foglaltak teljesítését, a
pénzforgalmi szolgáltatónak az említett bekezdésben meghatározott kötelezettségét
közvetlenül a keretszerződés megkötését követően kell teljesítenie. (3)
Az (1) bekezdésben meghatározott
kötelezettségek a 45. cikkben meghatározott információkat és feltételeket
is tartalmazó keretszerződés-tervezet egy példányának átadásával is
teljesíthetők. 45. cikk
Információk és feltételek A tagállamok
biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megkapja a
következő információkat és feltételeket: 1. a pénzforgalmi
szolgáltatóról: a) a pénzforgalmi szolgáltató neve,
főirodájának földrajzi címe, valamint adott esetben az abban a tagállamban
letelepedett ügynök vagy fióktelep földrajzi címe, ahol a pénzforgalmi
szolgáltatást kínálják, valamint minden egyéb, a pénzforgalmi szolgáltatóval
történő kommunikáció szempontjából releváns cím, ideértve az elektronikus
levelezési címet is; b) az illetékes felügyeleti hatóságok és a
13. cikkben meghatározott nyilvántartás, vagy a pénzforgalmi szolgáltató
engedélyét tartalmazó bármely egyéb nyilvános nyilvántartás adatai és a
nyilvántartási szám, vagy az adott nyilvántartásban azonosításra szolgáló,
ezzel egyenértékű azonosítási mód; 2. a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybevételéről: a) a nyújtandó pénzforgalmi szolgáltatás
fő jellemzőinek a leírása; b) azon adat(ok) vagy egyedi azonosító
pontos meghatározása, amely(ek)et a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének a fizetési megbízás megfelelő kezdeményezéséhez vagy
teljesítéséhez meg kell adnia; c) az 57. és a 71. cikkel összhangban a
fizetési művelet kezdeményezéséhez vagy teljesítéséhez szükséges jóváhagyás
megadásának, valamint e jóváhagyás visszavonásának formája és az erre vonatkozó
eljárás; d) a fizetési megbízás átvételének a 69.
cikk értelmében meghatározott időpontjára vonatkozó hivatkozás, valamint –
amennyiben van ilyen – a pénzforgalmi szolgáltató által a befogadásra
megállapított végső határidő; e) a nyújtandó pénzforgalmi szolgáltatás
maximális teljesítési ideje; f) az, hogy a 60. cikk
(1) bekezdésének megfelelően van-e lehetőség a fizetési eszköz
használatával kapcsolatosan fizetési korlátokban történő megállapodásra; 3. a díjakról, kamatlábakról és
átváltási árfolyamokról: a) az összes díj, amelyet a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő a pénzforgalmi szolgáltatónak fizet, és adott
esetben a díjak összegének lebontása; b) adott esetben a fizetési művelet
során alkalmazandó kamatlábak és átváltási árfolyamok, vagy –
referencia-kamatláb és referencia-árfolyam használata esetén – a tényleges
kamatra vonatkozó számítási módszer, valamint a referencia-kamatláb vagy
átváltási árfolyam megállapítására használt releváns dátum, index vagy alap; c) megállapodás esetén a 47. cikk (2)
bekezdésével összhangban a referencia-kamatláb vagy referencia-árfolyam
változásának azonnali alkalmazása és a változásokkal összefüggő
tájékoztatási követelmények; 4. a kommunikációról: a) adott esetben a kommunikáció módja –
beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője által használt
berendezésre és szoftverre vonatkozó műszaki követelményeket is – amelyben
a felek az ezen irányelv szerinti információtovábbítás vagy értesítés céljából
megállapodtak; b) az ezen irányelv által előírt
információk átadásának vagy elérhetővé tételének módja és gyakorisága; c) az a nyelv vagy nyelvek, amely(ek)en a
keretszerződést megkötik és amely(ek)en a szerződéses jogviszony
fennállta alatt a kommunikáció folyik; d) a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének azon joga, hogy a keretszerződés szerződési
feltételeit, az információkat és a feltételeket a 46. cikknek
megfelelően megkapja; 5. a védelmi és korrekciós
intézkedésekről: a) adott esetben a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevője részéről a fizetési eszközök biztonságos tárolása
érdekében szükséges teendők leírása, valamint annak leírása, miként kell a
61. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából a
pénzforgalmi szolgáltatót értesíteni; valamint a fogyasztó pénzforgalmi
szolgáltató általi, vélt vagy valós csalás vagy biztonsági fenyegetések
esetében történő értesítésének biztonságos eljárása; b) megállapodás esetén azon feltételek,
amelyek mellett – a 60. cikkel összhangban – a pénzforgalmi szolgáltató
fenntartja magának a jogot a fizetési eszköz letiltására; c) a 66. cikkel összhangban a
fizető fél felelőssége, ideértve az adott összegre vonatkozó
információkat is; d) a 63. cikk értelmében a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjének miként és mikor kell értesítenie a
pénzforgalmi szolgáltatót valamely nem engedélyezett, hibásan kezdeményezett
vagy teljesített fizetési műveletről, valamint a 65. cikkel
összhangban a pénzforgalmi szolgáltatónak a nem engedélyezett fizetési
műveletekért viselt felelőssége; e) a 80. cikk értelmében a pénzforgalmi
szolgáltatónak a fizetési műveletek kezdeményezéséért és teljesítéséért
viselt felelőssége; f) a visszatérítési feltételek a 67. és
68. cikkel összhangban; 6. a keretszerződés módosításáról
és felmondásáról: a) megállapodás esetén arra vonatkozó
információ, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője részéről
a 47. cikk szerinti feltételmódosítás elfogadottnak tekintendő,
hacsak a hatálybalépés tervezett időpontját megelőző napig nem
értesíti a pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a módosítást nem fogadja el; b) a szerződés időtartama; c) a 47. cikk (1) bekezdésével és
a 48. cikkel összhangban a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének a keretszerződés felmondásához való joga és a felmondással
kapcsolatos minden más megállapodás; 7. a jogorvoslatról: a) a keretszerződésre alkalmazandó
jogra és/vagy az illetékes bíróságra vonatkozó szerződési kikötések; b) a 88–91. cikk értelmében a
pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára rendelkezésre álló
panasztételi és peren kívüli jogorvoslati eljárások megjelölése. 46. cikk
A keretszerződés információinak és feltételeinek hozzáférhetősége A szerződéses
jogviszony fennállta alatt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének
bármikor jogában áll, hogy kérésre papíron vagy egyéb tartós adathordozón
megkapja a keretszerződés szerződési feltételeit, valamint a
45. cikkben megállapított információkat és feltételeket. 47. cikk
A keretszerződés feltételeinek módosítása (1)
A keretszerződés, valamint a 45. cikkben
meghatározott információk és feltételek bármilyen módosítására a pénzforgalmi
szolgáltató a 44. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal azonos módon tesz
javaslatot, legkésőbb a módosítás alkalmazásának tervezett időpontja
előtt két hónappal. A pénzforgalmi szolgáltató adott esetben a
45. cikk (6) bekezdése a) pontjának értelmében tájékoztatja a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjét, miszerint az ő részéről a
módosítás elfogadottnak tekintendő, amennyiben a hatálybalépés tervezett
időpontját megelőző napig nem jelzi a pénzforgalmi szolgáltató
felé, hogy a módosítást nem fogadja el. Ebben az esetben a pénzforgalmi
szolgáltató azt is részletezi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője a változások tervezett alkalmazásának időpontját megelőző
napig jogosult a keretszerződés azonnali és díjmentes megszüntetésére. (2)
A kamatlábak vagy átváltási árfolyamok
változtatásai értesítés nélkül azonnal alkalmazhatók, feltéve, hogy a
keretszerződésben a felek ezt a jogot kikötötték és a változások a 45. cikk
(3) bekezdésének b) és c) alpontjával összhangban megállapított
referencia-kamatlábon vagy referencia-árfolyamon alapulnak. A pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjét a kamatlábváltozásról a 44. cikk (1)
bekezdésében foglaltakkal azonos módon a lehető leghamarabb tájékoztatni
kell, hacsak a felek nem egyeztek meg az információknak a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője részére meghatározott gyakorisággal vagy módon
történő eljuttatásáról vagy elérhetővé tételéről. A pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője számára kedvezőbb kamatok vagy árfolyamok
azonban értesítés nélkül alkalmazhatóak. (3)
A fizetési műveletekben alkalmazott kamatláb
vagy árfolyam változásának végrehajtása és számítása során semleges, a
pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői tekintetében
megkülönböztetésmentes módon kell eljárni. 48. cikk
Felmondás (1)
A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
bármikor felmondhatja a keretszerződést, kivéve, ha a felek felmondási
időben állapodtak meg. A felmondási idő nem haladhatja meg az egy
hónapot. (2)
A 12 hónapot meghaladó vagy határozatlan időre
kötött keretszerződés esetén a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője számára a felmondás 12 hónap elteltével díjmentes. Minden más
esetben a szerződés megszüntetésével járó díjnak megfelelőnek és
költségarányosnak kell lennie. (3)
Amennyiben arról a keretszerződésben
megállapodás született, a pénzforgalmi szolgáltató a határozatlan időre
kötött keretszerződést a 44. cikk (1) bekezdésében meghatározottakkal
azonos módon, legalább két hónapos felmondási idővel megszüntetheti. (4)
A pénzforgalmi szolgáltatásokért rendszeresen
fizetendő díjak tekintetében a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének kizárólag a szerződés megszüntetéséig arányosan esedékes
részt kell megfizetnie. Amennyiben a díjfizetés előre történik, úgy az
arányos részt vissza kell téríteni. (5)
E cikk rendelkezései nem érintik a feleknek a
keretszerződés semmissé vagy érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó jogait
szabályozó tagállami törvényeket és rendeleteket. (6)
A tagállamok a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe
vevőire nézve kedvezőbb rendelkezéseket is megállapíthatnak. 49. cikk
Az egyedi fizetési műveletek teljesítését megelőző
tájékoztatás A fizető fél
által kezdeményezett, keretszerződés hatálya alá tartozó egyedi fizetési
műveletek esetében a pénzforgalmi szolgáltatónak – amennyiben a
fizető fél az adott fizetési műveletre vonatkozóan ilyen kéréssel
fordul hozzá – a maximális teljesítési időről és a fizető fél
által fizetendő összes díjról, valamint adott esetben a díjak összegének
lebontásáról konkrét tájékoztatást kell nyújtania. 50. cikk
A fizető félnek az egyedi fizetési műveletekről nyújtandó
tájékoztatás (1)
Miután valamely egyedi fizetési művelet
összegével a fizető fél számláját megterhelték, vagy – amennyiben a
fizető fél nem használ fizetési számlát – a fizetési megbízás átvételét
követően a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a 44. cikk (1)
bekezdésében megállapítottal azonos módon haladéktalanul a fizető fél
rendelkezésére bocsátja a következő információkat: a) a fizető fél számára minden egyes
fizetési művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozás, valamint
adott esetben a kedvezményezettre vonatkozó információk; b) a fizetési művelet összege abban a
pénznemben, amelyben a fizető fél fizetési számláját megterhelik, illetve
amelyet a fizetési megbízáson használtak; c) a fizetési műveletért a fizető
fél által fizetendő valamennyi díj összege és – amennyiben
értelmezhető – azok lebontása, vagy a fizető fél által fizetendő
kamat; d) adott esetben a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott
átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti
átváltást követő összege; e) a terhelés értéknapja vagy a fizetési
megbízás átvételének napja. (2)
A keretszerződés tartalmazhat olyan kikötést,
miszerint az (1) bekezdésben említett információkat rendszeresen, havonta
legalább egyszer, megállapodás szerinti formában át kell adni vagy
elérhetővé kell tenni oly módon, hogy a fizető fél az információkat
változatlan formában tárolhassa és reprodukálhassa. (3)
A tagállamok azonban a pénzforgalmi szolgáltatóktól
megkövetelhetik a havi egyszeri, díjmentes, papíron történő tájékoztatást. 51. cikk
A kedvezményezettnek az egyedi fizetési műveletekről nyújtandó
tájékoztatás (1)
Valamely egyedi fizetési művelet teljesítését
követően a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a 44. cikk (1)
bekezdésében megállapítottal azonos módon haladéktalanul a kedvezményezett
rendelkezésére bocsátja a következő információkat: a) a kedvezményezett számára a fizetési
művelet és adott esetben a fizető fél azonosítását lehetővé
tevő hivatkozás, valamint a fizetési művelettel továbbított egyéb
információk; b) a fizetési művelet összege abban a
pénznemben, amelyben az a kedvezményezett fizetési számláján jóváírásra kerül; c) a fizetési művelet valamennyi
díjának összege és adott esetben azok lebontása, vagy a kedvezményezett által
fizetendő kamat; d) adott esetben a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatója által a fizetési művelet során alkalmazott
átváltási árfolyam, valamint a fizetési műveletnek a pénznemek közötti
átváltást megelőző összege; e) a jóváírás értéknapja. (2)
A keretszerződés tartalmazhat olyan kikötést,
miszerint az (1) bekezdésben említett információkat rendszeresen, havonta
legalább egyszer, megállapodás szerinti formában át kell adni vagy
elérhetővé kell tenni oly módon, hogy a kedvezményezett az információkat
változatlan formában tárolhassa és reprodukálhassa. (3)
A tagállamok azonban a pénzforgalmi szolgáltatóktól
megkövetelhetik a havi egyszeri, díjmentes, papíron történő tájékoztatást. 4. FEJEZET
Közös rendelkezések 52. cikk
Pénznem és a pénznemek közötti átváltás (1)
A fizetések a felek megegyezése szerinti pénznemben
teljesítendők. (2)
Amennyiben a pénznemátváltási szolgáltatást a
fizetési művelet kezdeményezése előtt nyújtják, és ezt a pénznemátváltási
szolgáltatást az értékesítés helyén nyújtják vagy a kedvezményezett nyújtja, a
fizető félnek pénznemátváltási szolgáltatást nyújtó fél köteles a
fizető fél tudomására hozni az összes esedékes költséget, továbbá a
fizetési műveletnél az átváltáshoz használt árfolyamot. A fentiek alapján a fizető félnek
egyetértését kell adnia a pénznemátváltási szolgáltatás igénybevételéhez. 53. cikk
Járulékos díjakra és árengedményekre vonatkozó tájékoztatás (1)
Amennyiben a kedvezményezett valamely meghatározott
fizetési eszköz használatáért díjat számít fel vagy arra árengedményt biztosít,
úgy a kedvezményezett erről a fizetési művelet kezdeményezése
előtt tájékoztatja a fizető felet. (2)
Amennyiben valamely meghatározott fizetési eszköz
használatáért a pénzforgalmi szolgáltató vagy egy harmadik személy díjat számít
fel, erről a fizetési művelet kezdeményezése előtt tájékoztatja
a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét. IV. CÍM
PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁS NYÚJTÁSÁVAL ÉS IGÉNYBEVÉTELÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK
ÉS KÖTELEZETTSÉGEK 1. FEJEZET
Közös rendelkezések 54. cikk
Hatály (1)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője nem fogyasztó, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a
pénzforgalmi szolgáltató megállapodhatnak úgy is, hogy az 55. cikk (1)
bekezdése, az 57. cikk (3) bekezdése, valamint a 64., 66., 67., 68., 71. és a
80. cikk részben vagy egészben nem alkalmazandó. A pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató a 63. cikkben megállapítottól
eltérő időtartamban is megállapodhatnak. (2)
A tagállamok előírhatják, hogy amennyiben a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője nem fogyasztó, a 91. cikk
nem alkalmazandó. (3)
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e címben
foglalt rendelkezéseket a mikro-vállalkozásokra a fogyasztókéval azonos módon
kell alkalmazni. (4)
Ezen irányelv nem érinti a 2008/48/EK irányelvet,
sem az egyéb releváns uniós vagy nemzeti jogszabályokat a fogyasztói hitelezés
ezen irányelvben nem harmonizált, az uniós joggal összhangban álló feltételei
tekintetében. 55. cikk
Felszámítható díjak (1)
Az e címben meghatározott tájékoztatási
kötelezettségei teljesítéséért vagy korrekciós és megelőző
intézkedéseiért a pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel díjat a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője felé, kivéve, ha arról a 70. cikk
(1) bekezdése, a 71. cikk (5) bekezdése és a 79. cikk
(2) bekezdése másként rendelkezik. Ez esetben a díj nagyságának a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató
közötti megállapodás tárgyát kell képeznie, és a pénzforgalmi szolgáltató
tényleges költségeihez mérten megfelelőnek és arányosnak kell lennie. (2)
Amennyiben a fizetési művelet nem jár
pénznemek közötti átváltással, a tagállamok előírják, hogy a
kedvezményezett fizeti meg a saját pénzforgalmi szolgáltatója által kivetett
díjakat, a fizető fél pedig szintén a saját pénzforgalmi szolgáltatója
által kivetett díjakat. (3)
A pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezettet nem
akadályozhatja meg abban, hogy a fizető fél felé díjat számítson fel,
számára árengedményt nyújtson, vagy más módon egy adott fizetési eszköz
használatára ösztönözze. A felszámított díjak azonban nem haladhatják meg az
adott fizetési eszköz használata kapcsán a kedvezményezett által viselt
költségeket. (4)
A tagállamok mindazonáltal biztosítják, hogy a
kedvezményezett ne számítson fel díjat azon fizetési eszközök használatáért,
amelyekre vonatkozóan a bankközi díjakat a(z) [XX/XX/EU] rendelet szabályozza
[a rendelet számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti be]. 56. cikk
Eltérés a kis összegű fizetésekre szolgáló fizetési eszközök és az
elektronikus pénz esetén (1)
Az olyan fizetési eszközök esetében, amelyek a
keretszerződés értelmében kizárólag 30 EUR-t meg nem haladó
összegű egyedi fizetési műveletekre terjednek ki, illetve vagy
150 EUR fizetési korláttal bírnak, vagy amelyek 150 EUR-t semmilyen
időpontban meg nem haladó pénzösszeg tárolására alkalmasak, a pénzforgalmi
szolgáltatók a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőivel megállapodhatnak
a következőkben: a) a 61. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a
62. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja, továbbá a 66. cikk (2) bekezdése nem
alkalmazandó, amennyiben a fizetési eszköz letiltása vagy további használatának
megakadályozása nem lehetséges; b) a 64. és 65. cikk, valamint a
66. cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a fizetési
eszközt névtelenül használják, vagy a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési
eszközből szervesen következő egyéb okokból nincs abban a helyzetben,
hogy bizonyítsa: a műveletet engedélyezték; c) a 70. cikk
(1) bekezdésétől eltérően a pénzforgalmi szolgáltató nem köteles
a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét a fizetési megbízás
visszautasításáról értesíteni, amennyiben a teljesítés elmaradása a
kontextusból egyértelműen kiderül; d) a 71. cikktől eltérően a
fizető fél nem vonhatja vissza a fizetési megbízást, miután továbbította a
fizetési megbízást vagy megadta a fizetési megbízás kedvezményezett felé
történő teljesítésére vonatkozó jóváhagyását; e) a 74. és a 75. cikktől
eltérően egyéb teljesítési időszakok alkalmazandók. (2)
Belföldi fizetési műveletek esetén a
tagállamok vagy illetékes hatóságaik csökkenthetik vagy megduplázhatják az
(1) bekezdésben említett összegeket. Előre fizetett fizetési eszközök
esetében ezen összegek legfeljebb 500 EUR-ig növelhetők. (3)
A 65. és 66. cikk a 2009/110/EK irányelv
2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett elektronikus pénzre is
vonatkozik, kivéve, ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának nincs
lehetősége a fizetési számla befagyasztására vagy a fizetési eszköz
letiltására. A tagállamok ezt az eltérési lehetőséget bizonyos értékű
fizetési számlákra vagy fizetési eszközökre korlátozhatják. 2. FEJEZET
A fizetési műveletek
engedélyezése 57. cikk
Jóváhagyás és a jóváhagyás visszavonása (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a fizetési
műveletet csak akkor tekintsék engedélyezettnek, ha a fizető fél
jóváhagyását adta a fizetési megbízás teljesítéséhez. A fizető fél a
fizetési művelet teljesítését megelőzően vagy – a fizető
fél és pénzforgalmi szolgáltató közötti ilyen értelmű megállapodás esetén
– azt követően is engedélyezheti a fizetési műveletet. (2)
A fizetési művelet vagy több fizetési
művelet teljesítésére vonatkozó jóváhagyást abban a formában kell megadni,
amelyben a fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltató megállapodott. A
jóváhagyás megadható közvetlenül vagy közvetve a kedvezményezetten keresztül
is. A fizetési művelet teljesítése akkor is jóváhagyottnak
tekintendő, ha a fizető fél harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót
hatalmaz meg a fizetési műveletnek a számlát kezelő pénzforgalmi
szolgáltatónál történő kezdeményezésére. Jóváhagyás hiányában a fizetési művelet nem
engedélyezettnek tekintendő. (3)
A fizető fél a jóváhagyást bármikor,
legkésőbb azonban a 71. cikkben meghatározott, visszavonhatatlanságra
vonatkozó időpontig visszavonhatja. A több fizetési művelet
teljesítésére vonatkozó jóváhagyás is visszavonható azzal, hogy ennek
következtében minden jövőbeni fizetési művelet nem engedélyezettnek
tekintendő. (4)
A jóváhagyás megadására vonatkozó eljárást a
fizető fél és az adott pénzforgalmi szolgáltató(k) közötti megállapodásban
kell rögzíteni. 58. cikk
A harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatók
hozzáférése a fizetésiszámla-információkhoz és ezen információk felhasználása (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a fizető félnek
joga legyen harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül olyan
pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe venni, amelyek az I. melléklet 7.
pontjában említetteknek megfelelően fizetési számlákhoz való hozzáférést
tesznek lehetővé. (2)
Amennyiben a fizető fél engedélyezte a
harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára az (1) bekezdés szerinti
szolgáltatások nyújtását, a pénzforgalmi szolgáltatóra a következő
kötelezettségek vonatkoznak: a) biztosítja, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatást igénybe vevő személyes biztonsági elemei más felek számára
ne legyenek hozzáférhetők; b) egyértelmű módon azonosítja magát a
számlatulajdonos számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltató(k) felé; c) nem tárol érzékeny fizetési adatokat, sem
a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének személyes hitelesítési
adatait. (3)
Amennyiben egy fizetéskezdeményezési szolgáltatás
kapcsán a számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltató szolgáltatásain keresztül kapta meg a fizető fél fizetési
megbízását, haladéktalanul értesíti a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót a
fizetési megbízás kézhezvételéről, és információval látja el az adott
fizetési művelethez elegendő pénzösszeg rendelkezésére állásáról. (4)
A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az
időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból alkalmazhat
eltérő elbánást a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató szolgáltatásain
keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által továbbított fizetési
megbízások esetében. 59. cikk
A harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátók hozzáférése a fizetésiszámla-információkhoz
és ezen információk felhasználása (1)
A tagállamok biztosítják, hogy
fizetésikártya-szolgáltatások igénybevétele céljából a fizető félnek joga
legyen harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátóhoz fordulni. (2)
Amennyiben a fizető fél jóváhagyta az őt
fizetési eszközzel ellátó harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó számára, hogy
információkat szerezzen be arról, a fizető fél egy adott fizetési
számláján elegendő pénzösszeg áll-e rendelkezésre egy adott fizetési
művelethez, a szóban forgó fizetési számlát kezelő pénzforgalmi
szolgáltató a fizető fél fizetési megbízásának kézhezvételét követően
haladéktalanul a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó rendelkezésére bocsátja
ezen információt. (3)
A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató az
időzítés és elsőbbség tekintetében kizárólag objektív okokból
alkalmazhat eltérő elbánást a harmadik fél fizetésieszköz-kibocsátó
szolgáltatásain keresztül, illetve a közvetlenül a fizető fél által
személyesen továbbított fizetési megbízások esetében. 60. cikk
A fizetési eszköz használatára vonatkozó korlátozások (1)
Amennyiben a jóváhagyás megadása egy meghatározott
fizetési eszköz használatával történik, az adott fizetési eszközzel
végrehajtott fizetési műveletekre a fizető fél és pénzforgalmi
szolgáltatója fizetési korlátokat állapíthat meg. (2)
Amennyiben a keretszerződés tartalmaz ilyen
rendelkezést, a pénzforgalmi szolgáltató fenntarthatja magának a jogot a
fizetési eszköz letiltására olyan objektív módon igazolható okok folytán,
amelyek a fizetési eszköz biztonságával, a fizetési eszköz nem engedélyezett
vagy csalárd módon történő használatának gyanújával függenek össze, vagy –
olyan fizetési eszköz esetében, amelyekhez hitelkeret kapcsolódik – azzal
függenek össze, hogy jelentős mértékben megnövekedett annak a kockázata, hogy
a fizető fél esetlegesen nem képes teljesíteni fizetési kötelezettségét. (3)
Ilyen esetekben a pénzforgalmi szolgáltató –
lehetőség szerint még a fizetési eszköz letiltása előtt, de
legkésőbb a letiltás után azonnal – a megállapodás szerinti módon
tájékoztatja a fizető felet a fizetési eszköz letiltásáról és annak
okairól, kivéve, ha a tájékoztatás veszélyezteti az objektív módon igazolható
biztonsági okokat, vagy ha azt egyéb vonatkozó közösségi vagy nemzeti
jogszabályok tiltják. (4)
A fizetési eszköz letiltásának alapjául szolgáló ok
megszűnésekor a pénzforgalmi szolgáltató feloldja a fizetési eszköz
letiltását, vagy új fizetési eszközt ad helyette. 61. cikk
A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének kötelezettségei a
fizetési eszközzel kapcsolatban (1)
A pénzforgalmi szolgáltatásnak a fizetési eszköz
használatára jogosult igénybe vevője az alábbi kötelezettségeknek kell,
hogy eleget tegyen: a) a fizetési eszközt az adott fizetési
eszköz kibocsátását és használatát szabályozó objektív, megkülönböztetésmentes
és arányos feltételeknek megfelelően használja; b) indokolatlan késedelem nélkül bejelenti a
pénzforgalmi szolgáltatónak – vagy az általa megjelölt jogalanynak –, amint a
fizetési eszköz elvesztését, ellopását, illetve jogosulatlan vagy nem
engedélyezett használatát észleli. (2)
Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének, amint a fizetési eszközt
átvette, mindenekelőtt minden ésszerű lépést meg kell tennie az
eszköz személyes biztonsági elemeinek biztonságban tartása érdekében. A pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevőjének gondosságra vonatkozó kötelezettségei nem
akadályozhatják az ezen irányelv szerint engedélyezett bármely fizetési eszköz
vagy pénzforgalmi szolgáltatás igénybevételét. 62. cikk
A pénzforgalmi szolgáltató kötelezettségei a fizetési eszközzel kapcsolatban (1)
A fizetési eszközt kibocsátó pénzforgalmi
szolgáltatónak az alábbi kötelezettségeknek kell megfelelnie: a) biztosítja, hogy a fizetési eszköz
személyes biztonsági elemei a pénzforgalmi szolgáltatásnak a fizetési eszköz
használatára jogosult igénybe vevőjén kívül más felek számára ne
lehessenek hozzáférhetők, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjére vonatkozó, a 61. cikkben meghatározott kötelezettségek sérelme
nélkül; b) tartózkodik a kéretlen fizetési eszközök
küldésétől, kivéve, ha egy, a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője számára már kiadott fizetési eszközt kell lecserélni; c) biztosítja, hogy folyamatosan
rendelkezésre álljanak azok a megfelelő eszközök, melyek révén a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője meg tudja tenni a 61. cikk (1)
bekezdésének b) pontjában meghatározott bejelentést, vagy kérelmezni tudja a
letiltásnak a 60. cikk (4) bekezdése szerinti megszüntetését; kérésre – az
említett bejelentést követően 18 hónapig – a pénzforgalmi szolgáltatónak
biztosítja a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára annak
bizonyítási lehetőségét, hogy a bejelentést megtette; d) lehetővé teszi a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője számára a 61. cikk (1) bekezdésének b) pontja
szerinti bejelentés díjmentes megtételét, és amennyiben díjat szab ki, az
legfeljebb a fizetési eszközhöz közvetlenül hozzákapcsolható pótlási költségek
összegéig terjedhet; e) a 61. cikk (1) bekezdésének b) pontja
szerinti bejelentés megtételét követően megakadályozza a fizetési eszköz
bárminemű használatát. (2)
A fizetési eszköznek a fizető fél számára
történő megküldésével vagy a fizetési eszköz bármely személyes biztonsági
elemének megküldésével kapcsolatos kockázat a pénzforgalmi szolgáltatót
terheli. 63. cikk
Nem engedélyezett vagy hibásan teljesített fizetési műveletek
bejelentése (1)
A pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
számára a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató kizárólag akkor köteles
helyesbítést biztosítani, ha előbbi indokolatlan késedelem nélkül, de a
terhelés napját követően 13 hónapnál nem később bejelenti a
pénzforgalmi szolgáltatónak az általa észlelt nem engedélyezett vagy hibásan
teljesített és reklamációnak helyt adó fizetési műveletet, ideértve a
80. cikkben foglaltakat is, kivéve, ha adott esetben a pénzforgalmi
szolgáltató a fizetési művelettel kapcsolatban nem nyújtott tájékoztatást
vagy azt nem tette elérhetővé a III. címben meghatározottak szerint. (2)
A számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató a
65. cikk (2) bekezdésének, valamint a 80. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül
akkor is e cikk (1) bekezdésének megfelelő helyesbítést biztosít a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára, ha harmadik fél
pénzforgalmi szolgáltató is érintett. 64. cikk
A fizetési műveletek engedélyezésének és teljesítésének bizonyítéka (1)
A tagállamok előírják, hogy amennyiben a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője tagadja, hogy egy, már
teljesített fizetési műveletet engedélyezett volna, vagy állítása szerint
a fizetési művelet teljesítése hibás volt, úgy a pénzforgalmi szolgáltatónak
és – amennyiben érintett – adott esetben a harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltatónak kell bizonyítania azt, hogy a fizetési művelet hitelesített
volt, megfelelően lett rögzítve és a nyilvántartásokba bejegyezve,
valamint hogy műszaki hiba vagy egyéb üzemzavar a teljesítést nem
befolyásolta. Amennyiben a fizetési műveletet a harmadik
fél pénzforgalmi szolgáltató kezdeményezte, annak kell bizonyítania, hogy a
fizetési műveletet a felelősségi körébe tartozó pénzforgalmi
szolgáltatáshoz kapcsolódó műszaki hiba vagy egyéb üzemzavar nem
befolyásolta. (2)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője tagadja, hogy egy, már teljesített fizetési műveletet
engedélyezett volna, a fizetési eszköznek a pénzforgalmi szolgáltatónál
(ideértve adott esetben a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót) rögzített
használata önmagában nem feltétlenül elégséges annak bizonyításához, hogy a
fizető fél a fizetési műveletet engedélyezte, vagy csalárd módon járt
el, vagy hogy a 61. cikkben meghatározott egy vagy több kötelezettségével
kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy azokat szándékosan nem
teljesítette. 65. cikk
A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége a nem engedélyezett fizetési
műveletek vonatkozásában (1)
A tagállamok biztosítják, hogy nem engedélyezett fizetési
művelet esetében – a 63. cikk sérelme nélkül – a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul megtéríti a fizető fél részére a
nem engedélyezett fizetési művelet összegét, és adott esetben
helyreállítja a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az
akkor lenne, ha a nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna
sor. Ennek azt is biztosítania kell, hogy a fizető fél fizetési számláján
a jóváírás értéknapja ne legyen későbbi, mint az összeggel való megterhelés
dátuma. (2)
Amennyiben harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató is
érintett, a számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató megtéríti a nem
engedélyezett fizetési művelet összegét, és adott esetben helyreállítja a
megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a
nem engedélyezett fizetési műveletre nem került volna sor. Ennek kapcsán a
számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltató pénzügyi kártérítést kaphat a
harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatótól. (3)
További pénzügyi kártérítéseket a fizető fél
és a pénzforgalmi szolgáltató, vagy adott esetben a fizető fél és a
harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató között létrejött szerződésre
alkalmazandó joggal összhangban lehet megállapítani. 66. cikk
A fizető fél felelőssége a nem engedélyezett fizetési
műveletek vonatkozásában (1)
A 65. cikktől eltérve a fizető fél
kötelezhető, hogy legfeljebb 50 EUR értékig viselje a nem
engedélyezett fizetési műveletekkel összefüggő, az elveszített vagy
ellopott fizetési eszköz használatából, illetve a fizetési eszköz jogosulatlan
használatából eredő károkat. A fizető fél viseli a nem engedélyezett
műveletekkel összefüggő összes kárt, amennyiben azok azáltal
keletkeztek, hogy csalárd módon járt el, vagy a 61. cikkben meghatározott egy
vagy több kötelezettségével kapcsolatban súlyos gondatlansággal járt el, vagy
azokat szándékosan nem teljesítette. Ilyen esetekben az e cikk
(1) bekezdésében említett összeghatár nem érvényes. Azon, távolról
hozzáférést biztosító eszköz használatával végrehajtott fizetések esetében,
amelyeknél a pénzforgalmi szolgáltató nem ír elő szigorú
ügyfél-azonosítást, a fizető félre csak akkor hárulnak anyagi
következmények, ha csalárd módon járt el. Amennyiben a kedvezményezett vagy
annak pénzforgalmi szolgáltatója elmulasztja elfogadni a szigorú ügyfél-azonosítást,
megtérítik a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának okozott anyagi kárt. (2)
A fizető fél nem felel az elveszített,
ellopott vagy jogosulatlanul használt fizetési eszköz használatából eredő
semmiféle anyagi következményért azt követően, hogy megtette a 61. cikk
(1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bejelentést, kivéve, ha csalárd
módon járt el. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató nem teljesíti a 62. cikk
(1) bekezdésének c) pontjában meghatározott kötelezettségét, miszerint
folyamatosan biztosítania kell az elveszett, ellopott vagy jogosulatlanul
használt fizetési eszköz bejelentésére szolgáló megfelelő eszközöket, úgy
a fizető fél nem visel felelősséget az ilyen fizetési eszköz
használatából eredő anyagi következményekért, kivéve, ha a fizető fél
csalárd módon járt el. 67. cikk
Visszatérítés a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett
fizetési műveletek esetén (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a fizető fél
jogosult legyen arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltató visszatérítse számára az
engedélyezett, a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett és
már teljesített fizetési műveletek összegét a következő feltételek
teljesülése esetén: a) az engedély a megadásának
időpontjában nem tartalmazta a fizetési művelet pontos összegét; b) a fizetési művelet összege
meghaladta azt az összeget, amely a fizető fél részéről
ésszerűen elvárható volt, figyelembe véve korábbi fizetési szokásait, a
keretszerződésében foglalt feltételeket és az ügy releváns körülményeit. A pénzforgalmi szolgáltató kérésére a feltételek
teljesülésének bizonyítási terhét a fizető fél viseli. A visszatérítendő összeg azonos a teljesített
fizetési művelet teljes összegével. Ez azt is jelenti, hogy a fizető
fél fizetési számláján a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az
összeggel való megterhelés dátuma. A beszedések esetében a fizető fél a 68.
cikkben meghatározott időszakon belül feltétlen visszatérítési joggal
rendelkezik, kivéve, ha a kedvezményezett már eleget tett szerződéses
kötelezettségeinek, és a fizető fél már megkapta a szolgáltatásokat vagy
felhasználta az árukat. A pénzforgalmi szolgáltató kérésére a harmadik
albekezdésben említett feltételek teljesülésének bizonyítási terhét a
kedvezményezett viseli. (2)
Az (1) bekezdés első albekezdésének
b) pontja alkalmazásában azonban a fizető fél nem hivatkozhat a
pénznemek közötti átváltással kapcsolatos okokra, amennyiben a 38. cikk
(1) bekezdésének d) pontjával, illetve a 45. cikk
(3) bekezdésének b) pontjával összhangban a pénzforgalmi
szolgáltatójával történt megállapodás szerinti referencia-árfolyam került
alkalmazásra. (3)
A fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltató a
keretszerződésben megállapodhat arról, hogy a fizető fél nem jogosult
visszatérítésre, amennyiben a fizető fél a fizetési megbízás teljesítésére
vonatkozó jóváhagyását közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatónak adta, és –
amennyiben releváns – a jövőbeni fizetési műveletre vonatkozó
tájékoztatást a pénzforgalmi szolgáltató vagy a kedvezményezett legalább négy
héttel az esedékesség napja előtt a megállapodás szerinti módon a
fizető fél rendelkezésére bocsátotta vagy számára elérhetővé tette. 68. cikk
Visszatérítés igénylése a kedvezményezett által vagy rajta keresztül
kezdeményezett fizetési művelek esetén (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a fizető fél a
kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett, engedélyezett
fizetési művelet 67. cikkben említett visszatérítésére vonatkozó igényét
az összegekkel való megterhelés napjától számított nyolc hetes időtartamig
benyújthassa. (2)
A visszatérítésre vonatkozó igény
beérkezésétől számított tíz munkanapon belül a pénzforgalmi szolgáltatónak
vissza kell térítenie a fizetési művelet teljes összegét, vagy indokolnia
kell a visszatérítés megtagadását, ezzel egyidejűleg megjelölve azon
szerveket, amelyekhez a fizető fél az üggyel kapcsolatban a
88–91. cikk értelmében fordulhat, amennyiben nem fogadja el a kapott
indoklást. A pénzforgalmi szolgáltatónak a visszatérítés
megtagadására vonatkozóan az első albekezdésben megállapított joga nem
alkalmazandó a 67. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében meghatározott
esetben. 3. FEJEZET
A fizetési
műveletek teljesítése 1. szakasz
Fizetési megbízások és átutalt összegek 69. cikk
Fizetési megbízások átvétele (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az átvétel
időpontja az az időpont legyen, amikor a fizető fél vagy a
nevében eljáró harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által közvetlenül, vagy a
kedvezményezett által vagy rajta keresztül közvetve kezdeményezett fizetési
megbízás a pénzforgalmi szolgáltatóhoz beérkezik. Ha a beérkezés időpontja
a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójánál nem munkanapra esik, a fizetési
megbízás a következő munkanapon beérkezettnek tekintendő. A
pénzforgalmi szolgáltató a munkanap végéhez közel eső időpontban
meghatározhat egy olyan végső határidőt, amelyet követően a
beérkezett fizetési megbízásokat úgy kell tekinteni, mintha azok a
következő munkanapon érkeztek volna be. (2)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás azon igénybe
vevője, amelyik a fizetési megbízást kezdeményezi, megállapodik a
pénzforgalmi szolgáltatóval abban, hogy a fizetési megbízás teljesítését egy
bizonyos napon vagy egy meghatározott időszak végén kell elkezdeni, vagy
azon a napon, amikor a fizető fél a pénzforgalmi szolgáltató
rendelkezésére bocsátja a pénzösszeget, úgy a 74. cikk alkalmazásában az
átvétel időpontjának ezen előre egyeztetett nap minősül. Ha az
előre egyeztetett nap a pénzforgalmi szolgáltatónál nem munkanapra esik, a
beérkezett fizetési megbízás a következő munkanapon beérkezettnek
tekintendő. 70. cikk
Fizetési megbízások visszautasítása (1)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató
visszautasítja a fizetési megbízás teljesítését, értesítenie kell a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét – amennyiben azt egyéb vonatkozó
uniós vagy nemzeti jogszabály nem tiltja – a visszautasításról, valamint
lehetőség szerint annak indokairól és a visszautasítást okozó
tényszerű hibák kijavítására szolgáló lehetőségekről. A pénzforgalmi szolgáltató a lehető
leghamarabb, de mindenképpen a 74. cikkben meghatározott időszakon belül a
megállapodás szerinti módon megküldi vagy elérhetővé teszi az értesítést. A keretszerződés tartalmazhat olyan kikötést,
miszerint a pénzforgalmi szolgáltatónak módjában áll ezen értesítésért díjat
felszámítani, amennyiben az elutasítás objektív módon indokolható. (2)
Amennyiben a fizető fél
keretszerződésében meghatározott valamennyi feltétel teljesül – hacsak azt
egyéb vonatkozó uniós vagy nemzeti jogszabály nem tiltja –, a fizető fél
számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltató nem tagadhatja meg az engedélyezett
fizetési megbízás teljesítését, tekintet nélkül arra, hogy a fizetési megbízást
a fizető fél, a nevében eljáró harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató vagy
a kedvezményezett kezdeményezte-e, vagy azt a kedvezményezetten keresztül
kezdeményezték. (3)
A 74. és 80. cikk alkalmazásában az a fizetési
megbízás, amelynek teljesítése visszautasításra került, nem tekintendő
beérkezett megbízásnak. 71. cikk
A fizetési megbízás visszavonhatatlansága (1)
A tagállamok biztosítják, hogy – amennyiben e cikk
másként nem rendelkezik – a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője ne
vonhassa vissza a fizetési megbízást azután, hogy az a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatójához beérkezett. (2)
Amennyiben a fizetési művelet kezdeményezése a
fizető fél nevében eljáró harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató által, a
kedvezményezett által, vagy a kedvezményezetten keresztül történik, a
fizető fél nem vonhatja vissza a fizetési megbízást azután, hogy a
harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató felé jóváhagyta a fizetési művelet
kezdeményezését vagy átadta a fizetési megbízást vagy a kedvezményezett felé
jóváhagyta a fizetési művelet teljesítését. (3)
Beszedés esetén azonban – a visszatérítéshez való
jogok sérelme nélkül – a fizető fél legkésőbb a pénzösszeggel való
megterhelés megállapodás szerinti napját megelőző munkanap végéig
visszavonhatja a fizetési megbízást. (4)
A 69. cikk (2) bekezdésében említett
esetben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője a fizetési megbízást
legkésőbb a megállapodás szerinti napot megelőző munkanap végéig
vonhatja vissza. (5)
Az (1)–(4) bekezdésben megállapított
határidőket követően a fizetési megbízást kizárólag akkor lehet
visszavonni, ha és amilyen mértékben arról a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője és az érintett pénzforgalmi szolgáltató megállapodott. A (2) és (3) bekezdésben
említett esetben a kedvezményezett beleegyezése is szükséges. Amennyiben arról
a keretszerződésben megállapodás született, az érintett pénzforgalmi
szolgáltatónak a visszavonásért módjában áll díjat felszámítani. 72. cikk
Átutalt és megkapott összegek (1)
A tagállamok előírják, hogy a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatója (szolgáltatói), a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatója (szolgáltatói) és a pénzforgalmi szolgáltatók bármely
közvetítője a fizetési művelet teljes összegét átutalja (átutalják),
és tartózkodik (tartózkodnak) attól, hogy az átutalt összegből díjakat
vonjon (vonjanak) le. (2)
A kedvezményezett és a pénzforgalmi szolgáltató
mindazonáltal köthet olyan megállapodást is, miszerint a pénzforgalmi
szolgáltató a kedvezményezett részére történő jóváírás előtt, az
átutalt összegből vonja le a saját díjait. Ebben az esetben a
kedvezményezettnek nyújtott tájékoztatásban a fizetési művelet teljes
összegét el kell különíteni a díjaktól. (3)
Amennyiben az átutalt összegből a
(2) bekezdésben említetteken kívül egyéb díjak is levonásra kerültek, a
fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója biztosítja, hogy a kedvezményezett a
fizető fél által kezdeményezett fizetési művelet teljes összegét
megkapja. Amennyiben a fizetési műveletet a kedvezményezett kezdeményezi
vagy a kezdeményezés rajta keresztül történik, a pénzforgalmi szolgáltató
biztosítja, hogy a kedvezményezett a fizetési művelet teljes összegét
megkapja. 2. szakasz
Teljesítési idő és értéknap 73. cikk
Hatály (1)
Ezt a szakaszt a következőkre kell alkalmazni: a) euróban történő fizetési
műveletek; b) az euróövezeten kívüli tagállam
pénznemében történő belföldi fizetési műveletek; c) olyan fizetési műveletek, amelyek
során csak egyetlen, az euró és egy euróövezeten kívüli tagállam pénzneme
közötti átváltás történik, feltéve, hogy a szükséges átváltást az érintett,
euróövezeten kívüli tagállamban végzik el, és határon átnyúló műveletek
esetében a határon átnyúló átutalás euróban történik. (2)
Ezt a szakaszt alkalmazni kell egyéb fizetési
műveletekre is, hacsak a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és
a pénzforgalmi szolgáltató más értelmű megállapodást nem kötött, a 78.
cikk kivételével, amelynek esetében a feleknek nincs mérlegelési
lehetősége. Ha azonban a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és
a pénzforgalmi szolgáltató a 74. cikkben megállapítottaknál hosszabb
időszakban állapodik meg, akkor ez az időszak az Unión belüli
fizetési műveleteknél nem haladhatja meg a 69. cikk szerinti átvétel
időpontjától számított négy üzleti napot. 74. cikk
Fizetési műveletek fizetési számlára (1)
A tagállamok előírják, hogy a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatója biztosítja: a fizetési művelet összege a
69. cikk szerinti átvételi időpontot követően legkésőbb a
következő munkanap végéig jóváírásra kerüljön a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatójának a számláján. A fizetési művelet papíralapú
kezdeményezése esetén ezen határidők további egy munkanappal
meghosszabbíthatók. (2)
A tagállamok előírják, hogy a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatója a fizetési művelet összegét a pénzösszegnek a pénzforgalmi
szolgáltatóhoz történő beérkezését követően a 78. cikknek
megfelelően a kedvezményezett fizetési számláján értéknappal lássa el és
jóváírja. (3)
A tagállamok előírják, hogy a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatója a kedvezményezettel fennálló megállapodása szerinti
határidőkön belül továbbítsa a kedvezményezett által vagy rajta keresztül
kezdeményezett fizetési megbízást a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója
felé, annak érdekében, hogy beszedés esetében a kiegyenlítés az esedékesség
megállapodás szerinti időpontjában megtörténhessen. 75. cikk
A pénzforgalmi szolgáltatónál a kedvezményezett részére vezetett fizetési
számla hiánya Amennyiben a
kedvezményezett nem rendelkezik fizetési számlával a pénzforgalmi
szolgáltatónál, a pénzforgalmi szolgáltató, amelyhez vagy akihez a
kedvezményezettnek címzett pénzösszeg beérkezik, köteles az összeget a
74. cikkben meghatározott határidőn belül a kedvezményezett
rendelkezésére bocsátani. 76. cikk
Készpénzbefizetés fizetési számlára Amennyiben a
fogyasztó készpénzt fizet be az adott pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett
fizetési számlára a fizetési számla pénznemében, a pénzforgalmi szolgáltatónak
biztosítania kell, hogy az összeget a pénz átvételének időpontja után
azonnal rendelkezésre bocsássák, és értéknappal lássák el. Amennyiben a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője nem fogyasztó, úgy az összegnek
legkésőbb a pénz átvételét követő első munkanapon rendelkezésre
kell állnia, és értéknappal ellátottnak kell lennie. 77. cikk
Belföldi fizetési műveletek A tagállamok a
belföldi fizetési műveletekre az e szakaszban meghatározottaknál rövidebb
maximális teljesítési határidőket is előírhatnak. 78. cikk
Értéknap és a pénzösszegek hozzáférhetősége (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a kedvezményezett
fizetési számláján történő jóváírás értéknapja nem későbbi annál a
munkanapnál, amelyen a fizetési művelet összege jóváírásra került a
kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának számláján. A kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója
biztosítja, hogy a fizetési művelet összege a kedvezményezett
rendelkezésére áll közvetlenül azután, hogy az a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatójának számláján jóváírásra került; ez vonatkozik az egyazon
pénzforgalmi szolgáltatón belüli fizetésekre is. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy a fizető fél
fizetési számláján történő terhelés értéknapja nem korábbi annál az
időpontnál, amikor a fizetési számlát a fizetési művelet összegével
megterhelték. 3. szakasz
Felelősség 79. cikk
Hibás egyedi azonosítók (1)
Amennyiben a fizetési megbízás teljesítése az
egyedi azonosító alapján történik, úgy a fizetési megbízás az egyedi azonosító
által jelölt kedvezményezett vonatkozásában hibátlanul teljesítettnek
minősül. (2)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője hibás egyedi azonosítót adott meg, a művelet teljesítésének
elmaradásáért vagy hibás teljesítéséért a 80. cikk értelmében a pénzforgalmi
szolgáltatót nem terheli felelősség. (3)
A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója
azonban köteles ésszerű erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy
visszaszerezze a műveletben érintett pénzösszeget. (4)
Amennyiben arról a keretszerződésben
megállapodás született, a pénzforgalmi szolgáltatónak módjában áll a
visszaszerzésért díjat felszámítani a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője felé. (5)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontjában vagy a 45. cikk (2)
bekezdésének b) pontjában meghatározottakhoz képest további adatokat is megad,
a pénzforgalmi szolgáltató a fizetési műveleteknek csak a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevője által megadott egyedi azonosító alapján történő
teljesítéséért tartozik felelősséggel. 80. cikk
A teljesítés elmaradása, hibás vagy késedelmes teljesítés (1)
Amennyiben a fizetési megbízást közvetlenül a
fizető fél kezdeményezi, a 63. cikk, a 79. cikk (2) és (3) bekezdése,
valamint a 83. cikk sérelme nélkül a fizetési művelet hibátlan
teljesítéséért a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója felel a fizető
fél felé, hacsak nem tudja felé, valamint adott esetben a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatója felé bizonyítani, hogy a fizetési művelet összege a 74. cikk
(1) bekezdése szerint beérkezett a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatójához. Ez esetben a fizetési művelet hibátlan teljesítéséért a
kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója felel a kedvezményezett felé. Amennyiben a fizetési megbízást a fizető fél
kezdeményezi harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatón keresztül, a 63. cikk, a
79. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 83. cikk sérelme nélkül a fizetési
művelet hibátlan teljesítéséért a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató
felel a fizető fél felé, hacsak nem tudja felé, valamint adott esetben a
fizető fél számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltató felé
bizonyítani, hogy a fizetéskezdeményezés a 69. cikk szerint beérkezett a
fizető fél számláját kezelő pénzforgalmi szolgáltatóhoz. Ez esetben a
fizetési művelet hibátlan teljesítéséért a fizető fél számláját
kezelő pénzforgalmi szolgáltató felelős a kedvezményezett felé. Amennyiben a felelősség az első vagy a
második albekezdés értelmében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóját
vagy egy harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatót terheli, az érintett
pénzforgalmi szolgáltató köteles haladéktalanul visszatéríteni a fizető
fél számára a nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési művelet
összegét, és adott esetben helyreállítani a megterhelt fizetési számlát abba az
állapotba, amelyben az akkor lenne, ha a hibás fizetési műveletre nem
került volna sor. A fizető fél fizetési számláján a jóváírás értéknapja
nem lehet későbbi, mint az összeggel való megterhelés dátuma. A fizetési megbízás késedelmes teljesítése esetén
a fizető fél dönthet úgy, hogy a kedvezményezett fizetési számláján való
jóváírás értéknapja ne legyen későbbi, mint az az értéknap, amellyel az
összeget hibátlan teljesítés esetén el kellett volna látni. Amennyiben a felelősség az első
albekezdés értelmében a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóját terheli,
köteles a fizetési művelet összegét azonnal a kedvezményezett
rendelkezésére bocsátani, és adott esetben a megfelelő összeget jóváírni a
kedvezményezett fizetési számláján. Az összeget olyan értéknappal kell ellátni,
amely nem lehet későbbi, mint az az értéknap, amellyel az összeget
hibátlan teljesítés esetén el kellett volna látni. Nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési
művelet esetén, amennyiben a fizetési megbízást a fizető fél
kezdeményezte, a pénzforgalmi szolgáltató az ezen albekezdés szerinti
felelősségtől függetlenül kérésre azonnali erőfeszítéseket
köteles tenni a fizetési művelet nyomon követésére, és ennek eredményéről
a fizető felet értesíteni. Ezért nem számíthat fel díjat a fizető fél
felé. (2)
A kedvezményezett által vagy rajta keresztül
kezdeményezett fizetési megbízás esetén a 63. cikk, a 79. cikk (2) és
(3) bekezdése, valamint a 83. cikk sérelme nélkül a fizetési
megbízásnak a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója felé történő, a
74. cikk (3) bekezdésének megfelelő, hibátlan továbbításáért a
kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója felel a kedvezményezett felé.
Amennyiben a felelősség ezen albekezdés értelmében a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatóját terheli, ez utóbbi a szóban forgó fizetési
megbízást köteles azonnal ismételten továbbítani a fizető fél pénzforgalmi
szolgáltatója felé. A fizetési megbízás késedelmes továbbítása esetén a
kedvezményezett fizetési számláján való jóváírás értéknapja nem lehet
későbbi, mint az az értéknap, amellyel az összeget hibátlan teljesítés
esetén el kellett volna látni. Ezen túlmenően – a 63. cikk, a
79. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 83. cikk sérelme
nélkül – a fizetési műveletnek a 78. cikkben előírt
kötelezettségeknek megfelelő módon történő bonyolításáért a
kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója felel a kedvezményezett felé.
Amennyiben a felelősség ezen albekezdés értelmében a kedvezményezett
pénzforgalmi szolgáltatóját terheli, akkor ez a szolgáltató biztosítja, hogy a
fizetési művelet összege azonnal a kedvezményezett rendelkezésére álljon,
mihelyt az összeg a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának a számláján
jóváírásra került. Az összeget olyan értéknappal kell jóváírni a
kedvezményezett fizetési számláján, amely nem lehet későbbi, mint az a
dátum, ami hibátlan teljesítés esetén lett volna az értéknap. Olyan nem teljesített vagy hibásan teljesített
fizetési művelet esetében, amelyért az első és a második albekezdés
értelmében a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója nem felel, a
fizető fél felé a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója tartozik
felelősséggel. Amikor ilyen értelemben a fizető fél pénzforgalmi
szolgáltatója tartozik felelősséggel, megfelelő módon és
haladéktalanul köteles visszatéríteni a fizető félnek a nem teljesített
vagy hibásan teljesített fizetési művelet összegét, valamint
helyreállítani a megterhelt fizetési számlát abba az állapotba, amelyben az
akkor lenne, ha a hibás fizetési műveletre nem került volna sor. A
fizető fél fizetési számláján a jóváírás értéknapja nem lehet
későbbi, mint az összeggel való megterhelés dátuma. A fizetési megbízás késedelmes teljesítése esetén
a fizető fél dönthet úgy, hogy a kedvezményezett fizetési számláján való
jóváírás értéknapja ne legyen későbbi, mint az az értéknap, amellyel az
összeget hibátlan teljesítés esetén el kellett volna látni. Nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési
művelet esetén, amennyiben a fizetési megbízás kezdeményezése a
kedvezményezett által vagy rajta keresztül történt, a pénzforgalmi szolgáltató
az e bekezdés szerinti felelősségtől függetlenül kérésre azonnali
erőfeszítéseket köteles tenni a fizetési művelet nyomon követésére,
és ennek eredményéről a kedvezményezettet értesíteni. Ezért nem számíthat
fel díjat a kedvezményezett felé. (3)
Ezen túlmenően a pénzforgalmi szolgáltatók a
saját pénzforgalmi szolgáltatásaikat igénybe vevők felé felelősséggel
tartoznak a saját felelősségük miatt felszámításra került díjakért,
valamint a fizetési szolgáltatás igénybe vevőjének a fizetési művelet
teljesítésének elmaradása vagy hibás teljesítése (a késedelmes teljesítést is
ideértve) következtében felszámított kamatokért. 81. cikk
További pénzügyi kártérítések Az e szakaszban megállapítottakon
kívüli további pénzügyi kártérítéseket a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevője és a pénzforgalmi szolgáltató között létrejött szerződésre
alkalmazandó joggal összhangban lehet megállapítani. 82. cikk
Visszkereseti jog (1)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatónak a
80. cikk szerinti felelőssége egy másik pénzforgalmi szolgáltatónak
vagy egy közvetítőnek tulajdonítható, a 80. cikk szerinti bármilyen
veszteségért vagy kifizetett összegért az előbbi pénzforgalmi szolgáltatót
ez utóbbi pénzforgalmi szolgáltató vagy közvetítő köteles kártalanítani.
Ez magában foglalja az azon esetekben felmerülő kártérítést is, amikor a
pénzforgalmi szolgáltatók valamelyike elmulasztja a szigorú ügyfél-azonosítás
alkalmazását. (2)
További pénzügyi kártérítéseket a pénzforgalmi
szolgáltatók és/vagy a közvetítők között létrejött megállapodásokkal és a
köztük létrejött megállapodásra alkalmazandó joggal összhangban lehet
megállapítani. 83. cikk
A felelősség hiánya Olyan rendkívüli
és előre nem látható, az ezen körülményekre hivatkozó személyen kívül álló
körülmények fennállta esetén, amelyeknek a következményei minden ellenkező
erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlenek lettek volna, vagy abban az
esetben, ha a pénzforgalmi szolgáltatót nemzeti vagy uniós jogszabályok
előírta egyéb jogi kötelezettségek terhelik, a 2. és 3. fejezet szerinti
felelősség nem alkalmazandó. 4. FEJEZET
Adatvédelem 84. cikk
Adatvédelem A személyes adatok
ezen irányelv céljaira történő feldolgozását a 95/46/EK irányelvvel, a
95/46/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekkel és a 45/2001/EK
rendelettel összhangban kell végezni. 5. FEJEZET
Működési és biztonsági kockázatok és azonosítás 85. cikk
Biztonsági követelmények és eseménybejelentés (1)
A pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó [a
hálózat- és információbiztonsági irányelv] [az irányelv számát elfogadását
követően a Kiadóhivatal illeszti be], különösen pedig az annak 14. és 15.
cikkében foglalt kockázatkezelési és eseménybejelentési követelmények. (2)
A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] [az
irányelv számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti be] 6.
cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság indokolatlan késedelem nélkül
tájékoztatja a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát és az EBH-t a
pénzforgalmi szolgáltatók által hálózat- és információbiztonsági
eseményekről tett bejelentésekről. (3)
A tájékoztatást követően az EBH adott esetben
értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait. (4)
A [hálózat- és információbiztonsági irányelv] [az
irányelv számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti be] 14.
cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túl, amennyiben a biztonsági
esemény potenciálisan hatással lehet a pénzforgalmi szolgáltató pénzforgalmi
szolgáltatásait igénybe vevők pénzügyi érdekeire, a pénzforgalmi szolgáltató
haladéktalanul értesíti a pénzforgalmi szolgáltatásait igénybe vevőket az
eseményről, és tájékoztatja őket az általuk megtehető lehetséges
kárenyhítési intézkedésekről, amelyekkel csökkenthetik az esemény káros
hatásait. 86. cikk
Végrehajtás és jelentéstétel (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók évente aktualizált információt bocsátanak [a hálózat- és
információbiztonsági irányelv] [az irányelv számát elfogadását követően a
Kiadóhivatal illeszti be] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság
rendelkezésére az általuk nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó
működési és biztonsági kockázatok értékeléséről, valamint az e
kockázatokra válaszul alkalmazott kárenyhítő intézkedések és
kontrollmechanizmusok megfelelőségéről. A [hálózat- és
információbiztonsági irányelv] [az irányelv számát elfogadását követően a
Kiadóhivatal illeszti be] 6. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság
indokolatlan késedelem nélkül továbbítja ezen információk egy példányát a székhely
szerinti tagállam illetékes hatóságának. (2)
Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági
irányelv] [az irányelv számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti
be] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül és az EKB-val szorosan
együttműködve – iránymutatást dolgoz ki a biztonsági intézkedések, többek
között adott esetben a tanúsítási eljárások létrehozása, végrehajtása és
monitoringja tekintetében. Ennek során egyebek mellett figyelembe veszi a
Bizottság által a [hálózat- és információbiztonsági irányelv] [az irányelv
számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti be] 16. cikkének (2)
bekezdése szerint közzétett szabványokat és/vagy előírásokat. (3)
Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve
rendszeresen, de legalább kétévente felülvizsgálja az iránymutatást. (4)
Az EBH – [a hálózat- és információbiztonsági
irányelv] [az irányelv számát elfogadását követően a Kiadóhivatal illeszti
be] 14. és 15. cikkének sérelme nélkül – iránymutatást bocsát ki annak
érdekében, hogy megkönnyítse a pénzforgalmi szolgáltatók számára a súlyosabb
események és azon körülmények minősítését, amelyek esetén a pénzforgalmi
szolgáltató köteles bejelenteni a biztonsági eseményt. Az iránymutatást (ezen
irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül) kell
kibocsátani. 87. cikk
Azonosítás (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók szigorú ügyfél-azonosítást alkalmazzanak, ha a fizető fél
elektronikus fizetési műveletet kezdeményez – kivéve, ha az EBH
iránymutatása a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázat
alapján bizonyos kivételeket engedélyez. Ez vonatkozik a fizető fél
nevében fizetési műveletet kezdeményező harmadik fél pénzforgalmi
szolgáltatóra is. A számlakezelő pénzforgalmi szolgáltató lehetővé
teszi a harmadik fél pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy az előbbi
azonosítási módszereire támaszkodjon, amikor a pénzforgalmi szolgáltatás
igénybe vevőjének nevében jár el. (2)
Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató az I.
melléklet 7. pontjában említett szolgáltatásokat nyújt, azonosítania kell magát
a számlatulajdonos számlát kezelő pénzforgalmi szolgáltatója felé. (3)
Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével
összhangban és az EKB-val szorosan együttműködve az ezen irányelv 1.
cikkének (1) bekezdése szerinti pénzforgalmi szolgáltatóknak címzett
iránymutatást bocsát ki a technika állása szerinti ügyfél-azonosításról és a
szigorú ügyfél-azonosítás alóli valamennyi kivételről. Az iránymutatást
(ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül)
kell kibocsátani, és szükség szerint rendszeresen aktualizálni kell. 6. FEJEZET
Viták rendezése peren kívüli panasztételi és jogorvoslati
eljárással 1. szakasz
Panasztételi eljárások 88. cikk
Panaszok (1)
A tagállamok biztosítják, hogy legyenek olyan
eljárások, melyek révén a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői és más
érdekelt felek, többek között a fogyasztói szervezetek, a pénzforgalmi
szolgáltatóknak az ezen irányelv rendelkezéseit esetlegesen sértő
magatartása miatt panaszt nyújthatnak be az illetékes hatóságokhoz. (2)
Az illetékes hatóság a bírósághoz fordulás nemzeti
eljárási jogszabályok szerinti jogának sérelme nélkül, amennyiben releváns, a
panaszosnak adott válaszában tájékoztatja a panaszost a 91. cikknek
megfelelően kialakított peren kívüli panasztételi és jogorvoslati
eljárásokról. 89. cikk
Illetékes hatóságok (1)
A tagállamok kijelölik az ezen irányelvnek való
tényleges megfelelés biztosításáért és nyomon követéséért felelős
illetékes hatóságot. Az illetékes hatóság a megfeleléshez szükséges minden
intézkedést meghoz. A hatóság független a pénzforgalmi szolgáltatóktól. Az
illetékes hatóság az 1039/2010/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének értelmében
vett illetékes hatóság. (2)
Az (1) bekezdésben említett hatóság rendelkezik
mindazon hatáskörökkel, amelyek feladatai ellátásához szükségesek. Amennyiben
valamely tagállam több illetékes hatóságot hatalmaz fel az ezen irányelvnek
való tényleges megfelelés biztosítására és nyomon követésére, úgy a tagállamok
biztosítják ezen hatóságok szoros együttműködését annak érdekében, hogy
azok mindegyike hatékonyan tudja végrehajtani saját feladatait. (3)
A III. és IV. címnek megfelelően elfogadott
nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó jogsértés vagy jogsértés gyanúja
esetén az e cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok a pénzforgalmi
szolgáltató székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai, kivéve a
letelepedés szabadsága keretében alkalmazott ügynökök, illetve annak keretében
nyitott fióktelepek vonatkozásában, amely esetben az illetékes hatóságok a
fogadó tagállam illetékes hatóságai. (4)
A tagállamok legkésőbb [ezen irányelv
hatálybalépését követő egy éven belül] értesítik a Bizottságot az (1)
bekezdésben említett, kijelölt illetékes hatóságokról. Tájékoztatják a
Bizottságot a feladatok ezen hatóságok közötti bármely felosztásáról is. Haladéktalanul
tájékoztatják a Bizottságot a hatóságok kijelölésében és feladataiban
bekövetkező bármely változásról. 2. szakasz
Peren kívüli jogorvoslati eljárás és szankciók 90. cikk
Belső vitarendezés (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók megfelelő és hatékony panaszkezelési eljárásokat vezetnek be
a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől érkező, az ezen
irányelvből eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos panaszok
kezelésére. (2)
A tagállamok megkövetelik a pénzforgalmi
szolgáltatóktól, hogy azok minden erőfeszítést megtegyenek annak
érdekében, hogy megfelelő időkereten, de legkésőbb 15 munkanapon
belül, írásban megválaszolják a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe
vevőjének panaszát, az abban foglalt valamennyi pontra kitérve. Kivételes
helyzetekben, amennyiben a panasz a pénzforgalmi szolgáltatón kívülálló okokból
nem válaszolható meg 15 munkanapon belül, a pénzforgalmi szolgáltató köteles
ideiglenes választ küldeni, amelyben világosan jelzi az érdemi válasz
késedelmének okait, és megadja az ügyfélnek adandó végső válasz
határidejét. Ez a határidő azonban semmi esetre sem lehet további 30
munkanapnál távolabbi. (3)
A pénzforgalmi szolgáltató tájékoztatja a
pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét azon peren kívüli jogorvoslati
szervekről, amelyek az ezen irányelvből eredő jogokat és
kötelezettségeket érintő jogviták kezelése tekintetében illetékesek. (4)
A (2) bekezdésben említett információt könnyen,
közvetlenül, világosan látható helyen és állandóan elérhető módon kell
elhelyezni a pénzforgalmi szolgáltató weboldalán (amennyiben van ilyen), a
pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
közötti adásvételre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános
szerződési feltételekben, valamint az ilyen szerződésekkel
kapcsolatos számlákon és nyugtákon. Az információ részletesen meghatározza,
hogyan érhetők el további információk az érintett, peren kívüli
jogorvoslati szervről és annak igénybevételéről. 91. cikk
Peren kívüli jogorvoslat (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvből
eredő jogokat és kötelezettségeket érintő, a pénzforgalmi
szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató közötti jogviták
rendezésére a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban
megfelelő és hatékony peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások
álljanak rendelkezésre, adott esetben meglévő testületek igénybevételével.
A tagállamok biztosítják, hogy ezen eljárások alkalmazandók a pénzforgalmi
szolgáltatókra, és hatályuk kiterjed a kijelölt képviselők tevékenységeire
is. (2)
A tagállamok előírják az (1) bekezdésben
említett testületek számára, hogy az ezen irányelvből eredő jogokat
és kötelezettségeket érintő, határon átnyúló jogviták rendezése érdekében
működjenek együtt. 92. cikk
Szankciók (1)
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
pénzforgalmi szolgáltatók és harmadik fél pénzforgalmi szolgáltatók az ezen
irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért
felelősségre vonhatóak legyenek. (2)
A tagállamok – a büntetőjogi szankciók
alkalmazásához való joguk sérelme nélkül – biztosítják, hogy az ezen irányelv
átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért felelős,
az (1) bekezdésben említett pénzforgalmi szolgáltatók és harmadik fél
pénzforgalmi szolgáltatók ellen az illetékes hatóságok megfelelő közigazgatási
intézkedéseket hozzanak, illetve közigazgatási szankciót szabjanak ki, és
biztosítják, hogy ezen intézkedések és szankciók alkalmazásra kerüljenek. Az
intézkedéseknek és szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó
erejűeknek kell lenniük. V. CÍM
FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK 93. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok A Bizottság felhatalmazást kap
arra, hogy a 94. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat fogadjon el a következőkkel kapcsolatban: a) a 2003/361/EK ajánlásra ezen irányelv 4.
cikkének 29. pontjában történő hivatkozás módosítása, amennyiben az
említett ajánlás módosításra kerül; b) az infláció és a jelentősebb piaci
változások figyelembevétele érdekében a 27. cikk (1) bekezdésében és
a 66. cikk (1) bekezdésében meghatározott összegek aktualizálása. 94. cikk
A felhatalmazás gyakorlása (1)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e
cikk határozza meg. (2)
A Bizottságnak a 93. cikkben említett
felhatalmazása [beillesztendő a jogalkotási aktus hatálybalépésének
dátuma]-tól/-(jé)től határozatlan időre szól. (3)
A 93. cikkben említett felhatalmazást az
Európai Parlament és a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló
határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az
Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a
benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem
érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
érvényességét. (4)
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az
Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5)
A 93. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson
alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az
Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az
említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament,
mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két
hónappal meghosszabbodik. VI. CÍM
ZÁRÓ
RENDELKEZÉSEK 95. cikk
Teljes harmonizáció (1)
A 31. cikk (2) bekezdésének, a
34. cikknek, a 35. cikk (2) bekezdésének, a 48. cikk
(6) bekezdésének, az 50. cikk (3) bekezdésének, az 51. cikk
(3) bekezdésének, az 54. cikk (2) bekezdésének, az 56. cikk
(2) bekezdésének, valamint a 77. és a 96. cikknek a sérelme nélkül,
amennyiben ezen irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok
nem tarthatnak fenn és nem fogadhatnak el az ezen irányelvben meghatározottakon
kívüli rendelkezéseket. (2)
Amennyiben egy tagállam él azon lehetőségek
valamelyikével, amelyekre az (1) bekezdés utal, erről és bármely
későbbi változásról értesíti a Bizottságot. A Bizottság ezt az információt
egy honlapon vagy más, könnyen elérhető módon nyilvánosságra hozza. (3)
A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi
szolgáltatók a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek kárára ne
térjenek el az ezen irányelv rendelkezéseit végrehajtó vagy azoknak
megfelelő nemzeti jogi rendelkezésektől, kivéve, ha azok kifejezetten
tartalmaznak ilyen lehetőséget. A pénzforgalmi
szolgáltatók azonban kínálhatnak előnyösebb feltételeket a pénzforgalmi
szolgáltatások igénybe vevői számára. 96. cikk
Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés A Bizottság ezen
irányelv hatálybalépését követő öt éven belül jelentést terjeszt az
Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság,
valamint az Európai Központi Bank elé az irányelv végrehajtásáról és
hatásairól, mindenekelőtt a díjakra vonatkozó, az 55. cikk (3) és (4)
bekezdésében rögzített szabályok megfelelőségéről és hatásáról. 97. cikk
Átmeneti rendelkezések (1)
Azon jogi személyek számára, amelyek a 2007/64/EK
irányelvet átültető nemzeti jogszabályokkal összhangban, [az átültetés
végső határidejét a Kiadóhivatal illeszti be] előtt kezdték meg
pénzforgalmi intézményként végzett tevékenységeiket, a tagállamok [az
átültetés végső határideje + 6 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig
az ezen irányelv 5. cikke szerinti engedélykérelem, illetve az ezen irányelv
II. címében említett egyéb rendelkezéseknek való megfelelés előírása
nélkül teszik lehetővé e tevékenységeknek a 2007/64/EK irányelvben
rögzített követelményekkel összhangban történő folytatását. A tagállamok megkövetelik az első
albekezdésben említett jogi személyektől, hogy minden lényeges információt
bocsássanak az illetékes hatóságok rendelkezésére annak érdekében, hogy a
hatóságok [az átültetés végső határideje + 6 hónapot a Kiadóhivatal
illeszti be]-ig értékelhessék, hogy az említett jogi személyek
megfelelnek-e az irányelvben meghatározott követelményeknek, illetve milyen
intézkedéseket kell tenniük a megfelelés érdekében, vagy indokolt-e az engedély
visszavonása. Az első albekezdésben említett azon jogi
személyek számára, amelyek az illetékes hatóságok értékelése alapján
megfelelnek az ezen irányelv II. címében rögzített követelményeknek, meg kell adni
az engedélyt, és fel kell venni azokat a székhely szerinti tagállam, valamint
az EBH ezen irányelv 13., illetve 14. cikkében meghatározott nyilvántartásába.
Amennyiben az említett jogi személyek [az átültetés végső határideje +
6 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig nem felelnek meg az ezen irányelv
II. címében rögzített követelményeknek, az irányelv 30. cikkével összhangban
meg kell tiltani nekik a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását. (2)
A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az e cikk
(1) bekezdésének első albekezdésében említett jogi személyek
automatikusan engedélyt kapnak és automatikusan felvételre kerülnek a
székhelyük szerinti tagállam és az EBH 13., illetve 14. cikkben
meghatározott nyilvántartásába, amennyiben az illetékes hatóságok már rendelkeznek
arra vonatkozó bizonyítékokkal, hogy az 5. és 10. cikkben megállapított
követelmények teljesülnek. Az illetékes hatóságok az engedély megadása
előtt tájékoztatják az érintett jogalanyokat. (3)
Azon természetes vagy jogi személyek számára,
amelyek [az átültetés végső határidejét a Kiadóhivatal illeszti be]
előtt kezdték meg az ezen irányelv értelmében vett, pénzforgalmi
intézményként végzett tevékenységeiket, és amelyek a 2007/64/EK irányelv 26.
cikke szerint mentességet kaptak, a tagállamok [az átültetés végső
határideje + 12 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig az ezen irányelv 5.,
illetve 27. cikke szerinti engedélykérelem, valamint az ezen irányelv II.
címében meghatározott vagy említett egyéb rendelkezéseknek való megfelelés
előírása nélkül teszik lehetővé e tevékenységeknek a 2007/64/EK
irányelvvel összhangban, az érintett tagállamban történő folytatását.
Mindazon személyek számára, akik ezen időszak alatt nem kapnak engedélyt
vagy mentességet ezen irányelvnek megfelelően, a 30. cikkel összhangban
tilos a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása. 98. cikk
A 2002/65/EK irányelv módosítása A 2002/65/EK
irányelv 4. cikkének (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(5) Amennyiben a(z) [ezen irányelv számát a
Kiadóhivatal illeszti be] európai parlamenti és tanácsi irányelvet* is
alkalmazni kell, az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt,
tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések helyébe – a 2. c)–g) pont, a 3. a), d)
és e) pont, valamint a 4. b) pont – az említett irányelv 37., 38., 44. és 45.
cikke lép.” * Az Európai Parlament és a Tanács ... irányelve
(...) [a teljes cím beillesztendő], (HL L...). 99. cikk
A 2013/36/EU irányelv módosítása A 2013/36/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelv[50]
I. mellékletében a 4. pont helyébe a következő szöveg lép: „4. Pénzforgalmi
szolgáltatások a(z) [ezen irányelv címét és számát a Kiadóhivatal illeszti
be az elfogadás után] 2014/XX/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 4.
cikke (3) bekezdésének meghatározása szerint.”
* Az Európai Parlament és a Tanács ...
irányelve ... 100. cikk
A 2009/110/EK irányelv módosítása A 2009/110/EK irányelv 18. cikke az alábbi (4) bekezdéssel
egészül ki: „(4) A tagállamok lehetővé teszik, hogy azon
elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek ezen irányelvvel és a 2007/64/EK
irányelvvel összhangban a(z) [ezen irányelv számát a Kiadóhivatal illeszti
be] európai parlamenti és tanácsi irányelv* elfogadása előtt kezdték
meg tevékenységeiket azon tagállamban, ahol a központi irodájuk található, [az
átültetés végső határideje + 6 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig
az ezen irányelv 3. cikke szerinti engedélykérelem, illetve az ezen irányelv
II. címében meghatározott vagy említett egyéb rendelkezéseknek való megfelelés
nélkül folytathassák tevékenységeiket az említett vagy más tagállamban. A tagállamok megkövetelik az első albekezdésben
említett jogi személyektől, hogy minden lényeges információt bocsássanak
az illetékes hatóságok rendelkezésére annak érdekében, hogy a hatóságok [az
átültetés végső határideje + 6 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig
értékelhessék, hogy az említett jogi személyek megfelelnek-e az irányelv II.
címében meghatározott követelményeknek, illetve milyen intézkedéseket kell
tenniük a megfelelés érdekében, vagy indokolt-e az engedély visszavonása. Az első albekezdésben említett azon jogi személyek
számára, amelyek az illetékes hatóságok értékelése alapján megfelelnek az ezen
irányelv II. címében rögzített követelményeknek, meg kell adni az engedélyt, és
fel kell venni a nyilvántartásba. Amennyiben az említett jogi személyek [az
átültetés végső határideje + 6 hónapot a Kiadóhivatal illeszti be]-ig nem
felelnek meg az ezen irányelv II. címében rögzített követelményeknek, meg kell
tiltani nekik a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását.” * Az Európai Parlament és a Tanács ... irányelve (...) [a
teljes cím beillesztendő], (HL L...). ** 101. cikk
Hatályon kívül helyezés A 2007/64/EK irányelv [a dátumot a Kiadóhivatal illeszti
be – a 102. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott
időpontot követő napon] kezdődő hatállyal hatályát
veszti. A hatályon kívül
helyezett irányelvre történő bármely hivatkozást erre az irányelvre
történő hivatkozásként kell értelmezni, a II. mellékletben foglalt
megfelelési táblázatnak megfelelően. 102. cikk
Átültetés a nemzeti jogba (1)
A tagállamok legkésőbb [az elfogadástól
számított két év elteltével] elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy
ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul
megküldik a Bizottság számára. (2)
Ezeket a rendelkezéseket […]-tól/-től
alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A
hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (3)
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk
azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által
szabályozott területen fogadnak el. 103. cikk Ez az irányelv az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép
hatályba. 104. cikk Ennek az
irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök I. MELLÉKLET
PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOK
(4. CIKK 3. PONTJA) 1. Fizetési számlára
történő készpénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatások,
valamint a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység. 2. Fizetési számláról
történő készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatások, valamint
a fizetési számla vezetéséhez szükséges összes tevékenység. 3. Fizetési műveletek
teljesítése, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a
pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési
számlára történő pénzátutalást: a) beszedések teljesítése, ideértve az
egyszeri beszedéseket is, b) fizetési műveletek teljesítése
fizetési kártyával vagy hasonló eszközzel, c) átutalások teljesítése, ideértve a
rendszeres átutalási megbízásokat is. 4. Fizetési műveletek
teljesítése, amennyiben a pénzt a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője
számára biztosított hitelkeretből fedezik: a) beszedések teljesítése, ideértve az
egyszeri beszedéseket is, b) fizetési műveletek teljesítése
fizetési kártyával vagy hasonló eszközzel, c) átutalások teljesítése, ideértve a
rendszeres átutalási megbízásokat is. 5. Fizetési eszközök kibocsátása
és/vagy fizetési műveletek akvizíciója. 6. Készpénzátutalás. 7. A fizetési számlát
kezelő pénzforgalmi szolgáltatótól eltérő pénzforgalmi szolgáltató
által nyújtott azon szolgáltatások, amelyek fizetési számlához biztosított
hozzáférésen alapulnak és a következő formák egyikét öltik: a) fizetéskezdeményezési szolgáltatások; b) számlainformációs szolgáltatások. II. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT Ez az irányelv || A 2007/64/EK irányelv || 1. cikk, (1) bekezdés || 1. cikk, (1) bekezdés || 1. cikk, (2) bekezdés || 1. cikk, (2) bekezdés || 2. cikk, (1) bekezdés || 2. cikk, (1) bekezdés || 2. cikk, (2) bekezdés || 2. cikk, (2) bekezdés || 2. cikk, (3) bekezdés || 2. cikk, (3) bekezdés || 3. cikk o) pont törölve || 3. cikk || 4. cikk Fogalommeghatározásokkal kiegészítve || 4. cikk || || || 5. cikk – Az engedélyezési kérelmekre vonatkozó szabályokkal kiegészítve || 5. cikk 6. cikk || 6. cikk || 7. cikk, (1) bekezdés || 7. cikk, (1) bekezdés || 7. cikk, (2) bekezdés || 7. cikk, (2) bekezdés || 7. cikk, (3) bekezdés || 7. cikk, (3) bekezdés || 8. cikk, (1) bekezdés || 8. cikk, (1) bekezdés || 8. cikk, (2) bekezdés || 8. cikk, (2) bekezdés || 8. cikk, (3) bekezdés || 8. cikk, (3) bekezdés || 9. cikk, (1) bekezdés || 9. cikk, (1) bekezdés || || || 9. cikk, (2) bekezdés 9. cikk, (3) és (4) bekezdés törölve || 9. cikk, (2) bekezdés 10. cikk, (1) bekezdés || 10. cikk, (1) bekezdés || 10. cikk, (2) bekezdés || 10. cikk, (2) bekezdés || 10. cikk, (3) bekezdés || 10. cikk, (3) bekezdés || 10. cikk, (4) bekezdés || 10. cikk, (4) bekezdés || 10. cikk, (5) bekezdés || 10. cikk, (5) bekezdés || 10. cikk, (6) bekezdés || 10. cikk, (6) bekezdés || 10. cikk, (7) bekezdés || 10. cikk, (7) bekezdés || 10. cikk, (8) bekezdés || 10. cikk, (8) bekezdés || 10. cikk, (9) bekezdés || 10. cikk, (9) bekezdés || 11. cikk || 11. cikk || 12. cikk, (1) bekezdés || 12. cikk, (1) bekezdés || 12. cikk, (2) bekezdés || 12. cikk, (2) bekezdés || 12. cikk, (3) bekezdés || 12. cikk, (3) bekezdés || 13. cikk || 13. cikk || 14. cikk, (1) bekezdés || || 14. cikk, (2) bekezdés || || 14. cikk, (3) bekezdés || || 14. cikk, (4) bekezdés || || 15. cikk || 14. cikk || 16. cikk, (1) bekezdés || 15. cikk, (1) bekezdés || 16. cikk, (2) bekezdés || 15. cikk, (2) bekezdés || 16. cikk, (3) bekezdés || 15. cikk, (3) bekezdés || 16. cikk, (4) bekezdés || 15. cikk, (4) bekezdés || 17. cikk, (1) bekezdés || 16. cikk, (1) bekezdés || 17. cikk, (2) bekezdés || 16. cikk, (2) bekezdés || 17. cikk, (3) bekezdés || || 17. cikk, (4) bekezdés || 16. cikk, (3) bekezdés || 17. cikk, (5) bekezdés || 16. cikk, (4) bekezdés || 17. cikk, (6) bekezdés || 16. cikk, (5) bekezdés || 18. cikk, (1) bekezdés || 17. cikk, (1) bekezdés || 18. cikk, (2) bekezdés || 17. cikk, (2) bekezdés || 18. cikk, (3) bekezdés || 17. cikk, (3) bekezdés || 18. cikk, (4) bekezdés || 17. cikk, (4) bekezdés || 18. cikk, (5) bekezdés || 17. cikk, (5) bekezdés || 18. cikk, (6) bekezdés || 17. cikk, (6) bekezdés || 18. cikk, (7) bekezdés || 17. cikk, (7) bekezdés || 18. cikk, (8) bekezdés || 17. cikk, (8) bekezdés || 18. cikk, (9) bekezdés || || 19. cikk, (1) bekezdés || 18. cikk, (1) bekezdés || 19. cikk, (2) bekezdés || 18. cikk, (2) bekezdés || 20. cikk || 19. cikk || 21. cikk, (1) bekezdés || 20. cikk, (1) bekezdés || 21. cikk, (2) bekezdés || 20. cikk, (2) bekezdés || 21. cikk, (3) bekezdés || 20. cikk, (3) bekezdés || 21. cikk, (4) bekezdés || 20. cikk, (4) bekezdés || 21. cikk, (5) bekezdés || 20. cikk, (5) bekezdés || 22. cikk, (1) bekezdés || 21. cikk, (1) bekezdés || 22. cikk, (2) bekezdés || 21. cikk, (2) bekezdés || 22. cikk, (3) bekezdés || 21. cikk, (3) bekezdés || 23. cikk, (1) bekezdés || 22. cikk, (1) bekezdés || 23. cikk, (2) bekezdés || 22. cikk, (2) bekezdés || 23. cikk, (3) bekezdés || 22. cikk, (3) bekezdés || 24. cikk, (1) bekezdés || 23. cikk, (1) bekezdés || 24. cikk, (2) bekezdés || 23. cikk, (2) bekezdés || 25. cikk, (1) bekezdés || 24. cikk, (1) bekezdés || 25. cikk, (2) bekezdés, d) pont törölve || 24. cikk, (2) bekezdés || 26. cikk, (1) bekezdés || 25. cikk, (1) bekezdés || 26. cikk, (2) bekezdés || 25. cikk, (2) bekezdés || 26. cikk, (3) bekezdés || 25. cikk, (3) bekezdés || 26. cikk, (4) bekezdés || 25. cikk, (4) bekezdés || 26. cikk, (5) bekezdés || 25. cikk, (5) bekezdés || 26. cikk, (6) bekezdés || || 26. cikk, (7) bekezdés || || 26. cikk, (8) bekezdés || || 26. cikk, (9) bekezdés || || 27. cikk, (1) bekezdés || 26. cikk, (1) bekezdés || 27. cikk, (2) bekezdés || 26. cikk, (2) bekezdés || 27. cikk, (3) bekezdés || 26. cikk, (3) bekezdés || 27. cikk, (4) bekezdés || 26. cikk, (4) bekezdés || 27. cikk, (5) bekezdés || 26. cikk, (5) bekezdés || 27. cikk, (6) bekezdés || 26. cikk, (6) bekezdés || 28. cikk || 27. cikk || 29. cikk, (1) bekezdés || 28. cikk, (1) bekezdés || 29. cikk, (2) bekezdés, c) pont törölve || 28. cikk, (2) bekezdés || 30. cikk, (1) bekezdés || 29. cikk || 30. cikk, (2) bekezdés || || 31. cikk, (1) bekezdés || 30. cikk, (1) bekezdés || 31. cikk, (2) bekezdés || 30. cikk, (2) bekezdés || 31. cikk, (3) bekezdés || 30. cikk, (3) bekezdés || 32. cikk || 31. cikk || 33. cikk, (1) bekezdés || 32. cikk, (1) bekezdés || 33. cikk, (2) bekezdés || 32. cikk, (2) bekezdés || 33. cikk, (3) bekezdés || 32. cikk, (3) bekezdés || 34. cikk || 33. cikk || 35. cikk, (1) bekezdés || 34. cikk, (1) bekezdés || 35. cikk, (2) bekezdés || 34. cikk, (2) bekezdés || 36. cikk, (1) bekezdés || 35. cikk, (1) bekezdés || 36. cikk, (2) bekezdés || 35. cikk, (2) bekezdés || 37. cikk, (1) bekezdés || 36. cikk, (1) bekezdés || 37. cikk, (2) bekezdés || 36. cikk, (2) bekezdés || 37. cikk, (3) bekezdés || 36. cikk, (3) bekezdés || 38. cikk, (1) bekezdés || 37. cikk, (1) bekezdés || 38. cikk, (2) bekezdés || || 38. cikk, (3) bekezdés || 37. cikk, (2) bekezdés || 39. cikk || || 40. cikk || || 41. cikk || 38. cikk || 42. cikk || 39. cikk || 43. cikk || 40. cikk || 44. cikk, (1) bekezdés || 41. cikk, (1) bekezdés || 44. cikk, (2) bekezdés || 41. cikk, (2) bekezdés || 44. cikk, (3) bekezdés || 41. cikk, (3) bekezdés || 45. cikk, (1) bekezdés || 42. cikk, (1) bekezdés || 45. cikk, (2) bekezdés || 42. cikk, (2) bekezdés || 45. cikk, (3) bekezdés || 42. cikk, (3) bekezdés || 45. cikk, (4) bekezdés || 42. cikk, (4) bekezdés || 45. cikk, (5) bekezdés || 42. cikk, (5) bekezdés || 45. cikk, (6) bekezdés || 42. cikk, (6) bekezdés || 45. cikk, (7) bekezdés || 42. cikk, (7) bekezdés || 46. cikk || 43. cikk || 47. cikk, (1) bekezdés || 44. cikk, (1) bekezdés || 47. cikk, (2) bekezdés || 44. cikk, (2) bekezdés || 47. cikk, (3) bekezdés || 44. cikk, (3) bekezdés || 48. cikk, (1) bekezdés || 45. cikk, (1) bekezdés || 48. cikk, (2) bekezdés || 45. cikk, (2) bekezdés || 48. cikk, (3) bekezdés || 45. cikk, (3) bekezdés || 48. cikk, (4) bekezdés || 45. cikk, (4) bekezdés || 48. cikk, (5) bekezdés || 45. cikk, (5) bekezdés || 48. cikk, (6) bekezdés || 45. cikk, (6) bekezdés || 49. cikk || 46. cikk || 50. cikk, (1) bekezdés || 47. cikk, (1) bekezdés || 50. cikk, (2) bekezdés || 47. cikk, (2) bekezdés || 50. cikk, (3) bekezdés || 47. cikk, (3) bekezdés || 51. cikk, (1) bekezdés || 48. cikk, (1) bekezdés || 51. cikk, (2) bekezdés || 48. cikk, (2) bekezdés || 51. cikk, (3) bekezdés || 48. cikk, (3) bekezdés || 52. cikk, (1) bekezdés || 49. cikk, (1) bekezdés || 52. cikk, (2) bekezdés || 49. cikk, (2) bekezdés || 53. cikk, (1) bekezdés || 50. cikk, (1) bekezdés || 53. cikk, (2) bekezdés || 50. cikk, (2) bekezdés || 54. cikk, (1) bekezdés || 51. cikk, (1) bekezdés || 54. cikk, (2) bekezdés || 51. cikk, (2) bekezdés || 54. cikk, (3) bekezdés || 51. cikk, (3) bekezdés || 54. cikk, (4) bekezdés || 51. cikk, (4) bekezdés || 55. cikk, (1) bekezdés || 52. cikk, (1) bekezdés || 55. cikk, (2) bekezdés || 52. cikk, (2) bekezdés || 55. cikk, (3) bekezdés || 52. cikk, (3) bekezdés || 55. cikk, (4) bekezdés || || 56. cikk, (1) bekezdés || 53. cikk, (1) bekezdés || 56. cikk, (2) bekezdés || 53. cikk, (2) bekezdés || 56. cikk, (3) bekezdés || 53. cikk, (3) bekezdés || 57. cikk, (1) bekezdés || 54. cikk, (1) bekezdés || 57. cikk, (2) bekezdés || 54. cikk, (2) bekezdés || 57. cikk, (3) bekezdés || 54. cikk, (3) bekezdés || 57. cikk, (4) bekezdés || 54. cikk, (4) bekezdés || 58. cikk, (1) bekezdés || || 58. cikk, (2) bekezdés || || 58. cikk, (3) bekezdés || || 58. cikk, (4) bekezdés || || 59. cikk, (1) bekezdés || || 59. cikk, (2) bekezdés || || 59. cikk, (3) bekezdés || || 60. cikk, (1) bekezdés || 55. cikk, (1) bekezdés || 60. cikk, (2) bekezdés || 55. cikk, (2) bekezdés || 60. cikk, (3) bekezdés || 55. cikk, (3) bekezdés || 60. cikk, (4) bekezdés || 55. cikk, (4) bekezdés || 61. cikk, (1) bekezdés || 56. cikk, (1) bekezdés || 61. cikk, (2) bekezdés || 56. cikk, (2) bekezdés || 62. cikk, (1) bekezdés || 57. cikk, (1) bekezdés || 62. cikk, (2) bekezdés || 57. cikk, (2) bekezdés || 63. cikk, (1) bekezdés || 58. cikk || 63. cikk, (2) bekezdés || || 64. cikk, (1) bekezdés || 59. cikk, (1) bekezdés || 64. cikk, (2) bekezdés || 59. cikk, (2) bekezdés || 65. cikk, (1) bekezdés || 60. cikk, (1) bekezdés || 65. cikk, (2) bekezdés || || 65. cikk, (3) bekezdés || 60. cikk, (2) bekezdés || 66. cikk, (1) bekezdés || 61. cikk, (1) és (2) bekezdés || 66. cikk, (2) bekezdés || 61. cikk, (4) és (5) bekezdés || 67. cikk, (1) bekezdés || 62. cikk, (1) bekezdés || 67. cikk, (2) bekezdés || 62. cikk, (2) bekezdés || 67. cikk, (3) bekezdés || 62. cikk, (3) bekezdés || 68. cikk, (1) bekezdés || 63. cikk, (1) bekezdés || 68. cikk, (2) bekezdés || 63. cikk, (2) bekezdés || 69. cikk, (1) bekezdés || 64. cikk, (1) bekezdés || 69. cikk, (2) bekezdés || 64. cikk, (2) bekezdés || 70. cikk, (1) bekezdés || 65. cikk, (1) bekezdés || 70. cikk, (2) bekezdés || 65. cikk, (2) bekezdés || 70. cikk, (3) bekezdés || 65. cikk, (3) bekezdés || 71. cikk, (1) bekezdés || 66. cikk, (1) bekezdés || 71. cikk, (2) bekezdés || 66. cikk, (2) bekezdés || 71. cikk, (3) bekezdés || 66. cikk, (3) bekezdés || 71. cikk, (4) bekezdés || 66. cikk, (4) bekezdés || 71. cikk, (5) bekezdés || 66. cikk, (5) bekezdés || 72. cikk, (1) bekezdés || 67. cikk, (1) bekezdés || 72. cikk, (2) bekezdés || 67. cikk, (2) bekezdés || 72. cikk, (3) bekezdés || 67. cikk, (3) bekezdés || 73. cikk, (1) bekezdés || 68. cikk, (1) bekezdés || 73. cikk, (2) bekezdés || 68. cikk, (2) bekezdés || 74. cikk, (1) bekezdés || 69. cikk, (1) bekezdés || 74. cikk, (2) bekezdés || 69. cikk, (2) bekezdés || 74. cikk, (3) bekezdés || 69. cikk, (3) bekezdés || 75. cikk || 70. cikk || 76. cikk || 71. cikk || 77. cikk || 72. cikk || 78. cikk, (1) bekezdés || 73. cikk, (1) bekezdés || 78. cikk, (2) bekezdés || 73. cikk, (2) bekezdés || 79. cikk, (1) bekezdés || 74. cikk, (1) bekezdés || 79. cikk, (2) bekezdés || 74. cikk, (2) bekezdés || 79. cikk, (3) bekezdés || 74. cikk, (2) bekezdés || 79. cikk, (4) bekezdés || 74. cikk, (2) bekezdés || 79. cikk, (5) bekezdés || 74. cikk, (3) bekezdés || 80. cikk, (1) bekezdés || 75. cikk, (1) bekezdés || 80. cikk, (2) bekezdés || 75. cikk, (2) bekezdés || 80. cikk, (3) bekezdés || 75. cikk, (3) bekezdés || 81. cikk || 76. cikk || 82. cikk, (1) bekezdés || 77. cikk, (1) bekezdés || 82. cikk, (2) bekezdés || 77. cikk, (2) bekezdés || 83. cikk || 78. cikk || 84. cikk || 79. cikk || 85. cikk, (1) bekezdés || || 85. cikk, (2) bekezdés || || 85. cikk, (3) bekezdés || || 85. cikk, (4) bekezdés || || 86. cikk, (1) bekezdés || || 86. cikk, (2) bekezdés || || 86. cikk, (3) bekezdés || || 86. cikk, (4) bekezdés || || 87. cikk, (1) bekezdés || || 87. cikk, (2) bekezdés || || 87. cikk, (3) bekezdés || || 88. cikk, (1) bekezdés || 80. cikk, (1) bekezdés || 88. cikk, (2) bekezdés || 80. cikk, (2) bekezdés || 89. cikk, (1) bekezdés || || 89. cikk, (2) bekezdés || || 89. cikk, (3) bekezdés || 82. cikk, (2) bekezdés || 89. cikk, (4) bekezdés || || 90. cikk, (1) bekezdés || || 90. cikk, (2) bekezdés || || 90. cikk, (3) bekezdés || || 91. cikk, (1) bekezdés || 83. cikk, (1) bekezdés || 91. cikk, (2) bekezdés || 83. cikk, (2) bekezdés || 92. cikk, (1) bekezdés || || 92. cikk, (2) bekezdés || || 93. cikk || 84. cikk || 94. cikk, (1) bekezdés || || 94. cikk, (2) bekezdés || || 94. cikk, (3) bekezdés || || 94. cikk, (4) bekezdés || || 94. cikk, (5) bekezdés || || 95. cikk, (1) bekezdés || 86. cikk, (1) bekezdés || 95. cikk, (2) bekezdés || 86. cikk, (2) bekezdés || 95. cikk, (3) bekezdés || 86. cikk, (3) bekezdés || 96. cikk || 87. cikk || 97. cikk || 88. cikk || 98. cikk, (1) bekezdés || || 98. cikk, (2) bekezdés || || 99. cikk, (1) bekezdés || || 99. cikk, (2) bekezdés || || || || 101. cikk || || 102. cikk, (1) bekezdés || 94. cikk, (1) bekezdés || 102. cikk, (2) bekezdés || 94. cikk, (1) bekezdés || 102. cikk, (3) bekezdés || 94. cikk, (2) bekezdés || 103. cikk || 95. cikk || 104. cikk || 96. cikk || I. melléklet || Melléklet || III. MELLÉKLET
Pénzügyi kimutatás „Ügynökségek” 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS
FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe
1.2. A tevékenységalapú irányítás
/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai
terület(ek) 1.3. A javaslat/kezdeményezés
típusa 1.4. Célkitűzés(ek) 1.5. A javaslat/kezdeményezés
indoklása 1.6. Az intézkedés és a pénzügyi hatás
időtartama 1.7. Tervezett irányítási
módszer(ek) 2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A nyomon követésre és a
jelentéstételre vonatkozó rendelkezések 2.2. Irányítási és
kontrollrendszer 2.3. A csalások és a
szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések 3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS
BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A többéves pénzügyi keret
mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit
érintik a kiadások? 3.2. A kiadásokra gyakorolt
becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült
hatás összegzése 3.2.2. A [szerv] előirányzataira
gyakorolt becsült hatás 3.2.3. A [szerv] humán
erőforrására gyakorolt becsült hatás 3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel való összeegyeztethetőség 3.2.5. Harmadik felek részvétele a
finanszírozásban 3.3. A bevételre gyakorolt becsült
pénzügyi hatás PÉNZÜGYI
KIMUTATÁS 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS
FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe
Az Európai
Parlament és a Tanács irányelve a belső piaci pénzforgalmi
szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2013/36/EU és a 2009/110/EK irányelv
módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. 1.2. A tevékenységalapú irányítás
/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai
terület(ek)[51] Belső
piac – lakossági pénzügyi szolgáltatások Fogyasztóvédelem
– pénzügyi szolgáltatások 1.3. A javaslat/kezdeményezés
típusa ¨ A
javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul 1.4. Célkitűzés(ek) 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által
érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzés(ek) Az intelligens
és inkluzív növekedés ösztönzése A gazdasági,
társadalmi és területi kohézió megerősítése 1.4.2. Konkrét célkitűzés(ek) és
a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe
tartozó érintett tevékenység(ek) Az elektronikus fizetések uniós piacának
kialakítása, amely lehetővé teszi a fogyasztók, a kiskereskedők és az
egyéb piaci szereplők számára az uniós belső piac valamennyi
előnyének kihasználását. A kártyás, internetes és mobilfizetésekkel
kapcsolatos szabványosítási és interoperabilitási hiányosságok kezelése. A versenyt akadályozó tényezők felszámolása,
különösen a kártyás és internetes fizetések tekintetében. A pénzforgalmi szolgáltatások díjszabási és
döntésbefolyásoló gyakorlatainak uniós szintű összehangolása. Annak biztosítása, hogy a lakossági pénzforgalomra
vonatkozó uniós szabályozási keret a pénzforgalmi szolgáltatások és eszközök új
típusaira is vonatkozzon. A jogi keret (a pénzforgalmi irányelv) következetes
alkalmazásának biztosítása, valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó
engedélyezési és felügyeleti szabályok gyakorlati működésének
összehangolása a tagállamok között. A fogyasztói érdekek megfelelő és következetes
védelmének biztosítása a pénzforgalmi műveletek összefüggésében, beleértve
a szabályok szerinti védelem kiterjesztését az új csatornákra és az innovatív
pénzforgalmi szolgáltatásokra. 1.4.3. Várható eredmény(ek) és
hatás(ok) Tüntesse fel,
milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a
kedvezményezettekre/célcsoportokra. A javasolt
módosításoknak köszönhetően fokozódik a jogi egyértelműség és
egyenlő versenyfeltételek alakulnak ki, ami a pénzforgalmi
szolgáltatásokat igénybe vevők számára a költségek és árak lefelé mutató
konvergenciájához, a pénzforgalmi szolgáltatások nagyobb kínálatához és
átláthatóságához, az innovatív pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának
megkönnyítéséhez, valamint biztonságos és átlátható pénzforgalmi szolgáltatások
biztosításához vezet. A javasolt intézkedések mindezt technológiai szempontból
semleges módon kívánják elérni, ami a pénzforgalmi szolgáltatások további
fejlődése során is fontos marad. Ezeket a célkitűzéseket a
pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó meglévő keret korszerűsítése
és kiegészítése, a lakossági pénzforgalom területén az átláthatóságot,
innovációt és biztonságot ösztönző szabályok megállapítása, valamint a
fogyasztók jogszerű igényeire különös hangsúlyt fektetve a nemzeti
szabályok fokozott összehangolása által érik el. 1.4.4. Eredmény- és hatásmutatók Mihelyt az
irányelvet már legalább a tagállamok zöme végrehajtotta, a Bizottság a nemzeti
végrehajtási intézkedések megfelelőségértékelése, illetve az irányelv
piacra gyakorolt hatásáról készült tanulmány alapján értékeli a végrehajtást és
az irányelv hatásait. A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és az Európai
Központi Banknak az eredményekről és a javasolt további
teendőkről. 1.5. A javaslat/kezdeményezés
indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon
kielégítendő szükséglet(ek) Az irányelv javítja a pénzforgalmi szolgáltatások és
szélesebb értelemben az áruk és szolgáltatások belső piacának
működését tekintettel az innovatív, hatékony és biztonságos fizetési módok
iránti igényre. Különösen az alábbiakra irányul: ¨ Egyenlő
versenyfeltételek biztosítása minden típusú pénzforgalmi szolgáltató, köztük az
új szolgáltatók számára is, ami növeli a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások
kínálatát, hatékonyságát, átláthatóságát és biztonságát. ¨ A
határokon átívelő, innovatív kártyás, internetes és mobilfizetési
szolgáltatások ösztönzése valamennyi lakossági fizetés egységes piacának
biztosítása által. Ezen túlmenően az irányelv
megteremti a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások
versenyképessége közötti helyes egyensúlyt, ezáltal korlátozva a
kereskedők mérlegelési jogkörét arra vonatkozóan, hogy a fizetési eszközök
felmerülő költségein kívül további díjakkal terheljék ezek igénybevételét. Szintén megkönnyíti majd az Unión belüli gazdasági
műveleteket, ami pedig hozzájárul az Európa 2020 stratégia átfogóbb
céljainak eléréséhez és az újfajta növekedés előmozdításához. 1.5.2. Az uniós részvételből
adódó többletérték Az EUSZ 5.
cikkében rögzített szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően a
javaslat célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően
megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatóak. Az
elektronikus lakossági pénzforgalom integrált uniós piaca hozzájárul az Európai
Unióról szóló szerződés 3. cikkében rögzített, a belső piacra
vonatkozó célkitűzéshez. A piaci integráció előnyei közé tartozik a
pénzforgalmi szolgáltatást nyújtók közötti verseny fokozása, valamint nagyobb
választék, innováció és biztonság a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe
vevők, különösen a fogyasztók számára. Jellegénél fogva az integrált
pénzforgalmi piac, amely nemzeti határokon átnyúló hálózatokon alapul, uniós
megközelítést igényel, mivel az alkalmazandó elveknek, szabályoknak,
eljárásoknak és standardoknak következeteseknek kell lenniük a tagállamokban,
hogy valamennyi piaci résztvevő számára biztosítható legyen a jogbiztonság
és az egyenlő versenyfeltételek. Az egész Közösségre kiterjedő
megközelítés alternatívája a több- vagy kétoldalú megállapodások egy olyan rendszere
lenne, amelynek összetettsége és költségei az uniós szintű jogalkotáshoz
képest erősen korlátozó hatást gyakorolnának. Ezért a lehetséges uniós
szintű beavatkozás összhangban áll a szubszidiaritás elvével. 1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok
tanulsága A jelenlegi
szabályozási keret és a pénzforgalmi irányelv elemzése különösen az alábbiakra
világított rá: – A hatályos
szabályok következetlen tagállami alkalmazása a túl sok opció és az alkalmazás
gyakran túl általános kritériumai miatt. Mindenekelőtt a pénzforgalmi
irányelvben megállapított egyes mentességek – a piaci fejleményekre való
tekintettel – túl általánosnak vagy idejétmúltnak tűnnek, és értelmezésük
rendkívül eltérő. Hiányosságok merülnek fel az alkalmazási kört
illetően az olyan fizetések kapcsán, amelyeknél a művelet egyik
oldala az EGT-n kívül van, valamint a nem uniós pénznemben történő
fizetések esetén, ami a piac tagoltságának fennmaradásához, szabályozási
arbitrázshoz és versenytorzulásokhoz vezet. – Joghézag
egyes újonnan megjelenő internetes szolgáltatást nyújtók, mint például az
online banki szolgáltatásokon alapuló fizetéskezdeményezést kínáló harmadik fél
szolgáltatásnyújtók esetében. Ezek a szolgáltatások a kártyás fizetés életképes
és gyakran olcsóbb alternatíváját jelentik, és a kártyával nem rendelkező
fogyasztók számára is vonzóak. A jelenlegi üzleti modellek azonban némi
aggodalomra adnak okot a bankokban és egyes tagállamokban, mivel a hatályos
jogszabályi keret jelenleg nem vonatkozik a szolgáltatókra. A joghézag azzal a
kockázattal jár, hogy akadályozza az innovációt és a piachoz való hozzáférés
megfelelő feltételeinek kialakulását. – A
különböző fizetési megoldások (kártyás, internetes és mobilfizetések)
szabványosításának és interoperabilitásának több szempontból megnyilvánuló és
eltérő mértékű hiánya különösen határokon átnyúló szinten, amit az
uniós lakossági pénzforgalmi piacra vonatkozó gyenge irányítási rendelkezések
is súlyosbítanak. Eltérő és
következetlen díjszabási gyakorlatok (a kereskedők által adott fizetési eszköz
igénybevételére kivetett díj tekintetében) a tagállamok között (az uniós
tagállamok mintegy fele engedélyezi, a másik fele pedig tiltja a pótdíj
felszámítását), ami külföldi vagy internetes vásárlás esetében jelentős
zavarokat okoz a fogyasztók számára, és egyenlőtlen versenyfeltételeket
teremt. – A fizetési
kártyák területén létező több korlátozó, versenytorzító hatású üzleti
szabály és gyakorlat (a multilaterális bankközi díjak, valamint a
kártyaelfogadás terén a kereskedők választására és rugalmasságára
vonatkozó szabályok tekintetében). Az európai
jogi keret és mindenekelőtt a pénzforgalmi irányelv felülvizsgálata,
valamint a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetésekről szóló
bizottsági zöld könyvről folytatott 2012. évi konzultáció ahhoz a következtetéshez
vezetett, hogy további intézkedésekre és a szabályozás korszerűsítésére,
többek között a pénzforgalmi irányelv módosítására van szükség ahhoz, hogy a
pénzforgalmi keret jobban szolgálhassa a hatékony európai pénzforgalmi piac
igényeit, teljes mértékben hozzájárulva egy, a versenyt, az innovációt és a
biztonságot ösztönző pénzforgalmi környezethez. 1.5.4. Egyéb pénzügyi eszközökkel
való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergia A pénzforgalmi
irányelv, a határokon átnyúló fizetésekről szóló 924/2009/EK rendelet és a
2009/110/EK, azaz a második elektronikuspénz-irányelv által létrehozott jogi
keret már eddig is jelentős előrelépést eredményezett a lakossági
fizetések európai piacainak integrációja terén. Az egységes eurófizetési térségre
(SEPA) való átállás határidejének meghatározásáról szóló 260/2012/EU rendelet
megállapította a páneurópai átutalásokra és beszedésekre vonatkozó átállási
határidőt, és 2014-től felváltja az EU-n belüli belföldi és a
határokon átnyúló eurófizetések belföldi rendszereit. A szabályozási keretet
kiegészíti az elmúlt évek során a lakossági pénzforgalom terén az uniós
versenyjog szerint folytatott számos bizottsági vizsgálat és határozat. A lakossági
pénzforgalmi piac azonban rendkívül dinamikus, és az elmúlt néhány évben az
innováció üteme kiemelkedő volt ezen a területen. A pénzforgalmi piac
fontos területei – különösen a kártyás fizetések és az új fizetési módok,
például az internetes és mobilfizetések – gyakran még mindig tagoltak a nemzeti
határok mentén, ami megnehezíti az innovatív és könnyen használható digitális
pénzforgalmi szolgáltatások hatékony fejlesztését, valamint a fogyasztók és a
kiskereskedők páneurópai szintű ellátását hatékony, kényelmes és
biztonságos fizetési módszerekkel (kivételt talán csak a hitelkártya jelent)
abból a célból, hogy áruk és szolgáltatások egyre nagyobb választékához
jussanak hozzá. E piacok legújabb fejleményei rávilágítottak a pénzforgalomra
vonatkozó hatályos jogi keret egyes hézagaira és a kártyás, internetes és
mobilfizetések piacainak hiányosságaira is, amelyeket e kezdeményezés kezelni
kíván. 1.6. Az intézkedés és a pénzügyi
hatás időtartama ¨ A javaslat/kezdeményezés határozott
időtartamra vonatkozik ¨ A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ
[HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig ¨ Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig ¨ A javaslat/kezdeményezés határozatlan
időtartamra vonatkozik 1.7. Tervezett irányítási
módszer(ek) [52] A 2015. évi költségvetés esetében: ¨ Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással: ¨ végrehajtó ügynökségek ¨ Megosztott irányítás a tagállamokkal ¨ Közvetett irányítás a költségvetés-végrehajtási feladatokkal az
alábbiakat megbízva: ¨ nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg); ¨az EBB és az Európai Beruházási Alap; ¨ a rendelet 208. és 209. cikkében említett szervek; ¨ közjogi szervek; ¨ magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, olyan
mértékben, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtanak; ¨ a valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és
magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő
pénzügyi garanciákat nyújtó szervek; ¨ az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések
végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott
személyek. 2. Irányítási intézkedések 2.1. A nyomon követésre és a
jelentéstételre vonatkozó rendelkezések Ismertesse a
rendelkezések gyakoriságát és feltételeit Az Európai
Bankhatóság (EBH) létrehozásáról szóló rendelet 81. cikke előírja a
Bizottság számára, hogy 2014. január 2-ig, és azt követően minden harmadik
évben tegyen közzé általános jelentést az EBH működésének eredményeként
szerzett tapasztalatokról. A Bizottság ebből a célból általános jelentést
tesz majd közzé, amelyet továbbít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Irányítási és kontrollrendszer 2.1.1. Felismert kockázat(ok) A javaslatból
származó előirányzatok jogszerű, gazdaságos, hatékony és eredményes
felhasználása kapcsán a várakozások szerint a javaslat nem hoz létre olyan új
kockázatokat, amelyekre az EBH meglévő belső ellenőrzési kerete
jelenleg nem terjed ki. 2.1.2. Tervezett ellenőrzési
mód(ok) Az Európai
Bankhatóság létrehozásáról szóló rendeletben (1093/2010/EU) meghatározott
irányítási és ellenőrzési rendszereket kell alkalmazni. 2.2. A csalások és a
szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések Tüntesse fel a
meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket. A csalás, korrupció és
más illegális tevékenységek elleni küzdelem céljából az Európai Csaláselleni
Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i
1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezései bármilyen
korlátozás nélkül alkalmazandóak az EBH-ra. Az EBH csatlakozik az
Európai Parlament, a Tanács, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek
Bizottsága által 1999. május 25-én kötött, az Európai Csalásellenes Hivatal
(OLAF) belső vizsgálatairól szóló intézményközi megállapodáshoz, és
azonnal bevezeti a megfelelő intézkedéseket az EBH alkalmazottaira
vonatkozóan. A finanszírozási
határozatok és a megállapodások, illetve az ezekből következő
végrehajtási aktusok kifejezetten előírják, hogy a Számvevőszék és az
OLAF szükség esetén helyszíni ellenőrzéseket végezhet az EBH által
folyósított támogatások kedvezményezettjei, valamint az e források elosztásáért
felelős alkalmazottak vonatkozásában. Az EBH létrehozásáról
szóló rendelet 64. és 65. cikke meghatározta az EBH költségvetésének
végrehajtására és ellenőrzésére, valamint az alkalmazandó pénzügyi
szabályokra vonatkozó előírásokat. 3. A javaslat/kezdeményezés
becsült pénzügyi hatása 3.1. A többéves pénzügyi keret
mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit
érintik a kiadások? Jelenlegi költségvetési tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon
belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás Szám [Megnevezés………………………...……………] || Diff./Nem diff. ([53]) || EFTA-országoktól[54] || Tagjelölt országoktól[55] || Harmadik országoktól || A költségvetési rendelet 21. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében 1.a || 12.03.02 Európai Bankhatóság || Diff. || IGEN || IGEN || NEM || NEM 3.2. A kiadásokra gyakorolt
becsült hatás Az új feladatokat az éves költségvetési elosztási
folyamat keretében elérhető humán erőforrásokkal fogják
megvalósítani, a minden uniós szervre vonatozó költségvetési korlátok fényében,
valamint az ügynökségekre vonatkozó pénzügyi programozással összhangban. 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült
hatás összegzése millió EUR (három tizedesjegyig) A többéves pénzügyi keret fejezete || 1.a || Versenyképesség a növekedésért és a munkahelyekért MARKT Főigazgatóság || || || 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN 12.03.02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 A MARKT Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3a || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3b || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 millió EUR (három
tizedesjegyig) || || || 2015[56] || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 Kifizetési előirányzatok || 0,160 || 0,150 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,075 || 0,609 3.2.2. A [szerv] előirányzataira
gyakorolt becsült hatás ¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív
előirányzatok felhasználását 3.2.3. A [szerv] humán
erőforrására gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összegzés ¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási
előirányzatok felhasználását. 3.2.3.2. Becsült
humánerőforrás-szükségletek az ügynökségért felelős
főigazgatóságnál ¨ A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást. 3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel való összeegyeztethetőség ¨ A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi
többéves pénzügyi kerettel. 3.2.5. Harmadik felek részvétele a
finanszírozásban A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült
társfinanszírozást irányozza elő: előirányzatok,
millió EUR (három tizedesjegyig) || 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || Összesen Tagállamok || 0,240 || 0,225 || 0,112 || 0,112 || 0,112 || 0,112 || 0,913 Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || 0,240 || 0,225 || 0,112 || 0,112 || 0,112 || 0,112 || 0,913 3.3. A bevételre gyakorolt becsült
pénzügyi hatás ¨ A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a
bevételre. 1. melléklet A
pénzforgalmi irányelv felülvizsgálata során a következő konkrét
felelősségeket és feladatokat határozták meg az 1093/2010/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet által létrehozott EBH számára. 14.
cikk – weboldal létrehozása és működtetése: – Egy weboldal létrehozása és
működtetése, amely a 13. cikkben foglaltak szerint a nemzeti nyilvántartásokat
kölcsönösen összekapcsoló uniós elektronikus elérési pontként szolgál, valamint
szabályozási standardtervezetek kidolgozása, amelyek meghatározzák a
nyilvántartásokban szereplő információhoz való hozzáférésre vonatkozó
technikai követelményeket. 26.
cikk – az EBH kötelezettségei az „útlevél-kiadási” eljárás vonatkozásában: –
Iránymutatások kidolgozása arra vonatkozóan, hogy
az „útlevél-kiadási” rendszer keretében a tevékenység megkezdése egy másik
tagállamban a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó jog
gyakorlását jelenti-e. Az iránymutatásokat ezen irányelv hatálybalépésének
időpontjától számított két éven belül kell kibocsátani. –
Szabályozási technikaistandard-tervezetek
kidolgozása a 26. cikk (1) bekezdésében említett székhely szerinti tagállamok
illetékes hatóságai, valamint a fogadó tagállamok illetékes hatóságai közötti
együttműködésről és információcseréről a 26., illetve 18.
cikknek megfelelően, meghatározva a határokon átnyúló tevékenységet folytató
pénzforgalmi intézmények értesítése terén történő együttműködés
módszerét, eszközeit és sajátosságait, mindenekelőtt a benyújtandó
információk körét és kezelését, beleértve a hatékony értesítési eljárást
biztosító közös terminológiát és egységes értesítési nyomtatványokat. Az EBH e
szabályozási technikaistandard-tervezeteket ezen irányelv hatálybalépésének
napjától számított két éven belül benyújtja a Bizottságnak. –
Szabályozási technikaistandard-tervezetek
kidolgozása a székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai, valamint a
fogadó tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésről és
információcseréről a 26. cikk (2)–(4) bekezdésének, illetve a 22. cikknek
megfelelően, meghatározva a határokon átnyúló tevékenységet folytató
pénzforgalmi intézmények felügyelete terén történő együttműködés
módszerét, eszközeit és sajátosságait, mindenekelőtt a megosztandó
információk körét és kezelését, a határokon átnyúló pénzforgalmi
szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények következetes és hatékony felügyeletének
biztosítása érdekében. Az EBH e szabályozási technikaistandard-tervezeteket
ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított két éven belül benyújtja a
Bizottságnak. 86.
és 87. cikk – biztonsági iránymutatások kidolgozása és a súlyosabb biztonsági
eseményeknek a pénzforgalmi szolgáltatók általi kezelésére vonatkozó
iránymutatások kiadása: –
Iránymutatások kidolgozása a 85. cikk szerinti
biztonsági intézkedések létrehozására, végrehajtására és monitoringjára
vonatkozóan, beleértve adott esetben a tanúsítási eljárásokat a 85. cikk (3)
bekezdésében említett elvekkel összhangban. Ennek során egyebek mellett
figyelembe veszi a Bizottság által a hálózat- és információbiztonsági irányelv
16. cikkének (2) bekezdése szerint közzétett szabványokat és/vagy
előírásokat. Az EBH az EKB-val szorosan együttműködve rendszeresen,
de legalább kétévente felülvizsgálja az iránymutatásokat. –
Iránymutatások kibocsátása, amelyek megkönnyítik a
pénzforgalmi szolgáltatók számára a súlyosabb események és azon körülmények
minősítését, amelyek esetén a pénzforgalmi szolgáltató köteles bejelenteni
a biztonsági eseményt. Az iránymutatásokat ezen irányelv hatálybalépésének
időpontjától számított két éven belül kell kibocsátani. –
Az EKB-val szorosan együttműködve és az
1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban, az ezen irányelv 1. cikkének
(1) bekezdése szerinti pénzforgalmi szolgáltatóknak címzett iránymutatások
kibocsátása a technika állása szerinti ügyfél-azonosításról és a szigorú
ügyfél-azonosítás alóli valamennyi mentességről. Az iránymutatásokat ezen
irányelv hatálybalépésének időpontjától számított két éven belül kell
kibocsátani, és szükség szerint rendszeresen aktualizálni kell. [1] Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i
2007/64/EK irányelve a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról (HL L
319., 2007.12.5., 1. o.). [2] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i
2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének
megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a
2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK
irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.) [3] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i
924/2009/EK rendelete a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről
és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
(HL L 266., 2009.10.9., 11. o.) [4] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. március 14-i
260/2012/EU rendelete az euróátutalások és -beszedések technikai és üzleti
követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L
94., 2012.3.30., 22. o.). [5] Az Európai Bizottság zöld könyve – A kártyás, internetes
és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése, COM(2011)
941 végleges. [6] Az Európai Bizottság közleménye – A második egységes
piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért, COM(2012) 573 final. [7] Az Európai Bizottság közleménye – Az európai digitális
menetrend – COM(2010) 245 végleges. [8] Az Európai Bizottság javaslata – Az Európai Parlament és
a Tanács rendelete a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz
kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról,
COM(2012) 238 final. [9] Az Európai Bizottság javaslata – Az Európai Parlament és
a Tanács irányelve a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban
egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről, COM (2013) 48 final. [10] Az Európai Bizottság közleménye – Egységes keret az
elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes
piacába vetett bizalom megerősítésére, COM(2011) 942. [11] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i
2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az
1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a
85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64.o.). [12] http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0941:FIN:HU:PDF. [13] http://ec.europa.eu/internal_market/payments/docs/cim/gp_feedback_statement_en.pdf. [14] Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása a
kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának
megteremtéséről (2012/2040(INI)) [15] A
tanulmány a következő honlapon érhető el:
http://ec.europa.eu/internal_market/payments/framework/transposition/index_en.htm. [16] A különböző szakpolitikai lehetőségeket és azok
hatását részletesen tárgyalja a következő weboldalon elérhető
hatásvizsgálat: [link beillesztendő] [17] HL C… , , . .o. [18] HL C […]., […], […]. o. [19] Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i
2007/64/EK irányelve a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról (HL L
319., 2007.12.5., 1. o.). [20] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i
924/2009/EK rendelete a Közösségben történő határokon átnyúló
fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
(HL L 266., 2009.10.9., 11. o.). [21] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i
2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének
megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a
2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK
irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.). [22] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. március 14-i
260/2012/EU rendelete az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti
követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L
94., 2012.3.30., 22. o.). [23] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i
2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az
1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a
85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). [24] COM(2012) 941 final. [25] Az Európai Parlament és a Tanács [dátum]-i XXXX/XX/EU
irányelve a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen
magas szintjére vonatkozó intézkedésekről (HL L x, x. o.). [26] Az Európai Parlament és a Tanács [dátum]-i [XX/XX/EU]
rendelete a kártyalapú fizetési műveletek bankközi díjairól (HL L x., x.
o.). [27] Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i
2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről
és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális
felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a
2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176.,
2013.6.27., 338. o.). [28] A Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik irányelve a
meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról (HL L 222.,
1978.8.14, 11. o.). [29] A Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik irányelve az
összevont (konszolidált) éves beszámolóról (HL L 193., 1983.7.18. 1. o.). [30] A Tanács 1986. december 8-i 86/635/EGK irányelve a bankok
és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves
beszámolójáról (HL L 372., 1986.12.31., 1. o.). [31] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i
2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK
tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66.
o.). [32] Az Európai Parlament és a Tanács
1998. május 19-i 98/26/EK irányelve a fizetési és
értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L
166., 1998.6.11., 45. o.). [33] A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-,
kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.). [34] Az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i
2005/29/EK irányelve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal
szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól (HL L 149.,
2005.6.11., 22. o.). [35] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i
2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes
jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.). [36] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i
2002/65/EK irányelve a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel
történő forgalmazásáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.). [37] Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i
95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének
védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23.,
31. o.). [38] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i
45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által
történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az
ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.). [39] Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i
1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság)
létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK
bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15.,
12. o.). [40] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i
593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról
(Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.). [41] A Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve a közös
hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11.,
1. o.). [42] A tagállamok és a Bizottság 2011. szeptember 28-i együttes
politikai nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról (HL C 369., 2011.12.17., 14.
o.). [43] Az Európai Parlament és a Tanács
2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és
befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a
648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L
176., 2013.6.27., 1.o.). [44] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i
2002/21/EK irányelve (keretirányelv) az elektronikus hírközlő hálózatok és
elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (HL L 108.,
2002.4.24., 33. o.). [45] Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i
2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus
finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L
309., 2005.11.25., 15. o.). [46] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. november 15-i
1781/2006/EK rendelete a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról
(HL L 345., 2006.12.8., 1. o.). [47] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i
2006/43/EK irányelve az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog
szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv
módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül
helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.). [48] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i
1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L
243., 2002.9.11., 1. o.). [49] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i
2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK
tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66.
o.). [50] Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i
2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről
és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális
felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a
2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176.,
2013.6.27., 338. o.). [51] Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity-Based
Management) – Tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB
(Activity-Based Budgeting). [52] Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a
költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások
megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html. [53] Diff. = Differenciált előirányzatok / Nem diff. = Nem
differenciált előirányzatok. [54] EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás. [55] Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni
potenciális tagjelölt országok. [56] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának
első éve.