52013PC0348

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.           Az elmúlt években jelentősen megnőtt az adócsalás és adókikerülés jelentette kihívás és az Európai Unión belül és világszerte jelentős aggodalomra ad okot. Eurómilliárdok vesznek el. Az adócsalás és -kikerülés csökkentése révén a tagállamok növelni tudnák adóbevételeiket, ami mozgásteret teremtene nekik adórendszerük oly módon való átalakításához, hogy az – a 2013. évi éves növekedési jelentésben körvonalazottaknak megfelelően – jobban ösztönözze a növekedést. Emellett tekintettel a kihívás nagyságrendjére, az adócsalás és -kikerülés elleni küzdelem megerősítése nemcsak a bevételeket, hanem a méltányosságot érintő kérdés is. Különösen ilyen nehéz gazdasági időszakban nem elfogadható, hogy a becsületes adófizetőket az adócsalók és adókikerülők miatt keletkezett bevételhiány fedezésére kivetett pótlólagos adóterhek sújtsák.

2.           Az Európai Unió (EU) évekig dolgozott aktívan ezeken a problémákon, különösen az automatikus információcsere Unión belül végrehajtását célzó konkrét jogi eszközök elfogadásával. Az EU megtakarítási adóról szóló irányelve biztosítja a kamatjövedelemre vonatkozó automatikus információcserét és a hatályának kibővítésére irányuló javaslatot a Tanács jelenleg tárgyalja. A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv biztosítja, hogy 2015-től a tagállamok öt jövedelem- és tőkekategória tekintetében automatikusan információkat cseréljenek azok rendelkezésre állásakor: munkaviszonyból származó jövedelem, a vezető tisztségviselők tiszteletdíja, más uniós irányelvek hatálya alá nem tartozó életbiztosítási termékek, nyugdíjak, ingatlan tulajdonjoga és ingatlanból származó jövedelem.

3.           A tagállamok egyértelműen kifejezték, hogy túl kívánnak lépni az együttműködés jelenlegi szintjén. Az Európai Tanács 2012. március 2-i ülésén felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsan dolgozzák ki az adócsalás elleni küzdelem javításának konkrét módját. A Bizottság 2012. december 6-án előterjesztette az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet[1]. A cselekvési terv kiemeli, hogy ösztönözni kell az automatikus információcserét, mint az adóügyi átláthatóság és információcsere jövőbeli európai és nemzetközi standardját. 2013. május 14-én az ECOFIN-Tanács következtetéseiben üdvözölte a Bizottságnak az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni intézkedések kidolgozása terén végzett munkáját, és elismerte, hogy a bizottsági cselekvési terv hasznos szerepet játszhat e tekintetben[2].

4.           Az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésén még tovább ment, és az adócsalás, adókikerülés és agresszív adótervezés elleni küzdelem céljából kérte az automatikus információcsere uniós és globális szintű kiterjesztését. Erre reagálva a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy 2013. júniusban javaslatot tesz a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosítására az automatikus információcsere alkalmazási körének kiterjesztése érdekében, megelőlegezve a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2017-re tervezett felülvizsgálatát.

5.           A jelenlegi javaslat célja tehát az automatikus információcsere alkalmazási körének kiterjesztése az Unióban, az automatikus információcserére vonatkozóan meglévő uniós szabályok előírásain túlmenően. A javaslat a következő egyéb elemeket vonná be az automatikus információcsere hatályába: osztalékok, tőkenyereségek, egyéb pénzügyi jövedelem és számlaegyenlegek. Megmaradna a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 2017. évi felülvizsgálatára és kibővítésére vonatkozó rendelkezés. Mindazonáltal az automatikus információcsere megerősítésének célkitűzésével összhangban a rendelkezésre állási feltétel majdani törlése most mind az öt meglévő kategória tekintetében felmerül, így a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv a jövedelem teljes skáláját lefedné. Továbbá a jelenlegi javaslat fényében módosulnak azok a kategóriák, amelyek felvételére később sor kerülne (lásd lejjebb). Az automatikus információcsere alkalmazási körének kiterjesztése hozzájárulna a különböző eszköztípusok egyenlő kezelésének biztosításához és a portfóliók nem kívánatos reallokációjának elkerüléséhez.

6.           A Bizottság javaslata szerint törölni kell az irányelv 8. cikkének (3) bekezdésében a küszöbértékre való hivatkozást, amely alatt a tagállam adott esetben nem kíván információt kapni más tagállamoktól. A megbeszélések során kiderült, hogy egy ilyen küszöb a jelentésre kötelezett tagállamok számára nem praktikus. Mindazonáltal a tagállamok továbbra is választhatják azt, hogy egy bizonyos jövedelemkategóriáról nem kívánnak információt kapni.

7.           Mind a belső piac, mind a hatékonyság és eredményesség szempontjából szükséges az uniós kezdeményezés.

– Az uniós kezdeményezés biztosítja az automatikus információcsere koherens, következetes és átfogó, uniós szintű megközelítését a belső piacon. Ez a tagállamok közötti egységes jelentéstételi megközelítést biztosítana, ami az adóigazgatások és a gazdasági szereplők számára egyaránt költségmegtakarítással járna (lásd még a lenti 11. pontot).

– Az uniós jogi eszköz jogbiztonságot is jelentene az adóigazgatások és gazdasági szereplők számára az Unión belül.

– Az uniós jogi eszköz hozzájárulna az automatikus információcsere nemzetközi standardjának kidolgozásához.

– A közigazgatási együttműködésről szóló irányelven alapuló uniós jogi eszköz magában foglalná a már meglévő vagy fejlesztés alatt álló IT-eszközök használatát, a szolgáltatási irányelv és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti információcsere megkönnyítése érdekében. Az említett irányelvek értelmében az uniós tagállamok specifikus kommunikációs csatornák használatával speciális formátumban osztják meg az információt (a CCN/CSI-rendszer). Ezeket a formátumokat könnyen ki lehet terjeszteni, hogy a most felvételre javasolt újabb elemek esetében is alkalmazhatók legyenek. Mivel a tagállamok jelentős időt és pénzt fektettek e formátumok kidolgozásába, méretgazdaságos lenne, ha a tagállamok az új elemekre vonatkozó információcseréhez is ezeket a formátumokat használnák.

– Ezenkívül a Tanács a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében már kötelezettséget vállalt arra, hogy kellő időben értékeli az automatikus információcserének egy uniós szintű jogi eszközön alapuló bővítésének szükségességét, hogy olyan jövedelemkategóriákra is kiterjedjen, mint az osztalékok és tőkenyereségek. Ez a javaslat tehát csupán felgyorsítja az ezzel a kötelezettségvállalással kapcsolatos munkát.

8.           A számos kormány által az Egyesült Államokkal annak az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló jogszabályához (Foreign Account Tax Compliance – FATCA)[3] kapcsolódóan kötött vagy megkötendő megállapodások további lendületet adnak az automatikus információcserének, mint az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem eszközének.

9.           2013. április 9-én Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország automatikus információcserére vonatkozó kísérleti fellépés tervét jelentette be, amelynek alapjául az Egyesült Államokkal egyeztetett FATCA-modell szolgál. Ezek a tagállamok felkérést intéztek az Unióhoz, hogy vállaljon vezető szerepet az automatikus információcsere világszintű előmozdításában és kifejezték szándékukat annak megvitatására, hogy az EU-n belül hogyan lehetne továbblépni a minden tagállam közötti, adóügyi információcsere javítása terén.

10.         A közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 19. cikke kijelenti, hogy ha valamely tagállam szélesebb körű együttműködést biztosít egy harmadik országnak, akkor egyetlen másik, vele ugyancsak szélesebb körű, kölcsönös együttműködést folytatni kívánó tagállamtól sem tagadhatja meg az ugyanilyen, szélesebb körű együttműködés biztosítását. Az a tény, hogy a tagállamok megállapodásokat kötöttek vagy szándékoznak kötni az Egyesült Államokkal a FATCA-hoz kapcsolódóan, azt jelenti, hogy az említett rendelkezés értelmében szélesebb körű együttműködést biztosítanak.

11.         Az uniós szintű jogi eszköz alapján kiterjesztett automatikus információcserével megszűnne a tagállamok kötelezettsége és ösztönzése a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 19. cikke alkalmazására, hogy vonatkozó uniós jogszabály hiányában ugyanazzal a tárggyal megfelelőnek tekinthető kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek. Ha az említett rendelkezés alapján különféle megállapodásokat kötnének, annak számos hátránya lenne az uniós szintű fellépés jelentette megoldással szemben:

– Veszélybe kerülhetnek a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek, ha a tagállamok különböző módon állapodnak meg a fokozott automatikus információcsere terén folytatott együttműködésről. Ez a belső piacon belüli torzulásokhoz és mesterséges tőkeáramlásokhoz vezethet.

– Ha a tagállamok között megállapodások nem azonosak, az nehézséget teremthet a több tagállamban tevékenykedő gazdasági szereplők számára, mivel a különböző tagállamokban különböző megfelelési követelmények vonatkoznának rájuk.

– Azt is jelentheti, hogy a tagállamok nem tudnák alkalmazni az Unión belül kifejlesztett IT-jelentéstételi eszközöket (lásd feljebb).

12.         Az előnyök lehető leggyorsabb kihasználása érdekében alapvetően fontos a kellő időben történő elfogadás és végrehajtás. Annak érdekében, hogy biztosított legyen az összhang a közigazgatási együttműködésről szóló irányelvben már szereplő jövedelem- és tőkekategóriák vonatkozásában az automatikus információcsere alkalmazásának határidejével, az új szabályok átültetésének és alkalmazásának javasolt határideje 2014. december 31., illetve 2015. január 1.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

A Miniszterek Tanácsában 2013 áprilisa óta tartott megbeszélések mellett (lásd a fenti 1. pontot) a Bizottság 2013. május 21-én technikai értekezletet tartott a tagállamokkal, hogy megerősítsék a jogalkotási javaslat szükségességét és megvitassák annak gyakorlati részleteit és tartalmát.

A megbeszélések során kiderült, hogy a tagállamok általánosságban támogatják az automatikus információcsere fokozását és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 8. cikke hatálykiterjesztésének meggyorsítását, ahogyan azt már a 8. cikk (5) bekezdése is előirányozza.

A legtöbb tagállam gyorsan kíván intézkedni az automatikus információcsere fokozására, de ezen a területen a tagállamok általi nem összehangolt fellépés a belső piac potenciálisan tartós fragmentációjához vezethet. Ezért rendkívül sürgős lett a konzisztens és következetes uniós jogi keret létrehozása; ezen okból nem került sor hatásvizsgálat készítésére.

Az Európai Parlament 2013. május 21-én elfogadott állásfoglalásában[4] üdvözli a Bizottság cselekvési tervét és ajánlásait, sürgeti a tagállamokat kötelezettségvállalásaik nyomon követésére és a bizottsági cselekvési terv befogadására, valamint hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az adócsalás, adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről folyó megbeszéléseken, mindenekelőtt az automatikus információcsere előmozdításával kapcsolatban.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. április 17-én szintén véleményt[5] fogadott el. A bizottság jóváhagyja a Bizottság cselekvési tervét és támogatja az adócsalás és adókikerülés csökkentéséve kapcsolatos gyakorlat megoldások találására tett erőfeszítéseit. A 4.6. és 4.7. pontban különösen az automatikus információcsere javítására irányuló bizottsági kezdeményezéseket támogatja.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat célja a közigazgatási együttműködésről szóló hatályos irányelv 8. cikkének módosítása. A módosításokat a javaslat 1. cikke tartalmazza.

Az első módosítás a 8. cikk (3) bekezdését érinti. A javaslat szerint törölni kell a küszöbértékre való hivatkozást, amely alatt a tagállam adott esetben nem kíván információt kapni más tagállamoktól. A tagállamokkal folytatott megbeszélések során kiderült, hogy a gyakorlatban egy ilyen küszöbérték nem kezelhető. Emellett javasolt beszúrni a „kategóriák” kifejezés mellé az „egyikéről vagy többjéről” fordulatot; ez megelőzi a félreértéseket abban az esetben, ha egy tagállam jelzi, hogy az (1) bekezdésben említett jövedelem- vagy tőkekategóriák egyikéről vagy többjéről nem kíván információt kapni, viszont másokról igen.

A 8. cikk új, (3a) bekezdése útján javasolt bevezetni az osztalékokra, tőkenyereségekre, pénzügyi számlán tartott eszközök tekintetében keletkezett bármely más jövedelemre, bármely összegre, amely tekintetében a pénzügyi intézmény a kötelezett (azaz törvényileg vagy szerződés alapján fizetésre kötelezett) vagy az adós, beleértve a törlesztéseket, és a számlaegyenlegekre vonatkozó automatikus információcserét. Ezek a további elemek a 201/16/EU irányelv 3. cikke (11) bekezdésének a) pontjában meghatározott természetes személy tényleges tulajdonos közvetlen vagy közvetett javára kifizetett jövedelemhez, vagy az ilyen személyek által közvetlenül vagy közvetetten birtokolt tőkéhez kapcsolódnak. Nem javasolt az irányelvben jelenleg szereplő jövedelem tekintetében a 8. cikk (1) bekezdésében előírt hatályos feltétel – miszerint csak akkor kell információt cserélni, ha az „rendelkezésre áll” ‑ kiterjesztése az új elemekre. Az új elemekre vonatkozó információ biztosan rendelkezésre áll majd, mivel a pénzügyi közvetítőknek ezeket jelenteniük kell az adóigazgatásoknak a tagállamok és az Egyesült Államok között a FATCA tekintetében kötött vagy megkötendő megállapodások értelmében.

A 8. cikk 5. bekezdése tekintetében a következő módosítások javasoltak:

– Az első albekezdésben hivatkozás történik az új (3a) bekezdésre, a rendelkezésre állási feltétel felülvizsgálata pedig az (1) bekezdésben felsorolt mind az öt kategóriára kiterjed (három helyett);

– A második albekezdés b) pontjában törlésre kerül az osztalékokra és tőkenyereségekre, mint az irányelvet a jövőben kiegészítő elemekre való hivatkozás, mivel ezek a kategóriák most bekerülnek az új (3a) bekezdésbe; bekerül a „más kategóriákkal és elemekkel, beleértve a jogdíjakat” (a jogdíjak már a hatályos szövegben is szerepelnek) szövegrész, amely több mozgásteret hagy egy új javaslat számára 2017-ben.

A 2. cikk a tagállamokat az irányelv átültetésére kötelező szokásos rendelkezéseket tartalmazza. Az új szabályok átültetésére és alkalmazására javasolt határidő 2014. január 1. illetve 2015. január 1., hogy összhangban legyenek a hatályos irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt jövedelem- és tőkekategóriák tekintetében alkalmazandó határidőkkel.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A javaslatnak nincs költségvetési vonzata. Ez különösen az IT-eszközök használatára vonatkozik, mivel a fejlesztés alatt álló eszközöket használják majd ezen irányelv végrehajtására is.

2013/0188 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 115. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[6],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[7],

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       Az elmúlt években nagymértékben megnőtt az adócsalás és adókikerülés jelentette kihívás, ami az Európai Unión belül és világszerte jelentős aggodalomra ad okot. A be nem vallott és adózatlan jövedelem számottevően csökkenti a nemzeti adóbevételeket. Ezért sürgősen szükség van az adóbeszedés hatékonyságának és eredményességének fokozására. Az automatikus információcsere e tekintetben fontos eszköz, és a Bizottság az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i közleményében[8] kiemelte, hogy határozottan ösztönözni kell az automatikus információcserét, mint az adóügyi átláthatóság és információcsere jövőbeli európai és nemzetközi standardját. Az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésén az adócsalás, adókikerülés és agresszív adótervezés elleni küzdelem céljából kérte az automatikus információcsere uniós és globális szintű kiterjesztését.

(2)       Az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelv[9] már előírja a jövedelem és a tőke bizonyos kategóriái esetében a tagállamok közötti kötelező automatikus információcserét. Az irányelv továbbá lépésenkénti megközelítést alkalmaz az automatikus információcsere megerősítésére azáltal, hogy fokozatosan terjeszti ki a jövedelem és a tőke újabb kategóriáira és megszünteti azt a feltételt, hogy csak akkor kell információt cserélni, ha rendelkezésre áll.

(3)       Amint arra az Európai Tanács kérése is rávilágít, helyénvaló előmozdítani az automatikus információcserének a 2011/16/EU irányelv 8. cikke (5) bekezdésében már előirányzott kiterjesztését. Az uniós kezdeményezés biztosítja az automatikus információcsere koherens, következetes és átfogó, uniós szintű megközelítését a belső piacon, ami az adóigazgatások és a gazdasági szereplők számára egyaránt költségmegtakarítással járna.

(4)       Az a tény, hogy a tagállamok megállapodásokat kötöttek vagy szándékoznak kötni az Amerikai Egyesült Államokkal annak az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló jogszabályához (Foreign Account Tax Compliance – FATCA) kapcsolódóan, azt jelenti, hogy a 2011/16/EU irányelv 19. cikke értelmében szélesebb körű együttműködést biztosítanak, vagy fognak biztosítani, és kötelesek vagy kötelesek lesznek ilyen szélesebb körű együttműködést biztosítani más tagállamok számára is.

(5)       Ha a tagállamok a 2011/16/EU irányelv 19. cikke alapján párhuzamos és nem egyeztetett megállapodásokat kötnek, az a belső piac zökkenőmentes működése szempontjából hátrányos torzulásokhoz vezet. Az uniós szintű jogi eszköz alapján kiterjesztett automatikus információcserével a tagállamoknak nem kellene alkalmazniuk a szóban forgó rendelkezést, hogy vonatkozó uniós jogszabály hiányában ugyanazzal a tárggyal megfelelőnek tekinthető kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek.

(6)       A 2011/16/EU irányelv 8. cikkének hatályát ki kell terjeszteni, hogy magában foglalja a FATCA-ban és a tagállamok kapcsolódó megállapodásaiban szereplő következő elemeket: osztalékok, tőkenyereségek, egyéb pénzügyi jövedelem és számlaegyenlegek, amelyeket más tagállamokban honos természetes személy tényleges tulajdonos közvetlen vagy közvetett javára fizet ki, biztosít vagy tart valamely pénzügyi intézmény.

(7)       A 2011/16/EU irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt feltétel, miszerint az automatikus információcsere a kért információ rendelkezésre állásától függhet, nem alkalmazandó az új elemekre, mivel az ezekre az elemekre vonatkozó információkat a pénzügyi közvetítőknek szükségszerűen az adóigazgatások rendelkezésére kell bocsátaniuk az Egyesült Államokkal a FATCA tekintetében kötött megállapodások értelmében.

(8)       A 2011/16/EU irányelv 8. cikkének (3) bekezdésében a küszöbértékre való hivatkozást törölni kell, mivel a gyakorlatban nem tűnik kezelhetőnek egy ilyen küszöbérték.

(9)       A rendelkezésre állásra vonatkozó feltétel 2017-ben elvégzendő felülvizsgálatát ki kell terjeszteni a 2011/16/EU irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében felsorolt mind az öt kategóriára, hogy minden kategória esetében minden tagállam vonatkozásában megvizsgálják az információcsere indokoltságát.

(10)     Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.

(11)     Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető feltételek mellett történő, tagállamok közötti hatékony közigazgatási együttműködést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a szükséges egységesség és hatékonyság miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

(12)     A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2011/16/EU irányelv 8. cikke a következőképpen módosul:

a) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága bármely más tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága számára jelezheti, ha az (1) bekezdésben felsorolt jövedelem- és tőkekategóriák egyikéről vagy többjéről nem kíván információt kapni. Erről tájékoztatja a Bizottságot is.

Amennyiben egy tagállam egyetlen olyan kategóriáról sem tájékoztatja a Bizottságot, amely tekintetében információkkal rendelkezik, feltételezhető róla, hogy nem kíván az (1) bekezdéssel összhangban információkat kapni.”

b) A (3) bekezdést követően a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a)  Minden tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága automatikus információcsere keretében közli bármely másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával az adott másik tagállami illetőségű természetes személy tényleges tulajdonos közvetlen vagy közvetett javára valamely pénzügyi intézmény által kifizetett, biztosított vagy tartott következő elemekre vonatkozó információkat a 2014. január 1-jétől kezdődő adómegállapítási időszakokat illetően:

(a) osztalékok;

(b) tőkenyereségek;

(c) pénzügyi számlán tartott eszközök tekintetében keletkezett bármely más jövedelem;

(d) bármely összeg, amely tekintetében a pénzügyi intézmény a kötelezett vagy adós, beleértve a törlesztéseket;

(e) számlaegyenlegek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó, amennyiben a kérdéses információcsere az (1) bekezdés vagy bármely más uniós jogi eszköz révén biztosított.”

c) Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)    A Bizottság 2017. július 1. előtt jelentést nyújt be, amelyben áttekinti és értékeli a kapott statisztikai adatokat és információkat, így például az automatikus információcsere adminisztratív és egyéb releváns költségeit és előnyeit, valamint az ezekhez kapcsolódó gyakorlati kérdéseket. A Bizottság indokolt esetben az (1) bekezdésben foglalt kategóriákra és feltételekre – ideértve azt a feltételt, hogy rendelkezésre álljanak a másik tagállami illetőségű személyekkel kapcsolatos információk is –, vagy a (3a) bekezdésben említett elemekre, vagy mindkettőre vonatkozó javaslatot nyújt be a Tanácsnak.

A Bizottság által benyújtott javaslat megvizsgálása során a Tanács értékeli az automatikus információcsere hatékonyságának további fokozását, működésének és minőségének javítását, az alábbiak előírása céljából:

a) az automatikus csere révén minden tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága közli a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával a 2017. január 1-jétől kezdődő adómegállapítási időszakokra vonatkozó információkat a másik tagállami illetőségű adóalanyokkal kapcsolatban, az (1) bekezdésben meghatározott ‑ az információt közlő tagállam nemzeti jogszabályai szerinti értelmezésben vett ‑ összes jövedelem- és tőkekategória vonatkozásában.

b) az (1) és (3a) bekezdésben meghatározott kategóriák és elemek listáját ki kell bővíteni más kategóriákkal és elemekkel, beleértve a jogdíjakat.”

2. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb 2014. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2015. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               COM(2012) 722 final.

[2]               Az adócsalásra és adókikerülésre vonatkozó tanácsi következtetések, 2013. május 14. (9549/13 – FISC 94 – ECOFIN 353 sz. dokumentum).

[3]               http://www.treasury.gov/resource-center/tax-policy/treaties/Pages/FATCA.aspx

[4]               Az Európai Parlament 2013. május 21-i állásfoglalása az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről (Kleva-jelentés) ‑ 2013/2025(INI).

[5]               Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. április 17-i véleménye: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési terv COM(2012) 722 final (Dandea-jelentés) CESE 101/2013.

[6]               HL C […], […], […] o.

[7]               HL C […], […], […] o.

[8]               COM(2012) 722 final.

[9]               HL L 64., 2011.3.11., 1. o.